Előre, 1970. május (24. évfolyam, 6994-7018. szám)

1970-05-31 / 7018. szám

ELŐRE 2. oldal A legfontosabb tennivalónk most: AZ ÚJJÁÉPÍTÉS A TORDAI MUNKÁSOKRA SZÁMÍTANI LEHET AZ ÉPÍTŐANYAGIPARI ÜZEMEK TÚLSZÁRNYALJÁK TERVFELADATAIKAT AZ ÁRVÍZ okozta károk mielőbbi leküzdéséért MEGTETÉZIK versenyvállalásaikat Megyei pártbizottságok táviratai az RKP KB-hoz, NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRSHOZ A messziről látszó, örök­ké füstölgő cement­gyár kéményei ugyan­olyan jelképei az épí­tőanyagipar egyik leg­jelentősebb hazai központjának, Tordának, mint a Pranova-völgyének a fúrótornyok erdeje. Ide nem ért el a tébolyult elem, folyóink emberéleteket, anyagi javakat elsöprő, pusztító árja. Azokban a napokban, ami­kor nem is olyan messze a béké­sen füstölgő, messze környéket szürke porral beszóró kémények­től, a megdühödött Maros és Szamos elől menekültek az embe­rek és menekítettek minden meg­­mozdíthatót, Tordán az élet lát­szólag, a maga megszokott med­rében folyt tovább. Csak látszó­lag, mert a tordaiak ugyanúgy mint az ország árvíz sújtotta töb­bi városának, falvának lakói, szo­rongva figyelték az eseményeket. Amíg az elemek dühöngtek, nem szólhattak közbe, de az ár még el sem húzódott egészen, már ott voltak az első segélycsapatok tagjai közt. Testvérvállalatoknak, szomszéd településeknek nyújtot­tak segítőkezet és gyáranként sorra összeültek, megtárgyalták mit tehetnek a jövőben, mivel járulhatnak hozzá a legjobban az árvíz nyomainak mielőbbi eltün­tetéséhez. Vállalásaik jelentősek, és jóval felülmúlják az év elején elhang­zott fogadalmakat, a szocialista versenyben vállaltakat. Áruterme­lésben eredetileg 13 430 000 lejt tett ki a tordai üzemek vállalá­sa. Ennyivel szándékoztak tervü­ket túllépni. Most, az egész or­­szágot átfogó szolidaritás és fele­lősségérzet szellemében vállalták, hogy az eredeti felajánlás felett, év végéig további 17 411 000 lej értékű árut termelnek. Nem köny­­nyelmű ígéretet tettek, hanem ki­fejezésre juttatták a tordai dol­gozók egyöntetű óhaját, hogy megsokszorozott erőfeszítéseikkel hozzájárulhassanak az árvíz okoz­ta károk mielőbbi pótlásához, azoknak a feltételeknek a bizto­sításához, amelyek a nemzetgaz­daság további, dinamikus fejlődé­sét hivatottak elősegíteni. A ter­ven felül elérendő termelés leg­nagyobb részét az építőanyagipa­ri vállalatok adják, és olyan ter­mékekből, amelyekre most, az ár­víz utáni újjáépítés során az ed­digieknél sokkal nagyobb szükség lesz. HÁROM TORDAI VÁLLALATOT KERESTÜNK FEL A NAPOKBAN ti Mire jó az év eleji ütemesség ? A cementgyár igazgatójához, HERTL CAROL mérnökhöz kissé aggódva kopogtunk be. Tudtuk, hogy tavaly ilyenkor bizony elég sok nehézséggel küzdöttek, az év első hónapjaiban lemaradtak a mészkő kitermelésnél és tervfelada­taik teljesítésével még a negyedik évnegyedben is gondjaik voltak. Hogy áll vajon a gyár most, ami­kor a cement a helyreállítás, az építkezések meggyorsításának egyik legfontosabb kelléke lett ? — A tavalyi tanulságokat még az ősszel levontuk — mondta az igaz­gató —, miután részletesen elemez­tük a nehézségek okait. Mindenre kiterjedő, részletes intézkedési ter­vet dolgoztunk ki. Először is na­gyobb figyelmet fordítottunk a mészkőbányára, olyan mennyiséget szándékoztunk kitermelni, amivel akármilyen kemény tél esetében is biztosíthattuk a zavartalan terme­léshez szükséges nyersanyagokat. Ez sikerült, a tél sem volt kemény és a kellő előkészítés eredményei már az év első heteiben megmutatkoz­tak. Kis füzetet lapoz föl az igazgató, abból olvassa a cementgyár