Előre, 1969. október (23. évfolyam, 6815-6841. szám)

1969-10-18 / 6830. szám

ELŐRE 2. oldal ............................ MŰVELŐDÉS ENGEDJÉK MEG, HOGY BEMUTATKOZZUNK •ÚJ évad — új nevek a műsor plakátokon. A legtöbb művészeti in­tézményhez jött egy-két fiatal, friss főiskolai diplomával, a pálya­kezdés reménységeivel. Kettőjüket váradi munkahelyükön kerestük fel, s kértük meg, hogy mutatkozzanak be. Csiky Ibolya színművésznő: — Marosvásárhelyt végeztem a sziiakadémiát , olyan szerencsés voltam, hogy öt színház között vá­laszthattam. A váradi együttes mel­lett döntöttem, amelyet régebbről is­merek és szeretek. — Az olvasókat általában érdekli, miért választja valaki a színészpá­lyát... — Tudatosan indultam erre a pá­ lyára és nem szégyenlem bevalla­ni , csak a harmadik nekifutásra si­került bejutnom a főiskolára. Idő­közben módszeresen készültem, mű­kedvelőként játszottam a Bisztrai Mária és Horváth Béla vezette ko­lozsvári stúdió együttesben. — Mit játszott a főiskolán ? — Egyebek között: Pirandello Hat szereplő szerzőt keres című darab­jában a Színésznőt, Tamási Énekes madarában Móka édesanyját, Kiri­­tescu Szarkafészkében Zoet. Több­nyire vénasszonyfigurákat Negyed­éven kaptam legszebb szerepemet, az Orpheus alászáll Ladyjét — Végül a szokásos kérdést mi­lyen... —... terveim és vágyaim vannak? Egyelőre annyi bizonyos, hogy kap­tam egy gyönyörű szerepet a Bol­dogtalan hold Josie-ját A főiskolán egy csomó drámát végigjátszottam, Váradon szeretném aztán majd víg­játékban is kipróbálni az erőmet. Főként pedig — dolgozni akarok és szeretném, ha a közönség is mi­előbb megszeretne... László József klarinétos: — Kolozsvárt végeztem a Dima konzervatóriumban, klarinét Sza­kot, örvendek, hogy Váradra kerül­tem , kellemes város, érdeklődő kö­zönség, és jó fejlődési lehetőségek várnak. — Csak azt kívánhatom , tartsa meg jó véleményét... — Bízok abban, hogy nem fogok csalódni. A Filharmónia, melyben játszom, fejlődőképes együttes. Al­kalmam lesz kamarazene-együttes­ben is játszani. Ha átadják a ba­rokk­ palotát, még több kamaraze­nei fellépésre lesz alkalom. Továb­bá­­ bíztatnak, hogy egyéni bemu­tatkozásomra is sor kerülhet. Ugyan­is már pódiumra kész a szólóest-­ műsorom Händel, Mozart, Debussy­ és Brahms műveiből. Az emberek­­ általában kevésbé ismerik a fúvós­­ hangszerekre írt műveket s az I ezekben rejlő lehetőségeket; hang- I szerem megérdemelt tekintélyének I kialakításához szeretnék tehát ma-­­gam is hozzájárulni. — Más terve nincs, csak a zene ? I — Természetesen, más is van. I Például, a közeljövőben nősülök. I (bölöni) BUKARESTI HANGVERSENYEK Lola Bobescu és kamarazenekara Az utóbbi években csaknem min­den esztendőben ellátogatott hoz­zánk Lola Bobescu, a Belgiumban élő kiváló román heged­űművésznő. Zenekari hangversenyei és szóló­est­jei egyaránt eseményt jelentettek. Gyönyörű fényű, belső fűtöttségű tónusa, nagyívelésű kantilénája olyan megkapó, amilyennel csak nagy rab­ivatottak dicsekedhetnek. De ami a leglényegesebb és ami külön­leges varázst kölcsönöz játékának, az az, hogy belső élményt közvetít. Lola Bobescu ezúttal mint kama­razenész csillogtatta meg kivéte­les képességeit , legnagyobb örö­münkre az Eugéne Ysaye vonós­ze­nekarral látogatott el hozzánk. A tizenkét tagú együttest Lola Bobes­­cu alapította, 1958-ban, ő nevelte, formálta, kovácsolta össze azzá, amilyen ma­i eszményi