Előre, 1969. szeptember (23. évfolyam, 6790-6814. szám)
1969-09-12 / 6799. szám
1969. SZEPTEMBER 12., PÉNTEK Az idei tervek maradéktalan teljesítésének alapvető feltételeit, az 1970-es tervfeladatokat vitatják meg a vállalatok termelőrészlegeinek, műhelyeinek munkaközösségei A 2. számú üzem Brassó megye rangos, állandóan fejlődő iparvállalatai közé tartozik. Az egyedüli hazai vállalat, amely gépjármű-karburátorokat, olaj- és levegőszűrőket gyárt. Az üzem karburátor- és szűrőosztálya egészen fiatal, az utóbbi két évben alakult ki, de termékeinek széles skálájával jelentős üzemegységgé fejlődött. Ez érthető is, hiszen az állam csaknem 15 millió lejt fordított arra, hogy korszerű osztály épüljön ki, amely fedezi terebélyesedő gépjárműiparunk növekvő szükségleteit. Az üzemosztály I. műszakának több mint 300 dolgozója , csaktechnológus és Pintece Dumitru kifogásolta a gépjavítás és -karbantartás minőségét, azt, hogy a karbantartó műhely dolgozói nem végzik el lelkiismeretesen teendőiket. Az emiatt keletkező selejt felszámolása, a termelési kiesések megszüntetése és a minőség javítása megköveteli, hogy az osztály karbantartó részlege és az üzem főgépésze gondoskodjon az egész berendezés tökéletes működéséről. Egyébként Hossu Nicolae mérnök, az osztály főgépésze kérte, hogy munkája javítása érdekében segítsék ki kiváló szakkáderekkel, megfelelő készülékekkel és felszerelhető kések gondoskodjanak a villamos targoncák karbantartásáról, az osztály vezetősége pedig oldja meg a raktárak ésszerűbb elhelyezését. Más felszólalók, köztük Balanká Joan, az osztály szakszervezeti bizottságának titkára említést tett egyes fegyelemsértőkről, főként azokról, akik igazolatlanul távolmaradtak a munkából, késtek vagy korábban eltávoztak munkahelyükről, így aztán az elveszett idő pótlására a munkásoknak 85 000 túlórát kellett végezniük. A szakszervezeti bizottság titkára arra is kitért, hogy az osztálynak jobb szellőz- A marosvásárhelyi vegyipari kombinátban az elmúlt napokban már valamennyi fontosabb részlegen megvitatták az évi terv teljesítésének feltételeit s a jövő esztendő munkájának tervmutatóit. A vásárhelyi tapasztalatokat bizonyos értelemben az egész hazai nitrogénes műtrágyaipar hasznosíthatja, hiszen ez a kémprogram szerinti leállást megkövetelő ellenőrzéseket és javításokat ritkítsák. Hiszen például legutóbb is, öt napos meghoszszabbítás 1500 tonna ammónia terven felüli gyártását eredményezte. A megbeszéléseken Turcu Paul és Bartha Albert technológus mérnökök és Jeleznenc Oleg, az ammóniumnitrát gyár egyikeaz állásidőt órákkal, napokkal lehet csökkenteni. Mindenütt szóba került a végtermék minőségének javítása, az ammóniumnitrát granulálásának további tökéletesítése. A homogén, egyenletes szemcsézés mind a hazai mezőgazdaságban, mind a külföldi piacokon a legelső követelmény. A nagyobb egységek vezetői Több igényességet, hozzáértést követel a termelési feladatok teljesítése a brassói 2. számú üzemben úgy mint az összes vállalatok osztályainak, részlegeinek, műhelyeinek és más üzemegységeinek alkalmazottai — a napokban felelősségérzettel vitatta meg az idei és a jövő évi tervfeladatokat, az összes tervmutatók példás teljesítését. Az üzemosztály szép sikereket ért el az év első nyolc hónapjában , túlszárnyalta az összes tervmutatókat és előirányzaton felül 400 ezer lejt takarított meg az önköltség csökkentésével. De munkája nem volt mentes a fogyatékosságoktól