Előre, 1972. június (26. évfolyam, 7640-7665. szám)
1972-06-01 / 7640. szám
1972. JÚNIUS 1. CSÜTÖRTÖK HATÁRIDŐ ELŐTT MEGVALÓSÍTANI AZ ÖTÉVES TERVET —a Román Kommunista Párt Országos Konferenciája és a Köztársaság kikiáltásának XXV. évfordulója tiszteletére folyó szocialista „Akkora tapasztalat halmozódott fel nálunk, és annyira ismertekké váltunk a minisztériumban, hogy egyszerűen restellünk olyan igényléseket benyújtani, amelyekről mi is tudjuk, mások is tisztában vannak vele, hogy megoldásukra futná az erőnkből.“ A jó vállalatvezető — aki egy személyben szakember és kereskedő is — általában figyelemmel kíséri" a piacot, tudja, hogy éppen most, mi „menne“, melyik termék előállítása lenne kifizetődő, vagy pedig — mert ilyen is van — melyik gyártásától kellene megszabadulni. Gondolom, a marosvásárhelyi kábelgyár elődjének, az egykori helyiipari vállalatnak a vezetői hasonló jó szakemberek és kereskedők voltak, máskülönben nem vágták volna olyan fába a fejszéjüket, amely nagy bátorságot, tudást, kitartást igényelt. Volt a helyiipari vállalatnak az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején egy gumiipari részlege, amely főleg kisebb munkákat, vulkanizálásokat végzett. Valakinek feltűnt, hogy a villamosítás következtében megnőtt a villamos kábelek iránt a kereslet, s az ipar ezt nem tudja kielégíteni. Próbáljuk meg mi , villant fel az ötlet néhány szakemberben. Viszont a gumival szigetelt kábel gyártásához nem volt elegendő az a gépi felszerelés, amivel rendelkezett a vulkanizáló részleg. Ez azonban nem kedvetlenített el senkit, a helyiipari vállalatnak ugyanis kitűnő szakemberei voltak. Egynémely berendezés a régi formájában, mások átalakítva kerültek az alakulgató új technológiai vonalba, de nem egy gép a gyár lakatosainak, szerelőinek az „alkotása“ volt, így lett a cipőfűző szövőgépből kábel szövőgép, s így készült el az első „rögtönzött“ gép is, amely a kábelnek vászonnal való becsavarását végezte el. S így kezdtek Marosvásárhelyen „helyi“ erőből villamoskábelt gyártani. 2. 1961-ben a helyiipari vállalat köztársasági vállalattá lett, az évek során történt mennyiségi felhalmozódások automatikusan elvezettek ehhez a minőségi változáshoz. Az újonnan létrejött gyár határozottabb profillal rendelkezett, csak kábelgyártással kellett volna foglalkoznia. Néhány évig viszont halasztódott a fejlesztés, a nagyobb arányú beruházás, voltak bizonytalanságok a gyár jövőjét illetően. A termelés azonban tovább folyt, s ha nem is voltak látványos növekedések ezekben az években, a kikerülő termékek egyre tökéletesedtek, mert a vállalat saját „gépgyártói“ egyre jobb berendezéseket, gépeket terveztek, kiviteleztek. 1966-ban aztán döntő fordulat állott be a fejlesztésben, 29 millió lej értékű beruházás kezdődött. Később erről is kiderült, hogy kevés, s megpótolták újabb 40 millió lejjel a fejlesztésre szánt alapokat. A marosvásárhelyi kábelgyár fejlesztésének több éves folyamata lényegében az elmúlt évben fejeződött be, legalábbis, ami a nagyobb volumenű építési munkálatokat illeti. A vadonatúj, korszerű gyár ugyanis a jövőben sem fog egy helyben topogni, állandóan lesz bővíteni, tökéletesíteni való. Mondanunk sem kell, hogy ebben az új gyárban már nem a régi, „helyiipari“ gépek termelnek, az új csarnokokban új gépek, impozáns berendezések dolgoznak. De arra se gondoljon senki, hogy ezek a drága gépek kemény valutával megfizetett import gépek. Egy részükre még azt sem mondhatjuk, hogy a hazai gépgyáraink munkaközösségeinek a hozzájárulását hirdetik. Az új gyár legfontosabb, speciális gépei ugyanis továbbra is a helyi lehetőségek messzemenő értékesítésével készültek el; az itteni karbantartó „gépgyártók“ hozzáértését, lelkesedését dicsérik. 