Előre, 1970. június (24. évfolyam, 7019-7043. szám)
1970-06-17 / 7032. szám
1970. JÚNIUS 17., SZERDA NICOLAE CEAUSESCU, ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSA ELNÖKÉNEK FRANCIAORSZÁGI LÁTOGATÁSA NICOLAE CEAUSESCU, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke VACSORA NICOLAE CEAUSESCU ELNÖK ÉS FELESÉGE TISZTELETÉRE Georges Pompidou francia köztársasági elnök és felesége vacsorát adott a versailles-i Nagy Trianon palotában Nicolae Ceau$escu, az Államtanács elnöke és felesége tiszteletére. 19.25 óra. A hivatalos gépkocsisor a díszudvaron át megérkezik a Nagy Trianon elé. A gépkocsiról leszálló Nicolae Ceau$escu elnököt és feleségét, Elena Ceaușescut Georges Elnök úr ! Vannak nemzetek, amelyeknek viszonya csak kedvező lehet. Ez a legnagyobb mértékben vonatkozik Franciaország és Románia esetére. A történelem több mint 20 évszázaddal ezelőtt elindított ezen az úton, amikor az ókori Róma rányomta befolyásának bélyegét nyelvünkre, valamint gondolkodásmódunkra. Attól a naptól kezdve, amikor a modern Románia független állammá vált, szellemi és emberi kapcsolataink szüntelenül terebélyesedtek, kölcsönös előnyünkre szolgálva. S ha a második világháború utáni hatalmas megrázkódtatások bizonyos ideig károsan érintették is ezt a természetes vonzódást, íme ma mindkét fél szilárd elhatározása visszaadni ennek mélyről fakadó nagy lendületét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a felejthetetlen fogadtatás, amelyben Románia két évvel ezelőtt de Gaulle tábornokot részesítette. Tanúsíthatom, hogy egy olyan pillanatban, amikor a francia kormánynak belső nehézségei voltak, de Gaulle tábornok egy nappal sem volt hajlandó elhalasztani látogatását az Önök országában, ezzel is kifejezésre kívánta juttatni, milyen nagy jelentőséget tulajdonít Franciaország és Románia újbóli egymásra találásának. Igen, az igazi népi lelkesedés hangulatában találtunk egymásra és többé nem válunk el. Az ön mai látogatása ragyogó bizonyossága ennek a ténynek. Természetesen a világ is fejlődött. Európa ma már nem az, ami a két háború között volt. Mi mindkét részről kapcsolatokat létesítettünk és szövetségre léptünk, s ezekhez hűek kívánunk maradni. A legutóbbi háború szörnyű szenvedéseiből levontuk azt a tanulságot, hogy mindenekelőtt szoros és baráti kapcsolatokat kell fenntartanunk szomszédainkkal, bármilyen ellentétek voltak is közöttünk a múltban. Ám meg vagyunk győződve arról és azt hiszem, hogy hasonlóképpen kivétel nélkül valamennyi európai állam is meg van győződve erről — Franciaország és Románia mindenesetre jobban, mint bárki más —, hogy nincs sürgősebb és hasznosabb teendő, mint megszüntetni a sorompókat kontinensünk keleti és nyugati része között, mint véget vetni az egymás ellen irányuló tömbök csábításának, mint felkarolni az összes európai nemzetek közti kapcsolatokat és a kölcsönös jobb megismerés, a cserék fejlesztése, a széles körű együttműködés révén megteremteni a biztonság alapjait. Európa ezáltal nemcsak a nyugalmat szerezheti meg. Nincs olyan nemzet, amely ebben a felfogásban ne találná meg fejlődésének egyik tényezőjét és az erős fellendülés útját. Hozzáteszem még, hogy ezáltal lehetővé válik, hogy egész kontinensünk megerősítse szerepét és tekintélyét a világon, azt a szerepet és tekintélyt, amelyet a háborús pusztítások átmenetileg Pompidou elnök és Pompidou aszszony fogadja. A két államfőt és feleségét a Salon des Familles-be kísérik, ahol bemutatják a meghívottakat; ezt követően belépnek a Galerie des Cotelles-be s itt terítettek az előkelő román vendégek tiszteletére. Román részről jelen voltak: Ilie Verdet, Corneliu Manescu, Cornel Burtica, Ion Avram, Gheorghe Cioara, Cons csökkentettek. Különösen a civilizáció bizonyos európai felfogására gondolok, amely meggyőződésem szerint gazdasági-társadalmi rendszerünk eltérése ellenére is közös minálunk. Éppen ezért mindkét ország kötelességének vélem azon munkálkodni, hogy az európai nemzetek közti kapcsolatokban érvényre jusson mindenki függetlenségének