Előre, 1972. november (26. évfolyam, 7771-7796. szám)

1972-11-01 / 7771. szám

A A FELADAT: MEGKÉTSZEREZNI A TERMELÉKENYSÉGET AZ ÉPÍTŐIPAR MEGOLDHATJA EZT ÚJABB RÁFORDÍTÁSOK NÉLKÜL z Országos Pártkonferen­­cia az építkezés-szere­lés elsőrendű feladatá­vá tette, hogy öt év alatt, 1972-höz képest, növelje kétszeresére a munka termelékenységét. A célkitű­zés fontosságának megértéséhez, a feladat értékeléséhez tudnunk kell azt is, hogy a jelenlegi ötéves terv­ben többet ruházunk be, mint 1961 és 1970­ között együttvéve, a beru­házások gazdasági hatékonysága nö­velésének fő tényezője pedig a mun­katermelékenység emelése. Ebben az iparágban a munkatermelékeny­ség növelése a tervezés javításától, a további gépesítéstől, a jobb mun­kaszervezéstől függ. A tervezőknek köztudomásúlag fel­adataik közé tartozik a leg­jobb ipari építkezési meg­oldásokat választani, lehetőség sze­rint kerülni az utómunkákat, csök­kenteni a nehezen beszerezhető épí­tőanyagok fogyasztását, s egyben minél több új anyagot, építőelemet, technológiát használni. Az utóbbi é­­­vekben kétségtelenül bővült a nagy­üzemi módszerekkel, előregyártott betonelemekkel való építkezés. Bár­ki láthatja, hogy hatalmas üzemcsar­nokok úgyszólván napok alatt ké­szülnek el, előregyártják és az épí­tőtelepen szerelik össze nemcsak a teherhordó szerkezetet, hanem a tetőzeteket, sőt a közfalakat is. A lakásépítkezésekben a napi két-há­­rom lakás megszokott üzem. Az előregyártott elemek általában kétszer, háromszor növelik a terme­­lékenységet a szokásos építkezési módszerekkel szemben. Érthető te­hát, hogy a jelenlegi tervidőszak­ban az előregyártott elemek meny­­nyisége megkétszereződik, s több­millió köbméterre növekszik. De a betonelemek nem használhatók min­denütt, sajátos egyedi építmények nem készülhetnek típuselemekből. Ilyenkor más nagyüzemi építkezési módszereket vesznek igénybe az épí­tők, például a csúszózsaluzást, amely csaknem ugyanolyan termelékeny mint a nagy falmezők használata. Az Építkezési Kutatóintézetnek és a tervezővállalatoknak azonban más lehetőséget is ki kell aknázniuk, hogy a termelékenység növelése elér­je a kitűzött színvonalat, öt év múlva az ipari és mezőgazdasági épületekhez csaknem tízszer annyi előfeszített betont kell felhasználnunk, mint most; teljesen előregyártott szerkeze­tekből majdnem 12-szer annyi eme­letes üzemcsarnok épül, mint az idén; a könnyű tetőszerkezetek hasz­nálata csaknem nyolcszorosára nö­vekszik; könnyű falmezőkből több mint kétszer annyit veszünk igény­be, mint jelenleg; szélesebb körök­ben használjuk a nagyüzemi alapo­zási módszereket, a sorozatban gyártott zsaluzatokat, a hegesztett hálószerkezeteket stb. Az épületgé­pészeti szektorban hétszeresére e­­melkedik az előregyártott bádog szellőzőcsatornák használata, egyes berendezéseket és vezetékeket na­gyobb előregyártott elemekből állí­tunk elő és így tovább. A gyorsabb építkezésekhez nyilván­valóan még nagyobb fokú gépesítés kell. A nehéz földmunkákhoz, beto­nozáshoz és vakoláshoz, anyagmoz­gatáshoz széleskörűen és országszer­te használjuk a legnagyobbrészt ha­zai gyártmányú, modern építőipari gépeket. Ennek ellenére még számos munkaigényes művelet vár további