Előre, 1968. július (22. évfolyam, 6424-6449. szám)

1968-07-02 / 6424. szám

ELŐRE 2. oldal 1968. JÚLIUS 2„ KEDD SZÍPGYŐZÉS­­ FŐVÁROSBM AZ 1848-AS FORRAD­OM 120. ÉVFORDULÓJA Míg (Folytatás az 1. oldalról) tagja és póttagja, az Államtanács és a Minisztertanács több alelnöke. Elhangzanak Románia Szocialista Köztársaság állami himnuszának ünnepélyes akkordjai. Dumitru Po­pa elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, az RKP Bu­karest municipiumi bizottságának első titkára, a főváros főpolgármes­tere megnyitja a gyűlést. E grandiózus népgyűlés sok ezer részvevőjének hatalmas tapsa köze­pette szólásra emelkedett Nicolae Ceausescu elvtárs. A jelenlevők a beszédet élénk és hosszas tapssal fogadták, hurrá­zással és éljenzéssel fejezve ki ha­tártalan tiszteletüket az ősök harci múltja iránt, a dicsőséges történel­münk lapjaira lángoló betűkkel be­írt győzelmek iránt, mai szocialista vívmányaink iránt. Az óriási színpaddá átalakított nagy stadionban egymás után pe­regnek népünk eseménydús törté­nelmének lapjai. Az előadás részve­vői egy órán át szemtanúi voltak az ősi föld védelmében véghezvitt hal­hatatlan vitézi tetteknek. Valóságos nyitott könyvként tárulnak fel előt­tük azok a dicső események, ame­lyek a román nép évezredes fenn­állása során egymást követték. Lel­kesen szárnyaló versek hangzanak fel a stadionban. Kétezer éve vagyunk itt/ A gazdag Dácia ősrégi törzséből „Bund dimineata Soare“ („Jó reg­gelt Nap“) — ezekkel a szavakkal köszöntik az egyesített énekkarok az új hajnalt, amely őseink sok évszá­zados törekvéseinek megvalósulásá­val együtt virradt az országra. Mi­közben a sportolók hatalmas arany napot alakítanak ki testükkel, hírnö­kök hangja zengi erőteljesen az igaz­ságért, a nemzeti függetlenségért és egységért harcrakelték utódainak életörömét. Zászlóvivők lengetik a párt vörös lobogóját és a trikolórt, amelyet 120 évvel ezelőtt oly büszkén emeltek magasba Balcescu kortársai, a 48- as forradalmárok, igazságot és test­vériséget követelve. E forradalmi zászló alatt esküvel fogadták, hogy hűségesek lesznek a román nemzet akaratához és minden erejükkel megvédik a nemzetet bárminemű támadással vagy elnyomással szem­ben. A fényárban úszó hatalmas sza­badtéri színpadon újabb történelmi mozzanat elevenedik meg: a forra­dalom dicsőséges lángjától beragyo­gott 1848-as év ez. Az egész térség visszhangzik a harcra szólító ha­rangzúgástól. Szinte érezni az or­szágban futótűzként elterjedt forra­dalom fuvallatát. Fiatalok testükkel rajzolják ki a haza térképének kör­vonalait, miközben fáklyák százai­nak fénye világítja meg a csillagos égboltot, a forradalmi láng fellobba­­nását jelképezve. A fáklyafényben megjelenik Bálcescu, Kogalniceanu, Alecsandri, Alecu Russo kiemelkedő alakja. Erőteljesen felhangzik Bál­cescu hangja: „Az 1848-as román forradalom nem volt múlt és jövő nélküli véletlenszerű és múlékony jelenség“. E szavakra felhangzik a 48-as forradalmárok lángoló himnu­sza : „Desteapta­te románé“. Egy csoport móc között halad a rettenthetetlen Avram lánca, aki más erdélyi román forradalmárok­kal, az együttélő nemzetiségek felvi­­lágosult képviselőivel egyetemben határozottan állást foglalt a harci egység mellett a közös eszmények megvalósításáért. Felhangzanak Ste­fan Ludwig Roth szavai: „A tömeg oly melegen karolja fel a nemzeti­­ség hitét, oly szorosan zárja lelkes szívébe, mint a harctéren megsebe­sült zászlóvivő a lobogóját". Megje­lenik Petőfi Sándornak, a szabad­ság lánglelkű nagy forradalmi köl­tőjének alakja. „Esküszünk“ — ez az egyetlen szó tör fel ezernyi kebelből. A Román Országok 48-as forradalmának hősei így fogadtak­ esküvel hűséget a ha­zának, így fogadták meg azt, hogy megvédik a szabadságot és az ősi rögöt. És miközben a kar az egyesülés ihlette verset szavalja, a táncosok a testvériség bóráját járják, mint­egy hirdetve, hogy beteljesült meg­annyi nemzedék álma: Moldva egyesülése­­Havasalfölddel. Dobper­gés és trombitaszó közepette megje­lennek a színen a darabontok fel­idézve egy másik történelmi mo­mentumot — a haza függetlenségé­ért vívott harcot. Az egyesülés ki­­teljesítésének gondolatát erőteljesen kidomborítják a szavalókórus vers­sorai . Gyulafehérváron