Előre, 1972. augusztus (26. évfolyam, 7693-7718. szám)

1972-08-01 / 7693. szám

1972. AUGUSZTUS 1., KEDD tése egyazon funkció és szakkép­zettség keretében egy alapszint és három fizetési fok szerint differen­ciálódik ; e személyzeti kategória fizetésének megállapításánál alkal­mazzák a munkások bérezésére vo­natkozó összes szabályozásokat. 20. szakasz. — A, munkások díj­szabás szerinti fizetését és a bére­zési fokok szerinti fizetés megadá­sára vonatkozó szabályokat a tör­vény mellékletei tartalmazzák.*) C. A műszaki-gazdasági és más kivitelező szakszemélyzet díjszabás szerinti fizetése 21. szakasz. — A műszaki, gaz­dasági és más kivitelező szaksze­mélyzet díjszabás szerinti fizetését funk­ciók szerint és a törvény által előírt esetekben szakmai fokok sze­rint is megállapítják. Minden egyes tisztség számára a tarifáris fizetése­ket egy alapszint és hat fokozat szerint állapítják meg. 22. szakasz. — (1) A vállalatok műszaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzetének tarifáris fizetése hét ágazatcsoport szerint differen­ciálódik, figyelembe véve a munka­erő bevonását a nemzetgazdasági ágazatok, alágazatok és tevékeny­ségek fontossági sorrendje szerint, az állam gazdasági-szociális politi­kájának megfelelően a társadalom jelenlegi fejlődési szakaszában. (2) E személyzet átlagos tarifáris fizetését, alapszinten ágazatcsopor­tok szerint, a következőképpen rangsorolják : , (3) A két csoport reprezentatív ágazatai, alágazatai és tevékenysé­gei a következők: I. Csoport — Bányaipar: föld alatti szén­ás érckitermelő egységek, amelyek a munkásoknál az A fizetési szin­tet alkalmazzák. II. Csoport — Fémipar és színesfém-ipar. — Geológiai fúrás, kutatás és fel­tárás. — Bányaipar: föld alatti szén- és érckitermelő egységek, amelyek a munkásoknál B vagy C fizetési szintet alkalmaznak. III. Csoport — Gépipar: olyan egységek, ame­lyek a munkásoknál A­ vagy A fizetési szintet alkalmaznak. — Villamos- és hőenergia-ipar :o­lyan egységek, amelyek a munká­soknál A fizetési szintet alkalmaz­nak. — Építés-szerelés: különleges fo­kú és I. fokú trösztök és vállala­tok. — Vasúti szállítás. — Légi szállítás. IV. Csoport — Vegyipar: vegyi és petroké­miai kombinátok, valamint más fontos vegyipari egységek. — Kőolaj- és földgázipar: kiter­melő telepek és finomítók. — Mezőgazdaság: állami mező­gazdasági vállalatok, mezőgépészeti egységek és más fontos egységek. — Építőanyag-ipar: cementgyár­tó vállalatok, fémből, valamint vas- és autoklavizált betonból ké­szített elemek. — Fafeldolgozó ipar: nagy faki­­termelő és -feldolgozó kombinátok. — Vízi szállítás. V. Csoport — Könnyűipar: cserző, üveg- és finomkerámia-ipari egységek, kü­lönleges műszaki színvonalú nagy és komplex textil- és konfekció­­ipari egységek, fém- és villamos fogyasztási cikkeket gyártó egysé­gek. — Gépkocsi-szállítás. — Erdőkitermelés. — Élelmiszeripar: nagy és kom­plex étolaj­gyárak, cukorgyárak, haltenyésztő vállalatok. — Községgazdálkodás: földgázel­osztás, vízművek és távfűtési erő­művek. *) A törvény összes mellékleteit a törvénytervezet szövegének véglege­sítése után teszik közzé. — Áruforgalom: kiskereskedelmi, közétkeztetési és szállodai nagyvál­lalatok. VII. Csoport — Épitőanyag-ipar: kavics- és kőbányák. — Helyiipar: helyi sajátosságú tevékenységet végző egységek. (2) a fővállalati műszaki, gazdasá­gi és más kivitelező szakszemélyzet díjszabás szerinti fizetése minden ágazati csoportban egy díjszabási osztállyal magasabb, mint a vállala­tok megfelelő funkcióinak a fizeté­se, kivéve az I. csoportba tartozó­két, akiknek a fizetése azonos. (3) A fővállalatokban használhat­ják a főmérnök I és főmérnök II (közgazdász, vegyész,, fizikus és más hasonlók) funkciókat is. E funkciók díjszabás szerinti fizetése a főválla­latok szervezési fokától függően dif­ferenciálódik. A főmérnök I. (közgazdász, ve­gyész, fizikus stb) állások száma legfeljebb 4 százalékát, a főmér­nök II (közgazdász, vegyész, fizi­kus stb.) állások száma legfeljebb 6 százalékát teheti ki a fővállalat keretében főiskolai végzettséget igénylő állásoknak. Minden fővál­lalatnál legfeljebb 10 főmérnöki I és II (közgazdász, vegyész, fizikus stb.) állás létezhet összesen. 