tervtel­jesítési adatait: — Hónapról-hónapra, rendszere­sen teljesítettük a tervet. Négy hó­nap alatt 11 550 tonna cementet, 1100 tonna meszet és 33 562 tonna érté­kesítésre szánt mészkövet termel­tünk terven felül. Az összehasonlí­tás kedvéért említem meg, hogy ta­valy április végén elsősorban a mészkőnél voltak jelentős lemara­dások. Nem hogy másoknak, saját magunknak is csak nehezen bizto­sítottuk a szükségletet. Ezért nyugodtak most a cement­gyáriak. Megfelelően előkészített nyersanyaguk van. S az árvíz kö­vetkeztében előállt helyzetben most nem lemaradások bepótlására kell törekedjenek, hanem a tervfelada­tok túlszárnyalására. A második év­negyed végéig további 6000 tonna cementet szándékoznak előállítani és túl akarják szárnyalni a tervet a második félévben is. A kémények egyfolytában füstölögnek, a terme­lés így sem szünetel egy pillanatra sem. Hogyan lehetséges a terv túltelje­sítése miközben másokat is segíte­nek . — A rendkívüli helyzetre való te­kintettel vállaltuk, hogy a folyó ja­vításokat, revíziókat menetközben, vagy, ha ez nem lehetséges, gyor­sított ütemben végezzük el és így az ilyen természetű gépállásokat a lehető legrövidebb időre csökkent­jük. A magunk részéről, figyelem­be véve a majdnem 60 000 tonnányi raktáron levő készletet is, biztosak vagyunk benne — fejezte be Hertl Carol — hogy az igényeket azonnal és maradéktalanul ki tudjuk elégí­teni. A helyreállítás lendülete ce­menthiány miatt nem fog megtörni 150 tonna cementet kért sürgősen a dési kiskereskedelmi vállalat. Ami­kor ott jártunk, akkor rakták a va­gonokat. Nem vártak a szállítással a szerződés aláírásáig, hanem a ké­rés vétele után gyorsított eljárással, azonnal intézkedtek. Ugyanúgy, mint a Szatmárról érkezett, talán még sürgetőbb felhívásnál. Négy nap alatt majdnem ezer tonna cement indult el Szatmárra, amiből 480 ton­nát a kiskereskedelmi szerveknek küldtek a lakosság igényeinek kielé­gítésére. Legalább tízszázalékos túllépést közel van a cementgyárhoz a be­­tonelemgyár, de nemcsak földrajzi­lag, hanem az elképzeléseket ille­tően is. — Amikor az árvízről hallottunk — mondja BRATU ION főmérnök­helyettes —, azonnal arra gondol­tunk, hogy ránk komoly tennivalók hárulnak majd az elkövetkezendő időszakban. Olyan megyék tartoznak hatáskörünkbe, amelyek sokat szen­vedtek az árvíztől és természetes, hogy a károk kiküszöböléséhez erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten mi is hozzá kell járuljunk. Az igé­nyeket csak úgy elégíthetjük ki, ha a feladatok átcsoportosításával, munkánk jobb megszervezésével a második évnegyedben 10—15 száza­lékos túllépést érünk el. Ennek kere­tében elsősorban azoknak a termé­keknek a termelését gyorsítjuk meg, amelyek az árvíz okozta pusztítások eltüntetéséhez leginkább szüksége­sek. Az árvízkárosult vállalatok igé­nyeit előnyben részesítjük és a kért termékeket a legrövidebb időn belül szállítjuk. — Volt-e már ilyesmire példa az árvizet követő napokban ? — Hogyne. A Szatmár megyei ár­­vízvédelmi bizottság 100 vagon zú­zott követ kért. Azonnal gondoskod­tunk az elszállításról. A dési Jú­nius 11 konzervgyár tönkrement rak­tárának helyreállításához 100 darab oszlopra van szükség. A rendelést május 22-én kaptuk meg, azonnal hozzáláttunk a sablonok elkészíté­séhez és 26-án már öntöttük is az első darabokat. Normális körülmé­nyek között csak a következő évne­gyedre vállaltuk volna az oszlopok szállítását. Most viszont, a helyre Marosvásárhelyen nemcsak a Maros tért vissza megszokott medrébe, ren­des kerékvágásába talál vissza, napról napra