Előre, 1971. január (25. évfolyam, 7201-7225. szám)

1971-01-14 / 7210. szám

XXV. évfolyam 7210 sz. 6 oldal ára 30 iráni 1971. január 14., csütörtök NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS MUNKALÁTOGATÁSA PRAHOVA MEGYEI IPARVÁLLALATOKBAN Amint már hírül adtuk, január 12-én, kedden, Nicolae Ceausescu elvtárs, Gheorghe Panu, Maxim Borghianu, Manea Manescu, Petre Blajovici és Vasile Patilinet elv­társakkal együtt, találkozott mun­kahelyeiken a Szína­pai Finom­­mechanikai Üzem, a Cimpinai Neptun Mechanikai Üzem, a Villa­­mosfelszerelés-javító Vállalat (IR­­UE) és a Mechanikai Üzem, a Plo­­peni-i Mechanikai Üzem, a Ploies­­ti-i Vegyipari Gépgyár és az 1 Mai Ilaom vezetőszerveivel és alkalma­zottaival. NÉHÁNY ÓRA A CIMPINAI IPARI KÖZPONT ÜZEMEIBEN Cimpinán utolsónak azt a Mecha­­nikai Üzemet tekintették meg, a­­mely kőolajszivattyúkat, szivattyú­­vonórudakat és a kitermelő és fú­róberendezésekhez szükséges más alkatrészeket gyárt. Az üzemegység egy régi műhely helyén épült. Az üzemet évről évre újabb csarno­kokkal bővítették, korszerű beren­dezésekkel és felszerelésekkel lát­ták el, s így a vállalat ma eleget tud tenni a kőolajipar igényeiből adódó komplex feladatoknak. Az üzemben mintegy 100 féle kőolaj­ipari aggregátot és berendezést ál­lítanak elő. A termelés az utóbbi években 30 százalékkal növekedett és a jelenlegi ötéves tervben még nagyobb arányban, vagyis 45 szá­zalékkal fog növekedni. Ezután a fúróberendezéseket és szerszámo­kat készítő új csarnokot tekintik meg, amelynek üzembe helyezésé­vel a vállalat növelte a mélyfúrás­hoz és olajbányászathoz szükséges aggregátok termelését. A válla­lat keretében újabb nagy termelé­kenységű berendezéseket szereltek fel a kőolaj szivattyúk és szivat­­­tyúvonórudak termelésének fokozá­sára. Intézkedések történtek a bel­ső anyagmozgatás korszerűsítésére, a villamosenergia és hőenergiaellá­tás és az iparivíz-ellátás javítására. A vendégek kérdéseire Florin Ditulescu, az egység igazgatója el­mondta, hogy az utóbbi időben a gyártmánylistát újabb termékekkel bővítették. Ilyenek a bélelőcsövek visszanyerésére, a különböző mére­tű csövek tömítésére szolgáló berendezések, a kőolaj szivattyúk, a gumírozott alkatrészek, a külön­böző típusú fúró és kitermelő szer­számok. Mint hangsúlyozzák, az üzem termékeit külföldön is jól ismerik. A vendégek elbeszélgetnek Petru Gheorghe mérnökkel, Dumitru Standasu és Constantin Rosu mun­kásokkal, érdeklődnek munka- és életkörülményeik iránt, a termelés és a termelékenység emelése érde­kében kifejtett tevékenységük iránt. Az üzemlátogatás végén Nicolae Ceausescu elvtárs ajánlotta, hogy minél jobban használják ki a ter­melőterületet. Mint rámutatott, a cimpinai üzemnek minden feltéte­le megvan ahhoz, hogy jó minősé­gű román acélból a kőolajszivat­­­tyúk, a fúrószerszámok és fúróru­­dak nagy választékát állítsa elő a belső szükségletek és a külföldi rendelések fedezésére. A vendégek és a vendéglátók beszélgetése arra a következtetésre vezetett, hogy mélyreható tanulmányozás alapján a jelenlegi ötéves tervben megkét­szerezhető és változatosabbá tehető az üzem globális termelése, első­sorban az önfelszerelés és házigép­gyártás útján. A megtekintett vállalatok mun­kásaival, technikusaival és mérnö­keivel, a más helybeli dolgozókkal és a vállalatok bejáratánál nagy­számban