Előre, 1972. november (26. évfolyam, 7771-7796. szám)
1972-11-28 / 7794. szám
ELŐRE 2. oldal SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT LABDARÚGÓ A-OSZTÁLY A KILENCEDIK ÉLLOVAS Havazás, hideg és mélytalajú pályák, télbe fordult időjárás fogadta vasárnap a labdarúgás híveinek népes táborát, akik dacolva minden akadállyal, helyet foglaltak a behavazott lelátókon. A kedvezőtlen idő ellenére mind a nyolc mérkőzés végig érdekes, izgalmas küzdelmet hozott, időnként színvonalas játékot is láthatott a közönség. Aradon az UTA nem bírt a Steaua védelmével, Hajdú, a katonacsapat kapusa nagy formában védett, Brosovszki kihagyott egy büntetőt, s így nem született gól a találkozón. A 13. forduló után egyébként új éllovassal gazdagodtunk: a fővárosban győztes Dinamo került a ranglista élére. Sorrendben kilencediknek ... A forduló meglepetését a Bacaui SC szolgáltatta, Brassóban nyert a Steagul rosu ellen. Rendkívül izgalmasan alakult a Resicai CSM—Craiovai Universitatea összecsapás. A resicaiak a 49. percben már 2:0-ra vezettek, azután viszont túl biztosra vették sikerüket, s ez megbosszulta magát: a diákok kétszer is meglepték a hazaiak védelmét, s Reinhardt edző fiainak végül meg kellett elégedniük a döntetlennel. Pedig nagy alkalmat szalasztottak el. Ha megnyerik a mérkőzést, elkerülhettek volna az utolsó előtti helyről. A Rapid újabb győzelmével immár végleg feltornászta magát a középmezőnybe, s ugyancsak megerősítette pozícióját a Jiul, a Kolozsvári CFR, amely szerdán játssza le elmaradt mérkőzését a Bacaui SC csapatával. A forduló krónikájához tartozik a rengeteg fegyelmezetlenség. Három játékos (Dumitrache, Cretu és Multescu) a kiállítás sorsára jutott, nyolc játékos és a kolozsvári diákcsapat sárga cédulát kapott. Ilyen esetre rég nem volt példa az A-osztály történetében. Ráadásul a játékvezetők sem álltak a helyzet magaslatán. Lassan kezd tűrhetetlenné válni az a magatartás, ahogy egyes játékvezetők ítélkeznek. Olyan helyzetekben, ahol szándékosságról szó sem lehet, a legszigorúbb ítéleteket hozzák. Ideje volna, hogy a labdarúgó szövetség, a játékvezetők testülete minél erélyesebben lépjen fel ezekkel szemben, mert, mi tagadás, a legtöbbször ők idézik elő a botrányokat is. A TAVALY KÖDBEN, AZ úgy látszik, a Rapid — AS Ar- Imata mérkőzéseknek lassan külön történetük alakul ki. Emlékezzünk csak vissza, tavaly a találkozót december utolsó harmadában, nagy ködben játszották le a Republicii stadionban, a győzelmet a Rapid szerezte meg — a játékvezető jóvoltából — a 93. percben. Vasárnap nem volt köd, helyette viszont puha hószőnyeg tette lehetetlenné színvonalas játék kibontakozását. De nem hiányzott a játékvezetői tévedés sem (bár ez csak a számszerű eredményt befolyásolta ez alkalommal). Havaseső puhította fel, majd hó takarta a pályát, amikor 90 perces útjára indult a labda. Az első percekben a marosvásárhelyiek alkalmazkodtak jobban a mély talajhoz, ők voltak azok, akik megszerezhették volna a vezetést. A 2. percben azonban Fazekas „nem akart“ csúnya gólt lőni, s így kihagyta az óriási helyzetet! A Rapid csak lassan jött fel, aminek oka mindenek előtt az volt, hogy adogatásos játékra rendezkedett be, amit eleve csődre ítélt a havas pálya. A szép számú közönség már-már döntetlent „látott“ amikor Petreanu az egyetlen valamire való megoldást megtalálta: cselezgetések helyett kényelmetlen helyzetből is vállalkozott a lövésre, s a labda a bal felső sarok közelében a hálóba vágódott. Arra számítottunk, hogy a marosvásárhelyi csapat megpróbál kiegyenlíteni, hisz a csúszós pályán hosszú átadásokkal könnyen meg lehetett volna