kamaraze­nekarrá. Tagjai egytől-egyig mes­terei hangszerüknek, művészek a szó teljes értelmében, mert amit nyújtanak, az nemcsak a fölényes mesterségbeli tudás bravúrja, ha­nem a vérbeli muzsikusoknak a kamarazenélés szépségében és önfe­ledt örömében való teljes feloldódá­sa. A zenekar játéka igen precíz, leheletnyi finomságokig kidolgozott, de sohasem merev. Telt hangzása, hajlékony árnyalatai a kamaramu­zsikálás magas régióiba vonják a hallgatót. Az együttes lelke természetesen Lola Bobescu. Az ő egyéniségét fe­dezzük fel a zenekar minden meg­szólalásában. Lola Bobescutől és együttesétől az első esten régi olasz műveket hallottunk, stílszerű­, szin­te eszményien tökéletes tolmácsolás­ban ! Carlo Ricciotti Gadur Con­­certinóját, Monteverdi Orfeusz című operájának négy részletét, majd An­tonio Vivaldi 3. Hegedűversenyét A műsor második részében Corelli­ Geminiani La folia-ja (Ysage fel­dolgozása) szólalt meg és Rossini egyik fiatalkori, nagyon ritkán hall­ható szonátája. Remeklés volt Be­nedetto Marcello háromtételes kis művének bravúros közvetítése is. A közönség kirobbanó tapsát az együttes számos ráadással köszönte meg. Második hangversenyük túlnyo­mórészt szintén preklasszikus ze­néből állt, Vivaldi G-dúr szimfóniá­jának Arcangelo Corelli Sarabande- Gige-Badinerie-jének, Orlando di Lasso chansonjainak (Petit Livre de Mélanges) előadása iskolapéldája volt az intim kamarazenélésnek. Lo- I la Bobescu ezúttal Jean-Marie Lee- I lair hegedűversenyének tolmácsolá­sával remekelt. Ezen az estén két modern, illetve I mai mű is elhangzott: Bohuslav I Martinu Sextourja és Cézár Espejo két kis zenekari műve. Martinu I mélységekben szántó és sziporkázó I zenéje kivételesen tökéletes techni-­­kát és érzékenységet követelt. Mind­ I ennek az együttes maradéktalanul I megfelelt. Mindkét esten ünnepi I hangulat hevítette az Atheneum kö­ I­zönségét.­­ Pintér Lajos TÜNDÉRVILÁG CSÁNGÓFÖLDÖN Volt egyszer a kötelező hetedhét­országon túl egy öreg asszony, an­nak három tündérszép leánya. Meg­látta őket a kutyafejű király, fele­ségnek kívánta el sorra mindegyiket. Egy jámbor kocsis lett a szabadító­­juk, persze táltos ló s más hasonló, szintén kötelező varázslatok segítsé­gével. Valahol tündérországban va­gyunk, ahol a befalazott asszonyt új életre lehet kelteni az életet adó faág érintésével, hol a leányból madárka válik, de még a pecsenyének feltá­lalt madár is újra visszaváltozhatik szépséges leányzóvá. Nincs lehetet­len, nincs távolság, a képzelet paran­csol egyedül. A boldogan egymásra találó fiatal­­szerelmesek pedig lóra ülnek és in­dulnak Zajzonba. Igen, pontosan Zajzonba, amelyet minden térképen meg lehet találni, Brassó megye szé­lén, a Zajzon vize partján, hol a csángóföld kezdődik. Véletlen ? El­írás ? lesántult a tündérvilág táltos paripája és a köves csángó utakon poroszkál tovább ? Nem a táltos pa­ripa sántult le, nem a mese szállt alá, hanem éppen innen emelkedett fel a varázslatok, a tündérálmok bi­rodalmába. Sípos Bella új könyvé­ben*) mind a tizenhét mese a Brassó megyei tíz csángó falu népének ér­zelmeit, gondolatait vetíti mesei ré­giókba , mégis földhöz fűződő erős szálak kötik össze a lebegő tündér­­világot és a földi bajokat, gondokat. A csángót lent, a földön éri hántás, szenvedés, megaláztatás, s fent, a tündérvilág­ban vesz magának érte elégtételt. Lehet, tévedek, de úgy érzem, hogy