Előre, 1969. november (23. évfolyam, 6842-6867. szám)

1969-11-22 / 6860. szám

ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS Az idei országos színházi fesztivál brassói zónaszakaszán a sepsiszent­györgyi, marosvásárhelyi, ploiesti-i, szebeni és a vendéglátó színház mű­vészei léptek színpadra. Különböző hazai szerzők különböző mű-­­fajú színdarabjainak különböző stílusfelfogású előadásait láthatta a nagyszámú közönség, de ez a sokfé­leség nem jelentette azt, hogy egy héten át a bemutatkozó öt színház munkájában sajnálatos módon ne éppen az „egyszínű" tulaj­donságok kerüljenek felszínre. Mert a brassói zónaszakaszra, általában, az igazán forró színházi estek hiá­nya, egyszóval a szürkeség nyomta rá a bélyegét. Azt mondtuk , általában, de né­hány esetben olyan szerzők művei­vel is találkozhattunk, akik — fiatal­ságuk ellenére — máris figyelemre­méltó alkotásokkal jelentkeztek. Vo­natkozik ez elsősorban a kolozsvári D. R. Popescura, akinek Cézár, a ka­lózok bohóca című művét a sepsi­szentgyörgyi színház már a múlt év­adban bemutatta. A fesztiválon a marosvásárhelyi román tagozat ezút­tal a szerző Szomorú angyalok című színdarabjával jelentkezett. Ez az előadás a nézőközönség tapsait te­kintve és a zsűri elismerő véleménye szerint is kiemelkedő élményként maradt meg mindannyiunk emlékeze­tében. A marosvásárhelyi színészek szuggesztív erővel hozták elénk a mai fiatalok szocialista humánum­keresését, vágyódásukat a tisztultabb emberség után. Ugyancsak modern hangvételű és problematikájú színdarabbal mutat­kozott be a sepsiszentgyörgyi Álla­mi Magyar Színház is. Tömöry Péter A pipacsok halála című háromsze­mélyes színművének tulajdonképpeni, azaz egyetlen hőse, a férfi (Csergőf­­fy László) álom és valóság között ingadozva keresi az igazi boldogsá­got, saját élete értelmének a kitel­jesítését, s az abszurd elemekre épü­lő mű külső struktúrája (valamint Kiss Attila rendezése) sikerre is vinné ezt az előadást, ha a szerzői szöveg túl bonyolított logikai labirintusa fel nem őrölné idő előtt a néző jóindu­latú türelmét. Tömöry első színda­rabján kétségkívül érződik az írói te­hetség, s ha ezzel majd a nélkülöz­hetetlen színpadismeret is párosul, maradéktalan sikerű művekkel lephet meg a jövőben bennünket. Horia Lovinescu : Megkésett tavasz című drámáját két előadásban is láthatta a fesztivál brassói közönsé­ge (ploiesti-i és szebeni Állami Szín­ház). Egy család útkeresése és erköl­csi bukása — ennyi röviden a darab témája. Végül néhány szót Méhes György I Noé bárkája című színdarabjának a bemutatójáról, amelyre a brassói I szakasz utolsó napján került sor. In­dokolt érdeklődéssel vártuk ezt az előadást, hiszen ismert és népszerű szerzőről volt szó, akinek a színda­rabjai már külföldön is sikert arat­tak. A bárkaépítő, az emberiséget megmenteni akaró Noé és a vele szemben állók groteszk összecsapá­sa, a sziporkázó poén­eső ellenére sem érte el a kívánt hatást. A súlyos töltésű szövegrészek és a külsőséges groteszk elemek nem ötvöződtek ösz­­sze következetesen megkomponált egésszé, nem utolsó sorban az elő­adás, a műszaki hibák és a marosvá­­sárhelyi együttes csiszolatlan játéka miatt, amelyből egyedül Tarr László Noé-ja emelkedett ki egyszerűségé­vel, mértéktartásával. Konklúzióként : Brassóban kevés jó előadást láthattunk. Ez annál is saj­nálatosabb, mivel a színházi fesztivál egyik fő­ célja a hazai drámaírás és színjátszás legjelentősebb eredmé­nyeinek a felmutatása lenne, és itt mondjunk néhány elmarasztaló szót