Előre, 1970. március (24. évfolyam, 6942-6967. szám)
1970-03-06 / 6946. szám
970. MÁRCIUS 6., PÉNTEK „Az ország történetében először került hatalomra olyan kormány, amelyben a vezető szerep a munkásosztályé volt; ez a romá niai forradalmi harc nagy győzelmét jelentette, biztosítva társadalmunk demokratikus és haladó fejlődését«« NICOLAE CEAUSESCU (Az RKP megalakulásának 45. évfordulója alkalmából elhangzott előadói beszédből) 1945 márciusának első napjaiban az Országos Demokrata Arcvonal felhívására munkások, földművesek, románok, magyarok és más nemzetiségűek, különböző társadalmi rétegek tízezrei özönlik el újra az utcákat, tereket, az ország különböző vidékein, a Groza-kormány beiktatását követelve. E harc eredményének kihirdetésekor 800 000 fővárosi állampolgár, valamint Ilfov, Ialomița, Vlasca és Teleorman megyék falvaiból összesereglett parasztok, úgyszintén tisztek és katonák vannak jelen s köszöntik a demokratikus Groza-kormányt, s egyben hitet tesznek amellett, hogy minden erejükből támogatni fogják a fasizmus leveréséért és az ország újjáépítéséért folytatott küzdelmet. 1945. MÁRCIUS 6 NÉPÜNK FORRADALMI HARCÁNAK TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGŰ GYŐZELME A második lépcsőfok HAZÁNK utóbbi negyedszázados történetében sűrűn követik egymást a sorsdöntő eseményeket jelző dátumok, amelyekre büszkén és lelkesen emlékezik országunk egész dolgozó népe, nemzetiségi különbség nélkül. Március hatodika az első olyan kormány hatalomra kerülésének negyedszázados évfordulója, amelyben a kiváló államférfi és nagyszerű hazafi, dr. Petru Groza kormányelnök mellett s vele együtt túlsúlyban voltak a munkásosztály és dolgozó földművesség érdekeinek képviselői. A történelmi határkövekre vésett események nem érthetők meg a történelem logikájának láncolata nélkül, az események egészéből és öszszefüggéseiből kiragadva. A Román Kommunista Párt szervezte és vezette tömegek demokratikus átalakulást követelő harcából született meg az 1945 március 6-iki győzelem, ennek azonban elengedhetetlen előfeltétele volt a fasiszta iga lerázása 1944 augusztus 23-án, ez az újabb márciusi fordulat pedig betetőzése a dolgozó tömegek győzelmének, de egyszersmind újabb harcok nyitánya is A március 6-i eseményt követő időszak küzdelmei érlelték meg és tették lehetővé a monarchia fölszámolását két és háromnegyed esztendővel később. 1945 tavaszának nyiltakor, annak az esztendőnek márciusában még dörögtek az ágyúk a fasisztaellenes frontokon, a harctér még sok áldozatot követelt. Népünk katonafiai, a szovjet hadsereg harcosaival vállvetve, velük egy sorban küzdöttek a közös ellenség, a fasizmus katonai erejének szétzúzásáért. A hátország, mint a világtörténelem minden háborújában, igen fontos szerepet játszott a győzelem kivívásában. Ilyen történelmi körülmények között a romániai dolgozó tömegeknek életbevágóan fontos volt egy valóban demokratikus kormány létrehozása. Belpolitikai vonatkozásban a munkásosztály és a parasztság érdekeit képviselő kormány létrehozása meggyorsította a háború dúlta és fasiszták kirabolta ország szétzüllesztett iparának újjáépítését, amiben a munkásosztály elsőrendűen érdekelve volt, továbbá törvényes keretet biztosított a földreform demokratikus, igazságos végrehajtásához, amit a falvak dolgozói a munkásosztály segítségével valósítottak meg. A fasiszta iga lerázása és a hazánk földjét taposó idegen fasiszta martalócok kiűzése után munkásosztályunk nyomban