Előre, 1972. december (26. évfolyam, 7797-7823. szám)
1972-12-01 / 7797. szám
XXVI. évfolyam 7797. szám. 6 oldal ára 30 irán, 1972. december 1., péntek 1973 —AZ ÖTÉVES TERV, A VÁLLALÁSOK TELJESÍTÉSÉNEK DÖNTŐ SZAKASZA ALAPOSAN KÉSZÍTSÜK ELŐ MINDENÜTT A JÖVŐ ESZTENDEI TERMELÉST ! A Szocialista Egységfront Arad megyei tanácsa bővített plenáris ülésen vitatta meg az 1972-es évi gazdasági feladatok teljesítésének menetét s azokat a teendőket, amelyek az évi terv maradéktalan teljesítését, a jövő évi termelés jó előkészítését célozzák. Az RKP Arad megyei bizottságának bürója azt a javaslatot terjesztette a plenáris elé, hogy egész Arad megyére terjesszék ki a szerszámgépgyárban született és szép sikerekkel alkalmazott kezdeményezést, amelynek lényege a dolgozóknak abból a kettős minőségéből fakad, hogy egyszemélyben a termelőeszközök tulajdonosai, és ugyanakkor az anyagi javak termelői is. Ez a kettősség magába foglalja, feltételezi a jó gazdaszellemet, azt, hogy ami a miénk, amit mi és magunknak termelünk, arra úgy vigyázzunk, azzal úgy gazdálkodjunk, ahogy azt minden bölcs, előrelátó és takarékos gazda teszi. A Szocialista Egység- székelyudvarhelyi ruhagyár munkaközössége ebben az évben kiemelkedő munkasikereket ért el mind az össztermelési terv teljesítése, mind pedig a takarékos gazdálkodás területén. Sikereik értékét növeli az a tény, hogy az említett teljesítményeket az új gyár építésének a feltételei közepette érték el. Igaz, a ruhagyár új épülete teljesen független, a mostanitól, s így nincs arról szó, hogy a termelési folyamatot közvetlenül zavarná, mégis főleg a vezetőség energiájából sokat von el a beruházás nyomonkövetése, a megfelelő feltételek biztosítása, az egyre jobban közelgő átvétel-birtokbavétel előkészítése. Az építkezés jelenleg azonban még olyan stádiumban van, hogy elsősorban az építők munkájáról kell szólnunk, ha az új ruhagyárról, az ott eddig elért eredményekről akarunk írni. S szögezzük le mindjárt az elején: a brassói ipari építkezési tröszt Hargita építőtelepének itt dolgozó munkacsoportja minden dicséretet megérdemel- De lássuk inkább az eredményeket. A május végén beindult építkezés idei terve 2 millió lej értékű építési munkálat elvégzését irányozza elő. Annak ellenére, hogy abban az időszakban, amikor az építkezési munkálatokat a legjobban befolyásolhatta az időjárás, szinte végig esett az eső, a megvalósított munkaütem jóval gyorsabb volt a tervezettnél. A szeptemberi-októberi nagy esőzések idején kellett kiönteni a tartóoszlopok ágyát, ugyancsak azokban a napokban készült el helyben a legtöbb , előregyártáit tartó-oszlop. S bár november első fele nem volt csapadékos, a mélyen felázott talajon egyáltalán nem volt könnyű mozgatni, helyükre illeszteni a súlyos oszlopokat, az első gerendákat. A legtöbb esetben kétszeres gépi erőt kellett igénybe venni a betonidomok helyükre illesztésénél. Pontos munkaszervezéssel, a fegyelem szigorú betartásával, s nem utolsósorban az építők komoly erőfeszítéseivel ,sikerült elérni, hogy az építkezés évi tervét már október hónap végére teljesítsék, november folyamán ehhez hozzátoldjanak újabb félmillió lej értékű munkálatot, az év utolsó hónapjában pedig ezt az értéket előreláthatóan egy millió lejre kerekítsék ki. Más szóval: a ruhagyár építői az idei évi értéktervet körülbelül 150 százalékban fogják teljesíteni, ami lényeges előnyt jelent az eredetileg megállapított grafikonnal szemben, s megteremti a határidő előtti átadás legelső feltételeit. Különben a gyorsított ütem tulajdonképpen ennek