Előre, 1970. október (24. évfolyam, 7122-7148. szám)

1970-10-18 / 7137. szám

ELŐRE 2. oldal A modern gyárban renge­­­­teg anyagot — nyers- és segédanyagot, fél­­, gyártmányt, göngyöleget,­­ készterméket — kell fo­lyamatosan, gyorsan és szervezetten továbbszállítani. Ez a belső anyagmozgatás a gyártási fo­lyamat szerves része, annak ter­mészetétől és az üzemszervezés módjától függ, s döntő szerepe van a zökkenőmentes termelésben, a gyár gazdasági­­eredményeiben. Minthogy a műszaki fejlődés, a specializálódás szükségképpen nö­veli a gyártási műveletek számát, s ezzel együtt az anyagmozgatás d­észarányát is az élőmunka összes­égében, a kérdés egyre nagyobb jelentőségre tesz szert és nemcsak szakkörökben, de mindenki részé­ről akinek valamilyen kapcsolata van a termelőmunkával, érdeklő­désre tarthat számot. A célszerű anyagmozgatás előse­gíti az ütemes termelést, lényege­sen növeli a munka termelékeny­ségét, emeli a termelőkapacitások kihasználásának fokát, s a szállí­tási összköltségeken belül kihat az önköltségre. Gondolják csak el, mennyire fontos kérdés ez a gép­­iparban, ahol a szállítási kiadások elérik a közvetett termelési költ­ségek összegének 25—30 százalékát is. A vállalati anyagmozgatás kér­déskörén belül mindenekelőtt arra kell rámutatnunk, hogy hatalmas mennyiségről van szó. A Gépipari Tervezőintézet adatai szerint pél­dául egy tonna áru előállításához 36 tonna anyagot kell ki- és berak­ni, illetve szállítani. A belső anyag­­mozgatás évi volumene csupán a gépiparban meghaladja a 85 millió tonnát. Ezt nyilvánvalóan csak kor­szerű emelő- és szállítógépekkel és magasfokú tudományos szervezés mellett lehet gazdaságosan lebo­­■­nyolítani. A gazdaságos és célszerű megol­dáshoz lényegében két dolog kell : lehetőleg kiküszöbölni az anyagto­vábbítás szükségét, illetve a mini­málisra lecsökkenteni azt már a tervezéskor, a hatékonysági ténye­ző, a munkavédelmi és munkabiz­tonsági követelmények szem előtt tartásával a legmesszebbmenően gé­pesíteni minden ilyen műveletet. Ezek előrebocsátása után nézzük meg közelebbről, milyen szállító­­eszközöket és szállítási módozato­kat lehet igénybe venni előnyöseb­­­ben a belső anyagmozgatáshoz kü­lönböző iparágakban. Persze, nehéz, sőt talán lehetet­len általánosan érvényes, minde­nütt célszerű megoldást ajánlani. Kétségtelen, hogy a belső anyag­­mozgatás módját és eszközeit a gyártmány bonyolultságától, volu­menétől, a gyártás műszaki ellá­tottságától és mikéntjétől függően kell megválasztani. A tömeg- vagy nagy sorozatú gyártásra berendezkedett vállalat­ban, ahol folyamatos szállításra van szükség, az anyagmozgatást célszerű szállítószalagokkal lebo­nyolítani. Egyedi, illetve kis soro­zatú gyártás esetén a híddaru, a daru ,a villamostargonca stb. a leg­megfelelőbb. A szállítószalag különböző vál­fajai, a csuklóelemes, a vibrációs transzportőr, a görgősor stb. mind­inkább tért hódít a bányaiparban, a kohászatban,­­a gépiparban, a ruhagyártásban, a élelmiszer­­iparban. Ott, ahol az anyag­­mozgatás iránya és a rakomány természete gyakran változik, egyre szélesebb körben használják a mo­toros szállítókocsikat. Az igény ál­talában az, hogy rakodóberendezés­­sel felszerelt, kis munkaigényes szállítóeszközöket, illetve anyag­­mozgatási módozatokat vegyenek igénybe. A belső anyagmozgatás egyik legfontosabb és legidőszerűbb prob­lémája a gazdaságos térkihaszná­lás. Mindinkább használják például, a függesztett szállítószalagot