egyre inkább, a termelő munka is. Felvételünk termelő tevékenysége közben ábrázolja az Elec­­tromures gyár dróthúzó részlegének néhány dolgozóját. Bízvást reméljük, hogy nem lesz szükségük többet felcserélni ezeket a szerszámokat a víz ellen védekezőkkel. állítási munkálatokhoz igényelt ter­mékeknek elsőséget biztosítunk, de ezzel párhuzamosan a fogyasztókkal kötött szerződéseinkből eredő köte­lezettségeinket is pontosan akarjuk teljesíteni. Háromezerháromszáz köbméter betonelemet, amiből 2300 köbméter födémlemezt, 300 köbméter beton­oszlopot, 3500 folyóméter csatorna­csövet, 2500 négyzetméter járdala­pot, 9000 köbméter kavicsot adnak a terven és eredeti vállalásaikon felül a betonelemgyáriak. Ennek érdeké­ben többet és jobban fognak dol­gozni mint azelőtt, mert úgy hatá­roztak, hogy miattuk egyetlen építő­telepen se legyen fennakadás. Ha kérik, többet is szállíthatunk A szomszéd vállalat, az épületszi­getelőanyag gyár sem akar ebben a nemes versenyben lemaradni. Itt az eredeti felajánlást majdnem meg­háromszorozva, további 4 550 000 lej értékű árut szándékoznak terven fe­lül termelni. Ez az érték év végéig 40 000 négyzetméter PVC-szőnyeget és 210 000 négyzetméter kátrányo­­zott vásznat jelent. Az árvíz által megrongált épületek helyreállításá­hoz szükséges anyagok ezek, a nor­mális élet mielőbbi beindulásához járulnak hozzá. Nem lesz hiány a gyár legjelentő­sebb termékéből, a kátránypapírból sem. Az év elejétől ütemesen terme­lő egység megfelelő készleteket ala­kított ki és még május vége előtt nagyjából az összes vevőknek leszál­lította a szerződések alapján csak júniusban esedékes mennyiséget. A megnövekedett igények tudatában, termelési tervük túllépésével június végéig további 300 000 négyzetméter kátránypapírt szállíthatnak az árvíz­­károsult megyékbe. Erre már meg­kapták a minisztériumtól az első ki­utalást : a Szatmár megyei népta­­nács kért sürgősen 80 000 négyzetmé­ter kátránypapírt. A kérés teljesíté­se az év elejétől végzett jó munka következtében nem okoz gondot. Elmondták a gyárban, hogy fel­ajánlásaikat a termelési lehetőségek ismeretében az igények felbecsülé­sével tették, de természetesen anél­kül, hogy a fontos szükségleteket is­mernék. Az országos összesítésből könnyen a vállaltaknál nagyobb mennyiségek igénye adódhat elő, de a gyár erre az esetre is felkészült. Ha az igények nőnek és az épületszi­getelő anyagokból többet fognak kér­ni, mint amennyit a terv, valamint a vállalások alapján termelni akar­tak, arra is megtalálják a megoldást és a kéréseket teljesíteni fogják. Sajnos, csak három vállalatba jut­hattunk el. De érdekes lett volna a Turdeana helyiipari vállalat szak­embereivel is elbeszélgetni, hiszen ők voltak azok, akik felajánlották, hogy eddigi megtakarításaik jóvoltá­ból ingyen adnak a környező árvíz­károsult falvak néptanácsainak 1000 négyzetméter járdalapot, 1 km-nyi szegélykövet. A vegyiüzemekbe se mentünk be. Ők többek között 5000 tonna vakolatnak való mésziszapot adnak az árvízkárosultaknak. A Tordán látottak, hallottak arról­ győztek meg, hogy e nagymúltú iparváros dolgozói teljes lendülettel ki akarják venni részüket a helyre­­állításból, az árvíz pusztításainak el­tüntetésére kibontakozott országos mozgalomból, az 1966—1970-es öt­éves terv utolsó évére megállapított feladatok teljesítésének, társadal­munk további gyors fejlődésének ér­dekében. Keszthelyi Gyula GALAC • 82,7 MILLIÓ LEJ ÉRTÉKŰ ÁRUTERMÉK AZ EDDIGI VÁL­LALÁSON FELÜL­ • 218,8 MILLIÓ LEJJEL TÚLSZÁR­NYALJÁK AZ 1970. ÉVRE ELŐIRÁNYZOTT ÁRUTERMELÉSI TERVET AZ RKP