Előre, 1968. június (22. évfolyam, 6398-6423. szám)

1968-06-01 / 6398. szám

XXII. évfolyam 6398 sz. 6 oldal ára 30 báni 1968. június 1., szombat A Nicolae Ceausescu elvtárs vezette román párt- és állami küldöttség látogatása Jugoszláviában Dubrovnikból jelenti S. Strujan és N. Ploppanu, az Agerpres külön­­tudósítói. Csütörtökön a Nicolae Ceausescu elvtárs, az RKP KB főtitkára, az Államtanács elnöke vezette román párt- és állami küldöttségnek alkal­ma volt megismerkedni az Adriai­tenger jugoszláv partján virágzott ősrégi civilizáció tanúságaival, azok­nak az erőfeszítéseknek a gyümöl­cseivel, amelyeket ez a baráti nép tett ennek a nagy turisztikai vonzó­erőnek a hasznosítására. Délelőtt a vendégek megtekintet­ték Dubrovnik városát, ezt a közép­kori műépítészet értékes alkotásait őrző híres várat, amelyben a barokk és a gót stílus egybefonódik a rene­szánsz művészettel. Mindezeket ki­egészítik a szocializmus éveiben emelt új épületek — kulturális és művészeti létesítmények, üzletsorok, modern szállodák, az adriai autó­­sztráda, amely rendkívül forgalmas turisztikai útvonal. A román ven­dégek kíséretében van Jakov Blazse­­vics, a JKSZ KB Elnökségének tag­ja, Horvátország SZK Szkupstinájá­­nak elnöke, Nikola Gril, a városi szkupstina elnöke, Pavlo Bakancs, a JDNSZSZ városi konferenciájá­nak elnöke és más hivatalos szemé­lyek. Dubrovnik levéltárában a magas rangú vendégek megtekintenek do­kumentumokat, amelyek a város­­köztársaság kiterjedt kapcsolatait tanúsítják a szomszédos tartomá­nyokkal és a tengerparton elterülő többi köztársasággal. Az egyik do­kumentum azokat a kapcsolatokat szemlélteti, amelyeket Dubrovnik Moldvával tartott fenn Alexandru cel Bun uralkodó idején. Népünk követei ezután megtekin­tik a ferencrendi szerzetesek által 1317-ben alapított gyógyszertárat, amely egyike a legrégibb európai gyógyszertáraknak. A vendégeknek megmutatnak gyógyszertani kézi­könyveket és az itteni tájakon elért kulturális színvonalat tanúsító más dokumentumokat. A román párt- és állami küldött­ség tagjai ezután rövid látogatást tesznek a Rektorok Palotájában. A múzeummá átalakított palota tárgyai és dokumentumai szemléltetik a régi Dubrovnik államszervezésének szá­mos érdekességét. Ante Kalmeta professzor, a múzeum igazgatója megmutatja a vendégeknek a palota szobáit, a nagykövetek fogadóter­mét, a dogé munkakabinetjét, fest­ményeket és korabeli ruhákat. A vendégek ezután megtekintik a ten­gerészeti múzeumot, amelynek be­járatánál régi bronzágyúk és hajó­­horgonyok jelképezik a Dalmát Köz­társaság katonai és gazdasági ha­talmát. Joszip Luetics, a múzeum igazgatója bemutatja különböző kor­szakokból származó hajók modell­jeit, köztük XVI. századbelieket Dubrovnik abban az időben Európa első tengeri hatalmai közé tarto­zott. A vendégek érdeklődéssel szem­lélik a múzeum egyik térképét, amely a Dubrovnik és a román or­­­­szágok között fennállt kereskedelmi kapcsolatokat tanúsítja. Távozáskor­­ Nicolae Ceaușescu és Ion Gheorghe Maurer elvtársak beírták nevüket az emlékkönyvbe. A dubrovniki látogatás emlékére Nikola Gril, a városi szkupstina el­nöke egy galion makettjét ajándé­kozta Nicolae Ceaușescu elvtársnak. Ez a régi hajótípus messze tengere­ken híressé tette a dubrovniki bá­tor tengerészeket és kiváló hajóépí­tőket. Nicolae Ceaușescu elvtárs a konstancai világítótorony makettjét ajándékozta Dubrovnik lakosainak. ★ Jakov Blazsevics, Horvátország SZK