hozzálátott az újjáépítés hősies munkáiéhoz Az ország egyes részein, ahol a fasisztáknak ideig-óráig sikerült megvetniük lábukat az augusztusi győzelem után — mint például Kolozsvárt vagy Marosvásárhelyen és más városokban — a rombolás különösen nagy arányú volt. Szétrombolt üzemek, amelyekből elhurcolták a termelés megindításához szükséges gépeket, tönkretett közlekedési utak, felrobbantott országúti és vasúti hidak százai jelezték a visszavonuló fasiszta seregek útját. Egyes üzemek, gyárak munkásai, a Román Kommunista Párt szervezte és vezette fegyveres akciókkal akadályozták meg üzemük szétrombolását és kifosztását, de a kár ennek ellenére nagy volt Marosvásárhelyen például — a villanyt szolgáltató közüzemek tönkretétele mellett — levegőbe röpítették a petróleumfinomítót, amelynek helyén ma a szocializmus építésének időszakában emelt modern lakóblokkok hirdetik építőik dicsőségét. Hasonlóképpen súlyos kárt szenvedett a cukorgyár, a vidék egyik legrégibb üzeme. (Azóta ez a gyár is kibővült, új, korszerű részleggel gyarapodott és megsokszorozotttermelőkapacitással dolgozza föl a mezőgazdasági szövetkezetek termelte rengeteg répát.) Olvasgatom az egykori helyi napilapot, a Szabad Szót : sorai elárulják, hogy milyen örvendetes esemény volt az újjáépítés munkájának egy-egy sikeres mozzanata. Például, hogy 1945 télutóján sikerült minden második napra vonatjáratot beállítani Marosvásárhely és Székelykocsárd vagy Marosvásárhely és Vármező között. Ennek megvalósulásához szükséges volt újjáépíteni a levegőbe röpített vasúti hidakat —, de állami vagy más beruházások nélkül, a munkások és más dolgozó állampolgárok emberfölötti erőfeszítésével, odaadó önkéntes munkájával. Milyen óriási esemény volt Marosvásárhelyen, akárcsak más városokban is, a romboló kezek pusztítása nyomán sötétbe borult utcákon és lakóházakban a villany újbóli kigyúrása ! (Nemes Dezső a minap az Előre hasábjain mondotta el, milyen hősies erőfeszítéssel szállították a kiürítés veszélyétől Körtefáján megmenekült áramfejlesztő gépeket Marosvásárhelyre : gőzmozdony hiányában maguk a munkások tolták 20—25 kilométer távolságon a gépekkel megrakott vasúti kocsikat.) Nemcsak anyagi természetű volt a rombolás , a lakosság számbeli állománya is számottevően csökkent. Nemcsak azzal, hogy a férfiakat, fiatalokat és idősebbeket elhurcolták avisszavonuló fasiszta seregek, de például Gyergyószentmiklós egy része a fasiszták ágyútüzébe került és leégett, lakosai odavesztek vagy elmenekültek. Csíkszeredának a felszabadulás utáni hetekben mindössze 700 lakosa maradt, míg a 45 ezer lakosú Marosvásárhelynek alig 25 ezer. Asszonyok és gyermekek tízezrei, akiket vagy a kiürítési erőszak vagy a háborútól való rettegés szakított ki otthonukból, szélsodorta falevelekként kavarogtak, bolyongtak Európa , gránáttépte és véráztatta országútjain, hogy egyesek közülük soha ne is térjenek majd vissza otthonukba, szülőföldjükre. A ROPPANT GAZDASÁGI nehézségeket, amelyeknek gúzsaiban a fasiszta iga alól felszabadult ország vergődött, igyekeztek kihasználni a reakciós körök, a nagytőkések, gyárosok, földesurak, és politikai pártjaik, anarchiát, szervezetlenséget igyekeztek előidézni a gazdasági életben. A dolgozó tömegek, elsősorban a munkások, saját bőrükön érezték a trón védőszárnyai alatt gyülekező reakciós elemek mesterkedéseit. A korabeli haladó szellemű napilapok hasábjain gyakran jelentek meg fölháborodott hangú leleplezések, a nép