Előre, 1971. január (25. évfolyam, 7201-7225. szám)
1971-01-27 / 7221. szám
ELŐRE 2. oldal MŰVELŐDÉS VALLOMÁS AZ ASÓ TUDOMÁNYÁRÓL BESZÉLGETÉS SZÉKELY ZOLTÁNNAL, a Sepsiszentgyörgyi Múzeum igazgatójával Talán egyetlen nép újabbkori anekdota-kincséből sem hiányoznak az ásatásokat végző régészek szórakozottságáról, bogarairól szóló furcsa történetek. Munkájukról azonban ténylegesen elenyészően keveset tudnak a szakmán kívüliek. Az újságok magazin-oldalain olvasunk nagy ritkán róluk, mikor történetesen valami értékes kincsre akadtak, vagy egy több tízezer éves koponyára. Pedig kitartó munkájuk nemcsak hasznos, de néha a bűnügyi nyomozásnál is izgalmasabb. Eredményeik önismeretünket, szülőföldszeretetünket gyarapítják. # Székely Zoltán, a Sepsiszentgyörgyi Múzeum igazgatója velejéig régész. Anekdotákat is hallottam róla, de azt is, hogy szakterületén komoly tekintélynek számít: kutatásaival, tanulmányaival számos vitatott kérdés tisztázásához, feltételezések bizonyításához vagy elvetéséhez járult hozzá. De ugyanakkor, mint igazgató a Sepsiszentgyörgyi Múzeum minden osztályának problémáit ismeri, s az általa szerkesztett kiadvány-sorozat, az Aluta, a különböző tudományágak enciklopédikus tára... Kérdéseimet a régészhez és a múzeumigazgatóhoz egyaránt intézem. — Mit hozott 1970-es esztendő 7 tudósnak az — Rendkívülien eredményes esztendőre tekinthetek vissza : ez az év számos nagyfontosságú tudományos kérdés megoldását hozta számomra. Például itt van a bronzkor hazai kialakulásának problémája : az általános — és már elfogadottnak számító — vélemény szerint ez a műveltség keletről vagy délről áramlott be — tehát mindenképpen kívülről jött. A nyáron Zabolán sikerült feltárni egy bronzkori település helyét és temetőjét, az ott talált tárgyak egy eddig ismeretlen kultúrához tartoznak, s azt látszanak igazolni, hogy a tájainkon egykor élt népek, itt önállóan kezdtek hozzá a fémeszközök készítéséhez és használatához. Másik eredményünk szintén csak a bronzkorhoz kapcsolódik. Ami eddigi leleteinkből teljesen hiányzott, 1969-ben és 1970- ben végzett ásatásainkon a bronzkor fénykorában ható wittenbergi kultúrakezdeti és végső szakaszához tartozó számos emléket fedeztünk fel. Az évek során, számos koraközépkori település” maradványait tártuk fel, a székelykeresztúri múzeummal közösen végzett, székelyszenterzsébeti ásatás IX. vagy X. század elejére tehető települést hozott napvilágra. Itt, a székelyföldön, a XI., XII. és XIX. század történelmére vonatkozó támpontjaink mindeddig ritkák és bizonytalanok voltak. Nem ismertük a települési helyeket, a várakat, a temetőket. Ezért tartom különösen nagy jelentőségűnek a zabolai temető feltárását. Nem kevesebb mint százkilencven sírt ástunk ki, vagyis az egész temetőt. A leleteket XI. és XII. századi érmék és ékszerek datálják. Az adott kor fejlődésére, viszonyaira vonatkozóan ez a temető sok új adatot szolgáltat. Köznépi temető lévén, genográfiai, szociológiai szempontból is értékes a székelység letelepedésének tanulmányozói számára. Az utóbbi időben több tanulmány foglalkozott a hazai szakirodalomban is a székelyek eredetével, letelepedésével. Kit és mit igazolnak a régészeti leletek ? — Régészeti alapon még nehéz lenne a kérdésben állást foglalni. A korai településekről keveset tudunk, habár a feltárt helyek száma az utóbbi időben lényegesen emelkedett. Csernátonban a falu közepén, valamint Sepsiszentgyörgyön a Mester utca 18 szám alatt — külön is hálásak vagyunk az ott lakó Antal Lászlónak, amiért a múzeumot értesítette— előkerült nyomok, valamint az elkövetkező alapos ásatások révén a korai középkorban itt élt nép életmódjáról, anyagi kultúrájáról jóval többet fogunk tudni majd az eddigieknél. Mivel