3. Györbíró Sándor a Metalotehnica vállalat (ide tartozik a kábelgyár is együtt a számológépgyárral és az elektrotermikus készülékeket gyártó üzemmel) koncepciós problémákkal foglalkozó főmérnökének kábelgyári dolgozószobájában beszélgetünk. A főmérnök — ugyan nem volt itt a „hőskorban“, de idestova évtizede részes az önfelszerelési mozgalomban e gyáron belül, s ismeri a folyamat minden részletét — mindegyre Nagy Béla mérnök nevét említi, aki kezdeményezője, hosszú ideig pedig lelke, hajtómotorja volt az itteni gépgyártásnak. — Mások is mesélték, de jómagam is sokszor láttam, hogy menynyire lekötötte egy-egy megoldásra váró probléma, valamilyen okos ötlet kivitelezése. Ilyenkor jóformán a gyárban lakott, s szinte se nem látott, se nem hallott, csak az őt foglalkoztató kérdés érdekelte. Nagy mérnökre nemcsak a hatalmas munkabírás jellemző, de fantáziadús és merész ember. Nem fél a kockázattól, bátran belevág olyan dolgokba, amit más még nem mert megpróbálni. Azt is mondhatnám, hogy megszállottja az új keresésének, a folyamatok tökéletesítésének. Tavaly ,óta ezt a tehetségét a vállalatunkhoz tartozó legmodernebb egységben, a számológépgyárban osztályvezetői minőségben gyümölcsöztetheti. Györbíró főmérnök még más neveket is említ a géptervezők, gépgyártók közül (így kerül a jegyzetfüzetbe Kovács István és Nemes Károly technikusok neve), de kitartóan elkerüli, hogy a saját hozzájárulása is szóba kerüljön, holott nyilvánvaló, hogy a korszerű ipari egység további fejlődésének első számú kulcsembere a koncepciós főmérnök, s beszélgető partnerem ez év januárja óta tölti be ezt a fontos tisztséget, ahová korábbi munkássága alapján, elismeréseképpen nevezték ki. Sajnos, a szakmunkások , lakatosok, esztergályosok közül, akik valamikor a mozgalmat kezdték, ma már kevesen vannak az átszervezett, központi vállalati szinten a számológépgyár karbantartó részlege mellett működő gépgyártó műhelyünkben. 4. Tíz év alatt nagyot fejlődött az ország, a gépipar, külkereskedelmünk. Közben ezzel együtt fejlődött a kábelgyári gépgyártás is , a mozgalmat hajtó erők természete viszont bizonyos mértékig átalakult. Míg az elején ez volt az egyetlen járható út, más kivitelezhető megoldás nem akadt a kábelgyáriak számára, ma már a gazdaságosság növelése a fő hajtóerő. Ha egy külföldi gépről kiderül, hogy házilag is előállítható sokkal olcsóbban, akkor természetes, hogy helyben gyártják, így történt nemrég az egyik berendezéssel is, amely 700 000 valutalejbe került volna, „házilag“ viszont csupán 170 000 lejbe. Ugyancsak a közelmúltban történt, hogy az egyik bukaresti tervezőintézet tanulmányának az alkalmazásával a termoelektrikus részlegen 140 ember évente 1 millió darab csőellenállást állított volna elő egy vonalon. A gyár vezetősége azonban nem volt elégedett a megoldással, s pályázatot írt ki a maga szakemberei számára. Az eredmény : ugyanazon befektetéssel, saját erőből előállított gépeken 65 ember 1 millió 200 ezer darab ellenállást gyárthat egy év leforgásaalatt. És még van egy nagyon fontos hajtórúgója a Metalotehnicában (mint mondottuk ide tartozik a kábelgyár is) folyó gépgyártásnak. Ez erkölcsi indíttatású és így fogalmazta meg Györbíró főmérnök : — Akkora tapasztalat halmozódott fel nálunk, és annyira ismertekké váltunk a minisztériumban, hogy egyszerűen restellünk olyan igényeket benyújtani, amelyekről mi is tudjuk, mások is tisztában vannak vele, hogy megoldásukra futná az erőnkből. Már-már azt is mondhatnám, hogy kötelességünknek érezzük törni a fejünket, és megtalálni a leggazdaságosabb „házi“ megoldást... 