Előre, 1973. január (27. évfolyam, 7824-7847. szám)

1973-01-04 / 7824. szám

• TERMÉSZET • EMBER •TUDOMÁNY • TERMÉSZET • EMBER • TUDOMÁNY • MUNKATÁRSUNK MEGKÉRDEZTE: MI A SPELEOTERÁPIA ? Válaszol dr. , a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet Belgyógyászati Klinikájának tanársegéde A speleoterápia barlangokban és sóbányákban végzett kezelési módszer, elsősorban légúti allergiás betegségekben szenvedők számára. Hazánkban 1972 óta alkalmazzák na­gyobb méretekben. (Szpeosz görögül földalatti üreget, bar­langot jelent.) A Nemzetközi Speleoterápiai Társaság 1969- ben alakult. Évenként szimpozionokat rendez, tapasztala­tok kicserélése, az ifj gyógymód tökéletesítése érdekében. A legutóbbit az elmúlt ősz elején tartották meg Budapes­ten, ezen hazánkból dr. Horváth Endre belgyógyász profesz­­szor, dr. Pálffy Béla tanársegéd és dr. Veres Árpád pa­­rajdi körorvos vett részt. Dr. Pálffy Béla évek óta foglalko­zik a tüdőasztmában szenvedő betegek kezelésével, doktori disszertációját is ebből a tárgykörből írja. Speleoterápiai kutatásait a parajdi sóbányában végzi. — Az orvosi statisztikák adatai szerint a légúti allergiás megbete­gedések egyre gyakoribbak és sok­féle formában jelentkeznek. Mi en­nek a magyarázata? — A légúti allergiás betegek szá­mának növekedése szoros kapcsolat­ban van a civilizáció térhódításá­val. Egyrészt a levegő szennyező­dése, másrészt a rohanó életmód, a gyakori stressz helyzetek sok zavart okoznak a szervezet működésében és jelentősen hozzájárulnak a lég­úti megbetegedések gyakoribbá vá­lásához. Az antibiotikumok felfe­dezése és a széleskörű járványügyi intézkedések eredményeképpen a tüdőtébécé már nem a század eleji „tüdővész“. A légutak megbete­gedései között az allergiás természe­tűek kerültek előtérbe. Régebben a szénanátha, vagyis a virágporral szembeni túlérzékenység volt a leg­ismertebb légúti allergiás megbete­gedés. Ma világszerte a tüdőasztmá­nak van a legnagyobb jelentősége, hazai és külföldi szakértők véle­ménye szerint a tüdőasztmások szá­ma az utóbbi években is rohamo­san szaporodott. — Kérjük, ismertesse néhány szó­ban az allergia lényegét, s határoz­za meg közelebbről a tüdőasztmát, mi a jellemző erre a betegségre? — Az allergia a szervezetnek bi­zonyos ingerekkel szembeni reak­ciója, túlérzékenységi állapota. Az allergiás szervezet túlérzékennyé válik a környezetében lévő úgyne­vezett allergénekkel szemben. Az allergének túlnyomó részt fehérje természetű anyagok: állatok bőrpik­kelye, szőre, tolla, növények virág­pora, baktériumok, gombák sejtjei, különféle vegyi anyagok, gyógysze­rek, mosószerek s még folytathat­nám a felsorolást. A túlérzékenység lényege az, hogy a szervezet egy vagy több allergénnel szemben el­lenanyagokat termel. Az ellenanyag úgy viszonyul az allergénhez mint a kulcs a zárhoz. Valahányszor aller­­gén jut a túlérzékeny szervezetbe, az ellenanyaggal való összekapcsoló­dása heves reakciót vált ki, ami a nyálkahártyák duzzanatát, a belső szervek simaizomzatának görcsös összehúzódását, a mirigyek foko­zott nyákelválasztását okozza. A tüdőasztma rohamokban jelent­kező, nehézlégzéssel járó betegség. A rohamokat a hörgők csőrendsze­rének hirtelen beszűkülése okozza. Ez a hörgők falában lévő körkörös izmok görcsös összehúzódásának, a nyálkahártya gyulladásos duzzana­tának és a légutakat dugószerűen eltömő nyákos váladéknak a követ­kezménye. Az allergének nyolcvan százaléka a belélegzett levegővel jut a tüdő­be. Kezdetben