Előre, 1972. december (26. évfolyam, 7797-7823. szám)

1972-12-01 / 7797. szám

XXVI. évfolyam 7797. szám. 6 oldal ára 30 irán, 1972. december 1., péntek 1973 —AZ ÖTÉVES TERV, A VÁLLALÁSOK TELJESÍTÉSÉNEK DÖNTŐ SZAKASZA ALAPOSAN KÉSZÍTSÜK ELŐ MINDENÜTT A JÖVŐ ESZTENDEI TERMELÉST ! A Szocialista Egységfront Arad megyei tanácsa bővített plenáris ülésen vitatta meg az 1972-es évi gazdasági feladatok teljesítésének menetét s azokat a teendőket, amelyek az évi terv maradéktalan teljesítését, a jövő évi termelés jó előkészítését célozzák. Az RKP Arad megyei bizottságának bürója azt a javaslatot terjesztette a ple­náris elé, hogy egész Arad megyére terjesszék ki a szerszámgépgyárban született és szép sikerekkel alkal­mazott kezdeményezést, amelynek lényege a dolgozóknak abból a ket­tős minőségéből fakad, hogy egy­­személyben a termelőeszközök tulaj­donosai, és ugyanakkor az anyagi javak termelői is. Ez a kettősség magába foglalja, feltételezi a jó gazdaszellemet, azt, hogy ami a miénk, amit mi és magunknak ter­melünk, arra úgy vigyázzunk, azzal úgy gazdálkodjunk, ahogy azt min­den bölcs, előrelátó és takarékos­­ gazda teszi. A Szocialista Egység- székelyudvarhelyi ruha­gyár munkaközössége ebben az évben kiemel­kedő munkasikereket ért el mind az összter­­melési terv teljesítése, mind pedig a takarékos gazdálko­dás területén. Sikereik­ értékét nö­veli az a tény, hogy az említett tel­jesítményeket az új gyár építésének a feltételei közepette érték el. Igaz, a ruhagyár új épülete telje­sen független, a mostanitól, s így nincs arról szó, hogy a termelési folyamatot közvetlenül zavarná, mégis főleg a vezetőség energiájá­ból sokat von el a beruházás nyo­­monkövetése, a megfelelő feltételek biztosítása, az egyre jobban közelgő átvétel-birtokbavétel előkészítése. Az építkezés jelenleg azonban még olyan stádiumban van, hogy elsősorban az építők munkájáról kell szólnunk, ha az új ruhagyár­ról, az ott eddig elért eredmények­ről akarunk írni. S szögezzük le mindjárt az elején: a brassói ipari építkezési tröszt Hargita építőtele­pének itt dolgozó munkacsoportja minden dicséretet megérdemel- De lássuk inkább az eredménye­ket. A május végén beindult épít­kezés idei terve 2 millió lej értékű építési munkálat elvégzését­ irányoz­za elő. Annak ellenére, hogy abban az időszakban, amikor az építkezési munkálatokat a legjobban befo­lyásolhatta az időjárás, szinte végig esett az eső, a megvalósított mun­kaütem jóval gyorsabb volt a ter­vezettnél.­­ A szeptemberi-októberi nagy esőzések idején kellett kiön­teni a tartó­oszlopok ágyát, ugyan­csak azokban a napokban készült el helyben a legtöbb , előregyártáit tartó-oszlop. S bár november első fele nem volt csapadékos, a mélyen felázott talajon egyáltalán nem volt könnyű mozgatni, helyükre illeszte­ni a súlyos oszlopokat, az első ge­rendákat. A legtöbb esetben kétsze­res gépi erőt kellett igénybe venni a betonidomok helyükre illesztésé­nél. Pontos munkaszervezéssel, a fegyelem szigorú betartásával, s nem utolsó­­sorban az építők komoly erőfeszítéseivel ,sikerült elérni, hogy az építkezés évi tervét már október hónap végére teljesítsék, november folyamán ehhez hozzátoldjanak újabb félmillió lej értékű munkála­tot, az év utolsó hónapjában pedig ezt az értéket előreláthatóan egy millió lejre kerekítsék ki. Más szó­­val: a ruhagyár építői az idei évi ér­téktervet körülbelül 150 százalékban fogják teljesíteni, ami lényeges előnyt jelent az eredetileg megálla­pított grafikonnal szemben, s meg­teremti a határidő előtti átadás leg­­első feltételeit. Különben a gyorsí­tott ütem tulajdonképpen