Előre, 1971. április (25. évfolyam, 7276-7301. szám)

1971-04-20 / 7292. szám

XXIV. évfolyam 7292 sz. 4 oldal ára 30 iráni 1971. április 20., kedd A SZAKEMBERSZÜKSÉGLET VÁRHATÓ ALAKULÁSA HARGITA MEGYÉBEN NEHÉZ KÉRDÉS, DE MEGOLDHATÓ Hargita megye gazdasági életének a fejlődéséről már többször szóltunk, fölösleges hát részletesen felemlegetnünk a múltban gaz­daságilag elmaradott vidék felzárkózásának különböző mozzanatait. Elegendő ha csupán utalunk arra, hogy az utóbbi években a me­gyében új iparágak születtek, a régiek pedig a fiatalodás, korsze­rűsödés időszakát élik. Egy ilyen nagyméretű változás hatása sokoldalú, mi jelenleg en­nek csak egyik vetü­letét , a hirtelen keletkezett szakember-szük­ségletet, illetve kielégítésének néhány vonatkozását szeretnék szem­ügyre venni. S amikor „szakembert“ mondunk, ezúttal csakis az iparban foglalkoztatott felsőfokú képesítéssel rendelkező dolgozókra gondolunk. SOKAN JÖNNEK, KEVESEN MARADNAK 1970 nyarán a minisztériumi bi­zottságok 145 frissen végzett mér­nök, közgazdász, jogász, geológus kezébe adtak Hargita megyei mun­kahelyet biztosító kinevezést. Ebből körülbelül 10 százalék meg sem ér­kezett a munkahelyére, mert vagy megtagadta a kijelölt állás betölté­sét, vagy pedig időközben sikerült megfelelő „lépéseket“ tenni, s más, jobbnak mutatkozó kinevezés bir­tokába jutni. A kinevezett 145 szakember nagy­részét a megye legnagyobb gazda­sági egységei : a balánbányai bá­nyaipari kombinát (32 mérnök, geo­lógus, kémikus, közgazdász), a Csík­szeredái faipari kombinát (ugyan­csak 32 végzett), a székelyudvarhe­lyi textilipari kombinát (18), a nép­tanácsi alárendeltségű vállalatok (16) kapták. Meg kell mondanunk, hogy a me­gye szakember-alapjához az ipar potenciáljához képest az elmúlt év­ben ideirányított csoport igen te­kintélyesnek mondható, mind a szá­mát, mind összetételét tekintve, te­vékenysége rengeteget segíthetett volna, ha... Ha mind megérkeztek volna (14 el sem fogadta a kinevezését) és mind a megyében maradtak volna. Mert, sajnos, Hargita megyébe nemcsak jönnek a szakemberek, hanem mennek is innen. Az utóbbi 14 hónapban többen változtattak munkahelyet, mint amennyien jöt­tek ; a munkahely-változtatás 76 esetben a megye elhagyását jelen­tette. Az elköltözés oka legtöbb e­­setben személyes (közelebb a csa­ládhoz, jobb állás, jobb lakás, ösz­­szesen 36 esetben), s a közösségi té­nyezőkre való hivatkozás (szolgá­lati érdekből) is nem egyszer csak átlátszó, és tegyük hozzá : anyagilag is kifizetődő ürügy (lásd : szállítási költségek, egyhavi fizetés stb.). Mert ugyan mi másra lehetne gondolni, egy ploiesti-i illetőségű gyakorló geológus szolgálati érdekből törté­nő hazakerülésekor, mint az egyéni és közösségi érdek nagyon is szép és fölöttébb gyanús találkozására. A felsőfokú szakemberek ván­dorlását hadd érzékeltessük még egyetlen adattal : 1970-ben Hargita megyébe kineveztek 12 közgazdászt, s nagyjából ugyanezen időszakban eltávozott 11. Pedig óriási szükség lett volna rájuk. Csakhát ezt a mo­tivációt nem tartották eléggé meg­győzőnek. MÁS SZEMSZÖGBŐL UGYANAZT Próbáljuk megérteni a meg sem érkezett, vagy továbbállt szakembe­rek eljárását, érvelését. Mondottuk már előbb, hogy a legtöbben sze­mélyi érdekből mentek el, főleg azért, hogy közelebb kerüljenek a családhoz (huszonheten voltak e­­zek). Persze, el lehetne azt is kép­zelni, hogy a család költözik Ba­­lánbányára, Galócásra, Vlahicára, Csíkszeredába. De attól függ, hogy honnan. Bukarestből, Brassóból, Ko­lozsvárról már