24. szakasz. — (1) A mesterek díjszabás szerinti fizetését a terme­lésbeli felelősségük és szerepük sze­rint állapítják meg oly módon, hogy magasabb tarifáris fizetést biztosítsanak számukra, mint ami­lyen a vezetésük alatt dolgozó, leg­magasabb díjszabási kategóriába besorolt munkásoké. (2) A mesterek és főmesterek díjszabás szerinti fizetését ágaza­tonként, alágazatonként és tevé­kenységenként differenciálják, a nekik alár­endelt munkások tarifá­ris fizetésével összhangban, az aláb­bi rangsorolás szerint : Ágazat, Rangsorolási alágazat vagy koefficiens tevékenység I. Csoport Gépgyártás Ao és A 1,28 Villamos energia A 1,28 IV. Csoport V. Csoport VI. Csoport VII. Csoport Élelmiszeripar B és C 1,05 Helyiipar B 1,05 Községgazdálkodás A 1,05 Vill. Csoport Kő- és kavicsbányák 1,00 Építőanyagok B 1,00 Községgazdálkodás B 1,00 — Áruforgalom: kereskedelmi és közétkeztetési kisvállalatok. (4) Az összes ágazatok, alágaza­tok és gazdasági tevékenységek be­sorolása a csoportokba a törvény mellékleteiben van feltüntetve. 23. szakasz. — (1). A vállalatok fő műszaki, gazdasági és más kivitele­ző szakszemélyzetének fizetése az á­­gazati csoport szerint rangsorolva a következő: (3) A mesteriskolák végzettjeit, a­­zokat a munkásokat és technikuso­kat, akiket az állami szocialista egységek személyzetének besorolásá­ról és előléptetéséről szóló 12/1971. számú Törvény előírásainak megfe­lelően mesteri funkciókba neveztek ki, az alapszint vagy a fokozat o­­lyan díjszabás szerinti fizetését kapják, amely két osztállyal maga­sabb, mint amennyit mint munká­sok vagy technikusok kaptak. D. A vezető személyzet tarifáris fizetései 25. szakasz. — A vezető személy­zet tarifáris fizetését differenciál­ják mind a funkció, a végzettség, valamint aszerint, hogy milyen ága­zati csoportba tartozik az egység, mind annak szervezési foka szerint a 26. szakasz előírásai értelmében. 26. szakasz. — (1) A gazdasági egységeket, attól függően, hogy mekkorák, milyen komplex tevé­kenységet folytatnak, több szerve­zési fokba sorolják; ezek számát minden egyes ág, alágazat vagy tevékenység viszonylatában a jelen törvény függelékei rögzítik. (2) Az egységek szervezési fokát az alábbi ismérvek szerint állapít­ják meg : — a tevékenység volumene és komplexitása ; — a termelési folyamatok auto­matizálásának és gépesítésének fo­ka ; — a termelés típusa, amit a ter­­­mékek sorozatának nagysága és technikai színvonala fejez ki ; — a gyártás előkészítésének vo­lumene ; — az exportra szánt termelés részaránya ; — a váltásmutató ; — az alegységek szétszórtsága, valamint más sajátos kritériumok. Az említett ismérvek alapján ki­dolgozott és az egységek szervezési fokának meghatározására vonatko­zó normákat a Minisztertanács hagyja jóvá. (3) Az egységeknek szervezési fokokba történő sorolása a (2) be­kezdésben előirányzott normák a­­lapján a következőképpen történik: a) a Minisztertanács által, a fő­vállalatok és vállalatok számára, különleges fokba ; b) a minisztériumok, többi köz­ponti szerv és megyei néptanácsi végrehajtó bizottságok, valamint a București municípiumi néptanács végrehajtó bizottsága által a Mun­kaügyi Minisztérium hozzájárulásá­val a többi fővállalat és egyes, kü­lönleges sajátosságú egységek szá­mára ; c) a minisztériumok, a többi köz­ponti szerv és a megyei néptanácsi végrehajtó bizottságok, illetve a Bu­­curesti municípiumi néptanács végrehajtó bizottsága által a többi, közvetlen alárendeltségükbe vagy a fővállalatok alárendeltségébe tarto­zó vállalatok számára, illetve a fővállalatokhoz tartozó gyárak, üze­mek vagy más hasonló egységek számára. d) az egységek kollektív vezető szervei által a termelési osztályok és műhelyek számára, valamint az illető egységekhez tartozó más ha­sonló alegységek számára. 