Előre, 1970. augusztus (24. évfolyam, 7071-7095. szám)

1970-08-07 / 7076. szám

1970. AUGUSZTUS 7., PÉNTEK S­zász Zsolt „Jól és jó irányba indulni" című cikkében (Előre 1970. június 26) átfogó elem­zés alá veszi a köny­­nyűipari kombinátok szervezési osztályainak munkáját, m­iután számba veszi az elért ered­­ményeket, áttér az önköltség alakulására, az ésszerűsítéseir­­e fordított költségek és az elért eredmények közötti összefüggések aglalására. Mint hangsúlyozza új módszereket kell keresnünk és al­­kalmaznunk, olyan módszereket, amelyek révén a befektetett költsé­­gek az eddigieknél nagyobb jöve­­delmet biztosítsanak. Szász Zsolt ckkében felveti e módszerek meg­­alálásának szükségességét és idő­­szerűségét, de nem foglalkozik ér­­demlegesen az új módszerekkel, l­étezésüket meg sem említi cikké­ben. Ezért szükségesnek tartom, hogy hozzászóljak a cikkben felve­­ett kérdéshez és konkrétan tárgyal­om az egyik leghatásosabb mód­­szert, amelynek segítségével az óhajtott megtakarításokat elérhet­ők. Közismert tény, hogy eme új mód­­szerek léteznek, és az üzemek szer­vezési osztályainak nem kell újra elfedezniük őket, csak az adott v­­iszonyoknak megfelelően alkal­­mazni kell azokat. E keresett mód­­zer az értékvizsgálat módszere, amely mind nagyobb mértékben erjed el külföldön és a hazai szak­­rodalom is kezd foglalkozni vele. A továbbiak során szeretném is­­mertetni e módszer lényegét, fel­­használhatóságának területeit és a­emesvári Electrobánatban alkal­­mazása során elért eredményeket. Ez az új módszer közvetlenül összekapcsolja a termelés műszaki és minőségi oldalát a gazdasági hatékonysággal. Ismert vezetési és szervezési elemeken alapszik, ame­­yeket egy egységes módszerbe fog össze és állandóan szembeállítja a­ermelés két lényeges oldalát : a műszaki színvonalat és a gazdasá­­gosságot. Az értékvizsgálat a felesleges ki­adások feltárására létrehozott mód­szer, olyan kiadások felkutatására, amelyeknek semmilyen befolyásuk nincsen a termék használati értéké­re, a minőségre, vagy a termék üzemeltetési idejére. Egy másik meghatározása az ér­tékvizsgálatnak a következő : egy bizonyos termék, anyag, vagy szol­gáltatás tervezése, feladata és­ elő­állítási költsége közötti összefüggé­sek tanulmányozása, abból a cél­ból, hogy csökkentsük a kiadáso­kat. A termék értéke, amely az ér­tékvizsgálat tárgyát képezi, lénye­gében négy fogalom­csoportot kép­visel, éspedig : — Használati érték, amely a ter­mék, terv, vagy szolgáltatás azon tulajdonságaira vonatkozik, amelyek egyenes módon kapcsolódnak ezek funkcionális szerepéhez. — Előállítási érték, a terv, ter­mék, vagy szolgáltatás előállításá­hoz szükséges kiadások összessé­ge­— Csere-érték a terv, termék vagy szolgáltatás pénzbeni megfe­lelője, amikor eladásra, vagy csere céljából felajánljuk. — Felbecsülési érték, a terv, ter­mék vagy szolgáltatás egy olyan személy általi felbecsülése, aki meg szeretné venni, vagy meg akar­ja tartani, függetlenül használati, előállítási vagy csere értékétől. Az előállítási-, csere- és felbe­csülési érték között kölcsönös kap­csolatok léteznek, míg a használa­ti érték nem feltétlenül függ a