sem ; ezek különösen a nem elég ütemes termelésben, a nyers- és alapanyagellátásban, a munkaszervezésben, a gépek és a munkaerő felhasználásában mutatkoztak meg. Ezzel kapcsolatban több felszólaló, köztük Moga Gheorghe mester és Mirea Stan munkás megemlítette, hogy egyes mesterek nem tesznek eleget a termelés vezetőiként és szervezőiként rájuk háruló feladatoknak. A gépek és berendezések kihasználásában Cojocaru loan réssel, pótalkatrészekkel, anyagokkal, szerszámokkal és ellenőrzőműszerekkel. Zaharescu Marius mérnök, a karburátor- és szűrőosztály vezetője beszámolójában rámutatott, hogy bár az idei és a jövő évi tervmutatók több mint 30 százalékkal meghaladják az eddigieket, teljesíthetők, sőt túlszárnyalhatók. Ehhez azonban az osztály munkaközösségének többet kell foglalkoznia a minőség javításával a gyártási technológia betartása révén, igyekeznie kell ésszerűen megszervezni a munkahelyeket, különösen az automata gépeknél, a préseknél és az öntőműhelyben. A belső anyagmozgatás kérdése is szőnyegre került. Buta Alexandru technikus és Antonie Joan munkás úgy vélekedett, hogy az osztályon belüli anyagmozgatás elég jó, ezzel szemben az osztályok és műhelyek közötti belső szállításban bajok mutatkoznak, mert a villamos targoncák gyakran elromlanak, s a raktárak túl messze vannak az osztálytól. Javasolták, hogy aztetési viszonyokról kell gondoskodnia, mert jelenleg a szellőztető berendezés működésében gyakoriak az üzemzavarok. A tervmutatók teljesítését akadályozó tényezőket annál is inkább sürgősen fel kell számolni — mondotta Stavar Sura mérnök, a termelésszervező osztály vezetője, az üzemi pártbizottság képviselője —, mivel 1970-ben az osztályon a munkatermelékenységnek több mint 18 százalékkal kell növekednie. Ezek szerint a globális termelékenység növekedését csaknem teljes egészében a munkatermelékenység emelkedésével kell elérniük. Egy ilyen feladat teljesítéséhez valóban csak igényességgel, hozzáértéssel és felelősséggel lehet nyúlni. Legyen szó a munkás, a mester, a részlegvezető vagy bárki munkájáról. Stoianovics Marin, az RKP Brassó megyei bizottsága gazdasági komissziójának munkatársa Legyen zavartalan az üzemmenet a marosvásárhelyi vegyipari kombinátban Kinár érte el a legjobb eredményeket. A teljesen új technológiával felszerelt 2-es számú ammónia gyárat a második fejlesztési szakasz legfontosabb komplexumát, jóval határidő előtt helyezték üzembe, állították be az összes tervezett mutatószámokat. A jól programozott munka biztosította, hogy hetekkel megelőzzék a kalendáriumot és július végén, augusztusban már a szeptemberi tervfeladatokat teljesítették. Szeptember elsejéig, a nyolc havi tervszakaszt 12 millió lej értékben teljesítették túl, azaz terven felül 2600 tonna nitrogénes műtrágyát adtak a nemzetgazdaságnak és a munka termelékenységét 3,9 százalékkal növelték. A részlegek eddigi gyakorlata természetesen előrevetíti a további lehetőségeket is. A megbeszéléseken igaz ugyan, hogy az idei nyolc hónap tanulságait elemezték, de nem annyira a sikerekről volt szó, hanem inkább a kerékkötő, zavaró hibákról, arról, hogyan lehet jövőre a termelést zökkenőmentesebbé tenni. Az 1970-es év különösen fontos lesz a kombinát életében. Az egyes részlegeken huzamosabb ideje nagy jelentőségű kísérleteket ellenőriznek és fémipari eljárásokat alkalmaznak, amelyek sikere lehetővé teszi, hogy a következő évi fejlesztési program keretében költséges