27. szakasz. — (1) Az egységek vezető funkcióinak — igazgató, fő­mérnök, főkönyvelő és ezekkel e­­gyenlő funkciók — tarifáris fizeté­sét a törvényben kifejezetten külön megjelölt eseteken kívül fix összeg­ben állapítják meg , fizetésekhez hozzászámítanak egy, áganként és tevékenységekként, az egység nagy­ságától és a feladatok komplexitá­sától függő differenciáltan megálla­pított vezetési pótlékot. A pótlék nagyságát a jelen törvény függelé­keiben feltüntetett, jóváhagyott ha­tárokon belül az illető funkció vi­szonylatában minden egyes vezető káder egyéni tulajdonságai szerint a kinevező szerv állapítja meg. A vezetési pótlék nem tartozik hozzá a tarifáris fizetéshez, de beszámí­tandó az átlagfizetésbe. A vállalatok fő vezető funkciói tarifáris alapfizetésének rangsoro­lása a mérnök tarifáris alapfizeté­séhez viszonyítva a következő : A vállalatok vezető funkcióinak sorolása ágazati csoport és szerve­­alapfizetései (tarifáris fizetés, bele­­zési fok szerint a következő: értve a vezetési pótlékot is) rang-­­ (2) Az egységek keretében műkö­dő osztályok és alegységek vezető funkcióinak — szolgálatvezető, ter­melési osztály vezetője, irodafőnök, műhelyfőnök és ezekkel egyenrangú *) a — műszaki vagy gazdasági szolgálatvezető, termelési osztály veze­tője és más egyenrangú funkciók b . műszaki vagy gazdasági iroda vezetője, műhelyfőnök és más egyenrangú funkciók **) A VI. foknál nincsenek ilyen funkciók Ágazati, alágazati vagy Rangsorolási tevékenységi koefficiens csoportok I 1,55 (föld alatt) 1,34 (felszínen) II 1,41 (föld alatt) 1,23 (felszínen) III 1,22 IV 1,16 V 1,11 VI 1,05 VII 1 Ágazatok csoportja Mérnök közgazdász, vegyész, fizikus stb. Technikus egyszerű fő egyszerű fő egyszerű fő egyszerű fő föld alatti 1,56 1,72 — — 1,46 1,96 — — I felszíni 1,34 1,48 1,22 1,34 1,32 1,70 1,14 1,43 II föld alatti 1,41 1,56 — — 1,39 1,79 — — felszíni 1,28 1,41 1,22 1,34 1,26 1,62 1,14 1,43 III 1,22 1,34 1,22 1,34 1,20 1,54 1,14 1,43 IV 1,16 1,28 1,16 1,28 1,14 1,46 1,14 1,43 V 1,10 1,22 1,10 1,22 1,09 1,39 1,09 1,36 VI 1,05 1,16 1,05 1,16 1,05 1,32 1,05 1,30 VII 1 1,10 1 1,10 1 1,27 1 1,24 Középfokú gazdasági funkciók Föld alatti bányák A­­ 1,72 Föld alatti bányák B 1,55 Föld alatti bányák C 1,48 Föld alatti bányák D 1,41 II. Csoport Fémipar A 1,41 Fémipar B 1,35 Fúrás­­ 1,35 Színesfémipar 1,35 III. Csoport Külszíni fejtések A 1,22 Gépgyártás B 1,22 Villamos energia B 1,22 Epítés-szerelés 1,22 Nyomdaipar A 1,22 Kőolajipar A 1,22 Vegyipar A 1,22 Külszíni fejtések B 1,16 Villamos energia C 1,16 Nyomdaipar B 1,16 Üvegipar 1,16 Vegyipar x B 1,16 Kőolajipar B 1,16 Bőrcserzés, gumi-feldolgozás 1,16 Fafeldolgozás A 1,16 Erdőkitermelések , 1,16 Külszíni, fejtések C 1,11 Tűzállóanyagok 1,11 Bőrfeldolgozás 1,11 Textiliák 1,11 Építőanyagok A 1,11 Fafeldolgozás B 1,11 Élelmiszeripar A 1,11 A vállalat foka — Áruforgalom: kereskedelmi,tu- A válalat f°ka­risztikai és közétkeztetési nagy és f­unkció ....... " 77 ~ 171 77 77 , , ... , , Különleges I II III IV V VI komplex reprezentatív egységek,______________________________________________________________ műszaki-anyagi ellátási nagyválla- Igazgató 2120 2,10 2 1,90 1,71 1,55 1,46" Műszaki igazgató 2,10 2 — — — — — v. - , Főmérnök 2 1,90 1,90 1,81 1,62 1,48 1,33 VI. LSOport Kereskedelmi igazgató 2 1,90 1,81 1,71 — — — Könnyűipar: textilipari válla- Főkönyvelő 2 1,90 1,81 1,71 1,55 1,40 1,27 latok, textil-, bőr-, szőrme és gu- Műszaki szolgálat vezetője mikonfekció vállalatok, vagy termelési osztály — Élelmiszeripar, hús- és tejipar vezetője 1,55 1,48 1,40 1,33 1,21 1,11 — K­ vállalatok, bor-, sör- és alkohol- Gazdasági szolgálat készítő­ egységek, mélyhűtő egység vezetője 1,48 1,40 1,33 1,27 1,16 1,05 — gek, fontos konzervgyártó vállala- Műszaki iroda vezetője tok; komplex gépesítésű malom- és vagy műhelyfőnök 1,27 1,27 1,27 1,21 1,16 1,05 — sütőipari vállalatok. Gazdasági iroda vezetője 1,21 1,21 1,21 1,16 1,09 1 — — Helyiipar: fa-, vegyszer-, tex- Mérnök 1 111111 til- és bőripari vállalatok.