Előre, 1971. február (25. évfolyam, 7226-7249. szám)
1971-02-25 / 7246. szám
ELŐRE 2. oldal 1971. FEBRUÁR 25., CSÜTÖRTÖK AZ IPARI FŐVÁLLALATOK ÉS A TÖBBI FŐVÁLLALATI STÁTUSÚ EGYSÉG A kollégiumi elemzés során — mondotta MIHAIL FLORESCU vegyipari miniszter — egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a fővállalatok és a fővállalati státusú egységek létrehozása, csaknem 2 évi kísérleti időszak után meghozta azokat az eredményeket, amelyekre számítottak, amikor a párt Országos Konferenciája határozatainak alapján megszervezték őket. Az új szervezés lehetővé tette a vezetés közelebb hozását a termeléshez, a szakkáderek jobb hasznosítását, általában a termelő munka hatékonyságának növelését. Úgy vélem, hogy a vegyipari termelés jelentős növekedése közepette ezen intézkedések nélkül nehézségek merültek volna fel a terv teljesítésében. A fővállalatok struktúrája tekintetében kialakult az a vélemény, hogy a legjobb eredményeket azok a fővállalatok hozták, amelyeket a termelés profilja szerint alakítottak, valamint az egyesített fővállalatok, amelyek a nyersanyagtól a késztermékig felölelik az egész termelési folyamatot. Az ilyen fővállalatok, mint például a műtrágya vagy a műszói és műrost gyártó fővállalatok jobban kézben tarthatták a termelés megszervezésének és vezetésének kérdéseit az alárendelt egységekben. Ezért javasolták, hogy létesítsenek egy fővállalatot a műszaki gumicikkek számára, s ez magában foglalja a gumiabroncs gyárakat és az ilyen cikkeket termelő gyárakat, és külön ipari csoportot a műanyagok feldolgozására, figyelembe véve ennek a szektornak a jelentőségét. Ugyancsak azokkal a fővállalatokkal vagy fővállalati státusú egységekkel kapcsolatosan, amelyek egyesített alapon vagy területi alapon működnek, mint például a borzesti-i petrokémiai ipari csoport, javasolták, hogy a dármánesti-i finomítót, amely nyersanyagokat szállít az említett csoportnak, a borzesti-i finomítóhoz hasonlóan egyesítsék ezzel a csoporttal. Véleményünk szerint egy ilyen intézkedés javítja a csoport nyersanyagellátását és növeli a finomítókból eredő termékek hasznosításának fokát. Ugyanakkor javasolták, hogy a piteiti-i és a brazil i petrokémiai kombinátok, amelyek közvetlenül a minisztériumhoz tartoznak, ipari fővállalati státussal működjenek és lehetővé váljon számukra a döntés számos olyan kérdésben, amelyet jelenleg még a minisztérium old meg. A vegyipari miniszter rámutatott, hogy a vita számos részvevője említette a fővállalati káderek előléptetésével és továbbképzésével kapcsolatos problémákat. Megállapodtak abban, hogy március folyamán a minisztérium kollégiuma minden egyes fővállalattal külön külön megvizsgálja a szervezést az új egységek káderei és azok felkészítése terén, valamint a személyzet szakképzettsége növelésének módjait. A felszólaló rámutatott, hogy több kezdeményezésre van szükség az igazgatótanácsok részéről. Ami a beruházásokat illeti, a fővállalatok nem birkóznak meg eléggé két problémával: a berendezések leszerződését és a műszaki-gazdasági tanulmányok jóváhagyásához szükséges véleményezések megszerzését. Ezzel az utóbbi kérdéssel kapcsolatosan kérték a véleményezés jelenlegi rendszerének egyszerűsítését, mivel jelenleg ugyanazon objektumért háromszor-négyszer kell folyamodni a véleményező szervekhez. Az export-import tevékenység ez év február 1-től történt átvétele óta vannak bizonyos nehézségek, amelyeket, véleményünk szerint le tudunk majd küzdeni termelési káderek segítségével, akik ismerik a kérdéseket és sokkal jobban elhelyezik majdaz exportárut, mint eddig csak a külkereskedelmi szakemberek. A Vegyipari Minisztérium tevékenységében bevezették azt a munkarendet, hogy a vezérigazgatók csak a minisztertől kapnak rendelkezéseket. A miniszterhelyettesek úgy vannak beosztva, hogy bizonyos konkrét kérdésekért felelnek, mint például a beruházás, az export, stb. A fővállalatok még nem minden esetben vették át közvetlenül az alapszabályzatban megállapított feladatokat az egységektől, s ennek folytán számos osztály van mind a fővállalatnál, mind a vállalatnál. Ezért többen kérték, hogy vizsgálják meg újból a vállalatok és fővállalatok osztályainak szervezését, minthogy újabb lehetőségek vannak egyes párhuzamos lisztségel csökkentésére, tehát a műszakiadminisztratív személyzet csökkentésére, áthelyezve a szakszemélyzetet a termelésbe. A vegyiparban, ahol központi kutatóintézetet létesítettek, jobban egybehangolták a kutató tevékenységet, de szükség van arra, hogy a fővállalatok és csoportok figyelmesebben megvizsgálják a kutatási terveket, hogy kiküszöböljenek bármilyen párhuzamosságot. A továbbiakban a miniszter ismertette azoknak az észrevételeknek egy részét, amelyeket a Vegyipari Minisztériumban megvitatott három törvénytervezettel kapcsolatosan tettek. Vázolta továbbá azokat a problémákat, amelyek a termelési, export- és beruházási terv megvalósításával járnak az első negyedévben és az egész év folyamán ebben az ágazatban. Ezután kitért néhány kérdésre az 1971. évi terv megvalósításával kapcsolatosan, és rámutatott, hogy az első negyedévben előirányozták az évi terv 25 százalékának megvalósítását, intézkedéseket tesznek néhány elmaradt munkálat pótlására és az exportterv jobb teljesítésére. IOAN AVRAM elvtárs, gépipari miniszter felszólalásában rámutatott, hogy az összes tegnapi felszólalók támogatták a minisztérium keretében működő ipari fővállalatok jelenlegi szervezési formáját, kimutatták, hogy ez a vállalatok jobb profilírozásának, jobb szakosításának a garanciája, és