Előre, 1970. március (24. évfolyam, 6942-6967. szám)

1970-03-28 / 6965. szám

70. MÁRCIUS 28., SZOMBAT ELŐRE 3. oldal TÖRVÉNY a termékek minőségének biztosításáról és ellenőrzéséről A jelenlegi szakaszban Románia Szocialista Köztársaság gaz­­dságának további, a mai tudomány és technika eredményeivel szhangban álló fejlesztése és korszerűsítése megköveteli a ter­­ékek és a szolgáltatások minőségének szüntelen javítását, mert lényeges feltétele a gazdasági hatékonyság növekedésének, szagunk szükségszerű részvételének az anyagi értékek világ­­erejének körforgásában, lényeges feltétele a társadalmi munka ágas fokú hasznosításának , nagyrészt a termékek minőségétől gg a nemzetgazdaság egyre sokrétűbb és változatosabb szűk­­ületeinek kielégítése, a versenyképesség a külföldi piacokon és lakosság életszínvonalának állandó emelkedése. A műszaki haladás érvényre jutása az összes gazdasági lakban, a korszerűen berendezett új üzemek és gyárak építése, tudományos termelés- és munkaszervezési intézkedések telje­se, valamint a káderek állandó továbbképzése megteremtette feltételeket a termékek minőségi színvonalának emeléséhez a emelés volumenének és a munkatermelékenységnek a gyors nö­­tkedésével egyidejűleg. A termelési tevékenységben a kiváló minőségű termékek ellás­­ása fontos feladat, a munkások, művezetők és mérnökök, az tszes dolgozók becsületbeli feladata, hiszen az össznépi tu­la­j­d­onban levő termelőeszközök tulajdonosaiként és az anyagi javak termelőiként kötelesek kiváló minőségű árukat előálítani és szüntelenül törődni a termékek minőségének javításával. A tömegek széleskörű, állandó és alkotó kezdeményezése összefonódik a szocialista állam közreműködésével, azzal, hogy az állam ösztönzi a termékek minőségének javítására tett erőfe­szítést, mégpedig a kitűnő eredményeket elérő alkalmazottak szüntelenül tökéletesedő anyagi érdekeltségi rendszerének meg­felelő eszközeivel. A termékek jó minősége a szüntelenül tökéletesedő műszaki, konstrukciós, gazdaságossági, tartóssági és esztétikai követelmé­nyek betartásával érhető el ; ezeknek a tulajdonságoknak min­dig a legjobb hazai és a külföldi hasonló termékek színvonalán kell állniuk és összhangban kell lenniük a nemzetgazdaság szük­ségleteivel. A minőségellenőrzés a szerződéskötéssel, a gyártási eljárás és a berendezések megválasztásával, a nyers- és segédanyagok át­vételével, valamint a munkaerő szakképesítésével kezdődik ; az akció végig vezet az egész gyártáson és a termékek elszállítása után fejeződik be, a vevők véleményének megismerésével. A termékek minőségének javítása céljából Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlése elfogadja a jelen törvényt. 1. szakasz. — A termékek minőségének tntelen javításáról való gondoskodás — termelés előkészítésétől a vevők vélm­­ényének megismeréséig — az összes izdasági egységek, kutató- és tervező tézetek, minisztériumok és a többi köz­­önti és helyi szerv alapvető feladata, ezek htáskörének megfelelően. Az összes gazdasági egységek és állami elvek állandó feladata rendszeresen tu­­dmányozni a műszaki színvonal és a ter­­ékminőség alakulását világviszonylat­­rn, és megfelelő intézkedéseket tenni a rmékeknek ezen a színvonalon való­­ állásáért. 