Előre, 1973. június (27. évfolyam, 7951-7976. szám)

1973-06-01 / 7951. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti • RomániaSzocialista Köztársaság XXVII. évfolyam 7951 szám 6 oldal­ára 30 irámi 1973. június 1., péntek NICOLAE CEAU$ESCU ELVTÁRS BESZÉDE a hadsereg pártaktívája előtt Szerdán Nicolae Ceau$escu elv­társnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szo­cialista Köztársaság Államtaná­csa elnökének, fegyveres erőink főparancsnokának a jelenlétében folytatta munkáját a Honvédel­mi Minisztérium pártaktívája. A részvevők a hatalmas lelke­sedés, a párt iránti, pártunk és államunk szeretett vezetője irán­ti határtalan szeretet és mély odaadás légkörében köszöntötték a Katonai Akadémia aulájába érkező Nicolae Ceausescu elv­­társat. A pártfőtitkár kíséretében vol­tak a következő elvtársak: Ion Gheorghe Maurer, Virgil Trofin, valamint Ion Coman vezérezre­des, az RKP KB osztályvezetője. A pártaktíva munkálatain részt vett Ion Ionita hadseregtábor­nok, honvédelmi miniszter, Ion Gheorghe vezérezredes, a mi­niszter első helyettese, nagy­vezérkari főnök, Constantin Op­­ritu vezérőrnagy, a miniszter he­lyettese, a Politikai Főtanács titkára, a miniszter helyettesei, hadsereg- és fegyvernemparancs­­noksági, központi igazgatósági tábornokok és törzstisztek, nagy egységek, egységek és katonai oktatási intézmények parancsno­kai, politikai tanácsok és párt­­bizottságok titkárai. A részvevők két napon át az RKP X. kongresszusának és Or­szágos Konferenciájának hatá­rozataiból, az RKP KB 1971 no­vemberi plénumán kidolgozott hazafias és kommunista nevelési programból fakadó magas köve­telmények fényében elemezték a hadsereg keretében kifejtett munka eddigi eredményeit, vala­mint a további teendőket annak érdekében, hogy növekedjék a pártszervezetek, az összes kom­munisták szerepe a csapatok ne­velésében, a hadsereg harckész­ségének szüntelen erősítésében. A jelentést erről a kérdésről a honvédelmi miniszter terjesztet­te elő. A 173 tábornok és tiszt, pa­rancsnok, pártaktivista részvéte­lével plenáris üléseken és jegy­(Folytatása a 3. oldalon) Tisztelt elvtársak! Mindenekelőtt tolmácsolni szeret­ném önöknek, a hadsereg pártaktí­vájának, hadseregünk kommunistái­nak és összes katonáinak a párt Központi Bizottsága, az Államta­nács, a Minisztertanács és a ma­gam meleg üdvözletét. (Hatal­mas taps, ütemesen kiáltozzák: Ceaușescu — RKP!) A hadsereg pártaktívájának gyű­lése elemezte a tavalyi arra irá­nyuló munkát, hogy magasabb szintre emelkedjen a csapatok poli­tikai és harci kiképzése, erősödjön a fegyelem és az igényesség vala­mennyi tevékenységi területen. Abból, amiről tájékoztattak, vala­mint az itt felszólalt elvtársak be­számolójából, továbbá Ionita elv­társ honvédelmi miniszter beszá­molójából valóban kitűnt, hogy a pártszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezetei, a politikai tanácsok során egész sor jó eredményt értek el tevékeny­ségükben. Az ebben az időszakban kifejtett munkájukkal a kommu­nisták elsők voltak az egységeink­re, fegyveres erőink összes katonái­ra háruló feladatok teljesítésében. A párt Központi Bizottságának Titkársága egyébként nemrég ele­mezte a politikai szervek és a párt­­szervezetek tevékenységét , s meg kell mondanom, hogy a konklúziók általában kedvezőek voltak. Öröm­mel tölt el az a tény, hogy a had­seregben a tiszteknek csaknem ösz­­szessége, az altisztek jó része és a tényleges katonák java része párt­tag, s valamennyien eltökélten azon munkálkodnak, hogy állami tevékenységünk e fontos szektorá­ban valóra váltsák a párt és a kor­mány határozatait. Ha a párttagok számához hozzáadjuk a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség tagjainak szá­mát, joggal állíthatjuk, hogy egész hadseregünk kommunistákból, o­­lyan emberekből