Előre, 1970. november (24. évfolyam, 7149-7173. szám)
1970-11-26 / 7170. szám
XXIV. évfolyam 7170 $7. 6 oldal ára 30 ban! 1970. november 26., csütörtök TERV ÉS HATÁRIDŐ FELADATUNK BESZÉLGETÉS ION DOMINO mérnökkel, az Ipari Építkezések Minisztériumának főtitkárával — Jelentős beruházás várt reánk ebben az esztendőben, s gondjainkat még tovább szaporította a hatalmas tavaszi árvíz, amely nem csak akadályozta a jó munkát, de óriási károkat is okozott a nemzetgazdaságnak. A dolgozók, állami segítséggel és kitartó munkával, jórészt pótolták a veszteségeket, s mindent elkövettek az építőiparban is, hogy év végéig eleget tegyünk feladatainknak, teljesítsük az ötéves terv és az 1970-es év előirányzatait és üzembe helyezzük az év végéig átadásra beütemezett ipari egységeket. Tudjuk, hogy a hármas mérleg végleges adatai még módosulhatnak, de ugyanakkor feltételezzük, hogy már módjában áll elmondani : előreláthatólag hogyan alakul e fontos szektorban a feladatok teljesítése ? — Vannak olyan építkezések, amelyek jellegénél fogva különleges intézkedéseket igényeltek ? — Milyen következményekkel járhat az előkészületek elnapolása, elhanyagolása az építkezésekre nézve, és milyenekkel a felelős tényezők szempontjából ? — A rendelkezésünkre álló adatok valóban lehetővé tesznek már néhány előzetes megállapítást. De, mielőtt rátérnék ezekre, szükségesnek tartom röviden kitérni a felvetett kérdéssel szorosan összefüggő más problémákra is. A beruházások azok közé a nagyjelentőségű tényezők közé tartoznak, amelyek meghatározzák a nemzetgazdaság fejlődésének ütemét, arányait, s a legelőrehaladottabb műszaki újdonságok alkalmazásával, közvetlenül befolyásolják a szocialista termelés szakadatlan növekedését, tökéletesedését. Éppen ezért, a Román Kommunista Párt iparosítási politikája értelmében, a beruházási alapok évről évre növekednek. A jelenlegi ötéves terv (1966—1970) folyamán, a központosított alapokból eszközölt beruházások 1,5 százalékkal haladják túl a megelőző ötéves terv beruházásait. E feladatok teljesítésében különösen fontos szerep hárul az ipari építkezések minisztériumára, melynek tevékenységétől függ a nemzetgazdaság különböző iparágainak fejlesztését szolgáló új egységek kivitelezése, időben történő üzembehelyezése. Visszatérve a kérdés lényegére, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az ötéves tervünket már április végén teljesítettük. Év végéig, előzetes számítások szerint körülbelül hat milliárd lej értékű munkával tetőzzük meg azt. Az 1970-es tervünk az év folyamán jelentősen módosult — több mint 360 millió lejjel gyarapodott — de úgy véljük, mindenképpen megvalósítjuk, sőt, ha a számítások beválnak, egy százalék túlteljesítést is elérünk, ami tetemes összeget jelent. Ötéves tervünk méreteinek érzékeltetése céljából megemlíteném, hogy a minisztérium vállalatai 1350 új, a nemzetgazdaság fejlődése szempontjából jelentős termelési egységet építettek fel. Köztük például TÉLEN IS ERŐTELJES ÜTEMBEN ÉPÍTENI olyan méretű üzemeket, mint a Râmnicu-Vilcea-i, a pitesti-i, a marosvásárhelyi vegyipari kombinát, megoldottuk a slatinai alumínium üzem továbbfejlesztésének második és harmadik szakaszát, felépítettük a pitești-i személygépkocsigyárat, a iași-i műszáltermelő üzemet, az Építőanyagipari