közelíteni az ellenfél kapuját. Ilyesminek azonban még a szándékát is nehéz volt felfedezni, az AS Armata továbbra is saját térfelén adogatta a labdát, előretolt csatárai pedig (főleg Muresan) inkább a rádióbemondó szerepére vállalkoztak, egymás között, az ellenféllel, a játékvezetővel osztották a semmit. Fordulás után a Rapidnak csak pillanatokra volt szüksége, hogy kettőre növelje góljainak számát. Dumitriu I. pazarul szöktette Nea- IDÉN HOBAN Cot, a vásárhelyi védelem lesz reklamált (nem volt!), a Rapid középcsatára pedig angol hidegvérrel lőtte meg „csúnya“ gólját. A találkozó talán nem fejeződik be itt, ha a katonacsapat nem hagy ki újabb ordító helyzetet De mivel kihagyta, már csak a percek múlását vártuk. A harmadik gól (teljes mértékben Anderkó Ottó játékvezető „érdeme“) már csak a büntetőrúgás izgalmaival tudott megajándékozni bennünket. A találkozó után az AS Armata öltözőjében érthető levertség uralkodott. Néhányan Bölöni letiltásával és hiányával magyarázták a vereséget, Nagy Miklós, a csapatkapitány azonban sportszerűen bevallotta: az együttes nem készült fel kellőképpen az őszi idényre, önteltség vert tanyát a csapatban, s ez a magyarázata nemcsak a 0:3- nak, de a marosvásárhelyi fiúk eddigi gyenge szereplésének is. Gyarmath János EPILÓGUS TÖBB SZEREPLŐVEL A DINAMOKOLOZSVÁRI „U" MÉRKŐZÉS 88. percében éles játékvezetői sípszó hasított a levegőbe. C. Ghita élénken hadonászott, a kezével, igyekezett rendet teremteni a pályán. — Jó lenne tudni, mi történik ott — mondta Angelo Niculescu szövetségi edző. — Erről a jelenetről pontos, részletes jelentést kell készítenem. Még kiállítás lesz a dologból. .. Alig fejezte be, és a kolozsvári Cretu, majd Dumitrache ballagott le a pályáról. Kiállították őket. Mi is történt tulajdonképpen? A JÁTÉKVEZETŐI ÖLTÖZŐBEN nagy a sürgés-forgás, zsúfoltság. Újságírók, a két csapat edzői, szövetségi kiküldött, várja a játékvezető magyarázatát. C. Ghita (ideges, ingerült hangon) — Nem emlékszem pontosan kinek a hibájából, de szabálytalanság történt az Universitatea kapuja előtt. Azonnal fújtam, büntetőt ítéltem a kolozsváriak ellen. A játék állt, amikor Dumitrache belefejelt Cretu arcába, aki azonnal „visszafizetett.“ Mindkét játékost habozás nélkül kiállítottam. Egy újságíró kollega: — Most jöttem a Dinamo öltözőjéből, és Dumitrache azt állítja, hogy ön többször szidalmazta őt. Egy hang 3 A játékvezetők túl szigorúak Dumitracheval szemben Nem tud formába lendülni, mert sűrűn kiállítják, felfüggesztik a játékjogát. C. G: Önöknek fogalmuk sincs, mert a tribünről nem láthatják, hallhatják, mit művel, mit mond Dumitrache a pályán. Annyira ideges játék közben, hogy az az érzésem, sokszor nem is tudja mit cselekszik. .. Ha azt állítja, hogy én összeszidtam, többé nem veszek sípot a szájamba... Stefan Onisie (az „U“ edzője) : Kérem, emlékezzék vissza a Dinamo egyenlítő góljára. Nem gondolja, hogy leshelyzetből született? C. G. : A mérkőzés befejeződött Ne vitassuk az eredményt. A gól előtt Doru Popescu nem volt lesthelyzetben. A KOLOZSVÁRI LABDARÚGÓK lehangoltan öltöznek, Onisie halkan, de nagyon határozottan leckézteti Cretut. .. Higgye el mester, nem ütöttem, nem rúgtam meg Dumitrachét. Közbeszóltam , is Akkor miért állították ki? Lóé (felsebbzett ajkát mutatja) ! Dumitrache nem bántotta Gretyt, a Dinamó játékosa az én arcomba fejelt bele, csak elkaptam a fejemet és így nem találta telibe. Ilyen magáról megfeledkezett játékost még nem láttam pályafutásom alatt... Én nem csináltam neki semmit. Crețu : Láttam, Soó meg Dumitrache valamiért összeakaszkodott. Odarohantam, hogy akadályozzam meg a