megteremti az előfeltételeket a magasabb fokú integrációhoz, beigazolva ezzel életképességét. A vita keretében egyszersmind hangsúlyozták, hogy noha létrejött a szükséges szervezeti keret, nem minden fővállalat látott hozzá gyorsan feladatköre gyakorlásához, hogy folytatni kell a profilírozást és szakosítást a jelenlegi fővállalatok keretében. Azt is hangsúlyozták, hogy a mérlegkoordinátorokká vált ipari fővállalatoknak és üzemcsoportoknak nagyobb mértékben kell foglalkozniuk a tervezés tökéletesítésével. Javasolták a tervmutatók számának csökkentését, s azt, hogy központi szinten csak azokat tartsák meg, amelyek a gazdasági hatékonysággal és a termelés növelésével kapcsolatosak. A megvitatott törvénytervezetekkel kapcsolatosan javasolták, hogy e gazdasági szervezetek vezetésének és megszervezésének alapelveit tartalmazza egyetlen törvény, s az biztosítsa a teljes összhangot más törvényekkel és szabályozó rendelkezésekkel. Ezeknek a törvényeknek a szövegeivel kapcsolatban igen sok megjegyzés hangzott el, s úgy véljük, hogy e törvényeknek nem kell részletekkel foglalkozó előírásokat tartalmazniuk. Rámutattak még, hogy az ipari fővállalatok státusában foglaltak jobbalkalmazásáért sürgetni kell a nemzetgazdaság tervezéséről szóló törvények kidolgozását. Pozitívan értékelték a fővállalatoknak az új státustervezetben adott nagyobb hatáskört, de ugyanakkor hangsúlyozták, hogy még egyes javítások szükségesek mindenekelőtt a terven felüli nyereség egy részének egyes produktív munkálatokra való operatív felhasználásával kapcsolatosan, szűk keresztmetszetek kiküszöböléséért vagy kiegészítő termelőkapacitások létrehozásáért. Hasonlóképpen szükségesnek tartjuk, hogy a fővállalatoknak joguk legyen saját felelősségükre gyártásba venni a tervtartalékot, amely nincs fedezve egy adott pillanatban rendelésekkel, hogy az ellátás és a termelés ütemesen folyjék. Indokoltnak tartjuk azt a javaslatot, hogy az igazgatótanácsok engedélyezhessenek egyes eltéréseket a gyakornoki idő és a tanulmányok tekintetében, valamint hogy külföldre küldhessenek szakembereket szerviz vagy piackutatási kérdések operatív megoldására. A vita során megjegyzések hangzottak el olyan értelemben is, hogy decentralizálni kell bizonyos pénzügyibanktevékenységeket, beruházási, bérezési tevékenységeket, hogy a központi szervek át kell adják ezeket a helyi gazdasági csúcsszerveknek. Azt is hangsúlyozták, hogy a vállalatok és a fővállalatok szintjén szervezetlenül követi egymást igen sok ellenőrzés, s ez elrabolja a vezető és a termelésszervező káderek túl sok idejét. Ezzel kapcsolatosan javasolták, hogy ezeket az ellenőrzéseket a felöttes minisztérium útján végezzék, természetesen szintén azok a szervek, amelyekre ez a feladat törvény szerint hárul. A demokrácia bővítésével kapcsolatban mint rendkívül fontos intézkedést hangsúlyozták, hogy amikor a káderek előléptetéséről van szó, széleskörűen tanácskozni kell azokkal a közösségekkel, amelyekben az illetők részt vesznek. Egyszersmind javaslat hangzott el arra, hogy az igazgató bizottságok tagjainak számát a vállalat sajátosságának, fokának, nagyságának megfelelően állapítsák meg, indítványozták, hogy bővítsék az alkalmazottak képviselőinek részvételét az igazgató bizottságokban és az igazgató tanácsokban Az ipari fővállalatok az információs rendszer tökéletesítése arányában mind jobban és jobban fognak dolgozni. A különböző csúcsszervek különböző szinteken, különböző csatornákon és a minisztériumtól is túl sok kimutatást kérnek. Feltétlenül korlátozzuk a fővállalatoktól kért adatokat azokra, amelyek valóban helyes és átfogó képet nyújtanak a vállalat fő tevékenységéről. A műszaki-anyagi ellátásra vonatkozó törvénytervezettel kapcsolatosan számos javaslat hangzott el. Ezek lényegében az ésszerű készletgazdálkodás (normák és szabályozó rendelkezések) kialakítására, valamint arra vonatkoznak, hogy a mérleg-koordinátorok az anyag- és nyersanyagkészletet fajták szerint kötelező módon minél jobban egyensúlyozzák ki. További követelmény, hogy a különböző fővállalatok szükségleteinek megfelelően differenciált módon megszabják az átlagos gyártási ciklusokat. Több mérleg még mindig deficites.. A fővállalatok, a minisztérium, az Állami Tervbizottság gondoskodjék a fontossági sorrend megállapításáról. Az ellátási szektorok alárendeltsége ügyében elhangzott az a javaslat, hogy a kettős alárendeltséget csupán módszertechnikai szempontból értelmezzék ilyennek, az operatív, a döntéshozatali, a felfolyamodási alárendeltség tartozzék a termelés menetéért felelő vállalatvezetőségre. Az 1971. évi terv megvalósításával kapcsolatosan többen hangsúlyozták : a tervteljesítés azon fordul meg, hogyan tartják tiszteletben az üzemek és a fővállalatok közötti kooperációs feladatokat. Mint kitűnt, a minisztériumnak még nem sikerült optimalizálni az üzemek együttműködését. A kivitellel kapcsolatosan rámutattak : mind a minisztérium és a fővállalatok, mind pedig a vállalatok szorgalmazzák a külföldi szerződéskötést, mert noha már február utolsó harmadában vagyunk, a gépipar exporttervének jó részére még nem kötöttek szerződést. A beruházási tevékenységgel kapcsolatosan kitűnt : javítani kell a jelenlegi tervezésen olyan értelemben, hogy néhány objektumot az eredeti tervektől eltérően nem a harmadik vagy a negyedik évnegyedben, hanem a másodikban, illetve a harmadikban kell átadni rendeltetésének. Az új törvényes szabályozások öszszességükben messzemenő gazdasági és társadalmi-politikai követelményekből fakadnak és megfelelő