Előre, 1968. február (22. évfolyam, 6295-6319. szám)

1968-02-01 / 6295. szám

968. FEBR., CSÜTÖRTÖK Egy krumpli, két krumpli A burgonyáról, erről a mindnyájnk által kedvelt kitűnő és nélküzhetetlen élelmiszerről, manapság en sok panasz hangzik el. „Na,ár megint el kellett dobnom a fet“ — halljuk a háziasszonyok jobs zsörtölődését. Egy krumpli, két pumpli, sok kicsi sokra megy. „Mi , oka, hogy rossz a burgonya minőge“ — tesszük fel minduntalan a ■rdést az eladónak — miért nem áznak jobb fajtákat, hova tűnt az kezési burgonya... és így tovább. A krumpli-üggyel sokat foglalkozik a közvélemény irányítói is. sem, ezúttal nem a filmesekről vanó.) Oknyomozó feladataik teljesíse során különböző indokolásokkal látkoznak. Az árusító így magyazza a dolgot: kérem szépen, mi az azt adhatjuk el, amit kapunk, áru pedig olyan, amilyen a lerajt portékája. A felvásárló vélemére : nem mi állítjuk elő a fogyaszsra szánt terméket, tehetünk-e rá, hogy a termelők nem veszik sielembe a fogyasztók igényeit, a hibánk-e az, hogy nem szedik s ilogatják ki úgy a burgonyát, hogy a minőségi szabályok előírk ? Hát ami azt illeti, magyarázódás van bőven, de attól még nem sz jobb a sertésborda krumpligarringja. Mégis miért rossz jelenleg és mitől lehetne olyan, amilyenek lennie kellene a gabonafélékkel rekedő élelmiszerünk minősége ?allgassuk meg először is az országik legnagyobb burgonyatermelőségének, a szentkatolnai állami ezőgazdasági vállalat igazgatójáig Veress László mérnöknek aavait: „Mi ugyan nem közvetlenül faasztásra szánt burgonyát termenk. 1000 hektáron elsősorban végü mét állítunk elő. S hogy tavaly utasították vissza egyetlen más szállítmányunkat sem, bizonyít, hogy árunk minőségével nem itt baj. Miért nem megfelelő arcra kerülő burgonya ? Nem állím egy szóval sem azt, hogy a terelés nem tehet többet a dolog érkében. Sőt. Ezzel is kezdeném, érintem legalább három évenként szelni kellene a burgonya parcelkat. Erre azonban egyelőre nincs indenütt lehetőség. Évente a burnyának legalább 20—30 százaléka van abba a földbe kerül Mi követik ebből ? Az, hogy a termés teljes hányadát az úgynevezett százrothadás támadja meg. Tisztázásra szorul a továbbiakbon egy fontos kérdés. Szerintemm a leghelyesebb úgy kategoriálni a burgonyafajtákat, hogy koi meg kései fajták. Célszerűbb érzési és ipari vagy takarmányozási ampontból különbséget tenni a sták között. S meg kell mondani, hogy vidékünk étkezési burgonfajtái kiválóan tárolhatók egészen. A Bintje, Urgenta, Carpatinű burgonyák minősége elsőren, kulináris értékük magasan felillitja a Merkur, Ora, Voran fajtát, amelyek inkább ipari célokra hgalmasak. (Miért ne lehetne jolen kiterjeszteni az étkezési burgok vetésterületét ? A Mezőgazdásd Főtanács hatáskörébe tartozó v. Szerk. megj.) Igaz, hogy az ári fajták magasabb hozamokatnak. Ezért a termelők előnyben ízesítik ezeket. De hámozási vesztégük a szemek elhelyezkedése matt, sokkal nagyobbak, mint azezési fajtáké. (Bizonyára meg lenne találni az étkezési fajták terítésének ösztönzési módját is.) Feltétlenül gondoskodni kell a törés megfelelő tárolásáról. Romlik áru, ha +4 foknál magasabb hőársékleten tartják. A betegségeket előzhetjük meg tehát, ha nember végétől tavaszig a tároló íveken a hőmérséklet nem haladmeg az említett értéket. Évente mntegy 3800 tonna burgonyát őrik meg, sohasem volt bajunk ■le. A minőségre feltétlenül kihat a getációs időben végzett munkák ilyensége is. Minden késedelmesdés megbosszulja magát. Kisebb, fertőzöttek lesznek a gumók, melyek aztán az eladónál tovább romlak. Egészséges, jól megválogatott mókát szabad ültetni könnyebb, mákos, vályogos