ezt mondta a nép : Egyesülni, egyesülni akarunk az országgal ! Felhangzik a „Sus muncitori fi­­ nainte“ dal. Lángoló számokból meg­jelenik az 1921-es emlékezetes év­szám, amely a Román Kommunista Párt megszületését jelképezi. A harcosok nevében eljött./ Mert jönnie kellett,/ Kommunista pár­tunk, a fény/ Eljött, mert jönnie kellett/ Kétezer évig vártuk ! Hang- és fényhatások, lenyűgöző tömegjelenetek szuggesztíven eleve­nítik meg az 1944 augusztusi felsza­­badulás nagyszerű eseményét. Az ■gyesitett énekkarok előadják a „Mindrá zi de libertate“ című dalt. Táncosok jelennek meg a hatalmas színpadon, egymást követik az or­szág minden vidékének táncai, s az együttlakó nemzetiségek táncai. Az egész stadion fényárban úszik, mialatt mindent betöltenek a Patrie — Partid című ének akkordjai. Román Kommunista Párt/ Harci zászlóvivő, világító fáklya/ Az or­szág fiai egytől-egyig/ Szívvel-lélek­kel kötéd tömörülnek. Ekként fejeződik be a megkapó ünnepség, amelyet hőseink dicsősé­gére, a román nép mai győzelmei­nek dicsőítésére rendeztek. (Folytatás az 1. oldalról) ellen, az 1848-as forradalom idején is számos esetben vállvetve harcol­tak ; a románok balázsfalvi gyűlé­sein akárcsak más erdélyi népi megmozdulásokon részt vettek az együttélő nemzetiségek széles körei is, akikre ugyanaz az osztályelnyo­más nehezedett, mert tisztában vol­tak azzal, hogy létérdekeik szorosan egybefonódnak a románokéval, tehát velük együtt kell küzdeniük az igaz­ságért és a szabadságért. Az 1848-as forradalom erőteljesen feltárta a román nép óriási forradal­mi potenciálját, fogékonyságát a megújhodást hozó, haladó eszmék iránt, forró törekvését a társadalmi és nemzeti szabadság, az egység felé. A kiszipolyozott városi tömegek és parasztság, amely a forradalom moz­gató ereje volt, nagyfokú hősiesség­ről, harckészségről, forradalmi kö­vetkezetességről, tisztánlátásról tett tanúbizonyságot a harcban. Akárcsak a nemzeti történelem más mozzana­taiban, Bukarest város lakossága ez­úttal is felbecsülhetetlenül kivette részét az 1848-as forradalom esemé­nyeiből. A Filareti Szabadságmezőn tett azon eskühöz híven, hogy „be­tartják és megvédik a nép által ki­hirdetett huszonegy pontot“, a buka­resti néptömegek lemondásra kény­­szerítették az uralkodót, az ideigle­nes kormány forradalmi hatalmának megvédésére siettek, szétzúzva a reakciós erők összeesküvéseit, súlyos véráldozatot hozva az idegen inter­­vencionista hadseregek elleni har­cokban. Az emlékezetes 1848-as események folyamán számos forradalmi vezető emelkedett ki, akik életüket a nép, a haza érdekeinek szentelték. Ezek közül a legragyogóbb volt Nicolae Balcescu, az európai méretű köz­életi gondolkodó, akinek munkái az akkori kort tekintve, rendkívül ha­ladó nézetekre vallanak a társa­dalomfejlesztés alapvető problémáit, a román nép sorsának javítását ille­tően. A forradalom nagy emberei­nek soraiba tartozik Avram lánca, ,,a Hegyek Királya“, a tömegek lel­kes vezetője, az olyan harcos haza­fiak, mint Eftimie Murgu, Ion Ghi­­ca, Mihail Kogalniceanu, a Golescu­­fivérek és a Muresanu-fivérek, Si­­mion Barnutiu, George Baritiu, Ion Ionescu de la Brad, Alexandru Ioan Cuza, C. A. Rosetti, Vasile Alecsandri, Petőfi Sándor és Tán­csics Mihály magyar harcosok, Gá­bor Áron, a székely hős, Stefan Ludwig Roth, Anton Kurz szász har­cosok és sokan mások. Az 1848-as értelmiségiek műve — amelyet a román nép haladó hagyo­mányaiból, és a kor haladó eszméi­ből táplálkozó forró hazafiasság szelleme hatott át — a demokrati­kus tartalommal telített filozofikus, politikai és szociális gondolkodás valóságos kincsestára, magasrendű humanista kultúrát árasztó fejezet Románia modernkori történetében, értelmiségi megnyilvánulás, amely megtisztelő helyet foglal el a román nép szellemi értékei között. A 120 évvel ezelőtt lezajlott pol­­gári-demokratikus forradalom a tár­sadalom maradi erőinek heves ellen­állásába ütközött. Ezeket a maradi erőket a feudális viszonyok fenntar­tásában érdekelt nagybirtokosság képviselte. Ennek mesterkedéseit megkönnyítették a 48-as mozgalom egyes vezetőinél megnyilvánuló in­gadozások és hibák, valamint a nem­zetközi körülmények, amelyeknek közepette ez végbement. A