Előre, 1972. január (26. évfolyam, 7512-7535. szám)

1972-01-04 / 7512. szám

ELŐRE 2. oldal BULEVARDUL MUNCH Hétfő reggel háromnegyed hétkor... A­z utcáknak akár az emberek­nek külön arca, hangja, egyé­nisége és hangulata van. Van­nak zárkózottak, gőgösek, hibátlan aszfaltjaikon csendben suhannak az autók. És vannak lármásak, melye­ken zajosan áramlik az igazi élet, teherkocsik, autóbuszok, villamosok tülekednek rajtuk és sűrűn bünte­tik a közlekedési kihágásokat... Vannak nagy utca-egyéniségek. Itt a fővárosban a Calea Griviței, amelyet senki sem tud elválasztani vonatzajától, vasutas gyalogosaitól, a 33-as nagy sztrájkoktól, a nagy munkáshősöktől, mint ahogyan a Bulevardul Muncii­ t sem lehe­t el­képzelni hatalmas vállalatai : a 23 August üzem, a Republica csőgyár, a nagy szerszámgépgyár és más üzemek nélkül. A Bulevardul Muncii a hajnalok utcája. Új munkásnegyedének tömbházaiban korán gyűl ki a fény, akárcsak a nagy szakiskola-köz­pontokban. Az út közepén zúgnak a villamosok, egymást érik az autó­buszok és a megállóknál még az álom csendjébe burkolt emberek, a gyárak előtt már serényen özönle­nek a kivilágított kapu felé. Ma, 1972 január 3-án az év első mun­kanapján éppen úgy, mint a múlt esztendő hétköznapján. A Republica üzem bejáratánál még az éjszakai őr fogadja a mun­kába érkezőket. Ott áll a vaskorlát mellett, őrködik és közben előre mondja, fogadja, vagy csak viszo­nozza a hagyományos „boldog új­évet” köszöntéseket. Kinek-kinek mi jár, a maga értékelése szerint. Néha vigyázzba vágja magát és az elhaladó címét is elhadarja a jó­kívánság mellé. Azt hiszem a nagy­üzemek kapusainak jut a legtöbb jókívánság ezen a reggelen. Köz­ben megszólal a sziréna, háromne­gyed hét. A Republica üzemben megkezdte munkáját az első váltás. A szomszédban, a 23 August nagyüzem megmunkálójában régi ismerősöm, Avram Marian, a pártbi­zottság titkára fogad. Elsőnek jött ma reggel is, mint mindig. És azt veszi számba mi maradt el a ta­valyról, s mihez fogjon először az új esztendőben. — A tervet ugye, azt befejeztük. Nem napokkal, talán csak egy-két órával előbb. Az idei feladatokról már nem azt mondjuk, hogy moz­­gósítóak, hanem nehezek. Nagyon nehezek. Tavaly mi gyártottuk a sloboziai vegyipari kombinát egész légsűrítő berendezését. Olyan kom­presszor-rendszert, amelyet megter­veztek ugyan az angolok, de még Európában senki sem gyártotta. Huszonhárom éve dolgozik az üzemben, ugyanazon a részlegen és ugyanabban a csoportban. Nem írom azt, hogy csoportvezető, mert tiltakozik ellene. Azt mondja, a csoportjában egyformán vállalják a felelősséget egymás munkájáért és ez mindennél többet jelent. 1948- ban érettségizett. Osztályelső volt. Érettségi után azonnal jelentkezett az üzemben. Munkás akart lenni, elsők között bizonyítani, hogy a modern nagyüzemben, a mi gyá­rainkban milyen nagy szükség van képzett, széles látókörű munkások­ra. Azóta méginkább megszerette ezeket a gyárnegyedi utcákat, a korán fényt szóró ablakokat, a kivi­lágított gyárakba igyekvőket, a haj­nalok embereit. Kovács N. Erzsébet F­ényárban úszott a város, az emberek mindenütt az új év fogadására készültek. A Car­­pat, Tudor Vladimirescu, Dózsa György, Cornisa és Szabadság