berendezéseket nem kell majd külföldön beszerezni. Jövőben ennek alapján folytatódnak nagyarányú további beruházások és mind a kapacitás mind a végtermékek listája jelentősen bővül. Az 1-es és 2-es számú ammóniagyárban valamint a salétromsav részleg két gyárában és az ammóniumnitrát gyárban tartott megbeszéléseken egész sor olyan javaslat hangzott el, amelyeket ha mentői hamarabb gyakorlatba ültetnek, annál jelentékenyebben javíthatják az osztályok és részlegek munkáját. Az ammónia gyárban Udrescu Ioan mester és Birtalan Károly karbantartó villanyszerelő azt bizonyították, hogy a kipróbált rés tökéletesen bevált berendezéssel csak úgy lehet elsőrangú terméket gyártani, ha a váltásokban tovább szigorítják a techológiai fegyelmet és következetlen betartják az előírt optimás üzemmenetet. A karbantartó sportok menetközbeni beavat■zása, a kéznél lévő cserealkattsz nagyban elősegítheti, hogy a un. kötelező üzemelési időskor, a lehetőségek szerint normálisan növeljék s így a tetőmérnöke fölvetették, hogy az év hátralévő hónapjaiban kulcskérdés a főjavítások időpontjának megállapítása és azoknak az eddigieknél sokkal alaposabb előkészítése. Amíg az összes előreláthatóan szükséges cserealkatrészekről és anyagokról nem gondoskodnak, nem szabad leállítani a soron következő gépcsoportot. Tehát a kötelező karbantartás fölfutását sokkal pontosabban kell programozni, mert jelentették, hogy komoly gondot okoz az egyenletes üzemmenet betartásában a vagonok hiánya, nincs tárolási kapacitás a gyakori vagonhiány miatt. A tervfeladatok megvitatásakor építő és felelősségteljes légkört teremtett az a gyakorlat, hogy az új tervév megkezdése előtt már öt hónappal a részlegek ismerik a legfontosabb mutatószámokat, így valóban idejében fölkészülhetnek a holnapra. (Munkatársunktól) Jobban ismeri egymást, aki egy hétig legalább ugyanabból a kenyérből eszik, ugyanabból a vízből iszik, ugyanazon födél alatt lakik, így a mondás. Nemcsak az emberekre áll, az ember és a tájak viszonyára is érvényes. Miért éppen egy hét kötelező vendégeskedés olyan időmércéje, amely több a futó ismeretségnél? Három napig minden vendég kedves, minden vendég ünnep, azon túl a hétköznapok kezdődnek. Talán ezért... Tíz napig ettem ugyanabból a kenyérből, ittam ugyanabból a vízből, a hetet meg is toldottam három nappal. A hétköznapokra figyeltem, rendszertelenül, rapszodikusan. A borvíz mindenütt ízlett a Hargita két oldalán, a kenyér mindig friss volt Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen is, ízletes. Talán az udvarhelyi jobban csúszott mégis, lehet, hogy éhesebb voltam. Szubjektív érzés is lehetett. De hát az ilyen szubjektív érzések az igazán megbízhatóak néha. Végigjártam a megye gazdasági kiállítását, minden megyeszékhelyen rendeztek ilyent az idén. A Csíkszeredái egy hangárban nyert elhelyezést, amit katonai célokra építettek valaha, most pedig az állami gazdaság használ gépszínnek. Itt látható minden, a múlt is, a vízimalomként hajtott régi vlahicai vashámor makettje és a mai öntvények, a balánbányai csillék, a bútorgyárak termékei, a remetei tejpor, a gyergyóalfalusi lenkészítmények, és a jövő is, az épülő új üzemek, makettek képében. Objektíven, hűvös tárgyilagossággal szemlélve is fontos az az ipar, ami a Hargita két oldalán az utóbbi esztendőkben kiépült vagy régi, kezdetleges állapotából kifejlődött. Múltkoriban a szecselevárosi Electroprecizie üzemben értettem meg igazán a