Előre, 1970. március (24. évfolyam, 6942-6967. szám)
1970-03-12 / 6951. szám
ELŐRE 6. oldal A Song My-ügy Újabb öt amerikai katona ellen emeltek vádat Az 1968. március 16-án történt Song My-i tömeggyilkosság körülményeinek tisztázásával foglalkozó vizsgálóbizottság a tanúvallomások alapján újabb 5 katona — két tiszt és három altiszt — ellen emelt vádat. A fővádlott Ernest Medina kapitány, a dél-vietnami faluba „tisztogató“ hadműveletre kivezényelt század parancsnoka,Calley hadnagynak, az első vádlottnak a közvetlen felettese. Noha Medina hangoztatta, hogy a tömeggyilkosság napján nem tartózkodott a színhelyen, azzal vádolják : március 16-án vagy március 16 körül négy polgári személyt gyilkolt meg, a vallatások során pedig még kettőt agyonlőtt. Eugene Kotouc kapitány a vád szerint „a vallatások során rárohant egy gyanús polgári személyre és meggyilkolta, egy másikat agyonlőtt“. Song My-i polgári lakosok meggyilkolásával, illetve meggyilkolásának szándékával vádolják továbbá Kenneth Hodges szakaszvezetőt, Max Hutson őrmestert és Esequiel Torres szakaszvezetőt. Valamennyiüket az Atlanta melletti Fort McPherson támaszponton tartják fogva. APentagon vizsgálóbizottsága összesen 9 katona ellen emelt eddig S3 A világ négy égtájáról jelentik A 23 August—Romania KISZ-brigád megérkezett a San Cristobal-i José Marti cukorgyárba. A román fiatalokat Julio Camacho őrnagy, a Kubai KP KB tagja, a Final del Riotartományi pártbizottság első titkára, Vasile Musat, Románia kubai nagykövete és más hivatalos személyek üdvözölték. A Koreai NDK-ban választásokat tartottak a helyi hatalom képviselőinek kijelölésére. A választásokon párt- és állami aktivistákat, társadalmi aktivistákat, a munka hőseit és élenjáró munkásokat jelöltek képviselőkként. Norodom Szianuk herceg, kambodzsai államfő Párizsban megbeszélést folytatott Georges Pompidou francia elnökkel. A megbeszélés után kijelentette az újságíróknak : a világbéke kérdéseiről, főként pedig a délkelet-ázsiai béke problémáiról tárgyalt Pompidou elnökkel. Lagosba utazott a Világbank küldöttsége, hogy a helybeli hatóságokkal együtt megvizsgálja a kidolgozás alatt álló háború utáni újjáépítési program segélyezését. Becslések szerint az újjáépítési program, amely nemcsak a háború sújtotta vidékekre, hanem az ország többi részére is vonatkozik, hozzávetőleg 1200 millió font sterlingbe kerül. A pakisztáni kormány meghívására baráti látogatás céljából Daccaba érkezett a Kínai NK küldöttsége, élen Go Mo-zso-val, az Összkínai Népképviseleti Gyűlés Állandó Bizottságának alelnökével, a Tudományos Akadémia elnökével. Elhalasztották a Maghreb-országok (Algéria, Tunézia, Líbia és Marokkó) hatodik gazdasági értekezletét, amelynek kedden kellett volna megnyílnia Rabatban. A marokkói fővárosban kiadott közlemény szerint az elnapolás azért történt, mert Líbia megtagadta részvételét az értekezleten. Az értekezlet célja megvizsgálni a négy Maghreb-ország közötti gazdasági együttműködés bővítésének módozatait. A France Presse hivatalos forrásokra hivatkozva arról számol be, hogy Líbia azzal indokolta távolmaradását, hogy nem akarja az arab országok együttműködését egy szűkkörű csoportra korlátozni. Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel NK minisztertanácsának elnöke fogadta Péter Jánost, a Magyar NK külügyminiszterét, aki hivatalos látogatást tesz Lengyelországban. Pencso Kubadinszki, a Bolgár KP KB Politbürójának tagja, a Minisztertanács alelnöke, Bulgária NK építésügyi és műépítészeti minisztere fogadta a román küldöttséget, amely Matéi Ghigiunak, az ipari építkezések miniszterének vezetésével tapasztalatcsere látogatásra a bolgár fővárosba érkezett. Cotonouban nyilvánosságra hozták a dahomeyi elnökválasztások keretében Ueme tartományban lezajlott szavazás eredményeit. A választásoknak ebben az első szakaszában Sourou Migan Apithy volt elnök szerezte meg a szavazatok több mint háromnegyed részét. A dahomeyi elnökválasztásokat szakaszonként tartják meg a hónap végéig a különböző tartományokban. A választások március 13-án Atlantic tartományban folytatódnak. George Thomson, Nagy-Britannia külügyminiszterének helyettese megkezdte körútját a Közös Piac tagállamaiban. A körút első állomása Brüsszel, ahol Thomson megbeszéléseket folytat Pierre Harmel belga külügyminiszterrel. Megvitatásra kerül Anglia közös piaci belépése, a NATO-val kapcsolatos kérdések és az európai politikai helyzet. „Ha tőlem függne, már most felrepülnék a Holdra“ — jelentette ki James Lovell, az április 11-én felbocsátandó Apollo—13 űrhajó legénységének tagja az edzőrepülés befejezése után. „Csak azt szeretném — mondotta —, ha a holdmodul homlokzati részén felvevő kamera volna, s így a televízió képernyője előtt ülő „pilóták“ milliói velünk együtt szállhatnának a Holdra. A NASA egyik vezetője kijelentette, hogy az edzőrepülés nem sikerült teljesen. Amint mondotta, két motornál hiba mutatkozott. Hozzáfűzte azonban, hogy maga az űrhajó normálisan működött. A harmadik holdutazás során James Lovell és Fred Haise leszáll a Holdra, s ez alatt Thomas Mattingly Hold körüli parkolópályán kering majd. Az 1. számú autósztrádán, nem egészen 2 kilométerre a Bel Air-i (Maryland) bíróság épületétől, ahol Rap Brown, ismert néger polgárjogi harcos perének tárgyalása folyik, felrobbant egy személygépkocsi. A helyszíni vizsgálat kiderítette, hogy merénylet történt. A gépkocsi egyik utasa Ralph Featherstone,Rap Brown egyik közeli harcostársa volt, a másik kilétét még nem közölték. A hírügynökségekszerint állítólag maga Rap Brown volt, aki a tárgyalásra sietett. Pozzuoli olasz fürdőhelyen változatlanul nyomott a hangulat. Néhány napi szünetelés után a városban felállított szeizmográfok két újabb kéregmozgást jeleztek. A kikötő körül ennek hatására újból „forrni kezdett" a tenger. A Pozzuoliban maradt lakosok nyugtalansága egyre nő. Izumo Yakoyama professzor, japán vulkanológus legutóbbi nyilatkozata egyáltalán nem oszlatta el az aggodalmat. „A pozzuoli jelenség — mondotta a japán tudós — nem a magmának, hanem valószínűleg túlhevült gázréteg feszítő hatásának tulajdonítható. Ha azonban ez nem szűnik meg, a helyzet rendkívül veszélyessé válhat". A japán tudós megjegyezte, vizsgálódásai során megállapította, hogy az utóbbi 48 órában a talaj 25 centiméterrel emelkedett Pozzuoli körzetében. Az Air India egyik Boeing típusú sugárhajtóműves repülőgépe Oszakába szállította az idei világkiállítás egyik „díszvendégét“, Dilipet, a delhi állatkert hatalmas fehér tigrisét. Dilip a világon élő 33 fehér tigris egyike, sőt valószínűleg a legnagyobbika : 2,74 méter hosszú, 178 kiló. A négyéves Dilip már fogságban született, bundája nem teljesen fehér, hanem apró barna pettyekkel tarkított. Furcsa földalatti robbanás történt Tripolitól körülbelül 52 kilométerre. 150 négyzetméter területen meghasadozott a föld, vízgőz és por száll a magasba. Németország SZK honvédelmi minisztériuma bejelentette, hogy kedden Flensburg mellett, az Északi-tenger partján lezuhant a nyugatnémet légierő egyik F 194 G Starfighter típusú katonai repülőgépe. A repülőgép pilótája, Joachim von Hassel, a Bundestag jelenlegi elnökének, Kai Uwe von Hasselnek 29 éves fia életét vesztette. Ezzel az 1961 óta lezuhant Starfighter repülőgépek száma 117- re, a szörnyethalt pilótáké pedig 57-re emelkedett. ■ ■ , ,í- „i Az elmúlt nap A NÉMETEK ÉS NÉMETORSZÁG SZK KORMÁNYA között levélváltásra került sor a két ország kormányfői találkozójának