----------------------------------------------------------------------------------------------­Ágazati csoport Szervezési fok -----------------------------------------------------------------­___ I II III IV V VI VII Különleges 2,34 2,22 2,05 1,94 1,82 1,72 1,62 I 2,21 2,10 1,94 1,82 1,70 1,61 1,51 II 2,08 1,98 1,82 1,70 1,58 1,50 1,41 III 1,97 1,86 1,71 1,59 1,48 1,40 1,33 IV 1,74 1,64 1,50 1,41 1,33 1,26 1,19 V 1,55 1,46 1,34 1,29 1,19 1,14 1,09 VI 1,38 1,30 1,20 1,14 1,09 1,05 1 Ágazati csoport Szervezési fok ------------------------------------------------------------------­____________ *) I II III IV V VI VII Különleges a 1,85 1,78 1,73 1,64 1,56 1,49 1,42 b 1,58 1,53 1,48 1,41 1,34 1,27 1,22 I a 1,75 1,70 1,64 1,56 1,49 1,42 1,35 b 1,58 1,53 1,48 1,41 1,34 1,27 1,22 II a 1,67 1,80 1,56 1,49 1,42 1,35 1,28 b 1,58 1,53 1,48 1,41 1,34 1,27 1,22 III a 1,59 1,54 1,49 1,42 1,35 1,28 1,22 b 1,50 1,46 1,41 1,34 1,27 1,22 1,16 IV a 1,44 1,40 1,35 1,28 1,22 1,17 1,11 b 1,43 1,39 1,34 1,27 1,22 1,16 1,11 V a 1,28 1,25 1,21­­ 1,16 1,11 1,05 1 b 1,30 1,25 1,22 1,16 1,11 1,05 1 ') VI ........................................................................................ (3) A fővállalatok vezető sze­mélyzetének tarifáris fizetése ága­zati csoportok és három szervezési fok (különleges, I. és II.) szerint differenciálódik. E személyzet fize­tése minden ágazati csoport kereté­ben és ugyanazon szervezési fok számára egy fizetési osztállyal na­gyobb a fővállalatok esetében, mint a megfelelő vállalati funkcióké, az I. ágazati csoportbeliek kivételével, amelyeknél a fizetések egyenlők. E. A tisztviselői személyzet tarifáris fizetései 28. szakasz. — A tisztviselői sze­mélyzet tarifáris fizetését egy alap­szinten és — esetenként — négy vagy öt fokozat szerint állapítják meg, a jelen törvény mellékletei­nek megfelelően ; ezek a fizetések funkciók szerint vannak differen­ciálva, a feladatok teljesítéséhez szükséges szakképzettségnek megfe­lelően és — a törvényben előírt ese­tekben — a munkahely fontossá­gától függően is. Ennek a személy­zetnek a tarifáris fizetése rendsze­rint ugyanaz az összes gazdasági egységekben, a törvény mellék­leteiben előírt egyes kivételektől eltekintve. E személyzeti kategória egyes reprezentatív funkcióinak átlagos tarifáris alapszintű fizetését, a kö­vetkezőképpen rangsorolják : F. A karbantartó adminisztratív és az őrszemélyzet tarifáris fizetései 29. szakasz. — A karbantartó ad­minisztratív és az őrizetet ellátó személyzet fizetése funkciók szerint differenciált, a rájuk háruló ha­táskörtől függően, s egy alapszint és 4—5 fokozat szerint állapítják meg azt. E személyzet tarifáris fi­zetése azonos az összes gazdasági egységekben, s ez alól a törvény mellékleteiben előírt olyan esetek képeznek kivételt, amelyekben a fizetések nagyobbak, figyelembe vé­ve a munkahely fontosságát A karbantartó adminisztratív és az őrizetet ellátó személyzet repre­zentatív funkciói és az arány e funkciók tarifáris fizetése között alapszinten a következő : Funkció Arány Őrszemélyzet őrség- és tűzoltó-alakulatvezető 1,33 Őrség- és tűzoltócsoport-vezető 1,18 Kapu-ellenőr 1,18 Őr, kapus, tűzoltó 1 Karbantartó adminisztratív személyzet Ingatlan főgondnok Ingatlan-gondnok Küldönc Takarító személyzet funkciók­i fizetését egy alapszint­tel és 5 fokozattal állapítják meg. E funkciók tarifáris átlagfizetéseit alapszinten ágazati csoportok és szervezési fokok szerint a követke­zőképpen rangsorolják: amely hasonló tevékenységet fejt ki a műszaki, gazdasági és más kivite­lező szakszemélyzettel vagy a tiszt­viselői személyzettel, vagy az admi­nisztratív karbantartó személyzettel, az e személyzetkategóriák