Előre, 1970. szeptember (24. évfolyam, 7096-7121. szám)

1970-09-18 / 7111. szám

ELŐRE 2. okral \ et , MŰVELŐDÉS Juilliard kvartett 7 A modern amerikai zeneszerzőkről keveset hallottunk , talán azért, mert Copland, Milhaud és a századforduló után feltűnt); néhány név nem tudta áttörni az zenei izmusok kontinensünket elönttő hullámait. Robert Mannról, Karl Carlyssról, Samuel ■ Rhodesről, Claus Adamról, na keveset is, hallottunk, tudtuk róluk, hogy — más kiváló amerikai zeneszerzők mellett — ők képviselik a mai amerikai modern zenét. Aztán hallottunk a Juilliard kvartettről, amelynek hangversenyeit és lemezfelvételeit a kamarazenét kedvelő közönség mindig lelkesedéssel várta. Azt azonban kevesen tudták, hogy a Juilliard vonósnégyes tagjai, amellett, hogy kamarazene hangversenyeikkel ámulatba ejtették a világot, a modern amerikai zenei élet fiatal zeneszerzőgárdájának élvonalbeli tagjaival azonosak. Az Enescu fesztiválra meghívott amerikai együttes hangversenyeit élénk érdeklődés és lázas készülődés előzte meg. S mindez nem volt hiábavaló, mert amit zeneileg ez a vonósnégyes a két koncerten nyújtott, felülmúlta„minden várakozást. Nem csak hajtatlanul magasfokú technikai felkészültségről és muzikalitásról tettek bizonyságot, összjátékuk is tökéletes volt. Ehhez hozzájárult az is, hogy a formáció minden egyes tagjának Stradivari hangszere volt. A pontos és hangerőben egyforma indítások, az akkordok és a tiszta intonáció mellett feltűnt egységes és kiművelt stílusérzékük. Műsorukon Mozart, Beethoven és Schubert melletti a bécsi expresszionista iskola képviselője, Anton Webern is jelen volt. Annak ellenére, hogy mindenik mű másmás szerzőt és zenei stílust, képviselt, észrevehető volt egy egységes előadásmód, játéktechnika, ami már a vonósnégyes egyéniségét és magasfokú zenei felkészültségét bizonyította. A témák, amelyeket egyegy hangszer a másiktól átvett, anynyira egybeolvadtak, hogy a látványtól elszakadva lehetetlen lett volna megállapítani : a hegedű szól-e mély regiszterben, vagy a brácsa magas fekvésben, a brácsa mélyen vagy a cselló magasan ? Mindenik hangszeres „félelmetes“ techhnikai felkészültséggel rendelkezett . Schubert A halál és a lány című Vonósnégyesének negyedik tételét (foresto) eddig még így nem játszott,gyors és ugyanakkor tiszta előadásban hallottuk. A Mozart vonósnégyes könnyed spiccatói, vagy AntonWebern flageoletjei épp oly csodálkozást keltettek, mint Beetholven opus 130. vonósnégyesének drámai, a romantikus zene felé mutató kulminációi. • Végre hallottunk egy olyan vonósnégyest, ahol minden egyes hangszernek egyenrangú szerepe volt, ahol a második hegedű, brácsa és cselló nem csupán kísérte az első hegedűt, hanem a hangszeresek játékja kölcsönösen kiegyensú lyozódott, egységessé, összeforrottá vált. Mindegyik hangszer a zenei anyag fontossága szerint lépett előtérbe, vagy vonult vissza kísérőhangszernek. A fesztivál eddigi zenei rendezvényei közül talán ez a két est nyújtotta művészileg a legtöbbet. A ráadások épp úgy, mint a műsorra tűzött művek arról tanúskodtak, hogy a negyedszázaddal ezelőtt alakult Juilliard vonósnégyes olyan művészi fokra jutott, amelynél talán már „nincs tovább“. A fesztivál rendezőbizottsága hibát követett el azzal, hogy az első hangverseny után, amelyet az Athenaeumban tartottak meg, a következő koncertet a Palota nagytermében rendezte — ez nem bizonyult eléggé meghittnek; a