előkészítését célzó technikai megbeszélésekkel kapcsolatban. A két levél szövegét részletesebben külön hírben ismertetjük. A LAOSZI ESEMÉNYEK az utóbbi időben mind fontosabb helyet foglalnak el a sajtóügynökségek jelentéseiben. Legutóbb Albert Gore demokrata szenátor az Associated Pressnek adott interjújában kijelentette, hogy az Egyesült Államok laoszi veszteségei több száz főre rúgnak. A szenátor nem értett egyet Nixon elnök nemrégi nyilatkozatával, amely szerint Laosz területén szárazföldi csatákban még egyetlen amerikai sem esett el. Albert Gore álláspontjával megegyezik Stuart Symington szenátornak, a külföldi kötelezettség szenátusi albizottsága elnökének a véleménye is. Symington kijelentette : Nixon elnök csak részigazságot mondott az amerikaiak részvételéről a laoszi szárazföldi csatákban. Márpedig a részigazság — mondotta a szenátor — lényegében az igazság elől való menekülést jelenti, mivel részigazságokból nem lehet teljes képet alkotni az eseményekről. Alan Cranston demokrata szenátor közölte: több olyan amerikai katonával beszélt, akit Dél-Vietnamból Laoszba küldtek. Ezek a katonák elmondták, azt a parancsot kapták, hogy ha fogságba esnek, jelentsék ki: eltévedtek, s úgy kerültek Laosz területére. Cyrus Eaton ismert üzletember levélben fordult William Bulbrighthoz, a szenátus külügyi bizottságának elnökéhez, követelve, vizsgáljanak ki minden olyan körülményt, amely az USA laoszi beavatkozásáról tanúskodik, a vizsgálat eredményét pedig tegyék közzé, hogy az amerikai közvélemény ismerje meg a teljes igazságot. A fentiekkel kapcsolatban Ronald Ziegler, a Fehér Ház szóvivője közölte Nixon elnöknek azt az utasítását, hogy a jövőben az Egyesült Államok közvéleményét tájékoztassák az USA laoszi kötelezettségvállalásairól. Melvin Laird honvédelmi minisztert felhatalmazták, hogy közölje az USA laoszi katonai veszteségeit és a lelőtt amerikai repülőgépek számát. Ugyanakkor a saigoni amerikai parancsnokság is rendeletet kapott, hogy tegyen jelentést a laoszi veszteségekről. MAURICE SCHUMANN FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER a diplomáciai sajtóegyesület ebédjén nyilatkozott az összeurópai biztonsági értekezlet összehívásáról. A francia külügyminiszter többek között hangsúlyozta: Pompidou elnök washingtoni látogatása mit sem változtatott Franciaországnak az európai biztonsági értekezlet összehívásával kapcsolatos álláspontján. Franciaország kedvezően viszonyul az értekezlethez, s úgy véli, hogy az hozzájárulhat az enyhüléshez, amennyiben az enyhülés megvalósítását és nem a meglévő helyzet szentesítését tűzi célul. Mit mondotta a továbbiakban — ellenezzük a tömbpolitikát. A közel-keleti helyzetre utalva, Maurice Schumann kijelentette: Pompidou elnök washingtoni látogatása óta nagyobb a valószínűsége annak, hogy Jarring újrakezdi a közvetítést. A külügyminiszter egyben hangsúlyozta a négy nagyhatalom állandó megbízottjai közötti tanácskozások hasznosságát. ÚJABB ÜLÉST TARTOTT A LESZERELÉSI BIZOTTSÁG. Az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Svédország, Kanada, Lengyelország és Mexikó küldöttségének vezetői felolvasták kormányuk nyilatkozatát az atomsorompó-szerződés hatályba lépésével kapcsolatosan. A továbbiakban az általános vita során felszólalt a magyar, a jugoszláv és a japán küldöttség vezetője. Felszólalásukat külön hírben ismertetjük. SÜLEYMAN DEMIREL TÖRÖK MINISZTERELNÖK a nemzetgyűlés elé terjesztette kormányprogramját, amely semmiben sem különbözik az előző kabinetétől. A kormányprogram vitája a mai nap folyamán kezdődik, a bizalmi szavazásra viszont szombaton kerül sor. Mint már megírtuk, az a 41 kormánypárti képviselő, aki megtagadta az 1970. évi költségvetéstervezet megszavazását, s ezzel