javadal­mazását rögzítő szabályzatok szerint állapítják meg. 32. szakasz. — A műszaki, gazda­sági és más kivitelező szakszemély­zet, a vezető személyzet, a tisztvise­lői személyzet, valamint, az admi­nisztratív karbantartó és az őrsze­mélyzet tarifáris fizetését minden ágazatban, alágazatban, gazdasági és társadalmi tevékenységben 41 fi­zetési osztály szerint állapítják meg. Az első fizetési osztály megfelel a minimális fizetésnek a gazdaság vi­szonylatában, a 41. osztály pedig az állami egységekben dolgozó sze­mélyzet maximális tarifáris fizeté­sének. A minden osztály tarifáris fizeté­se és a gazdaság viszonylatában a minimális fizetés közti arányt az alábbi táblázat tünteti fel: A fizetési osztályoknak megfelelő díjszabás szerinti fizetéseket a tör­vény mellékletei rögzítik. 33. szakasz. — (1) A vállalatok­ban és a fővállalatokban dolgozó műszaki, gazdasági és más kivitele­ző szakszemélyzet funkcióinak, ve­zető funkcióknak, a tisztviselői sze­mélyzet, adminisztratív karbantartó személyzet ,­és őrszemélyzet funkciói­nak jegyzékét, valamint a fizetési osztályokat és a vezetési javadalma­zásokat a törvény mellékletei írják elő. (2) Azoknak az alkalmazottak­nak, akik e személyzet tagjai és akik végzettségi szempontból nem tesznek eleget a végzettségre és a szolgálati időre vonatkozó mutató követelményeinek, de akik az ér­vényben levő szabályozások alap­ján tisztségükben maradtak — azo­kon az eseteken kívül, amikor a törvény másként rendelkezik —, 1—3 fizetési osztállyal alacsonyabb szinten állapítják meg a tarifáris fizetését, mint amit az illető tiszt­ség számára a jegyzék előír. (3) A minisztériumok, a többi központi szervek és a megyei nép­tanácsi végrehajtó bizottságok és a Bucuresti municípiumi néptanács végrehajtó bizottsága, a Munkaügyi Minisztérium jóváhagyásával, az ál­taluk koordinált egységekben al­kalmazott tisztségjegyzékre felve­hetnek olyan más ágazatok vagy tevékenységi területek számára elő­írt tisztségeket is, amelyek szüksé­geseknek bizonyulnak. H. A fizetésfolyósítási feltételek 34. szakasz. — (1) A vállalatok, más gazdasági egységek vagy in­tézmények mindegyik alkalmazott­ja számára, a munkahelyen betöl­tött szerepének vagy a rábízott tisztségnek megfelelően, pontos fel­adatokat kell megállapítani, ame­lyek teljesítése kötelező. A tarifá­ris fizetés egészének — és az eset­től függően a vezetői pótléknak — a folyósítása az összes feladatoknak mind az egység tervéből vagy a munkahely tervéből fakadóaknak, mind pedig az egyéni munkafel­adatoknak a teljesítésétől függ. A feladatok nem teljes mértékben történő teljesítése, a fizetés csök­kenését vonja maga után. (2) Az egység vagy a munkahely tervfeladatainak nem teljes mér­tékben történő teljesítése esetén alkalmazott fizetéscsökkentés a fe­­­dolgozott időért járó tarifáris fize­tésnek, és esetenként a vezetői pót­léknak legfeljebb 20 százalékát te­szi ki. A lemaradás behozása esetén azok az összegek, amelyekkel a fi­zetést csökkentették, 70—100 száza­lékos arányban visszafizethetők az elmaradt feladatok következmé­nyeitől és az elmaradás behozá­sának időtartamától függően. (3) Az egyéni munkafeladatok nem maradéktalan teljesítése ese­tén alkalmazott csökkentés elér­heti a tarifáris fizetésnek, és az esettől függően a vezetői pótléknak az egyharmadát. Az egyéni munka­feladatok nem maradéktalan telje­sítéséért alkalmazott csökkentések­nek megfelelő összegek nem fize­tendők vissza.­­ (4) Az egységek tervéből fakadó feladatoknak, valamint az egyéni munkafeladatoknak a nem teljesíté­se nyomán alkalmazott csökkenté­sek nem haladhatják meg a tarifá­ris fizetés egyharmadát és — az esettől függően — a vezetői pót­lék egyharmadát. 