Előre, 1969. július (23. évfolyam, 6736-6762. szám)
1969-07-30 / 6761. szám
[ELŐRE 2. oldal ÜNNEPKÖSZÖNTŐ MŰSORÚ TEMES MEGYÉBEN Dr. Traian Bunescu , a Temes megyei művelődés- és művészetügyi bizottság elnöke nyilatkozik : — A hivatásos művészeti intézmények ünnepi előkészületeiről szólnék előbb. A Mátéi Miliő színház Horia Lovinescu új színművét, a Negyedik évszakot viszi színre. Ez lesz a darab ősbemutatója. A temesvári Állami Magyar Színházban Titus Popovici Passacaglia című darabját próbálják, az Állami Német Színház Voitin Horea-per című történelmi drámájának bemutatóját készíti elő. ünnepi műsort Alllt össze a Temesvári Állami Opera és a Bánátus Filharmónia is, amelyeken románt zeneszerzők műveit adják elő. Az öt hivatásos együttes közreműködésével megrendezzük a román művészet hetét. Irodalmi-zenés öszszeállítást mutatunk be az ünnep tiszteletére, amelyben megidézzük a megvalósításokat, a felszabadulás utáni negyedszázadban elért nagyszerű eredményeket. Ezt a műsort valószínűleg a temesvári Sportcsarnokban —, amelyet éppen a felszabadulás ünnepére fejeznek be az építők —, mutatjuk be. A legjelentősebb műkedvelő rendezvény a Rózsa-parki színpadon lezajló díszelőadás lesz, amelyen fellépnek a megyének a IX. országos verseny köztársasági döntőjén sikerrel szerepelt együttesei. Emellett az összes műkedvelő csoportok külön műsorral készülnek a városi és falusi népünnepélyekre. Megyénkben nagy hagyománya van a karéneklésnek, néhány kórusunk több mint százesztendős múltra tekint vissza. .Erre a tényre alapozva szerveztük meg az énekkarok olimpiászát. " A több fordulóból álló verseny döntőjét nemzeti ünnepünk előestéjén rendezzük meg. Ugyanebből az alkalomból nyílik meg a nagyszentmiklósi múzeum, mely a környék népviseletét, etnográfiai értékeit, valamint a feltárt történelmi leleteket mutatja be. új székhelyén ekkortól fogadja a közönséget a Bánsági Múzeum Szépművészeti osztálya. Hozzáférhetővé, akarjuk tenni a nagyközönség és a kutatók számára a buziásfürdői Troceanu-féle etnográfiai gyűjteményt, s ezért múzeumszobát rendezünk be az üdülőtelepi művelődési házban. Átrendeztük, bővítettük és korszerűsítettük a lenauheimi Lenau-emlékház anyagát is. Augusztus közepén nyílik meg a temesvári műcsarnokban a hivatásos képzőművészek tárlata körülbelül száz munkával, melyek a történelmi múltat, a felszabadulás eseményeit idézik s az új élet örömét, megvalósításainkat tükrözik. Lejegyezte Szekernyés János A KÖLTŐ VIRÁGAI FEHÉREGYHÁZA Végeláthatatlan kukoricatenger dárdái hajlonganak az enyhe szélben, almaillat leng, az aratást váró búza megpendül a kalászházban, így van most, így volt a tavaly, öt évvel, és százhúsz évvel ezelőtt is, amikor a csata lezajlott. Jövünk a forró júliusban, ki gépkocsin érkezett, ki vonattal, még szekérrel is, s a legtöbben gyalog. Eljöttünk tisztelegni a közös sírhoz, melyben a költő is nyugszik. Megyünk a Petőfi emlékműhöz, kezünkben pompás szegfűkből felszalagozott koszorú, vörös rózsacsokor, szerény mályva. Román beszéd magyarral, némettel keveredik, bukaresti, kolozsvári, nagyváradi ismerősök üdvözlik egymást. Felhangzik az „ünnepélyes lassú gyászzene" fejet hajtva tisztelgünk, s az emlékezés virágerdője lassan beborítja az ázott hantokat. SEGESVÁR Mondja az egyik ünnepi szónok, hogy a híres Óratorony a halál egyetlen hiteles és élő, de sajnos néma tanúja. Szomszédságában az Ékszervárudvaron a fejfájdító fényözönnel