összegyűlt háziasszonyok­kal folytatott beszélgetés során a párt főtitkára nagy figyelmet for­dított a megyebeli helységfejleszté­si munkákra, a lakosság ellátásá­val összefüggő kérdésekre. Nicolae Ceausescu­­ elvtárs ajánlotta Ion Rusan cimpinai polgármesternek, a helybeli párt- és állami szervek más képviselőinek, tegyenek meg mindent a megyebeli helységek to­vábbi szépítése érdekében, létesít­senek újabb kereskedelmi egysé­geket a lakosság ellátási kérdései­nek operatív megoldására. ... Cimpina utcáin a lakosság új­ra szívélyesen és lelkesedéssel kö­szöntötte a vendégeket. A Cimpinai Mechanikai Üzemben ÁBRAHÁM JÁNOS GYORSOLVASÁS A múlt század tudósai még el tudták sajátítani azt az ismeret­­anyagot, amelynek felhasználá­sával külön-külön is eljutottak egy-egy új tudományos felisme­réshez. Ma a tudományos kuta­tás maga is külön „iparággá" vált. Hatalmas technikai eszkö­zöket és kísérleti berendezéseket alkalmaz, melyeknek megszer­kesztése, üzemeltetése és karban­tartása tudósok, mérnökök, tech­nikusok, szakmunkások közvet­len közreműködését teszi szüksé­gessé. Szó se róla : az elméleti munkával foglalkozó tudósok ma is eljutnak egyénileg is önálló felfedezésekhez, de megállapí­­tásaik gyakorlati ellenőrzésére, a kísérleti technika bonyolultsá­ga miatt, egyedül már nem ké­pesek. Az elméleti feltevések el­lenőrzése, a kutatási programok végrehajtása sok és sokféle tudo­mányágban jártas tudós szerve­zett együttműködését igényli. Kérdés most már, hogy az in­formáció-robbanás korszakában az ember hogyan sajátíthatja el mindazt az ismeretanyagot, a­­mellyel az agyondifferenciált tu­dományokban hasznosíthatja vagy legalábbis kiismerheti ma­gát ? A felgyűlt irodalom immár akkorára nőtt, hogy áttanulmá­nyozásához három élet sem vol­na elegendő. Mit javasol ebben az esetben a tudomány ? Azt ja­vasolja, hogy olvassunk gyorsan. Egy tekintélyes tudomány-népsze­rűsítő folyóirat valóságos gyors­­olvasási leckegyűjteményt tett közzé, hogy segítsen azokon, akik még nem pallérozottak a hamar­ olvasás művészetében. A szabály úgy szól, hogy bár­mely könyvet, ha kinyitunk, mu­tató ujjúnkat lágyan hullámoztat­­va balról jobbra vezetjük lefelé, míg az oldal aljára érünk. Köz­ben hangosan számolunk. Nem kell feltétlenül a szavak értelmé­re vigyáznunk. A lényeg az, hogy minél nagyobb szövegré­szeket lássunk, és a leghatáro­zottabban küszöböljük ki a sorok és mondatok szerinti olvasást. Lehet négyes, hatos, nyolcas és tizenhatos ütemben olvasni. Ez utóbbi azt jelenti, hogy tizenhat másodpercet szánunk egy-egy ol­dalra. Mikor így végig mentünk az első fejezeten, kezdjük megint az első oldalon. Hát jó, kezdjük, lássuk, mi jön ki : „Végre, álarc, most, vidám, írom, kedv, síron, kívül, féreg, lel­kem, víg, vág, között, égnek, óh, gyorsan..." . Ez tizenhatos ütemnek felelt meg, és végösszegnek kijött a fenti szóegyveleg. Pedig én nem is számoltam hangosan. Ezek után — a szabály így szól — be kell csukni a könyvet és sejtéseink alapján a következő lényeges kérdésekre kell kon­centrálnunk : 1. Vajon kik a fő­szereplők ? 2. Kire hasonlítanak a hősök ? 3. Mi a mű cselekmé­nye ? 