Előre, 1970. augusztus (24. évfolyam, 7071-7095. szám)
1970-08-07 / 7076. szám
1970. AUGUSZTUS 7., PÉNTEK Szász Zsolt „Jól és jó irányba indulni" című cikkében (Előre 1970. június 26) átfogó elemzés alá veszi a könynyűipari kombinátok szervezési osztályainak munkáját, miután számba veszi az elért eredményeket, áttér az önköltség alakulására, az ésszerűsítéseire fordított költségek és az elért eredmények közötti összefüggések aglalására. Mint hangsúlyozza új módszereket kell keresnünk és alkalmaznunk, olyan módszereket, amelyek révén a befektetett költségek az eddigieknél nagyobb jövedelmet biztosítsanak. Szász Zsolt ckkében felveti e módszerek megalálásának szükségességét és időszerűségét, de nem foglalkozik érdemlegesen az új módszerekkel, létezésüket meg sem említi cikkében. Ezért szükségesnek tartom, hogy hozzászóljak a cikkben felveett kérdéshez és konkrétan tárgyalom az egyik leghatásosabb módszert, amelynek segítségével az óhajtott megtakarításokat elérhetők. Közismert tény, hogy eme új módszerek léteznek, és az üzemek szervezési osztályainak nem kell újra elfedezniük őket, csak az adott viszonyoknak megfelelően alkalmazni kell azokat. E keresett módzer az értékvizsgálat módszere, amely mind nagyobb mértékben erjed el külföldön és a hazai szakrodalom is kezd foglalkozni vele. A továbbiak során szeretném ismertetni e módszer lényegét, felhasználhatóságának területeit és aemesvári Electrobánatban alkalmazása során elért eredményeket. Ez az új módszer közvetlenül összekapcsolja a termelés műszaki és minőségi oldalát a gazdasági hatékonysággal. Ismert vezetési és szervezési elemeken alapszik, ameyeket egy egységes módszerbe fog össze és állandóan szembeállítja aermelés két lényeges oldalát : a műszaki színvonalat és a gazdaságosságot. Az értékvizsgálat a felesleges kiadások feltárására létrehozott módszer, olyan kiadások felkutatására, amelyeknek semmilyen befolyásuk nincsen a termék használati értékére, a minőségre, vagy a termék üzemeltetési idejére. Egy másik meghatározása az értékvizsgálatnak a következő : egy bizonyos termék, anyag, vagy szolgáltatás tervezése, feladata és előállítási költsége közötti összefüggések tanulmányozása, abból a célból, hogy csökkentsük a kiadásokat. A termék értéke, amely az értékvizsgálat tárgyát képezi, lényegében négy fogalomcsoportot képvisel, éspedig : — Használati érték, amely a termék, terv, vagy szolgáltatás azon tulajdonságaira vonatkozik, amelyek egyenes módon kapcsolódnak ezek funkcionális szerepéhez. — Előállítási érték, a terv, termék, vagy szolgáltatás előállításához szükséges kiadások összessége— Csere-érték a terv, termék vagy szolgáltatás pénzbeni megfelelője, amikor eladásra, vagy csere céljából felajánljuk. — Felbecsülési érték, a terv, termék vagy szolgáltatás egy olyan személy általi felbecsülése, aki meg szeretné venni, vagy meg akarja tartani, függetlenül használati, előállítási vagy csere értékétől. Az előállítási-, csere- és felbecsülési érték között kölcsönös kapcsolatok léteznek, míg a használati érték nem feltétlenül függ a többitől. A használati érték változatlan maradhat, míg az előállítási, csere- és felbecsülési érték változhat. Az értékvizsgálat a használati értéket tanulmányozza, összefüggéseket állapít meg közte és az előállítási érték között, s arra törekszik, hogy a terv, termék vagy szolgáltatás beszerzési és eladási költségeit csökkentse és emellett megtartsa a használati értékét. Akkor ér el maximális eredményt a vizsgálat, ha arra a következtetésre jutunk, hogy a termék