töb­bitől. A használati érték változatlan maradhat, míg az előállítási, csere- és felbecsülési érték változhat. Az értékvizsgálat a használati ér­téket tanulmányozza, összefüggése­ket állapít meg közte és az előállí­tási érték között, s arra törekszik, hogy a terv, termék vagy szolgál­tatás beszerzési és eladási költsé­geit csökkentse és emellett meg­tartsa a használati értékét. Akkor ér el maximális eredményt a vizsgálat, ha arra a következte­tésre jutunk, hogy a termék bizo­nyos alkatrésze, vagy alkatrészcso­portjának használati értéke nulla, és egyszerűen ki lehet hagyni a ter­mékből. Egy gyár keretein belül az érték­­vizsgálat azt a célt szolgálja, hogy csökkentse a költségeket és kisebb előállítási költségek mellett ugyan­olyan eredményeket, vagy hasonló­kat érjünk el. Az eredmény az elő­állítási ár csökkentésében jelentke­zik, ami által a termék versenyké­pesebb lesz, ha olcsóbban adjuk el, vagy ugyanolyan eladási ár mellett nő a nyereség és a gazdasági ha­tékonyság. Az értékvizsgálat egy önálló kuta­tási módszer, mivel az elére kitűzött feladatokat különleges módszerek­kel oldja meg. Gyakorlati alkalma­zása a termék, terv, vagy szolgál­tatás szerepének tanulmányozásá­ból, vizsgálatából áll. Az értékvizs­gálat során leginkább használt a kérdés-felelet módszere, amely a következő kérdések alapján folyik le : 1. Melyek azok a részei a terv­nek, terméknek vagy szolgáltatás­nak, amelyeket tanulmányozni aka­runk ? 2. Mennyibe kerül ennek az elő­állítása ? 3. Milyen szerepe van ? 4. Mi a használati értéke (vagy használati többletfelbecsülési érté­ke) más h­asonló termékkel szem­ben ? 5. Mi más tudná elvégezni ugyan­azt a feladatot ? 6. Mennyibe kerülnének a terve­zett változtatások ? Azokat a minőségi tulajdonságo­kat, amelyek a biztonságos üzemel­tetéshez nem szükségesek, felül kell vizsgálni. De azért figyelembe kell venni az olyan követelményeket is, mint a termék esztétikája, külső ki­vitelezése, amelyek közvetlenül nem vesznek részt a használati értékben, de különös hatással vannak a fel­becsülési értékre és nagyban hoz­zájárulhatnak a termék eladásához. A következő főbb módszereket használjuk az értékvizsgálat folya­mán : — Az említett kérdés-felelet mód­szere, amely az értékvizsgálat egész folyamára jellemző.­­ A feladat vizsgálata és a logi­kai megoldások szintézise, amely a létező megoldások logikai tovább­fejlesztéséből áll, kiindulva a meg­lévő helyzetből és a meglévő meg­oldásokból. Ezt a módszert az érték­­vizsgálat során az alkotási fázis­ban használjuk. — A feladat vizsgálata és a sza­bad kötetlen gondolkozás szintézi­seinek módszere. Ez abból áll, hogy egy munkaülés alatt, felhasználva a brain storming (ötletroham) nyúj­totta lehetőségeket, egyéni ötleteket terjesztünk elő, amelyek újabbakat váltanak ki másokból anélkül, hogy bírálnánk és megvizsgálnánk a ja­vaslatok kivitelezhetőségét. Ezt a módszert szintén az értékvizsgálat alkotási fázisában alkalmazzuk ön­állóan, vagy kombinálva a logikai megoldások szintézisével. Az Electrobanat gyár vezetősége hasznosnak találta az értékvizsgá­lat módszerének tanulmányozását és alkalmazását a meglévő termé­kek