Előre, 1968. november (22. évfolyam, 6530-6555. szám)

1968-11-22 / 6548. szám

XXII. évfolyam 6548 sz. 6 oldal ara 30 báni 1968. november 22., péntek A KÉPVISELŐ az új törvénytervezet fényében • A néptanácsok felépítésére és működésére vonatkozó tör­vénytervezet, amelyet széles körű megvitatásra a közvéle­mény elé bocsátottak, a szo­cialista Románia eddigi ta­pasztalataiból, konkrét jelenlegi való­ságából, az ország közigazgatási-te­­rületi felépítéséből indul ki, azokkal az intézkedésekkel összhangban, me­lyeket pártunk Országos Konferenciá­ja hozott. A törvénytervezet gazda­gabb tartalmat kölcsönöz a képviselő munkájának és nemcsak jogként, ha­nem a tervezetben foglalt törvényes kötelezettségként értelmezni a kép­viselő munkáját, ösztönözve szemé­lyes kezdeményező készségét. A ter­vezet úgyszintén előirányozza a kép­viselő szerepének növekedését, vá­lasztói iránti fokozott felelősségét és tömegkapcsolatának szilárdítását ab­ban a választókerületben, amelyben megválasztották. Amint a törvénytervezetből kitűnik, a megválasztott képviselő választó­­polgárainak képviseleti jogokkal fel­ruházott szóvivője és akaratuk érvé­nyesítője ; alapvető tevékenységét az ülésszakon fejti ki, amely azonban távolról sem szűkül le formális jelen­létére, hanem elsősorban tényleges hozzájárulást, tevékeny részvételt "kí­ván mind a problémák megvitatásá­ban, mind a határozathozatalban. A néptanácsi ülésszakok közti időben a képviselő valamelyik állandó bi­zottságon belül, valamint abban a választókerületben fejti ki tevékeny­ségét, amely őt megválasztotta. Az idők során gyakran a törvény helytelen értelmezésével összefüggő gyakorlat érvényesült olyan értelem­ben, hogy egyes végrehajtó bizottsá­gok, e vezető szervekben működő káderek vagy e szervek alkalmazot­tai úgy tekintették a képviselőket, mintha ezek közönséges tisztviselők lettek volna és mindenféle megbíza­tásokkal terhelték őket , ráadásul számonkérték tőlük, hogy miként tettek eleget e megbízatásoknak. A közelmúltban részt vettem néhány ülésszakon, ahol alkalmam volt bi­zonyos helytelen nézetekkel megis­merkedni. Voltak, akik hiányolták, hogy a törvénytervezet nem tartal­maz semmiféle olyan rendelkezést, amely kellő hatékonysággal előírná a képviselői ügykör kötelező betöltését, illetve nem tartalmaz olyan záradé­kokat, amelyek módot nyújtanának a képviselő munkájának ellenőrzésére, sőt tétlenség esetén arra is, hogy a közigazgatási szervek felelősségre vonják őket. Az ilyen nézetek, — bárki részéről származnak is —, ha nem tisztázzuk őket és nem szóltunk szembe velük, csak zavart kelthetnek és végső fokon bürokratikus mód­szereket szülnek, passzivitást, forma­lizmust vonnak maguk után. Márpedig a törvénytervezetet tel­jes egészében az az uralkodó eszme hatja át, hogy törvényes keretek kö­zött öregbítsük a képviseleti szer­vek tekintélyét, hogy a nép, válasz­tott képviselői révén, állandó és tény­leges ellenőrzést gyakorolhasson a közigazgatási tevékenység felett, míg a néptanácsi ülésszakokon a problé­mák felvetésében és az emberekhez való viszonyulásban a kritikai elem­zés szelleme érvényesüljön a reális és következetes demokrácia maradék­talan biztosításával. Ez a fő követelménye