forra­dalom vereségének egyik fő ténye­zője a külső reakciós erők brutális beavatkozása volt, a szomszédos nagy birodalmaké, amelyek mély­séges ellenségeskedéssel szemlélték a román nép emancipálódási törek­vését, a nemzeti és szociális felsza­badulásra, egyetlen államba való egyesülésre irányuló óhaját; a ro­mán országokbeli 1848-as forradalom e reakciós birodalmak létét fenye­gető veszélynek tűnt. A szomszédos nagyhatalmak kancelláriái a román ors­zágok 1848-as forradalmát úgy próbálták feltüntetni, mint a román nép szellemétől és érdekeitől idegen jelenséget, mint maroknyi zendülő által „importált“ áramlatot. Jellem­ző a cári kormány 1848 júliusi kör­rendelete, amely így szól : „e cse­kély számú meggondolatlan ember, akinek kormányzási­­ eszméi nem egyebek, mint a hazájuktól idegen demokratikus és szocialista propa­gandától kölcsönvett utánzatok, a mi szemünkben nem jelentik az igazi valah népet“. Ilyen ürügyek alapján a nagyhatalmak elküldték hadaikat a román országokba, hogy — úgymond — megsegítsék „az igazi valah népet“, amelyet az a „veszély“ fenyegetett, hogy a demokrácia és a szocializmus útjaira lép. Isme­retes, hogy Moldvában a cári biro­dalom csapatai vetettek véget a for­radalmi mozgalomnak, hogy Havas­alföldön az ottomán csapatok foj­tották vérbe, Erdélyben pedig a bé­csi császár seregei és a cári biroda­lom csapatai nyomták el a forradal­mat. Erdélyben az is gyöngítette a for­radalmat, hogy a mozgalom egyes vezetői, románok és magyarok egy­aránt nem értették meg soraik leg­következetesebb forradalmárainak felhívását a közös harcra, nem ér­tették meg, hogy parancsoló szüksé­gesség közös frontba tömörülni a Habsburg-birodalom ellen ; széthúzá­suk megkönnyítette a reakciónak azt a feladatát, hogy elfojtsa a forra­dalmat, meggátolja, hogy a dolgozó tömegek nemzetiségre való különb­ség nélkül megvalósítsák követelé­seiket. Az erdélyi forradalom tra­gikus kimenetele ismét bebizonyítot­ta a román nép és az együttlakó nemzetiségek testvériségének döntő fontosságát a harcban és a munká­ban, megbonthatatlan egységé­tkk döntő fontosságát a jobb élet társadalmi szabadságért és halmi igazságért kifejtett erőfeszí­tésekben. (Élénk taps.). Az 1848-as forradalmat legyőzték ugyan, de mégis mélyreható követ­kezményekkel járt a román nép ké­sőbbi fejlődésére. A forradalom erő­sen megrendítette az egész feudális társadalmi építményt, újabb lendü­letet adott a társadalom fejlődésé­nek a kapitalizmus útján, megnyi­totta az utat a társadalom struktúrá­jában végbemenő nagy változások és átalakulások előtt, népünk alap­vető eszményeinek megvalósítása előtt. Fellobbantotta a forradalmi szellem lángját a román országok­ban, még erősebben kifejlesztette, a román nép öntudatát, a három ro­mán állam lakosainak azt a meg­győződését, hogy létre kell hozni a nemzeti egységet, egyazon állam ha­tárai keretében. (Hatalmas taps.) Alig 11 évvel az 1848-as forra­dalom után a néptömegek, az akkori hazafias értelmiség harcának gyü­mölcseként megvalósult Moldva és Havasalföld egyesülése, s ezt az ese­ményt, amely döntő jelentőségű tör­ténelmi mozzanat volt a román nép életében, kiinduló pontot jelentett az egységes nemzeti állam kialakulá­sában, rokonszenvvel köszöntötte az egész haladó nemzetközi közvéle­mény. (Élénk taps.) Az 1859-es egye­sülés és az utána­ következő refor­mok biztosították a feltételeket a nemzeti ipar, a tudományos és kul­turális tevékenység fejlődéséhez, a kapitalista viszonyok terjedéséhez, Románia gazdasági és társadalmi ha­ladásának meggyorsulásához. Három évtizeddel az 1848-as forradalom és sokszázados elnyomás után a román nép, együtt hullatva vérét az orosz katonákkal és a bolgár hazafiakkal az ottomán csapatok ellen, első ízben vívta ki nemzeti állami függetlensé­gét. Az egységes román nemzeti állam megteremtésének eszménye, ame­lyért népünk súlyos áldozatokat ho­zott, mint ismeretes, 50 évvel ezelőtt vált valóra az egész ország néptö­megeinek harca folytán, a Habs­burg-birodalom összeomlásának kö­rülményei között és az első­­ világ­háborút követő időkben a világot átfogó nagy társadalmi megmozdu­lások közepette ; a román nép, akár csak más népek, nemzeti törekvései­nek valóra