a rohamokat csak a bajt okozó allergénnel való kontak­tus váltja ki, például a lefekvés után jelentkező rohamokat a pár­nában lévő toll. Később a túlérzé­kenység többféle allergénre is ki­terjedhet. Bonyolítják a helyzetet a gyakran társuló légúti fertőzések, mert a gyulladás még jobban be­szűkíti a hörgők belvilágát, a görcs­készséget is fokozza,­ a légutakban megtelepedett baktériumok pedig újabb allergénekként szerepelhet­nek. Ilyen esetekben a légutak­at izgató bármilyen, inger — füst, köd — is nehézlégzést válthat ki. A fulladásos rohamtól való fé­lelem nagyon megviseli a betegek idegrendszerét. Mindennapos ta­pasztalatunk, hogy az asztmások sokszor több éves panaszmentesség után sem tudnak ettől a félelemtől teljesen megszabadulni. A betegek szenvedése, a rohamok miatt sokat virrasztó hozzátartozók áldozat­­készsége és az egész családra ne­hezedő teher mellett, ennek a be­tegségnek komoly társadalmi és gazdasági vonatkozásai is vannak. A betegeknek körülbelül a fele a betegség s fellépésekor 30—35 éves, cselekvő-alkotó képessége teljében lévő ember. Munkaképességük csökkenése, a munkából való ismé­telt kiesés, a kórházi kezelések, a költséges gyógyszerek mind egyéni, dőlünk. Ezért a kezelést minden esetben a beteg egyéni adottságai­nak megfelelően kell beállítanunk. Nagy statisztikák adatai azt bizo­nyítják, hogy tartós gyógyulást el­sősorban hyposzenzibilizálással lehet elérni. — Mit értünk hyposzenzibili­­zálás alatt? — A túlérzékenységi állapot megszüntetését. Ennek első felté­tele a betegséget okozó egy vagy több allergén felderítése. A nyo­mozás sok­­ körültekintést igénylő, apró részletekig terjedő adatgyűj­téssel kezdődik. A gyanússá, vált allergént megpróbáljuk „szembe­síteni“, kis adagját a bőrbe fecs­kendezzük és amennyiben a beteg szervezete már termelt az illető al­lergénnel szemben ellenanyagot, ez a befecskendezés helyén „el­árulja magát“. Ha az allergén ki­vonatát a beteggel belélegeztetjük, túlérzékenység esetén olyan vá­laszt kapunk, amit műszereinkkel mérni tudunk, így leplezzük le a „tettest“. Ezután kezdődik a hypo­­szenzibilizálás, ami abból áll, hogy a bűnösnek nyilvánított al­­lergén oldatából fokozatosan nö­vekvő adagokat fecskendezünk be, hogy a szervezetet „szelídített“ el­lenanyagtermelésre serkentsük. Ez az oltásos kezelés évekig tart, eredménye is később mutatkozik, de általában tartós. — Ha ennyire eredményes a gyógyszeres és oltásos kezelés, akkor miért foglalkoznak a speleo­­terápia alkalmazásával? — A tüdőasztma kezelésére — éppen mert a hajlamosító és kivál­tó tényezők sokfélesége miatt sok­szor nehéz a betegség valódi okai­nak a felderítése — a gyógyszeres és oltásos kezelés mellett termé­szeti gyógymódokat is alkalmazunk. — Mióta foglalkoznak a maros­vásárhelyi orvoskutatók a pifrardi sóbánya gyógytényezőinek kutatá­sával? — A sóbányát több mint tíz éve látogatják a tüdőasztmás betegek. A bánya akkori igazgató-főmérnö­ke, Teleki Károly, aki azóta nyug­díjba ment, külföldi tapasztalatok alapján megnyitotta a bánya ki­termelt tárnáit a betegek előtt. Nagy érdeme, hogy széleskörű nép­szerűsítő munkát végzett a sóbánya gyógyhatásának felhasználása ér­dekében. A parajdi körorvos, dr. Veres Árpád sokéves megfigyelései a gyógymód hatékonyságát bizonyí­tották. Veres doktor Horváth Endre professzor támogatását kérte az addig empirikus gyógymód tudo­mányos értékelésére- így kapcsoló­dott be klinikánk a kutatásba. Csoportunk a természettudományok