a képviselői mandátum betöltésének, s ez olyan mértékben valósul meg a mindennapi gyakorlatban, amilyen mélyrehatóan megértésre talál az az elv, hogy a közigazgatási szervek és a képviselők viszonya csakis a szoros és állandó együttműködésen alapulhat. Ebből kiindulva úgy vélem, hogy a képvise­lők jogait és kötelezettségeit tag­laló 5. fejezet bizonyos tökéletesítés­re szorul abban az értelemben, hogy ösztönzőleg hasson a képviselőkre a rájuk háruló feladatok teljesítését illetően. Ahhoz, hogy a képviselő jogi hely­zetét minél pregnánsabb módon tör­vényerőre emeljük és ezt a közigaz­gatási szervekhez fűződő viszonyá­ban, a választói iránti felelőssége irányában is meghonosítsuk, szüksé­ges volna az 5. fejezetbe beiktatni egy cikkelyt, vagy a tervezetben lévő va­lamely cikkelyt oly módon kiegészí­teni egy bekezdéssel, amely eleve kizárná minden téves vagy kétértel­mű értelmezés, torzítás lehetőségét. Egyébként úgy vélem, hogy helyes volna már a fejezet elején leszögezni, hogy a néptanácsi képviselő felelős választói előtt mind a saját tényke­déséért, mind annak a néptanácsnak a tevékenységéért, amelybe beválasz­tották. Időközönként, évente leg­alább egyszer, köteles beszámolni annak a választókerületnek, amely megválasztotta. Szükséges volna, hogy a törvény olyan előírást is tartalmazzon, amely arra kötelezze az állami közigazga­tás helyi szerveinek vezetőit, a vál­lalatok, intézmények és helyi érdekű gazdasági szervezetek vezetőit, hogy a szokásos fogadónapi programon kívül fogadják a képviselőket. Azért vetem fel ezt a kérdést, mert még mindig elég gyakran előfordul, hogy a képviselő személye iránti figyel­messég hiánya, de különösen az ál­tala felvetett kérdésekkel szembeni érzéketlenség vagy indolencia az, ami olykor passzivitásra vagy tétlenségre készteti őket. Úgy vélem, nem volna érdektelen e fejezetbe­­olyan előirányzatot is beiktatni, amelyből kitűnne, hogy a képviselő, amennyiben szükségesnek tartja, részt vehet a végrehajtó bi­zottság ülésein is, amikor ez annak a választókerületnek a kérdéseiről tár­gyal, amely az illető képviselő vá­lasztóit közvetlenül érinti. Úgyszintén a 33. cikkely 3. bekez­dését javaslatom szerint a következő módon kellene megszövegezni : „ér­deklődnie kell a lakosság szükségle­tei, ezek jogos igényeinek kielégítése iránt, foglalkoznia kell az állam­polgárok sérelmeinek, panaszainak és javaslatainak megoldásával és tájékoztatnia kell őket arról, hogy miként rendezték ezeket“. Ez a forg­galmazás átfogóbb és ugyanakkor a okosságot sokkal inkább összekap­csolná a képviselővel. A törvénytervezet értelmében a képviselő azoknak köteles beszámol­ni tevékenységéről, akik őt meg­választották, csakis választói előtt tartozik közvetlen felelősséggel, ami odáig terjed, hogy bizalmuk elvesz­tését a képviselői mandátum vissza­vonásával is kifejezésre juttathatják a választók. Bármely megválasztott néptanács tekintélye végső fokon azon múlik, hogy milyen tevékenysé­get fejtenek ki a képviselők külön­­külön és együttesen, attól függ, hogy milyen mélyrehatóan értették meg a képviselő rendeltetését és szerepét. Dumitru Popa jogász (Munkatársunktól) Újabb sport­ág kerül le 1968 műsoráról: va­sárnap