Előre, 1971. január (25. évfolyam, 7201-7225. szám)
1971-01-14 / 7210. szám
XXV. évfolyam 7210 sz. 6 oldal ára 30 iráni 1971. január 14., csütörtök NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS MUNKALÁTOGATÁSA PRAHOVA MEGYEI IPARVÁLLALATOKBAN Amint már hírül adtuk, január 12-én, kedden, Nicolae Ceausescu elvtárs, Gheorghe Panu, Maxim Borghianu, Manea Manescu, Petre Blajovici és Vasile Patilinet elvtársakkal együtt, találkozott munkahelyeiken a Színapai Finommechanikai Üzem, a Cimpinai Neptun Mechanikai Üzem, a Villamosfelszerelés-javító Vállalat (IRUE) és a Mechanikai Üzem, a Plopeni-i Mechanikai Üzem, a Ploiesti-i Vegyipari Gépgyár és az 1 Mai Ilaom vezetőszerveivel és alkalmazottaival. NÉHÁNY ÓRA A CIMPINAI IPARI KÖZPONT ÜZEMEIBEN Cimpinán utolsónak azt a Mechanikai Üzemet tekintették meg, amely kőolajszivattyúkat, szivattyúvonórudakat és a kitermelő és fúróberendezésekhez szükséges más alkatrészeket gyárt. Az üzemegység egy régi műhely helyén épült. Az üzemet évről évre újabb csarnokokkal bővítették, korszerű berendezésekkel és felszerelésekkel látták el, s így a vállalat ma eleget tud tenni a kőolajipar igényeiből adódó komplex feladatoknak. Az üzemben mintegy 100 féle kőolajipari aggregátot és berendezést állítanak elő. A termelés az utóbbi években 30 százalékkal növekedett és a jelenlegi ötéves tervben még nagyobb arányban, vagyis 45 százalékkal fog növekedni. Ezután a fúróberendezéseket és szerszámokat készítő új csarnokot tekintik meg, amelynek üzembe helyezésével a vállalat növelte a mélyfúráshoz és olajbányászathoz szükséges aggregátok termelését. A vállalat keretében újabb nagy termelékenységű berendezéseket szereltek fel a kőolaj szivattyúk és szivattyúvonórudak termelésének fokozására. Intézkedések történtek a belső anyagmozgatás korszerűsítésére, a villamosenergia és hőenergiaellátás és az iparivíz-ellátás javítására. A vendégek kérdéseire Florin Ditulescu, az egység igazgatója elmondta, hogy az utóbbi időben a gyártmánylistát újabb termékekkel bővítették. Ilyenek a bélelőcsövek visszanyerésére, a különböző méretű csövek tömítésére szolgáló berendezések, a kőolaj szivattyúk, a gumírozott alkatrészek, a különböző típusú fúró és kitermelő szerszámok. Mint hangsúlyozzák, az üzem termékeit külföldön is jól ismerik. A vendégek elbeszélgetnek Petru Gheorghe mérnökkel, Dumitru Standasu és Constantin Rosu munkásokkal, érdeklődnek munka- és életkörülményeik iránt, a termelés és a termelékenység emelése érdekében kifejtett tevékenységük iránt. Az üzemlátogatás végén Nicolae Ceausescu elvtárs ajánlotta, hogy minél jobban használják ki a termelőterületet. Mint rámutatott, a cimpinai üzemnek minden feltétele megvan ahhoz, hogy jó minőségű román acélból a kőolajszivattyúk, a fúrószerszámok és fúrórudak nagy választékát állítsa elő a belső szükségletek és a külföldi rendelések fedezésére. A vendégek és a vendéglátók beszélgetése arra a következtetésre vezetett, hogy mélyreható tanulmányozás alapján a jelenlegi ötéves tervben megkétszerezhető és változatosabbá tehető az üzem globális termelése, elsősorban az önfelszerelés és házigépgyártás útján. A megtekintett vállalatok munkásaival, technikusaival és mérnökeivel, a más helybeli dolgozókkal és a vállalatok bejáratánál nagyszámban