Előre, 1972. június (26. évfolyam, 7640-7665. szám)

1972-06-01 / 7640. szám

1972. JÚNIUS 1. CSÜTÖRTÖK HATÁRIDŐ ELŐTT MEGVALÓSÍTANI AZ ÖTÉVES TERVET —a Román Kommunista Párt Országos Konferenciája és a Köztársaság kikiáltásának XXV. évfordulója tiszteletére folyó szocialista „Akkora tapasztalat halmozódott fel nálunk, és annyira is­mertekké váltunk a minisztériumban, hogy egyszerűen res­tellünk olyan igényléseket benyújtani, amelyekről mi is tud­juk, mások is tisztában vannak vele, hogy megoldásukra futná az erőnkből.“ A jó vállalatvezető — aki egy személyben szakember és kereske­­dő­ is — általában figyelemmel kí­séri" a piacot, tudja, hogy éppen most, mi „menne“, melyik termék előállítása lenne kifizetődő, vagy pedig — mert ilyen is van — me­lyik gyártásától kellene megszaba­dulni. Gondolom, a marosvásárhelyi ká­belgyár elődjének, az egykori helyi­­ipari vállalatnak a vezetői hasonló jó szakemberek és kereskedők vol­tak, máskülönben nem vágták vol­na olyan fába a fejszéjüket, amely nagy bátorságot, tudást, kitartást igényelt. Volt a helyiipari vállalatnak az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején egy gumiipari részlege, amely főleg kisebb munkákat, vul­­kanizálásokat végzett. Valakinek feltűnt, hogy a villamosítás követ­keztében megnőtt a villamos kábe­lek iránt a kereslet, s az ipar ezt nem tudja kielégíteni. Próbáljuk meg mi , villant fel az ötlet né­hány szakemberben. Viszont a gumival szigetelt kábel gyártásához nem volt elegendő az a gépi felszerelés, amivel rendelke­zett a vulkanizáló részleg. Ez azon­ban nem kedvetlenített el senkit, a helyiipari vállalatnak ugyanis ki­tűnő szakemberei voltak. Egyné­mely berendezés a régi formájában, mások átalakítva kerültek az ala­kulgató új technológiai vonalba, de nem egy gép a gyár lakatosainak, szerelőinek az „alkotása“ volt, így lett a cipőfűző szövőgépből kábel szövőgép, s így készült el az első „rögtönzött“ gép is, amely a kábel­nek vászonnal való becsavarását végezte el. S így kezdtek Marosvá­sárhelyen „helyi“ erőből villamos­kábelt gyártani. 2. 1961-ben a helyiipari vállalat köztársasági vállalattá lett, az évek során történt mennyiségi felhalmo­zódások automatikusan elvezettek ehhez a minőségi változáshoz. Az újonnan létrejött gyár határozot­tabb profillal rendelkezett, csak ká­belgyártással kellett volna foglal­koznia. Néhány évig viszont halasz­tódott a fejlesztés, a nagyobb ará­nyú beruházás, voltak bizonyta­lanságok a gyár jövőjét illetően. A termelés azonban tovább folyt, s ha nem is voltak látványos növe­kedések ezekben az években, a kike­rülő termékek egyre tökéletesedtek, mert a vállalat saját „gépgyártói“ egyre jobb berendezéseket, gépeket terveztek, kiviteleztek. 1966-ban aztán döntő fordulat ál­lott be a fejlesztésben, 29 millió lej értékű beruházás kezdődött. Később erről is kiderült, hogy kevés, s meg­pótolták újabb 40 millió lejjel a fejlesztésre szánt alapokat. A ma­rosvásárhelyi kábelgyár fejleszté­sének több éves folyamata lényegé­ben az elmúlt évben fejeződött be, legalábbis, ami a nagyobb volume­nű építési munkálatokat illeti. A vadonatúj, korszerű gyár ugyanis a jövőben sem fog egy helyben to­pogni, állandóan lesz bővíteni, tö­kéletesíteni