úti lakónegyedek sokemeletes háztömb­jeinek kivilágított ablakai jelezték a vendégvárást, a vendéglők, klubok terített asztalai mellett már eldur­rant egy-egy pezsgőspalack­. A marosvásárhelyi cukorgyár is fényárban úszott. Itt azonban az emberek, 300 mun­kás és értelmiségi, az éjszakai mű­szak dolgozói munkahelyükön bú­csúztatták az óesztendőt és fogadták az újat. És éjfélkor, mikor megszólaltak a vasútállomás gőzmozdonyainak síp­jai, megkondultak a harangok, je­lezve 1972 megérkezését, meleg kéz- Munkával fogadták az új esztendőt szorításban forrtak össze a kezek s a gépek között szétáradt a szívből jövő köszöntés: — Boldog új esztendőt ! A gépek nem álltak meg egyetlen pillanatra sem. Szilveszter éjszakáján a marosvá­sárhelyi cukorgyárban 1535 tonna répát dolgoztak fel és 250 tonna cukrot gyártottak. A gépek teljes kapacitással dolgoztak, hiszen mint­egy 100 000 tonna répa vár még fel­dolgozásra, a gyár előreláthatóan február 10-ig dolgozik. A feldolgo­zási idény kezdetétől 1972 január első napjának reggeléig a marosvá­sárhelyi cukorgyár 5000 tonna cu­korral termelt többet az­ előirányzott mennyiségnél. T. Sándor Attila E­­ltéltek az ünnepek, a gyárak szirénái hétfőn reggel az 1972-es év első munkanapjá­nak kezdetét jelezték. A munkába siető dolgozókkal együtt mi is az aradi Vagongyár felé igyekeztünk. Mindenki idejében elfoglalta he­lyét ezen a reggelen is a gépek, berendezések mellett, folytatta ott, ahol 1971 december 31-én abba­hagyta. Vagonalkatrészek százai, ez­rei várnak összeszerelésre, az 1972- es terv teljesítése az első munka­napon kezdődik. Az új év mindig valaminek a kezdetét is jelenti, amikor mindenki valami új elhatá­rozással készül neki az elkövetkező időszak feladatainak. Ez az örök. Gyári tervek, gondolatok nagyon emberi tulajdonság szolgál­tatta az ötletet ahhoz, hogy ugyan­azt a kérdést tegyem fel az aradi Vagongyár több dolgozójának: mi­lyen gondolatokkal kezdte az 1972- es év első munkanapját? IGNA STEFAN főmérnök: — Arra a 45 millióra gondoltam, a­­mellyel túlteljesítettük az 1971-es tervet, de ugyanakkor az is felöt­lött bennem, hogy ennél jobb ered­ményeket is elérhettünk volna, s ebben az évben az első naptól, az első perctől kezdve ezen kell mun­kálkodjunk. LAKATOS ISTVÁN mester: — Az irányításom alatt dolgozó fiatal szakmunkások nagy része kiváló SIKERES ÉVKEZDÉS DOLGOS, eredményeket ért el tavaly. Arra gondoltam, az idén olyan módszert kell alkalmaznom, hogy kivétel nél­kül minden fiatal teljesítse a ter­vét, és a szocialista versenyben élenjárók tábora szaporodjon. SIREM­AN IONEL, a kooperációs osztály vezetője: — A legtöbb prob­lémát tavaly az együttműködés okozta. Természetes tehát, hogy ál­landóan ennek a kérdésnek az ér­dembeni megoldása foglalkoztat. Amint bejöttem az irodába rögtön egy ilyen problémával találtam magam szembe. S mégis, mint min­den évkezdetkor, amely bizakodás­sal tölti el az embert, remélem, hogy idén jobb lesz az együttmű­ködés a vagongyártók kooperációs partnerei között. Részünkről min­dent elkövetünk ennek érdekében. POTOCSKA KÁZMÉR munkás: — Két gondolat foglalkoztat: szak­mailag többet nyújtani, lehetőleg még idén magasabb kategóriába ke­rülni és sikeresen