talajba kötött tájban a gumó nem tud kifejlődni, kell elégíteni a növények tályag-igényét elegendő szerves és P, K műtrágyákkal. A permetesek megkésése, rossz mikéntje önthetetlenül a termés rovására egy, mint ahogyan a nem szakszerű végzett porozás is. S persze, a kereskedelmi szempontokat ■m, veszik figyelembe, tehát ezek ellőzésével szedik a krumplit, van lesz az áru minősége is. Nem indegy továbbá, hogy kiszedés után hova kerül az áru, süti-e a nap, hosszú időn át veri-e az eső, egyáltalán mit csinál vele a felvásárló.Az átvevő központoknak jobban meg kellene nézniük, hová teszik a termést. A taposás, lapátolás nem a burgonyának való kezelési módszer. Legjobb lenne zsákolni az árut, hosszú évtizedek óta jól bevált a csomagolásnak ez a fajtája. A sok hurcolgatás a fajták összekeverésével, a minőség csökkenésével jár. Nem vitás, hogy a tartományi, a rajoni felvásárló vállalatok s ezek központja többet tehetnek az ügy érdekében. Ideje lenne, hogy a felvásárló vállalatok megoldják a gyorsabb, operatívabb átvételt. Javasolnám ezzel kapcsolatban, hogy jelentősebb átvevő helyeken több nagy mérleget szereljenek fel. Nagyon körülményes, nehézkes ugyanis a mostani áruátadás, áruátvétel. A lerakodás lassúsága miatt hosszú szekér, meg kocsikaravánok gyűlnek fel, órákig ott vesztegelnek az állomáson. Az Agrosem is csigalassúsággal veszi át a magburgonyát, csúcsidőben nincs kihasználva emiatt a járművek kapacitása s mindemiatt csökken az áru piaci kelendősége is. Szükséges javítani az átvétel módján is, az áru minőségének szemre való felbecsülése sem mondható éppen tudományosnak. A betakarítás és burgonyaválogatás optimális feltételeinek biztosítása végett a szedés és szortírozás gépesítés problémájának megoldása nagyon időszerűvé vált.Ez a két művelet nagyon kihat az áru minőségére. Úgy véljük, gépesítésük, különösen az olyan egységekben, amelyek 1000 hektár s még annál is nagyobb területről kell hogy betakarítsák a termést, feltétlenül indokolt. Az indítványt a gépesítési kutatóintézet, az MFT gépesítési főigazgatóságának figyelmébe ajánljuk. S ezek után hadd adjuk át a szót Gheorghe Vilinek, a Brassó tartományi IRVLF aligazgatójának: „Csak úgy lehet jobb a burgonya minősége, ha már kint a mezőn szortírozzák. Állítsák be jobban a szedőgépeket. A ki-berakodást gondosabban kell végezni. Túl sokáig áll az áru a szabad ég alatt. Valóban nem ártana zsákolni a burgonyát. Feltétlenül gondoskodni kell a legjobb étkezési fajták elszaporításáról. Ezeket nagyobb területeken kell termeszteni“. (Szerettünk volna bővebbet hallani a tárolás és értékesítés minőségéről, a vállalat saját és sajátos munkájáról. Sajnos erről az IRVLF-nél keveset tudhattunk meg. Igaz, másutt annál többet.) Elmondta véleményét a termelő, szóra bírtuk a felvásárlót. Sokat emlegették a fajták, a szaporító anyag minőségének problémáját. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban ? Válaszolni a kérdésre ki volna illetékesebb, mint a Burgonyatermesztési Kutató Intézet igazgatója. „Az igazság az, — mondja Ion Popovici mérnök, — hogy tiszta fajtákat csak az utóbbi években kezdtek termeszteni. Eddig nagyon vegyes volt a fajtaállomány. A régebbi burgonyák éghajlati és vírusos okok miatt degenerálódtak. Tény, hogy nem volt kidolgozva a szaporító anyag előállításának tudományos rendszere sem. A jelenlegi szaporítás üteme még nem olyan, hogy ezt érezze a piac. Három év alatt aligha mutatható fel látványos eredmény. Ebben az évben viszont már zárt övezetekben állítjuk elő az egész ország vetőgumó szükségletét. Az étkezési burgonya termesztésével kapcsolatban pedig