Előre, 1970. szeptember (24. évfolyam, 7096-7121. szám)

1970-09-26 / 7118. szám

ELŐRE 2. oldal A MŰVELŐDÉS Regények tékozló fiúkról mikor André Gide közreadja 1925-ben A pénzhamisítókat, ötvenhat éves, jelentékeny pályája delelőjén áll, előtte mintegy negyed századnyi termékeny és viharos élet. Raymond Radiguel már két éve halott , mögötte mindössze húsz évnyi lobogó, sietős élet, egy verskötet, két regény. Előtte az újrafelfedezések meg-megújuló sora. A Horizont-polcon — véletlenül vagy szándékosan — egymás mellé kerültek. Az utóbbi körülmény hozta aztán felszínre azt a fonák rokonságot, amit nagyjából így fogalmazhatnánk meg : ha Gide valamelyik grafomán „pénzhamisítója“ — („Minden kamasz zseniális“ — kiáltott fel rokonszenves túlzásai egyikével Cocteau, ki tutja, nem éppen barátjára, Radiguet-ra gondolva) — regényt írna, az alighanem úgy festene, mint A test ördöge * * vagy az Orgel gróf bálja. Nem is olyan képtelen az ötlet, már mint a regény a regényben. Épp A pénzhamisítókban él vele Gide , alteregója, Eduard, az író naplója a cselekménnyel párhuzamosan körvonalazza készülő regényét, melybe belehömpölyögteti a maga és az őt körülvevők sorsát. Ezek a sorsok, Olivier, Bernard s a többi tizenévesé, olyan, hogy akár a Raymond Radiguet-é is lehetne. Az üstököséletű csodagyerek édestestvére Gide szertelen kamaszainak. Akárcsak *) André Gide : A pénzhamisítók, Horizont Kriterion Könyvkiadó, Bukarest ,1970 * *) Raymond Radiguet : A test ördöge, Orgel gróf bálja, Horizont Kriterion Könyvkiadó, Bukarest — 1970 ők, ijesztően és megindítóan tehetséges, kíváncsiságból romlott. Nem hiába nyúlt Gide mintegy másfél évtizeddel A pénzhamisítók megírása előtt a bibliai témához, A tékozló fiú visszatérése című, sokféleképpen értelmezett művében. A számos interpretációból egy mindmáig érvényesnek tűnik : „Polgári családok, gyűlöllek benneteket!“ Gide szinte egész életműve szinte kátéja ennek a gyűlöletnek. S hogy A test ördögének írója és hőse rokonítható a Gide-regények ifjú lázadóival, az éppen ennek a tagadásnak tulajdonítható. Ezek a tékozló fiúk, akár visszatérnek lecsillapodottan, akár felemészti őket önnön tiltakozásuk tüze, nem sáfárkodni akarnak a kapott örökséggel, a polgári rend, erkölcs, jólét hagyományával ; el akarják tékozolni, akár az önpusztítás árán is. Megbízható, szabályos érzelmek helyett élvezetet, (a lehetőleg náluknál idősebb férjes asszonnyal folytatott viszonytól a homoszekszuális kapcsolatig terjedő skálán), emészthető kultúra helyett kihívó ellenművészetet, jó modor helyett botrányt művelnek és proklamálnak a korukra jellemző buzgalommal és több-kevesebb fantáziával. Ha e sorok írójának Radiguet könyve (magatartása és írásmódja) rokonszenvesebb Gide-énél, azt már nehezen tudná megmondani, hogy az előbbi érdeme vagy az utóbbi hibája ez a talán sem egészen méltányos, de mindenképpen kínálkozó összehasonlítás. Az őszinteség — jól tudjuk — nem esztétikai kategória. Gide emberi őszinteségében pedig nincs okunk kételkedni. Nem egyszer hangoztatta, be is bizonyította, hogy életével, pontosabban életformájával áll helyt a művekben kifejtett nézeteiért. Minek kommentálnánk azt, ahogyan élt ? De ahogyan írt, az bizony sokszor mesterkéltnek tűnik, fülledtnek, talán azért, mert olvasóját minduntalan az indiszkrét leskesődő helyzetébe kényszeríti. Két szélsőség van azonban, amelyben az író meg-megtépázott nagysága valóban főhajtásra késztet. Az egyik a humor, a másik a pátosz. Radiguez ezzel szemben — holott őt Gaetan Pison meg se említi abban