Előre, 1968. augusztus (22. évfolyam, 6450-6476. szám)

1968-08-01 / 6450. szám

ELŐRE 2. oldal K­ M­ŰVELŐDÉS Holtszezonban is...­ olozsvár kezd mind jobban bekapcsolódni az ország kép­zőművészeti életébe, és hála azoknak, akik ezt intézik, most már egyre több olyan külföldi kiállítást is befogad, ami eddig nem igen jutott túl Bukares­ten. Fölösleges külön bizonygatni mekkora jelentőséggel bír az a tény, hogy a kolozsvári közönség nyomon követheti mindazt, ami fontos és jelentős ma történik a világ más tájainak képzőművészetében. Nem­régiben francia festészeti kiállítást, utána a montenegrói művészek tár­latát, valamivel régebben, de ugyan­csak a közelmúltban japán grafikai kiállítást láthattunk itt. Mindenki örömmel fogadta a kezdeményezést, hiszen közismert tény, hogy csak ily módon érhető el az az állapot, amelyet olyan nagyon várnak ma­guk a képzőművészek is, nevezete­sen, hogy felkészült, jól tájékozott és értő közönség elé állhassanak ki munkáikkal. Színvonalasabbá, vi­­lágralátóbbá válhat ezáltal a ko­lozsvári képzőművészet, s ugyanúgy KOLOZSVÁRI KIÁLLÍTÁSOKRÓL a közönség maga is, amelyet — valljuk be — nem nagyon kényez­tettek el ezidáig jobbnál-jobb fala­tokkal. És hogy a közönség mennyi­re kiéhezett ezekre a falatokra, azt mindig láthatjuk, valahányszor olyan művészi teljesítménnyel talál­kozik, amely képes kimozdítani nyugalmi állapotából. Érdekes kiállítás nyílt június vé­gén a Március 6 utcai Galériában. A Fiatalok Tárlatát az ifjú kolozs­vári képzőművészek alkotási köre rendezte meg, s jelentősége abban áll, hogy első ízben jelentkezhettek ezek a fiatalok együtt, egy tárla­ton, s így kiviláglott közös föllépé­sükből az is­­, milyen lehetőségek­kel indultak, s milyen irányban szeretnének továbbhaladni. Mint ahogy várható volt, a közön­ség felfokozott érdeklődéssel —, ki dicsérettel, ki gúnnyal — fogadta a Fiatalok Tárlatát. A kiállítás láto­gatási könyvének tanúsága szerint megtörtént, évek óta először,.' az a sokat ígérő lépés, mely valami .új-­ nak a kezdetét jelenti . ~ minden» ■ l'i véleményt mondott, dicsért, szi­dott, csúfolódott, szellemeskedett.. De ami a lényeg : senki sem ment el közömbösen a kiállított munkák mellett, örvendetes tény ez, mert így indulhat el egy mozgás a közön­ség körében, mely a művészetet a figyelem homlokterébe emelheti, hi­szen ha a néző igényeket támaszt az alkotóval szemben, egyúttal közel áll ahhoz, hogy sorsát is szívén vi­selje. Ez így elmondva eszményi, s­ a jelenlegi helyzet ismeretében nagyon távoli állapotnak tűnik, de mégis azt hiszem, ez az a pont, amelyre pillanatnyilag a legtöbb fi­gyelmet kell fordítanunk. A Fiatalok Tárlatának egyes ki­állított munkáiról lehet vitatkozni, s az aggódva figyelők, a művésze­ket a szélsőségektől, a modernség­től féltők véleménye meggondol­­koztató igazságokat tartalmaz. Az egész tárlat létjogosultsága — en­nek ellenére vitán felül áll. Merészek ezek a fiatalok, bizo­nyos értelemben világra tekintőb­­bek sok idősebb pályatársuknál, s igyekeznek mindazt magukévá ten­ni, ami a modern képzőművészeti törekvésekben előremutató, izgal­mas és újszerű. Fölösleges most