Előre, 1968. július (22. évfolyam, 6424-6449. szám)

1968-07-26 / 6445. szám

ELŐRE 4. oldal Araukán harcosok ivadékai között . Sokat írtak — így tehát elég so­kat is tudunk a Kolumbus előtti maja, azték és inka civilizációkról. De annál kevesebbet foglalkoztak a régészek és néprajzkutatók a a Chilében (és Argentínában) élő­ araukán indiánokkal. Talán azért, mert az utókor számára nem hagy­tak hátra semmiféle anyagi emlé­ket, amely lelkesítette volna a ku­tatókat. Ezzel szemben a történé­szek ma is igen nagy érdeklődést tanúsítanak az „araukán rejtély“ iránt s úgy tűnik, még távolról sem teljes a kép... Ugyanis a „rejtély“ a mai napig foglalkoztatja őket. Arra szeretnének választ kapni, miért nem sikerült a spanyoloknak leigázniuk az araukán indiánokat. Két évre volt szükségük a konk­visztádoroknak a mexikói azték bi­rodalom megdöntésére és ugyan­csak két évig tartott az inkák le­igázása. Chilében azonban olyan meglepetésben volt részük, amelyre addigi gyakorlatukban nem volt példa s amire korántsem számítot­tak : az araukánok ellenállására és bosszújára. Amikor a spanyolok Peruból behatolva a chilei terület meghódítására szánták el­­magukat (1593), hosszú ideig megrekedtek, vesztegeltek a Bio-Bio folyam men­tén. A folyamtól déli irányban el­terülő vidéket ugyanis araukán in­diánok népesítették be. Természe­tesen ezt a vidéket is megkísérel­ték meghódítani, de leigázása nem két évet, hanem két évszázadot igé­nyelt. Egy spanyol tiszt, Alonso de Ercala y Zuniga hőskölteményt írt az araukánokról, s a La Araucana époszban megénekli a Bio-Bio fo­lyamtól délre élő indiánok ragyo­gó fegyvertényeit. Szinte hihetetlen bátorságról tettek tanúságot — jegyzi meg Ercik­ay — s a történé­szek előtt ma is érthetetlen, hogyan sikerült az indiánoknak a maguk primitív fegyverzetével szembe­szállniuk a spanyol beözönlőkkel. Csakhogy az araukánok lemásolták, sőt tökéletesítették a spanyolok fegyverzetét, új védekezési eszközö­ket találtak fel, mint például a muskéták elleni mozgó mellvédet. A Bio-Bio folyam vidékén e so­rok írója találkozott az egykori a­­raukán harcosok utódaival. Kister­metű zömök emberek az araukánok, ott látni őket a vásárokon, de az araukán közösség otthonaiba csak igen nehezen juthat el közönséges halandó. Maga a chilei állam tör­vényesen szavatolja az araukán kö­zösségek elidegeníthetetlen jogait a Cautin-vidéki földek felett. Két­ezer ilyen közösség létezik, hozzá­vetőleg negyedmillió lélekszámmal (az ország lakosságának körülbelül 4 százaléka ez). A turistákat nem látják szívesen, s ha mégis eljutnak ide, túl sokat nem láthatnak, nem hallhatnak. Úgy tűnik, az indiánok keresztül néznek rajtuk, s ha valaki életmódjuk felől érdeklődik, csak a fejüket rázzák, mintha nem érte­nék miről van szó, vagy pedig rendkívül csodálkoznának azon, hogy az ember ilyen kérdésekre választ vár. Az idegenek csak a múzeumokban láthatják furcsa ha­vasi kürtjeiket, amelyekkel a törzs varázslója — a machiz — a vallá­si szertartás megkezdését jelzi. Az araukánok életét még ma is sok Milyennek látta egy hazai újságíró a chilei indiánokat? misztikum övezi és még ma is űzik az ősi rítus szerinti véres szertar­tásaikat. Az araukánok régi szoká­sai közé tartoznak az istenségeknek bemutatott áldozatok. Például az 1900-as