a hét bilinccsel nehezí­tett jobbágyi múlt emlékei rezzennek meg mindegyik mesében. A hősök mintha csak azért kerülnének rend­kívüli­ helyzetbe, varázslatos erejük azért támadna, hogy megtorolják a rajtuk, vagy családjukon esett igaz­.) Sípos Bella : A búzaszem, a ken­dermag és a vaskalán. Népmese-fel­dolgozások. Ifjúsági Könyvkiadó, Bu­i_­___ 1QAO KQrtIT/ 1707« sogtalanságokat. A csodálatos fu­rulya mintha csak azért kellene a csángó juhászbojtárnak, hogy halál­ra táncoltassa az igazságtalan gró­fot és kevély vendégeit. A csángó parasztgyermek királyi hatalmaso­kon áll bosszút, a való életben úgy­sem tehetné. Ha van a népmesékben menekülés, vágyódás egy igazabb, szebb világ után, akkor a jobbágy­ságban, sőt kétszeres elnyomatottság­­ban tartott tízfalusi csángók meséi ilyenek. Sipos Bella ebből az aránylag ke­véssé ismert folklórkincsből dolgo­zott fel saját mesévé tizenhetet Arany László szellemében jár el, amikor a meséket úgy emeli maga­sabb szintre felépítés, tömörítés, nyelvi szépítés révén, hogy azért megőrzi a népmesék hangulatát, ízét, zamatot és főként, a népmesékben könyvek megnyilatkozó népi igazságérzetet, humánumot. Mese­novellák ezek, egyikük, a Durumoly zsákja olyan jóízű, tele leleménnyel, hogy engem Tamási Áron ördögváltozás Csíkban című novellájára emlékeztet. Ambrus, a szegény özvegyember fiacskája el­indul kenyeret keresni. A zajzoni bíró elkergeti, a tatrangi molnár legszí­vesebben éheztetné, a bodolai gróf ispánjának sem kell szolgálatra, mert nem hajlik alázatra a dereka. Hát jön az ördög, és felfogadja Igen ám, de a pokolban nem érzi jól magát, megszökteti onnan az ördög­király feleségének szánt csodaszép leányt, s feljönnek a földre. Mikor pedig egy ördög a sok közül utána jön, hogy nem így volt a vásár, tölt­se ki a szolgálatát, maga helyett a zajzoni bírót, a tatrangi molnárt s a bodolai grófot téteti be az ördög zsákjába, ráadásul pedig a gróf I­­spánját is. S hogy az igazságszol­gáltatás a népi kívánság szerint tel­jes legyen, persze hogy Ambrust vá­lasztják meg Zajzon bírójának. Valóság és álom, csúnya emberi hibák és tündéri jóságok vívják örök harcukat ezekben a mesenovellák-­­­ban. Az írónő szinte szemérmesen háttérbe vonul, de tolla nyoma, me­leg szívének jegye és igazságérzete ott van mindenütt. Úgy azonosul a mesékkel, hogy önmaga írói eszmé­­­nyeivel, tapasztalataival teljesíti ki­­ őket. Úgy gazdagítja a mesék stílu­sát, hogy a csángó tájnyelv jegyei megmaradjanak benne, de csak ízesí-­ tőnek, s így az irodalmi nyelv a hui-1 lámainak hátára vehesse és messze f elvihesse mindazt, amit a tízfalusi I csángók századok alatt kigyöngyöz-­ tek magukból. Illett, hogy ezt a mesekötetet Sipos I Bella írja meg. A csángó folklór­ gyűjtésében az övé az egyik legszebb I szerep, a Horger Antalé és Konsza­­ Samué mellett. Ennek a vidéknek a­­ népköltészete aránylag későn vált I ismertté. Kriza János, Ősz Já-­­nos rég elvégezte a maga gyűjtő-­ munkáját, amikor Horger Antal, I akkori brassói főreáliskolai tanárban későbbi nyelvésztudós 1908-ban Hét-­ falusi csángó népmesék címmel az­­ első kötetet innen megjelentette. I Horger főként Tatrangon, Pürkerecen­­ és Zajzonban gyűjtött. A megmaradt­ termést Sipos Bellának az ötvenes­­ esztendőkben megjelent gazdag kö­­­tete gyűjtötte be. Konsza Samu há-­ romszéki gyűjtésében is találni né-1 hány csángó anyagot. S végül, tál-1 