áll, akik szívvel­­lélekkel ragaszkodnak kommunista pártunk politikájához, a szocializ­mus ügyéhez, szocialista nemzetünk érdekeihez, és mindent meg akar­nak tenni a katonai felkészülés to­vábbi emeléséért, a korszerű hadi­­technika és harcászati eszközök kezelésének elsajátításáért, politi­kai-ideológiai ismereteik gyarapítá­sáért, hogy bármely pillanatban példásan teljesíthessék azokat a fel­adatokat, amelyeket a párt, általá­ban népünk tűz a hadsereg elé. (Hatalmas, hosszas taps.) Tegnap megtekintettem bizonyos haditechnikai eszközök kiállítását; láttam itt azokat, amelyek az utób­bi évek során kerültek be a had­sereg felszerelésébe, valamint azo­kat, amelyek a fegyveres erőink keretében működő szakemberek és általában szocialista iparunk szak­emberei tevékenységének eredmé­nyei, és a modern tudomány, tech­nika követelményeinek megfelelően, a harcászati eszközök tökéletesíté­sét, hadseregünk harckészségének fokozását szolgálják. Az utóbbi két esztendőben kifejtett ilyen irányú törekvések és eredmények, szerin­tem, érdemlegesek. Természetesen a párt és országunk kormánya fon­tos teendőjének tartja tovább töké­letesíteni a haditechnikát, felsze­relni a hadsereget korszerű eszkö­zökkel. Egyébként ilyen irányú erő­feszítéseinket ismerik; egyes elv­társak szóltak itt erről, és csak a legnagyobb elismeréssel állapítha­tom meg, hogy a katonai káderek, a kutatók, iparunk igyekszik pél­dásan teljesíteni a hadsereg számá­ra kijelölt feladatokat a minél megfelelőbb felszerelés biztosítása érdekében."­A tudomány és a technika kétsé­­gen kívül állandóan tökéletesedik. Mi csak bizonyos harcászati eszkö­zöket kívánunk gyártani. Most és a jövőben is importáljuk a modern technikai eszközök jelentős tételét a baráti országokból, a szocialista államokból, főként a Szovjetunióból —, de ugyanakkor kötelességünk is, nem csupán gazdasági, hanem politi­kai és szocialista országként ránk háruló kötelességünk — mindent megtenni, hogy nagyobb mértékben hozzájáruljunk a technika fejleszté­séhez és a harcászati eszközök tö­kéletesítéséhez. Következésképpen úgy vélem, hogy a továbbiakban még nagyobb figyelmet kell szen­telnünk a kérdésnek. Meggyőződé­sem szerint nagymértékben megold­hatjuk és meg is kell­­ oldanunk mind a hadseregünk felszerelési szükségleteivel, mind pedig a harcá­szati eszközök tökéletesítésével és ú­­jabbak megalkotásával kapcsolatos problémákat. Tekintetbe kell vennünk, elvtár­sak, egy esetleges háború feltételeit, ha a dolgok oda kerülnek, bár mi mindent megteszünk az újabb há­ború elkerüléséért, és reméljük, hogy ez sikerülni is fog. De mindaddig, amíg a hadsereg létezik, foglalkoz­zunk állandóan a megfelelő eszkö­zök létrehozásával, gondoljunk arra, milyen feltételek között folytatnánk a háborút, mit kellene tennünk, mi­lyen eszközökkel kellene rendelkez­nünk, hogy minél biztosabban meg­védelmezhessük hazánk független­ségét, minél nagyobb mértékben hozzájárulhassunk, a szocializmus közös ügyéhez, a világ összes népes függetlenségének megvédéséhez. (Hatalmas taps.) Úgyszintén ismerem katonai egy­ségeink szerepét és közreműködését az öntözési, építkezési és más mun­kálatokban, szocialista gazdaságunk fejlesztésében, a X. pártkongresszu­son kidolgozott ötéves terv felada­tainak sikeres teljesítésében. Nem szeretnék most részletesen kitérni erre a kérdésre. Egyébként itt több elvtárs is utalt erre a hozzájárulás­ra. Csak annyit szeretnék megjegyez­ni, hogy nagyra értékeljük azt, a­­hogyan katonáink, katonai egysé­geink teljesítik ez irányú feladatai­kat. Érthető, hogy a hadseregnek mint az állam elválaszthatatlan ré­szének- népünk arc.