Előre, 1968. október (22. évfolyam, 6503-6529. szám)

1968-10-19 / 6519. szám

XXII. érfolyam 6519 sz. 8 oldal ára 30 báni Világ proletárjai, egyesüljetek! 1968. október 19., szombat Országos politikai napilap • Románia Szocialista Köztársaság • Bukarest MINDEN KÉSEDELMESKEDÉS A JÖVŐ ÉVI TERMÉST VÁMOLJA MEG Adat és valóság Bihar megyei helyzetjelentés Bihar megyében október 10-én vé­getért az őszi vetés optimális idő­szaka. Ez kedvező időjárást és jó munkaszervezést véve alapul azt kellene jelentse, hogy a tervezett egész területen vagy annak döntő hányadán a földben van a jövő évi kenyér magja. De gyakorlatilag saj­nos megközelítőleg sem ez a helyzet Az időhöz viszonyított lemaradás nagyméretű. A megyei mezőgazdasá­gi igazgatóság legutolsó adatai sze­rint ugyanis a termelőszövetkezetek a búza és rozs-vetésre előirányzott 64 000 hektár területből csak 30 208 hektáron került a földbe a mag, te­hát október 13-án, három nappal az optimális vetési időszak után még a munka több mint fele hátra volt Az utolsó adatgyűjtés után, amint né­­hány egységnél tett látogatásunk során kiderült, nem sokat változott a helyzet máig, legalábbis nem olyan mértékben módosultak a számok amint azt a nagyméretű lemaradás szükségessé tette volna. Pedig a leg­utóbbi napokban szép volt az idő Biharban. Persze a megyei helyzet­kép nagy különbségeket takar egy­ségek és egységek között. Míg pél­dául Belbárthidán a tervezett 230 hektárból 240 hektáron már a föld­ben volt a búza és a rozs magja, ok­tóber 13-án Szentjár­oson 250 hek­tárból 41-en, Hegyközcsatárban 350 hektárból csak 90-en végezték el a vetést. Nagyobb arányú volt még a lemaradás Szalárdon, Csuhajon a diószegi 1-es szövetkezetben. Las­sú ütemben haladtak eddig más fon­tos őszi munkák, így a kukorica és a cukorrépa betakarítása is. Kuko­ricából 59 239 hektár termését kel­lett ezen az őszön betakarítani Bi­harban és az említett dátumig csak 20 971 hektáron ért véget a munka, tehát e tekintetben a tennivalók há­romnegyed része még hátra van. A cukorrépa szedését a megye terme­lőszövetkezetei 42,8 százalékban vé­gezték el. Engedtessék azonban meg­jegyezni, hogy ezekben az összesí­tésekben ne higgyünk. Tereputunk során ugyanis arra jöttünk rá, hogy a felfelé közölt adatok nem mindig fedik a valós helyzetképet az egysé­gekben. Van amikor „hasból“ mond­ják be a számot a statisztikusnak van amikor megszépítik, kikerekí­tik — persze csak fölfelé — a szá­mokat. De találkoztam azzal a fur­csa helyzettel is, hogy kevesebbet mondtak be, mint amennyit megva­lósítottak. Nem véletlenül, hanem szándékosan és megfontoltan. Mond­ják az egyik helyen, hogyan és mi­ért ravaszkodnak a közölt adatok­kal. Valamelyik évben reális számo­kat mondtak be, aminek az lett a következménye, hogy átirányították az erőgépeket más rajonokba, más termelőszövetkezetekbe, ahol jobban el voltak maradva a munkákkal hogy bizonyos kiegyenlítődés legyen Kinek használ e gyakorlat, mely megengedi a koordináló szervek fél­revezetését, lehetővé teszi, illetve meggyőződésre bírja az egységek vezetőit, az adatközlőket, hogy ne mondják az igazságot ? ! Lássunk most néhány egységet kü­­lön-külön hogyan állanak az idősze­rű őszi munkákkal. Hegyközkovácsi az élenjárók közé tartozik. Az őszre tervezett 330 hektár vetésből 315 hektárt elvégeztek. Legkésőbb 20-ig az utolsó árin is földbe