lemondásra késztette az előző kabinetet, bojkottálta az ülést, amelyen Demirel miniszterelnök felolvasta a kormányprogramot. A megfigyelők ebből arra következtetnek, hogy a miniszterelnöknek nem sikerült megtörnie a lázadók ellenállását, így tehát valószínűleg más parlamenti csoportok képviselőinek támogatásához folyamodott. AZ ARAB LIGA tanácsának politikai bizottsága ülést tartott, amelyen megvizsgálta a közel-keleti helyzet alakulását. A fenti kérdésről Abdul Khalek Ilassomia, az Arab Liga főtitkára terjesztett elő jelentést. ODD BULL TÁBORNOK, a közel-keleti ENSZ- megfigyelőcsoport vezetője befejezte kairói látogatását. Mint már megírtuk, Odd Bull az ENSZ- megfigyelők tevékenységének körülményeiről tárgyalt Salah Gohar helyettes külügyi államtitkárral. A LIBANONBAN tevékenykedő Palesztinai ellenállási szervezetek ülést tartottak az ország déli részén. Amint az Al Ahram egyiptomi lap írja, megvizsgálták a libanoni-izraeli határon kialakult helyzetet. Jelen voltak az ellenállási szervezet egyesített parancsnokságának tagjai. Elhatározták, hogy a palesztinai kommandók tevékenységét közös vezetőség hangolja egybe. vádat a Song My-i tömeggyilkosság ügyében. Az utóbbi 5 személy katonai esküdtszék elé áll, s ha az helybenhagyja a vádat, dönt a per tárgyalásának időpontjáról is. Egyelőre csak Calley hadnagy ügyében történt döntés : a tárgyalás május 18-án kezdődik a Fort Benning-i (Georgia állam) bíróság előtt. Az amerikaiak és szövetségeseik dél-vietnami bűntetteit leleplező bizottság közleményt tett közzé az amerikai és dél-koreai csapatoknak a Quang Nam tartományi Binh Duong helység lakossága ellen 1969 novemberében és decemberében elkövetett bűncselekményeiről — írja a Felszabadulás hírügynökség. Amint a közlemény rámutat, a Binh Duong-i tömegmészárlásnak 240 halálos és 172 sebesült áldozata volt. A leszerelési bizottság ülése A genfi leszerelési értekezlet általános vitája során Kőműves Imre, a Magyar NK küldöttségének vezetője rámutatott az általános leszerelésnek, a vegyi és baktérium fegyverek betiltásának egyes vonatkozásaira, beszélt a stratégiai fegyverkezés korlátozását célzó tárgyalások jelentőségéről. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy újabb erőfeszítéseket kell tenni a reális és hatékony haladás elérésére a leszerelés útján a „leszerelési évtizedben“. Anton Vratusa, a jugoszláv küldöttség vezetője rámutatott, hogy az atomsorompó-szerződés hatályba NEMZETKÖZI ÉLET -------*------------------------------------------------------------------------------------------------- lépését nem szabad öncélú eseménynek tekinteni, hanem első lépésként a fegyverkezési hajsza megfékezésének és a hatékony nemzetközi ellenőrzés alatti általános leszerelésnek az útján. A vegyi és baktériumfegyverek betiltásának kérdéséről szólva a jugoszláv küldött hangsúlyozta, hogy meg kell találni a tárgyalási alapot, és javasolta a kutatások feletti ellenőrzés bevezetését, valamint e fegyverek termeléséről való egyoldalú lemondást. A szónok hangoztatta, hogy elsősorban az általános és teljes leszerelés kérdéseit kell tárgyalni. Kifejezte reményét, hogy megrendezhető az összeurópai általános biztonsági értekezlet, ami elősegítené a nemzetközi enyhülést és együttműködést. Befejezésül a jugoszláv küldött több javaslatot tett a leszerelési évtizedre vonatkozólag, és hangsúlyozta, hogy demokratizálni kell a nemzetközi légkört az államok közötti egyenlőség, a szuverenitás és a kölcsönös tisztelet alapján. Iszao Abe japán küldött a nukleáris leszerelés mellett szállt síkra, minthogy az lehetővé teszi újabb erőforrások felszabadítását a fejlesztés javára. Rámutatott, hogy az atomsorompó-szerződés hatályba lépésének nem szabad akadályoznia az