ösztönzés céljából nem ártana differenciált árrendszert alkalmazni. Ilyen rendszert alkalmazunk például a cukorrépatermesztés esetében. Lehetséges, hogy nem tanulmányoztuk eléggé a fogyasztók kívánságait, igényeit, ízlését. Sokan most is a Gül Babát kérik. A fajta, mint olyan, biológiai szempontból hanyatlóban van. Ennek ellenére, külföldi tapasztalatok felhasználásával most megkíséreljük a Gül Babát „megfiatalítani“, regenerálni. Új eszközökkel küzdünk a többi fajták degenerálódása ellen is. Ami az étkezési burgonya termesztésének kiszélesítését illeti, meg kell mondanom, hogy ennek zónák szerinti megszervezését kidolgoztuk már, különböző okok miatt azonban még nem nyert alkalmazást egészében.Az újabb gazdasági elgondolások figyelembe vételével talán ésszerű lenne az említett zónálási elképzeléseket az étkezési burgonya javára kiigazítani. Ugyancsak a Mezőgazdasági Főtanács hatáskörébe tartozó teendő.) Hibánknak róható fel az is, hogy nem propagáltuk eléggé a hazai új fajták elterjesztését. A Ghimboban, a Magura, a Brasovean felveszi a versenyt nem egy külföldi fajtával. Ennek ellenére viszonylag kis területen termesztik, mert... mert nem ismerik alaposan őket. (Az új fajták népszerűsítésével kapcsolatban vajon minden esetben a legcélszerűbb kivárni az elismerés, a rajonálás, a végső hitelesítés hosszas folyamatát ? A kísérleti állomások minden bizonnyal találhatnának operatívabb eszközöket, rövidebb utakat eredményeik köztudatba viteléhez.) Amit a katalnai termelő mondott az étkezési burgonya agrotechnikájáról, betakarításáról, tárolásáról, aláírom én is. Valóban minőségi termésre csak úgy számíthatunk, ha korrekt termeléstechnikát, beleértve permetezéseket is, egészséges szaporítóanyagot, magas színvonalú gépesítést alkalmaznak. Az átvevő hivataloknak pedig legyen gondjuk arra, hogy az átvett burgonyát fajták szerint őrizzék meg, ne keverjék őket össze. De igaz az is, hogy minőség dolgában a termelők is többet tehetnek mind az agrotechnika vonalán, mind pedig a betakarítást, szortírozást illetően. Az elmondottakhoz mit tehetnénk még hozzá ? A többi fogyasztóval együtt örülnénk annak, ha végre a sok panasz helyett minél több dicsérő szóval illethetnénk a burgonyatermelőket, fajták előállítóit, nemesítőit és a kereskedelmi vállalatokat egyaránt. Hogy mindez kitől függ ? A fentiekben bőven esett szó róluk. Fülöp Ernő Valaki meséli. * Ha egy Brassó, Sepsi, Kőhalom vagy Kézdi vidéki termelőszövetkezet építkezni akar, jól számoljon az idejével, meg a pénzével, mert a termelőszövetkezetek feketehalmi rajonközi anyagellátó központjával találja magát szemben ! (Bár ez arra lenne hivatott — mint mindegyik hasonló lerakat az országban —, hogy megjavítsa a szövetkezeti gazdaságok anyagellátását !) De mi is történik ? A lerakat megszületéséig az érdekelt gazdaság, a rajoni szervek kiutalása alapján, közvetlenül a gyárba küldött az igényelt anyagokért. Azóta? A két pólus közé egy cédula ékelődött, ha bemegy érte Feketehalomba a szövetkezet jó, lesz cserepe, deszkája, cementje ; ha nem, vessen magára, építsen a levegőből. S ez ellen nincs semmiféle apelláta, utóvégre az anyagellátó lerakat tudja, mit csinál, nem azért létesült, hogy ölhetett kézzel üljön, hogy a napot nézze. Szóval, cédula nélkül nem lehet. S ha már ez megingathatatlan törvény senki sem kívánhatja, hogy ingyen állítsák ki számára a papírt, hogy csak a szép szeméért fáradozzon a lerakat. Hat százalékos kvóta a vásárlandó áru értékéből, ennyi a cédula ára (csak a céduláé, mert az anyagellátó az árut nem látja, nincs tárolási költsége vele), ami, ha azt vesszük, nem is sok, mikor