Előre, 1970. február (24. évfolyam, 6918-6941. szám)

1970-02-21 / 6935. szám

ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS A KÉPZŐMŰVÉSZ SZÖVETSÉG DÍJAI A Képzőművészek Szövetségének NAGYDÍAT Octav Grigorescu kapta torinói, illetve velencei grafikai és festménykiállításáért . AZ IFJÚSÁGI DÍJAT Costel Badea az országos díszítőművészeti kiállításon bemutatott kerámiamunkáiért és a IV. stuttgarti nemzetközi iparművészeti kiállításon szerepelt munkáiért. A KRITIKA DÍJÁT Ion Vroneanu az 1969 folyamán készített és Bukarestben, illetve Pitesti-en bemutatott alkotásaiért. Alkotási ágak szerint az alábbi díjakat ítélte oda : FESTÉSZETBEN — Wanda Sachelarie Vladimirescunak A felszabadulás 25. évfordulója ünnepi kiállításon való részvételéért, a Bukarest municípiumi festészeti és szobrászati kiállításon bemutatott munkáiért, valamint az Apollo galériában rendezett csoportos kiállításon szerepelt munkáiért. SZOBRÁSZATBAN — Mircea Spatarunak, az 1969-ben alkotott és Bukarestben, illetve Kolozsváron kiállított szobraiért. GRAFIKÁBAN — Ethel Lucaci Baláznak a párizsi ifjúsági biennálén kiállított metszeteiért, illetve az 1969. évi bukaresti országos rajz- és metszetkiállításon bemutatott metszeteiért. DÍSZITOMŰVÉSZETBEN — Ana Lopásnak a IV. lausanne-i régi és modern nemzetközi faliszőnyegbiennálén, a IV. stuttgarti nemzetközi iparművészeti kiállításon, illetve a bukaresti országos díszítőművészeti kiállításon bemutatott faliszőnyegeiért. DÍSZLETTERVEZÉSBEN — Florica Malureanunak, Marin Sorescu Iona című, a Kisszínházban színre hozott darabja díszleteiért. MŰBÍRÁLATBAN — Paul Petrescunak az Imaginea omului in arta populara romaneasca, az Arta populara pe valea Bistritei (Arhitecturá fejezet), a Tratatul de artá populará románeascá (Arhitecturá, Mobilier, Céramica fejezet), az Arta populará ín Maramure? (Arhitecturá fejezet) című kötetekért, valamint a Képzőművészek Szövetsége díszítőművészeti osztályának nyújtott támogatásért és általában a díszítőművészet népművészeti ihletésű orientációjáért. MONUMENTÁLIS MŰVÉSZETBEN — Naum Coreescunak a Brád városnak szánt Avram láncú emlékműért. NÉPMŰVÉSZETBEN — Constantin Colibaba rizdáufi-i népi mesternek a bukovinai népi kerámiaművészet hagyományainak ápolása és e hagyományok iparművészeti hasznosítása terén kifejtett kiemelkedő alkotó munkásságáért. Egy jazz-koncert ürügyén közhelynek számít, de sajnos Újból és újból ismételni kell : a jazz zenei életünk mostohagyermeke. A közönség fogékonysága iránta eléggé mérsékelt és minőségileg kevéssé differenciált. Némelyek „elvből" elutasítják, primitívnek, dekadensnek, komolytalannak minősítik, mások egyformán, minőségi megkülönböztetés nélkül támogatnak mindent, ami mellé a jazz szó odabiggyeszthető. A jazz-től kár óvni a közönséget, mint ahogy rátukmálni sem kell senkire selejtesebb produktumait, mellyel az OSTA szerencséltet bennünket néhanapján. A jazz - művészet, és mint minden művészeti ágnak, megvannak a maga nagy alkotásai és kommersz célból gyártott giccsei. Sajnos, az elválasztó vonal nem olyan egyértelmű és vitathatatlan, mint teszem azt, a festészetben. Minden szakember megegyezik viszont abban, hogy a harmincas évek Swingstílusa produkálta a legtöbb kommersz, illetve giccs-zenét. Benny Goodman, akinek bukaresti koncertjével kapcsolatban vetődnek fel e problémák, ennek a stílusnak a nagy sztárja, sőt egyesek a Swingkorszak megteremtőjének nevezik. Ez nyilvánvalóan túlzás, noha tényleg ő szerepel a legtöbbet a korabeli, nem szaksajtó hasábjain. De mit is jelentett tulajdonképpen a Swing-stílus és mi volt Benny Goodman szerepe ennek a kialakulásában ? A 30-as évek elején ez a klaszszikus zenekultúrán nevelkedett fiatal