atomenergia békés célú felhasználását a nem nukleáris államok részéről. Ezután a japán küldött javasolta a föld alatti nukleáris robbantások betiltását, a hasadó anyagok katonai célú termelésének megszüntetését és az ellenőrzés megszervezését szeizmikus adatok alapján. A vegyi és baktérium-fegyverek kérdéséről szólva, a szónok követelte azoknak a termékeknek a betiltását, amelyek felhasználhatók e fegyverek gyártására. Nikoszia Ezekiász Papajoanna fogadta az RKP küldöttségét A Román Kommunista Párt küldöttségét, amely Mihai Dalea elvtársnak, az RKP KB tagjának, a Központi Pártkollégium elnökének vezetésével részt vett a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) XII. kongresszusán, fogadta Ezekiász Papajoannu, a párt főtitkára. Ez alkalommal közös érdekű kérdésekről tárgyaltak. A találkozó baráti légkörben folyt le. Ciprusi tartózkodásuk idején az RKP küldöttségének tagjai, látogatást tettek Kyrenia vidékén, Limaszol és Famaguszta városban és találkoztak az AKEL XII. kongreszszusán részt vett egyes testvérpártok küldöttségeivel. Tanzániába érkezett a román kormányküldöttség Befejezte zambiai látogatását a Bujor Almában bányaipari miniszter vezette román kormányküldöttség. A látogatás nyomán műszakitudományos együttműködési egyezményt írtak alá. Az egyezményt zambiai részről Elijah Mudenda fejlesztési- és pénzügyminiszter, román részről pedig Bujor Almáján bányaipari miniszter írta alá. Ifisakaban egyidejűleg közleményt adtak ki mely rámutat, hogy a román küldöttséget fogadta dr. Kenneth David Kaunda, Zambia elnöke. A küldöttség bányaipari létesítményeket látogatott meg. A román küldöttség Lusakaból Dar Es Salaamba, Tanzánia fővárosába utazott. Levélváltás az NDK és az NSZK között a két ország kormányfőinek találkozójával kapcsolatban Amint az ADN hírügynökség közli, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya nyilatkozatot juttatott el Németország SZK kormányához a két ország kormányfői találkozójának előkészítését célzó technikai megbeszélések menetéről. Az NDK Minisztertanácsa szükségesnek véli, hogy az NSZK kormányának tudomására hozza : a Német DK kormánya minden szükséges intézkedést megtesz a Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke és Willy Brandt, az NSZK szövetségi kancellárja találkozójának előkészítésére Berlinben, a Német DK fővárosában — mutat rá a nyilatkozat. Erre a találkozóra bármikor sor kerülhet. A nyilatkozat hangsúlyozza, a Német DK kormánya semmiféle előzetes feltételhez nem kötötte és nem köti az NSZK szövetségi kancellárjának berlini látogatását. A szövetségi kancellárt a nemzetközi szokásoknak megfelelően fogják fogadni a Német DK fővárosában. A nyilatkozat azonban kinyilvánítja: az NDK kormánya ellenzi, hogy Willy Brandt kancellár esetleg Nyugat-Berlinen keresztül utazzon, mivel úgy véli, hogy ez provokáció lenne, amellyel az NDK nem érthet egyet. Ha tárgyalásokra kerül sor a két német állam kormánya között — hangoztatja az NDK kormánynyilatkozata — magától értetődik, hogy a képviselők érkezése és távozása annak a fővárosnak az állomásán vagy repülőterén menjen végbe, ahol az illető kormány székel. Gerhard Schussler, a Német DK Minisztertanácsa Bárójának helyettes vezetője felhatalmazást kapott, hogy folytassa az előzetes tárgyalásokat a két német kormányfő találkozása ügyében. Willy Brandt, Németország SZK kancellárja levelet intézett Willi Stoph-hoz, a Német DK Minisztertanácsa elnökéhez, s miután kiemeli, hogy nemcsak hasznosnak, hanem szükségesnek is tartja a megbeszélést Willi Stoph-fal és tudomása szerint W. Stoph is nagy jelentőséget tulajdonít a találkozás létrehozásának, utalt a két német állam kormányfői találkozójának előkészítésével megbízott képviselők egyes