elnöke az Excelsior szállóban ebédet adott Nicolae Ceausescu elv­társ és felesége tiszteletére. Részt vettek a román küldöttség tagjai, a küldöttséget kísérő jugoszláv hivata­los személyek, valamint a helyi párt- és állami szervek számos vezetője. Jakov Blazsevics elvtárs és Gheor­ghe Radulescu elvtárs a román és jugoszláv nép közötti barátságra és együttműködésre, a két ország párt­­i ás állam­vezetői egészségére ürítet­­­­tek poharukat. Délután a vendégek utazást tet­­­­tek déli irányban az Adriai-tenger partján. A dalmát part mentén az országút Boka Kotorszka, a Kotor torkolata felé vezet. A hegyi szik­­­­láktól szegélyezett öböl régi tenge­­résztelepülések bölcsője. Ezeknek a helységeknek a neve már a közép­kori történelemben is sokszor szere­pelt, és ezeken a tájakon nevelke­dett sok olyan tengerész, aki bizto­sította az Adriai-tengeren a szállít­mányok eljutását a nemzeti felsza­­badítási hadsereghez. Egyre mélyebben hatolva ebbe a földközi-tengeri fjordba, a vendé­gek megérkeznek Rotorba, ahol Dzsoko Palkovics, a Crna Gora-i KSZ Központi Bizottságának elnöke, a helyi párt- és állami szervek ve­zetői fogadják őket. Kotor XI—XV. századbeli régi hí­res település, kereskedelmi csomó­pont Szerbia, Macedonia és az olasz városok között. E vidékek lakossága az idők folyamán tanújelét adta bá­torságának és vakmerőségének. A XIV. században épített Szt. Trifun templomiban, amelyet a román ven­dégek megtekintenek, a tengerészek sok-sok ajándéka gyűlt össze. Rend­kívüli művészi értéke van annak az oltárnak, amelyet helyi művészek faragtak aranyból és ezüstből a XIII. században. Kotor kikötői hírnevének sok bizonyítékát gyűjtötték össze, főleg a tengerészeti múzeumban. A vendégeknek megmutatják itt a legkülönbözőbb korszakok hajóinak makettjeit, a római gályáktól kezd­ve a földközi-tengeri háromvitorlás (Folytatása az 5. oldalon) Dubrovnik városban BRIONI SZIGETÉN Románia Szocialista Köztársaság párt- és állami küldöttsége, élén Nicolae Ceausescu elvtárssal, az RKP KB főtitkárával, az Államta­nács elnökével péntek reggel Dub­rovnikból repülőgépen Polába uta­zott. A román küldöttség a fogadásuk­ra megjelent jugoszláv vezetőkkel együtt a polai kikötőből Brioniba, Jugoszlávia SZSZK elnökének nyá­ri rezidenciájába indult a Podgorica hajón, amelyet a jugoszláv haditen­gerészet torpedónaszádjai kísértek. Brioniban a román küldöttség tagjait Joszip Broz Tito elvtárs és felesége, valamint Vladimír Popo­­vics, a Szövetségi Tanács tagja, a JKSZ KB Elnökségének tagja, a köztársasági elnök főtitkára és más hivatalos személyek fogadták. A parton a haditengerészet díszőrsége sorakozott fel. Külföldről jelentik Eredménytelenül Az ellenzéki keresik a Scorpiont jelölt győzött Az amerikai haditengerészeti ha­tóságok alig remélik már, hogy megtalálják a szerda este hivata­losan eltűntnek nyilvánított Scor­pion atomtengeralattjárót, noha a kutatásban részt vevő repülőgépek egyike és 6 hajó felfogott egy rejt­jeles üzenetet, amelyről feltéte­lezik, hogy a tengeralattjáró továb­bította. Az üzenetet azonban nem ismételték meg, de az is meglehet, hogy az ismétlést nem tudták fog­ni. Ennek ellenére a kutatást to­vábbra is folytatják 55 hadihajó és 30 repülőgép — körülbelül 10 000 tiszt és tengerész részvételével. a panamai választásokon Arnulfo Arias, az ellenzék jelölt­je, nyerte a választásokat Panamá­ban és így ő lett e közép-amerikai állam új elnöke. A napokban Arias felhívást intézett támogatóihoz, hogy „teremtsenek egy új köztár­saságot, amely hozza meg minden­ki számára a haladás,­ a jólét és a társadalmi igazság korszakát.