összegyűlt háziasszonyokkal folytatott beszélgetés során a párt főtitkára nagy figyelmet fordított a megyebeli helységfejlesztési munkákra, a lakosság ellátásával összefüggő kérdésekre. Nicolae Ceausescu elvtárs ajánlotta Ion Rusan cimpinai polgármesternek, a helybeli párt- és állami szervek más képviselőinek, tegyenek meg mindent a megyebeli helységek további szépítése érdekében, létesítsenek újabb kereskedelmi egységeket a lakosság ellátási kérdéseinek operatív megoldására. ... Cimpina utcáin a lakosság újra szívélyesen és lelkesedéssel köszöntötte a vendégeket. A Cimpinai Mechanikai Üzemben ÁBRAHÁM JÁNOS GYORSOLVASÁS A múlt század tudósai még el tudták sajátítani azt az ismeretanyagot, amelynek felhasználásával külön-külön is eljutottak egy-egy új tudományos felismeréshez. Ma a tudományos kutatás maga is külön „iparággá" vált. Hatalmas technikai eszközöket és kísérleti berendezéseket alkalmaz, melyeknek megszerkesztése, üzemeltetése és karbantartása tudósok, mérnökök, technikusok, szakmunkások közvetlen közreműködését teszi szükségessé. Szó se róla : az elméleti munkával foglalkozó tudósok ma is eljutnak egyénileg is önálló felfedezésekhez, de megállapításaik gyakorlati ellenőrzésére, a kísérleti technika bonyolultsága miatt, egyedül már nem képesek. Az elméleti feltevések ellenőrzése, a kutatási programok végrehajtása sok és sokféle tudományágban jártas tudós szervezett együttműködését igényli. Kérdés most már, hogy az információ-robbanás korszakában az ember hogyan sajátíthatja el mindazt az ismeretanyagot, amellyel az agyondifferenciált tudományokban hasznosíthatja vagy legalábbis kiismerheti magát ? A felgyűlt irodalom immár akkorára nőtt, hogy áttanulmányozásához három élet sem volna elegendő. Mit javasol ebben az esetben a tudomány ? Azt javasolja, hogy olvassunk gyorsan. Egy tekintélyes tudomány-népszerűsítő folyóirat valóságos gyorsolvasási leckegyűjteményt tett közzé, hogy segítsen azokon, akik még nem pallérozottak a hamar olvasás művészetében. A szabály úgy szól, hogy bármely könyvet, ha kinyitunk, mutató ujjúnkat lágyan hullámoztatva balról jobbra vezetjük lefelé, míg az oldal aljára érünk. Közben hangosan számolunk. Nem kell feltétlenül a szavak értelmére vigyáznunk. A lényeg az, hogy minél nagyobb szövegrészeket lássunk, és a leghatározottabban küszöböljük ki a sorok és mondatok szerinti olvasást. Lehet négyes, hatos, nyolcas és tizenhatos ütemben olvasni. Ez utóbbi azt jelenti, hogy tizenhat másodpercet szánunk egy-egy oldalra. Mikor így végig mentünk az első fejezeten, kezdjük megint az első oldalon. Hát jó, kezdjük, lássuk, mi jön ki : „Végre, álarc, most, vidám, írom, kedv, síron, kívül, féreg, lelkem, víg, vág, között, égnek, óh, gyorsan..." . Ez tizenhatos ütemnek felelt meg, és végösszegnek kijött a fenti szóegyveleg. Pedig én nem is számoltam hangosan. Ezek után — a szabály így szól — be kell csukni a könyvet és sejtéseink alapján a következő lényeges kérdésekre kell koncentrálnunk : 1. Vajon kik a főszereplők ? 2. Kire hasonlítanak a hősök ? 3. Mi a mű cselekménye ? 