nehézségeire. Megjegyzi, hogy az előzetes megbeszélések során nézetkülönbségek merültek fel olyan kérdésekben, amelyeknek — Németország SZK kormányának véleménye szerint — semmi közük a technikai előkészületekhez és az első találkozó lefolytatásához, de e „nézeteltérések a jelek szerint veszélyeztetik az általunk kívánt véleménycsere megvalósítását“. Brandt hangsúlyozza : „Ezért javasolom, küldöttségeinket bízzuk meg azzal, hogy közösen újabb lehetőségeket vizsgáljanak meg első találkozásunk programja és lebonyolítása számára, és szükség esetén állapítsák meg találkozásunk új helyét“. ár KGST-tanácskozás Moszkvában A KGST villamosenergiaügyi bizottsága Moszkvában ülést tartott, amelyen bulgáriai, csehszlovákiai, NDK-beli, lengyelországi, romániai, magyarországi, szovjetunióbeli, valamint jugoszláviai szakemberek vettek részt. Megvitatták a KGST tagállamok együttműködésének lehetőségeit az 1980-ig terjedő időszakra vonatkozó áramszükséglet kielégítése terén. A részvevők tájékoztatást hallgattak meg a KGST tagállamok és Jugoszlávia hidroenergetikai erőforrásairól és az erőforrások felhasználási terveiről. Megvizsgálták egyszersmind a műszaki-tudományos együttműködés formáinak és módszereinek tökéletesítésére vonatkozó kérdéseket. Az ülés a barátság és a teljes kölcsönös egyetértés szellemében folyt le. Amerikai „igények" a hatokkal szemben Az Egyesült Államok közleményt adott ki a Közös Piaccal szembeni igényeiről, kereskedelmi politikájával kapcsolatos kifogásairól. Az USA véleménye szerint az EGK-tagállamok exportilletékeinek csökkentése akadályozza a más országokba irányuló amerikai exportot. Washingtont aggasztja, hogy a Közös Piac olyan egyezményeket köt más országokkal, amelyek megkülönböztetéseket tartalmaznak az USA-val szemben. Az Egyesült Államok és a Közös Piac kereskedelmi kapcsolatainak javítását akadályozza a közös mezőgazdasági politika is. Kenneth Davis, az USA helyettes kereskedelmi minisztere sajtónyilatkozatban mutatott rá: aggasztó, hogy a hatok nem akarják figyelembe venni az USA-val felmerült komoly nézeteltéréseiket; ez oda vezethet, hogy az Egyesült Államok kénytelen lesz protekcionista politikához folyamodni. Két Buenos Aires-i lap csaknem egyidejűleg közölt egyegy olyan interjút, amelyeknek nagy politikai visszhangja támadt a latin-amerikai kontinensen. A La Nación 5000 szavas beszámolóban írja le egyik munkatársának beszélgetését Juan Carlos Onganiával, Argentína elnökével, míg a másik tekintélyes lap, a Marin Alfredo Ovando Candia bolíviai elnököt interjúvolta meg. A két interjú által keltett délamerikai visszhang forrása az a mód, ahogyan a két elnök ma felveti a nemzeti fejlődés némely problémáit, továbbá a gazdasági haladás és a kormánypolitika közötti viszony kérdését. E viszony felvetése nem újkeletű, ám a szóbanforgó interjúk ebben a vonatkozásban is fordulatot jeleznek, mégpedig a „latin-amerikai fordulat“ irányába. (A „latinamerikai fordulat“ ma közkeletű kifejezés a földrész sajtójában ; a sajtó emberei ezzel jelölik a Rio Grandétól délre eső államok kiszakadását az észak-amerikai uralom alól.) Nézzük meg hát, mi is a lényege annak a fordulatnak, amelyet a két interjú tükröz. Vegyük szemügyre először a bolíviai elnök kijelentéseit. Köztudomású, hogy a bolíviai kormány, amelyet 1969 szeptemberében iktattak be, rövid idő múltán államosította az észak-amerikai Gulf-Oil társaság javait. Ez az aktus rokonszenvet keltett ówandó kormánya iránt a néptömegekben, biztosította számára a tömegek támogatását. De az államosítás egymagában, minden sát, mivel éppen ez a kettő kardonskodott a leginkább amellett, hogy Argentína érdekeit „össze kell hangolni“ az USA érdekeivel. 