ennek a végső célnak a jegyében folyik, illetve az ezzel kapcsolatos vállalás készteti a sietésre az építőket. Az eredeti tervek szerint ugyanis 1973 szeptember végén kellene in­dulniuk a ruhagyári termel­ési vo­nalaknak, de az építők és a szere­­­­lést végző megrendelők közösen­­ vállalták, hogy az indítás időpont­ját előre hozzák egy hónappal, a „premiernek“ tehát egy hónappal hamarabb kellene megtörténnie. Nos, az építők tudják, hogy ehhez az egyhónapos időnyeréshez első­sorban nekik ke­l megteremteniük a feltételeket, nekik kell hamarabb munkafelületet adniuk a szerelők­nek. Persze, nyugtathatták volna magukat, hogy még sok van augusz­tus végéig, s hivatkozhattak volna a nehéz időjárásra is. Erről azon­ban szó sem volt, igyekeztek mind­járt­ az elején előnyhöz jutni. Azt mondja Váradi József mester, az építkezés irányítója, hogy vélemé­­nye szerint jelenleg háromhetes az előny, a hónapból tehát nagyjából egy dekád hiányzik. Az egymillió lejes tervtú­eljesítés viszont na­gyobb előny „bevallására“ is lehe­tőséget adna a mesternek, de szem­mel láthatóan óvatos és megfontolt ember, nem akar megalapozatlanul fogadkozni. Az azonban bizonyos, hogyha­­ a további feltételek meg­engedik, Váradi Józsefen és 40 em­beren nem múlik majd az újabb előny, az újabb napok meg­szerzése. Az embernek akaratlanul is eszébe jut a párt Központi Bizott­ságának nemrég megtartott plená­risának a határozatából az a rész, amely az építkezések első negyedévi teljesítményének a növelését irá­nyozza elő. A székelyudvarhelyi ruhagyár építőtelepén ezekben a november végi-december eleji na­pokban azért diktálnak az építők gyors ütemet, hogy a tervet minél nagyobb mértékben túlszárnyalják, egyre nagyobb munkafelületet tud­janak biztosítani a hideg napok be­álltára, minél jobb feltételeket te­remtsenek az 1973-as első negyed Kálmán Gyula (Folytatása a 3. oldalon) A AZ EGY HÓNAPBÓL MÁR MEGVAN HÁROM HÉT A SZOCIALISTA EGYSÉGFRONT ARAD MEGYEI TANÁCSÁNAK PLENÁRIS ÜLÉSE front Arad megyei tanácsának ple­nárisa elfogadta a javaslatot és magáévá tette a kezdeményezést. A „Minden honpolgár legyen jó tulajdonos, jó gazda és jó termelő­“ kezdeményezés kiterjesztésére in­tézkedési tervet dolgozott ki, en­nek alapján az ipari, mezőgazdasá­gi, építkezési, szállítási, kereske­delmi stb. egységek, a dolgozók, a megye összes honpolgárai részt vállalnak abban az átfogó akció­ban, amelynek célja a gazdasági hatékonyság növelése, az anyagi, társadalmi, kulturális javak, egész nemzeti kincsünk kezelése iránti felelősségtudat fokozása, a pazarlás megszüntetése. A Szocialista Egy­ségfrontba tömörült összes szer­vezetek azon fognak munkálkodni, hogy minden honpolgár tudatosan és felelősségteljesen éljen tulajdo­nosi és termelői minőségével, és jógazdaként kezelje a munkahe­lyén, városában, falujában és saját otthonában is azokat az óriási anyagi javakat, amelyeket megte­remtettünk és amelyeket nap mint nap gyarapítunk. A plenáris ülés munkálatainak befejezéseként Andrei Cervencovics elvtárs, az RKP KB tagja,­az Arad megyei pártbizottság első titkára mondott beszédet. (Munkatársunk­tól) KEZDŐNEK LENNI Fiatal, barna lány. Csupa élet és lendület. Az idén végezte a maros­vásárhelyi pedagógiai­­főiskolát. Számtan szakos. Az Arad megyei Simonyifalván született, most Szat­már megye egyik legtávolabbi falu­jában beszélgetek vele. — Miért éppen Hadadnádasdot választotta? — Nem szépítem a dolgot. A ki­helyezésnél ránéztem a térképre s a felkínált helyek közül azt válasz­tottam, amelyik legközelebbnek lát­szott szülőfalumhoz. A távolság mégis háromszáz kilométer ... — Mit