Előre, 1970. július (24. évfolyam, 7044-7070. szám)

1970-07-01 / 7044. szám

1970. JÚLIUS 1., SZERDA A GÉPEK KÉSZENLÉTBEN VÁRJÁK AZ ARATÁS A májusi árvíz utáni nem mindennapi helyzet a mezőgazdasági szakemberek, főleg a gépészek részéről is erőfeszítéseket kíván, hiszen mindent meg kell tenni a szemveszteség nélküli betakarításért, hogy pótolni lehessen az ár okozta kiesést. És a mezőgazdasági gépesítési vállalatokban dolgozó munkások, mérnökök és technikusok életre keltik azokat a technikai és szervezési intézkedéseket, amelyeket a Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium, valamint a megyei néptanácsok hoztak, hogy az aratás fennakadás nélkül folyjon le. Ezekben a napokban az egyik legfontosabb feladat, amely egyébként már befejezett tény kellene hogy legyen, a betakarításnál dolgozó gépek és felszerelések javítása. Sajnos, a szakminisztérium adatai azt bizonyítják, hogy egyes megyékben a gépesítési vállalatoknak mindeddig nem sikerült minden erőt mozgósítaniuk a javítások befejezése érdekében, így Máramaros megye gépesítési vállalataiban a gabonakombájnok alig 59, a cséplőgépek 50,5 százaléka, Szeben megyében a kombájnok 74,4, a szalmaprések 75,8 ,a cséplőgépek 67,1, Szilágy megyében pedig a kombájnok 75, a szalmaprések 77,9 és a cséplőgépek 49,1 százaléka áll csak készen és kezdheti meg a munkát. Szükséges tehát a javítások ütemének a gyorsítása, ez viszont nem mehet a minőség rovására, mert a tessék-lássék munka szemveszteséghez, a kampányidő alatt pedig a gépek állásához vezet. Hogy ezt elkerülhessük, az egységek átvevő bizottságai, valamint a megyei ellenőrző bizottságok megnövekedett figyelmességgel kell hogy végrehajtsák a rájuk bízott tennivalókat. Az aratás előtti időszak egy másik fontos feladata, amelyet a gépesítési vállalatok vezetőségeinek nem szabad figyelmen kívül hagyniuk, a gépészek kiképzése, a felszerelések megfelelő üzemeltetésére és rendben tartására. Ezt lehetőleg a traktoristák azokon a gépeken végezzék, amelyeken végigdolgozzák majd a nyári kampányt is. A kiképzések után szükséges a vizsgák megtartása, hiszen csak így győződhetünk meg, milyen mértékben ismerik a gépészek a tennivalókat. Annak érdekében, hogy a betakarítási kampány üteme folyamatos legyen, hogy kihasználják a géppark teljes kapacitását, hogy biztosítsák a szükséges munkaerőt, valamennyi gépesítési osztálynak munkaprogramot kell készítenie. A munkaprogramban figyelembe kell venni a munkaviszonyokat, a gépek, valamint a betakarításra váró parcellák számát, a legmegfelelőbb technológiát és munkametódusokat, a szállítás megszervezését, a munkavédelmi intézkedéseket stb. A minél reálisabb program létrehozásáért a gépesítési vállalatok vezetőségei, az mtsz-ek főmérnökeivel együtt, megállapítják a termelőegységekben dolgozó gépek számát, az mtsz-ekben szükséges felszereléseket és a kézierőt, s így — ezeket racionálisan felhasználva — biztosítani lehet a betakarítás zökkenőmentességét. Ha lehetséges, már az idén bevezetik a mezei munkák folytonosságát, vagyis: ugyanazona területen egyszerre végezzék el a betakarítást, a szalmapréselést, a szántást, a boronálást és az újravetést. Tudjuk, az északi megyékben a betakarítási munkák optimális ideje rövidebb, mint az ország déli részén, éppen ezért, hogy minél jobban kihasználják a nap minden óráját, úgy kell megszervezni a tennivalókat, hogy az ebédidő alatt is dolgozzanak a kombájnok: egy plusz gépész rendre felválthatja társait. Hogy az aratás minél rövidebb idő alatt befejeződjék, fontos a gépek és gépcsoportok folyamatos üzemeltetése is. Ezért idejében meg kell