Előre, 1970. október (24. évfolyam, 7122-7148. szám)
1970-10-18 / 7137. szám
ELŐRE 2. oldal A modern gyárban rengeteg anyagot — nyers- és segédanyagot, fél, gyártmányt, göngyöleget, készterméket — kell folyamatosan, gyorsan és szervezetten továbbszállítani. Ez a belső anyagmozgatás a gyártási folyamat szerves része, annak természetétől és az üzemszervezés módjától függ, s döntő szerepe van a zökkenőmentes termelésben, a gyár gazdaságieredményeiben. Minthogy a műszaki fejlődés, a specializálódás szükségképpen növeli a gyártási műveletek számát, s ezzel együtt az anyagmozgatás dészarányát is az élőmunka összeségében, a kérdés egyre nagyobb jelentőségre tesz szert és nemcsak szakkörökben, de mindenki részéről akinek valamilyen kapcsolata van a termelőmunkával, érdeklődésre tarthat számot. A célszerű anyagmozgatás elősegíti az ütemes termelést, lényegesen növeli a munka termelékenységét, emeli a termelőkapacitások kihasználásának fokát, s a szállítási összköltségeken belül kihat az önköltségre. Gondolják csak el, mennyire fontos kérdés ez a gépiparban, ahol a szállítási kiadások elérik a közvetett termelési költségek összegének 25—30 százalékát is. A vállalati anyagmozgatás kérdéskörén belül mindenekelőtt arra kell rámutatnunk, hogy hatalmas mennyiségről van szó. A Gépipari Tervezőintézet adatai szerint például egy tonna áru előállításához 36 tonna anyagot kell ki- és berakni, illetve szállítani. A belső anyagmozgatás évi volumene csupán a gépiparban meghaladja a 85 millió tonnát. Ezt nyilvánvalóan csak korszerű emelő- és szállítógépekkel és magasfokú tudományos szervezés mellett lehet gazdaságosan lebo■nyolítani. A gazdaságos és célszerű megoldáshoz lényegében két dolog kell : lehetőleg kiküszöbölni az anyagtovábbítás szükségét, illetve a minimálisra lecsökkenteni azt már a tervezéskor, a hatékonysági tényező, a munkavédelmi és munkabiztonsági követelmények szem előtt tartásával a legmesszebbmenően gépesíteni minden ilyen műveletet. Ezek előrebocsátása után nézzük meg közelebbről, milyen szállítóeszközöket és szállítási módozatokat lehet igénybe venni előnyösebben a belső anyagmozgatáshoz különböző iparágakban. Persze, nehéz, sőt talán lehetetlen általánosan érvényes, mindenütt célszerű megoldást ajánlani. Kétségtelen, hogy a belső anyagmozgatás módját és eszközeit a gyártmány bonyolultságától, volumenétől, a gyártás műszaki ellátottságától és mikéntjétől függően kell megválasztani. A tömeg- vagy nagy sorozatú gyártásra berendezkedett vállalatban, ahol folyamatos szállításra van szükség, az anyagmozgatást célszerű szállítószalagokkal lebonyolítani. Egyedi, illetve kis sorozatú gyártás esetén a híddaru, a daru ,a villamostargonca stb. a legmegfelelőbb. A szállítószalag különböző válfajai, a csuklóelemes, a vibrációs transzportőr, a görgősor stb. mindinkább tért hódít a bányaiparban, a kohászatban,a gépiparban, a ruhagyártásban, a élelmiszeriparban. Ott, ahol az anyagmozgatás iránya és a rakomány természete gyakran változik, egyre szélesebb körben használják a motoros szállítókocsikat. Az igény általában az, hogy rakodóberendezéssel felszerelt, kis munkaigényes szállítóeszközöket, illetve anyagmozgatási módozatokat vegyenek igénybe. A belső anyagmozgatás egyik legfontosabb és legidőszerűbb problémája a gazdaságos térkihasználás. Mindinkább használják például, a függesztett szállítószalagot és raktárat, amely