verekedést. Mikor Dumitrache elé értem, a játékvezető, bizonyára jószándékkal, el akart tolni ellenfelem elől, de megbillentem, és így szándékom nélkül összeütköztem a Dinamo játékosával, aki azonnal „törlesztett“. Még egyszer mondom : nem akartam megütni Dumitrachét, csak barátom védelmére siettem. Igazságtalanul állítottak ki. Salamon : Dumitrache sokszor nem tudja, mit csinál a pályán, többször hallottam, amint szidalmazta a játékvezetőt. A FOLYOSÓN találkozom újra Stefan Onisiéval idegesen sétál le-fel. Nincs szüksége gyufára, mikor újabb cigarettát vesz a szájába. — Bosszant a vereség! Nem azért, mert mi vezettünk, hanem azért, mert úgy érzem, játékvezetői tévedések fosztottak meg bennünket a pontoktól, vagy legalábbis a ponttól. A Dinamo első gólja lesből esett, a második előtt a fővárosiak szabálytalankodtak, de a játékvezető sípja néma maradt. A mérkőzés végefelé Cheran kézzel ütötte ki a labdát a gólvonalról. Ghita két évvel ezelőtt bíráskodott egyik mérkőzésünkön, de akkor is hasonlóan gyengén. A JÁTÉKOS KIJÁRÓBAN Dumitrachét nehéz „elrabolni“ fiatal rajongói közül. — Határozottan állítom, hogy a játékvezető többször szidalmazott mérkőzés közben. Miután Soó elakasztott, felelősségre akartam vonni őt, de Ghita ellökött, mire mégjobban felmérgelődtem, ekkor jött oda Cretu, nem tudtam mit akar, megütöttem. — Cretut? — Igen őt. Anca-t majdnem a Dinamo pálya kijáratánál érem utól. Néhány percig gondolkozik, majd nyugodtan válaszol kérdésemre. — Jól emlékszem mi történt. Soó hátulról, meggondolatlanul „elkaszálta“ Dumitrachét, aki felugrott a földről és fejével Soó arcába ütött. Cretu meg akarta akadályozni a további verekedést, de Dumitrache őt is megütötte. ★ Ezt mondták a Dinamo-Kolozsvári ,,A“ mérkőzés kínos végjátékának főszereplői. Az újságíró csak enynyit fűzhet szavaikhoz : a huliganizmusnak nincsen helye labdarúgó pályáinkon sem. Szekeres Lajos Eredmények: Resicai CSM—Craiova „U“ 2—2 (1—0); Rapid—AS Armata 3—0 (1—0); Steagul rosu—Bacaul SC 0— 1 (0—0); Dinamo—Kolozsvári „U“ 3—1 (0—1); Petrolul—Sportul studentesc 3—0 (2—0); Jiul—Farul 1— 0 (0—0); CFR—FC Argeș 1—0 (0—0); UTA—Steaua 0—0. A bajnokság állása: A következő forduló műsora : Kolozsvári „U"—Steagul ro?u; Steaua—Petrolul; Farul—Resicai CSM; Sportul studentesc—CFR; Craiovai „U"—UTA; FC Arges— Rapid; AS Armata—Jiul; Bacaul SC—Dinamo; Dinamo 13 7 3 3 20—13 17 Steaua 13 6 4 3 23—11 16 Petrolul 13 6 4 3 11— 8 16 Jiul 13 7 2 4 19—18 16 Craiovai „U“ 13 4 6 3 21—18 14 CFR 12 6 2 4 12—10 14 Bacaul SC 12 6 2 4 15—14 14 Steagul ro?u 13 5 3 5 15— 7 13 Rapid 13 4 5 4 12— 8 13 UTA 13 4 5 4 16—15 13 Farul 13 5 2 6 8—13 12 FC Arge? 13 4 3 6 19—16 11 AS Armata 13 5 1 7 19—24 11 Kolozsvári „U” 13 4 2 7 12—25 10 Resicai CSM 13 2 5 6 11—19 9 Sp. studenjesc 13 2 3 8 12—26 7 Pronosport UTA—Steaua x Dinamo—Kolozsvári „U“ 1 CFR—FC Arge? 1 Jiul—Farul 1 Resicai CSM—Craiovai „U“ x Steagul ro?u—Bacaul SC 2 Atalanta—Lazio x Inter—Torino 1 Juventus—Cagliari 1 Lanerossi—Sampdoria x Palermo—Napoli 1 Roma—Milan x Ternana—Verona 1 ROMÁNIA—FRANCIAORSZÁG 6:15 Hiába volt a nagy fogadkozás, a nagy akarás, rögbi válogatottunknak nem sikerült győznie a franciák ellen, újabb 15:6 arányú vereséget szenvedett hagyományos ellenfelétől, amely tulajdonképpen ezzel kezdte idei nemzetközi szereplését. A vereség ellenére nem igen érheti szemrehányás a játékosokat, mindent megtettek a győzelemért. Végig lelkesen küzdöttek, nem ismertek elvesztett labdát, ám több körülmény is a franciáknak kedvezett. A nehéz pálya, az éles szél, és a hideg mindkét együttes tagjait próbára tette, ellenfelünk azonban hatásosabb taktikával