gazdasági mutatószámainak megjavítására. Ezért a gyár vezető­sége megbízta a szervezési osztályt e módszer tanulmányozásával és egy konkrét példa kidolgozásával. Kiválasztottunk egy terméket, amelyen kipróbáltuk az új módszert. Adatokat gyűjtöttünk a termék tör­ténetéről, az anyagbeszerzésről, más gyárakkal való kooperálásról, az önköltségi ár alakulásáról és össze­tevőiről, a munkabér alakulásáról és összetevőiről. Nagyon fontos a termék fő és mel­lékfunkcióinak meghatározása, mi­vel ezeknek tanulmányozása döntő módon befolyásolja az eredményt. Egy mérnökből, tervezőből, techno­lógusból álló munkacsoport egy ta­pasztalt analista vezetésével egy munkaülés alatt több új elgondolást dolgozott ki, felhasználva a már em­lített brain stormingot (ötletroham) munkája során. Egy kisebb csoport pedig kiválo­gatta a legjobb megoldásokat, majd variánsokba csoportosítva ezek közül is kiválasztotta a leg­gazdaságosabbat. A javasolt módosítások alkalma­zása esetén előzetes számítások alapján csupán egyetlen terméknél 10 százalékos költségmegtakarítást érünk el, a termelékenység pedig 30 százalékkal nő. De a szakirodalom olyan példá­kat is említ a gépiparban, ahol 20—40 százalékos költségcsökken­tést érhetünk el. Ilyen eredményes próbálkozás után a vállalat vezetősége úgy döntött, hogy rendszeresítjük e módszer alkalmazását gyárunkban és fokozatosan alkalmazni fogjuk a meglévő és a tervezés alatt álló ter­mékekre. Az értékvizsgálat e kísér­leti alkalmazása során kitűnt, hogy az ehhez szükséges anyagi befek­tetések nagyon alacsonyak és az elért eredmény többszörösen megté­ríti a költségeket. Az értékvizsgálat alkalmazásával a gyárak egy újabb hatékony esz­közhöz jutnak az önköltségi ár ál­landó csökkentésében, a termékek minőségének megjavításában, egy­szóval a termékek versenyképeseb­bé tételében. Mindezek után csakis azt a követ­keztetést vonhatjuk le, hogy érde­mes foglalkozni e módszer alkal­mazásával gyárainkban, mivel az eredmény nem maradhat el, sőt ha­mar érezteti hatását a vállalat gazdasági mérlegén. Hriznyák Zoltán mérnök, a temesvári Electrobanat szervezési osztályának munkatársa A TERM£LÉSSZERV£ZÉSÉS VÁLLALATI VEZETÉS : AZ ÉRTÉKVIZSGÁLAT GAZ­D­A­S­Á­G­I S­Z­E­M­L­E A SZILÁGY- I TARTALÉK VAN, SOMLYÓI MF MAI TEJTERMÉK- Lit VIUL gyÁrban IA FELELŐSSÉG ? Szokatlan események után került sor a Szilágy megyei gazdasági egységekben az immár hagyományossá vált közgyűlésre, hiszen a ter­mészeti csapások megszüntetéséért, a termelési kiesések pótlásáért fo­lyik a harc e döntő jelentőségű időszakban, az ötéves terv utolsó esztendejében. Éppen ezért felelősséggel és hozzáértéssel vitatják meg az­ üzemekben és a gyárakban az elmúlt fél esztendő gazdasági ered­ményeit, a hátralévő feladatokat, az 1971. évi tervmutatókat. Egy fél­évvel korábban hasonló légkörben zajlottak le a viták, hangzott el számos javaslat és vállalás. Visszatértünk tehát az egyik év eleji köz­gyűlés színhelyére, meg akartuk tudni megszűntek-e az akkor feltárt hibák, mennyiben eredményesebb a tervfeladatok megvalósítását szorgalmazó tevékenység, teret hódított-e az ésszerűbb munkaszerve­zés. Akkori cikkünkben: MIKOR KÖVETKEZIK BE A FŐVÁLLALATI NAGY­­KORÚSODÁS? (Előre 1970. március 11) — egy fiatal egység, a Szi­lágy megyei élelmiszeripari vállalat keretén belüli együttműködési tar­talékok kiaknázását siettettük. Hadd lássuk tehát, hol tartanak azóta a szilágysomlyói tejtermékgyárban ?