GALAC MEGYEI BIZOTTSÁGA TÁVIRA­TOT INTÉZETT A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁHOZ, NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRSHOZ . A súlyos megpróbáltatás e pillanataiban a megye összes lakosait az az eltökélt elhatározás hatja át, hogy mindent megtesz az áradások katasztrofális kö­vetkezményeinek mielőbbi kiküszöböléséért. A távirat rámutat, minden intézkedést megtettek és megtesznek továbbra is, hogy megzabolázzák a Dunát és a Pru­­tot, amely a város ipari övezetét, sok ezer lakást és több tízezer hektár vetést veszélyeztet. Noha még javában folyik a harc a fékevesztett vi­zek ellen — hangzik a továbbiakban a távirat — máris arra gondolunk, mit kell majd tennünk a kö­zeljövőben, hogy a legrövidebb időn belül felszámol­juk az áradások okozta károkat Ismét megvizsgálva, milyen tartalékokkal és lehe­tőségekkel rendelkeznek, megyénk összes vállalatai­nak kollektívái, elhatározták, hogy kiegészítik néhány nappal ezelőtt tett vállalásaikat. Ennek megfelelően az év végéig a vállalásokon fe­lül 82,7 millió lej értékű áruterméket állítanak elő az iparban, 13,1 millió lejjel túlszárnyalják a szállí­tási mennyiséget, 47,6 millió lejjel az építkezési-sze­relési munkák mennyiségét, s a lakosság számára 5,4 millió lejjel több árut hoznak forgalomba. Ez többek között megfelel 5000 tonna vastaglemeznek, 375 ton­na huzalnak, 2000 köbméter előregyártott betonelem­nek, 100 tonna pamutfonalnak, 400 ezer négyzetméter pamutkelmének stb. Ezzel az újabb többlettel a Galac megyei ipari egy­ségek vállalták, hogy 218,8 millió lejjel szárnyalják túl az 1970. évre előirányzott árutermelési tervet. 1970. MÁJUS 31., VASÁRNAP I­AŞI • AZ IPARI ÁRUTERMELÉSRE TETT ÉVI VÁLLALÁSOKAT MEGKÉTSZEREZTÉK • A TERVEN FELÜLI JÖVEDELEM ÉRTÉKE 84,5 MILLIÓ LEJ LESZ, AZ EREDETI VÁLLALÁS SZERINTI 40 MILLIÓ LEJ HELYETT AZ RKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁHOZ, NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRSHOZ INTÉZETT TÁVIRA­TÁBAN AZ RKP IAŞI MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS rámutat, hogy a megyebeli iparvállalatok újból megvizsgálták lehetőségeiket, s megtetézték az idei szocialista versenyben tett válla­lásaikat. Ennek megfelelően a Za­s megyei ipari egységek terven felül megvalósítanak 255 millió lej értékű áru­termelést, vagyis 120 millió lejjel többet az eredeti 135 millió lejes vállalásnál. A kisipari szövetkezeti egységek négymillió lejről nyolcmillióra növelték tervtúlteljesítési vállalásukat az árutermelés és a szolgáltatások tekintetében. Az év végéig terven fe­lül termelünk: 2200 tonna acélcsövet az eredetileg vállalt 400 tonna helyett; 2300 tonna hajlított idom­vasat 600 tonna helyett; 1500 millió nemzetközi egység penicillint és származékot 500 millió nemzetközi egység helyett; 650 000 négyzetméter kelmét 100 000 négyzet­­méter helyett; 490 000 pamut kötöttárut 75 000 helyett; 6,3 millió lej értékű konfekciót 2 millió lej értékű helyett Ezenkívül előállítanak még: 150 tonna poliészter rostot, 780 tonna poliészter szemcsét, 180 millió nem­zetközi egység sztreptomicint és származékot, 985 kiló más antibiotikumokat, 4,7 millió téglát és kerámia­tömböt, 1500 köbméter fűrészárut, 7500 négyzetméter parkettát 187 tonna pamutszálat és más termékeket Iaki megye viszonylatában a terven felüli jövede­lem értéke 84,5 millió lej lesz, s ebből 63,5 millió lej az iparban az eredeti vállalás szerinti 40 millió lej helyett TÖBBET MINT AZ ELMÚLT HÉTEN Brassó megye számos vállalatá­nak dolgozói elhatározták, hogy május utolsó