szervezni a javító részlegeket és ezeket fel kell szerelni a gépek rendbetételéhez szükséges szerszámokkal és alkatrészekkel. Csak így végezhetnek a szakemberek operatív munkát egyes, véletlenszerű meghibásodások esetén. A nyári kampány egyik kulcsfontosságú problémája a szükséges szállítóeszközök biztosítása, hiszen egyrészt a termény minél előbb fedél alá kell kerüljön, másrészt a tarlót fel kell szabadítani, hogy a föld ritegforgatása se késsen meg. Mivel nagy mennyiségű termény elszállításáról van szó, fel kell használni az egységekben levő utánfutókat, persze, miután rendbetettük ezeket. A felsoroltak mellett még egész sor tennivaló vár a gépesítési vállalatokra: a traktorok üzemanyagának beszerzése, a cserealkatrészek biztosítása, a gépésziskola növendékeinek a munkacsoportokba való beosztása ott, ahol erre szükség van; az egyes felszereléseken is módosításokat kell végezni, mint az utánfutók, teherautók oldaldeszkáinak magasítása, a szalmaprés kanálisának meghosszabbítása stb. Csak ha mindezeknek a feladatoknak — valamint azoknak is, amelyeket minden egyes termelőegység sajátos viszonyai megkövetelnek — eleget tesznek az mtsz-ek, az állami és a gépesítési vállalatok, lehetséges a gabonafélék időben és jó viszonyok közötti betakarítása. Bologan Nicolae a Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium vezérigazgatója LENDÜLETES MUNKA... (Folytatás az 1. oldalról) nyári munkásairól : egy hónap alatt nyolcszor annyit termeltek, mint rendesen. Csak elismeréssel szólhatnánk számos más munkaközösség teljesítményéről is. A napokban a megye vállalatai behatóan elemezték szocialista versenyvállalásaikat. Az akció során, amelyet a pártszervezetek irányítottak, sikerült újabb tartalékokat feltárni és az eredeti munkavállalásokat összesen csaknem 18 millió lejnyi árutermeléssel megtoldani. Ez azt jelenti, hogy az idén 70 millió lejnyi termékkel állítunk elő többet az előirányzottnál. A fakitermelő és -feldolgozó kombinát munkaközössége például megkétszerezte, 5 millió lejről 10 millióra emelte munkavállalását, a textilkombinát és a javítóüzem 4 millió helyett 8 milliót kíván teljesíteni. A Victoria óragyár és az 11 lumie egység az eredeti felajánlást megháromszorozta, a kisipari szövetkezeti egységek megkétszerezték, a fogyasztási szövetkezeti egységek pedig csaknem 1,5 millióval tetézték meg év eleji vállalásaikat. Ezek szerint jelentős mennyiségű termék készül terven felül : 78 vasúti teherkocsi, szerszámgép 3 millió lej értékben ; a textilkombinát keretében az eredeti munkavállaláson felül előállítanak 50 000 négyzetméter pamutkelmét, 1 millió lej értékű textilkonfekciót és 500 000 lej értékű kötöttárut. A pártszervek és -szervezetek azonban abból indulnak ki, hogy a jelenlegi munkavállalások, noha lényegesen magasabbak a kezdetieknél, még mindig nem merítik ki a vállalatok reális lehetőségeit, és tovább szorgalmazzák a belső tartalékok feltárásának és kiaknázásának ügyét, egyben pedig igyekeznek újabb módozatokat találni a tervfeladatok és a munkavállalások optimális teljesítésére. Amellett, persze, már nem kell érvelni, hogy a legjelentősebb, a legmegalapozottabb munkavállalás is csak kívánalom, hogy valóraváltásához hathatós és szervezett munka kell. A megyei pártbizottság útmutatásai szerint ezen munkálkodnak az összes vállalati pártszervek és -szervezetek. Máris hatékony intézkedéseket tettünk, értékes kezdeményezéseket hasznosítottunk, hogy növeljük a munka termelékenységét, s ezúton biztosítsuk az összes tervmutatók és munkavállalások megvalósulását. A kommunisták kezdeményezésére a legtöbb aradi