Előre, 1973. július (27. évfolyam, 7977-8002. szám)

1973-07-01 / 7977. szám

VASÁRNAPI KIADÁS Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bucuresti • Románia Szocialista Köztársaság XXVII. évfolyam 7977 szám 8 oldal ára 30 iráni 1973. jú­n I­L* vasárnap NICOLAE CEAUȘESCU EL­VT­ÁRS ottani látogatását NÉMETORSZÁG SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN Nicolae Ceaușescu elvtárs, Ro­mánia Szocialista Köztársaság Ál­lamtanácsának elnöke és Elena Ceaușescu elvtársnő, valamint a hivatalos személyek, akik elkísérték őket a Németország Szövetségi Köz­társaságban tett látogatáson, szom­bat délben visszaérkeztek a fővá­rosba. A magas rangú román vendégek Németország SZK-ban tett látoga­tásának egész lefolyása kifejezésig­ juttatta a két állam között az utób­bi években kialakult jó, baráti kap­csolatokat. A látogatás minden szempontból rendkívül gyümölcsöző eredménnyel zárult. A legmaga­sabb szinten kifejezésre jutott a kö­zös elhatározás, hogy különféle te­rületeken fokozzák a sokoldalú együttműködést, a kölcsönös elő­nyök jegyében, a megértés, az e­­gyüttműködés, a haladás és a béke érdekében a világon. . Á :d. ■ . .. . .. . O. —l— Megérkezés európai biztonsági és együttműkö­dési konferencia előestéjén nyílt, építő jellegű légkörben lefolyt ta­lálkozók és megbeszélések, az eb­ből az alkalomból aláírt rendkívüli jelentőségű politikai dokumentu­mok, gazdasági, tudományos, mű­szaki és kulturális együttműködési egyezmények konkrétan illusztrál­ták azokat a reális lehetőségeket, amelyek az európai kormányok e jelentős értekezlete nemes céljainak az elérése tekintetében fennállnak. A Bonnban aláírt ünnepélyes kö­zös nyilatkozat — a hetedik ilyen politikai dokumentum, amelyet az év folyamán országunk a világ kü­lönböző övezeteihez tartozó állam Bukarestbe­ ­adva a kétoldalú kapcsolatok ke­reteit, jellegénél fogva, a benne lefektetett általános érvényű el­veknél fogva értékes hozzájárulás a béke és a biztonság légkörének, egy új politikának az előmozdítá­sához a nemzetközi életben. Kifejezve hazánk közvéleményé­nek megelégedését a román állam­fő látogatásának jelentős eredmé­nyei felett, a bukaresti lakosok ez­rei lelkesedéssel köszöntötték Nicolae Ceausescu elvtársat, újból kifejezésre juttatva szeretetüket, az egész nép szívből jövő köszöne­tét azokért a kitartó erőfeszíté­sekért, amelyeket hazánk felvirág­zása, világhírének növelése érdeké­­ér­ti, a ntrot­ív közjó.A egyetértés és együttműködés szolgálatában, a bé­ke és az egyetemes haladás javára kifejt. A Baneasa repülőtéren jelen volt Ion Gheorghe Maurer elvtárs és Elena Maurer elvtársnő, vala­mint a következő elvtársak: Emil Bodnara?, Manea Manescu, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Panu, Gheorghe Rádulescu, Virgil Trofin, Ilie Verdet feleségükkel, Maxim Berghianu, Gheorghe Cioara, Lina Ciobanu, Florian Danalache, Emil Draganescu, Fazekas János, Petre Lupu, Dumitru Popescu, Leonte Rautu, Stefan Voitec, Constantin Bäbäläu, Cornel Burtica, Miron Constantinescu, Mihai Dalea, Gere Mihály, Magdalena Filipa?, Ion Ionita, Vasile Patilinej, Stefan Andrei. Jelen volt az PKD KB az Ál­lamtanács és a kormány több tag­ja, központi intézmények és társa­dalmi szervezetek vezetői, tudomá­nyos és kulturális életünk több személyisége, tábornokok, újság­írók. Ott volt Bernhard Wolf, Német­ország SZK bukaresti ideiglenes ügyvivője, országunkban akkredi­tált diplomáciai képviseletek veze­tői, a diplomáciai testület más tag­jai. A repülőgépből kilépő Nicolae Ceau?escu elvtársat és Elena Ceau?escu elvtársnőt melegen üd­­vözlik a jelenlevő párt- és állam­vezetők, a többi hivatalos személy. A jelenlevő fővárosi lakosok