Előre, 1971. január (25. évfolyam, 7201-7225. szám)

1971-01-03 / 7201. szám

XXV. évfolyam 7201­­. 4 oldal Ira 30 iráni 1971. január 3., vasárnap NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS újévi rádió, és televízióbeszéde Kedves elvtársak és barátaink ! Románia Szocialista Köztársaság honpolgárai!­lsekben az ünnepi pillanatokban, amikor befejeződik még egy eredményes munkában és kimagasló eredményekben gazdag eszten­dő, amikor egy új év küszöbén állunk, mele­gen üdvözlöm valamennyiüket a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, Ro­mánia Szocialista Köztársaság Államtanácsa és kormánya részéről. Népünk számára ez az ünnep különleges jelentőségű, mert nemcsak életünk és mun­kánk egy évének végét jelzi, hanem az 1966—1970-es ötéves terv jó ered­ményekkel, gazdag mérleggel törté­nő befejezését is. A szocialista Ro­mánia ezekben az években maga­sabb fokra lépett a civilizáció útján való szüntelen felemelkedésében. Fejlődtek és korszerűsödtek az or­szág termelőerői, növekedett a nem­zeti vagyon. Az anyagi termelésben elért eredmények nyomán növeke­dett a nemzeti jövedelem, újabb in­tézkedések történtek a városi és a falusi lakosság életkörülményeinek javítására. Megvalósult ebben az időszakban a fizetések, elsősorban a kis fizetések általános emelése, nö­vekedtek a nyugdíjak, a családi pót­lékok, fokozódott a lakásépítés. Szo­cialista államunk jelentős összege­ket fordított az oktatás, a művelő­dés, az egészségvédelem fejlesztésé­re. Elmondhatjuk hogy sikeresen tel­jesítettük a gazdasági és társadalmi építés egész programját, amelyet öt évvel ezelőtt a IX. pártkongresszus fogadott el. Köztudomású azonban, hogy az 1970-es esztendő a súlyos megpró­báltatások éve is volt a román nép szám­ára; a tavaszi áradások nagy marokat okoztak a nemzetgazdaság­nak és a lakosságnak. Népünk azon­ban ez alkalommal is bebizonyította nagy morális erejét, hősiességét, for­ró hazafiságát. A nehézségek el­lenére is teljesítettük az ipari ter­vet, a mezőgazdaság jelentős meny­­nyiségű terméket adott a nemzetgazdaságnak. A megtett intézkedések módot nyújtottak arra, hogy biztosítsuk a lakosság ellátásához szük­séges mezőgazdasági élelmiszerkészletet. Mind­ez szemléltetően bizonyítja szocialista rendsze­rünk szilárdságát és felsőbbrendűségét, a ro­mán népnek azt a képességét, hogy a kommu­nizmus felé való diadalmas előrehaladásában legyőz minden nehézséget és akadályt. Előrehaladásunk eleven és kifejező megtes­tesülése annak a lankadatlan tevékenységnek, amelyet a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség, nemzetiségre való tekintet nélkül az összes honpolgárok kifejtettek, mindazok, akik töretlen bizalommal követik a népünk alapvető érdekeit és legfőbb törekvéseit kife­jezésre juttató pártpolitikát. Engedjék meg, kedves honfitársaim, hogy őszintén és szívé­lyesen gratuláljak mindannyiuknak ezekhez az eredményekhez, drága hazánk, a szocia­lista Románia felvirágzásának szentelt nemes munkájukhoz. Az 1971-es esztendő megkezdésével orszá­gunk gazdasági és szociális-kulturális fejlesz­tésének újabb szakaszába lépünk; ez a fej­lesztés az új ötéves terv előirányzataiban ölt testet. Bízvást elmondhatjuk, hogy a X. párt­­kongresszus Irányelvei alapján kidolgozott következő ötéves terv biztosítani fogja poten­ciálisan, de különösen minőségi szempontból az egész nemzetgazdaság magasabb színvonal­ra emelését. A Nagy