a Panorama de la Nouvelle litterature francaise-ben ahol előkelő helyet juttat Gide-nek, méghozzá Az utolsó klasszikusok című fejezetben — mintha csak a stendhali és flauberti iskola nagy hagyományát, a stílus és az érzelmek differenciált kultúráját értékesítené. Hogy nem impozáns méretű életművet hagyott hátra, hanem csak egy zseniális torzót, megkíméli őt azoktól a számonkérésektől, melyek a gide-i oeuvre-t érik szakadatlan. S minthogy az avantgardeművészek és lapok ama bizarr világában tűnt fel és tűnt el, melynek legkevésbé sem hízelgő karikatúráját kapjuk A pénzhamisítók egyik fejezetében, nem térhetünk ki Gide regényének ma már jobbára anekdotikus, de a maga idején minden bizonnyal a botrányt súroló pikantériájának megemlítése elől . A pénzhamisítók többszörösen is — kulcsregény. Arról, hogy a szerző belekomponálta magát a regénybe, s ennek néhány érdekes napló-oldalt — Gide kedvelt, s talán legmaradandóbb értékű műfaja ! — köszönhetünk, szó volt már. Az önleleplezésnek egyéb, tetszelgő formáit most hanyagoljuk el. De hogy az irodalmi (ma már irodalomtörténeti) pletyka mellett nem haladhatunk el az írótól egyébként nem is igényelt diszkrécióval — azt a szerzőnek, s egy-két felismerhető modelljének időtálló jelentősége indokolja. Az Argonauták című folyóirat estélyén, melyen megjelennek az induló Avant-Garde szerkesztői is, nem csak a rikítóan ellenszenvesnek ábrázolt de Pasavant gróf jelenik meg, akit Gide alighanem Montherlant és Proust erősen torzított figuráiból gyúrt össze, hanem a saját nevén szereplő Alfred Jarry is. Gide bizonyára annyira fantasztikusnak (ha úgy tetszik irodalminak) találta az Ubu király szerzőjének, még ebben a társaságban is extravagáns alakját, hogy mintegy parodizálva irodalom és valóság kölcsönhatását, a korán elhúnyt írónak máig is felülmúlhatatlan portréját remekelte. Szilágyi Júlia HORIZONT KRÓNIKA mmiségvárosi forgalom az raji autósztrádán, emeletes kő- WB házak — mégsem város. n Asszonyok varrnak a ka- TMpukban. Külföldi kocsik száguldanak az országúton. Kicsi gyerekek öt-tíz percet is várnak, amíg átkelhetnek az út túloldalára. Valahol siratnak egy öregasszonyt, temetésre készülnek. Évzáró ünnepély az óvodában: elhoztátok-e a fényképek árát ? — kérdi az óvónő. Faragott kapu mögül kopácsolás hallszik. A falusi házban a falon Munkácsy-reprodukció. Az iskolában állandó kiállítás: régi „vállfős" hímzés, „kispukétás“ keresztszemes kézimunka, „írásos“ térítők, viselet. Pántlikás kötény a „pengyel“-en, „muszuly", vállfös ing, „mesrevaló", párta, kézbevaló kendő, fodorvászon ing, bő gatya, „sure", szűr, „nyakbavaló", rogyós szárú csizma. Gondolom, aki valaha ott járt, de az is, aki csak hírét hallotta, „írásosait" ismeri, kitalálhatta: ez Körösfő. Ebben a községben — ahol a férfiak szinte évszázada egyfolytában fúrnak-faragnak, ahol az asszonyok, lányok rendkívüli érzékkel varázsolnak rá egy-egy immár hagyományos hímzett „írást" a durva szövésű vászonra — működik a kolozsvári ARTA szövetkezet egyik részlege. Antal Zoltán részlegfelelős mondja, hogy épp az Egyesült Államoknak, az NSZK-nak és Hollandiának szállítanak. Hogy mit ? Evőeszköztartót Hollandiába, fogast az Egyesült Államokba, aztán ismét Hollandiába a sakkot. Fiatal fiúk esztergálják a sakkfigurákat. Csak a lovat kell faragni, a többi könnyen készül. Nézem, van-e valami sajátos, valami körösfél ezen a sakkdobozon, ezeken a sakkfigurákon ? Az égvilágon semmi. Olyan sakk, mint a többi. Havonta 3000 sakkfiguán é ,havonta 3000 fogas — mondja.Iftittai Zoltán- Az