és raktárat, amely kihasználja a lég­teret, kiküszöbölheti a keresztező­déseket, az átkelőhelyeket stb. A nagy sorozatokra, vagy tömeggyár­tásra berendezkedett vállalatok, főként textilüzemekre, élelmiszer­­ipari vállalatokra, gépkocsigyárak­­ra, ma már jellemző a függesztett szállítószalag. Ott viszont, ahol a szállítószalag nem gazdaságos, igen célszerű villamostargoncát, prog­ramvezérlésű villamos emelőgépe­ket beállítani belső anyagmozgatás­ra. A sorozatgyártást folytató üze­mekben hasznos a hidraulikus vil­­lásrakodó, amely rakodásra, szállí­tásra, raktári anyagmozgatásra egy­aránt alkalmas. . A belső anyagmozgatás még ma­gas műszaki ellátottság esetén is csak kiváló szervezéssel lehet gaz­daságos Ehhez mindenekelőtt be­hatóan tanulmányoznunk kell a to­vábbítandó anyag természetét, az anyagmozgatás irányát, az anyag körforgását. Noha az idevágó kér­dések meglehetősen sokrétűek és bonyolultak, néhány általánosabb érvényű vezérelvet megjelölhetünk ezzel kapcsolatban : a lehetősége­ken belül küszöböljük ki a felesle­ges anyagmozgatási műveleteket ahányszor csak mód van rá. alakít­sunk ki gravitációs anyagmoz­gatást ; a munkafolyamat legyen egyenesvonalú és egyszerű, lehető­leg rövid és gyors zökkenőmentes ; az anyagmozgatás módja legyen rugalmas, minimális munkaigényű, alkalmazkodjék könnyen a gyárt­mányfejlesztés igényeihez. A belső anyagmozgatás szervezé­se sorozat-, illetve tömeggyártás esetén könnyebb, mert a grafiko­nok hosszú ideig használhatók, s általában csak a gyártás módosulá­sával szorulnak átdolgozásra Bo­nyolultabb a feladat nagyobb, vi­szonylag gyakran változó gyárt­mányválaszték mellett. Ha azonban korszerű matematikai eljárásokat veszünk igénybe, optimizálhatjuk a belső szállítást é­s a minimálisra csökkenthetjük az ezzel kapcsolatos kiadásokat. A lineáris programozá­si módszerek közül leggyakrabban a simplex módszert és a gyakor­latban „észak-nyugat“ módszer el­nevezéssel ismert eljárást használ­ják. A matematikai eljárások nem túlságosan­­munkaigényesek, viszont felette gazdaságosak és célszerűek. Való igaz, ma még nem minden vállalat vehet igénybe matematikai eljárásokat a belső anyagmozgatás megtervezéséhez, nem minden gaz­dasági egység engedheti meg ma­gának, hogy számítóközpontok köz­reműködését kérje, de megfelelő tájékozottság mellett, az általános vezérelvek, néhány alapvető kérdés ismeretében célszerű és pontos anyagmozgatási grafikont szer­keszthet bármely felkészült terme­lési szakember. Egy ilyen, tudomá­nyos alapos ággal kidolgozott anyagmozgatási, belső szállítási grafikon segítségével jelentős tar­talékokat szabadíthatnak fel szinte kivétel nélkül minden iparvállalat­ban. Dr. Dumiru Geogeta egyetemi epadétaház LEHETNE-E OLCSÓBBAN ? ANYAGMOZGATÁS ÉS TERMELÉS FIATAL TRAKTORISTÁK INDULÁSA, INDÍTÁSA A két csíki medence — Alcsik és Felcsik — ter­melőszövetkezeteit kiszol­gáló Csíkszeredai Mező­­gazdasági­ Gépesítési Vál­lalat szakembergárdája ez év nyarán 48 fiatal­lal gyarapodott. Vala­mennyien a vállalat költ­ségén, hároméves szak­mai iskolában sajátították el a mesterséget, közülük 47 munkába is á­ll ; a hiányzó, Ferenc Csaba felmondó levelét a válla­lat személyzeti osztályá­nak a főnöke mutatta. Eb­ben arra hivatkozik a frissen végzett traktorista, hogy nem szereti a szak­máját, ezért hajlandó vál­lalni taníttatása költsé­geinek a visszatérítését is. A vállalatban a 47 fia­tal idestova három hónap­ja dolgozik. Nem hosszú idő