el­dönteni, hogy nagy művész-e Ando­­nisz Papadopoulosz (különben min­den bizonnyal nagy művész lesz), vagy­­ Kancsura István (absztrakt törekvéseivel érdekes és egyéni szín­foltot képviselt a kiállításon), vagy Maxa Florin (elsőnek mert Ko­lozsváron pop art-os beütésű fest­ményeket kiállítani) — inkább azt kell megállapítanunk örömmel és szurkoló izgalommal : ezek az alko­tások mindenképpen bizonyítani tudják, hogy erős, igényes, jól tájé­kozódó új nemzedék tör utat magá­nak Kolozsvár képzőművészeti éle­tében, egy olyan generáció, mely­hez bátran fűzhetünk reményeket. Most már a Képzőművész Szövet­ség kolozsvári fiókján a sor, mely sok­ban segítheti e nemzedék fejlődését, hogy megteremtse számukra a mi­előbbi kibontakozás­ lehetőségeit. Szokásos nyári pangás helyett ér­dekes, izgalmas képzőművészeti élet bontakozott ki Kolozsváron a nyári hónapokban. A Fiatalok Tárlata után,­ újabban, negyven festményből álló kiállítást nyitottak meg a Már­cius 6 utcai Galériában, többek kö­zött olyan elismert­ mesterek mun­káiból, mint Aurel Ciupe, Desi In­­cze János. Augusztus elején pedig Kusztos Endre grafikáival találkoz­hat itt a közönség. S mintha egy pillanatra fölébredt volna a fotómű­vészet­ múzsája is (ha van ilyen) : meghirdették Asztalos Sándor fotó­­belautatóját. A­­ kiállítás, melynek július 10 és­­29 között kellett volna nyitva tartania, még­is nyílt, anya­gát azonban hat nap múlva leszed­ték,, mert hozzáláttak a Kultúrpa­lota épületének renoválásához. Gon­dolom, ezt azért el lehetett volna kerülni. Mire jó megbontani ezt a mozgást, ami végre egészségesen és friss erővel elindult? Király László ÚTBAN SZEGED FELÉ Az immár hagyományossá vált szegedi Nemzetközi Folklórfesztivá­­lon tavaly a ploiesti-i Kőolajfinomí­­tó Május 1 üzemének műkedvelői nagy sajtóvisszhangot keltő előadá­sukkal sikeresen képviselték a ro­mániai m­űkedvelőmozgalmat. Az idén a savinesti-i Marost és mű­­szergyár tánccsoportját és népi ze­nekarát nevezte be a fesztiválra a Szakszervezetek Általános Szövetsé­ge. Az együttes alaposan felkészült, a táncosokkal két bukaresti balett­mester foglalkozott ; Constantin Ar­­vinte és Iacob Ciorb­a zeneszerzők vállalták magukra a zenei előkészí­tést. Műsorukat Neamt, Naszód, Munténia és Olténia népi táncaiból és népzenéjéből állították össze. Elutazásuk előtt, hétfőn este, a sá­­rm­enti-i műkedvelők felléptek a bu­karesti Szakszervezetek Színházá­ban és bebizonyították, hogy joggal esett rájuk a választás. A tizenkét tárncospár fergeteges­­táncait nagy tapssal jutalmazta a közönség. Ki­tűnőnek bizonyult a népi zenekar is, melynek három tagja Mihai Cio- Cirlán, Mihai Iorga és Ion Újjá cim­balmon, furulyán és klarinéton szólistaként­ jeleskedett. Elena Apet­­ri, Octavian Husanul, Maria Firules­­cu és Eleria Bologa személyében az együttes kitűnő ének-szón­otákat is felvonultatott." Előadásukból ítélve remélhetjük, hogy a tavalyi siker méltó folytatói lesznek. Rádió 5 letek ! Vége az évadnak, feljött a karé, — bár bája elvitathatatlan. • rádiószínház napja­ így is Az előadáson tán emnel­ volna lehetne értékelni a rádió szeren- valamit picivel kevesebb líra­i