kevés írásos dokumentum áll a rendelkezésünkre, az ásóra vár az a szerep, hogy vallatóra fogja a földet. A Sepsiszentgyörgyi Múzeum felügyeletével végzett harmincéves munka folyamán percig sem tévesztettük szem elől ezt a kutatási területet, amely különösen a megyésítés után elsőrangú fontosságúvá vált számunkra. A megyei szervek minden támogatást megadnak, hogy a vidék történetében fehér foltként szereplő kéthárom évszázados űrt kitöltsük. Habár az én szakterületem az ókor, kutatásaimat kiterjesztettem a korai középkorra is. Feladatunknak tekintjük, hogy megállapítsuk azt az időpontot, amikor a székely nép ide telepedett, s vázoljuk azt az anyagi kultúrát, amellyel letelepedésekor, s a későbbiekben rendelkezett. Fel kell tárnunk a tatárjárás előtt elpusztult falvakat és várakat, tudományosan értékelnünk és elemeznünk kell minden előkerült adatot. Munkánk révén hazánk történeté,nek ezt a fejezetét nekünk kell fel-, tárnunk és megírnunk. A leletek valószínűleg számos feltevést és romantikus legendát kérdőjeleznek majd meg s nélkülözhetetlen adalékokat szolgáltatnak egy tudományos szintézishez. — Milyen tervekkel Alit az 1971- es esztendő elébe ? — Alapos kutatómunka vár rám. Néhány nagyfontosságú kérdést szeretnék tisztázni. A régészet minden ízében objektív tudományág ; alátámaszthatja az írott történeti forrásokat, de meg is cáfolhatja azokat. A régészet valójában a történelmi források kritikai próbája. Tudományosság és objektivitás — ezek legfőbb elveim, melyek megóvtak eddig is a tévedésektől, s amelyekhez szigorúan ragaszkodni fogok a jövőben is. Szeretném megírni — idővel — Délkelet-Erdély régészettörténetét, majd összefoglaló kompendiumban Délkelet-Erdély történetét — az elődeink által írt munkák, véleményem szerint, jórészt elavultak — s ennek keretében külön fejezetben foglalkoznék a székely őstörténettel. A zabolai ásatások eredményeit külön monográfiában dolgozom fel... — Mindhárom mankót őszinte érdeklődéssel várjuk, akárcsak a további ásatások eredményeit... Következő kérdésünket a múzeumigazgatóhoz intézzük : többen elmarasztalóan említik, hogy az ön történész volta rányomja bélyegét a Sepsiszentgyörgyi Múzeum egész munkájára, hogy a történelmi részleg a többi szekció rovására terjeszkedett. Mi a véleménye erről ? — Már megalakulásakor a történelemé volt a fő hely a Sepsiszentgyörgyi Múzeumban. Elődeim között ott volt Nagy Géza dr., kora egyik legnagyobb történettudósa. Aki megnézi egykori jelentéseit, felfedezheti benne a későbbi jeles tudós oroszlánkörmeit. A székelység letelepedéséről tett néhány megállapítása ma is megállja a helyét. Ezt a hagyományt folytatta tovább dr. László Ferenc, aki természettudósból régésszé képezte át magát : erősdi ásatásai tették külföldön is ismertté a nevét. De maga a vidék, Háromszék is azt kívánja, hogy a történelmi anyag képezze a múzeumi gyűjtemény gerincét; népek országútja volt ez a medence, sok nép átvonult itt, s mindegyik itt hagyott valamit anyagi kultúrájából, értékeiből... Igaz, a múzeumot kimondottan székely jellegűvé a néprajzi osztály tette. Etnográfiai gyűjteményünk valóban egyike a legszebbeknek, sajnos, nincs hova kiállítanunk. Valamikor szó volt arról, hogy új szárnyat építenek a múzeumhoz s a néprajzi osztályt különálló tudományos intézménnyé fejlesztik. Az elképzelés függőben maradt. A megyésítés után azonban kibővíthettük személyzeti keretünket, lehetővé vált egy néprajzosnak a szakmán belüli foglalkoztatása. Az ő feladata, hogy összegyűjtse a vidék tárgyi és szellemi néprajzából mindazt, ami még menthető. Köztudomású, hogy sok sajátosan székely jellegű épület lebontására kerül sor. Véleményem szerint, minden jellegzetes épületet azon a helyen kellene múzeális