bizonyos alkatrésze, vagy alkatrészcsoportjának használati értéke nulla, és egyszerűen ki lehet hagyni a termékből. Egy gyár keretein belül az értékvizsgálat azt a célt szolgálja, hogy csökkentse a költségeket és kisebb előállítási költségek mellett ugyanolyan eredményeket, vagy hasonlókat érjünk el. Az eredmény az előállítási ár csökkentésében jelentkezik, ami által a termék versenyképesebb lesz, ha olcsóbban adjuk el, vagy ugyanolyan eladási ár mellett nő a nyereség és a gazdasági hatékonyság. Az értékvizsgálat egy önálló kutatási módszer, mivel az elére kitűzött feladatokat különleges módszerekkel oldja meg. Gyakorlati alkalmazása a termék, terv, vagy szolgáltatás szerepének tanulmányozásából, vizsgálatából áll. Az értékvizsgálat során leginkább használt a kérdés-felelet módszere, amely a következő kérdések alapján folyik le : 1. Melyek azok a részei a tervnek, terméknek vagy szolgáltatásnak, amelyeket tanulmányozni akarunk ? 2. Mennyibe kerül ennek az előállítása ? 3. Milyen szerepe van ? 4. Mi a használati értéke (vagy használati többletfelbecsülési értéke) más hasonló termékkel szemben ? 5. Mi más tudná elvégezni ugyanazt a feladatot ? 6. Mennyibe kerülnének a tervezett változtatások ? Azokat a minőségi tulajdonságokat, amelyek a biztonságos üzemeltetéshez nem szükségesek, felül kell vizsgálni. De azért figyelembe kell venni az olyan követelményeket is, mint a termék esztétikája, külső kivitelezése, amelyek közvetlenül nem vesznek részt a használati értékben, de különös hatással vannak a felbecsülési értékre és nagyban hozzájárulhatnak a termék eladásához. A következő főbb módszereket használjuk az értékvizsgálat folyamán : — Az említett kérdés-felelet módszere, amely az értékvizsgálat egész folyamára jellemző. A feladat vizsgálata és a logikai megoldások szintézise, amely a létező megoldások logikai továbbfejlesztéséből áll, kiindulva a meglévő helyzetből és a meglévő megoldásokból. Ezt a módszert az értékvizsgálat során az alkotási fázisban használjuk. — A feladat vizsgálata és a szabad kötetlen gondolkozás szintéziseinek módszere. Ez abból áll, hogy egy munkaülés alatt, felhasználva a brain storming (ötletroham) nyújtotta lehetőségeket, egyéni ötleteket terjesztünk elő, amelyek újabbakat váltanak ki másokból anélkül, hogy bírálnánk és megvizsgálnánk a javaslatok kivitelezhetőségét. Ezt a módszert szintén az értékvizsgálat alkotási fázisában alkalmazzuk önállóan, vagy kombinálva a logikai megoldások szintézisével. Az Electrobanat gyár vezetősége hasznosnak találta az értékvizsgálat módszerének tanulmányozását és alkalmazását a meglévő termékek gazdasági mutatószámainak megjavítására. Ezért a gyár vezetősége megbízta a szervezési osztályt e módszer tanulmányozásával és egy konkrét példa kidolgozásával. Kiválasztottunk egy terméket, amelyen kipróbáltuk az új módszert. Adatokat gyűjtöttünk a termék történetéről, az anyagbeszerzésről, más gyárakkal való kooperálásról, az önköltségi ár alakulásáról és összetevőiről, a munkabér alakulásáról és összetevőiről. Nagyon fontos a termék fő és mellékfunkcióinak meghatározása, mivel ezeknek tanulmányozása döntő módon befolyásolja az eredményt. Egy mérnökből, tervezőből, technológusból álló munkacsoport egy tapasztalt analista vezetésével egy munkaülés alatt több új elgondolást dolgozott ki, felhasználva a már említett brain stormingot (ötletroham) munkája során. Egy kisebb csoport pedig kiválogatta a legjobb megoldásokat, majd variánsokba csoportosítva ezek közül is kiválasztotta a leggazdaságosabbat. A