váltásában jelentős sze­repet játszott a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelme, amely új korszakot, a szocialista korszakot nyitotta meg az emberiség fejlődé­sében, meghirdette minden nemzet jogát az önrendelkezéshez, minden nép jogát a szabad és szuverén fej­lődéshez. (Élénk taps.) A burzsoá­ földesúri rendszer ide­jén azonban a román nép nem tudta maradéktalanul megvalósítani azt az óhaját, hogy országának ura le­gyen, nem tudott szabadon dönteni sorsáról, nem élvezhette munkájá­nak minden gyümölcsét, nem ren­delkezhetett az ország kincseivel és erőforrásaival. A nagyburzsoázia és a földbirtokosság megkönnyítette az idegen trösztök behatolását az or­szág gazdaságába, a nemzeti vagyon jelentős részeit koncesszióba adta, az országot alárendelte az imperialista nagyhatalmaknak. Az 1848-as nemzedékek harcának céljait, amelyek annak idején a for­radalom kudarca miatt nem való­sulhattak meg, népünk átvette és a társadalmi fejlődés követelményei­nek megfelelően kiterjesztette és magasabb fokra emelte. A kapitalis­ta termelési viszonyok bővülésével Románia társadalmi-politikai életé­nek küzdőterén megjelent a mun­kásosztály, amelynek a történelem azt a küldetést szánta, hogy vezesse a tömegeket a kizsákmányolás és az elnyomás alóli felszabadulásért, az ország szocialista forradalmi átala­kításáért vívott harcban. A román proletariátus a hosszas és kemény osztálycsaták során bebizonyította, hogy maradéktalanul teljesíteni tud­ja szerepét mint a társadalom leg­haladóbb ereje, mint a haladás­, a társadalmi és a nemzeti szabadság­­törekvések következetes hordozója. (Hatalmas taps.) A munkásosztály nemzeti történetünkben való jelent­kezésének legnagyobb jelentőségű mozzanata a Román Kommunista Párt megalakulása volt. A Kommu­nista Párt, az egész nép fennkölt ér­dekeinek kifejezője, megszervezte és harcba vezette a dolgozó tömegeket a burzsoá­ földesúri rendszer ellen, a fasizmus és a háború ellen, az Antonescu-rends­zer felszámolásáért és Romániának az antihitlerista erőkhöz való csatlakozásáért. A fa­siszta diktatúra megdöntése és az országnak az idegen megszállás alóli felszabadítása az 1944. augusztusi felkelés eredményeként megnyitotta az utat a legmagasztosabb törekvé­sek megvalósítása felé, amelyekért a román nép harcolt és áldozatot hozott, megnyitotta a kizsákmányo­lás és a leigázás alóli végérvényes felszabadulás, a szabad és bőséges élet útját. (Hosszan tartó taps.) Tisztelt elvtársak ! Felidézzük az 1848-as forradalom emlékezetes napjait, mivel a román nép évezredes története leghősibb, legragyogóbb és legtermékenyebb korszakában élünk­­— Románia szo­cialista építésének győzelmes kor­szakában. (Hatalmas taps.) Románia biztos lépésekkel halad a IX. kon­gresszuson kijelölt úton, az anyagi és szellemi haladás újabb lépcső­fokaira lépve, növelve gazdasági ere­jét, szüntelenül tökéletesítve az egész társadalmi élet megszervezését, emelve a tömegek életszínvonalát, egyre kimagaslóbb szerepet töltve be a modern civilizáció egészében, a nemzetközi színtéren. (Élénk taps) Mindaz, amit megvalósítottunk és megvalósítunk a szocializmus építé­sében, mindaz, amit megvalósítunk ennek az ötéves tervnek a végéig messzibb távlatokban, népünk elíthetetlen alkotóképességéről, vitathatatlan szorgalmáról, hagyo­mányos hazafiasságáról, a haladás szelleme iránti nagy fogékonyságá­ról és arról az akaratáról tanúskodik, hogy­ lépést tartson a kor­ haladásá­val. Népünk nagy tudósai már 1848- ban az ipar fejlesztésében látták az ország fellendítésének útját. Pár­tunk gazdaságpolitikája központi té­nyezőjévé avatta és avatja a virágzó nemzeti ipar megteremtését. A je­lenkori műszaki-tudományos forra­dalom követelményeinek színvona­lán álló állhatatos iparosítás egyik lényeges jellemvonása annak a gyö­keres átalakulási folyamatnak, ame­lyen jelenleg a román társadalom átmegy. Az élet azt bizonyítja, hogy az iparfejlesztésben elért sikereink­től, az ipar műszaki felszereltségétől, megszervezésének tökéletesítésétől és gazdasági teljesítőképességének eme­lésétől nagy mértékben függ anyagi vagyonunk növekedése, az egész tár­sadalmi tevékenység, dinamizálása, a nép életszínvonalának