evőeszköztartón sem tudok felfedezni semmi rendkívülit, egyszerű gyári termék, dísztelen, senki sem mondaná meg, hogy itt készült. A fogas rajzát a megrendeléssel együtt kapták, akármelyik bútorgyárból kikerülhetett volna. Azon merengek, miért csak erre használják a körösfőiek fába kívánkozó, gazdag, kimeríthetetlen fantáziáját ? A részlegen dolgozók havi keresetének átlaga megüti a rendes gyári fizetés átlagát. Évente három-négy fiatalt képeznek ki. Fogasra, sakkra. Természetesen jövedelmező ez a vállalkozás. A csiszolóban száll a por. Nem oldották még meg a portalanítást — mondja a részlegvezető. Lakkozni leginkább szabad ég alatt szoktak. Csak akkor szorulnak fedél alá, ha muszáj, ha rossz az idő. Aztán előkerülnek az ismert kőrösfői „kazetták“, a barna, faragott mintás dobozok és egycsomó más, népművészeti boltokban árusított termék. Csakhogy ezek gyártása egyre inkább háttérbe szorul. Volt olyan ítónap is, hogy hatvan-hetven cikket gyártottak — mondják —, most állnak rá a kevés cikkre és nagy szériára. És igaz : Körösfő mostanában „rááll" mindenben a „nagy szériára". Hígul a hímzés, így hamarább készül el a terítő, rohammunkával, úgy is mondhatnám, egyre iparibbá válik ez a háziipar jellegű kézimunkázás. Iparosodott a faragás is. Az eredeti mintákat elfelejtik. A kézimunkák mostanában jobbára Konstancára vándorolnak, ott ugyanis könnyebb megszerezni az engedélyt árusításukra. Az a kolozsvári szövetkezet, amely 135 körösfői munkásnak biztosít megélhetést, a szépen hangzó Művészet szót írta emblémájára. Olyan „nemesség" ez, amely kötelez: kultiválni a szépet, a művészit; tisztelni, ápolni azt a gazdag díszítő fantáziát, ami hosszú ideje a legelismertebb, legértékesebb tulajdonsága ennek a községnek, ennek a vidéknek. Pártfogolnia kellene a helyi jellegű háziipart olyan mértékben, hogy mindaz, ami innen kikerül, magán viselje a körösfőiek kézjegyét, ápolnia kellene azt a formakultúrát, amit ez a falu őriz, igényesebbnek kéne lennie, okosabban kéne gazdálkodnia azzal a tőkével, amit a helyi jelleg érvényesítése jelent gazdaságilag és esztétikailag. A körösfői fiatalokat nem a sakkfigurák esztergálására, nem fogáskészítésre kellene képesíteni, hanem a népművészet művelésére. Hogy ne menjen feledésbe mindaz, amit az idősebbek még tudnak, hogy a fiatalok is adhassák majd tovább. A szövetkezetnek döntenie kell: sakk, fogas — vagy népművészet ?! Domokos Eszter SAKK, FOGAS— VAGY NÉPMŰVÉSZET ? BARTÓK BÉLA NYOMÁBAN ARADON Habár Arad megye nem tartozott Bartók Béla fő érdeklődési területéhez, 1912-ben és 1917-ben több környékbeli román községben végzett jelentős népdalkutató munkát. Jelenlegi ismereteink szerint 1912-ben Komlóson, Tóthváradon és Monyoron gyűjtött. Ez utóbbi egyébként Ion Vidunak, az ismert román zeneszerzőnek és karmesternek a szülőfaluja. Tudomásunk van egy 1910-ben tervezett lippai útról is, amelyre azonban nem került sor. A marosvölgyi román folklór további gyűjtéséről azonban nem mondott le. 1917 július 7-én Bartók ismét Tóthvárad környékét kereste fel s először Soborsinban, majd a szomszédos Tokon gyűjtött. Útitervében szerepelt még a megye északnyugati részében lévő Székudvar, a Dézna patak völgye, elsősorban Menyháza, s tudomásunk szerint az Arad városhoz tartozó Mikelakán is szándékozott gyűjteni. Ha ezeket a helységeket a térképen megkeressük, kirajzolódik egy körülbelül téglalap alakú terület a Körös — Marosvölgy szélső fekvésű helységeivel, mely többékevésbé tükrözi a megye néprajzi, s főleg népköltészeti jellegzetességeit. Ily