szinte újjal mutatott rá a feketézőkre, spekulánsokra és üzérekre, a zilált gazdasági élet szemérmetlen vámszedőire. Az egyre súlyosbodó politikai és gazdasági helyzetnek, a bomlás felé sodort gazdasági szervezetlenségnek csakis egy olyan kormány vethetett véget, mint amilyen március 6-án az Országos Demokrata Arcvonalba tömörült pártok és szervezetek küzdelme révén létrejött, a Román Kommunista Párt vezette tömegharc eredményeként. A döntő összecsapás a demokrácia és a reakció erői közt a fővárosban történt, ahol a fordulatot megelőzően száz- és százezer főnyi munkás és más dolgozó követelte gyűléseken és tüntetéseken egy demokratikus kormány beiktatását. Bukarest harcos munkássága az egész ország támogatását tudta maga mögött, hiszen Galactól Kolozsvárig, Ploiestitől Aradig, Craiovától Nagyváradig tíz- és százezer részvevővel zajlottak a reakció mesterkedései ellen tiltakozó gyűlések és tüntetések, erélyesen követelve a demokratikus kormányt. A MUNKÁSOSZTÁLLYAL szövetségen küzdő dolgozó parasztok csakis a Román Kommunista Párt vezette harcokban kivívott győzelemtől remélhették régi álmuk megvalósítását : a földosztást. Szívükbe vésték a párt zászlajára írt jelszót, hogy „a föld azé, aki megműveli". Noha a március hatodika előtti reakciós kormányok elszabotálták a földreformot, a falvak népe, mely jól emlékezett még az 1907-es vérbefojtott lázadásra, a hatalom birtoklóinak akarata ellenére, követve a kommunisták útmutatását, már 1945 februárban hozzálátott a földbirtokosok vagyonának felosztásához. Igen találóan érzékeltette a korabeli sajtó : „A parasztok ekéikkel írják a törvény cikkelyeit". A Dimbovita megyei földosztó parasztok példáján föllelkesülve, már februárban több megyében a munkások segítségével kezdetét vette a földosztás. Az egykori Maros-Torda vármegyében 1945 március 2-án, egy szeles, hófoltos pénteki napon került sor az első földosztásra, a Marosvásárhellyel szomszédos Marosszentgyörgy községben, ahol — a városi munkások, a demokratikus szervezetek és pártok segítségével — Máriaffi Lajos birtokát darabolták szét román és magyar parasztok. Egykori dokumentumokból olvasom, hogy ez alkalommal 264 hold szántót osztottak ki 188 nincstelen család között. A tekintélyes birtoktestből az erdő és legelő közös községi tulajdonba ment át, míg a régi, gazdájától elhagyott kastélyt a Népvédelmi Egyesület kapta, hogy napközi otthont rendezzen be a helybeli gyermekeknek és üdülőt a városi munkásoknak. Nem kevesebb, mint 400 földigénylő jelentkezett a községben. A földosztó bizottság a családok lélekszáma szerint próbált az adottlehetőségek között minél igazságosabb munkát végezni : a 3—4 gyermekes családoknak másfél hold, az öt vagy annál több gyermekes családoknak pedig két hold szántót juttatott. NYOMBAN a demokratikus Grozakormány megalakulása után Maros megyét 16 körzetre osztották és ennek megfelelően 16 csoport alakult, amelyek kisiettek a falvakba, segíteni a parasztoknak a föld igazságos elosztásában. A Román Kommunista Párt, a Szaktanács, az Ekésfront és a Magyar Népi Szövetség küldöttei vettek részt a csoportok munkájában. A megye sűrű lakossága és a szétosztható földmennyiség kicsinysége miatt a bizottságok nehéz feladatok elé kerültek. Marosszentkirályon négy család kapott házhelyet kerttel és telekkel, tizenhárom másfél hold és tizennyolc egy hold földet ; negyvenkettőnek fél holdnyi föld és házhely jutott, míg harminckilencen házhelyet kaptak. A