kerékpárban is idényzáró rendezvényre kerül sor, az orszá­gos terepbajnokság futamával ér véget az egyébként nagyon gaz­dag szezon. A bajnokság döntő­jét r­egelőző kerékpáros terep­versenyek során mikor Vasile Selejan, mikor Constantin Gri­gore bizonyult a legjobbnak, így hát bizonyára vasárnap is a ket­tőjük közötti vetélkedőből kerül majd ki az országos első. A kér­dés tehát: Vasile Selejan vagy Constantin Grigore... Selejannak már van egy címe, ő nyerte a Bukarest városi bajnokságot, kö­vetkezik tehát... TÁVIRATOK VI. Gusztáv Adolf svéd király születésnapja alkalmából Nicolae Ceaușescu, az Államtanács elnöke meleg üdvözletét tolmácsolta, és sze­mélyes boldogságot, a svéd népnek pedig felvirágzást kívánt. Válaszában VI. Gusztáv Adolf svéd király őszinte köszönetét tolmá­csolta Nicolae Ceausescunak, az Államtanács elnökének a hozzá intézett szívélyes üzenetért. Világ proletárjai, egyesüljetek! Orsz­ágos politikai napilap • Románia Szocialista Köztársaság • Bukarest Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta Nagy-Britannia nagykövetét Nicolae Ceausescu elvtárs, Romá­nia Szocialista Köztársaság Állam­tanácsának elnöke szerdán, novem­ber 20-án fogadta Sir John Chad­­wicket, Nagy-Britannia bukaresti meghatalmazott és rendkívüli nagy­követét abból az alkalomból, hogy végleg elutazik országunkból. A fogadás szívélyes légkörben folyt le. Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke fogadta Indonézia nagykövetét Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke szerda délben bemutatkozó kihallgatáson fogadta Hamzah Atmohandozsot, Indonézia rendkívüli és meghatalmazott nagy­követét. Jelen volt Mihai Marin külügy­miniszter-helyettes. (Agerpres) A Politikai Könyvkiadó gondozásában megjelent: NICOLAE CE Beszéd az írók közgyűlésén 1968. november 16 A brosúra tömegpéldányszámban jelent meg. REDACTIA SI ADMINISTRATIA ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUCUREs­TI — CASA SCINTEI! # Bukaresti tájékoztató szolgálatunk telefonszáma : 18.03.02 Vidéki fiókszerkesztőségeink Kolozsvár (str. Horea 6. tel. 1.15.35) ; Brassó (str. Horea 22. tel. 2.12.83) , Marosvásárhely (Piata Trandafirilor 20. tel. 34.18); Nagybánya (str. Lenin 2. tel. 29.82) ; Nagyvárad (Piata 23 August 10. tel. 1.45.43) ; Temesvár (Bd. 30 Decembrie 3. tel. 1.26.64) ; Csíkszereda (str. George Cosbuc 5. tel. 650) ; Szatmár (Piata Libertatii II. tel. 22.12); Arad­ (str. Unirii 2. t­l. 42­07). Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj egy hónapra 8 lej, negyedévre 24 lej, félévre 48 lej, egy évre 96 lej. Apróhirdetéseket az ISIAP reklámügynöksége útján veszünk fel. (Agentia de Publicitate — ISIAP Bucuresti str. Eforiei nr. 6, sectorul 6). A renoválás művészete (EVELLEI LÁSZLÓ felvétele) AZ ERDÉLYI PARASZTSÁG HARCA A FÖLDÉRT ÉS SZABADSÁGÉRT A XX. SZÁZAD ELEJÉN A XX. század Erdélyben a tár­sadalmi és nemzeti ellenté­tek kiéleződésének jegyében kezdődött. Ez annak tulajdo­nítható, hogy számos rende­zetlen problémát még a múlt század második felének békésebb időszakában sem sikerült megoldani a népek és nemzetek számára elfo­gadható módon. Áll ez mindenek­előtt az agrár- és nemzeti kérdésre, amelyek külön-külön és együttesen