a brassói színház együtteséről is, a­­melynek előadásai (Angela Plati, Végtelen oszlop és Emil Poenaru Ha­rangok) szintén a középszerűség szint­jén maradtak. Ritoók János ORSZÁGOS SZÍNHÁZI FESZTIVÁL A sokféleségben -szürkeség A brnói zenei ünnepségek után Brnóban minden évben más-más a zenei ünnepségek jellegzetessége. Az alapítás évében, 1966-ban Bo­­huslav Martinu cseh zeneszerző mű­vészete állott a műsor középpontjá­ban, az 1967 évi hangversenyeket a régi zene jegyében rendezték, 1963- ban Leos Janacek művészete szólalt meg az ünnepeken. Az ezévi fesz­tivál műsorát az énekes zene alkot­ta, s az ünnepségek szervezője és lelke dr. Rudolf Pecman zenetörté­nész volt, az ő tudását és ízlését di­cséri a szeptember 27 — október 5 között megtartott hangversenyek műsora, amely a régi és új énekes muzsika kiemelkedő alkotásait ölel­te fel, s így mintegy keresztmetsze­tét adta az énekelt zenének. Már a megnyitón szemelvényeket kaptunk a legkülönbözőbb korok zenestílusaiból. A XVIII századi J. G. Ch. Störn négy fúvósra írott szo­natinája egy műsorra került Sztra­vinszkij Macskadalaival és J. Novak és A. Pinos avantgárd muzsikájával. Egyik este Jessye Normann (szop­rán) néger énekesnő és Irwing Gage (zongora) Purcell, Debussy, Poulenc, Fauré­ és Mahler-dalokat adott elő, egy másik hangversenyen brnói művészek cseh romantikus szerzők dalait szólaltatták meg. A bécsi Capella Academica és a brbói Mad­rigál Kórus a régi énekes színpa­dok ritkán hallható műveit mutatta be : J. J. Fux egykori bécsi mester Psyche című kamaraoperáját, F. B. Conti, illetve A. Caldara Intermez­zo­j­át. A modern színpadi muzsikát Schönberg expresszionista korszaká­nak monodrámája, az Erwartung című egyfelvonásos képviselte, ame­lyet V. Nesek vezényelt egyetlen szerepét pedig Alena Mikova prá­gai énekesnő alakította megrázóan. Utána Honegger Jeanne d’Arc című misztériuma következett, majd Schönberg Gurre dalai. Néhány év­tizeddel ezelőtt a közönség — de a szakemberek is — többnyire értet­lenül állottak az ilyen muzsika előtt, most a brnói nagy színházte­remben­­ a zsúfolt széksorok közön­sége valósággal ünnepelte a XX. század egyik legnagyobb zenei újí­tóját. A nagyobb lélegzetű művek közül megszólalt még Mahler Ének a föld­ről és L. Vycpalek Az ember dicsé­rete című kantátája. Sztravinszkij Zsoltárszimfóniáját, Bartók Cantata profánáját, Ravel Daphnis és Chloá­­ját L. Slovak vezényelte, s a pozso­nyi filharmónia szimfonikus zeneka­ra és vegyeskara mesterien tolmá­csolta a műveket Külön elismerés illeti a kórus vezetőjét, J. M. Dob­­rodinskyt és énekeseit a tiszta és biztos hangvételért és érthető szö­vegmondásért, amely a Bartók-kan­­táta előadását külön is emlékezetes­sé tette. Újszerű zenei formanyel­vével teljesen megnyerte a közönsé­get a lengyel K. Penderecki Lukács -passiója, melyet a krakkói K. Szi­­manowskiról elnevezett zene- és énekkar adott elő. Kitűnően szere­pelt az angliai Deller-együttes, egy Purcell- és egy Scarlatti-mise előa­dásával, a stuttgarti Bach Kollé­gium és Göchinger Kantorei pedig J. S. Bach kettős karra szerzett motettáival remekelt. A morasvs­­ka-ostravai tanítók kórusa Ostroil, Britten, Orff, Slavicky és J. B. Förster műveket adott elő kifogásta­lanul, a muzsika iránti igaz tiszte­lettel. Szép volt az az este is, me­lyen a Wiener Kammerhhoz, a brnói kamarazenekarral, a bécsi brnói és prágai szólistákkal lépett fel, műsorukon Handel-zsoltárok és Charpentier Tedeuma szerepeltek. A mai zenei avantgárdot ismer­tette az