tudott előzőleg Nádasáról? — Majdnem semmit. Csupán azt, hogy a miénknél szegényebb vidék. Amikor kezemben volt a kinevezés, mondták, hozzak magammal gumi­csizmát. — Láttam, hozott. Nem csalódott? — Kellemesen csalódtam. Nem is olyan szegény falu. Figyelte, milyen házakat építenek? Asszonyok faluja. A férfiak messzi bányákban­­ dol­goznak, a Zsilvölgyében és máshol. Szívós, munkához edzett, kitartó emberek, mint általában a szilágy­ságiak. A pénzt haza küldik, nem isszák el. Ez meglátszik a házakon, a berendezésen s az itthoniak öltöz­ködésén. Nem sok helyen becsülik úgy az asszonyt, mint errefelé. — Mennyit fizetnek Szabó néni­nek ezért a szobáért? — Hatvan lejt fejenként, nem sok. Demeter Ilona kolléganőmmel la­kom itt. Nádasdon nem probléma a lakás, házak állnak üresen. Nagyobb gond az étkezés, meg a tűzifa be­szerzése. A boltban még kenyeret sem lehet mindig kapni, pedig Ha­dadon sütik. Szilágycsehből, Szat­­márról és Hadadról szerezzük be az élelmet ingázók, kollégák, ismerősök által. Szalonnát, zsírt és effélét ha­zulról küldenek, csomagban. — Jelent valamilyen előnyt, hogy faluról származik? — Úgy érzem, jelent. Könnyebben alkalmazkodom, jobban megértem az emberek gondjait. Ez fontos. Bartha Irén kellemesen csalódott az iskolában is. Para András igaz­gatóval az élen, jól felkészült, a fa­luhoz hű pedagógusokat talált itt. A tizenkettőből tizenegy megfelelő szakképesítéssel rendelkezik. Szat­már megye sok falujában rosszabb az arány. Nyolc nevelő három év­nél hosszabb ideje tanít Nádasdon. Mindez a gyermekek javuló tanul­mányi előmenetelében kamatozik. Az idén tizenhárman végezték a nyolcadikat, hatan felvételiztek lí­ceumba és szakiskolába, mind a ha­tan bejutottak. — Jó két hónapja van itt. Ismeri a község polgármesterét? — kérde­zem Bartha Irént. — Nem ismerem! Azt tudom, hogy Ilok Istvánnak hívják. Nagy körzete van Hadadnak, biztosan nem volt ideje, hogy felkeressen. Nekem meg nem volt miért. A kol­légák mindenben segítettek, hamar kaptam lakást is. Egyelőre jól ér­zem magam, igyekszem jól dolgoz­ni. Torna Klára is számtan szakot végzett a nagybányai pedagógiai fő­iskolán. Mehetett volna Máramaros­­szigetre, ő Darát választotta, hogy közelebb legyen szülőfalujához, az ugyancsak Szatmár megyei Szakasz­hoz. Milyenek a viszonyok Darán? Se út, se autóbuszjárat. A község­­központot, Pusztadarócot és Szat­márt is csak gyalog lehet megkö­zelíteni. Az előbbi hét, az utóbbi ti­zenkét kilométer. Esős időben ki se lehet mozdulni a faluból, mindent sár borít. A falu csak nagyvonalak­ban villamosított. A középületek és néhány ház. Torna Klára pislákoló lámpánál készíti a leckevázlatot, mi­közben az ablakon át látja Szatmár fényeit. Hetvenöt lej házbért fizet, plusz öt lejt egy ebédért vagy va­csoráért. A többit, ahogy lehet. — Találkozott már a polgármes­terrel? — Nem. A községi párttitkárral, Székely Antallal viszont találkoztam. Beszélgetésünket egy fiúcska sza­kítja meg. — Tanárnő, kérem, engedjen el fáért! — Már megint fáért! — bosszan­kodik Torna Klára. Nem könnyű döntenie, hisz a tüzelőre is szükség van. Végül mégis elengedi, azzal a feltétellel, hogy egy jobb tanulóval átveszi a fiú a leckét. Majd ezt mondja: — így megy ez nálunk, szinte naponta. Nem akarják komo­lyan venni az iskolát! — Nehéz meggyőzni a szülőket — kapcsolódik a beszélgetésbe Sütő Imre igazgató —, hogy gyermekük tanulása mindennél előbbrevaló. Szégyen bevallani, mert ez elsősor­ban ránk, nevelőkre vet rossz fényt, de az igazság az, hogy jelenleg is van tíz-tizenkét beiskolázatlan gyer­mek a faluban. Könnyű csak ben­nünk, nevelőkben