4. Milyen környezetben zajlik a cselekmény ? Próbáltam elképzelni a hőst, aki végre álarcot öltött, a lelke víg, s most vidáman írja kedvét a síron kívül, ahol férgek között valami vág, s valamik égnek, éh gyorsan, gyorsan. A környezet­­ temetőn innen, a cselekmény har­cias, mert az illető víg­vág, de hogy a hős kire hasonlít, nem tudom. És nem is tudnám meg soha, ha ki nem nyitnám újra a könyvet, amelyben szó sincs olyasmiről, amit én az elárvult szavakból összeférceltem... „Is­merjétek meg végre: ki vagyok ? Álarc alatt volt mostanáig ké­pem. .." A rejtvény kezdő sza­vaiból ilyen két mondatra aligha gondolt valaki, Petőfin kívül. Az idézett szavak ugyanis az Ismer­jetek meg ! című verséből valók. NAPLÓ El is tévedtem végképp a „kipé­­cézett" szavak alattomosan lesel­kedő útvesztőiben, ebből levon­tam magamnak az első tanulsá­got : Költőt nem lehet újj hullá­­moztatással, balról jobbra, lefe­lé, szavanként olvasni ! A költőt figyelmesen végig kell olvasni először, és még figyelmesebben újra olvasni másodszor és tized­szer. Ez vajon csak a költészetre vonatkozik, ez a régi, de jól be­vált aranyszabály ? Aligha. A gyorsolvasó, bármennyire is kon­centrál, nem kerülheti el a sza­vak, fogalmak kátyúit. Bármilyen eleven képzelőereje legyen a gyorsolvasónak, a szórványos szavakból soha nem kap hű ké­pet a könyv valódi értékeiről. Amihez eljuthat, az csak valami bujkáló értelmű találgatás lesz. A szakember megfosztja magát az alapos dokumentálódás lehe­tőségétől, a szépirodalmi mű „fo­gyasztója" a műélvezettől. Bizonyára akadnak hívei ná­lunk is, másutt is a gyors olva­sásnak. A magam számára mé­gis a Petőfi-vers zárósorait idéz­ném tanulságul és útravalónak : Oh, nem, ez mégsem szép ha­tározat ! Múljék oly gyorsan, amily gyorsan támadt... Az információ-robbanás kor­szakában sokkal ésszerűbbnek tűnnék arra buzdítani az olvasót, hogy szelektálja, alaposan válo­gassa meg az olvasmányait, mint­sem futtában sokat és sokfélét olvasson. Napjainkban minden, még az életritmus is felgyorsult. De képzés, önfejlesztés tekinteté­ben — éppen azért, mert az el­sajátításra váró ismeretanyag roppant rohamosan gyűl, s a tud­nivalók roppant nagy kincseshá­za előtt állunk — a hamar munka ritkán jó. Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság LELKES TANÁCSKOZÁS PLOPENI-BEN A Prahova megyei munkalátoga­tás következő állomása a nagy je­lentőségű gépipari vállalatáról is­mert Plopeni. . Az egykori ismeretlen, de ma már a szó igazi értelmében város­sá fejlődött településen az élet szervesen kapcsolódik a lendülete­sen fejlődő üzem tevékenységéhez. Útközben a kőolaj kitermelésében és hasznosításában régi hagyomá­nyokkal rendelkező központokon haladunk át. A szondaerdők szom­szédságában elterülő Bák­olon és Tintean sokezres tömeg, közöttük számos kőolajtelepi munkás kö­szönti , örömmel a párt- és állam­vezetőket. (Folytatása a 3. oldalon) MAI SZÁMUNKBAN • MŰVELŐDÉS • SPORT (2. oldal) ! LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK (5. oldal) A JÓ ÉVKEZDÉS ELSŐ MUNKASIKEREI A Kovászna megyei Köpecbánya 185 tonna szénnel és 320 tonna brikettel szárnyalta túl január első tíz napjá­nak tervét. A legjobb eredményeket a vargyasi bánya és a brikettgyár mun­kaközösségei érték el. Jól startolt az algép ipar is. Az év első tíz napjában az ipari vállalatok 5610 tonna benzint, 1450 tonna gáz­olajat, 375 tonna toluent, 280 tonna benzolt, 260 tonna polietilént, 168 ton­na kormot, 113 villanymotort, 20 sze­mélygépkocsit, 1170 köbméter rönköt, 365 köbméter