­ ­ Noha Szilágy megyében az ár­­á­s­víz okozta károsodás megha­ladta a 84 millió lejt (ebből 24 mil­lió a mezőgazdaságot érintette) si­került teljesíteni, sőt jelentős érték­kel túlteljesíteni a megye iparának fontosabb tervmutatóit. Lemaradás főleg az élelmiszeripari vállalatban volt, azon belül is a tejtermékgyár­ban. A lemaradás okai ismertek : a május-júniusi árvizek több mint 1,2 millió lej kárt okoztak a gyár­nak , több napig teljesen szünetelt a termelés, bizonyos részlegeken később is csak csökkentett kapaci­tással dolgozhattak. De a mezőgaz­daságot ért természeti csapások is kihatottak erre az egységre (csök­kent a tejhozam, ezért hiányzott a nyersanyag), s a szállításban fel­merült nehézségek is fennakadást eredményeztek. Ilyen feltételek kö­zött a gyár csak 95 százalékban tel­jesítette össztermelési és árutermelé­si mutatóját, bizonyos termékfélék­nél pedig még ennél is kisebb a megvalósítás.­­ Mind januárban, mind július­­­­­ban a tejtermékgyár egyik alapvető problémája a nyersanyag ellátás volt s bár egyes termékek­ből terven felül is gyártott (négy tonna kazeint, 12 tonna ordát pedig terven kívül) kevés tejet sikerült be­­gyűjteniük az átvevő központoknak A szerződés teljesítésében lemaradt helységek : Nyirsid, Felsőfüld, Kö­zéplak, Diósad. A gyárnak 186 fa­luban van begyűjtő-átvevő központ­­ja. Mindezek ellenére a vita során kiderült, hogy számos lehetőség van a termelőkapacitások bővítésére, jobb kihasználására. Júliusban pél­dául egy új kazeinszárító berende­zést szereltek fel, s ezáltal növel­hető a nyereség, hiszen változott körülmények között állíthatják elő ezt a terméket. Elhangzott olyan ja­vaslat is, amely — a szállítás éssze­rűbb megoldását sürgetve — megold­hatónak tartja, hogy már reggel 11—12000 liter tej érkezzék a gyár­ba, s így bizonyos túróféleségek gyártására nagyobb méretben hasz­nálhatják ki a meglévő kapacitást. Tehát most is elsősorban a nyers­anyag biztosítása a legégetőbb gond. A gyár szerződéses alapon több gazdasági szektorból szerzi be a tejet, többek között a falusi lakos­ság is jelentős mennyiségre köt szer­ződést. Több, hosszabb időre szóló szerződést kellene kötni a lakosság­gal mondta Szőlősi Márton. — A begyűjtő központokban sokszor nem megfelelőek a feltételek, hiányzik a tej tartósításának a lehetősége — hangoztatta Józsa Sándor. Fel­merült az a kérdés is, hogy elhanya­golják a távolabbi falvakat, a fo­gyasztási szövetkezetek példája vi­szont azt igazolja, hogy a tehén­tartó lakosságtól még hatalmas mennyiségű tejet lehet felvásárolni. De vajon érdemes-e tovább, más falvakra is kiterjeszteni a felvásár­ló hálózatot, tevékenységet ? Olyan kérdés ez, amelyet alaposabban, elmélyültebben kellene tanulmányoz­ni, hiszen a begyűjtött mennyiség szállítását illetően napirenden van a szállítás kérdése, s amennyiben ez nem oldható meg, a meglévő 186 falu