-ata kifejezőjé­nek aktívan részt kell vennie a gazdaságunk fejlesztésére, általában a szocialista társadalmunk fejlesz­tésére irányuló összes intézkedések megvalósításában. A harci képesség emelése, a műszaki ellátottság lehe­tőségei, az, ahogyan hadseregünknek harcolnia kell — ha erre sor kerül —, maga is megköveteli a szoros kapcsolatot a néppel, az egész tár­sadalmi életünkben való aktív rész­vételt, mert ez forrasztja össze a szoros egységet és biztosítja egyben hadseregünk számára minden körül­mények között az egész nemzet ak­tív támogatását. (Hatalmas taps.) Úgyszintén nagyra értékeljük az összes katonák szocialista tudatá­nak fejlesztésére és kialakítására irányuló nevelő és politikai munkát, mivel ez is igen nagy jelentőségű abból a szempontból, hogy a fiatal nemzedéket a haladó világ- és élet­­szemlélet, a szocialista etika és mél­tányosság szellemében neveljük. Ép­pen ezért elmondhatjuk, hogy vol­ (Folytatása a 3. oldalon) A tanácskozás részvevői tisztelettel és lelkesedéssel köszöntik pártunk és államunk vezetőit NICOLAE CEAU$ESCU ELVTÁRS LÁTOGATÁSA fővárosi piacokon és iparvállalatokban Nicolae Ceau$escu elvtárs egyik szokásos munkanapja. Ez a nap sem különbözik a többitől, amikor pár­tunk és államunk vezetőjének mun­kahelye maga a lüktető élet, nagy beteljesüléseivel, de nehéz problé­máival is, amelyeket megoldhatunk és meg is kell oldanunk ahhoz, hogy céljainkat elérjük. Az egész ország, valamennyiünk szükségét érezzük annak, hogy Ceaușescu elvtársat az emberek között lássuk, a munkahelyeken vagy ott, ahol a lakosság ellátásá­ról gondoskodnak, az üzemek és építőtelepek dolgozóival, a szakem­berekkel, a kereskedelmi alkalma­zottakkal, a háziasszonyokkal ta­lálkozva, megvitatva azokat a konk­rét problémákat, amelyeknek meg­oldása széles távlatokat nyit nem­csak a meglátogatott munkaközös­ségek, hanem egész gazdasági szek­torok előtt, a lakosság életfeltéte­leinek javításáért. A pártfőtitkár sajátos munkastílusához köztudo­másúlag hozzátartozik ez a dinami­kus vezetési és irányítási mód, a néppel való állandó tanácskozás. Csütörtök délelőtt a pártfőtitkár fővárosi piacokat és fontos ipari objektumokat tekintett meg, s mint mindig, a látogatás ezúttal is érté­kes következtetéseket és útmutatá­sokat eredményezett, amelyek birto­kában a városvezetők, a vállalati és gazdasági minisztériumok vezetői tovább tökéletesíthetik munkájukat. A látogatás előestéjén a pártfőtit­kár a következőket mondotta a had­sereg pártaktivájával való találko­zón: „Ismerik egész népünk idősze­rű törekvéseit, tudják, hogy a leg­határozottabban munkálkodik a X. pártkongresszus és az Országos Kon­ferencia határozatainak a valóra váltásán. Ismerik az ötéves terv első két évében és négy hónapjában elért eredményeket. Minden terüle­ten, az iparban és a mezőgazdaság­ban egyaránt nemcsak teljesítettük, hanem túl is szárnyaltuk a tervet.“. Nicolae Ceaușescu elvtárs ezután hangsúlyozta: „Nagy figyelmet fordí­tunk az egész nép anyagi és szel­lemi jólétének növelését szolgáló pártpolitika megvalósítására. A­ X. kongresszus és az Országos Kon­ferencia határozatai ezen a téren is sikeresen megvalósulnak. Természe­tesen, gazdasági és társadalmi te­vékenységünkben vannak még hiá­nyosságok, hibák.“ A párt és az állam vezetője az eddigi sikerekből kiindulva, de te­kintetbe véve a még mutatkozó hi­ányosságokat is, folytatta a dialó­gust az anyagi javak termelőivel.