kereteket szabnak a gépipar fontos feladatainak hatékony teljesítéséhez. COSTACHE TRUTUS, elvtárs, a vajdahunyadi ipari fővállalat vezérigazgatója ezeket mondotta: úgy véljük, legalább is a mi adottságainkat tekintve, a legindokoltabb a fővállalati szervezési forma, apparátus nélkül, az egyik vállalatra támaszkodva — ismétlem, ez bizonyos nagyvállalatok körülményei között. Mi tudunk rendkívül operatív határozatokat hozni, nem sok időt vesztegetni a vitákra. Amit nem sikerült megoldanunk — és arra gondolunk, hogy ehhez nagyobb segítséget kérünk — az a saját tevékenység megszervezése egy kutatóközpont tervezésére, főként azért, mert rendelkezünk a megfelelő káderekkel. Felvetődnek azonban bizonyos —véleményem szerint kevéssé fontos — problémák, amelyek nagyon lassan oldódnak meg, de amelyeket, ha a Munkaügyi Minisztérium valamivel több megértést tanúsítana, sokkal gyorsabban meg lehetne oldani. Véleményünk szerint, amivel egyébként a minisztérium nem mindenben ért egyet a nemzetgazdaság optimális fémellátása, legalább is a jelenlegi szakaszban, nem valósítható meg csak egy olyan szerv révén, amely ténylegesen e fém koordinálásával foglalkozik. Még mindig fémhiányunk van, még most is importálunk fémet, és a fémmérleg koordinálásának több fővállalatnál történő intézése sok nehézséget okozhatna. A mérlegkészítés rendszerére utalva, amelyet meglehetősen merevnek minősített, a felszólaló rámutatott, hogy maga a tervmutatók rendszere is túl sok nehézséget okoz a fővállalatoknak. Természetesen, még előfordulnak túlzások , valószínűleg ezután is előfordulnak még. Nekünk határozottan el kell vetnünk ezeket a jelenségeket, bár úgy tűnik, hogy az Országos Konferencia után, amelyen pedig a mutatók e rendszerének leegyszerűsítéséről beszéltek, ennek éppen ellenkezője történt, a rendszer még bonyolultabb lett. Ha akarjuk, még most is bevezethetünk újabb mutatókat, kimutathatjuk azok fontosságát, de az a fontos, hogy egyes mutatókat bízzunk a fővállalatokra is. Mindenesetre a mutatók számát alaposan felül kell vizsgálni és lényegesen csökkenteni kell, megtartva azokat, amelyek megszabják a gazdaságfejlődés arányát és dinamikáját. Éppen így szükség lesz egyes dokumentációk jóváhagyási rendszerének felülvizsgálására, amely túlságosan nehézkes, hónapokig elhúzódik és fékezi az egész munka menetét. Javasolnám, hogy fontoljuk meg, célszerű-e még a minisztériumi döntőbíróságok fenntartása. Véleményem szerint a jelenlegi szervezési forma — további felelősségek átruházása a vállalatokra, a fővállalatokra — ahhoz a következtetéshez kell vezessen bennünket, hogy a döntőbíróság mostani szervezési formája elavult. Végső fokon sokszor olyan határozatokat hoznak, amelyek egyszerűen nem felelnek meg a közérdeknek. A felszólaló a továbbiakban kérte, hogy a fővállalatok számos feladatát és jogait világosabban, közérthetőbben fogalmazzák meg, hogy ne kelljen többé párhuzamos rendelkezéseket és előírásokat hozni. A terven felüli jövedelmek elosztására utalva, a felszólaló úgy vélekedett, hogy a helyi költségvetéshez átutalt jövedelmeket azokban a helységekben használják fel, amelyekben a jövedelmek megvalósításához hozzájárult egységek működnek. Be kell vezetnünk bizonyos szabályokat abban a tekintetben is, hogy azonos szintre hozzuk az összes gazdasági egységek magatartását és felelősségét. Valamikor létrehozták a vasúti szállítások tevékenységére vonatkozó preferenciális rendszert. Valószínű, hogy abban a szakaszban ez nagyon hasznos volt és nagymértékben hozzájárult a vasúti tevékenység javításához, de jelen pillanatban elképzelhetetlen, hogy a vasúti egységek ne vállaljanak szilárd kötelezettségeket a gazdasági egységekkel szemben és továbbra is nagy nehézségeket okozzanak nekünk. Én nem mondom, hogy mi nem okozunk nehézségeket a szállításban dolgozó elvtársaknak, de feltétlenül szükség van, hogy rátérjünk a szerződéses együttműködésre, szolgáltatásra. Ez a szerződés egyaránt kötelezettségeket ró a szolgáltatás megrendelőjére és a szolgáltatóra. A felszólaló ezután a gazdasági egységek vezetésének megszervezéséről beszélt, rámutatva, hogy a kombinátoknak, egész nagy egységeknek bizonyos sajátos problémáik vannak. A Központi Bizottságnál lefolyt előző tanácskozáson — mondotta a felszólaló — mi felvetettük ezt a problémát és javasoltuk, vizsgálják meg azt a lehetőséget, hogy bizonyos szektorokban kollektív vezető szervet létesítsünk, lemondva esetleg a kombináton"-é" igazgató bizottságokról. Úgy véltük, helyes, ha terveink egy részét és főként feladatkörünk egy részét alsóbb szervekhez utaljuk át és nem foglalkozunk ezekkel, mint eddig, vállalatvezetőségi szinten. Enélkül túlzottan megterhelnénk e vállalatok vezetőségét, amelyek voltaképpen fővállalati vezetőségekké is válnak. Érvelései alátámasztására a felszólaló számos példát sorolt fel a vajdahunyadi, resicai és galaci nagy kombinátok tapasztalatából. Befejezésül a felszólaló utalt a műszaki-anyagi ellátásra vonatkozó törvénytervezetre, s javasolta, gyorsan és konkrétan állapítsák meg a műszaki-anyagi ellátási főosztály feladatait és felelősségét, tekintve, hogy ez a főosztály jelenleg többnyire általános problémákkal, útmutatásokkal és koordinálással foglalkozik. Ugyanakkor állást foglalt amellett, hogy e törvény véglegesítése egyidejűleg történjék a nemzetgazdaság tervszerűsítésére vonatkozó törvény véglegesítésével. IDMORÁCIUM elvtárs, könnyűipari miniszter ismertette a minisztériumban megtartott munkaülés konklúzióit, s hangsúlyozta, hogy a három törvénytervezetnek