kihasználja a légteret, kiküszöbölheti a kereszteződéseket, az átkelőhelyeket stb. A nagy sorozatokra, vagy tömeggyártásra berendezkedett vállalatok, főként textilüzemekre, élelmiszeripari vállalatokra, gépkocsigyárakra, ma már jellemző a függesztett szállítószalag. Ott viszont, ahol a szállítószalag nem gazdaságos, igen célszerű villamostargoncát, programvezérlésű villamos emelőgépeket beállítani belső anyagmozgatásra. A sorozatgyártást folytató üzemekben hasznos a hidraulikus villásrakodó, amely rakodásra, szállításra, raktári anyagmozgatásra egyaránt alkalmas. . A belső anyagmozgatás még magas műszaki ellátottság esetén is csak kiváló szervezéssel lehet gazdaságos Ehhez mindenekelőtt behatóan tanulmányoznunk kell a továbbítandó anyag természetét, az anyagmozgatás irányát, az anyag körforgását. Noha az idevágó kérdések meglehetősen sokrétűek és bonyolultak, néhány általánosabb érvényű vezérelvet megjelölhetünk ezzel kapcsolatban : a lehetőségeken belül küszöböljük ki a felesleges anyagmozgatási műveleteket ahányszor csak mód van rá. alakítsunk ki gravitációs anyagmozgatást ; a munkafolyamat legyen egyenesvonalú és egyszerű, lehetőleg rövid és gyors zökkenőmentes ; az anyagmozgatás módja legyen rugalmas, minimális munkaigényű, alkalmazkodjék könnyen a gyártmányfejlesztés igényeihez. A belső anyagmozgatás szervezése sorozat-, illetve tömeggyártás esetén könnyebb, mert a grafikonok hosszú ideig használhatók, s általában csak a gyártás módosulásával szorulnak átdolgozásra Bonyolultabb a feladat nagyobb, viszonylag gyakran változó gyártmányválaszték mellett. Ha azonban korszerű matematikai eljárásokat veszünk igénybe, optimizálhatjuk a belső szállítást és a minimálisra csökkenthetjük az ezzel kapcsolatos kiadásokat. A lineáris programozási módszerek közül leggyakrabban a simplex módszert és a gyakorlatban „észak-nyugat“ módszer elnevezéssel ismert eljárást használják. A matematikai eljárások nem túlságosanmunkaigényesek, viszont felette gazdaságosak és célszerűek. Való igaz, ma még nem minden vállalat vehet igénybe matematikai eljárásokat a belső anyagmozgatás megtervezéséhez, nem minden gazdasági egység engedheti meg magának, hogy számítóközpontok közreműködését kérje, de megfelelő tájékozottság mellett, az általános vezérelvek, néhány alapvető kérdés ismeretében célszerű és pontos anyagmozgatási grafikont szerkeszthet bármely felkészült termelési szakember. Egy ilyen, tudományos alapos ággal kidolgozott anyagmozgatási, belső szállítási grafikon segítségével jelentős tartalékokat szabadíthatnak fel szinte kivétel nélkül minden iparvállalatban. Dr. Dumiru Geogeta egyetemi epadétaház LEHETNE-E OLCSÓBBAN ? ANYAGMOZGATÁS ÉS TERMELÉS FIATAL TRAKTORISTÁK INDULÁSA, INDÍTÁSA A két csíki medence — Alcsik és Felcsik — termelőszövetkezeteit kiszolgáló Csíkszeredai Mezőgazdasági Gépesítési Vállalat szakembergárdája ez év nyarán 48 fiatallal gyarapodott. Valamennyien a vállalat költségén, hároméves szakmai iskolában sajátították el a mesterséget, közülük 47 munkába is áll ; a hiányzó, Ferenc Csaba felmondó levelét a vállalat személyzeti osztályának a főnöke mutatta. Ebben arra hivatkozik a frissen végzett traktorista, hogy nem szereti a szakmáját, ezért hajlandó vállalni taníttatása költségeinek a visszatérítését is. A vállalatban a 47 fiatal idestova három hónapja dolgozik. Nem hosszú idő ugyan, de elegendő a