az érdekes, bemutatóval kí­sért kiállítás, amelyen a közönség új módszerekkel írott és rajzolt ve­zérkönyveket (partitúrákat) látha­tott és néhány közösen szerzett­­kollektív művet hallhatott. Alig fejeződött be a fesztivál, má­ris megkezdték a jövő évi nemzet­közi zenei ünnepségek szervezését. A hangversenyeken a régi és az új cseh zene legjobb alkotásai szere­pel­ne­k. Lakatos István DALOSKOR ÉVFORDULÓ TORDASZENTLÁSZLÓN Kétnapos ünnepségen emlékeztek meg Tordaszentlászló lakói a helyi énekkar megalakításának nyolcva­nadik évfordulójáról. Az ebből az alkalomból ki is állított dokumen­tumok tanúsága szerint a Daloskor kerek évfordulója tulajdonképpen az elmúlt évre esett. De nem szo­kás ünnepelt nélkül ünnepelni , a tordaszentlászlói énekkar pedig ta­valy éppen csak hogy lábra állt és elkezdte a próbákat. Tavasszal az­tán új karmester, Almási István, a kolozsvári Folklórkutató Intézet munkatársa vette át a vezetést. Nemcsak a munka vált sokkal fe­gyelmezettebbé, de új, igényes re­pertoárt alakítottak ki, mely na­gyobb művészi teljesítményre sar­kallta a dalosokat. Mi sem bizonyít­ja ezt jobban, mint a sikeres sze­replés a IX. országos műkedvelő verseny medgyesi megyeközi sza­kaszán. Az utóbbi időszakban több Kodály-feldolgozást és néhány pre­klasszikus művet mutattak be igé­nyes kidolgozásban. Ilyen eredmé­nyek mellett már lehetett évfor­dulós ünnepségekre gondolni. Az előkészületek krónikájához tartozik az is, hogy ezen az őszön látogatottabb volt, a tordaszent­lászlói művelődési otthon, mint bár­mikor. Állandó néprajzi kiállítást, majd népművészeti kiállítást nyi­tottak, az énekkarral egyidőben rendszeresen próbált a fúvósze­nekar. Almási István gyermekkórust is alakított, így aztán az ünnepi es­tén zsúfolásig megtelt kultúrotthon­­ban nehezen lehetett volna különb­séget tenni nézők, szervezők, mű­kedvelők és ünnepeltek között, hi­szen majd mindenki tett valamit a siker érdekében A hivatalos ünnepségen a helyi iskola igazgatója alapos, hellyel­­közzel tudományos értekezésnek is beillő beszámolóban elevenítette fel a Daloskor eseményekben gazdag történetét. A Kolozs megyei művelő­dés- és művészetügyi bizottság ne­vében Liviu Riureanu alelnök üd­vözölte a tordaszentlászlóiakat és­ átadta az évfordulós diplomákat. ] Kitüntető oklevelet kaptak az ének-­­ kar régi és jelenlegi*tagjai, a fúvós-­ zenekar tagjai, a színjátszók és más­­ műkedvelők, valamint sokan má­sok, akik kitűntek a művelődési munka szervezésében és irányításá­ban. ...... — A férfikaron és a gyermekkóru­son kívül az ünnepi ■ műsorban fel­lépett a fúvószenekar és a tánc­csoport. Meghívottként Palocsay Zsigmond olvasott fel verseiből. Balogh Ferenc, a kolozsvári zene­művészeti főiskola tanára Bartók feldolgozásokat játszott egy torda­szentlászlói születésű hangszerké­szítő mester hegedűjén. Popa Va­sile rákosi tanító versben köszön­tötte az énekkart, Hodrea Aurel román népdalokat adott elő. Ha­gyományt idéző volt a műsor után rendezett batyusbál, amely reggelig tartott. Ugyanebből az alkalomból kiállí­tást is nyitottak Györkös Mányi Al­bert tordaszentlászlói festő szülő­falujának hangulatában fogant ké­peiből. Az esemény annyiból is ne­vezetes, hogy Tordaszentlászlón ez volt az első képkiállítás. Minden­képpen örvendetes, hogy az úttörő szerepére éppen a helyi közönség­hez annyira közel álló művész vál­lalkozott. Tar Károly A táj fölveszi a benne élő nép ar­cát. És a nép is viseli a táj arcula­tát. Ez utóbbi nemcsak a romantika hitelve. A század egyik