földrengés után ősi szokás , szerint feláldoztak egy 7 éves gyer-­­­meket. Ilyen szertartásokat a­­ szentnek tartott fahéjfa — „cané-­­ la“ — körül tartanak. A spanyolok ■ elleni ádáz csaták idején ugyanis a fahéjfák alatt tartottak tanácsot­­ az araukán harcosok és ugyancsak­­ körülötte rendezte ünnepségeit a f­a törzs. Ugyanitt égették el a meg­ölt foglyok ruházatát, majd ennek hamuját a világ négy égtája felé szórták. Érdekes népszokással ünnepük meg a gabona betakarítását vagy a marhaállomány évente egyszeri számbavételét is. Ezeken az ünnep­ségeken részt vesznek a törzs asz­­szonyai is, akik igen nagy megbe­csülésnek örvendenek. A nőkről azt mondják, hogy ők „találták fel a színeket“. A „Ronc­onnak“ neve­zett ünnepi ruházatuk eredeti szép­sége megmutatkozik a gyönyörű színárnyalatokban tobzódó csodá­latos mintákban. A zöld színt pél­dául mintha egyenesen a fahéjfá­ról szakították volna le, az égő vö­rös pedig a „parázs szívet“ (az a­­raukánok így nevezik az érző szív melegségét) jelképezi. Talán ez a „titka“ annak a hiedelemnek, mi­szerint a nők „hozzák“ a férfi há­zába a természet színeit. Megkérdeztem egy chilei írót, mi az araukánok alapvető jellemvoná­sa, s ő minden gondolkodás nélkül így válaszolt : „A méltóságérzet, a gőg“. Sohasem fordulhat elő, hogy egy araukán megalázkodjék, füg­getlenül attól, hogy milyen nehéz helyzetbe jut. A Bio-Bio környékén szerzett személyes tapasztalataim a­­lapján magam is meggyőződtem az araukánok méltóságteljes viselkedé­séről. Például a piacon a qu­ita fa törzséből készített fonott kosarakat áruló araukánokkal egyenesen le­hetetlen alkudozni. Ha pedig falu­juk felől érdeklődik az ember, in­kább lemondanak arról, hogy vá­sároljanak tőlük, semmint a kérdé­sekre válaszoljanak. Pop Eugen KERESZTREJTVÉNY ANEKDOTÁK Brahms kitűnő borszakértő is volt. Egy alkalommal egy borkereskedő hívta meg vacsorára és a következő szavak kíséretében kínálta meg bo­rával : — Ez a bor ugyanolyan értékes a borszakmában, mint ön — a muzsiká­ban. A zeneszerző m­egkóstolta a bort és így szólt : — Tudja mit,... (Vízsz. 1., függ 12., vizsz. 27.) VÍZSZINTES: 1—7 — 12. Zenei műszó. 13. Engede. 14. Magnetofon. 16. Idegen női név. 17. Táplál. 18. Szóösszetételekben : új. 20. Vissza­­ tiltószó. 21. Névelő. 22. Polarizáció része. 23. Őszi szántóföld (+’). 25. Háziállat. 26. Azonos hangzású be­tűk. 27. 2­7 — 29. Ipari nyersanyag. 30. Hamis. 31. Egzotikus növények. 32. Sérülés. 33.... ipso — magától ér­tetődően. 35. Külföldi sajtóügynökség. 37. Tizian egynemű hangzói. 38. Ví­zisport. 39. Analizál. 42. Kártyajáték. 43. Hőpalack. 45. Két szó : betegség , női hang. FÜGGŐLEGES : 1. Aktái. 2. Folyó Afrikában. 3. Végtelen számla. 4. Szerszám. 5. Bőr és oxigén. 6. Né­pies megszólítás. 7. Időegység. 8. Mű­vészet. 9. Spárga. 10. Mutatószót. 11. Fogyasztotta. 12. — ? — 15. Veszeke­dett. 18. Személyénél. 19. Stílus ma­gasugrásban. 23. Személynévmás. 24. Baljós előjel. 27. Láng, németül. 28. EEE. 29. Válaszola. 32. Nem kevesen. 34. ... gráfia­i olajnyomat. 36. La­tin-amerikai földműves. 38. Hagy­mafajta. 40. Összevissza ver. 41. Ki­ejtett kettős betű. 42. Ízeltlábú. 