Előre, 1970. június (24. évfolyam, 7019-7043. szám)

1970-06-17 / 7032. szám

1970. JÚNIUS 17., SZERDA NICOLAE CEAUSESCU, ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSA ELNÖKÉNEK FRANCIAORSZÁGI LÁTOGATÁSA NICOLAE CEAUSESCU, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke VACSORA NICOLAE CEAUSESCU ELNÖK ÉS FELESÉGE TISZTELETÉRE Georges Pompidou francia köztár­sasági elnök és felesége vacsorát adott a versailles-i Nagy Trianon palotában Nicolae Ceau$escu, az Államtanács elnöke és felesége tisz­teletére. 19.25 óra. A hivatalos gépkocsisor a díszudvaron át megérkezik a Nagy Trianon elé. A gépkocsiról le­szálló Nicolae Ceau$escu elnököt és feleségét, Elena Ceaușescut Georges Elnök úr ! Vannak nemzetek, amelyeknek viszonya csak kedvező lehet. Ez a legnagyobb mértékben vonatkozik Franciaország és Románia esetére. A történelem több mint 20 évszá­zaddal ezelőtt elindított ezen az úton, amikor az ókori Róma rá­nyomta befolyásának bélyegét nyel­vünkre, valamint gondolkodásmó­dunkra. Attól a naptól kezdve, ami­kor a modern Románia független állammá vált, szellemi és emberi kapcsolataink szüntelenül terebélye­sedtek, kölcsönös előnyünkre szol­gálva. S ha a második világháború utáni hatalmas megrázkódtatások bizonyos ideig károsan érintették is ezt a természetes vonzódást, íme ma mindkét fél szilárd elhatározása visszaadni ennek mélyről fakadó nagy lendületét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a felejthetetlen fogadtatás, amelyben Románia két évvel ezelőtt de Gaulle tábornokot részesítette. Tanúsíthatom, hogy egy olyan pil­lanatban, amikor a francia kor­mánynak belső nehézségei voltak, de Gaulle tábornok egy nappal sem volt hajlandó elhalasztani látogatá­sát az Önök országában, ezzel is kifejezésre kívánta juttatni, milyen nagy jelentőséget tulajdonít Fran­ciaország és Románia újbóli egy­­másra találásának. Igen, az igazi né­pi lelkesedés hangulatában találtunk egymásra és többé nem válunk el. Az ön mai látogatása ragyogó bizo­nyossága ennek a ténynek. Természetesen a világ is fejlődött. Európa ma már nem az, ami a két háború között volt. Mi mindkét részről kapcsolatokat létesítettünk és szövetségre léptünk, s ezekhez hűek kívánunk maradni. A legutób­bi háború szörnyű szenvedéseiből levontuk azt a tanulságot, hogy mindenekelőtt szoros és baráti kap­csolatokat kell fenntartanunk szom­szédainkkal, bármilyen ellentétek voltak is közöttünk a múltban. Ám meg vagyunk győződve arról és azt hiszem, hogy hasonlóképpen kivétel nélkül valamennyi európai állam is meg van győződve erről — Francia­­ország és Románia mindenesetre jobban, mint bárki más —, hogy nincs sürgősebb és hasznosabb teen­dő, mint megszüntetni a sorompókat kontinensünk keleti és nyugati ré­sze között, mint véget vetni az egy­más ellen irányuló tömbök csábítá­sának, mint felkarolni az összes eu­rópai nemzetek közti kapcsolatokat és a kölcsönös jobb megismerés, a cserék fejlesztése, a széles körű együttműködés révén megteremteni a biztonság alapjait. Európa ezáltal nemcsak a nyugalmat szerezheti meg. Nincs olyan nemzet, amely ebben a felfogásban ne találná meg fejlődésének egyik tényezőjét és az erős fellendülés útját. Hozzáteszem még, hogy ezáltal lehetővé válik, hogy egész kontinensünk megerősít­se szerepét és tekintélyét a világon, azt a szerepet és tekintélyt, amelyet a háborús pusztítások átmenetileg Pompidou elnök és Pompidou