olyan szépen, ügyesen és egykettőre kiállítják azt a papírost, hogy öröm nézni. Már csak pusztán passzióból is felsétálhat az ember Feketehalomba (mit számít esetenként 60—70 kilométer üresjárat !) épp csak hogy benyit az iroda ajtaján, bemondja a kontszámot a hat százalék végett, meg sem melegszik alatta a szék, s máris mehet, kész a cédula ! — Mi a véleménye ? — kérdi tőlem a mesélő. — Mégis mi szolgáltat jogot és létalapot a feketehalmi „cédulakultusz“ virágzására ? — Úgy hiszem, hogy semmi. A termelőszövetkezeti szövetség feketehalmi anyagellátó központja által hívői buzgalommal ápolt nevezett kultusz ártalmas eljárás. Az mindenekelőtt azért, mert az időrablás és a közvagyontékozlás bűnébe kergeti azokat, akik dolgos hétköznapjaikban — mint mondani szoktuk — az idő minden percéért, a közvagyon minden bánijáért csatát vívnak. S vajon ki buzdítja erre legjobban — s nagyon helyesen — a gazdaságokat ? Éppen az, aki sajnos, az inkriminált „cédula-kultusz" megtörésével saját magával kerül ellentmondásba , a tartományi termelőszövetkezeti szövetség , így tehát ehhez a szervhez intézzük a kérdést : Vajon cédula nélkül nem lehet ? Ugyanaz a valaki meséli. Az árkosi termelőszövetkezetbe egy pótkocsit küldött a feketehalmi lerakat, nagyon jól tette, szíves köszönet a megrendelés időre történő, gyors lebonyolításáért, a pótkocsi a legjobbkor érkezett, a cukorrépa szedésének idejére. Rengeteg ilyenkor a munka, a bevetett földeknek se vége, se hossza, mutatja magát a termés, ám kevés a munkaerő. Jól fog ilyenkor egy pótkocsi, azért is rendelték az árkosiak. Traktorjuk nincs, teherkocsijuk azonban akad, így tehát egy kocsiremorkát írattak a rajoni szövetség révén a beszerzési listára. A rajonnál nem is történt semmi hiba, Feketehalomban keverték öszsze a dolgokat, mert tetszik tudni. Árkosra nem kocsiremorkát küldött az ellátó központ, hanem egy traktorremorkát. Panaszolják az esetet, utaznak ide-oda, kilincselnek, telefonálnak, de semmi foganatja az egésznek. Az ellátó központ a vállát vonogatja, a dolgokat visszaállítani nem lehet, különben se fontoskodjanak annyit, pótkocsi a traktorremorka is, nem a Göncölszekér, alakítsák át ahelyett, hogy akadékoskodnának. Az árkosiak megszeppennek, ők ugyanis nem akadékoskodó emberek, csak éppen azt szeretnék elmondani, hogy a kocsinak hidraulikus fékje van, a remorkának pedig légfékje, a kettő nem egy és ugyanaz, különböznek egymástól, akár a görögdinnye a sütőtöktől. Nem lehet átalakítani a pótkocsit, ők már próbálták. De ha lehetne is, ki állná a költségeket, nekik sem az égből hull a krajcár, s ha már kiszorítottak huszonkétezer lejt azért a remorkáért, úgy szeretnék, hogy dolgozhassanak vele, nem pedig hogy kallódjon, mint ócskavas a rozsdatemetőben. — Mi a véleménye ? — kérdezi tőlem a mesélő. — Őszintén bevallom, keveset értek a járművek és erőgépek szerkezeteihez, nem tudnék teljes határozottsággal véleményt nyilvánítani arról, hogy átalakítható-e vagy sem kocsivontatásra a traktorremorka. Az azonban világos előttem, hogy Feketehalomban durva visszaélést követtek el az árkosi termelőszövetkezet jóhiszeműségével és bizalmával szemben. Hibázni hibázhatnak mindenütt, tévedni tévedhet mindenki. De, hol van előírva, hogy az ebből származó feketelevest mindig a károsultnak kell meginnia ? Valaki meséli. Harmincöt folyóméter öntött vascsövet rendelt az uzoni termelőszövetkezet trágyalé-levezetőnek, mert ugyebár kincs az a barna folyadék a mezőgazdaságban, vétek csak úgy szétereszteni, folyjék, szivárogják, amerre utat talál magának. Jobb, ha szépen összegyűjtjük s sajtokban kiszállítjuk a földre : ingyen táperő, kövérebb vetés reménye. Érti ezt a feketehalmi ellátó központ, mégis öntöttvascső helyett holmi összehajlított és forrasztott bádogcsövet tukmál az uzoni beszerzőre. Azt mondják, olyan cső ez, amit a lakásépítkezéseknél szennyvízlevezetőnek használnak, mindenesetre gyenge, nem való a földbe ! Az anyagellátó központ azonban erről nem hajlandó vitatkozni, egyenesen 250 métert sóz a beszerző nyakába (harmincöt helyett), akiben erre fel hirtelen elakad a szusz, de aki mégsem méltatlankodik, mert megmondták neki: ha átvesz ennyi csövet, minden rendben, ha nem, akkor szedje a sátorfáját, más cső nincs, de egyéb anyagért se várjon, semmit sem kap, ha az alkut visszamondja. Egyébként miért is méltatlankodna az uzeni beszerző azon a csőügyön, miért is venné zokon ? Más anyagok esetében is használja az ellátó lerakat ezt a rátukmálási metódust. Ott van például a hulladékdeszka esete. Hány köbmétert rakattak fel a gazdaságok kocsijára belőle azzal a kikötéssel, hogy csak így kaphatnak fenyő vagy más épületdeszkát ! Vittek a millóújfalusiak és a rétyiek is jócskán hulladékdeszkát, mások pedig zsákspárgát mázsaszámra, ha kellett, ha nem, csakhogy kaphassák meg azt is, amire szükségük volt. — Mi a véleménye ? — kérdezi tőlem a mesélő. — Hát... én úgy hiszem, hogy tisztelet kérdése az egész. — Nem értem... — Tiszteljük mi például azt, aki feltalálta a mikroszkópot ? Tiszteljük. Ez az optikai műszer nagyon hálás eszköz, észre lehet venni vele a kicsi lényeket, a szabad szemmel nem látható különféle kórokozókat és kártevőket. A teleszkóp megszerkesztőjét is tiszteljük, mely műszer — amint tudjuk — a látószerv meghosszabbítását szolgálja, s a csillagokat bámulják vele a csillagászok, akiket szintén tisztelünk. Éppen úgy, mint ahogy a Brassó tartományi szövetkezeti szövetséget tisztelnénk, ha.. . Ha nem teleszkóppal, hanem mikroszkóppal szemlélné az alárendeltségéhez tartozó feketehalmi lerakat tevékenységét. Mesélőm mesélt még. Bárki megítélheti , nem dajkameséket mondott. Nagyon is komoly dolgokról beszélt. Ilyenekről azonban jó volna már nem hallani ! Simonka László FEKETELEVES GAZDASÁGI SZEMLE ÜTEMESSÉG ÉS EGYENLETESSÉG Megszoktuk, hogy a közgazdasági gyakorlatban egyformán használjuk a vállalati tevékenység ütemességének jellemzésére mind az ütemes, mind az egyenletes termelés fogalmát. Nem egyszer az ütemességet magát is az egyenletes termeléssel határozzuk meg, értvén ezen ugyanazon mennyiségű termék napi, havi vagy évi megvalósítását. Az ütemesség és az egyenletesség korrekt, pontos értelmezése aktuális problémája a vállalati belső szervezésnek, hiszen ma — amikor az önköltség és a termelékenység elért szintje mellett az ütemesség a termelésszervezés eredményességének fontos értékelési kritériuma — nem használhatjuk vaktában e két különböző gazdasági jelentőségű kifejezést. A pontos elhatárolás, az ütemesség és az egyenletesség megfelelő értelmezése gyakorlati szempontokból azért szükséges, mert használatuk felcserélése, vagy egyazon értelemmel való felruházásuk a termelés eredményének elemzését illetően téves következtetésekhez vezethet. S mi több, ez a helytelen gyakorlat eltakarhat egyes negatív jelenségeket a részleg, a vállalat tevékenységében, mert egy ütemes termelés lehet egyenetlen, és, fordítva, az egyenletesség még nem jelent ütemes termelést. A nagy sorozatban gyártott valamint a tipizált és szabványosított termékek előállítása esetében az ütemességet rendszerint az egyenletesség is jellemzi. Annál is inkább, mert e termékek előállítása egyenlő munkaráfordítást, nyersanyagot és költségeket igényel s az adott