javasolt módosítások alkalmazása esetén előzetes számítások alapján csupán egyetlen terméknél 10 százalékos költségmegtakarítást érünk el, a termelékenység pedig 30 százalékkal nő. De a szakirodalom olyan példákat is említ a gépiparban, ahol 20—40 százalékos költségcsökkentést érhetünk el. Ilyen eredményes próbálkozás után a vállalat vezetősége úgy döntött, hogy rendszeresítjük e módszer alkalmazását gyárunkban és fokozatosan alkalmazni fogjuk a meglévő és a tervezés alatt álló termékekre. Az értékvizsgálat e kísérleti alkalmazása során kitűnt, hogy az ehhez szükséges anyagi befektetések nagyon alacsonyak és az elért eredmény többszörösen megtéríti a költségeket. Az értékvizsgálat alkalmazásával a gyárak egy újabb hatékony eszközhöz jutnak az önköltségi ár állandó csökkentésében, a termékek minőségének megjavításában, egyszóval a termékek versenyképesebbé tételében. Mindezek után csakis azt a következtetést vonhatjuk le, hogy érdemes foglalkozni e módszer alkalmazásával gyárainkban, mivel az eredmény nem maradhat el, sőt hamar érezteti hatását a vállalat gazdasági mérlegén. Hriznyák Zoltán mérnök, a temesvári Electrobanat szervezési osztályának munkatársa A TERM£LÉSSZERV£ZÉSÉS VÁLLALATI VEZETÉS : AZ ÉRTÉKVIZSGÁLAT GAZDASÁGI SZEMLE A SZILÁGY- I TARTALÉK VAN, SOMLYÓI MF MAI TEJTERMÉK- Lit VIUL gyÁrban IA FELELŐSSÉG ? Szokatlan események után került sor a Szilágy megyei gazdasági egységekben az immár hagyományossá vált közgyűlésre, hiszen a természeti csapások megszüntetéséért, a termelési kiesések pótlásáért folyik a harc e döntő jelentőségű időszakban, az ötéves terv utolsó esztendejében. Éppen ezért felelősséggel és hozzáértéssel vitatják meg az üzemekben és a gyárakban az elmúlt fél esztendő gazdasági eredményeit, a hátralévő feladatokat, az 1971. évi tervmutatókat. Egy félévvel korábban hasonló légkörben zajlottak le a viták, hangzott el számos javaslat és vállalás. Visszatértünk tehát az egyik év eleji közgyűlés színhelyére, meg akartuk tudni megszűntek-e az akkor feltárt hibák, mennyiben eredményesebb a tervfeladatok megvalósítását szorgalmazó tevékenység, teret hódított-e az ésszerűbb munkaszervezés. Akkori cikkünkben: MIKOR KÖVETKEZIK BE A FŐVÁLLALATI NAGYKORÚSODÁS? (Előre 1970. március 11) — egy fiatal egység, a Szilágy megyei élelmiszeripari vállalat keretén belüli együttműködési tartalékok kiaknázását siettettük. Hadd lássuk tehát, hol tartanak azóta a szilágysomlyói tejtermékgyárban ? Noha Szilágy megyében az árásvíz okozta károsodás meghaladta a 84 millió lejt (ebből 24 millió a mezőgazdaságot érintette) sikerült teljesíteni, sőt jelentős értékkel túlteljesíteni a megye iparának fontosabb tervmutatóit. Lemaradás főleg az élelmiszeripari vállalatban volt, azon belül is a tejtermékgyárban. A lemaradás okai ismertek : a május-júniusi árvizek több mint 1,2 millió lej kárt okoztak a gyárnak , több napig teljesen szünetelt a termelés, bizonyos részlegeken később is csak csökkentett kapacitással dolgozhattak. De a mezőgazdaságot ért természeti csapások is kihatottak erre az egységre (csökkent a tejhozam, ezért hiányzott a nyersanyag), s a szállításban felmerült nehézségek is fennakadást eredményeztek. Ilyen feltételek között a gyár csak 95 százalékban teljesítette össztermelési és árutermelési mutatóját, bizonyos termékféléknél pedig még ennél is kisebb a megvalósítás. Mind januárban, mind júliusban a tejtermékgyár egyik alapvető problémája a nyersanyag ellátás volt s bár egyes termékekből terven felül is gyártott (négy tonna kazeint, 