emlékké nyilvánítani ahol áll, mert az elszállítás költséges, a lebontás és újraépítés alterálja a régi anyagot. Ezekben a házakban össze lehetne gyűjteni mindazt, ami az adott vidéken berendezésben, használati eszközökben, ruházkodásban értékes, sajátos emlék. Nyolc-tíz ilyen múzeum-ház működhetne a megye területén s ez minden esetre olcsóbb és életszerűbb megoldás lenne mintha mondjuk, Sepsiszentgyörgyre telepítenénk az ugyanennyi épületet. A tájmúzeum valójában az adott tájban él igazán. — Befejezésül az ALUTA második számból. Hogyan vélekedik róla a szerkesztő ? — Már az első számunk iránt is váratlanul nagy volt az érdeklődés ; újabb kiadványunk, meggyőződésem, még nagyobb népszerűségnek örvend. Jelentős benne a régészeti rész, amely az ókortól a népvándorlásig, s a korai középkorig terjedő számos lényeges kérdéssel foglalkozik. Sebastian Moritz a vaskorról, Eugenia Zaharia a bronzkorról írt nagyon értékes tanulmányt, én magam a csomortáni kultúráról. 1970-ben egyébként kiszélesítettük az ALUTA tematikáját: a történeti része mellett helyet kapott a néprajz, a nyelvészet és a művészettörténet is. Herbert Hoffmann például az erdélyi üvegfestészetről írt, közöljük a Márton Gyula és Gálffy Mózes szerzőpár háromszéki nyelvjárást bemutató tanulmányának első részét, Salamon Sándortól a sepsiszentgyörgyi színház történetét, Vámszer Géza a sajátos kézdivásárhelyi udvarokkal foglalkozik, dr. Demény Lajos a sepsiszentgyörgyi múzeumban őrzött XVI. századi román leveleket közöl. No, de nem soroljuk fel a csaknem nyolcszáz oldalas könyv minden tanulmányát. Pusztán annyit szeretnék megjegyezni, hogy az ALUTA harmadik számában már az atomfizika is helyet kap... Szekernyés János GYANTAILLATÚ TÁJBAN RAGYOGÓ az ötlet, jó lenne, ha máshol is fontolóra vennék... A megyeközi tárlatokat is csupán egyetlen városban szokták megrendezni, nem törődve azzal, hogy száz kilométereket kell utaznia annak a jámbor műpártolónak, aki látni akarja... Miután harminchat művész csaknem kilencven munkája két hétig állt a Csíkszeredai Művelődési Ház kistermében, a hargitai tárlat anyagát megyei körútra indították, s így az egész megyét konkrétan is átfogó, jelentős művészi eseménnyé tették. A krónikás dolga első látásra könnyűnek tűnik. A Hargita megyei képzőművészek jórésze — s itt a festőkre gondolunk —, azonos modellel dolgozik. A borongós erdőkkel, szelíd dombhajlatokkal, csörgedező patakokkal, völgyben meghúzódó madárfészeknyi falvakkal, tarka virágokkal hintett tisztásokkal, gyantaillatú magányos fákkal, vihar előtti szürke fellegekkel, égre nyújtózkodó tornyokkal megnyilatkozó táj az, amely az itt élő és alkotó művészek legfőbb, legkedveltebb modellje. A bemutatott csaknem kilencven munka több mint kétharmada tájkép. A modell azonossága s a műfajbeli közösség azonban szembetűnőbbé teszi az értékkülönbségeket. Páll Lajos nagy színfoltokra épült hónap-variációi mellett — különösen Május és Október sikerült remekbe —, Gaál András gyimesi őszi színeket megidéző akvarellje, Márton Árpád Falu vége című munkája, Maszelka János őszi tája közvetlen szomszédságában, igénytelen, naiv édeskés tájképek is sorakoznak. — A szigorúbb válogatás feltétlenül használt volna. A zsűrinek kár volt megfeledkeznie arról, hogy az amatőröknek külön szoktak kétévenként megyei és országos kiállítást rendezni... Amivel nem akarjuk azt mondani, mintha a legtehetségesebb műkedvelőknek ne lenne itt a helyük. De csak a legtehetségesebbeknek. A LEGJOBB Hargita megyei művészek plasztikai vízióik, saját mondandóik tolmácsolása végett fordulnak az ismerős tájhoz. Márton Árpád a piros árnyalatainak özönlő felrakásával valósággal lángra gyújtja a tájat, Fák tánca című kompozíciójában pedig