is átszőtték a gazdasági-társadalmi és politikai élet minden területét. Osztályérdek és nemzeti ügy, vala­mint birodalmi szempont, retrográd és haladó nézetek ütköztek össze körülöttük. Előrehaladásról azonban nem volt, nem lehetett szó, mert az osztrák birodalom uralkodó osztályai elég erősek voltak még ahhoz, hogy vakvágányra terel­jenek minden kezdeményezést. De a meddő viták és próbálkozások köze­pette a történelem új helyzetet ér­lelt : a világháborút, forradalmat és a monarchia teljes szétesését. Az erdélyi társadalom döntő több­ségét évszázadokon át a földművelő osztály alkotta, amely mostoha tár­sadalmi és — gyakran — természeti viszonyok között folytatott békés ter­melőmunkával,­­ a földért és szabad­ságért vívott harcával írta meg sa­ját történelmét. Tevékenysége — amelyet a szívósság jellemezett — a történelem perspektíváján át vizs­gálva a társadalmi és nemzeti hala­dás egyik legfőbb forrása volt. Az erdélyi társadalom a nagy paraszt­­felkelések és háborúk : 1437, 1514, 1784 — Budai Nagy Antal, Dózsa, Horea, Cloaca és Crișan népének harcain át jutott el 1848-hoz, amely aztán további sorsa alakulásának lett sarkköve. De­­ nyilvánvaló az össze­függés 1848 és 1918 között is, hiszen a népek tavaszán még csírájában je­lentkező több jelenség — így az egy­séges román nemzeti állam létre­jötte — 1918-ban valósult meg. A történelmi 1918-as esztendőt megelőző időszak társadalmi és nem­zeti mozgalmai alapjában véve u­­gyanabból a forrásból táplálkoztak, mint a későbbi forradalom, de a­­melyet négy évnyi háború kínjai el­mélyítettek és tudatosítottak. A román marxista történetírás egybehangzó megállapítása szerint az erdélyi gazdasági-társadalmi fej­lődés legnagyobb akadályát az ú.n. feudális viszonyok maradványai, fő­ként a nagybirtokrendszer és nagy­­birtokos osztály képezték. Ezek sú­lyát eléggé szemlélteti az a tény, hogy a századfordulón az összföld­­területnek mintegy 40 °/o-a földesúri tulajdon volt. Az ezer és tízezer holdas nagybirtok különösen Erdély nyugati részén volt elterjedve (rend­kívül nehéz sorsa volt a bihari agrárnépességnek, ahol a grófi nagy­birtok a termőföld 60 százalékát vonta el a román és magyar pa­rasztoktól, vagy Arad és Szatmár megyékben , ahol úgyszólván nem volt számottevő falu uradalom és az uradalmi istállóhoz ragasztott cse­lédlakások nélkül. A falu helyzetét jól ismerő Ady így írt erről: „Tejjel-mézzel folyó és bő­velkedő Biharban például ez a helyzet. Éhező­­falvak ron­gyos parasztjai összeverődnek. Gyöngült inakkal egy-két na­pot gyalogolnak, míg Nagy­váradra érkeznek... S kérik alázatosan azt a kenyeret, a­­melyet a nagybirtok ezer év óta, de állhatatosan rabol el tőlük“. Nem csoda, hogy ezek a területek mind a század elején, mind a háború alatt a társadalmi és nemzeti moz­galmak központjai voltak. De a nagybirtokos osztály nem csak a legfőbb mezőgazdasági ter- i melőeszköz — a föld — tulajdonosa volt, hanem a politikai hatalom bir­tokosa is. A parlamentben és a vár­megyén az úri nagybirtok képvise­lői ültek, akik akaratukat az állam­politika rangjára emelték, amelynek érvényt az alispán, főszolgabíró és jegyző szerzett békésen, csendőri se­gédlettel vagy éppen katonasággal. Számos