fűrészárut, 210 köbmé­ter cellulóziát, 10 tonna hústerméket adtak terven felül a nemzetgazdaság­nak. A Maros megyei Statisztikai Igazga­tóság adatai szerint január első de­­kádjában a megyei iparvállalatok 247 tonna ammóniumnitrátot, 600 tonna karbidot, 10 400 négyzetméter tábla­üveget, 56 000 téglát és kerámiatöm­böt stb. termeltek terven felül. MESTERKÉPZŐKKEL A MESTERKÉPZÉSRŐL Figyelemreméltó vita folyik a mesterek termelésben betöltött helyéről, szerepéről, s mindezzel kapcsolatban elkerülhetetlenül fel­merül a mester szakmai ismereteinek, egyéniségének kérdése is. Gyárigazgatók, munkások, mérnökök és termelésszervezési szakem­berek nyilvánítják véleményüket. És nem először. Régebbi téma ke­rült ezzel ismét előtérbe, a közvélemény elé. Mert a mester jelen­tős láncszem a termelésben, mindig az is volt és mint a tapaszta­lat mutatja, a korszerű termelés körülményei között méginkább azzá kell válnia. Mivel a vita eddig többnyire a már meglevő mestergárda hely­zetét, szerepét, problémáit taglalta, szükségesnek mutatkozik arról is beszélni, kiből, hogyan és milyen körülmények között lesz, lehet jó mester. Néhány szakember, többek között két mesterképző szak­iskola vezetője, egy ipari fővállalat személyzeti és tanügyi osz­tályának és egy gyár termelési és munkaszervezési osztályá­nak vezetője mondott ezúttal érdemleges véleményt. Az első, pontosan körvonala­zódott kérdés a szelektálás volt. Azaz: HOGYAN SZE­LEKTÁLNÁK A VÁLLALA­TOK ÉS HOGYAN AZ ISKO­LA? CRISAN LIVIU mérnök, az Élel­miszeripari Minisztérium szebeni mesterképző iskolájának tanulmányi igazgatója szerint, az utóbbi időben, főként az utóbbi két esztendőben, a termelőegységekben érezhetően több gonddal választják ki a jelölteket. Szakmai ismereteik, termelési ta­pasztalataik, általános műveltségük, sőt az életkoruk is sokkal inkább megközelíti azt, amire egy mester­­jelöltnek ma szüksége van. LUNGU MIHAI mérnök, a Szeben megyei néptanács szakmai és műszaki isko­lájának — itt építő mestereket is ké­peznek — igazgatója szerint is javu­lóban van a kiválasztás. De itt, mármint az építőknél, inkább a korhatár és szakmai ismeretek köze­lítik meg a mércét. Az általános mű­veltség szintje viszont még sok kí­vánnivalót hagy maga után. Min­dent összevetve, mégsem beszélhe­tünk elég alapos szelektálásról. Részben azért, mert a jelöltek isme­retei még most is igen eltérőek, részben pedig (erre is gyakran hi­vatkoztak az iskolák vezetői) mert a vállalatok érthetetlenül fukar­kodnak a jelöltekkel. Jelenleg pél­dául a két kurzusra küldött jelöltek száma a következőképpen alakult: 23 helyre 30, illetve 1­0 helyre 21 je­lölt. Ez oda vezet, hogy az iskola nem képes alapos munkát végezni és valamennyire is homogén csopor­tokat összeállítani, ami viszont a tananyag elsajátításának rovására megy. Ilyen körülmények között a szelektálás továbbra sem tekinthető megoldottnak. A következő kérdés, amely szerintünk már távolról sem körvonalazódott hasonló pon­tossággal, a FELKÉSZÍTÉS KÖRÜLMÉNYEIRE, MINŐSÉ­GÉRE utalt. A vélemények ezúttal is igen el­térőek. A termelésben dolgozó szak­emberek — például HUBNER IO­SIF mérnök, a Flamura Rosie gyár termelési és munkaszervezési osztá­lyának vezetője szerint — a meste­ Inován Hajnal (Folytatása a 3. oldalon) A GALACI HAJÓGYÁR ÚJ TERMÉKEI A galaci hajógyár, hazánk egyet­len