legáltalánosabb vélemények megfogalmazására, s ezek kedvezőek mind a szakmai felkészültséget, mind a munkával szembeni magatartást illetően. KIBŐL LESZ TRAKTORISTA ? Mint mondottuk, a 48 frissen végzett szakmunkás a Csíkszeredai vállalat költségén tanult a székelyudvarhelyi és a sáromberki szakiskolában. A hároméves szakmai iskolába való bejutást felvételi vizsga előzte meg , az erre való toborzást a vállalat alkalmazottai végezték, helyenként a néptanácsi szervek segítségével. A toborzáskor figyelembe vették a jelöltek lakhelyi hovatartozását is, igyekeztek olyan falvakból fiatalokat toborozni, amelyekben három év múlva traktoristákra szükség lesz. A sikeres felvételi után a tanulók szerződést kötöttek a vállalattal, és kötelezték magukat, hogy az iskola elvégzése után három évig ott vállalnak munkát, ellenkező esetben megtérítik a taníttatás költségeit. A vállalat illetékesei elmondották, hogy egyre nehezebben tudják teljesíteni a beiskolázási tervet; ebben az évben a meglévő tizennégy helyre nem jelentkezett elegendő csíki fiatal, más vidékekről származókkal kellett kiegészíteni a létszámot. Az is kiderült a beszélgetésből, hogy mezőgazdasági szakiskolába legtöbbször az általános skolák leggyengébb tanulmányiredményeket elérő tanulói mennek, s mint az ezévi példa is igazolja : elégtelen számban. Véleményünk szerint nagyobb figyelmet kellene szentelni a szakember utánpótlásra, az eddigi kampányszerű munkát állandóbb jellegűvé, átgondoltabbá tenni. Mire is gondolunk ? Arra például, hogy már a nyolcadik osztály elején a vállalat szakemberei lépjenek kapcsolatba a falusi iskolák vezetőivel, a tanulókkal, a tanulók szüleivel, és föltétlenül a termelőszövetkezetekkel, igyekezzenek idejében ismertetni a vállalat szükségleteit, elvégezni a munkaerő toborzással együttjáró hírverést. Egy átgondoltabb, hosszabb lefolyású toborzás eredményeként minden bizonnyal javulna a helyzet, s nem fordulna elő az, hogy a csíki falvak több mint hetvenezer főnyi lakosságából ne lehessen 14 traktorista jelöltet találni. HÁROM ÉV VAGY TÍZ HÓNAP ? De a traktoristák kiképzésének van egy másik, gyorsabb és — úgy tűnik — a vállalat szempontjából előnyösebb (biztosabb, olcsóbb) útja is : a tíz hónapos traktorista iskola. Ide azokat a fiatalokat veszik fel, akik elvégezték az általános iskolát, s túl vannak a katonaságon is. Nagy többségük korábban valamilyen munkahelyen szakképzetlen munkát végzett, sok közülük termelőszövetkezetekben dolgozott. Egy részük családos ember. Többen is hangsúlyozták a vállalat székhelyén, hogy sokkal fegyelmezettebbek a munkában, mint a hároméves szakiskolát végzett fiatalok. Mi az indoklás ? Elsősorban az életkorból, családi helyzetből fakadó magatartásformák különbözőségére utalhatunk. A szakmai iskolát végzett fiatalok átlagos életkora 18 év, míg a tíz hónapos tanfolyamon szakképesített traktoristáké 25. Érettebbek, komolyabbak, megfontoltabbak, fegyelmezettebbek. Különösen a családosok esetében létszükséglet a munka, a minél nagyobb kereset ; érthető, ha komolyabban veszik a feladatokat. Még egy nyomós érv szól a „tíz hónaposok“ mellett. Ez pedig a vállalat szempontjából döntő, hiszen a belőle fakadó gond egészen a legutóbbi időszakig szinte megoldhatatlannak látszott. A munkaerő állandósításáról van szó. A Csíkszeredai vállalat az évek során többszáz fiatal szakképesítésének a költségeit fedezte. Ezeknek