és szuverenitásának tiszteletben tartása, az enyhülés és a kooperálás akarata, a megértés, a bizalom és a béke szelleme. Egyébként minden arra a meggyőződésre késztet, elnök úr, hogy Franciaország és Románia teljesen egyetért ezekben az elvekben, hogy azonos elképzeléseik vannak Európa jövőjéről és hogy egymást megértve és erőfeszítéseiket egyesítve mindenkinek szolgálatot tesznek. S el szeretném mondani még, milyen sokra értékeljük mi Románia hozzájárulását arról a helyről, ahol van, e közeledés művéhez. Ahhoz azonban, hogy nagyobb esélyünk legyen a megértésre, példát kell mutatnunk. Azt akarom mondani, úgy kell munkálkodnunk, hogy kapcsolataink példamutatóak legyenek mindenki számára. Vonatkozik ez politikai térre, amelyen kormányaink létrehozták a gyakori tanácskozások módozatát, ami immár gyakorlattá vált és amit folytatni kívánunk. Érvényes ez gazdasági térre, amelyen jelentős előrehaladás történt az utóbbi években, de amelyen még tovább kívánunk menni, főleg azáltal, hogy új formákban fejlesztjük és újabb területekre is kiterjesztjük ipari együttműködésünket. Vonatkozik ez kulturális térre, ahol minden lehetővé teszi és elősegíti kultúránk kölcsönhatását és a kölcsönös megismerés elmélyítését. Elnök úr! Sok tekintetben zavaros és aggasztó korszakban élünk, amely mégis egy jobb élet lehetőségeit kínálja valamennyi népnek a tudomány és technika fejlődése révén. Országaink — mindegyik a maga eszközeivel és a maga módján — határozottan rátért e modernizálódás útjára. Tudjuk, hogy erőfeszítéseink meghiúsulnának, ha mindegyikünk begubozódna, vagy ha — ami még rosszabb — újabb konfliktusok pusztítanának kontinensünkön. Súlyos felelősség hárulna a vezetőkre, ha tetteikben nem részesítenék abszolút előnyben a béke megóvását, ha nem kutatnák kitartóan a vetélkedések kiküszöböléséhez és az erőszak alkalmazásának feladásához vezető összes utakat. Megbeszéléseink során megállapíthattam, hogy akaratunk és meggyőződésünk azonos e lényeges területek tekintetében. Örömmel emelem poharamat az ön egészségére, Ceaușescu asszony egészségére, a nemrég súlyos megpróbáltatásokat átélt román nép boldogságára, Franciaország és Románia barátságára. Santin Futan nagykövet, az Államtanács elnökének kíséretében levő tanácsosok és szakértők. Francia részről részt vettek: Jacques Chaban-Delmas, Michel Debré, Roger Frey, Maurice Schumann, Raymond Marcellin, Valery Giscard d’Estaing, Edmond Michelet, Olivier Guichard, Francois Ortoli, Albin Chalandon, a kormány más tagjai, Achille Peretti, a NemTisztelt elnök úr ! Tisztelt Pompidou asszony ! Hölgyeim és uraim ! Először is szeretném újból megköszönni a magam és feleségem nevében, munkatársaim nevében a vendégszeretetet, amellyel bennünket körülvettek, a méltató szavakat, amelyeket Romániáról, a hagyományos román-francia barátságról mondottak. Valóban, a történelem úgy határozta, hogy népeinknek, noha Európa két szélén élnek, bizonyos közelségük, bizonyos közös eredetük legyen. Úgy látszik, amit a történelem elhatározott, megfelelőnek bizonyult népeink érdekeinek is, minthogy az évszázadok során a román és a francia nép nem egyszer állt egymás mellett. Ismerjük a francia nép hozzájárulását az egyetemes civilizáció, művészet és kultúra haladásához, azt, hogy Franciaország, annak népe nem egyszer kell a szabadságnak és a függetlenségnek, a népek azon jogának védelmére, hogy maguk döntsenek sorsukról. Új időket élünk. A román nép új társadalmi rendet választott, amely a szabad, független és boldog jövő távlatát nyitja meg számára. Meg kell mondanom azonban, hogy a román nép azért léphetett erre az útra, mert a második világháborúban a haladás erői felvették a harcot a sötétség, a fasizmus erői ellen, és más erőkkel együtt ebben a nagy harcban részt vett Franciaország is. Egyébként nem véletlen, hogy Franciaország az első világháborúban is Oroszország, Románia oldalain, az Egyesült Államokkal együtt harcolt. És mint ismeretes, a második világháborúban is a Szovjetunió, az az ország, amely a háború