lózásként Seres András, a négyfalusi I gyár munkása gyűjtötte össze nem-1 régiben a dajkarímeket. A népkölté-1 szét mezeje tehát be van takarítva a­­ Brassó megyei csángók között is. ■ Sipos Bella tizenhét mesenovellá-­­jával pedig ez a folklórkincs immár­­ a míves irodalomnak is becses része­­ lett. I Beke György ! SPORT « SPORT # SPORT * SPORT |i SPORT * SPORT # SPORT » SPORT SZURKOLÓSZEMMEL a szombati labdarúgó találkozókról — Színházról akar faggatni . — Labdarúgásról... — Na végre... — enyhül meg ANDRÁSI MÁRTON állami díjas, érdemes művész arca. — Már vár­tam — folytatja —, hogy engem is megkérdezzenek: mit tippelek a soron következő forduló mérkő­zéseire. — De a szombati találkozók nem szerepelnek a Prono-szelvényen... — Annál jobb. Legalább senki sem tesz majd szemrehányást, hogy a jóslataim alapján kiállított szelvényén egyetlen találata sem lesz. — Mielőtt sorra vennénk a for­duló mérkőzéseit, volna egy kér­désem : ■— Tessék. — Mit tippelt a román-portugál­ra 7 fix egyest. «— Gratulálok. — Azért a mostani tippjeimet senki se vegye készpénznek... — Miért ? — Nyolc mérkőzés több megle­petést tartogathat, mint egyetlen meccs. — Tehát CFR—0. Tapintatosabb is lehetne. Miért éppen ezzel kezdjem . Mindkét csapat kedvencem. Emlékszik, ami­kor a CFR a másodosztályban küz­dött, akkor is ott voltam a lelátón Márton Jancsival... — Apropó, Jancsi. Melyik kettő­jük közül a nagyobb szurkoló ? — Én vagyok az öregebb... De mielőtt elfelejteném, az U 50 éves jubileuma alkalmából az Előre hasábjain is gratulálok az együt­tesnek és sok sikert kívánok a fiúknak. — De mi lesz a tippel ? — Döntetlen lesz az eredmény, tehát X. — A marosvásárhelyi ASA Pet­­rozsényben játszik. — Hát, igen, nem szeretnék vá­sárhelyi drukker lenni. — Miért 7 ----- Mert akkor engem ugratná­nak a kolozsvári színészek, és nem én Csorba Andrisékat. — Azt akarja mondani, hogy ki­esik az ASA 7 — isten ments. Nem akarom magamra haragítani a vásárhelyi közönséget, hiszen még én is sze­retnék ott „pályára“ lépni. De fél­re a tréfával, remélem végül is a „góbék" kivágják a rezet. De most még gyengélkednek, tehát 1-es. — Crigul-Rákói Dinamo 7 Gondolom a köröspartiak kilá­baltak a hullámvölgyből, így ha­zai győzelmet tippelek. — Politehnica — Steagul Rosu? — Az eddig gyengélkedő főisko­lások sikerét várom: 1-es. — UTA — Petrásul? — A bajnokcsapatnak is jót tett a csaknem kéthetes pihenő. Fe­ledtetni akarják az emlékezetes szerdai kisiklást: győznek. — És a bukaresti mérkőzésektől mit vár ? — A Steaua-Rapid találkozón nagy harcot és döntetlent, a Di­namo viszont kihasználja a hazai pálya előnyét, és amint a portugá­lok ellen is láttuk, válogatottjaink jó formában vannak, így „elkap­ják“ a craiovaiakat, tehát 1-es. És végül az ön első „mérkőzé­séről“ az új évadban. — Azt mondta, színházról nem beszélünk. — Nem is színházról van szó most, „csak" önről. — Nyert. A már eddig is nagy közönségsikert aratott, sok nyílt­­szini tapsot kapott My Fair Lady­­ben kell Eliza részeges apját ját­szanom. .. — Ha megengedi, most én tip­pelek magára: fix 1-es. — Köszönöm. Lejegyezte: Vajda András Felújításra várnak a gépkarbantartási és javítási módszerek (Folytatás az 1. oldalról) , az egész berendezés értékének 7—10 I százalékát és a mechanikai osztá­­­­lyok közvetett kiadásainak 15—20 I százalékát képviselik. Említésre­­ méltó, hogy más iparágakban, pél­­­dául