ugyan, de elegendő a legáltalánosabb vélemé­nyek megfogalmazására, s ezek kedvezőek mind a szakmai felkészültséget, mind a munkával szembe­ni magatartást illetően. KIBŐL LESZ TRAKTORISTA ? Mint mondottuk, a 48 frissen végzett szakmunkás a Csíkszeredai vállalat költségén tanult a székely­­udvarhelyi és a sáromberki szakis­kolában. A hároméves szakmai is­kolába való bejutást felvételi vizs­ga előzte meg , az erre való tobor­zást a vállalat alkalmazottai végez­ték, helyenként a néptanácsi szer­vek segítségével. A toborzáskor fi­gyelembe vették a jelöltek lakhelyi hovatartozását is, igyekeztek olyan falvakból fiatalokat toborozni, amelyekben három év múlva trak­toristákra szükség lesz. A sikeres felvételi után a tanulók szerződést kötöttek a vállalattal, és kötelezték magukat, hogy az iskola elvégzése után három évig ott vállalnak munkát, ellenkező esetben megtérí­tik a taníttatás költségeit.­­ A vállalat illetékesei elmondot­ták, hogy egyre nehezebben tudják teljesíteni a beiskolázási tervet; ebben az évben a meglévő tizen­négy helyre nem jelentkezett ele­gendő csíki fiatal, más vidékekről származókkal kellett kiegészíteni a létszámot. Az is kiderült a beszél­getésből, hogy mezőgazdasági szak­iskolába legtöbbször az általános s­kolák leggyengébb tanulmányi­redményeket elérő tanulói men­nek, s mint az ezévi példa is iga­zolja : elégtelen számban. Véleményünk szerint nagyobb fi­gyelmet kellene szentelni a szak­ember utánpótlásra, az eddigi kampányszerű munkát állandóbb jellegűvé, átgondoltabbá tenni. Mire is gondolunk ? Arra például, hogy már a nyolcadik osztály elején a vállalat szakemberei lépjenek kap­csolatba a falusi iskolák vezetőivel, a tanulókkal, a tanulók szüleivel, és föltétlenül a termelőszövetkeze­tekkel, igyekezzenek idejében is­mertetni a vállalat szükségleteit, el­végezni a munkaerő toborzással együttjáró hírverést. Egy átgondol­tabb, hosszabb lefolyású toborzás eredményeként minden bizonnyal javulna a helyzet, s nem fordulna elő az, hogy a csíki falvak több mint hetvenezer főnyi lakosságából ne lehessen 14 traktorista jelöltet találni. HÁROM ÉV VAGY TÍZ HÓNAP ? De a traktoristák kiképzésének van egy másik, gyorsabb és — úgy tűnik — a vállalat szempontjából előnyösebb (biztosabb, olcsóbb) út­ja is : a tíz hónapos traktorista is­kola. Ide azokat a fiatalokat veszik fel, akik elvégezték az általános is­kolát, s túl vannak a katonaságon is. Nagy többségük korábban vala­milyen munkahelyen szakképzetlen munkát végzett, sok közülük ter­melőszövetkezetekben dolgozott. Egy részük családos ember. Többen is hangsúlyozták a vállalat székhe­lyén, hogy sokkal fegyelmezetteb­bek a munkában, mint a három­éves szakiskolát végzett fiatalok. Mi az indoklás ? Elsősorban az életkorból, családi helyzetből fakadó magatartásfor­mák különbözőségére utalhatunk. A szakmai iskolát végzett fiatalok átlagos életkora 18 év, míg a tíz hónapos tanfolyamon szakképesí­tett traktoristáké 25. Érettebbek, komolyabbak, megfontoltabbak, fe­gyelmezettebbek. Különösen a csa­ládosok esetében létszükséglet a munka, a minél nagyobb kereset ; érthető, ha komolyabban veszik a feladatokat. Még egy nyomós érv szól a „tíz hónaposok“ mellett. Ez pedig a vál­lalat szempontjából döntő, hiszen a belőle fakadó gond egészen a leg­utóbbi időszakig szinte megoldha­tatlannak látszott. A munkaerő ál­landósításáról van szó. A Csíkszere­dai vállalat az évek során többszáz fiatal szakképesítésének a költsé­geit