legnagyobb lélekbúvárának is igazolt állítása ; az ő művének címét írtuk e cikk fölé. A csángó legfőbb jellegzetessége ebben a felfogásban az lenne, hogy : széleken lakó nép. Völgyek bejára­tainál, medencék szélén, fennsíkok peremén. Peremlakó — perioikosz. És a nemzetiségi lét­ peremén, a tár­sadalom szélén, a kultúra határvi­dékein tanyázó. Mint ilyen, a csán­gó őrzött meg legtöbbet és vesztett el legtöbbet az örökségből, őrzi a legősibb jellegzetességeket és elvesz­ti a legáltalánosabbakat. Beke György félkönyve — az egész kötet *) terjedelmének fele az övé, de lényegének majdnem az egésze — Orbán Balázs nyomdokain járva, ezt a peremvidéki arcot, szé­len lakó sorsot írja, nyomozza le. A hétfalusi, azaz (ideszámítva az apá­cai, újfalusi és krizbai csángót) a tízfalusi csángó — a barcasági me­dencének a szélein lakik. A táj tör­ténelmének súlyát mindig viselte, de —mindig ingázott. Bejárt a köz­pontibb fekvésű részekbe dolgozni, s azért, amit otthon őrzött, kijártak az adóbeszedők és a néprajzi gyűj­tők. Beke módszerének az a leg­­nagystelűbb igazolása és ki nem mondott tételeinek a szemléltetése, hogy csángó tájrajza nagyrészt nem is otthon ,.játszódik“ ; a csángót például Bukarestben is „a széleken“ mutatja meg Kocsis, kihordó, be­járó, szolga, taxis. A hétfalusi csán­gó modern törté­n"*» fö!»( Bukarest *) Beke György — Kodár Sándor — M­­ikri Imre : Orbán Halál«, nyom­dokain. Irodalmi Könyvkiadó, Bu­karest, 1969. külvárosaiban meg Brassóban ala­kult. Kereset, kultúra, etnikum — jobbára széttolódott e központok tör­ténelmében. De a csángók egy ré­sze mindig visszamentette magát haza­ a szélekre. Beke riportja nemcsak szociográ­fia ,nemcsak meglátás, közlés, tudó­,­sírás és töprengés, hanem költészet FÖLD ÉS LÉLEK is. Szépirodalom, amely bizonyos ér­telemben függetlenedik tárgya je­lentőségétől. Ezt azért tartom külön megjegyzendőnek, mert Beke jóné­­hány regény szerzője, s az irodalom KÖNYVEK egynémely adminisztrátora mégsem íróként tartja számon, hanem „csak“ riporterként. A most megjelent A romániai magyar irodalom történe­te című egyetemi jegyzet. A riport fejezetben három sorban em­líti, ebből­ kettő köteteinek címe, köztük — a riportok közt — a regé­nyeié is. Az első sor meg ennyiből áll „egyik legmozgékonyabb és leg­termékenyebb“... A kötet összeállítása ezeken az „egyik­ leg“-eken túl igazságtalan összehasonlításra buzdítja az olva­sót. A másik riport szerzője ugyanis, I aki a Hargita környékén, Csíkban, I Udvarhelyen s Gyergyóban, a szék­­kely centrumban indul el, kezében I Orbán Balázs látó- és­ térképeivel, I szeszélyes-szubjektív szúrópróbákat I venni a m­ai valóságból. Fodor Sán-I­dór író. Nemcsak az, hamm­­annak minősített is, említett jegyzet! Novella fejezetében külön bekezdés-1 sel, nagybetűkkel nyomtatott név-­ vel. És mégis: Fodor Sándor rí-1 portját érezzük „bátor, jószemű, be- I csületes, szókimondó“ zsurnalisztiká-­ nak, jó újságírásnak. Irodalmi hang-1 vételt kedélyes kiszólások, modoros-1 Ságok, a tárgyhoz nem tartozó vagy | meg nem oldott évődő kérdésféivé-| tések hivatottak biztosítani (miért | szőke például a Nyikó ?), de ered- | ménytelenül, mert a „kapcsolato-1 san“, az „illetően“ s a további eh-­ hez hasonló hevenyészett zsurna-t­iszta fordulat e különben sem erős]­íróiságot hatástalanítja. Beke György csángó riportja viszont irodalom,­­ már stílusának tartózkodó, rejtett | lírájú méltósága által is.