vlahicai vasérc fontosságát a romániai nemzetgazdaság számára. Ebben a szecselevárosi üzemben közismerten villamosberendezéseket készítenek teherautókhoz, traktorokhoz, mindenféle országúti járműhöz. A motorok hetven százalékát külföldi cégeknek küldik, megrendelésre. Ennyire kapós lett a szecselevárosi villanymotor? Az lett, mert az öntvényből készült motorház lehetővé teszi, hogy a villanymotort annyiszor tekercseljék újra, ahányszor akarják. A műanyag motorház nem alkalmas erre. Az öntött motorházakat pedig Vlahicán készítik. A világhírből, ami a szecselevárosi üzemnek kijár, méltán részesül Vlahica is. Ez az objektív érzékelés. A szubjektív egy nagy álomhoz kötődik. Benedek Elek álmodta meg valaha a székelyföldi iparosítást, még előtte Gábor Áron leleményességével bizonyította (hősi példája mellett) e táj népének életrevalóságát, ipari munkához való készségét. Én ebben a tükörben szemléltem az egész kiállítást, így fogadok minden hírt, amely az ipari Hargitáról szól. Nem unom ezerszer olvasni, hogy Balánbányán az utóbbi esztendőkben 155- szörösére emelkedett a termelés, s hogy ott, ahol 1930-ban alig negyven ház állott, most 1500 lakás nyújt otthont a bányászoknak. Hogy 1980-ra a X. pártkongresszus szellemében többszörösére nő a beruházások öszszege, százezer tonnákban számoljuk majd a kitermelt ércet. Hogy az ország legmodernebb cérnagyára épül fel Székelyudvarhelyen, amelybe nem hatol el a külvilág zaja, kondicionáló berendezések biztosítják benne a friss levegőt, a meleget, pontosabban az állandó, egyenletes hőmérsékletet. A székely asszony, leány álmélkodik mindezen, amikor először körülnéz a csarnokokban, aztán úgy hozzászokik, mint anyja, nagyanyja a szövőszékhez. Az országnak kiváló minőségű cérnát, kétezer környékbeli embernek mindennapi biztos kenyeret ad majd ez a gyár. Ez az ipari valóság új, merészebb álmokat szül, mint amilyenekre valaha gondolni bátorkodtak. Csíkszereda egyik új negyedének makettje előtt állok. Tízemeletes toronyblokk, pengeházak, mozi, mélyített nézőtérrel, negyvenöt méter széles utca, fedett sétány a toronyblokk és a Művelődési Ház között, postapalota és Café-báz, új városközpont, amely a mi korszakunk szintjén hozza létre az urbánus külsőt és a sajátos szeredai hangulatot. Most még ingoványos, rendezetlen kert van a majdani postapalota helyén (most érkeznek az építők); ha elmentem előtte, magamban mindig tervezgettem ezt a negyedet. Négy- vagy ötemeletes házakkal építettem volna be, és most ez a makett meglep. Előbb arra gondolok: nem hetyke nagyzolás mindez? De talán csak az fáj, s azért gondolom, mert a helybeliek merészségben, fantáziában elhagytak. Aztán megbarátkozom a toronyblokk nyurga ívével, a fedett sétánnyal és belátom, hogy a csíki tervezőknek van igaza. Egész Hargita megyében Csorna István lakik a „legmagasabban", legközelebb a csillagokhoz, 1668 méter magasságban, a madarasi menedékházban. Mások is eltöltenek egy hetet, kettőt itt, de Csorna István itt lakik, immár három évtizede. Ő a gondnok, a mindenes. A „gazda", de nemcsak a menedékházé, az egész Hargitáé, így aztán az se izgatja igazán, hogy a tusnádi fürdővállalat, amelyhez tartozik, meg-megfeledkezik róla. Valójában semmi sem hozza ki a sodrából. Ez itt fent a nyugalom és a béke hazája. A vakondtúrásos havasi legelőnolyan, mint a holdbéli táj) elvisz a hajdani kráter széléig és higgadt fölénnyel meséli, hogy valaha ez lehetett a földmélyi