Előre, 1972. május (26. évfolyam, 7615-7639. szám)
1972-05-03 / 7615. szám
1972. MÁJUS 3. SZERDA A TEHNOFRIG ÉS SZAKEMBEREI A huszonévesek korába serdült a kolozsvári Tehnofrig , szinte 23 év telt el az indulás óta, és mint a tervosztály felelőse, Regőczi László mondja, a gyárban előállított gépek, gyárberendezések súlya ma már meghaladja az évi nyolcezer tonnát. És nem akármilyen anyagból dolgoznak, az élelmiszeriparban ugyanis a nyersanyag s a készáru is romlandó. A gyártás minden fázisában védeni kell káros behatástól. A tej-, sütő-, és hentesiparban, a konzervgyártásban és a többi hasonló üzemben a gépek tisztántartása fontos közegészségügyi feladat. Ezért a gyártott berendezések jórészt nemes, rozsdaálló acélból, alumíniumból, különleges bronzanyagból készülnek. Az ilyen fémek gyártási technológiája egészen más, mint amilyet a szerszámgépgyártásban alkalmaznak. Mások a hozzávaló gépek és különbözik a megmunkálás módja. A Tehnofrig szakmunkás-mérnök gárdájának érdeme, hogy uralkodik a sajátos technológia fölött. A húszesztendős hűtőkompresszor készítettek kezdetben, akasztóhorgokat vágóhidak részére ; javították a hűtőházakban gyakran meghibásodó csőkígyókat és -kompresszorokat. Fontos volt ez, mert üzemzavar esetén megáll a hűtés, fagyasztás, esetleg nagyértékű féltermék, készgyártmány mehet tönkre. Közben tapasztalatokat szereztek, sokat törekvésben nem volt hiány — hozzáláttak a nem nélkülözhető hűtőkompresszorok gyártásához. 1952-ben készült el az első húszezer kilokalóriás (óránként) teljesítményű gép. Napjainkban a legnagyobb itt előállított hűtőkompresszor teljesítménye 560 ezer kilokalória óránként, 28-szor nagyobb mint az őséé. A Tehnofrig műszaki élcsapatában kezdettől fogva, Jenei Dezső elektromérnök, szenvedélyes ügyszeretettel irányította a kompresszorok tervezését, legyűrte a gyártás folyamán felmerülő számtalan nehézséget. Gondoljuk meg , milyen nagy munka volt a sokféle nyersanyag minőségének kiválasztása, a felszerszámozás, a gyártáshoz nélkülözhetetlen mérő- és ellenőrzőszerszámok, a szerszámgépek beszerzése, különösen abban az időben. A szívós kitartás, agyszeretet, az alkotás minden fázisát átható kiváló kollektív szellem párosult a magasfokú műszaki irányítással. Jenei Dezső főmérnököt és Jeremiás Lajos hegesztőmunkást Állami Díjjal tüntették ki. Mint Tenkei Tibor főmérnökhelyettes mondja : „Az első nagyobb siker és az azt elismerő Állami Díj önbizalmat, ösztönzést jelentett a munkában, egymásután „születtek“ az új gépek. Nőtt a magabiztosság, a hozzáértés , szárnyat kapott a képzelet. Céltudatos tevékenység kezdődött, hogy az élelmiszeripar minden ágát ellássák megfelelő gyárberendezésekkel.“ A hűtőiparban megszületnek az elsőnél kisebb és nagyobb hűtőegységek. A húsiparban, az ipari húsdaráló, szalámitöltő-, húsaprító- és másfajta töltőgépek. Tán a tejipart kényeztették el leginkább. Készültek fejés után szükséges tejhűtőberendezések, hőszigetelt tárolóedények, a fölözéshez használt tejszeparátorok, vaj- és a túrógyártás gépei. Nem hanyagolták el a bőripart sem: szőlőzúzó, szőlőprés, borderítők és szivattyúk kerültek ki a gyárból. A kenyériparnak gyártottak kenyérdagasztógépeket, gőzfűtésű kenyérsütő kemencéket, kelesztőkocsikat, tésztadarabolókat, zsemle- és kiflisodró gépeket; az étolajiparnak magszárítót és olajprést és sok gépet szállítottak az ötvenes években a cukorgyárak részére. Tenkei Tibor, a Tehnofrig történetében a gyártmányfejlesztés szempontjából három, jól elhatárolt szakaszt különböztet meg: az első évtizedben az egyszerűbb, az élelmiszeripar számára nélkülözhetetlen gépek és gyárberendezések előállítása volt a cél. A következő periódusban már a korszerűbb, bonyolult berendezések tervezésén és gyártásán próbálják ki erejüket. A gyártmányfejlesztésben két szempont érvényesült : a gépek jellemzői — a mutatószámok —, azonosak