kerül itt a mag. A magyarázat egyszerű: ide­jében megkezdték a vetést, betar­tották az ütemtervet, a talajelőké­­szítést, amikor az idő engedte még éjjeli 1—2 órakor is vetettek. A Gy. Szabó Gyula (Folytatása a 7. oldalon) !! A PÁRT- ÉS ÁLLAMVEZETŐK LÁTOGATÁSA IASI ÉS BOTOSANI MEGYÉBEN Nicolae Ceau$escu elvtárs beszéde a iasi-i értelmiségiek gyűlésén Moldva északi részén tett lá­togatásuk folytatásaként. Nicolae Ceau$escu, Ion Gheorghe Maurer, Virgil Trofin, Petre Lupu és Gheor­ghe Stoica elvtársak csütörtökön Botosani megye vendégei voltak. A magas rangú vendégek távozá­sakor a iași-i lakosság meleg búcsút vesz tőlük. A szeretetnek és a ragasz­kodásnak ugyanez a meleg megnyil­vánulása fogadja a párt- és ál­lamvezetőket Podul Iloaiei, Tirgul Frumos, Cotnari, Hirlau helységek­ben és az útvonal más községei­ben.­­ Sok helyen a falusiak szép kiállí­tásokat rendeztek bemutatva az idei termés mintapéldányait, a jó munka jutalmát. 11 óra: Botosani megye területére való belépéskor­­a vendégeket Ghe­orghe Ghinea elvtárs, az RKP KB póttagja, az RKP Botosani megyei bizottságának első titkára, a me­gyei néptanács elnöke, a helyi párt­os állami szervek, a tömegszerveze­tek és társadalmi szervezetek több képviselője köszönti, ősi népviselet­be öltözött parasztok ezrei, férfiak és nők, ifjak és öregek hosszasan éljeneznek, kifejezésre juttatják ö­­römüket, hogy körükben láthatják a párt és az állam vezetőit. Egy hatalmas díszkapu alatt, amelyen „Köszöntünk szeretett Nicolae Ceausescu elvtárs és kedves vendé­geink !“ felirat látható, a párt- és áramver­etőket a hagyomány sze­rint kenyérrel és sóval kínálják. Többszáz férfi hatalmas szavalókó­rusa üdvözli a vendégeket. Hatal­mas taps és ováció hallatszik. Ifjak és lányok Botosani gazdagon termő földjeinek terméseiből kínálják őket Az országút jobboldalán levő dombon a környező falvak legif­­jabbjai — több mint ezer pionír és iskolás — testükkel hatalmas nem­zeti színű zászlót alkotnak, amely fenséges hátteret nyújt a megye te­rületére való belépéskor lezajló fin­népségnek. Megkezdődik a munkalátogatás. Botosani vidéke, a krónikások által gyakran megemlített régi ro­mán föld, feledhetetlen oldalakat irt népünk történetébe ; itt vezette győzelemre csapatait Stefan Cel Mare, ma is tanúságként állnak itt Petru Rare?, Alexandru Lapu­nea­­nu, Ieremia Movila és más uralko­dók jelentős alapítványai ; e tájak kiváló embereket adtak a román szellemiségnek: Mihai Eminescut, George Enescut, Nicolae Iorgát, Stefan Luchiant és sok más tudóst és művészt; erről a vidékről indul­tak el 1907-ben a nagy parasztfel­kelések, amelyek az egész országra kiterjedtek. Botosani megye, a természettől bőkezűen megajándékozott, lakosai­nak szorgalma és hozzáértése ré­vén még szebbé tett legendás vidék napjainkban olyan megújító átala­kulások képét mutatja, amelyek rá­nyomták bélyegüket minden egyes helységre. A mezőgazdaság szövet­(Folytatása a­ 4. oldalon) Tisztelt elvtársak! A mai nagygyűlésen utaltam né­hány kérdésre, amelyek úgy vé­lem, hogy egész népünket — mun­kásokat, parasztokat, értelmiségie­ket — foglalkoztatva, egyaránt fog­lalkoztatják a sadi-i értelmiséget is. Nagy örömmel hallgattam meg a sadi-i értelmiség képviselőinek fel­szólalását. Mindabban, amit mond­tak, elvtársak, annak a bizalom­nak a kifejezését látjuk, amelyet önök pártunk marxista-leninista