fedezte. Ezeknek ma alig egy­harmada a vállalat alkalmazottja, nagyrészük a faipari gépesítési vál­lalat, a helyiipari vállalat, a fa­ipari kombinát dolgozója. Csak az elmúlt évben körülbelül 150 fiatal ment el és jött a vállalathoz­ válla­­lattól. Bárki egyetért azzal, hogy nem mindegy, ha egy traktort tízen „kezelnek“, vagy pedig egyetlen ember gondjaira bízzák Mint ahogy az sem kétséges, hogy egy összefor­rott, a feladatokra gyorsan reagáló munkaközösség kialakítása csakis állandósított dolgozókkal lehetséges. Hogy a vállalati költségen kitaní­tott szakemberek elvándorlásából az AMGV-t ért veszteségekről ne is szóljunk. Nos, az a helyzet, hogy a szakmai iskolát végzett fiatalokból kerül­nek ki az „elvándorlók“ , illetéke­sek véleménye szerint a katonaság után alig 25—30 százalékuk tér vissza a vállalathoz. Mivel a képe­sítésük lehetővé teszi a lakatos­­ként, szerelőként való elhelyezke­dést , nagyrészük a szerződéses ha­táridő lejárta után hátat fordít a taníttató vállalatnak és könnyebb munkát keres. A „tíz hónaposok" csak traktoristaként alkalmazha­tók, többek között ezért is ritkább a soraikban a munkahely változ­tatás. Véleményünk szerint a szakmai iskolába való toborzás gyenge ha­tásfokának egyik okát éppen a vál­lalat illetékeseinek magatartásában kell keresni : érthető indoklással a tanfolyamosokat részesítik előny­ben, bennük jobban bíznak. ELŐNYÖK A TUDÁS JAVÁRA A szakma elsajátításra fordí­tott időkülönbözet mégis megmu­tatkozik a „háromévesek“ előnyére. A három éves iskolát végzett szak­ember elméleti­­ ismeretei sokkal gazdagabbak a tanfolyamon tanult kollegáikénál, a gyors javításoknál is inkább lehet rá számítani, a téli időszakban végzett műhely­mun­kákról, nem is beszélve És még va­lami : a vállalat gépparkjába állan­dóan érkező bonyolult, finom és költséges gépek kezelését csakis az előbbiekre bízzák, bízhatják. Nem vitás tehát, hogy a vállalat vezetőségének kikre kell alapoznia a jövőbeni feladatok teljesítéséhez szükséges szakember­ gárda kiala­kításakor. A jövő mezőgazdaságá­ban — de már egyre inkább nap­jainkban is — csakis a sokoldalúan képzett, a gépek változatos skálá­ját értő, azt kezelni, gondozni tudó mezőgazdasági gépesítési szakem­berre lehet számítani. A csíki medencében sokrétű, vál­tozatos a mezőgazdaság. A kalá­szosok mellett kiterjedt területeken termesztenek burgonyát, cukorré­pát, más ipari növényeket, takar­mányféléket, a vidék állattenyész­tése jóhírű, nagy hagyományokkal rendelkezik. Bár jelenleg csak a kalászosok termesztése mondható teljes egészében gépesítettnek, egy­re több burgonya- és cukorrépa­szedőgéppel, traktorvontatású ka­szálóval, rakodó- és szállító­eszköz­zel rendelkezik a Csíkszeredai ÁMGV, s újabb és újabb, eddig is­meretlen, nagyhatásfokú gépek ér­keznek. Ezeknek az irányítása, gon­dozása, megfelelő kihasználása egy­re több elméleti és gyakorlati isme­retet, hozzáértést követel. Tehát egyre több jól képzett szakembert. De a bonyolult és drága gépek ki­használása nemcsak ismereteket, hanem fegyelmet, komolyságot, pontosságot is követel. A végső megoldás — ezt a válla­lat vezetői is hangsúlyozták — nem lehet más, mint a szakiskolát vég­zett fiatalok állandósítása, a közös­ségbe való illesztése. Biztatónak mondható hát az 1970-es év. Már a bevezetőben je­leztük, hogy a 48 frissen végzett szakember közül 47 három hónapja dolgozik. Munkájukkal sikerült má­ris kivívniuk társaik megbecsülé­sét. Ugyancsak