12 tonna ordát pedig terven kívül) kevés tejet sikerült begyűjteniük az átvevő központoknak A szerződés teljesítésében lemaradt helységek : Nyirsid, Felsőfüld, Középlak, Diósad. A gyárnak 186 faluban van begyűjtő-átvevő központja. Mindezek ellenére a vita során kiderült, hogy számos lehetőség van a termelőkapacitások bővítésére, jobb kihasználására. Júliusban például egy új kazeinszárító berendezést szereltek fel, s ezáltal növelhető a nyereség, hiszen változott körülmények között állíthatják elő ezt a terméket. Elhangzott olyan javaslat is, amely — a szállítás ésszerűbb megoldását sürgetve — megoldhatónak tartja, hogy már reggel 11—12000 liter tej érkezzék a gyárba, s így bizonyos túróféleségek gyártására nagyobb méretben használhatják ki a meglévő kapacitást. Tehát most is elsősorban a nyersanyag biztosítása a legégetőbb gond. A gyár szerződéses alapon több gazdasági szektorból szerzi be a tejet, többek között a falusi lakosság is jelentős mennyiségre köt szerződést. Több, hosszabb időre szóló szerződést kellene kötni a lakossággal mondta Szőlősi Márton. — A begyűjtő központokban sokszor nem megfelelőek a feltételek, hiányzik a tej tartósításának a lehetősége — hangoztatta Józsa Sándor. Felmerült az a kérdés is, hogy elhanyagolják a távolabbi falvakat, a fogyasztási szövetkezetek példája viszont azt igazolja, hogy a tehéntartó lakosságtól még hatalmas mennyiségű tejet lehet felvásárolni. De vajon érdemes-e tovább, más falvakra is kiterjeszteni a felvásárló hálózatot, tevékenységet ? Olyan kérdés ez, amelyet alaposabban, elmélyültebben kellene tanulmányozni, hiszen a begyűjtött mennyiség szállítását illetően napirenden van a szállítás kérdése, s amennyiben ez nem oldható meg, a meglévő 186 falu tejbegyűjtő központjaiban kellene sokkal eredményesebb munkát kifejteni, nagyobb mennyiség felvásárlására törekedni. Mert ha nem tudnak a tejért autót küldeni a távoli falvakba (a fogatos szállítás is költséges, éppen ezért kevés haszonnal jár), a tej megromlik, nem lehet minőségi terméket gyártani belőle. Érdemes megjegyezni, hogy minőségi kifogással nem utasítottak vissza terméket, de nem egy esetben reklamálta a kereskedelem a gyengébb minőségű tejet, vajat, tejfölt, illetve bizonyos tejtermékek hiányát, a választék szegényességét. Az alkalmazottak közgyűlésén felelősséggel néztek szembe ezzel a kérdéssel is; több megjegyzés, vállalás, javaslat hangzott el Bálint Sándor, Turcas Eugenia, Mitraca Ioan, Simó Béla és mások részéről. Új A megvitatott problémák többsége újra és újra a nyersanyag ellátásra, a minőség javítására és a termelőkapacitások bővítésére vonatkozott. Traian Petrán igazgató újra beszélt a közgyűlésen a tejtermékgyár egyes berendezéseinek, gépcsoportjainak kopásáról, arról, hogy ezek elavultak, s kérték a fővállalat, a minisztérium segítségét kicserélésükre. Ezúttal legalább választ adott a fővállalatot képviselő Pop Mia főmérnök, hogy az illetékes kolozsvári Tehnofrig semmiképpen sem tudja leszállítani az igényelt felszereléseket az utolsó évnegyed előtt. Ismét szóba került a gyár és a kereskedelem kapcsolatának egész sor kérdése, ám a Közgyűlésen senki sem képviselte a kereskedelmi szerveket, és ismét — és gyakran — szóba került a szállítás, olyanképpen, hogy a gyár gépkocsijai a fővállalat gépkocsiparkjához tartoznak, e beosztás pedig nem jó, gyakran van kiesés, hiányzik a szállítóeszköz. Volt, aki feltette a kérdést: nem lenne-e jobb ha ismét visszakerülnének a gyár hatáskörébe az autóciszternák? A közgyűlés résztvevői tehát