leérettségizni az esti líceumban. Talán a családala­pítás is lehetségessé válik ebben az évben... MICU ȘTEFAN mérnök, a minő­ségellenőrző osztály vezetője: — A gondolat, ami foglalkoztat: a sze­mélyvagonok műszaki paraméterei­nek további javítása. Ez így na­gyon szakszerűen hangzik, felteheti a kérdést, mi köze van a minőség­­ellenőrzésnek a műszaki teljesítő­­képességhez. Pedig rajtunk, sze­mély szerint rajtam is múlik, hogy termékeink­ versenyképessége állan­dóan növekedjen. Van egy dédel­getett álmom — s nem csak az enyém —, hogy a személyvagonok gördülősebességét tovább növeljük. Száz kilométer óráról 140-re emelni nehéz volt ugyan, de nem megvaló­síthatatlan. Célunk a 160 km óra vagy még ennél is több. Hiszem, hogy az idén ez is sikerülni fog. Baktai Etelka szárnyaltak úgyszólván minden mu­tatót. A búza, a burgonya és a cu­korrépa várakozáson felül adott. Nyilván, az idén, e sikerek tovább­fejlesztése mellett, a nagyüzemi ál­lattenyésztésben is előbbre kíván­nak lépni. Ezért a takarmány­­gazdálkodásban és a takarmányter­mesztésben kell javítani és mikor lenne alkalmasabb idő a legelőtisz­tításokra, a legelőfeljavításra mint télen, hiszen amúgy is gond a tagok foglalkoztatása s most, ha sem gá­tolja ezt a fontos munkát. Igen, Maksán is, miközben a zár­­számadási közgyűlésre készülnek, miközben az elmúlt év tapasztala­tait összesítik, az idei teendők ke­rülnek előtérbe. És nemcsak ter­­vezgetés formájában, hanem a kon­krét megvalósítás tekintetében is. Flóra Gábor M­ilyen jó otthon lenni... Vala­hol, valakik között. Elsősor­ban valakik között, mert az otthonnak, ennek a létkeretnek, a­­mely lehet szobányi, de országmé­retű is, a körülírhatatlan varázsát, titokzatosan bonyolult bűvkörét, ka­lóriákban mérhetetlen melegét min­denekelőtt az ember jelenti, a szülő, a gyermek, a testvér, a társ. Milyen jó otthon lenni, valahol a szűkebb vagy egészen tág helyen, amely lát­hatatlan szálakkal fon magához; va­lakik között, akikhez a távolság is köt, nemcsak a közelség. Állok Nagyvárad központi pálya­udvarán, s nézem a vonatokat. A magam, a mások szemével. Minden­kiével. Gondolkodom, tulajdonképpen miként is viszonyuljunk hozzájuk? Hát próbáljunk egészen tárgyilago­sak lenni. Ne haragudjunk mozdo­nyokra, kocsikra, mert elvisznek tő­lünk valakit, valakiket. Ne hara­gudjunk, mert a viszontlátásnak is nélkülözhetetlen kellékei. A szük­séges távozásban is meg kell lát­nunk a törvényszerű visszatérést. Állok a pályaudvaron és nézem az embereket. Szeretnék velük be­szélni. Megkérdezni: hová utaznak és miért. Az idő — szilveszter es­téje — visszafog. Szabad-e a leg­bensőbb ügyekhez tolakodni, intim gondolatok folyását megzavarni ? Az idő — szilveszter estéje — báto­rít: idegen vagy nem, valami álta­lánosan közös, országot szolgáló grandiózus nagy munkában, közka­tonaként testvérek vagyunk és le­szünk az évek határán túl is, tehát megszólíthatom olyan természetes­séggel, mintha arra kérném, hogy gyújtsa meg a cigarettámat. Marad­ni iptesan ott áll a peronon a hálókocsi ajtaja előtt. — Mikor lesz otthon Bukarestben? — Amikor a 422-es érkezik, reggel. — A szilveszter?... — Szolgálat... Ilyen a vasút, mar Otthon lenni sokért vagyunk, hogy