módon Bartók Arad megyei román népdalgyűjtése fontos anyagot biztosít e vidék népzenéjének megismeréséhez. Lényegében ezt tekinthetjük az aradi román népdalgyűjtés első fontos tudományos kísérletének. Az adatok felkutatása ma már rendkívül körülményes. A mindig szerény művész és tudós szinte nyomtalanul és visszhang nélkül végezte fáradhatatlan munkáját, így ma már csak a poros akták és hírecskék nyomán tudjuk, hogy az I. világháború alatt. Bartók felkereste az aradi kaszárnyákat is, ahol leküzdve a császári-királyi tisztek akadékoskodásait az egyszerű katonáktól jegyezgette füzetébe az eredeti dallamokat. Évek múlva, aradi fellépése alkalmával mesélte el egy újságírónak egy osztrák ezredessel történt esetét, aki munkáját egyszerűen „butaságnak" nevezte, s csak a miniszteri megbízólevél felmutatása után biztosított számára szabad működési teret. ★ Az első világháborút követő években Bartók zenéje Aradon már aránylag széles érdeklődésnek örvendett. Nagysikerű romániai körútja bukaresti fellépése fokozta a műértő közönség Bartók iránti érdeklődését. 1922-ben merült fel először a terv Bartók aradi hangversenyére, október végén a jegyek árusítását is megkezdték, de a koncertre ismeretlen okok miatt nem került sor. Ezzel szemben a mai Ghiba Birta utca 15 szám alatti házban szerkesztett Lyra című zenei folyóirat második számában közölte Bartók kompozícióját, a Medvetáncot. Végül, 1924 őszén, az aradi zenei évadot Bartók koncertjével sikerült megnyitni. Az akkor már nagyhírű zeneszerző újabb romániai koncertútjának első állomása ez volt. A koncert előtt az aradi lapok már bőven méltatták Bartók zenei érdemeit. A Tribuna Noua október hetedik számában a cikkíró elismeréssel adózik Bartók modern zenéjének, román népdalgyűjtésének, s forradalmiságát a zene területén Ady Endre irodalomban betöltött szerepéhez hasonlítja. Figyelemreméltó az Erdélyi Hírlap cikke is, melyben a dr. Ungár Imre, mindenekelőtt Bartók zenéjének népi gyökereit, de előadói kiválóságát, művészi érettségét, s végül emberi nemeslelkűségét, szerénységét hangsúlyozza. A koncertre október kilencedikén került sor. A műsort klasszikus darabok : Bach, Beethoven, Liszt, Chopin, s végül saját művei töltötték ki. Ez utóbbiak közül a legnagyobb elismerést a Medvetánc, s a Román táncok aratták. — „Kétségtelen — írta az Erdélyi Hírlap — hogy azok az apróságok amelyeket szerzeményeiből előadott, igazi gyöngyszemek." Előadói művészete is osztatlan elismerésnek örvendett. „Amit végez az tökéletes" — állapította meg a konzervatív Vasárnap. A Tribuna Noue örömmel hangsúlyozza, hogy a közönség soraiban egyaránt jelen vannak a város lakosai nemzetiségi különbség nélkül : románok, magyarok, németek. Bartók ünneplése példátlan az addigi aradi hangversenyek történetében. Másfél évvel később, 1926 február 25-én Bartók Béla újra Arad vendége.. A Kultúrpalota zsúfolt termében ismét a régi, annyi híres koncertet megélt Bösendorfer zongorán játszik (mindmáig létezik az aradi Filharmónia egyik próbatermében). Bartók ünneplése ismét határtalan. Ez osztatlanul tükröződik a sajtó hasábjain is. A Tribuna Nove ismét zenéjének népi gyökereit méltatja. Műsorán ezúttal is szerepel a Medvetánc, a Gyermekeknek című ciklus, továbbá Kodály művek és klasszikusok. A legnagyobb elismerést ismét saját szerzeményeivel aratta. „Hihetetlen energiával gyűjtötte össze a népzene gyökereit és ezekből klasszikus értékeket alkotott" — állapította meg az Aradi Közlöny zenei rovatának a vezetője. Sajnos a következő években nem sikerült