dacolva, vagy a gótikus boltívek hűvösébe húzódva ezren meg ezren hallgatjuk közéleti személyiségek, ismert írók tiszteletadó szavát. Gesztenyefákra szerelt hangszórókból Petőfiverseket hallgatunk, falusi ember segíti csendesen a másodpercre tétovázó versmondót. A költő itt van közöttünk. Nem koppannak léptei a macskaköveken, asztalunkhoz sem telepedik le, nem is mászik fel velünk a toronyba, hogy áttekintse a régi csatateret. És mégis itt van. A teret belepi az évfordulót ünneplő többózres tömeg : a fajanszgyáriak, a kisipari szövetkezetek és a környékbeli termelőszövetkezetek tagjai; itt vannak a Keresztúr vidékiek, a Küküllő és Nyitó mentiek, nagy csoport medgyesi, szebeni románok magyarok, németek e gazdag táj más-más ajkú, egyenjogú fiai, akiknek közös élete, munkája és harca a szocializmusban szép harmóniává egyesült. Petőfi Sándort a magyar nép és a világszabadság költőjét ünnepeljük együtt. ISPÁNKÚT Elvonult az ünneplő tömeg. Az imént felavatott emlékmű magányosan magaslik. A friss kőágyba szorított forrás vize, évszázados egyhangúsággal csobog, mintha nem is került volna fejébe egyik napról a másikra az obeliszk, domborművel és emléktáblával. Ilyen egyhangú és közömbös lehetett százhúsz évvel ezelőtt is. Itt halt meg valóban ? Legenda, vagy tudományos igazság jelölte meg a tiszteletadás helyét ? Minek firtassuk. A forrással átellenben az út túlsó oldalán parkírozó hely. Most éppen homokfutó „húz be" két pompás fekete ménnel. Leszáll három szalmakalapos parasztember, lehajol a csobogó vízhez, merít tenyerébe és végigkccsint felforrósodott homlokán. Aztán felnéznek a domborműre. Most látják, hogy alatta virágok vannak. Valamelyikük visszabandukol a lovakhoz, s az ülés alól néhány szál margarétát választ a frissen kaszált fűből s odateszi két kardvirág közé. Kálmán Gyula Díjnyertes film. Szombat este mutatják be a Pátriában azt a filmet, amely az idei hazai termésből a legkomolyabb sikert aratta, nevezetesen a zsűri különdíját nyerte el a moszkvai fesztivál gyermekfilm-vetélkedőjén. Elisabeta Bostan új tündérmesefilmjéről van szó, amelynek címe Örök ifjúság. Mellesleg ez a siker nem meglepetés, hanem következetes munka és imponálóan tiszta művészi magatartás eredménye. Elisabeta Bostan a pedagógus felelősségével s a művész őszinteségével fordul a gyerek témákhoz, s e Nálca-filmekkel is sorra nyerte a nemzetközi díjakat. kezdődött az alfabetizálással, közös újságolvasással, politikai és kultúrprogramok megmagyarázásával. Városi előadók járták a falvakat, sokszorosított népszerűsítő elő- adások alapján küzdöttek az elmaradottság, a babona és a tévhit ellen. A tudomány és kultúra bajnokai kimentek a legeldugottabb faluba is, sokszor petróleumlámpa mellett, fagyos téli estén, zimankós vasárnap délután, gyér közönség előtt terjesztették a tudományos ismereteket. Aztán sorra jelentek meg az Ismeretterjesztő Társaság olcsó füzetei a földrajz, biológia, csillagászattan és más tudományágak egyszerűbb kérdéseiről, könnyű, közérthető formában, s e füzetecskék eljutottak a szaporodó falusi könyvtárakig. De az idő haladt, s az alfabetizáló tanfolyamok végetértek ; a kultúrotthonokba beköltözött a villany és a mozi, a parasztházakban pedig megjelent a rádió és televízió. A központilag irányított típuselőadások szerepe lejárt. Felnőtt az új falusi értelmiség , az általános oktatás kifejlesztése, a szocialista mezőgazdaság és az egészségügyi hálózat fejlődése