bizottságnak arra is gondja volt, hogy 40 hold szántót tartalékoljon a háborúból majd hazatérő katonáknak. A kastélyt kultúrháznak és üdülőnek rendezték be. A földosztás végrehajtása a dolgozó földművesek régi álmát váltotta valóra, azonban a falu társadalmi-gazdasági kérdéseinek megoldása útján csak az első lépést jelentette. A falusi dolgozóiéletszínvonalának emelését, a felesleges munkaerő foglalkoztatásának kérdését, a falu életét évtizedek óta egyre kegyetlenebbül marcangoló belső osztályellentétek fölszámolását csak később, a mezőgazdaság szociálisa átalakítása és a termelőszövetkezetek megszilárdulása oldotta meg, valamint a nagyarányú szocialista iparosítás, amelyet pár év múlva, egyre gyorsuló ütemben valósított és valósít meg szocialista rendszerünk. Említettem már, hogy a háborús viszonyok közt Marosvásárhely lakossága mintegy 25 ezerre csökkent. Nos, ma már a város lakossága meghaladja a százezret. Kiváló magas technikai színvonalon álló fölszereléssel, modern üzemek egész sora épült a városban és környékén, a megye különböző vidékein, elsők közt az Augusztus 23 bútorgyár Marosvásárhelyen és az erdőszentgyörgyi hőerőmű, amit a marosludasi hőerőmű fölépítése, a dicsőszentmártoni vegyi kombinát bővítése, Régenben új üzemek építése követett. Nehéz volna egy újságcikk keretében leltárt készíteni az utóbbi évek során épült gyárakról és üzemekről . Marosvásárhely délnyugati bejáratánál, ahol Marosludas felé szalad az országút, nagy kiterjedésű ipartelep terpeszkedik, az új bőrgyár és a műtrágyakombinát a maga vaskos, hasas víztornyaival : egyike az ország legmodernebb vegyiüzemeinek A sok gyár a környékbeli és távolabbi vidékek falvaiból ezer és ezer munkáskezet szívott föl, megfelelő szakképesítés után, főleg a fölszabadulás után felnőtt nemzedékből. A HUSZONÖT év előtti nagyjelentőségű belpolitikai fordulat a második lépcsőfok volt az 1944 augusztus 23-i fegyveres felkelés után, amelyen át az út a szocializmus építésének nagyszerű korszakába vezetett. A huszonöt év előtti sorsdöntő események is népünk kimeríthetetlen alkotóerejéről, szabadságszeretetéről, harci készségéről és a Román Kommunista Pártba, mint kipróbált vezetőbe vetett rendíthetetlen bizalmáról vallanak. De ékesen tanúskodnak, nem utolsó sorban, a közösen vívott harcokban és közösen végzett alkotómunkában edződött testvériségről is, amely a román nép és az együttlakgó nemzetiségek fiait akkor is összefűzte. Román, magyar és más nemzetiségű dolgozók közös küzdelmekben vívták ki a márciusi győzelmet is. Az elmúlt negyedszázad minden politikai-gazdasági-társadalmi mozzanata ragyogóan igazolja a Román Kommunista Párt elhivatottságát a szocialista Románia egész életének vezetésére. Minden megvalósítás, minden eredmény, amelyet népünk munkája révén elértünk a szocializmus eddigi építésében, ékesen tanúskodik a párt bölcsességéről, előrelátásáról és fokozza a tömegek beléje vetett bizalmát, még szorosabb egységbe kovácsolja az egész népet, nemzetiségre való tekintet nélkül, a Román Kommunista Párt, annak Központi Bizottsága és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs közül. Ez a bizalom, mely nehéz harcokban és önfeláldozó munkában acélosodott, serkenti országunk dolgozóit, munkásokat, földműveseket és értelmiségieket, hogy maradéktalanul valóra váltsák a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének nagyszerű programját, amelyet a párt tizedik kongresszusa dolgozott ki. Írta KOVÁCS