Előre, 1970. november (24. évfolyam, 7149-7173. szám)

1970-11-26 / 7170. szám

XXIV. évfolyam 7170 $7. 6 oldal ára 30 ban! 1970. november 26., csütörtök TERV ÉS HATÁRIDŐ FELADATUNK BESZÉLGETÉS ION DOMINO mérnökkel, az Ipari Építkezések Minisztériumának főtitkárával — Jelentős beruházás várt reánk ebben az esztendőben, s gondjainkat még tovább szapo­rította a hatalmas tavaszi árvíz, amely nem csak akadályozta a jó munkát, de óriási károkat is okozott a nemzetgazdaságnak. A dolgozók, állami segítséggel és kitartó munkával, jórészt pó­tolták a veszteségeket, s min­dent elkövettek az építőipar­ban is, hogy év végéig eleget tegyünk feladatainknak, teljesít­sük az ötéves terv és az 1970-es év előirányzatait és üzembe he­lyezzük az év végéig átadásra beütemezett ipari egységeket. Tudjuk, hogy a hármas mérleg végleges adatai még módosul­hatnak, de ugyanakkor feltéte­lezzük, hogy már módjában áll elmondani : előreláthatólag ho­gyan alakul e fontos szektorban a feladatok teljesítése ? — Vannak olyan építkezések, amelyek jellegénél fogva külön­leges intézkedéseket igényel­tek ? — Milyen következményekkel járhat az előkészületek elna­polása, elhanyagolása az építke­zésekre nézve, és milyenekkel a felelős tényezők szempontjá­ból ? — A rendelkezésünkre álló ada­tok valóban lehetővé tesznek már néhány előzetes megállapítást. De, mielőtt rátérnék ezekre, szükséges­nek tartom röviden kitérni a felve­tett kérdéssel szorosan összefüggő más problémákra is. A beruházások azok közé a nagyjelentőségű ténye­zők közé tartoznak, amelyek meg­határozzák a nemzetgazdaság fejlő­désének ütemét, arányait, s a leg­­előrehaladottabb műszaki újdonsá­gok alkalmazásával, közvetlenül be­folyásolják a szocialista termelés szakadatlan növekedését, tökéletese­dését. Éppen ezért, a Román Kom­munista Párt iparosítási politikája értelmében, a beruházási alapok évről évre növekednek. A jelenlegi ötéves terv (1966—1970) folyamán, a központosított alapokból eszközölt beruházások 1,5 százalékkal halad­ják túl a megelőző ötéves terv be­ruházásait. E feladatok teljesítésében különö­sen fontos szerep hárul az ipari épít­kezések minisztériumára, melynek tevékenységétől függ a nemzet­­gazdaság különböző iparágainak fej­lesztését szolgáló új egységek kivi­telezése, időben történő üzembehe­lyezése. Visszatérve a kérdés lénye­gére, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az ötéves tervünket már április végén teljesítettük. Év végéig, előzetes számítások szerint körülbelül hat milliárd lej értékű munkával tetőzzük meg azt. Az 1970-es tervünk az év folyamán je­lentősen módosult — több mint 360 millió lejjel gyarapodott — de úgy véljük, mindenképpen megvalósít­juk, sőt, ha a számítások beválnak, egy százalék túlteljesítést is elérünk, ami tetemes összeget jelent. Ötéves tervünk méreteinek érzé­keltetése céljából megemlíteném, hogy a minisztérium vállalatai 1350 új, a nemzetgazdaság fejlődése szem­pontjából jelentős termelési egysé­get építettek fel. Köztük például TÉLEN IS ERŐTELJES ÜTEMBEN ÉPÍTENI olyan méretű üzemeket, mint a Râmnicu-Vilcea-i, a pitesti-i, a ma­rosvásárhelyi vegyipari kombinát, megoldottuk a slatinai alumínium üzem továbbfejlesztésének második és harmadik szakaszát, felépítettük a pitești-i személygépkocsigyárat, a iași-i műszáltermelő üzemet, az Építőanyagipari Minisztérium