vasárnapján is bemen­nek a váltásokba, hogy a szünnap termelésével pótolják némileg az országot ért jelentős árvízkárokat. Az elmúlt vasárnap is hasonló helytál­lásról tettek tanúbizonyságot a brassói dolgozók, csak a megyeköz­pont területén 36 gyár és üzem ter­melt, 53 500 dolgozó jelentkezett munkahelyén és hozzávetőleg 39 mil­lió lejt tett ki a termelt javai­ értéke. Volt, ahol három, volt ahol két mű­szakban dolgoztak, de minden mun­kahelyen arra törekedtek, hogy a lehető legtöbbet adják. A traktor­gyárban 500 traktor hagyta el­­a szerelőszalagot. A tehergépkocsi gyárban pedig csaknem 4000 dol­gozó munkájának értéke körül­belül 4100 000 lej. A golyóscsapágy gyárban 40 000 csapágy készült e­l két műszak alatt. A szerszám gyárban 250 000 lejre rúgott a ter­melés értéke. Brassó dolgozói azt is elhatároz­ták, hogy május utolsó vasárnapján túlszárnyalják az elmúlt heti ered­ményeket, mint már annyiszor, most is helytállnak a munkában. AZ ÁLLATÁLLOMÁNY JÓ ELLÁTÁSA ÉRDEKÉBEN GAZDASÁGOS takarmányozást A hatalmas áradások súlyos problémák elé állították állattenyész­tésünket is. Az állategészségügyi intézkedésekkel párhuzamosan min­dent meg kell tennünk a jószág megfelelő takarmányozása érdekében. Mit tett ezzel kapcsolatban a Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodási Minisztérium, milyen tennivalók előtt állnak a termelőegységek ? Kér­désünkre POSEA GHEORGHE mérnök, a minisztérium takarmány­gazdálkodási igazgatóságának igazgatója válaszol. — Az óriási árvizek nagy terüle­teken tönkre tették a termesztett ta­karmányokat, a legelőket és kaszá­lókat A Mezőgazdasági és Erdő­gazdálkodási Minisztérium már a katasztrófa első napjaiban intézke­déseket hozott az árvíz sújtotta ter­melőegységek megsegítése végett, tartalékaiból bizonyos mennyiségű abraktakarmányt juttatott nekik. A takarmánykészleteket olyan terme­lőszövetkezetek kapták, amelyek gya­korlatilag képtelenek voltak pótolni a veszteségeket. Ugyanakkor egyes helyeken erdőrészeket is az mtsz-ek rendelkezésére bocsátottal­, hogy az aljnövényzettel is pótolhassák a ta­karmányhiányt. Napok alatt ideszál­lították az állatokat, megszervezték a nyári szálláshelyeket. A minisztérium utasította a me­gyei mezőgazdasági szerveket és a természetes gyeptakarókat feljavító vállalatokat, hogy maximálisan hasz­nálják ki saját, illetve az amv-ktől és a mgv-ktől kölcsönkért gépeket alakítsanak kaszáscsoportokat, hogy minden szénának való szálastakar­mányt rövid idő alatt begyűjthes­­senek és azt kellőképpen bálázva jó körülmények között tárolhassák. Az így betakarított takarmányból 50 000 tonnát a legsúlyosabb helyzetbe ke­rült termelőszövetkezetekbe küldünk. A takarmányok szállítását gyor­san és felelősségteljesen kell lebo­nyolítani, hogy biztosíthassuk a gazdaságos elosztást. A mezőgazda­­sági szerveknek és szakembereknek pontosan ismerniük kell minden szövetkezet takarmányozási prob­lémáit A takarmány elosztását végző csoportok gondosan vé­gezzék munkájukat, el kell kerül­ni a pazarlást, reális szükségletek alapján szigorú ellenőrzés mellett juttassák el az állati eleségeket ren­deltetési helyükre. A minisztérium egyébként ismételten felmérve a helyzetet gondoskodik arról, hogy az árvíz sújtotta vidékekre újabb ab­raktakarmány szállítmányt küldjön.