időszak folyamán legyártott termékek volumene nagyjából azonos. Másképp alakul a helyzet viszont az egyedi, a kis és közepes sorozatban gyártott termékek esetében (melyek az összipari termelés lényegében túlnyomó részét képezik). Ezek gyártástechnológiája, kivitelezésének időtartama, a műveletek sorrendje, valamint paraméterei lényegesen különböznek. Ilyen körülmények között a termelőkapacitások optimális kihasználása, a termelés növelése, az átállás az egyik termék gyártásáról a másikra A táblázatból kitűnik, hogy a gépcsoport tíz naponkénti és havi tervteljesítése ütemes volt egészében és alkatrésztípusonként is. A tervteljesítés menetének az egyenletesség szemszögéből való elbírálása azt bizonyítja, hogy nem beszélhetünk egyenletességről, mert a dekádonként legyártott termékek mennyisége jelentősen eltért. Helytelen lenne viszont arra a következtetésre jutni, hogy a részleg tevékenysége kiegyensúlyozatlan volt. Ez esetben az és az ütemes szállítás összhangba hozása körültekintő munka- és termelésszervezést követel. S mindez nem öncél, hanem a gazdasági hatékonyság szüntelen növelésének alapvető kritériuma. Gyakorlatilag ez esetekben az egyenletes termelés mondhatni kivételt képez, viszont megfelelő belső szervezéssel, s elsősorban a már említett összhang megteremtésével biztosítani lehet a termelés ütemességét. Illusztrálásképpen kövessük nyomon a bukaresti szerszám- és nehézgépgyár (FMUAB) januári termelési tervteljesítése ütemességének alakulását a megmunkáló részleg eszterga gépcsoportjánál, (a gyártástechnológia kulcsfontosságú pontja). A gépcsoport tervfeladata 2532 darab három különböző típusú alkatrész megmunkálása, a munkaidő-alap pedig 8000 gépóra volt. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a következő táblázattal szemléltetjük a terv teljesítését : egyenletességgel szemben támasztott igény öncélú volna, nem volna összhangban semmiféle gazdaságipénzügyi tényezővel, s mi több, az egyenletes termelés a különböző típusú alkatrészek határidő utáni vagy előtti megmunkálását okozhatta volna s emiatt a többi részlegek tevékenysége se lett volna ütemes. A januári tervteljesítés elemzése a 23 August üzemek öntödéjében épp e negatív jelenségre hívja fel a figyelmet. A részleg ugyan egyenletesen — tíz naponként a tervnek megfelelően 2,6 tonna öntvényt — termelt, de mert nem volt ütemes a termelés, nem sikerült előállítani minden egyes termékfajtából a kiszabott mennyiséget. Az történt ugyanis, hogy az egyenletességre törekvés során elterelődött a figyelem a különböző öntvények követelte munkaerőráfordítás különböző volumenéről, s így az első dekádban a 0,700 tonnás öntvényekből a tervszerűsített 20 helyett csak 14, míg a 0,100 tonnásokból az előirányzott 60 helyett 92 darab készült el. Más szóval az egyenletesség mesterkélt létrehozása a választékterv teljesítésének, az ütemesség rovására történt. íme, miért fontos az ütemesség és az egyenletesség korrekt elhatárolása, azok gazdasági jelentőségének helyes értelmezése. Az értelmezésről lévén szó, megjegyeznénk : ha az egyenletesség fogalmán (ha nem a tervfeladatok mindenároni egyenletes teljesítését veszszük figyelembe) a tervfeladatok a munkavolumen függvényében történő időszakokra való elosztását értjük, akkor beszélhetünk az egyenletességről, mint az ütemesség biztosításának előfeltételéről. Ez viszont csak akkor lehet érvényes, ha a tervfeladatok teljesítése nagyvonalakban hasonló munkaerőráfordítást tesz szükségessé. A tudományos munka- és termelésszervezés során különös jelentőséggel bír a hathatós, ésszerű belső szervezés, amelynek egyik objektuma az ütemesség