klarinét-virtuóz, kialakít egy új, egyéni jazz-klarinét stílust. Klasszikus, csiszolt, kristálytiszta hangszíne lényegbelileg eltér az eddigi jazz, a Hot-jazz hangszín felfogásától, a disszonáns, néha recsegő, erős vibrációjú „piszkos“ hangtól. Rögtönzött frázisait mozgékony technika jellemzi. Improvizációi fülbemászóak, de hiányzik belőlük az a megdöbbentő kifejezőerő, mely néger kortársait jellemezte. Zenekari felfogását (és általában a fehér Swing-zenekarokét) a tradicionális néger jazz megszelídítése, szalonképessé tétele, elsziruposítása, a rögtönzés szerepének háttérbe szorítása jellemezte. Ugyanakkor viszont ezt a muzsikusok zenei, és főleg hangszertudásuknak lényeges, ugrásszerű fejlődése kísérte — kénytelenek voltak megtanulni partitúra után játszani. Ez az átváltozás akkoriban az eredeti jazz szomorú elkommerszesítésének tűnt csupán. Harminc év távlatából viszont bebizonyosodott, hogy elengedhetetlenül szükséges változás volt, mely lehetőséget teremtett a jazz későbbi továbbfejlődéséhez, amennyiben meggátolta folklórstádiumban való megrekedését, és elkerülhetetlen elsenyvedését. A jazz átlépett folklórkorszakából valamiféle tánc- és szalonmuzsikává, ez viszont lehetővé tette később (a 40-es években) a kommerszjellegtől való eltávolítással a modern jazz megszületését, mely funkciója szerint kamaramuzsikának tekinthető. Goodman egyik nagy érdeme, hogy zenekarában számtalan tehetséges, jazztörténetileg nála kiválóbb néger zenészt alkalmazott és ezeknek a pályafutását elősegítette. Ez viszont éppen ezeknek a zenészeknek köszönhette lemezei valódi értékét, népszerűségét. A szélesebb közönség nem jegyezte meg e szólisták nevét, pedig nem egy közöttük valóban zseniális alkotóművész volt (Charlie Christian a modern gitárstílus atyja, Lionel Hampton vibrafonos, Teddy Wilson zongorista). Viszont fennmaradt a zenekar vezetőjének a neve, így keletkezett a Benny Goodman legenda. Az említett kitűnő zenészek közül azóta sokan meghaltak. A többiek pedig rég megváltak Goodmantól. Hosszas visszavonulás után, egy-két hónappal ezelőtt, Benny Goodman újból zenekart alakított. Ezúttal, nem tudni milyen meggondolásból, kizárólag angliai zenészekkel vette körül magát. Ezzel a zenekarral látogatott el hozzánk és a régi, kipróbált sikereket igyekezett felmelegíteni. Nem sok eredménnyel. Zenekara nagyrészt középszerű lokálmuzsikusokból áll. A jobb szólisták játékában viszont éreztük, hogy a modern Jazz nyelvét beszélik, és szólóik emiatt nem is illeszkedhettek a témák és az eredetileg szép, de naív hangszerelések atmoszférájához. Közöttük említeném John Pizzarellit, a fiatal elektromos gitárost és Robert Burnst, az altszaxofonost, aki talán az est legszebb pillanatait nyújtotta a „Body and soul” című ballada előadásával, melyet szólóban, csupán ritmuskísérettel játszott. Közbevetőleg mólnom kell a swing szó másik jelentéséről. Ebben az értelemben a swing a rögtönzés mellett a jazz legfontosabb eleme. Meghatározni pár szóban a swing-kvalitást, nehéz ; magyarul talán a lüktetés közelíti meg legjobban. A zene ritmikus, magávalragadó erejét jelenti, melyet a feszültség — elernyedés egymásutáni természetes váltakozása hoz létre, s amely ellentétben áll a mechanikus, metronomikus ritmus hangsúlyozással. A Swing-korszak attól nyerte elnevezését, hogy ebben a periódusban alakult ki véglegesen ez az elem. Általában minden jazz-zenekarnak, de különösen egy Swing-stílusúnak a gerincét a ritmusszekció (zongora, gitár, bőgő, dob) alakítja és ennek homogenitása biztosítja elsősorban, hogy a zenekar „swingeljen“. Visszatérve a Goodman-hangversenyre, jelenlegi zenekarának legfőbb gyengesége a ritmusszekció, tán emiatt szólnak oly nehézkesen náluk a régi