vállalatban elhatározták, hogy folytatják a meghoszszabbított váltásokat, további erőfeszítéseket tesznek a feladatok maradéktalan és késedelem nélküli teljesítésére, hiszen az ötéves terv utolsó esztendejének előirányzatairól van szó. Elhatározták továbbá, hogy a szakmai képzettséggel bíró műszakiadminisztratív személyzet munkaprogramon felül, illetve a nyolcórás munkaprogram feléig terjedő időben a termelésben dolgozzék. A kommunisták intenzív politikai tevékenységet fejtenek ki, mozgósítják az összes emberi erőket e létfontosságú akció érdekében. Külön ki kell emelnünk, hogy erélyesebben fellépnek a helyenként meg mutatkozó és az általános lendületet fékező, visszavető hiányosságokkal, hibákkal szemben. A vogongyáriak, a textilkombinát dolgozói, az esztergagyár és más vállalatok munkaközösségei, ha lelkiismeretük sugallatára elhatározták, hogy programon felül, illetve szabadnapokon is dolgoznak, nyilvánvalóan nem tűrhetnek meg semmilyen fegyelmezetlenséget. Minden erejükkel azon vannak, hogy a legmesszebbmenő felelősség jegyében hasznosítsanak minden munkaórát. A pártszervek az eddigi pozitív tapasztalatok birtokában igyekeznek megteremteni minden feltételt, hogy az üzemosztályokon, amunkahelyeken a váltás minden percét kihasználják, ütemes termelőmunkát folytassanak. A 30 Decembrie textilüzemben a váltás menetközben történik, a termelés egy pillanatra sem áll le. Gondoskodott erről a vagongyár pártbizottsága is: a szerelő-hegesztő és a kikészítő osztályokon ésszerűbben osztotta be a kiváló szakképzettségű munkaerőt. A vállalati pártbizottságok, alapszervezetek, a vállalatvezetőségek behatóan elemezték a gépkihasználási mutatókat és így jelentős tartalékokat tártak fel. A vagongyárban, az esztergagyárban és más vállalatokban számos intézkedés történt. Többek között a második és a harmadik váltás kiegészítésével növelték a szerszámműhelyek kapacitását, bevezették az akkordbért az összes műveleteknél, főként pedig a szerszámgépeket kiszolgáló munkásoknál, hogy biztosítsák a felszerelés megfelelő kihasználását. A vagongyárban több értékes kezdeményezés már meghozta a maga eredményét. Módosították például a vonórúd gyártástechnológiáját, ami évente 1,1 millió lej megtakarítást jelent. A daraboló és az előkészítő osztályt átszervezték, hogy a folyamatos termelés kialakításával növelhessék a munkatermelékenységet. A vagongyár szerszámműhelyében Oprea Teodor mérnök, Toma Ioan technikus és munkatársaik egy új matricázó szerkezettel jelentős mennyiségű munkát takarítanak meg és növelik a termelékenységet. A körültekintőbb anyaggazdálkodás is számottevő eredményeket hozott. A vagongyárban s a javító üzemben csupán az évnegyed során csaknem 450 tonna fémmel takarítottak meg többet az előirányzottnál. Jelentős eredményeket mondhat magáénak ilyen téren a CEIL, a Libertatea és több más vállalat. A júniusi napokban azonban a Fehér-Körös, a Fekete-Körös újabb áradása ismét megszakította a békés és kitartó termelőmunkát a megye vállalataiban, Köröskisjenő térségében megint több települést veszélybe hozott. A tervfeladatok és a munkavállalások teljesítésén munkálkodó dolgozók ismét kénytelentek voltak otthagyni munkahelyüket és felvenni a küzdelmet a természet elszabadult erőivel. A megyei árvízvédelmi bizottság áthelyezte főhadiszállását Kőröskisjenőre, innen szervezte és irányította a küzdelmet a város és környéke védelmében. Ismét ezer és ezer homokzsákra, más árvízvédelmi anyagra volt szükség, ismét termelési kieséseket okozott az árvíz. Csupán Köröskisjenőn hat napig álltak az ipari egységek, ami számokban kifejezve 