2. szakasz. — Az ipari fővállalatok, a kabinátok és az üzemcsoportok, valamint többi fővállalati státussal rendelkező izdasági szervezet igazgató tanácsai, v­állalati igazgató bizottságok felelősek a­rmékek, a végrehajtott munkák, a szol­­íltatások minőségéért, és hatáskörüknek megfelelően kötelesek­­ a) intézkedéseket tenni Új termékek elő­­lítására és a meglévők korszerűsítésére van műszaki és minőségi színvonalon,­­mely összhangban van a tudomány és a tehnika haladásával, a bel- és külföldi megrendelők igényeivel, a nagyfokú gaz­­asági hatékonyság körülményei között; b) csak azokat a termékeket gyártani­orozatban, amelyeknek előállítását engd­­élyezték vagy amelyeket a megrendelő­­fogadott, és miután minden intézkedés megtörtént a gyártás előkészítésére, kije­­jlték a módszereket és biztosították a­zükséges eszközöket ezek műszaki minő­­igellenőrzéséhez. Az új, exportra első ízben felajánlott érmékek vagy a hatályban levő belső nor­­matívokon felüli műszaki feltételeket meg­­övetelő termékek esetében előzőleg el­­mőrizni kell a műszaki-funkcionális lapjellemzőket,­­ amelyek biztosítják a alföldi partnerrel megállapított minőségi el­tételeket. A rendkívül bonyolult egyedi termékek­setében, amelyeket nem lehet teljesen kipróbálni a termelő üzemben, a megren­­delőkkel együtt kell megállapítani e ter­­mékek kipróbálásának módját, a felettes minisztériumok és a Termékminőségi ellen­­őrző Állami Főfelügyelőség szabályozó ■endelkezéseinek megfelelően. c) az évi és távlati tervek révén külön­­eges intézkedéseket kidolgozni és alkal­­m­azni a nyersanyagok és a félgyártmá­nyok, a késztermékek, a beruházási-építési munkálatok és a feladatkörükbe tartozó szolgáltatások minőségének szüntelen ja­vítására ; d) a gyártásban csak olyan nyers- és se­gédanyagokat felhasználni, amelyek meg­felelnek a szabályozó jellegű műszaki do­kumentumokban előírt minőségi feltéte­leknek és a gazdasági szerződésekben fel­tüntetett többi feltételeknek ; e) szabályozni és minőségi osztályon­ként megjelölni azokat a termékeket, amelyeknél a törvényes előírások értelmé­ben osztályozási szabályokat és differen­ciált árakat állapítottak meg ; f) a romlandó és a korlátozott élettarta­mú termékek göngyölegén láthatóan fel­tüntetni a használhatósági időt; g) biztosítani a laboratóriumok és a ter­melő részlegek felszerelését mérő- és el­lenőrző műszerekkel, laboratóriumi beren­dezéssel és próbapadokkal, hogy a szük­séges pontossággal megállapíthassák a nyers- és segédanyagok, a félgyártmányok fizikai, mechanikai és vegyi jellegzetessé­geit, valamint a késztermék időben való viselkedését a megrendelőnél való felhasz­nálás körülményei között, vagy pedig a szabályozó jellegű műszaki okmányokban előírt vagy más megállapított körülmé­nyek között; h) tökéletesíteni az ellenőrzési technoló­giát is tartalmazó műszaki dokumentációt, javaslatokat tenni a szabványok tökélete­sítésére, kidolgozni és javítani a belső gyártási normákat a műszaki haladással és a minőségi követelményekkel összhang­ban ; i) szüntelenül­ korszerűsíteni a termelési felszereléseket és berendezéseket, vala­mint a termékek minőségi alapjellemzői­nek megállapításához használatos mód­szereket, mérő és ellenőrző készülékeket az összes kivitelezési fázisokban, meg­szervezni ezek ellenőrzését, karbantartá­sát és rendszeres hitelesítését — a tör­vénynek megfelelően — valamint működé­süket a megszabott pontossági határok között; j) biztosítani az anyagi feltételeket a szakképzett munkások és a középfokú szakszemélyzet képzéséhez, intézkedéseket hozni a műszaki, szakkáderek helyes szét­osztására, valamint az összes alkalmazot­tak kezdeményezésének érvényesítésére, a termékek minőségének javítása és a vá­laszték változatossá tétele érdekében ; k) megszervezni a műszaki minőségi el­lenőrzést a nyersanyagok és anyagok át­vételétől kezdve, gyártási szakaszonként és a végső szakaszban, a gyártási technoló­giáknak megfelelően. Gondoskodni arról, hogy a műszaki-minőségi ellenőrzéshez magas szakmai felkészültségű és termelési tapasztalatokkal rendelkező munkásokat, mestereket és mérnököket vonjanak be ; l) a gazdasági