emlékezetes Fletcher Henderson hangszerelések. Goodman sokat szerepelt a koncerten, mint szólista. Többet, mint régi felvételein. Stílusa nem változott. Külsőleg oly könnyed, folyékony játékában viszont mind több és több a sablon. Az igazi jazz-koncert — esemény, egyedülálló, megismételhetetlen esemény, nem csupán a közönség, hanem a zenészek számára is. Az előre megállapított fix program hiánya az est improvizált, kötetlen jellege elősegíti, hogy egy igazi, szabad, de koncertről-koncertre változó atmoszféra alakuljon ki. Így történt Kenny Ball angol tradicionális együttesének, Charles Lloyd avantgárd kvartettjének, sőt az Illinois Egyetem nagyzenekarának bukaresti koncertjein. És ennek az ellentéte volt a két Goodman-koncert, mellyel a zene „tisztviselői" csupán eleget tettek szerződésüknek. Jazz-nyelven szólva, egy Swing Band-et hallottunk, mely valójában nem swingelt... Bányai Péter Nagy színésznek barátja az idő. Lehetőséget nyújt arra, hogy művészi alkotások sorával magasba ívelhessen pályája. Igaz, tragikusan. Hisz mindennapi alkotásában ott a mindennapi elmúlás. És fájdalmas érzés tudni, hogy csak addig él műve, amíg a színpadon alkotja : a harmadik gongütéstől a bársonyfüggöny összecsapódásáig. De valóban így van ? Látszatra nem, de lényegében igen. Egy nemzedék még lelkében hordja a nagy színész nyújtotta színházi élményeket. És mi lesz a sorsa azután? Kritikákban, lemezeken, filmszalagokon, monográfiákkal bevonul a színháztörténetbe. A legnagyobbaknak is az a végzetük, hogy a jelen a halhatatlanságuk. Viszont, amíg alkotnak, teremtenek a milliók szívében élnek. Kovács György 1933-ban, 23 éves korában lépett színpadra az Kolozsvári Magyar Színházban, azóta a romániai magyar színházi kultúrát szolgálja hűséggel,, becsülettel, emberi-művészi tartással. Hivatástudatán megtörtek a csábítások. Hiába kínálkoztak utak, lehetőségek, nem hagyta el Kolozsvárt, Marosvásárhelyt. Életművével megmutatta, hogy az igazi tehetség nem szorul földrajzi korlátok közé, hogy az aránylag kisvárosok színpada éppenúgy „világot jelentő deszkák”, mint a nagy metropolisoké. És még valamit: nem általában a színpaddal kötelezte el magát, hanem népével, a hazai színház és film művészetével. Nehéz, gyötrelmes munka, rengeteg vívódás, tépelődés, siker és bukás jelzi a színész fejlődési útját. Kovács Györgynek is végig kellett járnia ezt az utat, meg kellett szenvednie azért, hogy sajátos formanyelvét kialakítva, beérkezzék a legnagyobbak közé. A nagy gazdasági válság idején, mint magyar kisebbségi színész kezdte pályáját. A társadalmitörténelmi adottság egyformán kedvezőtlen helyzetet teremtett színház és színész számára. És mégis csinálni kellett a színházat , ahogy lehetett, olyan játékrenddel, amely biztosította fennmaradását. A létküzdelemben előretört az operett, sok kommersz, kasszadarab került a műsorra. De igazságtalan dolog volna tagadni, hogy a Kolozsvári Magyar Színháznak nem volt hazai és világirodalmi rangú műsora is. Gyorstalpaló próbák folytak, sűrűn követték egymást a bemutatók a kényszerből. Az előadások száma viszont tiszteletet parancsol. És e tisztelet elsősorban a színészeké, köztük Kovács Györgyé is, akik akár a nemzet napszámosai, úgy vették ki részüket a színház munkájából. Egyetemi évek voltak ezek az esztendők, mikoris sokan közülük jelesre vizsgáztak a hivatástudatból. Nem akármilyen színészi etikát kívánt ez a korszak, hogy emberművész maradhasson valaki a színpadon, s nagyrészben bulvár műsoron csiszolja tehetségét. Előnye, fő oldala se volt Kovács György indulási idejének: a sokoldalúság biztosítása. Minden műfajban játszania kellett, ami segítette, vagy éppen kényszerítette kifejezési eszközei gazdagítására. Már