olyan előirányzatokat kell tartalmaznia, amelyek alkalmazhatók a könnyűipar egységeinek konkrét körülményeire is. Tekintettel az iparág termelési sajátosságaira, a főbb javaslatok a műszaki-anyagi ellátottság javítását célozták, s azt, hogy mind a belmind a külföldi megrendelők a kellő időben megkapják az árukat. Ezenkívül több javaslat a nyersanyag megfelelő raktározásának biztosítására vonatkozott. Minthogy a könnyűipar aránylag sokat termel exportra, a felszólaló javasolta, tegyék lehetővé, hogy az egységek belföldi viszonylatban maguk állapíthassák meg a leszállítási határidőket. Itt Nicolae Ceausescu elvtárs közbeszólt, s rámutatott, hogy a minisztériumnak a kapacitások figyelembe vételével kell szerződéseket kötnie mind a kül-, mind a belföldi megrendelőkkel és a szerződésben megállapított határidőket mindkettővel szemben kötelező modort tiszteletben kell tartania. A miniszter a továbbiakban a könnyűipari vállalatok, kombinátok és fővállalatok tapasztalatait ismertette. Elmondta, hogy a könnyűipari egységek megszervezése kombinátokban és fővállalatokban a termelés közvetlen irányítását tette lehetővé annak minden előnyével — az árumennyiség növelése, a minőségi mutatók javítása, a termelés gazdaságosságának fokozódása, a fogyasztók igényeinek egyre jobb kielégítése. A miniszter ugyanakkor számba vette azokat a hiányosságokat, amelyek felszámolásától a munka további tökéletesítése függ. A könnyűipar eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a vállalatok kombinátokban való csoportosításánál fő kritériumnak a technológiai profilt és a területi beilleszkedést kell tekinteni. A felszólaló rámutatott arra is, hogy bővíteni kell a könnyűipari fővállalatok és kombinátok egységeinek hatáskörét és felelősségét annál is inkább, mivel egyes vállalatok a felettes kombinátra hagyják tevékenységük teljes felelősségét. A termelési és főleg az exportterv teljesítésével kapcsolatban a miniszter elmondta, hogy még számos fogyatékosság van az egységek és a kombinátok kooperációjában, s rámutatott, hogy a Könnyűipari Minisztérium keretében túl sok a fővállalati státusú egység. A nyersanyagok és félkész termékek egy részével kapcsolatban felmerülő minőségi kérdésekre vonatkozóan a szónok sürgette a Könnyűipari Minisztérium és a Vegyipari Minisztérium intézkedési tervének gyakorlatba ültetését, s rámutatott, hogy szükség esetén a műrosz, a melána és a viszkóza minőségének javításáról is gondoskodni kell. A továbbiakban a könnyűipari alkalmazottak bérlajstrom szerinti átlagos számára vonatkozó mutatója utalt, s elmondta, tekintettel arra, hogy a könnyűiparban nagy a különböző objektív okokból származó hiányzások száma, a kombinátok számára lehetővé kellene tenni, hogy szükség esetén pótmunkaerőt alkalmazzanak. Nicolae Ceausescu elvtárs, újból közbeszólva, hangsúlyozta a munkatermelékenység fontosságát és azt, hogy az alkalmazottak száma és a termelés mennyisége között ésszerű, helyes aránynak kell fennállnia, s rámutat, hogy az alkalmazottak számának növelése és a termelés fizikai és értékbeli növekedése között közvetlen összefüggésnek kell lennie, s ugyanakkor tiszteletben kell tartani a munkatermelékenység mutatóját és a többi tervmutatókat. Ion Craciun miniszter tájékoztatta a tanácskozás részvevőit arról, hogy a minisztérium kollégiumának ülésén felmerült a vasárnapi munkával kapcsolatos kérdések megoldásának szükségessége is és az, hogy tekintettel a könnyűiparban dolgozó nők nagy számára, növelni kell a bölcsődék és napközi otthonok befogadó képességét.A szónok befejezésül elmondta, hogy az iparág munkakollektívái mindent meg fognak tenni idei nagy feladataik teljesítése érdekében, nagymennyiségű, jó minőségű árut termelnek, hozzájárulnak a pártpolitika alapvető célkitűzésének megvalósításához , a nép életszínvonalának állandó erheléséhez. LUCA EUGEN, a húsipari fővállalat igazgatója rámutatott a 40 megyei vállalatot és 20 belső gazdasági ügyvitelű alegységet tömörítő új fővállalat legfontosabb feladataira, majd ezeket mondotta : szeretném hangsúlyozni, hogy annak a látogatásnak a nyomán, amelyet ön, Ceaușescu elvtárs fővállalatunk három egységében tett, valamint az ön ajánlásai nyomán megváltoztattuk munkastílusunkat ésmódszerünket, az ebben a szektorban meglevő összes tartalékok jobb felhasználására vonatkozó elgondolásunkat. Az 1971-es évben és az ötéves terv minden esztendejében erőfeszítéseket teszünk, hogy jobban ellássuk a lakosságot sokkal változatosabb termékekkel. Feladataink teljesítéséhez közvetlen támogatást kell kapnunk egyes fővállalatoktól, akik közreműködnek olyan anyagok termelésében, amelyeket most importálunk, s ugyanakkor jobban együtt kell működnünk azokkal az ipari fővállalatokkal, amelyek berendezéseket gyártanak az élelmiszeripar számára. A fővállalat igazgató tanácsának megbízásából — mondotta a továbbiakban a felszólaló — a vita során néhány javaslatot tettem a tárgyalt törvénytervezetek egyes előírásainak javítására. Ki szeretnék térni itt is e javaslatok közül néhányra. A fővállalat státustervezete előírja, hogy a vállalatvezetőségeket a fővállalat nevezi ki a miniszter hozzájárulásával. Minthogy a végrehajtó büró a leghivatottabb értékelni azoknak a munkáját, akiket vezető tisztségbe léptetünk elő, mi azt javasoljuk, hogy a kinevezéseket többé ne véleményezze a miniszter vagy a főosztály vezetője, hanem csak a fővállalat végrehajtó bürója hagyja jóvá. Ugyanakkor, figyelembe véve a húsipar sajátos nehézségeit, mi javasoltuk, legyen lehetőségünk, hogy a területi