hazajuthassa­nak, vagy a szükségesért eltávoz­hassanak hazulról az emberek. Ne­kem is van feleségem, lányom, uno­kám. Úton vagyok feléjük ... Felkapaszkodom egy Diesel-moz­donyra. Két férfi áll a vezérlőtábla előtt, Rácában Ezechiel mozdonyve­zető, és kisegítője, Antal Ioan. A te­­herszerelvény nemsokára indul. Va­lahol Várad és Kolozsvár között te­hervagonokat fognak leakasztani a vonatról. Míg koccintanak ezrek, milliók, ők ketten éberen nézik az acélpárhuzamosokat Ez a vasút. Vastörvényei vannak. Antal Ioant várják. Reggel négy-ötkor nagyon fogja nézni már az órát a leendő márka. Mert a 25 éves segédmoz­donyvezető egyenesen eljegyzésre megy a kolozsvári állomásról. Két év ölelkezésekor kellett volna hogy legyen két ember gyűrűváltásos kö­zeledése, de néha késnek a vona­tok. Rácásan Erechielt, a mozdony­­vezetőt is várja élettársa és a két gyermek, szeretettel és terített asz­tallal ... Szimpatikus a katona. Igazán ka­tona, mert amikor egészen jámbo­ran megszólítom és kérdezősködni akarok, kijelenti: mindent elmond, ha igazolom magam. S tényleg el­mondott sok mindent, különösen miután szülőfalujából, Székelyko­­csárdról említettem egy ismert ne­vet. Csomag van nála. Tartalma nem titok, Hamzi Albert cipőt, ru­hát visz két gyermekének, a kétéves Albertkének és a 8 hónapos Mag­­dusnak. Hajnalban otthon lesz Hamzi Albert, aki egy év szolgálat után öt nap szabadságot kapott. Nincs útközben. Csak hazafelé van. S nem szabad haragudni a vo­natokra, mert akármerre visznek, itthon visznek és hazafelé visznek egyszer mégis. Gy. Szabó Gyula J­ó hangulatban, kellemesen el­töltött szilveszter után a zár­­számadási előkészületek fé­nyében kezdődött az új év a maksai (Kovászna megye) termelőszövetke­zetben. Azaz munkával kezdődött, árutermeléssel, hiszen a zootechni­­kában nincs szünet, a 32 állatgon­dozó az ünnepeken is dolgozott, az árutej pontosan eljutott rendelteté­si helyére. Január 3-án már kora reggel munkába indultak a fogato­­sok, a tavalyról még elmaradt adós­ságot, a répalevelet szállítják a si­lókhoz. A gazdaság székházában Oláh József elnök a vezetőtanács tagjaival a közelgő közgyűlés ten­nivalóit beszéli meg. Még nem vég­leges, hogy mit is osztanak egy munkanapra, az elszámolás azonban lényegében már megtörtént. Négy kiló gabonát, 5 kiló burgonyát és körülbelül 14 lejt fizetnek egyebek mellett normánként. Persze, aki a tervezett hektáronkénti átlagot túl­szárnyalta, annak megfelelően pót­javadalmazásban is részesül. Itt Maksán is sok szó esik a globális akkordról nem csak olyan vonatko­­ zárszámadás előtt zásban, hogy a 25 hektáron, ahol bevezették nagyon bevált, hanem elsősorban az idei év igényeként. A vezetőtanács törekvése s ezt akar­ják a tagok is, hogy 1972-ben a bur­gonyát és a cukorrépát globális ak­kord-javadalmazás alapján termesz­szék. Az idei év kedvező körülmé­nyek között kezdődhet. Nemcsak azért, mert a zárszámadás jelenleg jó, hanem azért, mert inkább érez­hető azoknak az intézkedéseknek a hatása, amelyeket a párt- és állam­vezetőség a mezőgazdaság szervezé­sének és vezetésének megjavítása érdekében foganatosított. Életbe lé­pett például a határozat azon elő­írása, hogy a munkába rendszere­sen bekapcsolódó