lel­kesen éljeneznek, melegen köszön­tik az érkezőket. Nicolae Ceau?escu elvtárs és Elena Ceau?escu elvtárs­( JPT, üdvözlésedre. Elutazás az NSZK-ból Szombaton, június 30-án véget ért a hivatalos látogatás, amelyet Nicolae Ceau?escu elvtárs, Romá­nia Szocialista Köztársaság Állam­tanácsának elnöke, Elena Ceau?escu elvtársnővel együtt Németország Szövetségi Köztársaságban tett. A Köln-Bonn repülőteret, akár­csak a megérkezés napján, a két ország állami zászlai díszítették. A búcsúztatásra megjelent Gustav Heinemann, Németország Szövet­ségi Köztársaság elnöke, feleségé­vel, Hilda Heinemann-nal, Gerhard Jahn szövetségi igazságügyminisz­ter, aki a látogatás idején a szö­vetségi kormány állandó képvise­lője volt a román államfő mellett, és Anna Jahn asszony, Dietrich Spangenberg, az elnöki kancellária főnöke, több más nyugatnémet hi­vatalos személyiség. Az elutazás ünnepélyes pillana­tánál jelen volt Constantin Oan­­cea, országunk bonni nagykövete, továbbá a nagykövetség és a ro­mán gazdasági kirendeltség több tagja. Úgyszintén jelen volt Erwin Wickert, az NSZK bukaresti nagy­követe. A két elnök fogadta a repülőté­ren felsorakozott díszszázad pa­rancsnokának jelentését, majd ellé­pett a díszszázad előtt. Felhangzott Románia Szocialista Köztársaság és Németország Szö­vetségi Köztársaság állami him­nusza. A légikikötő épületének teraszán a nyugatnémet vállalatokkal fenn­álló kooperációs szerződések kere­tében az NSZK-ban dolgozó román munkások és technikusok népes csoportja lelkesedéssel skandálta : „Ceau?escu — Románia!“, nemzeti zászlócskákat lengetve éljenzett, ezúttal is kifejezésre juttatva sze­retetüket és tiszteletüket orszá­gunk vezetője iránt. Gyermekek vörösrózsa csokrokat nyújtottak át a két elnöknek, Elena Ceau?escu elvtársnőnek és Hilda Heinemann asszonynak. A repülőgép lépcsőjénél a két elnök melegen búcsút vett egymás­tól, kezet rázott. Helyi idő szerint 9 óra 15 perc­kor felszállt a hazainduló elnöki gép. Az országhatárig a szövetségi légierő egy köteléke nyújtott dísz­kíséretet az elnöki repülőgépnek. TÁVIRAT Őexcellenciája GUSTAV HEINEMANN úrnak, Németország Szövetségi Köztársaság elnökének BONN Németország Szövetségi Köztársaság területéről távozva, a magam és feleségem nevében szeretném kifejezni a legmelegebb köszönetét azért a tökéletes vendéglátásért, amelyben az Önök országában tett látogatás idején részesültünk. Kifejezem meggyőződésemet, hogy a látogatás és az Önnel meg Willy Brandt kancellár úrral, a nyugatnémet politikai és gazdasági élet többi személyiségeivel folytatott gyümölcsöző megbeszélések hozzájá­rulnak a Románia Szocialista Köztársaság és Németország Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok sokrétű fejlődéséhez országaink né­peinek érdekében, az európai és a világméretű együttműködés, bizton­ság és béke ügyének érdekében. Felhasználom ezt az alkalmat, hogy szívből egészséget és boldog­ságot kívánjak önnek és tisztelt Heinemann asszonynak. Ugyanakkor haladást, felvirágzást és békét kívánok Németország Szövetségi Köz­társaság egész népének. NICOLAE CEAUȘESCU, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke A 3. OLDALON­ KÖZÖS KÖZLEMÉNY Nicolae Ceaușescunak, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének Németország Szövetségi Köztársaságban tett hivatalos látogatásáról Románia Szocialista Köztársaság és Németország Szövetségi Köztársaság ÜNNEPÉLYES KÖZÖS NYILATKOZATA Románia Szocialista Köztársaság és Németország Szövetségi Köztársaság. Abban a meggyőződésben, hogy a két ország kö­zötti diplomáciai viszony felvétele és kapcsolataik fejlődése kedvezően befolyásolta az európai meg­értés és enyhülés folyamatát, az európai államok