esés kezdeményezését, hogy ezen ugyanannyival több irónia. Az a héten — a szokott három elő- egyetlen zavaró pont az igazán adás helyett — hét napos vígjá- „rádióképes“ híres revü színész­tékfesztivált rendez. De ez csak a nő, Stela Popescu tartalmilag, új­hónapok óta mutatkozó szívós,­ságíróilag rádióképtelen kém­rendszeres, vállalkozó szellemű mentárja. A közönségnek mégis­munka betetőzése. Az elmúlt évad csak mélyebb az auditív kultúra­legtöbb eredeti bemutatóját a ja, hogysem ilyen kezdetlegesen rádió nyújtotta a közönségnek. kelljen vele „láttatni“ a függöny Tavalyi drámapályázatuk tehetség felmenetelét s a nyil­szini disz­nós felfedezettjei sorba mutatkoz- létezést.. . nak be A mai világirodalomból a évét végén a fesztivál egésze­­is fogékonyan, érdekesen válogat- re még visszatérünk, nak. A vígjátékfesztivál valóban (—ha) parádés teljesítmény, hiszen több-2 A bukaresti rádió vasárnap ■ délutáni irodalmi újságja — amely méltán szerzett népszerűsé­get a hallgatóság körében igényes és érdekes adásaival — a múlt héten tovább bővítette skáláját. Hadit Boureanu és Alexandru Andritoiu szerkesztői nyilatkoza­tait, Maria Manu­ és Adrian Pau­­nescu költeményeit, Ion Alexan­dru kíváncsiságot fölcsigázó filo­zófiai esszéjét és Eugen Jebeleanu Nicolas Guillen-fordítását örven­detesen egészítette ki egy jól­en­­ségében eredeti bemutatókkal intett, mégis átfogó beszámoló a szolgálja a hallgatók jókedvét. bukaresti Irodalmi Könyvkiadó A vasárnap esti ünnepélyes magyar könyveiről. Szász Béla, megnyitó bizonyos újítással szól­ a kiadó magyar osztályának reze­gált, ami ugyanakkor visszavégie­­tője az idei termést mutatta be, sítés is. Hiszen pár hónappal ez­ kitért a klasszikusok műveinek előtt a „láthatatlan színház“ igaz­ sorozatos, rendszeres megjelente­gatója lapunknak adott interjú-­zésére s a fiatalok, a Forrás-nem­jában kifejtette, miként kellett ki­­zedék néhány olyan költőjét és vívja magának a rádiójáték az prózaíróját sorolta föl, akikkel az öntörvényű műfaj rangját, hogy a olvasó és a rádióhallgató ezután fejlődés útja a közvetített színház fog megismerkedni, éi előadástól a csak­ rádióra írt Nyugtázzuk legalább néhány drámairodalom felé vezet. F­elismerő sorral a rádió irodalmi Mégis, az ünnepi este sajátos újságjának figyelmét és ötletét, hangulata fűszerezi ezt a techni- , mivel minden ötlet kiteljesed o­kailag kevésbé élvezhető közvetí­­sében igazán gyümölcsöző, bize­tést, aminek az a különös varázsa nyara a beszámolóban emlegetett is van ,hogy színpadon is ősbe­ (és az éppen nem emlegetett, mutató, méghozzá vidéken, Kons- mert az idén nem publikált) ha­lancán­s ,hogy ez az ősbemutató­ra( magyar költők, prózaírók, kb­­körülbelül két évtizedet késett, tikusok is rendre meghívót kap­hogy Tudor Muratescu a két fiatal­nak a hangos irodalmi újság mik­roszerepet két fiatal komikusnak, rofonja elé : hadd mutatkozzanak Radu Beligannak és Marcel Ah­­he hang­köreiben is a széles ro­­ffheleseunak írta, akik ma már mén olvasó és hallgató közönség­okos önismeretük miatt nem­nek. Irónak, olvasónak közös len­■látszhatják el őket. .. Beligan ké­­ne az öröme, mert