újabb Bartók hangversenyt Aradra lekötni. Rövid vendégszereplései azonban a hely-, és kortörténeti dokumentumok tükrében méltó helyet foglalnak el az aradi színháztörténeti múzeumban is. Felelevenítésükkel kegyeletünket rójuk le a nagy művész és humanista emlékének. Gluck Gyula Kovách Géza Ezt a zongorát használta Bartók Béla az aradi kultúrpalota nagytermében adott hangversenyein SZENYEI SÁNDOR REKLÁM Az egyik „friss" megyeközpontba megérkezett a közeli Nagyváros szülötte, a Nagyvárosban székelő Képzőművészeti Alap küldötte, körülnézett a kisparknyi főtéren, csettintett nyelvével, pattintott ujjával, aztán elindult megkeresni a helyi kereskedelmi szerv valamelyik vezetőjét — hivatva volt. Művésznek kijáró megkülönböztetett tisztelettel fogadták, helyi „specialitásokkal" kínálgatták, röviden : úgy bántak vele, mint ahogy általában kedves vendéeivel szokott ez a fiatal megyeözpont. A művész jól érezte magát. Aznap különösen. Másnap aztán megtekintette az épület homlokzatát, amelyre őneki kellett „tudja a művész úr, valami korszerű" reklámfeliratot készítenie. Az épületben a megyeközpont egyetlen vendéglője „székel", a művész belülről is megtekintette a helyiséget. Látta, hogy sok asztal van, vendégen elég, a pincérek meglehetősen ügyesen-gyorsanszolgálatkészen mozognak (ezt tapasztalta is), beszélt a felelőssel miközben kortyolt borából, elmondta, mi járatban van , a felelős — szerény, jóhiszemű ember — azt mondta : „Az ön ízlésére bízom, mester." A művésznek tetszett a felelős válasza, tudta : az ő ízlésében valóban bízhat bárki, a felelős karjára tette a kezét és azt mondta finoman mosolyogva : „Nem fognak csalódni, elvtársaim." A művész skiccet is készített, ügyes, okos skiccet (ezt harmadnap), magyarázta is a vonalak, görbék szerepét, akiknek magyarázott, azok buzgón bólogattak (nem tehettek mást) ; a művész névvel magyarázott és heve átjárta az őt hallgatókat is ; mosolygott a művész és mosolyogtak a hallgatók, egyszerre mondták: „Csodálatos lesz". A művész, miután befejezte a NAPLÓ magyarázatot, kis szünetet tartott, néhány másodpercnyit — a lehűléshez-ernyedéshez kell ez az idő, a józan koncentrációhoz —, aztán, mert még egyszer akarta hajlani a jóváhagyó mondatot ,azt kérdezte : „Nos ?" így, egyszerűen, egy három betűs szóval. A hallgató jelenlévők kórusban szólaltak meg : „Mi megbízunk az ön ízlésében, mester". A művész farzsebében a „megbízó levéllel" negyednap utazott el a fiatal megyeközpontból, s otthon azonnal munkához látott. A „mű" hozzávetőlegesen egy hónapig készült, de elkészült, és a művész, alkotásával, újra ellátogatott a megyeközpontba. Személyesen vett részt az „alkotás" felszerelésén, dicsért, kiabált, szidott, gratulált, futott le s fel, volt aki látta, hogy sírt is. (Ez utóbbi megállapítás hitelességéért nem vállalunk felelősséget.) A „művet" nem leplezték le, miután ott „feküdt" az épület homlokzatán, a vendéglő bejárata fölött, két oldalt, a művész még egyszer megtekintette, egészen közelről, közvetlen a bejárat elől, és messzebbről, a főtér túloldaláról. Aztán onnan, a túloldalról indult el inkasszálni, nem is sokat: néhány száz lej híján negyvenezer lejt. Akik a vendéglő előtt maradtak, azon tanakodtak, hogy soha még ennél elriasztóbb reklámot senki nem készített az alkohol romboló hatásáról ; a csodások között a helyi koporsó-gyártó részleg egyik dolgozója is jelen volt, aki viszont kijelentette, hogy „lépéseket tesz majd megfelelő helyen", mert mi jogon „viseli" a vendéglő a koporsókészítők mesterségének „címerét". A vita még tart. Hogy döntenek majd az illetékesek az ügyben, azt senki sem tudja. A művész rég hazautazott, az egyik helyi kereskedelmi elöljáró szerint említette volt skicc-magyarázatkor, hogy a jó reklám az színpompás, hangulatos, fantáziadús, tehát megnyerő, és jó ha humora is van. Hát ennek — mutatott szomorúan az elöljáró a vendéglőt hirdető két koporsóra — csak humora van. Egy dolog azonban tény: a művész egyúttal magának is megcsinálta a reklámot a megyeközpontban. S nem kevésbé a Nagyvárosi Képzőművészeti Alapnak is. Fiatal ez a megyeközpont, lakói vendégszerető, jóhiszemű emberek, akik azt mondják (és mások is mondják), hogy csak egyszer lehet őket becsapni. 1970. SZEPT 26., SZOMBAT CSENDES ÉJSZAKA JI Megkapóan hangulatosak a szeptemberi esték Nagybányán. Minden sétára, szórakozásra csábít. A langyos nappali záporok után kitisztul az ég, a benzingáz és a füst helyett a virágok s a rostonsült illata tölti meg a levegőt, díszkivilágításban jobban érzékeljük az új megyeszékház remek architektúráját, s még a hegyek is közelebb „jönnek" a városhoz. A közrend őreinek viszont nem sok idejük jut az idillikus estében-éjszakában gyönyörködniük, mert mások, a lakosság nyugalma, kellemes sétái, zavartalan szórakozása fölött kell őrködniök. No, nem valami félelmetes betörőktől, vagy verekedőktől, hanem többnyire olyan — egyébként békés — egyénektől, akik két-három pohár ital után megfeledkeznek magukról. Aztán vannak emberek, akik az est beálltával családjukban vezetik le a nap folyamán felgyűlt indulataikat — többnyire az ital hatására — s ilyenkor a szomszédoknak zene helyett csetepatét, csörömpölést kell hallgatniok. Legalábbis, amíg a milícia közbe nem lép. H hétköznapi dolgokról beszélgetünk a municípiumi milícia egyik szolgálatos csoportjával, amikor egy apró termetű, kisírtszemű fiatalszszony állít be. Megindultan adja elő panaszát. Férje megverte, majd elzavarta. Dehát miért? A férj nem ment munkába, a barátokkal ivott. Az asszony bevásárolni járt s mivel sok mindent kellett vásárolnia, később került haza. Szóváltással kezdődött, aztán... mutatja a kék foltokat. S mindezt a két gyermekük szeme előtt csinálta az apa. Mi a teendő ilyenkor? Kényes dolog belső családi ügyekbe avatkozni. Kimenni a helyszínre, a Zazar-negyedbe, még pontosabban a Győzelem utca egyik tömbházába, hátha sikerül jobb belátásra bírni a férjet . A szolgálatos tiszt döntői elmennek a férfiért. Robusztus termetű jól öltözött férfit vezetnek elő. A bányagépgyárban dolgozik mint lakatos. Leültetik nyilatkozatot írni. Beismeri tettét, írás közben többször is a fejéhez kap : „Hogy lehettem ilyen hülye, hisz szeretem az asszonyt is, meg a gyermekeket is ! Most mindenki megtudja rólam..." A szolgálatos tiszt felolvassa neki az ez év áprilisában kibocsátott 153-as törvény megfelelő szakaszát „...a férj vagy a feleség, a gyermekek, valamint bármely eltartott személy kiűzése a közös lakásból... Egy hónaptól 6 hónapig terjedő elzárással, vagy 1000 lejtől 5000 lejig terjedő pénzbírsággal büntetik..." I. R. siránkozik, hogy többé nem bántja a feleségét, bármi is történjék, írásban adja, hogy a legkisebb kihágásnál... Alex Radulicea főhadnagy szintén családfő, két gyermek apja. Ember, családapa, a rend őre, de nem automata. Megtanácskozza az ügyet beosztottjaival, munkatársaival, minden tényezőt mérlegel. — Nem hinném, hogy egyhamar dolgunk lenne vele ! A körzeti milicistát megbíztuk, hogy kísérje figyelemmel. Egyedüli kereső a családban, a nagy pénzbírságot a család érezné