po­litikája iránt tanúsítanak, annak a kifejezését látjuk, hogy a fadi-i ér­telmiség egész értelmiségünk olda­lán hozzá kíván járulni a szo­cializmus kiteljesítési programjá­nak megvalósításához Romániában Felvetődött számos olyan prob­léma is, amelyeket önök szeretné­nek megvalósítva látni. Ezek a problémák a tudományos kutatás, az irodalmi-művészeti alkotás kü­lönböző területein dolgozóknak azt a törekvését tükrözik, hogy kiszé­lesítsék tevékenységüket, hogy job­ban hasznosítsák ez értelmiségi erő­ket, amelyekkel az önök városa és megyéje rendelkezik. Nincs szán­dékomban — és ezt ne vegyék rossz néven tőlem — azonnal válaszolni a ma felvetett kérdésekre; ezek tanulmányozást, figyelmes elemzést igényelnek, hogy lássuk, milyen le­hetőségek vannak megvalósításuk­hoz, s talán egyeseknél az is felme­rül, hogy megvalósításuk célszerű-e. Indokolt — és mi méltányoljuk is — a iati-i értelmiségieknek az az óhaja, hogy ne maradjanak el egyetlen területen sem, hogy a tu­domány és a kultúra fejlesztése ér­dekében hazánkban kibontakozó pezsgő tevékenység magaslatán áll­janak. Iasi-nak valóban régi tudomá­nyos és művészeti hagyományai vannak. E területeken értékes em­bereket adott, akik népünk büszke­ségei. Természetesen nem könnyű biztosítani e hagyományok folytatá­sát, főleg pedig a jó hagyományo­kat felhasználva a tudományos és kulturális tevékenységet a tudo­mány és a kultúra mai követelmé­nyeinek színvonalára emelni, a párt, népünk által az értelmiséggel szemben támasztott igények szín­vonalára emelni. Mi, a párt- és ál­lamvezetőség rendkívül nagyra ér­tékeljük a fasi-i értelmiségnek az oktatás területén kifejtett tevé­kenységét. Valóban itt, Románia e nagy egyetemi központjában jó eredményeket érnek el. A mű­szaki és egyetemi oktatás végzett­jeinek ezrei és ezrei az országunk más központjaiban tanuló szak­emberekkel együtt kiveszik részü­ket a szocialista építés műv­ének ki­teljesítéséből. Meg szeretném ra­gadni ezt az alkalmat, hogy mele­gen gratuláljak a tantestületnek, az ifjúság felkészítése területén dol­gozó összes elvtársaknak munká­jukhoz és hogy újabb sikereket kí­vánjak tevékenységükhöz. (Taps.) Iasi-ban intenzív tevékenység fo­lyik a tudományos kutatás terén Ia?i e szektorban is számos pozi­tív eredménnyel büszkélkedhet Mi azonban úgy véljük, hogy még na­gyobb erőfeszítéseket kell tenni, még jobban fel kell használni a ia?i-i tudományos lehetőségeket, az itteni erőteljes tudományos testü­letet, hogy jobban megszervezzük a tudományos kutatást a felsőfokú oktatás keretében. E területen is nemcsak folytatni kell a haladó ha­gyományokat, hanem fokozni is a jelenkori román tudomány fejlesz­téséhez való konkrét hozzájárulást. Érthető, elvtársak, hogy a mű — a szocialista társadalom építése —, a­­melyet megvalósítunk csak akkor lehet eredményes, ha a legjobb eredményekre alapozzuk, amelyeket az emberiség minden tevékenységi területen és elsősorban a tudomány területén elért. Ma, amikor szem­tanúi vagyunk a tudomány eddigi leghatalmasabb méretű fejlődésé­nek, amely gyökeresen megváltoz­tat számos felfogást, amely új, be­láthatatlan távlatokat teremt, a leg­súlyosabb elmaradásra kárhoztat­juk magunkat, ha nem kutatunk, ha nem igyekszünk fejleszteni a megismerést, ha nem állítjuk ma­gunkat az anyagi és szellemi hala­dás szolgálatába. Márpedig mi, kommunisták, azt a