Minisztérium számára több cement és előregyártott elemgyárat építettünk, átadtuk a faipar máramarosszigeti, comanești-i, Turnu Severin-i új egységeit, a könnyűipar craiovai, focșani-i, kézdivásárhelyi, udvarhelyi stb. textil- és konfekciógyárait. Az új kombinátok, üzemek, gyárak névsora oly hosszú, hogy még a legjelentősebbek felsorolására sem vállalkozhatok. Sőt, még az idén átadott, illetve év végéig átadásra kerülő egységek közül — összesen 479-ről van szó — sem sorolhatom fel a legjelentősebbeket. Ezért inkább csak a különleges helyzetben lévőkre térnék ki. Jellemző például, hogy az eltelt tíz hónap alatt 289 új termelőegységet adtunk át rendeltetésének. Ezek közül néhányat, így a suceavai papírgyárat, a Tg. Ocna-i új sóbányát, a kolozsvári Triumf üzem új részlegét hét, öt, illetve kilenc hónappal a megszabott határidő előtt fejeztük be. — Nem túl zsúfolt az utolsó negyedév átadási programja, teljesíthető-e . — Az évi átlaghoz viszonyítva valóban még mindig sok az, ami az utolsó negyedévre maradt. De ha a kivitelezések stádiumát vesszük alapul, leszögezhetjük, hogy az esetek többségében megtörténik az átadás. Lejegyezte : INOVÁN HAJNAL (Folytatása a 4. oldalon) ................. • ■ - WWw ................. ... o - -.w.w.V. -V v.vMB.V.# Ankétünk nyomán még egyszer a téli munkatrontról TAR KÁROLY KENYÉR ÉS KAVIÁR Pirul a sás teteje, a nád kibontott bolyhos csúcsát lengeti a szél s a mindent összesétáló ködgomolyagokba édes és sós víz őszi illata keveredik, sirályok simulnak a levegőbe, valahol a fodrozódó víz és az ég között : aláhúzzák a csendet, hangtalanul. Aztán a víz színén rövidtávfutóként robogó szárcsák ijesztenek életet, megelevenedik a nádas, ámuldozhat az idegen. Puska durran, füstje rögtön tovalebben, madárhangok kavarodnak, tompán puffan az áldozat a vizen, a zsemleszínű vizsla izgalomtól remegve gazdája intésére vár, hogy a zsákmány után vethesse magát. A vadász most nem szól, nem mozdul, tudja, hogy a hideg víz nem kellemes a kutyának, legyen bármilyen okos és bátor ez a szép állat. Ránt egyet a zsinóron, a motor felbőg, a csónak máris siklik előre , tükröt törünk össze magunk alatt. A vadat megtartja a víz, beemeljük a csónakba, tőkés réce, búbos vöcsök, vagy márványos réce? Majd elválik a kérdezgetés folyamán, az idegennek egyelőre csak madár, jó, ízletes falatok alapanyaga. A part mellett, a sás alatt csobban a víz, hazafelé tolat kicsi, zümmögő motorunk, a fekete patinás csónak lustán terjeszkedik puha dunai útján, s a vadász, aki tulajdonképpen halász, dalolni kezd. Énekének a motorzaj ad alapot és ritmust, kórus hangját véli belőle kihallani és beleszólózik egy valamiféle régi, magasra szárnyaló ukrán dalt, amely tele van lendülettel és bizakodással. Amikor feltűnik a kikötő, abbahagyja a dalolást, a motort is leállítja, hosszú rúddal tolja a csónakot a falu felé, ahova más út nem is vezet, csak ez az egy, ez a vízi út. — Milyen lesz itt amikor már ez az egy út sem lesz járható — kérdem az embert, akivel beülök a falu italboltjába egy deci gabonalére, amivel szívességét illendőképpen megköszönhetem. — Nem lesz baj — válaszolja NAPLÓ bizakodón, s aztán úgy érezzük magunk mint valamelyik tengerparti nyaralóhely vendéglátóhelyiségében. Beszélgetünk. Elmeséli, itt Sfintu Gheorghe, az