44. Hangtalan zár. 45. Vissza , egyszerű gép. REJTŐ JENŐ (P. Howard) A TIZENNÉGY KARÁTOS AUTÓ 40. — Uram atyám ! ! — kiáltotta a kapitány és a homlokához kapott. — Elfelejtettem megírni nektek ! Egy katonai ügyben érintkezésben vol­tam de Bertinnel, és az altábornagy megírta nekem, hogy Gorcsev meg­halt, ott volt a temetésén, kétségte­lenül az volt az igazi, akivel Nizzá­ban a tüzérkaszárnyában táboroz­tak ! Ez egy másik Gorcsev ! - Az ezredes dilemmában volt. Egy kiváló katona kedvéért pártfogol­hatnak valami ostoba alakot, de nem lehet pártfogolni valakit pusz­tán azért, mert ostoba. Különben is, nevetséges blamázs jöhet ki az ügyből. A tisztek tanakodtak. Ez a szerencsétlen fráter nem hibás... mégis véget kell vetni az ügynek. Megbízták hát az egyik hadnagyot, hogy tapintatosan, de katonás gyor­sasággal véget vessen a komédiá­nak. A hadnagy ügyesen fogta meg a dolgot. Átment a legénységi szobá­kat inspiriálni. Végigjárta a terme­ket, és végül abba a bizonyos he­lyiségbe ért, amelyben Gorcsev la­kott. Természetesen Verdier őrmes­ter és Gent káplár mindenfelé mö­götte járt. A legénység éppen a szíjazatok és fegyverek tisztítását végezte, kivéve Vanek urat, aki vá­sárolt egy táskagramofont, az ágyán feküdt, szalámit evett és egy kedves amerikai slágerzenét játsza­tott magának. Amikor a hadnagy belépett, felállt. De a gramofon vidáman szólt. — Közlegény !­­ — kiáltotta a tiszt — mi ez ? — Foxtrott. — Azonnal hagyja abba ! — Nem szereti őrmester úr a fo­­xot ?... Van egy tangó is... — Maga hülye ! Őrmester ! mi ez ? Miért tűrnek itt kivételt ?­­ — Kérem... —hebegte Vanek úr !— tegyek fel egy katonaindulót ? — Ide figyeljen, őrmester ! Ezért, amit most tapasztaltam, ezt a hü­lyét nem büntetheti meg. Mert ez az altisztek szégyene. De ha én három nap múlva azt látom, hogy itt vala­kit egy hajszálra megkülönböztet­nek a többitől, akkor maguk repül­nek innen a legelső rohamcsapattal egyenesen a Szaharáig ! — Megér­tették ?­­ — Igenis, mon lieutenant — felel­te Verdier őrmester, és a szeme má­moros fényben kezdett ragyogni. — Oui, mon lieutenant! — rebegte Gent káplár, és a mellkasa boldog izgalomtól emelkedett. A hadnagy elment. A lehetőségek szerint emberségesen elintézte az ügyet, nehogy ezt a szerencsétlen alakot megbüntessék az eddigiek miatt. Végre is, ő nem volt a hi­bás. Senki sem volt hibás. Azért a légió már alapjában véve olyan, hogy minden hibának megissza a levét valaki, akkor is, ha senki sem követte el ezt a hibát. Talán jobb, ha Vanek úr tragédiá­ját illetően, a gyengébb idegzetű olvasók érdekében nem részletezem az elkövetkezendő eseményeket. Elég annyit, hogy amikor a had­nagy eltűnt a néptelen folyosón, az ötvenkét éves őrmester és a negy­venhárom éves káplár jobbról-bal­ról átölelte egymást, csókolóztak, azután egy-két dupla tánclépést sejtettek jobbra és balra, amit Wür­fli úr szerint a szakkörökben sasz­­szénak neveznek. ...Ki az a bágyadtan imbolygó, roggyanó léptű, ismeretlenségig piszkos egyén, aki egy vödörrel huszonötödször teszi meg az utat a mosoda és a szivattyú közötti négy­százméteres távon, oda-vissza ? El­találták : Vanek úr az illető. Vanek úr, akinek ébresztő előtt félórával kell hozzáfognia, hogy a menetkész felszerelések magáraöltését kellően gyakorolja. Vanek úr a délutáni pihenő idején egy nyers modorú ti­zedestől a díszlépésben elhanyagolt nüanszokat korrepetálja. Es Mehar, aki nem tud franciául