Nemzetgyűlés által nem­rég elfogadott 1971-es állami terv teljesítése megteremti majd a feltételeket e nagyszabású program minél jobb végrehajtásához. Intéz­kedések történtek és fognak történni a gazda­sági tevékenység tökéletesítésére, az egész anyagi termelés hatékonyabbá tételére. Meg­kezdődött a mezőgazdaság színvonalának emelését célzó intézkedések alkalmazása, mégpedig az anyagi alap fejlesztése és korsze­rűsítése, s nemkülönben a termelés megszer­vezésének, irányításának és tervezésének tö­kéletesítése révén. Pártunk és államunk figyelmének homlok­terében a nép anyagi és szellemi igényének minél jobb kielégítése áll. A Központi Bizott­ság legutóbbi plenáris ülése számos fontos in­tézkedést tett ez irányban. 1971-ben, akár­csak az új ötéves terv többi éveiben újabb intézkedések történnek a tömegek életszínvo­nalának emelése érdekében. Biztosítani fog­juk, hogy az anyagi és pénzügyi erőforrások növekedésének arányában a dolgozók jöve­delme is egyre nagyobb legyen , hogy az egész nép életkörülményei javuljanak. Mind­annak, ami országunkban megvalósul, az egész szocialista építésnek a fő célja a dolgozók jó­létének biztosítása, az, hogy a társadalom minden tagja részesüljön a modern civilizáció előnyeiben, az, hogy sokoldalúan kibontakoz­zon az emberi egyéniség. E nagy célkitűzések megvalósítása megkö­veteli az összes dolgozóktól mint termelőktől s mint a termelő eszközök tulajdonosaitól egyaránt, hogy lankadatlanul dolgozzanak, aktívan részt vegyenek a gazdasági, a politi­kai és társadalmi élet általános kérdéseinek megoldásában. A gazdaság megszervezésének és tervezésének tökéletesítése, a szocialista demokrácia fejlődése megfelelő keretet te­remt ahhoz, hogy a dolgozók nemzetiségre való tekintet nélkül ténylegesen részt vegye­nek a termelés vezetésében, valamennyi tár­sadalmi szervezet tevékenységében, a szocia­lista építés egész politikájának kidolgozásá­ban és megvalósításában. Románia haladása és jóléte így a nép tudatos alkotó munkájá­nak a közvetlen eredménye, egy olyan népé, amely teljesen szuverén hazájában, ura sor­sának és szabadon épít óhajának megfele­lő jövőt. Gazdasági alapunk erős, távlataink világo­sak, célkitűzéseink pontosak. Az ország élén a munkásosztállyal, a dolgozók széles tömege­ivel szoros kapcsolatban levő harcedzett kommunista párt áll, amely test a nép testé­ből, s amely az új társadalmi rend általános törvényei alapján, a Románia történelmi és társadalmi feltételeire alkotó módon alkal­mazott marxista-leninista tanítás alapján be­csülettel teljesíti a szocialista társadalom ve­zető politikai erejének történelmi szerepét. Az új esztendő jelentőségét fokozza, hogy 1971- ben ünnepeljük a Román Kommunista Párt félszázados évfordulóját, pártunkét, amelynek dicső léte bizonyítja, a román kommunisták legfőbb eszménye az volt és az marad, hogy odaadóan szolgálják a népet, amelyből szület­tek, hogy biztosítsák a haza szabadságát és jólétét, boldog jövőjét. Kedves elvtársak! Az 1970-es esztendő gazdag volt nemzetközi eseményekben. Bár az imperialista körök szá­mos akciót hajtottak végre, hogy veszélybe sodorják a békét, a népek biztonságát, fokoz­zák a nemzetközi feszültséget, elmondhatjuk, hogy a nemzetközi élet alakulásának uralkodó elemei az új háború veszélyének elhárításá­ért, az enyhülésért és az együttműködésért küzdő haladó erők sikerei voltak. Az élet mind újabb és újabb bizonyítékokat