a bányaiparban, az energeti­­­­kában, a kőolajiparban, a kohá­­­­szatban e kiadások részaránya még | nagyobb. Nyilvánvaló tehát, hogy | milyen jelentős tartalékok haszno­­­­síthatók a kifogástalan javításokkal. [ Gyakorlati eredmények igazolják­­ például a megelőző javítások rend­­­­szerének előnyeit. Ez feltételezi az | összes gépek és berendezések terv­­­ szerű és kötelező ellenőrzését, a | főbb alkatrész-csoportok kopásának | felülvizsgálását, stb. Másutt a köz­pontosított javítással kísérleteznek. A termelés tudományos megszerve­zése nyomán több nagy gépgyár­ban folytatott tanulmányok kimu­tatták, hogy a központosított javí­tási rendszer gazdaságosabb a rész­legenkénti javításnál. A ploiesti-i 1 Mai üzemben minden kategóriájú javítást a főgépészeti műhelyben összpontosítottak. Ezzel megterem­tették a szakavatott műszaki se­gédletet, mert lehetővé tették olyan komplex munkacsoportok létesíté­sét, amelyeknek minden tagja a sa­ját szakmájába vágó munkákat vég­zi, s így növekszik a termelékeny­ség és javul a munka minősége. A módszer másik előnye az, hogy az igények ismeretében jobban meg lehet tervezni a pótalkatrész-szük­ségletet és a szakmunkások számát, lehetségessé válik korszerű gép­ja­vítási módszerek alkalmazása. En­nek eredményeként 56 munkással és öt mesterrel, vagyis egyharma­­dával csökkent a munkaerőszük­séglet, s így évente 838 800 lej bér­alapot takarítottak meg. Az új rendszer bevezetésével csökkent a javítás alatt álló gépek veszteglési ideje: az esztergáké 17 napról 12 napra, a marógépeké 17-ről 13 napra. A tudományos termelés- és mun­kaszervezés másutt is elősegítette a javítás korszerűsítését. A brassói traktorgyárban végzett tanulmá­nyok kimutatták, hogy a különböző géprészek kopása a munkarendszer, a kihasználási mutatók színvona­la, a munkadarabok bonyolultsága stb. szerint változik. Ennek megfe­lelően sikerrel vezették be a javítá­sok ellenőrzött tervszerűsítésének módszerét, amely a tervezett javí­tások rendszerének tökéletesített változata. Eszerint a berendezés tervezett ellenőrzése alapján meg­állapítják minden alkatrész kopá­si fokát, kiigazítva az eredeti terve­ket, így minden feltétel adva van a gépjavításhoz, minimálisra csök­ken a berendezés időkiesése. A GYÁRAK SZÁMOTTEVŐ RÉSZÉBEN azonban ez a tevékenység még min­dig nem érte el a kellő hatékony­ságot. Nem tulajdonítanak minde­nütt elég fontosságot a berendezé­sek karbantartásának és javításá­nak. Még sok a fogyatékosság a műszaki felszerelés kihasználásá­ban s igen gyakoriak a véletlensze­rű géphibák okozta kiesések. Ennek több oka van : a termelőrészlegek olykor nem tartják be a javítási ciklus struktúráját, nem gondozzák és nem üzemeltetik ésszerűen a gé­peket, s „a termelés sürgős szükség­leteire“ hivatkozva nem adják át idejében a berendezéseket javítás­ra ; egyes javításokat halogatnak, mert nem szerezték be hozzájuk a pótalkatrészeket; olykor gyenge a javítás minősége; elavult módsze­reket alkalmaznak, s ezek a javí­tások időtartamának meghosszab­bításához vezetnek, a gyorsjavítási módszereket pedig csak szórványo­san alkalmazzák, stb. Ilyen hiányos­ságok mutatkoztak a brassói Hidro­­mecanica üzemben, a rozsnyói szer­számgyárban, a szebeni Mecanica, a medgyesi Automatica vállalatban és másutt Nyilvánvaló, hogy ennek következtében a gépek túlságosan elkoptak, javításuk pótkiadásokat