de a hatodik érzéke, úgy látszik, megsúgta Vanek úr bukását, régi sérelmét az időjárásra vonatkozó megjegyzés miatt, újra érzi és fel­­eleveníti a rendszeres fenyítés szo­kását. Így állt Vanek úr ügye és így állt ő maga is egy vödörrel a ke­zében, vigasztalanul, letörten és már azt sem bánta, hogy Würfli úr megszólítja : — Látja, kérem, ilyen az élet­­ egyszer fenn, holnap lenn... A ka­tona sorsa nem irigylésre méltó — Elsősorban azért, mert félhülye tánctanárok is előfordulhatnak a környezetében. — Maga goromba fráter ! Kezdet­től fogva rokonszenvezem önnel, és nem viszonozza, mondja, gondol­­kozott már, miért van az, hogy minden muzsikus és minden festő hálátlan. — Még nem gondolkoztam ezen, de ha akarja, fogok, bár szerintem a balett-táncosok, továbbá a kőfa­ragók sem hálásak. — Én lelepleztem volna magát Azért fordult rosszra sorsa, mert megtudták, hogy maga nem Gor­csev. — És ha az ember nem Gorcsev, akkor már kutya . Maga sem Gor­csev, mégsem kínozzák. — Maga szerencsétlen, agyalá­­gyult beduin — szólalt meg Verdier őrmester váratlanul. — Ne unatkoz­zék itt az udvaron ! Ténferegjen az istállóban, és csutakolja le a kapi­tány úr lovát! Az őrmester elment, és Vanek mélabús megvetéssel nézett utána : — Ez az egész műveltsége... — Higgye el — mondta megértő­en a táncmester —, ilyen altiszt nem fordulna elő a légióban, ha a tánc- és illemleckék látogatása hatósági­lag kötelező lenne, mint mondjuk a himlőoltás. Higgye el, ez így van, kedves Tintoretto úr, ha megengedi, hogy így szólítsam. — Mondjuk inkább, hogy bele­nyugszom, mert úgy látszik, ez a rögeszméje. — Furcsa emberek az orosz ze­nészek. — Igen... — felelte Vanek úr vál­lat vonva — én ismertem egyet, aki harmonikán játszott és gyűjtötte a cigarettaskatulyákat. — Ön is gyűjt valamit ! — Tessék?... Nem gyűjtök sem­mit, de nem is harmonikázom. — Mit szokott játszani ?... — Dominót. De csak" ritkán és... — Közlegény, maga teljesen le­­züllött, bitang gazember ! Ha azok­nál nem megy az istállóba... vasra­­veretem. Mit ugattak itt ezzel a po­jácával ? ! — Én tanácsot kértem, mert soha­sem csutakoltam még és gondol­tam, hogy a táncmester jártas a ló­ápolásban. — Igen ? 1 Akkor mind a ketten az istállóba mennek 1 A három lo­vat lecsutakolják 1 Mikor az istállóajtó becsukódott mögöttük, Würili úr dühösen fordult a titkárhoz. — Mondja, mit protezsál maga az őrmesternél ? ! Úgyis eléggé utál ! — Ha a tánc- és illemtanárokat hatóságilag köteleznék, hogy láto­gassák a saját leckéiket, az jobb lenne, mint a himlő és a tifusz-oltás együttvéve. Azután már nem beszélgettek, csak dörzsölték két álló óra hosszat a lovakat. Ekkor jött az őrmester, körülnézett és naiv csodálkozással kérdezte, hogy miért nem fogtak még hozzá a munkához ? Amikor hallotta, hogy ezek a nedves, felbor­zolt szőrű lovak már átestek a csu­takoláson, nem hitt a fülének. — Maguk szerint ez csutakolás . Feleljenek őszintén. Vanek úr műértő szemmel meg­nézte a szomorú paripákat. — Kezdetnek elég biztató — mondta tárgyilagos elismeréssel. Még négy és fél órát csutakoltak. És közben Vanek úr döntött : elszö­kik a légióból ! — Gyűlölöm a szerződésszegést — mondta Würilinek —, de azok után, hogy így bántak velem, rám ne számítsanak. Én megszököm ! — Lehet, hogy nem is fogják ke­resni magát — szólt Würili úr, nyil­ván helyeselve az elhatározást. — Olaszországba megyek, dol­gozni fogok, és egy hölgy is lesz velem !