Előre, 1973. június (27. évfolyam, 7951-7976. szám)

1973-06-01 / 7951. szám

1973. JÚNIUS 1. PÉNTEK ELŐRE 3. oldal NICOLAE CEA U$ESCU EL VTÁRS BESZÉDE a hadsereg pártaktívája előtt (Folytatás az 1. oldalról) főképpen hazánk gazdasági-társa­dalmi tevékenységének nincs olyan vonatkozása, amelyben a hadsereg ne venne aktív részt, amelyhez ne járulna hozzá jelentősen. Éppen e­­zért a párt, a nép, a párt-és állam­vezetősége állandó gonddal, szere­tettel övezi fegyveres erőink kato­náit. (Hatalmas taps.) Mindezeket az eredményeket fi­gyelembe véve, a párt Központi Bi­zottsága, az Államtanács, a Minisz­tertanács és jómagam igen nagyra becsüljük a tisztek, altisztek, kato­nák, párt- és ifjúsági szervezetek, politikai tanácsok, parancsnokságok tevékenységét s mindannyiuknak melegen gratulálunk az eddigi ered­ményekhez és újabb sikereket kí­vánunk. (Hosszan tartó, erős taps, éljenzés.) Tisztelt elvtársak ! Amikor nagyra értékeljük az ed­digi eredményeket, nem hunyhatunk szemet bizonyos fogyatékosságok és hiányosságok fölött, amelyek azon­ban nem vethetnek árnyékot a jó eredményekre. Pártunk azonban, a­­kárcsak a többi tevékenységi terü­leteken, a hadsereg tekintetében is figyelembe veszi azt, amit jól meg­valósítottak és a hiányosságokat és fogyatékosságokat is, attól az óhaj­tól áthatva, hogy megtalálja a hibák felszámolásának és a tevékenység általános megjavításának a legmeg­felelőbb módozatait. Egyes elvtársak utaltak ezekre a fogyatékosságokra. Úgy vélem, hogy a hadseregi aktíva gyűlése kereté­ben talán több igényességre és na­gyobb önbírálati szellemre lett vol­na szükség, mivel — ahogyan mi a Központi Bizottság Titkárságán megállapítottuk — vannak még bi­zonyos negatív jelenségek, amelyek­nek nem szabadna megnyilvánul­niuk és amelyeknek kiküszöbölésé­re nagy gondot kell fordítanunk. Bár nem elemezték részletesebben, remélhetően szem előtt tartják őket a további munkában mind a pa­rancsnokok, a parancsnokságok, mind pedig a politikai tanácsok, a párt- és KISZ-szervezetek, s úgy szervezik meg munkájukat, hogy a­­hiányosságokat, kiküszöböljék,­­had­­seregünk harci és politikai felké­szültségi színvonalát még hangsú­lyozottabban emeljék. A harci felkészültség emelése fel­tétlenül álljon továbbra is az előtér­ben. Ilyen tekintetben legyünk még igényesebbek. Nagyobb erőfeszítése­ket kell tenni a fegyveres erőink felszereléséhez tartozó egyre mo­dernebb technikai eszközök alapos megismeréséért és kezelésének elsa­játításáért, egyben pedig karbantar­tásáért. Jól tudják, hogy lényegében a haditechnikai eszközök gyors fej­lődése folytán a hadsereg maga is gyökeresen változik, hiszen kezelnie és használnia kell a korszerű har­cászati technikát és eszközöket. Tu­lajdonképpen a jövőben ez lesz bármilyen harci akció sikeres le­bonyolításának a lényege. Erre a vo­natkozásra tehát még nagyobb súlyt kell helyeznünk. Az eddigi ered­mények tanúsága szerint ezt az utat járjuk, a még nagyobb fokú töké­letesedés lehetőségei adva vannak és ki kell aknáznunk őket. Igényesebbeknek kell lennünk to­vábbá a fegyelem és a felelősségér­zet tekintetében is. A katonai egy­ségek korszerű felszereltségének kö­rülményei között a fegyelem és a felelősségérzet, sokkal inkább, mint bármikor, nagy jelentőségű problé­ma katonai egységeink harckészsé­gének növelése szempontjából, és amint a vita során önök is tapasz­talták, még vannak bizonyos, fel­számolásra váró hiányosságok. Fog­lalkozzunk többet a kérdéssel mind a tisztek és altisztek, mind pedig a tényleges katonák tekintetében. Ez­zel kapcsolatosan szorgalmazni kí­vánom, tegyenek többet annak ér­dekében, hogy a katonák az egysé­geknél töltött viszonylag rövid idő alatt elsajátítsák a megfelelő