igényelt, kitolódott a javítás időtar­tama, csökkent a berendezések két javítás közötti üzemképessége. Ezekben a vállalatokban és min­denütt ahol a javítás még nem ér­te el a kellő hatékonyságot, szüksé­ges és érdemes alkalmazni az em­lített és más korszerű javítási mód­szereket. Az utóbbi két évtizedben nálunk és számos más országban folytatott tanulmányok és kísérle­tek beigazolták a karbantartás és gépjavítás megszervezése „preven­tív módszerének“ műszaki és gazda­sági előnyeit. E rendszer lényege : helyettesíteni a hagyományos kar­bantartás összes munkálatait (mű­szaki karbantartás, műszaki revízió, folyó javítások), kevésbé a főjaví­tásokat, olyan munkákkal, mint a berendezés állandó karbantartása (tisztítás, kenés stb.); a géphibák felkutatása és kiküszöbölése kezdeti szakaszban az úgynevezett idősza­kos felülvizsgálatokkal, amelyek­nek célja a berendezés állapotának megfigyelése, a gépek beszabályo­zása, egyes alkatrészcsoportok kicse­rélése stb. , előzőleg beütemezett főjavítások végrehajtása. A rend­szer alkalmazása a svédországi Vol­vo üzemben lehetővé tette a géphi­bák okozta kiesések 90 százalékos csökkentését, a hibák kijavítását kezdeti szakaszban, a véletlenszerű javításokra fordított munkaórák számának 25 százalékos és a javí­tással foglalkozó személyzet 35 szá­zalékos csökkentését. PERSZE MÉG SOK A LEHETŐSÉG a karbantartás és gépjavítás haté­konyságának növelésére, a gépek és berendezések normális üzemelteté­sére, a karbantartás és javítás költ­ségének csökkentésére. A nyolc hó­napi tevékenységet kiértékelő köz­gyűlések még inkább tudatosították ezt. Most már az szükséges, hogy mindenütt mozgásba lendüljön a gépezet, a főgépészeti osztály ne elégedjen meg az eddigi félmegol­dásokkal, átmeneti módszerekkel. 1969. OKTÓBER 18., SZOMBAT A MAJMOK BOLYGÓJA Ritkán járok moziba, de isme­rőseim bíztatására elmentem a „Majmok bolygója“ című filmbe. A pénztárnál már láttam, hogy helyben vagyok, mert a tolongás, lökdösődés, veszekedés és vicsor­gás mintegy lelki előkészítője volt a látványnak : az előcsarnok tüneményeit kitűnő érzékkel sű­rítette össze egy rátermett ren­dező A számozott helyemen már ült valaki, aki a jegy felmutatása ellenében csattogtatni kezdte a fogát- Más székre ültem le, s mikor az új helyemre igénylő jelentkezett, hasonlóképpen jár­tam el. Erre a trónkövetelő meg­nyugodott és más királyságot ke­resett magának. Igen meglepő volt, hogy sen­ki sem ült a helyén, mégis min­denki letelepedett. A közönség tökéletes rend látszatát keltette. Rövidesen reájöttem, hogy az ülőhelyek számozása csak aka­dály volt az élet szabályos me­netében : egyesekben azt a rög­­eszmét táplálta, hogy egy meg­határozott széken kell ülniük. Holott övék volt az egész néző­tér, kivéve azt a széket, ahová a jegyük szólt. Rövid idő múlva békés moraj hirdette, hogy az egyének nem ragaszkodnak kabalisztikus szá­mokhoz, elvont jelekhez, melyek az­életet mindenkor megnehezí­tik. Ezután megkezdődött a híradó és tanúi lettünk egy tyúkfarm — számomra igen vonzó — rej­telmeinek. A tyúkok rendkívül érdekes életútját mutatták be, születésüktől halálukig. Engem mindenkor izgatott a tyúkok élete. Tulajdonképpen két olyan látvány van, amit semmi­ért el nem mulasztanék. Az egyik a napfölkelte a tengeren, a másik a tyúkok táplálkozása. Ez utóbbiról igen gazdag képet adott a híradó: a kedves apró­jószágok mintegy