­ A tegnapi látogatás is annak a kö­vetkezetes törekvésnek a jegyében fogant, hogy újabb értékeket adjon a fővárosi lakosok, akárcsak az egész ország dolgozói mindennapos munkájának és életének. A főtitkárt elkísérte Virgil Tro­fin, Ilie Verdes, Gheorghe Cioara." Mindenütt szűnni nem akaró éljen­zés és ováció, taps, egymást érő jókívánságok tanúsították a főváro­si lakosság legszélesebb tömegeinek érzelmeit Ceaușescu elvtárs iránt. (Részletes beszámolónk la­punk holnapi számában). A 2. OLDALON: A BESZTERCEI NETTEX KÖRÜLTEKINTŐEN KÉSZÜL AZ ÚJ TERMÉKEK ÉS A VEVŐK TALÁLKOZÓJÁRA SÜRGET A PILLANGÓSOK KASZÁLÁSA Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta a nyugat-németországi Szociáldemokrata Párt főtitkárát Nicolae Ceausescu elvtárs, a Ro­mán Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke szerda dél­után fogadta Holger Bornert, a nyugat-németországi Szociáldemok­rata Párt főtitkárát és Hans Ber­­hard Dingelst, a párt külügyi osz­tályának vezetőjét. Részt vett Stefan Andrei elvtárs, az RKP KB titkára. A felek a Román Kommunista Párt és a nyugat-németországi Szo­ciáldemokrata Párt baráti és együtt­működési kapcsolatai kiterjesztésé­nek, Románia Szocialista Köztársa­ság és Németország Szövetségi Köz­társaság kapcsolatai további fejlesz­tésének és erősítésének közös érde­kű kérdéseiről tárgyaltak. A találkozó meleg, baráti légkör­ben folyt le. ÖRÖMÜNK ÉS GONDUNK - A GYERMEK T­ársadalmunkat méltán nevez­­hetnők gyermek-központú tár­sadalomnak is, főleg a fejlett országokban, ahol a társadalom­szintű gyermekvédelem és nevelés, valamint a gyermek családi „státu­sa" általában eléri, illetve megkö­zelíti a szükséges vagy optimális szintet. Ez a megállapítás különö­sen érvényes a szocialista orszá­gok társadalmára, ahol a gyer­mek- és családvédelem, az iskolai és iskolán kívüli nevelés és képzés az egész társadalom ügye. Elegen­dő, ha csupán hazánk példájára hivatkozunk, ahol — az iskola mel­lett — állami törvények és közpon­ti párthatározatok alapján társa­dalmi és tömegszervezetek egész rendszere gondoskodik mindarról, ami a gyermekek testi és szellemi fejlődését meghatározza, elősegíti. Nálunk a családban kialakult légkör és hagyomány is teljes össz­hangban van a társadalmi gondos­kodás szellemével és irányával. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a mi esetünkben maga a család is gyer­mekközpontú. A gyermek elsősor­ban itt kapja meg mindazt, ami fej­lődéséhez szükséges ; maga a tár­sadalom is elsősorban a család közvetítésével biztosítja a gyermek anyagi életének feltételeit, jórészt a nevelő ráhatás irányát és tartalmát is. Ilyen társadalmi viszonyok mel­lett érthető, ha nálunk a Nemzetközi Gyermeknap belső­­, a mi gyer­mekeinkre vonatkoztatott jelentése általában háttérbe szorul, elhalvá­nyul. Mit is jelenthetne egyetlen nap a gyermek és társadalom vi­szonyában ott, ahol az esztendő 365 napja mind „gyermeknap", ahol — a családok többségében — gondo­lataink és érzelmeink, aggódásaink és örömeink állandóan gyermeke­ink körül forognak ? Ezzel magya­rázható, hogy számunkra a gyer­meknap csupán egy verőfényes júniusi vasárnap­ délelőttöt jelent, roller-versennyel, ünnepi műsorok­kal, színes léggömbökkel, újfajta trombitákkal és sípokkal, nagy adag fagylalttal és édességgel. Mégsem véletlen, hogy az embe­riség világfóruma külön napot je­lölt meg, amely jelképezze minden nép összefogását és áldozatválla­lását, a Föld minden gyermeke ér­dekében. Már-már közhely­számba menő, ugyanakkor napról-napra újból bebizonyosodó igazság, hogy bármilyen természeti csapás — há­ború, éhínség, járvány vagy társa­dalmi nyomor — elsősorban a gyer­meket sújtja. Mindaddig, amíg ezek a jelenségek előfordulhatnak, a Föld bármelyik térségében, szükséges az egész emberi társadalom összefo­gása, amely megvédje a gyermeket vagy legalábbis enyhítse a termé­szeti csapások és társadalmi bajok gyermekre gyakorolt káros hatását. Ebben az összefüggésben, a Nem­zetközi Gyermeknap megünneplésé­ben nemzetközi szolidaritásunk, pártunk és kormányunk internacio­nalista, emberiességtől áthatott kül­politikája jut méltó kifejezésre. A nemzetközi gyermekvédelem­ből származó feladatok ellá­tására az ENSZ szakosított bizottságot hozott létre : a nemzet­közi gyermeksegély alapot (a to­vábbiakban — nemzetközi