a végső célnak a jegyében folyik, illetve az ezzel kapcsolatos vállalás készteti a sietésre az építőket. Az eredeti tervek szerint ugyanis 1973 szeptember végén kellene indulniuk a ruhagyári termelési vonalaknak, de az építők és a szerelést végző megrendelők közösen vállalták, hogy az indítás időpontját előre hozzák egy hónappal, a „premiernek“ tehát egy hónappal hamarabb kellene megtörténnie. Nos, az építők tudják, hogy ehhez az egyhónapos időnyeréshez elsősorban nekik kel megteremteniük a feltételeket, nekik kell hamarabb munkafelületet adniuk a szerelőknek. Persze, nyugtathatták volna magukat, hogy még sok van augusztus végéig, s hivatkozhattak volna a nehéz időjárásra is. Erről azonban szó sem volt, igyekeztek mindjárt az elején előnyhöz jutni. Azt mondja Váradi József mester, az építkezés irányítója, hogy véleménye szerint jelenleg háromhetes az előny, a hónapból tehát nagyjából egy dekád hiányzik. Az egymillió lejes tervtúeljesítés viszont nagyobb előny „bevallására“ is lehetőséget adna a mesternek, de szemmel láthatóan óvatos és megfontolt ember, nem akar megalapozatlanul fogadkozni. Az azonban bizonyos, hogyha a további feltételek megengedik, Váradi Józsefen és 40 emberen nem múlik majd az újabb előny, az újabb napok megszerzése. Az embernek akaratlanul is eszébe jut a párt Központi Bizottságának nemrég megtartott plenárisának a határozatából az a rész, amely az építkezések első negyedévi teljesítményének a növelését irányozza elő. A székelyudvarhelyi ruhagyár építőtelepén ezekben a november végi-december eleji napokban azért diktálnak az építők gyors ütemet, hogy a tervet minél nagyobb mértékben túlszárnyalják, egyre nagyobb munkafelületet tudjanak biztosítani a hideg napok beálltára, minél jobb feltételeket teremtsenek az 1973-as első negyed Kálmán Gyula (Folytatása a 3. oldalon) A AZ EGY HÓNAPBÓL MÁR MEGVAN HÁROM HÉT A SZOCIALISTA EGYSÉGFRONT ARAD MEGYEI TANÁCSÁNAK PLENÁRIS ÜLÉSE front Arad megyei tanácsának plenárisa elfogadta a javaslatot és magáévá tette a kezdeményezést. A „Minden honpolgár legyen jó tulajdonos, jó gazda és jó termelő“ kezdeményezés kiterjesztésére intézkedési tervet dolgozott ki, ennek alapján az ipari, mezőgazdasági, építkezési, szállítási, kereskedelmi stb. egységek, a dolgozók, a megye összes honpolgárai részt vállalnak abban az átfogó akcióban, amelynek célja a gazdasági hatékonyság növelése, az anyagi, társadalmi, kulturális javak, egész nemzeti kincsünk kezelése iránti felelősségtudat fokozása, a pazarlás megszüntetése. A Szocialista Egységfrontba tömörült összes szervezetek azon fognak munkálkodni, hogy minden honpolgár tudatosan és felelősségteljesen éljen tulajdonosi és termelői minőségével, és jógazdaként kezelje a munkahelyén, városában, falujában és saját otthonában is azokat az óriási anyagi javakat, amelyeket megteremtettünk és amelyeket nap mint nap gyarapítunk. A plenáris ülés munkálatainak befejezéseként Andrei Cervencovics elvtárs, az RKP KB tagja,az Arad megyei pártbizottság első titkára mondott beszédet. (Munkatársunktól) KEZDŐNEK LENNI Fiatal, barna lány. Csupa élet és lendület. Az idén végezte a marosvásárhelyi pedagógiaifőiskolát. Számtan szakos. Az Arad megyei Simonyifalván született, most Szatmár megye egyik legtávolabbi falujában beszélgetek vele. — Miért éppen Hadadnádasdot választotta? — Nem szépítem a dolgot. A kihelyezésnél ránéztem a térképre s a felkínált helyek közül azt választottam, amelyik legközelebbnek látszott szülőfalumhoz. A távolság mégis háromszáz kilométer ... — Mit tudott