tagok kiskorú gyermekei után segélyt fizetnek. Az ingyenes orvosi ellátással és gyógy­szerekkel, a szülési segéllyel, a szö­vetkezeti üdülés bevezetésével együtt felbecsülhetetlen változás történt egy év alatt a falu szociális ellá­tottságában, ami nyilván kedvező hatást gyakorol a termelésre. Az állattenyésztéstől eltekintve, a maksai gazdaságban a tavaly túl­ SPORT « SPORT $ SPORT » SPORT » SPORT + SPORT ♦ SPORT » SPORT DOBRIN -1971 LEGJOBB ROMÁN LABDARÚGÓJA A Fotbal című szaklap az el­múlt esztendőben is széleskörű közvéleménykutatást rendezett, hogy kik az 1971-es esztendő legjobb hazai labdarúgói. Négy szempontot vettek alapul: 1. a közönség voksát; 2. az A-osztá­­lyú edzők szakvéleményét; 3. a sportújságírók szavazatát; 4. a bajnoki mérkőzéseken kapott osztályzatok átlagosát. Mit mutatnak a beérkezett szavazólapok? A közönség vok­sát döntő fölénnyel Nicolae Dobrin kapta. A további sor­rend: 2. Ion Dumitru, 3. Nicolae Lupescu, 4. Mircea Lucescu, 5. Cornel Dinu. Az edzők nagy többségben Dumitrura szavaztak, ekire az újságírók választása is esett. Az osztályzatok átlagosa alapján Vasile Ianul került az első helyre 8,033-as médiával. Az összesítés során, Dobrin és Dumitru között holtverseny ala­kult ki az élen, mindkét játékos egyaránt 18 pontot gyűjtött, de mivel a pitești-i csatár mind a négy kritériumnál pontot szer­zett (azaz szerepelt az első öt között), Dumitru pedig csak há­romból gyűjtötte össze ugyanazt a pontszámot, a szabályok értel­mében Nicolae Dobrin kapta 1971 legjobb román labdarúgója cí­met. 1971 LEGJOBB ROMÁN LABDARUGÓI 1. Nicolae Dobrin (FC Argeș) 2. Ion Dumitru (Rapid) 3. Nicolae Lupescu (Rapid) 4. Mircea Lucescu (Dinamo) 5. Cornel Dinu (Dinamo) 6. Vasile Ianul (Politehnica), 7. Flavius Domide (UTA), 8. Mi­­hai Ionescu (Petroiul), 9. Vasi­le Simiona? (Politehnica), 10. Radu Nunweiller (Dinamo). Érdekes, hogy akárcsak az el­múlt években, a közönség szava­zata döntően esett a latba, amit a kétségtelenül objektívebb szak­­vélemények sem tudtak ellensú­lyozni. Dobrin ezzel harmadszor lett az év labdarúgója (először 1966- ban, majd 1967-ben­ eddig, 1968 kivételével, mindig ott volt az első tíz között. Dumitru, kissé igazságtalanul szorult a második helyre, hiszen tehetség dolgában az egyik legnagyobb ígéret, kár hogy többszöri sérülései miatt nem tudott kiegyensúlyozott tel­jesítményt nyújtani. Nicolae Lu­pescu, 31 éves kora ellenére, to­vábbra is a legbiztosabb hátvé­dek egyikének bizonyult, Mircea Lucescu és Cornel Dinu, a meg­előző években hasonlóan, a vá­logatottban mutatott formájukért érdemelnek dicséretet. A rangsorból a jártas olvasó bizonyára több nevet hiányol, de — s ez régi szabály — egyetlen ranglista sem tökéletes. A szilveszteri zene kívül rekedt a falakon, a tágas csarnok kupolája alatt önműködő vil­lamos targoncák kerekei nyikorog­tak, s a műszerfalon égők jelezték, mi történik a 150 méter hosszú alagút-kemencében. — Kilencszáz fok fölött van a hőmérséklet — mondotta Manólé Chiriac, a Békásról Zilahra telepe­dett fiatal szakmunkás az új esz­tendő első éjszakáján. A munkások között találtuk szil­veszter éjszakáján Nicu Gheorghe igazgatót is, aki elmondta, hogy a Építők kenyere zilahi