Előre, 1970. január (24. évfolyam, 6894-6917. szám)

1970-01-16 / 6904. szám

XXIV. évfolyam 6904 sz. 6 oldal éra 30 iráni 1970. január 16., péntek A TERMELŐSZÖVETKEZET. A TAGOK A MUNKA MEGSZERVEZÉSÉNEK S AZ ÉS JAVADALMAZÁSÁNAK____________ , TÖKÉLETESÍTÉSÉRE HOZOTT ORSZÁG INTÉZKEDÉSEK AZ MTSZ-EK Ir JAVÁRA KÖZGYŰLÉSEINEK NAPIRENDJÉN K­özgyűlésre készülnek min­den mezőgazdasági ter­melőszövetkezetben. A nagy esemény alkalmá­val a tagok új, jelentős intézkedéseket vitatnak meg, ame­lyeket a pártvezetőség kezdeménye­zésére a Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetek Országos Szövetségének plenáris ülése foglalt határozatba és bocsátott megbeszélés céljából az egész szövetkezeti tagság elé. A szö­vetkezeti mezőgazdaság fejlesztését elősegítő programot nagy érdeklő­déssel, teljes­­ egyetértéssel fogadták faluhelyen, ami biztosíték arra, hogy megvalósuljanak azok a feladatok, amelyeket a X. pártkongresszus tűzött ki a mezőgazdasági termelés növelé­se, a lakosság minél jobb ellátása érdekében. A termelőszövetkezetek tevékeny­ségének javítását előmozdító intéz­kedések a szövetkezeti mezőgazda­ság jelenlegi szakaszának követel­ményeiből fakadnak. A szövetkezetek java része jó gazda módjára tevé­kenykedett, sok mtsz hozam dolgában megközelítette az állami mezőgazda­­sági vállalatok gazdálkodási ered­ményeit. Bebizonyosodott, hogy a ter­melőszövetkezet a szocialista nagy­üzemi gazdálkodásnak olyan formá­ja, amely harmonikusan hangolja egybe az állam s a szövetkezeti tag­ság érdekeit. Annak ellenére, hogy a szövetkezeti mezőgazdaság egészében szép si­kereket ért el, számos mtsz nem hasz­nálta ki megfelelően természeti, gaz­dasági, műszaki adottságait, s emiatt gyenge hozamokat valósított meg. Ilyen helyeken nem volt kielégítő a tagok javadalmazása sem. Az ér­vényben lévő egységes munkaszerve­zési és javadalmazási­­rendszer pe­dig nem ösztönözte az mfsz-eket ered­ményesebb munkára. Egyes helyeken lábra kapott a fegyelmezetlenség, a hanyagság, a termelés ügyei iránti érdektelenség. Ezzel szemben az új intézkedések megfelelő kereteket te­remtenek arra, hogy a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit mindenütt meg­felelőképpen kihasználják, lehetősé­get kínálnak arra, hogy meghonosít­sák a korszerű termeléstechnikát. E határozatok alkalmazása nyomán a mezőgazdaság képes lesz arra, hogy kielégítse nemzetgazdaságunk igé­nyeit, hozzájáruljon a lakosság minél jobb ellátásához. Az intézkedések biztosítják azt, hogy a szövetkezeti tagok tényleges részvételük nyomán élvezzék munkájuk gyümölcsét. Az elkövetkező napokban minden szövetkezeti közgyűlés napirendjére tűzik a munkanormák, a munka ja­vadalmazása alkalmazásával kapcso­latos kérdéseket. Minden szövetkezeti tagnak alaposan meg kell értenie az új elveket. Gyakorlatba ültetésüket előzte meg a szövetkezet helyzetének részletes elemzése, hogy a lehető legjobb megoldások kerüljenek al­kalmazásra. Az újabb intézkedések végrehajtása a tagság teljes jóváha­gyásával, egyetértésével történjék. A minisztérium és az MTOSZ ajánlásait a helyi sajátosságokhoz kell igazítani. Nyíltan rá kell mutatni azokra az okokra, amelyek előidézték a gyen­gébb gazdasági és szervezési tevé­kenységet ; világosan kell látni azt is, hogy az új intézkedések mikép­pen járulnak hozzá a termelés meg­javításához, a hozamok növeléséhez. Jól tudjuk, hová vezet a rossz mun­kaszervezés, a gyenge munkafegye­lem, az a nemtörődöm magatartás, amely egyik-másik mtsz-ben a tagok­­ és a vezető tanács részéről