asz­­szony fogadja. A két államfőt és feleségét a Sa­lon des Familles-be kísérik, ahol bemutatják a meghívottakat; ezt követően belépnek a Galerie­ des Cotelles-be s itt terítettek az előkelő román vendégek tiszteletére. Román részről jelen voltak: Ilie Verdet, Corneliu Manescu, Cornel Burtica, Ion Avram, Gheorghe Cioara, Cons­ csökkentettek. Különösen a civilizá­ció bizonyos európai felfogására gondolok, amely meggyőződésem szerint gazdasági-társadalmi rend­szerünk eltérése ellenére is közös minálunk. Éppen ezért mindkét ország köte­lességének vélem azon munkálkod­ni, hogy az európai nemzetek közti kapcsolatokban érvényre jusson mindenki függetlenségének és szuve­renitásának tiszteletben tartása, az enyhülés és a kooperálás akarata, a megértés, a bizalom és a béke szelleme. Egyébként minden arra a meggyőződésre késztet, elnök úr, hogy Franciaország és Románia tel­jesen egyetért ezekben az elvekben, hogy azonos elképzeléseik vannak Európa jövőjéről és hogy egymást megértve és erőfeszítéseiket egyesít­ve mindenkinek szolgálatot tesznek. S el szeretném mondani még, mi­lyen sokra értékeljük mi Románia hozzájárulását arról a helyről, ahol van, e közeledés művéhez. Ahhoz azonban, hogy nagyobb esélyünk legyen a megértésre, pél­dát kell mutatnunk. Azt akarom mondani, úgy kell munkálkodnunk, hogy kapcsolataink példamutatóak legyenek mindenki számára. Vonat­kozik ez politikai térre, amelyen kormányaink létrehozták a gyakori tanácskozások módozatát, ami immár gyakorlattá vált és amit folytatni kívánunk. Érvényes ez gazdasági térre, amelyen jelentős előrehaladás történt az utóbbi években, de ame­lyen még tovább kívánunk menni, főleg azáltal, hogy új formákban fejlesztjük és újabb területekre is kiterjesztjük ipari együttműködé­sünket. Vonatkozik ez kulturális tér­re, ahol minden lehetővé teszi és elősegíti kultúránk kölcsönhatását és a kölcsönös megismerés elmélyí­tését. Elnök úr! Sok tekintetben zavaros és ag­gasztó korszakban élünk, amely mégis egy jobb élet lehetőségeit kí­nálja valamennyi népnek a tudo­mány és technika fejlődése révén. Országaink — mindegyik a maga eszközeivel és a maga módján — határozottan rátért e modernizáló­dás útjára. Tudjuk, hogy erőfeszíté­seink meghiúsulnának, ha mindegyi­künk begubozódna, vagy ha — ami még rosszabb — újabb konfliktusok pusztítanának kontinensünkön. Sú­lyos felelősség hárulna a vezetőkre, ha tetteikben nem részesítenék abszolút előnyben a béke megóvá­sát, ha nem kutatnák kitartóan a vetélkedések kiküszöböléséhez és az erőszak alkalmazásának feladásához vezető összes utakat. Megbeszéléseink során megállapít­hattam, hogy akaratunk és meggyő­ződésünk azonos e lényeges terüle­tek tekintetében. Örömmel emelem poharamat az ön egészségére, Ceaușescu asszony egészségére, a nemrég súlyos meg­próbáltatásokat átélt román nép boldogságára, Franciaország és Ro­mánia barátságára. Santin Fu­tan nagykövet, az Állam­tanács elnökének kíséretében levő tanácsosok és szakértők. Francia részről részt vettek: Jacques Chaban-Delmas, Michel Debré, Roger Frey, Maurice Schu­mann, Raymond Marcellin, Valery Giscard d’Estaing, Edmond Miche­let, Olivier Guichard, Francois Or­­toli, Albin Chalandon, a kormány más tagjai, Achille Peretti, a Nem­Tisztelt elnök úr ! Tisztelt Pompidou asszony ! Hölgyeim és uraim ! Először is szeretném újból meg­köszönni a magam és feleségem ne­vében, munkatársaim nevében a