10560 ember/órát jelent. Minthogy az aradi munkások, a hazafias gárdák több mint 8000 tagja segédkezett a munkában, itt is elveszett körülbelül 1,5 váltás. A legfontosabb azonban az, hogy a köröskisjenői, s a vagongyári munkások, valamint más hazafias gárdák, a lakosság, a fegyveres erők alakulatai együttes erővel megmentették a várost és az árvízveszélynek kitett többi települést. Szilárd meggyőződésünk, hogy a legrövidebb időn belül bepótoljuk az újabb megpróbáltatás okozta károkat is. Sőt, a szorgos kollektívák munkaképességének, magas fokú öntudatának ismeretében bátran állíthatjuk : az első félévi feladatokat és felajánlásokat nemcsak teljesítjük, hanem túlszárnyaljuk. A vállalati pártszervezetek egész politikai munkája az említett célok szolgálatában, az összes kiaknázható tartalékok felhasználása érdekében, a tervfeladatok és a többletvállalások maradéktalan teljesítése érdekében bontakozik ki. Az Arad megyei pártbizottság bürója, a kommunisták, az összes dolgozók, nemzetiségi különbség nélkül, szilárdan munkálkodnak az árvízkárok helyreállításán, az ötéves terv utolsó esztendejében ránk háruló összes feladatok végrehajtásán. A Giurgeni-Vadul Oti Dunahíd építői egy igen nehéz műszaki feladatot sikerrel teljesítettek : a földön összeszerelt 213 méter hosszú és nem kevesebb mint 1600 tonna súlyú fémvázat két óra és 15 perc alatt a víz fölé vontatták, s ráhelyezték a hídpillérre. Így tehát a híd fémszerkezetének első része már a Duna fölött ível Hazánkban először alkalmazták a hídépítésnek ezt a korszerű, modern technológiáját P. COZIA felvétele ELŐRE 3. oldal Mír TÖBB MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKET A KÖZPONTI ALAP RÉSZÉRE ARGES ÉS VRANCEA MEGYE VÁLASZA A TELEORMANI SZÖVETKEZETEK KEZDEMÉNYEZÉSÉRE A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak Annak a közös erőfeszítésnek a keretében, amelyet az egész nép tesz a tavaszi természeticsapás okozta károk elhárításáért. Arge? megye mezőgazdasági dolgozói elhatározták, hogy még lendületesebben dolgoznak a nagyobb termelés eléréséért és még fokozottabb mértékben hozzájárulnak a mezőgazdasági élelmiszerek állami központi alapjához. Argeș megye parasztsága lelkesen fogadta a mezőgazdasági termelőszövetkezetek Teleorman megyei szövetségének azt a felhívását, hogy növeljék a központi alapnak szánt egyes mezőgazdasági termékek mennyiségét- A megye parasztsága vállalta, hogy még gazdagabb termést csikar ki a földből és további mezőgazdasági termékeket szállít az államnak az előző vállalásokban foglalt mennyiségeken felül. A mezőgazdasági termelőszövetkez mezőgazdasági termelőszövetkezetek Teleorman megyei szövetségének az ország szövetkezeti parasztságához intézett lelkes felhívása széles körű visszhangot keltett megyénk mezőgazdasági egységeinek tagjai körében. Vrancea vidékét sem kerülték ki az országot ért katasztrofális áradások, amelyek súlyos károkat okoztak a mezőgazdaságnak is. Az ön személyes útmutatásain fellelkesülve, amelyeket folyó év májusában megyénkben tett munkalátogatásakor adott, szövetkezeti parasztságunk, miután megzabolázta a természet fékevesztett erőit, nyomban hozzálátott az árvíz pusztításainak felszámolásához, s a pártszervezetek vezetésével fáradságot nem ismerő harcot folytatott, hogy minél több növényi, állati terméket érjen el. A vranceai mezőgazdasági szövetkezetek tagjai odaadó munkát fejtettek ki, hogy levezessék a vizet az elárasztott területekről és sürgősen újra retek közgyűlésein jóváhagyott menynyiségek és a szövetkezeti tagok személyes hozzájárulásának összegezéséből kitűnik, hogy az idén a