előzőleg Nádasáról? — Majdnem semmit. Csupán azt, hogy a miénknél szegényebb vidék. Amikor kezemben volt a kinevezés, mondták, hozzak magammal gumicsizmát. — Láttam, hozott. Nem csalódott? — Kellemesen csalódtam. Nem is olyan szegény falu. Figyelte, milyen házakat építenek? Asszonyok faluja. A férfiak messzi bányákban dolgoznak, a Zsilvölgyében és máshol. Szívós, munkához edzett, kitartó emberek, mint általában a szilágyságiak. A pénzt haza küldik, nem isszák el. Ez meglátszik a házakon, a berendezésen s az itthoniak öltözködésén. Nem sok helyen becsülik úgy az asszonyt, mint errefelé. — Mennyit fizetnek Szabó néninek ezért a szobáért? — Hatvan lejt fejenként, nem sok. Demeter Ilona kolléganőmmel lakom itt. Nádasdon nem probléma a lakás, házak állnak üresen. Nagyobb gond az étkezés, meg a tűzifa beszerzése. A boltban még kenyeret sem lehet mindig kapni, pedig Hadadon sütik. Szilágycsehből, Szatmárról és Hadadról szerezzük be az élelmet ingázók, kollégák, ismerősök által. Szalonnát, zsírt és effélét hazulról küldenek, csomagban. — Jelent valamilyen előnyt, hogy faluról származik? — Úgy érzem, jelent. Könnyebben alkalmazkodom, jobban megértem az emberek gondjait. Ez fontos. Bartha Irén kellemesen csalódott az iskolában is. Para András igazgatóval az élen, jól felkészült, a faluhoz hű pedagógusokat talált itt. A tizenkettőből tizenegy megfelelő szakképesítéssel rendelkezik. Szatmár megye sok falujában rosszabb az arány. Nyolc nevelő három évnél hosszabb ideje tanít Nádasdon. Mindez a gyermekek javuló tanulmányi előmenetelében kamatozik. Az idén tizenhárman végezték a nyolcadikat, hatan felvételiztek líceumba és szakiskolába, mind a hatan bejutottak. — Jó két hónapja van itt. Ismeri a község polgármesterét? — kérdezem Bartha Irént. — Nem ismerem! Azt tudom, hogy Ilok Istvánnak hívják. Nagy körzete van Hadadnak, biztosan nem volt ideje, hogy felkeressen. Nekem meg nem volt miért. A kollégák mindenben segítettek, hamar kaptam lakást is. Egyelőre jól érzem magam, igyekszem jól dolgozni. Torna Klára is számtan szakot végzett a nagybányai pedagógiai főiskolán. Mehetett volna Máramarosszigetre, ő Darát választotta, hogy közelebb legyen szülőfalujához, az ugyancsak Szatmár megyei Szakaszhoz. Milyenek a viszonyok Darán? Se út, se autóbuszjárat. A községközpontot, Pusztadarócot és Szatmárt is csak gyalog lehet megközelíteni. Az előbbi hét, az utóbbi tizenkét kilométer. Esős időben ki se lehet mozdulni a faluból, mindent sár borít. A falu csak nagyvonalakban villamosított. A középületek és néhány ház. Torna Klára pislákoló lámpánál készíti a leckevázlatot, miközben az ablakon át látja Szatmár fényeit. Hetvenöt lej házbért fizet, plusz öt lejt egy ebédért vagy vacsoráért. A többit, ahogy lehet. — Találkozott már a polgármesterrel? — Nem. A községi párttitkárral, Székely Antallal viszont találkoztam. Beszélgetésünket egy fiúcska szakítja meg. — Tanárnő, kérem, engedjen el fáért! — Már megint fáért! — bosszankodik Torna Klára. Nem könnyű döntenie, hisz a tüzelőre is szükség van. Végül mégis elengedi, azzal a feltétellel, hogy egy jobb tanulóval átveszi a fiú a leckét. Majd ezt mondja: — így megy ez nálunk, szinte naponta. Nem akarják komolyan venni az iskolát! — Nehéz meggyőzni a szülőket — kapcsolódik a beszélgetésbe Sütő Imre igazgató —, hogy gyermekük tanulása mindennél előbbrevaló. Szégyen bevallani, mert ez elsősorban ránk, nevelőkre vet rossz fényt, de az igazság az, hogy jelenleg is van tíz-tizenkét beiskolázatlan gyermek a faluban. Könnyű csak bennünk, nevelőkben