szerződésekben esetenként előirányozni a minőségre vonatkozó fel­tételeket és a szavatolási időt, a használati tartamot és a termékek tartósítási, csoma­golási és tárolási feltételeit, a műszaki szabályozó jellegű dokumentumoknak vagy a megrendelőkkel kötött megállapo­dásnak megfelelően ; m) a szerződéses előírásoknak megfele­lően leszállítani a termékeket, csatolva a minőség megállapításáról szóló okmányt és esetenként a termékek kezelésére, rak­tározására, tárolására, üzembe helyezésé­re, üzemeltetésére és karbantartására vo­natkozó előírásokat; n) rendszeresen nyomon követni a bel­ső és külföldi megrendelőknél a szállított termékek működését és tekintetbe véve a megrendelők megjegyzéseit, intézkedéseket tenni a műszaki dokumentáció, a kivitele­zés és a műszaki-minőségi ellenőrzés tö­kéletesítésére. 3. szakasz. — A minisztériumok és a többi központi szerv vezetősége, valamint a megyei néptanácsok, Bukarest mu­­nicípium és a municípiumi és a vá­rosi néptanácsok végrehajtó bizott­ságai felelősek a termékek és a kivi­telezett munkálatok kiváló minőségéért és a törvényben megszabott illetékességük értelmében a következő kötelezettségek hárulnak rájuk a minőség biztosításában : a) megszervezik és ellenőrzik a termé­kekkel és a technológiai eljárásokkal kap­csolatos kutató- és tervező tevékenységet a korszerű tudomány és technika vívmá­nyai alapján, hogy biztosítsák a gyártmá­nyok minőségi színvonalát és magas gazda­sági hatékonyságát, a megrendelők igé­nyeinek megfelelően ; b) a különösen fontos termékeknél jóvá­hagyják a műszaki-gazdasági tanulmányo­kat, a gyártásba vételi okmányokat és a sorozatgyártás megindítását ; c) megteremtik a feltételeket a termé­kek minőségének javításához, a termelés profitálása, specializálása és koncentrációja révén ; d) biztosítják az alárendelt egységek felszerelését a szükséges eszközökkel, mé­rő és ellenőrző készülékekkel­, laboratóriu­mi felszereléssel, próbapadokkal és elő­mozdítják a tudományos minőségellenőrző módszerek felhasználását ; e célból az évi állami tervek előirányozzák a szükséges mérő- és ellenőrző készülékeket; e) megszervezik, irányítják és ellenőrzik az alárendelt egységek műszaki minőség­ellenőrző tevékenységét, arra törekedve, hogy ellenőrizzék a műszaki­ dokumentá­cióban előírt minőségi alapjellemzőket és előmozdítsák a tudományos ellenőrzési módszerek alkalmazását; f) biztosítják a szabványok kidolgozását és javítását a korszerű technika színvona­lán álló műszaki-gazdasági paraméterek alapján, megállapítva a műszaki haladás­sal és a minőségi követelményekkel össz­hangban álló ellenőrző módszereket ; g) az évi és távlati tervek alapján kidol­gozzák és nyomon követik a nyersanyagok és félgyártmányok, a késztermékek és az építkezési-szerelési munkálatok minőségé­nek szüntelen javítását célzó intézkedési programokat; h) alkalmazzák a törvényben előírt szankciókat azokkal szemben, akik vét­kesek a szerződésbeli megállapított mű­szaki és minőségi paramétereknél silá­nyabb termékek gyártásában és forgalom­ba hozatalában. A jelen szakaszban előírt kötelezettsé­gek nem teljesítése a törvény értelmében anyagi felelősséget von maga után az okozott károkért. 4. szakasz. — A termékek konkrét mi­nőségi feltételeit a gazdasági szerződések szabják meg, a műszaki normatív­ szabvá­nyokra vonatkozó dokumentumok, a belső gyártási normák, a szállítási feltételek, a megrendelő által elfogadott minták, vala­mint a felek által megállapított más kö­vetelmények alapján. A termékek és a munkálatok árát, va­lamint a szolgáltatási díjszabásokat diffe­renciáltan fogják megállapítani, minősé­güknek megfelelően. 