4. Milyen környezetben zajlik a cselekmény ? Próbáltam elképzelni a hőst, aki végre álarcot öltött, a lelke víg, s most vidáman írja kedvét a síron kívül, ahol férgek között valami vág, s valamik égnek, éh gyorsan, gyorsan. A környezet temetőn innen, a cselekmény harcias, mert az illető vígvág, de hogy a hős kire hasonlít, nem tudom. És nem is tudnám meg soha, ha ki nem nyitnám újra a könyvet, amelyben szó sincs olyasmiről, amit én az elárvult szavakból összeférceltem... „Ismerjétek meg végre: ki vagyok ? Álarc alatt volt mostanáig képem. .." A rejtvény kezdő szavaiból ilyen két mondatra aligha gondolt valaki, Petőfin kívül. Az idézett szavak ugyanis az Ismerjetek meg ! című verséből valók. NAPLÓ El is tévedtem végképp a „kipécézett" szavak alattomosan leselkedő útvesztőiben, ebből levontam magamnak az első tanulságot : Költőt nem lehet újj hullámoztatással, balról jobbra, lefelé, szavanként olvasni ! A költőt figyelmesen végig kell olvasni először, és még figyelmesebben újra olvasni másodszor és tizedszer. Ez vajon csak a költészetre vonatkozik, ez a régi, de jól bevált aranyszabály ? Aligha. A gyorsolvasó, bármennyire is koncentrál, nem kerülheti el a szavak, fogalmak kátyúit. Bármilyen eleven képzelőereje legyen a gyorsolvasónak, a szórványos szavakból soha nem kap hű képet a könyv valódi értékeiről. Amihez eljuthat, az csak valami bujkáló értelmű találgatás lesz. A szakember megfosztja magát az alapos dokumentálódás lehetőségétől, a szépirodalmi mű „fogyasztója" a műélvezettől. Bizonyára akadnak hívei nálunk is, másutt is a gyors olvasásnak. A magam számára mégis a Petőfi-vers zárósorait idézném tanulságul és útravalónak : Oh, nem, ez mégsem szép határozat ! Múljék oly gyorsan, amily gyorsan támadt... Az információ-robbanás korszakában sokkal ésszerűbbnek tűnnék arra buzdítani az olvasót, hogy szelektálja, alaposan válogassa meg az olvasmányait, mintsem futtában sokat és sokfélét olvasson. Napjainkban minden, még az életritmus is felgyorsult. De képzés, önfejlesztés tekintetében — éppen azért, mert az elsajátításra váró ismeretanyag roppant rohamosan gyűl, s a tudnivalók roppant nagy kincsesháza előtt állunk — a hamar munka ritkán jó. Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság LELKES TANÁCSKOZÁS PLOPENI-BEN A Prahova megyei munkalátogatás következő állomása a nagy jelentőségű gépipari vállalatáról ismert Plopeni. . Az egykori ismeretlen, de ma már a szó igazi értelmében várossá fejlődött településen az élet szervesen kapcsolódik a lendületesen fejlődő üzem tevékenységéhez. Útközben a kőolaj kitermelésében és hasznosításában régi hagyományokkal rendelkező központokon haladunk át. A szondaerdők szomszédságában elterülő Bákolon és Tintean sokezres tömeg, közöttük számos kőolajtelepi munkás köszönti , örömmel a párt- és államvezetőket. (Folytatása a 3. oldalon) MAI SZÁMUNKBAN • MŰVELŐDÉS • SPORT (2. oldal) ! LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK (5. oldal) A JÓ ÉVKEZDÉS ELSŐ MUNKASIKEREI A Kovászna megyei Köpecbánya 185 tonna szénnel és 320 tonna brikettel szárnyalta túl január első tíz napjának tervét. A legjobb eredményeket a vargyasi bánya és a brikettgyár munkaközösségei érték el. Jól startolt az algép ipar is. Az év első tíz napjában az ipari vállalatok 5610 tonna benzint, 1450 tonna gázolajat, 375 tonna toluent, 280 tonna benzolt, 260 tonna polietilént, 168 tonna kormot, 113 villanymotort, 20 személygépkocsit, 1170 köbméter rönköt, 365 köbméter fűrészárut, 