bíztató, hogy a ko­rábban katonai szolgálatra eltávo­zott 15 fiatalember közül ez évben 13 visszatért a vállalathoz. Míg az elmúlt évben 150-en távoztak más munkahelyre, az idén szeptemberig alig valamivel több mint tízen mentek­ el. A megfelelő­­ szakmai képzettség­gel rendelkező dolgozók állandósí­tásában jó eszköznek bizonyult a múlt év novemberében bevezetett új fizetési rendszer, amelynek ha­tását, éppen a fenti adatok bizo­nyítják. Az­­ÁMGV-k tevékenységé­nek ez év tavaszán történt átszerve­zése, az ÁMGV-k­ és­­a termelőszö­vetkezetek szorosabbra vált kap­csolatai, s ennek a szakembereket is érintő változásai ugyancsak a munkaerő-állandósítás hatékony eszközeinek bizonyultak. Ami pedig a szakiskolát alig vég­zett fiatalok munkába állítását, a közösségbe illesztését illeti, véle­ményünk szerint nagyobb figyelmet kell szentelni a kérdés pedagógiai, pszichikai oldalának. A fiatal érez­ze, hogy szeretettel fogadták, hogy számítanak rá, hogy szükség van a munkáján, hogy megbecsülik a jó munkát. A fiatal dolgozók nevelé­sének a munkahelyen is folytatód­nia kell, ha más módszerekkel is mint az iskolában, de ugyanolyan hozzáértéssel, jóindulattal, igényes­séggel, türelemmel. Kálmán Gyula FÖLDMŰVES GÉPÉSZEK A fiatal gépészek jó munkájának is szövetkezetben jól haladnak az tulajdonítható, hogy több termelő­őszi mezőgazdasági munkával Buzău fejlődése nap­jainkban következett be, iparának fejlődési üte­me meghaladja az or­szágos átlagot. Ezzel egyidejűleg fejlesztik, korszerűsítik a várost is. Az idén csaknem 800 lakóházat adtak át ren­deltetésének s megkezd­ték a 14. számú mikró­­negyed építését, amely összesen 4000 lakást számlál majd. 1970. OKT. 18., VASÁRNAP A MUNKÁSOSZTÁLY, A PÁRT ÜGYÉNEK ODAADÓ HARCOSAIRA EMLÉKEZÜNK Ocskó Teréz Ocskó Teréz 1917 szeptember 23- án született, a Temes megyei Dragsi­­nán. A szükség arra késztette, hogy már zsenge gyermekkorában, amikor a vele egykorúak még az iskolapad­ban ültek, munkát vállaljon. A temes­vári Standard harisnyagyárba szegő­dik el munkásnőnek. Még nincs ti­zenöt esztendős, amikor megismeri a munkásság nehéz életét s kapcsolat­ba jut a munkásmozgalommal. Szün­telenül olvas, képezi magát, marxista irodalmat tanulmányoz, forradalmi verseket és énekeket tanul. Szerény kis szobája ebben az időszakban gyakran illegális ifjúkommunista gyű­lések színhelye, ahol a Bega-parti vá­ros üzemei és gyárai pártvezette ifjú­munkásainak problémáit vitatják meg. Ocskó Teréz teljes elhatározással készül fel a nagy küzdelemre a mun­kásosztály forradalmi mozgalmában. A kommunisták és KISZ-tagok oldalán lelkesen vesz részt a gyári munkás­nők akcióiban gazdasági és politikai követelések teljesítéséért. Különböző feladatokat kap a Kommunista Ifjú­sági Szövetségtől és a szakszervezet­től, s megbízatásait mindenkor hoz­záértéssel és odaadással teljesíti. 1933-ban a KISZ tagjainak soraiba lép. A KISZ abban a periódusban, a párt utasítására — a párt által létre­hozott és vezetett más tömegszerve­zetek oldalán — élénk tevékenységet fejt ki a fasizmus és a háborús elő­készületek leleplezéséért, s azért, hogy az ifjúságot mozgósítsa , vegyen részt az egész nép küzdelmében. A Román Kommunista Párt városon és falun egyaránt, bevonta az ifjakat a tüntetésekbe, a sztrájkokba. Ocskó Teréz forradalmi elhivatottsággal, agitátorként és szervezőként dolgozik ekkor az ifjúmunkások soraiban. 