névrövi­­dítéssel - UNICEF). Az immár 25 évesnél nagyobb múltra visszate­kintő, szakosított ENSZ-szervezet munkájában tevékeny szerepet ját­szik­.az UNICEF Romániai Országos Bizottsága is, amelyben miniszté­riumok, állami, társadalmi és tö­megszervezetek képviseltetik magu­kat. A gyermekvédelemben érde­kelt összes erők egységét jelképező Országos Bizottság a Pionírszerve­zet mellett működik, elnöki tisztét Farkas János (Folytatása a 4. oldalon) PÁRTUNK POLITIKÁJÁNAK SZOLGÁLATÁBAN A képzőművészek országos konferenciája elé K­özéletünk legjelentősebb eseményei közé tartoz­nak azok az országos tanácskozások, melyeket a társadalmi-gazdasági­­kulturális élet legkülön­bözőbb területein tevékenykedő dolgozók rendeznek időről-időre, hogy országos nyilvánosság előtt tárgyalják meg legfontosabb teen­dőiket, s kijelöljék, meghatározzák pártunk politikájának gyakorlatba ültetése végett, az adott munkaterü­leten megvalósítandó elsőrendű feladatokat. Ilyen esemény előtt állnak most képzőművészeink : a Képzőművész Szövetség vezetősége június 7-re hirdette meg a képzőművészek or­szágos konferenciájának egybehí­­vását. Mint ahogy az demokratikus gya­korlatunk követelményeinek megfe­lelően történni szokott, ezt az or­szágos tanácskozást is alapos mun­kával készítették elő. A Képzőmű­vész Szövetség Végrehajtó Bárója a Vezetőtanáccsal közreműködve, a képzőművészek és a műkritikusok munkakollektíváinak részvételével, tézis tervezetet dolgozott ki, melyet a művelődési-művészeti hetilapok tettek közzé, megvitatás végett. El kell mondanunk, hogy a tézi­sek összességükben magasfokú mű­vészi-állampolgári felelősségérzet­ről tanúskodnak ; a dokumentum szerzői nem rekedtek meg a szak­mai jellegű problémák és művészeti mozgalmunk megvalósításainak fel­sorolásánál, az Országos Konferen­cián megvitatásra bocsátandó té­mák jelzésénél. Képzőművészeti életünk jelenségeinek az elemzésé­ben nem belterjes szempontokból indultak ki, hanem ellenkezőleg, arra a kérdésre igyekeztek minde­­nekfölött feleletet felvázolni, hogy milyen hely és milyen szerep illeti meg mai szocialista művészetünket a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének mai szaka­szában, s hogy képzőművészeti moz­galmunk milyen mértékben tölti be ezt a reá háruló szerepet. Ilyen­formán a tézisek olyan vita­alapot képeznek, melyek megtárgyalása révén csakugyan a legfontosabb és legközérdekűbb, nem csupán a szak­mai közvéleményre, de valóban az országos nyilvánosságra tartozó problémák kerülnek előtérbe. A tézisekben megnyilvánuló orientáció a pártdokumentumainkban , az 1971. évi novemberi központi bizott­sági plenáris ülésen, s az Országos Konferencián megfogalmazott útmu­tatások gyakorlati megvalósulását jelzi. Vörös fonálként fut végig a tézisek szövegén az az alapgondolat, mely szerint képzőművészeti moz­galmunk nem kis részt vállal ma­gára a szocialista társadalmunk szellemi arculatának modellálásá­­ban, a szocialista erkölcs és méltá­nyosság szellemének meghonosítá­sában, a fejlett szocialista társa­dalomra jellemző, magasfokú kul­turáltság kialakításában társadal­munk egész felépítményére háruló feladatokból, s hogy képzőművé­szeinket, kritikusainkat, a Szövetség helyi szerveit és országos vezetősé­gét a konferencia előestéjén éppen az foglalkoztatja, hogyan lehetne még kedvezőbb objektív és szub­jektív feltételeket teremteni e rész­vétel további dinamizálásához. A jelenkor művészetében — egye­temes síkon — egyre erősebbek a politizálódás tendenciái. Nem kivé­tel ez alól a képzőművészet sem. Még tágabb értelemben, a kortárs kép­zőművészet aktív tényezőként igyek­szik hathatósan részt venni az élet­­körülmények s az egész emberi környezet átalakításában. A képző­művészek világszerte kitörnek a Mezei József (Folytatása a 4. oldalon)

Next