gépesítésre. A szakemberek becs­lése szerint ebben a tervidőszakban csupán ez a tényező körülbelül 40 százalékkal növeli a termelést. Nagyon sok kérdést megoldha­tunk úgyszólván saját erőből, illet­ve minimális ráfordítással, a meg­lévő eszközök takarékosabb kihasz­nálásával. Az egymás közelében levő épületek betonozó állomásait összevonjuk, s így munkaerő szabadul fel; hazai gyártmányú, 10-12 tonnás billenő te­hergépkocsik beszerzésével javítjuk a gépkocsiállomány struktúráját; korszerűsítjük a nehéz földmunkagé­pek állományát (különböző kapaci­tású hidraulikus kotrógépeket, 180 lóerős bulldózereket stb. szerzünk be); nagy kapacitású, de mozgékony emelő- és szerelőgépekkel látjuk el az építőtelepeket; fejlesztjük a kis­gépesítést, főként az utómunkákban és az anyagmozgatásban; tovább­gé­pesítjük a rakodást és a szállítást, (pl. kő,­ kavics, cement stb.); igény­be vesszük egyes építőanyagok, így tégla, fa, hengereltáru rakodólapos, illetve konténeres szállítását. A jó munkához, magas termelé­kenységhez természetesen kiváló ü­­zemszervezés szükséges. A modern vezetési módszerek, így a matemati­kai programozás, optimalizálás hova,­tovább tért hódít az építkezésben. Terjed a globális akkord, s néhány éven belül — előirányzat szerint — felöleli az alkalmazottak 80-90 szá­zalékát. Igen fontos a káderállomány szakképzettsége, mert az új műsza­ki és technológiai eljárások haszná­latához nyilvánvalóan megfelelő szaktudás kell. Az építő-szerelő munka termelé­kenységének fokozása érdekében e­­gyedi és összesített intézkedési ter­vek készültek és készülnek. Mara­déktalan teljesítésük mindany­­nyiunk gondja és törekvése. Mint ahogy jelenleg az a felada­ta minden építőtelep dolgozójának, hogy igyekezzen kihasználni a gé­peket és felszereléseket, gazdaságo­san bánjon az anyagokkal és len­dületes munkával segítse elő, főleg az ipari objektumok, az új termelő­kapacitások, a lakóházak, iskolák, kórházak határidőre való befejezé­sét és átadását. Ezzel teremthetjük meg az anyagi alapjait a jövő évi eredményes munkának, a nemzet­­gazdaság gyors előrehaladásának. Mandi Weintraub mérnök, az Ipari Építkezések Minisztériu­mának műszaki igazgatója A beruházási tervek teljesítése során az ipari és mezőgazdasági termelőkapacitások és minél több lakóház átadására kell összpontosítani az év hátralévő időszakában ­ HOGYAN TERMELHETÜNK OLCSÓBBAN, JÖVEDELMEZŐBBEN, --------HATÉKONYABBAN--------­ Ahogyan az igazgató, a mérnök, a mester, az esztergályos látja A termelékenységet minden termelés alfáját és ómegáját, nem a fizikai erőfeszítések fokozásával kell növelni, hanem a műszaki színvonal emelésével, a termelés jó megszervezésével, az új állandó beve­zetésével. Ezt hangsúlyozta pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs az Országos Pártkonferen­­cián és erre hívja fel ismételten a figyelmet azóta elhangzott beszédeiben. Megkérdeztük a marosvásár­helyi Metalotehnica üzem több szakemberét, hogyan oldják meg a termelékenység növelésére, a hatéko­nyabb munkára vonatkozó feladatokat a munkahe­lyen. KISS ALBERT mérnök, az üzem igazgatója : — Az utóbbi időben engem a legtöbbet a termelékenység foglal­koztatott. Üzemünk sajátossága, hogy