“ Ari­as, aki október 1-én veszi át hiva­talát, felhívásában közölte,, hogy terveket dolgoz ki „az ország leg­súlyosabb problémáinak orvoslásá­ra.“ „KAOLIN: Kissé képlékeny agyag. Tömege laza vagy tömött, színe fehér, a szennyeződések okozta sárgás vagy zöldes árnya­latokkal. A kaolin földpátokban gazdag kőzetek átalakulása nyo­mán keletkezik. Felhasználása a porcelán-, festék-, szappan-, pa­pír-, alumínium-, mírgumi-ipar­­ban és másutt. Románia Szocia­lista Köztársaságban a Hargita­­hegységben, Egeresen és Párván található.“ Aki errefelé jár, föltétlenül megjegyzi, íróember leírja : sehol olyan zöldje nincs a fenyőknek mint a Hargitán. Haragos és simo­gató, puhán lágy és érdesen ke­mény, de mindenképpen felejthetet­len és messzi földről is visszahívó a Hargita meg a zöldje. S ahol a zöldrengeteg tálán a legszebb, és gyógyító borvíz és reu­­mát­ űző gázok bugyborékolnak a femsők tövében — ott van természe­tes velejárójuk, a vulkanikus mű­ködés utóterméke : a kaolin. A zöld havas fehér kincse. Ipari méretű termelése mintegy másfél évtizede kezdődött, s tart azóta is megszakítás nélkül a Csík­szereda külvárosaként nyilvántar­tott hargita­fürdői bányatelepen, az egykor virágzó, de a bányakiterme­lés fejlődésével párhuzamosan szük­ségszerűen pusztulásnak indult für­dőtelep szomszédságában-A bánya kapacitása is termelése sokáig 3600 tonna mosott kaolin volt, a tavaly elérték a 9000 tonnát, ebben az évben a terv 12 000 tonna ipari felhasználásra alkalmas kao­lint irányoz elő. A tavalyihoz ké­pest 33 g/c-os emelkedés, s nagyjá­ból a tizenöt év előtti berendezések­kel. A bányakitermelés jelenleg nem rentábilis : évi 400 000 lejes dotációt kénytelen igénybe venni. Eredetileg 1971-ben lett volna, de az év eleji vállalásnak megfelelően már ebben az évben rentábilis lesz a termelés. Ha ugyan közbe nem jön valami, mint ahogy eddig számtalanszor történt. Pedig ez az év döntő a har­gitai kaolinbánya jövőjének a szem­pontjából. Pedig a hargitai kaolinra­ nagy szükség van. Az Achilles-sarok: a rentabilitás 1400 méter magasan, távol a köz­lekedési útvonalaktól van a bánya és a flotációs vonal, éppen ezért magasak a szállítási költségek. Ezenkívül a hargitai kaolin megle­hetősen gyenge minőségű, a megfe­lelő szintre fehérítés emeli az ön­költséget, illetve fehérítés nélkül kénytelenek alacsony áron eladni. Ha ugyan megveszik. Mert bármi­lyen nagy is legyen az igény a kao­lin iránt, a Hargitán kitermelt még­is a termelők nyakán marad, ha nem tudják feljavítani a minőséget. A kísérletek ipari alkalmazása meg­kezdődött, az eddigi eredmények nagyon biztatóak Mint ismeretes minden bánya ter­melésében létezik egy adott — a bánya sajátosságaiból következő és éppen ezért egyedenként változó — szint, ahol az elérhető gazdaságos­­sági mutató a legmagasabb. A bá­nyavállalat vezetőségének számítása­i szerint ez a mutató az évi 30 000­­ tonnás termelésnél érhető el. Ké­zenfekvő tehát a megoldás : fokozni­­ a termelést. Csakhogy ezt nehéz megvalósíta­ni, több okból kifolyólag is. Emlí­tettük már a kaorinérc gyenge mi­nőségét, a magas vasoxid tartalmá­ból eredő értékesítési nehézségeket. Csak miután megfelelőképpen és megnyugtató módon sikerült megol­dani a fehérítés technológiáját, jö­het szóba a termelés