­­ — Zenélni fog ? — Egyelőre csak énekelni akar. De azt sem bánom. A makaróni és a paradicsomos spagetti sok min­denért kárpótolja az embert. Másnap Vanek úr eltűnt az erőd­ből, és míg a rádió három óránként közvetítette személyleírását, ő ismét szokott környezetében lakott . Laura de Pirellinél, egy kényelmes ruhás­­szekrényben, amit a művésznő, a lehetőségekhez képest, otthoniasan berendezett számára. XIX. FEJEZET | Lehet, hogy a tizennégy karátos autó utasai és kísérői valameny­­nyien meghalnak, ha André nem kéri kölcsön Oranból Boudoin sza­kácsmester koktélreceptjeinek gyűj­teményét. Ugyanis a felborulás pil­lanatában ez a könyv előreesett, és a kis ülésen kuporgó lakáj nyomban utánakapott, mert felelős­séget vállalt a féltett, kézzel írott könyvért. Így történt, hogy a könyv után André is a sofőrülés alá gurult és ott megbújva, elkerülte a rablók ügyeimét. Miután elnyargaltak a banditák, váratlanul megjelent hó­na alatt Boudoin koktélreceptjeinek gyűjteményével, korrekt lakástartás­ban, de vérző orral és ruházatának kétharmad részétől megfosztva. (Folytatjuk) M­AGAZIN HÚS... ÉS MÉG. Hét évi kísérletezés után, az ame­rikai United Food Group konszern­nek sikerült az eddigi legsikerültebb műhúst előállítania : úgy néz ki, ugyanaz a színe és az ize mint a húsnak. Szójabablisztből készül. Tar­talma : 50°/o fehérje, 32% szénhid­rát. Tavasz óta több nyugat-európai országban már árusítják is. Csak neve nincs még : az eddigi „TVP“ (Textured vegetable proteine) ter­mészetesen nem a legvonzóbb a háziasszonyok részére. A műhús célja egyébként nem a „valódi“ hús helyettesítése. A „TVP“ azonban nem hizlal, mert nincs zsír­tartalma, kalóriagazdag — és fő­ként olcsóbb mint a hús. A nyugatnémet „Konstanze“ című folyóirat meghívott a szerkesztőség- De néhány különböző korú és fog­lalkozású nőt és felszolgált nekik többféleképpen elkészített „TVP" ételt : húslevest, gulyást stb. Utána megkérdezték tőlük, milyen húst et­tek. A legeltérőbb véleményeket mondták. Senki sem kételkedett azonban, hogy valósi húst evett. A baj ott kezdődött, amikor a mara­dékhoz meghívták a szerkesztőség tagjainak kutyáit. A kutyák az ételt megszagolták morogtak egyet és ott­hagyták. A kis Beatrice még két gulyásból a finom A háziasszonyok kerekasztala FÉRFIAKNAK TILOS BEMENET! Sydneyben nemrég nagy női divatáruház nyílt meg egy igen figyelemreméltó újítással: fér­fiaknak tilos a bemenet az eladá­si osztályokra. A hó tehát nyu­godtan adhatja át magát a vásár­lás élvezetének, senki se fogja sürgetni, hogy „határozd el ma­gad végre, fiam“, „ne tedd pró­bára az eladók és a férjed türel­mét, kedvesem,“ stb. Viszont a férjet sem szabad megsérteni, mert többnyire még­iscsak ő „a pénzügyi oszlopa“ a vásárlásnak. Berendeztek hát a számára kényelmet és szórakozást biztosító várótermeket: van itt bár, rulett (csak igen alacsony téttel), automata kuglizó, könyv­tár, folyóirat — minden, ami el­tereli a férj figyelmét az asszony vásárlással eltöltött idejéről. Kivétel a tilalom alól az áru­ház ékszerüzlete: oda a férj is bejöhet. Ami természetes is. Hi­szen férj is lehet figyelmet KI A TOLVAJ ? Az egyik amerikai bankban