már szakít is a hagyományos tájszemlélettel, letér eddig követett útjáról, az elvontabb ábrázolás irányába. Mérey András linoleummetszete mellett Márton Árpád említett munkája tetszett a legmodernebbnek ezen a tárlaton. Karancsi Sándor is a drámát keresi a természetben, míg Karácsonyi László a meseszerűséget, sóhegyeit már-már valószínűtlenül áttetszővé, lebegővé oldja... Páll Lajosnál mintegy díszletté válik a táj, hogy a természetben élő és gyötrődő ember eljátszhassa benne mindenkori főszerepét. Nagy István és Nagy Imre nyomdokain halad, anélkül, hogy tanítványukká válna; a falusi-paraszti-természeti világ lényegét próbálja megragadni, s költői lelkületén átszűrve egyszerűen, komolyan, pózok nélkül kifejezni. Miként már mondtuk, különösen Május és Október című kompozíciójában, célkitűzését maradéktalanul és élményszerűen valósítja meg. A Hargita megyei festők jórésze azonban hagyományosan közelíti meg a tájat, annak rusztikus, bukolikus vonásait domborítja ki, s mintegy hangulat-tükörként használják —, metamorfózisára, sajátosan mai vonásaira alig figyelnek. Egyedül Gaál András kísérelte meg a vidék változó arculatának megrajzolását, de Csíkszereda ‘70 című kompozíciója inkább plasztikai tudással és jó ízléssel megoldott épület-montázs. Gazdag ihletforrás a csíki, udvarhelyi és gyergyói képzőművészek számára a népművészet. Nemcsak témát merítenek a népköltészetből (Salló István , Kőmíves Kelemen), hanem plasztikai elemeket, motívumokat, eljárásokat kölcsönöznek a szellemi és tárgyi folklór gazdag formavilágából. Természetes jelenség ez — nem tűnik erőszakoltnak, keresettnek és divatízűnek — egy olyan megyében ahol a népművészet erőteljesen él és virágzik. Antal Imre halk-tónusú grafikái Beczásy Antal festményei és Pálffy Árpád kerámia-szobrai jelzik a forrástól induló ösvények irányát. Kevés vonallal, sok ökonómiával, néhány jellegzetes népi forma ismétlésével alkotta meg Antal Imre a gyimesi csángók sajátos világából üzenő két HARGITA MEGYEI TÁRLAT Szokásos évvégi számvetésem során vetődött fel bennem, amikor azt mérlegeltem: „ment-e előbbre nemzetem", szűkebb pátriám, szülő-, egyben lakóhelyem, Szalonta városa, hogy másokkal is megosszam szívbéli örömömet. Azt, hogy szinte mozgalommá terebélyesedik Arany János városában a versmondás (s mi más ez, ha nem az iránta való hűség és tisztelet ?). Ugyannyira, hogy egyesek már irodalmi színpadot emlegetnek. Mindez alig egy éve kezdődött el. S hogyan? Egy orvos panaszolta, hogy amióta az egyetemről, a színházas városból elkerült, nem volt alkalma szavalóesten részt venni. Pedig szereti a szép verseket. Aztán mások is szót ejtettek emellett. Tehát felbukkant egy igény, amihez adva volt egy verskedvelő tanár, aki arról álmodozott, hogy néhány kedvenc versét bensőséges, odaillő hangulatú zenei kísérettel mutassa be ráérző barátok körében. Vágyával ő sem volt egyedül. Szervezeti formát sem kellett sokáig keresnie, hiszen a Művelődési Ház és a keretében működő irodalmi kör szívesen vesz pártfogásba minden okos ötletet, népnevelő kezdeményezést. S egy estébe hajló téli délutánra meghirdették első műsorukat, a remény- és tavaszvárás jegyében. Két színiakadémista, egy parasztköltő, s A KÖLTŐI SZÓ EREJE egy tanár állt a pódiumra Ady és Arghezi, Aprily, Sinka és Blaga verseivel; a műsort Ciprian Porumbescu, Liszt és Kodály zenéje foglalta hangulati egységbe. Harminc-negyven verskedvelőre számítottak, s végül nyolcvanan szorongtak a Művelődési Ház kistermében. A váratlan sikert hozó kezdetnek folytatása is volt. Most már többen vállalkoztak a szavalásra, s a meghallgatásra egyaránt, a kör titkára pedig a magyar irodalom legszebb szerelmes verseit kötötte csokorba erre az alkalomra. A nyár