1936-ban nagy megtiszteltetésben részesül : felveszik a kommunista pártba. Ez több feladatot, nagyobb felelősséget jelent számára. A Stan­dard gyárban erőteljes sztrájk robban ki. Ocskó Teréz ezúttal ismét bizony­ságot tesz nagyszerű szervezőképes­­ségéről. A sztrájk a munkások harci szolidaritásának erős megnyilvánulá­sát jelentette, s hozzájárult ahhoz, hogy a kommunista párt növekvő be­folyáshoz jusson a dolgozók sorai­ban. A nehézségekkel és veszélyekkel te­li illegális pártmunka Ocskó Teréz személyében megbízható aktivistával gazdagodott. Beválasztják az RKP Temes megyei bizottságába s ennek keretében a műszaki tevékenység ve­zetésével bízzák meg. Munkája ered­ményeként 1937—1939-ben a műszaki szektor kommunistái sok illegális nyomtatványt készítenek, s ezek ré­vén terjesztik a tömegek körében az RKP felhívását a hitlerizmus, a fasiz­mus elleni átfogó harci front megala­kítására, amely védelmezze az ország függetlenségét és szuverenitását, a román nép nemzeti létét és érdekeit, síkraszálljon az ország érdekeinek el­­hárulói ellen. Románia hitlerista leigá­zása ellen. Ocskó Teréz más feladatokat is magára vállalt. Vezette a Vörös Se­gély bánsági szervezetét, amely ha­tékony segítséget nyújtott a moftanán, Dicsőszentmártonban és másutt be­börtönzött kommunista és antifasisz­ta foglyoknak. . 1938-ban a Bánát területi pártbi­zottság tagjaként a temesvári, aradi és resicai szakszervezeti szervezetek irányítását végzi. Gyakran vesz részt a bánsági városok szakszervezeti ott­honaiban rendezett gyűléseken, s is­merteti, hogy milyen álláspontra he­lyezkedik a kommunista párt az or­szág politikai életének nagy horderejű problémáiban. Később új munkakört bíz reá a párt : az együttlakó nemzetiségek kö­rében folytatott politikai tevékenysé­get. Ettől kezdve bejárja a bánsági városokat-falvakat, ismerteti az embe­rekkel­­az RKP politikai irányvonalát. Ocskó Teréz egyike azoknak a kom­munista harcosoknak, akik igazi ha­zafiakként, minden erejükkel és hoz­záértésükkel szervezték a néptömegek tiltakozó akcióit 1940 szeptember ele­jén, amikor a bécsi döntéssel elra­gadták és a horthysta Magyaror­szághoz csatolták Románia egy ré­szét. 1940 október elején újabb megbíza­tást kap : szerveznie és vezetnie kell az aradi ITA és ASTRA gyárak mun­kásainak tevékenységét. Munkához is lát, de a gyilkosok letartóztatják. Ocskó Teréz feladatteljesítés köz­ben, igazi hősként esett el a fasiz­mussal vívott harcban. A legionáris rendőrségen szadista, vadállati mó­don megkínozták a fiatal forradal­­márnőt, őt azonban a legszörnyűbb kínzások sem törték meg, nem árulta el elvtársait. 1940 október 16-án a kegyetlen vasgárdista gyilkosok, a légionáriu­sok aradi „zöld házában" szörnyűsé­ges módszerekkel oltották ki Ocskó Teréz életét. Hősi halálának 30. évfordulóján kegyelettel emlékezik meg róla ha­zánk egész népe. Simó Donca 1910-ben, abban az esztendőben született, amikor a ro­mániai munkásmozgalom szervezeti életében jelentős fordulat állt be. Az 1907 és 1910 közötti események, a proletariátus osztály öntudatának nö­vekedése előkészítette a talajt a mun­kásosztály politikai pártjának újjáala­kítására. Az újjáalakítási kongresszus után a Romániai Szociáldemokrata Párt vezetésével fokozódik a mun­kásosztály harca, fellendül a sztrájk­mozgalom. Az 1910—1913 közötti idő­szakból például 215 sztrájkról tudunk, amelyeken 49 950-en vettek részt. A még alig felcseperedett Donca — 12 éves korában már egy szőnyeg­készítő műhelyben dolgozik — nyila­dozó értelme a társadalmi