kapcsolatainak normalizálódását. Annak tudatában, hogy a kétoldalú kapcsolatok szüntelenül fejlődnek számos területen, mind a vo­lumen, mind pedig az intenzitás tekintetében. Attól az óhajtól áthatva, hogy mélyítsék a ba­rátság, a kölcsönös tisztelet és a sokoldalú együtt­működés kapcsolatait a két ország között a nem­zetközi jog és igazságosság elveinek és szabályai­nak tartós alapján, s így hozzájáruljanak a béke és a biztonság ügyéhez Európában és szerte a világon. Megerősítve ragaszkodásukat az Egyesült Nemze­tek Alapokmánya céljaihoz és elveihez, miszerint a népek békében, a jószomszédság szellemében akar­ ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN vők élni egymással, baráti kapcsolatokat akarnak kiépíteni az összes nemzetek között az államok teljes szuverenitásának, jogegyenlőségének, vala­mint a népek ama jogának tiszteletben tartása alapján, hogy maguk rendelkezzenek sorsukkal és előmozdítsák a gazdasági és társadalmi haladást. Tekintetbe véve a szabadságra, jogegyenlőségre és igazságosságra, az alapvető emberi jogok és szabadságjogok tiszteletben tartására épülő egyete­mes béke fenntartásának és erősítésének jelentősé­gét. Tudatában annak a felelősségnek, amely az ösz­­szes nagy vagy kis államokra hárul, függetlenül politikai, gazdasági és társadalmi rendszerüktől, vagy fejlettségi fokuktól, a béke és a nemzetközi biztonság erősítésével és az államok közötti koope­ráció fejlesztésével kapcsolatban, valamint bármely (Folytatása a 3. oldalon) Németország szövetségi köztársaság NEVÉBEN NICOLAE CEAUȘESCU, WILLY BRANDT az Államtanács elnöke szövetségi kancellár GEORGE MACOVESCU WALTER SCHEEL külügyminiszter szövetségi külügyminiszter HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 29. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE nmm máR EXPORTFELADATOKAT is vÁLLALHATNAK... • A JÓ MINŐSÉGŰ SZÉKELYUDVARHELYI CÉRNA ■ MEGSZEREZTE AZ ELSŐ KÜLFÖLDI VEVŐKET • HÁROMMILLIÓ LEJ ÉRTÉKŰ ÁRU AZ ÜNNEPI ■ FELAJÁNLÁS A­miben­ több mint három évvel ezelőtt termelni kezdett az ország leg­korszerűbb cérnagyára, a székelyudvarhelyi, volt az egységben — szerencsére — néhány olyan tapasz­talt szakember is, aki a szokásos és érthető lelkesedésen túl, előre látta a nehézségeket, tudta, hogy a cérnagyártás az egyik legigényesebb textilipari munka, amelynek zavar­talan megszervezése, lebonyolítása nem kis és nem könnyű feladatot ró akármelyik munkaközösségre, hát még egy kezdőnek, tapasztalat­lannak számító kollektívára, mint amilyen akkoriban volt a székely­udvarhelyi. Ezek között a szakemberek között volt a gyár jelenlegi mű­szaki aligazgatója, Ciuchina Va­sile mérnök is, aki több mint három évtizedes tapasztalatával — amely­nek egy tekintélyes részét a talmá­­csi cérnagyárban töltötte — ponto­sabban fel tudta mérni a várható nehézségeket, a megoldásra váró problémák valós súlyát, mint a gyár legtöbb mérnöke, alkalmazott­ja. — Bevallom őszintén, hogy én kö­rülbelül tíz évre gondoltam, amikor a tökéletes és zavartalan munkame­net kialakulásának a határidejét magamban „megsaccoltam“ — mondja a fehérhajú mérnök. — Ö­­röm számomra a beismerés, hogy tévedtem, mert jóval hamarabb e­­gyenesbe jutottunk, eljutottunk arra a pontra, hogy tekintélyünk van, tudjuk tartani a szavunkat, a tár­gyalásokon magunk mögött tudhat­juk a közösség biztos anyagi, er­kölcsi, szakmai támogatását, helytál­lását. Azt hiszem, ennek a legjobb bizonyítéka az a tény, hogy ez év elejétől már exportfeladatokat is vállaltunk, illetve az illetékesek mertek ránk bízni. A műszaki igazgató szavaiból las­sanként kibontakoznak azok a gya­korlati feladatok, amelyeket az el­múlt hónapok, évek során meg kel­lett