rengeteg féle gépet s főleg al­katrészt gyárt, legalább 40 000-et évente. Amolyan „főgépésznek“ szá­mítunk az iparágban, kinek mire van szüksége arra állunk rá hirte­len. Termelékenységet ilyen esetben csak úgy érhet el az ember, ha sza­kosít. Bizonyos munkacsoportokat a varrógépekhez, másokat a kötőgé­pekhez szükséges alkatrészek gyár­tására szakosítottunk és így to­vább. Sőt, e nagy termékcsoporto­kon belül is tovább szakosítottunk. Ezt a szervezési formát kell év vé­géig általánossá tennünk a gyár minden részlegén. Tanulmányt ké­szítettünk a belső szállítás megszer­vezésére. Ma már villamos targon­cák, ahogy itt nevezik: „vontatók“, járják napi körútjukat, szállítják az anyagot a munkahelyekre, s onnan a kész vagy félkész alkatrészeket tovább. A belső anyagmozgatás meg­szervezése számításaink szerint 3,4 százalékkal emelte a termelékeny­séget, ennél nagyobb eredményt csak a szakosítással értünk el. Más­fél év alatt mintegy 20 százalék­kal nőtt üzemünkben a munka­termelékenység, idei tervünk újabb 9 százalékos növekedést ír elő, eb­ből a nyolc hónapra eső részt tel­­jesítettük. Mégis, ez"" a probléma foglalkoztat a legtöbbet, vannak még tartalékaink, elsősorban a ter­mékek modernizálásában, újrater­vezésében, a gyártási eljárások to­vábbi korszerűsítésében és a mun­kaidő jobb kihasználásában.­­ Elégedett azzal, ahogyan az üzem mérnökei a termelés műsza­ki színvonalának emelésével, an­nak tudományos megszervezésével foglalkoznak? — Nem. Nem egészen. Mérnö­keink ideje, energiája, tudása jó­részt a termelés napi problémáinak megoldásában forgácsolódik szét. Ennek oka a gyakori anyaghiány, az ebből adódó műszaki és szerve­zési nehézségek, de oka talán egy kicsit a megszokás, a beletörődés is. is. BIGHIAN CRINIȘOR, újító felelős : — Mérnök-újító ? Lássuk csak, 51 újítási és találmányi javaslat jött be az idén. A találmányok mérnök szerzői többnyire dr. Ko­lozsvári Zoltán és Fülöp András, akik különben, az üzem ismert ku­tatórészlegén dolgoznak, tehát az új felfedezésével, alkalmazásával foglalkoznak. Az idén a bécsi nem­zetközi találmány kiállításról arany­érmekkel tértek haza. Rajtuk kívül még két, három mérnök nyújtott be újítás- vagy találmányjavasla­tot, a többivel, mintegy 45 javas­lattal technikusok, mesterek, mun­kások jelentkeztek. Így néz ki ez a statisztika, persze, szívesebben szá­moltam volna össze több újítót, feltalálót az üzem hatvanegy, több­nyire felkészült és tehetséges mér­nöke közül. IZSÁK ÁRPÁD esztergályos : — Nem új gépen, ismert típusú, univerzál esztergán dolgozom. De ma 15—20 százalékkal többet ter­melek rajta, mint három esztendő­vel ezelőtt. A gép nem lett gyor­sabb, de készülékek alkalmazásá­val jelentősen növeltük teljesítmé­nyét. Egy ilyen gépre legalább öt­hat féle készüléket szereltünk fel, amelyek segítségével két három művelet egyidejű elvégzését bizto­sítjuk, nemcsak gyorsabb, de köny­­nyebb is vele a munkánk... SZABÓ JENŐ mester : — A befogókészülékek nyolcvan százalékát a részlegen állítjuk elő, a többi a szerszámműhelyben ké­szül. A megmunkáló kések jórészét is mi fenjük, alakítjuk, hogy egy­szerre több alkatrész megmunkálá­sát végezzék vagy nagy pontossá­got