köztudott, hogy szöntőre emelte az est fényét a mikrofon — noha egymagában (vagy zengését ?) A darab — címe ül előtte a felolvasó szerző — A bója - szomorít vígjáték, rá- egyszerre milyen meghitt közeibe róakkordja tragikus. Liraisága hozza az egész ország népével, azonban nem oly eredeti és ma­radandó, mint Sebastian vígjáték (béke) Jécza Klára : Tükröződés NYÁRI Vita Zsigmond bemutatja : séták! Enyedet és környékét A Kolozsvárról Brassó vagy a tenger felé igyekvő turistát Mi­­riszlónál egyszerre megkapja a táj varázsa. A történelmi emlé­kek és a természeti szépségek, ritkaságok tömege itt egyszerre zúdul az utasra. Csak nyissa ,ki jól a szemét, hogy mindent befo­gadjon ! A miriszlói emlékoszlop Mihai Viteazul 1600-i sorsdöntő csatájára emlékeztet, de a véres csata színhelyétől jobbra, a hegy­oldalban a fejlődő élet virul. A régóta híres kollégiumi szőlők egészen fel az erdőig húzódnak. Tov­ább robog a kocsi, egy éles kanyarral Egyedhez közeledik A táj enyhébbé, melegebbé válik, az erdők alatt gyümölcsösök és házak húzódnak , az építő emberi kéz alakítja itt a táj képét. Bal­oldali füzesek szegélyezik a Ma­róit,, eszünkbe jut az Aprily-vers: „a partot füzek testőrsége óv­ja.. “ Itt van mindjárt a Holt- Maros,a régi majálisok és lóverse­nyek színhelye, ott a Maroson túl pedig a szép gombász kastély épületei tűnnek fel. A Maros men­tét nemcsak borai tették híressé : Gombás, Csombord, Alsó-Gáld kastélyai, régi patinás udvarházai, ha szerényebb keretek között is. Valóban a Loire völgyét juttat­hatják eszünkbe. Enyed előtt vessünk még egy pillantást a Maros bal oldalán épülő, virágzó falvakra. Egy ma­gaslaton kiemelkedik a középkori csombordi templom. Aki egy kissé még feljebb merészkedik­ a­ szőlők mellett, vagy megáll a csom­bordi szőlő felett, amely már a­­Kér­meny István idejében európai hí­­rű lett, a vidék egyik legszebb ki­­­ látópontjára jutott el. Megérté­­e­­ fáradságot, előttünk a Nyugati- Érchegység hegyvonulata : a Szé­­kelykő, a Pilis, a Csáklya, a Kecs­kekét. Napfényes tiszta időben tel­jes nagyszerűségében bontakozik ki ez a fehér mészkősziklákkal csipkézett sötét hegyvonulat, és egy titokzatos világ felé vonzza a turistát. Kemény István építő kezére el­sősorban a gyönyörű szőlő emlé­keztet, a falu központjában pedig ott áll a gazdasági középiskola, az egykori Kemény-kastély, ahol Kemény Zsigmond is gyakran megfordult, és amely a XIX. szá­zad elején számos politikai ta­nácskozás színhelye volt. Enyed főutcájára a kaszárnya után éles szögben fordul be az országút. Az ember egyszerre, pillanatok alatt ér be a Város központjába, még úgyszólván kö­rül se nézett, és már szinte bele­ütközött a város főterét elfoglaló templomerődbe. A régi várfala­kat a többi erdélyi városokban az idők folyamán többnyire lebon­tották, itt teljes épségükben ma­radtak fenn. A vár bástyái török, tatár és labanc hadak, császári csapatok ellen állták a harcot, és védték a város lakosait. A gótikus tempó- enyedi tájá­lom, amelynek hatalmas tornya őrtorony lehetett már a tatár­­dúlások idején, zsinatoknak, re­formátus egyházi gyűléseknek adott hajlékot az évszázadok fo­lyamán, és