Előre, 1968. november (22. évfolyam, 6530-6555. szám)
1968-11-22 / 6548. szám
XXII. évfolyam 6548 sz. 6 oldal ara 30 báni 1968. november 22., péntek A KÉPVISELŐ az új törvénytervezet fényében • A néptanácsok felépítésére és működésére vonatkozó törvénytervezet, amelyet széles körű megvitatásra a közvélemény elé bocsátottak, a szocialista Románia eddigi tapasztalataiból, konkrét jelenlegi valóságából, az ország közigazgatási-területi felépítéséből indul ki, azokkal az intézkedésekkel összhangban, melyeket pártunk Országos Konferenciája hozott. A törvénytervezet gazdagabb tartalmat kölcsönöz a képviselő munkájának és nemcsak jogként, hanem a tervezetben foglalt törvényes kötelezettségként értelmezni a képviselő munkáját, ösztönözve személyes kezdeményező készségét. A tervezet úgyszintén előirányozza a képviselő szerepének növekedését, választói iránti fokozott felelősségét és tömegkapcsolatának szilárdítását abban a választókerületben, amelyben megválasztották. Amint a törvénytervezetből kitűnik, a megválasztott képviselő választópolgárainak képviseleti jogokkal felruházott szóvivője és akaratuk érvényesítője ; alapvető tevékenységét az ülésszakon fejti ki, amely azonban távolról sem szűkül le formális jelenlétére, hanem elsősorban tényleges hozzájárulást, tevékeny részvételt "kíván mind a problémák megvitatásában, mind a határozathozatalban. A néptanácsi ülésszakok közti időben a képviselő valamelyik állandó bizottságon belül, valamint abban a választókerületben fejti ki tevékenységét, amely őt megválasztotta. Az idők során gyakran a törvény helytelen értelmezésével összefüggő gyakorlat érvényesült olyan értelemben, hogy egyes végrehajtó bizottságok, e vezető szervekben működő káderek vagy e szervek alkalmazottai úgy tekintették a képviselőket, mintha ezek közönséges tisztviselők lettek volna és mindenféle megbízatásokkal terhelték őket , ráadásul számonkérték tőlük, hogy miként tettek eleget e megbízatásoknak. A közelmúltban részt vettem néhány ülésszakon, ahol alkalmam volt bizonyos helytelen nézetekkel megismerkedni. Voltak, akik hiányolták, hogy a törvénytervezet nem tartalmaz semmiféle olyan rendelkezést, amely kellő hatékonysággal előírná a képviselői ügykör kötelező betöltését, illetve nem tartalmaz olyan záradékokat, amelyek módot nyújtanának a képviselő munkájának ellenőrzésére, sőt tétlenség esetén arra is, hogy a közigazgatási szervek felelősségre vonják őket. Az ilyen nézetek, — bárki részéről származnak is —, ha nem tisztázzuk őket és nem szóltunk szembe velük, csak zavart kelthetnek és végső fokon bürokratikus módszereket szülnek, passzivitást, formalizmust vonnak maguk után. Márpedig a törvénytervezetet teljes egészében az az uralkodó eszme hatja át, hogy törvényes keretek között öregbítsük a képviseleti szervek tekintélyét, hogy a nép, választott képviselői révén, állandó és tényleges ellenőrzést gyakorolhasson a közigazgatási tevékenység felett, míg a néptanácsi ülésszakokon a problémák felvetésében és az emberekhez való viszonyulásban a kritikai elemzés szelleme érvényesüljön a reális és következetes demokrácia maradéktalan biztosításával. Ez a fő követelménye a képviselői mandátum betöltésének, s ez olyan mértékben valósul meg a mindennapi gyakorlatban, amilyen mélyrehatóan megértésre talál az az elv, hogy a közigazgatási szervek és a képviselők viszonya csakis a szoros és állandó együttműködésen alapulhat. Ebből kiindulva úgy vélem, hogy a képviselők jogait és kötelezettségeit taglaló 5. fejezet bizonyos tökéletesítésre szorul abban az értelemben, hogy ösztönzőleg hasson a képviselőkre a rájuk háruló feladatok teljesítését illetően. Ahhoz, hogy a képviselő jogi