mű­szaki ismereteket, egész tevékeny­ségükben erősödjék felelősségérze­tük és fegyelmük. Véleményem szerint továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a nevelőmunkára, mind a tisztek, mind pedig a csapatok po­litikai-ideológiai színvonalának eme­lésére. A politikai­ nevelő munka kapcsolódjék szorosabban pártunk és népünk mai törekvéseihez, a bék­és külpolitika megmagyarázásához, hadseregünk politikai és társadalmi szerepének a megértetéséhez. Fegy­veres erőink katonáinak kétségtele­nül alaposan meg kell érteniük a szocialista építés problémáit, a ter­melőerők rohamos fejlődése, a ter­melési viszonyok tökéletesedése nyo­mán országszerte végbemenő válto­zásokat. Nagyobb figyelmet kell for­dítani a különböző negatív jelensé­gek leküzdésére, amely jelenségek a régi állapotok még mindig tartó be­folyásának a következtében mutat­koznak, nagyobb súlyt helyezve a katonák nevelésére a szocialista eti­ka és méltányosság szellemében, hogy a katonáskodás a fiatalok szá­mára legyen valóban ne csak kato­nai felkészülés, hanem politikai is­kola, mondhatnám magas politikai iskola is. Ígyzortán az ifjak, miután visszatérnek a civil életbe, az ipa­ri és mezőgazdasági egységekbe, az oktatásba, még számottevőbben hoz­zájárulhatnak az egész tevékenység menetéhez, a párt és a kormány ha­tározatainak megvalósításához min­den területen, beleértve a szocialis­ta etika és méltányosság elveinek az életben való alkalmazását is. Arra van szükség, hogy a párt­­szervezetek, a KISZ-szervezetek, a politikai tanácsok nagyobb gondot fordítsanak erre. Ám szem előtt kell tartani azt is, hogy minden parancs­nok — a minisztertől a szakaszpa­rancsnokig, hogy ne mondjam a raj­­parancsnokig — egyidejűleg katonai parancsnok és nevelő, ugyanakkor politikus is. A miniszter egyébként közvetlenül részt vesz a legfelsőbb pártvezetőségben, ez is aláhúzza, mi­lyen fontosságot és szerepet tulaj­donítunk a parancsnoknak mint ka­tonai s ugyanakkor politikai ténye­zőnek is abban, hogy a csapatokat, egész hadseregünket a kommunista világnézet és életszemlélet szelle­mében neveljük­ és formáljuk. (Ha­talmas taps.) Problémáinkkal foglalkozva ál­landóan el térh­­etett­ kell­ tartanunk, hogy Romániának mint­­ szocialista országnak u­gY,^ndpan, fejlesztenie kell együtypu^részt az összes szo­cialista országok­­ hadseregeivel. Minthogy pedig országunk részt vesz a Varsói Szerződésben, köteles­ségünk és mindent meg kell ten­nünk — pártunk és államunk ha­tározatainak szellemében —, hogy fejlesszük együttműködésünket és szövetségünket az e szervezethez tartozó államok hadseregeivel, hogy erősítsük az együttműködés, a ba­rátság, a kölcsönös megismerés szellemét. De ugyanakkor mint szo­cialista állam nem feledkezhetünk meg soha arról, hogy kötelességünk fejleszteni az összes szocialista or­szágok katonáival való együttműkö­dést, a barátság szellemét, a meg­ismerés szellemét. A szocialista or­szágoknak bármilyen körülmények között készen kell állniuk az együtt­működésre az imperialista politika ellen folytatott harcban minden egyes állam nemzeti függetlenségé­nek a megvédésére, amennyiben va­lamiképpen támadás éri őket. (Ha­talmas taps.) Ezt úgy értem, hogy valamennyi tevékenységen, az együttműködés és a kapcsolatok többi formáin túlme­nően elsősorban úgy járulhatunk hozzá a legnagyobb mértékben az ügyhöz, ha erősítjük hadseregünket és hadseregünk harckészségét, ha emeljük fegyveres erőink politikai­ideológiai színvonalát, mert végső fokon mind a Varsói Szerződés tag­államai hadseregeinek, mind pedig az összes szocialista országok had­seregeinek a harckészsége minden egyes nemzeti hadsereg erejében és felkészültségében, abban a képessé­gében rejlik, hogy