fokozása. Ezen a területen azonban úttörő munkát végeznek, nem építhetnek hagyomá­nyokra, kipróbált tapasztalatokra Feltehető a kérdés : hogyan lehetsé­ges, hogy a bányavállalat szempont­jából életbevágóan fontos kérdés megoldását tizenöt évvel a kiterme­lés beindítása után kísérelik meg ? Az igazság az, hogy a miniszté­rium még három évvel ezelőtt sem akart hallani a bánya fejlesztéséről. A hargitai kaolint hosszú éveken át csak a porcelán­iparban próbálták hasznosítani, bár mindenki tudta, hogy erre nem megfelelő. Nem kí­sérelték másutt értékesíteni, illetve olyan eljárások kidolgozását szor­galmazni, amelyekkel javult vol­na a minősége. Ezért aztán elhanya­golták a megfelelő geológiai tartalé­kok feltárását, az új technika beve­zetését, megfelelő szociális-kulturá­lis létesítmények építését. Egyszerű­en hiányzott a vállalat gazdaságos vezetéséhez elengedhetetlenül szük­séges — felülről biztosított — táv­lat, alkotói bátorság. A megoldások sokszor ötletszerűek voltak, többször menet közben megváltoztatták az adott utasításokat, építés helyett in­kább toldozgattak. Most pedig, amikor a gyorsan fej­lődő vegyipar, színesfémipar, kohá­szat mind nagyobb mennyiségben követeli a kaolint, a bányavállalat­nak a rentabilitás­ biztosításával kell bizonyítania életképességét. A bizonyítás nehézségei Nem mondhatjuk, hogy a vezető­ség, az egész munkaközösség nem tesz meg minden tőle telhetőt a vál­lalás teljesítéséért, a termelés ren­­tabilizálásáért. Ezt bizonyítják az Kálmán Gyula (Folytatása a 3. oldalon) A HAVAS FEHÉR KINCSE Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Románia Szocialista Köztársaság • Bukarest Gyermeknapi köszöntő helyett engedtessék meg nekem, hogy most frissiben elmondjak egy gyermek­sztorit. Félórával ezelőtt jöttem haza egy író-olvasó talál­kozóról. Kedves író kollegánk in­vitált meg, és mivel — története­sen — csinos hölgy az illető, nem tudtam kitérni előle, így az­tán kedd délután öt órakor egy nagy fővárosi könyvüzlet meghitt helyiségében találkoztunk az ol­vasókkal. Azaz, helyesbítek, ő már mint a kedves írónő találko­zott a héttől tizenhatéves gyerme­kekkel és aki még hozzájuk sze­gődött. Miután az ilyenfajta ta­lálkozók jól kialakult rituálék sze­rint folynak, azt hiszem nem mon­dok semmi újdonságot azzal, ha az üzletfelelős csiszolt­ művek­ be­vezetőjéről szólok, a diszkrét tapsokról, a kirendelt fényképész vakujának fel-felvi­l­la­nó fénye-Közelebb megyek — mégsem illik ilyen távol állni a szónoktól — meg aztán kíváncsi vagyok, vajon miről suttognak itt hátul a hatodikosok. Szálfanövésű ifjak, már nem is merem gyermeknek nevezni őket, kamaszok a javá­ból, a változó kor minden jegyé­vel a homlokukon. Közéjük ve­gyülök. „Miről zeng a néni?" — kérdi egy elkésett szőke hajú ka­masz. „Nevel” — feleli a mellette álló szemüveges. „Csini..." jegyzi meg a legidősebb. Valaki hátra­­szól „Csend !” Egy pillanatig hallgatnak. Talán figyelnek is. Az író az ifjúsági irodalom szé­les skálájáról beszél, a témavá­lasztás fontosságáról. A bedöbör­­gő város zaja fölhabzsolja a mondatok felét. Már megint nem figyelnek a hátsó sorban. Kezdő­dik a suttogás. „Ha vége a du­mának, kérdezd meg tőle...” — DÁNOS MIKLÓS Gyermek­sztori­ ról, és arról a fehér betűkkel írt transzparensről, amely köszönti az ifjúsági és gyermekirodalmat, valamint annak művelőit. Színes­mozgalmas kép, érdekes, szép gyermekarcok, értelmes, csillogó szemek. Egy