meg... Szóval lehetőséget adunk neki, hogy levetkőzze verekedős hajlamait. Nem sokkal később egy ötven esztendő körüli férfi állít be, dől belőle az italszag.ot is elűzték hazulról — mondja —, méghozzá a felesége és férjhez való lánya. Mosolyt fakasztó eset. Különösen, mikor kiderül, hogy azért „űzték el", mert el akart inni egy újabb százast. Hazakísérik és ágyba dugják, ne csellengjen ittasan a városban. Egyébként béke minden házban. Nincs miért, nincs kiért kiszállnia az operatív csoportnak. Annál főbb közbelépni való akad ** a vendéglőkben. A Transilvania étterem kerthelyiségében már kiseste botrányt csap egy férfi. Neve Fülöp György, a kolozsvári Mofnihr utca 38 számú házának lakója, a bányai építővállalat alkalmazottja. Miután alaposan a pohár fenekére nézett, belekötött a szomszédaiba, egy férfit megütött. Drága és emlékezetes marad számára ez a szeptemberi este, 500 lej pénzbírságot kellett fizetnie. — Itt szinte minden este történik valami — mondja a szolgálatos milicista —és nem hinném, hogy mindig a vendégek miatt. A Transilvaniában elég könnyen kiszolgálják a már jól „beszeszett" egyéneket is, bár a törvény tiltja ezt. Aztán a más lokálokból kitessékelt egyének gyakran ide jönnek tovább inni... ötszáz fejébe került ez az este Tóth Miklós 22 éves szamosardói fiatalembernek is, aki az Ignis falatozóban próbált megbotránkoztató jelenetet rendezni. Nadif Zacheu 19 éves legény, Felsőbánya utca 33 szám alatti lakos viszont pénzbüntetés nélkül is megkapta járandóságát az Ardealul vendéglőben. Miután ittas állapotban-'Utörözködni kezdett illedelmesen szórakozó emberekkel és ütésre emelte kezét, a vendégek, anélkül, hogy megvárták volna a rend őreit, kipenderítették az étteremből, úgy hogy nem volt kedve visszamenni. Az éjszaka krónikájához tartozik még, hogy három óra körül meglátogattunk néhány éjjeliőrt. A felkeresett öt Kolozsvár úti lerakat közül mindössze egyet lehetett volna teljesen ellopni, nevezetesen a zöldség- és gyümölcsfelvásárló vállalatét, Ioan Onofrei, a főkapu éjjeliőre, az igazak álmát aludta. Hogy az ő szavaival éljünk : nem aludt, csak pihent ! A tények bekerültek a szolgálati naplóba. Talán elolvassa valaki ! lényegében nem történtek rendkívüli dolgok a nagybányai éjszakában. Csendes éjszaka volt, ez a közrend őreinek is a véleménye. Csendes éjszaka volt, mert a közrend megsértőit sikerült idejében megfékezni, s mire megvirradt, talán abban a Zazar-negyedi lakásban is visszaállt a családi béke. Csendes éjszaka volt azért is, mert másnap sehol sem hallottuk olyasmiről beszélni az utca emberét: hallottad, mi történt az éjszaka? ! Sike Lajos SPORT # SPORT, fi SPORT • SPORT » SPORT * SPORT # SPORT # SPORT Rovatunk mai vendégét, MIHÁLY PÁL-t, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészét, mint egykori sportolót és szurkolót, aligha kell bemutatnunk. Elég, ha csupán annyit árulunk el róla, hogy állandó vendége a stadionoknak, s ez nem csoda, mert néhány évvel ezelőtt, 1958—1960 között még maga is aktív sportoló, előbb a Vajdahunyadi Corvinus, majd a Temesvári CFR B-osztályú rögbi-csapat tagja volt. — Nem dicsekvésként mondom, mint ahogy azt a SZURKODÓSZEMMEL-rovatban eddig nyilatkozó kollégáim sem tették, de egykor szép sportkarrier állt előttem. 