GYÖRGY (Folytatás az 1. oldalról) A szabad, demokratikus és független Románia első, széles demokratikus tömörülésű kormányának megalakulásával a polgári-demokratikus forradalom kiteljesítésének szakasza (a népi forradalom első szakasza) nem zárult le. 1945 március 6-a azonban olyan történelmi lépés volt, amely biztosította és meggyorsította a népi forradalom további fejlődését. A Groza-kormány, beiktatása után azonnal munkához látott és egész sor olyan intézkedést tett, amelyek biztosították a népi forradalom addigi eredményeit és meggyorsították a polgári demokratikus forradalom kiteljesedését. A kormány első ténykedései : az antihitlerista front minden erővel való támogatása, a földreformtörvény, a háborús bűnösök megbüntetése, harc a spekuláció ellen, a fegyverszüneti feltételek teljesítése, a demokratikus szabadságjogok biztosítása, az ország súlyos gazdasági helyzetének rendezése és megszilárdítása — csakhamar jelentős sikereket eredményeztek. A polgári demokratikus forradalom kiteljesítése feltartóztathatatlanul haladt előre. A Groza-kormány létrejöttével azonban a megtört és lényegesen meggyengült reakció nem adta fel a harcot. Miután Maniu, Bratianu és pártjaik teljesen lelepleződtek, a reakció csoportosulási központja megváltozott. Ezúttal a monarchia vált a reakció központjává. Igaz, szerepe eddig is reakciós volt, de most a többiek kidőlésével egyre nyíltabban ellenszegült ez ország haladásáért harcoló naptömegek akaratának. A reakció ki akarta használni a maga javára a háború következményeként előállt súlyos gazdasági nehézségeket. Ilyen körülmények között az ország életében kivételes fontossága volt az RKP 1945 októberi Országos Konferenciájának, amely kidolgozta a párt akcióprogramját a nép forradalmi vívmányainak megszilárdítására s az ország demokratikus fejlődésére, valamint a nemzetgazdaság újjászervezésére és fejlesztésére. Az 1946-os választások, a reakció mesterkedései ellenére, a demokratikus erők fényes győzelmével értek véget. Ez a győzelem megszilárdította a néptömegeket képviselő kormány helyzetét és ugyanakkor biztosítékot is jelentett a szocialista forradalom felé történő haladáshoz. A polgári demokratikus forradalom kiteljesítésével kapcsolatos kérdések megoldásával egyidejűleg olyan intézkedésekre került sor, amelyek megerősítették a népi demokratikus állam gazdasági szerepét és korlátozták a tőkés kizsákmányolást (a Nemzeti Bank államosítása, az ipari hivatalok létrehozása, a munkásellenőrzés megerősítése, a pénzreform stb.) Ebben az időszakban az államhatalom gyakorlásában még részt vett a liberális burzsoázia. ilyenformán az RKP előtt az a történelmi feladat állt, hogy a forradalom erős egységének megszilárdításával teljesen kiragadja a politikai hatalmat a reakció kezéből. A Román Kommunista Párt a Szociáldemokrata Párttal együttműködve sikeresen oldotta meg ezt a feladatot is. A kormányon és a parlamenten belüli, valamint a parlamenten kívüli fokozott harc eredményeként 1947 második felében a reakció utolsó maradványai is letűntek hazánk politikai életének színteréről, s még az év decemberében a reakció utolsó bástyája, a monarchia is a történelem lomtárába került. A Román Népköztársaság kikiáltásával megszűnt az ellentmondás az államhatalom tartalma és formája között, és teljesen szabaddá vált a szocialista forradalom útja. 1947 december 30-át követően, a dolgozó parasztsággal szövetkezett munkásosztály, az RKP vezetésével hozzálátott a szocialista forradalom nagy feladatainak teljesítéséhez. 