és — nem győzzük hangsúlyozni — gazdagabb nemzetközi tapasztalattal rendelkezett, könnyebben alkalmazkodott az időjáráshoz, a pályához, aminek következtében már az első félidőben 15:0-rás vezetésre tett szert, amelyet aztán végig sikerült megőriznie. Rögbizőink játéka a két héttel ezelőtti NSZK ellen mutatott teljesítménynél lényegesen jobb volt. Körültekintőbben szervezték meg a támadásokat, a két újonc szervesen illeszkedett be a többiek játékába. Főleg szünet után voltak gördülékenyebbek az akciók, ha a skót játékvezető egyforma szigorúsággal ítéli meg mindkét oldalon a helyzeteket, nem lett volna meglepetés a RÖGBI döntetlen, amit, véleményünk szerint, megérdemeltek volna a játékosok. Persze, ezúttal is kiütközött a két edző kezdő munkája, tapasztalatlansága, játék közben, a szünetben kevés tanácsot adtak. Ehhez társult még a játékosok rutinhiánya, ami végső soron döntőnek bizonyult ezen az összecsapáson. — A nehéz pálya miatt — mondotta a találkozó után Th. Rădulescu, válogatottunk főedzője — nehezen tudtunk helytállni a franciákkal szemben. Sajnos, a játékvezető is inkább bennünket sújtott ítéletével. A francia csapatból Esteve és Cester tetszett. Lengyel Sándor ÖT ÉV UTÁN ISMÉT ITTHON A KÁRPÁTOK KUPA Az 1972-es esztendő egyik legrangosabb nemzetközi női kézilabda tornája fejeződött be vasárnap este a sași-i Sportpalotában: a 13. Kárpátok Kupával díjazott vetélkedő, amelyen a világ legjobb csapatai vettek részt. Mind érdekesség, mind pedig színvonal szempontjából az idei küzdelemsorozat az előző évek felett áll, még akkor is, ha egyes mérkőzések kemény, helyenként férfias összecsapásokat eredményeztek. A torna végén teljes volt az öröm játékosaink, szakvezetőink és a lelkes iadi-i szurkolótábor körében, hiszen hazánk válogatottja szerezte meg az első helyet, megszakítva a világbajnok NDK együttesének sikersorozatát, és így öt év után ismét itthon maradt az értékes trófea. A sikerért dicséret illeti játékosainkat, valamint a Gabriel Zugravescu, Simion Pompiliu edzőpárt egyaránt. Egy évvel a jugoszláviai VB előtt elég biztató ez a siker. Ugyanakkor azonban nem feledkezhetünk meg a csapat hiányosságairól sem, amelyek még fékezik lányainkat, hogy minden találkozón egyenletes teljesítményt nyújtsanak. Gondolunk itt elsősorban a védekezésbeli elég sok felesleges szabálytalanságra, valamint az átlövés és beállós játékosok gyakori formaingadozásaira. Most pedig röviden az utolsó két fordulóról. A torna negyedik napján Románia csapata nem tudott alkalmazkodni a szovjet együttes játékstílusához és meglepetésre egygólos vereséget szenvedett. Ez az eredmény — mivel a jugoszlávok az utolsó percben szerzett góllal ugyancsak nyertek az NDK ellen — nyílttá tette az első hely kérdését, amelyre három válogatott is — Eredmények: Magyarország — Románia utánpótlás 22:8 (12:4), NDK — Jugoszlávia 11:12 (4:6); Románia — Szovjetunió 8:9 (4:3); Szovjetunió — Románia utánpótlás 9:5 (4:5); Jugoszlávia — Magyarország 14:11 (7:9); Románia — NDK 13:11 (8:7). Románia, Jugoszlávia és a Szovjetunió — pályázott. Ilyen körülmények között került sor az utolsó fordulóra. A nyitányon hazánk utánpótlás gárdája az első 25 percben mintha megtáltosodott volna, 5:4-es előnnyel zárta KÉZILABDA a félidőt a Szovjetunió ellen. Végül azonban kiütközött a nagyobb játéktapasztalat és így a meglepetés elmaradt. A továbbiakban, mivel Jugoszlávia legyőzte Magyarországot — bár a szünetben a magyarok vezettek 9:7-re — hazánk képviselőinek az NDK ellen feltétlen győzniük kellett ahhoz, hogy az élen végezzenek. A játék egyáltalán nem indult számunkra kedvezően: alig 2 perc után