vendégszeretetet, amellyel bennün­ket körülvettek, a méltató szavakat, amelyeket Romániáról, a hagyomá­nyos román-francia barátságról mondottak. Valóban, a történelem úgy hatá­rozta, hogy népeinknek, noha Eu­rópa két szélén élnek, bizonyos kö­zelségük, bizonyos közös eredetük legyen. Úgy látszik, amit a történelem elhatározott, megfelelőnek bizonyult népeink érdekeinek is, minthogy az évszázadok során a román és a francia nép nem egyszer állt egymás mellett. Ismerjük a francia nép hozzájá­rulását az egyetemes civilizáció, művészet és kultúra haladásához, azt, hogy Franciaország, annak né­pe nem egyszer kell a szabadságnak és a függetlenségnek, a népek azon jogának védelmére, hogy maguk döntsenek sorsukról. Új időket élünk. A román nép új társadalmi rendet választott, amely a szabad, független és boldog jövő távlatát nyitja meg számára. Meg kell mondanom azonban, hogy a ro­mán nép azért léphetett erre az út­ra, mert a második világháborúban a haladás erői felvették a harcot a sötétség, a fasizmus erői ellen,­­ és más erőkkel együtt ebben a nagy harcban részt vett Franciaország is. Egyébként nem véletlen, hogy Fran­ciaország az első világháborúban is Oroszország, Románia oldalain, az Egyesült Államokkal együtt harcolt. És mint ismeretes, a második világ­háborúban is a Szovjetunió, az az ország, amely a háború nehezét vi­selte, ugyanazon az oldalon állt, mint az Egyesült Államok, Francia­­ország, a végső szakaszban pedig Románia is, amely részt vett a fa­­siszta Németország feletti győzelem­ben. Mindezek ismételten azt tanúsít­ják, hogy népeink semmiképpen sem oszthatók meg, hogy Európának az a rendeltetése, hogy közösen csele­kedjen, ha szabadon akar élni és méltó, független életet akar bizto­sítani magának. Európának napjainkban döntenie kell abban a kérdésben, hogy foly­tatni akarja-e a haladó hagyományo­kat, hogy szerepet akar-e­ betölteni a civilizáció fejlesztésében, vagy pe­dig ismét egy pusztító háború fész­ke akar lenni. Véleményem szerint Európa csak egy utat választhat: azt, hogy egyesíti erőfeszítéseit, nem engedi meg, hogy ezen a földrészen újabb világháború robbanjon ki, megteremti az európai nemzetek között a teljes egyenlőség­ kapcsola­tait, a kölcsönös tisztelet, a sokol­dalú együttműködés kapcsolatait, a béke és a népek közötti kooperálás bölcsőjévé alakítja Európát. Ez az értelme azoknak a kapcsolatoknak, amelyek Franciaország és Románia, e különböző társadalmi rendszerű országok között fejlődnek. Szeretn­ném kijelenteni itt, hogy a két évves­zötgyűlés elnöke, Alain Poher, a Szenátus elnöke, képviselők, szená­torok, a Párizsban akkreditált dip­lomáciai kar korelnöke, tábornokok, magas rangú tisztviselők, üzletem­berek. A vacsorán, amely szívélyes légkörben folyt le, a Francia Köz­társaság elnöke és Románia Állam­tanácsának elnöke pohárköszöntőt mondott, ezelőtt de Gaulle tábornokkal foly­tatott megbeszéléseken el­határoztuk, hogy éppen ebben az irányban cse­lekedjenek országaink és népeink és természetesen e népek vezetői is. Megelégedéssel mondhatom, hogy a kétoldalú együttműködés terén Románia és Franciaország jó ered­ményeket értek el és hogy a két év­vel ezelőtti megegyezéseket sikere­sen valóra váltottuk. Meg vagyok győződve, hogy azok a megállapodá­sok is, amelyeket Párizsban elérünk, biztosítani fogják az újabb fejlődést népeink együttműködésében gazdasá­gi, műszaki-tudományos, kulturális