igyekeztek beleszólni a vezetés, irányítás egynémely dolgába. De a kérdések javarésze ismétlődött s ez annak tulajdonítható, hogy sem a beszámoló, sem a szóbeli tájékoztatások során nem tértek vissza arra, hogy megvizsgálta-e az igazgatóság az elmúlt közgyűlésen tett javaslatokat, jónak vagy alkalmazhatatlannak tartotta-e azokat, s ha alkalmazták valamelyiket, milyen eredményre jutottak. Pedig a dolgozók — meglátásaikkal, javaslataikkal vagy az irányításba való beleszólásaikkal — olyan belső tartalékokra hívják fel a figyelmet, amelyeket felelősséggel kell fogadni és kezelni. A közgyűlés résztvevői most is tudomást szereztek az első félév eredményeiről, megismerték a következő év, az új ötéves terv első esztendejének irányszámait. Kitűnt, hogy a mostoha körülmények között is, felelősséggel dolgoztak, éppen ezért nem volna szabad megfeledkezni egyik közgyűléstől a másikig a javaslatokról, azok megoldásáról, tájékoztatni a közgyűlést az elmúlt félévben ilyen irányban tett intézkedésekről, hiszen enélkül nem lehet teljes a jövő esztendő gazdasági feladatait hivatott elemzés, felmérés. Fejér László A pitesti-i petrokémiai kombinát szocialista iparunk egyik büszkesége Megtévesztő táblák z irodaajtóra kifüggesztett felirat szerint a szatmári fakitermelő és feldolgozó kombinát-kban, és az ugyancsak helybeli élelmiszeripari kombinátban, valamint a nagybányai élelmiszeripari kombinátban termelés és munkaszervezési osztály van. De ha a látogató a kinti tábla szerint, a tudományos termelés és munkaszervezés osztály tevékenységéről, a felépítéséről, feladatköréről érdeklődik, rádöbben, hogy az ajtón függő tábla megtévesztette. Az osztály tevékenysége, felépítése, munkamegosztása sokkal közelebb áll a normázáshoz, mint a tudományos szervezéshez. Munkaszervezési vagy normázási osztály-e tehát ? Tévedés ne essék, a kérdést nem közvéleménykutatásnak szántuk, nem arra akarunk választ kapni, hogy munkaszervezési vagy pedig normázási osztályokat létesítsünk a kombinátokban. Ezzel amúgyis elkéstünk, hiszen az osztályok régen megalakultak. Különben sem vagyvagyra megy a dolog. A kérdőjel mégis indokolt, s éppen az osztályok eddigi tevékenysége teszi azzá. A normázást nem helyettesítheti a munkaszervezés és fordítva sem lehetséges. Hogy miért ? Hadd lássuk... Hányan foglalkoznak szervezéssel? Helyesebben: hányan foglalkoznak kimondottan a tudományos termelés és munkaszervezés problémáival ? Az ipari nagyvállalatok, amelyek közé tartoznak az új faipari és élelmiszeripari kombinátok is, tudományos termelési, és a munkaszervezési osztályainak tevékenységétől nem idegen a normázás. Amennyiben a szervezés volumene jóval meghaladja a normázásét és határozottan látszik, hogy ez a tevékenység a döntő, az osztály nem vonható kétségbe. Az arányok alakulása nagymértékben az osztály felépítésétől függ. Attól, hogy hányan foglalkoznak, — végeznek — tudományos szervezési munkát és hányan normázást. A nagybányai élelmiszeripari kombinát szervezési osztályán hat ember dolgozik. Két mérnök és négy technikus. A négy technikus végzi a kombináthoz tartozó egységekben a normázást, a mérnökök közül az egyik osztályvezető — tehát idejét lefoglalja az irányítás — így kimondottan szervezési problémákkal csak egy mérnök foglalkozik. A szatmári élelmiszeripari kombinátban is szinte ugyanez a helyzet. Négy technikus a normázással foglalkozik, a tudományos szervezési munka marad az osztályfőnökre és egy beosztottra. A szatmári faipari kombinát szervezési osztálya tevékenységének 80 százalékát — Ivaniuc Constantin mérnök, az osztály vezetője szerint A MUNKASZERVEZÉS SZAKOSZTÁLYAI AZ ÚJ KOMBINÁTOKBAN — a normázás teszi ki. Tehát a szervezésben legjobb esetben — ha az osztályfőnököt is ide számítjuk — két-három emberre lehet számítani. A két élelmiszeripari kombinát öt különböző profilú gyárat ölel át: tej, hús, élesztő, dohány, olaj, konzerv- és szeszgyárakat. Nehéz elképzelni, hogy két-három emberből álló osztály hatékonyan átfoghassa minden termelőegység sajátos termelési problémáit, mélyreható tanulmányokat készíthessen és kézben tarthassa a termelés komplex és szerteágazó problémáit. Még kevésbé akkor, ha az osztályt mindenesnek tekintik és feladatkörét mesterségesen bővítik. S máris felmerül egy újabb kérdés... Hol a határ ? Meddig lehet nyújtani az osztály hatáskörét úgy, hogy megmaradjunk a kombinátok szervezési és működési szabályzatában előírt kereteken belül ? Ha már szabályzat létezik úgy tűnne, könnyű a hatáskör meghatározása is. Ám tévedünk. Kiss Béla, a szatmári élelmiszeripari kombinát szervezési osztályának vezetője úgy látja, hogy a jelenlegi felépítésben az osztály nem felel meg a célnak, s nem is mindig csak a maga teendőit végzi. A normázás nem az egyedüli, kívülálló probléma, amellyel az osztály foglalkozik. Az is előfordult, hogy a beosztottakat szerződéskötéssel, vagy leltározással bízták meg. A szatmári fakitermelő és feldolgozó kombinát szervezési osztálya végzi például a termelési technológiák kidolgozását és az időnormák megállapítását. Ivaniuc Constantin mérnök szerint ebben merül ki az osztály tevékenységének 80 százaléka. Normázás, technológia-kidolgozás és némelykor leltározás vagy szerződéskötés — elég sok tennivaló tehát. És mégis mindhárom kombinátban bőven akad magas hatékonyságú, sok termelési és szervezési kulcskérdést megoldó tanulmány. A nagybányai élelmiszeripari kombinátban az első félévben kilenc tanulmány készült, s javarészüket már alkalmazzák is. Megemlíthetnénk közülük a konzervgyár termelésének ésszerűsítését célzó tanulmányt, ennek hatékonysága körülbelül 400 000 lejre emelkedik. Érdemes felfigyelni még az idénymunkások ésszerű foglalkoztatását célzó, vagy a vajgyártás bevezetését előkészítő tanulmányra. A vajgyártás bevezetése, az össztermelés több mint 1 millió lejes növekedésével járna, az ipari tejföl gyártásában elkönyvelt veszteség megszűnne, mi több, az évi jövedelem félmillió lejjel növekedne. Ugyancsak az elmúlt félévben a szatmári élelmiszeripari kombinátban elkészült hat tanulmány, a fakitermelő és feldolgozó kombinátban pedig több mint húsz. Ha a szervezési osztályok termékenyek voltak — ami kitűnik a tanulmányok számából — ha a tanulmányok hatékonynak bizonyultak, a kutatási terület pedig változatosnak, ez elsősorban az osztályon dolgozó és tanulmányokkal foglalkozó beosztottakat dicséri, kevésbé írható az osztály jó felépítésének számlájára. A jelenlegi szervezési formában az említett három kombinátban a szervezési osztályok még nem igazolják tehát a hozzájuk fűzött reményeket. Szerveznek, de nem kielégítően. Változtatni csakis úgy lehet, ha elsősorban a maguk háza táján teremtenek rendet. És ezt a szervezési osztályok szervezésével kellene kezdeni és akkor a tábla is helyén lenne. Halász László ELŐRE 3. oldal Fehér megye iparvállalatainak hét havi munkája méltó az elismerésre. Árvíz sújtotta Gyulafehérvár legnagyobb üzemeit, mégis eleget tettek a rájuk háruló termelési feladatoknak, sőt a terven felüli vállalásoknak is. Július végére 52 millióra növekedett az előirányzaton