5. Az évek során hozzávetőleg 50 millió lej értékű gép készült el a kábelgyár „gépgyártóinál". Természetesen nem mindenik üzemel jelenleg az elkészült gépekből ; van amelyik kiöregedett, mások helyett jobbat, gazdaságosabbat sikerült ugyancsak házilag előállítani. Az a negyven ember, aki gépgyártással foglalkozik, jelenleg a számológépgyár korszerű karbantartó részlegén dolgozik. A megoldással azonban a Metalotehnica vezetősége nem elégedett: jövőben a kábelgyár régi műhelyei helyén megkezdik az önálló és nagyon modern házigépgyár építését. Ebben az évben körülbelül 6 millió lej értékű gépet, szerszámot, berendezést állítanak elő házilag. Köztük olyanokat is, amelyeket Európában — legalábbis tudomásuk szerint — még senki sem gyárt. Ilyen például a Nemes Károly tervezte függőleges extruder a kábelgyártó vonalnál. Nemrég sikerült olyan koaxiális kábelt gyártani, amely felveszi a versenyt a japán termékkel, s máris nagy keresletnek örvend külföldön. Az így létrejött kapacitásnövelési igényt is helyileg kell majd, még ebben az évben kielégíteni. Ugyancsak új termék a világpiacon a már említett különleges csőellenállás, amelynek élettartama sokszorosa a korábbiaknak. A „gépgyártók“, tervezők ezidei tervének 60—70 százalékát a csőellenállás technológiai vonalának tökéletesítése, véglegesítése teszi ki. Gondolom, mi sem jellemzi jobban a marosvásárhelyi gépgyártók által megtett út nagyságát, mint a kezdeti és a jelenlegi cél közti minőségi különbség. Tíz évvel ezelőtt azért kezdtek házilag gépet gyártani, hogy kivonulhassanak egy új termékkel a hazai piacra, bebizonyíthassák életképességüket. Ma a cél : állandóan napirenden lenni a technika világszínvonalával, termékeikkel, felvenni a versenyt a legjobb külföldi gyártmányokkal. S amimég fontosabb : ez a célkitűzés teljesen reális, megvalósítható. S miközben elismerjük, hogy marosvásárhelyi „házi“ célnak nem is lehetne ennél különb feladatot vállalni, a legmelegebben gratulálunk a nagyszerű munkaközösségnek, s további sikereket kívánunk. Kálmán Gyula CÉLKITŰZÉSE ÖTVENMILLIÓ LEJ ÉRTÉKŰ GÉP „HÁZILAG" . KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSAINK JELENTIK SIBIU MEGYÉBŐL 142 millió lej az öthavi terven felüli termelés KIVÁLÓAN DOLGOZOTT A FAIPARI KOMBINÁT, A LIBERTATEA POSZTÓGYÁR, A 13 DECEMBRIE, A CISNADIEI SELYEMGYÁR, A MEDGYESI 8 MAI, AZ AVRIGI ÜVEGGYÁR, A COPSA MICA-I SZÍNESFÉMKOHÁSZATI ÜZEM. RÖVID BESZÉLGETÉS VICTOR MURESAN elvtárssal, azRKP Sibiu megyei bizottságának titkárával — Lezártuk az esztendő öthavi munkáját. Mennyire volt eredményes ez az időszak a megye iparvállalataiban? — Május 29-én fejeztük be az öthavi terv teljesítését, a hátralevő két munkanapon a terven felüli teljesítményt növeltük. 142 millió lej az előirányzaton felül előállított termékek értéke. Ilyen eredményt csak úgy lehet elérni, ha valamennyi termelőegységnek, valamennyi dolgozónak megvan a maga hozzájárulása. A sibiui üzemek, a Copșa Mica-i, medgyesi egységek, akárcsak a megye más részén levő gyárak román, német és magyar dolgozói úgy dolgoztak a szóban forgó időszakban, hogy ma nyugodtan elmondhatják: teljesítették kötelezettségüket. És ez azt jelenti, hogy az országos árualapot 90 tonna színesfémmel, 110 darab billenőkocsival és utánfutóval, 90 köbméter bükkfűrészáruval, 55 000 pár cipővel, 24 000 darab kötöttáru cikkel és 400 000 lej értékű bútorral növeltük. — A megye gazdasági egységeinek dolgozói milyen vállalásokat tettek az idei szocialista verseny során? —A közelgő Országos Pártkonferencia köszöntésére a megye ipari egységei, a pártszervezetek, a dolgozók bizottságai megbeszéléseken, gyűléseken vitatják meg, hogy eddigi vállalásaikat, — amely megyeszinten nem kevesebb mint 250 millió lej értékű terven felüli árutermelés — újabb felajánlásokkal tetézzék. A megyei pártbizottságra, a megye összes kommunistáira, KISZ- és szakszervezeti bizottságaira az a feladat hárul, hogy az üzemek, gyárak dolgozóit a termelőkapacitások minél gazdaságosabb kihasználására és a belső erőforrások, a munkaerő minél jobb