hangszórókkal felerősített és így teljesen megváltozott hanghatások sokat vesztettek eredetiségükből. Czakó Ádám ÉRZÉKENY UTAZÁSOK... Olvasom az ÚJ ÉLET legfrissebb számában, egy külföldi utazásról szóló beszámolóban, hogy csehül a jónapotban a nap „latinosan deniának" hangzik, lengyelül „férfiasan reccsen" : dzinija. Hogy mi ebben a reccsenés, az annyira titokzatos, mint az, hogy mitől olyan nőiesen lágy és suttogó a kokurrgán. — „Mindenesetre egyetlen biztos recept: meg kell tanulni — és nem roszszul — azoknak az országoknak a nyelvét, ahova az ember ellátogat". Nem derül ki, hogy mihez biztos recept ez, talán a „dzsnija" ropogásának a felismeréséhez, — de a javaslat jó : remélem, ezentúl az útlevélkérésekhez mellékelni fogjuk a nyelvvizsgák eredményeit is, és előre röhögök költő barátomon, aki Nyasszaföldre készül. Mert ha nem tanulja meg az ember a meglátogatott országok nyelvét, akkor : „A tudatlanság kínzó alacsonyabbrendűségi érzést szül s azonkívül neveletlenség is." (Hát ez igaz, nekem is feltűnt, hogy egyes külföldi vendégeink milyen kínzó alacsonyabbrendűséggel küzdenek túlméretezett luxuskocsijaikban, amikor az utcasarkon nem tudják tőlem megkérdezni, hogy pl. merre van a burvárcseszt.) Olvasható továbbá : „Ahogy telnek a napok, s egyre több szó mászik a fülünkbe, vesszük észre, milyen egyszerű lett volna erre otthon felkészülni “ Csak azt nem tudom, ha erre felkészülünk, a fülünkbe nem mászott volna egyre több szó ? Meglepődve értesülünk az újdonságról, hogy Pozsony a„nagy város, Prága és Brünn után a legnagyobb", „és szép is, persze ha Prága előtt látogatja meg az ember." Íme, milyen múlékony dolog a szépség. Elég egy rossz útiterv és lőttek neki. „Sajnos — mint egész utam során — itt is átalakítások, építkezések, útbontás zavarja a városképet." Igazán sajnos, hogy azok ott építkeznek ? És nagyon sajnos, hogy az építkezések ... zavarja a vá- PARTJELZŐ rosképet. (Remélek, az a Pozsony nem fogják többet ilyet csinálja.) Később megtudjuk, hogy szerzőnk hol meglepődött, hol nem , hol kellemesen csalódott, hol kellemetlenül. Az is kiderül, hogy egy „középgenerációhoz tartozó" művész egyetlen szó közös nyelvismeret nélkül elmagyarázta művészi hitvallását s azt is, hogy „miként készült az art protis — egy új technika, amelyet a cseh mérnökök patentiroztattak.“ (Érdekes, anyanyelve nemismerete nem szül kínzó alacsonyabbrendüségi érzést szerzőnkben és nem is neveletlenség !) „Hogy mindezt hogyan tudta nekem megmagyarázni s hogyan értettem meg, sosem fogok rájönni." ( Mit mondjunk? Mi sem ! (Csősz) BRASSÓI FIATALOK BEMUTATKOZÁSA A brassói ARTA kiállító teremben az őszi idény három fiatal művész első egyéni kiállításával kezdődött. Marcela Bozogan, Klemen Béla és Kovács Ibolya jelentkezett a pályakezdés egy bizonyos — egyiküknél rövidebb, másikuknál hosszabb — szakaszának végén olyan alkotásokkal, amelyekből immár tanulságok vonhatók le a választott útról. Marcela Bozogan művészi vallomása a legegységesebb. A feketefehér grafikát higgadtan és kiegyensúlyozottan műveli. Nem törekszik látványosságra vagy feltűnésre ; grafikáinak feszültsége eredendően belülről fakad —, olykor érezhetően visszafojtott. Különösen a Várakozás, az Inga, az Elszakadás, a Félárnyék című metszetekben éreztük ezt. Úgy hiszszük azonban, hogy lekerekített már-már szobrászi vonalvezetése ellentmondáshoz vezet — feszültséget teremt, de ugyanakor kétséget is szül —, föl kell tennünk magunkban a kérdést : vajon ez a fiatal művész nem kényszeríti-e önmagát lényétől és művészi alkatától idegen utakra? Klement Béla tudatosan törekszik a változatosságra, sőt a sokkhatásra. Teszi ezt főként a kromatika izgalmas staccolóival és szünetjeleivel, olajfestményeinek sötét, árnyas osztinátója fölött. Klementnél KIÁLLÍTÁSOK beszélhetünk leginkább tudatos formai törekvésekről, következetesen végiggondolt megoldásokról, vagyis szilárduló formakultúráról. Kiemelkedő munkáiban (Fél tizenegy volt, A vörös akvárium, Gótika, A róka rámnéz) vitathatatlanul művészi ígéretet kell látnunk. Úgy tűnik, Klement már véglegesen elkötelezte magát egy bizonyos irányzatnak, s nem hagy nyitva egyetlen kaput sem az esetleges másfelé kanyarodáshoz. Később válik el, hogy ez erénye, vagy hibája. Kovács Ibolya hármuk közül a „legidegesebb" és egyúttal a legösztönösebb művész. Tizennégy kiállított olajfestménye azt a különös benyomást kelti, mintha a festőnő minden egyes alkotásával más-más univerzum — az előző festmény világától gyökeresen különböző világ — kapuit döngetné. Valahogy mégis rokonszenvet kelt ez az állandó nyugtalanság, elégedetlenkedés az elért eredményekkel, a lázas keresés, amely a Csírázás, a Játék, a Végső szakadás, a Struktúra és 'll., a 'Korallok című munkáit jellemzi. Ugyanakkor — mintegy a vihar utáni újabb vihar előérzetét keltő csendben —, megszületett egy költői metafora, — A föld fái — amely a fiatal művész önmagára ébredésének és alkotói képességei fölötti tudatos uralmának kezdetét jelzi. Ez a költőiség szerezte meg Kovács Ibolya számára a közönség bátorító érdeklődését , mert — bár társainál kevésbé éretten, de képzeletserkentő ígéretként mutatkozott be első egyéni kiállításán. Lendvay Éva SZÍNHÁZI HÍR TEMESVÁRRÓL Az 1970—71-es évad első bemutatóinak próbáival párhuzamosan megkezdte tevékenységét a Temesvári Állami Magyar Színház stúdiószínpada is. A kísérleti színpadon Taub János vendégrendező állítja rivaldafénybe Páskándi Géza Vendégségben (Dávid Ferenc avagy : Unus est deus ?) című darabját, amelynek szövege a Korunk ezévi 4. számában jelent meg. Az egyházalapító reformátort Fábián Ferenc alakítja... A többi szerepekben Sinka Károlynak, Mester Andrásnak, Szabó Lajosnak, Laczó Gusztávnak és Bányai Irénnek tapsolhat az októberi bemutató közönsége ... A színház stúdiója a most nyíló évadban is továbbfolytatja Mesemondó Manó című előadás-sorozatát, amelyet a legifjabb közönségnek szánnak. PANASZLEVÉL Ugye, mindenki meggyőződött arról, hogy a legolcsóbb ajándék a könyv. Még a drága könyv is, mert az viszont szép ajándék, s mint olyan aránylag olcsó. Ajándékozzon tehát könyvet névnapra, születésnapra, mindenféle ünnepekkor — ajánlják felíratok, kereskedelmi reklámok, a tévé, a rádió, barátok, ismerősök, már olyan régen és akkora meggyőződéssel, hogy mindenfelé szokássá vált a könyvajándékozás. Érmihályfalván, ebben a tízezernél több lakosú nagyközségben is ez a szokás. Annyira, hogy Nagy Erzsébet, a könyvüzlet vezetője időnként még eszébe is juttatja a vásárlóknak : idejében vegyék meg a szép ajándékot, az olcsó könyvet. Az ember általában nem nézi a kapott ajándék árát. Mondják is, hogy az egészben a gesztus a lényeges, az ajándékozás maga, a figyelmesség.A könyv esetében, amely ugye a legolcsóbb ajándék, az a fontos, hogy jó könyv legyen. Namármost, éppen itt van a baj. A jó könyv és különösképpen