210 köbméter cellulóziát, 10 tonna hústerméket adtak terven felül a nemzetgazdaságnak. A Maros megyei Statisztikai Igazgatóság adatai szerint január első dekádjában a megyei iparvállalatok 247 tonna ammóniumnitrátot, 600 tonna karbidot, 10 400 négyzetméter táblaüveget, 56 000 téglát és kerámiatömböt stb. termeltek terven felül. MESTERKÉPZŐKKEL A MESTERKÉPZÉSRŐL Figyelemreméltó vita folyik a mesterek termelésben betöltött helyéről, szerepéről, s mindezzel kapcsolatban elkerülhetetlenül felmerül a mester szakmai ismereteinek, egyéniségének kérdése is. Gyárigazgatók, munkások, mérnökök és termelésszervezési szakemberek nyilvánítják véleményüket. És nem először. Régebbi téma került ezzel ismét előtérbe, a közvélemény elé. Mert a mester jelentős láncszem a termelésben, mindig az is volt és mint a tapasztalat mutatja, a korszerű termelés körülményei között méginkább azzá kell válnia. Mivel a vita eddig többnyire a már meglevő mestergárda helyzetét, szerepét, problémáit taglalta, szükségesnek mutatkozik arról is beszélni, kiből, hogyan és milyen körülmények között lesz, lehet jó mester. Néhány szakember, többek között két mesterképző szakiskola vezetője, egy ipari fővállalat személyzeti és tanügyi osztályának és egy gyár termelési és munkaszervezési osztályának vezetője mondott ezúttal érdemleges véleményt. Az első, pontosan körvonalazódott kérdés a szelektálás volt. Azaz: HOGYAN SZELEKTÁLNÁK A VÁLLALATOK ÉS HOGYAN AZ ISKOLA? CRISAN LIVIU mérnök, az Élelmiszeripari Minisztérium szebeni mesterképző iskolájának tanulmányi igazgatója szerint, az utóbbi időben, főként az utóbbi két esztendőben, a termelőegységekben érezhetően több gonddal választják ki a jelölteket. Szakmai ismereteik, termelési tapasztalataik, általános műveltségük, sőt az életkoruk is sokkal inkább megközelíti azt, amire egy mesterjelöltnek ma szüksége van. LUNGU MIHAI mérnök, a Szeben megyei néptanács szakmai és műszaki iskolájának — itt építő mestereket is képeznek — igazgatója szerint is javulóban van a kiválasztás. De itt, mármint az építőknél, inkább a korhatár és szakmai ismeretek közelítik meg a mércét. Az általános műveltség szintje viszont még sok kívánnivalót hagy maga után. Mindent összevetve, mégsem beszélhetünk elég alapos szelektálásról. Részben azért, mert a jelöltek ismeretei még most is igen eltérőek, részben pedig (erre is gyakran hivatkoztak az iskolák vezetői) mert a vállalatok érthetetlenül fukarkodnak a jelöltekkel. Jelenleg például a két kurzusra küldött jelöltek száma a következőképpen alakult: 23 helyre 30, illetve 10 helyre 21 jelölt. Ez oda vezet, hogy az iskola nem képes alapos munkát végezni és valamennyire is homogén csoportokat összeállítani, ami viszont a tananyag elsajátításának rovására megy. Ilyen körülmények között a szelektálás továbbra sem tekinthető megoldottnak. A következő kérdés, amely szerintünk már távolról sem körvonalazódott hasonló pontossággal, a FELKÉSZÍTÉS KÖRÜLMÉNYEIRE, MINŐSÉGÉRE utalt. A vélemények ezúttal is igen eltérőek. A termelésben dolgozó szakemberek — például HUBNER IOSIF mérnök, a Flamura Rosie gyár termelési és munkaszervezési osztályának vezetője szerint — a meste Inován Hajnal (Folytatása a 3. oldalon) A GALACI HAJÓGYÁR ÚJ TERMÉKEI A galaci hajógyár, hazánk egyetlen