szá­mára több cement és előregyártott elem­gyárat építettünk, átadtuk a faipar máramarosszigeti, comanești-i, Turnu Severin-i új egységeit, a könnyűipar craiovai, focșani-i, kéz­­divásárhelyi, udvarhelyi stb. textil- és konfekciógyárait. Az új kombiná­tok, üzemek, gyárak névsora oly hosszú, hogy még a legjelentősebbek felsorolására sem vállalkozhatok. Sőt, még az idén átadott, illetve év végéig átadásra kerülő egységek kö­zül — összesen 479-ről van szó —­ sem sorolhatom fel a legjelentőseb­­­beket. Ezért inkább csak a különle­­­ges helyzetben lévőkre térnék ki. Jellemző például, hogy az eltelt tíz hónap alatt 289 új termelőegységet adtunk át rendeltetésének. Ezek kö­zül néhányat, így a suceavai papír­gyárat, a Tg. Ocna-i új sóbányát, a kolozsvári Triumf üzem új részle­gét hét, öt, illetve kilenc hónappal a megszabott határidő előtt fejez­tük be. — Nem túl zsúfolt az utolsó negyedév átadási programja, teljesíthető-e . — Az évi átlaghoz viszonyítva valóban még mindig sok az, ami az utolsó negyedévre maradt. De ha a kivitelezések stádiumát vesszük ala­pul, leszögezhetjük, hogy az esetek többségében megtörténik az átadás. Lejegyezte : INOVÁN HAJNAL (Folytatása a 4. oldalon) ................. • ■ - WW­w ................. ... o - -.w­­.w.V. -V v.vMB.V.# Ankétünk nyomán még egyszer a téli munkatrontról TAR KÁROLY KENYÉR ÉS KAVIÁR Pirul a sás teteje, a nád kibon­tott bolyhos csúcsát lengeti a szél s a mindent összesétáló ködgo­­molyagokba édes és sós víz őszi il­lata keveredik, sirályok simulnak a levegőbe, valahol a fodrozódó víz és az ég között : aláhúzzák a csendet, hangtalanul. Aztán a víz színén rövidtávfutóként robogó szárcsák ijesztenek életet, meg­­elevenedik a nádas, ámuldozhat az idegen. Puska durran, füstje rögtön to­­valebben, madárhangok kavarod­­nak, tompán puffan az áldozat a vizen, a zsemleszínű vizsla izga­lomtól remegve gazdája intésére vár, hogy a zsákmány után vet­hesse magát. A vadász most nem szól, nem mozdul, tudja, hogy a hideg víz nem kellemes a kutyá­nak, legyen bármilyen okos és bátor ez a szép állat. Ránt egyet a zsinóron, a motor felbőg, a csó­nak máris siklik előre , tükröt tö­rünk össze magunk alatt. A va­dat megtartja a víz, beemeljük a csónakba, tőkés réce, búbos vö­csök, vagy márványos réce? Majd elválik a kérdezgetés folyamán, az idegennek egyelőre csak ma­dár, jó, ízletes falatok alapanya­ga. A part mellett, a sás alatt csob­­ban a víz, hazafelé tolat kicsi, züm­mögő motorunk, a fekete pati­nás csónak lustán terjeszkedik puha dunai útján, s a vadász, aki tulajdonképpen halász, dalol­ni kezd. Énekének a motorzaj ad alapot és ritmust, kórus hangját véli belőle kihallani és beleszóló­­zik egy valamiféle régi, magas­­ra szárnyaló ukrán dalt, amely te­le van lendülettel és bizakodás­sal. Amikor feltűnik a kikötő, abba­hagyja a dalolást, a motort is leállítja, hosszú rúddal tolja a csónakot a falu felé, ahova más út nem is vezet, csak ez az egy, ez a vízi út. — Milyen lesz itt amikor már ez az egy út sem lesz járható — kérdem az embert, akivel beülök a falu italboltjába egy deci ga­bonalére, amivel szívességét illen­dőképpen megköszönhetem. — Nem lesz baj — válaszolja NAPLÓ bizakodón, s aztán úgy érezzük magunk mint valamelyik tenger­parti nyaralóhely vendéglátóhe­lyiségében. Beszélgetünk. Elmeséli, itt Sfintu Gheorghe, az