való. Mondanunk sem kell, hogy ebben az új gyárban már nem a régi, „he­lyiipari“ gépek termelnek, az új csarnokokban új gépek, impozáns berendezések dolgoznak. De arra se gondoljon senki, hogy ezek a drága gépek kemény valutával megfizetett import gépek. Egy ré­szükre még azt sem mondhatjuk, hogy a hazai gépgyáraink munka­­közösségeinek a hozzájárulását hir­detik. Az új gyár legfontosabb, spe­ciális gépei ugyanis továbbra is a helyi lehetőségek messzemenő ér­tékesítésével készültek el; az itteni karbantartó „gépgyártók“ hozzáér­tését, lelkesedését dicsérik. 3. Györbíró Sándor a Metalotehnica vállalat (ide tartozik a kábelgyár is együtt a számológépgyárral és az elektrotermikus készülékeket gyár­tó üzemmel) koncepciós problémák­kal foglalkozó főmérnökének ká­belgyári dolgozószobájában beszél­getünk. A főmérnök — ugyan nem volt itt a „hőskorban“, de idestova évtizede részes az önfelszerelési mozgalomban e gyáron belül, s is­meri a folyamat minden részletét —­ mindegyre Nagy Béla mérnök nevét említi, aki kezdeményezője, hosszú ideig pedig lelke, hajtómo­torja volt az itteni gépgyártásnak. — Mások is mesélték, de jóma­gam is sokszor láttam, hogy meny­nyire lekötötte egy-egy megoldásra váró probléma, valamilyen okos ötlet kivitelezése. Ilyenkor jófor­mán a gyárban lakott, s szinte se nem látott, se nem hallott, csak az őt foglalkoztató kérdés érdekelte. Nagy mérnökre nemcsak a hatal­mas munkabírás jellemző, de fan­táziadús és merész ember. Nem fél a kockázattól, bátran belevág olyan dolgokba, amit más még nem mert megpróbálni. Azt is mondhatnám, hogy megszállottja az új keresésé­nek, a folyamatok tökéletesítésének. Tavaly ,óta ezt a tehetségét a vál­lalatunkhoz tartozó legmodernebb egységben, a számológépgyárban osztályvezetői minőségben gyümöl­cs­öztetheti. Györbíró főmérnök még más ne­veket is említ a géptervezők, gép­gyártók közül (így kerül a jegyzet­­füzetbe Kovács István és Nemes Károly technikusok neve), de kitar­tóan elkerüli, hogy a saját hozzájá­rulása is szóba kerüljön, holott nyil­vánvaló, hogy a korszerű ipari egy­ség további fejlődésének első számú kulcs­embere a koncepciós főmér­nök, s beszélgető partnerem ez év januárja óta tölti be ezt a fontos tisztséget, ahová korábbi munkás­sága alapján, elismeréseképpen ne­vezték ki.­­ Sajnos, a szakmunkások , laka­tosok, esztergályosok közül, akik valamikor a mozgalmat kezdték, ma már kevesen vannak az átszer­vezett, központi vállalati szinten a számológépgyár karbantartó részle­ge mellett működő gépgyártó műhe­lyünkben. 4. Tíz év alatt nagyot fejlődött az ország, a gépipar, külkereskedel­münk. Közben ezzel együtt fejlődött a kábelgyári gépgyártás is , a moz­galmat hajtó erők természete vi­szont bizonyos mértékig átalakult. Míg az elején ez volt az egyetlen járható út, más kivitelezhető megol­dás nem akadt a kábelgyáriak szá­mára, ma már a gazdaságosság nö­velése a fő hajtóerő. Ha egy külföl­di gépről kiderül, hogy házilag is előállítható sokkal olcsóbban, akkor természetes, hogy helyben gyártják, így történt nemrég az egyik beren­dezéssel is, amely 700 000 valutalej­be került volna, „házilag“ viszont csupán 170 000 lejbe. Ugyancsak a közelmúltban történt, hogy az egyik bukaresti