a világbajnokok vezettek 3:0-ra, sőt a 6. percben már 5:1-re. Ez hidegzuhanyként hatott csapatunkra, lányaink azonban hamar talpra álltak a fő érdeme Ionescu kapuvédőnek, valamint Arghirnak és Popanak volt — a 14. percben egyenlítettek, majd átvették a vezetést, és végig megtartották, igaz, a továbbiakban is voltak a találkozónak számunkra nehezebb percei. Radványi Pál OLIMPIA UTÁN ŐRSÉGVÁLTÁS ELŐTT (Folytatás az 1. oldalról) is kialakíthatnánk a montreáli keretet. Minden reményünk megvan erre, hiszen a fiatalokkal már eddig szép eredményeket értünk el. Párbajtőrben például a VB-n elért ötödik, müncheni negyedik helyünk még véletlennek tűnt, a további helyezések azonban (Szabónak Palermóban szerzett harmadik helye, egy második hely a hagyományos négyes tornán) minőségi ugrásról beszélnek. A fiatalok előretörése felvet bizonyos nemzedéki problémákat Hogyan viszonyulnak az idősebbek a fiatalabb nemzedék törekvéseihez? Egészséges versengés folyik közöttük, vagy létezik egy adott fokú tartózkodás a nagyok részéről? — Gáncsoskodásról nincs szó, de a versengés ténye fennáll s ez természetes is. Szakszövetségünk bürója egyébként több fontos döntést hozott, amelyek között a leglényegesebb, hogy kihagytuk a válogatott keretből az idősebb sportolókat, akik ugyan elérhetnek még jó eredményeket, de megálltak a fejlődésben, válogatottságuk fékezné a fiatalok fejlődését, így női tőrben lemondtunk Szabó-Orbán Olga szolgálatairól, aki hosszú időn keresztül oly sok dicsőséget szerzett a román vívásnak. Nehéz volt megválnunk tőle, de törvényszerű. Még egy-két, sőt három évig talán helye volna a legjobbak között, de alig valószínű, hogy Montreálra tartani tudná mostani formáját. Hasonló a helyzet Maria Vicollal, valamint a férfi tőrcsapattal, ahol ugyancsak radikális fiatalítást végeztünk. A régi csapatból csak Mihai Tiu maradt. A kardcsapatból Vintila, Nicolae és Culcea maradt ki, a többiek, Irimiciuc, Popescu és Nilca 23—24 évesek, Montreálra még sokat fejlődhetnek. A párbajtőrözők közül Iárga szolgálatairól mondtunk le. A megüresedett helyeket fiatalokkal pótoljuk, velük vágunk neki a jövő évi erőpróbáknak. Természetesen látványos eredményeket nem várunk tőlük, de az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy rövid időn belül ott lehetünk az élvonalban. 1963-ban női tőrcsapatunkat szerveztük át így, és két év múlva másodikok lettünk a világbajnokságon. — Hogyan értékelte a szakszövetségi vívók olimpiai szereplését? — Elégedettek vagyunk, bár jobb eredményt is elérhettünk volna, három negyedik helyünk könnyen éremmé válhatott volna. Férfi tőrben Mihai fiú közel állt az ezüstéremhez, Pongrácz Antal rosszabb találataránnyal szorult a negyedik helyre. Az olimpiai faluban történt események miatt, a versenyt egy nappal elhalasztották, ami kizökkentette formájából a marosvásárhelyi fiút. Kardcsapatunk bírói tévedések miatt nem jutott a döntőbe, pedig megérdemelte volna Igaz, az olaszok a döntőben igazolták klasszisukat, legyőzték a szovjet együttest, de az elődöntőben mi voltunk jobbak. Természetesen így is elégedettek vagyunk. Az olimpiák történetében először fordult elő, hogy kardcsapatunk bejutott a legjobb négy közé. Különben is valamennyi fegyvernemben jól szerepeltek vívóink. — Az olimpián tapasztaltak alapján, milyen irányzatok figyelhetők meg a világ vívósportjában? — Münchenben érdekes helyzet alakult ki, amire a legjellemzőbb az idősebb és a fiatal nemzedék közötti késhegyre menő harc. A megfelelő erőnléttel nem rendelkező idősebbek a hagyományos vívás képviselői, a gyorsaságot, a lendületet a technikai fogások széles skálájával