Előre, 1970. november (24. évfolyam, 7149-7173. szám)
1970-11-22 / 7167. szám
ELŐRE 2. oldal Saját erőből OLCSÓABK ÉS KORSZERŰ GÉPEK, FELSZERELÉSEK Amikor annak idején egyes üzemekben, közöttük a brassói traktorgyárban is, előállítottak saját céljaikra néhány gépet és felszerelést, nem is gondoltak arra, milyen messzemenően kiható kezdeményezést indítottak el. Akkor csupán a pillanatnyi szükség megoldására gondoltak, arra, hogy e felszerelések segítségével meggyorsítják a termelést. A megyei pártbizottság felfigyelt a kezdeményezésben rejlő lehetőségekre és támogatta azt. A Brassó megyei üzemek közül a későbbiek során is különösen a traktorgyárban fejlesztették a házi gépgyártást. Az idén például az üzemben gyártott gépek és felszerelések értéke 35 millió lejt tesz ki. A következő ötéves tervben pedig évente 50 millió lej értékben akarnak saját céljaikra felszereléseket és gépi berendezéseket készíteni. Jelentősége van a kezdeményezésnek abból a szempontból is, hogy csökkent az importált gépek és felszerelések száma. Jellemző adat: az 1953—1970 közötti időszakban az üzemben gyártott több mint 3000 gép és berendezés közül 580, amelynek értéke 174 millió lejt tesz ki, eredetileg behozatalként szerepelt az üzem beruházási tervében. A fenti számadatok önmagukban is sokat mondanak arról, hogy milyen értékes az üzem dolgozóinak és a műszaki értelmiségieknek az erőfeszítése azért, hogy saját erejükből is előrelepdítsék a gépesítést és a munkafolyamatok automatizálását. A traktorgyár vezetősége kiváló szakembereket, — mérnököket, technikusokat, a legjobban képzett szakmunkásokat — osztott be a karbantartást és főjavításokat végző részlegre, ahol a saját erőből előállított gépeket és felszereléseket is kivitelezik. A gyárban például automata és félautomata gépsorokat szereltek fel az új hőkezelő részlegen és a kovácsműhelyben. Ha az összes gépet, felszerelést külföldről kellett volna behozni, kétszer annyiba kerül az üzemnek. Mozgósították a helyi erőket, külön szakember csoportot létesítettek, amely közvetlenül foglalkozott a kérdéssel. Tervező és kivitelező részlegek alakultak. Az akcióban több mint száz dolgozó vett részt, köztük a legtehetségesebb mérnökök is, akik a kapott műszaki dokumentáció alapján elkészítették a berendezések rajzát, a karbantartó részleg dolgozói, pedig kivitelezték a gépeket. A munkálatok során számos műszaki kérdést sikerült az eddiginél jobban megoldani és javítani az eredeti elképzeléseken, mert végig szorosan együttműködtek a tervezők és a kivitelezők, így például az eredeti dokumentáció alapján egyesek, kezdetben költségesebb és bonyolultabb megoldásokat ajánlottak a tervrajzokban. Miután azonban elemeztek minden egyes rajzot, a műszaki tanácsban, sokkal egyszerűbb megoldásokat találtak. A termelési folyamat állandó tökéletesedése, az automatizálás kiterjesztése megkövetelte a karbantartóktól, hogy egyes helyeken rátérjenek a géprészek tipizálására, amely nagyobb lehetőséget nyújt a berendezés kihasználására és könynyebbé teszi a karbantartást. Az általános jellegű alkatrészek tipizálásával sikerült elérniük, hogy felére csökkentették az elkészítéshez s a javításhoz szükséges időt. Az üzem dolgozói olyan gépeket is előállítottak már, amelyek nemcsak elérték a hasonló külföldi gépek és berendezések teljesítményét, de a különböző tökéletesítésekkel túl is szárnyalták azt. A vasöntöde számára készített kemencék termelékenysége óránként tíz tonnával nagyobb, mint a régi kemencéké, ugyanakkor 15 százalékkal csökkent a fajlagos tüzelőanyag-fogyasztás, az öntvények minősége pedig