5. szakasz. — A fővállalati státussal rendelkező egységek igazgatótanácsai és a vállalatok igazgatóbizottságai kötelesek időszakonként elemezni a vállalatokban, osztályokban, műhelyekben és a munka­helyeken a termékek minőségének biz­tosítására szolgáló tevékenységet és meg­állapítani a termékek minőségének javí­tásával kapcsolatos intézkedéseket. Az igazgatóbizottságok beszámolnak az alkal­mazottak közgyűlésének arról, miként va­lósulnak meg a minőségi mutatók az ösz­­szes gyártási szakaszokban, és megvitat­ják a termékek minőségi színvonalá­nak állandó emelését célzó intézkedéseket. 6. szakasz. — A gazdasági egységek igaz­gatói és többi vezetői felelősek a termé­kek minőségének javításához, a selejt, az átalakítási műveletek és a minőségi fo­gyatékosságok csökkentéséhez szükséges anyagi, műszaki és szervezési feltételek biztosításáért ; ellenőrzik a műszaki mi­nőségellenőrző szolgálat tevékenységét, va­lamint azt, hogy a termelő osztályok mi­ként tartják be a minőségre vonatkozó sza­bályozó jellegű rendelkezéseket, és intéz­kedéseket tesznek az ellenőrző szervek által kijelölt irányban. 7. szakasz:­­ A 2, 5 és 6 szakaszban elő­írt kötelezettségek nem teljesítése a tör­vény értelmében anyagi felelősséget von maga után az okozott károkért. Az ismé­telt hanyagságért és a rendelkezések meg­szegéséért fegyelmi szankciókat alkalmaz­nak a vétkesekkel szemben, beleértve a visszaminősítést vagy a munkaszerződé­sek fegyelmi úton történő felbontását. 8. szakasz. — A mérnökök, technikusok, mesterek, a termelési folyamat vezetői, valamint a koncepciós szolgálatok dolgo­zói kötelesek biztosítani a szervezési és anyagi feltételeket és műszaki segítséget nyújtani a termékeknek magas műszaki színvonalon történő előállításához. Hatás­körük keretében felelősek a minőségi nor­mák betartásáért minden egyes technoló­giai műveletnél, minden egyes terméknél és kötelesek azonnal jelenteni a műszaki minőségellenőrző szolgálatnak, az egység vezetőségének a gyártási folyamatban fel­merülő minőségi hibákat, amelyeket köz­vetlenül nem javíthatnak ki. Az átalakításokból, a selejtből és az olyan termékekből származó károkat, ame­lyeknek a minősége a kötelezettségek nem teljesítése miatt nem felel meg a megálla­pított normáknak, a törvény értelmében a vétkesek viselik. 9. szakasz. — A munkások becsületbeli kötelessége kiváló minőségű munkát vé­gezni és termékeket előállítani, tevéke­nyen részt venni azokban az akciókban, amelyeknek célja a termékek minőségének szüntelen javítása, erős tömegvéleményt kialakítani a jó minőségű termékek elő­állításáért, alkalmazva a termékek és a minden munkahelyen végrehajtott mun­kálatok minőségével kapcsolatos igényes önellenőrzés módszerét. A munkások felelősek a termékek mi­nőségéért és a törvénynek megfelelően viselik a dokumentáció, a technológiai fe­gyelem megszegéséből keletkező károkat, mert mindez selejtet idéz elő, átalakításo­kat tesz szükségessé vagy olyan termékek előállításához vezet, amelyek nem felelnek meg az előírt szabályoknak. 10. szakasz. — Az ellenőrző szervek általi műszaki minőségellenőrzés nem mentesíti a közvetlen felelősségtől a mérnököket, a technikusokat és mestereket, mindazokat, akik megszervezik és vezetik a gyártási folyamatot, és azokat sem, akik rossz mi­nőségű munkát végeznek és rossz minő­ségű terméket állítanak elő. 11. szakasz. — A Termékminőség-ellen­őrző Állami Főfelügyelőség valósítja meg a minisztériumokkal és a többi központi szervvel együtt a termékek, munkálatok és szolgáltatások minőségével és a műszaki minőségellenőrzéssel kapcsolatos állam­politikát ; fő kötelezettségei és felelősségei a következők : a) megszervezi és végrehajtja a belső fogyasztásra és az exportra szánt termékek minőségellenőrzését, arra