pótolják, szemben a bizonyítani akaró fiatalokkal, akik épp lendületes, atlétikus vívásukkal igyekeznek ellensúlyozni a nagyok gazdagabb tapasztalatát. A legtöbb esetben az kerül ki győztesen, aki jobb erőnléttel rendelkezik, de kiválóan elsajátította a vívás technikájának minden csinjábinját is. Az atlétikus vívás egyre inkább tért hódít szerte a világon. Nehéz megmondani, hogy mit hoznak az elkövetkezendő évek. A vívó-nagyhatalmak őrségváltás előtt állnak. Fiatalítani kell mindenütt. — Említette, hogy párbajtőrben és kardban sokat fejlődtünk, az olimpiai eredmények igazolják, már nem csak a férfi és női tőrözőké a babér. Hogyan oszlanak meg az erőviszonyok e négy fegyvernem között? — Eddig férfi és női tőrcsapatunk képviselt komoly erőt. Jelenleg női tőrözőink vannak az élvonalban, a fiatalok képesek az idősebbeket méltóan képviselni. Férfi tőrcsapatunk viszont, a régi gárda kiválásával, visszaesett. Még nem találtuk meg a megfelelő utánpótlást. Ellenben a kardozók és a párbajtőrözők felzárkóztak a lányok mellé. A jövőben tehát e három fegyvernemre helyezzük a hangsúlyt, s azon leszünk, hogy a férfi tőrözők is minél hamarább felzárkózzanak melléjük. Ehhez mind az edzők, mind a sportolók részéről kemény, lelkiismeretes munkára van szükség. — Szerepel-e a szövetség tervei között új vívóközpontok létesítése? — Célunk egyelőre megerősíteni a régi központokat. Szeretnék, hogy minden egyesületnél, klubnál biztosítani tudjunk fegyvernemenként egy-egy edzőt. Sajnos, a szakemberhiányt egyelőre nem tudjuk pótolni. A Testnevelési Főiskola keretében évente egy-két szakkáder végez, azok is még aktív versenyzők. Reméljük azonban, hogy rövidesen megváltozik a helyzet. A Testnevelési Főiskola vívó tanszékén egy idő óta Tanase Mureanu személyében olyan szakember van, aki ismeri vívóéletünk valamennyi problémáját, szükségleteit, hiszen ő is éveken át tapasztalhatta, hogy hal szorít a cipő. — Befejezésül néhány szót arról, milyen rendezvényeken vesznek részt 1973-ban? — Versenynaptárunk évek óta szinte változatlan. Híresek vagyunk arról, hogy évről évre ugyanazokon a rendezvényeken veszünk részt. Jövőre is a világbajnokság, az Európa Kupák, a négyes- és hármas találkozók, valamint az egyéni tornák alkotják versenynaptárunk gerincét. Célunk, hogy továbbra is az élvonalban szerepeljünk. Ehhez tehetséges utánpótlás keretünk szolgál támpontul, őrségváltás előtt állunk, tekintsünk hát bizalommal a soron következő erőpróbák elé. 1972. NOVEMBER 28. KEDD KÁDÁR IMRE „EGY NÉV, AMELYET NEM FELEJTÜNK EL“ Régi, nagyon régi ismerősöm, s később jóbarátom volt a velem egykorú dr. Kádár Imre író, aki annak idején — az Egyesülés után — Dr. Janovics Jenő színházigazgató jobbkeze volt a kolozsvári Magyar Színháznál. Szerkesztője volt a Napkelet című folyóiratnak, egyik alapítója az Erdélyi Szépmíves Céhnek is. Művei felkeltették ugyan figyelmemet nekem, Tornán újságírónak, de érdeklődésem és szeretetem akkor fordult igazán feléje, amikor megjelent a Havas balladát — a Miorija-t is tartalmazó — kiváló és magas művészi nívójú fordításkötete. Következtek azután gyors egymásutánban Caragiale Elveszett levele, Eftimiu Prometeusa, Ion Marin Sadoveanu, Octavian Goga, Ion Minulescu színdarabjainak fordításai. Ez utóbbiak az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában jelentek meg Bánffy Miklós előszavával. Ritkán foglalkoztam annyit magyar íróval, mint vele. A kolozsvári napilapokban, a bukaresti Adevarul-ban, a Dimineataban, a Lupta-ban, a Cuvintulban, a Curentul-ban, a Viitorulban gyakran írtam róla. Ez nem az én érdemem volt, hanem az övé : ő volt az, aki