keresni az oko­kat. De nálunk már az is eredmény, ha a­z új tanár egy évet letölt itt. Jelenleg tizenöten vagyunk s csak hétnek van megfelelő szakképesíté­se. Szeptember 15 óta már nyolc csere történt. Lehet így eredménye­sen dolgozni? Egyöntetű vélemény: jelentősebb változást mind a pedagógusok ál­landósításában, mind pedig az ered­ményesebb oktatásban csak a falu gyorsabb fejlesztésével lehetne el­érni. Helyszín: Nagykároly legfrissebb ipari hajtása, a len- és kenderfel­dolgozó. Egy új üzem mindig nagy lehetőségeket kínál a fiatal diplo­másoknak. Somlyai Margit jogász- Sike Lajos (Folytatása a 3. oldalon) FIATAL DIPLOMÁSOK A BEMUTATKOZÁS UTÁN Világ proletárjai, egyesüljetek ! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság A nagybányai bányafelszere­­lést­ gyártó üzemben (UMUM) évről évre növekszik a termé­kek műszaki színvonala. Képünkön egy exportra készü­lő cementgyári berendezés al­katrészei láthatók az üzem szerelő osztályán A KÖZTÁRSASÁG xxv. ÉVFORDULÓJÁT KÖSZÖNTI DOLGOZÓ NÉPÜNK A perjámosiak lilább vállalása 3 hónappal hamarabb adták át a második aggregátot A galati-i kikötőben A 75 000. után is... (3. oldal) Mae Ceausescu, az Államtanács elnöke fogadta az amerikai szenátorok csoportját Nicolae Ceausescu elvtárs, Romá­nia Szocialista Köztársaság Állam­tanácsának elnöke november 29-én fogadta az amerikai szenátorok cso­portját, amely élén Stuart Syming­ton szenátorral országunkban tar­tózkodik. A megbeszélésen részt vettek a következő elvtársak: Emil Bodna­­rac, az Államtanács alelnöke, Ilie Verdet, a Minisztertanács első alel­nöke, Stefan Voitec, a Nagy Nem­zetgyűlés elnöke, Ion Pajan, a Mi­nisztertanács alelnöke, külkereske­delmi miniszter, Constantin Sta­­tescu, az Államtanács titkára, Geor­ge Macovescu külügyminiszter, Au­rel Vijoli, a Nagy Nemzetgyűlés gazdasági-pénzügyi állandó bizott­ságának elnöke, Mircea Malija, Gheorghe Oprea, Ion Romanu, az Államtanács elnökének tanácsosai. Ott voltak a következő szenáto­rok: Henry Jackson, B. Everett Jordan, Franck Moss, Howard W. Cannon, Thornas J. McIntyre, Er­nest Hollings, Theodore Stevens, Thomas Eagleton, Richard Schwei­­ker, Lloyd Bentsen. Jelen volt Leonard C. Meeker, az USA bukaresti nagykövete, vala­mint Richard Davies, a külügymi­niszter európai kérdésekkel foglal­kozó asszisztensének helyettese, az amerikai szenátorok kíséretében levő más hivatalos személyek. A felek eszmecserét folytattak a román—amerikai kapcsolatok ala­kulásáról és fejlesztési lehetőségei­ről, kölcsönösen hangsúlyozták, hogy a jövőben még intenzívebben kí­vánják szorgalmazni Románia és az Egyesült Államok együttműkö­désének bővítését és mélyítését számos területen, ami népeink­nek, a nemzetközi megértés és együttműködés ügyének egyaránt érdeke. Ilyen összefüggésben meg­említették, hogy a két állam parla­mentje hozzájárult a kétoldalú kap­csolatok előmozdításához. A vendé­é­gek rámutattak ezzel kapcsolatosan,­­hogy mint az amerikai szenátus tagjai, hozzá kívánnak járulni az USA és Románia kapcsolatainak elmélyítéséhez. A megbeszélés során Nicolae Ceausescu, az Államtanács elnöke részletesen kifejtette pártunk és államunk időszerű teendőit, politi­kai és társadalmi téren, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésében, va­lamint Románia álláspontját a leg­fontosabb nemzetközi kérdésekben. A szenátorok nevében Stuart Sy­mington köszönetet mondott a ro­mán államfőnek, hogy fogadta őket, taglalta romániai élményeit, elis­meréssel nyilatkozott a közvetlenül megismert eredményekről. Az Államtanács elnöke és az amerikai szenátorok megbeszélése