tejbegyűjtő központjaiban kellene sokkal eredményesebb munkát kifej­teni, nagyobb mennyiség felvásárlá­sára törekedni. Mert ha nem tudnak a tejért autót küldeni a távoli falvak­ba (a fogatos szállítás is költséges, éppen ezért kevés haszonnal jár), a tej megromlik, nem lehet minőségi terméket gyártani belőle. Érdemes megjegyezni, hogy minő­ségi kifogással nem utasítottak vissza terméket, de nem egy esetben rekla­málta a kereskedelem a gyengébb minőségű tejet, vajat, tejfölt, illetve bizonyos tejtermékek hiányát, a vá­laszték szegényességét. Az alkalma­zottak közgyűlésén felelősséggel néz­tek szembe ezzel a kérdéssel is; több megjegyzés, vállalás, javaslat hang­zott el Bálint Sándor, Turcas Eugenia, Mitra­ca Ioan, Simó Béla és mások részéről. Új A megvitatott problémák többsége újra és újra a nyers­anyag ellátásra, a minőség javítására és a termelőkapacitások bővítésére vonatkozott. Traian Petrán igazgató újra beszélt a közgyűlésen a tejter­mékgyár egyes berendezéseinek, gép­csoportjainak kopásáról, arról, hogy ezek elavultak, s kérték a fővállalat, a minisztérium segítségét kicserélé­sükre. Ezúttal legalább választ adott a fővállalatot képviselő Pop Mia fő­mérnök, hogy az illetékes kolozsvári Tehnofrig semmiképpen sem tudja le­szállítani az igényelt felszereléseket az utolsó évnegyed előtt. Ismét szó­ba került a gyár és a kereskedelem kapcsolatának egész sor kérdése, ám a Közgyűlésen senki sem képviselte a kereskedelmi szerveket, és ismét — és gyakran — szóba került a szállítás, olyanképpen, hogy a gyár gépkocsi­jai a fővállalat gépkocsiparkjához tartoznak, e beosztás pedig nem jó, gyakran van kiesés, hiányzik a szál­lítóeszköz. Volt, aki feltette a kérdést: nem lenne-e jobb ha ismét vissza­ke­rülnének a gyár hatáskörébe az autó­­ciszternák? A közgyűlés résztvevői tehát igye­keztek beleszólni a vezetés, irányítás egynémely dolgába. De a kérdések javarésze ismétlődött s ez annak tu­lajdonítható, hogy sem a beszámo­ló, sem a szóbeli tájékoztatások so­rán nem tértek vissza arra, hogy meg­vizsgálta-e az igazgatóság az elmúlt közgyűlésen tett javaslatokat, jónak vagy alkalmazhatatlannak tartotta-e azokat, s ha alkalmazták valamelyi­ket, milyen eredményre jutottak. Pe­dig a dolgozók — meglátásaikkal, ja­vaslataikkal vagy az irányításba való beleszólásaikkal — olyan belső tar­talékokra hívják fel a figyelmet, a­­melyeket felelősséggel kell fogadni és kezelni. A közgyűlés résztvevői most is tudomást szereztek az első félév eredményeiről, megismerték a következő év, az új ötéves terv első esztendejének irányszámait. Kitűnt, hogy a mostoha körülmények között is, felelősséggel dolgoztak, éppen ezért nem volna szabad megfeledkez­ni egyik közgyűléstől a másikig a ja­vaslatokról, azok megoldásáról, tájé­koztatni a közgyűlést az elmúlt félév­ben ilyen irányban tett intézkedések­ről, hiszen enélkül nem lehet teljes a jövő esztendő gazdasági feladatait hivatott elemzés, felmérés. Fejér László A pitesti-i petrokémiai kombinát szocialista iparunk egyik büszkesége Megtévesztő táblák z irodaajtóra kifüggesz­­tett felirat szerint a szatmári fakitermelő és feldolgozó kombinát-­­­k­ban, és