összehasonlíthatatlanul jobb, mint a régi kemencéknél volt. Jó eredményekre vezetett az az intézkedés is, hogy saját céljaikra készített gépi berendezések főjavítását ugyanaz a munkacsoport végzi, amely az illető gépet vagy berendezéstelőállította. Mi következett ebből? A munkacsoport már a gépek kivitelezésekor minden egyes alkatrész működési-üzemeltetési tulajdonságát tanulmányozza és ha úgy látják, hogy valami nem megfelelő, újra elkészíttetik, mert tudják, hogy a főjavításnál az ő bajuk gyűlik meg vele. Másik előnye a fenti eljárásnak az is, hogy a főjavítás alkalmával számba vehetik a berendezés esetleges hibáit, egyes alkatrészek kopási százalékát és javaslatokat tehetnek — tesznek is — újabb, kedvezőbb gyártási megoldásokra. Mindez azonban feltételezi, hogy a karbantartási részlegen alaposan felkészült emberek dolgozzanak, hogy alkotó együttműködés alakuljon ki a tervezők és kivitelezők között. Ez meg is van a traktorgyárban. A traktorgyár példáját Brassó megye más üzemei is követik, ahol a lehetőségeknek megfelelően kisebb vagy nagyobb mértékben sikerült saját erőből elősegíteni az üzemben a műszaki haladást, a termelési folyamat gépesítését és automatizálását. Gyümölcsöző eredményekre vezet tehát, ha az üzemek műszaki értelmisége, szoros együttműködésben a kivitelezőkkel a részlegek dolgozóival , megoldást keres a termelési folyamat tökéletesítése során felmerülő kérdésekre. ALBERT ILONA A BRASSÓI TRAKTORGYÁR TAPASZTALATAIRÓL TV-LÁTOGATÓBAN (folytatás az 7. oldalról) film. A főpróbán sorra vonul el előttünk a Sütő András szülőfaluja, a zilahi pionírház, a magyargyerőmonostori népdalénekesek, a nótázó váradi színészek, majd egy későbbi adásba tervezett balett következik, közben a jelenlevők egy percre két táborra oszlanak, azon vitatkozva, hogy a férfitáncos kövér-e vagy izmos, végül megegyeznek, hogy a testalkató semmi esetre sem baletttáncosé, ezután ismét balett más párral, most mindenki egyetértésben szidja az operatőrt, mert sokszor nem látszik a táncosok lába. Egy kolléganő stopperórával méri a filmek időtartamát, amikor a végén összeadja a perceket, kiderül, hogy hosszú a műsor, mert bele kell még kalkulálni a bemondó összekötő szövegét, amit ezután ír meg. Az előre megszabott határidő túllépése felboríthatja az aznapi egész tévéműsort. Ritka eset, de előfordul, hogy műsor közben beszól a szolgálatos titkár, húzni kell az időt. Így történt nemrég, a magyar adás közben, amikor egy közvetítés hamarabb véget ért, mint ahogy számították, ezért ki kellett tolni az időt hosszabb összekötőszöveggel, vontatottabb beszédritmussal. A főpróba után rögtönzött gyűlés következik a szerkesztőségben a műsor véglegesítésére. A főszerkesztő ismét összead, kivon, nem jön ki a számítás, húzni kell valamelyik filmből; a szerzők bizonygatják, miért nem lehet éppen az ő művükből vágni, ez már ismerős■ szöveg, kezdjük magunkat saját szerkesztőségünkben érezni. A rovatvezető szerkesztőnő izgatottan vár holmi telefonhívásokat, mondván, hogy meg kell érkezniük a vidéki munkatársak híradó filmjeinek, amelyek vasárnap kerülnek adásba. Egy év alatt máris kiépült a külső munkatársak hálózata, számunkra is ismert nevek már Tóth László, Fóris Pál, Szabó Tamás, Popa Iosif, Dóczi Lajos, Kisfalussy Bálint (mint tévériporter is) Bertalanffy Emil, Lupas Gheorghe, Jelenschi Andrei. . A rövid munkaülés végén még rövidebb vita következik, hogyan tegyék ünnepélyessé a mai adást. A főszerkesztő konklúziója : nincs szükség semmilyen ünneplésre, esetleg néhány szál virágot tegyünk a bemondó asztalára. Mikor eljöttünk, nem tisztázódott végleg a kérdés, de mi remélni szeretnénk, hogy ma délben nemcsak papírok lesznek a két bemondó asztalán, mert meggyőződésünk, hogy az a négy szerkesztő, aki egy évvel ezelőtt nekivágott az útnak, a mostani 14 tagú közösség, s valamennyi őlet segítő munkatárs megérdemel egy csokor virágot azoktól, akik a képernyő másik feléről figyelik igen nagy rokonszenvvel nemes munkájukat. 