új eszméket röpített szerte a XVI—XVII. századi for­rongó erdélyi életbe. A csúcs­íves ablakok a XV. századi kő­faragók­­ szépségimádatát és áhí­tatát­ őrzik, a templom barokk boltozatában, vaskos pilléreiben pedig a XVIII. század végi építé­szet törekvései nyilatkoznak meg. Maga az egykori fejedelmi pa­lota, a Bethlen-kastély a­­ XVI században-­ még a­ gyulaf­ehérvá­ri káptalan tulajdona volt, és 1629- ben Bethlen­ Gábor adományozta az enyedi derhidiummal együtt a kollégiumnak. Az 1662-ben Gyu­lafehérvárról ide költözött kollé­gium itt és a szemben lévő épü­letben kapta meg azt a biztos ta­lajt, amelyen megvethette a lá­­bát, amíg a nagyobb építkezések­hez hozzáfoghatott. A diákok és a professzorok kaphattak itt szál­lást, mielőtt az épület a történel­mi múzeum hajléka lett. A Bethlen-kastélyban talán rit­kán pihent meg a fejedelem, mégis Bethlen Gábor építő akara­tát látjuk benne. Alig egy pár lépésre van tőle a kollégium épü­lete, amely előtt mindig ámulva állott meg a faluról bejövő kis­diák, és mást is állandóan vizs­gázó, vagy kirándulócsoportok nyüzsögnek benne. De a múlt Század 80-as éveiben épült főépü­letnél szebb és jellegzetesebb kép fogad minket az udvaron: szem­ben velünk áll az internátus bolt­íves, árkádos folyosójú épülete az erdélyi barokknak nem pompás és hivalkodó, hanem a maga egy­szerűségével, finom árnyaival barátságos hangulatot árasztó re­meke. Íme néhány szóban Enyed, s az Az enyedi várfal a csipkés bástyával DÁNOS MIKLÓS Egy napihír margójára Nem akarok sem elvenni sem hozzátenni egy árva betűt sem. Úgy másolom le ide, ahogy a kül­földi távirati irodák közölték : „Páratlan esemény. Justus Hasam­­mann és Rosa Schar 1875-ben, ugyanazon a napon és ugyanab­ban a faluban születtek, éspedig a svájci Langrichenbachban. Együtt jártak iskolába, együtt diákoskod­­tak, megszerették egymást és már ifjú korukban összeházasodtak. Zavartalan, boldog házasságuk a napokban szakadt meg , 83 éves korukban. Ugyanazon az éjszaka, mindössze két és fél óra eltéréssel, mindketten, természetes halállal kimúltak. Az asszony, Rosa halt meg előbb, de a férje, aki mellet­te aludt nem vette észre az elmú­lást. Két órával később a férfi úgy halt meg álmában, hogy nem is tudott felesége haláláról.“ Ennyi a hír, amit a távirati iro­dák gépei lekopogtak, és én kopognám tovább a lélek billentyűin a szerelem erejét, az emberi sors különös játékát. Persze, ezt a napihírt lehet, amúgy „modernül“, kissé cinikusan is kommentálni elintézni, azzal a jól bevált mondattal hogy „Nahát mik vannak !“ De úgy érzem, töb­bet, sokkal több figyelmet érdemel ennél. Mert ha őszinték vagyunk és körülnézünk, sőt magunkba te­kintünk, akkor Justus Hasammann és Rosa Schar életét sőt halálát is egy kicsit irigyeljük. Valahol a lélek mélyén ilyen barátság, ilyen szerelem, ilyen elmúlás után va­gyunk, és épp ezért egész életünk­ben keressük a példákat, a bizony­ságot. Íme hát a bizonyság : nyolcvan­néhány esztendő egymás mellett a világban, az életben, a házasságban és a titokzatos halál­ban is. Nem, én nem találok semmi föl­döntúli csodát abban ,hogy ez a két ember úgy halt meg, ahogy