1968— 1969-ben a kormány cselekvően beavatkozott az argentin gazdaság jövőbeli fejlődésével kapcsolatos elméletek harcába. Ebben a harcban a régi, hagyományos irányzat — amelynek megfelelően Argentína a mezőgazdasági termelésre kell hogy szakosítsa magát — összecsapott a tisztánlátó gazdasági körök orientációjával, amely viszont a nemzeti termelés gazdagítását és a gyors ütemű, korszerű fejlődést biztosítani hivatott argentin ipar kifejlesztését követeli. A kormány — adópolitikával és protekcionista intézkedésekkel — serkentette és felkarolta az iparosítási tendenciákat, mivel az iparosítás „a nemzeti függetlenség megvédésének és megszilárdításánakfő eszköze“. Argentína nemzeti fejlődésének a következő öt évre szóló terve (amelyet a közelmúltban tettek közzé) az ipar évi átlagos 7 százalékos növekedését irányozza elő. Argentína kiszakította magát az USA kereskedelmi gyámsága alól is. Dinamikus, kezdeményező szellemet árasztó és új utakat nyitó külpolitikájával Argentína számottevően növelte kereskedelmi partnereinek számát Európában, Ázsiában és Afrikában egyaránt. S ami szinte egyedülálló Latin-Amerikában: az USÁ-ba irányuló argentin külkereskedelem aránya valósággal elenyésző. Mindebből nyilvánvalóan következik, hogy az elmúlt két-három esztendő során a gazdaságfejlesztés 1970. MÁRCIUS 12., CSÜTÖRTÖK KÉT latin - amerikai interjú jelentősége ellenére sem képviselte egy politikai orientáció összes meghatározó tényezőit. A Clarinnak adott interjújában a bolíviai államelnök most első ízben határozta meg ezt az orientációt, amikor kijelentette, hogy „a századok óta minden téren — a gazdaságban, a társadalmi életben, a művelődés, sőt még a politika területén is — megnyilvánuló idegen gyámkodás alóli nemzeti felszabadulás megvalósításának útja : érvényre juttatni az ország nemzeti jellegét és összes értékeit, visszaszerezni természeti kincseit“. Óvando Candia egyszersmind felvázolta, hogy a kormány milyen intézkedéseket dolgozott ki e célkitűzések eléréséért: az érckivitel állami monopóliuma, az országba belépő devizák állami összpontosítása, a külkapcsolatok gazdagítása és nagyobb változatossága. Juan Carlos Ongania argentin elnök a La Nacionnak adott interjújában szintén olyan gazdasági vonatkozásokat érint — az általános politikai irányvonal keretében —, amelyekről ilyen határozott hangnemben még egyetlen elnöki beszéd sem tett említést. „Egészséges és erős gazdasági bázissal rendelkező ország leszünk, hogy többé ne függjünk senkitől és éljünk létjogosultságunkkal... Véget kell vetni annak, hogy idegen formulákat importáljunk a magunk cselekedeteinek vezetésére és szabályozására. A mi formulánk egy: Argentína.“ Mindkét interjú, főként azonban Ongania nyilatkozata szenzációszámba megy már csak azért is, mert mindössze két-három esztendővel ennekelőtte ez a két politikus — különben mindkettő tábornok — még amellett foglalt állást, hogy csatlakozni kell az USA kontinentális politikájához. Ismeretes, hogy egészen 1967-ig (amikor Buenos Aires-ben megtartották az AÁSZ miniszteri értekezletét) Argentína támogatta az amerikaközi katonai erők tervét, még akkor is, amikor e politika más hívei — felismerve, hogy voltaképpen az imperialisták egy újabb uralmi kísérletéről van szó — szakítottak előbbi álláspontjukkal. Akkoriban, tehát az 1967-es esztendőben Carlos Ongania már két éve államelnök volt, Ovando Candia pedig az északamerikai érdekek hámjába fogott René Barrientos elnök alatt a bolíviai hadsereg főparancsnoki tisztségét töltötte be. Az Amerikai Államok Szervezetének 1967-es értekezlete után Ongama elnök, valószínűleg ezúttal első ízben, rádöbbent, hogy az USA iránti konformizmus milyen súlyosan ártott kormánya tekintélyének, s hogy valójában éppen ez a konformista magatartás