­­ Mikó Imre kitűnő tanulmánya a­ könyv élén mely a szerzőt nemcsak ] életrajzának és művének, A Szé­kelyföld leírásának szemszögéből ismerteti, hanem beállítja a kor je­lentős összefüggéseibe is, megterem­ti a két tanulmány-riport között az összekötő láncszemet , s hangütésé­vel, kitűzött tájékozódási pontjaival eléri ,hogy az olvasó tudatában valóban folytatás kövesse Orbán Ba­lázs útját — a riportok menetében. Oly gyorsan elfogyott a kötet - az általam szerzettet már a kezem­ből tépik ki, hogy egy más konti­nensre küldjék, —, hogy érdemes­nek látjuk egy fényképpel, rajzok­kal, térképekkel, jegyzetekkel bőví­tett új kiadás megjelentetését. Szőcs István hírek Sorra-rendre nyíltak és nyílnak meg a megyei tárlatok, a képzőművészeti élet évi se­regszemléi. Képünk a kolozsvári tárlaton készült, melynek ismertetésére rövidesen visszatérünk (CSOMAFAY FERENC felvétele) Egy hét leforgása a­­l­­att három írót látott­ vendégül a temesvári I Ady Endre irodalmi I kör. Méliusz József, a nemrég megjelent Vá-I ros a ködben című re- i génye kapcsán irodal-1 műnk időszerű problé- I máiról beszélt. A kö-­ vetkező ülésen a Ko- I runk szerkesztői i­s találkoztak olvasóikkal.] Ebből az alkalomból | Balogh Edgár A törté­nelmi téma újszerű je-­­­lentkezése a romániai magyar irodalomban és d K. Jakab Antal Az ab­szurd dráma címmel­­ tartott előadást. (Mun­katársunktól) Buziáson új népi e­­gyetem nyitotta meg kapuit s ezzel Termes megye városaiban hat­ra emelkedett a felnőtt­­nevelés e sajátos intéz­ményeinek a száma. Az idén első ízben próbál­koznak falusi népi e­­gyetemek létesítésével is. (Munkatársunktól) 1969. NOVEMBER 22., SZOMBAT SPORT # SPORT # SPORT # SPORT 0 SPORT ♦ SPORT » SPORT 0 SFOg» Vívó Balkán-bajnokság IONEL DRIMBA aranyérmes A férfi egyéni tőrversennyel­­ megkezdődött Zágrábban a vívó Balkán-bajnokság. A négy román résztvevő közül hárman jutottak­­ be a döntőbe, Tudor Petrusc rosz­­­­szabb találatarányával az elődöntők­­ során kiesett. A hatos döntőbe így­­ három román (Drimba, Ursovici,­­ Tiu), két bolgár (Dimitrov, Mal­­j­cev) és egy jugoszláv versenyző­­ (Blazicko) jutott. A körmérkőzések során olimpiai­­ bajnokunk biztosan verte vala­­­­mennyi ellenfelét és végre, annyi kihagyás után, ismét bajnoki címet­­ szerzett. Várakozáson felül szere­­­­pelt Gabriel Ursovici , négy győ­­­­zelmével megszerezte a második­­ helyet. Tiu csak ötödik lett. Ered­­­­mények : 1. Ionel Drimba 5 gy., 2. I­­. Ursovici 4 gy., 3. Malcev 2 gy.,­­ 4. Dimitrov 2 gy., 5. M. Tiu 1 gy., 6. Blazicko 1 gy. A kard egyéni küzdelmei során a döntőbe három román (Vintila,­­ Irimiciuc, C. Nicolae) és három­­ bolgár versenyző (Nikolov, Szpiri-­i­donov és Atanaszov) került. A döntőben a részvevők körbe­verték egymást, az elsőséget végül a bolgár Szpiridonov — 4 győze­lemmel — szerezte meg Octavian Vintila, Dan Irimiciuc és Atana­szov előtt. Világbajnoki főpróba TEMESVÁRI TUDÓSÍTÁS Még el sem­ haltak a kolozsvári, kis világbajnokságnak is beülő nem­zetközi női kézilabda torna vissz­hangjai, és a román kézilabda böl­csőjében, Temesváron Európa leg­jobb férfi együttesei találkoznak, hogy a Bukarest Kupát helyettesítő Kárpát trófea elnyerésével szerezze­nek rangot országukban e sportág­nak. A X- jubileumi rendezvényre különösen jelentős esemény előtt ke­rül sor : 1970 februárjában Párizs­ban rendezik meg a VII. kispályás kézilabda világbajnokságot , 16 résztvevővel. Számunkra különösen nagy jelen­tőségű a párizsi VB, hiszen a román kézilabdázók 1961-től a világ élvo­nalába tartoznak, válogatottunk két­szer nyert világbajnokságot, leg­utóbb