keresni az okokat. De nálunk már az is eredmény, ha az új tanár egy évet letölt itt. Jelenleg tizenöten vagyunk s csak hétnek van megfelelő szakképesítése. Szeptember 15 óta már nyolc csere történt. Lehet így eredményesen dolgozni? Egyöntetű vélemény: jelentősebb változást mind a pedagógusok állandósításában, mind pedig az eredményesebb oktatásban csak a falu gyorsabb fejlesztésével lehetne elérni. Helyszín: Nagykároly legfrissebb ipari hajtása, a len- és kenderfeldolgozó. Egy új üzem mindig nagy lehetőségeket kínál a fiatal diplomásoknak. Somlyai Margit jogász- Sike Lajos (Folytatása a 3. oldalon) FIATAL DIPLOMÁSOK A BEMUTATKOZÁS UTÁN Világ proletárjai, egyesüljetek ! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság A nagybányai bányafelszerelést gyártó üzemben (UMUM) évről évre növekszik a termékek műszaki színvonala. Képünkön egy exportra készülő cementgyári berendezés alkatrészei láthatók az üzem szerelő osztályán A KÖZTÁRSASÁG xxv. ÉVFORDULÓJÁT KÖSZÖNTI DOLGOZÓ NÉPÜNK A perjámosiak lilább vállalása 3 hónappal hamarabb adták át a második aggregátot A galati-i kikötőben A 75 000. után is... (3. oldal) Mae Ceausescu, az Államtanács elnöke fogadta az amerikai szenátorok csoportját Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke november 29-én fogadta az amerikai szenátorok csoportját, amely élén Stuart Symington szenátorral országunkban tartózkodik. A megbeszélésen részt vettek a következő elvtársak: Emil Bodnarac, az Államtanács alelnöke, Ilie Verdet, a Minisztertanács első alelnöke, Stefan Voitec, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke, Ion Pajan, a Minisztertanács alelnöke, külkereskedelmi miniszter, Constantin Statescu, az Államtanács titkára, George Macovescu külügyminiszter, Aurel Vijoli, a Nagy Nemzetgyűlés gazdasági-pénzügyi állandó bizottságának elnöke, Mircea Malija, Gheorghe Oprea, Ion Romanu, az Államtanács elnökének tanácsosai. Ott voltak a következő szenátorok: Henry Jackson, B. Everett Jordan, Franck Moss, Howard W. Cannon, Thornas J. McIntyre, Ernest Hollings, Theodore Stevens, Thomas Eagleton, Richard Schweiker, Lloyd Bentsen. Jelen volt Leonard C. Meeker, az USA bukaresti nagykövete, valamint Richard Davies, a külügyminiszter európai kérdésekkel foglalkozó asszisztensének helyettese, az amerikai szenátorok kíséretében levő más hivatalos személyek. A felek eszmecserét folytattak a román—amerikai kapcsolatok alakulásáról és fejlesztési lehetőségeiről, kölcsönösen hangsúlyozták, hogy a jövőben még intenzívebben kívánják szorgalmazni Románia és az Egyesült Államok együttműködésének bővítését és mélyítését számos területen, ami népeinknek, a nemzetközi megértés és együttműködés ügyének egyaránt érdeke. Ilyen összefüggésben megemlítették, hogy a két állam parlamentje hozzájárult a kétoldalú kapcsolatok előmozdításához. A vendéégek rámutattak ezzel kapcsolatosan,hogy mint az amerikai szenátus tagjai, hozzá kívánnak járulni az USA és Románia kapcsolatainak elmélyítéséhez. A megbeszélés során Nicolae Ceausescu, az Államtanács elnöke részletesen kifejtette pártunk és államunk időszerű teendőit, politikai és társadalmi téren, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésében, valamint Románia álláspontját a legfontosabb nemzetközi kérdésekben. A szenátorok nevében Stuart Symington köszönetet mondott a román államfőnek, hogy fogadta őket, taglalta romániai élményeit, elismeréssel nyilatkozott a közvetlenül megismert eredményekről. Az Államtanács elnöke és az amerikai szenátorok megbeszélése a meleg