fölöslegessé tette a városi lektorok formálissá vált kiküldetését. Új formát kellett keresni: mozgékonyabb, korszerűbb megoldást, mely nyomban reagál a modern tudomány eredményeire és a falut érdeklő kérdésekre. Megszületett tehát a tudományos brigád. Mi is volt a szerepe? Helyben, azonnal, közérthető tudományossággal megfelelni a falusi ember táguló érdeklődésének : orvostudományi, jogi, történelmi vagy éppen kozmogóniai kérdésekben. De a haladás lassan ezen is túllép. Szerepe lassan az apró, távoleső falvakra korlátozódik. S ezen nincs mit keseregni, ellenkezőleg : ez a haladás természetszerű útja. A televízió, rádió, mozi, számtalan tudományos folyóirat birtokában a tudomány- és kultúraterjesztés is új távlatok és új formák felé tekint. E távlatok felmérése előtt érdemes azonban röviden visszatekinteni az elmúlt negyedszázad eredményeire. Közhelynek tűnnék, ha megint a falu akkori arculatáról kezdenénk beszélni. Ez közismert. De a változásokat mégsem elég csupán az új épületek, közintézmények, kikövezett utcák s a közvilágítás külsőségeiből lemérni. Van egy lényegbevágó belső változás is : a világszemléletben. Mert a kuruzslás és javasasszonykodás ütött még fellelhető formája aligha tekinthető veszélyes társadalmi jelenségnek ; aligha hihető, hogy a vetésforgó vagy műtrágyahasználat ma is népszerűsítő magyarázatra szorul, vagy hogy a dörgés-villámlás éppúgy felvilágosítást igénylő tömeges ismeretigény, mint a világűr-kutatás. S hogy ez sok tekintetben a tudomány- és ismeretterjesztés eredménye, az szintén nem lehet kétséges. S itt lép előtérbe a kérdés perspektivikus, jövőbetekintő, de máris időszerű értelmezése. Helyes, hogy az Előre nemrégen felvetette a kérdést s teret engedett a vitának. Valóban, a kultúraterjesztés legfőbb problémája ma a korszerűsítés. Tökéletesen igazat kell adnunk Körösi Istvánnak, a Bihar megyei Kultúraterjesztő Társaság aktivistájának, aki felméri a helyzetet , megállapítja, hogy vannak még kihasználatlan lehetőségek, mint ahogy a legmesszebb menően igaza van Sállá Ervinnek is, aki a pedagógus szemével nézi a kérdést. Sállá Ervin mindenekelőtt a közvetlenséget, a gyors megoldásokat, a tudományos megalapozottságot és a bő szemléltetést igényli. Az ismeretterjesztés mindenkor követeli az állandó korszerűsítést. Az elavult formák feladása, az új megoldások keresése, éppen eredményeink nagyszerűségéből következik. Mert ahogy a négy elemit követi az általános nyolc- és napjainkban a tízosztályos oktatás, hasonlóképpen lépünk előre a tömegigények kielégítése terén az ismeretterjesztésben is. Nem az a lényeg tehát, hogy megtartjuk-e a tudományos brigádokat vagy sem, tartunk-e előadásokat vagy nem, hanem az, hogy mindenképpen alkalmazkodjunk a mindenkor és bárhol adott sajátos körülményekhez. Ha tehát egyik vagy másik megyében, vagy ugyanazon megyében egyik vagy másik vidéken vagy faluban eredményt hoz a brigádszerű megoldás, van hallgatóság és érdeklődés, tartsuk meg ezt a formát s a brigádot állítsuk össze úgy, ahogy a legmegfelelőbbnek látjuk. De ugyanakkor ne erőltessük ott, ahol az érdeklődés minimális. A tudományterjesztés nem statisztikai, hanem elvi és világnézeti probléma, s az eredmények lemérése időt, távlatot igényel. S e tekintetben a Salló Ervin sürgette : keresetlen egyszerűséggel megfogalmazott, tudományos tartalmú, messzemenő érdekességet idézem, mert a mai követelményeknek ez a legsarkalatosabb pontja. Mást