az olcsó és jó könyv nagyon gyorsan eltűnik az üzletekből. Néha az az érzése az embernek, hogy a jó könyvek egyenesen a könyvlerakatból, sőt a nyomdából kerülnek az olvasó könyvespolcára. Itt van például B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben című, nem is olcsó könyve. Vagy ki nem emlékszik (természetesen és főleg a lapok recenzióiból) a Jávorfamuzsika sikerére. Hogy néznek ki ezek a könyvek, mikor fogytak el — megválaszolhatatlan kérdés. De így van ez többek között a regényekkel is. Bálint Tibortól a ZOKOGÓ MAJOM, Sütő Andrástól az ANYÁM KÖNNYŰ ÁLMOT ÍGÉR a második kiadás után sem volt mindenütt kapható. Nem azért mentem Érmihályfalvára, hogy a fentieket bizonyító adatokat gyűjtsék, ehhez elég lett volna, ha belépek az ország akármelyik könyvüzletébe. Dehát ha már Érmihályfalván jártam, nem tehettem meg, hogy be ne nézzek az üzletbe egy kis könyvvadászatra. Érdeklődésemre az üzletvezetőnő elmondta, hogy havonként öt-hatezer lejre kapnak új könyvet, ami órák alatt elfogy. Az érmihályfalviak szeretnek olvasni, erről magam is meggyőződhettem a helyi könyvtárban, de könyvesboltban is, ahova ötpercenként lépett be egy-egy érdeklődő a „jött valami ?“ kérdéssel. Ezen kívül a postáról tudom, hogy például csupán az Előrére több mint nyolcszázan fizetnek elő. Hát, szóval kereskedelem kell ide, hogy ezt az olvasási igényt kielégítse. Mit kezd ekkora igénnyel a kereskedelem ? Többet akar, kér, követel. Mit csinál a könyvelosztó, amelyet ez alkalommal sehogysem tudok a kereskedelem részeként elképzelni ? Nem ad. Vagyis tiszteletben tartja a tervét. Ami enyhén szólva furcsa helyzet. Az üzletvezetőtől tudom ugyanis, hogy az igények kielégítésére kénytelen összejárni a környéket: Semlyénről 1800, Margittáról 3000, Szalárdról 3800 lej értékű könyvet hozott. Ott ugyanis nem fogy. És ez így ment egész évben. Mit lehet itt tenni ? Ezúton arra szeretném kérni az érmihályfalviakat, hogy használják a könyvüzlet panaszkönyvét. A sorozatos reklamációtól hátha megpuhul a könyvelosztók szíve és logikája. Hátha. Mindenesetre próbálkozni kell. Ezt teszem jómagam is, amikor arra kérem az illetékeseket, tekintsék e néhány soromat panaszlevélnek. Tar Károly TURISZTIKAI UTÓSZEZONBAN (Folytatás az 1. oldalról) magasabbak, mert a költségek is nagyobbak. Mégis, a Retyezeton az ételek árai is alacsonyabbak, mint a Hargitán. Ki állapítja meg az árakat ? Mert arról szó sincs, hogy a szóbanforgók közül bármelyik menedékházgondnok önkényesen emelné a hivatalos árakat. Hát akkor miért kell a Hargitán az azonos minőségű fekvőceyért szinte kétszeresét, az azonos minőségű élelmiszerért lényegesen többet fizetni? Márpedig többet kell. S cseppet sem logikus, hogy miért. S ha már a természetjárásról, a menedékházak rendtartásáról esik szó, óhatatlanul meg kell mondani azt is, hogy magukat turistáknak nevező csendháborító barbárok — akiknek nem állott módjában vagy nem volt ínyére a természetjárás, a menedékházak íratlan és írott törvényeit megismerni — rekedtre ordíták magukat a menedékházakban ehetőleg késő este, amikor minden jóérzésű ember tiszteli a más pihenéshez való jogát. Ez az egyik kategória .A másik (sok esetben a kettő egy személyben egyesül) a havasok fenséges csendjében úgy bömbölteti táskarádióját, hogy a vadak óvatosan elbújnak (ezzel egy sok gyönyörűséget okozó látványtól esik el a valódi természetbarát), a szelíd természetbarátok pedig