helyzetét minél pregnánsabb módon törvényerőre emeljük és ezt a közigazgatási szervekhez fűződő viszonyában, a választói iránti felelőssége irányában is meghonosítsuk, szükséges volna az 5. fejezetbe beiktatni egy cikkelyt, vagy a tervezetben lévő valamely cikkelyt oly módon kiegészíteni egy bekezdéssel, amely eleve kizárná minden téves vagy kétértelmű értelmezés, torzítás lehetőségét. Egyébként úgy vélem, hogy helyes volna már a fejezet elején leszögezni, hogy a néptanácsi képviselő felelős választói előtt mind a saját ténykedéséért, mind annak a néptanácsnak a tevékenységéért, amelybe beválasztották. Időközönként, évente legalább egyszer, köteles beszámolni annak a választókerületnek, amely megválasztotta. Szükséges volna, hogy a törvény olyan előírást is tartalmazzon, amely arra kötelezze az állami közigazgatás helyi szerveinek vezetőit, a vállalatok, intézmények és helyi érdekű gazdasági szervezetek vezetőit, hogy a szokásos fogadónapi programon kívül fogadják a képviselőket. Azért vetem fel ezt a kérdést, mert még mindig elég gyakran előfordul, hogy a képviselő személye iránti figyelmesség hiánya, de különösen az általa felvetett kérdésekkel szembeni érzéketlenség vagy indolencia az, ami olykor passzivitásra vagy tétlenségre készteti őket. Úgy vélem, nem volna érdektelen e fejezetbeolyan előirányzatot is beiktatni, amelyből kitűnne, hogy a képviselő, amennyiben szükségesnek tartja, részt vehet a végrehajtó bizottság ülésein is, amikor ez annak a választókerületnek a kérdéseiről tárgyal, amely az illető képviselő választóit közvetlenül érinti. Úgyszintén a 33. cikkely 3. bekezdését javaslatom szerint a következő módon kellene megszövegezni : „érdeklődnie kell a lakosság szükségletei, ezek jogos igényeinek kielégítése iránt, foglalkoznia kell az állampolgárok sérelmeinek, panaszainak és javaslatainak megoldásával és tájékoztatnia kell őket arról, hogy miként rendezték ezeket“. Ez a forggalmazás átfogóbb és ugyanakkor a okosságot sokkal inkább összekapcsolná a képviselővel. A törvénytervezet értelmében a képviselő azoknak köteles beszámolni tevékenységéről, akik őt megválasztották, csakis választói előtt tartozik közvetlen felelősséggel, ami odáig terjed, hogy bizalmuk elvesztését a képviselői mandátum visszavonásával is kifejezésre juttathatják a választók. Bármely megválasztott néptanács tekintélye végső fokon azon múlik, hogy milyen tevékenységet fejtenek ki a képviselők különkülön és együttesen, attól függ, hogy milyen mélyrehatóan értették meg a képviselő rendeltetését és szerepét. Dumitru Popa jogász (Munkatársunktól) Újabb sportág kerül le 1968 műsoráról: vasárnap kerékpárban is idényzáró rendezvényre kerül sor, az országos terepbajnokság futamával ér véget az egyébként nagyon gazdag szezon. A bajnokság döntőjét regelőző kerékpáros terepversenyek során mikor Vasile Selejan, mikor Constantin Grigore bizonyult a legjobbnak, így hát bizonyára vasárnap is a kettőjük közötti vetélkedőből kerül majd ki az országos első. A kérdés tehát: Vasile Selejan vagy Constantin Grigore... Selejannak már van egy címe, ő nyerte a Bukarest városi bajnokságot, következik tehát... TÁVIRATOK VI. Gusztáv Adolf svéd király születésnapja alkalmából Nicolae Ceaușescu, az Államtanács elnöke meleg üdvözletét tolmácsolta, és személyes boldogságot, a svéd népnek pedig felvirágzást kívánt. Válaszában VI. Gusztáv Adolf svéd király őszinte köszönetét tolmácsolta Nicolae Ceausescunak, az Államtanács elnökének a hozzá intézett szívélyes üzenetért. Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Románia Szocialista Köztársaság • Bukarest Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta Nagy-Britannia nagykövetét Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke szerdán, november 20-án fogadta Sir John Chadwicket, Nagy-Britannia bukaresti meghatalmazott és rendkívüli nagykövetét abból az alkalomból, hogy végleg elutazik országunkból. A fogadás szívélyes légkörben folyt le. Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács elnöke fogadta Indonézia nagykövetét Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke szerda délben bemutatkozó kihallgatáson fogadta Hamzah Atmohandozsot, Indonézia rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Jelen volt Mihai Marin külügyminiszter-helyettes. (Agerpres) A Politikai Könyvkiadó gondozásában megjelent: NICOLAE CE Beszéd az írók közgyűlésén 1968. november 16 A brosúra tömegpéldányszámban jelent meg. REDACTIA SI ADMINISTRATIA ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUCUREsTI — CASA SCINTEI! # Bukaresti tájékoztató szolgálatunk telefonszáma : 18.03.02 Vidéki fiókszerkesztőségeink Kolozsvár (str. Horea 6. tel. 1.15.35) ; Brassó (str. Horea 22. tel. 2.12.83) , Marosvásárhely (Piata Trandafirilor 20. tel. 34.18); Nagybánya (str. Lenin 2. tel. 29.82) ; Nagyvárad (Piata 23 August 10. tel. 1.45.43) ; Temesvár (Bd. 30 Decembrie 3. tel. 1.26.64) ; Csíkszereda (str. George Cosbuc 5. tel. 650) ; Szatmár (Piata Libertatii II. tel. 22.12); Arad (str. Unirii 2. tl. 4207). Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj egy hónapra 8 lej, negyedévre 24 lej, félévre 48 lej, egy évre 96 lej. Apróhirdetéseket az ISIAP reklámügynöksége útján veszünk fel. (Agentia de Publicitate — ISIAP Bucuresti str. Eforiei nr. 6, sectorul 6). A renoválás művészete (EVELLEI LÁSZLÓ felvétele) AZ ERDÉLYI PARASZTSÁG HARCA A FÖLDÉRT ÉS SZABADSÁGÉRT A XX. SZÁZAD ELEJÉN A XX. század Erdélyben a társadalmi és nemzeti ellentétek kiéleződésének jegyében kezdődött. Ez annak tulajdonítható, hogy számos rendezetlen problémát még a múlt század második felének békésebb időszakában sem sikerült megoldani a népek és nemzetek számára elfogadható módon. Áll ez mindenekelőtt az agrár- és nemzeti kérdésre, amelyek külön-külön és együttesen is átszőtték a gazdasági-társadalmi és politikai élet minden területét. Osztályérdek és nemzeti ügy, valamint birodalmi szempont, retrográd és haladó nézetek ütköztek össze körülöttük. Előrehaladásról azonban nem volt, nem lehetett szó, mert az osztrák birodalom uralkodó osztályai elég erősek voltak még ahhoz, hogy vakvágányra tereljenek minden kezdeményezést. De a meddő viták és próbálkozások közepette a történelem új helyzetet érlelt : a világháborút, forradalmat és a monarchia teljes szétesését. Az erdélyi társadalom döntő többségét évszázadokon át a földművelő osztály alkotta, amely mostoha társadalmi és — gyakran — természeti viszonyok között folytatott békés termelőmunkával, a földért és szabadságért vívott harcával írta meg saját történelmét. Tevékenysége — amelyet a szívósság jellemezett — a történelem perspektíváján át vizsgálva a társadalmi és nemzeti haladás egyik legfőbb forrása volt. Az erdélyi társadalom a nagy parasztfelkelések és háborúk : 1437, 1514, 1784 — Budai Nagy Antal, Dózsa, Horea, Cloaca és Crișan népének harcain át jutott el 1848-hoz, amely aztán további sorsa alakulásának lett sarkköve. De nyilvánvaló az összefüggés 1848 és 1918 között is, hiszen a népek tavaszán még csírájában jelentkező több jelenség — így az egységes román nemzeti állam létrejötte — 1918-ban valósult meg. A történelmi 1918-as esztendőt megelőző időszak társadalmi és nemzeti mozgalmai alapjában véve ugyanabból a forrásból táplálkoztak, mint a későbbi forradalom, de amelyet négy évnyi háború kínjai elmélyítettek és tudatosítottak. A román