pillanatra megáll az üzlet élete, az eladók az író fe­lé fordulnak, a kasszás kisasszony is elhagyja a trónját— egyszóval, ünnepi a hangulat. Következhet hát a találkozó érdemi része, az író felszólalása, kérdések, felele­tek, autogram... Nincs is semmi baj, úgy megy minden mint a karikacsapás. író kollegánk ebben sem kezdő, ha­mar feloldja a feszültséget, ügye­sen , okosan beszél és az első so­rok — persze a kicsik állnak ott — áhítattal hallgatják a gördülő mondatokat. Én, valamivel távolabbról né­zem a jelenetet, amely valóban vonzó, megható, hiszen kifejezője egy új attitűdnek és egy kicsit szimbóluma a betűszeretetnek, a gyermekek iránti kulturális gon­­doskod­ásnak ,Nmet. mór. eny. szemernyi mesterkéltség sem a helyzetben, minden őszinte és épp ezért leköti az embert, javasolja a szemüveges. „Mit ?” — érdeklődik a szőke hajú. „Hát azt hogy miért csak a hét törpé­vel etetnek minket ?” — folytatta suttogva a szemüveges. „Kérdezd meg te" — kapcsolódik be a har­madik. „Ő mit ír ?" — már mint a szónokra érti. „Erkölcsös törté­neteket, lányoknak" — feleli a szőke hajú. „Fiúknak nem ír ?” — kérdi a szemüveges. „Mit írjon? Hát ért ez technikához ? Az űrre­püléshez ? A tudományhoz ?" — fitymál a legnagyobb. Megint va­laki leinti őket és így a suttogás megszakad. De amikor a kollegám befejezte a beszédét és a taps is elcsendesedett, a hátsó sor me­gint rákapcsolt. Egymást bíztatták a felszólalásra. Nem akadt vál­lalkozó, pedig csak azt szerették volna megtudni, hogy miért nincs egyetlen olyan hazai ifjúsági re­gényünk sem, mely versenyre kel­hetne a tévé fantasztikus-tudo­mányos történeteivel, amely felre­­pítené őket a világűrbe, vagy le­vinné a tenger fenekére, amely ''pavolná őket a tudomány cso­dálatos és izgalmas világába. És (Folytatása az 5. oldalon) SPORT TOKIÓBAN : Londoni Arsenal-Japán olimpiai labdarúgó-válogatott 4:0 (3:0). SKOPLJÉBEN : a labdarúgó csapa­tok Közép Európai Kupája elődöntő­jében Skopljei Vardar-Trnavai Spar­tak 2:2 (0:0). A csehszlovák csapat 4:1- re győzött az első mérkőzésen . Így bejutott a döntőbe, ahol az Újpesti Dózsa-Belgrádi Vörös Csillag mérkő­zés győztesével kerül össze. Az első találkozón a Dózsa nyert 1:0 arány­ban. BRÜSSZELBEN , a labdarúgó csa­patok Nemzetközi Kupája (volt Rap­­pan Kupa) keretében : Brüsszeli An­­derlecht-Milánói Internazionale 3:1 (1:1). PÁRIZSBAN: a Roland Garros pályán folytatódik Franciaország nemzetközi teniszbajnoksága. A férfi egyes har­madik fordulójában Petre Murmurea­­nu román játékot 6—1, 7—5, 6—2 arányban, győzött a svéd Lars Olan­­der ellen. A másik két román játékos ezúttal vesztett : az ausztráliai Cre­­aly legyőzte Ilie Nastaset 4—6, 8—6, 7—5, 6—2 arányban, Sever Dron pedig a profi Andres Gimenotól kapott ki 5—7, 6—1, 6—3, 6—2 arányban. Női egyesben a francia Francolse Durr 6—1, 6—1 arányban nyert az ausztráliai Carole Sheriff ellen, a szovjet Ana Dmitrijeva pedig a nyu­gat-német Cora Schediwit győzte le 2—6, 6—3, 8—6 arányban. MttSORKJMUZ Mai számunkban: NAPIRENDEN: a helyiipar problémái Rövidzárlat nélkül ■Trl A négyhavi tervmutatók globá­lis teljesítéséért feltétlenül di­cséret illeti a helyiipart. Csaknem 70 millió lejjel túlteljesí­tették áruszállítási tervüket. Az osz­tatlan elismerés azonban távolról sem terjedhet ki a szállítási terv strukturális teljesítésére, a válasz­téktervre. Március 15-ig a helyi­ipar adós maradt a belkereskede­lemnek 15 millió lej