megvadulnak, mert hiszen ők a csendet, nyugalmat, a táj szépségét, a természet fenséges magányát élvezni jöttek ide. Igaz, a táskarádió sok mindent pótol : tulajdonosának — ha egyedül van — nem kell gondolkoznia ; ha értelmes társaságba kerülne, nem kell gondolatszegénységét lelepleznie ; s ha a szép nemhez tartozó társát kellene szórakoztatnia mentesül a szellemi erőfeszítéstől. Talán ezek a visszásságok is amellett szólnak, hogy — amint azt a valódi természetjárók már számos írásban javasolták — életre kellene hívni a természetjárók országos, megyei és helyi egyesületeit s ezek gondozásába kellene adni az összes turisztikai létesítményeket, ezek kezelésébe a menedékházakat. A Tolvajos patak vidékén csodálatosan szép természeti övezet fogadja a turistát BEK, KEK, EVK BEK : Moszkvai Szpartak — FC Basel 3:2; Slovan Bratislava — Boldklub (Dánia) 2:1; Tiranai Nándori — Ajax Amszterdam 2:2; Újpesti Dózsa — Belgrádi Crvena Zvezda 2:0; EPA (Ciprus) — Borussia Mönchengladbach 0:6; Atletico Madrid — FC Austria 2:0; Fenerbahce — FC Karl Zeiss Jena 0:4; Everton — Keflavik (Izland) 6:2; IFK Göteborg — Varsói Légia 0:3; Cagliari—St Etienne 3:0; Celtic Glasgow — KPV Kokkola (Finnország) 6:0; Panathinaikosz — Jeunesse Luxemburg 2:1; Glentorian Belfast — Watterford (Írország) 1:3. KEK : Ljubljanai Olimpia — Benfica 1:1; Máltai Hibernians — Real Madrid 0:0; Szófiai CSZKA — Hakka (Finnország) 9:0; Manchester City — Lienfild Belfast 1:0; FC Zürich — Akuregiri (Izland) 7:1; Cardiff City — Peszopolikosz (Ciprus) 8:0; Kickers Offenbach — FC Bruge 2:1; Berlini Vorwärts — AC Bologna 0:0; FC Aberdeen — Budapesti Honvéd 3:1; Izmiri Göztepe — Luxemburgi Union 5:0; Wacker Innsbruck — Tiranai Partizan 3:2; Stromgoset (Norvégia) — FC Nantes 0:5; Gottwaldov — PSV Eindhoven 2:1. BVK : Liverpool — Ferencváros 1:0; Wiener Sport Club — Beveren 0:2; Lausanne — Vittoria Setubai 0:2; lives Issa (Finnország) — Sturm Graz 4:2; Vitoria Guimaraes — Angoulême 3:0; Eskisehir (Törökország) ■— Sevilla 3:1; Plovdivi Trakia — Coventry 1:4; Coleraine (Észak Írország) — Kilmarnock 1:1; GKS Katowice — FC Barcelona 0:1; Hajduk Split — Szófiai Szlávia 3:0; Dundee United — Grasshoppers 3:2; Bayern München — Glasgow Rangers 1:0; Prágai Sparta — Bilbao 2:0; RB Koppenhága — Siiema Wanderers 7:0; Belgrádi Partizan — Drezdai Dynamo 0:0; Barierense — Zágrábi Dinamo 2:0 ; Nyköbing (Dánia) — Hertha BSC 2:4; Edinburgi Hibernians — Malmö FF 6:0; Ruch Chorzov — Fiorentina 1:1; Juventus — Ruemelingen (Luxemburg) 3:0; SC Anderlecht — Sarajevo 5:4; Corrie Hibernians — Valencia 0:3. terdamban, elütheti a továbbjutástól a BEK és Világ Kupa-győztes Feyenoord csapatát... Technikai-taktikai fölény Lwowban Az UTA után, a Steaua vitte véghez a legnagyobb bravúrt, Lwowban. stb. Szent meggyőződésem, hogy az olvasó is szívesen böngészi üzemek és áruházak ,tetszetős, színes prospektusait. S bizonyára el is játszik a gondolattal : mit választana magának, ha egy ismeretlen jóakarója meg akarná ajándékozni valamivel. Nos, én ilyesfajta révületben szoktam átböngészni a folyóiratokban a technikai újdonságoknak szentelt rovatot. Miért vágytam arra, amit már szériában gyártanak, s ha nem is mindenki, de egyesek már megvehetnek? Én ott szeretek válogatni, ahol a prototípust kapom meg — mint az egykori vidéki úriasszony, aki nem a legszebb kalapot kívánta, hanem azt, amelynek a párja nem bukkanhatott föl a