35. szakasz. — (1) Az akkordban fizetett személyzet fizetését a munkanormák teljesítésével arány­ban állapítják meg. (2) A rezsiben fizetett személy­zet tarifáris fizetését a terv meg­valósításában ráháruló feladatok, akár az egész egységre vagy ennek alegységeire, akár csoportokra vagy személyekre megállapított feladatok maradéktalan teljesítésétől függően folyósítják, figyelembe véve mind­egyik alkalmazott szerepét és fe­lelősségét e feladatok teljesítésé­ben. 36. szakasz. — (1) A fő tevékeny­ségi területek rezsiben fizetett mun­kásainak tarifáris fizetését a nyers­anyag- és segédanyagfogyasztási normák betartásával előállítandó termékek mennyiségére és minősé­gére vonatkozóan egyénileg, a cso­portok, a gyártási vonalak, a mes­ter részlege, a műhelyek vagy a termelési osztályok számára meg­állapított konkrét munkafeladatok teljesítésének arányában folyósít­ják. (2) A kiegészítő tevékenységi te­rületeken dolgozó munkások tarifá­ris fizetését, akárcsak a fő tevé­kenységi területeken dolgozó mun­kásokét, a munka sajátossága sze­rint egyénekre vagy a kollektívára vonatkozóan megállapított munka­feladatok maradéktalan teljesítésé­től függően folyósítják. Ezeknek a­­ munkásoknak a feladatai vagy egy bizonyos munkamennyiség el­végzésében, vagy abban állnak, hogy biztosítják a megfelelő körül­ményeket egy fő tevékenységi terü­leten dolgozó munkacsoport, egy műhely, egy osztály vagy az egész vállalat számára. 37. szakasz. — (1) A gazdasági egységek vezető tisztségbe besorolt személyzetének tarifáris fizetését a tevékenység sajátosságának megfe­lelően két vagy négy olyan terv­mutató vagy -feladat teljesítésé­től függően folyósítják, amelyben szintetikusan tükröződik az egység munkája. Azokban az egységekben, ame­lyeknek exportfeladataik vagy nem­zetközi szolgáltatásokból származó bevételezési feladataik vannak a fizetések folyósítását befolyásoló mutatók egyike ezeknek­­a felada­toknak a teljesítésével függ össze. (2) A műszaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzetnek, vala­mint a fő vagy kiegészítő tevékeny­séghez tartozó termelési osztályok, műhelyek vagy más alegységek ve­zető személyzetének a tarifáris fi­zetése az illető alegység szintjén vagy ahol erre nincs lehetőség, a vállalat szintjén megállapított ket­tőtől négyig terjedő tervmutató tel­jesítésétől függ. (3) A funkcionális osztályok mű­szaki, gazdasági és más kivitelező szakszemélyzetének és vezető sze­mélyzetének tarifáris fizetése olyan, az egység vezetősége számára meg­állapított vagy más tervmutatók ,­vagy -feladatok teljesítésétől függ, amelyekre módjukban van minél nagyobb befolyást gyakorolni. (4) A tisztviselő személyzetnek, valamint­ az összes területek admi­nisztratív karbantartó és őrszemély­zetének tarifáris fizetését az egyé­ni munkafeladatok teljesítésének arányában folyósítják. 38. szakasz. — (1) Az előirányzott mutatók vagy feladatok nem telje­sítése esetén a tarifáris fizetés a gazdasági egységekben a következő­képpen csökken: — munkásoknál a feladatok nem teljesítésének minden egy százalé­ka egy százalékkal; — az egységek vezető személyze­ténél az összes kijelölt mutatók nem teljesítésének minden egy szá­zaléka után négy százalékig terje­dő arányban. (2) Amikor az egész fizetés folyó­sítása olyan mutatók vagy felada­tok teljesítésétől függ, amelyek nem mérhetőek, az egyéni csök­kentést az egység kollektív vezető szerve határozza meg, figyelembe véve az alkalmazott feladatok ha­tását az egység tevékenységére, va­lamint az illetők, tisztségüknek megfelelő, felelősségét. Az egysé­gek vezető személyzete számára ilyen esetekben a közvetlenül fe­lettes szerv határozza meg a­­ tari­­fáris fizetés csökkentését. Az (1) bekezdés határai közötti csökkentési kvótákat személyzeti kategóriák szerint a törvény mel­lékletei írják elő. 39. szakasz. — Olyan tervmuta­tók , vagy -feladatok esetében, ame­lyeknek realizálását egy hónapnál hosszabb időre irányozzák elő, a díjszabás szerinti fizetés 10—20 százaléka levonható, s ezt az idő­szak elteltével visszatérítik, a terv­­mutatók vagy -feladatok teljesítési fokának arányában. 