oldania az udvarhelyi munka­közösségnek, elsősorban a cérna mi­nősége körül, hogy az elmúlt év vé­gén tárgyalóasztalhoz ülhessenek a külföldi cégek megbízottaival. Az elején sok baj volt a cérna szakító­szilárdságával, az egyenletességével, a szál fényével, a színskálával. Min­­denik minőségi tényező egyformán fontos, meghatározó volt, mindenik korrigálása, a megkívánt szintre e­­melése tengernyi részletkérdés, technológiai intézkedés kidolgozá­sát, alkalmazását tette szükségessé. És főleg rengeteg tanulást, kísérle­tezést, töprengést igényeltek ezek a feladatok, illetve a sikeres megol­dások. (Ciuchina igazgató nem tett egy szóban sem említést a tapasz­talt műszaki szakemberek szerepé­ről, hisz akkor elsősorban magáról kellett volna beszélnie, aki szinte egymaga volt régi cérna­gyártó szakember, de az elmúlt években tett látogatásaim során elegendő be­nyomást szereztem annak megálla- Kálmán Gyula (Folytatása 1 4. oldalon) Az egész oktatásnak a termelésre, a munkára kell felkészítenie a fiatalokat. A líceumban és az egyete­­men tanuló ifjúnak egyaránt képesnek kell lennie ar­­ra, hogy konkrét munkát végezhessen a szocialista tár­­sadalomban. Mindenkinek meg kell értenie, hogy nem tisztviselőnek készül, hanem, hogy közreműködjék a nemzeti vagyon gyarapításában. Úgy vélem, hogy a Központi Bizottság határozatában és a törvényben alapelvként kell leszögezni, miszerint az oktatásnak a munkára és az életre kell felkészítenie az ifjúságot. Ez alapvető feltétele a valóban komoly oktatásnak, amely fel tudja készíteni a népet a szocialista és a kommu­nista társadalom építésére. NICOLAE CEAUȘESCU (Az RKP KB legutóbbi plénumán elhangzott beszédből) ISKOLAI MUNKANAPOK - AHOGYAN A legilletékesebbek, A DIÁKOK LÁTJÁK A harminckettedik munkana­pon, a nagyvakáció előtti leg­utolsó műhelygyakorlaton, gon­dosan megtisztítva, beolajozva, sorbarakva és megszámlálva kerültek szekrényekbe a mun­kaeszközök, lakatos-asztalos szerszámok, háztartási felsze­relések, vászon- vagy műanyag­borítók alá a gépek. Ne poro­sodjanak, rozsdásodjanak a hosszú nyári hónapok alatt. Megtörténtek az utolsó elemzé­sek, tanulságlevonó kiértékelé­sek a tanári szobákban, az év­záró gyűléseken kiállítást is rendeztek majd mindenütt. Kiál­lítást, amely már önmagában véve is számadás, harminckét nap szorgos igyekezetéről, kitar­tásról, rátermettségről, munka­szeretetről. Most, midőn egy hosszú nyár­ra elnémult a munkázaj az is­kolai tanműhelyekben is, kény­szerpihenőre tértek a gépek és munkaeszközök, szerét ejtettük, hogy megszólaltassuk e szer­számok ifjú gazdáit, a tanmű­helyek dolgoskezű népét, a leg­közvetlenebbül érdekelteket, a­­kikért létrehozták ezeket a mű­helyeket. Valljanak ők maguk e harminckét nap tanulságairól, arról, miként gyarapodtak isme­reteik, alakult felfogásuk. Ho­gyan valósul meg bennük, álta­luk az a cél, amely életre hívta iskolarendszerünk ez olyannyi­ra időszerű módosításait, amely­nek következtében a gyakorlati ismeretek, a munkára nevelés egyre jelentősebb szerepet kap oktatásunkban. Két nagybányai iskola egy-egy osztályának tanulói számoltak be arról, mint történt ismerke­désük, barátkozásuk a kétkezi munkával, a gépekkel, milyen jelentőséggel bír számukra mindez, életük további alaku­lásában. A 4-es számú általá­nos iskola nyolcadikosait s a Gheorghe Șincai líceum har­madéves diákjait kérdeztük meg. Hogy miért éppen őket ? Mert rövidesen válaszút elé ke­rülnek mindahányan, mérlegel­­niök, dönteniök­ kell, életcélt, hivatást választaniok, egy hasz­nos és termékeny életre felké­szülniük, s e választásba bele­szólhatnak, bele kell szólniuk az iskolai munkáshétköznapok­nak is. Cikkünk a 4. oldalon

Next