felhasználására mozgósítsák. Különös figyelmet kell fordítani az anyagi költségek, a nyersanyag és egyéb anyagráfordítások csökkentésére. Le kell rövidítenünk az új objektumok átadási idejét és minél gyorsabban el kell érnünk a paramétereket. Ez erőforrása lesz az újabb vállalásoknak. Nagy gondot fordítunk a termékek tökéletesítésére, korszerűsítésére, a minőség javítására, arra, hogy exporttervünket is túlteljesítsük. — Sikert kívánunk s köszönjük a beszélgetést. — AZ ÚJRA MINDIG KÉSZEN Az Independente, a Cibin parti nagy gépgyár dolgozói még nem mondták ki az utolsó szót. A részlegek vezetői, az üzem vezetősége még mérlegeli, mennyi az a legreálisabb vállalás,, amelyre képes a munkaközösség, mennyit tud fedezni ezzel a nemzetgazdaság igényeiből. Egyik a másik nélkül nem dönthető el, mert egyedi gépgyárról van szó, olyan üzemről, ahol a termelőkapacitások gazdaságos kihasználása éppen annyira lényeges, kenyérkérdés, mint az, hogy legyen hol megoldani a nemzetgazdaságban minduntalan felmerülő új problémákat. Meg lehet-e ezt valósítani gyakorlatilag? Az állandó készültségi állapot, a mindig újravárás megoldható-e termelőképesség-tartalékolás, fölös, tehát nem gazdaságos készletezés nélkül? Néhány évvel ezelőtt még az Independente szakemberei is azt tartották, hogy nem lehetséges. Ma sem állítják az ellenkezőjét, de próbálkoznak a lehetetlennel, s győzelmeikre, a kisebbre-nagyobbakra egyaránt, érdemes felfigyelni. A szerszámrészleg nemrégiben rendkívüli megrendelést kapott, előre nem látott, határidős, 25 000 munkaórát igénylő munkát. Éppen abban az időszakban, amikor a tervfeladatok teljesítése is legin MÁSODIK MŰSZAK. Az irodák kihaltak, a folyósok csendjét sem zavarják kimutatásokkal bajlódó, ügyintézésben serénykedő tisztviselők. De a munkacsarnokokban a ’ megszokott gépzaj, munkaüzem honol. A modelltervező osztályra is viszszatért délután a fiatal ‘ BUCATARU SORIN osztályvezető-mérnök. — Ilyenkor, a csendben inkább be lehet fejezni a délelőtti tennivalók sokféleségében félbemaradt modelltervezést, — mondja. Az üzem többi modelltervezőjével együtt (összesen heten vannak) évente nem kevesebb mint 500 táska és bőröndmodellt tervezünk. A 13 Decembrie bőripari üzem ugyanis az ország legnagyobb bőrdíszműgyára. Nem kevesebb mint 14 országba szállítunk termékeket és jelen vagyunk minden számottevő nemzetközi vásáron, kiállításon. Van bőven tennivalónk, s úgy néz ki, ezután még több lesz. A délelőtti műszak a dolgozók tanácskozásával, nagygyűlésével ért véget, ahol felülvizsgáltuk aszocialista versenyben tett vállalásainkat és az Országos Pártkonferencia tiszteletére többnyire megdupláztuk azokat. Erre a merész vállalásra eddigi eredményeink jogosítottak fel. Az utóbbi időben érezhetően gyarapodott a munkások szaktudása, javult a termelés anyagellátása. A minőség javítása terén is vannak még tennivalóink, elsősorban olyan bőrutánzatok, műanyagok beszerzésében, amelyek minden tekintetben magas fokú minőségi követelményeknek felelnek meg. Ennek megoldására már született osztályunkon egy kezdeményezés : tapasztalatcserére indultunk az országba s útunk során meglátogattuk a temesvári Victoria üzemet, amely számunkra a műbőrt szállítja, elmondtuk észrevételeinket, meghallgattuk a temesváriak problémáit, s ez hozzájárult ahhoz, hogy a Victoria gyár munkaközössége már is igényesebben készítse el számunkra a nyersanyagot. A bőrdíszmű részleg fő minőségellenőre, MOGA MÁRIA a részleg pártalapszervezetének titkára, a vállalásokat említi az utóbbi napok legnagyobb eseményeként. — Árutermelési tervünket,, a felújított vállalások értelmében, 10 millió lejjel teljesítjük túl az idén, 1 millió lej terven felüli jövedelmet érünk el és 400—800 ezer lejjel csökkentjük a termelési költségeket. Munkaközösségünk elhatározott