a szokás, hogy a hajózás szünidejének beállta előtt, hónapokkal jó előre ellátják a falut mindenfélével. Ezért ilyen nagy az üzletház s a raktára és italboltja is, hogy beleférjen a sok-sok áru. Aztán, ha majd jön a hó, a jég, a tél, amikor a szél lefekteti a nádat és sehová sem vezetnek innen a járhatatlan víziutak, és csak kis vadászatokra és veszélyes halászatokra van kilátás, akkor jó lesz ülni a nádfedeles, ragyogóan tiszta halászkunyhókban, vagy az óriási kultúrház valamelyik sarkában s talán még inkább a bizsergető meleget adó pohár mellett, a tágas és korszerűen berendezett italboltban. Emberem máris úgy érzi magát. És szívesen hallgatom történetét egy óriás vitáról, amely annyi kaviárral ajándékozta meg, hogy egész télen nyugodtan otthon ülhetett volna a kemencére vetett ágyán, csak arra vigyázva, hogy ki ne aludjon a tűz maga alatt. Nézem szikkadt alakját és elhiszem, hogy bátor, okos és szép ember lehetett az öreg halász. Csupáncsak az zavar, hogy történetéhez valós és sürgős kaviárszerzési óhaja adott indítékot, mert hogy bizony orvoshoz kell fordulnia és elképzelni sem tudja, hogy üres kézzel miként állíthatna gyógyítója elé. A kaviár pedig a legnagyobb érték, amit halászember adni tud. Na, persze semmi sem túl sürgős, még beszélgethetünk egy kicsit, aztán hazavisszük a kenyeret és aztán... Aztán majd meglátjuk. A kenyér ott illatozik előttünk az asztalon, kicsi, szép kerek, pufók, egykilós. Törünk belőle, kivánja az ember ital után. Meleg és ízletes. Itt készült ebben a faluban, a helyi kenyérgyárban. Mert bármilyen kicsi is ez a falu, van kenyérgyára. Kenyérüzlete és zöldséges üzlete is van. És ezt itt, ahol bőrében van a hal, a vad, és kaviár is kerül, úgy is mondják, hogy jó világ van. És ebbe még nem is tartozik, (talán mert nem illik ide) az a tény, hogy a betegekért télen helikopter jön, s az, hogy minden embert, minden halászt a külsőre is ragyogó, messzire látó világító torony vezérel vissza otthonába. Melegít az ital, forrósodik a beszédünk. — Iszunk még egyet ? — kérdem a meghívó kötelességével. — Majd később — feleli az öreg, s arra kell gondolnom, ő is tudja, hogy a napokban két halász holttestét dobta fel a Duna. Azt mondják az italozás miatt estek vízbe, és azt is, hogy itt a halászok nem igen tudnak úszni. Elhiszem, nem hiszem, nem kérdezték. De én hiszem, hogy így van, és ezért még bátrabbnak, okosnak és szépnek láttam a halászt akivel megindultam a falu világítóan fehérre meszelt házai között, a bokáig homokos, puha úton. Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság A 3. oldalon TÖKÉLETESEBB MÉRŐMŰSZEREKET A VÁSÁRLÓ IGÉNYEINEK MEGISMERÉSÉRE! Az ELŐRE kerekasztal-értekezlete a könnyűipar bemutató üzleteinek helyéről, szerepéről és lehetőségeiről A craiovai mélyfúró vállalat Ion Iacobescu, Nicolae Margineanu és Ion Pantazi vezette munkakollektívái hazai berendezésekkel 6021 méter mély szondát fúrtak, s ezzel megdöntötték a Tieleni 901-es szonda 6019 méteres olténiai mélységrekordját. Az Ipari Építkezések Minisztériumának építőtelepei, a megrendelők és a felszereléseket és berendezéseket szállítók egyaránt élénk tevékenységet fejtenek ki, hogy a szerződésekben aláírt határidőben befejezzék az év végéig üzembe helyezendő ipari, mezőgazdasági és szociális-kulturális