nehezebben. Mert ugyanis az a helyzet, hogy Balán­­bányáról a közelmúltban 8 mérnök és geológus (nagyrészt nők) ment haza Bukarestbe, a faipari kombi­náttól pedig 6 mérnöknő kapott Brassóban vagy pedig közel a vá­roshoz állást. Mind a hatan bras­sóiak voltak. Abból a 14 frissen végzett szak­emberből, aki meg sem jelent ki­jelölt munkahelyén, egyetlen egy sem volt Hargita megyei illetőségű. Valószínűleg lakóhelyükhöz, család­jukhoz közelebb sikerült elhelyez­kedniük. A lakóhelyhez, családhoz való közelség jogát törvényeink is elismerik, s ez a szellem mélysége­sen emberi. Egyet kell tehát vele értenünk, mint ahogy megértjük, sok — ebből az okból —. Hargita Kálmán Gyula (Folytatása a 3. oldalon) S­zocialista hazánk a nem­zetközi kapcsolatokban érvényesülő törvényesség meghonosítására és fej­lesztésére, a biztonság érvényesítésére irányuló munkásságában különösképpen nagy súlyt helyez a leszerelés problemati­kájára. Mint köztudott, Románia már kezdettől fogva tagja a genfi leszere­lési bizottságnak. Az elmúlt év folya­mán hazánk küldöttsége egész sor in­tézkedés megvitatását indítványozta ennek a szervnek. Ezek közül megem­lítjük a következőket : a katonai költ­ségvetések befagyasztása és csökken­tése ; az idegen területeken létesített katonai támaszpontok felszámolása ; az idegen területeken állomásozó fegy­veres erők visszavonása a nemzeti ha­tárok mögé ; atommentes övezetek létesítése és ezzel egyidejűleg megfe­lelő biztosítékok nyújtása a nukleáris fegyverekkel rendelkező hatalmak ré­széről azoknak az államoknak, amelyek ilyen földrajzi övezetekben fekszenek és részt vesznek ilyen egyezményekben. A nemzetközi törvényesség és biz­tonság fejlesztése és előtérbe helyezé­se szempontjából figyelemre méltó Ro­mánia külpolitikájának konkrét jelle­ge. Ilyen szempontból utalunk hazánk­nak egy rendkívül fontos és ma is tel­jes mértékben időszerű indítványára. A Balkán atommentes, békeövezetté alakítására vonatkozó javaslatról van szó. Ennek a nagyjelentőségű kezde­ményezésnek az a célja, hogy e föld­rajzi övezetet a bizalom, az együttmű­ködés és a jószomszédság térségévé változtassa. Hazánk még 1957 szep­temberében terjesztette elő ezt a ja­vaslatát, amelynek gondolata meg­egyezik a balkáni térség minden né­pének béke-, barátság- és haladástö­rekvéseivel. A múltbeli örökség egyes nehézségei ellenére megállapítható : e térség, melyet egykor méltán neveztek „Európa puskaporos hordójának", ma kontinensünk és talán az egész világ egyik legnyugalmasabb övezete. Mint ismeretes, számos balkáni, kormányon kívüli nemzetközi szervezet kiemelkedő tevékenységet folytat a legkülönbözőbb síkon, kezdve az elméleti tudományok­tól egészen a sportvetélkedőkig. Ily módon is meggyőző erővel bizonyítja : a gazdasági, társadalmi és politikai különbözőség ellenére és annak elle­nére, hogy e térség egyes államai kö­zött még nem oldottak meg teljesen minden függő kérdést, lehetséges és rendkívül hasznos a békés kapcsola­tok és együttműködés kiépítése. Abból kiindulva, hogy a béke és biztonság oszthatatlan, és hogy az eu­rópai földrész nemcsak nagyszerű ci­vilizációk bölcsője, hanem egyszers­mind­két világháború kirobbanásának színhelye . Románia úgy vélte, hogy világviszonylatban jó hatással lesz a nemzetközi helyzetre az a határozat­­tervezet, amelyet még 1960-ban ter­jesztett az ENSZ közgyűlése elé. Ezt a tervezetet öt év múlva az ENSZ-köz­­gyűlés egyöntetűen magáévá tette. Mint ismeretes, a határozat pontos el­nevezése : „Regionális akciók a