téren, népeink kölcsönös megismeré­se terén, ami megfelel országaink érdekeinek is, de az összes európai nemzetek, az egész világ érdekeinek is. A román-francia együttműködés­nek igazolnia kell, hogy két külön­böző társadalmi rendszerben élő nép, amelyet az az óhaj vezérel, hogy békében és megértésben éljen, hogy ne engedje meg többé a má­sok feletti uralom és erőszak politi­káját, jó egyetértésben és jó barát­ságban élhet egymás mellett és ezál­tal hozzájárulhat a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez. Ezzel az óhajjal fogadtam, mint ismeretes, de Gaulle tábornokot, ezzel az óhaj­jal jöttünk Franciaországba. Természetesen, számos bonyolult nemzetközi kérdés van. Ez annak tulajdonítható, hogy még vannak államok, amelyek nem értették meg és nem akarják megérteni, hogy a más népek feletti uralkodás politi­kája a múlté, hogy nincs jövője semmi olyan próbálkozásnak, amely a más népek feletti uralmat, vala­mely nép leigázását akarja kikény­szeríteni. Nem akarok itt senkit bí­rálni. De az Egyesült Államok kam­bodzsai intervenciója példázza az új idők meg nem értését. Reméljük, hogy a józan ész, a bölcsesség min­den államvezető osztályrészévé vá­lik, hogy levonjuk a mai időkből fakadó logikus következtetést, azt, hogy csupán a teljes jogegyenlőségen és a világ összes nemzetei függet­lenségének és szuverenitásának tisz­teletben tartásán alapuló sokoldalú együttműködés politikájával bizto­sítható a béke, kerülhető el egy pusztító háború. A népek óhajtják ezt a békét és nekünk, akikre a né­pek bizonyos szerepet bíztak a tár­sadalom vezetésében, mindent meg kell tennünk, hogy megfeleljünk e törekvéseknek. Szeretném, ha ebben az irányban haladna a mi együtt­működésünk, Románia és Francia­­ország együttműködése. Tegyünk meg mindent azért,­ hogy elősegítsük az együttműködést és a békét, a népek közötti barátságot. A román­francia együttműködés csupán ily módon teljesíti majd mindenben a világon reá háruló szerepet. Én meg vagyok győződve arról, hogy ilyen irányban cselekszünk és hogy ered­ményeket érünk el ezen az úton. Kérem, engedjék meg, hogy emel­jem poharam e politika sikerére, Ro­mánia és Franciaország barátságára, a békére Európában és az egész vi­lágon, az önök egészségére, elnök úr, Pompidou asszony, miniszterel­nök úr, mindnyájuk egészségére ! (Folytatás az 1. oldalról) fenn a sokoldalú együttműködésre a két ország között, ami egyaránt meg­felel népeink érdekeinek, a béke és a nemzetközi együttműködés ügye érdekeinek. KÉRDÉS ! Milyen álláspontra helyez­kedik ön az idegen területe­ken állomásozó csapatok ügyé­ben ? VÁLASZ: A kérdés, természetesen, elsősor­ban az érdekelt országokat illeti, Románia területén nem állomásoz­nak idegen csapatok. Véleményünk szerint azonban bizonyos értelem­ben ez a kérdés érdekli Európa és a világ összes népeit, mert az ide­gen csapatok jelenléte semmilyen körülmények között sem mozdít­hatja elő az államok jó egyetérté­sét és jó viszonyát. Úgy véljük te­hát, hogy az európai biztonság megvalósítása keretében el kell ér­ni az Európában, más államok te­rületén állomásozó idegen csapatok visszavonását, olyan államközi kap­csolatok kialakítását, amelyek ki­zárják az erőszak alkalmazását vagy az erőszakkal való fenyegető­zést. KÉRDÉS: Miben eredeti a román szo­cializmus és hogyan értékeli ön Románia tagságát a Varsói Paktumban és a KGST-ben ? VÁLASZ : A Romániában folyó