ebből az időszakból is vannak olyan alakításai: Rómeó, Lucifer, Sasfiók, Cyrano, Biberach, — másrészt Tamási, Kós, Tomosa Nyirő hősei — amelyek kétségbevonhatatlanul érzékeltették sajátos művészi adottságait, kivételes színészi képességeit. Kovács György a felszabadulás után mutatta meg valójában tehetsége nagyságát. A megváltozott társadalmi-történelmi körülmények, a szocialista rendszerünk biztosította alkotási függetlenség, a marosvásárhelyi Színház kiváló együttese tette lehetővé művészi egyéniségének beérését, teljes kibontakozását. Idézzük emlékezetünkbe néhány szerepét: Tartuffe, Szakhmáry Zoltán, Szatyin, Cațavencu, Csackij, Fucsik, Tyetyerev, Zátonyi Bence, Trigorin, Asztrov, Mamlock professzor, Manólé Crudu, ifj. Nagy István, Buckán, Kossuth, de ne soroljuk tovább, hiszen a színész nagyságát nem az eljátszott szerepek száma, hanem azok művészi megformálása bizonyítja. S ebben a tekintetben Kovács György a tudatos művész éles intellektusával, gazdag érzelmi világával, páratlan kifejezési eszközeivel a reális emberábrázolás legmagasabb csúcsára jutott el. És nemcsak a színpadon, a filmen (Rombadőlt fellegvár, Az akasztottak erdeje, A dákok stb.), az előadói dobogón is megmutatta művészete mélységét és magasságát. Kevés színészünk beszél olyan szépen, tisztán, helyesen magyarul, mint Kovács György. S hogy Tessitóri Nóra után ma a vers kultusza egyre szélesebb tömegeket hódít, abban ugyancsak része van az ő versmondó művészetének. Sokoldalúságára még említsük meg színházi vonatkozású írásait, nemzetközi fórumokon tartott előadásait, fordítói munkáját, rendezői tevékenységét (Úri muri, Mamlock professzor, Néma levente, Donna Diana, Trójai nők.) S ne feledjük azt se, hogy ő Az utolsó vonat társszerzője. A színésznek a színpad a világa, alkotásai beszélnek, szerepformálásai mutatnak példát, mégis kár, hogy a színházi problémáinkat olyan világosan látó, annyi tapasztalattal és olyan kiváló tollal rendelkező színművészünk, mint Kovács György, színházelméleti kérdésekben, az új irányzatok értékelésében, a sajtóban folyó vitákban ritkán mondta el véleményét, pedig bizonyára sokat segített volna abban, hogy tisztábban lássunk. Kovács György több mint húsz éve művész-pedagógus. Megosztotta magát a színpad és katedra között, anélkül, hogy hivatástudata csorbát szenvedett volna. A 60. születésnap nem mérleg, nem a leltárkészítés dátuma. Konvencionális jókívánságokra se kötelez. Mégis köszöntjük Kovács Györgyöt, a nép művészét. Várjuk, hogy betegségéből felépülve lássuk Báthory Endre történelmi figurájában, s Silvia Popovici, R. Beligan, L. Ciulei társaságában pedig Az estély című új filmjében. Várjuk, hogy jó egészségben folytassa nevelői munkáját a katedráján, s alkotó kedve új színházi élményeket ajándékozzon dolgos napjainkra. Szabó Lajos A PÁLYA ÍVE KOVÁCS GYÖRGY 60. SZÜLETÉSNAPJÁRA Megszoktuk, hogy kiállítási képek, szobrok alatt ott lássuk a szerény felírást, eladva. Sokakban felmerül a kérdés: vajon mi történik a megyei néptanácsok, művelődés- és művészetügyi bizottságok, szaktanácsok, társadalmi közületek által évente le nem becsülendő mennyiségben fölvásárolt műalkotásokkal? — Mondanunk sem kell, hogy csupán kis hányaduk kerül múzeumokba. A legtöbbjének azt a sorsot szánják, hogy közművelődési és művészeti intézmények , előcsarnokát, klubok és irodák falát" díszítsék, gyűléstermek légkörét tegyék otthonossá. Sajnos, sok kultúraktivista nem tulajdonít kellő jelentőséget egy eredeti kép, vagy szobor esztétikai nevelő, a közízlést pallérozó szerepének. A gondjukra bízott, drága pénzen megvásárolt műalkotásokat úgy kezelik, mint egyszerű leltári tárgyat, melyet a felsőbb szervek a nyakukba sóztak, így