a szokás, hogy a hajózás szün­idejének beállta előtt, hónapok­kal jó előre ellátják a falut min­denfélével. Ezért ilyen nagy az üzletház s a raktára és italboltja is, hogy beleférjen a sok-sok áru. Aztán, ha majd jön a hó, a jég, a tél, amikor a szél lefekteti a nádat és sehová sem vezetnek innen a járhatatlan víziutak, és csak kis vadászatokra és veszé­lyes halászatokra van kilátás, ak­kor jó lesz ülni a nádfedeles, ra­gyogóan tiszta halászkunyhók­ban, vagy az óriási kultúrház va­lamelyik sarkában s talán még inkább a bizsergető meleget adó pohár mellett, a tágas és korsze­rűen berendezett italboltban. Emberem máris úgy érzi ma­gát. És szívesen hallgatom törté­netét egy óriás vitáról, amely annyi kaviárral ajándékozta meg, hogy egész télen nyugodtan ott­hon ülhetett volna a kemencére vetett ágyán, csak arra vigyázva, hogy ki ne aludjon a tűz maga alatt. Nézem szikkadt alakját és elhiszem, hogy bátor, okos és szép ember lehetett az öreg ha­lász. Csupáncsak az zavar, hogy történetéhez valós és sürgős ka­viár­szerzési óhaja adott indíté­kot, mert hogy bizony orvoshoz kell fordulnia és elképzelni sem tudja, hogy üres kézzel miként ál­líthatna gyógyítója elé. A kaviár pedig a legnagyobb érték, amit halászember adni tud. Na, persze semmi sem túl sür­gős, még beszélgethetünk egy ki­csit, aztán hazavisszük a kenyeret és aztán... Aztán majd meglát­juk. A kenyér ott illatozik előt­tünk az asztalon, kicsi, szép ke­rek, pufók, egykilós. Törünk be­lőle, kivánja az ember ital után. Meleg és ízletes. Itt készült eb­ben a faluban, a helyi kenyér­gyárban. Mert bármilyen kicsi is ez a falu, van kenyérgyára. Ke­nyérüzlete és zöldséges üzlete is van. És ezt itt, ahol bőrében van a hal, a vad, és kaviár is kerül, úgy is mondják, hogy jó világ van. És ebbe még nem is tartozik, (ta­lán mert nem illik ide) az a tény, hogy a betegekért télen helikop­ter jön, s az, hogy minden em­bert, minden halászt a külsőre is ragyogó, messzire látó világító torony vezérel vissza otthonába. Melegít az ital, forrósodik a beszédünk. — Iszunk még egyet ? — kér­dem a meghívó kötelességével. — Majd később — feleli az öreg, s arra kell gondolnom, ő is tudja, hogy a napokban két halász holttestét dobta fel a Du­na. Azt mondják az italozás miatt estek vízbe, és azt is, hogy itt a halászok nem igen tudnak úszni. Elhiszem, nem hiszem, nem kér­dezték. De én hiszem, hogy így van, és ezért még bátrabbnak, o­­kosnak és szépnek láttam a halászt akivel megindultam a falu vilá­­gítóan fehérre meszelt házai kö­zött, a bokáig homokos, puha úton. Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság A 3. oldalon TÖKÉLETESEBB MÉRŐMŰSZEREKET A VÁSÁRLÓ IGÉNYEINEK MEGISMERÉSÉRE! Az ELŐRE kerekasztal-értekezlete a könnyűipar bemutató üzleteinek helyéről, szerepéről és lehetőségeiről A craiovai mélyfúró vállalat Ion Iacobescu, Nicolae Margi­­neanu és Ion Pantazi vezette mun­kakollektívái hazai berendezések­kel 6021 méter mély szondát fúr­tak, s ezzel megdöntötték a Tie­­leni 901-es szonda 6019 méteres olténiai mélység­rekordját. Az Ipari Építkezések Miniszté­riumának építőtelepei, a megren­delők és a felszereléseket és be­rendezéseket szállítók egyaránt élénk tevékenységet fejtenek ki, hogy a szerződésekben aláírt ha­táridőben befejezzék az év vé­géig üzembe helyezendő ipari, mezőgazdasági és szociális-kultu­rális