Svédországban bronzérmet szerzett, jövőre pedig előtte az újabb nagy lehetőség: ismét világ­­bajnokságot nyerhet! A Kárpát trófea kézilabda tornát először 1959-ben rendezték meg, s azóta az évenként lebonyolításra kerülő torna a világbajnokság utáni legjelentősebb rendezvénnyé lépett elő. Nemzetközi szinten a kerékpá­ros Béke-versenyhez, vagy a Wimbledoni nagy teniszversenyhez hasonlítható. Eddig nyolc alkalom­mal a román kézilabdázók diadal­maskodtak, csupán 1959-ben győzött idegen csapat. Az ezévi torna külön érdekesség, hogy az eddigi állandó résztvevőit mellett­, mint Románia és Magyar­­ország, ritkábban látott vendégek, Dánia, Svédország, Lengyelország is bejelentették részvételüket és jelen lesz a VB házigazdája, Franciaor­szág válogatottja is. A temesvári kö­zönség viszontláthatja nagy riváli­sunkat, Jugoszlávia együttesét is. A vendégek között az ezüstérmes dán válogatott ígérkezik a legna­gyobb ellenfélnek, Svédországban legyőzték a szovjet csapatot is, a pá­rizsi VB-n is a nagy esélyesek kö­zé tartozik. A dán játékosok elsősor­ban kitűnő lövőkészségükkel jelen­tenek veszélyt valamennyi ellenfe­lük számára A francia válogatott mint a VB házigazdája érdemel fi­gyelmet, a jugoszlávokat nem kell külön bemutatni olvasóinknak, so­kan emlékeznek még a tavaly elle­nük keservesen kivívott döntetlenre. A svéd és magyar csapat pedig nem egyszer okozott már meglepetést. A körülményeket figyelembe véve, a X. jubileumi küzdelemsorozat vi­lágbajnoki főpróbának ígérkezik, valamennyi résztvevő minden bi­zonnyal igyekszik majd taktikai­technikai elgondolásait kipróbálni, a temesvári közönség pedig abban az irigylésreméltó helyzetben van, hogy szemtanúja lehet e minden előző tornát felülmúló főpróbának, az utolsónak a világbajnokság előtt. Hármas holtverseny (Folytatás az 1. oldalról) történhetett volna valami, akkor azt úgy jegyezhettük volna fel, mint a Dinamo legsúlyosabb vereségét pályafutása során. A Rapid nagy­lelkűen, vagy talán játékosságának engedve, erről lemondott, de arról nem, hogy az őszi idény végén eset­leg az élen végezzen. És ez nem le­hetetlen, mert régen láttuk védel­mét ily szilárd lábakon állni, kö­zéppályásait ily sokat és főleg oko­san mozogni. Csupán a csatárok ját­­­tékával lehetnek, elégedetlenek a szakvezetők. Miközben a fővárosban, saját pá­lyáján, a Dinamo tragédiáját figyel­tük (mennyire hasonlít ez a tavalyi­hoz !), a rádió jóvoltából megtud­tuk, hogy kemény harc után fel­zárkózott a harmadik csapat is. A craiovai diákoknak a 88. percig kel­lett harcolniuk, hogy­ minimális előnyre tegyenek szert a Petrolullal szemben. Oblemenconak kellett lat­ba vetnie minden tudását, hogy­­ most hármas holtversenyről beszél­­­­hessünk. Tehát három csapat áll egyaránt­­ 15 ponttal az élen. Ki lesz az őszi bajnok? A hátramaradt ta­­­­lálkozókat megvizsgálva, talán a­­ Dinamónak van a legkönnyebb­­ programja. Ez viszont aligha ele- I geridő az elsőséghez, mert a csü- I törtöki játékokkal ma már a kul- I lógók ellen sem tudnak győzni. I A „görög vasárnap“ utáni for- I duló másik érdekessége, hogy val- I tozás történt a táblázat legmegkö- I vesedettebb részén, a kullogok há- I zatáján is. A marosvásárhelyiek, s legalábbis vasárnapig, amikor ép­ I­pen legnagyobb ellenfelük otthona- I­ban, Ia?i-ban játszanak, átadták a utolsó helyüket a Polinak. Hogyan I történhetett ez meg? Egyrészt úgy,­­ hogy Steinbach Péter edző fiai megelégelték a gólképtelenséget. Csütörtökön háromszor vették be egyik legjobb