szándéka, hogy az év elején tett s azóta megduplázott vállalásoknak is kifogástalanul eleget tegyen. Erre biztosítékot jelentenek az olyan munkásnők, mint Barac Ana, Gross Erna, akik a munkaidő jó kihasználásával, szakmai tudásuk állandó gyarapításával a legigényesebb munkafázisokat is gyorsan és a legjobb minőségben végzik. Vagy az olyan szabászok, mint Fazekas Sándor, akire a legértékesebb bőrök szabását bízzuk, mert tudjuk, hogy mindig igyekszik maximálisan hasznosítani a nyersanyagot. A szabóműhely. Egyszemélyes szabász-asztalok, szerszámok, egyéni munka. Csak egyetlen nagy dupla asztalt látni a terem közepe táján. Ennél dolgozik FAZEKAS SÁNDOR és munkatársa, DENUSIER ROZALIN. — Sok éve már annak, talán tíz esztendeje is van, hogy elhatároztuk : közösen dolgozunk — mondja Fazekas Sándor —, a felsőrész nagyobb darabjait én vágom ki, a többit Rozalin. Ez a munkamegosztás nagymértékben növeli a termelékenységet, mert mindketten félannyi mintával dolgozunk. S a munkamegosztásnak köszönhetően félanynyi idő alatt végezzük el egy sorozat felsőrész kiszabását, mintha egyénileg dolgoznánk. És ez egyáltalán nem mindegy a termelés szempontjából. Vállalásaink, üzemünk újabb nagy felajánlása a munka még jobb megszervezésére, a bőrök minél jobb hasznosítására ösztönöz bennünket szabászokat is. S részünkről el is követünk majd mindent, hogy az Országos Pártkonferencia tiszteletére a fogadalmakmegvalósuljanak. Kovács N. Erzsébet A NAP ESEMÉNYE • AKIK A BŐRDÍSZMŰGYÁRBAN VALÓRA VÁLTJÁK A VÁLLALÁSOKAT Amennyit a nemzetgazdaság szükségletei megkövetelnek AZ INDEPENDENZA DOLGOZÓI HATÁRIDŐRE SZÁLLÍTJÁK A GÉPEKET, BERENDEZÉSEKET AZ ÚJ TERMELŐKAPACITÁSOKHOZ kább igénybe vette a részleget, az üzem főszerszámosát. A postamunka elkészült. Mi több, ebben az időszakban a szerszámműhely zavartalanul ellátta a 3-as számú részleget, valamint a gyár többi egységeit a szükséges szerszámokkal, készülékekkel, hogy a maguk részéről ezek is vállalhassák a többet. Az új termelőfelületnek, amelyet jelenleg építenek a gyárban, 1973 végén kellett volna elkészülnie, a csarnokot mégis már az idén januárban átadták az építési, a jó hírnévnek örvendő brassói ipari építkezési vállalat sibiai építőtelepének dolgozói. A gépek egy része megvolt és így be is lehetett indítani a termelést, kielégíteni a nemzetgazdaság újabb szükségleteit. Rozsnyón, a régi szerszámgyár mellé, egy új, legalább is termelőképességében ugyanakkora üzem épül. A másodlagos hőkezelő kemencéket az Independent készíti hozzá ; a kazánkovács és a 2-es számú mechanikai részleg dolgozóinak jó munkája lehetővé tette, hogy határidő előtt három hónappal szállítsák ezeket a berendezéseket. Hasonló kemencék készülnek a craiovai 7 Noiembrie üzemnek, a határidő itt is arra volt jó, hogy előbbre hozzák; ugyanezt tették 234 tonna mechanikai szűrőberendezéssel és a 120 tonna tartállyal — mindkét termékféleség megrendelője a Rm. Vilcea-i vegyipari üzemcsoport. Ha azt kérdeznénk, hogyan sikerült mindez, "Neamtu Gheorghe, a 3-as mechanikai részleg mestere például azt mondhatja : három órakor lejárt a műszakja, de hatkor is a részlegen volt, mert váltótársa még tapasztalatlan új munkakörében, nem hagyhatta csupán reá a gépek indítását. Gavrea Aurel, a szerszámműhely mestere, egész műszak alatt, figyelmesen követi, segíti a munkát, az embereket. Az Independente munkaközössége még nem mondta ki az utolsó szót. A több mint kétszeresére növelt árutermelés, a majdnem 3 millió lej terven felüli jövedelem, a 300 tonna fém — az Országos Pártkonferencia tiszteletére vállalt terven felüli teljesítmény csak egyik része. Az országos feladatokból azonban annyit teljesítenek, amennyit a rohamosan fejlődő nemzetgazdaság mai és holnapi szükségletei megkövetelnek. Barabás Gizella ELŐRE 3. oldal