létesítményeket. Gyors ütem­ben folyik az évi 200 000 hűtő­szekrény előállítására tervezett goesti-i gyár, a textilipari és bőr- Iparvállalatok sikereiből ipari segédberendezéseket előál­lító rozsnyói gyár, a sloboziai gyapotfonoda és a focsani-i, ka­­lóz-zihei, és faipari kombinátok építése. Ugyancsak befejezik a veresti-i, a körtvélyfá­­jai és a Poarta Albe-i sertéste­nyésztő és hizlaló komplexumokat, valamint a galaci és titui korsze­rű baromfitenyészetet. Megkezdi tevékenységét számos új kórház, művelődési ház és mozi. " A szakminisztérium adatai sze­rint az idén mintegy 100 gazdasá­gig és szociális-kulturális létesít­ménnyel többet építettünk, mint a múlt évben. A Dacia 1300 személygépkocsi számára a brassói radiátor- és kábelgyár munkaközössége újtí­pusú vízhűtőt és fűtőtestet készít, a szebeni autóalkatrész-gyár pe­dig lökhárítót és szélvédő-törlőt gyárt. A medgyesi Automecanica ugyanakkor megkezdte egy újtí­­pusú üzemanyagszállító gépkocsi és egy 0,8 tonnás kis hűtőkocsi gyártását. A mírsai gyár előké­szíti az 5 tonnás, gumikerekes mezőgazdasági pótkocsi, a buka­resti Autobuzul pedig 1,2 tonnás közhasznú gépkocsi és a TV-52-S elnevezésű korszerűsített mentő­kocsi gyártását. A balázsfalvi fakitermelő és -feldolgozó kombinát medgyesi egysége az utóbbi időben újabb bútortípusokat állított elő. Az új termékekhez amerikai diófa-fur­­nirt és fénytelen lakkot használ­nak. Nemrégiben kezdték meg egy új típusú konyhaszekrény több változatának gyártását nyugatné­met rendelésre. Elkészítették a Szovjetunió által rendelt előszoba­bútor első tételeit és le is szállí­tották a címzettnek. MESSZE A MEGYESZÉKHELY­ A­z alkalom, amely ideho­zott, ünnepi esemény. Érkezett tizenöt szakem­ber. A mezőgazdasági igazgatóságon barátsá­gosan fogadják őket. Néhány bátorító szó, majd rövid tá­jékoztató új munkahelyükről. Befeje­zésként egy kis megyei körkép. Szor­galmas nép, szép tervek, egyszóval adottak a feltételek a bizonyításra. Ezt kérik, várják el az új szakembe­rektől és e törekvésükben mindenkor támogatja a kezdő és már nem kezdő szakembereket az igazgatóság. Még néhány kedves szó, majd a letelepe­dés anyagi részét oldják meg, végül baráti tanácsok közepette a kis szak­embercsoportot szárnyra bocsátják. Hat hónapig a vidék állami mező­­gazdasági vállalataiban dolgoznak, közben megismerkedhetnek új mun­kahelyükkel, a szövetkezetekkel... Első kérdésem fogalmaznám, de zavarban vagyok. Az a bizonyos lánc, amely a szakemberkérdés em­lítésekor jelent meg Piakot Elek mér­nöki arcán, az új promóció bemutat­kozásával sem­ tűnt el. Vajon miért? — Reméljük, hogy az új promóció számbelileg is megold bizonyos gon­dokat. Hogy minőségileg miben se­gít, azt később lehet majd eldönteni. Mi előlegezzük a bizalmat az új kol­legáknak. Szóval tizenöttel többen dolgozunk Hargita megye mezőgaz­daságának fellendítésén. De e szám a szükségletekhez mérten nagyon na­gyon kevés. Aki végigsétál a városon az épü­lő, terebélyesedő lakónegyedek, kul­turális létesítmények, üzlethálózatok mellett új „cégtáblákra" is felfigyel­het. Agronómusok háza, vetőmag­vizsgáló laboratórium, legelőfeljavító vállalat, kataszteri és vízgazdálkodá­si hivatal stb. stb. — Igen, harcoltunk, azért, hogy e létesítményekkel is gazdagodjunk. S szükség is van rájuk, jól meghatáro­zott céllal alakultak. Csakhogy