szükség esetén sikeres harci akciókat folytasson. Az együttműködést ebben a szel­lemben értelmezzük, és mindent megteszünk, hogy erősítsük nem­zeti hadseregünket, hadseregünk harci és politikai kapacitását. (Hatalmas taps.) Mint tudják, világszerte új dol­gok születtek, olyan államok jelent­keztek, amelyek eltökélten síkra­­szállnak a függetlenségi politikáért, új alapokon szervezik életüket, jó­­néhány közülük a szocializmus út­jára lép. Hovatovább fejlesztenünk kell az együttműködés, a barátság­ kapcsolatait ezekkel az államokkal nem csupán gazdasági és politikai téren, hanem katonai vonalon is. S önök jól tudják, hogy fokozódtak és fokozódnak a látogatások és a kontaktusok ezekkel az államokkal. Úgy véljük, hogy fegyveres erőink katonáinak nagyobb gondot kell fordítaniuk arra is, hogy a hadse­reg vonalán fejlesszék kapcsolatai­kat a független politika útjára lé­pett országokkal. (Élénk taps.) Egyébként az összes államokkal való kapcsolatok fejlesztésére irá­nyuló általános politikánk szelle­mében kétségkívül katonai vonalon is ápolnunk kell ezeket a kapcso­latokat, ezt a politikát. Egyébként e tekintetben az utóbbi években szá­mos látogatásra került sor, s foko­zódtak a kontaktusok különböző kapitalista országok hadseregeivel is. Ez pozitív dolog, s úgy vélem, hogy a minisztériumnak és hadse­regünk vezető szerveinek gondot kell fordítaniuk erre is, mivel ez elválaszthatatlan része általános po­litikánknak, amely arra irányul, hogy fejlesszük, együttműködésün­ket az összes országokkal, függet­lenül társadalmi rendszerüktől, hogy mindent megtegyünk a há­borúknak a népek életéből való ki­rekesztéséért, s így hozzájáruljunk az együttműködés és a béke világá­hoz. (Hatalmas taps.) Természetesen tudjuk, hogy a vi­lágon vannak még reakciós, impe­rialista erők, még fennáll az ag­resszió veszélye. De azt is tudjuk, hogy jelentős lépések történtek az enyhülés, egy új politika útján. Ezért, a jelenlegi helyzetet szem előtt tartva, állandó gondot fordí­tunk az ország védelmi képességé­nek további erősítésére. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy felelősséggel tarto­zunk saját népünk iránt, az embe­riség haladó fejlődésének általános ügye iránt, a béke ügye iránt, ne­vezetesen azzal a felelősséggel, hogy tegyünk meg mindent a katonai konfrontáció elkerüléséért. Termé­szetesen, nem vagyunk utópisták, nem hunyunk szemet a realitások fölött, de nem is hihetjük el, hogy a dolgok önmaguktól alakulnak ilyen vagy olyan irányban. Tudjuk, hogy befolyásolhatjuk és befolyá­solnunk is kell az események mene­tét. A probléma az, hogy milyen irányban. Meggyőződésünk szerint népünk iránti kötelességünk, kom­munista kötelességünk mindent megtenni, hogy az események a békepolitika, az együttműködés po­­litikája irányában, a katonai konf­rontáció kizárása irányában alakul­janak. Ilyen értelemben csak kö­szönthetjük a különböző utakon megvalósított kontaktusokat a had­seregek között, hiszen csak előmoz­díthatják pártunk és államunk álta­lános politikájának példás meg­valósítását. (Élénk taps.) Igyekszünk erősíteni a néptöme­gek védelmi készségét és felkészült­ségét, hogy bármely pillanatban ele­get tehessenek a forradalmi vívmá­nyok és a függetlenség megvédése feladatainak. Ilyen összefüggésben igen fontos szerepet kapnak a haza­fias gárdák, az ifjúsági katonai ki­képző egységek, amelyek szoros együttműködésben a katonai egysé­gekkel szintén számos eredményt érnek el a katonai ismeretek gya­rapításában. A hadsereg, a katonai egységek további feladata biztosíta­ni a hazafias gárdák katonai kép­zettségi színvonalának az emelését, előmozdítani az ifjúság jobb kato­nai felkészülését, hiszen egy esetle­ges fegyveres