1948 júniusában megtörtént a főbb termelőeszközök államosítása és még ugyanabban az évben megindult a harc a mezőgazdaság szocialista átalakításáért. Az egész országban rövidesen létrejöttek az államhatalom új helyi szervei, a néptanácsok. A népi forradalom szocialista szakaszának folyamatában átszerveztük a hadsereget, állambiztonsági és karhatalmi szerveinket, megszerveztük a népi bíráskodást és megindítottuk a harcot a kulturális forradalom kibontakozásáért. Ezeket az intézkedéseket a népi forradalom tüzében hajtottuk végre, igaz, nem fegyveres harccal, de a politikai harc éles fordulatai közepette. A történelmi valóság helyes felmérése és értelmezése követelményéért rá kell mutatnunk arra, hogy a népi forradalom két szakaszát nem lehet egymástól mereven elválasztani. Hazánkban az 1944 augusztusi fegyveres felkelés győzelmével megindult forradalmi átalakulás egyik jellegzetessége éppen abban áll, hogy a népi forradalom minőségileg különböző két szakasza dialektikusan összekapcsolódik. Míg a polgári-demokratikus forradalom kiteljesítésének szakaszában oldattunk meg számos olyan feladatot, amelyet a szocialista forradalomnak kell megoldania (például az állami és gazdasági vezetők eltávolítása, munkásellenőrzés stb.), ugyan.. Tegnap 800 000 főnyi tömeg gyűlt össze és válaszolt lenyűgöző erejű lelkesedéssel az Országos Demokrata Arcvonal harci felhívására . . ...Az emberek elszánt arckifejezéssel magasba emelték jelszavas tábláikat, transzparenseiket, amelyek szintén követeléseiket tükrözték : ÉLJEN PETRU GROZA DEMOKRATIKUS TÖMÖRULÉSŰ KORMÁNYA. A HITLERIZMUS ELLENI ENGESZTELHETETLEN HARC KORMÁNYA ! NYUGALMAT AKARUNK ÉS A DEMOKRATIKUS REND BIZTOSÍTÁSÁT KÖVETELJÜK ! A MUNKABÉREK EMELÉSÉT ÉS AZ ÁRAK BEFAGYASZTÁSÁT KÖVETELJÜK LE A SPEKULÁCIÓVAL ! HALÁL A FASISZTÁKRA, SZABADSÁGJOGOT A NÉPNEK !... ■ ... Tegnap még több munkás vonult fel, törhetetlen tetterőt sugározva ; a tüntetők szemében új tény lobogott és újabb harcok előrevetítését jelezte, arról tanúskodott, hogy tudják, miként kell küzdeniük és e küzdelemben győzedelmeskedniük. . (A Scinteia 1945 március 8-i számából, a Groza-kormány melletti 800 009-es tömegtüntetésről közölt helyszíni riportból), akkor a szocialista forradalom szakaszában álltunk szemben olyan feladatokkal is, amelyeket a polgári demokratikus forradalomnak kell megoldania (például a bérházak államosítása, alkotmányos köztársaság stb.). A forradalom két szakasza között tehát merev válaszfal nem volt, a népi forradalom egységes egészét alkotó történelmi folyamat, melynek végső eredménye a szocializmus győzelme hazánkban. A népi forradalom folyamatában vívott nagy társadalmi harcokban rendkívül fontos szerepe volt annak, hogy megvalósult a Román Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt akcióegysége a Munkásegységfront keretében. A két munkáspárt csaknem négy évi eredményes együttműködése után a munkásosztály egységes pártjának 1948 februárjában történő megteremtése biztosította a feltételeket ahhoz, hogy a proletariátus — a népi forradalom vezető osztálya — sikerrel betöltse történelmi hivatását. A fő ipari termelőeszközök államosítása és az ország nemzetgazdaságának helyreállítása megteremtették a feltételeket a szocializmus gazdasági alapjai építésének megkezdéséhez. „Ez az óriási építő tevékenység — mutatott rá Nicolae Ceausescu elvtárs —, a munkásosztály, a társadalom