hajófedélzeti gépsorokat és berendezéseket gyártó üzeme az idén újabb 155 termék gyártását vezeti be. Köztük fedélzeti darukat, üzemanyagpumpákat és -hűtőket, valamint számos gépezetet állít elő egy Galacon gyártandó konténeres halászhajó számára. A jelzett termékek egy részét eddig külföldről szállították. Említésre méltó továbbá, hogy a néhány évvel ezelőtt hajógép-csoportok előállítására szakosított üzem 1971. évi termelése 13 százalékkal növekszik a múlt évhez viszonyítva. Idény és közművelődés teret a közművelődés évszakának tartjuk. Mivel a falusi ember a havas hónapokban igényli leginkább a kultúrát, a szép szót, a táncot, éneket, s szán időt a láthatáron túl szélesedő világ megismerésére, művelődési házaink vezetői — sajnos, nemcsak falun — úgy néznek arra, aki történetesen az év más szakában kockáztat meg néhány jámbor kérdést a kultúrmunkáról, mintha a Marsról érkezett volna. A rendezvények döntő hányadát a legtöbb művelődési házban, nemcsak a falusiakban , a hideg hónapokban tartják. Minden kultúrotthonban, munkásklubban, művelődési házban — azokban is, melyekben folyamatos tevékenységről beszélhetünk — ilyenkor megélénkül az élet, gyakoribbá válnak a házi rendezvények, a művészeti és tudományos előadások, a hivatásos és amatőr együttesek szereplései. A kultúra háza általában csak novembertől márciusig tölt be hatékony szerepet a falu, a város életében, s válik messzeható mágnessé. Télen még az elhagyatottabb művelődési otthonok ajtajáról is lekerül egyszer-kétszer a lakat, mert, az illem — és a statisztika — megköveteli, hogy a színjátszó csoport legalább szilveszterre betanuljon egy-egy vidám jelenetet, hogy legalább négy pár táncos a színpadon cifrázza legjobb belátása szerint a csárdást, hogy az iskolás gyerekek elénekeljenek kórusban néhány népdalfeldolgozást. Számítani kell a várt — és a hivatlan vendégekre is; a tudományos brigádok — a babonák ellen hadakozó tanárok, a betegségek megelőzéséről értekező orvosok, a törvényeket népszerűsítő, értelmező jogászok is a téli hónapokat tartják a legalkalmasabbnak a rajzásra. Az írók, költők leginkább februárban — a falusi könyvhónap rendezvényei keretében — tisztelik meg személyes látogatásukkal a vidéki olvasót; a hivatásos együttesek is leginkább télen ruccannak ki a falusi kultúrotthonokba. Nem véletlen tehát, hogy az ország szinte minden megyéjében ezekben a hetekben, hónapokban ültek össze tanácskozásra a kultúraktivisták, hogy megvitassák a megnyílt „közművelődési idény" legfontosabb tennivalóit, feladatait, hogy tapasztalataikat, megfigyeléseiket kicseréljék, terveiket összehangolják. Habár a hegyalatti abrakolásnak számítanak ezek a megbeszélések, s nyomukban — meggyőződésem — nem fognak csodák szü''*~i, is valóságos vitafórummá, tudományos szimpozionná vált szinte minden tanácskozás, mert a művelődési házak igazgatói, az önkéntes népnevelők, a társadalmi szervezetek aktivistái, a művészeti intézmények vezetői közművelődési életünk egyes jelenségeit, égető problémáit elemezve elvi, elméleti kérdéseket világítottak meg, konkrét példákon, de népművelési mozgalmunk egészéről vitatkoztak. Műkedvelő csoportjaink hazai és külföldi sikerei bizonyítják, hogy közművelődési életünk két-három éve megújulóban, felfrissülőben van. A