biztosítsanak. Kiss Gyula cso­portfelelős olyan eljárást, készülé­ket dolgozott ki, amely öt ezred­­milliméter pontosságra behatárolja a megmunkálást. Emellett az alkat­részek modernizálása is állandó gondunk. S nemcsak funkcionális képességeiket javítjuk, hanem gyár­tási technológiájukat is egyszerűsít­jük, gyorsítjuk. A részlegen dolgoz­tuk és kísérleteztük ki egy új var­rógéptípus változatát. A baj csak az, hogy amit így nyerünk időben azt gyakran elveszítjük azon, hogy a nyersanyag késik, és nem megfe­lelő méretben érkezik, sőt minősé­gi problémák merülnek fel, különö­sen az öntvények esetében. TÓTH GYULA mérnök, a kettes megmunkáló részleg vezetője : — Van itt bőven mérnöki mun­ka. Tanulmányozni kellene például, hogyan használjuk ki a gépeket, gépcsoportonként és részlegenként, kutatni a legmegfelelőbb gyártási eljárásokat, vagy tudományosan foglalkozni a képességvizsgálattal. Az üzem hirtelen megnőtt, renge­teg fiatal, egyelőre gyengén képzett szakmunkásunk van. A mesterek nagyobb része ugyancsak fiatal, így hát sok probléma merül fel ami a termelés fő tényezőjét, az embert illeti. De az anyagellátási gond­jaink mégis a legégetőbbek. Az em­berek szerszámhiányról panaszkod­nak, pedig eleget kapnak és ké­szítünk magunk is, de a nyers­anyag túlzottan fogyasztja a ké­seket, szerszámokat. Ha 10 milli­méteres anyagból kell dolgoznunk, akkor biztos, 15—20 milliméterest küld a szállítónk, amit többet, kell forgácsolni, több időbe kerül meg­munkálása. Az öntvények, melye­ket ugyancsak más üzemektől ka­punk, nincsenek jól lepucolva, tö­rik a késeket. Szóval, ha az anyag­­ellátás problémája megoldódna, sok­kal nagyobb eredményeket érhet­nénk el a termelékenység növelésé­ben. Valamennyien saját, munkahe­lyük sajátosságai szerint közelítet­ték meg a termelékenység, a gazda­ságos termelés kérdését. Beszél­tek eredményeikről, felvetették a hibákat, de abban valameny­­nyien egyetértenek, hogy a lé­tező tartalékok feltárásához egy­részt az üzem műszaki erejére, szakmunkás gárdájának fegyelme­zettségére van szükség, másrészt az anyagszállító üzemekkel való jobb együttműködésre. Kovács N. Erzsébet 1972. NOVEMBER 1., SZERDA GAZDÁLKODJUNK TAKARÉKOSAN A NYERSANYAGGAL, FŰTŐANYAGGAL, MUNKAERŐVEL ÉS ERŐVEL HAZAFIAS KÖTELESSÉG A BELSŐ TARTALÉKOK HASZNOSÍTÁSA, AZ ANYAGI ALAPOK CÉLSZERŰ, GAZDASÁGOS FELHASZNÁLÁSA, MINDENNEMŰ PAZARLÁS ELKERÜLÉSE ELŐRE 3. oldal MEGYÉBEN­­ HELYÉN A BURGONYA, GYORS ÜTEMBEN KÖZELEG A CUKORRÉPA ÉS A KUKORICA BEGYŰJTÉSÉNEK BEFEJEZÉSE Amit a szászfenesi mtsz-ben ta­pasztaltunk a minap, az már egyre inkább jellemző Kolozs megye más termelőszövetkezeteire is. A meglehetősen nagy területen termelt burgonya ásását csaknem minden határrészben elvégezték. U­­tolsónak maradt a tótfalusi brigád, de mire e sorok megjelennek, a gazdaság egész burgonyatermése biz­tos helyre kerül. Cukorrépát 55 hek­táron termesztettek a szászfenesi mtsz-ben, ami — tekintve azt, hogy közel van Kolozsvár és a férfiak zöme a városban dolgozik — meg­lehetősen nagy terület. Mégis, sike­rült jókor elvégezni a cukorrépa be­takarítását, noha azt ugyancsak aka­dályozta a gyakori esőzés, meg a korai havazás. A kedvezőtlen időjárást néhány jó októberi nap