nehezét viselte, ugyanazon az oldalon állt, mint az Egyesült Államok, Franciaország, a végső szakaszban pedig Románia is, amely részt vett a fasiszta Németország feletti győzelemben. Mindezek ismételten azt tanúsítják, hogy népeink semmiképpen sem oszthatók meg, hogy Európának az a rendeltetése, hogy közösen cselekedjen, ha szabadon akar élni és méltó, független életet akar biztosítani magának. Európának napjainkban döntenie kell abban a kérdésben, hogy folytatni akarja-e a haladó hagyományokat, hogy szerepet akar-e betölteni a civilizáció fejlesztésében, vagy pedig ismét egy pusztító háború fészke akar lenni. Véleményem szerint Európa csak egy utat választhat: azt, hogy egyesíti erőfeszítéseit, nem engedi meg, hogy ezen a földrészen újabb világháború robbanjon ki, megteremti az európai nemzetek között a teljes egyenlőség kapcsolatait, a kölcsönös tisztelet, a sokoldalú együttműködés kapcsolatait, a béke és a népek közötti kooperálás bölcsőjévé alakítja Európát. Ez az értelme azoknak a kapcsolatoknak, amelyek Franciaország és Románia, e különböző társadalmi rendszerű országok között fejlődnek. Szeretnném kijelenteni itt, hogy a két évveszötgyűlés elnöke, Alain Poher, a Szenátus elnöke, képviselők, szenátorok, a Párizsban akkreditált diplomáciai kar korelnöke, tábornokok, magas rangú tisztviselők, üzletemberek. A vacsorán, amely szívélyes légkörben folyt le, a Francia Köztársaság elnöke és Románia Államtanácsának elnöke pohárköszöntőt mondott, ezelőtt de Gaulle tábornokkal folytatott megbeszéléseken elhatároztuk, hogy éppen ebben az irányban cselekedjenek országaink és népeink és természetesen e népek vezetői is. Megelégedéssel mondhatom, hogy a kétoldalú együttműködés terén Románia és Franciaország jó eredményeket értek el és hogy a két évvel ezelőtti megegyezéseket sikeresen valóra váltottuk. Meg vagyok győződve, hogy azok a megállapodások is, amelyeket Párizsban elérünk, biztosítani fogják az újabb fejlődést népeink együttműködésében gazdasági, műszaki-tudományos, kulturális téren, népeink kölcsönös megismerése terén, ami megfelel országaink érdekeinek is, de az összes európai nemzetek, az egész világ érdekeinek is. A román-francia együttműködésnek igazolnia kell, hogy két különböző társadalmi rendszerben élő nép, amelyet az az óhaj vezérel, hogy békében és megértésben éljen, hogy ne engedje meg többé a mások feletti uralom és erőszak politikáját, jó egyetértésben és jó barátságban élhet egymás mellett és ezáltal hozzájárulhat a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez. Ezzel az óhajjal fogadtam, mint ismeretes, de Gaulle tábornokot, ezzel az óhajjal jöttünk Franciaországba. Természetesen, számos bonyolult nemzetközi kérdés van. Ez annak tulajdonítható, hogy még vannak államok, amelyek nem értették meg és nem akarják megérteni, hogy a más népek feletti uralkodás politikája a múlté, hogy nincs jövője semmi olyan próbálkozásnak, amely a más népek feletti uralmat, valamely nép leigázását akarja kikényszeríteni. Nem akarok itt senkit bírálni. De az Egyesült Államok kambodzsai intervenciója példázza az új idők meg nem értését. Reméljük, hogy a józan ész, a bölcsesség minden államvezető osztályrészévé válik, hogy levonjuk a mai időkből fakadó logikus következtetést, azt, hogy csupán a teljes jogegyenlőségen és a világ összes nemzetei függetlenségének és szuverenitásának tiszteletben tartásán alapuló sokoldalú együttműködés politikájával biztosítható a béke, kerülhető el egy pusztító háború. A népek óhajtják ezt a békét és nekünk, akikre a népek bizonyos szerepet bíztak a társadalom vezetésében, mindent meg kell tennünk, hogy megfeleljünk e törekvéseknek. Szeretném, ha ebben az irányban haladna a mi együttműködésünk, Románia és Franciaország együttműködése. Tegyünk meg mindent azért, hogy elősegítsük az együttműködést és a békét, a népek közötti barátságot. A románfrancia együttműködés csupán ily módon teljesíti majd mindenben a világon reá háruló szerepet. Én meg vagyok győződve arról, hogy ilyen irányban