következő termékmennyiségeket értékesítik az állam központi alapjának az eddigi vállalásokon felül : 525 tonna kukorica, 135 tonna burgonya, 790 tonna zöldségféle, 1350 tonna gyümölcs és szőlő, 130 tonna hús, 1200 hl tej, 5000 kiló gyapjú, 50 000 darab tojás. Noha a búzavetés csaknem 3000 hektáron teljesen elpusztult, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek vállalják, hogy előirányzaton felül 250 tonna búzát szállítanak. Az állami mezőgazdasági vállalatok dolgozói, a pártszervezetek felhívására, teljesen átérezve a mezőgazdasági termelés növelésének fontosságát, vállalták, hogy terven felül és a szocialista versenyben tett eredeti vállalásokon felül a következő térbe vessék őket, hogy kiterjesszék a másodvetés és a szakaszos vetés területét, erélyes intézkedéseket tettek,hogy a legrövidebb időn belül és a lehető legjobban végezzék el a gabonafélék begyűjtését, rendkívüli figyelmet szenteltek az állattenyésztési szektor fejlesztésének,s elhatározták, hogy olyan terméseredményeket érnek el, melyekkel legalább részben pótolhatják az áradások által okozott veszteségeket. A szövetkezeti tagok lelkes gyűléseken juttatták kifejezésre azt az elhatározásukat, hogy az idén több kukoricát, szőlőt, zöldségfélét, gyümölcsöt és más terméket adnak el az államnak, mind egységeik feleslegéből, mind pedig a szövetkezeti tagokat megillető termékekből, hogy ezzel legalább részben átvegyék az árvízkárosult egységek feladatait és az alábbiak szerint tetézzék az állami központi alapnak leszállítandó termények mennyiségét: 3500 tonna kukorica, 5000 méhmennyiségeket állítják elő és adják el az államnak : 455 tonna zöldségféle, 225 tonna gyümölcs és szőlő, 760 tonna hús, 700 hl tej. E vállalások teljesítése érdekében különös gondot fordítanak a föld fokozottabb kihasználására a másodvetés és a szakaszos termesztés kiterjesztésével, az egész gyümölcs- és zöldségtermés magasabb fokú hasznosításával. Arge? megye pártbizottsága biztosítja a párt vezetőségét, személyesen önt Nicolae Ceau?escu elvtárs, hogy minden energiáját a párt és a kormány által megállapított „ feladatok példás teljesítésének szenteli, a szocialista Románia felvirágoztatásáért. AZ RKP ARGES MEGYEI BIZOTTSÁGA tonna szőlő, 1500 tonna cukorrépa, 500 tonna burgonya, 196 tonna bab, 1100 tonna zöldség, 350 dl juhtej, 3,2 tonna gyapjú, 100 000 darab tojás. Vrancea megye szövetkezeti parasztsága a párt irányításával és vezetésével erejét nem kímélve lendületes munkát fejt ki ezután is vállalásainak példás teljesítéséért. Biztosítjuk önt, tisztelt Ceaușescu elvtárs, hogy a Vrancea megyei pártbizottság aktívájának szilárd elhatározása töretlen lelkesedéssel részt venni a gazdag terméseredmények eléréséért vívott csatában, hogy ezzel csökkentse országunk mezőgazdaságának az árvíz következtében elszenvedett súlyos veszteségeit, s hozzájáruljon a szocialista hazánk állandó virágzását szolgáló pártpolitika megvalósításához. AZ RKP VRANCEA MEGYEI BIZOTTSÁGA HOGYAN GYŐZÖTT AZ EMBER ? Hajnalban, a friss helyi lapok megjelenésével egyidőben érkeztem Szatmárra. Az első oldalon vészjóslóan uralkodott a következő cím : Az árhullám másodszor sújtja megyénket. Alatta pedig tudósítások a Kraszna mentéről, a Szamos vízállásának növekedéséről, a hidrológusok prognózisairól. Az alig népesedő utcákon sietve igyekeztem a Szamos partjára, arra voltam kíváncsi,mit akar, mit tud megduzzadt vize, amely alig egy hónappal azelőtt az éjszaka leple alatt, rémségekkel tört a városra. Ekkor döbbentem rá, mennyire szívemhez nőtt ez a város, amelyhez évtizedekig nem fűztek különösebb érzelmi szálak. Egy