tervezőintézet tanulmá­nyának az alkalmazásával a termo­­elektrikus részlegen 140 ember évente 1 millió darab csőellenállást állított volna elő egy vonalon. A gyár vezetősége azonban nem volt elégedett a megoldással, s pályáza­tot írt ki a maga szakemberei szá­mára. Az eredmény : ugyanazon be­fektetéssel, saját erőből előállított gépeken 65 ember 1 millió 200 ezer darab ellenállást gyárthat egy év le­forgása­­alatt. És még van egy nagyon fontos hajtórúgója a Metalotehnicában (mint mondottuk ide tartozik a ká­belgyár is) folyó gépgyártásnak. Ez erkölcsi indíttatású és így fogalmaz­ta meg Györbíró főmérnök : — Akkora tapasztalat halmozó­dott fel nálunk, és annyira ismer­tekké váltunk a minisztériumban, hogy egyszerűen restellünk olyan igényeket benyújtani, amelyekről mi is tudjuk, mások is tisztában vannak vele, hogy megoldásukra futná az erőnkből. Már-már azt is mondhatnám, hogy kötelességünk­nek érezzük törni a fejünket, és megtalálni a leggazdaságosabb „há­zi“ megoldást... 5. Az évek során hozzávetőleg 50 millió lej értékű gép készült el a kábelgyár „gépgyártóinál". Termé­szetesen nem mindenik üzemel je­lenleg az elkészült gépekből ; van amelyik kiöregedett, mások helyett jobbat, gazdaságosabbat sikerült ugyancsak házilag előállítani. Az a negyven ember, aki gép­gyártással foglalkozik, jelenleg a számológépgyár korszerű karbantar­tó részlegén dolgozik. A megoldás­sal azonban a Metalotehnica veze­tősége nem elégedett: jövőben a kábelgyár régi műhelyei helyén megkezdik az önálló és nagyon mo­dern házigépgyár építését. Ebben az évben körülbelül 6 mil­lió lej értékű gépet, szerszámot, berendezést állítanak elő házilag. Köztük olyanokat is, amelyeket Eu­rópában — legalábbis tudomásuk szerint — még senki sem gyárt. Ilyen például a Nemes Károly ter­vezte függőleges extruder a kábel­gyártó vonalnál. Nemrég sikerült olyan koaxiális kábelt gyártani, amely felveszi a versenyt a japán termékkel, s máris nagy kereslet­nek örvend külföldön. Az így létre­jött kapacitásnövelési igényt is he­lyileg kell majd, még ebben az év­ben kielégíteni. Ugyancsak új ter­mék a világpiacon a már említett különleges csőellenállás, amelynek élettartama sokszorosa a korábbiak­nak. A „gépgyártók“, tervezők ez­­idei tervének 60—70 százalékát a csőellenállás technológiai vonalának tökéletesítése, véglegesítése teszi ki. Gondolom, mi sem jellemzi job­ban a marosvásárhelyi gépgyártók által megtett út nagyságát, mint a kezdeti és a jelenlegi cél közti mi­nőségi különbség. Tíz évvel ezelőtt azért kezdtek házilag gépet gyárta­­­­ni, hogy kivonulhassanak egy új ter­mékkel a hazai piacra, bebizonyít­hassák életképességüket. Ma a cél : állandóan napirenden lenni a tech­nika világszínvonalával, termékeik­kel, felvenni a versenyt a legjobb külföldi gyártmányokkal. S ami­­még fontosabb : ez a célkitűzés tel­jesen reális, megvalósítható. S miközben elismerjük, hogy ma­rosvásárhelyi „házi“ célnak nem is lehetne ennél különb feladatot vál­lalni, a legmelegebben gratulálunk a nagyszerű munkaközösségnek, s további sikereket kívánunk. Kálmán Gyula CÉLKITŰZÉSE ÖTVENMILLIÓ LEJ ÉRTÉKŰ GÉP „HÁZILAG"­ ­. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSAINK JELENTIK SIBIU MEGYÉBŐL 142 millió lej az öthavi terven felüli termelés KIVÁLÓAN DOLGOZOTT A FAIPARI KOMBINÁT, A LIBERTATEA POSZTÓGYÁR, A 13 DECEMBRIE, A CISNADIEI SELYEMGYÁR, A MEDGYESI 8 MAI, AZ AVRIGI ÜVEGGYÁR, A COPSA MICA-I SZÍNES­FÉMKOHÁSZATI ÜZEM. RÖVID BESZÉLGETÉS VICTOR MURESAN elvtárssal, az­­RKP Sibiu megyei bizottságának titkárával — Lezártuk az esztendő öthavi munkáját. Mennyire volt eredmé­nyes ez az időszak a megye ipar­­vállalataiban? — Május 29-én fejeztük be az ö­thavi terv teljesítését, a hátralevő két munkanapon a terven felüli teljesítményt növeltük. 142 millió lej az előirányzaton felül előállí­tott termékek értéke. Ilyen ered­ményt csak úgy lehet elérni, ha va­lamennyi termelőegységnek, vala­mennyi dolgozónak megvan a maga hozzájárulása. A sibiui üzemek, a Copșa Mica-i, medgyesi egységek, akárcsak a megye más részén levő gyárak román, német és magyar dolgozói úgy dolgoztak a szóban forgó időszakban, hogy ma nyugod­tan elmondhatják: teljesítették kö­telezettségüket. És ez azt jelenti, hogy az országos árualapot 90 ton­na színesfémmel, 110 darab bille­nőkocsival és utánfutóval, 90 köb­méter bükkfűrészáruval, 55 000 pár cipővel, 24 000 darab kötöttáru cik­kel és 400 000 lej értékű bútorral növeltük.­­ — A megye gazdasági egységei­nek dolgozói milyen vállalásokat tettek az idei szocialista verseny során? —A közelgő Országos Pártkonfe­rencia köszöntésére a megye ipari egységei, a pártszervezetek, a dol­gozók bizottságai megbeszéléseken, gyűléseken vitatják meg, hogy ed­digi vállalásaikat, — amely megye­szinten nem kevesebb mint 250 mil­lió lej értékű terven felüli áruter­­melés — újabb felajánlásokkal te­tézzék. A megyei pártbizottságra, a megye összes kommunistáira, KISZ- és szakszervezeti bizottsá­gaira az a feladat hárul, hogy az üzemek, gyárak dolgozóit a terme­lőkapacitások minél gazdaságosabb kihasználására és a belső erőforrá­sok, a munkaerő minél jobb fel­­használására mozgósítsák. Különös figyelmet kell fordítani az anyagi költségek, a nyersanyag és egyéb anyagráfordítások csökkentésére. Le kell rövidítenünk az új objek­tumok átadási idejét és minél gyor­sabban el kell érnünk a paraméte­reket. Ez erőforrása lesz az újabb vállalásoknak. Nagy gondot fordí­tunk a termékek tökéletesítésére, korszerűsítésére, a minőség javí­tására, arra, hogy exporttervünket is túlteljesítsük. — Sikert kívánunk s köszönjük a beszélgetést. — AZ ÚJRA MINDIG KÉSZEN A­z Independente, a Cibin parti nagy gépgyár dol­gozói még nem mond­ták ki az utolsó szót. A részlegek vezetői, az üzem vezetősége még mérlegeli, mennyi az a legreáli­sabb vállalás,, amelyre képes a munkaközösség, mennyit tud fedez­ni ezzel a nemzetgazdaság igényei­ből. Egyik a másik nélkül nem dönthető el, mert egyedi gépgyár­ról van szó, olyan üzemről, ahol a termelőkapacitások gazdaságos ki­használása éppen annyira lénye­ges, kenyérkérdés, mint az, hogy legyen hol megoldani­ a nemzet­­gazdaságban minduntalan felmerü­lő új problémákat. Meg lehet-e ezt valósítani gya­korlatilag? Az állandó készültségi állapot, a mindig újravárás meg­oldható-e termelőképesség-tartalé­kolás, fölös, tehát nem gazdaságos készletezés nélkül? Néhány évvel ezelőtt még az Independente szak­emberei is azt tartották, hogy nem lehetséges. Ma sem állítják az el­lenkezőjét, de próbálkoznak a le­hetetlennel, s győzelmeikre, a ki­­sebbre-nagyobbakra egyaránt, érde­mes felfigyelni. A szerszámrészleg nemrégiben rendkívüli megrendelést kapott, elő­re nem látott, határidős, 25 000 munkaórát igénylő munkát. Éppen abban az időszakban, amikor a tervfeladatok teljesítése is legin­ MÁSODIK MŰSZAK.