150 millió lejjel egészítik ki az árvízkárosult megyék költségvetéseit A Minisztertanács jóváhagyta az árvízkárosult megyék költségvetésének 150 millió lejjel való kiegészítését. Ebből az összegből Szatmár, Beszterce-Naszód, Iasi, Galac, Maros és Szilágy megyéknek juttatnak nagyobb alapokat s ezekből fedezik azokat a kiadásokat, amelyeket a helyi szervek eddig és még az év végéig az utak, hidak és az állami tulajdonban levő lakásalap kijavítására, szociális-kulturális létesítmények — iskolák, óvodák, kulturotthonok stb. — építésére és a közszolgáltatási hálózatra fordítanak. Ezzel egyidejűleg a helyi szervek különböző anyagokat ‘éss be-, rendezéseket is kapnak a munkák elvégzéséhez. Ezeket az újabb intézkedéseket megelőzően, állami alapokból terven felül 5000 lakást építettek az árvízkárosultaknak, akiket pénzzel és építőanyaggal is támogattak. A MAROSVÁSARHELYI ÍRÓI EGYESÜLET A MAGYAR NEMZETISÉGŰ DOLGOZÓK MAROS MEGYEI TANÁCSA A Román Kommunista Párt megalakulása 50. évfordulója köszöntésére a VIATA ROMANEASCA és azIGAZ SZÓ szerkesztősége IRODALMI ESTET RENDEZ 1970 november 25.-én 18 órai kezdettel a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében Műveikből felolvasnak : Zaharia Stancu akadémikus, az írószövetség elnöke, Florenta Albu, Bajor Andor, Vlaicu Barna, Bodor Pál, Radu Boureanu, Deák Tamás, Éltető József, Virgil Georgiu, Traian Iancu, Lászlóffy Aladár, Remus Luca, Márki Zoltán, Panek Zoltán, Petru Popescu, Guga Romulus, Sütő András, Szász János, Székely János, Virgil Teodorescu. Bevezetőt mond Radu Boureanu, a Viata Romaneasca főszerkesztője és Hajdú Győző, az Igaz Szó főszerkesztője Közreműködnek: Erdős Irma, Mihai Ginculescu, Dora Ivanciuc, Nemes Levente, Mariana Stere a Marosvásárhelyi Állami Színház művészei. 1970. NOV. 22., VASÁRNAP ENGELS a munka társadalom- és személyiségformáló szerepéről Friedrich Engelsnek, a proletariátus kiváló tudósának és tanítómesterének másfél évszázados születési évfordulóját ünnepli a haladó világ. Gazdag élete során számos művetírt, amelyekben a filozófiai, gazdaságtani, etikai, szociológiai és más kérdések elmélyült tudományos elemzését adta. Barátjával és harcostársával, Marxszal közösen dolgozta ki a tudományos szocializmust, együtt küzdöttek a munkásosztály felszabadításáért, a kommunizmusért. Fegyelmezettsége, hivatásérzete és munkaszeretete messze földön ismert volt. .Élete utolsó pillanatáig a felelősséggel végzett munka nagyszerű példaképét nyújtotta, írásaiban előszeretettel idézte azokat az írókat, költőket, akik a munkát dicsőítették. Engels egységes elméleti képbe foglalta a munka társadalom- és személyiségformáló szerepét. Különösen napjainkban, a szocialista tudat formálásának, az új ember kialakításának körülményei között előtérbe kerülnek és nagyon időszerűek Engels munkaerkölccsel kapcsolatos nézetei. A történelmi materializmus tudományos sokoldalúsággal vizsgálta és bizonyította a munkának az emberi társadalom létrejöttében és fejlődésében betöltött szerepét. S ezen elemzés végkövetkeztetése az, —Engels megfogalmazása szerint —, hogy az egész emberi társadalom története nem más, mint a munka története. A munka — legyen akár fizikai, akár szellemi — döntő befolyást