40. szakasz. — (1) Abban az eset­ben, ha a tervfeladatok vagy-mu­­tatók nem teljesítése az egység­től független okok miatt történt, a fővállalatok — az alárendelt egy­ségekre és a hozzátartozó egysé­gekre vonatkozóan —, a miniszté­rium, a központi szerv, a megyei néptanács vagy a București muni­cípiumi néptanács végrehajtó bi­zottsága — a közvetlenül aláren­delt egységekre és a fővállalatokra vonatkozóan — felhatalmazhatják­ az egység vezetőségét, hogy hagy­ja jóvá a fizetéslevonások csökken­tését ezen egységek­­ személyzete számára és intézkedjék az aláren­delt egységek vezető káderei fize­téslevonásának csökkentéséről. (2) Az előző bekezdés értelmében független okoknak tekintik a kö­vetkezőket : — ha nem kapják meg a szer­ződésekben megállapított határ­időkben az importból származó nyersanyagokat vagy segédanyago­kat, alkatrészcsoportokat stb . — ha nem kapják meg a mező­­gazdasági növényi és állati nyers­anyagokat annak következtében, hogy a szocialista szektorhoz tar­tozó egységek nem teljesítették szállítási feladataikat a tervben előirányzott mennyiségben, összeté­telben és minőségben, s ha ezt igazolja a Mezőgazdasági, Élelmi­­szeripari és Vízügyi Vezérigazgató­ság, amely a szerződéskötő egysé­geket koordinálja. Ilyen esetekben az egységeknek, idejében ismervén a beszerzési, lehetőségeket, köteles­ségük intézkedéseket tenni a sze­mélyzet megfelelő méretezésére ; — az energiaellátás nagyobb szü­netelése ; — egyes új termelőkapacitások üzembe nem helyezése a szerző­déses határidőben, az építő hibájá­ból ; — természeti csapások ; — az export értéktervének nem teljesítése annak következtében, hogy nem bocsátották idejében ren­delkezésre a külföldi partner szál­lítási eszközeit vagy a külföldi partner nem fizette ki idejében a leszállított árukat; — ha csökkentik a termelési, a leszállítási, az állami alapba való befizetési, a szerződéskötési-felvá­sárlási, eladási, beszerzési és átvé­teli feladatokat egyes szabályozó rendelkezések következtében, a terv­feladatok megfelelő módosítása nél­kül ; — ha csökkentik az export- vagy importfeladatokat a felettes szer­vek jóváhagyása nyomán, a terv­feladatok megfelelő módosítása nél­kül ;­­ ha módosítanak egyes export­vagy importfeladatokat a külpiac helyzete nyomán az illető időszak­ban, azzal a feltétellel, hogy ezek a módosítások a nemzetgazdaság elő­nyére történjenek, s ezt esetenként igazolja a Külkereskedelmi Minisz­térium és az Állami Tervbizottság. Az egyes ágazatok számára sajá­tos más független okokat a törvény mellékletei rögzítik. 41. szakasz. — Az állami költség­­vetésből finanszírozott intézmények műszaki, gazdasági és más kivitele­ző szakszemélyzete és vezető sze­mélyzete számára, a funkciótól függetlenül, a fizetéseket teljes egészében folyósítják a ledolgozott időnek megfelelően, az állami terv­ből, más szabályozó rendelkezések­ből, az illető egységek munkatervei­ből, valamint a szervezési és mű­ködési szabályzatokból fakadó egyé­ni vagy kollektív feladatok teljes megvalósításakor. Azokban az osz­tályokban, amelyek az állami terv­ben előírt egyes mutatók teljesíté­séért felelnek, a fizetések folyósítá­sa e mutatók teljesítési fokától is függ. 42. szakasz. — A 34—41. szakasz elő­írásainak és a jelen törvény megfe­lelő mellékletének végrehajtására vonatkozó szabályokat a Miniszter­­tanács bocsátja ki. 43. szakasz. — A jelen törvény és a többi szabályozások előírásai a­­lapján az egységek kollektív vezető szervei, a szakszervezeti bizottsá­gokkal egyetértésben szabályzato­kat dolgoznak ki a tarifáris fizeté­seknek a feladatok teljesítése ará­nyában történő folyósítására. Ezeket a szabályzatokat a közvetlenül fe­lettes szerv hagyja jóvá és tudo­mására hozzák az egész személy­zetnek. I. A prémiumrendszer 44. szakasz. — Azoknak az erő­feszítéseknek az ösztönzésére, ame­lyeknek célja növelni a munka ha­­­tékonyságát az összes tevékenységi területeken,, az állami egységek sze­mélyzetének évi prémiumok adha­tók, gratifikációk formájában, a szóban forgó évben elért együttes eredményekért, valamint prémiu­mok az év folyamán a kifejtett te­vékenységben elért különleges e­­redményekért. 