létesítményeket. Gyors ütemben folyik az évi 200 000 hűtőszekrény előállítására tervezett goesti-i gyár, a textilipari és bőr- Iparvállalatok sikereiből ipari segédberendezéseket előállító rozsnyói gyár, a sloboziai gyapotfonoda és a focsani-i, kalóz-zihei, és faipari kombinátok építése. Ugyancsak befejezik a veresti-i, a körtvélyfájai és a Poarta Albe-i sertéstenyésztő és hizlaló komplexumokat, valamint a galaci és titui korszerű baromfitenyészetet. Megkezdi tevékenységét számos új kórház, művelődési ház és mozi. " A szakminisztérium adatai szerint az idén mintegy 100 gazdaságig és szociális-kulturális létesítménnyel többet építettünk, mint a múlt évben. A Dacia 1300 személygépkocsi számára a brassói radiátor- és kábelgyár munkaközössége újtípusú vízhűtőt és fűtőtestet készít, a szebeni autóalkatrész-gyár pedig lökhárítót és szélvédő-törlőt gyárt. A medgyesi Automecanica ugyanakkor megkezdte egy újtípusú üzemanyagszállító gépkocsi és egy 0,8 tonnás kis hűtőkocsi gyártását. A mírsai gyár előkészíti az 5 tonnás, gumikerekes mezőgazdasági pótkocsi, a bukaresti Autobuzul pedig 1,2 tonnás közhasznú gépkocsi és a TV-52-S elnevezésű korszerűsített mentőkocsi gyártását. A balázsfalvi fakitermelő és -feldolgozó kombinát medgyesi egysége az utóbbi időben újabb bútortípusokat állított elő. Az új termékekhez amerikai diófa-furnirt és fénytelen lakkot használnak. Nemrégiben kezdték meg egy új típusú konyhaszekrény több változatának gyártását nyugatnémet rendelésre. Elkészítették a Szovjetunió által rendelt előszobabútor első tételeit és le is szállították a címzettnek. MESSZE A MEGYESZÉKHELY Az alkalom, amely idehozott, ünnepi esemény. Érkezett tizenöt szakember. A mezőgazdasági igazgatóságon barátságosan fogadják őket. Néhány bátorító szó, majd rövid tájékoztató új munkahelyükről. Befejezésként egy kis megyei körkép. Szorgalmas nép, szép tervek, egyszóval adottak a feltételek a bizonyításra. Ezt kérik, várják el az új szakemberektől és e törekvésükben mindenkor támogatja a kezdő és már nem kezdő szakembereket az igazgatóság. Még néhány kedves szó, majd a letelepedés anyagi részét oldják meg, végül baráti tanácsok közepette a kis szakembercsoportot szárnyra bocsátják. Hat hónapig a vidék állami mezőgazdasági vállalataiban dolgoznak, közben megismerkedhetnek új munkahelyükkel, a szövetkezetekkel... Első kérdésem fogalmaznám, de zavarban vagyok. Az a bizonyos lánc, amely a szakemberkérdés említésekor jelent meg Piakot Elek mérnöki arcán, az új promóció bemutatkozásával sem tűnt el. Vajon miért? — Reméljük, hogy az új promóció számbelileg is megold bizonyos gondokat. Hogy minőségileg miben segít, azt később lehet majd eldönteni. Mi előlegezzük a bizalmat az új kollegáknak. Szóval tizenöttel többen dolgozunk Hargita megye mezőgazdaságának fellendítésén. De e szám a szükségletekhez mérten nagyon nagyon kevés. Aki végigsétál a városon az épülő, terebélyesedő lakónegyedek, kulturális létesítmények, üzlethálózatok mellett új „cégtáblákra" is felfigyelhet. Agronómusok háza, vetőmagvizsgáló laboratórium, legelőfeljavító vállalat, kataszteri és vízgazdálkodási hivatal stb. stb. — Igen, harcoltunk, azért, hogy e létesítményekkel is gazdagodjunk. S szükség is van rájuk, jól meghatározott céllal alakultak. Csakhogy