­­ Az irodák kihaltak, a fo­lyósok csendjét sem za­varják kimutatásokkal baj­lódó, ügyintézésben se­rénykedő tisztviselők. De a munkacsarnokokban a ’ m­egszokott gépzaj, mun­kaüzem honol. A modell­tervező osztályra is visz­­szatért délután a fiatal ‘ BUCATARU SORIN osz­tályvezető-mérnök. — Ilyenkor, a csendben in­kább be lehet fejezni a délelőtti tennivalók sokféleségében fél­bemaradt modelltervezést, — mondja. Az üzem többi modell­­tervezőjével együtt (összesen he­ten vannak) évente nem keve­sebb mint 500 táska és bőrönd­­modellt tervezünk. A 13 De­­cembrie bőripari üzem ugyanis az ország legnagyobb bőrdíszmű­gyára. Nem kevesebb mint 14 or­szágba szállítunk termékeket és jelen vagyunk minden számotte­vő nemzetközi vásáron, kiállítá­son. Van bőven tennivalónk, s úgy néz ki, ezután még több lesz. A délelőtti műszak a dolgozók tanácskozásával, nagygyűlésé­vel ért véget, ahol felülvizsgál­tuk a­­szocialista versenyben tett vállalásainkat és az Országos Pártkonferencia tiszteletére több­nyire megdupláztuk azokat. Er­re a merész vállalásra eddigi eredményeink jogosítottak fel. Az utóbbi időben érezhetően gya­rapodott a munkások szaktudá­sa, javult a termelés anyagellátá­sa. A minőség javítása terén is vannak még tennivalóink, első­sorban olyan bőrutánzatok, mű­anyagok beszerzésében, ame­lyek minden tekintetben magas fokú minőségi követelményeknek felelnek meg. Ennek megoldásá­ra már született osztályunkon egy kezdeményezés : tapasztalat­­cserére indultunk az országba s útunk során meglátogattuk a te­mesvári Victoria üzemet, amely számunkra a műbőrt szállítja, elmondtuk észrevételeinket, meg­hallgattuk a temesváriak prob­lémáit, s ez hozzájárult ahhoz, hogy a Victoria gyár munkakö­zössége már is igényesebben ké­szítse el számunkra a nyersanya­got. A bőrdíszmű részleg fő minőségellenőre, MOGA MÁRIA a részleg pártalap­­szervezetének titkára, a vállalásokat említi az utóbbi napok legnagyobb eseményeként. — Árutermelési tervünket,, a felújított vállalások értelmében, 10 millió lejjel teljesítjük túl az idén, 1 millió lej terven felüli jövedelmet érünk el és 400—800 ezer lejjel csökkentjük a termelé­si költségeket. Munkaközösségünk elhatározott szándéka, hogy az év elején tett s azóta megdup­lázott vállalásoknak is kifogás­talanul eleget tegyen. Erre biz­tosítékot jelentenek az olyan munkásnők, mint Barac Ana, Gross Erna, akik a munkaidő jó kihasználásával, szakmai tudá­suk állandó gyarapításával a leg­igényesebb munkafázisokat is gyorsan és a legjobb minőségben végzik. Vagy az olyan szabászok, mint Fazekas Sándor, akire a legértékesebb bőrök szabását bízzuk, mert tudjuk, hogy min­dig igyekszik maximálisan hasz­nosítani a nyersanyagot. A szabóműhely. Egysze­mélyes szabász-asztalok, szerszámok, egyéni munka. Csak egyetlen nagy dupla asztalt látni a terem köze­pe táján. Ennél