sem maradhatott irodalmi esemény, művészi élmény nélkül. Egy itthon vakációzó konzervatóriumi hallgató, és egy színiakadémista népballada-estet hirdetett. Lehetett volna szebben, méltóbban köszönteni a szeptemberi Bartók évfordulót? Alighogy bekopogott az ősz, új plakát került a hirdetőtáblára. Arany-estet jelentett be. Minden különleges alkalom nélkül, csupán a város halhatatlanjának tisztelegve. S a „jelenés“ előtt ott izgult, aggódott a szavalásra váró tanár, diákja mellett, a színészjelölt és a technikusnő: vajon lesz-e közönségük ? Nem jártak-e fellegekben, amikor a Művelődési Ház nagytermét választották szereplésükhöz? A „csoda“ bekövetkezett (s ez jórészt a nagy név csengésének köszönhető). Félezernyi ember, fiatal és idős, kétkezi dolgozó és értelmiségi hallgatta visszafojtott lélegzettel a Liszt-muzsika övezte Aranykölteményeket. Amikor a versmondó jól ismert címet jelentett be, örvendező moraj futott át a közönségen. Meglehet, hallották már kiforrott művésztől emelkedettebb előadásban is, mégis, ezt a szavalatot is, láthatóan bensőségesen élvezték. A költői gondolat felgyűlt a lelkekben, talán soha nem sejtett szépségek tárultak fel előttük a versmondók és vershallgatók szerencsés találkozásának köszönhetően. Dánielisz Endre 1971. JAN. 27., SZERDA TELEKI SÁNDOR SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA 150 évvel ezelőtt, 1821 január 27- én született Kolozsváron Teleki Sándor, a szabadságeszmények egyik múlt századi képviselője, az 1848- as honvédezredes, Petőfi Sándor, Bem József, Liszt Ferenc, Giuseppe Garibaldi, Victor Hugo barátja. Viszontagságos, kalandokkal tele élete elvitte Európa minden tájára, de mindenütt magával hordta a szabadságért az önkényuralom elleni küzdelem szellemét. Teleki Sándor gyermekéveit a mezőségi Nagysármáson töltötte, alig 10 éves korában került be a kolozsvári piaristák internátusába, ahol 1835-ig tanult. Táncsics Mihály — aki itt egy ideig nevelője volt — szigorú véleménye szerint nem sok ragadt rá ebben az iskolában. Sándor úrfi — írja Táncsics Életpályám című munkájában — nem szeretett tanulni.” Tanulmányai elvégzése után Teleki Sándor a marosvásárhelyi Királyi Táblán jurátuskodik. Nem sokáig marad itt, külföldi tanulmányútra indul. Állomásai : Berlin, Halle, Jéna, Wroclaw. Az alig húszéves egyetemistát azonban most sem kötik le a tudományok. Véletlen ismeretsége Lichnowski Félix spanyol generálissal elsodorja Spanyolország csábító tájaira. Itt már 1833-tól folyt a harc a trónért a feudális arisztokrácia támogatta Don Carlos és Izabella polgári hívei között. Teleki Sándor Barcelonában az ellenfél kezébe került, és ha a francia főkonzul közbe nem lép érte, ott fejezte volna be életét. Spanyolországi balsikere arra a belátásra bírja, hogy újra visszatérjen az egyetemre, s Franciaországon át újra Berlinbe utazik. De ezúttal sem marad sokáig a könyvek és előadások híve. Megismerkedik és barátságot köt a már nagy népszerűségnek örvendő Liszt Ferenccel és elkíséri olaszországi meg párizsi útjaira. A múlt század negyvenes éveinek közepe táján Teleki Sándor végre hazakerül. Kővárvidék egyik követe lesz a Diétán, majd 1848 előestéjén Kővárvidék főkapitánya. Ismeretséget köt Petőfi Sándorral, akit fiatal nejével, Szendrey Júliával együtt meghív Koltóra. A költői kastélyban közel egy hónapot tölt el a fiatal házaspár. 