öt percig csi­pegették táplálékukat, és közben egy líraian emelkedett férfihang zengte a tyúkok dicséretét. Tágra meredt szemmel figyel­tem, nehogy valamit is elmúlasz­­szak a c­sipegetésből. Legna­gyobb bosszúságomra azonban az előttem ülő néző hirte­len fölemelkedett és megfosz­tott attól az örömtől, hogy a tyú­kokat tovább bámuljam, táplál­kozás közben. Ezután egy pillanatra kigyúlt a fény, majd megkezdődött a Majmok bolygója. Először egy óriási majom je­lent meg és rekedt hangon üvöl­tözött, mire előjött a majomné. Ketten ugráltak, forgolódtak, azután a hatalmas majom átug­rott egy szakadékon. Itt egy régi kastély állt, ahová a majom­­ természetének meg­felelően — a falon mászott be. A kastélyban három másik majom tartózkodott, ezek a hőst nyilván megelőzték. Kihuzigálták a fiókokat, fölbo­rították a szekrényt, valószínű­leg banánt kerestek. Ekkor az egyik majom a há­rom közül reáakad egy zsák aranyra a fásládában. Nagyon megtetszett neki, hogy csillog és a fásládát kezdte kitaszítani, mi­re a két majom-kollega feldü­hödött. Utána másztak, elcsípték és dzsungeli verekedés kezdődött. Fújtak, makogtak és sorra vág­ták be egymást a tükrökbe. Vázákat dobáltak, fölborították az asztalt és időnként elaléltak. Mikor már nem volt bútor a szo­bában, megjelent a majomhős és a három verekedőhöz vágta a csillárt. Ezután megfogta a fásládát, kitaszította az udvarra, majd ájult rokonaira reteszelte az aj­tót. Eközben azonban a majomnét két vadidegen majom elrabolta A majomhős finom ösztöneivel megérezte, hogy történt valami. A levegőbe szimatolt, azután bevitte a fásládát a pincébe és hatalmas ugrásokkal távozott. Átúszott egy folyón — felte­hetőleg a Níluson — aztán beug­rott egy elhagyott autóba. Meg­lepő technikai ösztönnel bekap­csolta a motort és bőgve elin­dult. Még egy kalapot is tett a fejé­re, mert ezt is elleste valakitől-Olyan hajsza kezdődött, ami példátlan az emlősállatok törté­netében. Rövidesen nyomában volt a nőrabló majmoknak : az útka­­nyarokban egymásra lövöldöztek, föltehetően riasztópisztollyal. Ekkor a menekülő majmok ko­csija nyikorogni kezdett, mire az üldözöttek megálltak és a motor­­hűtőbe betettek egy zsák kukori­cát. A majomnét megkötözték, azután a zsákra reábogoztak egy hosszú spárgát és a végét meg­gyújtották. S mint akik jól végezték dol­gukat, belohaltak az erdőbe, és fölültek egy fára, onnan fi­gyelték, mi lesz. A spárga égett, mire a ma­jomhős izgatott lett, mert fa­csarta az orrát az égett csepű­­szag. De leküzdte utálatát, elő­kapott egy újabb pisztolyt és a spárgát előtte. Kiszabadítot­ta az elrabolt majomnét, majd a fához ment és lerázta a két másik majmot. Összeütötte a fe­jüket, azután széles ívben berúg­ta őket a tóba, ahol vagy megful­ladtak, vagy megették a két nyomorultat a k­rokodilusok. Ezután a majomnéval elmen­tek a fás színbe és rendre kisze­degették a csillogó tárgyakat. Arany rudakat, nyakláncokat, karkötőket. A sok fényes holmi annyira megtetszett a majomné­­nak, hogy hirtelen a majomhős nyakába ugrott, mire az fölka­pott egy gitárt, karmolászni kezdte és a zenebona mellé hosszasan üvöltözött és mako­gott. Evvel ért véget a Majmok bolygója és én elégedetten in­dultam kifelé. Azt kaptam, amit vártam. Csak az előcsarnokban torpan­tam meg. Egy plakátra tekin­tettem, s ott ez állt. Mai műsor — „Ramstock felügyelő igazsá­got tesz“. Zavartan ácsorogtam-Szóval