történhetett meg, hogy a dettai művelődési házban például néhány évvel ezelőtt a sötét folyosó egyik sore kában porosodtak a temesvári műtermekből kikerült festmények. Facsádon pedig az egyik nagy méretű vászonnal az igazgatói irodában a lebontott kályha kürtőnyílását takarták el. De még, ha jó kezekbe is került a kép, a művész rendszerint nem tudta alkotása útját nyomon követni. Az állami vásárlás a legtöbb esetben azt jelentette a művész számára, hogy munkájáról teljesen le kellett mondania ... Szerencsésnek tartjuk a Temes megyei művelődés- és művészetügyi bizottság kezdeményezését: több mint húsz temesvári művésztől vásárolt festményt és grafikát adományozott a szerbszentmártoni művelődési otthonnak, hogy ott azokból állandó jellegű képtárat rendezzenek be. Február közepén az alföldi falu kultúrházának két termében meg is nyílt a helybeli „képzőművészeti múzeum". Rövidesen más községekben is sor kerül hasonló képtárak megnyitására. Ha azonban őszinték akarunk lenni, csak fél szívvel tudjuk köszönteni a kezdeményezést... A megvásárolt képeket jó volna előzetes válogatásnak alávetni, hogy közönségnevelő szerepüket valóban betölthessék, s a falusi közönséget a képzőművészetekkel ténylegesen megbarátkoztathassák... Ugyanakkor felmerül a kérdés: vajon sikerült-e már a megye minden nagyobb intézményét igazán rangos képzőművészeti alkotásokkal ellátni? Sikerült-e száműzni a halvány reprodukciókat, a művirágokat? És vajon nem volna égetőbb egy modern művészeti képtár megszervezése éppen Temesváron? A múzeum szépművészeti osztályának állandó kiállítására mindeddig csak a legidősebb nemzedék tagjai egy-egy alkotását fogadták be. Pedig a középgeneráció is joggal igényli már az őt megillető helyet és megbecsülést... (szekernyés) 5 let TÓTH MÁRIA ~HA CSENGET AZ ASZTALOS Hétfő van, s mi az asztalost várjuk. Kissé izgatottan, mert ritka a jó szakember, aki „maszekmunkát" vállal. Ez a miénk vállal, s nem értem, miért. Van keresete, izgalmas munkája (színháznál asztalos), pontosan tudjuk mikor, melyik díszletet kalapálta össze többedmagával. S mégis munkát vállal. Miért ? A kérdés visszatér, nyugtalanít — de ez most nem tartozik ide. Szóval hétfő van, és mi várjuk az asztalost, ülünk és ebédelünk a konyhában. „Ma számtan van !* — így a gyerek. Én magamban még ezer szerencse, hogy idén meg tudom oldani a gyerek számtanpéldáit. De mi lesz jövőre ? Az uram az elvek embere. Nem fogadunk magántanárt, s ő nem segít elkészíteni a házifeladatot. Végső soron nem értem az uramat és csodálom, csodálom és képtelen vagyok magyarázatot találni arra , hogyan juthat valaki közel az ötvenhez úgy, hogy egyáltalán ne tudjon, szemet húnyni és azt mondani, hogy na és, ha pedagógiailag helytelen, én mégis megoldom a gyerek számtanpéldáját. Csengetnek. Jön az asztalos. A préselt falemezt már beszerezte az uram, ott van az előszobában, megbeszélik a szekrényke méreteit s az uram visszavonul dolgozni. Mi a gyerekkel a sárgásrózsaszínű lemezt nézzük. Az asztalos előadást tart, hogy ez a világ legjobb préselt falemeze, örökös darabok készülnek belőle. Bólogatok. A gyerek nyűgölődik : „Ma számtanpéldám van...“ A lakásunkba új illat settenkedett be A nyersfa száraz, tiszta illata. Az asztalos leül az előszobában s az uram készítette rajzot bámulja. Én őt bámulom. A gyerek üvöltve, tagoltan olvassa a matek példát: „Egy bútorgyár ládarészlege januárban rendelést kapott 35 láda elkészítésére. A ládákat panellemezből állítják össze. Hány panelt kell vételeznie a mesternek, ha a panel mérete 200x120 cm, egy-egy láda pedig 50 cm széles, 70 cm hosszú és 30 cm magas..." Az asztalos ott kuporog az előszoba gyér fényében. A haja őszes és ritkuló. Sose gondoltam a