kisvárosban. S be kell vallanom, hogy ezt a játékot elég régecskén megkezdtem már. Hadd lássuk csak : holnap leszek 48 esztendős — akkor van annak már jó 35 éve. Televíziós készülékre vágytam, mert az nem volt senkinek, pedig már föltalálták. Lehet, annak is volt ebben része, hogy csak igen ritkán engedtek moziba. S a tévékészüléket amolyan csempészmozinak gondoltam, amely estéről estére kiváló filmekkel kedveskedik majd nekem. Ma már van tévém, és tudom, hogy ez egyáltalán nem így áll... Igen, de most kívánhatnék magamnak akár egy hordozható tévékészüléket is. S ha már lúd, legyen kövér — illetve épp ellenkezőleg, legyen kicsi, a lehető legkisebb. Olyan, amelyet a napokban készítettek Japánban. Ha hihetek a hírnek, akkor gyűrűnagyságú és alig 25 grammot nyom. Az ára viszont... nos igen, az ára mintegy tízszerese egy közönséges készüléknek. Hát akkor inkább hagyjuk... Valami egyéb? Igen, a videólemez. Amely épp úgy rögzíti a mozgóképet, mint a fonográf, majd pedig a gramofon és a magnó a hangot. Erre, sajnos, várni kell. Csak két év múlva lesz meg. Engem mindig így üldöz a balszerencse. Nézzük csak tovább a rovatot. Hajófenékre szerelhető ejtőernyőszerűség. Amely gombnyomásra kinyílik a víz alatt, és szinte helyben lefékezi a hajót. Ez már klasszabb, de nincs hajóm. S ha volna, akkor is inkább száguldani szeretnék vele, mint váratlanul megállni. Akinek nincsen lova, járjon gyalog — ahogy a fejedelem lovasfutárait kijátszani igyekező, egykori furfangos kérelem mondja. Akinek nincs hajója, poroszkáljon lóháton. Ez manapság divatos dolog lehet, mint minden, ami régi. És milyen furcsán csattognának az autósztrádán a patkók , amelyek egy lengyel találmány alapján már műanyagból is készülhetnek. Vajon mennyi idő alatt kopnak el? Hogy a műanyagot valahogy el kellene koptatni, azon már az oregoni egyetem kutatói is sokat törték a fejüket. Mert a műanyag igencsak tartós halminak bizonyult, túlontúl tartósnak, ha meggondoljuk, hogy mennyit eldobálnak belőle az emberek. Noderr most már föltalálták a 18 hónap alatt magától elporladó műanyagot. Ezt már a turisták nyugodtan elhajigálhatják a természet szűz ölén. A földbe száll, amelyből vétetett — bocsánat, akkor már inkább a levegőbe... és íme, a műporladás után föltalálták a műrozsdát is. Illetve tudományosabb kicsengéssel : a rozsdaellenes oxidálást. Ami egyébként egyre megy. Nemsokára már vékony mesterséges rozsdaréteg védi a vasat a korrózió ellen. De mintha eltávolodtam volna a témától. Mert ezek ugyan remek találmányok, de magánembernek nem elég csábítóak. Hadd lássuk, mi van még a listán ! Ugyancsak Lengyelországból jön a hír, hogy étolajat készítenek fából, fűrészporból, szalmából — sőt a papírgyárak szennyvizéből is. Nem, nem, menjünk csak tovább. Japánban virágkonzervet gyártanak. A bádogdobozban táptalajba ágyazott magvak vannak, az ember kinyitja a dobozt, locsolni kezdi a tartalmát s a virág két hónap alatt kinő. Két hónap alatt? És nekem holnap van a születésnapom. Hát nem megmondtam, hogy üldöz a balszerencse? Majtényi Erik SPORT # SPORT, SPORT # SPORT # SPORT * SPORT + SPORT # SPORT REMÉNYTELJES FUTBALLSZERDA (Folytatás az 1. oldalról) de , mi is. Ahogy az UTA vasárnap Kolozsváron játszott, nem sok reménnyel kecsegtetett a szerdai találkozó előtt. Utólag nincs mit kételkednünk benne, az edző és a játékosok tudták, mit csinálnak. Pozsonyi mondta a Feyenoord — Estudiantes visszavágó