tevé­kenységük sarkalatos feltétele: a szakember és újra a szakember. De honnan, ha az új megye létesítésekor a volt tartományi igazgatóságtól mindössze egy agronómust kaptunk. Az azóta végzett két promóció ösz­­szesen 16 agronómussal növelte a megyei állományt, az idén a 15 szak­emberből összesen öt agrármérnök... Számolunk, s bár a végzettek kö­zött nincs agrárközgazdász — holott ezen a területen is nagy a hiány — könnyű kideríteni, hogy a szükségle­tet ezúttal sem tudják kielégíteni. — Átcsoportosítjuk az „erőket", e mozgás — amely részben a már ko­rábban végzett szakemberek sze­mélyi érdekeit is figyelembe veszi —, enyhíti a „kinti“ gondokat. Ha senki nem megy el, nos akkor Szentgyörgy kivételével mindenhol lesz a szövet­kezetekben főiskolai végzettségű szakember. De ez megköti a mező­­gazdasági igazgatóság igazgatójá­nak a kezét olyan kérdések megol­dásában, amelyek a termelés vagy az emberek szempontjából sokszor nélkülözhetetlenek. Hol volt, hol nem volt, volt egy­szer egy szakember. Megírtuk és megírták, hogy ahol megfordult ott csodát művelt. De a lábnyom, ame­lyet az őt követő szakemberek szá­mára hátrahagyott „nem talált" az ifjú mérnököknek. Vajon miért nem kötődnek eléggé a mérnökök a gaz­daságokhoz ? — Érdekes jelenség ez a „mozgás". Amit én nem is találok túlzottnak Megfigyelhető például, hogy a ré­gebben végzett szakemberek, né­hány kivételtől eltekintve, leteleped­tek. Olyannyira, hogy minden igye­kezetünk ellenére, még a megyeszék­helyre sem tudjuk „becsalogatni“ őket. Hogy csak egy példát említsek, ilyen Farkas Márton. Más a helyzet a fiatalabb végzettek között. Sok esetben türelmetlenek önmagukkal szemben és a szövetkezettel is. Az újságokban és más információs esz­közök révén értesülnek arról, hogy x vagy y megyében magas a hek­tárátlag, hogy ott minden megy akár a karikacsapás. S kérik, engedjük meg, hogy más megyében próbálkoz­zanak szerencsével... És megengedik ? — Van, amikor meg. Mert nemcsak tőlünk kívánkoznak el, hanem sokan jönnének hozzánk is. S itt kezdődik az alkudozás. Eltekintve néhány eset­től, amikor elengedjük a szóbanforgó szekembert minden feltétel nélkül, csak menjen, általában a­ kölcsönös­ség elve alapján igyekszünk az em­berek kérésein, de a szakvezetés problémáin is segíteni. Ami nem is olyan egyszerű, tekintve, hogy egyet­len megye sem mond le könnyen a jó szakemberről. Holott sok esetben családi, emberi érdekek azt követel­nék, hogy rugalmasabbak legyünk... Hogyan látja a szakember-elosztás jelenlegi rendszerét ? Nem lenne-e célszerű e tekintetben is „rugalma­sabbnak" lenni az újonnan létesült megyék javára ? — Föltétlenül. Az igazgatóság egyébként még a nyáron külön be­advánnyal fordult a szakminiszté­riumhoz, személyesen a miniszter elvtárshoz. Ebben dokumentumokkal alátámasztva kértük, hogy legsürgő­sebb gondjaink enyhítéséért biztosít­sanak számunkra legalább 23 szak­embert. Vagyis az előzőleg megálla­pított létszámon felül azokat a fia- FLÓRA GÁBOR (Folytatása a 4. oldalon) • Az agronómushiányról • A szakmai igényesség buktatóiról • A termelésről, ahol tiltott a „bukás“ A 2. oldalon MŰVELŐDÉS Az 5. oldalon LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK Rövidesen megjelenik 288 oldalon, több színnyomásban az ELŐRE 1971-es naptára A FŐBB TARTALOMBÓLI — Ötven esztendős a Román