célt tűztük magunk elé, hogy felépítjük a világ leghaladóbb társadalmát. Éppen ezért mindent el kell követnünk, hogy elsajátítsuk a tudomány leg­jobb eredményeit, éppen ezért tudományos szakembereinknek al­kotóknak kell lenniük, hozzá kell járulniuk a tudomány általános fejlődéséhez. (Taps.) Ezért nem ele­gendő, elvtársak, Petru Poniról vagy Iani más hajdani tudósairól beszél­ni. Azt a célt kell kitűznünk ma­gunk elé, hogy nem egy, hanem tu­catnyi Petru Ponink, tucatnyi érté­kes matematikusunk és fizikusunk legyen. Ia$i képes erre. Erre a mun­kára szólítja pártunk a iasi-i értel­miségieket is. (Hatalmas, hosszan­tartó taps.) Ia$i-ban modern ipart fejlesztünk. Csak a vegyészetről szólva, rövi­desen megkezdi működését egy im­portált technológiai felszereléssel működő nagy és modern kombinát. Vajon elvtársak, mi mindig a technika és a tudományos alkotás behozatalára leszünk utalva? Nem, azt a célt kell magunk elé tűznünk, hogy a termelőerők fejlesztésében elért haladás alapján mi magunk folytassuk tovább a" tudományos ku­tatást, s­­nagyobb mértékben hasz­nosítsuk­­tudományos szakembe­reink alkotómunkáját? Számos ér­tékes tudományos szakemberrel ren­delkezünk. Külföldön is sok olyan román él, aki élen jár a vegyészeti, elektronikai modern tudományos kutatásban. Mi, akárcsak önök, iasi-i tudományos dolgozók, azt óhajtjuk, hogy állandóan a román tudomány egyik élenjáró osztagát képezzék. (Taps.) Ez vonatkozik a szellemi tevékenység más szekto­raira is. A iasi-i irodalmi­­alkotó­munkának valóban szép múltja van Engedjék meg,­­ hogy hozzáfűzzem : ma nem állíthatjuk, hogy Iasi-ban e múlt magaslatára emelkedtünk. Vannak jó eredményeink. De vé­leményünk szerint úgy kell dol­goznunk, hogy még jobb eredmé­nyeink legyenek, hogy a iasi-i ér­telmiség soraiban minél több méltó utóda legyen Vasile Alecsandrinak, Eminescunak, Sadoveanunak, Cre­­angának. Vajon a mai alkotóknak nincs miről írniuk, nincs honnan ihletet meríteniük? Ellenkezőleg, a hegyeken, erdőkön, mezőkön, folyó­kon kívül vannak olyan társadalmi eredményeink, amelyeket nem is­mertek elődeink és amelyek arra várnak, hogy a mai iași-i, buka­resti és más hazai alkotók egész nagyságukban tükrözzék. A mű­vészekre az a feladat vár, hogy írá­saikban tanúbizonyságot szolgáltas­sanak évszázadok múltán is az utó­doknak arról, hogy milyen alkotá­sokra voltak képesek a szocializmust építő emberek, mit tudtak alkotni a mai írók és művészek. Versenyre kell kelniük az elődökkel, értéke­sebb műveket kell alkotniuk náluk. Munkásosztályunknak, parasztsá­gunknak, értelmiségünknek a párt vezetésével megvalósított nagyszerű tettes művekben megörökítve a szellemi felfegyverkezés kincsestá­rává válhat, a szocialista Románia építésének nagy művére mozgósít­hatja az egész népet. (Hatalmas taps.) Büszkék vagyunk arra, hogy ak­tív részvevői lehetünk a hazánkban végbemenő nagy változásoknak, a pártunk és kormányunk által foly­tatott külpolitikának. Valamennyien büszkék vagyunk akkor, amikor az országban, vagy külföldön a szo­cialista országokban, más országok­ban levő barátaink értékelik ered­ményeinket. Vajon művészeti, kul­túrál­­s dolgozóinknak nem kell-e ih­letet meríteniük ezekből az ered­ményekből, nem kell-e olyan csi­szolt szavakban visszaadniuk ezeket az eredményeket, amelyek ne csak rímeljenek, hanem lelkesítsenek, harcra is mozgósítsanak? Ezt