legyenek a világpiac legjobb termékeivel és honosítsák meg a teljes gyártási vonalak készítését. Az első szempont szerint a kompresszorok családjánál megtartották ugyan a hengerátmérők nagyságát, de kétszeresére emelték a fordulatszámot, a percenkénti 750-ről 1500-ra. A gép teljesítménye kilokalóriában számolva szinte megkétszereződött. De jobb minőségű szerkezeti anyagot kívánt meg, megváltozott a nagyon fontos olajozási rendszer. A gyártás minőségére megkülönböztetett figyelmet fordítottak, csökkent a gép egységnyi teljesítményére eső önsúly, de már erre is képes a céltudatos munkaközösség. A második szempont érvényesült a teljes töltővonalak, a kenyérgyártási vonal előállításában. A harmadik évtized elején új szempont merült fel: az automatizálás. A hűtőegységek önműködő indítása és leállítása a kívánt hűtési határok között, a túlnyomás megakadályozása, a teljesítmény szabályozása, szükség esetén, a kezelőszemélyzet riasztása voltak a megoldott kérdések. A tej hűtőberendezések automatizálása szintén erre a szakaszra esik. Ennek elvi megoldása, a kivitelezés minősége egyaránt kivívta a Német Demokratikus Köztársaság szakembereinek elismerését, akik vásárlókként is meggyőződtek a Tehnofrig gyártmányainak minőségéről. A beszámolót kiegészíti Retisan Vasile mérnök, az egyes, régebben gyártott géptípusok korszerűsítésével. Megemlíti a tej fölözőgépek korszerűsítését. Az eredmény : a tej lefölözési hatásfokának növekedése. Bevezették nehéziparunk új minőségi acéljainak felhasználását, így az egységnyi teljesítményre vonatkoztatott gépsúly mindenütt csökkent. Törekednek az ipari esztétika szempontjainak gyakorlati érvényesítésére ; a gépek tetszetős külső formája a Tehnofrig tervezőinek sikerét jelzi. Két nemzedék legjobbjai A gyártmányok jelentős része külföldre kerül, a Szovjetunió, Magyarország, Kuba, Irán, az NDK tartozik az állandó vevők közé. A tervteljesítés sikerét elsősorban a helytálló törzsgárda szavatolja ; a régi szakmunkások magatartása példamutató. Közéjük tartozik Rácz György szerszámlakatos. A szerszámműhely minden iparágban kulcsfontosságú üzemegység, de különösen az a gépiparban, ahol a készülékgyártás és a felszerszámozás dönti el a gazdaságos technológia sikerét. Ezen a részlegen a szakmunkások színe-java dolgozik s ma már, akárcsak a karbantartó lakatosok, nincsenek hátrányban más részlegek munkásaival szemben. Probléma azonban itt is, mint sok helyen másutt, a munkásvándorlás, bár aránylag kevés a jövő-menő, mindössze nyolc százalék. A dolgozók átlagos életkora 25—27 év, jelzi, hogy a törzsgárda mellé felsorakozik az újabb munkásgeneráció. Az üzemvezetés szót ért az emberekkel. A kommunista fiatalok elsősorban munkájukkal tűnnek ki. A fluktuáció csökkentéséhez mégis szükséges a KISZ politikai munkáját erősíteni. Előfordul, hogy fiatal mérnökök is változtatják munkahelyüket, egyesek kevés munkával akarnak sok pénzt keresni. A szakszervezet sokat tesz a szabadidő okos felhasználásáért, a dolgozók szívesen sportolnak, megszerették a vívást. A könyvtár, felelőse a KISZ- titkár, könyvvel jól van ellátva, csakhogy több, jóval több szakkönyvet kívánnak olvasni az emberek, erre van nagy szükség. Hamza Iorgy öntőmester sokrétű tapasztalattal rendelkezik. Fenesi Pista bácsi a kazánok és acélszerkezetek gyártásának elindítója. Pál Bandi az öntőminták gyártásának és az asztalosmunkának a szakembere. Aki csak egy kicsit is ismeri ezt a munkát, fel tudja mérni, milyen sokrétű a mintakészítés , hogyan kell kiválasztani a nem vetemedő fát, osztani és beosztani a minta szerkesztését , hogy ne legyen selejt az öntés. Bandi bácsi mindmáig vezeti a mintakészítő műhelyt. Székely Tibor a minőségellenőrzés alapjait rakta le, Lengyel Samu megteremtette a szerelés iskoláját. Az elsők, az öregek elmentek vagy ezekben az években mennek nyugdíjba. De felnőttek mellettük a