tevékenységük sarkalatos feltétele: a szakember és újra a szakember. De honnan, ha az új megye létesítésekor a volt tartományi igazgatóságtól mindössze egy agronómust kaptunk. Az azóta végzett két promóció öszszesen 16 agronómussal növelte a megyei állományt, az idén a 15 szakemberből összesen öt agrármérnök... Számolunk, s bár a végzettek között nincs agrárközgazdász — holott ezen a területen is nagy a hiány — könnyű kideríteni, hogy a szükségletet ezúttal sem tudják kielégíteni. — Átcsoportosítjuk az „erőket", e mozgás — amely részben a már korábban végzett szakemberek személyi érdekeit is figyelembe veszi —, enyhíti a „kinti“ gondokat. Ha senki nem megy el, nos akkor Szentgyörgy kivételével mindenhol lesz a szövetkezetekben főiskolai végzettségű szakember. De ez megköti a mezőgazdasági igazgatóság igazgatójának a kezét olyan kérdések megoldásában, amelyek a termelés vagy az emberek szempontjából sokszor nélkülözhetetlenek. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szakember. Megírtuk és megírták, hogy ahol megfordult ott csodát művelt. De a lábnyom, amelyet az őt követő szakemberek számára hátrahagyott „nem talált" az ifjú mérnököknek. Vajon miért nem kötődnek eléggé a mérnökök a gazdaságokhoz ? — Érdekes jelenség ez a „mozgás". Amit én nem is találok túlzottnak Megfigyelhető például, hogy a régebben végzett szakemberek, néhány kivételtől eltekintve, letelepedtek. Olyannyira, hogy minden igyekezetünk ellenére, még a megyeszékhelyre sem tudjuk „becsalogatni“ őket. Hogy csak egy példát említsek, ilyen Farkas Márton. Más a helyzet a fiatalabb végzettek között. Sok esetben türelmetlenek önmagukkal szemben és a szövetkezettel is. Az újságokban és más információs eszközök révén értesülnek arról, hogy x vagy y megyében magas a hektárátlag, hogy ott minden megy akár a karikacsapás. S kérik, engedjük meg, hogy más megyében próbálkozzanak szerencsével... És megengedik ? — Van, amikor meg. Mert nemcsak tőlünk kívánkoznak el, hanem sokan jönnének hozzánk is. S itt kezdődik az alkudozás. Eltekintve néhány esettől, amikor elengedjük a szóbanforgó szekembert minden feltétel nélkül, csak menjen, általában a kölcsönösség elve alapján igyekszünk az emberek kérésein, de a szakvezetés problémáin is segíteni. Ami nem is olyan egyszerű, tekintve, hogy egyetlen megye sem mond le könnyen a jó szakemberről. Holott sok esetben családi, emberi érdekek azt követelnék, hogy rugalmasabbak legyünk... Hogyan látja a szakember-elosztás jelenlegi rendszerét ? Nem lenne-e célszerű e tekintetben is „rugalmasabbnak" lenni az újonnan létesült megyék javára ? — Föltétlenül. Az igazgatóság egyébként még a nyáron külön beadvánnyal fordult a szakminisztériumhoz, személyesen a miniszter elvtárshoz. Ebben dokumentumokkal alátámasztva kértük, hogy legsürgősebb gondjaink enyhítéséért biztosítsanak számunkra legalább 23 szakembert. Vagyis az előzőleg megállapított létszámon felül azokat a fia- FLÓRA GÁBOR (Folytatása a 4. oldalon) • Az agronómushiányról • A szakmai igényesség buktatóiról • A termelésről, ahol tiltott a „bukás“ A 2. oldalon MŰVELŐDÉS Az 5. oldalon LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK Rövidesen megjelenik 288 oldalon, több színnyomásban az ELŐRE 1971-es naptára A FŐBB TARTALOMBÓLI — Ötven