viszonylatban foganatosítandó operatív intézkedéseinkkel negyedévenként 2 százalékig terjedően módosíthassuk a tervet, anélkül, hogy ez érintené az évi terv megvalósítását. Ezt az intézkedést részletesen megvitattuk, mert számos kérdést vet fel a terv stabilitásával kapcsolatban. Mi azonban fenntartjuk, mert egyes feladatok, bizonyos helyzetek operatív megoldásában a húsipari szektor dolgozóinak nagyobb lehetőséggel kell rendelkezniük arra, hogy a szükségletek szerint cselekedjenek. Javasoltuk még, hogy a nyereség nagyobb részét fordítsuk nemközpontosított beruházásokra, vállalataink kiegészítésére vagy felszerelésére, a termelőkapacitások növelésére. Úgy vélem — mondotta befejezésül a felszólaló —, hogy a fővállalatok profil szerinti új szervezési formája a legmegfelelőbb, mert kiaknázhatjuk kádereink szaktudását, jobban megmutatkozik, hogyan használjuk fel a termelőkapacitásokat, a munkaerőt, megszüntethetünk olyan szubjektív okokat, amelyek bizonyos nehézségeket szülnek a vállalatok gazdasági tevékenységében. Hangsúlyozni kívánom a megvitatásra bocsátott három törvénytervezet fontosságát, s biztosítom a párt- és államvezetőséget, hogy fővállalatunk és a megyei vállalatok dolgozói minden erejüket latba vetik a rájuk háruló feladatok teljesítéséért és túlszárnyalásáért. TRAIAN ISPAS építőanyagipari miniszter ismertette azokat a főbb javaslatokat, amelyeket a részvevők a minisztérium kollégiuma keretében a törvénytervezet megvitatásakor tettek, és hangsúlyozta, hogy az új szabályozásoknak részletesebben kell előírniuk az egységek vezetőségének feladatait azoknak az útmutatásoknak a végrehajtása érdekében, amelyeket a párt- és államvezetőség nemrég adott a külkereskedelmi tevékenységre, valamint a káderek kiválasztására, képzésére és előléptetésére vonatkozóan. A nagyon sürgős termelési beruházások megvalósítása tekintetében, amelyeknek célja a berendezések korszerűsítése, a meglevő technológia és a munkakörülmények javítása, a felszólaló javasolta, hogy az új szabályozásban foglalt tervesített nyereségre számított százalékon kívül írjanak elő bizonyos hányadot a terven felüli nyereség után is, s ezt ugyanarra a célra használják fel, a nyereségterv túlszárnyalásában való érdekeltség fokozására törekedve ezáltal. E beruházások finanszírozását csupán a fővállalat igazgatótanácsának jóváhagyása alapján kezdjék meg, minden más formaság nélkül, tekintettel e beruházások sürgős jellegére. A mindennapi gyakorlatból kitűnik, hogy egyes esetekben a jóváhagyási-finanszírozási alakiságok olyan sokáig tartanak, hogy ezzel a beruházás elveszti a törvényben kifejezetten megjelölt sürgős jelleget. A felszólaló több más javaslatot tett : növeljék a tartalékalap mennyiségét ; a tervezetben előírt felhasználásokon kívül, a tartalékalapból az év folyamán jutalmakat lehessen nyújtani a vállalati alkalmazottak rendkívüli akcióiért és eredményeiért, annak érdekében, hogy ösztönözzék ezen akciók minél gyorsabb lefolyását, minthogy ezek általában elősegítik a termelési folyamat megfelelő lebonyolítását ; az alapszabályzatban ne korlátozzák a béralap tervtartalékának megvalósítását ; adják meg a fővállalatoknak azt a hatáskört, hogy a megrendelésektől függően és a termékcsoportok keretében a megrendelők keresleteinek megfelelően nominalizálják a választékokat ; ez egyébként megfelel a szerződésekről szóló törvény szellemének is, amely a gazdasági szerződést a tervezés eszközeként határozza meg. A nemzetgazdaság műszaki-anyagi ellátására vonatkozó törvénytervezettel kapcsolatosan a felszólaló többek között azt a javaslatot tette ,hogy az ellátási elsőbbségeket a mérlegek kidolgozásakor állapítsák meg, s az év folyamán az Állami Tervbizottság és műszaki-anyagi ellátási főosztály illetékessége csupán a tervtartalékra terjedjen ki. Szükségesnek vélik a törvénytervezet azon előírásának törlését, amely szerint a területi beszerzési vállalatoknak ellenőrzési joga lenne a tevékenységi körzetükhöz tartozó összes gazdasági vállalatok és egységek beszerzési és eladási tevékenysége felett, minthogy az előírás ellentétben áll az ipari fővállalatoknak e téren nyújtott tág hatáskörrel ; a szállító és a fuvarozó egységek közötti szerződéseket a termékek leszállítási grafikonjainak megfelelően állítsák össze. FLORIAN DÄNÄLACHE elvtárs, közlekedésügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a három törvénytervezet vitája során valamennyi felszólaló nagy elismeréssel mutatott rá, pártunk és vezetősége mennyire messzemenően gondoskodik a gazdasági tevékenység különböző kérdéseinek megoldásáról. A felszólaló a számtalan elismerő megjegyzés és javaslat közül kiemelt néhány fontosabbat. Elhangzott például az az indítvány, hogy olvasszák össze a gazdasági egységek vezetéséről és az ipari fővállalatok státusáról szóló törvénytervezetet, nehogy párhuzamosságok és átfedések jelentkezzenek alkalmazásuk során. Javasolták továbbá, hogy a tervezett nyereségből az ipari fővállalat legalább 4 százalékot fordíthasson nem központosított beruházásokra, javításokra, bizonyos állomások, rakodóhelyek gépesítésére stb.Kitűnt továbbá, hogy a műszakianyagi ellátásról szóló törvénytervezetbe be kellene venni egy olyan kitételt, miszerint a Gépipari Minisztérium az egyes technológiai megmunkálásokhoz nyújtott műszaki segítségen kívül köteles biztosítani a megrendelőknek minden nem standardizált műszaki dokumentációt, a szerszámokra, mérő- és ellenőrző készülékekre, valamint más termékekre vonatkozó dokumentációt, hogy a minisztériumoknak, a műszaki