téglagyártók már a múlt esz­tendő december 18-án teljesítették évi tervüket. A kemence torkához mentünk,­­ ahol a frissen égetett tégla már kihűlve elszállításra várt. — Megsütöttük a zilahi építők kenyerét — mondotta nevetve az igazgató — s ebből a mennyiségből máris két lakást lehet építeni. Reg­gelig még három tétel tégla készül el... Fejér László 1972. JANUÁR 4., KEDD Halló, telefonközpont! m­jfélkor valamennyi kapcsoló­► táblán egyszerre gyulladtak TM ki a kis sárga villanykörték. A fővárost, Iasi­t, Kolozsvárt, Resi­­cát, Lugost, Aradot és Prágát, Bu­dapestet, Varsót, Moszkvát kérték és Temesvárt ostromolták az ország sok-sok helységéből, határainkon tú­li, távoli városokból, türelmetlen és türelmes, de egyformán vidám han­gok. És ezer és ezer telefonhuzal sokezer kilométerén zizegve-züm­­mögve szálltak a jókívánságok, egy­mástól távol levő, de összetartó em­berek szívből jövő szavai: Boldog új esztendőt! A temesvári telefonközpontban tíz fiatal leány és asszony kapcsolta ezen az éjszakán a távolból egymást kereső embereket. Nyugodt, kedves hangjuk számtalanszor ismételte el a hagyományos újévi köszöntőt , ami ezen az éjszakán minden tele­fonáló előfizetőnek és távoli telefo­nálónak egyformán kijárt. Az új esztendő harmadik órájá­ban — amikor a legerősebb roham már csillapodott — tárcsáztuk fel a temesvári telefonközpontot. A vonal túlsó végén Ionescu Ana, a szolgá­latos csoport vezetője jelentkezett („Egyike a legjobb telefonosaink­nak, mutatta be három napja Iri­­mu? Victoria, a központ főnöke — 17 éve dolgozik a mesterségben, a legtapasztaltabb a csoportban. Gyors, ügyes, a központ bármelyik munka­helyén otthon van. Nagyon örültem, amikor jelentkezett szilveszteri szol­gálatra"­. — Hány telefonkapcsolatot terem­tettek éjféltől három óráig? — tet­tük fel az első kérdést a kölcsönös újévi jókívánságok után. — Körülbelül 750-800-at. Ebből több mint 500 hívás Temesvárról indult az ország különböző helysé­gei felé és még távolabbra. — Az új év első percében milyen helység jelentkezett elsőnek? És ki kívánt először boldog újévet a tele­fonosnak? Ismerős? Ismeretlen? — Elsőnek Bukarest jelentkezett. Az onnan telefonáló ismeretlen fér­fihang köszöntötte rám elsőnek az új esztendőt. Egyébként ezen az éj­szakán nemcsak azok kívánnak ne­künk,^ ^ szolgálatos telefonosoknak szép új esztendőt, akik igénybe ve­szik az interurbán szolgálatot. Az előfizetőink közül igen sokan csak azért hívnak fel, hogy köszöntsenek. — Melyek voltak a legkereset­tebb helységek? — Természetesen az ország fővá­rosa, majd Arad, Lugos, Karánsebes, Resica és számos szomszédos fővá­ros. — Történt valami szokatlan? A vonalakon valamilyen hiba? — Teljesen zavartalan volt a szol­gáltatás, hiba sem történt sehol, a fiúknak — mert ezen az éjszakán készenlétben állt a szerelők inter­venciós csoportja is — nem akadt dolguk. — A központ szolgálatosai megün­nepelték-e az új év érkezését? Koc­cintottak-e éjfélkor? — Nem éppen éjfélkor — akkor nagyon el voltunk foglalva — de ké­sőbb körülálltuk az ünnepi asztalt, amelyet még éjfél előtt megraktunk hazulról hozott jó falatokkal és bol­dog új évet kívántunk egymásnak is. Természetesen koccintottunk, nem pezsgővel, vagy