falut szállott meg, karhata­lom, sok embert öltek meg és többet hurcoltak meg azért, mert testületi­leg vagy egyenként ellenezték a ta­gosítást, amelyből a parasztság rend­szerint szegényebben került ki, mint amilyen annak előtte volt, mert föl­det kért vagy követelt a nagybirtok­ból, hogy családja létalapját bizto­síthassa, vagy mert sokallta az adót. Tíz és százezer embert üldözött el otthonról a földnélküliség, a munka­­alkalom hiánya vagy a brutális bá­násmód, amely önérzetében sértette az egyszerű embert. A XX. század elején nem robbant ki Erdélyben parasztlázadás. De nem feledkezhetünk meg arról, hogy — a fent érintett okok miatt — Máramarostól Háromszékig, Temes­tül Beszterce-Naszódig nem volt falu, ahol a „néma forradalom“ — a kivándorlás, amely maga is a lá­zadás hagyományos formája volt, ne lett volna szünet nélkül napirenden. 1899­ és 1913 között legalább 270 000 ember vándorolt ki Erdélyből, főleg a földnélküli vagy kevés földű pa­rasztság soraiból. Találóan írták a kérdés szakértői : „megmozdult a falu“. De túl ezen : 1900 és 1907 között, majd a világháborút megelőző évek­ben számos lázadás és helyi felkelés, valamint aratósztrájk rázkódtatta meg Erdély falvait, mintegy bizo­nyítva ismét és ismét a „vaksággal vert“ uralkodó osztálynak, hogy az erdélyi paraszttársadalomban hatal­mas gyúanyag halmozódott fel, hogy népellenes politikája vihart érlel. Bár nem beszélhetünk az adatok teljességéről, de, a feltárt dokumen­tumok máris meggyőzően bizonyít­ják, hogy a XX. század elején a paraszti osztályharc széles mederben bontakozott ki : csupán a század el­ső három évében legalább 30 falu­ban volt lázadás, s több mint 100- ban kisebb megmozdulás. A moz­galom indítóoka általában a paraszti föld védelme : a csíkszentimreiek és bereckiek tagosítás ellenes felkelé­sét a Brassóból kivezényelt katona­ság verte le, az alsóidecsiek 13 halot­tat fizettek meg, hogy tiltakozni mer­tek a falu nagyhatalmú földbirtoko­sának tagosítási terve ellen, amely a lakosság földjének megkaparin- Egyed Ákos (Folytatása a 2. oldalon) SPORT A HÉT NAGY ESEMÉNYE Nagy érdeklődés előzi meg a va­sárnap délután Bukarestben sorra­­kerülő Románia—Csehszlovákia férfi nemzetközi kézilabda találkozót. Bár válogatottunk egyáltalán nem szere­pelt biztatóan a Bukarest Kupa tor­tán, mégis nagy küzdelemre van ki­látás, ismerve a két csapat küzdőké­pességét. KEZDŐDIK A FÉRFI SAKK­ BAJNOKSÁG Szombaton kezdődik az országos férfi sakkbajnokság, amelyen húsz sakkozó vesz részt. Nem indul Florin Gheorghiu nemzetközi nagymester, valamint Victor Ciociltea és Teodor Ghitescu nemzetközi mester. BEK—VVK A labdarúgó­­BEK és a labdarúgó VVK legjobb eredményei : a BEK-ben: Spartak Trnava­—Reipas Lahti 9—1 (3—0) ; a Vásárvárosok Kupa tornán az Újpesti Dózsa 9—1 (4—1) arány­ban győzött az Aris Szaloniki csa­pata ellen (az első mérkőzésen is a magyar csapat szerezte meg a győ­zelmet 2—1 -re i­s bejutott a követke­ző fordulóba. S.V. Hamburger—Sla­­via Prága 0—1, Panathinaikosz—Atle­­letico Bilbao 0—0, Lokomotive Leip­zig—Hibernian Edinburg 0—1, Bolog­na­—OFK Beograd 1—1. A következő forduló sorsolását csütörtkön, novem­ber 28-án tartják Zürichben. Külföldről jelentik­ ­ Befejezte munkáját az UNESCO Általános Konferenciájának 15. ülésszaka. A Párizsban rendezett konferencia több mint egy hóna­­­­pon át megvizsgálta a szervezet 1969—1970. évi munkaprogramját és költségvetését és határozatokat fogadott el minden tevékenységi terü­leten. Az Általános Konferencia újabb hat évre ismét megválasztotta a szervezet vezérigazgatójává Réné Maheut, továbbá kijelölte a Végrehajtó Tanács új tagjait.