gyakorol az ember gondolkodására, s fő tényezője a szocialista jellemvonások kialakításának, a helyes társadalmi magatartás-normák meghonosításának. Az építőmunka folyamatában az ember mindenekelőtt mint egyéniség érvényesül, mint cselekvő és a társadalom számára hasznos lény, aki egész rátermettségét, alkotó képességét a társadalom nagy érdekeinek szolgálatába állítja. Csak a szocializmusban válik a munka maradéktalanul az ember boldogságának forrásává, mivel itt — jobban mint bármely társadalomban — a munka az egyéniség kialakításának és fejlesztésének tényezője. A munka olyan jellemvonásokat ad az embernek, mint a hősiesség, az eltökéltség, az optimizmus, az emberekben, való bizalom. „Semmire selle, vagy jó, ha csak a magad Szart ára vagy jó" —- mondotta Voltaire. Ennek a mondásnak a bölcsessége kelt életre és válik mindegyre elevenebbé napjainkban, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséért kifejtett munkánkban. Engels, írásaiban mélyenszántó elemzését adta a munka társadalmi szerepének és előszeretettel idézte Goethének a szavait, melyek szerint „az ember a munka által tökéletesedik". A munka kapcsolat a természettel — írta Engels —, mivel a munka révén egyre közelebb jut az igazsághoz, a természet meghatározásaihoz és törvényeihez. Ahogy Goethe mondta „A munka élete alapjában nincsenek is más ismereteink csak azok, amelyeket munkával szereztünk — minden egyéb csak hipotézis, felhőkben lebegő iskolás civakodás anyaga, amely végnélküli logikai szóáradatként hömpölyög mindaddig, míg ki nem kísérletezzük és le nem rögzítjük. A különböző kételyeket csak a tevékenység oszlathatja el ..." Engels különösen kedvelte a nagy költő szavait: a munka nyomán „Poshadó mocsarak eltűnnek, szép szántóföldek támadnak a helyükön és pompás városok s ami a legfontosabb, maga az ember sem poshadó mocsár és ragályokkal terhes pusztaság többé ... áldott az, aki megtalálta munkáját, ne vágyódjon más áldásra. Van munkája, van életcélja". Bármilyen, a társadalom életére írta GÁL GYULA egyetemi előadó tanár a ható tevékenységnek — mivel emberi viszonyokat érintő erkölcsi mozzanata is van. A munka és az erkölcs főleg két vonatkozásban függnek össze. Egyrészt kölcsönhatásban állnak egymással: a munka befolyásolja, illetve végső soron alapvonásaiban meghatározza a társadalom és egyéneinek erkölcsi arculatát és mindez visszahat a munkatevékenységre. Másrészt az erkölcs, mint ahogyan Engels rámutatott, a munkához való közvetlen viszonyt is tükrözi. Az erkölcs értékmérő és szabályozó oldalának egységéből következik, hogy az adott társadalom, illetve annak egy-egy osztálya, amikor a munkáról — érdekeinek megfelelően —-erkölcsi ítéletet alkot, ezzel egyben meghatározott magatartást is megkövetel az egyénektől a munkával kapcsolatban. A konkrét közösség érdekeinek megfelelő ezen erkölcsi mércék és követelmények, azaz a közösség tagjainak ilyen irányú morális kötelességei kifejeződnek az erkölcsi rendszer részét képező munkaerkölcs elveiben és normáiban. A munkaerkölcs — mint ahogyan Engels kimutatta — mindenekelőtt a termelési viszonyoktól — ezzel kapcsolatban az osztálytársadalmakban az osztályhelyzettől — függ. A kizsákmányoló osztályoknál a különböző társadalmi rendszerekben a munka erkölcsi megítélése nemcsak különbségeket, hanem sok tekintetben közös vonásokat is mutatott, így például a fizikai munkát, amely a javak előállításában oly fontos szerepet játszik, a konkrét történelmi körülményektől függően különböző mértékben lényegében megvetették. Ez az erkölcsi elutasítás abból adódik, hogy a kizsákmányolók mások munkájából