meghonosítása. Ez csak akkor kivitelezhető, ha eleve sikerül meghatározni az ütemesség koordinátáit, s a gyakorlatban sikerül szem előtt tartani az ütemesség és az egyenletesség fogalmának sajátosságait, konkrét gazdasági jelentését. Georgeta Dumitru, a bukaresti Gazdaságtudományi Akadémia előadó tanára Darabonkénti Típus megmunkálási Dekád . . TerV. Megválóidő gepára drb.sítva 012—23 10 I 2668 1600 1600 027— 1 30 II 2667 533 533 087 — 26_______40____________HI____________2667 399 399 Összesen 8000 2532 2532 (Folytatás az 1. oldalról) előkészítését, a felszerelések és berendezések szállítási határidejének kitolódását, az építkezésekben mutatkozó egyes szervezetlenségeket, a kiegyensúlyozatlan anyagellátást. Nem kétséges egyetlen egy lemaradt egység, iparág előtt sem, hol kell szervezettebben, sokkal nagyobb felelősséggel tevékenykednie ahhoz, hogy ebben az évben ne csak a mulasztottakat pótolja, hanem határidőben üzembe helyezzen valamenynyi új kapacitást. Az ipar erőteljesebbé válásával nagymértékben gyarapodott a mezőgazdaság műszaki anyagi alapja, tökéletesedett az állami mezőgazdasági vállalatok szervezése, gazdaságilag-szervezetileg tovább szilárdultak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Az 1966-os évet,a legnagyobb hozamú esztendők közé számítottuk. Nem marad le mögötte 1967 sem, 13,5 millió tonna gabona termett, ami a román mezőgazdaság legmagasabb hozamai közé sorolható s így az ötéves terv első két esztendejében a gabonatermelés 1 millió tonnával haladta meg az előirányzatot. Az ésszerűen tervezett termelés követelményei azonban még mindig nem érvényesülnek eléggé. Egyes növényfélékből , kukoricából, zöldségekből nem értük el a tervezett mennyiséget, mivel kevesebb területet vezettek be, mint amennyit a tervek előírtak. Az állatállomány és hozamának növekedése kiegyensúlyozott volt, 13,6 százalékkal nőtt az állami alapnak szállított hús, 6,7 százalékkal a tehéntej mennyisége A dinamikusan fejlődő nemzetgazdaság arányában növekedett az áru és utasszállítás A vasúton és az országutakon, vízen és légi úton eljutott az ország minden egyes részébe az az árumennyiség, amelyet eladási tervének túlteljesítésével bocsátott a vásárlók rendelkezésére a kereskedelem. Sokféle terméknél növekedett az eladott árumennyiség az előző évhez képest, de igencsak voltak hiánycikkek is, ennek okát elsősorban a választéktervek hézagos teljesítésében és az árualap elosztásának gyengeségeiben kell keresni. A kereskedelmi hálózat fejlesztésével, az új eladási formák bevezetésével tovább javult a vásárlók kiszolgálása. Fejlődtek és változatosabbá váltak az ország kereskedelmi kapcsolatai a szocialista országokkal, amelyek továbbra is jelentős részarányt képviselnek a külkereskedelem volumenében. Nagyobb értéket termeltünk, több ipari, mezőgazdasági és más termék jutott be a gazdasági körforgásba, nagyobb volt a nemzeti jövedelem, ami végső soron meghatározza az ország s vele együtt a nép jólétét, életszínvonalát. A múlt évben foganatosított újabb intézkedések nyomán a lakosság pénzjövedelme 9,1 százalékkal növekedett. Pedig ugyancsak ebben a periódusban 180 ezerrel nagyobb lett az alkalmazottak száma. A parasztcsaládok jövedelme méginkább gyarapodott, s további kedvezményekben részesedtek a nyugdíjasok. Sok milliárd lejt tesz ki az oktatás, kultúra és művészet céljaira befektetett összeg, 6,5 milliárd lej szolgálta az egészségvédelmet és népjólétet. Pusztán állami alapokból 51 000 lakás épült s csaknem 70 000 főleg a falusi lakosság saját erejéből. A községgazdálkodásba beruházott 1,2 milliárd lejből sok kilométeren új vízvezeték- és