alkalmat adott nemes kiállásaival, a román irodalmat szeretettel népszerűsítő tevékenységével, hogy foglalkozzam vele a két világháború közötti sajtóban. Mikor súlyos betegen feküdtem a kolozsvári klinikán és Iuliu Hațieganu professzor barátom nagyban igyekezett az első világháborús, verdun környéki gáztámadások késői nyomát és utóhatásait eltüntetni. Kádár Imre gyakori kollégiális látogatásai hozzájárultak ahhoz, hogy fokozatosan visszanyerjem életkedvemet és régi, kipusztíthatatlan optimista világnézetemet. Természetesen nem voltam az egyedüli, aki Kádárt tisztelte és szerette. Felfigyelt rá dr. Sextil Puscariu, a neves irodalomtanár, Lucian Blaga, akkoriban a kolozsvári Volnja című napilap munkatársa, Emil Isac, az elmaradhatatlan jóbarát és mások, figyelmesen kommentálták nemes kulturális buzgalmát, fáradozásait. És mindannyian — románok és magyarok — örültünk, amikor N. Iorga a szellemóriás, Neamul Românesc című napilapjában, vezércikkben tisztelte meg, melynek címe csak annyi : Kádár. „Jegyezzük fel magunknak ezt a nevet — írta Iorga — , egy név, amelyet nem felejtünk el.* Nicolae Titulescu kívánságára Bukarestbe költöztem, munkatársa lettem a Külügyminisztérium sajtóosztályának s így kolozsvári összeköttetéseim bizonyos mértékben meglazultak. Később, hosszú évek és világváltozások után értesültem, hogy Kádár Imre Budapestre költözött. Ez évben, a nyáron, amikor megtudta, hogy a budapesti Magyar Tudományos Akadémia szívélyes meghívása folytán a magyar fővárosban tartózkodom, azonnal felkeresett, s órákon át megindultan felelevenítettük a múlt drága emlékeit. Most, amikor kezemben van a haláláról szóló halotti értesítés bennem az őszinte baráti szeretet, a sok, immár félszázados feledhetetlen emlék szólal meg. Levelei közül, amelyet hozzám intézett, a következőből közlök részleteket: Kedves barátom, régen nem örültem annyira levélnek, mint a Teodisszeuszi bolyongás után is nagy késéssel megérkezett soraidnak Örvendek, hogy még nem felejtettél el és hogy még kedves feleséged is emlékszik reám. És örvendek, hogy Nektek is annyi örömet szerez a szépséges Virgil, mint nekünk a 2 1/4 éves Jánoskánk, akit most 20 éve Dachauban elveszett — fiamról neveztek el. Én még változatlanul sokat dolgozom (. . .) Egészségem kielégítő s elég sokat utazom külföldre (...) A nyáron Prágában román delegációval voltam együtt. Örömmel gondolok vissza közös küzdelmeinkre, népeink jobb megértéséért és hiszem, hogy a kulturális csere eléggé töretlen útján annak idején mi is leraktunk egy-egy nem éppen rossz alapkövet Kemény G. Gábor szép gyűjteményében én is örömmel olvastam értékes megemlékezéseidet Móriczról és Kuncz Aladárról (tényleg fordítod a Fekete Kolostort?) bennem persze „A havas balladádról szóló értékelésed is eleven emlékként él, meg egész nemes humanista magatartásodra, megpróbáló, nehéz időkben. Hálás szívvel kívánok Neked, feleségemmel együtt nagyon boldog új esztendőt (...) Igaz, baráti szeretettel ölel (sk) Kádár Imréd Budapest, 1964 december 20. Kádár Imre a legérdemesebb s legértékesebb úttörők egyike volt, mégpedig oly időkben, amikor a humanizmus, a népek közötti megértés eszméje még elég idegenül hangzott a félrevezetett tömegek sajtójában. Magyarok és románok örök hálával tartoznak az írónak, a nemes és fázadhatatlan békeharcosnak. Corneliu Codarcea (Folytatás az 1. oldalról) expozéjából : a lakosság szocialista szektorból származó pénzbeli összjövedelme 1973-ban több mint 18 milliárd lejjel lesz nagyobb, mint 1972-ben és ennek megfelelően emelkednek az árueladások és szolgáltatások is ; 1973-ban például 23 milliárd lejt