kapuvédőnk, Ada­­mache kapuját, másrészt a Crreul, bajnokságunk legfiatalabb csapata, 2:0 arányban fektette kétvállra a moldovai diákokat. És ezzel a Ma­rosvásárhelyen oly rég várt hely­csere megtörtént. Megtörtént ottho­nában, de ... tartós lesz-e ? Ez az a kérdés, amely az éllovas kilétének találgatása mellett az őszi hajrá legizgalmasabb kérdése, mert — mint említettük — az USA vasárnap Iaxi-ba utazik, onnan pedig újab­ban nehéz pontot elhozni. Steinbach edzőnek tehát továbbra sem lesznek nyugodtak az éjszakái! Ami az alagsor és a legfelsőbb emelet között történt, nem valami érdekes. Talán csupán annyiban, hogy a Farul csak Georgevics ön­góljával tudta kétvállra fektetni a fiust, az UTA nem tudta — főleg a játékvezető jóvoltából — megsze­rezni azt a pontot, amelyre az ön­bizalom szempontjából oly nagy szüksége lenne, a Steaua pedig nem tudott gólt lőni a pitesti­eknek, akik Dobrin nélkül, de a nagyszerű sor- TELEX • Új éllovas az országos férfi sakk­­bajnokságban : a nyolcadik forduló játszmáinak lebonyolítása után Szabó Gyula került az élre — 6 ponttal. A további sorrend : Ghitescu 5,5 ; Miti­­telu 5 ; Cioci­tea 4,5 ponttal. A női bajnokságban továbbra is Margareta Teodorescu vezet — 6,5 ponttal, Simu és Baumstarck előtt • Asztalitenisz BEK mérkőzés : Berlinben az Aussen­­handel női csapata 5:2-re győzött az Aradi Vointa ellen • Románia jégko­rong válogatottja második találkozó­ján 10:2 (3:1, 5:0, 2:1) arányú győzel­met aratott a dán válogatott felett. • Sorsoltak a kosárlabda BEK nyol­­caddöntőjére : a Bukaresti Dinamo férfi csapata a belga Racing Malines együttesét fogadja, a Bukaresti Ra­pid női csapatának pedig a francia Clermont Ferrand együttese lesz az ellenfele. További párosítások — fér­fiak : Varsói Legia — Szófiai Akadé­­mia, Belgrádi Vörös Zászló — Athéni Panathinaikosz, Real Madrid — Bu­dapesti Honvéd ; nők : Budapesti MTK —Szófiai Akadémia, Firestone Viane— Sparta Prága. A mérkőzéseket oda­visszavágó alapon november 29 — de­cember 13 között kell lebonyolítani. ASA—Steagul ro$u 3—0 (2—0) ; Farul—Jiul 1-9 (0—0) ; Bákói Di­namo—Kolozsvári U 2—1 (1—0) ; Bukaresti Dinamo—Rapid 0—2 (0—2) ; Cricul—Politehnica 2—0 (2—0); Steaua—FC Argeș 0—0 ;­­ Craiovai U—Petrolul 2—1 (0—0) ; CFR-UTA 1—9 (1—0). mában védő Niculescuval léptek pályára... Ennyit a csütörtöki fordulóról, mert máris nyakunkon a vasárnap. Holnap ugyanis ismét pályára lép­nek csapataink, hétfőn pedig lesz miről tárgyalni bőven, mert olyan találkozókra kerül sor, mint a Poli- ASA, az UTA-FC Arge?, a Kolozs­vári U-Rapid, a St­ugul ro?u-Craio­­vai , és ezek közül bármelyik eredménye komolyan befolyásolhat­ja az őszi rangsorolást. Bük. Dinamo 11 7 1 3 23—12 15 Rapid 11 6 3 2 20—11 15­­ Craiovai U 11 6 3 2 19—11 15 FC Arges 11 5 3 3 24—14 13 Bákós Dinamo 12 5 3 4 18—15 13 Jiul 12 6 1 5 17—16 13 Farul 12 6 1 5 16—18 13 Steagul Ioșu 12 6 0 6 19—23 12 UTA 12 5 2 5 15—20 12 Kolozsvári U 12 3 5 4 16—16 11 Steaua 10 4 2 4 26—19 10 Crisul 12 4 2 4 17—25 10 CFR 12 4 2 6 10—19 10 Petrolul 10 3 3 4 12—13 9 ASA 12 3 1 8 19—22 7 Politehnica 12 2 2 8 7—15 6 Miért van törpepapagáj az előszobában? A megyei kanál­gyártó válla­lat, amely mellesleg — a munka­erők jobb fölhasználása végett — nem kanalakat, hanem hamutar­tókat, készít, ellenőrzés előtt a föl­­támadás határozott jeleit mutat­ta. Az ellenőrzés bármilyen gyors, nem lehet gyorsabb, mint a híre. Az emberi őszinteség és a jóság hozzásegíti a vállalatokat és in­tézményeket, hogy az ellenőrök szándékát kiismerjék. Vannak