ma alig egyharmada a vállalat alkalmazottja, nagyrészük a faipari gépesítési vállalat, a helyiipari vállalat, a faipari kombinát dolgozója. Csak az elmúlt évben körülbelül 150 fiatal ment el és jött a vállalathoz vállalattól. Bárki egyetért azzal, hogy nem mindegy, ha egy traktort tízen „kezelnek“, vagy pedig egyetlen ember gondjaira bízzák Mint ahogy az sem kétséges, hogy egy összeforrott, a feladatokra gyorsan reagáló munkaközösség kialakítása csakis állandósított dolgozókkal lehetséges. Hogy a vállalati költségen kitanított szakemberek elvándorlásából az AMGV-t ért veszteségekről ne is szóljunk. Nos, az a helyzet, hogy a szakmai iskolát végzett fiatalokból kerülnek ki az „elvándorlók“ , illetékesek véleménye szerint a katonaság után alig 25—30 százalékuk tér vissza a vállalathoz. Mivel a képesítésük lehetővé teszi a lakatosként, szerelőként való elhelyezkedést , nagyrészük a szerződéses határidő lejárta után hátat fordít a taníttató vállalatnak és könnyebb munkát keres. A „tíz hónaposok" csak traktoristaként alkalmazhatók, többek között ezért is ritkább a soraikban a munkahely változtatás. Véleményünk szerint a szakmai iskolába való toborzás gyenge hatásfokának egyik okát éppen a vállalat illetékeseinek magatartásában kell keresni : érthető indoklással a tanfolyamosokat részesítik előnyben, bennük jobban bíznak. ELŐNYÖK A TUDÁS JAVÁRA A szakma elsajátításra fordított időkülönbözet mégis megmutatkozik a „háromévesek“ előnyére. A három éves iskolát végzett szakember elméleti ismeretei sokkal gazdagabbak a tanfolyamon tanult kollegáikénál, a gyors javításoknál is inkább lehet rá számítani, a téli időszakban végzett műhelymunkákról, nem is beszélve És még valami : a vállalat gépparkjába állandóan érkező bonyolult, finom és költséges gépek kezelését csakis az előbbiekre bízzák, bízhatják. Nem vitás tehát, hogy a vállalat vezetőségének kikre kell alapoznia a jövőbeni feladatok teljesítéséhez szükséges szakember gárda kialakításakor. A jövő mezőgazdaságában — de már egyre inkább napjainkban is — csakis a sokoldalúan képzett, a gépek változatos skáláját értő, azt kezelni, gondozni tudó mezőgazdasági gépesítési szakemberre lehet számítani. A csíki medencében sokrétű, változatos a mezőgazdaság. A kalászosok mellett kiterjedt területeken termesztenek burgonyát, cukorrépát, más ipari növényeket, takarmányféléket, a vidék állattenyésztése jóhírű, nagy hagyományokkal rendelkezik. Bár jelenleg csak a kalászosok termesztése mondható teljes egészében gépesítettnek, egyre több burgonya- és cukorrépaszedőgéppel, traktorvontatású kaszálóval, rakodó- és szállítóeszközzel rendelkezik a Csíkszeredai ÁMGV, s újabb és újabb, eddig ismeretlen, nagyhatásfokú gépek érkeznek. Ezeknek az irányítása, gondozása, megfelelő kihasználása egyre több elméleti és gyakorlati ismeretet, hozzáértést követel. Tehát egyre több jól képzett szakembert. De a bonyolult és drága gépek kihasználása nemcsak ismereteket, hanem fegyelmet, komolyságot, pontosságot is követel. A végső megoldás — ezt a vállalat vezetői is hangsúlyozták — nem lehet más, mint a szakiskolát végzett fiatalok állandósítása, a közösségbe való illesztése. Biztatónak mondható hát az 1970-es év. Már a bevezetőben jeleztük, hogy a 48 frissen végzett szakember közül 47 három hónapja dolgozik. Munkájukkal sikerült máris kivívniuk társaik megbecsülését. Ugyancsak bíztató, hogy