tesznek ki a lakosságnak végzendő szolgáltatások, 13,7 százalékkal többet, mint az idén. Az említett Minisztertanácsi Határozatot olvasva is szembetűnik a párt és az állam méltányossági politikája. Mint ahogyan a fizetésemelésnél is mindenekelőtt a kisfizetésű alkalmazotti kategóriák részesültek előnyben (mint ismeretes, ettől az évtől kezdve a minimális fizetés 1000 lejre emelkedett, havi segélyeket folyósítanak, növekedett a sokgyerekes családok segélye, a társadalombiztosítási nyugdíjak, biztosított a szövetkezeti parasztok javadalmazási minimuma stb.) a részletre történő árusítás és szolgáltatások is elsősorban a kis- és közepes fizetésnek érdekeit tartják szem előtt. A havi részletre vásárlók felső fizetési határát 3600 lejben állapítja meg a határozat, s ezt a határt csak építkezési, szerelési szolgáltatások és személyi tulajdonú lakásvásárlás esetében lehet áthágni. S a méltányosságról szólva domborítsuk ki azt is, hogy az életszínvonal emelésére irányuló pártpolitika a jövőben is következetesen ügyelembe veszi ezt ; erre épül. Nicolae Ceausescu elvtárs a fent említett előadói beszédében rámutatott, LÉPÉS hogy 1973-ban több mint 4,3 milliárd lejre rúg a kisfizetések emelése, s a többi alkalmazotti kategóriák fizetésének javítása, a parasztság reáljövedelme pedig a jövő évben meghaladja majd a 44 milliárd lejt, amely összeg hét százalékkal nagyobb az ideinél. És végül még egy gondolatot vessünk papírra ezzel a Minisztertanácsi Határozattal kapcsolatban. Röviden összefoglalva : a részletre történő vásárlás is kapcsolatban van a gazdaszellemmel és a takarékossággal. Hogy miként? Anélkül, hogy bonyolult közgazdasági és pénzügyi fejtegetésekbe bocsátkoznánk, megállapíthatjuk : a vásárló tervezett beosztással olyan tartós közszükségleti javakhoz jut, tehát állami kölcsönben részesül, amelyek személyi tulajdonát, háztartását, otthonát gyarapítják, s az egyént gazdagítva a társadalom, az ország általános anyagi civilizációs színvonala is emelkedik. S az államháztartás pénzügyi tervezését, az árualappal való ésszerű gazdálkodást is kedvezően elősegíti. Nem árt hát ezt is megemlíteni, amikor mindent átfogó országos mozgalom bontakozott ki az anyagi és szellemi értékeinkkel, eszközeinkkel való gazdálkodás javításáért, a gazdaszellem meghonosításáért minden tevékenységi területen. Szükségesnek tartottuk mindezt elmondani a Buletin Oficial említett számát kommentálva, mert a lakosság nagy részét érinti ez a Minisztertanácsi Határozat, mely november 13-án lépett érvénybe. ŐSZI BARÁZDÁK (Folytatás az 1. oldalról) kezdtek a jövő évi termelés-szerkezet kidolgozásához. Figyelembe véve a szükségleteket, az ipari növénytermesztés iránti igényeket, Hargita megyétől is több cukorrépát vár a nemzetgazdaság. Ugyanakkor emelkedik a burgonya vetésterülete is, és természetesen több árpát is termesztenek, tekintettel arra, hogy az őszi búzavetéseknél nem jutottak el a száz százalékig. Az ipari növénytermesztés súlyának emelkedése természetesen tudatos talajelőkészítést igényel és a jövő évi magágyat nyilván most az ekékkel kell megalapozni. Nem közömbös tehát egyetlen gazdaság számára sem, hogyan sikerül az őszi mélyszántási előirányzatokat megvalósítani. Az őszi szezonfeladatok közé tartozik az elvetett gabonák vegetációs állapotának nyomonkövetése. A nedves és viszonylag meleg időjárás hatására a kelés megyeszerte meggyorsult, látni már jól bokrosodó táblákat is. A szakvezetés viszont változatlanul figyelmet helyez a vegetációs állapot nyomonkövetésére és ahol szükséges, műtrágyával segítik a bokrosodást, a teleltetés feltételeinek jó megteremtését.