kü­lönböző társadalmi és politikai rend­szerű európai államok közötti jószom­szédi kapcsolatok javítására" (2129/XX, 1964 dec. 21). Romániának e külpo­litikai kezdeményezéséhez, amely az európai biztonság ügyét és ebben az összefüggésben földrészünk államainak együttműködését hivatott szolgálni, több európai állam csatlakozott társ­szerzőként (Ausztria, Belgium, Bulgá­ria, Dánia, Finnország, Jugoszlávia, Magyarország, Svédország). E politikai aktus egyértelműen azt a célt követte, hogy az európai államközi kapcsolatok a nemzetközi törvényesség fent említett alapelveinek szilárd fundamentumára épüljenek. Hazánk további lépéseket tett e cé­lok elérésére és ezek szem előtt tartá­sával tevékenyen részt vesz a Varsói Szerződés tagállamainak kezdeménye­zésére kibontakozott akciókban. Rend­kívül nagy fontosságú elméleti és gya­korlati jelentősége van hazánk közre­működésének ezekben az akciókban. A szocialista Románia ilyen irányú nem­zetközi tevékenysége is kidomborítja : az államközi kapcsolatok és a nemzet­közi törvényesség dialektikus egységét : azt, hogy ennek érvényesítése általá­ban a nemzetközi biztonság ügyét szolgálja, és különösképpen elősegít. (Folytatása a 3. oldalon) A BÉKE ÉS BIZTONSÁG ÜGYÉNEK KÖVETKEZETES HARCOSA írta MIHAIL GHELMEGEANU professzor, docens doktor 1921 1971 SPORT ELUTAZOTT LABDARÚGÓ VÁLOGATOTTUNK SZERDÁN: JUGOSZLÁVIA ROMÁNIA BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS Tegnap reggel elutazott Novi Sod­ra labdarúgó válogatottunk, amely holnap, idei első országok közötti barátságos találkozóján, Jugoszlávia csapatával mérkőzik. A 90 perc mindkét fél számára fontos erőpróba lesz az Európa-bajnokság csoport­­mérkőzései előtt. Válogatottunk utolsó edzőmérkő­zésére vasárnap került sor a Steagul rosu utánpótlás csapata ellen. Ange­lo Niculescu szövetségi edző azt a csapatot szerepeltette, amely előre­láthatólag Novi Sadon is pályára lép. A Raducanu (Adamache) — Sat­­mareanu, Dinu, Dán, Mocanu (Nicu­lescu) Anca, Dumitru, Neagu, Radu Nunweiller (Dembrószky), Dumitra­­che és Lucescu összetételű válogatott 3:1-re nyert. A szövetségi edző kü­lönösen Anca, Dinu, Satmáreanu és Dán formájával volt elégedett. Dob­ón hiányzott a keretből és a jugosz­­lávok ellen sem fog játszani. Általá­ban a játékosok betartották az edző útmutatásait, de ami a csatársort il­leti, a jelenlegi összeállítás nem bi­zonyult a legjobbnak. m­z épülő „centrum cívis" — Temesvár­om új városközpontja - a municipium legszebb, legvonzóbb része lesz. A Continental szállón - a­­mely nemcsak az új köz­pont, de a város legma­gasabb épülete - az utol­só simításokat végzik, le­rakták a modern állami áruház alapjait s még az ősszel megépültek az ír­tak is : az úttest széles, sima aszfaltszalagja — valóságos autósztráda — s az őt kétoldalt hűsége­sen kisérő járdák bekap­csolták a városrendezés­nek ezt a fokozatosan szépülő-alakuló gyöngy­szemét a közlekedés vér­keringésébe. ősz volt már, késő ősz, amikor az utak elkészültek - egyre azt figyeltük-kí­­vántuk, késsen még kicsit a hó, a fagy, ne szóljon bele a munkába - a ker­tészek mégis hozzáadták a maguk ajándékát : fe­nyőcsemeték kerültek az úttest s a járdák között húzódó földsávokra, a ka­nyarok, elágazások szige­teire. S a tiszta, sima aszfaltjárdákon főiskolá­sok százai, ezrei siettek végig többször is naponta - mert ez a legrövidebb út, amely a Bega túlsó partján fekvő modern diákvárost összeköti a bel­­városi előadótermekkel, laboratóriumokkal. Ha­guló ágaikat nyújtogatják reménytelenül