szolgál­tat arra, hogy a népek hő óhaja szabadon és függetlenül élni, arra, hogy a népek nem akarják eltűrni többé az imperializmus ural­mi, diktátum- és agressziós politikáját, és to­vább harcolnak a valamennyi nemzet közötti teljesen egyenjogú együttműködésért saját érdekükben és az általános haladás érdeké­ben. Románia Szocialista Köztársaság híven a békét és biztonságot szolgáló politikájához és a román nép sorsa, valamint a világbéke sor­sa iránti felelősség magasztos esz­méjétől áthatva, 1970-ben is széles körű nemzetközi tevékenységet fej­tett fel. Bővültek baráti és együtt­működési kapcsolataink az összes szocialista államokkal, fejlődött e­­gyüttműködésünk a világ számos or­szágával. Az idén számos kölcsönös látogatásra, kontaktusra és találko­zóra került sor Románia képviselői és valamennyi kontinens számos államának képviselői között. Fejlőd­tek a kapcsolatok a Román Kom­munista Párt és a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom, az antiimperialista front többi osztagai között országunk kitartó erőfeszí­téseket tett kontinensünk helyzeté­nek normalizálása és az európai biztonság megvalósítása érdekében, egy olyan légkör megteremtése ér­dekében, amely elősegítheti az ál­lamok széles és gyümölcsöző együtt­működését. Egyidejűleg következete­sen azon munkálkodtunk, hogy meg­szűnjenek az emberiség biztonságát és nyugalmát veszélyeztető háborús és feszültség­­gócok, hogy békésen rendeződjenek a nemzetközi viszá­lyok. Politikája és tevékenysége ré­vén Románia Szocialista Köztársa­ság tekintélyt és rrakot t­ízen­vet él­vez valamennyi nép előtt, barátai vannak a világ minden részén, meg­tisztelő helyet tölt be a nemzetközi életben. Azzal a szilárd elhatározással lé­pünk be az új évbe, hogy még job­ban kiterjesztjük a barátságon, szö­vetségen és együttműködésen nyugvó kap­csolatainkat valamennyi szocialista állam­­mal, hogy mindent megteszünk a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, az összes antiimpe­rialista erők egységének és szilárdságának fokozása érdekében. Egyidejűleg — a békés egymás mellett élés szellemében muncipálkod­­va — bővíteni fogjuk gazdasági, politikai, műszaki-tudományos és kulturális kapcsola­tainkat a világ összes országaival, társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül. Töretlenül fogunk munkálkodni azon, hogy az államok közötti kapcsolatokban diadalmaskodjanak a jogegyenlőség, a kölcsönös bizalom és tisztelet elvei, hogy minden egyes nép zavartalanul él­vezhesse azt a szent jogát, hogy akaratának, nemzeti érdekeinek és törekvéseinek megfele­lően egymaga dönthessen sorsáról. Az elkö­vetkező évben is erőfeszítéseinket annak a küzdelemnek szenteljük, amelynek célja meg­szüntetni az indokínai és a közel-keleti hábo­rús tűzfészkeket és konfliktusokat, valóra vál­tani a mai emberiségnek haladásra, békére és biztonságra irányuló eszményeit. Hozzon az 1971-es év újabb eredményeket a román népnek a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése művében, anyagi és szellemi jóléte növelésében, jelezzen még na­gyobb sikereket a népeknek a haladásért, a szabadságért, a függetlenségért és az együtt­működésért vívott küzdelmében, hozza meg a szocializmus és a béke erőinek újabb győzel­meit. Ezen az ünnepi éjszakán szívem mélyéből boldog új évet, jó egészséget kívánok valameny­­nyiüknek — munkásoknak, parasztoknak, ér­telmiségieknek, férfiaknak és