élnek, magukat megkímélik tőle. A fizikai munka megvetése mint ahogyan Engels kimutatta — egyes társadalmi rendszerekben nyíltan — mint például a rabszolgatársadalomban és a feudalizmusban — másokban leplezetten történt — mint például a kapitalizmusban. Az uralkodó osztályhoz tartozók szellemi tevékenységét a rabszolga-társadalomban magasra értékelték, a feudalizmusban a munka megvetése általában a szellemi munkára is kiterjedt. A kizsákmányoló osztályok munkaerkölcsének — mint ahogyan Engels vallotta— egyik legjellemzőbb vonása a képmutatás. Vagyis: a dolgozók felé hirdetett erkölcsi elvek, szabályok megkövetelése és az élősködő uralkodó osztály erkölcsi gyakorlata közötti ellentmondás. A tőkés rendszer reakciósabbá válásával erkölcse a munka vonatkozásában is egyre képmutatóbb lett. Ma is aktuálisak Engels sorai: „Ki kezeskedik a munkásnak, hogy aki dolgozni akar, munkát is kap, hogy a becsületesség, a szorgalom, a takarékosság és a többi erény, amelyet a bölcs burzsoázia ajánl neki, valóban a boldogság útját egyengeti-e neki ? Senki. A munkás tudja, hogy ma a legkisebb fuvallat, a munkaadó szeszélye, minden rossz kereskedelmi konjunktúra visszataszíthatja őt a vad örvénybe ... Tudja, hogy ha ma még meg is él, nagyon bizonytalan, vajon holnap lesz-e betevő falatja". A kizsákmányolt dolgozók minden társadalmi-gazdasági alakulatban alapvetően tehernek, szükséges rossznak érezték a munkát, amelyet kényszerűségből végeztek. Mint Engels kidomborította, a kizsákmányolt munka ellentmondása abban áll, hogy az ember lényegét jelentő legemberibb tevékenység, amellyel az ember a természettel szemben megvalósítja a szabadságát, tőle idegen és az őt leigázó, megnyomorító ellenséges hatalommá válik. Ez fejeződik ki minden osztálytársadalomban, a dolgozók ellentmondásos munkaerkölcsében. De mi lesz a munka jövője ? — tette fel a kérdést Friedrich Engels. A felvetett kérdésre maga a társadalom szocialista fejlődése adta meg a választ. Ebben a társadalomban új magatartás alakult ki a munkával szemben. A munka képesség szerinti elvégzése elsőrendű erkölcsi kötelessége a szocialista társadalom tagjának, mivel elsősorban aszerint ítélik meg, ahogyan végzi a munkáját. Ebben a társadalomban a munkához való viszony központi helyet foglal el, mert közvetlenül visszahat az anyagi viszonyok fejlesztésére és ezáltal a kommunizmus megvalósításának fő feltételévé válik. A szocialista tulajdonviszonyok gyökeresen megváltoztatják a munka jellegét. Ilyen körülmények között a munka közvetlenül társadalmi jelleget ölt. Az egyéni és társadalmi érdekek közti egység fokozatosan tudatára ébreszti a társadalom tagjait, hogy egyéni életük, boldogságuk döntő mértékben a társadalom fejlődésétől és erősödésétől függ. Mindez elősegíti a dolgozók személyiségének fejlődését, képességeik sokoldalú kibontakozását és alkotó munkára történő felhasználását. Mindezek tükröződnek a szocialista munkaerkölcs elveiben és szabályaiban is. A közösségi szellem, a humanizmus, a munkában való együttműködés és egymás kölcsönös segítése sokoldalúan szabályozza az emberek egymáshoz és a közösséghez való viszonyát. Ezt a munkát szabadon és meggyőződéssel, tudatosan végzik. A munka, mint az ember elsőrendű életszükséglete, természetesen ebben az összefüggésben is nem csupán fiziológiai szükséglet, az egészséges szervezet szükséglete, hanem alkotó, építő jellege is van. Az alkotókészség kialakítása a szocialista társadalom emberének formálásában és nevelésében alapvető cél. A Román Kommunista Párt X. kongresszusa különösen nagy fontosságot tulajdonít a szocialista munka alkotó jellege fejlesztésének. Szocialista társadalmunkban az egyén érvényesülése munkája minőségétől és mennyiségétől függ, attól,hogyan teljesíti a szocialista társadalom építésében ráháruló feladatokat. A munka ezáltal az egyén és a társadalom felemelkedésének az eszköze is. A munka társadalom- és egyéniségformáló szerepére vonatkozó engelsi nézetek aktualitása ma nagyobb, mint bármikor. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom széles teret nyit az alkotó munkának, a személyiség formálódásának céljai nem érhetők el enélkül. A szocialista demokrácia mélyülése tág teret nyit a társadalom szellemi és alkotó erőinek az érvényesítéséhez és feltételezi a dolgozók kezdeményezését, a tevékeny részvételt a társadalmi-kulturális életben. „Az ember önmagáért végzett munkája — állapította meg Nicolae Ceausescu elvtárs a Román Kommunista Párt _ Országos Konferenciáján — és a társadalomért végzett munka elválaszthatatlan egységet alkot, kölcsönösen feltételezi egymást, együtt szolgálja minden egyén javát és boldogságát, az egész társadalom haladását". Engelsre emlékezve, a munkát, annak társadalom- és személyiségformáló szerepét, az erről szóló engelsi nézetek időszerűségét hangsúlyoztuk. Ám a proletariátus kiváló tudósának, tanítómesterének és szervezőjének lenyűgöző az életműve, a munka szerepének elméleti kifejtése csak egy rész ebben a hatalmas műben. A munkásosztály ideológiája, a tudományos szocializmus egyik kidolgozójának emléke előtt mi, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építői a legméltóbban éppen jól végzett munkával tiszteleghetünk. A tudományos kutatómunka gazdaságossága (Folytatás az 1- oldalról) mely egységeknek , mint az előző időszakban, sőt zöldségvetőmagból háromszor annyit, de a szükségleteket még nem sikerült kielégítenünk. Az állategészségügyi rendeltetésű biológiai anyag termelése csaknem megkétszereződött; évente körülbelül 4 millió, kiváló hozamú fajbaromfi tojást szállítottunk keltetési célokra. A szakemberek egyöntetűen elismerik, hogy napjainkban a termelési technológia fejlesztése, a termelési folyamatok tökéletesítése és egyeztetése a műszaki adottságokkal, valamint a káderképzés javítása különleges fontossággal bír. Az akadémia kutatási egységei behatóan foglalkoznak a termelési technológiák különböző kérdéseivel. Ehhez jelentős anyagi alappal — 60 000 hektár szántóterülettel, 10 500 hektár szőlővel és gyümölcsössel, gépi eszközökkel, megfelelően felszerelt laboratóriumokkal, együttvéve 15 kutatóintézettel, 35 kísérleti állomással, kilenc kutatóközponttal rendelkezünk, s ide tartozik természetesen az Erdőgazdálkodási Tanulmányi, Kutató- és Tervezőintézet is a maga kísérleti állomásaival. Erőfeszítéseink nyomán sikerült tökéletesíteni bizonyos termelési technológiákat, főként a trágyázás, a vegyszeres növényvédelem, az öntözéses művelés, a homokos és szikes talajok hasznosítása terén. Sikerült javítani továbbá a korai zöldségtermesztés, az intenzív szőlő- és gyümölcstelepítés technológiáját, új technológiai eljárásokat kidolgozni a lejtős területek műveléséhez, a zöldség és gyümölcs tartósításához és hasznosításához, zamatos, száraz és félszáraz borok készítéséhez. Az állattenyésztésben javítottunk néhány nagyüzemi eljárást, a növendékállatok korai elválasztásának módszereit, biológiai készítmények előállításánakmódozatait, hogy mielőbb teljesen megszüntessük a behozatalt. A tudományos kutatómunka egyben részt vállalt a gépesítési technológiák tökéletesítéséből, hozzájárult bizonyos növényfajták termesztésének teljes gépesítéséhez, illetve a szőlő-, a