követte mostanában, amikor a kukoricatörés erősen fel­lendült. A csaknem 200 hektár ku­koricából — látogatásunk alkalmá­val — már csupán néhány hektá­ron voltak töretlenek a csövek, így hát a terménybetakarítás egész nagy munkája a vártnál hamarabb ért véget a szászfenesi mész földjein. Maguk a téesz tagjai sem remél­ték, hogy — ilyen, különösen nehéz időjárási körülmények között — még október vége előtt sikerül ma­radéktalanul betakarítani, a burgo­nyán és a cukorrépán kívül, a kuko­ricát is. A határ azonban nem néptelene­­dett el a gazdaságban, csupán a munka változott. Ott, ahol a városi dolgozók, a kolozsvári sofőriskola tanulói, valamint mások segítségével nemrég százával dolgoztak a beta­karítást végző termelőszövetkezeti tagok, most a gépek vívják az őszi kenyércsatát. Zagon Petru szekció­­vezető, aki jó szervezőkészségéről és alapos műszaki hozzáértéséről az egész vidéken ismert, ezúttal is rendkívül gondosan irányítja a gé­pek üzemeltetését. S van kikre ala­pozni, mert például Damacus Vi­cente, Gore Teodor meg a többi szászfenesi traktoros éjfél után is dolgozik, csakhogy hamarabb meg­legyen a tervezett 300 hektár búza­vetés. Szászfenesi példát említettünk, de egyre több a terménybetakarítás vé­géhez közeledő, a kukoricatörést is már befejező szövetkezeti gazdaság Kolozs megyében. Ilyen például a hunyadi, a kapusi, a szentpáli és a déses­hegyi termelőszövetkezet. És mind nagyobb azoknak a száma, a­­hol november első napjaiban a vetés is befejeződik, mint például a bonc­­hidai és a válaszúti mtsz-ben. Még­pedig úgy, hogy az előirányzott te­rületnél jóval többet vetnek be bú­zával minden Kolozs megyei gazda­ságban, azért, hogy pótolják azt, ami az ország más tájain — az árvizek miatt, a tél beköszöntésével — esetleg elmarad az idén. Ezért dolgozik késő este is a kalo­­taszentkirályi határban Lovász And­rás és Tamás József, a kapusi misz­­ben Rácz Ferenc, Jakab István, Rus Cráciun, Török Ferenc meg sok más traktoros. És gyakran láthatunk nyújtott műszakban, meg­váltásban késő este és éjszaka is szántó, tár­csázó traktorosokat a megye mező­ségi tájain, a Szamos és az Aranyos síkján. A következő napokban most már egyre inkább a traktorosok igyekezetén és ügyességén, a gépek üzemeltetésén múlik, hogy a már megyeszerte befejeződött burgonya­betakarítás, a végéhez érő cukorré­pabegyűjtés és a nagyrészében már elvégzett kukoricatörés után Ko­lozs megye az országban elsők közt legyen az őszi vetési terv teljesítése, meg a terven felül vállalt többezer hektár búzavetési feladat elvégzése tekintetében is. A megyében a legnagyobb töme­gek most a kukoricaföldeken dol­goznak. A­­ már említett hunyadi határban például a helyi lakosok szorgos munkája eredményeként si­került rendkívül gyors előrehala­dást elérni a kukoricabetakarítás­ban. Csupán a hunyadi mtsz-ben a napi teljesítmény a kukoricatörés során meghaladta a 60—70­0 hek­tárt. S ugyanakkor ezres tömeg tör­te a csöveket a szomszédos állami egység kukoricaföldjein is. Termé­szetesen, sem a téeszből, sem az ál­­lami gazdaságból nem kerülhetett volna ki ennyi szorgos kéz. De se­gítségül siettek minden hunyadi ipa­ri egységből, hivatalból, intézmény­ből, iskolából. Főleg