pánik tört ki. A kasszából hiány­zott — ötszáz dollár. — A második pénztárossal egyetemben — jelentette felin­­dultan a bank igazgatójának az első pénztáros — még egyszer ellenőriztem és személyesen át­számoltam mindent, de az ötszáz dollár változatlanul hiányzik. — Jelenteni kell a bűnügyi rendőrségnek — felelte szárazon az igazgató. A rendőrség őrizetbe vette mindkét pénztárost. És a helyiség­ben, ahol addig dolgoztak, állan­dó őrizetet állítottak fel. Az ebéd­szünet idején, amikor az ügyeletes éppen kávét ivott, hirtelen arra figyelt fel, hogy egy papagáj re­pül be az ablakon. A madár a pénztárasztalra szállt, a csőrébe kapott néhány bankjegyet, és is­mét kiröppent. Nem volt túlságosan nehéz megállapítani, hogy az idomított amazonpapagáj rendszeresen szál­lította a zsákmányt gazdájának, aki a szemközti házban lakott. Mindkettőjüket rács mögé he­lyezték : „az idomitőt“ a börtön­be, a „tolvajt“ az állatkertbe. LEGGYORSABBAK Megállapították, hogy a leggyor­sabb madár a sarlós fecske és a déltengeri hajósmadár; óránként 200 kilométeres sebességgel repülnek. A különböző madarak „utazósebessé­­ge“ több száz kilométeres szakaszon óránként 40—60 kilométer. A leg­gyorsabb rovar a szitakötő, órán­ként 10 kilométert repül. A leg­gyorsabb hal a kardhal és a vi­torlás hal, majdnem 100 kilométeres óránkénti sebességgel. UJJLENYOMATRA Az Egyesült Államokban újfajta, tökéletes zárat készítettek, mely csak akkor nyílik, ha a befelé igyekvő ujjlenyomata megfelel an­nak a képnek, amelyet a szerkezet „ismer’'“. Mivel eddig bebizonyított tény, hogy nincs a világon két azo­nos ujjlenyomatú ember, a zárat nem lehet hamisítani. Előnye még, hogy kulcsát lehetetlen elveszíteni vagy otthon felejteni. 1968. JÚLIUS 26., PÉNZ GYIRMMIMMA FARKAS ÁRPÁD Jegenyék Vacsorafüsttel jól felpántlikázva állnak a faluvégeken. Lábukat mossák békabrekegésben s tűnődnek csillagfényeken. Ágaikkal csak hadonásznak a biggyedt ajkú Hold alatt: rakna fészket már griffmadár is, ne csak ily jöttment madarak. És mi dolog, hogy lent a mélyben az alig látszó almafák piros gyümölccsel ringatóznak és roskadásig minden ág — ? Akaratos és égretörő méltóságukhoz illenek : utaljanak ki ágaikra görögdinnyét — de máma még ! SALLÓ ISTVÁN Nagyapó pipája Soha, de soha nem tudnám el­felejteni az én nagybajuszt­, a me­semondó nagyapámat. Olyan kicsi lehettem mint most ii, de ha nagyapó nálunk jött, vagy engem eresztettek el látogatóba hozzá, a világ összes játékáért sem mozdultam volna el mellőle. — Ma nem mesélünk ! — kezd­te mindig, de csak azért, hogy engem ugrasszon. Ilyenkor aztán jött a könyörgés. — Nagyapó, csak egy egérfar­­kincányit meséljen. Csak a hamu­­ba sült pogácsát tessék elmonda­ni, jó-e ? Kérleltem, könyörögtem nagyapámnak. Persze, hagyta ma­gát végül is meggyőzni. — Jól van na, hozzad a mese­széket —­ egyezett bele s én bol­dog örömmel rohantam a kiepi székecskémért. Odaültem nagy­apám elé, ő megtömte a pipájét, komótosan begyújtott neki, pöf­­fentett vagy tízet s aztán a leg­nagyobb örömömre kezdődött a mese. Ahogyan szállt a pipafüst, ahogy gomolygott, én láttam ben­ne az alakokat, pont azokat akikről nagyapám mesélt. Ott láttam meg életemben először Csipkerózsikát, a kedveséért vá­rat ostromló szegény legényt, ott volt a híres-erős Kinizsi