meghalt. Azt csodálom, hogy úgy élt ahogy élt. Hogy ilyen közel került egymáshoz. Nem akarok szentimentális­­en­ NAPLÓ­ ni, noha a fenti igaz történet teljes egészében feljogosítana erre. Mert valljuk be, nem banális, vagy mindennapi eset. Megérezni a ha­lált, úgy szinkronizálni az elmú­lást, hogy ugyanabban a három órában aludjon el a két élet láng­ja. A természetnek micsoda pazar rendezése és nagy stílű ajándéka ez ! Nem fájt a halál. Justus Ha­sammann nem érezte a legközeleb­bi hozzátartozójának az elveszté­sét, az egyedülmaradás, a magány semmivel össze nem hasonlítható szorítását, és talán ebben a pillanatban ér­tettem meg igazán a teljes mély­ségében annak a gyermekkori is­merősömnek,­­ "■* kedves, szelíd, öregasszony volt — a tragédiáját, aki hetvenöt éves korában, egy Maros menti falu erdőjében fel­akasztotta magát. Talán hat évvel ezelőtt halt meg a férje, gyerme­kei, a meglett férfiak, alig-alig tö­rődtek vele, és így aztán egyedül maradt. Olyan egyedül, hogy nem bírta tovább és élete alkonyán ezt az abszurd megoldást választotta. Emlékszem, utolsó látogatásom al­kalmából — halála előtt néhány hónappal — milyen frissen, milyen szeretettel fogadott. Rögtön étel­ital került az asztalra, ide-oda futkosott, valósággal lázban volt. Valaki jött hozzá, valakit érdekelte a sorsa, valaki megkérdezte tőle, „hogy tetszik lenni Ágota néni !“ Valaki meghallgatta a történeteit Feri bácsiról — volt férjéről — és a kertről, amelyet a galád szomszé­dok elvettek tőle... A Feri bácsi­ról szóló történetek mindegyike — bármiről is szólott, valahogy így fejeződött be ... „Bár csak aznap meghaltam volna, amikor ő lehuny­ta a szemét...“ Ágota néninek nem adatott meg az, ami a Hasammann házaspárnak. Nem is ez a baj. Jó, hogy tovább élt. Viszont nagyon szomorú, hogy olyan rettenetesen egyedül maradt. És első­sorban nem az ő hibájából. Mert az egye­düllétet nem lehetett megváltani a fiától kapott kétszázlejes pénzes­­utalvánnyal, sem pedig az unoka kétszer egy évben írt udvarias le­veleivel. A magány — akármilyen banálisnak is hangzik — az öreg­kor egyik legkegyetlenebb és leg­szívósabb ellensége. Társadalmi összefogást igényel és egy sze­mernyi gyermeki kötelességtudást. ...Olvasom a „Páratlan ese­ményről“ szóló tudósítást, és úgy érzem, egy öreg svájci házaspár különös halála hozzásegített ah­hoz, hogy még egy szemernyit el­lessek az élet titkaiból. SPORT Olimpikonjaink [ "_] SILAY ILONA |_____| 800 m-es síkfutó Neve gyakran ott szerepel a sportrovatok hasábjain. Pályafutá­sát Kolozsváron kezdte, s már évek óta állandó tagja, erőssége női at­létikai válogatottunknak. Orszá­gos csúcstartó. Románia XVII. nemzetközi atlétikai bajnoksága 800 méteres számának győztese. Ugyanott, ezüstérmet is nyert 400 méteren. Eddigi legjobb idejét a közelmúltban, a Hollandia-Romá­­nia-Németország SZK Osnabrück, hármas atlétikai viadalon érte el 2 p 02.5 mp-cel, a 800-as távon. Ezzel az eredményével a legfrissebb világranglista 5. helyét foglalja el, mindössze 2 mp-cel a világcsúcstar­tó jugoszláv Nikolics mögött. Íme : 2:00.5 Nikolics (jugoszláv) 2:02.0 Board (brit) 2:02.2 Keizer (holland) 