­­ Dél-Vietnamban nagyszabású összecsapásokat jeleznek a hírügy­nökségek. A hazafias erők egybehangolt támadásainak célpontja , ezúttal Da Nang, a nagy amerikai támaszpont és környéke volt. Még a város belsejében is harcokra kerü­lt sor, miután az NFF­ egységei megtámadták a rádióállomást, az egyik rendőrőrsöt és a börtönt. A vá­rostól északra a hazafiak egységei zárótüzet nyitottak az amerikai ten­gerészgyalogosok egyik ellátóközpontjára, délre pedig a dél-koreai csat­lóscsapatok előőrseit támadták meg. A UPI tudósítója megjegyzi, hogy az elmúlt három hónapban ez volt a Da Nang-i támaszpont elleni leg­jelentősebb támadás. SZILÁGYSÁG IPARA HÁROM ESZTENDŐ TÁVLATÁBAN Beszélgetés KISS JÁNOS elvtárssal, az RKP Szilágy megyei bizottságának titkárával . Talán Zilahon élt a legtovább a céhrendszer. Még a század első évtizedeiben is tímárok, csizmadiák, szabók és fazakasok jelentették az ipart a Meszes alatti városkában. A kisipari termelőszövetkezetek átvet­ték szerepüket, de a helyi szükség­letek kielégítésén túl többre nem­igen vállalkozhattak. Országos hírt, sőt külföldi elismerést csupán a bútorgyártás vívott ki az utóbbi esztendőkben. Az ipar erőteljes fej­lesztése tulajdonképpen csak az or­szág közigazgatási-területi beosztá­sának tökéletesítésével vált égető kérdéssé. Érdekelne, milyen ipari egységek léteztek a Szilágyságban a megye megalakulásának idején ? Mire épül a vidék ipari bázisa ? — Zilahon csak aránylag fejlett helyiipar létezett. Az évi termelés értéke elérte a 100 millió lejt. Ugyanez volt a helyzet a megyéhez tartozó másik két városban: Szilágy­­somlyón és Szilágycsehben is, illető­leg Szilágysomlyón a Magura helyi­ipari vállalaton kívül létezett még a tejtermékeket feldolgozó gyár, va­lamint mindhárom városban van gyümölcs és zöldségfeldolgozó ipar. A megye területén három szénbá­nya található : Sarmaságon, Szurdo­­kom és Ipon, valamint Zsibón, a vasúti csomóponton mozdonyjavító műhely működik. — Hol kezdték tehát a hagyomá­nyos és az új iparágak fejlesztését? — A megyésítés után mindjárt alapvetően fontos, elsődleges prob­lémákat kellett megoldanunk, neve­zetesen az energia- és a vízellátást, megjavítani és kiépíteni az útháló­zatot. Már eddig elkészült a 110 KV-os magasfeszültségű áramve­zeték terve, amely Zilahot és Szi­­lágysomlyót látja majd el elektro­mos árammal. Ugyanakkor befejez­tük Zilah vízellátási tervét, a kivi­telezést a jövő évben kezdjük meg. Létkérdés ez, hiszen az eddigiekben a vízhiány is hátráltatta az ipar ki­alakulását a városban. A várost a Szamos völgye látja el vízzel. Zsibó közelében olyan teraszra találtak a folyó partján, amely kitűnő ivó­vizet szolgáltathat. Tíz nagy kutat fúrnak, amelyek egyúttal Zsibót is megfelelő ivóvízzel látják el A léte­ző tartalékok a