összecsapásban az egész népnek részt kellene vennie a harcban. Éppen ezért mindent meg kell tennünk annak biztosítá­sáért, hogy minden állampolgár bármely pillanatban meg tudja vé­deni a szocialista vívmányokat, ha­zánk függetlenségét és szuverenitá­sát, ahogyan ma megvalósítja a szocializmus építését célzó pártpoli­tikát. (Hosszan tartó, erős taps.) Íme, elvtársak, véleményem sze­rint" milyen irányba kell "terelni a jövőben a katonai egységek tevé­kenységét, a Honvédelmi Miniszté­rium tevékenységét, pártszerveink és­­szervezeteink tevékenységét. Kétségtelen, hogy az eddigi ered­mények, a gondoskodás és a figye­lem, amelyet pártunk és államunk a hadsereg iránt tanúsít, biztosíték arra, hogy ezen az úton és ebben az irányban még nagyobb sikereket vívunk ki, mint ahogy népünk sike­reket ér el minden tevékenységi te­rületen. (Hosszan tartó, erős taps.) Tisztelt elvtársak! Tudják, hogy egész népünk je­lenleg eltökélten azon munkálkodik, hogy megvalósítsa a X. párt­­kongresszus és az Országos Konfe­rencia határozatait. Ismerik az öt­éves terv első két éve és négy hó­napja alatt elért eredményeket. Mind az iparban, mind pedig a me­zőgazdaságban, minden területen nemcsak teljesítették, hanem túl is szárnyalták a tervet. Ez év első négy hónapjában az ipari termelés növekedési üteme meghaladja a 14 százalékot. Mindezek az eredmények biztosítékul szolgálnak arra nézve, hogy az ötéves terv előirányzatait határidő előtt teljesítjük, ahogyan azt a dolgozók legtöbb kollektívája a legtöbb megyei pártbizottság meg­fogadta. Kétségtelen, hogy az összes tevé­kenységi területeken elért sike­reink szorosan összefüggnek nagy­szerű munkásosztályunk, a szövet­kezeti parasztság, az értelmiség hő­si­ munkájával. Következésképpen, bár a hadseregben működő párt­aktíva ülésén vagyok, szeretnék innen is a legmelegebben gratulál­ni munkásosztályunknak, a paraszt­ságnak, az értelmiségnek, egész né­pünknek és további sok sikert kí­vánni neki. (Hatalmas, hosszas taps.) Megkülönböztetett figyelemmel valósítjuk meg az egész nép anyagi és szellemi jólétének növelését szol­gáló pártpolitikát. A X. kongresz­­szus és az Országos Konferencia határozatai ezen a téren is sikere­sen megvalósulnak. Természetesen, még vannak hiányosságok, hibák gazdasági és társadalmi tevékeny­ségünkben. Még bőven van tenni­valónk az eleve fennállt lemaradás behozásáért. Mint tudják, június folyamán ün­nepeljük az ipar, a bankok és a főbb termelőeszközök államosításá­nak, vagyis lényegében a szocialista forradalom feladatai megvalósításá­ra való rátérésnek a 25. évforduló­ját. E 25 esztendő alatt nagyszerű utat tettünk meg, nagyszerű dolgo­kat valósítottunk meg, elvtársak! De tudjuk, hogy még sokat kell tennünk a fejlett országok színvo­­­n­alának eléréséért, és a X. kon­gresszus, az Országos Konferencia éppen ilyen vonatkozásban jelölte meg azt a feladatot, hogy 10—15 éven belül közelítsük meg az emlí­tettek színvonalát. Az utóbbi két és fél év eredményei igazolják, hogy jó úton járunk, hogy ténylegesen megvalósíthatjuk e célkitűzéseket, s Romániát a gazdaságilag fejlett országok sorába emelhetjük. (Ha­talmas taps.) Erre is utalok, mert katonai egy­ségeinknek a továbbiakban is aktí­van részt kell venniük a szocialis­ta építés számos nagy munkálatá­ban. A néhány millió hektárra ki­terjedő lecsapolási és öntözési terv­re gondolunk — ha az öntözéseket és lecsapolásokat összesítjük 4—5 millió­ hektárról van szó 1990-ig —, ahol valóban nagy erőfeszítéseket kell­ kifejtenünk. Szükséges továbbá a nagy folyóvizek szabályozása és valószínűleg újra meg kell kezde­nünk és néhány év alatt befejez­nünk a csatorna építését, hogy a Dunát rövidebb úton összekössük Constanta felé a tengerrel. (Élénk taps.)