holnapi öregek — mondja Tenkei Tibor mérnök, Broscoi Ion és Fehér Ödön öntők, Joó Gyula kovács, Petra Minerva és Harasztosi Ambrus hegesztők , Décsei Zoltán, Budiban Alexandra és Kocsis Ferenc lakatosok. Mocan Gligor és Jánosi Csaba szerelők , Kovács Tibor és Rus Ioan marósok, Boian Petre és Bányai Ferenc esztergályosok. A sok és jó szakemberből, aki itt dolgozik, még máshova is jut. Boncza Mihait a gáesti-i hűtőszekrénygyár alapító főmérnökévé nevezték ki ; Lázár Vasile mérnök a most épülő kolozsvári gépgyár igazgatója (a Tehnofrigben a gyártmányszervezési osztály vezetője volt). A gyárra váró új feladatok — minden múló évvel igényesebbek, nagyobbak — felkészülve találják a műszaki gárdát, a szakmunkásokat. A munkaközösség — a pártszervezet vezetésével — mindig kész arra, hogy becsülettel teljesítse ezeket a feladatokat. Barbu Vasile mérnök JOBBAN SZERVEZETT TERMELÉS, JOBB EREDMÉNYEK (Folytatás az 1. oldalról) jobb volt az előirányzottnál, mégpedig 2,2 százalékkal. Ha az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítunk, akkor kiderül, hogy iparvállalataink össztermelése 17,6 százalékkal volt nagyobb, azaz megyénk iparának fejlődési üteme meghaladta az országos átlagot Ebben az évben a beruházások eszközlése, az építkezések megszervezése is jobb körülmények között történt, mint a tavaly. Március 31- ig az évi beruházási tervnek 19 százalékát teljesítettük, az építkezésiszerelési feladatoknak pedig 20,1 százalékát, ami körülbelül azonos az országos átlaggal. Ami pedig a terven felüli vállalások teljesítését illeti megállapítható az ütemesség, az adott szóhoz való ragaszkodás. Mint említettem, vállalataink terven felüli felajánlása több mint 50 millió lej értékű áru, ebből az első negyedév végéig elkészült 35 millió lejnyi érték. A terven felül gyártott termékek listáján szerepel többek között 534 tonna öntvény, 5000 köbméter fenyő- és 2000 köbméter bükkfa-deszka, közel 4 millió lej értékű bútor, 37 tonna vaj, 144 tonna sajtféleség, több mint 3 millió lej értékű készruha stb. Figyelemre méltónak tartom, hogy egész sor ipari egységben egyes termékeknél már az első negyedévben nagyobbak a megvalósítások, mint az egész évi vállalások, így például a parajdi sóbánya munkaközössége március 31-ig évi vállalásainak körülbelül 3 és félszeresét valósította meg, faipari egységeink pedig jóval vállalásaik fölött, termeltek fenyő- és bükkfa-deszkát. Az első negyedévi feladatok teljesítésében néhány vállalatunk kiemelkedő eredményeket ért el, ezek sorában megemlíteném a székelyudvarhelyi élelmiszeripari berendezéseket gyártó vállalatot, a parajdi sóbányát, a vlahicai vasüzemet, az udvarhelyi és toplițai faipari egységet, a Csíkszeredai készruhagyárat, a borszéki Apemin vállalatot stb. Az elért eredmények ugyanakkor tükrözik a vállalatok pártszervezeteinek, a megyei pártszerveknek is a korábbinál hatékonyabb irányító, nevelő, gazdasági-szervező tevékenységét. A vállalatok pártszervezetei nagyobb kompetenciával és igényességgel foglalkoztak a gazdasági feladatok teljesítésének a nyomonkövetésével, s nagyobb határozottsággal léptek közbe, ha arra szükség volt. A pártszervezetek irányítása alatt egész sor szervezési és intézkedési tanulmány és terv készült el, az egységekben sürgető és fontos problémák megoldása érdekében. A megyei pártszervek rendszeresen foglalkoztak a feladatok teljesítésének a nyomonkövetésével és adtak — szükség esetén — értékes segítséget. Az export-feladatok teljesítéséről napi nyilvántartást vezetünk, a megyei pártbizottság rendszeresen ellenőrzi a választékterv teljesítését. Ugyanakkor adott — átfogó jellegű — problémák felszínen tartását és megoldását is fontosnak tartottuk. Külön foglalkoztunk az utóbbi két évben üzembe helyezett 14 termelőegység tervezett paraméterei elérésével, a dolgozók szakképzésének és továbbképzésének a megszervezésével és