értékű külön­féle árucikk szállításával, ami to­vább növeli a múlt évről maradt 50 millió lejes tartozást. Mi akadályozza a helyiipart ab­ban, hogy teljes mértékben eleget tegyen feladatainak, hogy a köztár­sasági ipar kiegészítőjeként nagyobb mértékben hozzájáruljon a közfo­gyasztási cikkek mennyiségének és választékának növeléséhez ? Erre a kérdésre próbáltak feleletet adni, megoldást keresni a május második felében Bukarestben lezajlott ta­nácskozás részvevői: a helyi ipar, a gazdasági minisztériumok és más központi szervek vezető szakembe­rei. Megoldásra váró problémákban nincs hiány. Legtöbbje nem is elő­ször vetődik fel. Egyes esetekben objektív nehézségek gátolják a fel­adatok teljesítését. De kétségtelen az is, hogy a helyiipar vezető szer­vei, a gazdasági minisztériumok és más központi szervek szorosabb közreműködésével sok hibát el le­hetne kerülni a helyiipar, köztársa­sági ipar és nem utolsó sorban a fogyasztó közönség érdekében. Évek óta ismételten felmerülnek például az anyagellátás nehézségei. Ez nem egyszer olyan helyzetbe hozza a helyi ipart, hogy erőfeszíté­sei ellenére nem tehet eleget a vál­lalt feladatoknak. Lényegében arról van szó, hogy esetenként az anyag­kiutalások nem fedik teljesen a szükségletet, máskor pedig a kiutalt anyagokat nem kapják meg idejé­ben és az igényelt mennyiségben. Nem egyszer lényeges minőségi el­térések fordulnak elő az előirány­zott s leszállított anyagokban. Rész-­ben ezzel magyarázható a válasz­tékterv hiányos teljesítése. Valóban olyan kérdés ez, amit nem lehet máról holnapra gyökeresen megol­dani. Sokat segíthetnének azonban az illetékesek az igények és anyag­­ellátási lehetőségek jobb egybehan­golásával. Erre van szükség mindenekelőtt a helyiipar gépállományának felújí­tásában, a munkaerő felfrissítésé­ben is. Közismert, hogy ebben a termelési ágazatban a gépállomány nagy része régi, kimustrált. A ter­melés sajátosságai (kis­ széria) a ter­mékek komplexitása, ha nem is igényli a legkorszerűbb gépeket és felszereléseket, esetenként azonban feltétlenül szükség lenne nagyobb technicitású és termelékenységű be­rendezésekre. Nem mintha a helyi­iparnak nem lennének ilyen beren­dezései is, hanem, mert a létezők még mindig kevésnek bizonyulnak a növekvő feladatokhoz képest. Szükségessé válik viszont nagyobb gondot fordítani és nagyobb mér­tékben felhasználni maguknak e vállalatoknak is a rendelkezésükre álló bankhiteleket és beruházási ala­pokat. A műszaki ellátottság sajátossá­gai kihatnak a munkaerőgazdálko­dásra. Az alacsonyabb fokú gépesí­tés, a nehezebb munkakörülmények miatt — a köztársasági iparhoz vi­szonyítva — bizonyos idegenkedés észlelhető a szakmunkások részéről a helyiiparral szemben. Másrészt pedig a helyiipar termelésének egy másik sajátossága (a változatos ter­méklista) nem egyszer magas kép­zettségű szakmunkások jelenlétét teszi szükségessé. A nyugdíjazás előtt álló nagyszámú szakember pótlása még sürgetőbbé teszi a probléma megoldását. A brassói he­lyiipari szervek más üzemek szak­iskoláiban próbálják kiképezni a szükséges utánpótlást, amellett, hogy a munkahelyen tanítják be a fiatalokat. A helyiiparban felmerült problé­mák megoldása érdekében szüksé­ges a szorosabb közreműködés a he­lyiipar, gazdasági minisztériumok és más központi szervek között. A­­gazdasági miniszté­riumor.t­­fcv.cdahv. közé tartozik az iparág termelését kiegészítő helyiipari vállalatok fej­lődésének