borral, ezzel majd utólag otthon, hanem citroná­­déval és pécsivel. — Fáradt? — Nem jobban, mint máskor éj­szakai szolgálatban. — Árulja el, miért vállalta a cso­port minden tagja önként a szil­veszteri szolgálatot? Nem lett volna kellemesebb családi vagy baráti körben köszönteni az új év érkezé­sét? — Különös varázsa van ennek a szilveszteri szolgálatnak. A kis fül­hallgatóba belecsendül a nagyvilág. Itt, a mi telefonközpontunkban ad­nak találkát egymásnak eldugott fa­lucskák és távoli nagyvárosok. Kü­lönböző nyelven, ezerféle hanglej­téssel mégis annyira hasonlóan hangzik el a sok jókívánság. Ilyen­kor minden beszélő vidám, bizako­dó, örömteli. És mindenki nagyon kedves. Talán ezért szeretjük mind­nyájan a szilveszteri szolgálatot. Ná­lunk sohasem kell ilyent kijelölni, csak válogatni az önként jelentke­zők között. Így állt össze a jelenle­gi szolgálatos csoportunk is: a már több éves tapasztalattal rendelkező, elismerten gyors, ügyes Barbu Lu­cia, Stein Maria, Popovici Aurelia mellett helyet kaptak olyan fiatalok is, mint például az alig 20 éves Drá­gán Elena, aki nemrég dolgozik a központban, de rendkívül igyekvő és nagyon érdekli a mestersége. Kü­lönben mind fiatalok, én vagyok a legidősebb a csoportban. — Bocsánat, megmondaná hány éves? — Szívesen, harmincöt.. Azaz már a harminchatodikba léptem, hiszen három órája 1972-t írunk... — A szolgálatos csoport elége­dett-e a munkájával? És az előfize­tők? — Mi meg vagyunk elégedve a szolgálat eddigi lebonyolításával, az előfizetők — reméljük — szintén. Reklamáció ezidáig nem volt, de igyekeztünk is a lehető leggyorsab­ban eleget tenni a rendeléseknek. — Még egy utolsó kérdés: mit kí­ván, mit vár 1972-től? — Sokat: eredményes, jó munkát egész munkaközösségemnek, jó egészséget mindnyájunknak és mind­ezeken felül önmagamnak az új la­kásba költözés örömét. Januárra ígérték az építők. Hiszem, hogy 1972 valamennyi kívánságomat beváltja! Mag Mária TELEX • TELEX • TELEX • TELEX • TELEXMEGHATVÁNYOZOTT ERŐVEL (Folytatás az 1. oldalról) röpítsük az elmúlt esztendő tapaszta­latait a saját gyártású felszerelések kiegészítése terén, hogy percig se lanyhuljon a vállalatokban az érdek­lődés, ne csökkenjen az a figyelem, amelyet a tudomány és a technika legújabb vívmányai gyors alkalma­zásának, a termékek állandó tökéle­tesítésének, felújításának szentelnek a műszakiak, a versenyképesség megőrzése, sőt fokozása érdekében. Mint egy hatalmas gépezet egybe illő fogaskerekei, kapcsolódnak egy­máshoz ezek a feladatok, egymást kiegészítik és feltételezik. A vállala­tokban is csak úgy tudnak kellő eredménnyel eleget tenni a fentebb említetteknek, ha következetesen és haladéktalanul továbbfejlesztik a gazdasági vezetés tökéletesítése te­rén hozott intézkedéseket, ha min­den szinten megszervezik a dolgozók szakmai továbbképzését, az ismeretek felújítását. Se szeri se száma a fogaskerekek­nek ebben a bonyolult gépezetben. Melyik a fontosabb? Ha agrár­szak­embert kérdezel azzal hozakodik elő, hogy túlszárnyalhatjuk az 1971-es búzatermésünket is, hogy növelnünk kell a tejhozamot, fokoznunk a hús­termelést, de persze a legelőket, ka­szálókat is jobban hasznosíthatjuk, a há­ztáji gazdaságok is többet