Kommunista Párt — Az első Bukaresti Nemzetközi Vásár — A nagy vízár emberi krónikája — Szőcs István: Munkaintelligencia,illemi-er­­kölés — Dr. Kahána Ernő: Amire a beteg panasz­­kodik — 500 kérdés — 500 felelet a tudomány, a technika, a művészet, a kultúra minden területéről — Gépkocsi-parádé — Guillaume Apollinaire: Az amszterdami mat­­ráz — Edward D. Hoch: A különös ismeretlen — Gazdag gyermek-melléklet — A mexikói labdarúgó-világbajnokság részle­tes krónikája — NAGY FEJTÖRŐ-PÁLYÁZAT — ÉRTÉKES JUTALMAKKAL SPORT MAGAS MÉRCE ASZT­ALITENISZEZŐINK ELŐTT Szakszövetségünk az idén, a téli idény megkezdésekor magas mércét állított asztaliteniszezőink elé. Az elmúlt héten a világ leg­jobbjainak tartott kínai verseny­zőket többnapos versenyre és közös edzésekre hívta meg, s ázsiai barátaink bőkezűen is­mertették tapasztalataikat a ha­zai szakemberek előtt. A sokol­dalú kapcsolat már az első ta­lálkozókon éreztette jó hatását. „A kínaiak olyan szédületes ira­mot diktálnak, hogy a mieink is akaratlanul átveszik tőlük ezt a ritmust” — jegyezte meg két játszma között Mihálka Nóra, női válogatottunk tagja. A többnapos találkozó min­den szempontból értékesnek bi­zonyult. Mi tagadás, van mit ta­­nulnunk az ázsiai ország spor­tolóitól. Nem túlzás azt állítani, hogy művészi tökélyre emelték az asztalitenisz színvonalát. Ado­gatásaik kiismerhetetlenek. Gyor­sak, mindjárt az indítás után ke­ményen, helyezetten és sorozat­ban ütneik­.Ráadásul magabizto­san védekeznek. Néhány évvel ezelőtt, des­ik­or ,itt jártak, a közön­ségnek is­­játtszottak. Most viszont nem bravúroskodtak, hanem nagy gondot fordítottak a biz­tonságos játékra. Ami különösen megszívlelendő : az ellenfél tu­dásától függetlenül minden játsz­májukat komolyan vették. Tekintsük jó jelnek, hogy ilyen ellenfelekkel szemben Maria Ale­xandra, Mihálka Nóra, Carmen Crisan, Serban Dobosi és Teo­dor Gheorghe — egy-egy játék­ban kivívta a győzelmet ? Két­ségtelenül igen. Hiszen a világ legjobbjai ellen győzni nagy si­kert jelent. Tény azonban, hogy válogatott asztaliteniszezőink a mérkőzések többségében nem tanúsítottak különösebb ellenál­lást, megelégedtek a tisztes eredménnyel. „Csak 21—16-ra kaptam ki* — mondta önelégül­ten egyik játszmája után Car­men Crisan. „Én nem lennék ennyire megelégedve magam­mal” — replikázott azonnal, na­gyon helyesen, Constantinescu- Zeller Ella, a válogatott edzője. Reméljük, hogy Crisan felfogását nem sajátították el a válogatott többi tagjai. Minden játékosnak legelemibb kötelessége a győze­lemért, nem pedig a tisztes ará­nyú vereségért küzdeni. A Maria Alexandra, Carmen Crisan és Mihálka Nóra össze­tételű női együttesünk játékán meglátszik, hogy az utóbbi idő­ben nem dolgozott eleget. Vala­mennyien erőtlenül játszottak, „altatták” a labdát. Maria Ale­xandra erőssége tudvalevőleg a védekezés. Pillanatnyilag azon­ban elég bizonytalanul védeke­zik és helyezetlenül adja vissza a labdákat. Helyesen jegyezte meg róla Constantinescu-Zeller Ella szövetségi edző : „Nem az­ért veszít legtöbbször, mert nem támad, hanem mert nem véde­kezik jól.* Crisan játéka egyhang­­­gú, Mihálka tenyeresei, pörgései pedig távolról sem olyan bizto­­­­sak mint régen. Férfi válogatottunkban a régi nagyok helyett fiatalok kaptak­­ helyet. Serban Dobosi, Teodor | SZEKERES LAJOS | (Folytatása a 2. oldalon) |

Next