a tavaszi nap felé. Néhány padnak csak a támlája látszik a földhányások alól s a szi­getek, járdák aszfaltját foltozás ékteleniti - árul­kodó jele annak, hogy megépítése után már újra feltörték. Szerteszéjjel, az ivlámpák tövében, járda­sarkokon és szigeteken palántákat, de csak az egyik felére, mert a másik részt még árok és földhá­nyás, huzalhálózat éktele­­níti. Távolabb, a park zöld pázsitján vidám diáksereg - a hazafias munkára ki­­sereglett liceisták - gyűj­tik szorgalmasan a pázsi­ton sz­étszórt papír- és kőhulladékot. Vajon sen­kinek sem jut eszébe,­­dolgunk sem volt arrafe­lé, szivesen sétáltunk a még szellős, szabad terü­letet átszelő, behálózó aszfaltútakon, gyönyör­ködtünk bennük s közé­jük képzeltük az impo­záns, elegáns városközpont új épületeit. De nem so­káig örvendhettünk a sártalan-portalan utaknak. Aki ma ábrándozni meré­szelne az új városközpont útjain, az óhatatlanul orra bukna. Most csak leszegett fejjel, lépést ügyelő tekintettel lehet erre járni. A járdákat ugyanis jókora földhányá­sok foglalják el, az úttest kétoldalán mély árkok szántják-hasítják a földet, mélyükön i­s ez a mély­ség megvan 2-3 méter , szürkén-lustán vastag cső­vezeték lapul, néhol sza­badon, másutt félig már betemetve. Az ősszel ülte­tett fenyőcsemeték sok he­lyen föld alá kerültek, sár­fekete villanyhuzalok áll­nak ki a földből-aszfaltból, s odavezető útjukat pon­tosan mutatja a hosszú métereken át besüppedt föld, aszfaltforradás. Munkás sehol - a több hónapja folyó közművesí­­tési munka szemlátomást befejeződött, hetek óta semmi mozgás errefelé - már csak a befejezé-simító munka van hátra. Csak néhány kertész szorgosko­dik, de micsoda felemás munkával ! Az egyik na­gyobbacska szigetre ültet­nek nagy gonddal virág­ha más megoldás már se­hogyan sem akad­t, hogy ezek az izmos fia­talok néhány óra alatt könnyűszerrel betakarhat­nák az ásítozó gödröket, elrendezhetnék, elgereb­lyézhetnék fölöttük a föl­det ? A municípiumi népta­nács városrendezési-épí­tészeti hivatalában arról igyekeztek meggyőzni, hogy objektív okok aka­dályozták az útépítés és közművesítés jobb össze­hangolását, de aszfaltot törni sehol sem kell, mert Temesvári tudósítás egy sugárútról az útkereszteződéseknél, az úttest és járdák alatt még az útépítés előtt le­fektették a különféle ve­zetékeknek szánt beton­csöveket. (Azért néhol mégis törni kellett, az asz­­faltsorvadások bizonyít­ják !) A földmunka azon­ban elkerülhetetlen volt, hiszen a vezetékeket be kellett helyezni az előre lefektetett betoncsövekbe. Ez eddig - ha nem is egészen — mondjuk elfo­gadható érv. De vajon elkerülhetetlen volt az is, hogy ez a közművesítési munka hosszú hónapokig tartson, tovább, mint ma­ga az útépítés ? Az új útnak, amely most sebhelyekkel tele, piszkosan, csúnyán hever a szép új Michelangelo­­hid és a Bánáti Múzeum között - még nincs neve. Egyelőre Centrum Cívis sugárútként emlegetik, de hamarosan - a javaslat nemrég jutott el jóváha­gyásra a megyei n­épta­­nácshoz - a Victoriei bul­vár nevet fogja viselni. Sokatmondó elnevezés és néhány hónappal ezelőtt még rá is illett volna. Ma azonban, legalábbis egy­előre, csak a rossz gaz­dálkodás, a hanyagság győzelmét jelképezi . Remélhetőleg nem so­káig. Mag Mária Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság A fővárosnegyedek, amelyek 8—10 évvel ezelőtt épültek — például a Floreasca — ma már a régiek közé tartoznak, hisz csak az utóbbi öt esztendőben épült bukaresti lakónegyedekben ma kétszer annyi ember él, mint például Szebenben. 