korbácsolta fel a nép ellenkezésének hullámát. Igen valószínű továbbá, hogy Argentína elnöke éppen abban az időszakban kezdett hajlani azoknak a gazdasági és politikai tanácsadóknak a szavára, akik a nemzeti erőforrások hatékonyabb felhasználásán és az eladdig az észak-amerikai piactól függő kereskedelmi kapcsolatok bővítésén alapuló új gazdaságpolitika vázlatát terjesztették eléje. És pontosan akkortól, tehát 1967-től körvonalazódnak annak az új „formulának“ az előfeltételei, amelyről Ungaria most a La Nacionban említést tesz. A leglátványosabb intézkedés az volt, hogy keresztülvitte Julio Alsogaray és Alonso Alsogaray (Argentína washingtoni nagykövete és a hadsereg egyik kulcsfontosságú pozíciót betöltő személyisége) lemondóirányvonalait és a kereskedelmi kapcsolatok alakulását már a nemzeti érdekek figyelembe vételével állapították meg — mellőzve az USA érdekeit. Juan Carlos Ongania aforizmája — „A mi formulánk egyi Argentína“ — így hát nem véletlenszerű, hanem annak a kitartó erőfeszítésnek a kifejezője, amely a nemzeti érdekekre épülő gazdaságfejlesztést célozza. Cvanda Candia kormányzata, noha mindössze pár hónapos, ténylegesen kinyilvánította, hogy új, tisztánlátó, haladó társadalmi eredményekre törő gazdaságpolitikát követ (ez utóbbi vonatkozás Argentínában egyelőre még nem mutatkozik meg). Candia elnök a Clarinnak adott interjúban kijelenti, hogy „az államnak kézbe kell vennie a gazdaság alapterületeit, ezek kiaknázását és igazgatását“..., s ily módon, különböző utakon hozzá kell járulnia „az ország reális és tényleges iparosításához“. Hogy személyi vonatkozásban mi váltotta ki Candia elnök magatartását, arról részleteket nem tudunk, annyi viszont bizonyos, hogy igen erős hatást gyakorolt rá az a népszerűség, amely a perui kormányt övezte a kőolajforrások államosítása nyomán. Hasonlóképpen nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Cvando Candia megválasztása olyan időpontban következett be, amikor az amerikaközi kapcsolatok fejlődése új, a Vina del Mar-i Memorandumban elvi szinten meghatározott mederbe terelődött amikor tehát kinyilvánították, hogy minden országnak szuverén joga dönteni nemzeti erőforrásai felhasználásáról és gazdasági fejlődése irányairól. A két latin-amerikai államfő közelmúltban tett politikai nyilatkozatai éppen azért figyelemreméltóak, mert rendkívüli erővel tükrözik, milyen nagy hatást gyakorol a „latin-amerikai fordulat“ még azokra a politikusokra is, akik mindössze néhány esztendeje homlokegyenest ellenkező irányvonal hívei voltak. És ebben a tekintetben rendkívül sokatmondó az a tény, hogy amikor az Amerikaközi Bank elutasította Bolívia hitelkérését (amelyért a közben már államosított Gulf-Oil nem kezeskedett), Argentína késedelem nélkül vállalta a La Paz-ban igényelt hitel folyósítását. A két latin-amerikai államelnök nyilatkozata a sorok között más politikai véleményeket is tükröz. Elsősorban is azt, hogy stabilitást óhajtanak. Márpedig napjaink Latin-Amerikájában egyetlen kormány sem számíthat átfogóbb politikai támogatásra, ha nem foganatosít reális intézkedéseket a gazdaságfejlődés meggyorsítására, más szóval , ha nem törekszik bizonyos égető társadalmi követeléseket teljesíteni képes gazdaság kifejlesztésére. Az ilyen fejlődés pedig kötelező módon szükségessé teszi a nemzeti erőforrások feletti szuverén jogok visszaállítását, a latin-amerikai országok többségének gazdaságát mindeddig eltorzító „idegen formulák“-kal szakító új politika alkalmazását. Ezeknek az égető nemzeti követeléseknek a kormánypolitikával való összehangolása, ami az említett két interjúban tükröződik, a „latinamerikai fordulat“ új megnyilvánulási formája. Eugen Pop Nyomdai Combinatul Poligrafic Casa Scinteii 40080