más ágainak kutatóit,is magában fog­lalja, a sóbánya mikroklímájának, fizikai és kémiai sajátosságainak felderítésével Szabó Endre és mun­katársai foglalkoznak, a biológiai kutatásokat Horváth Gábor irányít­ja. A Hargita megyei egészségügyi igazgatóság részéről — a bánya Hargita megye területén fekszik — kutatómunkánkat dr. Jakab Kál­mán Csíkszeredai főorvos támogat­ja, aki a megye természeti kincsei gyógyászati felhasználásának lelkes harcosa. — Miben áll a kúra? — A betegek napi négy órát tar­tózkodnak a sóbányában. A kúra alatt és után rendszeresen ellen­őrizzük állapotukat. Szervezett kutatómunka két éve folyik. Ta­valyelőtt 35 asztmás beteget vit­tünk el három hétre Parajára. Az eredmények biztatóak voltak. Ta­valy nyáron több mint kétszáz be­teg részesült kezelésben. A betegek szinte kivétel nélkül panaszmente­sek a sóbányában töltött négy óra alatt. Ezt a szubjektív érzést a lég­zésfunkciók műszeres ellenőrzésével kapott adatok is alátámasztják. A háromhetes kezelés után jelenté­keny részüknél azt tapasztaltuk, hogy kevesebb gyógyszerre és kór­házi kezelésre volt szükségük, mint az előző év azonos időszakában.­­ Ez nyilván mind egyéni, mind társadalmi szempontból igen jelentős eredmény. Megállapítot­­ták-e már, hogy mi a magyará­zata a gyógyhatásnak? — Egységesen elfogadott magya­rázat még nincs. Azt mondhatjuk csupán, hogy a barlangok és a só­bányák mikroklímájának tanul­mányozása során olyan tényezőket fedeztek fel, amelyek bizonyos fo­kig magyarázzák a gyógyhatást. Az allergénmentes környezet, a levegő Elkészült az első román szívstimulátor, vagyis pace­maker, ahogy nemzetközi or­vosi körökben nevezik. A mesterséges ingert keltő ké­szüléket műtéti úton helyezik el bizonyos szívbajban szen­vedők­­estében, s a pacema­ker biztosítja a szív normális működését. A hazai készülé­ket a fóvárosi ASCAR kór­házban kísérletezték ki, elő­állítása dr. Petronella Vintile, dr. Dinu Draghici, dr. Ghile Bungh­ez orvos és Goldstein László elektronikai szakem­ber érdeme. A laboratóriumi kísérleteket az ASCAR kór­házban végezték. Ezek ered­ményeképpen megállapítot­ták, hogy a hazai készülék teljesítő képessége megfelelő s működése zavartalan. Az állatkísérleteket a marosvá­sárhelyi kettes szám­ú sebé­szeten folytatták. Ezek ered­ménye azt mutatta, hogy az élő szervezet jól tűri a pace­makert. Ezek után került sor a 127 grammos kis szívstimu­látor első alkalmazására. A sebészi beavatkozást Pop D. Popa docens doktor, a ma­rosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet pro­fesszora végezte el. Az első szívbeteg, aki hazai szívsti­­mulátornak köszönheti javu­lását, Alexandra Petrescu Constantán nyugdíjas. A 74 éves nyugdíjas november 14- én esett át a műtéten s azóta ismét jól érzi magát, „úgy mint betegsége előtt" — vall­ja. Baloldali képeinken Ale­xandra Petrescu és a hazai pacemaker látható. A 112. ELEM A tudósok már évekkel ez­­■lőtt elméleti úton m­egálla­­pították, hogy ha nehézféme­ket gyorsított protonokkal bombáznak, akkor a másod­lagos magreakciók termé­keiként a 110—114 rendszá­mú elemek izotópjainak is képződniük kell. Ezeknek a szupernehéz elemeknek a tu­lajdonságai a platina, az arany, a higany, a tallium és az ólom tulajdonságaihoz len­nének hasonlók. Angol kuta­tók éveken át folytatták kí­sérleteiket, protonokkal bom­­báztak egy wolframtömböt, majd feloldották a fémet és az oldathoz az előbb felsorolt fémek sóit adták hozzá. U­­­gyanis, ha a bombázás