emelése, Ro­mánia nemzetközi együttműködésé­nek kiszélesítése, függetlenségének és szuverenitásának erősítése. (Hatal­mas taps.) Ezért az ötéves ipari terv előirányzatainak teljesítéséért és túlszárnyalásáért, a beruházások maradéktalan és hatékony megvaló­sításáért, az összes iparágakban fo­lyó tevékenység minőségi színvona­lának emeléséért kifejtett erőfeszí­tések fokozása munkásosztályunk, mérnökeink, technikusaink és tudó­saink, az egész párt és nép egyik leg­magasztosabb kötelezettsége. (Élénk taps.) " Az 1848-as forradalmárok harcol­tak, hogy kiszabadítsák a mező­gazdaságot a feudális viszonyok bilincseiből. Szocialista rendszerünk, amely egyaránt felszámolta a hűbéri és a kapitalista kizsákmányolást, új, felsőbbrendű formát hozott létre a parasztság munkájának és életének megszervezésére és ez a forma az erők egyesítésén, az együttműködé­sen és a kölcsönös segítségen alap­szik a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek keretében , széles körű prog­ramot hajtunk végre a mezőgazda­ság korszerűsítésére, műszaki-anya­gi alapjának fejlesztésére, az inten­zív termelés megvalósítására. Min­dent elkövetünk, hogy a parasztság­nak szüntelenül növekvő jövedelmet biztosítva szocialista mezőgazdasá­gunk mind inkább hozzájáruljon a nemzeti jövedelem gyarapításához, a fogyasztási igények és a többi gazdasági szükséglet kielégítéséhez. A IX. kongresszuson és az Orszá­gos Konferencián kijelölt program megvalósítása, valamint a Központi Bizottság legutóbbi plenáris ülésén javasolt intézkedések az öntözés fej­lesztésére — amelyeknek az a cél­juk, hogy mozgósítsák az egész pa­rasztság, az összes falusi dolgozók, az egész nép erőit —, széles távlato­kat nyitottak meg a mezőgazdasági termelés növelésének és stabilitásá­nak biztosítása előtt, és fokozni fog­ják a mezőgazdaság hozzájárulását egész nemzetgazdaságunk felvirá­goztatásához,­ a nép jólétéhez. (Élénk taps.) A negyvennyolcas forradalmárok síkraszálltak a tömegek felvilágosí­tásáért, s joggal állították, hogy a román nép, amely annyira tehetsé­ges, tízszer annyit alkothatna, ha képzett nép volna, ha élvezhetné a kultúra jótéteményeit. Az oktatás átfogó fejlődése minden fokon, a tö­megek széles körű erkölcsi és eszté­tikai nevelése, a kulturális és tudo­mányos ismeretek, valamint a mun­kásosztály, a kommunista párt új világ- és életszemléletének terjesz­tése a szocializmus éveiben erőtel­jesen fellendítették népünk szellemi életének színvonalát. Pártunk a leg­nagyobb figyelmet fordítja a tudo­mányra, a művészetre és a kultúrá­ra, azokat nélkülözhetetlen összete­vőknek tekinti a szocializmus kitel­jesítésében, a kommunizmusra való áttérés feltételeinek megteremtésé­ben, lényeges tényezőknek a modern Románia építésében, szocialista tár­sadalmi rendszerünk haladásában és civilizációjában. (Élénk taps.) A szocialista építés egész művé­nek, a társadalom műszaki-anyagi alapja fejlesztésének, a párt és az állam egész politikájának és mun­kásságának fő célja szüntelenül emelni a tömegek életszínvonalát, mind inkább kielégíteni a dolgozók igényeit. A párt és a kormány min­den társadalmi és gazdasági intéz­kedésének ez a lényege és értelme. (Élénk taps.) Miután vereséget szenvedtek és kikerültek társadalmunkból a ki­zsákmányoló osztályok, amelyek ál­landóan antagonista ellentmondáso­kat szültek a társadalmi életben, megszületett az összes társadalmi osztályok és rétegek érdekközössé­gén alapuló nemzeti egység, meg­szilárdult a munkás-paraszt szövet­ség — a szocialista rendszer politi­kai alapja —, kifejlődött a munká­sok, a parasztok és az értelmiségiek baráti együttműködése, létrejött az egész nép megbonthatatlan egysége harcedzett vezetője, a Román Kom­munista Párt körül. (Hosszan tartó, hatalmas taps, hurrázás.) A hazánk előtt álló nagyszerű feladatokat csakis úgy tudjuk teljesíteni, ha mozgósítjuk a nemzet összes erőit, ha az ország valamennyi városi és falusi dolgozója nemzetiségre való tekintet nélkül lelkesen összefog. (Élénk taps.) Szocialista rendszerünk egyik nagy győzelme az, hogy Romá­niában helyesen, a marxista-leninis­ta elvek szellemében megoldottuk a nemzeti kérdést. A szocializmus biz­tosítja az összes állampolgárok tel­jes