az ugyancsak helybeli élelmiszeripari kombinátban, valamint a nagybá­nyai élelmiszeripari kombinátban termelés és munkaszervezési osz­tály van. De ha a látogató a kinti tábla szerint, a tudományos terme­lés és munkaszervezés osztály tevé­kenységéről, a felépítéséről, feladat­köréről érdeklődik, rádöbben, hogy az ajtón függő tábla megtévesztette. Az osztály tevékenysége, felépítése, munkamegosztása sokkal közelebb áll a normázáshoz, mint a tudomá­nyos szervezéshez. Munkaszervezési vagy normázási osztály-e tehát ? Tévedés ne essék, a kérdést nem közvéleménykutatásnak szántuk, nem arra akarunk választ kapni, hogy munkaszervezési vagy pedig normázási osztályokat létesítsünk a kombinátokban. Ezzel amúgyis el­késtünk, hiszen az osztályok régen megalakultak. Különben sem vagy­­vagyra megy a dolog. A kérdőjel mégis indokolt, s éppen az osztályok eddigi tevékenysége teszi azzá. A normázást nem helyettesítheti a munkaszervezés és fordítva sem le­hetséges. Hogy miért ? Hadd lássuk... Hányan foglalkoznak szervezéssel? Helyesebben: hányan foglalkoznak kimondottan a tudományos ter­melés és munkaszervezés problémái­val ? Az ipari nagyvállalatok, ame­lyek közé tartoznak az új faipari és élelmiszeripari kombinátok is, tudo­mányos termelési, és a munkaszer­vezési osztályainak tevékenységétől nem idegen a normázás. Amennyi­ben a szervezés volumene jóval meghaladja a normázásét és hatá­rozottan látszik, hogy ez a tevé­kenység a döntő, az osztály nem vonható kétségbe. Az arányok ala­kulása nagymértékben az osztály felépítésétől függ. Attól, hogy há­nyan foglalkoznak, — végeznek — tudományos szervezési munkát és hányan normázást. A nagybányai élelmiszeripari kombinát szervezési osztályán hat ember dolgozik. Két mérnök és négy technikus. A négy technikus végzi a kombináthoz tartozó egysé­gekben a normázást, a mérnökök közül az egyik osztályvezető — te­hát idejét lefoglalja az irányítás — így kimondottan szervezési problé­mákkal csak egy mérnök foglalko­zik. A szatmári élelmiszeripari kom­binátban is szinte ugyanez a hely­zet. Négy technikus a normázással foglalkozik, a tudományos szervezési munka marad az osztályfőnökre és egy beosztottra. A szatmári faipari kombinát szer­vezési osztálya tevékenységének 80 százalékát — Ivaniuc Constantin mérnök, az osztály vezetője szerint A MUNKASZERVEZÉS SZAKOSZTÁLYAI AZ ÚJ KOMBINÁTOKBAN — a normázás teszi ki. Tehát a szervezésben legjobb esetben — ha az osztályfőnököt is ide számítjuk — két-három emberre lehet számítani. A két élelmiszeripari kombinát öt különböző profilú gyárat ölel át: tej, hús, élesztő, dohány, olaj, kon­zerv- és szeszgyárakat. Nehéz elkép­zelni, hogy két-három emberből álló osztály hatékonyan átfoghassa min­den termelőegység sajátos termelési problémáit, mélyreható tanulmá­nyokat készíthessen és kézben tart­hassa a termelés komplex és szer­teágazó problémáit. Még kevésbé ak­kor, ha az osztályt mindenesnek te­kintik és feladatkörét mestersége­sen bővítik. S máris felmerül egy újabb kérdés... Hol a határ ? Meddig lehet nyúj­tani az osztály hatáskörét úgy, hogy megmaradjunk a kombiná­tok szervezési és működési sza­bályzatában előírt