cselekszünk és hogy eredményeket érünk el ezen az úton. Kérem, engedjék meg, hogy emeljem poharam e politika sikerére, Románia és Franciaország barátságára, a békére Európában és az egész világon, az önök egészségére, elnök úr, Pompidou asszony, miniszterelnök úr, mindnyájuk egészségére ! (Folytatás az 1. oldalról) fenn a sokoldalú együttműködésre a két ország között, ami egyaránt megfelel népeink érdekeinek, a béke és a nemzetközi együttműködés ügye érdekeinek. KÉRDÉS ! Milyen álláspontra helyezkedik ön az idegen területeken állomásozó csapatok ügyében ? VÁLASZ: A kérdés, természetesen, elsősorban az érdekelt országokat illeti, Románia területén nem állomásoznak idegen csapatok. Véleményünk szerint azonban bizonyos értelemben ez a kérdés érdekli Európa és a világ összes népeit, mert az idegen csapatok jelenléte semmilyen körülmények között sem mozdíthatja elő az államok jó egyetértését és jó viszonyát. Úgy véljük tehát, hogy az európai biztonság megvalósítása keretében el kell érni az Európában, más államok területén állomásozó idegen csapatok visszavonását, olyan államközi kapcsolatok kialakítását, amelyek kizárják az erőszak alkalmazását vagy az erőszakkal való fenyegetőzést. KÉRDÉS: Miben eredeti a román szocializmus és hogyan értékeli ön Románia tagságát a Varsói Paktumban és a KGST-ben ? VÁLASZ : A Romániában folyó szocialista építés országunk gazdasági, társadalmi, történelmi feltételeiből indul ki és ilyen értelemben, természetesen, számos sajátossága van. Olyan általános elvekre épül azonban, amelyeknek minden szocialista társadalom építését vezérelniük kell; olyan társadalomról van szó, amely megszabadult az ember ember általi kizsákmányolásától, amelyben a termelőeszközök a dolgozók közös tulajdonában vannak. Románia kiemelkedő sikereket ért el az ember számára jólétet és boldogságot biztosító társadalom megteremtésében. Azzal kapcsolatosan, hogy Románia a Varsói Paktumhoz tartozik, először is szeretném megjegyezni : e paktum válaszul a NATO Paktum megalakulására létesült, s már megalakulásakor előirányozták, hogy a NATO Paktum megszűnésé- FRANCIAORSZÁG ELNÖKÉNEK FELESÉGE FOGADTA ELENA CEAUSESCU ELVTÁRSNŐT Az Elysée palotába való hivatalos megérkezés után Claude Pompidou, a Francia Köztársaság elnökének felesége beszélgetést folytatott Elena Ceausescuval, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének feleségével, a francia államfő felesége rezidenciájának egyik termében. A fogadáson részt vett Lucie Schumann, Georgeta Fiitan, Rosemary Pelen, Marie Claire Cuvillier. nek pillanatában maga is megszűnjék. Mi küzdünk ilyen irányban. Addig azonban, természetesen, eleget teszünk minden olyan kötelezettségünknek, amely abban az esetben hárul ránk, ha Európában támadás történne valamely tagállam ellen, s állandóan foglalkozunk a tagállamokés hadseregeik közötti együttműködés és kooperáció erősítésével. Ami a KGST-t illeti, Románia alapító tagjai közé tartozik. A KGST célja biztosítani a jobb gazdasági együttműködést és kooperációt, fejleszteni minden egyes nemzetgazdaságot, jobban kiaknázni az anyagi és emberi erőforrásokat és egyben megteremteni a feltételeket az együttműködés és a kooperáció bővítéséhez más államokkal is. Ilyen összefüggésben nézetünk szerint Románia KGST tagsága nem akadályozza az együttműködés bővítését más államokkal, hanem ellenkezőleg, olyan tényezőként jelentkezik, amely kedvez a román gazdaság fejlődésének, megteremti a feltételeket a széles körű gazdasági együttműködéshez a világ öszszes államaival. KÉRDÉS: ön mindig érvényesítette Románia függetlenségét a nemzetközi életben. Országa kitart-e a továbbiakban is e politikai állásfoglalás mellett, rendszere tovább halad-e a demokratizálódás bizonyos formája felé ? VÁLASZ: Nemzetközi politikájában Románia abból indul ki, hogy minden nemzet számára, gazdasági és szellemi képességeihez mérten, meglegyen az érvényesülés lehetősége. Ezzel kapcsolatban úgy véljük, hogy minden állam, minden nemzet csakis teljes függetlensége , és szuverenitása