a korábban katonai szolgálatra eltávozott 15 fiatalember közül ez évben 13 visszatért a vállalathoz. Míg az elmúlt évben 150-en távoztak más munkahelyre, az idén szeptemberig alig valamivel több mint tízen mentek el. A megfelelő szakmai képzettséggel rendelkező dolgozók állandósításában jó eszköznek bizonyult a múlt év novemberében bevezetett új fizetési rendszer, amelynek hatását, éppen a fenti adatok bizonyítják. AzÁMGV-k tevékenységének ez év tavaszán történt átszervezése, az ÁMGV-k ésa termelőszövetkezetek szorosabbra vált kapcsolatai, s ennek a szakembereket is érintő változásai ugyancsak a munkaerő-állandósítás hatékony eszközeinek bizonyultak. Ami pedig a szakiskolát alig végzett fiatalok munkába állítását, a közösségbe illesztését illeti, véleményünk szerint nagyobb figyelmet kell szentelni a kérdés pedagógiai, pszichikai oldalának. A fiatal érezze, hogy szeretettel fogadták, hogy számítanak rá, hogy szükség van a munkáján, hogy megbecsülik a jó munkát. A fiatal dolgozók nevelésének a munkahelyen is folytatódnia kell, ha más módszerekkel is mint az iskolában, de ugyanolyan hozzáértéssel, jóindulattal, igényességgel, türelemmel. Kálmán Gyula FÖLDMŰVES GÉPÉSZEK A fiatal gépészek jó munkájának is szövetkezetben jól haladnak az tulajdonítható, hogy több termelőőszi mezőgazdasági munkával Buzău fejlődése napjainkban következett be, iparának fejlődési üteme meghaladja az országos átlagot. Ezzel egyidejűleg fejlesztik, korszerűsítik a várost is. Az idén csaknem 800 lakóházat adtak át rendeltetésének s megkezdték a 14. számú mikrónegyed építését, amely összesen 4000 lakást számlál majd. 1970. OKT. 18., VASÁRNAP A MUNKÁSOSZTÁLY, A PÁRT ÜGYÉNEK ODAADÓ HARCOSAIRA EMLÉKEZÜNK Ocskó Teréz Ocskó Teréz 1917 szeptember 23- án született, a Temes megyei Dragsinán. A szükség arra késztette, hogy már zsenge gyermekkorában, amikor a vele egykorúak még az iskolapadban ültek, munkát vállaljon. A temesvári Standard harisnyagyárba szegődik el munkásnőnek. Még nincs tizenöt esztendős, amikor megismeri a munkásság nehéz életét s kapcsolatba jut a munkásmozgalommal. Szüntelenül olvas, képezi magát, marxista irodalmat tanulmányoz, forradalmi verseket és énekeket tanul. Szerény kis szobája ebben az időszakban gyakran illegális ifjúkommunista gyűlések színhelye, ahol a Bega-parti város üzemei és gyárai pártvezette ifjúmunkásainak problémáit vitatják meg. Ocskó Teréz teljes elhatározással készül fel a nagy küzdelemre a munkásosztály forradalmi mozgalmában. A kommunisták és KISZ-tagok oldalán lelkesen vesz részt a gyári munkásnők akcióiban gazdasági és politikai követelések teljesítéséért. Különböző feladatokat kap a Kommunista Ifjúsági Szövetségtől és a szakszervezettől, s megbízatásait mindenkor hozzáértéssel és odaadással teljesíti. 1933-ban a KISZ tagjainak soraiba lép. A KISZ abban a periódusban, a párt utasítására — a párt által létrehozott és vezetett más tömegszervezetek oldalán — élénk tevékenységet fejt ki a fasizmus és a háborús előkészületek leleplezéséért, s azért, hogy az ifjúságot mozgósítsa , vegyen részt az egész nép küzdelmében. A Román Kommunista Párt városon és falun egyaránt, bevonta az ifjakat a tüntetésekbe, a sztrájkokba. Ocskó Teréz forradalmi elhivatottsággal, agitátorként és szervezőként dolgozik ekkor az ifjúmunkások soraiban. 