esztendős a Román Kommunista Párt — Az első Bukaresti Nemzetközi Vásár — A nagy vízár emberi krónikája — Szőcs István: Munkaintelligencia,illemi-erkölés — Dr. Kahána Ernő: Amire a beteg panaszkodik — 500 kérdés — 500 felelet a tudomány, a technika, a művészet, a kultúra minden területéről — Gépkocsi-parádé — Guillaume Apollinaire: Az amszterdami matráz — Edward D. Hoch: A különös ismeretlen — Gazdag gyermek-melléklet — A mexikói labdarúgó-világbajnokság részletes krónikája — NAGY FEJTÖRŐ-PÁLYÁZAT — ÉRTÉKES JUTALMAKKAL SPORT MAGAS MÉRCE ASZTALITENISZEZŐINK ELŐTT Szakszövetségünk az idén, a téli idény megkezdésekor magas mércét állított asztaliteniszezőink elé. Az elmúlt héten a világ legjobbjainak tartott kínai versenyzőket többnapos versenyre és közös edzésekre hívta meg, s ázsiai barátaink bőkezűen ismertették tapasztalataikat a hazai szakemberek előtt. A sokoldalú kapcsolat már az első találkozókon éreztette jó hatását. „A kínaiak olyan szédületes iramot diktálnak, hogy a mieink is akaratlanul átveszik tőlük ezt a ritmust” — jegyezte meg két játszma között Mihálka Nóra, női válogatottunk tagja. A többnapos találkozó minden szempontból értékesnek bizonyult. Mi tagadás, van mit tanulnunk az ázsiai ország sportolóitól. Nem túlzás azt állítani, hogy művészi tökélyre emelték az asztalitenisz színvonalát. Adogatásaik kiismerhetetlenek. Gyorsak, mindjárt az indítás után keményen, helyezetten és sorozatban ütneik.Ráadásul magabiztosan védekeznek. Néhány évvel ezelőtt, desikor ,itt jártak, a közönségnek isjáttszottak. Most viszont nem bravúroskodtak, hanem nagy gondot fordítottak a biztonságos játékra. Ami különösen megszívlelendő : az ellenfél tudásától függetlenül minden játszmájukat komolyan vették. Tekintsük jó jelnek, hogy ilyen ellenfelekkel szemben Maria Alexandra, Mihálka Nóra, Carmen Crisan, Serban Dobosi és Teodor Gheorghe — egy-egy játékban kivívta a győzelmet ? Kétségtelenül igen. Hiszen a világ legjobbjai ellen győzni nagy sikert jelent. Tény azonban, hogy válogatott asztaliteniszezőink a mérkőzések többségében nem tanúsítottak különösebb ellenállást, megelégedtek a tisztes eredménnyel. „Csak 21—16-ra kaptam ki* — mondta önelégülten egyik játszmája után Carmen Crisan. „Én nem lennék ennyire megelégedve magammal” — replikázott azonnal, nagyon helyesen, Constantinescu- Zeller Ella, a válogatott edzője. Reméljük, hogy Crisan felfogását nem sajátították el a válogatott többi tagjai. Minden játékosnak legelemibb kötelessége a győzelemért, nem pedig a tisztes arányú vereségért küzdeni. A Maria Alexandra, Carmen Crisan és Mihálka Nóra összetételű női együttesünk játékán meglátszik, hogy az utóbbi időben nem dolgozott eleget. Valamennyien erőtlenül játszottak, „altatták” a labdát. Maria Alexandra erőssége tudvalevőleg a védekezés. Pillanatnyilag azonban elég bizonytalanul védekezik és helyezetlenül adja vissza a labdákat. Helyesen jegyezte meg róla Constantinescu-Zeller Ella szövetségi edző : „Nem azért veszít legtöbbször, mert nem támad, hanem mert nem védekezik jól.* Crisan játéka egyhanggú, Mihálka tenyeresei, pörgései pedig távolról sem olyan biztosak mint régen. Férfi válogatottunkban a régi nagyok helyett fiatalok kaptak helyet. Serban Dobosi, Teodor | SZEKERES LAJOS | (Folytatása a 2. oldalon) |