törekedve, hogy szigorúan tiszteletben tartsák a szerződé­sekben, a szabványokban és más műszaki dokumentációkban előírt minőségi műsza­ki feltételeket; b) irányítja és ellenőrzi a termelő egy­ségek műszaki minőségellenőrző szolgála­tainak tevékenységét; előmozdítja a kor­szerű ellenőrző módszerek alkalmazását és akciókat kezdeményez a műszaki minő­ségellenőrök szakmai továbbképzésére; c) a termelő gazdasági szervezetekkel együtt tanulmányozza a más országok ha­sonló termékeinek minőségében történt fejlődést, s javasolja a minisztériumoknak és a többi központi szervnek kutatások végrehajtását és intézkedések alkalmazá­sát a termékek műszaki minőségi jellegze­tességeinek javítására ; d) megtiltja a szerződésekben előírt minőségi feltételeknek meg nem felelő termékek szállítását, elrendeli azon ter­mékek gyártásának leállítását, amelyek minőségüknél fogva árthatnának a nem­zetgazdaság érdekeinek, tájékoztatva erről a Minisztertanácsot; e) kihágási szankciókat alkalmaz a ter­mékek minőségi feltételeire vonatkozó normák megszegéséért, a hatályban levő szabályozásoknak megfelelően ; f) felelősséggel tartozik a nem megfelelő módon végrehajtott ellenőrzésekért, a tör­vény értelmében a hatáskörébe tartozó azon intézkedések elmulasztásáért, ame­lyeknek célja a minőségi hibák helyreho­zása, a gazdasági egységek műszaki mi­nőségellenőrző szolgálatainak jó műkö­dése. 12. szakasz. — A vállalati műszaki mi­nőségellenőrző szolgálat a törvény előírta feltételek között mind az egység vezetősé­gének, mind a Termékminőség-ellenőrző Állami Főfelügyelőségnek alárendelt szerv, 13. szakasz. — A műszaki minőségellen­őrző szerv a kijelölt szabályoknak megfe­lelően ellenőrzi a gyártásban felhasznált nyers- és segédanyagok minőségét, a ter­melési folyamatban a műszaki dokumen­táció és a gyártási technológia betartását a termelés minden szakaszában, ellenőrzi és igazolja a termékek minőségét, részt vesz a termékek jóváhagyásában és a mi­nőségük javítását célzó intézkedések kije­lölésében. 14. szakasz. — A vállalati műszaki mi­nőségellenőrző szerv felelős a termékek, a munkálatok vagy a szolgáltatások minő­ségellenőrzésének megszervezéséért a gyártás minden fokán, ügyel arra, hogy a termékeket a szabályozó jellegű műszaki dokumentumoknak és a szerződésben megállapított többi minőségi feltételnek megfelelően szállítsák le. 15. szakasz. — A vállalati minőségi mű­szaki ellenőrző szervnek alárendelik a ter­mékek minőségellenőrzésére szervezett la­boratóriumokat. 16. szakasz. — A vállalati minőségellen­őrző szolgálat vezetőjének kinevezése, el­mozdítása, megbüntetése vagy munkaszer­ződésének felbontása az igazgató bizott­ság által­ történik az ipari fővállalat, a többi központi státussal rendelkező egy­ség vagy a vállalat más közvetlenül fe­lettes szerve jóváhagyásával és a Termék­minőség-ellenőrző Állami Főfelügyelőség beleegyezésével ; a műszaki minőségel­lenőrzés vezetője jogszerinti tagja a válla­lat igazgató bizottságának vagy azon fő­vállalat igazgató tanácsának, ahol dolgo­zik. 17. szakasz. — A műszaki minőségellen­őrzés vezetője bejelenti az egység veze­tőjének a minőségre vonatkozó kihágáso­kat, javaslatokat tesz a gyártási hibák megelőzésére és kiküszöbölésére, s köte­les kérni a technológiai művelet,a gyártás vagy a szállítás megszakítását azon termé­kek esetében, amelyek nem felelnek meg a műszaki dokumentációnak, a szabályozó jellegű műszaki dokumentumoknak vagy a minőségre vonatkozó szerződéses köte­lezettségeknek. Ha az egység vezetősége nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, a műszaki mi­nőségellenőrzés vezetője köteles értesíteni a közvetlenül felettes szervet, beleértve a központi szerv vezetőjét és a Termékminő­ség-ellenőrző Állami Főfelügyelőséget. 