intézkedtünk, ahol kellett. EZEK UTÁN, GONDOLOM, nem tűnik megalapozatlannak, ha optimizmussal tekintünk az év hátralévő része elé, ha hisszük, hogy mind a feladatokat, mind pedig a vállalásokat teljesítjük. Persze, nem megy majd minden simán, hisz a feladatok nagyok, erőfeszítéseket igényelnek. Közel 750 millió lejt tesznek ki beruházási alapjaink, több ipari egység építését nyitottuk meg Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Toplitán, és újabb építőtelep-avatások is lesznek. Ugyanakkor folytatódnak a gyergyószentmiklósi, székelykeresztúri, vlahicai építkezések. Nincs olyan sarka a megyének, ahol ne épülne valami. Igyekeznünk kell gyorsítani az építkezést. Ebből a szempontból nagy feladatok várnak a brassói tröszt munkatelepeire, a megyei építkezési-szerelési vállalat munkaközösségére. Állami alapokból vagy pedig állami támogatással több mint 1100 lakást adunk használatba; ez sem éppen könnyű feladat. Megyénk ipari egységei közül három is — a gyergyószentmiklósi bútorgyár, a Csíkszeredai és székelyudvarhelyi fonoda — tulajdonképpen az elkövetkező hónapokban kezd valóban termelni; igyekeznünkkell biztosítani az ehhez szükséges valamennyi feltételt. Néhány vállalatban s elsősorban a Csíkszeredái kötöttárugyárra gondolok — nagyobb gondot kell fordítani a nyersanyagok és más anyagok beszerzésére. Napirenden kell tartanunk a káderképzés és továbbképzés ügyét; az elmúlt évben több mint 4000 ember nyert szakképesítést, de újabb ezrekre van szükség, főleg a faiparban, bányaiparban, könnyűiparban. S bár még nagyon messzinek tűnik az 1973-as év, mégis megjegyzem, hogy már foglalkozunk előkészítésével. A hosszúlejáratú szerződések megkötését szorgalmazzuk, a beruházások előkészítését sürgetjük. A megyei pártbizottság elemezte a vállalások teljesítésének jelenlegi helyzetét, s megállapította: minden feltétel adott arra, hogy a közelgő pártkonferencia tiszteletére július elsejéig, azaz az első félévben teljesítsük évi vállalásaink legalább háromnegyed részét. Egy ilyen eredmény méltó módon vall megyénk dolgozóinak, románoknak és magyaroknak a szocializmus nagyszerű ügyéhez való alkotó és lendületes hozzájárulásáról, a vidék megújhodása miatt az RKP politikája iránt érzett őszinte háláról és nagyrabecsülésről. Könyvüzlet Egeres gyártelepen , ma Egeres gyártelepen já- H rank, rendszeresen bené- B B zünk az üzletekbe. Szokás és hagyomány ez, talán még azokból a háború utáni évekből, amikor a bánya- és gyártelepi üzleteket az árualap elosztásánál még Kolozsvárral szemben is előnybe helyezték. Az ember azonban mostanság is találkozik meglepő dolgokkal. Az egykor tágas, de most már — az igények és a vásárlóerő növekedésével — olykor bizony szűknek bizonyuló üzletház csak azoknak újság, akik hosszú évek óta nem jártak Egeresen. Alapjában véve faluról lévén szó, mégis azt kell mondanunk, hogy az üzletek mindegyike megüti a mértéket, sok és változatos árut forgalmaz az önkiszolgáló élelmiszerüzlet, viszonylag nagy a választék az üzletház textilipari részlegén, úgyszintén a háztartási gépeket, villamossági berendezéseket forgalmazó üzletben. Tágas, de ilyenkor bizony eléggé üres a zöldségüzlet. Valamivel arrébb egy legalább száz éves, útmenti épületben kapott helyet a cukrászda és a friss, meleg palacsintáiról híres falatozó-söröző. A viszonyokhoz képest rendes, tiszta vendéglátóipari, egység mind a kettő. A falakat nemrég festették, az asztalterítők, a függönyök is bizalomgerjesztőek s a kedves vendégnek, ha fogyaszt, bizony még szalvétát is tesznek a tányérja mellé. Falun tartózkodik, de városon érzi magát az ember... Azután benézünk a cukrászdával és az ugyancsak tisztán tartott borbélyműhellyel szomszédos könyv- és írószerüzletbe. És itt ér az a meglepetés, amelyről mindenképpen szólnunk kell. Mintha ez az üzlet nem is Egeres gyártelepen, nem az üzletház, nem a szépen