kell tehát nyújtani, mint a „konkurrencia" : az iskola, a rádió, a televízió, az újság. De megtartható a tudományos értekezések, előadások rendszere is. A lényeg azonban itt is ugyanaz : az előadás ne „fentről" leküldött, a közönségre ráerőszakolt, el- vagy el nem csépelt téma legyen, hanem a közönség által igényelt, mindenki érdeklődésére számottartó előadás : az űrkutatásról vagy a hibridizációról, a népszaporulatról vagy éppen valamilyen helytörténeti kérdésről. S ennek kiválasztása, megtárgyalása nem lehet sematikusan, központilag irányított. Ezt adott helyen, adott időben kell eldönteni, hogy az előadásnak meg is legyen az eredménye. S a megyeközpontból leküldött brigádok, lektorok működésének egyik fogyatékossága például abban áll, hogy a falu megszokott időbeosztásához, szórakozási programjához rendszerint nem alkalmazkodik. S innen adódik a kapkodás, sietség, türelmetlenség, formalizmus. A tudományterjesztés nemcsak bizonyos korú hallgatóságnak szól. A jól megszervezett népi egyetemek, a kerekasztal-értekezletek, a műsorral egybekötött szimpozionok bebizonyították, hogy az érdeklődés megvan fiatalokban, öregekben egyaránt. Az előttünk álló legfontosabb feladat tehát a negyedszázad eredményeinek mérlegelése alapján — éppen az, hogy több rugalmassággal, több kezdeményezőkészséggel, új szervezési formák kikísérletezésével továbbvigyük a tudományterjesztés fáklyáját, azoknak a nagyszerű eredményeknek a táptalaján, amelyet huszonöt év alatt megvetettünk. Kovách Géza AZ ISMERETTERJESZTÉS HUSZONÖT ÉVE » A Brassói Lapok új sorozata elé Új és mégsem új, de már egyszerű hangzásával is emléket és hagyományt ébresztő, komoly örökségyt vállaló címet vett fel a brassói Új Idő a megyei pártbizottság és néptanács sajtószerve : július 24-től Brassói Lapok a neve és ezzel ez a régi, háromnegyed százados brassói orgánum egy új sorozat első évfolyamába lépett, továbbra is hetilap, formátumot sem változtatott, csupán első oldalán tündököl két vörös léc között az új cím, örömmel vesszük tudomásul ezt a komoly szerkesztőségi megfontolást. Kívánjuk, hogy a régi Brassói Lapok népszolgáló hagyományai a mában felfrissülve úgy hassanak szerkesztő gárdájára és szellemére, ahogyan azt a gyökeresen változott történelmi idők a szocialista Románia izgalmas és gazdag történelme megköveteli. Kívánjuk, hogy a Brassói Lapok munkálkodjék úgy, miként az új lap főszerkesztője Albert Sándor írja a szerkesztők nevében : „Hatékony szellemi közlőerőként, amikor az egész szocialista népünket összefűző teremtő munkáról, örömökről és gondokról szólunk, és akkor is, amikor sajátos, népi-nemzeti hagyományainkat ápoljuk“. Ezt a nemes elkötelezettséget, ezt a korszerűen megfogalmazott ígéretet tekinthetjük a megfiatalodott orgánum tartós szellemű alaptőkéjének. Balogh Edgár, aki a második világháborút megelőző súlyos esztendőkben a Brassói Lapok egyik főmunkatársa volt, az „emlékek hullámhosszán“ idézi fel az első számban a felejthetetlen újság belső, szellemi arculatát. Mondom : ez a lap egészében sikerült, mert a közös keret, a közös szerkesztési elv, az azonos nép- és békeszolgálat estére ólomban összeboronálta mindazt, ami még a szerkesztőségi órák elején göröngyökbe feszült és egymásnak pattant a szóbeszédben“. Ennél szebben nem is fogalmazhatta volna meg tanácsként sem a szerkesztőségi szellem kollektív azonosságának fontosságát és hatóerejét, amelynek eleven mivoltát — mint a siker