lávakohó legnagyobb szája. Innen fröcskölt szét az izzó láva Csíkba és Udvarhelyre. (Akkor nem volt neve a két völgynek, akkor csak izzás volt, bizonytalanság, amelyre aztán az ember letelepedett.) A patak azóta elmosta a kráter egyik oldalát, völggyé szelídítette, s csak a mélység ijeszt, ha alátekintünk, jó ezer métert száll alá egyből a tekintet. - Itt él Csorna István. Jönnek hozzá hegymászók, jönnek diákok, tanáraikkal, olyanok csak (András György József székelyudvarhelyi számtantanár szavai), akik igazán szeretik a Hargitát. Két halottja is van a tetőnek, egyiket a fagy, másikat a szívhalál vitte el. Csorna István nyáron könnyen lejut most a városba (mióta megépült az eldőlő út), de télen egyetlen közlekedési alkalmatosság a sítalp. 1967 szilveszterén egy sítalpakkal felvergődött társaság kedvéért tette meg az utat le, Székelyudvarhelyig és vissza. Elromlott a motor, kiolvadt a csapágy, nem lett volna villany a szilveszterezőknek. Akik a csillagokat akarták a csillogó borral felköszönteni. Nappal ment, éjjel jött, farkasok jártak a nyomában, de szilveszter estéjén égett a villany 1668 méter magasságban, a madarasi Hargitán. Senki nem kötelezhette volna erre, semmiféle szabályzat nem írja ezt elő. A Hargitán azonban az emberi szolidaritás parancsol, s Csorna István villanyfénnyel akart kedveskedni szilveszterező vendégeinek. Ennyi. Nem érdemes beszélni róla, legyint. Erről az emberről mondta valaki nekem, hogy összeveszett a világgal, megharagudott az emberekre? Tud ő haragudni, de csöndesen azt is. Amolyan havasi mozgással. Hogy mikor épül már ki ez a tető, jönnének ide az emberek havasi levegőt szívni, hoznák a pénzt a környék hasznára. Csodálatos itt a vadállomány, medve, hiúz, vaddisznó, siketfajd. Alpesi turistatelepet lehetne ide kiépíteni. Télire pedig sítosbort. De hiszen sokkal könnyebben elérhető fürdőhelyeken is panaszkodnak, nemcsak a Hargita tetején, nyugtatom meg Csorna Pista bácsit. Honyoródfürdőn elmondták, hogy június közepétől szeptember elejéig tart náluk az idény, a pionírok üdülője. És még december végén 12 napig üzemel a telep. Azon túl — zárva ... Néha a néptanácsi elnököket hozzák el néhány napos felkészítőre. Pedig szeptembertől a következő júniusig, amíg jönnek megint a pionírok, 400—500 ágyas telepet lehetne berendezni, központi fűtéssel, kényelemmel, csodálatos levegővel, borvízzel. De mintha senkit sem érdekelne ez... A havasok és borvizek hazájában különös ez a panasz. De jogos. Cseppet sem költői téma: romlott húsból készült flekken a legnagyobb Csíkszeredai vendéglőben, esti menüként. Megoldása az ügynek egyelőre nincs. Marad minden a régiben. Tehát mások is bátran ehetnek még itt romlott húsból készült flekként, s ha szerencséjük van, nem is kapnak gyomormérgezést. _ _ íme, a rideg tények, minden „szín* nélkül. Kedd este. A flekken szagos. Odahívom a különben rokonszenves, tisztelettudó pincérfiút. Fiam lehetne, olyan fiatal. — Pistuka, mi lenne, ha betelefonálnék a Sanepidhez? Ez az egészségügyi szerv, egész orvosgárdával, közismerten afölött őrködik, hogy a köztisztaság és a higiénia rendjét ne hághassa át senki. A közegészség rendőrsége. — Fölösleges — feleli Pistuka. — Már voltak ma itt. — és? Ők is megállapították, hogy a húsuk szagos? Diszkrét mosoly. Felborzolódik minden idegszálam. — Hívja csak ide a felelőst. Elmegy, visszajön a hírrel, hogy a felelőst nem találja. Jó, kimegyek a konyhába (szabálytalan, de legalább két tucat férfi még álldogál a konyhában, olyanok, akik nem jutottak a vendéglőben vagy a teraszon ülőhelyhez.) Benedek Zoltán, a vendéglő felelőse a szobájában ül, valakivel vitatkozik. Mondom, hogy a flekken szagos. Mosolyog, fanyarul, szótlanul. — Maga enne-e belőle? — Én? Miért egyek belőle? — szalad ki a száján meggondolatlanul. S aztán észbekap, felgyorsuló beszéddel magyarázza, hogy igaz, a Sanepid járt itt, mintát is vett a húsból, igaz, mondtak is valamit, de hát kérem, a mártát el kell adni. Ha egyszer itt van a hús, ki kell árulni. S különben is, már kétszázan ettek belőle, de eddig még senki sem reklamált. Én vagyok az első, és ezt makacsul ismétli, hogy már kétszázan fogyasztottak, de senki más idáig nem küldte vissza a flekként. Hát, ami azt illeti, ez is egyféle logika. Vagy csakugyan én vagyok túlságosan kényes , és erkölcsileg is, lám, milyen kényes vagyok! Az árut el kell adni, mondja a derék üzletfelelős. Nem maradhat a nyakán. Ha egyszer megrendelte, akkor el is akarja adni. Büdös, nem büdös, az mindegy. A könyvelésen már nincs szaga. 5 a könyvelés számít. A közönség? Ugyan kérem, a közönség örüljön, ha kiszolgálják. Rizikó, vagyis az az öreg igazság, hogy mindenféle kereskedelemmel együtt jár a kockázat? Itt ilyesmi nem létezik! Be van tervezve a nyereség, azt meg kell csinálni. Rizikó nincs, kérem, csak tervezett nyereség van. Mert ugye, az áru a fontos, a fogyasztó az áruért van, a nyereségért van. Megkockáztatom, hogy nem a tervezett nyereség ellen vagyok, de nyerni lehet tisztességesen is, friss hússal is. Ha a hús megromlik, akkor nem az elvekkel van a baj, hanem valaki mással. Mondjuk a személyes felelősséggel, a hozzáértéssel és hasonlókkal. Vacsora nélkül feküdtem le. A tányéromon hagyott szagos húst, persze, kifizettem. Még azt mondanák, hogy potyázni akartam. Másnap reggel, vagyis szerdán. Telefonbeszélgetés dr. Janovics Sándorral, a Sanepid orvosával. — Igen, kérem, a hús nem volt friss. Felhívtam a felelős figyelmét, hogy csak feltételesen adhatja el. Vagyis a hús külső részeit dobja el... A baj ott van, hogy a vágóhídról... — Ne haragudjon, a hivatalos eredményt mikor tudhatom meg? — Tessék szombaton telefonálni. Szombaton makacsul újra felhívom a Sanepidet. Ezúttal dr. Dési Zoltánnal, a laboratórium felelősével beszélek. — A Hargita vendéglőből való hús ? Az bizony romlott volt. Álterát, ahogy mondani szoktuk. — Tehát nem lett volna szabad kiárusítani? — Nem. A 846-os miniszteri rendelet szerint az ilyen húst fogyasztásra felszolgálni tilos. — Értem, doktor elvtárs. Ma szombat. A húsból kedden vettek mintát. Ma már tudjuk, hogy nem lett volna szabad kiárusítani. De azóta kiárusították. — Sajnos. 380 adagot szolgáltak fel belőle. De csak ön volt az egyetlen, aki reklamált. — Bocsásson meg érte. (Folytatjuk) HARGITAI hétköznapok BEKE GYÖRGY riportja Balánbánya A BESZÁMOLÓOLVASÓK ALVÁSA Rejtélyes eset foglalkoztatja városunk lakosságát. Ezt vitatják a kávézókban, talponállókban. Minthogy az ügyet — a Száz- ezer lejes Jelentés történetét — végiggondoltam, mérlegeltem a lehetőségeket, könyörtelen logikával kibogoztam a szálakat, következtetéseimet a világ elé tárom. De kezdjük az elején. Két héttel ezelőtt három különféle szerkesztőségnek levelet kézbesítettek, és mindenükben ez állt (a szöveget hű fordításban közlöm): „Tisztelt uraim ! Tizenegy hónappal ezelőtt húsz oldalas jelentést írattak