dolgozik FAZEKAS SÁNDOR és munkatársa, DENUSIER ROZALIN. — Sok éve már annak, talán tíz esztendeje is van, hogy el­határoztuk : közösen dolgozunk — mondja Fazekas Sándor —, a felsőrész nagyobb darabjait én vágom ki, a többit Rozalin. Ez a munkamegosztás nagymérték­ben növeli a termelékenységet, mert mindketten félannyi min­tával dolgozunk. S a munkameg­osztásnak köszönhetően félany­­nyi idő alatt végezzük el egy so­rozat felsőrész kiszabását, mint­ha egyénileg dolgoznánk. És ez egyáltalán nem mindegy a ter­melés szempontjából. Vállalá­saink, üzemünk újabb nagy fel­ajánlása a munka még jobb megszervezésére, a bőrök minél jobb hasznosítására ösztönöz bennünket szabászokat is. S ré­szünkről el is követünk majd mindent, hogy az Országos Párt­konferencia tiszteletére a foga­dalmak­­megvalósuljanak. Kovács N. Erzsébet A NAP ESEMÉNYE • AKIK A BŐRDÍSZMŰGYÁRBAN VALÓRA VÁLTJÁK A VÁLLALÁSOKAT Amennyit a nemzetgazdaság szükségletei megkövetelnek AZ INDEPENDENZA DOLGOZÓI HATÁRIDŐRE SZÁLLÍTJÁK A GÉPEKET, BERENDEZÉSEKET AZ ÚJ TERMELŐKAPACITÁSOKHOZ kább igénybe vette a részleget, az üzem főszerszámosát. A postamunka elkészült. Mi több, ebben az időszakban a szerszámmű­hely zavartalanul ellátta a 3-as szá­mú részleget, valamint a gyár töb­bi egységeit a szükséges szerszá­mokkal, készülékekkel, hogy a ma­guk részéről ezek is vállalhassák a többet. Az új termelőfelületnek, amelyet jelenleg építenek a gyárban, 1973 végén kellett volna elkészülnie, a csarnokot mégis már az idén janu­árban átadták az építési, a jó hír­­­­névnek örvendő brassói ipari épít­kezési vállalat sibiai építőtelepének dolgozói. A gépek egy része meg­volt és így be is lehetett indítani a termelést, kielégíteni a nemzet­­gazdaság újabb szükségleteit. Rozsnyón, a régi szerszámgyár mellé, egy új, legalább is termelő­­képességében ugyanakkora üzem épül. A másodlagos hőkezelő ke­mencéket az Independent készíti hozzá ; a kazánkovács és a 2-es számú mechanikai részleg dolgozói­nak jó munkája lehetővé tette, hogy határidő előtt három hónap­pal szállítsák ezeket a berendezé­seket. Hasonló kemencék készülnek a craiovai 7 Noiembrie üzemnek, a határidő itt is arra volt jó, hogy előbbre hozzák; ugyanezt tették 234 tonna mechanikai szűrőberen­dezéssel és a 120 tonna tartállyal — mindkét termékféleség megren­delője a Rm. Vilcea-i vegyipari üzem­csoport. Ha azt kérdeznénk, hogyan sike­rült mindez, "Neamtu Gheorghe, a 3-as mechanikai részleg mestere például azt mondhatja : három óra­kor lejárt a műszakja, de hatkor is a részlegen volt, mert váltótársa még tapasztalatlan új munkaköré­ben, nem hagyhatta csupán reá a gépek indítását. Gavrea Aurel, a szerszámműhely mestere, egész mű­szak alatt, figyelmesen követi, se­gíti a munkát, az embereket. Az Independente munkaközössé­ge még nem mondta ki az utolsó szót. A több mint kétszere­sére növelt árutermelés, a majdnem 3 millió lej terven felüli jövedelem, a 300 tonna fém — az Országos Pártkonferen­cia tiszteletére vállalt terven felüli teljesítmény csak egyik része. Az or­szágos feladatokból a­­zonban annyit teljesíte­nek, amennyit a roha­mosan fejlődő nemzet­­gazdaság mai és hol­napi szükségletei meg­követelnek. Barabás Gizella ELŐRE 3. oldal

Next