során az oldathoz adott elemekkel rokon elem keletkezik, akkor ez az elem a kémiai elválasz­tás során a „rokonával“ együtt válik ki az oldatból. Megállapították, hogy a bombázott wolframtömbben valóban keletkezett egy szu­pernehéz elem, amely az el­választás során a higannyal együtt vált ki, s feltehetően a 112 számú elem. Az új elem radioaktív tulajdonságainak vizsgálatakor is erre az ered­ményre jutottak. Az új elem­nek az angol kutatók azonban mindaddig nem adnak nevet, amíg a felfedezést más kuta­tók kísérletei is meg nem erősítik. mind társadalmi vonatkozásban ko­moly gondot okoznak. — Gyógyítható-e a tüdőasztma? — Az utóbbi két évtizedben je­lentős haladás történt ezen a té­ren. A rohamok megszüntetésére régebben használt gyógyszerek sok nem kívánatos, sőt káros mel­lékhatást, legtöbbjük heves szív­dobogást okozott. Az újabb készít­mények hörgőtágító hatása sokkal erősebb, mellékhatásai viszont lé­nyegesen enyhébbek. Olyan ké­szítmény is létezik már, amely bi­zonyos esetekben 6—8 órán át ki­védi a hörgőgörcsöt, anélkül, hogy károsítaná a szervezetet. Azt mondhatjuk, hogy ma már — szakszerű kezeléssel — minden asztmás roham megszüntethető. A hörgőtágítók hatása azonban csal: ideig-óráig tart­ A betegség gyógyítása sokkal bonyolultabb fel­adat. Ez érthető is, ha a kiváltó tényezők sokaságára és az egyéni reakciókészség sokféleségére von-Lengyelországban már a múlt szá­zadban felfigyeltek arra, hogy a sóbányákban dolgozók között kevés a tüdőasztmában vagy hörghurut­ban szenvedő, sőt észrevették azt is, hogy a légúti megbetegedések­ben szenvedők miután sóbányában vállaltak munkát, panaszmentessé váltak. Egy másik megfigyelés: Németországban a világháború ide­jén többen a Klutert barlangba menekültek a bombázások elől. Az idekerült tüdőasztmások állapota annyira javult, hogy a háború után tömegesen keresték fel a gyó­gyulást kereső betegek a barlangot. Az ötvenes évek elején már orvosi közlemény is jelent meg a Klutert barlangban végzett kúra gyógy­hatásáról. Az utóbbi nyolc-tíz év­ben Lengyelországban, Magyar­­országon, az NDK-ban, az NSZK- ban és a Szovjetunióban rendszere­sen alkalmazzák a speleoterápiát, szanatóriumokat létesítettek, ahol évente sok beteget kezelnek. A ionizációja, radioaktivitása, pára­­tartalma, lebegő részecskéi minden bizonnyal nem külön-külön, hanem együttesen járulnak hozzá a gyógy­­hatáshoz. Mindezeknek igen ked­vező a hatása az idegrendszerre is. Kutatómunkánkat folytatjuk, az Egészségügyi Minisztérium is fi­gyelemmel kíséri eredményeinket, műszereket kaptunk a kutatás bő­vítéséhez. A kutató munka Európa­­szerte folyik, mint minden új tu­dományágban először az adatgyűj­tésre van szükség, a szintézis a ké­sőbbiek feladata. Kovács Erzsébet Anglia nyugati részén Goonhilly Downs-ban épült fel a világ egyik legnagyobb teljesítményű műhold távköz­lési állomása. A központ 17 földi állomással tart majd ál­landó kapcsolatot s berende­zései segítségével bonyolít­ják le nemcsak a telefonbe­szélgetéseket, hanem a színes tévé­adásokat is. Az állomás­nak négy Intelsat műholdja lesz. Jobboldali képünkön a Goonhilly-3 350 tonnás szer­kezete látható, amelyet egy 18 méter magas betontorony tetején helyeztek el, s amely 20 országgal tartja a kapcso­latot, köztük Ausztráliával, Japánnal és Malaysiával. AZ ELMÚLT ÉV ÚJDONSÁGAIBÓL Az alanti képünkön látható új városi törmegszállító jár­művet egy nyugatnémet cég tervezte, s 1975-ben kezdi meg működését a kanadai Ontario