megnyil­vánult. Az említett határozat elő­irányzatainak — a többi között — éppen az a célja, hogy életbe ülteté­sük nyomán minden mtsz-ben ren­det, fegyelmet honosítsanak meg, hisz ez az alapfeltétele annak, hogy a munkaerőt, a műszaki felszerelést a legnagyobb hatékonysággal használ­hassuk ki. A közgyűlések részvevői úgy segíthetik elő a gazdaságuk fel­virágzását és saját jólétük további növekedését, ha rámutatnak a hibák­ra s azok okaira, melyek előidézték az adott kedvezőtlen helyzetet, a kü­lönböző termelőműveletek elhanya­golását, a gyenge hozamokat. A munkában mindenütt igazi szövetke­zeti szellemet kell megteremteni. Úgy változik meg kedvezően a gyengébb szövetkezetek gazdasági helyzete, ha a tagok rendszeresen, állandó­­ jel­leggel kiveszik részüket a munkából. Mint ismeretes, a jobb szervezési keretek megteremtése érdekében sok helyen belső ügyvitellel rendelkező farmokat létesítenek, amelyeknek sa­ját — a szövetkezet össztermelési ter­ve szerves részeként — termelési és pénzügyi tervük van. Ahol a kerté­szet és az állattenyésztés kevésbé fej­lett, szakosított csoportokat szervez­nek. Továbbra is megmarad az ál­landó brigád, a csoport, mint szerve­zési forma mindaddig, amíg farmok létesítésére mindenütt megérnek a fel­tételek. A farmokon, brigádokban, csoportokban a tagok közösen dol­goznak. Ez elősegíti a munkafegye­lem megszilárdulását, a felelősségér­zet növekedését. A szövetkezet köz­gyűlése hivatott megállapítani a nap­tári napok azon legkevesebb szá­mát, amelyen — kampányokra eloszt­va — minden szövetkezeti tagnak dolgoznia kell. Ez az intézkedés két­ségkívül biztosítja valamennyi terme­lési művelet időbeni elvégzését, s így a hozamok fokozását is. A vezetőta­nács javaslatára ugyancsak a köz­gyűlés dönt az olyan tagok anyagi felelősségéről, akik az előírt napokon hiányoztak a munkából és emiatt a gazdaságnak kára származott. Az anyagi károkat az illető tagoknak járó részesedésből térítik meg. A mezőgazdasági szerveknek, a szövet­kezetek vezetőtanácsainak világo­san rá kell tehát mutatniuk a tagok kötelezettségeire. Meg kell értenünk, hogy a termelés színvonala végered­ményben a szövetkezeti tagság szor­galmas, becsületes munkájától függ: amilyen a munkában való részvétel, olyan lesz a termés, az egyéni jöve­delem is ! Fülöp Ernő (Folytatása a 3. oldalon) Háromezer tanterem Oktatásunk anyagi alapja 1970- ben több mint 3000 tanteremmel gyarapodik, vagyis mintegy 1300-zal többet építenek, mint ahogy az öt­éves tervben előirányozták. E tan­termekre a tízéves iskola általá­nossá tétele és a gyermekek 6 éves korban való beiskolázása céljából van szükség. Főleg Gorj, Delj, Har­gita, Hunyad, Prahova, Szeben, Suceava és Vaslui megyei helysé­gekben építenek új tantermeket, mivel az utóbbi években e megyék­ben különösen megnövekedett a lakosság száma. Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság ­ AKIK MODERN f atyáinkról „álmodnak“ M­ a már mindenki tudja, hogy tervszerű szocialista előreha­ladásunknak lényeges feltételei közé tartozik a nagy cél­kitűzésekhez igazodó településpolitikai koncepciók meg­valósítása. Évtizedeket igénylő, talán csak a tudat átala­kításához mérhető nagy munkáról van szó, hiszen olykor évszázadok örökségével, mérhetetlen múltbeli mulasztá­sokkal áll szemben a településrendezés. Különösen falvaink kiala­kulásában hatottak anarchikusan a legkülönbözőbb tényezők : há­borúk, földesúri és egyházi érdekek, a föld kisebb-nagyobb magán­­tulajdonokra szaggatottsága, a spontán kirajzás vagy