1961-ben komoly szerződéseket ajánlottak fel nekem. Ekkor azonban választanom kellett a rögbi és a színház között. Ennek eredménye ismeretes : azóta elkerülnek a sportújságírók, s ha tehetik... a színházi kritikusok is ! — Bár azóta Thália hódolója, a sporthoz sem lett hűtlen. — Nem lettem. Sőt, azt mondhatom sportpályafutásom a későbbiekben még sokáig felfelé ívelt. Tagja voltam a főiskola egykori labdarúgó „aranycsapatának“, amely szenzációs 5:5-re játszott az orvosival. — Emlékszik még a felállításra ! SZURKOLÓSZEMMEL — Hogyne. A kapuban kollégám, Nagy Dezső állt, a betonvédelmet Miske László, Mihály Pál és Técsi Sándor képviselte, a csatárkodást felváltva Krausz István, Dobos Imre, Tóthpál Miklós, Botár Endre, Vitályos András, Kincses Elemér és Higyed Imre vállalták. — Középpályások nélkül ? — Igen. Főleg a mérkőzés második felében, amikor a fiúk sorra elől felejtették magukat. — Mielőtt még elárulna mindent az egykori „aranycsapatról“, amelynek tagjait ezennel meghívjuk rovatunk vendégének, nézzük meg a labdarúgó A-osztály ötödik fordulójának esélyeit. — Kedvenceimmel, a két kolozsvári együttessel kezdeném. Papírforma szerint az „U“ az esélyes a brassóiak elleni mérkőzésen, így a diákok győzelmére tippelek. A CFR már sokkal nehezebb helyzetben van. Bár az utolsó helyet osztja vasárnapi ellenfelével, a Jiul-lal, nem tudom elképzelni, hogy Petrozsényból ponttal térjen haza. A Farul-Progresul találkozón a Bukarest-verő konstancaiak győznek, míg Ploietti-en a craiovai diákok sikerére számítok. Pitetti-en Ozon fiai Dobrin nélkül is térdre kényszerítik az éllovas Politehnicát, s Kovács edző fiainak sem fog különösebb gondot okozni a csak saját barlangjában hetvenkedő bákói együttes. A forduló két legizgalmasabb mérkőzése a Rapid-UTA és a Temesvári CFR-Dinamo találkozó. Bár az UTA a BEK-tornán nagy tettekre készül, szerintem a bajnokságban keserves napok várnak rá, s ezek sora már ma megkezdődik. A másik mérkőzésen a Dinamo a nagy esélyes. Ha nem sztárok gyülekezete lenne, rátippelnék, így azonban némi reményt adok a temesváriaknak is. — Engedjen meg egy utolsó kérdést: mit bocsát meg könynyebben a közönség, egy elrontott szerepet, vagy egy elrontott gólhelyzetet ? — A közönség kedvenc színészével elnéző, a csatárral nem. Azt kifütyüli. A színházban ez ma már nem szokás. Igaz viszont az is, hogy a csatár akár egy góllal is visszakerülhet a szurkolók szívébe, míg a kegyvesztett színésznek régen rossz ! Lejegyezte : Gyarmath János TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • A szófiai röplabda világbajnokságon Románia férfi válogatottja 3—1 (13—15, 15—9, 15—5, 15—9) arányban legyőzte Venezuela csapatát, női válogatottunk pedig 3—1 (13—15, 15—8, 15—10, 18—18) arányban múlta felül az USA együttesét • Rögbi B-válogatottunk franciaországi portyája során Aurillacban a város válogatottjával mérkőzött és 8—9 (3—8) arányban győzött. Sportolóink vasárnap Toulonban játszanak • A siegeni férfi sakkolimpiász 9. és 10. fordulójának eredményei : Szovjetunió — Argentína 1—1 (2), Kanada — Bulgária 1,5— 0,5 (2); Németország SZK—Románia 3—1; Jugoszlávia—NDK 2—1 (1); USA—Csehszlovákia 1,5—1,5 (1) ; Magyarország — Spanyolország 0—0 (4) ; illetve: Szovjetunió—Kanada 3,5—0,5 Bulgária — Spanyolország 2,5—0,5 (1); Németország SZK — Argentína 1,1—1,5 (1); Jugoszlávia — Románia 2,5—1,5; Csehszlovákia — NDK 1,5—1,5 (1); Magyarország — USA 1,5—1,5 (1). A táblázat élén a Szovjetunió áll — 25,5 ponttal (2). Következik Jugoszlávia — 23,5 ponttal (1); Magyarország — 22,5 ponttal (1) stb. Válogatottunk 18,5 ponttal a 10. helyen áll • A férfi kosárlabda csapatok Interkontinentális Kupa torna Vareseben zajló küzdelmei során az Ignis Varese 84—57 (33—27) arányban győzött a brazil Corinthian Sao Paulo és 81—90 (39—29) arányban a Real Madrid ellen.