jogegyenlőségét, nemzetiségre, fajra vagy nemre való különbség nélkül; a szocializmus megteremtet­te az anyagi, gazdasági, politikai és társadalmi feltételeket a román nép és az együttélő nemzetiségek közötti testvériség és barátság erősítéséhez, a munkában való aktív együttmű­ködéshez közös hazánk — a szocia­lista Románia — további felvirágoz­tatása érdekében. (Hosszan tartó, ha­talmas taps, hurrázás.) Köztudomású, milyen sok rosszat tett hazánk összes dolgozói érdekei­nek a nemzeti ellenségeskedés poli­tikája, amelyet a múltban a kizsák­mányoló osztályok, a reakció foly­tatott : a történelem bebizonyította, hogy a román­, magyar, német és más nemzetiségű dolgozók csakis úgy virágoztathatják fel közös hazáju­kat, csakis úgy valósíthatják meg álmaikat és alapvető törekvéseiket, ha igaz testvérekként együtt élnek, együtt harcolnak/ együtt dolgoznak. A közös munka, a közös alkotás fennáll a gazdasági és társadalmi építésben, a tudományos, a kulturá­lis munkásság és a szellemi élet te­rén egyaránt. Az együttélő nemzeti­ségek műalkotásai anyanyelvükön születnek, sajátos hagyományok és vonások jegyeit viselik magukon, de közös hazánk társadalmi realitásai­ból, szocialista társadalmunk életé­ből ihletődnek és a szocialista Romá­nia szellemi kincseinek tárházát gazdagítják, teszik sokrétűbbé. Az összes romániai alkotók, a román, a magyar, a német és a más nemzeti­ségű alkotók kulturális, művészeti tevékenységének irányítását maguk az alkotók kell hogy intézzék, ha­zánk vezetője — a Román Kommu­nista Párt — az egész román társa­dalom vezetője kell hogy intézze. (Hatalmas taps.) A szocialista rendszer korában megvalósult az az elv, hogy a nép legyen országának ura, megvalósult Nicolae Balcescunak az a merész jóslata, hogy eljön az idő, amikor a nép fölött senki sem lesz úr. Nap­jainkban mindazok, akik városon vagy falun két kezükkel vagy elmé­jükkel munkálkodnak, igazi urai a nemzeti vagyonnak, az építő erőfe­szítéseikből születő összes javaknak. Pártunk abból a felfogásból indul ki, hogy a szocializmusnak olyan tár­sadalomnak kell lennie, amely a legszélesebb körű jogokat és sza­badságjogokat biztosítja a dolgozó tömegeknek, olyan társadalomnak, amely teljes mértékben hasznosítja a nép kollektív bölcsességét és ener­giáját, korlátlan lehetőségeket biz­tosít az emberi egyéniség sokoldalú érvényesüléséhez. Szocialista államrendünk felsőbb­rendűsége abban áll, hogy az ember ember általi kizsákmányolását fel­számolva, kiküszöbölte az egyének közötti társadalmi egyenlőtlenség forrásait, egyenlő lehetőségeket nyújt a társadalom összes tagjainak érvényesülésükhöz a társadalmi élet­ben, az anyagi és szellemi alkotás valamennyi területén. Pártunk és államunk egyik állandó központi tö­rekvése a politikai demokrácia és a gazdasági demokrácia harmonikus egybefonása, a szocialista társadalmi viszonyok sokoldalú tökéletesítése. A tömegekkel való széles körű ta­nácskozás a bel- és külpolitika alap­vető kérdéseiről, a nép sorsát érin­tő összes határozatokról, az állam és a közügyek vezetésében való ak­tív részvételük feltételeinek biztosí­tása az az elsőrendű tényező, amely erőssé és reálissá teszi a párt kidol­gozta programot, szavatolja annak legjobb feltételek közötti megvalósí­tását, ösztönzi a saját történelmét tudatosan alakító nép konstruktív lelkesedését. (Élénk taps.) Pártunk ugyanakkor következete­sen érvényesíti a mélységes társadal­mi méltányosság elveit a fogyasztási alapoknak a társadalomban való elosztásában, abban, hogy megfelelő anyagi javadalmazásban részesíti minden egyes honpolgár hozzájárulá­sát a nemzeti vagyon megteremtésé­hez, a haza fejlesztéséhez. Amint tudják, Központi Bizottságunk leg­utóbbi plenáris ülése egész sor in­tézkedést kezdeményezett abból a célból, hogy kiküszöbölje a lakosság jövedelmei terén mutatkozó indoko­latlan egyenlőtlenség forrásait, hogy a társadalom minden területén biz­tosítsa a szocialista javadalmazás kritériumait. Kétségtelen, hogy nem lehet szó igazi politikai és társadalmi demok­ráciáról egy mélyrehatóbb gazdasági demokrácia megvalósítása nélkül, olyan méltányossággal telített igazi szocialista viszonyok nélkül, ame­lyeknek célja biztosítani az összes