a meleg szívélyesség légkörében zajlott le. MAI SZÁMUNKBAN: • MŰVELŐDÉS • SPORT (2 oldal) • AZ OLVASÓ FÓRUMA (4. oldal) • LÁTTUK, HALLOTTUK, MEGTUDTUK (5. oldal) • NEMZETKÖZI ÉLET (6. oldal) AZ ŐSZI SZÁNTÁS NE MARADJON TAVASZRA Véget ért a betakarítás. Igaz, a termények elszállítása még sok gondot okoz, de a gépi erők nagy részét immár az őszi talajforga­tásra lehet és kell összpontosí­tani. A legutóbbi országos össze­sítő adatok­­ szerint a szántási terv eddig mintegy ötven száza­lékban teljesült. Szatmár, Délj, Kolozs, Tulcea, Mehedinti, Bi­har megyében ez a munka né­hány napon belül befejeződik, nagy területek várják azonban a traktoroket az ország más vidé­kein. Igaz, az időjárás is bele­szólt a földműves gépészek mun­kájába, ám minden gazdaság saját magát rövidíti meg, ha az őszi szántást tavaszra halasztja. Szar­kádi József, a kézdi vásárhe­lyi ttszt főmérnöke mondotta el egyik hóvégi beszámolójában, hogy az őszi szántásban termesz­tett burgonya hektáronként 1000- 1100 kilós hozamtöbblettel fize­tett, a cukorrépa pedig hektá­ronként 1600 kilós ráadással há­lálkodott az ősszel vetett mag­ágyért. Köztudomású, hogy az őszi barázdák több nedvességet tudnak összegyűjteni, a most elvégzett munkák javítják a ta­laj szerkezetét, könnyítik a föld tavaszi megművelését, lehetővé teszik a gyorsabb, koraibb ve­tést, aminek biztos következmé­nye, ha a növénygondozás sem szorul háttérbe, bőséges termés­hozam lesz. Szakemberek véleménye sze­rint, ha a mezőgazdaság rendel­kezésére álló erőgépállomány csak 80 százalékos teljesítőképes­séggel is üzemel, az őszi szán­tás két hét alatt országszerte vé­get érhet. Figyelembe véve az őszi talajművelés nagy nemzet­­gazdasági jelentőségét, minden termelőegységnek kötelessége és érdeke úgy megszervezni mos­tani tevékenységét, hogy eleget tehessen az új mezőgazdasági esztendő első s talán legjelen­tősebb munkájának. A hosszab­bított műszak ismét napirendre került, persze, a november végi, december eleji időjárás megkö­veteli, hogy a traktorosok meg­­felelő ellátásáról, munka- és életfeltételeiről messzemenően gondoskodjunk. A gépek kellő karbantartása, üzemeltetése, a gépészek jó ellátása lesz a biz­­­­tosítéka annak, hogy a földeken, a műszaki adottságok segítségé­vel, a tél beálltáig hátralévő na­pokat alaposan kihasználjuk. DECEMBER ELEJI GONDOK MARTINESDEN NAPIRENDEN AZ ISTÁLLÓZTATÁS ELŐKÉSZÍTÉSE N­em mondanánk igazat, ha azt állítanánk, hogy Martinesden (Hunyad megye) nem volt még az évek folyamán olyan csapa­dékos ősz mint az idei. Jegyeztek fel a helyiek ennél esősebb novem­bert, de, még az öregek is meg­egyeznek abban, hogy ebben az esztendőben ritka nehéz volt a me­zőgazdasági munkákat idejében el­végezni. Az átázott talajba besüp­pedtek a traktorok, az emberek is csak gumicsizmában járhattak a földeken. És abban is egyetértenek a martinesdiek, hogy azért mégis különös volt ez az ősz, időjárásra legalábbis. Mert két ízben olyan korai hideg tört rá a falura, hogy még a patak vize is befagyott. És ez a hideg, a hóhullás még jobban hátráltatta a tennivalók elvégzését. Más esztendőkben a gépállomás udvarán álltak a traktorok novem­ber végén, az idén azonban kint dübörögnek a határban. De kint volt a földeken a község apraja­­nagyja. FILIPESCU AUREL, a martinesdi községi néptanács elnö­ke ellenőrző körútjáról jött vissza, amikor elbeszélgettünk vele a he­lyi téesz m­ár elvégzett és még el­végezni való munkáiról. — Mondhatom, nem az eső, ha­nem a havazás akadályozott eddig a munkában. Ha nem hullottak volna kétszer is a hópelyhek, ré­gen készen lettünk volna minden­nel, így azonban van még tenni­való a földeken. — Milyen munkákkal végeztek? — A vetéssel. 