1848 tavaszán Teleki Sándor nagy örömmel vette hírét a pesti márciusi eseményeknek. Táncsics kiszabadítá- Irta: DEMÉNY LAJOS sa, Petőfi fellépése tettekre sarkallja, önkéntesként belép a magyar forradalmi hadseregbe és előbb a déli részeken harcol, majd Kossuth Lajos hívására Pestre megy. Vállalja a Kossuth-kormány megbízását , Kővárvidék főkapitányaként és kormánybiztosként visszatér Erdélybe. Mikor az erdélyi hadszínteret Bem József hada kezdi uralni, Teleki Sándor mellette áll. Előbb őrnagy, majd ezredesi rangban részt vesz a Habsburg-ellenes küzdelemben egészen a világosi fegyverletételig. Világos után Teleki Sándort is elfogják és az aradi várba zárják. Innen azonban sikerül megszöknie és több hónapi bujdosás után, Knlianin szerb tábornok kocsijának ruhájába öltözve, Belgrádon át Konstantinápolyba jut. A császári haditörvényszék már akkor halálra ítélte és „in effigie" fel is akasztotta, amiről később Teleki humoros elbeszélést ír. Törökországból még 1850-ben Franciaországba kerül, de III. Napóleon államcsínye után innen is menekülnie kell. Előbb Londonban köt ki, de nemsokára Jersey szigetén telepedik le, ahol a magyar forradalmi emigrációnak számos tagja húzódott meg. Itt volt Mészáros Lázár, Katona Miklós, Orbán Balázs, Beöthy Ödön, Thaly Zsigmond, Fülepp Lipót, Perczel Miklós és Perczel Mór. Ugyancsak Jersey-szigetére vetődött Victor Hugo is, akinek szintén el kellett hagynia III. Napóleon Franciaországát. Az 1848-as emigráció szabadelvű gondolkodói hamar kapcsolatba léptek a nagy íróval. Teleki Sándor volt az első, aki, szomszédja is lévén, igen bensőséges baráti kapcsolatba lépett Hugóval. Az emigráció tagjai lelkesedéssel hallgatták Victor Hugo politikai leckéit, hiszen itt mindenki újabb európai forradalmat várt, amely majd elsöpri az önkényuralmat. 1855 őszén újabb meglepetés várta a Jersey-szigeten tartózkodó szabadságharcosokat. Az angol kormány forradalmi tevékenysége vádja alatt kiutasította Jersey szigetéről Piancinit és Thomast. Ezt felháborodással fogadja nemcsak Victor Hugo, hanem az egész szabadságharcos emigráció. Amikor az ott élő emigráció írásban tiltakozott az angol kormány lépése ellen, a tiltakozó nyilatkozaton Victor Hugo neve után „Le colonel Sándor Teleki’ aláírása szerepel. Ezért az angol kormány, mind Victor Hugót, mind Telekit kiutasította Jersey szigetéről és áthelyezték állomásukat Guernsey szigetére. Újabb törökországi és svájci utak után 1858-ban Nizzában megismerkedik Giuseppe Garibaldival és még a következő évben a magyar légió tagjaként küzd az olasz szabadságharcosok oldalán. Különösen kitűnt 1860-ban Garibaldi marsalljai ezerjének harcaiban. Barátja lett a legendás olasz hősnek. Teleki Sándor támogatta a Klapka György és Teleki László 1859—1860- ban kezdeményezte újabb románmagyar közlekedési kísérletet. Híve volt a Klapka-Cuza megkötötte 1859 márciusi katonai szövetségnek. Oliver de Lalonde francia kormányt titkos ügynök révén maga is kapcsolatba lépett vezető román államférfiakkal és a katonai együttműködés útját egyengette. Közel két évtizedet kellett Teleki Sándornak hazájától távol élnie. Hazatérte után élményekben gazdag élete arra ösztönözte, hogy a tollat vegye kezébe. Már a hetvenes évek elején megkezdte lenyűgöző emlékeinek megírását, így jelentek meg a különböző újságokban és folyóiratokban Első találkozásom Bem apával, Petőfi Sándor költőn, Jókai Mórnak szives köszönet, Utolsó találkozásom Petőfi Sándorral, Mikor engem felakasztottak című és más írásai. 1879-ben a Petőfi Társaság kiadta Teleki kétkötetes Emlékeim című könyvét, melyet 1882-ben újabb két kötet követett Egyről-másról, Újabb emlékeim címen. Hazatérte után Teleki Sándor részt vett a tudományos élet szervezésében is és egyike volt a Magyar Történelmi Társulat alapítóinak . Teleki Sándor, mint a liberális nemesi forradalmiság egyik kiemelkedő képviselője, odaadóan szolgálta a szabadság és a függetlenség eszméjét a múlt századi hazai és európai szabadságküzdelmekben. Tevékeny ösztönzője volt e tájak népei közeledésének, összefogásának, a román-magyar együttműködésnek a