ennek kö­szönhetik a terménybetakarítás gyors és maradéktalan befejezését a déses­hegyi mtsz-ben is, ahol a kö­zeli Dés lakói nyújtottak értékes és önzetlen támogatást a kukorica betakarításában s más terménybe­gyűjtési munkában is. Kapuson, Zsukon és sok más helyen viszont a falubeliek maguk birkóznak meg a feladattal, és igen sikeresen. A város és a falu összefogásának szép példáit, eredményeit láthatjuk napról napra a kolozsvári Testvéri­ség mtsz-ben is, ahol a Clujana bőr­és cipőgyár, valamint más kolozsvá­ri üzemek munkásai, a közhivatalok tisztviselői, a kisipari szövetkezetek alkalmazottai, tudományos kutatók, főiskolás és középiskolás diákok se­gítenek a kukorica begyűjtésében. A Testvériség gazdaság vezetői igen jól szervezték meg a rendkívül si­keres együttműködést. Mint az ilyen kalákaszerű munkában szokás, a se­gítségül érkezőknek még egy kis falnivalóról is gondoskodtak a kö­szönetén kívül, amolyan jelképes vendéglátásról. Mivel is tudnák a sok-sok segítőkéz munkáját megkö­szönni? Sokatmondó tény az is, hogy például az apahidai állami gazdasá­gi vállalatban, ahol szintén renge­teg kolozsvári és helybeli segíti a gazdaságbelieket, naponta a több mint 100 hektárt is meghaladta a búzavetési teljesítmény. Ilyen ered­ményt nem értek volna el a kolozs­vári Agronomia diákjainak kitartó támogatása és a sok más kisegítő nélkül, akik a kukorica elővete­­mény gyors betakarítását vállalták. A mezei munka fellendülése meg­látszik az átvevő központokban is. Most már mindinkább a termény­átadás, az államot megillető burgo­nya és kukorica átadásának a befe­jezésén a sor. S emellett, a globális akkord jól bevált, módszere alapján, a termelőszövetkezeti tagság is gyor­san kapja meg a maga járandósá­gát. Követendő példaként hadd em­lítsük meg e tekintetben is a kalo­­taszentkirályi mtsz-t, ahol a 83 ton­na burgonyán kívül, amit szerző­désileg adtak el az államnak, terven felül még 50 tonna burgonyát is el­adnak, hogy ezzel is gyarapítsák a gazdaság pénzjövedelmét és nem utolsósorban azért, hogy javít­sák a lakosság ellátását. Hasonló szándékkal több mint 200 tonna burgonyát adott el terven felül a szováti mtsz is. Ugyancsak nagy­­mennyiségű terven felüli burgonya került ki a szentpáli mtsz-ből is. Javában folyik az államot meg­illető kukorica átadása. A zsáki gazdaságból például több mint 50 tonna kukorica került eddig be az átvevő központba. Lám, így kapja vissza a város la­kossága a falunak nyújtott támoga­tást, végeredményben tehát a beta­karításban mindenki magáért és másokért, közügyért dolgozik, gyűj­ti a terményt, hogy abból semmi se vesszen kárba és azért is, hogy a jövő évi gazdag termést biztosító szántó-vetőgépek útját sehol se állja el semmilyen elővetemény. Kővári Gáspár Befejezéshez közeledik a cukorrépa szedése az oklándi (Kovászna megye) termelőszövetkezetben „ÜVEGHEGYBEN" ELFEKVŐ ÉRTÉKEK „Szilágysomlyó kivétel?