­­ A program tehát, amelyet most kidolgozunk és amelyet a XI. párt­­kongresszus elé terjesztünk majd, nagy jelentőségű, konkrét intézke­déseket irányoz elő az alapvető cél­kitűzések tekintetében, vagyis a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom megteremtésében, hogy rá­térhessünk Romániában a kommu­nista társadalom építésére. Már­pedig szilárd, erős gazdasági alap nélkül nem valósítható meg sem a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom, sem pedig a kommunista társadalom. Ebből kiindulva, szem előtt tartjuk és mindent megte­szünk annak érdekében, hogy biz­tosítsuk egy hatalmas gazdasági, ipari és mezőgazdasági erő megte­remtését, a tudománynak és egész népünk kultúrájának a fejlesztését, mert e döntő tényezők nélkül nem érhetjük el alapvető céljainkat. Meggyőződésünk azonban — és az eddigi megvalósítások alapján bíz­vást állíthatjuk —, hogy jól telje­sítjük a következő 10—15 évre ki­tűzött feladatainkat. (Hosszan tartó, erős taps.) Tisztelt elvtársak! Ami Románia külpolitikai kérdé­seit illeti, itt is abból a tényből in­dulunk ki, hogy a világon számos eredményt értek el az enyhülés és az együttműködés útján, az álla­mok közötti kapcsolatok új elvei­nek érvényesítése útján.­­Ezeknek az elveknek az érvényesí­tése tekintetében persze, mondhat­nám, a kezdet kezdetén járunk, és következetes erőfeszítésekre van szükség a nemzetközi enyhülés e pozitív irányzatának a folytatásá­hoz, a régi politika felszámolásá­hoz, az együttműködés és a béke új politikájának meghonosításához. Ilyen összefüggésben mindenek­előtt a szocialista országokkal való együttműködést bővítjük, szüntele­nül gondoskodunk arról, hogy fej­lesszük kapcsolatainkat és együtt­működésünket mindezekkel az ál­lamokkal és hogy erősítsük az ösz­­szes szocialista országok egységét és együttműködését; a szocialista országok együttműködésének és egységének a fejlesztése, vélemé­nyünk szerint, elsőrendű tényezője a nemzetközi élet új irányú alaku­lásának. Úgyszintén nagy figyelmet for­dítunk a fejlődő országokkal való kapcsolatainkra, mert véleményünk szerint kapcsolataink ezekkel az ál­­lamokkal, amelyek síkraszállnak a függetlenségi politikáért, az önálló gazdaság megteremtéséért, egyesek közülük a szocializmus útjáért, rend­kívül fontos tényezők egyrészt or­szágaink haladása szempontjából, másrészt annak az általános harc­nak a szempontjából, amely a béke és az együttműködés új politikájá­ért, az erőszak és a diktátum poli­tikájának a nemzetközi életből való kiküszöböléséért folyik. Ilyen értelemben aktívan támo­gatjuk a nemzeti felszabadítási mozgalmakat, az imperializmus, a kolonializm­us,­­és a neokolonializ­­mus ellen vívott harcot. Ugyanakkor a jelenkori világ realitásaiból­ kiindulva, a különbö­ző társadalmi­ rendszerű országok létéből kiindulva, a békés egymás mellett, éles elvei szellemében kö­vetkezetesen tevékenykedünk és széles körű kapcsolatokat építünk ki az összes kapitalista államokkal. Elmondhatjuk, hogy e tekintetben is számos pozitív eredményt értünk el. A látogatások számos országban, jobban mondva, a látogatáscsere sok kapitalista állammal tanúsítja pártunknak és államunknak ezt a kö­vetkezetes politikáját, ékesszólóan bizonyítja, hogy következetesen és aktívan részt veszünk a nemzetkö­zi munkamegosztásban, bővítjük az együttműködést az összes országok­kal, mert ezt a nemzetközi élet kö­vetelményének, szocialista nemze­tünk fejlődése, a világ össz­es nem­zetei közötti béke és együttműkö­dés követelményének tartjuk. (Ha­talmas taps.) Állandóan szorgalmazzuk, hogy az összes nemzetközi kapcsolatokat " építsék a jogegyenlőségnek, a nem­zeti függetlenség és szuverenitás 'tiszteletben tartásának, a