kipingált cukrászda és palacsintázó-söröző tőszomszédságában, hanem egy elhagyott faluvégen lenne! Jó néhány ezer kötet könyvet találtunk az omladozó vakolatú, festőt-mázolót évek óta nem látott, beázott falú helyiségben. Ciupe Maria üzletvezető — aki, hadd mondjuk meg, hozzáértéssel és ügybuzgósággal kezeli az ügyeket — csak vonogatja a vállát : hiába kérte, a kolozsvári könyv- és írószerelosztó központ nem volt hajlandó renoválni, mert — úgymond — a szóbanforgó épület évei vagy hónapjai meg vannak számlálva. Ez igaz,de ezek a bizonyos évek és hónapok — az előjelekből ítélve — még alighanem sokáig számláltatnak. Jóideje meggyőződtek erről a cukrászdát, a falatozó-sörözőt és a borbélyműhelyt patronáló vállalatok, szervezetek vezetői is... És cselekedtek. Éppen csak a könyvek, a füzetek, az írószerek kis birodalma várja tanácstalanul és lemondással sorsa beteljesülését. Várja, de nem tudni meddig! S közben a gyártelep kis kultúrháza (mert alighanem így is titulálhatnák a könyv otthonát, az üzletet), egy kicsit és mindinkább elriasztja, meggondolkoztatja vendégeit. Tudom: a könyvüzletet patronáló szerv, hivatalos hangnemben és talán egy kis sértődéssel, megmagyarázza a „bizonyítványát“. Engem azonban — elnézést kérek — az esetleges kimagyarázkodások ellenére is szerfölött bánt és meggondolkoztat az, hogy Egeres gyártelep könyv üzletébe beesik az eső és hull a könyvekre az átázott vakolat és, hogy az üzletvezető ott, ahol lehet, fehér csomagolópapírral álcázza a szégyenfoltokat — anno 1972-ben, amikor a könyv világünnepe köszöntött reánk ! Okos György (Folytatás az 1. oldalról) majd folytatja munkáját. Az ünnepi hangulatú városban, ahol három napra szinte mindenütt elcsitult a munkazaj, szokatlan az a nagy sürgés-forgás, álldogálást nem ismerő igyekezet, amely a Bihoralui utca öreg deszkakerítése mögött folyik. Hatalmas termetű, napbarnított arcú fiatal férfi irányítja a munkát. Intésére, szavára ketten is ugranak, fűrészelik a deszkát, faragják, illesztik a cölöpöt, a betonöntéshez építik a zsaluzást. Az új épület alapjainál tartanak, de ebből a földbe mintázott „alaprajzból“ máris következtetni lehet a jövendő ház jellegére, kinézésére ... „Itt lesz a nappali szoba, itt a konyha... a balkonra muskátlit ültetek ...“ — mutat a harmadik vagy negyedik emelet magasságába Lang Saveta öntőnő, ahol a kék, átlátszó levegőégben még csak ő látja jövendő otthonának kirajzolódó vonalát. Lang Saveta öntőnő, Demeter József pedig öntőmunkás, Tudorán loan és Helya László esztergályosok, Moldovan Vasile és Drágán loan lakatosok, Sferdean Gheorghe pedig közgazdász. Egész héten héttől háromig, vagy délutáni, éjszakai váltásban nem itt az építőtelepen, hanem az aradi szerszámgépgyár valamelyik részlegén dolgoznak. Nem építőmunkások. Hogyan kerülnek akkor mégis ide ? A válasz egyszerű : a szerszámgépgyár 20 alkalmazottja, vagyis 20 családnak szinte minden tagja, saját magának építi fel otthonát az ötemeletes, 20 lakásos tömbházat, Arad egyik központi fekvésű negyedében, az új állomástér közelében A kezdeményezés nem új és nem Aradon született, de a város különböző üzemeinekdolgozói színes lélekkel felkarolták, s elsőkként a szerszámgépgyár dolgozói kezdtek hozzá új otthonuk építéséhez. Szabó Ferenc építész-technikus a szerszámgépgyár beruházási osztályán dolgozik, maga is jövendő lakója az épülő blokknak, ő a munkatelep-vezető. — Ez lesz az első ház, amelyet önállóan, egyedül építek fel — mondja— s hangjában egy kis büszkeség is csendül. — Nagyon jó tervrajzokat kaptunk a megyei tervező hivataltól, és szinte naponta kijön a tervezőmérnök is, hogy megnézze, hogyan haladunk, jól csináljuk-e, amit csinálunk. A municípiumi néptanács beruházási alapjaiból készül ez a lakóház, amelyet jövendő lakói építenek fel szinte teljesen egyedül, társadalmi munkában, szabad idejükben. S a háromnapos