hajófedélzeti gépsorokat és berendezéseket gyártó üz­eme az idén újabb 155 termék gyártását vezeti be. Köztük fedélzeti da­rukat, üzemanyagpumpákat és -hű­tőket, valamint számos gépezetet állít elő egy Galacon gyártandó konténeres halászhajó számára. A jelzett termékek egy részét eddig külföldről szállították. Említésre méltó továbbá, hogy a néhány év­vel ezelőtt hajógép-csoportok elő­állítására szakosított üzem 1971. évi termelése 13 százalékkal nö­vekszik a múlt évhez viszonyítva. Idény és köz­művelődés teret a közművelődés év­szakának tartjuk. Mivel a falusi ember a havas hónapokban igényli leg­inkább a kultúrát, a szép szót, a táncot, éneket, s szán időt a láthatáron túl szélesedő világ megismerésére, művelődési há­zaink vezetői — sajnos, nemcsak fa­lun — úgy néznek arra, aki törté­netesen az év más szakában kockáz­tat meg néhány jámbor kérdést a kultúrmunkáról, mintha a Marsról ér­kezett volna. A rendezvények döntő hányadát a legtöbb művelődési ház­ban, nemcsak a falusiakban , a hi­deg hónapokban tartják. Minden kultúrotthonban, munkásklubban, mű­velődési házban — azokban is, me­lyekben folyamatos tevékenységről beszélhetünk — ilyenkor megélénkül az élet, gyakoribbá válnak a házi rendezvények, a művészeti és tudo­mányos előadások, a hivatásos és amatőr együttesek szereplései. A kultúra háza általában csak no­vembertől márciusig tölt be hatékony szerepet a falu, a város életében, s válik messzeható mágnessé. Télen még az elhagyatottabb művelődési ottho­nok ajtajáról is lekerül egyszer-két­­szer a lakat, mert, az illem — és a statisztika — megköveteli, hogy a színjátszó csoport legalább szilvesz­terre betanuljon egy-egy vidám jele­netet, hogy legalább négy pár tán­cos a színpadon cifrázza legjobb be­látása szerint a csárdást, hogy az is­kolás gyerekek elénekeljenek kórus­ban néhány népdalfeldolgozást. Számítani kell a várt — és a hivat­­lan vendégekre is; a tudományos bri­gádok — a babonák ellen hadakozó tanárok, a betegségek megelőzéséről értekező orvosok, a törvényeket nép­szerűsítő, értelmező jogászok is a téli hónapokat tartják a legalkalmasabb­nak a rajzásra. Az írók, költők leg­inkább februárban — a falusi könyv­hónap rendezvényei keretében — tisz­telik meg személyes látogatásukkal a vidéki olvasót; a hivatásos együt­tesek is leginkább télen ruccannak ki a falusi kultúrotthonokba. Nem véletlen tehát, hogy az ország szin­te minden megyéjében ezekben a hetekben, hónapokban ültek össze tanácskozásra a kultúraktivisták, hogy megvitassák a megnyílt „köz­­művelődési idény" legfontosabb tennivalóit, feladatait, hogy tapasz­talataikat, megfigyeléseiket kicse­réljék, terveiket összehangolják. Habár a hegyalatti abrakolásnak számítanak ezek a megbeszélések, s nyomukban — meggyőződésem — nem fognak csodák szü''*~i, is valóságos vitafórummá, tudomá­nyos szimpozionná vált szinte min­den tanácskozás, mert a művelődési házak igazgatói, az önkéntes nép­nevelők, a társadalmi szervezetek aktivistái, a művészeti intézmények vezetői közművelődési életünk egyes jelenségeit, égető problémáit ele­mezve elvi, elméleti kérdéseket vi­lágítottak meg, konkrét példákon, de népművelési mozgalmunk egészé­ről vitatkoztak. Műkedvelő csoportjaink hazai és külföldi sikerei bizonyítják, hogy közművelődési életünk két-három éve megújulóban, felfrissülőben van. A