ezredes szavai jutottak eszembe. Alakulataival először a mentési munkálatokban vett részt, majd hidat épített. Amikor meginterjúvoltam, éppen a vízműveknél dolgozott, hogy minél hamarabb ivóvízhez jusson a város. „Nem szerettem Szatmári — vallotta be őszintén. Egynapos kiküldetések, gyors ügyintézés, csak szolgálati kapcsolat. Semmi több. Most második szülővárosomként tisztelem. Aligha tudom megmagyarázni, miért. Talán azért, mert azokban a tragikus órákban testvéri kapcsolatok születtek. Emberekkel, ismeretlen emberekkel barátkoztam meg, dolgoztam együtt. S különben is úgy érzem, csak akkor lehet köze valakinek egy városhoz, ha tett érte valamit". Második szülőváros, mert tett érte valamit... Hányan lehetnek ilyenek ! Hányan tettek valamit ezért a városért ! Hirtelen csak azokat sorolom fel, akikkel én találkoztam : a fővárosi Republica üzemek dolgozói, bukaresti, kolozsvári, nagybányai telefonszerelők, vasutasok, tűzoltók, nagyváradi orvosok, suceavai autószerelők, és rengeteg sofőr, aki hetekig nem aludt, mert élelmet, vizet, rúnát, pótalkatrészt, csövet, szivattyút, gyógyszert, sátort, kempingház DÉSTŐL SZATMÁRIG A SZAMOS MENTÉN (VI.) zaj, s ki tudja még mit nem szállított gyorsan, késedelem nélkül a megrongált utakon Szatmárra. És az építők? Azok, akik csak nemrég érkeztek, de hosszú időre, egy egész nyárra vertek tábort, hogy a hajléktalanok még az első heres reggel előtt új házba költözzenek ? Ők mind tettek, és tesznek valamit a városért, ők is második szülővárosuknak vallhatják majd Szatmárt. Sokat vesztett májusban Szatmár, de nyert is. Szeretetet, ragaszkodást. S azon a reggelen ismét veszélybe került. A főtéren a hangosbemondó percenként tájékoztatott a Szamos vízállásáról. A szeretetre, a ragaszkodásra tehát ismét szükség volt. Mind a szatmáriakéra, mind a távolból jöttekére. S ennek megnyilvánulásaival lépten-nyomon találkoztam. Gumicsizmás munkások, katonák, dereshajú munkásgárdisták, kék egyenruhás ifjak sereglettek a Szamos felé. Hogy mi történt,arról már beszámoltunk. A gátakat megemelték, a töltésen esett sebeket begyógyították, s a Szamos sem volt oly kegyetlen, mint május 14-én. A város az érthető izgalmak árán felszabadult a vizek második ostroma alól. De ezzel még távolról sem fejeződött be a harc a Szamossal, amely álnokságát sokáig nem fogja tudni szelíd mosolyával feledtetni. A májusi árvíz után két hetet töltöttem ebben a városban. Napról napra figyeltem, hogyan éled újjá, hogyan változtatja arcát, melyen eleinte csak a kétségbeesés jeleit, majd később az optimizmusét fedeztem fel. Az emberek először csak életüknek örvendtek, majd a károk miatt szomorodtake, hogy később konok kitartással gyógyítsák be fokozatosan az ár okozta sebeket, és annak idején mindennap született egy győzelem, amelyet csak fáradt mosollyal tudtunk megünnepelni. Gyárak kezdtek újra termelni, majd a telefon berregett fel ismét, azután víz folyt a kiszáradt csapból. Utcák burkolóztak ismét aszfaltba, romok tűntek el, s építőtelepek nyíltak meg. S mindez milyen áron ? Hosszabbított műszak, vasárnapi lemondás, önként. S Szamos menti utam végén, amikor ismét Szatmárra értem, ezt féltettem. Ennek a munkának az eredményét veszélyeztette az újabb ár. Ezért fájt a néma gyár, az ásványvizes üvegek hegye, az éjjel is nyitva tartó élelmiszerüzlet. Mert mindez azokra a napokra emlékeztetett, amikor a Szamos az utcákon folyt, pusztított. És ez fájt mindenkinek. Ezért mentek ki a töltésekre, ezért született az a nagy közös elhatározás, hogy minden áron megvédik a várost. A veszély elmúlt. Már virágokat ültetnek, házakat