ad­hatnak. Ha a minőséggel foglalkozó szakembert hallgatod bebizonyítja, hogy nemzetgazdaságunk számára mindenekelőtt döntő kérdés a ter­mékek minőségének állandó javítá­sa. Egy pénzügyi szakember viszont azt hangsúlyozta, s sok igazság volt abban amit mondott, hogy még sok vállalatban, gazdasági egységben, fővállalatban, sőt néha minisztérium­ban is, vezetők és nem vezetők rit­kán teszik fel maguknak a kérdést mielőtt valamibe belefognának: mi­be is kerül ez és milyen eredmények­kel jár majd a nemzetgazdaságnak? Az igazság tehát az, hogy mind­egyik fogaskerékre egyaránt nagy szükség van, mindegyiknek, kivétel nélkül simán kell forognia egész esz­tendőn át. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az elmúlt év utolsó napján abbaha­gyott munkánkat az idén, ötéves tervünk második esztendejében, már az első napoktól az új igények szín­vonalán folytatjuk valamennyien. Tiszta, szép szándékokkal kezdtük el az új esztendőt, a jól végzett munka meleg örömével akarunk majd búcsúzni tőle. • A Hastings-i nemzetközi sakktor­nán, négy forduló után, az NSZK- beli Wolfgang Unzicher áll az élen három ponttal. Victor Ciociltea a ne­gyedik fordulóban vereséget szenve­dett Unzichertől • Sao Paulo utcáin 1971 utolsó napján, hatalmas érdeklő­dés mellett, rendezték meg a hagyo­mányos szilveszteri futóversenyt. A győzelmet a mexikói Raphael Tadeo Palomares szerezte meg, mintegy négy másodperces előnnyel fő vetély­­társai előtt. 100 méterrel a cél előtt még a kolumbiai Móra vezetett, de a hajrában a mexikói fiú ellenállha­tatlanul tört előre és elsőnek szakí­totta át a célszalagot • Megszületett az újév első világcsúcsa: egy inzelli (NSZK) versenyen Erhard Keller nyugatnémet gyorskorcsolyázó 500 mé­teren 38,30 mp-cel új világrekordot állított fel • Európa legjobb labda­rúgó válogatottja az elmúlt évben az azzari tizenegy volt — a közvéle­ménykutatást a jugoszláv Sport című szaklap végezte el. A további sor­rend: 2. Anglia, 3. NSZK, 4. Szov­jetunió, 5. Jugoszlávia • Nagy az ér­deklődés a Joe Frazier — Terry Da­niels nehézsúlyú profi ökölvívó mér­kőzés iránt. A január 15-i összecsa­pást egyenes adásban közvetítik Dél- Amerikában, Angliában és Kanadá­ban. Cassius Clay, a világbajnok jövő évi ellenfele egyelőre bemutató mér­kőzéseken szerepel az Egyesült Álla­mok több városában . Afrika férfi kosárlabda bajnokságának döntőjében az EAK és Szenegál mérkőzik egy­mással. Az eredménytől függetlenül azonban mindkét ország válogatottja jogot nyert a müncheni olimpián való részvételre . Az új esztendő első napján Tokióba érkezett az olimpiai láng, amely a szapporói téli olimpia idején fog égni. A Hanedai repülő­téren a lángot staféta várta, amely az olimpia színhelyére viszi. Szappo­­róba január 29-én érkezik • Férfi asztalitenisz BEK mérkőzésen: Olim­pia Ljubljana — Olimpiakosz Pireusz 5:1 — a következő fordulóba a jugo­szláv bajnokcsapat jutott, s az elő­döntőben a Budapesti Spartacus lesz az ellenfele. Pronosport Bologna—Catanzaro 1 Inter—Juventus x Mantova—Fiorentina Roma—Atalanta 1 Sampdoria—Lanerossi x Torino—Milan x Varese—Cagliari 2 Verona—Napoli x Arezzo—Ternana x Modena—Lazio x Monza—Novara törölve Sorrento—Como 2 Foggia—Taranto x

Next