kereteken be­lül ? Ha már szabályzat létezik úgy tűnne, könnyű a hatáskör meg­határozása is. Ám tévedünk. Kiss Béla, a szatmári élelmiszeripari kombinát szervezési osztályának ve­zetője úgy látja, hogy a jelenlegi felépítésben az osztály nem felel meg a célnak, s nem is mindig csak a maga teendőit végzi. A normázás nem az egyedüli, kívülálló problé­ma, amellyel az osztály foglalkozik. Az is előfordult, hogy a beosztot­takat szerződéskötéssel, vagy leltá­rozással bízták meg. A szatmári fa­kitermelő és feldolgozó kombinát szervezési osztálya végzi például a termelési technológiák kidolgozását és az időnormák megállapítását. Ivaniuc Constantin mérnök szerint ebben merül ki az osztály tevékeny­ségének 80 százaléka. Normázás, technológia-kidolgozás és némelykor leltározás vagy szer­ződéskötés — elég sok tennivaló tehát. És mégis mindhárom kombi­nátban bőven akad magas hatékony­ságú, sok termelési és szervezési kulcskérdést megoldó tanulmány. A nagybányai élelmiszeripari kombi­nátban az első félévben kilenc ta­nulmány készült, s javarészüket már alkalmazzák is. Megemlíthet­nénk közülük a konzervgyár terme­lésének ésszerűsítését célzó tanul­mányt, ennek hatékonysága körül­belül 400 000 lejre emelkedik. Érde­mes felfigyelni m­ég az idénymun­kások ésszerű foglalkoztatását célzó, vagy a vajgyártás bevezetését elő­készítő tanulmányra. A vajgyártás bevezetése, az össztermelés több mint 1 millió lejes növekedésével járna, az ipari tejföl gyártásában elkönyvelt veszteség megszűnne, mi több, az évi jövedelem félmillió lej­jel növekedne. Ugyancsak az elmúlt félévben a szatmári élelmiszeripari kombinátban elkészült hat tanul­mány, a fakitermelő és feldolgozó kombinátban pedig több mint húsz. Ha a szervezési osztályok terméke­nyek voltak — ami kitűnik a ta­nulmányok számából — ha a tanul­mányok hatékonynak bizonyultak, a kutatási terület pedig változatosnak, ez elsősorban az osztályon dolgozó és tanulmányokkal foglalkozó be­osztottakat dicséri, kevésbé írható az osztály jó felépítésének számlá­jára. A jelenlegi szervezési formában az említett három kombinátban a szervezési osztályok még nem iga­zolják tehát a hozzájuk fűzött remé­nyeket. Szerveznek, de nem kielé­gítően. Változtatni csakis úgy lehet, ha elsősorban a maguk háza táján teremtenek rendet. És ezt a szerve­zési osztályok szervezésével kellene kezdeni és akkor a tábla is helyén lenne. Halász László ELŐRE 3. oldal Fehér megye iparvállalatainak hét havi munkája méltó az elisme­résre. Árvíz sújtotta Gyulafehérvár legnagyobb üzemeit, mégis eleget tettek a rájuk háruló termelési fel­adatoknak, sőt a terven felüli vál­lalásoknak is. Július végére 52­ millióra növekedett az előirányza­ton felüli össztermelés értéke, a hét hónap termelése pedig 218 millióval volt nagyobb mint a múlt esztendő hasonló időszakában. A megye számottevő iparegységei közé tartozik a gyulafehérvári ci­pőgyár. Bár ezúttal termelési ered­ményei szerényebbek, hiszen a helyreállítás, az újjáépítés sok időt, sok energiát igényelt, a mun­kaközösség legjobb tudásával szolgálta a kötelezettségek teljesí­tését. Jó tudni, hogy most már rendben sorakoznak a gépek, a szalagok, — amint ez egyébként felvételünkön is látható —, hogy megkezdődött a kiegyensúlyozott termelés. "dolgozni, csak pontosan« szépen ahogy a csillag megy ez égen« úgy érdemes.