legbiztosabb zálogát — mi is, távoli és szerető olvasók, harcos örökségül kívánjuk a Brassói Lapok mai szerkesztőségének. Bizonyára nemcsak én fedeztem fel meghatottan Kacsó Sándor egyik írását az új Brassói Lapokban, ő volt az, aki a régi Brassói Lapokban azt az „ólomban való összeboronálást“ végezte, amiről Balogh Edgár ír. De ő, aki a főszerkesztő volt, a lapcsinálás egészét úgy fogta össze, hogy figyelmes gondosságának erejét a szerkesztőségi szobákon túl is megérezte az, akinek valami köze volt a laphoz. Ez a mindenre kiterjedő figyelem is az elviséghez tartozik, ez is erősíti egy lap szellemi hatóerejét, összetartja a munkatársakat és olvasókat. Elkerülhetetlen, hogy itt fel ne hozzak egy kis személyes példát, ugyancsak az „ermlékek hullámhosszán“. Tizenhét éves fejjel bedobtam a kolozsvári postaládába egy verseket tartalmazó borítékot, a Brassói Lapoknak címezve. Nos, a tizenhét éves gimnazista néhány nap múlva megkapta Kacsó Sándor főszerkesztő válaszát, értékelését, tanácsait. És nemcsak akkor, első ízben, hanem később is, mindig, ameddig a Brassói Lapok élt és Kacsó Sándor szerkesztette. Három évtized távlatából is melengető az emlék, amelyet azért idézek, hogy ne feledjük : az elviség a mindennapok munkájában válik igazán valósággá. Gyönyörű örökséget, súlyos és megtisztelő örökséget vállal az új címmel együtt a Brassói Lapok szerkesztősége. Bízunk abban, hogy friss energiákkal még magasabb szintre emeli — napjainkhoz méltóan — mindazt, amit át kell vennie a hagyományokból, és hogy ezeket mai életünk sodrásában új értékekkel gazdagítja. Köszöntjük a Brassói Lapok megjelenését és jó mankót kívánónk szerkesztőinek ! Lőrinczi László DÍJAZOTT AMATŐR FILMEK Véget ért az amatőrfilmesek első országos fesztiválja, melyet a Romániai Szakszervezetek Általános Szövetségének Központi Tanácsa, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Romániai Filmművészek Egyesülete rendezett. Az alábbi díjakat osztották ki: DOKUMENTUMFILMEK : 1 díj megosztva : „Ploaia nu cade din cer" (az aradi 7 Noiembrie vállalat szakszervezeti filmklubja) és „Retrospectiva“ (a temesvári Tartományi Vasútigazgatóság szakszervezeti filmklubja); II. díj : „Orizont industrial“ (a Fogarasi Vegyipari Kombinát szakszervezeti filmklubja) III. díj megosztva : Requiem pentru o insula (a bukaresti tanügyi szakszervezet filmklubja) és „Destin“ (a karánsebesi és a vörösacéli CFR- szakszervezet filmklubja). Dicsérő oklevelek : a legjobb tudományos filmért — „Impotriva intunericului“ (iasi-i IMF szakszervezet filmklubja); a legjobb műszaki filmért „Cuptoare pentru oteluri aliate“ (Constantin Pincu munkája); ankétfilmért „Semnale“ (a Rimnicu Vilcea-i egészségügyi szakszervezet filmklubja); a legjobb riportért — „Delta“ (a konstancai Népi Alkotás Megyei Háza, Tomis filmklub) ; folklórfilmért — „Junii Brasovului“ (a brassói Kultúrpalota, Dacia Felix filmklub); művészi dokumentumfilnért — „Simfonia mâinilor“ (nagyváradi építési-szerelési tröszt filmklubja). JÁTÉKFILMEK. I. díj : (a bukaresti Tanügyi Szakszervezet filmklubja). II. díj: „Foifa de staniol“ (a hudi-i művelődési ház filmklubja). III. díj megosztva „Prietenie cu bucluc “ (a vörösacéli 1. számú általános iskola filmklubja) és „Cind oamenii se joaca“ (a temesvári Tartományi Vasútigazgatóság szakszervezeti filmklubja). RAJZFILMEK. III. díj : (a bukaresti Tanügyi Szakszervezet filmklubja). A zsűri különdíjával tüntették ki a