városban. " Az egy­mást szakadatlan folyamat­ban követő kocsikat szállító­­szalag viszi, működésük zaj­talan és nem szennyezik a le­vegőt. Képünkön a „nonstop" szállítószalag egyik kocsijá­nak makettje látható. Bakuban új kőold­jkiterh­­elő berendezést állítottak elő amely valóságos úszó szigetként fog lebegni a tenger vizén, s 3­00 méter mélységből hozza felszínre a tenger alatti lelőhelyekről a kőolajat. A fúróberendezés villamosenergia termelő berendezéssel, fűtő­anyag, ivóvíz- és élelmiszer raktárral rendelkezik, s állandó rádió összeköttetésben áll a szárazfölddel. Az új berendezés élettarta­­ma a tervek szerint 20 év, s ezalatt az idő alatt 50—60 fúrást vé­gezhet el. Fenti képünk a próbafúrás alkalmával készült. Világszerte a népi gyógymódok reneszánszának voltunk tanúi 1972-ben. Egyre gyakrabban kísérleteznek Nyugat-Európában is például az akupunktúrával, a többi között érzéstelenítésre. Fenti felvételünk a bécsi Állatorvosi Intézetben készült, ahol egy négy­lábú páciensen próbálták ki teljes sikerrel az akupunkturás érzés­telenítést. Rövidesen megpróbálkoznak Bécsben is emberek aku­­punkturás érzéstelenítésével. GŐZ-SEGÉDRAKÉTÁS REPÜLŐGÉP A legutóbbi hannoveri légiközle­kedési kiállítás egyetlen újdonsága egy gőz-segédrakétás repülőgép volt, amely 30 méteres nekifutással, nagy gőzfelhő közepette emelkedett a levegőbe. A rendkívüli teljesít­mény egy speciális gőz-rakétá­nak köszönhető. Ez összesen 115 kg-os, és egy 55 kg-os víztartályt valamint egy 5 kg-os fűtőanyag­tartályt foglal magába a többi között. A fűtőanyag gyors elége­tése hirtelen felhevíti a vizet, a­­mely azonnal 55 atmoszféra nyo­­m­ású gőzzé alakul. A nagy nyo­mású­ gőz indítja el a gépet, a­­melynek sebessége 3 másodperc alatt meghaladja a 100 km/óra érté­ket, s ez bőven elegendő ahhoz, hogy a levegőbe emelkedjék. A gőz indító-segédrakéta előnye, az egyéb típusú ilyen célra 30 éve alkalmazott rakétákkal szemben az, hogy olcsóbb, mert egyszeri feltöl­téssel ismételten használható, üzem­­biztosabb és a levegőt kevésbé szennyezi. KIKÖTŐ NÉLKÜL A szuper-tartályhajóknak a jö­vőben nem lesz szükségük kikötő­re, mert a nyílt tengeren üríthetők ki. A francia Le Creusot-Loire­ cég 1972-ben egy „Transport-hydrau­­lique-nak elnevezett csővezetéket ál­lított elő, amelyen a kőolaj a tartály­hajóból a partra szivattyúzható. A különleges csővezeték, amikor olaj van benne, úszik a vizen s feszesen összekapcsolja a hajót a száraz­földdel. Különleges, olajnak ellen­álló anyagból készítik s hosszúra megnyújthatják. Alkalmazása óriási előny az olajszállításban, mert a jö­vőben a szállítási költségek csök­kentésére félmillió tonnás tankha­jókat is terveznek, viszont nincs olyan kikötő, amely ilyen szuper­­tartályhajókat képes lenne befo­gadni. MESTERSÉGES DELFIN A tengeri halászok tapasztalat­ból tudják, hogy a delfinek, mielőtt megtámadnak egy halrajt, süvítő hangot hallatnak. A süvítő hangtól a halak megijednek, a csoport ösz­­szébb húzódik, a delfinek pedig könnyebben jutnak zsákmányhoz. E tapasztalatot felhasználva, a vla­­gyivosztoki halászati kutatóintézet­ben tavaly vadászó delfinek hangját utánzó készüléket szerkesztettek a tengeri halászok fogáseredményei­nek növelésére. A halászhálóra sze­relt készülék a delfinek hangját hallatva, visszariasztja a hálóból kitörni készülő halakat. A szovjet halászok tapasztalata szerint az öt­letes készülék használatával körül­belül egyharmaddal növelhető a halfogás eredménye.

Next