18. szakasz. — A műszaki minőségellen­őrző szerv hatáskörének gyakorlása során a 2. szakasz e. és f. pontjának megfelelően — esetről-esetre — megállapítja és a ter­méken vagy göngyölegen megjelöli a ter­mékek minőségi osztályát és használati időtartamát, és felel a termékek helyes osztályozásáért; kiállítja az egység által kibocsátandó minőségi bizonyítványokat, amelyek a gazdasági szerződések törvénye értelmében elkötelezik a vállalatot, el­lenőrzi a késztermékeket kisérő dokumen­tációt. 19. szakasz. — A műszaki minőségellen­őrzés vezetője rendszeres időközönként jelentést tesz a vállalat vezetőségének és a Termékminőség-ellenőrző Állami Főfel­ügyelőségnek a termékek minőségéről és az ellenőrző szerv munkájáról. 20 szakasz. — A kutató- és tervező egy­ségek a kidolgozott dokumentációk révén biztosítják a legkorszerűbb, gazdaságilag leghatékonyabb műszaki megoldások ér­vényre juttatását és kijelölik a gyártásra kerülő termékek minőségi jellegzetessé­geit, amelyek kötelező mutatók a tervezett paraméterek megvalósításában. 21. szakasz. — A kutatók, a tervezők és a műszaki dokumentációk kidolgozásában és véleményezésében részt vevő más szak­emberek az előírt tulajdonságok eléréséig felelősek a műszaki dokumentációban elő­irányzott termék műszaki megoldásáért, tervezett paramétereiért és minőségéért. 22. szakasz. — A termelőegységeknek ti­los belső fogyasztásra olyan termékeket szállítani, amelyek nem felelnek meg a szerződésekben vagy a törvényben előírt minőségi előírásoknak. Tilos a termelő vállalatok és a külke­reskedelmi szervezetek vezetőségeinek exportra feladni minőségileg hibás vagy olyan jellegzetességű árukat, amelyek nem felelnek meg a szerződéses előírásoknak. A jelen szakaszban foglalt kötelezettsé­gek megszegése maga után vonja a szál­lító egységek vagyoni felelősségét, vagyis azt, hogy a törvényes előírásoknak megfe­lelően kötelesek megtéríteni az okozott kárt, és maga után vonja a kár előidézé­sében vétkes alkalmazottak anyagi fele­lősségét. 23. szakasz. — A megrendelők kötelesek a szerződésben megállapított feltételek kö­zött ellenőrizni a gyártás folyamán és a szállításkor a szállítók által vállalt köte­lezettségek teljesítését a megrendelt ter­mékek minősége tekintetében. 24. szakasz. — A teljes berendezések és a felszerelések átvételét a megrendelő a fontosabb gyártási szakaszokban és a szál­lításkor végzi a gazdasági szerződésben megszabott feltételek között. A tervező­­intézetek szakemberei kötelesek műszaki segítséget nyújtani a termékek kipróbálá­sakor és a végső átvételkor. 25. szakasz. — A termelő üzemeknek ti­los leszállítani az olyan felszereléseket, gépcsoportokat, berendezéseket és más, műszaki szempontból komplex terméke­ket, amelyeket a megrendelők nem ellen­őriztek minőségi szempontból szakaszon­ként és a szállításkor. A Termékminőség-ellenőrző Állami Fő­felügyelőség köteles ellenőrizni, hogy a megrendelők a gazdasági szerződés szaka­szainak megfelelően veszik-e át a felsze­reléseket szakaszonként és végső formá­jukban. 26. szakasz. — A teljes felszerelések és berendezések szállítói kötelesek műszaki szaksegítséget nyújtani a termékek felsze­relésekor és üzembe helyezésekor. 