csatornahálózat készült, javult a városi közútiszállítás. Ezer faluban gyúlt ki a villanyfény. Az anyagi javakban lemérhető sikereken túl az elmúlt esztendő mindenben igazolta a IX. pártkongresszus irányelveinek mélységes realizmusát. Azt a bölcs megfontoltságot, előrelátást, melynek birtokában a Román Kommunista Párt hosszú időre meghatározza a fejlődés egészséges ütemét s mindenkoron hozzáigazítja az időszak sajátosságaihoz, az adott körülményekhez. A decemberi Országos Konferencia határozatai nyomán megsokasodtak a belső erőtartalékok hasznosítását elősegítő gyáron belüli és kívüli tényezők. A nemzetgazdaság tervszerűsítésének és vezetésének megjavítása, a vállalatok nagyobb működési önállósága, az anyagi érdekeltség elmélyítése nagymértékben növeli a felelősséget, minden szinten és fokon, igényesebb munkára készteti a termelő vállalatok dolgozóit, az építő, az alkotó embert A januári eredmények s talán még inkább a tervszámok vitája alkalmával elhangzott terven felüli vállalások kétségtelenül amellett szólnak hogy a harmadik esztendő munkája mindenben méltó lesz az előző kettőhöz s szilárd alapot teremt az ötéves terv további célkitűzéseinek valóra váltásához, mai és holnapi terveink teljesítéséhez. TÖRETLEN LENDÜLET A Bukarest környéki Ileana MTSZ 800 000 lej értékű zöldséget akar termeszteni az idén. Amint felvételünkön is látható, a kezdet jó, szorgosan végzik a paradicsommag vetését ELŐRE 3. oldal HÍREK TEMESVÁR. Új osztályt helyeztek üzembe a múlt hét végén a Timis vegyigyárban rézklorid gyártására. A vegyületet, — amelyet a gyár szakember-kollektívája dolgozott ki —, a savinetti-i kombinát számára készítik, ahol katalizátorként használják a műrost és műfonal előállításában. A vegyületet felhasználó vállalatnál végrehajtott próbák azt bizonyítják, hogy a tűrnia új terméke jó minőségű és sikeresen helyettesíti a sok valutát felemésztő azonos külföldi vegyianyagot. (Munkatársunktól) BUKAREST. Az Erdőgazdálkodási Minisztériumhoz géptávirón érkezett hírek szerint a nyugat-németországi Kölnben rendezett nemzetközi bútorvásáron nagy sikert arat a román pavilon. A nagyszámú ország és cég részvétele folytán a vásár a bútorkereskedelem ez évi legnagyobb eseménye. A román pavilon, amely különböző eredeti bútortípusokat mutat be, már az első napoktól kezdve nagy látogatottságnak örvendett, s az üzleti körök számos kereskedelmi szerződés megkötésére tettek ajánlatot. (Agerpres) KONSTANCA: A konstancai új kikötőben megkezdődött a kikötőmedence bejáratának kiképzése. A 259 méter széles „kaput“ a tengerbe nyúló két móló kiszögellése határolja. E kiszögelléseket csaknem 109 tonnás betontömbökből építették. Most dolgoznak a kikötőmedence kotrásán. A móló kiszögelléseinél építik fel a kikötőbejáratot jelző világítótornyokat. (Agerpres) A colibasi-i gépkocsi-alkatrész üzemekben a tudományos munkaszervezés jóvoltából az új esztendő első heteiben 7,8 százalékkal nőtt a termelékenység. Felvételünk a dugattyúrészlegen készült, amelynek termékeit rövidesen az első román személygépkocsik motorjaiba szerelik Megjelent a FALVAK DOLGOZÓ NÉPE Az 5. szám fontosabb gazdasági jellegű anyagai közül kiemeljük • Simonka László CSÚNYA SZÉPSÉGHIBA című cikkét, amely azokat az öntözéssel kapcsolatos visszásságokat és rendellenességeket elemzi, amelyek Sepsi rajonban mutatkoznak meg. • Nagy Mihály TÉLVÍZ IDEJÉN — AZ ÖNTÖZÉSRŐL című írását, amely a marosbogáti mtsz ilyen vonatkozású pozitív tapasztalatait taglalja. • MIT MUTAT A FÉLÉVI BIZONYÍTVÁNY ? című ankétet, amely a mezőgazdasági szakoktatás eredményeit és hiánya*-a-bait tárgyalja Hunyad tartományban.