zöldség,-,, a gyümölcstermesztés, az állattenyésztés, a talajjavítás fokozott gépesítéséhez, optimális karbantartási és javítási módszerek kidolgozásához. Az erdőgazdálkodásban kidolgoztuk a faállomány helyreállításának tökéletesebb rendszerét, megfelelő formákat találtunk a leromlott területek erdősítéséhez, kidolgoztuk a klónszelekció új módszereit. Javítottuk a vízgazdálkodási technológiákat, megállapítottuk a föld alatti és a felszíni vizek hidrológiai paramétereit, a vízforrások kiaknázásának, a vízvédelemnek az újabb módozatait stb. A megfelelő adatok és lehetőségek ismeretében országos vízgazdálkodási programot állítottunk össze. Ezt a párt- és államvezetőség jóváhagyta és megvalósítására nagy anyagi és emberi erőket, számottevő pénzalapokat összpontosítottunk. Kutatómunkánk eredményeihezkétségtelenül hozzátartozik agrárgazdasági szakembereink gyümölcsöző munkássága is. Az agrárgazdasági kutatók igen fontos szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelés szervezésében és profilhrozásában : közreműködnek a döntéshozatalban, előmozdították a technológiai folyamatok ésszerűsítését, az új szövetkezeti kalkulációs módszertechnika kialakítását, a farmok műszaki ellátásának optimalizálását, az információs rendszer tökéletesítését, végső fokon a gazdaságosság növelését. Hangsúlyozni kívánjuk viszont, hogy a mezőgazdasági tudományos kutatómunkában még sok a tennivaló. A kutatás több területen adósa a termelő egységeknek, ami főként szervezési okokra vezethető vissza. Az elmúlt öt esztendőben, noha a feltételek nem voltak kedvezőek — több aszályos év után az idén katasztrofális árvíz következett — szebb eredményeket is elérhettünk volna. Mint a mezőgazdasági tudományos kutatómunka egyik felelős tényezője elmondhatom : a lényeges problémák fontossági sorrendjét nem elég tudományos körültekintéssel állapítottuk meg, bizonyos párhuzamosságok is mutatkoztak, ami az emberi és anyagi erők szétforgácsolásához vezetett, gyenge volt a kapcsolat a kutató egységek között. A kutatás adósa maradt a termelő egységeknek néhány új, öntözéses művelésre szánt növényfajtával és hibriddel, bizonyos növények termesztésének teljes gépesítésével, állatfajták feljavításával, a takarmányalap fejlesztésének és a takarmányozás javításának hatékonyabb módszereivel stb. Az agrártudomány egyetemes tapasztalatait sem sikerült kellőképpen hasznosítani, nem vettünk igénybe olcsóbb és gyorsabb megoldást kínáló, a hazai viszonyok között is kitűnően alkalmazható eljárásokat. Végül pedig : a tudományos kutatómunka kapcsolata a döntésre hivatott szervekkel, a gyakorlati élettel, a termeléssel gyenge és szórványos volt. A jelzett hiányosságok nagy részét már akadémiánk megalakításával sikerült felszámolni. Az akadémia tudományos osztályai magukévá tehetik a tudományos kutatómunka legfontosabb kérdéseit, pontos célkitűzéseket szabhatnak a kutatóintézetek és kísérleti állomások számára, hathatósan szervezhetik és ellenőrizhetik az egész kutatást. Jelentős lépés történt a tudományos kutatás témakörének meghatározásában. A kisebb jelentőségű témákat komplex programokba foglaltuk, amelyek az összes természeti, gazdasági és műszaki tényezők, valamint kölcsönhatásaik figyelembe vételével globálisan és egységesen oldják meg adott nagy fontosságú célkitűzés egész problematikáját. Az idén például a kezdetben előirányzott csaknem 1000 kutatási témát 105 programba fogtuk össze, rendkívül időszerű célkitűzésekkel. A Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodási Minisztérium egyébként szerződést kötött valamennyire. Létrejött tehát