barátok, komák, sőt vérrokonok az ellenőrök között is, akik közlik az érdekeltekkel az ellenőrök célját, szokásait, és kedvenc ételük elkészítési mód­ját, így az ellenőrök nemcsak pél­dás rendet és lázas munkát ész­lelnek. De azt is tapasztalhatják, hogy az étkezdében éppen rabló­­pecsenyét sütöttek, enyhén fűsze­rezve. A kanálgyártó vállalat kantin­jában legalábbis az volt, a főel­­lenőr legnagyobb ámulatára. És nemcsak a vállalat kanalainak kiállítását tekinthették meg, ha­nem jelen volt az egész föltá­madt munkaközösség is, örömtől sugárzó arccal. Az eltűntek megkerültek, a bé­nák táncoltak, a vakok az ellen­őrök minden mozdulatára bólin­tottak, az inaszakadtak pedig ágyaikból díszkaput ácsoltak, aho­vá a tegnapi reszketésök üdvöz­lő szöveget írtak, arany belük­kel így az ellenőrök hamarosan megállapították, hogy a megyei kanálgyártó vállalat lelkesen fej­lődik és nem különbözik a me­gye többi munkahelyétől. Legfönnebb a díszkapuhoz használtak a szükségesnél több politúrozott deszkát. A dolgot nem azért teszem szó­vá, mert különös. Vannak ennél különösebb jelenségek is. Egyszer egy ellenőr megkér­dezett : miért van minden igaz­gatói várószobában törpepapagáj? A kérdés először meghökken­tett , ha nem egy komoly ellen­őr teszi föl, úgy a gondolkodás zavarára gyanakodhattam volna. — Szereti maga a törpepapa­gájt ? — érdeklődtem. Mire az ellenőr szeme csillogni kezdett. — Igen! — kiáltotta — na­gyon szeretem a törpepapagájt! Nekem is van otthon. — íme — mondtam — ezért talál az igazgatói várószobákban törpepapagájt. Ha a halakat sze­retné, akváriumot pillanthatna meg, ellenőrzés közben. — És ha most mennék, akkor is találnék ? — érdeklődött. — Természetesen — mondtam —, mert amíg odajutna, addig szereznének... Valószínűnek tartom, hogy kör­útjai során, ellenőrzés közben, mindig ugyanazzal a madárral találkozott. Mert távozása után a madarat átküldték a következő vállalathoz, onnan pedig tovább. A törpepapagáj órákkal előbb érkezett, mint az ellenőr, és pár perccel későbben távozott, de gyorsan, hogy körúton levő szárnyatlan barátját megelőzze Az ember ugyanis azt látja, ami van. De az ellenőr gyakran azt látja, amire vágyik-Lelkiismeretes munkát, mo­solyt, udvariasságot, rendet, a törvények betartását. A törpepapagáj-kedvelő ellen­őr mindenütt törpepapagájt ta­lál, de ha a fülesbaglyot szereti, akkor a folyosón reábukkan a fülesbagolyra. S attól kezdve minden folyo­són ül a számára fülesbagoly, váratlanul és meghatóan. Mindez nem látomás , mert az ellenőr vágyálma valósággal je­len van. A jövő-menők is látják ; ebből tudják, hogy ellenőrzés fo­lyik. Ha eltűnik a fülesbagoly akkor befejeződött az ellenőrzés. Az ellenőr viszont a fülesbagoly jelenlétéből tudja, hogy rend van. Nem beszélünk határesetekről, amikor az ellenőr vágyait a vál­lalat nem fogja fel. Hallottam ilyesmit is: viola szagot permeteztek a termekbe, mert valami híreket összecserél­tek­.A kanlinban — hibás értesülés alapján — pulykahúst adtak. Az ellenőr egyfolytában tüszkölt, és mikor meglátta a húst, elfogta a pulykaméreg. — Nekem ezt ne adják be — kiabálta — ne traktáljanak ilyesmivel! Valószínűleg szilvásgombócot szeretett volna, de nem mondta meg világosan. 4 violaszaggal meg a pulyka­hússal az intézmény mindent el­rontott, 4? ellenőr mérgesen vizsgálta a könyveket, és végül valami horribilis hiányt talált. ...Ha a kantinban szilvásgom­bócot készítenek, ezt a szeren­csétlenséget talán elkerülték volna .. Bajor Andor TÜCSÖK ÉS BOGÁR

Next