menekülés az anyaközségekből stb. Ezek miatt van még ma is annyi távlatilag fejlődésképtelen, kevés vagy csökkenő lélekszámú, az úthálózatok ütőereitől félreeső településünk, szórványunk. Az iparosítás, a me­zőgazdaság szövetkezetesítése, s legutóbb a területi-közigazgatási átszervezés egészséges gravitációs csomópontokat rajzolt az ország térképére. E vonzás­­csomópontok további fejlődésének, gazdasági, szociális-kulturális előbbrejutásának feltétele a községrendezés. Óriási munka, mert egyetlen település szisztematizálása esetében is időben és térben kell látni, kell ismerni a táj gazdasági erőtartalé­kait, az arányos területi fejlesztés szempontjait. Jól értesültünk (lapunkban is hírt adtunk róla) , a községrendezés elméleti előkészítésében jelentős és úgy hisszük, hogy más megyék számára is tanulságos munkát végzett el a marosvásárhelyi CSAP. Erről beszélgettünk RADÓ KÁLMAN műépítész-igazgatóval és GYÉ­­RESI MÁRIA technikussal. A riporter kérdéseire adott válaszok lapunk 4. oldalán BŐVÜLŐ ÁRUSKÁLA A KISIPARBAN Új év, új áru — a kereskedelem régi aranyszabálya. És­­ha a­ keres-, kedelemé, akkor nyilván a termelőé is.. így magától adódott az ötlet, hogy felkeressük a Kisipari Terme­lőszövetkezetek Országos Szövetsé­gének beszerzési és értékesítési igaz­gatóságát, és afelől érdeklődjünk, milyen meglepetéseket tartogat a vásárlók részére a kisipar. Late Vic­tor aligazgató láthatóan zavarba jött, amikor óhajunkat előadtuk, és zavarára egy-kettőre meg is talál­tuk a választ. Az új termékek lis­tája oly hatalmas, hogy azt néhány óra alatt még átnézni is nehéz lett volna. Mit tehettünk egyebet, mint tallózgatni kezdtünk, sorra vettük a legfontosabb termelési ágakat, és igyekeztünk kiválasztani a legjel­lemzőbb adatokat, újdonságokat, így megtudtuk, hogy a kisipar ki­tartott régi elve mellett, és mind a konfekció, mind a bőripar terén to­vábbra is a kis sorozatok híve ma­radt. Az elmúlt esztendő végén a Mangálián megrendezett szerződés­­kötéseken a szövetkezetek éppen ezért igyekeztek számos új modellt bemutatni, amelyek közül több is szép sikert aratott. A hazai Celesta, Mugur, Craiasa, Dora, Florela, Zina és Nausica elnevezésű kelmékből előállított női ruhák kelendőknek is bizonyultak. De, amint kiderült, mér. MJ7'.* “■ ,ő rp«fyedérff?-i ,11* lüzl*» tekbe kerülnek a tiszta gyapjú szö­vetekből készült termékek is, ame­lyek anyaga importból származik. A legnagyobb sikert a kolozsvári Drum nou és a nagybányai Unirea szövetkezet aratta, amelyek az első félévben 14 000 női ruhát szállíta­nak majd a kereskedelemnek. Különösen nagy volt a vetélke­dés a cipőt és bőrdíszműárut előál­lító szövetkezetek között. A szerző­déskötésen 81 szövetkezet vett részt, ezek 1200 pár cipő- (316 férfi, 221 női és 663 műbőr), 972 bőrdíszmű­­ánu-i-ibolellt íPí­tertő­ táskát, 160 uta­zótáskát, 6 bőröndöt, 36 aktatáskát, 205, bőrből és 153, műbőrből készült apró holmit­ mutattak be. Összesen 2172 modellt. A legnagyobb sikert a Romarta típusú férficipő-modellel érték el. A kereskedelem ebből a cikkből nagy mennyiséget rendelt. A szövetkezetek közül a szatmári Munca, a nagyváradi Incállamintea, a marosvásárhelyi Unitatea és a máramarosszigeti Mara termék­ emelkedtek a legmagasabb színvo­nalra. Ki kell emelni a szebeni Munca Manuala szövetkezet papucs­kollekcióját is. A szebeni szövetke­zet szellemesen kombinálta a mű­bőrt és a műszőrmét, valamint a különböző szövött anyagokat és tet­szetős papucsokat állított elő. Amint megállapíthattuk, több szövetkezet, mint