szabadságért vívott harcban. • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • • Az Országos Testnevelési és Sporttanács székházában Mircea Angelescu, az RLSZ elnöke sajtótájékoztatót tartott labdarúgásunk aktuális kérdéseiről. A szövetség elnöke tájékoztatta a sajtó képviselőit azokról az intézkedésekről, amelyek célja javítani labdarúgásunk színvonalát, kiszélesíteni tömegalapját. Ezek szerint rövidesen sor kerül a Játékvezetői Testület kibővítésére és átszervezésére, kiszélesítik a válogatottat összeállító bizottságot, más normákat állítanak fel, augusztusban, a fővárosi 23 August & TELEX 9 TELEX stadionban nagyszabású nemzetközi tornát rendeznek a bajnok és kupagyőztes, valamint két neves klub, a Bayern München és a Belgrádi Crvena Zvezda részvételével. A felkészítésben megmutatkozott hiányosságok miatt több élvonalbeli klub vezetőjét és orvosait megrovásban részesítették. A sajtótájékoztatón pénzügyi kérdésekről is szó esett . Délamerikai portyája során a Bukaresti Dinamo labdarúgó csapata Rio de Janeiroban a Vasco da Gama együttesével mérkőzött. A román labdarúgók, Doru Popescu és Dumitrache góljával, 2:0 arányban győztek • A hollandiai Wijk Aan Zee-ben folytatódott a nemzetközi sakktorna. A női torna hatodik fordulójában a következő eredmények születtek: Katja Jovanovics— Szota Jolán 1:0; Ivánka—Lazarevics 0,5—0,5; Tuk—Vreeken 0,5—0,5; Kusnyir—Voklarova 0,5—0,5. A Polihroniade—Timmer játszma félbeszakadt. Az élen a jugoszláv Lazarevics áll — 5 ponttal, a magyar Ivánka, a csehszlovák Voklarova és a jugoszláv Jovanovics előtt. Mindhárom sakkozónak 4,5 pontja van • Kedvezőtlen időjárási körülmények között folytatta útját a hagyományos Monte Carlo-i autós Csillagtúra mezőnye. Jelentések szerint a részvevők kis késésekkel haladtak át az ellenőrző pontokon és tegnap a késő esti órákban megérkeztek Monacoba. Jelenleg 197 kocsi maradt versenyben A Csíkszeredai sportszerető közönségnek hosszú évek után teljesült az álma : a jégkorong hazájában ma kezdődik és vasárnap zárul az év első nagyszabású jégkorong tornája, öt város, Bratislava, Budapest, Szófia, Bukarest és Csík- JÉGKORONG szereda válogatottjának részvételével. Az esemény a maga nemében rendkívüli jelentőségű ; az öt város csapata közül három, Budapest, Szófia és Bukarest tulajdonképpen az országos válogatottat képviseli, s ha hozzátesszük, hogy Bratislava együttesében, a másodosztályban szereplő csapatok legjobbjai kaptak helyet, márpedig Csehszlovákiában a második vonal is közismerten erős csapatokból áll, akkor mindjárt kitűnik, milyen nagyszerű küzdelemnek lehet szemtanúja a csíki közönség. A magyar, bolgár és román válogatott számára a torna egyben főpróba is lesz a február végi hollandiai világbajnokságra, hiszen mindhárom csapat a C-csoportban szerepel, s ez csak fokozza a rendezvény jelentőségét. A TELJES MŰSOR: Január 27-én, szerdán: Szófia— Csíkszereda; Bukarest—Budapest. Január 28-án, csütörtökön: Bratislava—Csíkszereda; Bukarest— Szófia. Január 29-én, pénteken: Budapest—Csíkszereda; Bratislava—Szófia. Január 30-án, szombaton: Bukarest—Csíkszereda; Bratislava—Budapest. Január 31-én, vasárnap: Budapest—Szófia; Bukarest—Bratislava. Szakszövetségünk a következő játékosokból álló válogatottat jelölte ki: Dumitra, Crisan (kapusok), Varga, Scheau, Ionita, P. Soinca, Fogarasi, Tufeanu (hátvédek); Szabó Gyula, Kalamár, Oanu, Gheorghiu, Iordan, Stefanov, Fodorea, Hutanu, Basa, Mihailescu, Boldescu és Bíró (csatárok). Csíkszereda válogatottját az Avintul csapata alkotja. Mint Puskás Lajos, az együttes irányítója még Bukarestben elmondotta, nem félnek a súlyos vereségektől, a torna számukra mindenekelőtt nagyszerű alkalom a további fejlődésre, mérkőzések nélkül ugyanis