vár­juk mi a mai alkotóktól. Marxista­­leninista ideológiánk, a dialektikus és történelmi materializmus — pár­tunknak a világról és az életről vallott felfogása — olyan filozófiai, történelmi távlatokat ad, hogy eze­ket csak jól meg kell érteni és fel­használni, hogy ebből a munkás­­osztály gondolkodásának, pártunk politikájának megfelelő színvonalú művek fakadjanak. Ezt várjuk mi a fapi-i alkotóktól. (Hatalmas taps.) Politikánk legfőbb célja az em­ber, azoknak a feltételeknek a meg­teremtése, hogy a munkás, a pa­raszt, az értelmiségi a civilizáció minden jótéteményét élvezhesse. Az ember számára teremtjük meg az anyagi bázist, fejlesztjük a ter­melőerőket, tökéletesítjük a terme­lési viszonyokat, igyekszünk a tár­sadalmi viszonyokat a marxista-le­ninista elvekre alapozni, hogy ki­küszöböljük mindazt, ami csorbít­ja vagy elhomályosítja a társadalmi méltányosság, a jogegyenlőség esz­ményét A szocialista társadalmat építjük, amelynek központi alakja az ember, amelyben minden az em­bert kell, hogy szolgálja. Úgy vél­jük, hogy a szellemi értékek alko­tóinak is a pártpolitika vezérelveit követve minden alkotást az ember, az emberi boldogság szolgálatába kell állítaniuk. Ezzel hozzájárulnak társadalmunk egyre gyorsabb töké­letesítéséhez, a szocializmus kitel­jesítéséhez, a kommunizmus romá­niai felépítése feltételeinek megte­remtéséhez. (Élénk taps.) Az egyik irányzat, amelynek ér­dekében pártunk az utóbbi időben állandóan munkálkodik és amely­nek különleges figyelmet szentel a szocialista demokrácia fejlesztése, a szervezeti feltételek megteremtése ahhoz, hogy az összes társadalmi kategóriák, az összes tevékenységi területeken működő dolgozók egy­re fokozottabban és nagyobb mér­tékben részt vehessenek a belső szo­cialista építésre vonatkozó pártpo­litika és a nemzetközi kérdések megvitatásában. Ebben látjuk a szt­ (Folytatása a 2 oldalon) A botogani-i nagygyűlésen ! ! Meddig tart a vetés Szilágysomlyón ? Ritkán ilyen csalóka az ősz mint az idei. Reggel még süt a nap, délre beborul, de este már csilla­gos ég alatt szárítgatja a szél a földeket. Meg-megrázza a piros, kék, sárgabogyós fákat, bokrokat, a amelyekről hullanak az érett gyü­­­­möl­csök, s mire szárazon zörgeti a tél az ágakat, a természet beta­karította az idei termést és elve­tette magjait. És a tél közeledik. Ezt mindenki tudja. Az elmúlt napokban Szilágysom­­l­­yón jártam. Csend terpeszkedett szét a felszáradt földek felett és én hiába kerestem, kutattam a búgva dolgozó traktorokat, nem leltem. Talán befejezte volna már a szilágysomlyói MTSZ az őszi mun­kákat ? Korántsem. Árulkodnak a mezőn álló csövekkel teli kuko­ricaszárak, amelyeket belenőtt a dér. Amint tudtunkra adták, egy­hamar nem is kerülnek fedél alá, mert a gazdaság mérnöke szerint... így sem történik semmi bajuk. És alig kezdték meg az őszi szántást, vetést. Eddig egy szem kenyérga­­­bona sem került magágyba és, ha a vetés most fennálló munkaüte­me nem változik, körülbelül 240 nap szükséges a búza elhintéséhez. Ez pedig majdnem háromnegyed év, ami bizony nem kis idő. Ak­kor miért a csend ? A sok esőzés nem engedi a munkák elvégzését — magyarázkodott az MTSZ veze­tősége. Aznap a szomszédos gaz­daságban 28 traktor és hat vető­gép dolgozott a földeken. Pedig itt­­sem eshetett kevesebb csapa­dék. Nem tudom milyen intézkedé­seket fog hozni az