a szalontai Deser­­virea, a margittai Record és a szé­kelykeresztúri Straduvnta nagy kol­lekcióval, de újdonságok nélkül pró­bált szerencsét. E téren különösen a szalontaiak szereztek meglepetést, az elmúlt esztendőkben ugyanis na­gyobb fa­ztáziáról­ tettek tanúságot. Igaz azonban az is, hogy termékeik kivitelezése több mint kielégítő, ke­reskedelmi körökben így, a minősé­gi munkának köszönhetően, mégis sikert arattak. Vajon a vásárlók is hasonló véleményen lesznek ? Sajnos, több szövetkezet, mint a régeni Progresul, a segesvári Pre­­starea, a szebeni Ghetea modell-kol­­lekciójára nem fektetett kellő hang­súlyt. A legtöbb bemutatott terp­ék kidolgozása gyenge, a felületes­ség jeleit lehetett rajtuk felfedez­ni. Magától adódik a kérdés, ha ennyire hanyagul munkálták meg a modelleket, milyenek lesznek az üz­letbe kerülő termékek ? Az UCECOM kreációs központjá­nak kollekciója külön figyelmet ér­demelt. Szép és ízléses modelleket sorakoztatott fel, amelyek meg is nyerték több szövetkezet, így a tadi-i Solidaritatea, a szebeni Mun­ca Manuala és a konstancai Inainte képviselőinek a tetszését, akik vál­lalták, hogy még ebben a negyedév­ben megkezdik azok kivitelezését. A kisipar ebben az esztendőben Gyarmath János (Folytatása a 4. oldalon) # 14 000 ruha a kolozsvári és a szatmári nőknek # 1200 cipő- és 972 bőrdíszműáru-modell . Végre, az apróságokra is gondoltak . Milyen lesz az üz­letbe került termék, ha még a modell sem szép ? • Vízcsapra szerelhető melegítő • Az iparművészek kiteltek magukért A 3. OLDALON Gazdasági szemle Nem egy termelő egység győződött meg arról, hogy nagy jövedel­met csak jelentős befektetéssel lehet elérni. Tehát olyan objektumokat kell létrehozni amelyekben nagyüzemi szinten gazdálkodva, a legmo­dernebb módszerek alkalmazásával magas műszaki-gazdasági mutató­kat érhessenek el, mert csak így lehet elérni a termelés szakosítását és koncentrálását és ezzel együtt a pénzbevétel folytonosságát, amely végső soron a gazdaságok megerősödését biztosítja. Ezeket az elve­ket tartva szem előtt épült fel Beregszászon (Temes megye) a modern sertéshizlalda, amelynek a takarmányelőkészítő és -tároló részlegét mu­tatja be a képünk. Ion Gheorghe Maurernek, a Minisztertanács elnökének látogatása Jugoszlávia SZSZK-ban BEFEJEZŐDTEK A HIVATALOS MEGBESZÉLÉSEK Belgrádból jelentik az Agerpres kü­löntudósítói, N. Ionescu és N. Plopeanu . Véget értek a román-jugoszláv hivatalos megbeszélések Mint megállapítást nyert, a mun­kalégkörben, a barátság és az egyet­értés szellemében lefolyt megbe­szélések jelentősen előmozdítottál­ a sokoldalú román-jugoszláv kap­csolatok elmélyülését mindkét or­szág érdekében, a népek együttmű­ködésének fejlődését a béke és a nemzetközi biztonság légkörében. Ion Gheorghe Maurer elvtárs a megbeszélések szelleméről és ered­ményeiről a következőket mondotta a román újságíróknak: „A megbeszélések a legbarátságo­sabb légkörben, zajlottak le, min­denekelőtt azt kívánom hangsúlyoz­ni, hogy eredményesen, a legtelje­sebb nyíltsággal és gyakorlati jel­leggel vitattuk meg az összes kér­déseket, mind a kétoldalú gazda­sági és műszaki-tudományos együtt­működés fejlesztésének problémáit, mind a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseit. Nyílt és rendkívül barátságos dialógusunk a legmesz­­szebbmenően­ építő jellegű, gyümöl­csöző volt. Munkalégkörben a lehe­tő legkézzelfoghatóbb kérdéseket vetettük fel, s a legjobb, kölcsönö­sen előnyös megoldásokat próbáltuk (Folytatása az 5. oldalon) Fogadás a román