alatt (akkor nem mertem leírni, de most nyugodtan papírra vethetem) : ha úgy játszunk mint az Estudiantes, kiharcoljuk a döntetlent, és kiharcolták. Pontot szereztek Rotterdamban, ott ahol az utóbbi időben egyetlen csapatnak sem sikerült. S ez többet mond száz vagy ezer jelzőnél, dicsérő szónál. Amit az UTA véghezvitt, az idei kontinentális rendezvények első legnagyobb meglepetése, és mégsem meglepetés. A tavaly a Légia ellen egy nemzetközi kupamérkőzések légköréhez hozzá nem szokott együttes lépett pályára. Kissé magabiztosan , az elmúlt szerdán már a találkozó fontosságának tudatában tizenegy, a tűzkeresztségen átesett játékos szállt szembe a mennydörgéssel, a biztos győzelem tudatában kiálló együttessel, s a fiúk valóban úgy küzdöttek, ismét Pozsonyi szavait idézzük , mint még soha. A Feyenoord, bár végigtámadta a mérkőzést, a jól záró, biztosan hárító aradi védőkkel szemben nem boldogult, mi több, az UTA vezette veszélyes ellentámadások a 14. percben kész tények elé állították Treytel kapust. Jansennek csak 11 perccel később sikerült egyenlítenie, félig Gornea hibájából ! Happel edző hiába cserélte le Kindvalit, a neves svéd csatárt, hiába küldte pályára Van Daelet, az Estudiantes elleni mérkőzés gólszerzőjét, a játékosok tehetetlennek bizonyultak a rendkívüllelkesen és jól játszó aradi tizeneggyel szemben, így született meg, az úgymond meglepetés, a döntetlen. S ez mindenképp az UTA érdeme : mint együttes ragyogóan helytállt, véghezvitt egy páratlan bravúrt, bebizonyította, hogy a Légia elleni kudarc baleset volt, a csapat többre képes, mint arra sokan számítottak. Természetesen a visszavágó még hátra van, a Feyenoord pedig mindent megkísérel majd, hogy a hírnevén esett csorbát kiköszörülje, de ha a Maros menti tizenegy úgy fog küzdeni mint Rőtéi szovjet kupagyőztest győzte le 1:0 arányban. Együttesünk, bár a hazaiak többet támadtak, érettebb gárda benyomását keltette, s ez a különbség a kilencven perc alatt végig kidomborodott, a 88. percben pedig az eredményjelzőtáblán is megmutatkozott. A Steauaból Vigu, Satmareanu és Tataru emelkedett ki magabiztosságával, éleslátásával. Különösen Vigu volt fáradhatatlan, sokszor feljött segíteni a csatároknak, a találkozó egyetlen gólja is az ő átadásából született. A szovjet kupagyőztes, a Kárpáti sokat támadott, de a játékosok rutinhiánya meggátolta abodn, hogy mezőfölénye gólokban is kifejezésre jusson. A visszavágón a Steaua a nagy esélyes, továbbjutása gyakorlatilag biztosra vehető... Csak egy csapat volt a pályán az EVK első fordulója keretében fővárosunkban megtartott Bukaresti Dinamo Szaloniki PAOK összecsapáson. A hazai együttes. A görög csapat, el kell ismernünk, nem képvisel komoly játékerőt, sajnos, ezt a hiányt durva belemenésekkel igyekezett pótolni, ezzel magyarázható, hogy a Dinamó „csak" 5:0 arányban nyert, örvendetes viszont, hogy a válogatottak, Dinu, Deleanu, Radu Nunweiller és Dumitrache javuló formában játszottak, Dumitrache külön érdeme, hogy három gólt lőtt. A csapat egyébként javuló formában szerepelt, remélhetőleg, a játékosok gyorsan kilábalnak a hullámvölgyből, s akkor a Dinamo nagyon sok szép perccel ajándékozhatja meg szurkolóit. Arról talán fölösleges is beszélni, hogy Nicusor edző fiai már a következő fordulóra gondolnak.» A legnehezebb győzelem Craiován született, a helyi Universitatea és a Pécsi Dózsa találkozón. A craiovai diákok megilletődötten léptek