27. szakasz. — A beruházások megren­delői, az építkezési-szerelési vállalatok, valamint az Építőipari Állami Főfelügye­lőség köteles ellenőrizni az építőtelepen uralkodó körülményeket, azt, hogy a szál­lítók betartották-e az építőtelepre érkezett és szerelésre váró felszereléseknél, gépek­nél, gépcsoportoknál, berendezéseknél és készülékeknél a szerződésekben előírt mi­nőségi követelményeket és a műszaki elő­írásokat. Tilos felszerelni vagy felállítani az olyan felszereléseket, gépeket, gépcsoportokat, berendezéseket és készülékeket, amelyek­nél hibák mutatkoznak. Ezeket vissza kell küldeni a szállítóknak, vagy közösen meg­állapítani miként javítsák ki őket az építő­telepen. A hibákból származó összes káro­kat a törvény értelmében azok viselik, akik előidézték őket. 28. szakasz. — Az építkezési-szerelési vállalatok, a beruházások megrendelői, a tervezőintézetek és az Építőipari Állami Főfelügyelőség köteles szigorúan ellenőriz­ni, hogy az építkezési és szerelési munká­latok kivitelezésénél pontosan betartot­ták-e a tervek összes előírásait, hogy biz­tosítsák az építkezési-szerelési munkála­tok minőségét és az objektumok határidő­ben és kifogástalan körülmények között történő üzembe helyezését, valamint a jóváhagyott tervnek megfelelő paraméte­rek elérését. 29. szakasz. — A szállítási egységek fe­lelősek a termékek szállítását és kezelését illetően, a törvényben vagy a szerződésben előírt feltételek tiszteletben tartásáért, és az átvételtől az átadásig gondoskodnak a minőség megőrzéséről, amelynek esetleges megromlásáért a törvény értelmében kár­térítést kell fizetniük. 30. szakasz. — A termékeket átvevő, tá­roló és elárusító egységek felelősek a ter­mékek épségének és minőségének megőr­zéséhez szükséges feltételek biztosításáért, kifogástalan kezelésükért és tárolásukért; a nem megfelelő tárolásból vagy kezelés­ből származó károkat a törvény értelmé­ben az előidéző személyek viselik. 31. szakasz. — A termelő és a kereske­delmi egységek felelősek a hazai vásár­lókkal szemben minden olyan gyártási vagy rejtett hibáért, amely szavatolási ha­táridő nélkül eladott és törvényes­­ időben reklamált termékeknél vagy szavatolási határidővel rendelkező és ebben az idő­szakban reklamált termékeknél merült fel, ha a vásárló betartotta a vásárolt javak használatára és karbantartására vonatkozó szabályokat. A nem megfelelő, a jelen szakaszban előírt feltételek között kifogásolt termé­kek kijavítása vagy kicserélése ingyenesen történik, a kiadásokat pedig a törvény ér­telmében a vétkeseknek kell megtéríte­niük. 32. szakasz. — Az importáló egységek kötelesek csak a megrendelő egységek ál­tal elfogadott minőségű termékekre szer­ződést kötni, és ezekkel együtt gondoskod­niuk kell arról, hogy az importált komplex felszerelésekre és berendezésekre vonat­kozó külföldi szerződésekben feltüntessék a külföldi szállítónál végrehajtandó sza­kaszonkénti és végső átvétel feltételeit. Ezek az egységek felelősek az importált komplex felszerelések és berendezések mi­nőségéért és műszaki-gazdasági paramé­tereiért. Az összes importált termékekre vonat­kozólag közölni kell a megrendelőkkel a külföldi szerződésekben feltüntetett minő­ségi előírásokat, amelyek alapján a meg­rendelők végrehajtják az átvételt. A jelen szakaszban előírt kötelezettségeik megszegéséből származó károkért az im­portáló egységeknek kártalanítaniuk kell a megrendelő vállalatokat, a károkat pe­dig a törvény értelmében a vétkes szemé­lyeknek kell­ megtéríteniük. 33. szakasz. — Tilos forgalomba hozni az olyan termékeket, amelyeket a műszaki minőségellenőrző szerv, a Termékminőség­ellenőrző Állami Főfelügyelőség vagy a megrendelő az átvételkor visszautasított. 34. szakasz. — A termékek minőségének szüntelen javítása az összes dolgozók ha­zafias büszkeségének és szocialista öntu­datának ügye, s ez a tömegek aktív rész­vételével és alkotó kezdeményezésének széles körű mozgósításával valósul meg az anyagi javak termelésének folyamatá­ban. Minden évben megszervezik „A termék­­minőség hónapját“ , ennek során akciókat folytatnak le a minőséggel kapcsolatos ismeretek széles körű terjesztéséért, mér­leget készítenek az összes vállalatoknak a termelés minőségi színvonalának emelé­sében elért eredményeiről, kitüntetik azo­kat, akik különösen előmozdították az arra irányuló tömegmozgalmat, hogy a román termékek minősége a világviszony­latban legjobb eredmények színvonalára emelkedjék. 