vörösacéli szakszervezeti filmklubot filmjei tartalmi gazdagságáért és művészi értékéért. Különdíjjal jutalmazták még az alábbi filmeket : időszerű gazdasági kérdések felvetéséért „Minute, lei, tone“ (az Otelul rosu üzem szakszervezeti filmklubja); a legjobb kísérleti filmért „Obsesia“ (a temesvári Tartományi Vasútigazgatóság szakszervezeti filmklubja); a legjobb forgatókönyvért „Coramie apelor“ (a temesvári Diákkultúrház filmklubja); a legjobb rendezésért a következő filmeseket jutalmazták : Sandu Dragoș (a temesvári Tartományi Vasútigazgatóság szakszervezeti filmklubja); a legjobb fényképezésért : George Linfia (a karánsebesi Vasúti Szakszervezet filmklubja) Ion Petcu (a bukaresti Tanügyi Szakszervezet filmklubja); a legkifejezőbb hanghatásért — a „Foisa de staniol“ a husi-i Művelődési Ház filmklubja.) 1969. JÚLIUS 30., SZERDA Ünnepélyes tisztté avatás Hétfő reggel ünnepélyes külsőségek között tisztté avatták a belügyminisztériumi és az állambiztonsági tiszti iskola idei végzett növendékeit. Az ünnepségen részt vettek a következő elvtársak : Dumitru Popa, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, az RKP Bukarest municípiumi bizottságának első titkára, Vasile Patilinei, az RKP KB titkára, Cornel Onescu belügyminiszter, Ion Stanescu, az Állambiztonsági Tanács elnöke, a Belügyminisztérium és az Állambiztonsági Tanács több más vezetője, tábornokok és törzstisztek. Elhangzott Románia Szocialista Köztársaság állami himnusza. Ezután felolvasták a belügyminiszternek és az Állambiztonsági Tanács elnökének parancsát, amelynek értelmében a belügyminisztériumi és az állambiztonsági tiszti iskola új évjáratának növendékeit tisztté léptették elő. A két iskola évfolyamelsői — Vladimír Naica és Dan Stancescu hadnagyok — köszönetet mondtak a párt- és államvezetőségnek azért a nagy bizalomért, hogy a milícia és az állambiztonság aktív kádereinek soraiban dolgozhatnak, valamint a tanulási körülményekért. Vasile Patilinet elvtárs, az RKP KB titkára ezután felolvasta Nicolae Ceausescu elvtárs, az RKP KB főtitkára, az Államtanács elnöke levelét a belügyminisztériumi és állambiztonsági tiszti iskola 1969-es évjáratához az előléptetés alkalmából. A jelenlevők hatalmas éljenzéssel fogadták a levél szövegét. A két iskola végzett növendékei ezután táviratot intéztek a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához, Nicolae Ceaușescu elvtárshoz. A távirat így hangzik : Azok a meleg és lelkesítő szavak, amelyeket ön előléptetésünk alkalmával hozzánk intézett, mélyen bevésődtek tudatunkba és állandóan vezérelni fognak bennünket a munkában és az életben. Mi, az 1969-es évjárat tisztjei szívből köszönjük a párt- és államvezetőségének, önnek személyesen, szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, azokat a kitűnő felkészülési körülményeket, amelyeket a katonai iskolákban számunkra teremtettek, azt az atyai gondoskodást, amelyet irántunk tanúsított, hogy az Állambiztonsági Tanács és a Belügyminisztérium tisztjeivé válhassunk. Engedje meg, hogy ebben az ünnepélyes pillanatban, amelyet átélünk, kifejezzük mélységes hálánkat, szerettünket és tiszteletünket a párt és az állam vezetősége iránt, kifejezésre juttassuk teljes egyetértésünket és csatlakozásunkat a szocialista Románia bel- és külpolitikájához. Most, amikor az egész nép az alkotó lelkesedés légkörében köszönti a párt X. kongresszusát és a haza felszabadulásának 210. évfordulóját, ismételten