hozzáigazítása a köztár­sasági iparhoz. Eddig a közreműkö­dés legtöbb esetben az anyagellá­tási problémákra szorítkozott. így fordulhatott elő, hogy a helyi ipar sokszor olyan kapacitásokat fejlesz­tett, amelyek üzemeltetéséhez nem volt meg a szükséges anyagbázis, olyan termékek gyártására rendez­kedett be, amelyeket a köztársasági ipar is gyárt. Ugyanakkor más ter­mékek esetében hiány mutatkozott a piacon. Különösképpen a könnyű­ipari, erdőgazdálkodási és élelmi­­szeripari minisztériumok és más központi szervek által koordinált helyi ipari vállalatokban merültek fel ilyenszerű problémák. A szoro­sabb közreműködés az említett szervek között lehetőséget teremte­ne sok anyagellátási nehézség ren­dezésére, az árukereslet nagyobb mértékű kielégítésére, a termelőka­pacitások és beruházási alapok ha­tékonyabb felhasználására. A beru­házások ésszerűbb irányítása, bizo­nyos termékek gyártásának kon­centrálása megteremtené a lehetősé­get arra, hogy ebben a termelési ágazatban is növekedjék a gazdasá­gi hatékonyság, rentábilissá váljon ma még veszteséggel gyártott szá­mos termék. A helyiipar, a gazdasági minisz­tériumok és központi szervek közös erőfeszítéseivel sok, ma még létező nehézséget ki lehet küszöbölni, így megszűnik a rövidzárlat és a helyi­ipar mind nagyobb hatékonysággal kapcsolódhat be az országos gazda­sági áramkörbe. Halász László Az új városi és községi pártbizottságok, ideiglenes néptanácsok alakuló ülései Május 30-án Arad megyében is mint országszerte megkezdődtek az új városi és községi pártbizottsá­gok, az ideiglenes néptanácsok alakuló ülései. Világos községben vettünk részt ezen a fontos ese­ményen. A román, magyar, német lakosú Világos a hozzá tartozó Muszka és Gálsa falvakkal egyike Arad megye legnagyobb községeinek. A több mint 8600 lakost számláló telepü­lésnek nemcsak a római korig visz­­szavezethető történelmi múltja, ha­nem erőteljes jelene is van. A me­zőgazdasági termelőszövetkezetek közös vagyona meghaladja a 38 millió lejt. A község határában 1865 ha szépen ápolt kukorica, 650 ha napraforgó, 220 ha cukorré­pa, 46 ha zöldségféle stb. dicséri a parasztok szorgalmát. A gondozott, rendezett község impozáns középü­leteivel — 4 iskola, 4 óvoda, kul­túrotthon, orvosi rendelő, szülőott­hon stb. — is azt bizonyítja, hogy lakói mindig sokat adtak arra, hogy községük semmivel se marad­jon el az általános fejlődés mögött. Az új helyi szervek alakuló gyű­lésén azonban az eddigi megvaló­sítások számbavételén kívül a fel­szólalók kitértek azokra a felada­tokra is, amelyek a község új párt- és állami szervei előtt álla­nak s ezek elsősorban községfejlesz­tési kérdések. Új áruházra és szol­gáltatási komplexumra, közfürdőre és emeletes iskolára van szükség. Többet tehetnének és kell is tegye­nek a képviselők, a lakosok a hely­ség szépítése és népszerűsítése, a ré­gi kulturhagyományok életrekeltése terén is. Egy olyan község, ahon­nan a nagy román író Ioan Slavici és annyi ismert író és tudós, mint Ion Rusu-$irianu, Traian Rusu-$i­­rianu indult­­el, ma is kitermel­heti a maga gyöngyszemeit. Világos község élére a legráter­mettebb embereket választották, nevezték ki, olyanokat, akik alapos szakmai és politikai felkészültség­gel rendelkeznek, s akikben meg­van az erő, a tehetség az új, meg­változott körülményeknek megfele­lő szintre emelni a község egész gazdasági szociál-kulturális, köz­ügyi tevékenységét. Baktai Etelka (4. oldal)

Next