“ cím­mel Az olvasó fórumában kö­zöltük Szabó István levelét, aki arra panaszkodott, hogy a hely­beli élelmiszerkereskedelmi egy­ségek egy idő óta nem veszik vissza a vásárlóktól az üres üve­geket. Olvasónk furcsálta ezt a magatartást, hiszen az üres üveg is érték, az állam pénze fekszik benne, s azokra bizonyára szük­ség van valahol. A bejelentés alapján felvettük a kapcsolatot a fogyasztási szövetkezetek me­gyei gazdasági vállalatával, hogy megtudjuk, mi ennek az oka. A napokban megkaptuk az IJECOOP hivatalos válaszát is, amelyben tudtunkra adja, hogy a vállalatnak jelenleg nagy gon­dot okoz 300 000 darab féllite­res és 35 557 darab literes üveg, amivel egyszerűen nincs mit kezdjenek. Hiába kérték a Me­zőgazdasági, Élelmiszeripari és Vízügyi Minisztérium élelmiszer­­ipari főosztályát és a csomagoló­anyagok felvásárlásával és érté­kesítésével foglalkozó központot (ICVA), hogy vegyék át az el­fekvő hatalmas készletet, vagy ajánljanak egy olyan gyárat, a­­melynek szüksége van az üres üvegekre, az ügy nem oldódott meg, a százezrekre rúgó készlet most is ott hever hasztalanul Szilágysomlyón, mint normán felüli készlet köti le a vállalat pénzét. S ha sürgősen nem ad­nak túl az üvegeken, még pénz­­büntetést is fizetnek. Jogos tehát a szilágysomlyói honpolgárok panasza, de el kell fogadnunk a szövetkezet indok­lását is. Éppen ezért ezúton is megkérdezhetnénk az ICVA-t, miért nem értékesíti a Somlyói „üveghegyet“, hiszen ő az ügyben érdekelt és szakosított vállalat. Vagy szimpla csomagolóanyagok­ról lévén szó néhány százezer lejre oda se nézünk? Zoltán Tibor ! MIÉRT PAZAROLNÁNK EL 14 MILLIÓ LEJT... (Folytatás az 1. oldalról) ★ Az ötéves terv előírásait a leg­nagyobb mértékben — a könnyű­ipari egységek (526 700 000 lej ér­tékűt), a kohászati üzemek (477 400 000 lej értékűt), a helyi­ipari vállalatok (285 000 000 lej ér­tékűt) és az erdőipari egységek (202 900 000 lej értékűt) — teljesítik túl. Az exportfeladatokat is tete­mesen túlszárnyalják. Az összkivi­­telt 12,1 százalékkal, a szabad de­vizák tervét pedig közel 40 szá­zalékkal és ez jóval több mint 70 millió valuta lejnek felel meg. A lakosság ellátásához ugyanakkor 230 000 000 lej értékű áruval járul­hatnak hozzá a megye iparvállala­tainak dolgozói. Értékes belső tartalékokat tártak fel a jelenlegi ötéves terv időszaká­ra megállapított anyagfogyasztási normák csökkentésében is. Összegezve ezeket, a megyében megtakarít­ható 3049 tonna fém, 19 633 köbméter gömb­fa, 3758 köbméter fű­részáru, 466 tonna ce­ment, 153 tonna robba­nóanyag és 341 000 da­rab a bányászatban használt gyutacs. A vil­lamosenergia és a fű­tőanyagok takarékos fel­­használásával csupán az elkövetkező három év­ben közel 14 millió lejes­ megtakarításra van kilá­tás. A belső erőforrások feltárására és értékesítésére irányuló akció még távolról sem fejeződött be az emlí­tettekkel. Ezeket valamennyi üzem­ben és vállalatban csak a kezdetnek tekintik. Az ötéves terv négy és fél év alatti teljesítéséért, sőt, még ezen időszak lerövidítéséért újabb és újabb lehetőségek, tartalékok után kutatnak. A kezdeti eredmények ar­ról tanúskodnak, hogy ezeknek, a tartalékoknak a feltárása biztosítja Máramaros megyében az ötéves terv határidő előtti teljesítését. A jövőben az akció folytatása el­sősorban az anyagi költségek csök­kentésére, a termékek újratervezé­sére, új termékek bevezetésére, a se­lejt felszámolására, a hulladékanya­­gok teljesebb értékesítésére irányul. (Munkatársunktól)

Next