cím szerint nem ez volt a Majmok bolygója. Mint kide­rült, azt két nappal előbb adták. No de a dolgok tartalma a lé­nyeges, nem a címe. Bajor Andor TÜCSÖK ÉS BOGÁR VÍZILADA 4 Eldőlt a bajnok­om sorsa Még három forduló van hátra a vízilabda bajnokságból, de a bajno­ki cím sorsa gyakorlatilag eldőlt A Bukaresti Dinamo három ponttal ve­zet fő riválisa, a Steaua előtt és egy esetleges vereség sem veszélyeztetné elsőségét. De az eddigi tapasztalatok alapján ilyesmiről szó sem lehet. A vasárnapi fordulóban tisztázódik a helyzet a kiesők házatáján is A Kolozsvári CSM Metalul Roma hat ponttal az utolsó helyet foglalja el, minden valószínűség szerint jövőre ő lesz a B-osztály „újonca.“ Csütörtökön újabb fordulót bo­nyolítottak le. A Kolozsvári Voinja az IEFS csapatát győzte le fölénye­sen 10—5 arányban. Ugyancsak győzött otthonában a Steaua és a CSM Métáiul Ro?u. A Vagonul vi­szont vereséget szenvedett. Eredmé­nyek : Steaua — Progresul 7—3, CSM Metáiul Ro$u — Cri$ul 7—2, Vagonul — Bukaresti Rapid 3—4. A bajnoki táblázat állása a 15-ik forduló után : Dinamo 15 15 # « 152— 52 SO Steaua 15 13 1 1 lift- 44 27 Rapid 15 11 1 3 92— 38 23 Vointa 15 9 ft 6 95— 89 18 Vagonul 15 5 0 10 54— 7ft 10 Progresul 15 5 « 10 44— 70 10 IEFS 15 4 1 10 52— 84 9 Crlgul 15 4 1 10 43-104 S Politehníca 15 3 2 10 50—107 8 CSM Métáiul 15 3 0 12 60—100 6 TELEX • Továbbra is nyílt a küzdelem az athéni sakkvilágbajnoki zónadöntőn. Florin Gheorghiu az éllovas Jansával mérkőzött. Exbajnokunk sötéttel ját­szott és 20 lépés után kénytelen volt beleegyezni a döntetlenbe. De miután követői nyertek az élcsoport ismét felduzzadt. Az élen Jansa áll 8,5 pont­tal Gheorghiu (7,5) és Hübner (7,5) előtt. Mögöttük Matulovics és Szpiri­­donov áll egyaránt 7 ponttal, az előb­bi egy elmaradt játszmával. Gheor­ghiu a 12-ik fordulóban Szpiridonov­­val játszik. • Krónikusan ismétlődő jelenség labdarúgó hétköznapjainkban. Constantin Tea?cu az FC Arge? edző­je nyolc napja elhagyta csapatát, mi­után az egyik edzőpályán cirkusz ütött tanyát. A cirkusz valóság, még­is a szurkolók joggal kérdezhetik : va­jon nem a sokat megért edző akart ismét cirkuszt rendezni? A kérdés még egyelőre válaszra vár.­­ A ma­gyarok ellen készülő dán válogatott szövetségi kapitánya Hansen, már a budapesti találkozóra gondol.,­ Idé­zünk egyik nyilatkozatából : „Ha a magyarok valamiféle ajándék mér­kőzésre gondolnak, nagyon tévednek. A budapesti játék eredménye ugyan a VB-selejtezőket illetően nem vál­toztat a mi helyzetünkön, de biztos vagyok benne, hogy a fiúk becsület­ből mindent beleadnak . Igazolni akarják koppenhágai győzelmüket, és így bátran kijelenthetem , nem ka­punk ki újra a magyaroktól 6—0-ra még Budapesten sem !“. A magyarok részéről Sós Károly kijelölte a dánok ellen készülő 22-es keretet. Szentmi­­hályi, Tamás, Géczi — kapusok, Ke­lemen, Ihász, Bánkúti, Noskó, Tán­csics, Mészöly, Szűcs, Halmos­, Zám­­bó, Dunai III, Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Kozma, Kocsis, Puskás, Rá­kosi és Nagy L. Albert Flórián már gyógyulóban van, de orvosa szerint ebben az évben szó sem lehet arról, hogy pályára lépjen, így a magyar csapatnak nélküle kell majd kihar­colnia a mexikói repülő­jegyet. • Bukaresti Progresul — Dunav Ruse 1—0, Nagyváradi Olimpia — Buda­pesti Csepel 2—3. Góllövők: Major, Losonci illetve Petrica — barátságos labdarúgó mérkőzések.

Next