* A napokban az egyik Fe- Je­renc gyerek toppant be Mm hozzám a szerkesztő- MM­ségbe az Udvarhely » B melletti Lengyelfalvá­­ról, Ferenc Jóska bácsi legény fia. Itt katonáskodik az ősz óta, s mivel kimenőt ka­pott, gondolta meglátogatja is­merősét. Kissé zavarban vol­tam, mert csaknem 10 év telt el azóta, hogy három hetet Lengyelfalván töltöttem. Sok­sok ottani ismerősöm arcvo­nása, emléke kitörölhetetlenül bennem maradt. Még a Ferenc Jóska bácsi rugós, harapós szürke kancájára is jól emlék­szem, amelyiket csak a gaz­dája volt képes felszerszámoz­­ni. De a Pista gyerekre (akkor még valóban az volt) már alig­­alig emlékeztem. Halványan de­rengett bennem valami arról, ahogy annak idején a föld­rajz könyvvel viaskodott nagy elkeseredetten, s esőben, hó­ban, sárban hordta a tudással és elemózsiával tele tarisznyát Udvarhelyre, s onnan az elé- Látogató Lengyel­falváról mózsia helyére is tudást gyö­möszölve, vissza Lengyelfalvára. Ez a Pista gyerek most itt állt előttem, délcegen, vidá­man, apjára ütő mókás jóked­vűen, székelyes derűvel. Én meg a kérdésekből szégyen­szemre hamar kifogytam szü­leiről, bátyjáról, a kevés kö­zös ismerősről. De hirtelen mentő ötletem támadt. „Aztán mivel foglalkoztál katonaság előtt?" — dobtam új csalétket az elbizonytalankodó, lankadó beszéd elé, hiszen egymást csak nem nézhetjük, s furcsa volna egy ilyen tisztességes szándékú látogatást kurtán el­intézni. Amit megtudtam, az kelle­mesen lepett meg, Pista ízes­zamatos elbeszélését valósá­gos élmény volt hallgatni. A fiú ugyanis villamossági mű­szaki középiskolát végzett s egy kevés viszontagság után elkerült előbb Nagybányára, majd — mivel ve­le senki sem tolakodott erősen — Magyar­láposra, a villamossági válla­lat körzeti kirendeltsége veze­tőjének. Tudomást szereztem arról, hogy milyen fontos be­osztás ez, mert rengeteg fele­lősséggel jár, jónéhány ember dolgozik a keze alatt, a fele­lősnek pedig se éjjele, se nap­pala. Hiszen akár egy madár­­ is okozhat rövidzárlatot vala-­­­hol a vonalban s azt a helyet azonnal meg kell keresni, a zavartalan áramszolgáltatást késedelem nélkül helyreállítani. Nemegyszer előfordult, hogy két nap két éjjel nem feküd­hetett le, mert kint kellett len­nie a vonalnál. Úgy beszél ezekről a hosszú műszakokról, arról, hogy a szo­bája ott van a vállalati iroda környékén, hogy azonnal riaszt­hassák,ha szükség van rá ; ar­ról, hogy riasztják is néha ép­pen olyankor, amikor még alig hajtotta álomra a fejét, mintha legalább is azt mondaná, hogy milyen kényelmes mesterséget választott. Ledolgozza a mun­kaidőt, azt a néhány hivatalos órát és pihenhet, szórakozhat, nincs gondja semmire, és amíg lelkesen mesél, ma­gyaráz, akaratlanul is arra gondolok, hogy hány ilyen Fe­renc István féle mérnök, mes­ter, munkás van, aki társaival valahol magasfeszültségű ve­zetéket épít, vagy erdőt dönt, kőolajkutat fúr, ásványok után kutat a hegyekben. Ejt nappallá téve, vidáman, nyuga­­talanul. Illés József

Next