ünnep, amikor a gyárban állnak a gépek, nekik munkanap, reggeltől késő estig dolgoznak az építőtelepen, hogy készen legyen a zsaluzás szerdáig, amíg a betonállomás újra felveszi a munkát és megérkezik a beton. Nincs még egy hónapja, hogy a Bihorului utcában megnyílt a szerszámgépgyár dolgozóinak építőtelepe, de a csak szabad időben, délutánonként végzett munka mennyiségéből ítélve nyugodtan elmondhatjuk: hivatásos építőkkel is felvehetik a versenyt a gyorsaság, a pontosság tekintetében. Felépül-e a lakóház, beköltözhetnek-e építői-lakói felszabadulásunk nagy ünnepén, augusztus 23-án ? Olyan kérdés ez, amelyre most még nehéz lenne válaszolni, mert nemcsak tőlük függ, hanem számos más tényezőtől is: az,ütemes anyagellátástól, a munka gépesítésének lehetőségétől, minden felelős tényező összefogásától, segítőkészségétől. Az építő jövendő lakók nagyon bizakodóak, remélik, hogy a felszabadulás ünnepét az új otthonban, a saját kezükkel emelt lakóiházban köszönthetik. Baktai Etelka DOLGOS ÜNNEPNAPOK MÁRAMAROS MEGTANUL SZABÁLYOSAN KÖZLEKEDNI Ma, amikor rohamosan növekszik a forgalom, mind több gépkocsi száguld az országutakon, már-már hozzáedződünk a gyakori közlekedési tragédiákhoz . Ezért lélegzünk fel megkönnyebbülve, amikor elvétve olyan híreket is kapunk, hogy valamelyik nagyvárosunkban és megyénkben a gépkocsipark növekedése ellenére sikerült alább szorítani a közúti balesetek számát. Ilyen kellemes híreket kaptunk az elmúlt napokban Máramarosból. S íme, mindjárt néhány sokatmondó adat. 1968-hoz viszonyítva a közlekedési balesetek száma 13 százalékkal csökkent. 1969-ben 52 személy vesztette életét az országutakon és az utcákon, 1971-ben 34. A sebesültek száma ugyanakkor 116-ról 71-re esett vissza az utóbbi két esztendőben. Mindez olyan körülmények közt, amikor a megye gépkocsiparkja évente 10 százalékkal gyarapodik, amikor a szabálysértőkre kirótt büntetés pénzösszege kevesebb, mint korábban, annak ellenére, hogy 1970-től a törvény nagyobb pénzbírságot ír elő a közlekedési szabályok megszegőire. Már az elmondottak is arra utalnak, hogy Máramarosban az utóbbi időben igen nagy hangsúlyt helyeznek a közlekedés biztonságára, ezen belül a helyes közlekedésre való nevelésre. Persze, a személyi tényezőknek is elsődleges szerepük van A megyei milícia felügyelőség közlekedésrendészeti osztályára az utóbbi esztendőkben több magasszakképesítésű fiatal tiszt került, a régebbiek pedig tovább képezték magukat. Ma az osztály munkatársainak jórésze egyetemi végzettséggel rendelkezik — jogi, vagy műszaki egyetemmel —, de még a legkisebb beosztásúak is érettségi, vagy technikusi diplomát szereztek. Sokan beszélnek közülük idegen nyelveket, vannak, akik kettő-hármat is. E sorok írójának nem egyszer volt alkalma meggyőződni arról, hogy milyen erőssége az osztálynak a rend és a fegyelem, s mennyire Udvariasak munkatársai az ellenőrzések során. TANTÁRGY A NÉPI EGYETEMEN Alig harminc s egynéhány éves tiszt vezeti az osztályt, Pop Vasile főhadnagy személyében. Kiváló szakemberként tartották számon a gépkocsiszerelők még mielőtt a milícia munkatársa lett volna, jelenlegi beosztását pedig elsősorban az önmaga iránti igényességnek, általános műveltségének, személyes példamutatásának köszönheti. Atovábbtanulásban, az egyetemi végzettség megszerzésében is példát mutatott. Szívélyes, közvetlen hangon beszél bárkivel, mély meggyőződése, hogy a legmegátalkodottabb gépkocsivezetőre is az értelemhez szóló, meleg emberséges beszéddel lehet legeredményesebben hatni. Ez a meggyőződése átragadt beosztottjaira, s a kézzelfogható eredmény pedig az, hogy a balesetek számát nem több, hanem kevesebb pénzbírsággal szorították alá. Mindezek után ideje, hogy beszámoljunk a helyes közlekedésre való nevelés néhány máramarosi módszeréről. Már egy korábbi cikkünkben is jó példaként említettük, hogy az itteni közútforgalmi