nőknek, fiatalok­nak és idősebbeknek, románoknak, magyarok­nak, németeknek és más nemzetiségűeknek, mindazoknak, akik a szocialista Románia nagy­szerű építménye emelésén munkálkodnak és fáradoznak —, azt kívánom, hogy teljesülje­nek vágyaik, érjenek el minél nagyobb sike­reket a munkában és az életben. Boldog Új évet saim ! kívánok, kedves honfitár- A 3. oldalon MINISZTERTANÁCSI HA­TÁROZATOK : • a mező­gazdasággépesítési válla­latok és állomások létesí­téséről és tevékenységük megszervezéséről; • a me­zőgazdasággépesítési vál­lalatok dolgozói anyagi ér­dekeltségének javításáról KÖZÉLETI HÍREK LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK Éjfélkor a timföldgyárban kezeslábasban van mindenki és fejét védő sisakkal. Sehol semmi ünnepi dekoráció. Ha nem a köz­ponti vezérlőterem maga a de­koráció. Mert a hatalmas műszer­fal, a mindentudó égőinek színjáté­kával, skálamutatók jelzőinek fi­nom rebbenéseivel, vagy ideges in­gázásával csupa ünnepélyességet sugárzó látvány. Nagy ládákban szobavirágok díszlenek baloldali, de azok sem alkalmilag — egy év búcsúztatására és egy másik méltó köszöntése kedvéért — vannak itt, hanem állandóan. A vegyi folyama­tok nem ismerik az időhatárokat, a maguk öntörvényei szerint futják be a maguk idejét. Bihardobrest kör­nyékének kincse a vörös bauxid 5-6 nap alatt válik fehér alumi­­niumoxiddá, eddig bolyong-kering emberszabta útvesztőiben. Nagy­várad nyugati övezete új ipar­negyed óriása, a timföldüzem nem ismer ünnepet. Szilvesztert sem is­meri. Sőt... Miután a gyár több mint 3000 tonnával tetézte meg idei tervét, az év utolsó napja az új ötéves terv indításának jegyében zajlott le. Ezt Anescu Alexandru mérnöktől tudom, aki ott, a ve­zérlő teremben diszpécser szol­gálatot teljesített. Szilveszter éjsza­káján eddig sohasem üzemelt mind­két kemence. Nagy Endre mérnök a feltárási részleg helyettes vezetője nincs munkaruhában. De nem is szolgá­latos. Csakhogy mivel ilyen teher­­tételesnek és próbatételesnek ígér­kezett ez az éjszaka, talán nem érezte volna jól magát poharazás közben, ha előbb szét nem néz, hogy mennek a dolgok a 25 000 négyzetméter területű szekción. Ezért ment ki kocsijával a gyár­ba. .. „Minden rendben van - mondja - ez a mester elvtárs, Mészáros Mihály érdeme". A mes­ter aztán másokra „hárítja" az ér­demeket, az emberekre, azaz be­osztottjaira - Mihalca Pavelre, Jol­­toj Vasilera, Indric Dumitrura, Costea Bujorra, Bogdan Flóriánra és a többiekre, akik a bizalomra a legtökéletesebb fegyelemmel vá­laszoltak. A hatalmas, többszintes labi­rintus egyik csarnokában vagyunk­­ nagy hengeralakú edények között, amelyeket szűrőtesteknek monda­nak. Indric Dumitruval beszélge­tünk. 23 éves fiatalember, a lány, akinek udvarol az anyjával tölti­ a szilvesztert. Jobb volna most más­hol - provokálom. Becsületesen válaszol . - Itt is kell lennie valakinek. Igen, kell lennie. Fontos része a szekciónak ez a hely. Itt történik az aluminátlúg ellenőrző szűrése, ami­től végeredményben a timföld, majd a fém — a platinán készülő alumi­nium - minősége nagyban függ, hiszen ez a metamorfózisban az utolsó lehetőség arra, hogy a vasat kiszedjék a timföldből. — Mi figyelmezteti magukat, hogy baj van a vastartalommal? - Az atmoszféra-nyomásmérő - mutat a szűrőtest fölé - és a vi­zuális próba. Mészáros Mihály mester egy kan­nával merít a folyadékból. Áttetsző, kissé sárgás színű. Ilyennek kell