felüli össztermelés értéke, a hét hónap termelése pedig 218 millióval volt nagyobb mint a múlt esztendő hasonló időszakában. A megye számottevő iparegységei közé tartozik a gyulafehérvári cipőgyár. Bár ezúttal termelési eredményei szerényebbek, hiszen a helyreállítás, az újjáépítés sok időt, sok energiát igényelt, a munkaközösség legjobb tudásával szolgálta a kötelezettségek teljesítését. Jó tudni, hogy most már rendben sorakoznak a gépek, a szalagok, — amint ez egyébként felvételünkön is látható —, hogy megkezdődött a kiegyensúlyozott termelés. "dolgozni, csak pontosan« szépen ahogy a csillag megy ez égen« úgy érdemes.* A napokban az egyik Fe- Jerenc gyerek toppant be Mm hozzám a szerkesztő- MMségbe az Udvarhely » B melletti Lengyelfalváról, Ferenc Jóska bácsi legény fia. Itt katonáskodik az ősz óta, s mivel kimenőt kapott, gondolta meglátogatja ismerősét. Kissé zavarban voltam, mert csaknem 10 év telt el azóta, hogy három hetet Lengyelfalván töltöttem. Soksok ottani ismerősöm arcvonása, emléke kitörölhetetlenül bennem maradt. Még a Ferenc Jóska bácsi rugós, harapós szürke kancájára is jól emlékszem, amelyiket csak a gazdája volt képes felszerszámozni. De a Pista gyerekre (akkor még valóban az volt) már aligalig emlékeztem. Halványan derengett bennem valami arról, ahogy annak idején a földrajz könyvvel viaskodott nagy elkeseredetten, s esőben, hóban, sárban hordta a tudással és elemózsiával tele tarisznyát Udvarhelyre, s onnan az elé- Látogató Lengyelfalváról mózsia helyére is tudást gyömöszölve, vissza Lengyelfalvára. Ez a Pista gyerek most itt állt előttem, délcegen, vidáman, apjára ütő mókás jókedvűen, székelyes derűvel. Én meg a kérdésekből szégyenszemre hamar kifogytam szüleiről, bátyjáról, a kevés közös ismerősről. De hirtelen mentő ötletem támadt. „Aztán mivel foglalkoztál katonaság előtt?" — dobtam új csalétket az elbizonytalankodó, lankadó beszéd elé, hiszen egymást csak nem nézhetjük, s furcsa volna egy ilyen tisztességes szándékú látogatást kurtán elintézni. Amit megtudtam, az kellemesen lepett meg, Pista ízeszamatos elbeszélését valóságos élmény volt hallgatni. A fiú ugyanis villamossági műszaki középiskolát végzett s egy kevés viszontagság után elkerült előbb Nagybányára, majd — mivel vele senki sem tolakodott erősen — Magyarláposra, a villamossági vállalat körzeti kirendeltsége vezetőjének. Tudomást szereztem arról, hogy milyen fontos beosztás ez, mert rengeteg felelősséggel jár, jónéhány ember dolgozik a keze alatt, a felelősnek pedig se éjjele, se nappala. Hiszen akár egy madár is okozhat rövidzárlatot vala-hol a vonalban s azt a helyet azonnal meg kell keresni, a zavartalan áramszolgáltatást késedelem nélkül helyreállítani. Nemegyszer előfordult, hogy két nap két éjjel nem feküdhetett le, mert kint kellett lennie a vonalnál. Úgy beszél ezekről a hosszú műszakokról, arról, hogy a szobája ott van a vállalati iroda környékén, hogy azonnal riaszthassák,ha szükség van rá ; arról, hogy riasztják is néha éppen olyankor, amikor még alig hajtotta álomra a fejét, mintha legalább is azt mondaná, hogy milyen kényelmes mesterséget választott. Ledolgozza a munkaidőt, azt a néhány hivatalos órát és pihenhet, szórakozhat, nincs gondja semmire, és amíg lelkesen mesél, magyaráz, akaratlanul is arra gondolok, hogy hány ilyen Ferenc István féle mérnök, mester, munkás van, aki társaival valahol magasfeszültségű vezetéket épít, vagy erdőt dönt, kőolajkutat fúr, ásványok után kutat a hegyekben. Ejt nappallá téve, vidáman, nyugatalanul. Illés József