nagykövetségen Ion Gheorghe Maurer elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke jugosz­láviai látogatása alkalmából Vasile Sandru, hazánk belgrádi nagyköve­te fogadást adott a nagykövetség termeiben. A fogadáson részt vett Mitja Ri­­bicsics, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács elnöke, Nicola Ljubicsics, ve­zérezredes, honvédelmi miniszter, Dusán Gligorjevics és Tom­a Gran­­fil, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács tagjai, Velibor Gligorics, a Szerb , Tudományos és­ Művészeti Akadémia elnöke, Beno Zupancsics, a Jugoszláviai Dolgozó Nép Szocia­lista Szövetségének főtitkára, Milan Vukosz, a Belgrád városi szkupsti­­na alelnöke, Anton Vratusa helyet­tes külügyi államtitkár és más hi­vatalos személyek, tudományos és kulturális személyiségek, művé­szek, újságírók. Ott voltak továbbá a román mi­niszterelnök kíséretében lévő hiva­talos személyek. A fogadás szívélyes, baráti lég­körben zajlott le. A SZÍNHÁZI kultúra alapja Az antik görög színházban csak klasszikusokat játszottak: az antik görög költőket. S ugyanígy csak klasszikusokat játszottak Erzsébet Angliájában, XIV. Lajos Franciaor­szágában is: az egykorú angol és francia szerzőket. Csakhát a mai klasszikusok akkor még modern­nek számítottak, éppoly modernnek, mint manapság Dürrenmatt, vagy Beckett. A színház régi fénykorainak re­pertoárja velejében modern volt, akkor is, ha drámaírói elődeiktől vagy éppenséggel a mitológiából kölcsönözték tárgyukat — amint például századunkban Illyés Gyula Kegyence, vagy a sartre-i Legyek kétségtelenül ízig-vérig modern alkotás. Következésképpen színházainknak kizárólag a legfrissebb drámater­mésből kellene összeállítaniuk mű­sorukat, s a múlt nagy alkotásai legfeljebb korszerűsítő átírásban tarthatnak jogot az eleven érdek­lődésre ? Vajon muzeális emlékek ezek, amiknek csak a kegyelet — vagy a sznobság — szoríthat helyet a mai színpadon ? Vagy jogosan követelhetjük színházainktól, hogy rendszeresen — sokkal sűrűbben és sokkal módszeresebben — juttassák szóhoz a klasszikusként tisztelt haj­dani moderneket ? Mai szemléletmódunknak döntő eleme — talán nem túlzok, ha azt mondom: alapja — a történelmi­­ség. A kultúrember immár két év­százada egyre inkább a történelem felől igyekszik megközelíteni és megérteni jelenét, kirajzolni jövő­jének útját, ön- és világtudata régóta fájóan csonka volna az em­beriség pályafutásának egésze nél­kül ; aki ezt nem tudja egységes folyamatában átfogni, értetlenül áll a modern fejlődés, az emberi sors és művelődés égető kérdései előtt. Egyetemes kulturális örökségünk megismerése, ébren tartása, szerves beépítése jelenünkbe nem egy ön­magáért való műveltség gyarapítá­sát szolgálja, hanem mindenekelőtt mai szellemi életünk problémáinak gyökereiben való megértését. A XVIII. század, a modern törté­netírás alapjait lerakó polgári fel­világosodás nagy vívmánya ez a gondolkozásunkat, szemléletünket mélyen átható és meghatározó tör­­ténelmiség. Érdekes módon jelent­kezik ez a kor színházi műsorában is. Az „újjászületés“ humanistái föl­fedezték az ókor görög és római drámaköltőit; jócskán merítettek is belőlük a reneszánsz és barokk szín­pad mesterei; nemcsak témákat vettek kölcsön, sokat tanultak és hasznosítottak módszerükből is. De ezek a századok jobbára beérték sa­ját­­szerzőikkel. A felvilágosodás hozza meg a nagy fordulatot: ré­gebbi korok költőinek új honfogla­lását a színpadon; egyelőre még csak a történelmi közelmúlt, a meg­előző egy-két század drámaírói van­nak