marxista történetírás egybehangzó megállapítása szerint az erdélyi gazdasági-társadalmi fejlődés legnagyobb akadályát az ú.n. feudális viszonyok maradványai, főként a nagybirtokrendszer és nagybirtokos osztály képezték. Ezek súlyát eléggé szemlélteti az a tény, hogy a századfordulón az összföldterületnek mintegy 40 °/o-a földesúri tulajdon volt. Az ezer és tízezer holdas nagybirtok különösen Erdély nyugati részén volt elterjedve (rendkívül nehéz sorsa volt a bihari agrárnépességnek, ahol a grófi nagybirtok a termőföld 60 százalékát vonta el a román és magyar parasztoktól, vagy Arad és Szatmár megyékben , ahol úgyszólván nem volt számottevő falu uradalom és az uradalmi istállóhoz ragasztott cselédlakások nélkül. A falu helyzetét jól ismerő Ady így írt erről: „Tejjel-mézzel folyó és bővelkedő Biharban például ez a helyzet. Éhezőfalvak rongyos parasztjai összeverődnek. Gyöngült inakkal egy-két napot gyalogolnak, míg Nagyváradra érkeznek... S kérik alázatosan azt a kenyeret, amelyet a nagybirtok ezer év óta, de állhatatosan rabol el tőlük“. Nem csoda, hogy ezek a területek mind a század elején, mind a háború alatt a társadalmi és nemzeti mozgalmak központjai voltak. De a nagybirtokos osztály nem csak a legfőbb mezőgazdasági ter- i melőeszköz — a föld — tulajdonosa volt, hanem a politikai hatalom birtokosa is. A parlamentben és a vármegyén az úri nagybirtok képviselői ültek, akik akaratukat az állampolitika rangjára emelték, amelynek érvényt az alispán, főszolgabíró és jegyző szerzett békésen, csendőri segédlettel vagy éppen katonasággal. Számos falut szállott meg, karhatalom, sok embert öltek meg és többet hurcoltak meg azért, mert testületileg vagy egyenként ellenezték a tagosítást, amelyből a parasztság rendszerint szegényebben került ki, mint amilyen annak előtte volt, mert földet kért vagy követelt a nagybirtokból, hogy családja létalapját biztosíthassa, vagy mert sokallta az adót. Tíz és százezer embert üldözött el otthonról a földnélküliség, a munkaalkalom hiánya vagy a brutális bánásmód, amely önérzetében sértette az egyszerű embert. A XX. század elején nem robbant ki Erdélyben parasztlázadás. De nem feledkezhetünk meg arról, hogy — a fent érintett okok miatt — Máramarostól Háromszékig, Temestül Beszterce-Naszódig nem volt falu, ahol a „néma forradalom“ — a kivándorlás, amely maga is a lázadás hagyományos formája volt, ne lett volna szünet nélkül napirenden. 1899 és 1913 között legalább 270 000 ember vándorolt ki Erdélyből, főleg a földnélküli vagy kevés földű parasztság soraiból. Találóan írták a kérdés szakértői : „megmozdult a falu“. De túl ezen : 1900 és 1907 között, majd a világháborút megelőző években számos lázadás és helyi felkelés, valamint aratósztrájk rázkódtatta meg Erdély falvait, mintegy bizonyítva ismét és ismét a „vaksággal vert“ uralkodó osztálynak, hogy az erdélyi paraszttársadalomban hatalmas gyúanyag halmozódott fel, hogy népellenes politikája vihart érlel. Bár nem beszélhetünk az adatok teljességéről, de, a feltárt dokumentumok máris meggyőzően bizonyítják, hogy a XX. század elején a paraszti osztályharc széles mederben bontakozott ki : csupán a század első három évében legalább 30 faluban volt lázadás, s több mint 100- ban kisebb megmozdulás. A mozgalom indítóoka általában a paraszti föld védelme : a csíkszentimreiek és bereckiek tagosítás ellenes felkelését a Brassóból kivezényelt katonaság verte le, az alsóidecsiek 13 halottat fizettek meg, hogy tiltakozni mertek a falu nagyhatalmú földbirtokosának tagosítási terve ellen, amely a lakosság földjének megkaparin- Egyed Ákos (Folytatása a 2. oldalon) SPORT A HÉT NAGY ESEMÉNYE Nagy érdeklődés előzi meg a vasárnap