1966—1970 között nem kevesebb mint 240 000 fővárosi személy költözött új la­kásba. Csak az elmúlt évben 22 086 lakás épült Bukarestben Képünk az egyik „kisebb" ne­gyedben — Colentina — készült. A nagyszabású városrendezéssel egyidejűleg kiképzett tórendszer partján 12 000 személy befogadá­sára alkalmas strandokat, félmil­lió turista üdülésére alkalmas kemping­táborokat, tenisz- és golfpályákat, yachtingklubokat stb. létesítenek. Nicolae Ceausescu elvtárs találkozott Laurie Aarons elvtárssal, az Ausztráliai KP főtitkárával Szombat délelőtt Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára találkozott Laurie Aarons elvtárssal, az Ausztráliai Kommunista Párt főtitkárával, aki látogatást tesz országunkban. A találkozón részt vettek a kö­vetkező elvtársak: Paul Nicu­lescu-Mizil, az RKP KB Végrehaj­tó Bizottságának és Állandó Elnök­ségének tagja, a KB titkára és Stefan Andrei, az RKP KB első osztályvezető-helyettese. A megbeszélések keretében ki­emelték a Román Kommunista Párt és az Ausztráliai Kommunista Párt közötti testvéri baráti kap­csolatok szüntelen fejlődését, s hangsúlyozták azt a közös szándé­kot, hogy erősítik ezeket a kap­csolatokat mindkét párt javára, a nemzetközi kommunista mozgalom egysége javára. Egyszersmind ki­domborították, hogy a Románia és Ausztrália közötti sokoldalú kap­csolatok további bővítése megfelel a román és az ausztráliai nép ér­dekeinek, a béke, a megértés és a nemzetközi együttműködés ügye érdekeinek. Ebből az alkalomból újból ki­nyilvánították a két pártnak azt az elhatározását, hogy rendületle­nül síkraszáll az összes kommunis­ta és munkáspártokkal való in­ternacionalista szolidaritás fejlesz­téséért, az összes forradalmi, hala­dó és népi erők akcióegységének erősítéséért az imperialista diktá­tum- és agressziós politikával szem­ben, a népek szabadságának és függetlenségének ügyéért, a kolo­­nializmus és a neokolonializmus ellen, a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás eszményeinek diadaláért. Kidomborították azt a közös véleményt, hogy a nemzet­közi kommunista és munkásmoz­galom egységének biztosításában döntő szerepet tölt be olyan párt­közi kapcsolatok érvényre jutta­tása, amelyek a marxizmus-leniniz­­mus és a proletár internacionaliz­mus elvein, a függetlenség tiszte­letben tartásának, a teljes jog­­egyenlőségnek, a belügyekbe való be nem avatkozásnak és minden egyes párt ama joga elismerésének az elvein alapulnak, hogy önállóan dolgozza ki bel- és külpolitikai vonalát. A Román Kommunista Párt és az Ausztráliai Kommunista Párt ebből az alkalomból is újból ki­nyilvánította harcos szolidaritását és teljes támogatását a vietnami nép és a többi indokínai nép igaz ügye iránt. A két párt úgy véli, parancsoló módon véget kell vetni a háborúnak, haladéktalanul visz­­sza kell vonni az Amerikai Egye­sült Államok és szövetségesei összes csapatait, hogy a vietnami, a kambodzsai és a laoszi nép külső beavatkozás nélkül maga dönthes­sen fejlődésének útjáról. A találkozó az elv­társi barátság meleg légkörében folyt­­le. Nicolae Ceausescu elvtárs találkozott dr. Agostinho Netoval, az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom elnökével Nicolae Ceausescu elvtárs, az RKP főtitkára, szombat reggel ta­lálkozott dr. Agostinho Netoval, az Angolai Népi Felszabadítási Moz­galom elnökével, aki az RKP KB meghívására látogatást tesz orszá­gunkban. Részt vett a találkozáson Paul Niculescu-Mizil elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára és Constantin Vasiliu elv­társ, az RKP KB helyettes osz­tályvezetője. Ez alkalomból megvizsgálták az RKP és az ANFM közötti kétolda­lú kapcsolatokat érintő, közös ér­dekű kérdéseket, valamint a jelen­legi nemzetközi helyzet alakulásá­val, a népeknek az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonia­lizmus elleni harcával összefüggő kérdéseket. A megbeszélések alátámasztották azt a közös óhajt, hogy bővítsék az RKP és az ANFM közötti ba­ráti, kooperációs és szolidaritási kapcsolatokat mindkét nép érdeké­ben, az egész világ antiimperialista erői egységének erősödése érdeké­ben. A Román Kommunista Párt, a román nép a jövőben is aktív, in­ternacionalista támogatást nyújt az angolai népnek a gyarmati iga le­rázásához és a haza felszabadításá­hoz, annak a jogának a tisztelet­ben tartásához, hogy saját akarata és törekvései szerint válassza meg fejlődése útját és társadalmi be­rendezkedése formáját, valamint ahhoz, hogy nemzetközi síkon egyenlő jogú félként érvényesüljön. A találkozó alkalmából mara­déktalanul kifejezésre jutott a két szervezetnek az az elhatározása, hogy a jövőben is hozzájárul az összes forradalmi és haladó erők, az egész antiimperialista front egy­ségének erősödéséhez abban a harcban, amelynek célja megszün­tetni a más népek feletti uralko­dás, a faji megkülönböztetés bár­milyen formáját, az imperialista, kolonialista és neokolonialista kö­rök diktátum- vagy agressziós poli­tikáját, abban a harcban, amely­nek célja előmozdítani minden nemzetnek a szabadsághoz és a függetlenséghez való jogát, azt, hogy minden­­ idegen beavatkozástól mentesen, maga döntsön sorsáról. A találkozás a kölcsönös megért­tés és meleg barátság légkörében folyt le. Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta Felix Slavik bécsi polgármestert Nicolae Ceausescu, Románia Szo­cialista Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke szombaton fogadta Fe­lix Slavik bécsi polgármestert és Hans Bock alpolgármestert, akik a Bukarest municípiumi néptanács meghívására tesznek látogatást or­szágunkban. Jelen volt Dumitru Popa, a fő­város főpolgármestere, valamint Vasile Dragoescu, a fővárosi nép­tanács titkára. Ott volt Eduard Tschop, Ausztria bukaresti nagykövete. A megbeszélés során megelége­déssel hangsúlyozták a román és az osztrák nép, a két főváros kö­zötti baráti kapcsolatok pozitív fejlődését, a sokrétű kétoldalú kap­csolatok további fejlesztésének kö­zös óhaját. A megbeszélés a szívélyesség lég­körében­ zajlott le. SZÓFIÁBA UTAZOTT AZ RKP KÜLDÖTTSÉGE Hétfő délben Szófiába utazott a Román Kommunista Párt küldött­sége, amely Gheorghe Panu elv­társnak, az RKP KB Végrehajtó Bizottsága és Állandó Elnöksége tagjának, a KB titkárának vezeté­sével részt vesz a Bolgár Kommu­nista Párt X. kongresszusán. A küldöttségben részt vesz Vasile Vilcu elvtárs, az RKP KB Végre­hajtó Bizottságának tagja, az RKP Konstanca megyei bizottságának el­ső titkára és Nicolae Blejan elv­társ, Románia Szocialista Köztársa­ság nagykövete Bulgária Népköz­társaságban. Elutazáskor az Otopeni repülőté­ren a következő elvtársak búcsúz­tatták a delegációt: Manea Manes­­cu, az RKP KB Végrehajtó Bizott­ságának és Állandó Elnökségének tagja, a KB titkára, Dumitru Po­­pescu, az RKP KB Végrehajtó Bi­zottságának tagja, a KB titkára, Vasile Vlad és Ion Circei, az RKP KB osztályvezetői, pártaktivisták. Jelen volt Boriszlav Konsztanti­­nov, Bulgária Népköztársaság bu­karesti ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség több tagja. (Agerpres)

Next