korára, soha, amióta ismerjük, most is csak gondolattársítás kapcsán. Hány éves lehet a maszekoló asztalos, hány osztályt járhatott ki ? Eddig prímán javított, barkácsolt nálunk, roppant elégedett volt azzal, hogy mi elégedettek vagunk vele. Ma viszont nem barácsolni kell, hanem egy lemezt felszabni úgy, hogy abból a leggazdaságosabban kijöjjön egy szekrényke... Az asztalos nyaka a sötétkék munkaing fölött betege- NAPLÓ en fehér sáv. A gyerek finoman, de megrovóan próbál visszalendíteni a pillanat aktualitásába : „Mi az, hogy lemez... ?" Felugrok és megkocogtatom a préselt falemezt, s ezzel én is lendítek egyet az asztaloson, vissza az aktualitásba. A gyerek mellém lép, nézi a lemezt, de látom, hogy semmilyen hatással nincs rá, annál tüzetesebben vizsgálgatja a fűrészt. A fűrész tényleg szép, de az asztalos nem elegáns, és nem fölényes többé. A fűrésznek ebben a pillanatban nincs szerepe. „Attól félek, hogy késő hozzákezdenem a fűrészeléshez..." Hat óra. Nincs késő. Rohanok az uramért s a „fusizó” asztalosról hét bőr hullott le egyetlen pillanat alatt. Az uram nem ismer tréfát, ha munkáról van szó. Most már ott szorongunk valamennyien az előszobában, az asztalos vesztett csataterén. Az uram kivörösödik,yorsan berángatom a konyhán : „Hát nem látod, nem fogod fel, hogy nem meri fölszabdalni a fát... egyszerűen nem ért hozzá... Ez csak fűrészelni, kalapálni tud...*, „Felvállalta a munkát, vagy sem ?* A gyerek játszani menne, nyafog az előszobában: „Hogyan kell felvágni a panelt ládáknak ?* Az uram diadalittas : „Itt a pillanat, hogy példát szolgáltassál a gyereknek, manapság számtan nélkül szuszogni sem lehet. Mindenkinek kell tudnia számolni !* Engem kiver a veríték, hol ezt, hol amazt csitítom. „Jaj, hogy is képzelsz ilyesmit ?... Rögtön, fiam, rögtön... megértesz mindent... Apáddal együtt felszabjátok a lemezt, ő most segíteni fog az asztalosnak. Neki az semmi . Gügyögök. Sose gügyögtem a gyereknek, rögtön, fiam, rögtön, látod fiam, hogy milyen fontos a számtan... Az uram nem nyugszik, tovább támad : „Mondd meg neki kerek-perec, hogy látod mi lesz belőled, ha én oldom meg a számtanpéldáidat !", „Csitt fiam, csitt meghallja az asztalos I* — mondom én, de azt akarom kiáltani : csitt, fiam, meghallja a gyerek, hogy az asztalos nem képes felszabni egy vacak lemezt.. A gyereknek olyan az asztalos, mint a nagyapja, a Télapó, a milicista, a postás. A gyereknek hinnie kell abban, hogy az asztalos még azokat a bizonyos ládákat is ki tudná szabni, abban a bizonyos gyárban. Nekem, a felnőttnek oda kell kínálnom a gyereknek a hitet, hitet az egész emberiségben, hogy évek múltával maradjon ebből a mérhetetlen hitből egy hit-magocska. Most itt a pillanat, hogy a gyerekben építsem a hitet. Gyerekkorunkban szép emberekkel kell találkoznunk, erősekkel, okosakkal, ezermesterekkel. Az uram — a szilárd elvek embere — megértett. Felvette a szürke dokknadrágját, kiviszik a lemezt a folyosóra. Az uram — a nem asztalos, segít az asztalosnak — rajzol, számos vonalakat húz a falemezen. A gyerek kérdezi : „Nézhetem... ?* Nézheted. A szekrény tulajdonképpen ládához hasonlít. Kicsit komplikáltabb láda. A gyerek mackót húz, idegesen kapkodja a levegőt. Nézi a rajzot, tartja a lemez egyik sarkát. Kezében, a tenyerén ott érzi a fa száraz, érdes melegét, a fűrészelés ritmusát. Beülök a konyhába. Főzök egy kávét. Kész a szabás, a fűrészelés. Jön a gyerek s én sürgetem , mi lesz a matekkal... ? Rám se néz, ahogy felül a székre, elmélyülten annyit mormol : „Köszönöm, majd egyedül...” SPORT 0 SPORT 0 SPORT » SPORT 0 SPORT # SPORT » SPORT # SPORT FRANCIA K0R0NG0ZÓK A SZÖKŐKÚTBAN (Folytatás az 1. oldalról) törtökön este és pénteken lázat számítgatások, latolgatások