1936-ban nagy megtiszteltetésben részesül : felveszik a kommunista pártba. Ez több feladatot, nagyobb felelősséget jelent számára. A Standard gyárban erőteljes sztrájk robban ki. Ocskó Teréz ezúttal ismét bizonyságot tesz nagyszerű szervezőképességéről. A sztrájk a munkások harci szolidaritásának erős megnyilvánulását jelentette, s hozzájárult ahhoz, hogy a kommunista párt növekvő befolyáshoz jusson a dolgozók soraiban. A nehézségekkel és veszélyekkel teli illegális pártmunka Ocskó Teréz személyében megbízható aktivistával gazdagodott. Beválasztják az RKP Temes megyei bizottságába s ennek keretében a műszaki tevékenység vezetésével bízzák meg. Munkája eredményeként 1937—1939-ben a műszaki szektor kommunistái sok illegális nyomtatványt készítenek, s ezek révén terjesztik a tömegek körében az RKP felhívását a hitlerizmus, a fasizmus elleni átfogó harci front megalakítására, amely védelmezze az ország függetlenségét és szuverenitását, a román nép nemzeti létét és érdekeit, síkraszálljon az ország érdekeinek elhárulói ellen. Románia hitlerista leigázása ellen. Ocskó Teréz más feladatokat is magára vállalt. Vezette a Vörös Segély bánsági szervezetét, amely hatékony segítséget nyújtott a moftanán, Dicsőszentmártonban és másutt bebörtönzött kommunista és antifasiszta foglyoknak. . 1938-ban a Bánát területi pártbizottság tagjaként a temesvári, aradi és resicai szakszervezeti szervezetek irányítását végzi. Gyakran vesz részt a bánsági városok szakszervezeti otthonaiban rendezett gyűléseken, s ismerteti, hogy milyen álláspontra helyezkedik a kommunista párt az ország politikai életének nagy horderejű problémáiban. Később új munkakört bíz reá a párt : az együttlakó nemzetiségek körében folytatott politikai tevékenységet. Ettől kezdve bejárja a bánsági városokat-falvakat, ismerteti az emberekkelaz RKP politikai irányvonalát. Ocskó Teréz egyike azoknak a kommunista harcosoknak, akik igazi hazafiakként, minden erejükkel és hozzáértésükkel szervezték a néptömegek tiltakozó akcióit 1940 szeptember elején, amikor a bécsi döntéssel elragadták és a horthysta Magyarországhoz csatolták Románia egy részét. 1940 október elején újabb megbízatást kap : szerveznie és vezetnie kell az aradi ITA és ASTRA gyárak munkásainak tevékenységét. Munkához is lát, de a gyilkosok letartóztatják. Ocskó Teréz feladatteljesítés közben, igazi hősként esett el a fasizmussal vívott harcban. A legionáris rendőrségen szadista, vadállati módon megkínozták a fiatal forradalmárnőt, őt azonban a legszörnyűbb kínzások sem törték meg, nem árulta el elvtársait. 1940 október 16-án a kegyetlen vasgárdista gyilkosok, a légionáriusok aradi „zöld házában" szörnyűséges módszerekkel oltották ki Ocskó Teréz életét. Hősi halálának 30. évfordulóján kegyelettel emlékezik meg róla hazánk egész népe. Simó Donca 1910-ben, abban az esztendőben született, amikor a romániai munkásmozgalom szervezeti életében jelentős fordulat állt be. Az 1907 és 1910 közötti események, a proletariátus osztály öntudatának növekedése előkészítette a talajt a munkásosztály politikai pártjának újjáalakítására. Az újjáalakítási kongresszus után a Romániai Szociáldemokrata Párt vezetésével fokozódik a munkásosztály harca, fellendül a sztrájkmozgalom. Az 1910—1913 közötti időszakból például 215 sztrájkról tudunk, amelyeken 49 950-en vettek részt. A még alig felcseperedett Donca — 12 éves korában már egy szőnyegkészítő műhelyben dolgozik — nyiladozó értelme a társadalmi