45. szakasz. — (1) A gazdasági egységekben az évi prémiumokat a realizált nyereségből adják. (2) A prémiumalapot a minden egységben megvalósított évi nyere­ség egy bizonyos hányadából hozzák létre. A minisztériumok, a többi köz­ponti szervek, a megyei néptanácsok és a Bucuresti municípiumi néptanács viszonylatában a nyereségből szár­mazó prémiumalap létrehozási há­nyadát évente hagyja jóvá a Mi­nisztertanács olyképpen, hogy az egész gazdaság viszonylatában a prémiumalap legfeljebb 3 százalé­kát képviselje a tervezett nyere­ségeknek, s biztosítva legyen a megfelelő arány a prémiumalap, a béralap és a nyereség volumene között. A minisztériumok, a többi központi szervek, a megyei népta­nácsi végrehajtó bizottságok és a Bucuresti municípiumi néptanács végrehajtó bizottsága viszonylatá­ban megállapított hányadokat az említettek felosztják az alárendelt egységek között annak a módszer­­technikának megfelelően, amelyet a Munkaügyi Minisztérium dolgo­zott ki az Állami Tervbizottsággal és a Pénzügyminisztériummal e­­gyütt. 46. szakasz. — Ha túlszárnyal­ják, vagy ha nem realizálják a ter­vezett jövedelmet, a megvalósított nyereség után megállapított hányad alkalmazása révén járó prémium­alap esetenként egy-egy százalék­kal növekszik vagy csökken a túl­szárnyalás vagy a nem teljesítés minden egyes százalékáért. 47. szakasz. — A 45. és 46. sza­kasz előírásai értelmében létesített prémiumalapot teljes egészében fo­lyósítják, azzal a feltétellel, hogy minden egység teljesíti a ráháruló feladatokat és a tevékenységét jel­lemző többi mutatók közül 2—4-et. Ezeknek a mutatóknak a nem tel­jesítése esetén a prémiumalap egy­­egy százalékkal csökken minden nem teljesített mutató után. Ha e mutatók egyikét nem teljesítik, a­ prémiumalap nem csökkenthető több mint 15 százalékkal 48. szakasz.­­ Az évi egyenleg szerinti állami szubvencióval terv­­szerűsít­ett gazdasági egységeknél, a nyereség nélkül tervszerűsített gaz­daság egységeknél és azoknál, ahol a tervszerűsített nyereség nem fe­dezi a prémiumalapot az egész mi­nisztérium vagy központi szerv vi­szonylatában jóváhagyott létrehozá­si kvótának megfelelően, valamint egyes produktív jellegű költségveté­si egységeknél, a prémiumalapot ! (Folytatása a 4. oldalon) 1,23 1,13 1,04 1 egyszerű fő Gyors- és gépíró 1,0 1,19 Beszerző 1,0 1,18 Gépíró, tisztviselő, 1,0 1,14 Irattáros, iktató 1,0 1,13 Oszt. Arány Oszt. Arány Oszt. Arány 1 1 15 1,85 29 3,70 2 1,04 16 1,95 30 3,90 3 1,09 17 2,05 31 4,05 4 1,13 18 2,15 32 4,25 5 1,18 19 2,26 33 4,50 6 1,23 20 2,38 34 4,75 7 1,29 21 2,50 35 5,00 8 1,34 22 2,63 36 5,25 9 1,40 23 2,75 37 5,50 10 1,46 24 2,88 38 5,75 11 1,53 25 3,03 39 6,05 12 1,60 26 3,20 40 6,40 13 1,68 27 3,35 41 6,70 14 1,76 28 3,50 G. A C­F alfejezetek közös előírásai 30. szakasz. — (1) A személyzet gradációk szerinti előléptetése az állami szocialista egységek személy­zetének besorolásáról és előlépte­téséről szóló 12/1971. számú törvény előírásai szerint történik. Egy év során minden egység keretében a gradációk szerint besorolt személy­zet legfeljebb 30 százaléka léptet­hető elő gradációkba. Az egyik gradációból másikba va­ló előléptetéshez szükséges minimá­lis szolgálati idő csökkentése nem lépheti túl az 1/3-at. Ugyanakkor az állami szocialista egységek sze­mélyzetének besorolásáról és elő­léptetéséről szóló 12/1971. számú törvény előírásai értelmében az ugyanazon funkció utolsó gradáció­­jáig való előléptetéshez szükséges minimális szolgálati idő teljes csök­kentése nem lépheti túl az 1/5-öt. (2) A gradációk szerinti tarifáris fizetések megállapításának szabá­lyait a törvény mellékletei írják elő. 31. szakasz: — Annak az operatív személyzetnek a tarifáris fizetését. ELŐRE 3. oldal

Next