35. szakasz. — A bérezési rendszer elő­írásai értelmében a­z alkalmazottakat anyagi jutalomban részesítik a termékek minőségének javításában elért rendkívüli eredményeikért. 36. szakasz. — A termékek minőségének javítása mind a termékeket előállító, mind az azokat ellenőrző káderek szakmai kép­zettségének szüntelen tökéletesítésétől függ. A műszaki minőségellenőrző tevékeny­ségben működő összes szakembereket idő­közönként tovább­képzik, hogy bővítsék a mérő- és ellenőrző műszerekre és készülé­kekre vonatkozó ismereteiket. A termelő vállalatokban­­rendszeresen rövid időtartamú szakképesítő és tovább­képző tanfolyamokat fognak szervezni a termelés minőségét és a termékminőség ellenőrzését illetően. A szakmai oktatásban, a szaklíceumok­­ban, a felsőfokú műszaki és gazdasági in­tézetekben szaktanfolyamokat indítanak a termékminőség mutatóira, a mértékis­meretekre és a korszerű ellenőrzési tech­nikára vonatkozólag. 37. szakasz. — A termékek minőségét ellenőrző szervek hatáskörüknél fogva fe­lelősek a nem megfelelő ellenőrzésért, a valóságnak meg nem felelő sajátosságok, műszaki adatok vagy megállapítások be­vezetéséért az ellenőrzési okmányokba, azért, ha nem jelentik a felsőbb szervek­nek, hogy az ellenőrzés során megállapí­tották a törvényes rendelkezések megsze­gését, adott esetben pedig felelősek egyes termékek szállításána­k alaptalan megtil­tásáért. 38. szakasz. — Az a szocialista szervezet, amely nem teljesíti a termékek minőségé­vel kapcsolatos szerződéses kötelezettsé­geit, kártérítéssel tartozik a másik félnek a hibájából okozott károkért. A szerződéses kötelezettség természet­beni nem teljesítéséből származó megká­rosításért kártérítést kell fizetni mind a ténylegesen elszenvedett kárért, mind pe­dig az elmaradt jövedelemért. 39. szakasz.­­ A jelen törvényben meg­szabott kötelezettségek megszegéséért a vétkesek fegyelmi, adminisztratív vagy bűnvádi úton vonhatók felelősségre, anya­gi felelősséggel tartoznak még az olyan esetekben is, amikor a jelen törvény ezt nem írja elő kifejezetten. A büntetőjogi felelősség esetről esetre a büntetőtörvénykönyv 248. vagy 249. sza­kaszának körülményei között forog fenn, ha a tett nem súlyosabb bűncselekmény. 40. szakasz. — A jelen törvény előírá­sainak megszegését jelentő tetteket és a megfelelő szankciókat a Minisztertanács határozza meg. 41. szakasz. — A jelen törvény rendel­kezései megfelelő módon a szolgáltatások­ra is alkalmazandók. A szolgáltatási egységek felelősek a kivitelezett munkálatok minőségéért és kötelesek ingyenesen kijavítani az esetle­ges hibákat. A javítási költségeket a tör­vény értelmében azoknak kell megtéríte­niük, akik a hibát okozták. A szavatolási időt igénylő munkálatok­nál, ha a törvény nem rendelkezik e te­kintetben, az illető szolgáltatási egységek központi szervei, a helyi gazdasági egysé­gek számára pedig a Helyi Gazdasági és Közigazgatási Állami Bizottság állapítja meg a szavatolási időtartamot. 42. szakasz. — A jelen törvény rendel­kezései megfelelő módon a szövetkezeti szervezetekre is alkalmazandók. 43. szakasz. — A jelen törvény három hónappal a közzététel után lép érvénybe. F. határidőn belül a minisztériumok és a többi központi szerv szabályozó jellegű rendelkezéseket javasol a Minisztertanács­nak az érvényben levő rendelkezéseknek és a jelen törvény előírásainak összeegyez­tetése céljából.

Next