nem lehet szó erről. I ÖT VÁROS VÁLOGATOTTJA CSÍKSZEREDÁN grafikáját, a Pásztor imáját és a Pásztor álmát. MÉRETEINÉL FOGVA a Hargita megyei őszi tárlatot Beczásy Antal Kontyoló című kompozíciója uralja, amely szemléletében és megoldásában is kétségtelenül figyelemreméltó alkotás. Igaz, a színpadi elrendezés valahol Aggházy Gyula népszínmű-ízlésű festményeit juttatja eszünkbe, a modiglianisan megnyújtott figurák, a szürrealisták szélsőségével kezelt színek azonban Beczásy képét vonzóvá, maivá teszik. A Kontyoló, akárcsak Női portréja — ha nem is minden vonatkozásban — jelzi a hagyomány és a modernség szintézisének egyik lehetőségét. Lővér B. Elek sok művészi gonddal, őszinte melegséggel megformált öregasszonyportréján és Életkorok című kettősén a hagyományos eszközök higgadt alkalmazásával, etnográfiai hitelességgel és gondolati mélységgel vall a falusi ember életének csöndes alkonyáról, az öregségről. A MEGLEPŐEN gyenge szobrászati anyagból csupán Pálffy Árpád kerámia-szobrait emeljük ki. Gondolkodó és Alvó nő című alkotása lekerekített, ízléssel stilizált formákban juttatja érvényre a népi hagyomány és a modern felfogás találkozását. Bodnár Gábor KÉTVÁLLON A BAJNOKCSAPAT Kolozsvári tudósítás A kolozsvári Sportpalotában folytatódott az A-osztályú női kézilabdabajnokság teremszakasza. A vasárnapi diákrangadó után csendes napot ígértek a találkozók, a pályán azonban minden másképpen történt: a Bukaresti Confectia—Temesvári Universitatea mérkőzésen megszületett a KÉZILABDA bajnokság egyik legnagyobb meglepetése: a lelkes fővárosi lányok megtáltosodtak és legyőzték bajnokcsapatunkat, amely így, mindössze 24 órai vezetés után, kénytelen volt átadni helyét a Bukaresti Universitateanak. A mérkőzés hőse Constanta Ilie, a Confectia válogatott játékosa volt, aki csapata 12 góljából 11-et dobott. Mivel magyarázható e váratlan eredmény? A temesvári együttes azzal a gondolattal jött a Szamos-parti városba, hogy a rangadón legyőzze nagy riválisát, bukaresti testvércsapatát. Az elért siker a játékosok fejébe szállt, úgy gondolták, a Confectia és a Constructorul elleni mérkőzésen már csak formaságnak kell eleget tenniük. Elbizakodásra azonban nem lehetett okuk. Két héttel ezelőtt Bukarestben a székelyudvarhelyi lányok szinte megleckéztették őket (mint ismeretes, 8—6-os Vointa vezetés után, alig nyertek a temesváriak 9—8-ra), ez azonban nem hatott intőleg rájuk. S ami nem sikerült a Vointának a Floreasca sportcsarnokban, azt elérte a Confectia Kolozsváron. A bukares-EREDMÉNYEK: Bukaresti Universitatea—Szebeni CSM 21—12; Székelyudvarhelyi Vointa—Brassói Rulmentul 12—17; Marosvásárhelyi Muresul—Buka resti IEFS 11—13; Bukaresti Confectia—Temesvári Universitatea 12—11; Buhusi Textila—Temesvári Constructorul 14—12. tiek végig vezettek 5—2-re, 9—4-re, 11—6-ra, majd a 44. percben 12—8-ra. Az utolsó percekben, amikor a vereség már biztos volt, Constantin Ladhe, a temesváriak edzője taktikát változtatott, emberfogásra tért át, de túl későn. A játékosok erejéből csak szépítésre tellett. Nem sok hiányzott az újabb meglepetéshez sem: a Bukaresti IEFS— Muresul összecsapás 41. percében a marosvásárhelyiek 11—10-re vezettek, de a hajrában „ajándéklabdákat” osztogattak, s a bukarestiek kihasználták a kínálkozó helyzeteket. A Székelyudvarhelyi Vointának ezúttal nem ment a játék. Igaz, 12 gólt dobtak a lányok, ez viszont kevésnek bizonyult a végső siker eléréséhez. Elsősorban a kapuvédők, Bartók Klára és Elena Popescu fogtak ki gyenge napot, akik több potyagólt kaptak. A fordulóról érdemes még megemlíteni, hogy a Temesvári Constructorul kétgólos vereséget szenvedett, de a találkozó során kihagyott 6 (!) büntetőt. Ebből ötöt az utolsó 20 percben. Radványi Pál