belügyek­­be való be nem avatkozásnak ,a köl­­­csönös előnyöknek, az erőszakkal való fenyegetőzés,­ illetve az erő­szak használata mellőzésének az el­veire. Véleményünk szerint csakis ezek az elvek szavatolják, hogy minden egyes nemzet, minden egyes nép gazdasági és társadalmi fej­lődésének, jóléte gyarapításának szentelhesse erőit, csakis ezeknek az elveknek az alapján lehet meg­teremteni egy jobb, igazabb vilá­got, az együttműködés és a béke világát. (Hatalmas taps.) Tekintettel a nemzetközi élet új feltételeire, úgy véljük, hogy az összes nagy kérdések megvitatásá­ban és megoldásában, az enyhülés új irányzatának a biztosításá­ban aktívan és egyenlő jogokkal részt kell venniük az összes nagy, kis vagy közepes államoknak. Nagy megelégedéssel kell megállapíta­nunk: egyre több állam hallatja szavát, ismerteti álláspontját a nemzetközi életben. Meggyőződésünk, hogy az összes államok, az összes népek részvéte­le a nemzetközi életben sokkal in­kább, mint bármikor, az új irány­zat, az új nemzetközi politika dön­tő tényezője. Egyébként nagy siker, s a népek gondolkodásmódjára vall az a tény, hogy a nemzetközi közvélemény, a néptömegek egyre inkább tudatára ébrednek, tőlük függ az új politi­ka megvalósítása, az említett elvek érvényesítése a nemzetközi élet­ben. Ma inkább, mint bármikor, a világközvélemény, a néptömegek, a népek jelentik a legfőbb erőt a nemzetközi életben, az államok közti együttműködés megvalósítá­sában. A népek fokozott részvétele a problémák megoldásában döntő befolyást gyakorol majd az új po­litika biztosítása, a béke és az­ együttműködés ügyének győzelme tekintetében. (Hatalmas taps.) Tudják, hogy nagy figyelmet for­dítunk az európai helyzetre. Abból a tényből indulunk ki, hogy az európai problémák nagy jelentősé­gűek — nemcsak a kontinensen, hanem az egész világon — az álla­mok közötti kapcsolatok olyan új alapokra helyezésében is, amelyek biztosíthatják, minden nemzet teljes egyenlőségét és szabad fejlődését. Minden feltétel létrejött ahhoz, hogy rövidesen megkezdődjék az összeurópai konferencia. Nagy súlyt helyezünk arra, hogy közreműköd­jünk és Európa keretében valóra váltsuk az általam említett elveket, hogy újabb lépéseket érjünk el a leszerelés, a haderő-csökken­tés útján, a katonai elkötelezett­ség-csökkentést célzó konkrét intéz­kedések útján. Ezért akartunk részt venni a bécsi értekezleten és úgy véljük, hogy valamennyi érdekelt európai államnak részt kell vennie azon. Magától értetődően mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy kontinensünkön megvalósul­jon valamennyi állam számára a tényleges biztonság, hogy hozzálás­sanak a csapatok és a fegyverzetek csökkentéséhez a különböző öveze­tekben, egész Európában. Ezért for­dítunk nagy figyelmet a Balkánra, ezért foglalkoztat bennünket az, hogy konkrét lépések történjenek az általános leszerelés érdekében és elsősorban helyezzék törvényen kí­vül a nukleáris fegyvereket, lássa­nak hozzá felszámolásukhoz. Ezeknek az elveknek a szellemé­ben, tulajdonképpen a pártunk X. kongresszusán kijelölt irányelvek szellemében tevékenykedünk a nem­zetközi politika összes területein. Megelégedéssel állapítjuk meg: ki­emelkedő sikereket értünk el a nemzetközi életben is, a X. kon­gresszuson kijelölt külpolitika meg­valósításában. Szilárd elhatározá­sunk mindent, megtenni,, hogy a jö­vőben is hozzájáruljunk egy­ új po­litika megvalósításához, egy jobb, igazabb­ világ megteremtéséhez, az összes népek közötti együttműkö­dés és béke világának a megterem­téséhez. (Hosszas taps.) Tisztelt elvtársak! Befejezésül szeretném ismét hang­súlyozni a magam, a párt- és állam­vezetőség ama meggyőződését, hogy fegyveres erőink katonái — tábor­nokok, tisztek, altisztek, közkato­nák, parancsnoki szervek, politikai szerveink, a párt- és KISZ-szerve­­zetek — még lendületesebben mun­kálkodnak pártunk hadseregpoliti­kájának, az összes katonák, összes katonai egységeink harckészsége és politikai felkészültsége erősítését szolgáló politikánknak a példáj ■megvalósítasáíi, még­ hathatósabban f­oglalkoznak a­­politikai-nevelő mun­kával, néphadseregünk még na­gyobb mértékben hozzájárul a pár­tunk X. kongresszusán kijelölt ösz­­szes célok eléréséhez, önök is, itt jelenlevők, vagyis a pártaktíva, hadseregünk is még nagyobb mér­tékben előmozdítja pártunk és álla­munk egész politikájának a meg­valósítását. (Hosszas taps, ütemesen visszhangzik a teremben: Ceaușescu- RKP!) További sok sikert, jó egészséget és boldogságot kívánok önöknek, hadseregünk valamennyi katonájá­nak! (Hosszas éljenzés és ováció.) A Katonai Akadémia aulájában (Folytatás az 1. oldalról) vernem-csoportokban lezajlott vitát Ion Ionita hadseregtábor­nok foglalta össze. Pártaktívánk összehívása — mondotta a honvédelmi minisz­ter — hozzátartozik a párt által a hadsereg soraiban is követke­zetesen érvényesített munkastí­lushoz, állandóan tanácskozni a tömegekkel, a különböző terüle­teken működő szakemberekkel, felkutatni a legcélszerűbb for­mákat és eszközöket a pártszer­vezetek, az összes kommunisták tevékenységének tökéletesítésére, a hadseregbeli nevelőmunka mi­nőségének javítására, a csapa­tok harckészségének további emelésére. A hadseregünk számára e fon­tos tevékenység jelentőségét nö­veli az a körülmény, hogy a munkálatokon részt vesz Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, az Államtanács elnöke, fegyveres erőink főparancsnoka, népünk jeles marxista-leninista vezetője a szocializmus és a kommuniz­mus útján, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom kiváló harcosa, a világviszonylatban el­ismert és nagyrabecsült poli­tikus. A katonák, akárcsak egész nemzetünk tudatában ön, Nicolae Ceaușescu elvtárs, az a szemé­lyiség, aki megtestesíti a román nép legnagyszerűbb erényeit, akinek munkássága értékesen előmozdította annak a politiká­nak a kidolgozását és folytatá­sát, amelynek köszönhetően or­szágunk hosszas története során példátlan dicsőségre tett szert, a szocialista Románia tekintélye hallatlanul megnövekedett, a világ népei tisztelettel és nagy­rabecsüléssel övezik. Engedje meg, mélyen tisztelt főtitkár elvtárs, hogy kifejezzem a hadsereg soraiban tevékenyke­dő kommunisták, az összes ka­tonák forró háláját a párt és az állam élén kifejtett alkotó mun­kásságáért, a társadalmi élet összes területein érvényesített újító szellemért, a haza védelmi képességének sokoldalú fejlesz­tése és erősítése iránti megkü­lönböztetett és állandó figyele­mért. Ön egész elméleti és gyakor­lati munkásságában a forradal­mi odaadás és szenvedély, a dinamizmus és a magas fokú kommunista elvszerűség példá­jával szolgál, ami az összes pa­rancsnokok és pártaktivisták, a hadseregben működő pártszervek és -szervezetek számára kime­ríthetetlen energiaforrás a ránk bízott becsületbeli feladatnak a teljesítésében, nevezetesen ab­ban, hogy szakavatott, a haza és a párt ügyéhez határtalanul, hű, magas fokú szocialista öntudat­tal rendelkező harcosokat nevel­jünk, olyanokat, akik az egész néppel együtt bármikor, akár életük árán is megvédelmezik az ősi rögöt, a szocialista Romá­nia forradalmi vívmányait, füg­getlenségét és szuverenitását. A honvédelmi miniszter ezután utalt a munkálatok szellemére, a harci és politikai felkészülés­ben szerzett eddigi tapasztalat felhasználására és fejlesztésére, bizonyos dolgok jogos elma­rasztalására, majd hangsú­lyozta, mindezek nyomán az ak­­tívatalálkozó hangsúlyozottan