arról biztosítjuk a párt és az állam vezetőségét, nem sajnálunk semmi erőfeszítést azért, hogy teljes mértékben hozzájáruljunk a nép forradalmi vívmányainak megvédéséhez, a nemzeti függetlenség és szuverenitás megvédéséhez. Egész tevékenységünkben magas erkölcsi magatartást, teljes gondosságot és szolgálatkészséget tanúsítunk a dolgozókkal való kapcsolatainkban, mindenek fölé helyezzük az igazságot, a becsületet és az emberséget, elszántan védelmezzük a szocialista tulajdont, az állampolgári szabadságjogokat. Nap mint nap további erőfeszítéseket teszünk az iskolában elsajátított ismereteink alkalmazására, felkészülési színvonalunk állandó emelésére, hogy feladatunk magaslatán álljunk azokban a szervekben, ahol dolgozunk majd. A forró hazafiság érzésével ünnepélyesen vállaljuk a párt és az állam vezetősége előtt. Ön előtt, szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, hogy bármikor készen állunk a kötelességteljesítésre, önfeláldozással, hűséggel és odaadással, szükség esetén életünk árán is szolgáljuk a a párt és a nép ügyét, a szocializmus és a kommunizmus magasztos eszményeit. Az ünnepség befejezéseként felvonultak a katonai iskolák végzettjei. (Agerpres) A TÍZOSZTÁLYOS ISKOLA KÜSZÖBÉN Mint köztudomású országunk gazdasági-kulturális fejlődése, valamint a mérföldes léptekkel haladó tudományoő technika egyre nagyobb igényeket támaszt a közoktatással szemben. Ilyen meggondolásból kezdjük meg ez év őszén a tíz éves általános oktatás bevezetését, amely azon kívül, hogy lényegesen gyarapítja az iskolások műveltségét, nagy súlyt fektet a tanulók műszaki-gyakorlati képzésére is. Az utóbbi huszonöt év mélyreható változásokat hozott Kovászna megyében is. Két példa : 578-ról közel 1800-ra emelkedett a tanerők száma, és 372 tantermet, valamint számos sportbázist építettek ebben a periódusban. .. Kónya Ferenc megyei tanfelügyelővel beszélgetünk az új iskolarendszerről. Mint mondja, az a tervük, hogy szeptemberben tizennyolc iskolában induljon be a IX. osztály. Mielőtt végleges döntésre jutottak volna külön bizottság a helyszínen tüzetesen megvizsgálta, melyek azok az iskolák, ahol megvannak a feltételek az új oktatási rendszer bevezetésére. Tanterem-hiányról nem lehet beszélni, állami segélyből új iskolát építettek Baróton , Gelencén, Szentléleken, Zágonban pedig osztálytermekkel bővítették a régit. A bútorzattal sincs baj, a tanfelszerelés viszont egyelőre hiányos, de a nyár folyamán pótolni fogják ; őszig, mindenütt laboratórium és sportbázis lesz. Tanerő van bőven (közel 800), de a megyei tanfelügyelőség számára még mindig gond az, hogy, míg országos szinten több ezerre rúg a tanítóhiány, addig náluk több mint háromszázan vannak, akiknek bár alsó ciklusra szól a képesítésük V-VIII osztályban tanítanak. • Egyetemi és felsőiskolai végzettséggel rendelkezők helyét foglalják el (ez pedig nem közömbös dolog a tanítás minőségét illetően) de mert képesítésüknek megfelelően nem lehet elhelyezni őket, egyelőre nincs megoldás, hisz a tizenöt-húsz évi szolgálatra is tekintettel kell lenni. Sylvester Lajossal, a megyei művelődés- és művészetügyi bizottság elnökével latolgatjuk a tíz éves oktatás művelődési vetületeit. Véleménye szerint a leglényegesebb az, hogy nagyobb műveltségű fiatalok kerüljenek majd ki az iskola padjai közül, s ez egyáltalán nem jelentéktelen dolog a tömegnevelés szempontjából. Az is fontos, hogy különböző profilú iskolák