szocialista építés országunk gazdasági, társa­dalmi, történelmi feltételeiből indul ki és ilyen értelemben, természete­sen, számos sajátossága van. Olyan általános elvekre épül azonban, amelyeknek minden szocialista tár­sadalom építését vezérelniük kell; olyan társadalomról van szó, amely megszabadult az ember ember ál­tali kizsákmányolásától, amelyben a termelőeszközök a dolgozók közös tulajdonában vannak. Románia ki­emelkedő sikereket ért el az ember számára jólétet és boldogságot biz­tosító társadalom megteremtésében. Azzal kapcsolatosan, hogy Romá­nia a Varsói Paktumhoz tartozik, először is szeretném megjegyezni : e paktum válaszul a NATO Pak­tum megalakulására létesült, s már megalakulásakor előirányozták, hogy a NATO Paktum megszűnésé- FRANCIAORSZÁG ELNÖKÉNEK FELESÉGE FOGADTA ELENA CEAUSESCU ELVTÁRSNŐT Az Elysée palotába való hivatalos megérkezés után Claude Pompidou, a Francia Köztársaság elnökének fe­lesége beszélgetést folytatott Elena Ceausescuval, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének feleségével, a francia államfő fele­sége rezidenciájának egyik termé­ben. A fogadáson részt vett Lucie Schumann, Georgeta Fiitan, Rose­mary Pelen, Marie Claire Cuvillier. nek pillanatában maga is megszűn­jék. Mi küzdünk ilyen irányban. Addig azonban, természetesen, ele­get teszünk minden olyan kötele­zettségünknek, amely abban az esetben hárul ránk, ha Európában támadás történne valamely tagál­lam ellen, s állandóan foglalkozunk a tagállamok­­és hadseregeik közötti együttműködés és kooperáció erősí­tésével. Ami a KGST-t illeti, Románia alapító tagjai közé tartozik. A KGST célja biztosítani a jobb gaz­dasági együttműködést és kooperá­ciót, fejleszteni minden egyes nem­zetgazdaságot, jobban kiaknázni az anyagi és emberi erőforrásokat és egyben megteremteni a feltételeket az együttműködés és a kooperáció bővítéséhez más államokkal is. Ilyen összefüggésben nézetünk sze­rint Románia KGST tagsága nem akadályozza az együttműködés bő­vítését más államokkal, hanem el­lenkezőleg, olyan tényezőként je­lentkezik, amely kedvez a román gazdaság fejlődésének, megteremti a feltételeket a széles körű gazda­sági együttműködéshez a világ ösz­­szes államaival. KÉRDÉS: ön mindig érvényesítette Románia függetlenségét a nemzetközi életben. Országa kitart-e a továbbiakban is e politikai állásfoglalás mellett, rendszere tovább halad-e a de­mokratizálódás bizonyos for­mája felé ? VÁLASZ: Nemzetközi politikájában Romá­nia abból indul ki, hogy minden nemzet számára, gazdasági és szel­lemi képességeihez mérten, megle­gyen az érvényesülés lehetősége. Ezzel kapcsolatban úgy véljük, hogy minden állam, minden nem­zet csakis teljes függetlensége , és szuverenitása birtokában járulhat hozzá az emberiség általános hala­dásához, a népek közötti együttmű­ködés és béke ügyéhez. Ezekből az elvekből kiindulva, Románia két­ségtelenül a jövőben is küzdeni fog azért, hogy a nemzetközi életben, az államok közötti kapcsolatokban érvényesüljön a teljes egyenlőség a nemzetek és az államok között, a nemzeti szuverenitás és független­ség tiszteletben tartása, a belügyek­­be való be nem avatkozás, minden népnek az a joga, hogy akaratának megfelelően, bármilyen külső be­avatkozástól mentesen maga hatá­rozzon sorsáról. Úgy véljük, hogy ezek a széles körben elfogadott el­vek az egyetlenek, amelyek bizto­síthatják a világon a békét és az együttműködést. Ami