velem, melynek nyolcadik oldalán a megvalósítások n pontja mellé a következő szöveget írtam: „elhatároztam, hogy aki eddig elolvasta, annak küldök száz szál égőpiros szegfűt“. A tizenötödik oldalon munkánk hiányosságainak q pontja mellé pedig a következő szöveget írtam : „ugyanakkor beismerem, hogy lebecsültem az írásbeli munkabeszámolók szerepét és ezért ha valaki jelentésemet egy éven belül végigolvassa, elmondja mi van a pozitívumok a, b, c, d, e, f, pontjában a hibák g, h, m, x, w, y, pontjában és magát nyilvánosan megnevezi, annak egy új Ford-Taunus gépkocsit ajándékozok“. Minthogy a határidő rövidesen lejár, a sajtó útján kívánom fölhívni az ügyre a közvélemény figyelmét és megismétlem ajánlatomat. Egy öreg jelentés-író." A három levél kézzel írott és mindháromban azonos javítások láthatók, így az eredmények alpontjai között látható egy kihúzott g betű, a hiányosságok közé pedig a u) utólagosan van beékelve. A levelekkel egy időben a város három különböző pontján kézírásos hirdetés jelent meg, szabályos okmánybélyegekkel. Ez a következőképpen hangzott: „Elcserélném sürgősen új Ford Taunusomat. Feltételeim egyedülállóak“. Cím a Szerkesztőségekben (a hirdető itt mindhárom szerkesztőség címét megadta.) A hirdetések ablakokban bukkantak föl, de kívülről voltak az üvegre ragasztva, így a lakók, akiknek ablakán előtűntek, nem tudtak róla fölvilágosítást adni. Lekaparni azonban nem merték, sőt az egyik tulajdonos nylon védővel látta el a magáét. Ezután indult az emberek áradata a szerkesztőségek felé ahol a kapus és a telefonos pánikba esett, egyeseknek adtak fölvilágosítást, másokat titokzatosan elutasították. De úgy, hogy az elutasítottak azt hihették: a Ford Taunus megvan, viszont a szerkesztők, őket tekintik nemlétezőnek. Füstére az egész város a Ford Taunusról beszélt, sőt, a titokzatos jelentés után nyomozott. Megállították az egyik élelmiszerbolt raktárnokát, aki Ford Taunuson jött haza egy színiakadémista leánnyal. Kirángatták őket, a leánytól jelentést követeltek, a raktárnoktól pedig a Ford Taunust. Szörnyű jelenet volt: a leány állítólag a, b, c, d, e, f, g, pontok alatt fölsorolta vőlegényeit. Ez alatt a raktárnok elővarázsolt az ülés alól egy kék köpenyt, rejtélyes úton szert tett egy seprűre és, bevegyült a köztisztaság tevékeny dolgozói közé. Másnap reggel egy nőgyógyász Ford Taunását próbálták föltartóztatni, és követelték, hogy adja elő a jelentését. Tegnap már elküldtem! — kiáltotta, majd elhajtott, mire a tömeg űzőbe vette. Meg akarták tudni, hova küldte el, mintha az ilyesmit az is tudná, aki küldi. Másfél nap alatt huszonegy Ford Taunust fedeztek föl és néhány kocsivezetőtől sikerült jelentést is szerezni. A jelentések azonban hosszabbak vagy rövidebbek voltak húsz oldalnál és egyikben sem szerepelt pont a hiányosságok között. Ezután — valószínűleg a w-betű miatt — elterjedt a hír, hogy a jelentés írója angol, német, vagy holland származású. Ettől kezdve már a turisták Ford Taunusát is leintették és különféle nyelveken igyekeztek jelentést kérni tőlük. A nyomozás a tizedik napon jutott holtpontra, amikor gyanúba fogták a brazil ügyvivő fiát, hogy ő ragasztotta ki az apróhirdetést a három ablakra. Ekkor döbbent reá a lakosság, mennyire hibás nyomon jár... ... Körülbelül ezidőtájt kezdtem hozzá magam is a nyomozáshoz, íróasztalom mellett ültem és miután rájöttem, hogy a gyermeklap keresztrejtvényét lehetetlen ésszel megoldani, mérgesen