népnevelőkön, kultúraktivistákon múlik, hogy a megindult folyamat mélységben és szélességben kitelje­sedjék, s hogy az ország legeldu­gottabb falujában is virágot hajt­son. Számolni kell azzal, hogy nép­művelési feladataink bonyolulttá Szekernyés János (Folytatása a 2. oldalon) . s­po­rt A MURESUL NEM ISMER LEHETETLENT E­­­gy napi szünet után is­mét a kézilabdázók vet­ték birtokukba a fővá­rosi Floreasca sportcsar­nokot : itt zajlik a női bajnokság második te­remszakasza, amely a helyezések szempontjából már az első napon izgalmas küzdelmet ígért, az élen és a tabella alsó fokán egyaránt. Az elsőségért a Bukaresti Universitatea és a Temesvári Universitatea pár­harca, a kiesés elkerüléséért a Te­mesvári Constructorul, a Szebeni CSM és a Marosvásárhelyi Muzesul viadala képezte a nagy attrakciót. Előreláthatólag a sereghajtók ,tábo- KÉZILABDA­ jában a bukaresti teremszakasz már sok mindenre választ ad majd. Már a rajtot megelőzően, különö­sen nagy érdeklődés előzte meg a Marosvásárhelyi Mure­ul csapatá­nak bemutatkozását. Az együttes, Sóos Rozália személyében, váloga­­­tott játékossal megerősítve érkezett a fővárosba, s szakberkekben kí­váncsian várták, hogy az új erőket felvonultató Maros-menti gárda ké­pes lesz-e sikeresen felvenni a har­cot nagy riválisaival, a kiesés elke­rüléséért. A bemutatkozás kevésbé sikerült, igaz, a Temesvári Univer­sitatea nehéz ellenfél, mégis jobb játékot vártunk a játékosoktól. HELVIG VILMOS, az együttes irá­nyítója érthetően bosszúsan, elkese­redetten szívta egymás után ciga­rettáit.­­— A csapat még nem játszott ilyen gyengén a bajnokságban — mondotta —, nem értem mi tör­ténhetett a lányokkal, lélektelenül játszottak, s ráadásul Soos sem vál­totta be a hozzá fűzött reményeket. Azon kívül, hogy értékesítette a büntetőket, főleg a védelemben ke­vés hasznát vettük, de a támadások során sem nyújtotta igazi tudását. Hiába, többre, úgy látszik nem va­gyunk képesek. Sok tényező gátol­ta zökkenőmentes felkészülésünket, s ez most törvényszerűen kiütkö­zött. Talán elég ha annyit mondok, jelenlegi keretünkkel január negye­dikén tartottuk első közös edzésün­ket, addig alig néhány játékos állt rendelkezésünkre. A téli vakációban a diáklányok minden előzetes beje­lentés nélkül hazamentek, Soos Ro­zália is csak december utolsó nap­jaiban tért vissza Marosvásárhelyre, taktikát kidolgozni, összeszokott csapatot kialakítani, így nem lehetett. A megyei szervek részéről nagyobb támogatásra volna szükségünk, más­képp aligha sikerül reménytelen helyzetünkön változtatni. — Milyen tervekkel utaztak a fő­városba ? — Ne kapjunk ki nagyon a baj­nok Temesvári Universitateatól, ez sajnos, nem sikerült, s hogy legyőz­zük a közvetlenül előttünk álló két csapatot, a Temesvári Constructo­­rult és a Szebeni CSM-t. Ha ez si­kerül, még reménykedhetünk, hiszen a tavaszi idényben mindkettővel otthonunkban mérkőzünk. — Bízik a sikerben ? — Csak annyit tudok, hogy győz­nünk kell, a két találkozó abszolút sorsdöntő számunkra. — S ha nem sikerül ? — Holtbiztos, hogy kiesünk. A szebeniek előnye most egy pont, a temesváriaké négy, s ha kikapunk végleg megugrottak tőlünk. — Mi az oka annak, hogy Maros­­vásárhelyen tíz év óta, a nagy ha­gyományok ellenére, kézilabdában mindmáig nem sikerült visszakerül­ni az élvonalba ? Móra László (Folytatása a 2. oldalon)

Next