népnevelőkön, kultúraktivistákon múlik, hogy a megindult folyamat mélységben és szélességben kiteljesedjék, s hogy az ország legeldugottabb falujában is virágot hajtson. Számolni kell azzal, hogy népművelési feladataink bonyolulttá Szekernyés János (Folytatása a 2. oldalon) . sport A MURESUL NEM ISMER LEHETETLENT Egy napi szünet után ismét a kézilabdázók vették birtokukba a fővárosi Floreasca sportcsarnokot : itt zajlik a női bajnokság második teremszakasza, amely a helyezések szempontjából már az első napon izgalmas küzdelmet ígért, az élen és a tabella alsó fokán egyaránt. Az elsőségért a Bukaresti Universitatea és a Temesvári Universitatea párharca, a kiesés elkerüléséért a Temesvári Constructorul, a Szebeni CSM és a Marosvásárhelyi Muzesul viadala képezte a nagy attrakciót. Előreláthatólag a sereghajtók ,tábo- KÉZILABDA jában a bukaresti teremszakasz már sok mindenre választ ad majd. Már a rajtot megelőzően, különösen nagy érdeklődés előzte meg a Marosvásárhelyi Mureul csapatának bemutatkozását. Az együttes, Sóos Rozália személyében, válogatott játékossal megerősítve érkezett a fővárosba, s szakberkekben kíváncsian várták, hogy az új erőket felvonultató Maros-menti gárda képes lesz-e sikeresen felvenni a harcot nagy riválisaival, a kiesés elkerüléséért. A bemutatkozás kevésbé sikerült, igaz, a Temesvári Universitatea nehéz ellenfél, mégis jobb játékot vártunk a játékosoktól. HELVIG VILMOS, az együttes irányítója érthetően bosszúsan, elkeseredetten szívta egymás után cigarettáit.— A csapat még nem játszott ilyen gyengén a bajnokságban — mondotta —, nem értem mi történhetett a lányokkal, lélektelenül játszottak, s ráadásul Soos sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Azon kívül, hogy értékesítette a büntetőket, főleg a védelemben kevés hasznát vettük, de a támadások során sem nyújtotta igazi tudását. Hiába, többre, úgy látszik nem vagyunk képesek. Sok tényező gátolta zökkenőmentes felkészülésünket, s ez most törvényszerűen kiütközött. Talán elég ha annyit mondok, jelenlegi keretünkkel január negyedikén tartottuk első közös edzésünket, addig alig néhány játékos állt rendelkezésünkre. A téli vakációban a diáklányok minden előzetes bejelentés nélkül hazamentek, Soos Rozália is csak december utolsó napjaiban tért vissza Marosvásárhelyre, taktikát kidolgozni, összeszokott csapatot kialakítani, így nem lehetett. A megyei szervek részéről nagyobb támogatásra volna szükségünk, másképp aligha sikerül reménytelen helyzetünkön változtatni. — Milyen tervekkel utaztak a fővárosba ? — Ne kapjunk ki nagyon a bajnok Temesvári Universitateatól, ez sajnos, nem sikerült, s hogy legyőzzük a közvetlenül előttünk álló két csapatot, a Temesvári Constructorult és a Szebeni CSM-t. Ha ez sikerül, még reménykedhetünk, hiszen a tavaszi idényben mindkettővel otthonunkban mérkőzünk. — Bízik a sikerben ? — Csak annyit tudok, hogy győznünk kell, a két találkozó abszolút sorsdöntő számunkra. — S ha nem sikerül ? — Holtbiztos, hogy kiesünk. A szebeniek előnye most egy pont, a temesváriaké négy, s ha kikapunk végleg megugrottak tőlünk. — Mi az oka annak, hogy Marosvásárhelyen tíz év óta, a nagy hagyományok ellenére, kézilabdában mindmáig nem sikerült visszakerülni az élvonalba ? Móra László (Folytatása a 2. oldalon)