lennie. A városban poharat koccintanak és köszöntik az emberek az új évet, itt a város szélén, az új iparnegyed első óriásában vagy száz vala­mennyi ember a műszereket nézi éberen, az óriás területen folyik a metamorfózis. Nem az időé. Az anyagé. Gy. Szabó Gyula Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság A 2. OLDALON BÚCSÚ ÉS KÖSZÖNTŐ MUNKATÁRSAINK SZILVESZTERI TUDÓSÍTÁSAI BIZALOMMAL i­s­s választanak, de össze is kapcsolnak az esztendők. Miként ők maguk is szét­­téphetetlenül egymásba öt­vöződnek. Az idő szerény jószág, egy pillanatra sem áll meg, hogy önmaga előtt tiszte­legjen, esztendős szolgálatának le­törlésekor. Hűséges számtartója, az óramutató közönyösen döccen át szilveszter éjszakáján is egyik perc­ből a másikba, egyik esztendőből a másikba. Mi, emberek osztottuk be ilyen pontosan az idő­járását, s esztendők fordulóján nem is az időt, hanem a magunk örömeit és terveit, gondjait és céljait vesszük sorra. Ezek jegyében kapcsoltuk össze megint az eltelt és az eljött esztendőt. Szilveszter éjszakáján, amikor tizenkettőt ütött az óra, tele pohár­ral koccintottunk a megérkezett új esztendőre. S mivel ilyen pilla­natokban a legfontosabb jut az eszünkbe, más-más nyelven, más­­más módon, de mindenütt a vilá­gon összetalálkoztak a gondola­taink is: béke, élet, alkotás. Ezt kívántuk magunknak és egymás­nak az öt esztendőre is. Az űrhajósoknak egy órára van szükségük ahhoz, hogy megkerüljék az öreg földgolyót. Az esztendőnek huszonnégy órára volt szüksége ehhez. A gondolatoknak elegendő egyetlen pillanat. Az idén is a gondolataink bizonyultak igazán serényeknek is frisseknek egymás megkeresésében és megtalálásá­ban. Ők kapcsoltak össze minket egymással és az esztendővel, s ezért elszakíthatatlan a kötésünk reménységeinkkel. A gondolatokat ki sem kell föltétlenül mondani ah­hoz, hogy mások is értsék, ha iga­zán közös vágyból fakadnak. A bé­ke, az élet, az alkotás gondolata átfogta és reménységgel töltötte el az emberiséget. Béke, gondoltuk szilveszter éjsza­káján, s nyomban hozzákapcsoló­dott a másik szó, a másik foga­lom : élet. Feltételezik és teljesítik egymást. S h­űséin­ek alvóid szil­ha­tatlanok, ugyanúgy kapcsolják ösz­­sze az emberiség egészét. Haj­danán még gondolkozhattunk így : mit érdekel, ha ezer kilométerekre tőlünk dörögnek is a fegyverek, csak a magunk háza körül legyen csönd és béke. Az űrhajók azóta egy órai járásra rövidítették le a legnagyobb földi távolságot. És az űrhajók sok mindent szállíthatnak, műszereket is, de bombákat is, ez senki előtt se titok. A távolságok gyakorlatilag eltűntek országok és világrészek közül. Hajdanán a tá­volság igenis adhatott biztonságot. Most már csak a közelség, a lelkek, a szándékok és a célok közelsége adhat. Az, ami igazán összekap­csolhat a földtekén minden em­bert, bármilyen legyen arcszíne, anyanyelve vagy társadalmi hely­zete és világnézete. Groteszk és eleve, távlatában, kudarcra ítélt minden olyan szándék, amely újra szét akarná tágítani a távolságo­kat. Sem egyes emberek, sem egyes országok, sem az emberiség nem a tépettségben, hanem az összefonó­dásban érdekelt. Ebben azonban létében, a jelenében és még in­kább a jövőjében. Békét köszöntöttünk és kívántunk hát, életet köszöntöttünk és kíván­tunk magunknak és egymásnak szilveszter éjszakáján. Alkotást, munkát köszöntöttünk, tehetséget, szorgalmat, igyekezetet. A munka az élet anyja, énekelte