rendészek betörtek a közlekedési tudnivalók ismertetésével szinte minden lehetséges fórumra, az iskoláktól kezdve a mozin át, a falusi művelődési otthonokig és a honpolgári gyűlésekig. Valamennyi alkalmat igyekeznek megragadni arra, hogy a lakosság legszélesebb rétege sajátítsa el a legfontosabb közlekedési szabályokat, hisz rég túl vagyunk azon az időn, amikor erre csak a gépkocsivezetőknek volt szükségük. Gyakoriak a közlekedési témájú Aki tud az nyer-versenyek, főleg az iskolások és a fiatalság körében, s a megyei döntő legjobbjai közt értékes prémiumokat, ajándékokat osztanak ki. A milícia illetékes osztálya rendszerint kiadja „házi újságját“ egy adott hónap, vagy évszak sajátos balesetvédelmi tudnivalóival, illetve a súlyosabb baleseteket ismertető okok leírásával, helyszíni felvételekkel illusztrálva. Külön röplapokat szerkesztenek az iskolások számára, Mikro-milicista címmel. E két kiadvány az elmúlt esztendőben nem kevesebb mint 165 ezer példányban jelent meg és eljutott a legfélreesőbb falvakba is. Máramarosban bevezették tantárgyként a népi egyetemen a közúti közlekedést. Filmvetítésekkel egybekötött előadásokat tartanak — a múlt ősztől kezdve —, a legjobb szakemberek bevonásával. Az egyik ilyen előadást például Florin Popescu bukaresti mérnök, a sebességi gépkocsiversenyek többszörös országos bajnoka tartotta, egy másikat pedig Beda Victor ezredes, a központi milícia felügyelőség forgalmi osztályának vezetője. Az előadások népszerűségéről a nagy érdeklődés tanúskodik a legjobban — legutóbb például nem kevesebb, mint 800 személy, főként fiatal, volt jelen. — A lakosságot nevelő munkánkban nagy segítséget kapunk a néptanácsoktól — mondja Pop főhadnagy —, s örvendetesen mind többet a községi néptanácsoktól is. Az államhatalom helyi szervei megértették, hogy csak az ő közreműködésükkel és segítségükkel teremthetünk rendet az országutakon. A fővárosban nemrég megrendezett egyik munkatanácskozáson jól esett hallani, hogy Máramaros azon kevés megyék közé tartozik, ahol az országos jelentőségű utak mentén fekvő községek és falvak kivétel nélkül rendelkeznek gyalogjáróval. Nem utolsó sorban ennek köszönhető, hogy 1968-tól fokozatosan csökken nálunk a gyalogosok hibájából keletkező balesetek száma. Most az a törekvésünk, hogy a kisebb forgalmú utak mentén fekvő községekben is biztosítva legyen a gyalogosok közlekedése, továbbá, hogy az országutak közelében lévő falvak mind a két oldalon járdát kapjanak. ELSŐ HELYEN A GYORSHAJTÁS — És mi kerül az első helyre a baleseteket kiváltó okok közt ? — A gyorshajtás ! Ez ellen próbáljuk most a legszélesebb fronton felvenni a küzdelmet, a legkorszerűbb ellenőrző készülékek segítségével. A gépkocsivezetők tapasztalhatták, hogy mind gyakrabban használjuk az utóbbi időben a radarkészüléket is. Az ellenőrző kocsiba szerelt műszer pontosan beméri az előtte haladó jármű sebességét és fényképen rögzíti azt a járművel együtt, így nem lehet vita, mellébeszélés, a fénykép hű dokumentum, a rajta megjelenő radarernyő adatait senki sem vonhatja kétségbe. Itt szeretném elmondani, hogy munkánkban jelentős segítséget kapunk azoktól a gépkocsivezetőktől, akik önkéntes ellenőrökként működnek, és jelentik nekünk azokat, akik megszegik a forgalmi szabályokat, de nem egyszer maguk teremtenek rendet az utakon, ha szükséges. Érthető okok miatt ezeknek a lelkiismeretes segítőtársainknak nem közölhetjük a nevüket nyilvánosan. Fontos az, hogy nem maradnak közömbösek azokkal szemben, akik veszélyeztetik a forgalom biztonságát. Az elmúlt napokban is „lefüleltünk“ jelentéseik alapján egy-két olyan személyt, aki ittas állapotban ült a volán mellé. — Hallottuk, hogy nagy hangsúlyt helyeznek a gépkocsipark műszaki állapotáért felelős személyzet szakmai felkészültségére is. Egy idő óta ellenőrző vizsgáknak vetik alá őket. A forgalom ellenőrzése során nem