építenek, termelési kiesést pótolnak. S jólesik olvasni egyik szatmári kollegám sorait : „Győzött az ember — ember életének értelmével , a munkával“. Igenis, a munkával, szervezett, átgondolt munkával győzött. Ez volt, és ez a legnagyobb fegyvere a romboló folyóval szemben. Mert az ember az első napokban csatát vesztett, meghátrált ugyan, de a háborút megnyerte a munkával. Szerte a Szamos mentén, s Szatmáron is keserűen tapasztaltam, mennyi szenvedést okozott a Szamos, mennyi értéket tett tönkre, de láttam azt is, hogy szocialista társadalmunknak van ereje újjá, sőt szebbé építeni az árvíz sújtotta településeket, új otthonokat varázsolni a régiek helyébe, megindítani az elakadt gépeket, pótolni a termőföldek elsenyvedt vetését. S mindez azért sikerült, mert — mint mindig a történelem folyamán, s nálunk most szocialista társadalmunk lényegéből fakadóan különösen — a természet vak erőivel az ember szervezett, tudatos tevékenységet állított szembe. S most azzal a meggyőződéssel búcsúzom a Szamostól, hogy nemsokára az ember visszafizetteti vele mindazt, amit elrabolt. Meggyőződésem, hogy fog ő még földeket öntözni, turbinákat hajtani, csónakot ringatni. Hasznot hajtani társadalmunknak. Gyarmath János ÜRES RUBRIKA Sokféle a kártétel, amely Fehér megyében az áradások nyomán visszamaradt, de még változatosabb a helytállások hihetetlen gazdag megnyilvánulása, emberek és közösségek bátor áldozatvállalása. A tény maga a megyében egyetlen állat sem pusztult el az árvíz következtében látszólag-egy napi hír eseménye, a valóság viszont riportkötetnyi hősiességet takar. Mert nemcsak a Maros hihetetlen magas vízállása ellen kellett védekezni, hanem a váratlanul zúduló Küküllők kétszeri áradása, a Sebes és még számtalan hegyi patak olykor folyami erőt képviselő víztömegével szemben is. S a mentők állták a próbát Balázsfalván, ahol az utolsó pillanatban sikerült az istállókat kiüríteni, Karácsonyfalván, Enyeden, Szépmezőn... mindenhol. Ne tekintsük tehát egyszerű dicsekvésnek a Fehér megyei zootechnikusok örömét, azt, hogy az árvizet sikerült „szárazon" átvészelniük. Aligha kell magyarázni, hogy nemzetgazdasági szempontból milyen komoly érdekek fűződnek a zootechnika fejlesztéséhez. Az áradások óta megjelent párt- és kormányhatározat tételesen is kiemeli, jelentős anyagi eszközök biztosításával segítik e szektor terebélyesedését. És azt is tudjuk, hogy az elveszett szarvasmarhák pótlására két-három év kell. Igen, ezért is, de sok egyébért (többek között azért is, mert a Maros menti megyék közül Fehér megye az egyedüli, ahol nem történt állatveszteség!) elismerésünk azoké, akik részesei, cselekvői voltak a tevékenységnek. Üres maradt egy rubrika : a közös tulajdonban lévő állatállomány nem szenvedett csorbát. Annál többetmondó viszont az öthónapi eredmények egyik számoszlopa : a szarvasmarhaállomány az év eleje óta közel ezer fővel gazdagodott. Van tehát mire alapozni. Van mivel indulni az új határozat teremtette kedvezőbb feltételek közepette. Flóra Gábor EGY NAP (Folytatás az 1. oldalról) kell nyújtani a napot, még az 54 tagú építő brigád is minden meggyőzés nélkül belátta : ma itt a helyük és nem másutt. Czégé Sándor elnök kivitt kocsijával az állomásra az átvevő központhoz. Az áru, amit négy pótkocsi reggeltől szüntelenül hordott, ott volt a raktárban. Legalábbis annyi belőle, amit még nem raktak be a vagonokba. Egy nap a sokból. S valamit újból megértettem abból a sok mindenből, ami a nagyszalontai Vörös Lobogót az ország termelőszövetkezeteinek élvonalába emelte és ott tartja már hosszú-hosszú évek óta. (Munkatársunktól)