­­ Azok a termelőszövetkezetek, amelyeket elkerült az árvíz, fel­ajánlották, hogy takarmányfölösle­­gü­kkel kisegítik a bajbajutottakat. Hogyan szervezték meg az ezzel kapcsolatos teendőket ? — Az mtsz-ek vállalásai alapján, valamint tüzetes felmérések nyo­mán, úgy véljük, hogy mintegy 100 000 tonna termesztett és termé­szetes széna juttatható azoknak a gazdaságoknak, amelyek ezekben a napokban veszteségeket szenvedtek. Ezt az akciót alaposan kell megszer­vezniük a megyei mezőgazdasági igazgatóságoknak. Támogatniuk kell a szövetkezeteket a takarmánybeta­karítás megszervezésében, az ésszerű takarmánygazdálkodásban, hogy mi­nél több zöldtakarmányt etessenek fel az erdőkből, vasutak, utak men­téről, földek végéből stb. A mező­­gazdasági igazgatóságok képviselője esetenként szervezzen autó- vagy szekérkaravánokat, igényelje a vas­úti kocsikat és mindazt, amire a ta­karmányok zavartalan szállításához szüksége van. Természetesen pontos nyilvántartást kell vezetnie a takar­mányok mennyiségét, szállítását il­letően. — Mit kell tudni az erdei legel­tetésről ? — Az árvíz sújtotta vidékek gazdaságainak megsegítése érdeké­ben, mint a sajtó hírül adta, az Erdő­gazdálkodási Főigazgatóság intézke­dett, hogy kivételesen és ideiglene­sen legeltetni lehessen bizonyos er­dőrészekben is. Juhokat egy és fél méternél, szarvasmarhákat két és fél méternél magasabb faállomány közé lehet hajtani. Úgyszintén húsz éves­nél idősebb degradált, gyengén ter­mő erdőrészekben, valamint a méh­­legelőknek használt akácos és hárs­­fás részeken lehet legeltetni. Meg­jegyzendő, hogy az árvíz sújtotta vi­dékeken nem kell legeltetési díjat fizetni. — Hogyan fogják hasznosítani a károkat szenvedett legelőket ? — Sok helyen a legelőkön és ka­szálókon viztócsák vannak, nagy te­rületeket pedig iszap borít. Ilyen he­lyeken nyilvánvaló, a legeltetést fo­kozatosan kell megkezdeni, miután megfelelő karbantartási munkát vé­geznek rajtuk és csakis az állategész­ségügyi szervek jóváhagyásával. Mindenekelőtt az iszapot kell eltá­volítani, a kevésbé károsodott legelő­ket meg kell boronálni és műtrágyá­val vagy trágyalével kell feljavítani Kertész János A Csanádi földeken­­ már újra kapálnak T­íz borús nappal és ugyanannyi fehér éjszaka megfeszített ke­mény munkája után Csanádon, ebben a bánsági nagyközségben is kezd rendes medrébe terelődni az élet. A Maros, a zabolátlan, konok indulatú folyó tíz nap alatt sokszor próbált kiszabadulni az emberek erős keze által emelt és őrzött gátak közül, az árterületnél is tovább száguldani. Legutóbb május 25-ről 26-ra virradó éjjel kísérelt meg újabb beszivárgást, ismét eredménytelenül. Kiderült az ég, kisütött a nap, az árborította területekről fogy a víz, helyenként már szikkad a talaj. Az emberek 700 méteres levezető árkot ásnak a Maros mezőgazdasági ter­melőszövetkezet veteményeseiben, öt erős szivattyú segít nekik medrébe terelni a rabló vizeket. A község há­zai benépesednek, hazajönnek a gyermekek és az öregek, akiket a féltés, az előrelátó gondoskodás irá­nyított napokkal ezelőtt biztonságo­sabb vidékre. A Csanádi földeken ezen a héten megindult a mezei munka. Két bri­gád a napraforgó kapálásához lá­tott, a többiek a víztől felszabadult földeken próbálják eltüntetni az ár nyomait és készülnek az újravetésre. A szövetkezeti üzletek egész nap nyitva tartanak, igyekeznek minden szükségessel ellátni a lakosságot, mert van miből. Orvosok őrködnek a lakosság egészsége fölött, ügyelve arra, hogy járvány ne üthesse fel a fejét. Az élet, a mindennapi munka, ezernyi gondjával örömével, ott foly­tatódik, ahol tíz napja abbamaradt. De a gátakon tovább őrködnek az emberek, őrzik a község, a hazatért családok, a visszahódított és újrater­­elésre készülődő földek nyugalmát. Mert a víz megbízhatatlan. Az éber­ség — kötelesség. (Munkatársunktól)

Next