folytak az esélyeket illetően, de végül semmi eredmény nem született : az érdekeltek elgondolkozva néztek maguk elé és mindenki azt kérdezte, most aztán mi lesz? A bonyodalom okozója a magyar válogatott, amely meglepetésszerű vereséget szenvedett a szerényebb képességű francia csapattól. A találkozó előtt bárki megesküdött volna az ellenkezőjére, sőt, a magyar csapat szálláshelyén azt számolgatták, milyen gólarányú győzelmet kell aratniuk az olaszoknak az osztrákok ellen (ez lesz az utolsó nap rangadója), hogy a magyar válogatott kerüljön az első helyre... A játékosok, persze, csak a célt nézték és megfeledkeztek a közbeeső akadályokról. S ahogy az történni szokott ilyenkor, a magabiztosság (immár hányadszori) megbosszulta magát. A magyar válogatott tagjai megismételték az osztrákok elleni játékukat, az utolsó játékrész kivételével, végig fölényben voltak, ám a kapu előtt nem tudták, mit kezdjenek a koronggal. „Póth legtechnikásabb játékosuk — mondotta a mérkőzés után Frantisek Tikal, az osztrákok csehszlovák edzője — kitűnően korcsolyázott, biztosan vezette a korongot, csak éppen azt nem tudta, hogy mit akar. És ez érvényes az egész magyar válogatottra. A csapat érthetetlenül idegesen játszott, a védelem olykor átjáróház volt". Negyven percen át a franciák csak ritkán jutottak át ellenfelük térfelére, de amikor ez sikerült rendkívül veszélyesek voltak Úgy is fogalmazhatnánk : a magyarok támadtak és a franciák ütötték a gólokat. 22 kapuralövésből 4ólt értek el, míg ellenfelük a 6-ból csak két helyzetet értékesített. A mérkőzés sorsa a 45. percben dőlt el: egy gyors ellentámadás nyomán Lang megszerezte a franciák harmadik gólját (3:1-re alakult az eredmény), s a továbbiakban a magyaroknak már csak szépítésre futotta erejükből. Győzött a gyengébb képességű, de gólratörőbben játszó együttes, a magyar válogatott nem tudta megismételni az olaszok elleni jó játékát, meglepetésszerű vereséet szenvedett. Mondanom semell, milyen nagy volt az öröm a francia táborban. Vereségre számítottak és győztesen, két nem remélt ponttal hagyták el a játékteret. Igaz, ki is tettek magukért, előbb a pályán, majd a találkozó után, amikor, fogadalmukhoz híven, megfürödtek a Dunára szálló halljában található szökőkútban . Az olaszok rendkívül lelkesen kezdtek a hollandok ellen. A magyarok váratlan veresége szárnyakat adott a fiúknak, nyugodtan, célszerűen játszottak, s hogy csak 6:1-re sikerült győzniük annak a rendkívül kemény és durván játszó holland csapat az oka. A mérkőzésen 67 perc kiállítás történt (ezzel megdőlt a bajnokság eddigi rekordja), a hollind Christiaans egymaga 26 percet töltött a büntetőpadon . Az utolsó két forduló előtt tehát továbbra is bonyolult a helyzet. Mint már említettem, az elsőségre két együttes, az osztrák és az olasz válogatott esélyes, de ha az olasz csapat vereséget szenved a vasárnapi rangadón, akkor hármas holtverseny alakul ki a második helyért... Tegnap ismét szabadnaposok voltak a csapatok, ma és holnap pedig az utolsó két fordulót bonyolítják le. Ma még alakulhat a rangsor, holnap viszont eldől : ki lesz a csoportgyőztes, ki a második, ki a harmadik... ki lesz a sereghajtó a galaci tornán. Jégkorong VB B-csoport Mit tudnak ellenfeleink ? Erre kiváncsi mindenki, de válaszolni rendkívül nehéz, mert ebben az esztendőben elmaradtak a nagy tornák, turnék. Az egyik nagy esélyesről, az NSZK válogatottjáról például csaknem semmit nem lehet tudni. Az elmúlt hetekben még edzőmérkőzést sem játszott, legalábbis nem olyan ellenfelekkel, amelyek a sajtó érdeklődését is felkelthették volna. A másik nagy kérdőjel az Egyesült Államok csapata, amely, mint ismeretes, a Kennedy emlékversenyen vereséget szenvedett a