pipára gyújtottam. És ekkor támadt az új ötletem: megoldom a Titokzatos Jelentés rejtélyét... Abból a logikus föltevésből indultam ki, hogy a jelentés írójának egész biztosan nincs Ford Taunusa. Az ígéret ugyanis nem föltételezi a kocsi létezését. Sőt a kocsi márka megnevezése a leggyanúsabb az ajánlatban. Mert mit ígér a Jelentés Titokzatos Elkövetője ? A Q pont alatt egy Ford Taunust, az N pont alatt száz szál piros szegfűt. Nos, olvassuk Q-tól N felé a pontokat és rájövünk az ígéret igazi értelmére. A Titokzatos személynek úgy van Ford Taunása, ahogy otthon száz szál piros szegfűje! Mindkettőt ígéri, de biztos benne, hogy egyiket se kell megadnia! És most nyilvánosan megismétli ajánlatát. Ez — ha logikusan gondolkodunk — egyetlen esetben lehetséges : ha a Jelentés író biztos abban, hogy ezek után sem fogja senki sem elolvasni a jelentés szövegét! Az ügy látszólag itt válik homályossá és egy hagyományosan gondolkodó bűnfejtő — pl. Sherlock Holmes — itt zavarodna meg. A hagyományos bűnfejtő (Sherlock Holmes) ugyanis azt föltételezné: őrülttel van dolga. Mégpedig két őrülttel: egy őrült íróval, aki hajlandó bármit megadni, ha valaki a körmöléseit elolvassa. És egy őrült olvasóval, aki húsz oldalt Dárius kincséért sem olvasna el, így a nyomozás az íróink és olvasóink felé terelődne. Ez azonban csak logikai csapda a Tettes részéről. A Tettes kitűnő pszichológus, aki tudja, hogy írását mindenütt keresni fogják, de nem találják meg ! A Tettes ismét biztos a dolgában. És ez az, amikor lerántja álarcát. Az első alkalommal nyugodtan beírhatta meglepő és gőgös ajánlatait. Ahogy én is nyugodtan beírhatom például egy kérvénybe, hogy nevezzenek ki főharangozónak, küldjenek ki Oxfordba anglikán teológiai tanulmányaim tökéletesítésére, vagy szállítsák el udvaromról a Milói Vénuszt illetve engedélyezzék, hogy házam elé fölvonóhídakat építtessek. Biztos lehetek két dologban : A) kérvényemet nem olvassák el. Q) egy rövid gépírásos levél 13. másolatát kézbesítik és nagyon udvariasan közlik, hogy kérésem a fönnálló szabályok értelmében nem teljesíthető... Mindezt nemcsak mint Sherlock Holmes utódja mondom, hanem mint az élet megfigyelője, sőt olyan kérvényező, aki már elkeseredésében az előbbi kérésekhez hasonlókra is vetemedett. .. De amikor kértem, hogy kantrámban fehéregereket tenyészthessek és folyamodványomat — egyébként jogosan — elutasították, megnyugodtam és nem tértem vissza az esetre. Egyszerűen azért, mert ha lármázok, nemcsak az újabb viszszautasítást erőszakoltam volna ki, hanem azt is, hogy elolvassál a kérvényemet. Amikor is az illetékes Szerv rájön a következőkre : A.) fölösleges térségekkel rendelkezem a kamrámban. Q.) fehéregereket is akarok tenyészteni ... A rejtély tehát valójában az: a Tettes miért tért vissza képtelen munkabeszámolójához ? A magyarázat egyszerű. Azért mert a munkabeszámoló így, ebben a formában nem létezik. Egy másfajta, munkabeszámolót írt tavaly a tettes, de akkor még azt hitte, ezeket a műveket elolvassák. Tehát a Tettes fiatalember. Beszámolójának a pontjában a Tettes el akarta tenni láb alól az Áldozatot a Q pontban pedig megdicsérte önmagát és anyagi jutalomra számított, talán éppen egy Ford Taunusra. És most körmönfont eszközeivel ki akarja erőszakolni a beszámoló elolvasását. Szerencsére, rút terve meghiúsul : A.) a józan ész éberségén Q.) a beszámoló-olvasók alvásán. Bajor Andor TÜCSÖK ÉS BOGÁR ELŐRE 3. oldal