legelőrehaladottabb osztálya hősies munkájára, a parasztság tevékenységére, az értelmiség, és nemzetiségre való tekintet nélkül a többi dolgozó réteg lelkes hozzájárulására támaszkodott; a szocializmus egyetle áradatba egyesítette a sorsának arcvá lett nép felszabadult energiáit. Pártunk a marxi-leniai tanítást követve, hazánk konkrét viszonyaira akalmazta az új társadalmi rend megteremtésének általános törvényszerűségeit. A nép kiapadhatatlan erőit támaszkodva mélyreható politikai szervező tevékenységet fejtett ki szocialista termelési viszonyok általiasítása és megszilárdítása, az egyéges szocialista gazdaság létrehozsa, a szocializmus szilárd műszál anyagi alapjának megteremtése fejlesztése érdekében. A szocializmus építésének homlokerébe az RKP az ország iparosítsát, a nemzetgazdaság fejlesztés és a kultúra haladását, a népek színvonala emelését, a társadalm sokoldalú fejlesztését állította a nézeti függetlenség és szuverenitás ltosításának alapján. E következő politika eredményeként átlagos minden öt évben megkétszereződ az ipari termelés, amely jelenleg zennégyszerese az 1938. évinek. As cialista iparosítással párhuzamot — a szocialista építés program alapvető célkitűzéseinek megfelelt — végrehajtottuk a mezőgazda szövetkezetesítését, a mezőgazda- termelés szocialista alapokon törzi újjászervezését. Az új termelési virngok kiterjesztésének és megszilárlásának, valamint a mezőgazda műszaki-anyagi alapja szüntelen ledérének következtében a mi gazdasági termelés 1968-ban az évinek 2,2-szerese volt. A szocial rendszer gyökeresen megváltotta falu arculatát, kiemelte a rendszertől örökölt elmaradottsá, és a dinamikus fejlődés és faluira, útjára irányította. A szocializ egyik legnagyobb sikere a tudoni kultúra és az oktatás nagyarányú fődése. A szocialista Romanic minden álompolgár korlátlanul vezheti a kultúra és a tudóm jótéteményeit; az ország lakosának csaknem egyötöde tanul a tönböző iskolákban és fakultása A szocializmus mélyrehatóan meltoztatta a nép létformáját, a de zek anyagi és szellemi életét, a lizáció újabb fokéra emelve a vi és falusi tömegeket. A nemzeti désnek a marxizmus-leninizmus lemében történő megoldása megárdította a román nép és az ec lakó nemzetiségek testvériségét egységét, hozzájárulva ahhoz az egész nemzet maradékra hasznosítsa erejét és energiáját cialista hazánk javára. A sokoldalúan fejlett szocsi társadalom létrehozásának útján RKP múlt évben tartott X. koncézusa fontos állomást jelent. E pártkongresszus, amely népünknek történelmi jelentőségű elem kijelölte az ország sokoldalú fejmének programját a szocialista új szakaszában. Ennek a grant programnak a kidolgozása és gatlása ismételten kidomborított irodalmi rendszerünk demokratát, s azt, hogy „a munkások, a rasztok, az értelmiségiek, nőiségre való tekintet nélkül az dolgozók megbonthatatlan eg az az erő, amely biztosítja jármünk sziklaszilárdságát, a harcodását és jólétét" — mai Nicolae Ceausescu elvtárs. A negyedszázaddal ezelőtt, a vezette néptömegek forradalmi következtében hatalomra került za-kormány megalakulása az ges egészet alkotó népi forra első szakaszának, a polgári-dertikus forradalom kiteljesedése szónak nagyfontosságú téri eseménye. Az 1944 augusztus történelmi fordulattal megindul forradalom láncolatában 1945 cius 6-a olyan láncszemet ké amely előrelendítette a forrád és amelynek igazi jelentőségét hazánk szocialista valóságána mérésével érthetjük, meg. ELŐRE 3. oldal