város iparivíz szük­ségletét is fedezhetik, körülbelül 1975-ig. Éppen ezért olyan tervek készülnek, amelyek az ipar részére szükséges mennyiségű víz biztosítá­sával foglalkoznak s ezért Varsol­­con, a Kraszna patakon gátat épí­tünk. Itt szeretném megemlíteni azt is, hogy elkészült a megye négy vá­rosa (Zilah, Somlyó, Szilágycseh és Zsibó) modern úthálózatának terve. Szilágysomlyó felé 12 kilométeres útszakaszt már leaszfaltoztak, a hát­ralevő részt a jövő esztendőben fe­jezik be. Sokkal nagyobb korszerű­sítési munkálatokra van szükség a Zilah-Szilágycseh útvonalon, de két éven belül ezen a szakaszon is műút lesz.­­ A megyeszékhely közművesíté­sében mennyire jutott Zilah vezető­sége ? — Jövőre elkészül a városi fő­csatorna, s ugyanebben az évben bekötik a fontosabb intézményeket és középületeket a csatornahálózat­ba. A további munkálatok tervét jóváhagyás végett a felsőbb szervek elé terjesztettük. -I*- Milyen új ipari objektumok építését kezdik meg a következő idő­szakban Szilágy megyében ? — Még ez év májusában a gazda­sági komisszió a megyei pártbizott­ság vezetésével kidolgozta Szilágy megye iparfejlesztési tervét. Most nem javaslatainkról teszek említést, hanem azokról az elfogadott ter­vekről, amelyek alapján már 1970-ig jelentős szocialista ipart teremthe­tünk. Ez év tavaszán megkezdődött a kerámiagyár építése, 1970-ben ter­melni fog. Készen van a korszerű gyümölcsfeldolgozó központ — első­sorban szárított gyümölcs- és zöld­ségféléket állít elő. A megyében gazdaság gyümölcstermés van, ezért modern pálinkafőző épül. Jövőre pe­dig 650 lakás építését tervezzük me­gyénkben. Ezenkívül számos más javaslatot tettünk Szilágysomlyó és Szilágy­cseh iparosítására, s ezeket az ille­tékes felsőbb szervek tanulmányoz­zák, s több mint, valószínű, jóvá is hagyják. Természetesen, tovább bővül a helyiipar. Épül a jéggyár és hűsítő­­ital-gyár, jövőre pedig befejezik a csapgyár építését. A kisipari ter­melőszövetkezetek Zilahon modern festődét, mosodát, autójavító mű­helyt adnak át. Zsibón betoneleme­ket gyártó részleget fejlesztenek, valamint kibővítik a szilágysomlyói és zoványi téglagyárat. — A megyeszékhelyen új középü­letekre lenne szükség. Hoz-e vala­mi újdonságot a jövő esztendő a városképben ? Lejegyezte: Fejér László (Folytatása a 2. oldalon) TÁVIRAT Őexcellenciája NICOLAE CEAUSESCU úrnak. • Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének / BUKAREST A legőszintébben köszönöm jókívánságait, amelyeket a november 1-i forradalom kezdetének XIV. évfordulója alkalmából az algériai néphez és hozzám személyesen intézni szíveskedett. A magam részéről, az algériai Forradalmi Tanács, kormány és nép nevében a legnagyobb örömmel küldöm baráti üdvözletemet és jókíván­ságaimat. Boldogságot és jólétet kívánok Excellenciádnak, a román kor­mánynak és a baráti román népnek. A nagyszerű alkalmat megragadva, ismét hangsúlyozom, hogy meg­győződésem szerint a népeinket összefűző barátság megszilárdul, s egy­ben újabb sikereket kívánok országépítő munkájához. A legmélyebb tisztelettel, HOUARI BOUMEDIENNE, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság Nemzeti Forradalmi Tanácsának elnöke, az ország Minisztertanácsának elnöke

Next