svájciaktól, a B-csoport újoncaitól. A vereség ellenére Murray Williamson, a válogatott edzője az amerikai sajtónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Bukarestben tanítványai igyekeznek az első helyre kerülni, mert céljuk az, hogy jövőre a legmagasabb bajnoki csoportban szálljanak jégre. Nyilatkozatából még kiderül az is, hogy az együttes, amelylyel érkezik, igen fiatal, az átlag életkor mindössze 24 év. Érdeklődésre tart számot a japán válogatott is. Azt már tudjuk róla, hogy rendkívül lelkiismeretesenszül, nem hagy ki semmit a számításból. Válogatottunk, hivatalos tornán, legutoljára az olimpián találkozott vele, és tudjuk, vereséget mért csapatunkra. A japánok különben megkezdték európai portyájukat, amelynek során a lehető legellentétesebb eredményeket érték el. Előbb nagyarányú vereséget mértek a svájciakra, majd csaknem hasonló arányban kikaptak. A legfrissebb hírek szerint, a jelen pillanatban Csehszlovákiában edzenek, játszottak is két mérkőzést a csehszlovákok ifi csapatával. Mindkét találkozón a vendéglátók győztek. Először : 6:2 (0:1, 3:0, 3:1), másodszor 5:4 (3:1, 2:2, 0:1) arányban. A hírügynökségek szerint, a japán válogatottból kitűnt Kurokawa és Hamma. Ami a többieket, a norvégokat, a jugoszlávokat, a bolgárokat illeti, már többet tudunk. Válogatottunk valamennyiükkel találkozott felkészülési programja során és több értékes, „megfélemlítő" győzelmet aratott felettük. De ne feledkezzünk meg a meglepetés-elemről sem, amely éppen annyira sajátja a jégkorongnak, mint bármely más sportágnak. 1975. FEBRUÁR 21., SZOMBAT SALISBURY ILIE NASTASE AZ ELŐDÖNTŐBEN Az USA nemzetközi fedettpályás teniszbajnokságának negyeddöntőjében Ilie Nastase, játék nélkül, bekerült az elődöntőbe, mert az ausztrál Tony Roche, sérülése miatt, nem állhatott ki ellene. Roche a bal karján izomszakadást szenvedett és három hónapig nem játszhat. Az elődöntőbe bekerült még az angol Taylor, miután 11—9, 6—1 arányban győzött Ion Tiriac ellen. Az elődöntő további két részvevője a Laver (ausztrál)—Shafer (BAK) és a Richey (USA)—Osborne (USA) mérkőzések győztese lesz. BUDAPEST GHEORGHIU-JANSA REMI A budapesti nemzetközi férfi sakktorna 10. fordulójában Florin Gheorghiu nemzetközi nagymesterünk remire játszott a csehszlovák Jansával. Ugyancsak remivel végződött a szovjet Kérész játszmája a magyar Adorjánnal, az Ivkov (jugoszláv)—Auerbach (szovjet) parti pedig függőben maradt A versenyen Kérész vezet 7 ponttal és egy függőjátszmával, majd a magyar Szabó következik 6,5 (1) ponttal, a magyar Portisch 6 ponttal, a szovjet Szuetyin 5,5 ponttal, Gheorghiunak 5 pontja van. LJUBLJANA KÜSZÖBÖN A MŰKORCSOLYÁZÓ VB Március 3 és 8 között, mint ismeretes, a jugoszláviai Ljubljanában rendezik meg a műkorcsolyázó világbajnokságot. A világbajnokságon a Szovjetunió és az USA 16—16 versenyzővel vesz részt. Március 8- án, vasárnap a világbajnokok bemutatót tartanak. TELEX • A férfi röplabda bajnokcsapatok Európa Kupa torna keretében : Tiranában a helyi Dinamo 3:1-re győzött az Amszterdami AMVJ ellen • A női kosárlabda bajnokcsapatok Európa Kupa torna negyeddöntője : Rigában a helyi TTT 93—61 (46—26) arányban legyőzte a Novi Sad-i Vojvodinát, Szófiában az Akademik 60-59 (27:24)re a Prágai Spartakot • Brjanszkban, egy fedettpályás atlétikai versenyen. Valentyin Gavrilov, a neves szovjet bajnok 2,13 m-es teljesítménynyel nyerte a férfi magasugrást. 50 mes női síkfutásban Ludmila Szamotyezova lett az első 6,2 mp-es idővel . A mexikói Jose Napoles, váltósúlyú ökölvívó világbajnok, aki még egyetlen vereséget sem szenvedett, kijelentette az újságíróknak, hogy nincs ellenfele ebben a súlycsoportban, s hogy rövidesen mint középsúlyú öklöző lép szorítóba.