pályára, nem tudtak alkalmazkodni a vendégek ellentámadásokkal összekötött védekező, időhúzó taktikájához, ráadásul a védők is sokat bizonytalankodtak, amit a Dózsa kihasznált és Máthé révén megszerezte a vezetést. Szerencsére az egyenlítő gól idejében érkezett, s felrázta a csatárokat, az utolsó húsz percben az Universitatea már úgy játszott, ahogy a szurkolók joggal elvárták, ez viszont csak a minimális gólarányú győzelem megszerzésére volt elegendő. A visszavágó így nehéznek ígérkezik, de ha a csapat úgy játszik, mint az utolsó negyedórában, az egy gól elegendő lehet a továbbjutáshoz. Valamennyi találkozó visszavágójára szeptember 30-án kerül sor, s bízunk abban, hogy a reményteljes kezdés után a méltó folytatás sem marad el. 1970. SZEPT 18., PÉNTEK VÍVÓ VB Férfi tőrcsapatunk a legjobb négy között Az ankarai vívó világbajnokság harmadik napján a férfi tőr csapatverseny csoport mérkőzéseit és elődöntőit bonyolították le, a részvevők négy csoportba osztva mérkőztek a továbbjutásért. Válogatottunk Ausztria, Izrael és az NSZK válogatottjával került össze. Az első kettő elleni összecsapás nem állította nehéz feladat elé vívóinkat, az osztrákokat 11:5, Izraelt 13:3 arányban múlták felül, az NSZK elleni találkozó viszont már rendkívül heves, kiegyensúlyozott küzdelmet hozott. 5:3-nál a mieink vezettek, de a világbajnok Wessel kétszer is törlesztett és végeredményben az egységesebb nyugatnémetek 9:7-rel nyertek. Mivel azonban az első kettő jutott tovább, vívóink is bekerültek a középdöntőbe. Itt a jóképességű francia csapat volt az ellenfél. Tőrözőink ezúttal nagyon akartak és egymás után nyerték cseréteiket, egy adott pillanatban 7:1-re elhúztak, az ellenfél csak szépíteni tudott, így alakult ki a 9:5-ös végeredmény, ami azt jelentette, hogy csapatunk bejutott a legjobb négy közé. A középdöntő másik három összecsapása, egy kivétellel (Szovjetunió — Japán 9:1) hallatlanul izgalmasan alakult. A Magyarország — NSZK és az Olaszország — Lengyelország találkozók győztesét a jobb találatarány döntötte el, s ez a magyaroknak és az olaszoknak kedvezett. A négyes döntőben tehát a Szovjetunió, Magyarország, Olaszország és Románia mérkőzik a helyezésekért. TELEX • TELEX • A fővárosi Floreasca sportcsarnokban folyó nemzetközi férfi kosárlabda torna második napján válogatottunk 71:54 arányban nyert Lengyelország ellen. A nap másik összecsapásán : Magyarország — Kuba 74:44 • A Hollandia több városában zajló női kosárlabda Európa-bajnokságon befejeződtek a csoportküzdelmek. Románia negyedik lett a B- csoportban, s így ma — az 5—8. helyért elsőnek — Lengyelország csapatával mérkőzik . Az NSZK-beli Siegenben megkezdődtek a férfi sakkolimpiász döntő tornájának mérkőzései. A román sakkozók a második fordulóban az USA csapatával mérték össze erejüket. A függőben maradt játszmák lebonyolítása előtt, az amerikaiak 2:1-re vezetnek . Szombaton és vasárnap Brassóban találkozik egymással Románia és Jugoszlávia női sakkválogatottja. A román csapatban, többek között helyet kapnak olyan ismert versenyzők, mint Alexandra Nicolau, Margareta Teodorescu, Elisabeta Polihroniade és Gertrude Baumstarck is • A jövő hónap elején rendezik meg a fővárosi Progresul pályán Románia nemzetközi teniszbajnokságát, amelyre eddig magyar, csehszlovák, jugoszláv, bolgár, NDK-beli és osztrák versenyzők jelentették be részvételüket. A rendezvényen indul Ion Mirac és Ilie Nastase is.