egykor a költő, s ma igazán át­­érezzük, megértjük az igazságát. Különösen mi, a világnak ebben a felében, ahol a munka lett az igazi érték s az egyetlen méltó érték­rend is. Országunkban ezen a szilveszteri éjszakán nemcsak két esztendő, de két ötéves terv talál­kozott. Találkoztak és összefonód­tak, hogy a párt politikájának va­­lóraváltásában egyik a másikat teljesíthesse, munkánk, tehetségünk és szorgalmunk által. Románul, magyarul, németül köszöntöttük fel az új esztendőt, szavaink össze­csengtek­, mert egyazon vágyból fa­kadtak , hogy közös munkánk kö­zös eredményeket és örömöket ér­leljen a béke, az élet az ember javára, s gondjainkat közös erővel, mindannyiunk hasznára oszlathas­suk el körünkből. S éppen, mivel ennyire tiszteljük az alkotó munkát, szilveszter éjszakáján is azokat érez­tük igazán közel a szívünkhöz, bár­hol éljenek a földtekén, akiknek épp olyan szerszáma, kincse és fegyvere az alkotó munka, mint ne­künk. Erőfeszítéseik, emberségük, Qi7iUti€fiüf\ Kiit iíj w.'iwiüivAüí hoz létre, de másik két nagy dé­lünk, a béke és az élet is általa válhatik igazán valósággá. Jó lelkiismerettel köszöntöttük tá­jainkon az új esztendőt. Bizalom­mal, szeretettel. Nem panaszkodhat a fogadtatására. S nem kérünk mást tőle, minthogy ő is ugyan­ilyen kedvvel, jó lelkiismerettel és hűséggel szolgáljon minket, alkotó munkánkat és reménységeinket. Beke György AZ ÚJ ÉV ELSŐ NAPJÁTÓL ÉLÉNK MUNKAÜTEM A KONSTANCAI KIKÖTŐBEN Konstanca kikötőjében az új év első napjától normális ütemben folyik a hajók ki- és berakása. Jelenleg negyven román és külföldi hajó horgo­nyoz a kikötőben. A dokkmunkások, daruke­zelők stb. január 1-én 18 595 tonna különböző árut kezeltek. Ugyanaz­nap befejezték a „Ro­man“ és „Caransebeș“ román hajók berakását; e két hajó szombaton felszedte a horgonyt és elindult Ciprus felé. Pillanatnyilag 29 román teherhajó, ércszállító és kőolaj-tartályhajó tar­tózkodik különböző ten­gereken és óceánokon. TÖBB MINT 1000 KILÓ ÉRTÉKES GUANIN A sulinai guaningyár, a Duna torkolatánál levő egyik fiatal ipari egysé­günk 1970-ben több mint 1000 kiló guanint termelt s ezzel túlszárnyalta évi tervét. A gyár munkakö­zössége ésszerűen kihasz­nálta a berendezéseket és szigorúan betartotta a technológiai folyamatot, s így kizárólag jó minőség­ben szállította le ezt az értékes terméket az or­szág lakk- és festékgyá­rainak, valamint a kozme­tikai gyáraknak. Meg kell említenünk, hogy a gua­nint rendkívül bonyolult eljárással olcsó halfajták pikkelyéből és bőréből ál­lítja elő ipari méretekben a sulinál gyár. EGY GYALOGOS KRÓNIKÁJA Ott hagytam abba ... De ezúttal mellőzném a megszokott formu­lát, mert közben eltelt Szilveszter éjszakája, a gyalogos is evett­­ivott, dalolt, táncolt, mulatott és, közben, szinte észrevétlenül át­sétált az egyik esztendőből a má­sikba. Immár, tehát, egy évvel öregebb, 1971-es gyalogossal van dolgunk, ami ha minőségileg nem is jelent döntő változást, de mégis más. Mert ha igaz az, hogy min­den lepergett esztendővel oko­sabb lesz az ember, akkor az el­múlt 1970 megpróbáltatásokkal teli időszaka ötéves tervnyi böl­csességgel telített minket. Mondom szép csöndesen, szelí­den átgyalogoltunk századunk nyolcadik évtizedébe és úgy te­szünk mintha semmi, semmi az ég világon nem történt volna. Pedig történt. Nem azt mondom, hogy az új év beköszöntésével elmé­lyedve bölcselkedjünk erről vagy másról, de annak sem vagyok a híve, hogy „primum vivere dein­­de philosphari" azaz előbb él­jünk aztán elmélkedjünk. Tény az, hogy a cselekvés korában élünk. 