egyszer van alkalmunk tapasztalni, hogy a karbantartás elhanyagolása milyen sok veszélyt rejt magában. Többször találkozunk olyan gépkocsikkal az országutakon, amelyek olyan műszaki állapotban vannak, hogy nem lett volna szabad elhagyniuk a garázst Ilyen és ehhez hasonló megfontolások miatt vezettük be a technikai személyzet és a garázsfőnökök felkészültségének aj ellenőrzését. A MŰSZAKI ELLENŐR A PÓTVIZSGÁN IS MEGBUKIK — Feltételezhetően érdekes dolgok derülnek ki ezeken a vizsgákon. Mondana egy-két példát : — Valóban meglepő, olykor lehangolóan érdekes dolgok. Többek közt az, hogy jónéhányan még a gépkocsivezetés és a karbantartás alapfogalmait sem ismerik. Például elég sokan nem tudtak megfelelő választ adni azokra a kérdésekre sem, amelyeket a hajtási engedély megszerzésekor szoktunk feltenni a sofőrjelölteknek. Többen közülök még a második ellenőrzés, tehát a pótvizsga során is megbuktak. Elképzelhető.. . hogy mennyi hanyagságot szül az olyasmi, amikor még azok sem ismerik megfelelően a szakmát, akik a gépkocsivezetők munkáját, felkészültségét kell hogy ellenőrizzék! Persze, ez távolról sem vonatkozik mindenkire, sőt, a műszaki személyzet többségére nem vonatkozik. De mi nem lehetünk elnézőek az ilyen hanyag, a szakmai fejlődésben megrekedt " egyénekkel szemben". Aki többszöri ellenőrzés után sem felelt meg a követelményeknek, azokat lecseréltetjük beosztásukból, mint ahogy már egy néhány esetben tettük. Közben Pop Vasile osztályvezetőt elszólítja a kötelesség, s a beszélgetést egyik közeli munkatársával, Chifor Iones századossal folytatjuk tovább. — Az elmúlt hónapokban megkezdtük a gazdasági egységeknél dolgozó gépkocsivezetők újravizsgáztatását, szakmai felkészültségének az ellenőrzését is — mondja. — Már az első eredményekből arra a következtetésre jutottunk, hogy a sofőrök igen jelentős része a hajtási engedély megszerzése után nem igyekszik szakképzettségét tökéletesíteni. Érvényes ez mind a forgalmi szabályokkal, mind a műszaki ismeretekkel kapcsolatban. Ennek következménye aztán a forgalmi rend megszegése, következésképpen balesetek előidézése. A butori bányakitermelésnél dolgozó 51 sofőr közöl mindössze 6 (!) tudott kielégítő választ adni a forgalmi szabályokból és a gépkocsiszerelésből feltett összes kérdésekre. Még ennél is lehangolóbb, hogy a forgalmi szabályokkal kapcsolatban alig 11,7 százalékuktól kaptunk megfelelő választ. Nem sokkal jobb a helyzet az ilkai és a nistrui bányakitermelésnél sem, ahol 27 sofőr közül csak 7-nek sikerült a vizsgája. Szerencsére akad néhány jobb példa is, köztük a borsai bányavállalat, ahol a gépkocsivezetők 50 százaléka —az előbbiek után már ennek is örülni lehet — sikeresen esett túl az első vizsga mindkét próbáján. Az ellenőrzéseket tovább folytatjuk, a fentiek is bizonyítják, hogy alapos okunk van rá. Természetesen, ahol szükséges, mindjárt megtesszük a szükséges intézkedéseket, vagyis kötelezzük a gépkocsivezetőket arra, hogy tanuljanak, tovább képezzék magukat, jóllehet ezt a törvények is szigorúan előírják. Azutori bányakitermeléshez például szakkönyveket küldtünk ki a sofőröknek és intézkedtünk, hogy a szakmai továbbképzés valóban eredményes legyen. Egyébként nem érdektelen megjegyezni, hogy ezeket a továbbképző tanfolyamokat az illető egységek szállítási részlegei kell hogy megszervezzék. ★ Amint a fentiekből is kiderül, sok probléma van a közlekedés körül még Máramarosban is, ahol örvendetes csökkenő irányt mutat a közúti balesetek görbéje ! Hát akkor mennyi lehet azokban a megyékben — és, sajnos egyelőre ezek vannak többségben —, ahol ez a görbe egyre felfelé ível. Éppen ezért tartjuk hasznosnak, hogy mások is megismerjék a máramarosiak néhány eredményes módszerét, melyek elsősorban a nevelés és a szakmai ismeretek bővítését célozzák. Sike Lajos :A radar pontosan beméri a gépkocsi sebességét. ELŐRE 3. oldal