MTSZ vezető­sége a jövőben. Tény, hogy végre jó lenne dologhoz látni. Ha nem is az optimális időszak végére, de legalább a fagy beálltáig jó lenne befejezni az őszi munkákat, mert később ugyan hiába vetik az őszi magvakat. Román Győző MEXIKÓ ’68 NAGYSZERŰ VILÁGCSÚCSOK • HIHETETLEN VILÁGCSÚCS HÁRMASUGRÁSBAN S­ZSIVÓTZKYNAK SIKERÜLT GYŐZNIE a 110 GÁTFUTÁSBAN A PAPÍRFORMA BEIGA­ZOLÓDOTT – HIÁNYZIK JOLI ! • MEGLEPETÉS ÖTTUSÁBAN • SPOR­­TOLÓINK VÁLTAKOZÓ SZERENCSÉVEL VERSENYEZNEK Az utóbbi napokban már annyi­szor kiejtettük, annyiszor leírtuk: s szenzáció, szenzációs, hogy egy-egy újabb nagyszerű világcsúcs, vagy tel­jesítmény születésekor önkéntelenül­­más szavakat keresünk. De mit mond­hatnánk a tévé előtt, mit írhatnánk a­­papírra, amikor olyasminek vagyunk a tanúi, amilyent még nem látott a G­­ világ. Csütörtökön, az olimpiai ver­sengés ötödik napján például szen­zációs világcsúcs-sorozatot láthat­tunk hármasugrásban. A sorozat már egy nappal előbb, a selejtezők­ben megkezdődött. Az olasz Gentile 17.10 méteres ugrásával bámulatba ejtette a világot, ezzel megdöntötte Schmidt 1960-ban felállított 17,03 méteres világcsúcsát. Csütörtökön a sorozat folytatódott Gentilél, akit már biztos aranyérmesnek láttunk, a későbbiekben ketten ugrottak túl, pedig ő sem maradt el a nagyszerű teljesítménnyel. A döntőben 17,22- vel újabb rekordot állított fel. De jobb volt nála­­ a brazil Prudencio, Da Silva méltó örököse (17,27) és még jobb a szovjet Szanyejev, aki utolsó ugrásával (17,39) legjobbnak bizo­nyult a legjobbak között. Megjegyez­nénk, hogy a volt világcsúcstartó, Sehra­dt nem került be a három leg­­­jobb közé. Sajnos Ciochina, akihez bizonyos reményeket fűztünk (ha nem is érmet, de helyezést vártunk tőle), csak a 13. lett 15,62-es szerény­nek sem mondható ugrásával. Időközben a nagyszerű stadion (a­­melyben a tévé jóvoltából már egé­szen jól tájékozódhatunk) egy másik sarkában a női magasugrás küzdel­mei folytak. Melbourne óta először nem volt kinek szurkolnunk. Virgi­nia Bond­ gyenge teljesítménnyel még a selejtezők során kiesett. Mit várhattunk mégis ? Sportszerűen, mások jó teljesítményét. Sajnos ez sem következett be. Miután Rita Schmidt, az NDK nagyreményű at­létanője nem tudta átvinni a 180 centit, már nem volt kétséges, hogy közepes eredmény születik. És ez be is igazolódott: 1. Reskova (Csehszlo­vákia) 182 cm., 2. Okorokova (Szov­jetunió) 180 cm., 3. Kozir (Szovjet­unió) 180 cm. Hiányzik Joli, akit megszoktunk és aki Tokióban 190 centis olimpiai csúcsot állított fel ! És, ami még szomorúbb, hiányzik méltó hazai utóda is. A hálóval elkerített dobókörben a kalapácsvetők TITANI KÜZDELMET VÍVTAK. Csermák fiai, Zsivótzky, Ecksmidt és Lovász harcoltak a szovjet Klim el­len, aki már több ízben elvitte orruk elől az aranyat. Ez alkalommal nem sikerült neki, Zsivótzky, aki rend­kívüli formában versenyzett, ötödik dobásánál új stílust alkalmazott (Csermák felszólítására) és 73,36 mé­teres dobásával megelőzte Klimet, először életében, és honfitársát, Ecksmidt-et. A világcsúcstartó tehát ez alkalommal olimpiai bajnok is lett. A 110 méter gátfutásban sem meg­lepetés, sem csúcs (csak beállítás — már ennyire igényesek lettünk!) nem született. Az esélyes amerikai fiúk elvitték a két legértékesebb ér­met, az európaiaknak csak a bronz, Gyarmath János (Folytatása a 7. oldalon) !

Next