a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásának újabb, hatékonyabb, felelősségteljesebb és operatívabb rendszere. Az RKP KB március 17—19-i plénuma nem véletlenül hangsúlyozta, hogy a kutatómunkához merészség, fantázia és felelősségérzet kell. A koordináló intézet és a kutatóprogram vezetője ebben a szellemben kapott teljes cselekvési szabadságot a káderek kiválasztásához. Az új ötéves tervben mindenekelőtt a tudományos kutatómunka gazdaságosságát tartjuk szem előtt. A „búzatermesztési program" megvalósítására például körülbelül 54 millió lejt ruházunk be, de teljesítésével 1 750 000 000 lej értékű termeléstöbblethez jutunk, vagyis minden beruházott millió körülbelül huszonkettőt hoz. Ezt a következőképpen kívánjuk elérni : a „búzatermesztési program" kutatási eredményeinek felhasználásával előirányzaton felül 2 350 000 tonna búzát termesztünk, tonnánként 500 lejnél kisebb önköltséggel. Az átlaghozam az állami mezőgazdasági vállalatokban eléri a 3300—3500 kilót, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a 2500— 2700 kilót — hektáronként 2,2—2,5 óra/tonna fogyasztás mellett. De megemlíthetjük ugyanakkor a „kukoricatermesztési program“-ot is. A beruházási előirányzat szerint 73 millió lej lesz, a termeléstöbblet viszont évente egymilliárd 900 millió, vagyis minden beruházott millió csaknem huszonötöt jövedelmez. A program végrehajtásával 1975-ben a következő átlaghozamokat mutatjuk fel : szárazműveléssel 3500—4000 kiló hektáronként, öntözéses műveléssel 6500—7000 kiló hektáronként, maximálisan 3,5 óra/tonna fogyasztás mellett. Messzemenően gazdaságosnak ígérkezik az öntözéses művelés bővítését szolgáló kutatóprogram. Modern megoldásokkal összesen 1 250 000 hektár területen nagy öntözőműveket alakítunk ki. A fajlagos beruházás csökkentésével 150 millió lejt takarítunk meg, ésszerű vízfelhasználással, az elszivárgás 50 százalékos leszorításával, a kezelőszemélyzet csökkentésével pedig további 20 milliót. Az öntözőmű-típus megváltoztatásával mintegy 15 százalékos többlettermeléshez jutunk. Gazdaságosabb lesz a sertéshústermelés : nagyüzemi tenyésztéssel hét lejes önköltség mellett állítjuk elő a sertéshúst és évente 200 millió lej többletjövedelmet érünk el. Fellendül a tojástermelés, mégpedig 15—20 százalékkal, ami 250 millió többletnyereséget kínál. Tervünk az, hogy 1975-ben a tojáshozam elérje a 230-at tyúkonként, a tojás önköltsége pedig darabonként 0,55 lej legyen. Többek között azért hoztuk fel e példákat, hogy meggyőzően érzékeltessük a kutatási programok célját, nemzetgazdasági jelentőségét, valamint azt, milyen messzemenő felelősséget vállaltak tudományos kutatóink, amikor szerződéses formában eddig csak az iparban elért növekedési ütemekre kötelezték magukat. A kutatóknak bátran bele kell vágniuk az új problémákba, gyors megoldást kell találniuk a legfontosabb termelési kérdésekre, s általában minden kutatási témát a gyakorlati alkalmazásig kell vinniük. Mozgósítanunk kell a tudományos kutatás összes erőit, tudományos hozzáállással, módszeresen és szüntelenül kell dolgoznunk, hiszen a mezőgazdaság az ország történetében példátlan segítséget kap : a rendelkezésünkre álló beruházások körülbelül 100 milliárd lejre rúgnak. Megvannak tehát a feltételek ahhoz, hogy széleskörűen előmozdítsuk a műszaki haladást, behozzuk a lemaradást és elérjük a legfejlettebb országok eredményeit. Mindent megteszünk, hogy a mezőgazdasági és az erdészeti tudományok a X. pártkongresszuson megjelölt feladatok színvonalán járuljanak hozzá az egész ország fejlesztéséhez, drága hazánk felvirágoztatásához.