2:02.2 D. Brown (amerikai) 2:02.5 SILAY ILONA 2:02.9 Lowe (brit) 2:03.0 Gommers (holland) 2:03.2 G. Schmidt (NDK) 2:03.4 A Smith (brit) 2:04.0 Dupüréur (francia) Ilyen erősségek között előbbre lépni, de még csak megmaradni is, nagyon nehéz. Kitartó alapozás, fo­kozatos formajavítás kell hozzá. — Számot tart mindezzel ? —• kérdeztük Silay Ilonától, a Testne­velési Főiskola hallgatójától Brassó- Pojánán. — De még mennyire ! És mert tudom, hogy rendkívül magas a színvonal ebben az egyéni olimpiai bajnoki számban, hatványozott aka­raterővel készülök az októberi ver­senynap forró perceire. — Élt már át ilyeneket olim­pián ? — Eddig még nem, de Mexikó­ban szeretnék... — Sikert hozzá ! Bokor Lajos HÍREK • HÍREK • AUGUSZTUS 22 ÉS 31 KÖZÖTT San Remoban nemzetközi­ ifjúsági labdarúgó tornát rendeznek az FC Barcelona, a Burevesztnyik (Szovjet­unió), a Slovan Bratislava, a Milánói Internazionale, a Torinói Juventus és más együttesek részvételével. • AMINT A SVÉD FŐVÁROSBÓL JELENTIK, a belga Gaston Roelants, a 3000 m-es akadályverseny volt vi­lágcsúcstartója a volendaleni (Észak- Svédország) stadionban edzés közben kificamította a bokáját, s valószínű­leg nem vehet részt a stockholmi nemzetközi versenyen. A RIGÁBAN játszották le a szov­jet és a japán női röplabda váloga­tott második mérkőzését, amely a szovjet csapat 3—1 (9—15, 15—17, 15—10, 15—8) arányú győzelmével végződött. • NAGY-BRIT­ANNI­ÁT nyolc spor­toló képviseli majd a Ciudad de Me­­xico-i olimpiai ökölvívó tornán. A válogatottak között van Johny Mac­­gonigle (légsúly), Mickey Carter (har­matsúly), Johny Strache (könnyűsúly), Terry Waller (váltósúly). • A 21 ÉVEN ALULI teniszezők Galen Kupával díjazott nemzetközi versenyének döntőjét az idén Vichy­­ben rendezik meg augusztus 1 és 6 között Franciaország (tavalyi kupa­győztes), a Szovjetunió, Spanyolor­szág és Olaszország részvételével. • ST. ANTHONISBAN nemzetkö­zi , motorkerékpáros terepversenyt rendeztek a világbajnoki címek el­döntéséért. Az 500 köbcentiméteres gépek osz­tályában az angol John Banks győ­zött. Második és harmadik helyén a belga Jes Teemvissen, illetve az an­gol Vic Eastwood végzett. 1968 augusztus 6-án RENDKÍVÜLI HÚZÁS Hétfőn, AUGUSZTUS 5-ÉN még lehet sorsjegyet vásárolni A Lotto 1968 augusztus 6-i rend­kívüli húzásán kisorsolnak : — korlátlan számban Fiat—1800, Renault 10 Major, Moszkvics 400 4 fényszórós, beépített rádiós sze­mélygépkocsit, — 100, mintegy 10 napos „Turul Romániei“ kirándulást, — különböző és fix értékű pénz­­nyereményt, F sorozatú 20 lejes sorsjeggyel részt vehet mind a 10 húzáson — 120 számmal. További részleteket az ügynök­ségnél található prospektusokból­­ lehet megtudni. (8806) 1968. AUG. 1., CSÜTÖRTÖK MOBILUX Sárgásbarna homogén paszta fényezett búto­rok tisztítására. Kapható a Metalo Chimice üz­letekben HÚSZDEKÁS DOBOZ ÁRA 4,50 lej (8730) Az Élelmiszeripari Minisztérium Beldiman utca 2 szám alatti bemutató üzlete pénteken, augusztus 2-án 10.30 órakor a iali-i sütőipari kombinát három új termékét mutatja be: Extra makaróni — 5,30 lej/kg. Extra száraztészta — 5,30 lej/kg. Extra spagetti — 5,30 lej/kg. (7906)

Next