a román demokrácia kérdé­sét illeti, úgy vélem, hogy a kér­dést másként kellene feltenni, minthogy benyomásunk szerint a román társadalom demokratikus formája magasabb rendű sok nyu­gati országénál és bizonyos tekin­tetben Franciaországénál is. Első­sorban arra utalok, hogy társadal­munkban felszámoltunk minden gazdasági, szociális és nemzeti egyenlőtlenséget az emberek között, arra, hogy társadalmunkban az egész nép aktívan részt vesz az or­szág bel- és külpolitikájának kidol­gozásában, s egyidejűleg aktívan közreműködik e politika valóra váltásában. Ezzel magyarázható egyébként politikánk sikere, s az egész nép csatlakozása ehhez a po­litikához. Befejezésül szeretném a francia televízió útján tolmácsolni, hogy jó­létet és békét kívánok a francia népnek, sok sikert a jobb életre való törekvéseinek megvalósításá­hoz. KÉRDÉS : Lenne szíves mondani vala­mit az utóbbi időben Romá­niát sújtott természeti csapás­ról ! VÁLASZ ! A romániai árvízről elmondhat­juk, hogy csaknem egyedülálló or­szágunk történetében, s valóban nagy károkat okozott. A halottak száma 170, csaknem 20 várost, a községek százait és számos iparvál­lalatot öntött el a víz. A városok­ban és a falvakban összesen több mint 60 000 lakás pusztult el, a me­zőgazdaságban pedig az áradások mintegy 900 000 hektár termését tették tönkre. Természetesen még nem számítottuk ki az összes káro­kat, de ezek sok milliárd lejt tesz­nek ki. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy egész népünk összefogott és határozott lépéseket tett a nehézsé­gek leküzdésére, a normális élet mielőbbi helyreállítására; megelé­gedéssel mondhatom, hogy e tekin­tetben jó eredményeket értünk el. Egyidejűleg köszönetet szeretnék mondani a Franciaország által kül­dött segítségért, valamint a más népektől kapott segítségért. Georges Pompidou elnök pohárköszöntője Mae Ceausescu elnök pohárköszöntője interjút adott a francia televíziónak .Találkozás-öt­ francia-román parlamenti csoportok bírótagjaival A Francia államfő felesége rezidenciájának egyik termében ELŐRE 3. oldal TÁVIRATOK a repülőgép fedélzetéről Útban Párizs felé Nicolae Ceaușescu, Románia Szocialista Köz­társaság Államtanácsának elnöke, a Magyar NK, Ausztria, Németor­szág SZK és Svájc fölött repülve a következő táviratokat küldte : KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének BUDAPEST A Magyar Népköztársaság területe fölött átrepülve elvtársi üdvöz­letemet és meleg jókívánságaimat küldöm Önöknek és az egész ma­gyar népnek, jó egészséget, boldogságot és teljes sikert kívánok a szo­cializmus építésének és a béke megvédésének nemes művében. Őexcellenciája FRANZ JONAS úrnak, Ausztria Köztársaság szövetségi elnökének BÉCS Országának területe fölött átrepülve szívélyes, baráti üdvözlete­met és legjobb kívánságaimat küldöm Önnek és az egész osztrák nép­nek, jó egészséget, boldogságot, haladást és jólétet kívánok. Őexcellenciája GUSTAV W. HEINEMANN úrnak, Németország Szövetségi Köztársasága elnökének BONN Abból az alkalomból, hogy átrepülök Németország Szövetségi Köz­társaságának területe fölött, meleg jókívánságaimat tolmácsolom ön­nek és országa népének, egészséget, boldogságot, jólétet és békét kí­vánok. Őexcellenciája HANS PETER TSCHUDINAK, a Svájci Államszövetség elnökének BERN Svájc területe fölött átrepülve a legjobbakat, boldogságot, jólétet és haladást kívánok önnek és a svájci népnek.

Next