igazságta­lanság, a munkás emberek kegyetlen kizsákmányolását regisztrálja. S ami­kor 17 éves korában a fővárosba ke­rül, keserűen győződik meg arról, hogy akárcsak szülőfalujában Bazar­­gic mellett, városon is verés és bör­tön jár annak, aki szót mer emelni a kizsákmányolás ellen. Ez a felismerés erősíti benne azt a vágyat, hogy ő is szervezetten harcoljon a kizsákmá­nyolt dolgozók helyzetének megvál­toztatásáért, s ez a vágy irányítja lépteit a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségbe. Ezzel a lépéssel új korszak kezdődik életében. A KISZ keretében kapott megbízatásai folytán egyre szorosabb kapcsolatba kerül a műhe­­lyek dolgozóival s napról-napra egy­re mélyebben ismeri fel saját élete értelmét, célját. Tisztában van a harc veszélyével, de éppen a szabad élet szeretete, a szolgaság gyűlölete ad számára erőt, hogy felülkerekedjék az önmagaféltésen. Közben férjhez megy. Gyermeket vár. S ekkor, az első gyerek várásá­­nak boldog napjaiban csap le reá a sziguranca. Büszkén, emelt fővel tűri a kínvallatást, áruló szó nem hagyja el ajkát. Egy esztendei börtönre ítélik. Büntetését a komor, nyirkos konstan­­cai börtön falai között tölti le. Itt, a sötét cellában hozza világra kis­fiát. A végtelennek tűnő esztendő letel­tével Donca újra harcba áll. A párt felelősségteljes, nehéz feladatot bí­zott rá. Két másik elvtársával együtt illegális nyomdát kellett szerveznie. A Grivica negyedben, egy szatócsbolt fölött kezdte meg működését a titkos nyomda. Innen, ebből a jelentéktelen­nek látszó szatócsboltból áradt szét naponta a párt szava. Miközben a sziguranca emberei veszett dühvel keresték a párt nyomdáját, a lelkes kis kollektíva fáradságot nem ismer­ve dolgozott. Ebben az időszakban az uralkodó osztályok egyre nyíltabban adták ta­nújelét annak, hogy az ország fasizá­­lására törekszenek. A párt a kőolajipari és vasúti dol­gozók 1933-as hősies harcában szer­zett tapasztalatokkal gazdagodva, a tömegek körében megnövekedett be­­folyásával és tekintélyével tevéke­nyebben irányította a munkásegység megteremtését, s azon fáradozott, hogy a munkásosztály köré tömörítse mindazokat a társadalmi rétegeket és kategóriákat, amelyek érdekeltek vol­tak az ország demokratikus fejlődé­sében,­ a béke megvédésében, a szé­les körű népfront összekovácsolásá­ban. A titkos nyomdából jutott a gyá­rakba, az üzemekbe, a falvakra a párt szavát tartalmazó sokezer kiált­vány, egyengetve ezzel is a dolgo­zók harci egysége megteremtésének útját. A fasiszta rendőrség azonban egy éjszaka rátört a nyomdára, s miután vandál rombolást végeztek, Simó Doncát másik két társával együtt vé­resre verték s letartóztatták. Ismét a szigurancára került. Újra kezdődött a vallatás, a verés, ám Donca ezúttal is hallgatott. Tíz esztendei nehéz börtönre ítélték. A kegyetlen bánásmód, a mostoha börtön-körülmények aláásták egész­ségét. S noha a kommunista foglyok között lévő orvosnők, akik tudatában voltak, hogy Doncának sürgős sebé­szeti beavatkozásra van szüksége, áll­hatatosan követelték a börtön igaz­gatóságától, szállítsák kórházba, a börtönorvos szerint nem volt ok „siet­ségre". Amikor pedig végül is, már magas lázzal, Bukarestbe szállítják, késő, 1937 júniusában halt meg. Simó Donca egyike volt azoknak a hős antifasiszta ifjúkommunistáknak, akik a dolgozók igaz ügyének dia­dalra jutásáért harcoltak. Születésé­nek 60. évfordulóján tisztelettel adó­zunk emlékének. Diószegi Anna Simó Donca

Next