igazgatóságoknak ne kelljen külön-külön összeállítani olyan dokumentációt, amely a gépipari egységeknek már rendelkezésére áll. A minisztériumi viták során sokan hangoztatták : a fővállalatok között nincs elég szoros együttműködés, ami csökkenti a szállítási kapacitásokat, akadályozza a nemzetgazdasági követelmények példás kielégítését. A becslések szerint a jelenlegi hajóállománnyal és kikötőberendezésekkel a folyami hajózás még legalább 2—2,5 millió tonna árut továbbíthatna, amit azonban a nem megfelelő díjszabás miatt nem lehet megvalósítani. Javasolták is, hogy a szállítóeszközök észszerűbb kihasználása érdekében e díjszabásokat sürgősen vizsgálják felül. Ugyanez érvényes az autóközlekedésre is. Kitűnt, hogy többletberuházás nélkül 15—20 millió tonnával lehet tehermentesíteni a vasutat más szállító eszközök rovására, s hogy az előbbi, nagyobb mennyiségeket továbbíthat hosszabb távolságokra. Ehhez azonban mindenekelőtt meg kell tartani a feladott tonnasúlytervmutatót és le kell mondani a tonnakilométer mutatóról. A felszólaló a továbbiakban hangsúlyozta : korszerű szállítási technológiákkal , főként a rakodólapok és a konténerek nagyobb mérvű igénybevételével,e téren egyébként le vagyunk maradva más országokhoz képest) — a szállítás jobb megszervezésével, a műveletek gépesítésével és a forgalom kevesebb állomásra való összpontosításával meg lehet gyorsítani az áruforgalmat. A felszólaló kijelentette, hogy a szállítással kapcsolatosan több bírálatot teljesen indokoltnak tart, majd rámutatott : felül kell vizsgálni egyes gazdasági egységek viszonylatában a fékbérrendszert, majd hozzáfűzte, mindenkinek meg kell értenie, hogy a szállítóeszközöket csak akkor lehet maradéktalanul kihasználni, ha sehol sem vesztegelnek. Megkülönböztetett figyelmet fordítottunk a még mindig nem kielégítő fegyelem kérdésére a különböző szék-, torokban — folytatta a felszólaló. Mint kiderült, a fegyelemsértés sokszor abból fakad, hogy a személyi állomány felkészítése, kiképzése és előléptetése nem volt megfelelő, hogy nem szervezték meg a hatékony ellenőrzést. Elmarasztalták azokat a minisztériumi, sőt fővállalati vezetőszerveket, amelyek inkább folyamodtak adminisztratív szankcióhoz, mint a többi módszerhez, nem vették igénybe eléggé a párt-, a szakszervezeti, a KISZ-szervek segítségét. Amint a felszólaló rámutatott, a Közlekedésügyi Minisztérium tanácskozásának összes részvevői kijelentették, hogy a vita tárgyát képező szabályozó rendelkezések meggyőződésük szerint nagy segítségükre lesznek a munkában. Egyben megfogadták, hogy teljesítik és túlszárnyalják az 1971-es állami terv előirányzatait, kiküszöbölnek számos hiányosságot, jobban kielégítik a gazdaság szállítási igényeit. ALEXANDRU NECULA, az elektrotechnikai gépek és anyagok fővállalatának vezérigazgatója felszólalása elején többek között az alábbiakat mondotta : Különösen jelentős mozzanat az eltelt időszakban, valamint az általunk e tanácskozás keretében megvitatott törvénytervezetekben a kollektív munka és vezetés elvének alkalmazása, a vezetés demokratizálása, a dolgozók, szakemberek széles tömegeinek részvétele a kérdések megvitatásában és a tevékenység megfelelő lebonyolításához szükséges intézkedések elfogadásában, mind az igazgatóbizottságok, mind az igazgatótanácsok keretében. Tájékoztatom a tanácskozást, hogy az eltelt időszakban azt a módszert alkalmaztuk, hogy az igazgatótanács üléseit sorra a fővállalat egy-egy üzeménél tartottuk. Ez lehetővé tette egyrészt, hogy az igazgatótanács öszszes tagjai megismerjék minden egyes üzem problémáit, másrészt pedig lehetővé tette, hogy a helyzet ismeretében állapíthattuk meg a feladataink megoldásához szükséges intézkedéseket. A pártvezetőség által hozott intézkedések szellemében -*• mondotta ezután a felszólaló — a jelen tanácskozás lehetővé teszi számunkra, hogy jobb irányt szabjunk tevékenységünknek, jobban körülhatároljuk feladatkörünket, illetékességünket és felelősségeinket, amelyek az összes ránk bízott feladatok teljesítésében ránk hárulnak. Fővállalatunknak, amely elektrotechnikai gépeket és anyagokat gyártó 11 vállalatot foglal magában, mint a nemzetgazdaság fejlesztése aktív részvevőjének, több olyan problémája van, amely összefügg a hatáskör és a felelősség bővítésének szükségességével. Véleményünk szerint véglegesíteni kellene a vállalatok keret-alapszabályzatát, hogy annak alapján kidolgozzák a minden egyes vállalat tevékenysége sajátosságához megfelelő alapszabályzatokat. Mint már említették, mi is javasolni szeretnénk, hogy az ipari fővállalatoknak kevesebb tevékenységük hatékonyságát kifejező összesítő mutatókat továbbítsanak. Igazgatótanácsunk keretében pozitívan értékelték annak a törvénytervezetnek az előírásait, amely a szervezési struktúra jóváhagyására és annak a szükségletekhez való hozzáidomítására vonatkozik. Ezért úgy véljük, hogy ebből kiindulva gondolnunk kellene azokra a problémákra is, amelyek minden egyes tervszakasz szükségleteihez mérten megállapított kritériumok szerinti bérezéssel kapcsolatosak. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy az alapszabályzatba olyan előírást foglaljanak bele, amely szerint az ipari fővállalat a Munkatörvénykönyvben megállapított szabályok keretén belül, az ágazati szakszervezeti szövetségek véleményezésével túlórák végzését hagyhassa jóvá. Ezután a felszólaló úa káderek képzésével kapcsolatos kérdésekről beszélt és hangsúlyozta, hogy növelni kell a fővállalat feladatkörét e téren is, olyan értelemben, hogy a fővállalatok minden további jóváhagyás nélkül elfogadhassák az előirányzott alapok keretében a szakképesítő tanfolyamok tanügyi programjait, módszertanát és közvetlen szervezését. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a fővállalatoknak meg kell adni azt a jogot is, hogy jóváhagyhassák a gyakorlati időtől való kivételezését a kiváló felkészültségű káderek számára. Ezután a felszólaló megemlítette, hogy be kell tartani az anyagi érdekeltségre vonatkozó előírásokat, mindazok számára, akik részt vesznek az exportterv feladatainak teljesítésében és túlszárnyalásában. A fővállalat rendelkezésére létesített alapokkal kapcsolatosan a felszólaló javasolta, hogy állapítsák meg azok alsó határát is, éspedig a tartalékalap 1,5 százalékától 3 százalékáig terjedjen, a nem központosított beruházások alapja pedig 2,5 százaléktól 4 százalékig. Befejezésül szeretném hangsúlyozni — mondotta a felszólaló —, hogy fővállalatunk igazgatótanácsa nagyra értékeli azt a fáradhatatlan gondoskodást, amelyet pártunk vezetősége, személyesen Ön, főtitkár elvtárs tanúsít a párt Országos Konferenciáján és X. kongresszusán megállapított intézkedések valóra váltása iránt. Fővállalatunk több mint 25 ezer alkalmazottja nevében vállaljuk, hogy erőfeszítést nem kímélve munkálkodunk az előttünk álló feladatok megvalósításán, a gazdasági tevékenység kitartó fejlesztésén. COHN IULIAN elvtárs, a moinesti-i Mélyfúró és Kitermelő Ipari Csoport vezérigazgatója felszólalásában rámutatott, hogy a csoport megszervezése óta eltelt másfél év alatt kellő tapasztalat halmozódott fel ahhoz, hogy bizonyos következtetéseket lehessen levonni a gazdasági szervek megszervezéséből és tevékenységéből. A csoportot mindjárt az elején úgy képzeltük el mint egy erős, egyesített, nagy vállalatot, s nem mint egy kisebb főigazgatóságot. A volt minisztériumi vezérigazgatóság hatáskörének egy részén kívül átvettük az egységektől a termelés tervezését és megszervezését, a geológiai, a beruházási, az ellátási és pénzügyi feladatokat. Az adminisztratív tanács arra törekedett, hogy a csoport és az alárendelt egységek között minél pontosabban meghatározza a feladatokat. A szónok rámutatott, hogy nagy lehetőségek vannak az ipari fővállalatok és csoportok szervezési felépítésének javítására, hatáskörük és felelősségük növelésére. Bár a csoport megszervezésekor az alárendelt egységek részlegeinek csökkentésével lényegesen kevesebb lett az adminisztratív állások száma — csupán a főnöki állások száma 60-nal csökkent — a tisztviselő-apparátus tovább csökkenthető. Ehhez azonban a csoport szintjére kellene központosítani például a könyvelési tevékenységet. De ezt nem tehetjük meg, mert korlátoznak a csoportnál és az egységeknél alkalmazott káderek száma közötti kötelező arányra vonatkozó előírások. Éppen ezért úgy vélem, mondotta, hogy az ipari csoport vagy fővállalat alkalmazottainak számát nem határozatokkal kellene megállapítani, hanem a minisztériumokban, úgy ahogy azt az utóbbi időben létesült gépipari fővállalatok esetében tették. Ebben az összefüggésben mi arra a megállapításra jutottunk, hogy bizonyos alárendelt egységekben nincs szükség bizonyos irodai műszaki tisztségekre. Nem irodában ülő emberekre, hanem olyanokra van szükség, akik operatívan szállnak ki termelési részlegekbe, ezek a részlegek pedig a kőolajipar sajátosságainak megfelelően, nagyon nagy területen fekszenek. Ezért úgy vélem, hogy lehetőséget kellene teremteni a csoport számára ahhoz, hogy 34 olyan szakembert nevezhessen ki a vállalatokhoz, aki közvetlenül a munkahelyen ellenőrizné és hozhatna határozatokat. A műszaki-anyagi ellátás törvénytervezetére utalva, a felszólaló hangsúlyozta az anyagi mérlegek idejekorán történő kidolgozását, vagyis legalább egy évvel a gazdasági szerződések megkötése előtt, hogy a tervfeladatok megállapításának időpontjában mindenki ismerje a rendelkezésre álló anyagi alapot. Jelenleg gyakran előfordul, hogy a termelők és a szállítók csak azután lépnek egymással kapcsolatba, miután a termelési tervet jóváhagyták, sőt nemegyszer már a tervév megkezdése után. Törvényben kell lefektetni a mérleg koordinálóinak azt a kötelezettségét, hogy kapcsolatba lépjenek az összes szállítókkal, és minden kérdést jóval a szerződések megkötése előtt tisztázzanak, egyrészt azért, hogy a termelő vállalatok idejében intézkedjenek a termelési kapacitások felhasználásáról, másrészt azért, hogy azok, akiknek tudomására jut, hogy bizonyos nyersanyag- és anyagmennyiséget nem biztosítanak számukra, még idejében megtehessék a szükséges intézkedéseket. A kőolajiparban működő jól megszervezett ellátási egységek tapasztalatából kiindulva, a felszólaló javasolta, hogy azokat továbbra is tartsák fenn, s ezt a törvénytervezet tüntesse fel. GHEORGHE CONSTANTINESCU elvtárs, a pitesti-i faipari kombinát vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy a faipari fővállalati státusú egységek létrehozása a tavaly jó termelési eredményekkel bizonyította be hatékonyságát. Az új szervezési formákra utalva elmondta, hogy a kombinát eredeti szervezési felépítésében külön apparátus gondoskodott az illető fővállalati státusú egység székhelyén levő termelőrészlegek vezetéséről. A tapasztalat bebizonyította, hogy ez a kombinát vezetősége és a termelő egységek közötti láncszem késedelmeket és nehézségeket okozott a termelés közvetlen irányításával kapcsolatos határozatok meghozatalában; következésképpen az adminisztratív tanács elhatározta ennek az apparátusnak a felszámolását, és hatáskörét a kombinát műszaki-gazdasági