szívélyesség légkörében zajlott le. MAI SZÁMUNKBAN: • MŰVELŐDÉS • SPORT (2 oldal) • AZ OLVASÓ FÓRUMA (4. oldal) • LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK (5. oldal) • NEMZETKÖZI ÉLET (6. oldal) AZ ŐSZI SZÁNTÁS NE MARADJON TAVASZRA Véget ért a betakarítás. Igaz, a termények elszállítása még sok gondot okoz, de a gépi erők nagy részét immár az őszi talajforgatásra lehet és kell összpontosítani. A legutóbbi országos összesítő adatok szerint a szántási terv eddig mintegy ötven százalékban teljesült. Szatmár, Délj, Kolozs, Tulcea, Mehedinti, Bihar megyében ez a munka néhány napon belül befejeződik, nagy területek várják azonban a traktoroket az ország más vidékein. Igaz, az időjárás is beleszólt a földműves gépészek munkájába, ám minden gazdaság saját magát rövidíti meg, ha az őszi szántást tavaszra halasztja. Szarkádi József, a kézdi vásárhelyi ttszt főmérnöke mondotta el egyik hóvégi beszámolójában, hogy az őszi szántásban termesztett burgonya hektáronként 1000- 1100 kilós hozamtöbblettel fizetett, a cukorrépa pedig hektáronként 1600 kilós ráadással hálálkodott az ősszel vetett magágyért. Köztudomású, hogy az őszi barázdák több nedvességet tudnak összegyűjteni, a most elvégzett munkák javítják a talaj szerkezetét, könnyítik a föld tavaszi megművelését, lehetővé teszik a gyorsabb, koraibb vetést, aminek biztos következménye, ha a növénygondozás sem szorul háttérbe, bőséges terméshozam lesz. Szakemberek véleménye szerint, ha a mezőgazdaság rendelkezésére álló erőgépállomány csak 80 százalékos teljesítőképességgel is üzemel, az őszi szántás két hét alatt országszerte véget érhet. Figyelembe véve az őszi talajművelés nagy nemzetgazdasági jelentőségét, minden termelőegységnek kötelessége és érdeke úgy megszervezni mostani tevékenységét, hogy eleget tehessen az új mezőgazdasági esztendő első s talán legjelentősebb munkájának. A hosszabbított műszak ismét napirendre került, persze, a november végi, december eleji időjárás megköveteli, hogy a traktorosok megfelelő ellátásáról, munka- és életfeltételeiről messzemenően gondoskodjunk. A gépek kellő karbantartása, üzemeltetése, a gépészek jó ellátása lesz a biztosítéka annak, hogy a földeken, a műszaki adottságok segítségével, a tél beálltáig hátralévő napokat alaposan kihasználjuk. DECEMBER ELEJI GONDOK MARTINESDEN NAPIRENDEN AZ ISTÁLLÓZTATÁS ELŐKÉSZÍTÉSE Nem mondanánk igazat, ha azt állítanánk, hogy Martinesden (Hunyad megye) nem volt még az évek folyamán olyan csapadékos ősz mint az idei. Jegyeztek fel a helyiek ennél esősebb novembert, de, még az öregek is megegyeznek abban, hogy ebben az esztendőben ritka nehéz volt a mezőgazdasági munkákat idejében elvégezni. Az átázott talajba besüppedtek a traktorok, az emberek is csak gumicsizmában járhattak a földeken. És abban is egyetértenek a martinesdiek, hogy azért mégis különös volt ez az ősz, időjárásra legalábbis. Mert két ízben olyan korai hideg tört rá a falura, hogy még a patak vize is befagyott. És ez a hideg, a hóhullás még jobban hátráltatta a tennivalók elvégzését. Más esztendőkben a gépállomás udvarán álltak a traktorok november végén, az idén azonban kint dübörögnek a határban. De kint volt a földeken a község aprajanagyja. FILIPESCU AUREL, a martinesdi községi néptanács elnöke ellenőrző körútjáról jött vissza, amikor elbeszélgettünk vele a helyi téesz már elvégzett és még elvégezni való munkáiról. — Mondhatom, nem az eső, hanem a havazás akadályozott eddig a munkában. Ha nem hullottak volna kétszer is a hópelyhek, régen készen lettünk volna mindennel, így azonban van még tennivaló a földeken. — Milyen munkákkal végeztek? — A vetéssel. 