birtokában járulhat hozzá az emberiség általános haladásához, a népek közötti együttműködés és béke ügyéhez. Ezekből az elvekből kiindulva, Románia kétségtelenül a jövőben is küzdeni fog azért, hogy a nemzetközi életben, az államok közötti kapcsolatokban érvényesüljön a teljes egyenlőség a nemzetek és az államok között, a nemzeti szuverenitás és függetlenség tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, minden népnek az a joga, hogy akaratának megfelelően, bármilyen külső beavatkozástól mentesen maga határozzon sorsáról. Úgy véljük, hogy ezek a széles körben elfogadott elvek az egyetlenek, amelyek biztosíthatják a világon a békét és az együttműködést. Ami a román demokrácia kérdését illeti, úgy vélem, hogy a kérdést másként kellene feltenni, minthogy benyomásunk szerint a román társadalom demokratikus formája magasabb rendű sok nyugati országénál és bizonyos tekintetben Franciaországénál is. Elsősorban arra utalok, hogy társadalmunkban felszámoltunk minden gazdasági, szociális és nemzeti egyenlőtlenséget az emberek között, arra, hogy társadalmunkban az egész nép aktívan részt vesz az ország bel- és külpolitikájának kidolgozásában, s egyidejűleg aktívan közreműködik e politika valóra váltásában. Ezzel magyarázható egyébként politikánk sikere, s az egész nép csatlakozása ehhez a politikához. Befejezésül szeretném a francia televízió útján tolmácsolni, hogy jólétet és békét kívánok a francia népnek, sok sikert a jobb életre való törekvéseinek megvalósításához. KÉRDÉS : Lenne szíves mondani valamit az utóbbi időben Romániát sújtott természeti csapásról ! VÁLASZ ! A romániai árvízről elmondhatjuk, hogy csaknem egyedülálló országunk történetében, s valóban nagy károkat okozott. A halottak száma 170, csaknem 20 várost, a községek százait és számos iparvállalatot öntött el a víz. A városokban és a falvakban összesen több mint 60 000 lakás pusztult el, a mezőgazdaságban pedig az áradások mintegy 900 000 hektár termését tették tönkre. Természetesen még nem számítottuk ki az összes károkat, de ezek sok milliárd lejt tesznek ki. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy egész népünk összefogott és határozott lépéseket tett a nehézségek leküzdésére, a normális élet mielőbbi helyreállítására; megelégedéssel mondhatom, hogy e tekintetben jó eredményeket értünk el. Egyidejűleg köszönetet szeretnék mondani a Franciaország által küldött segítségért, valamint a más népektől kapott segítségért. Georges Pompidou elnök pohárköszöntője Mae Ceausescu elnök pohárköszöntője interjút adott a francia televíziónak .Találkozás-öt francia-román parlamenti csoportok bírótagjaival A Francia államfő felesége rezidenciájának egyik termében ELŐRE 3. oldal TÁVIRATOK a repülőgép fedélzetéről Útban Párizs felé Nicolae Ceaușescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, a Magyar NK, Ausztria, Németország SZK és Svájc fölött repülve a következő táviratokat küldte : KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének BUDAPEST A Magyar Népköztársaság területe fölött átrepülve elvtársi üdvözletemet és meleg jókívánságaimat küldöm Önöknek és az egész magyar népnek, jó egészséget, boldogságot és teljes sikert kívánok a szocializmus építésének és a béke megvédésének nemes művében. Őexcellenciája FRANZ JONAS úrnak, Ausztria Köztársaság szövetségi elnökének BÉCS Országának területe fölött átrepülve szívélyes, baráti üdvözletemet és legjobb kívánságaimat küldöm Önnek és az egész osztrák népnek, jó egészséget, boldogságot, haladást és jólétet kívánok. Őexcellenciája GUSTAV W. HEINEMANN úrnak, Németország Szövetségi Köztársasága elnökének BONN Abból az alkalomból, hogy átrepülök Németország Szövetségi Köztársaságának területe fölött, meleg jókívánságaimat tolmácsolom önnek és országa népének, egészséget, boldogságot, jólétet és békét kívánok. Őexcellenciája HANS PETER TSCHUDINAK, a Svájci Államszövetség elnökének BERN Svájc területe fölött átrepülve a legjobbakat, boldogságot, jólétet és haladást kívánok önnek és a svájci népnek.