Pál, de János vitéz is ott vágtatott a plafon felé, amelyet én már ak­kor a csillagos égnek képzeltem. Milyen hatalmas volt az én nagyapám kicsi szobája. Belefér­tek a világ összes mesehősei. Nag­yerejű János, Hamupipőke, Piroska és a farkas, de ott dü­höngöd a tüzet okádó hétfejű sárkány is. Ilyen nagy varázsló volt az én nagyapám. Mind-mind oeta tudta parancsolni maga köré ezeket a csodálatos alakokat. Én sokáig nem tudtam honnan van neki ez a nagy ereje. Csak ké­sőbb jöttem rá a titok nyitjára. Nagyapám varázslatos ereje a pipájában volt. Mert megfigyel­tem­­, amikor a pipa kilehelte az utolsó füstöt, azon nyomban vége volt a mesének is. Nagyapó a lájbija zsebébe csúsztatta az öreg pipát, barackot nyomott a fejemre s kiballagott ellátni az állatait. Ilyenkor nagyon hara­gudtam a pipára. Főleg azért, hogy miért olyan kicsi. De el is határoztam,­ ha megnövök, ak­kora pipát faragok nagyapónak, hogy ha egyszer meggyújtódik egész nap szállhasson belőle a gyönyörű meséket elővarázsló kékszínű füst ! Satírozzátok ki a pontozott részeket AZ ORVOS VÁLASZOL SZ. E. SZILAGYNAGYFALU : Nem tudjuk, hogy mi okozza a szürke hályogot. Operálható, de az operáció időpontját orvosnak kell megállapítania. Az operáció után szemüveggel látni lehet, feltéve, hogy más kisérő szembetegség nincs jelen. Többnyire nincs. Mindkét szemet nem lehet, egyszerre operálni. F.S.O. Az ön korában fellépő légzési zava­rokról, főleg ha azok munka vagy bármilyen kisfokú erőfeszítés után vagy pedig éjjel lépnek fel, csak na­gyon alapos orvosi vizsgálat döntheti el, hogy valódi („bronchiális") asztmá­ról van-e szó, vagy a szív kezdődő gyengülése miatt fellépő nehéz lég­zésről, u. n. „szívasztmáról“. Mivel az orvosok szívét teljesen egészséges­nek nyilvánították, feltehető, hogy kora dacára valódi asztmáról van szó. Ez esetben érdemes volna gyöke­res levegőváltozással — pl. magaslati kúrával — megpróbálkozni. Ugyanak­kor, vagy attól függetlenül rendszeres kúrára a kapszulában felírt gyógy­szert kétszer napjában és ugyanakkor jódcseppeket („Iozinol“ néven kap­ható) 3-szor napjában ajánlatos venni három hetes kúrákban, 10—14 napos­­ szünetekkel. A rohamok fellépését bronchodilatinnal lehet megelőzni vagy megszüntetni. Fel kell hívnunk a figyelmét arra is, hogy alapos röntgenvizsgálatnak kell tüdejét és szívét alávetni, hogy tüdőbetegség jelenlétét biztosan ki lehessen zárni. A szív állapotát pedig még elektrokardiogrammal is le kell kontrolláltatni.I­ V. A. VAJDAHUNYAD : A nyers mustármag belső gyógy­szerként az orvosi gyakorlatban nem nyer alkalmazást. Ha forró lábvizet készít belőle, esetleg segíthet a láb­zsibbadáson. Az ön látogatója sze­rint a „kephir" gyógyítja a „légző szervek megbetegedését, a gyomorfe­kélyt, az érgyulladást, máj- és epeba­­jokat, vesegyulladásokat, idegbeteg­ségeket, allergiát, hólyaggyulladást, az érelmeszesedés minden fajtáját, megbetegedéseket és... meghosszabbít­ja az életet. ..