személyzetére ruházta át. A későbbi eredmények bebizonyították ez intézkedés helyességét és hatékonyságát, s éppen ezért más faipari fővállalati státusú egységek is hasonlóan jártak el. A felszólaló hangsúlyozta, hogy a Minisztertanácsnak az építőtelepeken dolgozó munkások napi, illetve heti szállítására vonatkozó határozatát alkalmazzák a fakitermelésben dolgozó munkásokra is, tekintettel arra, hogy ők is az építőkhöz hasonló körülmények között dolgoznak. Az intézkedés lehetővé tenné a munkaerő állandósítását, a munkaidő jobb kihasználását, s ugyanakkor javítaná a fakitermelésben dolgozók szociális körülményeit is. A szónok a továbbiakban elmondotta, hogy a faipari fővállalati státusú egységek, bár bebizonyították hatékonyságukat, csak a fakitermelő és -feldolgozó tevékenységet ölelik fel, az erdőgazdálkodás nem tartozik hozzájuk. Minthogy az erdőgazdálkodással kapcsolatos tevékenységek más egységekhez tartoznak, nehézkes kapcsolat jön létre az erdőgazdálkodási egységek, pontosabban a nyersanyagszállítók és a feldolgozók között, ez sok formasághoz vezet a leltározás, az átadás, az ellenőrzés stb. tekintetében, személyzetet igényel és munkaidőpazarláshoz vezet a termelés rovására. A szónok elmondta, hogy a Faipari Minisztérium ülésén felszólalók egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a fakitermelés különböző fázisaiban fenn kell tartani a kötelező műszaki készleteket, mert csak így lehet biztosítani az ütemes termelést és szállítást. A megvitatás alatt álló törvénytervezetekkel kapcsolatban javasolta, hogy a terven felüli termelésből származó jövedelem egy részarányát bocsássák az ipari fővállalatok rendelkezésére, hogy azok abból lakásokat építhessenek a munkások számára. Az alapszabályzat-tervezetre vonatkozóan javasolta, hogy a fővállalati státusú egységek alárendeltségébe tartozó vállalatok osztályozását tegyék át az illető egység adminisztratív tanácsának hatáskörébe. Általában az illetékes fórumok által jóváhagyott szabályozó rendeletekre utalva a szónok javasolta, hogy más szervek ne avatkozzanak be olyan utasításokkal, normatívákkal és különböző kiegészítésekkel, amelyek korlátozzák a kezdeményezést a törvény előírásainak alkalmazása terén. Felszólalásában MATEI GHIGIU elvtárs, az ipari építkezések minisztere kitért az építkezési szektor néhány olyan sajátos problémájára, mint a beruházási és építési terv megvalósítása, a tervben szereplő objektumok üzembe helyezése és az 1971. évi terv teljesítéséhez szükséges tervrajzok biztosítása. Az elvégzett elemzés alapján, mondotta a felszólaló, arra az eredményre jutunk, hogy a minisztérium teljesíteni fogja tervét negyedévi részletezésben csakúgy, mint az egész év vonatkozásában. Szükséges, hogy helyesebben ütemezzük be az üzembehelyezésre előirányzott objektumokat, mégpedig oly módon, hogy közülük egyeseket előnyben részesítsünk, mivel az első évnegyedben 42 kapacitás, a negyedik évnegyedben pedig 158 kapacitás üzembe helyezését irányoztuk elő. Jóllehet ez bizonyos gyorsabb előrehaladást igényel egyes felszerelések elkészítésében és szállításában, véleményünk szerint megvannak a feltételek ahhoz, hogy ezek az objektumok megkezdjék működésüket. Egy megkülönböztetett fontosságú és igen sokat vitatott kérdés — mondotta a továbbiakban a felszólaló — az ez évi kivitelezési tervrajzok problémája. Arra kérném az ipari fővállalatok és a minisztériumok vezető elvtársait, karolják fel ezt a problémát és nyújtsanak segítséget nekünk az 1971. évi közös feladatok teljesítéséhez. A felszólaló ezután kitért azokra a követelményekre, amelyek a párt vezetősége által az 1972. évi tervrajzok biztosítása kapcsán adott útmutatásokból következnek. E vonatkozásban figyelembe kell venni, hogy már most dolgozunk a jövő évi ellátási terven. Tekintettel arra, hogy a beruházási objektumok üzembe helyezéséhez egyenlő mértékben járul hozzá az építő és az építtető is, a kollégiumi ülésen javaslat hangzott el, hogy mind az építő, mind pedig az építtető feleljen az építési terv teljesítéséért és az objektumok üzembehelyezéséért, arra az esetre pedig, ha ezeket a fontos feladatokat nem teljesítenék, indítványozták, hogy rójanak ki büntetést mind az építő egységek, mind az építtető egységek vezetőségére. Az ipari építkezések minisztere ezután a cserealkatrészek kérdésével foglalkozott, s rámutatott, hogy ezt még nem oldották meg kellőképpen. Indítványozta, hogy a gépek és felszerelések, a tehergépkocsik ,a billenő-tehergépkocsik gyártói termeljenek raktári készletre is cserealkatrészeket, s ezekből, kérésre, szállítsanak a megrendelőnek. Ily módon meg lehet majd szüntetni a jelenlegi állapotot, amikor egyes alkatrészek felgyűlnek különböző megrendelőknél, más alkatrészek viszont teljesen hiányzanak. Fel szeretném vetni az építési szektorban dolgozó káderek állandósításának kérdését is — mondotta a felszólaló. — Ez nehéz kérdés, hiszen az építkezésben dolgozó munkások összességének 82 százaléka öt évnél kisebb megszakítatlan szolgálati idővel rendelkezik ugyanazon egységnél. Arra vonatkozóan, hogy fiatalokat kell toborozni az építészeti fakultások számára, a felszólaló megemlítette, hogy az elmúlt 3—4 esztendő folyamán éppen ezeken a fakultásokon volt a legalacsonyabb a jelentkezők létszáma az összes műszaki fakultások közül, s így a jelölteket kisebb általános osztályzattal vették fel, mint másutt. Mindez azt mutatja, hogy az építkezési szakma iránt nem nyilvánul meg érdeklődés, hiszen itt nehezebbek ez (Folytatása a 3. oldalon) VEZETŐINEK MUNKATANÁCSKOZÁSA