9. ÖREGEBBEN szédületes iramban változik a világ, egyszerre kell tehát élni, elmélkedni és megemészteni az újdonságokat, anyagi erővé vál­toztatni az elméletet és­­*korla­tilag, hasznosan alkalma­­z­ó*­méretpor anyaguá valt eszméket, újításokat stb. A gyalogos tehát kapkodja a fejét, de közben ko­nokul hisz abban, hogy minden az ő érdekét, örömét, nyugalmát, bé­kéjét szolgálja anno 1971-ben. A reménykedés ugyanis a gyalogos legintimebb leltárához tartozik és épp úgy ott van a keze ügyében, mint mondjuk a zsebkendője. Egyet­len egy szimpla mozdulat és használhatja. Ha kell. A kisember reménykedését megerősítette az utóbbi hetek külső képe, újdonsá­gokkal teli valósága. A belváros nyüzsgésében ugyanis a gyalogos új vonásokat fedezett fel, új kiraka­tokat, és ami ennél is fontosabb, mind gazdagabb polcokat, bővebb választékot. Ez a kép pedig méltó külsőséget nyújtott az egyik évből a másikba átgyalogló hősünknek. A reménykedő, szorgalmasan mun­kálkodó, hibákat korrigáló em­berke ugyanis — valljuk be — szeret jól élni (és ez természetes is, ki nem szeret jól élni ?) és meg is érdemli azt, hogy az évek mú­lásával, az ország gyarapodásá­val — ennek szerves következmé­nyeképpen — mind könnyebben, nyugodtabban, megelégedetteb­ben éljen. Nos, a gyalogos most a start perceiben, a közeljövőt kutatva ismét optimista, mert tudja, hogy holnapját tőle nem lehet elvenni, és ha elrontani, ideig-óráig lehet is, de az egyetemes fejlődés min­den vívmánya, gazdagsága, örö­me végül is az övé lesz. ... Csönd van körülöttünk. Az ünnep, a kezdet csöndje átnyúlik az első munkanap hajnalába s ilyenkor tisztán érzem, hogy gya­logolni érdemes. Visz valahova, az egyik évből a másikba, a fej­lődés egyik lépcsőfokáról a má­sikra és ha — emberi mivoltunk miatt — ez nem is megy simán, mégis ez így van rendjén, és az autósnép ezt jól tudja. Ezért tisz­teli, legalább is ilyenkor ünnep alkalmából, új év kezdetekor a gyalogost... Dános Miklós FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, Kuba Köztársaság forradalmi kormánya miniszterelnökének, OSVALDO DORTICOS TORRADO elvtársnak, Kuba Köztársaság elnökének HAVANNA Megragadjuk a kellemes alkalmat, hogy Kuba Köztársaság nemzeti ünnepe — a Felszabadulás Napja — 12. évfordulója alkalmából meleg, elvtársi üdvözletünket és szívélyes jókívánságainkat tolmácsoljuk Önök­nek, a Kubai Kommunista Pártnak, a forradalmi kormánynak és a ku­bai népnek a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, az Állam­tanács, a Minisztertanács, a román nép és a magunk nevében. A román nép szívből örvend azoknak a kimagasló eredményeknek, amelyeket a testvéri kubai nép Kommunista Pártja vezetésével ért el a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésében, s újabb sikereket kí­ván az új, szocialista rendszer erősítésében. Kifejezzük meggyőződésünket, hogy pártjaink és országaink baráti kapcsolatai és sokoldalú együttműködése továbbra is egyre inkább mé­lyülni fog a román és a kubai népek javára, az imperializmus ellen, a békéért és a szocializmusért küzdő erők érdekében. NICOLAE CEAUȘESCU, ION GHEORGHE MAURER, a Román Kommunista Párt Románia Szocialista Köztársaság főtitkára, Minisztertanácsának elnöke Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke

Next