igazságtalanság, a munkás emberek kegyetlen kizsákmányolását regisztrálja. S amikor 17 éves korában a fővárosba kerül, keserűen győződik meg arról, hogy akárcsak szülőfalujában Bazargic mellett, városon is verés és börtön jár annak, aki szót mer emelni a kizsákmányolás ellen. Ez a felismerés erősíti benne azt a vágyat, hogy ő is szervezetten harcoljon a kizsákmányolt dolgozók helyzetének megváltoztatásáért, s ez a vágy irányítja lépteit a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. Ezzel a lépéssel új korszak kezdődik életében. A KISZ keretében kapott megbízatásai folytán egyre szorosabb kapcsolatba kerül a műhelyek dolgozóival s napról-napra egyre mélyebben ismeri fel saját élete értelmét, célját. Tisztában van a harc veszélyével, de éppen a szabad élet szeretete, a szolgaság gyűlölete ad számára erőt, hogy felülkerekedjék az önmagaféltésen. Közben férjhez megy. Gyermeket vár. S ekkor, az első gyerek várásának boldog napjaiban csap le reá a sziguranca. Büszkén, emelt fővel tűri a kínvallatást, áruló szó nem hagyja el ajkát. Egy esztendei börtönre ítélik. Büntetését a komor, nyirkos konstancai börtön falai között tölti le. Itt, a sötét cellában hozza világra kisfiát. A végtelennek tűnő esztendő leteltével Donca újra harcba áll. A párt felelősségteljes, nehéz feladatot bízott rá. Két másik elvtársával együtt illegális nyomdát kellett szerveznie. A Grivica negyedben, egy szatócsbolt fölött kezdte meg működését a titkos nyomda. Innen, ebből a jelentéktelennek látszó szatócsboltból áradt szét naponta a párt szava. Miközben a sziguranca emberei veszett dühvel keresték a párt nyomdáját, a lelkes kis kollektíva fáradságot nem ismerve dolgozott. Ebben az időszakban az uralkodó osztályok egyre nyíltabban adták tanújelét annak, hogy az ország fasizálására törekszenek. A párt a kőolajipari és vasúti dolgozók 1933-as hősies harcában szerzett tapasztalatokkal gazdagodva, a tömegek körében megnövekedett befolyásával és tekintélyével tevékenyebben irányította a munkásegység megteremtését, s azon fáradozott, hogy a munkásosztály köré tömörítse mindazokat a társadalmi rétegeket és kategóriákat, amelyek érdekeltek voltak az ország demokratikus fejlődésében, a béke megvédésében, a széles körű népfront összekovácsolásában. A titkos nyomdából jutott a gyárakba, az üzemekbe, a falvakra a párt szavát tartalmazó sokezer kiáltvány, egyengetve ezzel is a dolgozók harci egysége megteremtésének útját. A fasiszta rendőrség azonban egy éjszaka rátört a nyomdára, s miután vandál rombolást végeztek, Simó Doncát másik két társával együtt véresre verték s letartóztatták. Ismét a szigurancára került. Újra kezdődött a vallatás, a verés, ám Donca ezúttal is hallgatott. Tíz esztendei nehéz börtönre ítélték. A kegyetlen bánásmód, a mostoha börtön-körülmények aláásták egészségét. S noha a kommunista foglyok között lévő orvosnők, akik tudatában voltak, hogy Doncának sürgős sebészeti beavatkozásra van szüksége, állhatatosan követelték a börtön igazgatóságától, szállítsák kórházba, a börtönorvos szerint nem volt ok „sietségre". Amikor pedig végül is, már magas lázzal, Bukarestbe szállítják, késő, 1937 júniusában halt meg. Simó Donca egyike volt azoknak a hős antifasiszta ifjúkommunistáknak, akik a dolgozók igaz ügyének diadalra jutásáért harcoltak. Születésének 60. évfordulóján tisztelettel adózunk emlékének. Diószegi Anna Simó Donca