alakításával több lehetőség nyílik arra, hogy a tanulók bizonyos alapvető szakmai ismereteket szerezzenek, olyanokat, amelyek megtelnek az illető vidék gazdasági (esetleg népművészeti) sajátosságainak, örvendetes, hogy az új oktatási rendszerrel kiesnek a serdülők életéből az úgynevezett „üres évek“. Eddig sokan voltak, akik a hét, majd nyolc elemi elvégzése után nem tanultak tovább, de elhelyezkedni sem tudtak, meg kellett várniuk azt az életkort (a tizenhat esztendőt), amikor ez törvényesen lehetséges. A kulturális élet fellendülése szempontjából az csak jó, hogy a tanári kar bővülésével megnövekedik a falusi értelmiség száma, ami remélhetőleg kedvezően befolyásolja az ilyen irányú munkát. (Nemcsak azért, mert megoszlanak a feladatok, hanem azért is, mert nagyobb a lehetősége annak, hogy hozzáértő, lelkes emberek végezzék azokat.) Persze most is lesznek nehézségek, főként a beiskolázásban, talán még több mint eddig — éppen ezért nagy szerep KOVÁSZNA MEGYEI JEGYZETEK hárul a falusi értelmiségre, a művelődési intézményekre. Jó volna, ha a felvilágosító munka nem sablonos szabványszövegekkel történne, hanem úgy, hogy meggyőzően hasson az egyszerű emberekre, ebben pedig döntő szerepe van a közlésformának, de talán még inkább a pedagógusi tekintélynek... Mogos Aurélt, a zágoni iskola igazgatóját homokbuckák és téglarakások között találjuk. Maga is irányít, segítkezik, hogy minél hamarább elkészüljön a kilenc tanterem, laboratórium és a tornaterem. Augusztus elejére szeretnék befejezni, s mint mondja eddig jól ment a munka. Az új tanévtől két tagozattal, harmincnégy tanerővel indul be a IX. osztály és meg is van már a szükséges didaktikai anyag jelentős része. Persze a rég akad hiány itt-ott, de ésezre mind pótolható, várják a megyei tanfelügyelőség által megígért felszerelést. Falusi iskoláról lévén szó, érthető, hogy elég sok baj lesz a beiskolázással, hangsúlyozza. A tanárs kar mindent megtesz, hogy meggyőző szóval bírja belátásra a vonakodó szülőket, de sajnos vannak közöttük olyanok is, akik még mindig nem fogják fel a megnövekedett általános oktatás szükségességét. Az idevonatkozó törvényt eddig nem alkalmazták következetesen, noha kézbesítették a jegyzőkönyveket, a kirótt pénzösszegeket mindmáig nem hajtották be (ez eléggé általános jelenség megye-szerte), tápot adva ezáltal a tanári tekintély megnyirbálásának is. Természetesen elenyészően kevés azoknak a száma, akik maradi magatartásukkal gondot okoznak az iskola vezetőségének ; örvendetes viszont, hogy a község népének anyagierkölcsi támogatására bármikor számíthatnak itt is. Mi sem példázza ezt jobban, mint az, hogy az építkezések megkezdésekor a község és a hozzátartozó Papolc falu lakói többszáz munkanapot ajánlottak fel önként. Jószántukból, szívesen tették, hiszen saját gyermekeikről van szó, s tudják, hogy a társadalom mai követelményeihez igazodó oktatási folyamat tágas, kényelmes és minden szempontból korszerű hajlékot igényel. Futólagos felmérésünkből, a kiragadott példákból is kiderül, hogy Kovászna megyében is körültekintő munkával egyengetik a talajt, hogy az új oktatási törvény gyakorlati alkalmazása kedvező feltételek közt mehessen végbe. Erdélyi Attila Tavaly és az idén összesen 881 lakás épült Kovászna megye gyors ütemben fejlődő székhelyén, Sepsiszentgyörgyön. Az új tömbházak egy részét az elkövetkező hónapokban adják használatba. Köztük lesz ez a Szemerja negyedi tömbházsor is.