délután Bukarestben sorrakerülő Románia—Csehszlovákia férfi nemzetközi kézilabda találkozót. Bár válogatottunk egyáltalán nem szerepelt biztatóan a Bukarest Kupa tortán, mégis nagy küzdelemre van kilátás, ismerve a két csapat küzdőképességét. KEZDŐDIK A FÉRFI SAKK BAJNOKSÁG Szombaton kezdődik az országos férfi sakkbajnokság, amelyen húsz sakkozó vesz részt. Nem indul Florin Gheorghiu nemzetközi nagymester, valamint Victor Ciociltea és Teodor Ghitescu nemzetközi mester. BEK—VVK A labdarúgóBEK és a labdarúgó VVK legjobb eredményei : a BEK-ben: Spartak Trnava—Reipas Lahti 9—1 (3—0) ; a Vásárvárosok Kupa tornán az Újpesti Dózsa 9—1 (4—1) arányban győzött az Aris Szaloniki csapata ellen (az első mérkőzésen is a magyar csapat szerezte meg a győzelmet 2—1 -re is bejutott a következő fordulóba. S.V. Hamburger—Slavia Prága 0—1, Panathinaikosz—Atleletico Bilbao 0—0, Lokomotive Leipzig—Hibernian Edinburg 0—1, Bologna—OFK Beograd 1—1. A következő forduló sorsolását csütörtkön, november 28-án tartják Zürichben. Külföldről jelentik Befejezte munkáját az UNESCO Általános Konferenciájának 15. ülésszaka. A Párizsban rendezett konferencia több mint egy hónapon át megvizsgálta a szervezet 1969—1970. évi munkaprogramját és költségvetését és határozatokat fogadott el minden tevékenységi területen. Az Általános Konferencia újabb hat évre ismét megválasztotta a szervezet vezérigazgatójává Réné Maheut, továbbá kijelölte a Végrehajtó Tanács új tagjait. Dél-Vietnamban nagyszabású összecsapásokat jeleznek a hírügynökségek. A hazafias erők egybehangolt támadásainak célpontja , ezúttal Da Nang, a nagy amerikai támaszpont és környéke volt. Még a város belsejében is harcokra került sor, miután az NFF egységei megtámadták a rádióállomást, az egyik rendőrőrsöt és a börtönt. A várostól északra a hazafiak egységei zárótüzet nyitottak az amerikai tengerészgyalogosok egyik ellátóközpontjára, délre pedig a dél-koreai csatlóscsapatok előőrseit támadták meg. A UPI tudósítója megjegyzi, hogy az elmúlt három hónapban ez volt a Da Nang-i támaszpont elleni legjelentősebb támadás. SZILÁGYSÁG IPARA HÁROM ESZTENDŐ TÁVLATÁBAN Beszélgetés KISS JÁNOS elvtárssal, az RKP Szilágy megyei bizottságának titkárával . Talán Zilahon élt a legtovább a céhrendszer. Még a század első évtizedeiben is tímárok, csizmadiák, szabók és fazakasok jelentették az ipart a Meszes alatti városkában. A kisipari termelőszövetkezetek átvették szerepüket, de a helyi szükségletek kielégítésén túl többre nemigen vállalkozhattak. Országos hírt, sőt külföldi elismerést csupán a bútorgyártás vívott ki az utóbbi esztendőkben. Az ipar erőteljes fejlesztése tulajdonképpen csak az ország közigazgatási-területi beosztásának tökéletesítésével vált égető kérdéssé. Érdekelne, milyen ipari egységek léteztek a Szilágyságban a megye megalakulásának idején ? Mire épül a vidék ipari bázisa ? — Zilahon csak aránylag fejlett helyiipar létezett. Az évi termelés értéke elérte a 100 millió lejt. Ugyanez volt a helyzet a megyéhez tartozó másik két városban: Szilágysomlyón és Szilágycsehben is, illetőleg Szilágysomlyón a Magura helyiipari vállalaton kívül létezett még a tejtermékeket feldolgozó gyár, valamint mindhárom városban van gyümölcs és zöldségfeldolgozó ipar. A megye területén három szénbánya található : Sarmaságon, Szurdokom és Ipon, valamint Zsibón, a vasúti csomóponton mozdonyjavító műhely működik. — Hol kezdték tehát a hagyományos és az új iparágak fejlesztését? — A megyésítés után mindjárt alapvetően fontos, elsődleges problémákat kellett megoldanunk, nevezetesen az energia- és a vízellátást, megjavítani és kiépíteni az úthálózatot. Már eddig elkészült a 110 KV-os