munkajellegű volt és pozitívan kihat arra, hogy a hadsereg még eredményesebben teljesítse a párt- és államvezetőségtől ka­pott feladatokat. A lefolyt vita ismételten ki­domborította: a hadsereg egész személyi állományát áthatja a hő óhaj, hogy minden erejével kivegye részét a Román Kom­munista Párt bölcs, tisztánlátó politikájának valóraváltásából. A néphez ezer és ezer szállal fű­zött hadseregünk eltökélten és önzetlenül dolgozik a párt X. kongresszusa és Országos Kon­ferenciája által kidolgozott nagy­szabású programból rá háruló feladatok teljesítésén. A különböző rangfokozatú ka­tonák magasrangú politikai tu­datról és fejlett hazafias köte­lességtudatról tanúságot téve odaadással dolgoznak, hogy meg­valósítsák az ön által, tisztelt fő­­parancsnok elvtárs kijelölt fel­adatot, azt, hogy az egységek ki­zárólag jó és nagyon jó ered­ményeket érjenek el minden ki­képzésben. Biztosítjuk önt, főparancsnok elvtárs, hogy a hadsereg­ párt­aktíva gyűlése kiemelkedő mo­mentuma lesz a pártszervek és -szervezetek életének, erőtelje­sen kihat a hadsereg kommu­nistáinak, egész személyi állo­mányának munkájára a kiképzési és nevelési folyamat szüntelen tökéletesítése, a csapatok harc­képességének emelése érdekében. Hosszas éljenzés közepette NICOLAE CEAUSESCU elvtárs emelkedett szólásra. A tanácsko­zás részvevői kifejezték örömü­ket, hogy körükben üdvözölhetik a fegyveres erők főparancsno­kát, hosszú perceken át éljenez­ve pártunk és államunk vezető­jét. Nicolae Ceausescu elvtárs beszédét többször is erősen meg­tapsolták, s az egész pártaktíva kinyilvánította mély megelégedé­sét, hogy közvetlenül a főpa­rancsnoktól kaphat utasításokat és útmutatásokat ahhoz, hogy még magasabb fokra emelje a harci és politikai kiképzést, s hogy hadseregünk egész állomá­nya — amelyet a hazafiság és a szocialista internacionalizmus szellemében, a haza, a párt és a nép iránti határtalan szeretet szellemében neveltek — mindig készen álljon eleget tenni meg­tisztelő hivatásának. A honvédelmi miniszter a kommunisták, a pártaktíva, az összes katonák nevében meleg köszönetet mondott Nicolae Ceaușescu elvtársnak, majd így folytatta: A hadsereggel kapcsolatban el­hangzott elismerő szavai jogos büszkeséggel töltenek el vala­mennyiünket, de ugyanakkor ar­ra köteleznek, hogy még jobban, még szervezettebben dolgozzunk, még szebb eredményeket érjünk el a katonaélet minden területén. Becses útmutatásai vezérelvek­ként szolgálnak számunkra a pa­rancsnokok, a pártszervek és -szervezetek munkájának javítá­sához, a harci és politikai felké­szülés további­­ tökéletesítéséhez, a katonai rend és fegyelem szün­telen erősítéséhez. A haza felvirágoztatása és a nép boldogsága szolgálatában ki­fejtett alkotó munkásságának ra­gyogó példáját követve, bizto­sítjuk főparancsnok elvtére, hogy erőt nem kímélve, példásan tel­jesítjük a ránk bízott összes fel­adatokat. A hadsereg pártaktívájának gyűlése a hatalmas lelkesedés lég­körében ért véget. Szüntelen él­jenzéstől visszhangzik a terem, a jelenlevők hosszasan éltetik a Román Kommunista Pártot. Ceaușescu—RKP! — hangzik ü­­temesen hosszú percekig. A pártaktíva tanácskozása, a­­melynek során erőteljesen meg­nyilatkozott a párt iránti, nem­zetünk legszeretettebb fia, Nicolae Ceaușescu elvtárs iránti ragaszkodás, elevenen tanúsította néphadseregünk odaadását, annak a hadseregnek az odaadását, a­­mely sziklaszilárd összeforrott­­ságban egy emberként töretlenül valóra váltja a párt politikáját, híven szolgálja a hazát és a né­pet, s bármikor készen áll arra, hogy a párt hívó szavára, a fő­­parancsnok parancsára teljesítsen­­ minden küldetést Románia Szo­cialista Köztársaság védelme és felvirágoztatása érdekében.

Next