rendszeresen jelen a repertoár­ban — de a legfontosabb megtör­tént : a színház kapuja végképpen megnyílott, s mind szélesebbre tá­rult a múlt előtt. Legszembeötlőbb ez a németek­nél ; szétszabdaltságukból nem telt annyi nemzeti gőgre, mint a fran­ciáknak és angoloknak, akik érdek­lődésüket sokáig saját klasszikusaik­ra korlátozták — meg aztán a né­met színpadnak nem is igen vol­tak még klasszikusai. Annál ked­vezőbb talaj volt hát az egyetemes drámairodalom öröksége számára. Goethe weimari színházának műso­rán olyan nevek csillannak meg, mint Arisztophanész, Terentius, Ra­cine, sőt Calderón is — és termé­szetesen Shakespeare. Persze, lehetne ellene vetni, hi­szen Goethe kivételes lángelme, ko­rának egyik legműveltebb koponyá­ja, s könnyű dolga volt az udvari színházban, amelyet nem rendíthe­tett meg e klasszikusok nemritka bukása. De fussuk csak át összeha­sonlításképpen az ekkoriban meg­alakult kolozsvári színtársulat re­pertoárját pályájának első, küzdel­mes évtizedében. 1799-es debreceni vendégjátékának műsorán, a kor azóta porba süllyedt drámaipari tu­cattermékei között, nem kevesebb mint négy Moliére-vígjáték és két Shakespeare-tragédia (köztük a Hamlet) szerepel. S ha a görög ókor nagyjaiig még nem is jut el egyhamar ez a társulat, a következő évtizedek repertoárjában már meg­találjuk a spanyol fénykor két óriását is : Lope de Vegát és Cal­derón­t. Folyton tágul a kör, térben és időben egyaránt. Mind nagyobb számban támadnak új életre a szín­padon mind távolabbi korok költői­nek művei. A múlt századvégi Euró­pában egy valamirevaló színház műsorát már el sem lehetett kép­zelni a klasszikusok állandó jelen­léte nélkül. Furcsa módon, mintha időbeli távolodásunk arányában egyre közelebb kerülnének hozzánk. Nem is csak kulturális tudatunk fokozódó történelmisége és mind Jánosházy György (Folytatása a 2. oldalon) Mivel foglalkoznak a tu­dom­ányos intézetekben? Három központi egység igazgatója 1969 eredményeiről, 1970 HAZÁNKBAN ÁLLANDÓ, DE MIN­DIG MAGASABB SÍKON MEGÚJULÓ FELADATA A TUDOMÁNYNAK,HOGY SZERVESEN ILLESZKEDJÉK BE A SZOCIALISTA ÉPÍTŐMUNKÁBA. AZ ELMÉLETI ÉS AZ ALKALMAZOTT KU­TATÁSNAK, AZ AZONNALI ÉS A TÁV­LATI FELHASZNÁLÁST NYERŐ TUDO­MÁNYOS KUTATÁSOKNAK EGY­ARÁNT SZOROS KAPCSOLATBAN KELL ÁLLNIUK ORSZÁGUNK HALA­DÁSA ÁLTAL FELVETETT KÉRDÉSEK­KEL. AZ ALÁBBIAKBAN NÉHÁNY, NAGYFONTOSSÁGÚ KÖZPONTI TU­DOMÁNYOS INTÉZET TEVÉKENY­SÉGÉNEK FŐBB JELLEMZŐIT ISMER­TETVE SZEMLÉLTETJÜK, MILYEN MÓ­DON JÁRULT HOZZÁ A TUDOMÁNY a Termelés fejlesztéséhez és a TERMELŐ MUNKA TÖKÉLETESÍTÉ­SÉHEZ. A­z Atomfizikai Intézet egyik fő feladata, kiterjeszteni a szerződéses kapcsolatait az iparral. Ion Ursu egyetemi tanárnak, az intézet igazgatójának nyilatko­zata szerint, az elmúlt évben is több mint 43 százalékkal növekedett az intézet iparral fennálló kapcsola­tainak volumene, ebben az évben pedig még nagyobb volumenű kap­csolatra lehet számítani. Ez első­sorban azért vált lehetővé, mert maga az intézet tökéletesítette tevé­kenységét, új és hatékony kutatási eljárásokat és berendezéseket dolgo­zott ki. Az intézet munkatársai több alkalommal bebizonyították, hogy eredményes támogatást tudnak nyúj­tani egyes vállalatoknak és intéze­teknek. Az Atomfizikai Intézetben előállított berendezések és felszere­lések jó minőségűek és kiállták a versenyt a külföldről behozott azo­nos berendezésekkel. Néhány szám bizonyítja e tevé­kenység méreteit, úgyszintén az ipari vállalatokkal fennálló együtt­működési kapcsolatok arányait. L­G. (Folytatása a 4. oldalon)

Next