260 hektár területen kellett magágyba szórnunk a kenyérgabonát. Ez pedig nem kis terület. Hogy sikerült, dicséret illeti érte a gépészeket, kora hajnaltól, késő estig dolgoztak egyetlen zokszó nélkül. Főleg a nagydenki traktoristák tettek ki magukért , külső segítség nélkül fejezték be a vetést. Azt sem hallgathatom el, hogy a szomszédos práetierek — mivel hamarabb végeztek a búza talajba szórásával — segítségünkre siettek, azt hiszem, szép példája ez a gépállomások együttműködésének. — Kézzel vetettek-e? — Nem, mivel nemcsak a munkák mennyiségét, hanem a minőségét is figyelembe vettük. Meg lehet nézni a szántást, a vetéseket, nem hiszem, hogy valaki is hibát találhatna bennük. Reméljük, jövőre szép terméseredményeket hoznak, az alapozást elvégeztük hozzá! — Amint láttuk még mindig kint dolgoznak az erőgépek a domboldalakon. — Igen. Egyrészt az őszi szántást szeretnénk minél hamarabb befejezni, azonban a kukoricának a parcellákról való szállítása sem a múlté. A hordásnál felhasználjuk a tagság szekereit is, és, úgy gondolom, néhány nap múlva fedél alá kerül az idei termény, sőt rövid időn belül véget ér az őszi mezőgazdasági kampány. — Ezzel azonban nem áll meg a tevékenység a téeszben, hiszen Jászol mellett többszáz szarvasmarha és a vetés karbantartása is elsődleges feladattá lépett elő. Ezenkívül a terményeknek az átvevőközpontokba való szállítása még folyamatban van. — A felsoroltaknál sokkal több tennivalót nevezhetnénk meg, amit az elkövetkezendőkben kell elvégeznünk. Jut belőlük bőven decemberre is. Kétségtelenül első helyen ebben az időszakban az állatok teleltetésének előkészítése áll. Talán már késő beszélni a takarmánybiztosításról, hiszen csak nagyon kevés állateleséget tudnánk még a tél jöttéig az istállók mellé szállítani. Ahol nem szenteltek eddig kellő figyelmet ennek a fontos munkának, hegyalatti abrakolással nem pótolhatják az elmulasztottakat. Megjegyezném, hogy a helyi téesz takarmánymérlege egyensúlyban van, nincs hiány egy takarmányféleségben sem. Igaz, ha a pillanatnyi helyzetet nézzük, a nedvdús takarmányból még néhány tonna nincs a silógödrökben, ennek pótlása azonban napok kérdése, hiszen a most levágott kukoricakóré egy részét besilózzuk és így ebből a fontos állateleségből is kielégíthetjük a téli szükségleteket. Ami a szénát illeti, van belőle bőven. Igaz, a réti széna minősége csak közepes, a lucerna szénáé azonban első osztályú. Az átvevő központokba való szállítással sincs fennakadás. Hallani kisebb nézeteltérésekről a téesz és a központ között, a kukorica nedvességtartalma körül vitatkoznak. Intézkedtünk, hogy ezentúl túlzottan nedves csövek ne kerüljenek góréba. Nagy figyelmet szentelünk a búzavetés ápolásának. Mivel fel kellett borítanunk a növények elhelyezésének tervét, soványabb földekbe is vetettünk kenyérgabonát. De gondoskodtunk műtrágyázásról is. Hadd erősödjenek a gyenge növények. A lankásabb részeken meggyűlt a víz és bizony ott sokkal több bajunk van. Habár a vízlevezető árkokat megástuk, a talajban annyi a nedvesség, hogy nagyon nehezen húzódik el a csapadék. Éppen ezért ma is kimentek az emberek mélyíteni az árkokat. Amint láthatja, van dolog most is elég. Igaz, a globális akkord megmozgatta az embereket, úgy, hogy most könnyű a mozgósítás, egyetlen szavunkra jönnek a tagok, mindig népes a határ. Csak az időjárás javulna egy kicsit, mert nem szeretnénk, ha valamit is elcsipegetne a jövő évi termésből. Román Győző