260 hektár terüle­ten kellett magágyba szórnunk a kenyérgabonát. Ez pedig nem kis terület. Hogy sikerült, dicséret ille­ti érte a gépészeket, kora hajnal­tól, késő estig dolgoztak egyetlen zokszó nélkül. Főleg a nagydenki traktoristák tettek ki magukért , külső segítség nélkül fejezték be a vetést. Azt sem hallgathatom el, hogy a szomszédos práetierek — mi­vel hamarabb végeztek a búza ta­lajba szórásával — segítségünkre siettek, azt hiszem, szép példája ez a gépállomások együttműködésének. — Kézzel vetettek-e? — Nem, mivel nemcsak a munkák mennyiségét, hanem a minőségét is figyelembe vettük. Meg lehet nézni a szántást, a vetéseket, nem hiszem, hogy valaki is hibát találhatna bennük. Reméljük, jövőre szép ter­méseredményeket hoznak, az ala­pozást elvégeztük hozzá! — Amint láttuk még mindig kint dolgoznak az erőgépek a dombol­dalakon. — Igen. Egyrészt az őszi szántást szeretnénk minél hamarabb befe­jezni, azonban a kukoricának a parcellákról való szállítása sem a múlté. A hordásnál felhasználjuk a tagság szekereit is, és, úgy gon­dolom, néhány­­ nap múlva fedél alá kerül az idei termény, sőt rö­vid időn belül véget ér az őszi me­zőgazdasági kampány. — Ezzel azonban nem áll meg a tevékenység a téeszben, hiszen Já­szol mellett többszáz szarvasmarha és a vetés karbantartása is elsőd­leges feladattá lépett elő. Ezenkí­vül a terményeknek az átvevőköz­pontokba való szállítása még fo­lyamatban van. — A felsoroltaknál sokkal több tennivalót nevezhetnénk meg, amit az elkövetkezendőkben kell elvé­geznünk. Jut belőlük bőven decem­berre is. Kétségtelenül első helyen ebben az időszakban az állatok te­­leltetésének előkészítése áll. Talán már késő beszélni a takarmánybiz­tosításról, hiszen csak nagyon ke­vés állateleséget tudnánk még a tél jöttéig az istállók mellé szállítani. Ahol nem szenteltek eddig kellő figyelmet ennek a fontos munká­nak, hegyalatti abrakolá­ssal­­ nem pótolhatják az elmulasztottakat. Megjegyezném, hogy a helyi téesz takarmánymérlege egyensúlyban van, nincs hiány egy takarmány­féleségben sem. Igaz, ha a pillanat­nyi helyzetet nézzük, a nedvdús ta­karmányból még néhány tonna nincs a silógödrökben, ennek pót­lása azonban napok kérdése, hi­szen a most levágott kukoricakóré egy részét besilózzuk és így ebből a fontos állateleségből is kielégít­hetjük a téli szükségleteket. Ami a szénát illeti, van belőle bőven. Igaz, a réti széna minősége csak közepes, a lucerna szénáé azonban első osztályú. Az átvevő központok­ba való szállítással sincs fennaka­dás. Hallani kisebb nézetelté­résekről a téesz és a központ között, a kukorica nedvességtartal­ma körül vitatkoznak. Intézked­tünk, hogy ezentúl túlzottan ned­ves csövek ne kerüljenek góréba. Nagy figyelmet szentelünk a búza­vetés ápolásának. Mivel fel kellett borítanunk a növények elhelyezé­sének tervét, soványabb földekbe is vetettünk kenyérgabonát. De gon­doskodtunk műtrágyázásról is. Hadd erősödjenek a gyenge növények. A lankásabb részeken meggyűlt a víz és bizony ott sokkal több ba­junk van. Habár a vízlevezető ár­kokat megástuk, a talajban annyi a nedvesség, hogy nagyon nehezen húzódik el a csapadék. Éppen ezért ma is kimentek az emberek mé­lyíteni az árkokat. Amint láthatja, van dolog most is elég. Igaz, a glo­bális akkord megmozgatta az em­bereket, úgy, hogy­ most könnyű a mozgósítás, egyetlen szavunkra jönnek a tagok, mindig népes a határ. Csak az időjárás javulna egy kicsit, mert nem szeretnénk, ha valamit is elcsipegetne a jövő évi termésből. Román Győző

Next