osztályok és társadalmi rétegek kö­zötti egység, barátság és együttmű­ködés erősítését, a régi rendszertől örökül hagyott etikai ballasztok fel­számolását, a feltételek biztosítását a kommunizmusba való fokozatos átmenethez. Pártunk zászlajára, amelyért a nép legjobb fiai harcol­tak és életüket áldozták, s amely az új társadalmat építő egész nemze­tet tömöríti, lángbetűkkel van fel­írva a társadalmi igazság eszméje, a szocialista társadalom összes tag­jai közötti teljes egyenlőség eszméje. (Élénk taps.) A gazdaság, a tudomány és a kul­túra fejlődését, a tömegek életszín­vonalának emelkedését, a társa­dalom és az emberek közötti kap­csolatok megszervezésének további tökéletesítését biztosítva, pártunk töretlenül teljesíti történelmi hiva­tását, mint a román nép vezetője a szocializmus és a kommunizmus napfényes útján. Éppen ezért az egész nép nagy megelégedéssel fo­gadta a plenáris ülés határozatait, a Nagy Nemzetgyűlés által megszava­zott törvényeket, amelyek még in­kább ösztönzik a tömegek energiá­ját és munkaerejét, erősítik a pár­tunk politikájába, szocialista rend­szerünk mélységes humanizmusába vetett bizalmukat, a szocialista nem­zetünk ragyogó jövőjébe vetett bizal­mukat. (Hatalmas taps.) Tisztelt elvtársak ! A szocializmus Románia történe­tében első ízben valósította meg a nemzeti függetlenség és a népi szu­verenitás megvalósítását, amelyért elődeink sok-sok nemzedéke harcolt. Ma az ország sorsát maga a szabad és független, a világ összes népei­vel egyenlő jogú népünk dönti el, a nép, amely a világcivilizáció nagy családjában méltó helyet akar és képes is elfoglalni. A román nép munkája, kiemelkedő gazdasági és szociális eredményei hozzájárulnak ama szocialista rendszer erejének növekedéséhez, amelynek szerves része országunk is, a kommunizmus eszmei befolyásának és tekintélyé­nek növekedéséhez az egész világon, a jelenkori társadalom haladó irány­zatú fejlődéséhez. Pártunk véleménye szerint nem­zeti és nemzetközi feladatai szoro­san összefüggnek és csakis tevé­kenysége ezen alapvető fontosságú oldalainak harmonikus és helyes egybehangolásával tehet eleget ma­gas felelősségének a román nép előtt, kötelezettségeinek és felelőssé­gének a nemzetközi munkásosztály, a kommunista mozgalom iránt, a vi­lágbéke ügye iránt. (Élénk taps.) E feladatoknak megbonthatatlan egy­ségben történő megvalósítása lénye­ges feltétel a szocialista országok, a kommunista és munkásmozgalom internacionalista szolidaritásának erődítése, az egész világ haladó, antiimperialista erői harcának szün­telen fejlesztése szempontjából. Románia külpolitikáját a tartós barátságra és szövetségre alapozza az összes többi szocialista országgal, amelyhez a társadalmi rendszer kö­zössége, a forradalmi célok és esz­mények egysége fűz bennünket. Románia a többi szocialista ország, a kommunista és munkásmozgalom, a világ összes haladó, antiimperia­lista erői oldalán aktívan küzd a szocializmus, a demokrácia, a béke ügyének diadaláért, a nemzetközi biztonságért. Románia, amely nagyarányú bé­kés építőmunkát folytat és amelyet a többi néppel való barátság eszmé­nye lelkesít, az összes államokkal való széles körű és sokoldalú együtt­működés politikáját folytatja, füg­getlenül azok társadalmi rendszeré­től, a kölcsönös anyagi haladás, va­lamint a béke és az enyhülés ügye érdekében bolygónkon. Olyan elvek­re építjük hazánk külügyi kapcsola­tait amelyek napjainkban a nemzet­közi élet sarkkövei , a nemzeti füg­getlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, a jogegyenlőség és a bel­­ügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök. A román nép év­százados tapasztalata, viszontagsá­gos története, amelynek során sza­kadatlanul küzdött nemzeti lényé­nek megvédéséért és a független­ségért, megerősíti benne azt a meg­győződést hogy a haladás óriási je­lentőségű tényezője, az összes népek közötti gyümölcsöző nemzetközi együttműködés elsődleges feltétele minden nép azon szent jogának tisz­teletben tartása, hogy maga döntsön sorsa felől és minden külső beavat­kozás nélkül maga válassza meg társadalmi-politikai fejlődésének út­ját. (Hatalmas taps.) A nemzetközi együttműködés nagymértékben attól függ, hogy minden egyes