magasfeszültségű áramvezeték terve, amely Zilahot és Szilágysomlyót látja majd el elektromos árammal. Ugyanakkor befejeztük Zilah vízellátási tervét, a kivitelezést a jövő évben kezdjük meg. Létkérdés ez, hiszen az eddigiekben a vízhiány is hátráltatta az ipar kialakulását a városban. A várost a Szamos völgye látja el vízzel. Zsibó közelében olyan teraszra találtak a folyó partján, amely kitűnő ivóvizet szolgáltathat. Tíz nagy kutat fúrnak, amelyek egyúttal Zsibót is megfelelő ivóvízzel látják el A létező tartalékok a város iparivíz szükségletét is fedezhetik, körülbelül 1975-ig. Éppen ezért olyan tervek készülnek, amelyek az ipar részére szükséges mennyiségű víz biztosításával foglalkoznak s ezért Varsolcon, a Kraszna patakon gátat építünk. Itt szeretném megemlíteni azt is, hogy elkészült a megye négy városa (Zilah, Somlyó, Szilágycseh és Zsibó) modern úthálózatának terve. Szilágysomlyó felé 12 kilométeres útszakaszt már leaszfaltoztak, a hátralevő részt a jövő esztendőben fejezik be. Sokkal nagyobb korszerűsítési munkálatokra van szükség a Zilah-Szilágycseh útvonalon, de két éven belül ezen a szakaszon is műút lesz. A megyeszékhely közművesítésében mennyire jutott Zilah vezetősége ? — Jövőre elkészül a városi főcsatorna, s ugyanebben az évben bekötik a fontosabb intézményeket és középületeket a csatornahálózatba. A további munkálatok tervét jóváhagyás végett a felsőbb szervek elé terjesztettük. -I*- Milyen új ipari objektumok építését kezdik meg a következő időszakban Szilágy megyében ? — Még ez év májusában a gazdasági komisszió a megyei pártbizottság vezetésével kidolgozta Szilágy megye iparfejlesztési tervét. Most nem javaslatainkról teszek említést, hanem azokról az elfogadott tervekről, amelyek alapján már 1970-ig jelentős szocialista ipart teremthetünk. Ez év tavaszán megkezdődött a kerámiagyár építése, 1970-ben termelni fog. Készen van a korszerű gyümölcsfeldolgozó központ — elsősorban szárított gyümölcs- és zöldségféléket állít elő. A megyében gazdaság gyümölcstermés van, ezért modern pálinkafőző épül. Jövőre pedig 650 lakás építését tervezzük megyénkben. Ezenkívül számos más javaslatot tettünk Szilágysomlyó és Szilágycseh iparosítására, s ezeket az illetékes felsőbb szervek tanulmányozzák, s több mint, valószínű, jóvá is hagyják. Természetesen, tovább bővül a helyiipar. Épül a jéggyár és hűsítőital-gyár, jövőre pedig befejezik a csapgyár építését. A kisipari termelőszövetkezetek Zilahon modern festődét, mosodát, autójavító műhelyt adnak át. Zsibón betonelemeket gyártó részleget fejlesztenek, valamint kibővítik a szilágysomlyói és zoványi téglagyárat. — A megyeszékhelyen új középületekre lenne szükség. Hoz-e valami újdonságot a jövő esztendő a városképben ? Lejegyezte: Fejér László (Folytatása a 2. oldalon) TÁVIRAT Őexcellenciája NICOLAE CEAUSESCU úrnak. • Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének / BUKAREST A legőszintébben köszönöm jókívánságait, amelyeket a november 1-i forradalom kezdetének XIV. évfordulója alkalmából az algériai néphez és hozzám személyesen intézni szíveskedett. A magam részéről, az algériai Forradalmi Tanács, kormány és nép nevében a legnagyobb örömmel küldöm baráti üdvözletemet és jókívánságaimat. Boldogságot és jólétet kívánok Excellenciádnak, a román kormánynak és a baráti román népnek. A nagyszerű alkalmat megragadva, ismét hangsúlyozom, hogy meggyőződésem szerint a népeinket összefűző barátság megszilárdul, s egyben újabb sikereket kívánok országépítő munkájához. A legmélyebb tisztelettel, HOUARI BOUMEDIENNE, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság Nemzeti Forradalmi Tanácsának elnöke, az ország Minisztertanácsának elnöke