“ Látogatója kifejtette a felsorolásból a rákot és a viszon­zatlan szerelmet... S mindezt Mecs­­nyikovra való hivatkozással ! Most aztán fordulhat szegény a sírjában, ha tud. Az igazság mindebből annyi, hogy a Kefir a joghurthoz hasonlóan a bélflóra (bélbaktériumok) mennyi­ségi és minőségi szempontból normá­lis szinten való tartásának, vagy be­tegség esetén normalizálódásának ki­váló, természetes gyógyszere. Anti­biotikumok adagolása esetén — ame­lyek tudvalevőleg a bélbaktériumokat megtámadhatják — megvédik a belek normális működéséhez szükséges bél­baktériumokat az antibiotikumok tá­madásával szemben. Az egészséges bélműködés természetesen egyik fon­tos tényezője a szervezet általános egészségben tartásának A. S. KOLOZSVÁR : Mivel fiatal vagy középkorú egyé­neknél a levélben leírt tünetek — ha az illető egyébként egészséges — so­hasem szervi (organikus) eredetűek, orvosai közül annak volt igaza, aki tünetek mögött funkcionális pszich­kai eredetű zavarokat, lelki gátlás o­kat sejtett. E gátlások felkutatás, identifikálása és lehető eliminálás­a beteg és szakorvosa (pszichotera­peuta) közötti őszinte együttműködő eredménye lehet. Néha egészen a fe­lületen találhatók, máskor a léle mélyebb rétegeiből kell kiásni őke ennél például mindenekelőtt­­,,k ásandó“ és örökre eltemetendő az­­ elképzelés, mintha ifjúkori szórakozá­sónak bármilyen köze is lehetne mos­tani tünetéhez. Maga ez az elképzelt is oka lehet részben vagy egészbett zavaroknak. De ezen kívül is sok mű téves elképzelése lehet. A Bloch ide­lében a pszichológia még gyermeke, pőben sem járt, nem tudott, vag nem vett tudomást arról, hogy a ember lelkében mélyen elrejtett tu­dattalan motívumok is működnek. Is rejtőznek pl. a ma már jól ismér alsóbbrendűségi érzések („complex­e inferioritate“) amelyek gyökerei gyermekkorba nyúlnak vissza. Min­denfajta alsóbbrendűségi érzés fiktit tehát objektív alapot nélkülöz. Ezei a felnőtté fejlődés folyamán előbb utóbb likvidálódnak. Ebben a koncep­cióban a biológiai folyamat zavara nem okai, hanem következményei félelemnek. E. M. BORSZÉK : A napoton érelmeszesedés-ellene hatásáról nincsen semmilyen tudomá­­­nyos tapasztalat. Részletesebb tudo­­­mányos dolgozatok 28-féle mellékha­­­tásról számolnak be, amelyek a gyógyszer rendszeres használata kap­csán felléphetnek. A megszokás igen gyakori jelenség, ezért hirtelen abba­hagyása nem ajánlatos. Ugyancsak óvakodni kell alkohol egyidejű fo­­gyasztásától. Napoton hatás alatt tilos autót vezetni. Hosszabb használa után tehát ajánlatos fokozatos abba­hagyása és ártalmatlanabb idegcsilla­pítóval való helyettesítése, (pl. extra­­verallal, passiflorállal stb.) D. GY. MAROSVASARHELY : Mivelhogy a levelében jelzett műkö­dési zavar nem hormonális eredetű, érthető, hogy az alkalmazott hormon­­kezelés nem hozhatott eredményt. A zavar lelki eredetű. A folyamat fizio­­logikus lefolyásába lelki eredetű, iz­gató vagy gátló jellegű (vagy mind­kétféle) befolyások érvényesülnek, amelyek megzavarják­­ a folyamatot. Rendkívül sokfélék lehetnek ezek a befolyások, sok külső és belső körül­mény is beleszólhat. Itt most nem ve­hetjük őket sorra, mindenesetre na­gyon izgulékony „ideges“ természetű egyénnél enyhe idegcsillapítók segítő szerepet játszhatnak. P. I. KOVÁSZNA MEGYE : Ahhoz képest, hogy — mint írja —■ „már benne van a korban“, a leírt be­tegségi jelek nem látszanak veszélye­seknek, bár a leírás rövid volta nem engedi meg a diagnózis megközelítését. De ha csak annyiból áll a betegség, amennyit levelében közölt, megnyug­tathatjuk, hogy az nem fog „az agyá­ra menni“. Dr. Kahána Ernő érdemes orvos

Next