nemzet más nemzetek jogainak elismerésé­ből bármilyen nemzeti elnyomás ki­rekesztéséből induljon ki. Egyes or­szágok gazdasági-szociális haladásá­nak legfőbb kerékkötője az, hogy az imperialisták lábbal tiporják más népek nemzeti jogait, szuverenitá­sát ; komoly akadály ez a népek kö­zötti együttműködés, a világbéke biztosítása útjában. A történelem, az élet azonban egyre erőteljesebben kidomborítja azt az alapvető igazsá­got, hogy nincs a világon olyan erő, ami megakadályozhatja a népeket nemzeti lényük érvényre juttatásá­ban mivel a nemzeti állam fejlesz­tése objektív szükségszerűség, min­den egyes nép szociális-gazdasági haladásának létfontosságú követel­ménye. (Hatalmas taps.) A legelemibb nemzetközi jogelvek megkövetelik a más államok ügyei­be való bármely beavatkozás felszá­molását és méginkább az agressziós cselekmények felszámolását, bár­milyen formát öltsenek is. E szel­lemtől áthatva, a román nép az egész haladó emberiséggel együtt a leghatározottabban követeli, hogy az Amerikai Egyesült Államok ves­sen véget a vietnami nép elleni há­borújának. A Vietnami probléma rendezése, a párizsi amerikai-viet­nami tárgyalások sikere attól függ, hogy teljesen és feltétel nélkül szün­tessék meg a Vietnam Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadáso­kat, s biztosítsák a vietnami nép számára a lehetőséget, hogy minden külső beavatkozás nélkül maga dönt­hessen sorsáról. Békepolitikájához híven, Románia aktívan küzd a nemzetközi enyhü­lésért, az imperialista erők azon ter­veinek meghiúsításáért, hogy új há­borút robbantsanak ki. Ennek meg­felelően megkülönböztetett figyel­met fordítunk a béke és a biztonság légkörének előmozdítására konti­nensünkön, az európai országok kö­zötti kapcsolatok normalizálására, a második világháború után létrejött történelmi realitásból vagyis abból kiindulva, hogy el kell ismerni a két német állam létezését és vala­mennyi ország határainak sérthetet­lenségét, fel kell számolni az idegen katonai tömböket és támasz­pontokat, állhatatosan törekedni kell a hidegháború maradványainak ki­küszöbölésére. Ez nemcsak az euró­pai népek létérdekeinek felel meg, hanem a béke és a biztonság ügyé­nek is az egész világon. Tisztelt elvtársak ! A polgári-demokratikus forrada­lomnak a román országokban tör­tént kirobbanása 120. évfordulóját ünnepelve visszatekintünk arra a hosszú és nehéz útra, amelyet a ro­mán népnek kellett bejárnia mai révbejutásáig. Hős népünknek, amely vitézül, elszántan és bátran szállt szembe el­képzelhetetlenül nagy nehézségekkel és akadályokkal, legyőzve a mosto­ha sors minden csapását sikerült ne­mes hagyományaihoz, nagy eré­nyeihez méltó sorsot teremtenie magának. Hódolattal adózunk az 1848-as forradalmároknak, tisztelet­tel emlékezünk elődeinkre, akik fel­áldozták magukat nemzeti lényünk megőrzéséért, akik hitet tettek né­pünk érdekeinek és törekvéseinek szolgálata mellett, tisztelettel emlé­kezünk azokra a forradalmár nem­zedékekre, amelyek a haza burzsoá­­földesúri elnyomás igája alóli felsza­badításának, a szocialista társadalom romániai felépítésének műve folytán bekerültek a történelembe. A forra­dalmi harc nagy hagyományainak, a hazafias lendület és az emberi nagy­lelkűség kimagasló mozzanatainak áttekintése a haza történetében, még inkább ösztönöz bennünket a szocia­lista Románia előmeneteléért vívott harcban, mozgósítja az egész nép energiáját és lelkesíti a népet a szo­cializmus és a kommunizmus Romá­nia földjén való építésének nagy ha­zafias művében. (Élénk taps.) Azzal ünnepeljük az 1848-as nagyszerű forradalmi események évfordulóját, hogy egyesítjük és fokozzuk az egész nép erőfeszítéseit, hogy töretlenül megvalósítsuk pártunk marxista­­leninista politikáját, amely a szocia­lista társadalom gazdaságának és kultúrájának fejlesztésére, a nép életszínvonalának emelésére, a haza védelmi képességének erősítésére irányul, miáltal méginkább fokozó­dik országunk hozzájárulása a szo­cializmus, a béke és a nemzetközi társadalmi haladás ügyének győzel­méhez. Azt akarjuk, hogy szocialista nem­zetünk örökké fejlődjék. (Hosszan tartó hatalmas taps, éljenzés.) Nicolae Ceausescu elvtárs beszéde Tömegbemutató a Republicii stadion­ban

Next