Előre, 1974. szeptember (28. évfolyam, 8338-8362. szám)

1974-09-02 / 8338. szám

A ROMAN KOMMUNISTA PART PROGRAMJA (Folytatás a 3. oldalról) tömegek életszínvonalának javítására irá­nyuló pártpolitika alapvető célkitűzéseit. A kommunista párt, a marxista-leni­nista tanítástól vezérelve, országunk való­ságaiból kiindulva és a román nép erőire támaszkodva, politikája homlokterébe he­lyezte az ország iparosítását mint a gazda­ság és a kultúra haladásának, a nép élet­­színvonala emelésének, a társadalom sok­oldalú fejlesztésének, a nemzeti függet­lenség és szuverenitás biztosításának alapját. A román nép erőfeszítései az or­szág szocialista iparosítása érdekében történelmi jelentőségű megvalósításokban öltöttek testet. Az ipart egyre magasabb műszaki színvonalon szereltük fel, úgy hogy egyre hatékonyabban tudta értéke­síteni az ország gazdag természeti erőfor­rásait. Egy másik központi célkitűzése volt a pártnak, hogy a mezőgazdaságot új, szo­cialista alapokra helyezze. A mezőgazda­ság szövetkezetesítése mélyreható forra­dalmat jelentett a falu életében. A pa­rasztság megszabadult a kizsákmányolás nyűgétől, ura lett sorsának és munkája gyümölcseinek. Olyan politikát folytatott a párt, amely a parasztság összes réte­geit a szocializmus útjára irányította. A párt helyes agrárpolitikájának, tágkörű politikai és szervezői munkájának, vala­mint a parasztság hozzáértésének és szor­galmának köszönhetően a falvakon a ter­melés és a társadalmi viszonyok mélyre­ható újjászervezését a mezőgazdasági ter­melés szüntelen növekedése kísérte. Ez nagy jelentőségű tényező volt a nemzet­­gazdaság kiegyensúlyozásában, a lakosság fogyasztási szükségleteinek kielégítésében. Az iparban a szocialista tulajdon és a mezőgazdaságban a szocialista­ szövetkeze­ti tulajdon megteremtésének és fejleszté­sének folyamata hosszú időszakot fog át. Az 1951—1955-ös, az 1956—1960-as, az 1961—1965-ös ötéves terv lehetővé tette a szocialista társadalom műszaki-anyagi alapjának megteremtését az iparban és a mezőgazdaságban; ezt a célkitűzést a szö­vetkezetesítés befejezésével és a mező­­gazdasági termelőszövetkezetek tevékeny­ségének a megszervezésével egyidejűleg értük el. Az 1961—1965-ös ötéves terv során Romániában megvalósult az egysé­ges szocialista gazdaság. Ez jelezte a szo­cializmus teljes győzelmét valamennyi te­vékenységi szektorban; jelezte a kizsák­mányoló osztályok végérvényes felszámo­lását, az ember ember általi kizsákmá­nyolásának megszüntetését, a szocialista elvek érvényrejutását a társadalmi élet­ben. A szocializmus építésének művében fontos szerepet játszott az írástudatlan­ság megszüntetésére, a széles népi töme­gek ismereti színvonalának emelésére, az oktatás valamennyi fokozatának fejleszté­sére, az összes tevékenységi szektorok számára szükséges káderek kiképzésére irányuló pártpolitika. Ebben a szakaszban, amely több mint 15 esztendőt ölel fel, a párt fokozott po­litikai-szervező tevékenységet fejtett ki, és sikerült megfelelően megoldania az új társadalmi rend építésének sokrétű prob­lémáit. A pártnak egyszersmind le kellett küzdenie olyan belső nehézségeket, ame­lyek csökkentették harcképességét és gyakorta elvonták a fő teendőktől. Bizo­nyos időszakban a problémák megoldásá­ban, az egyes társadalmi rétegek és nem­zetiségek iránti magatartásban, főként a parasztságra vonatkozó tevékenységben számos hibát is elkövettek. Súlyos tör­vénytelenségek és visszaélések történtek a párt egész sor kimagasló aktivistájával szemben. A párt azonban mindenkor ta­lált magában erőt ahhoz, hogy leküzdje a nehézségeket, a fogyatékosságokat és a hibákat, s hogy biztosítsa a szocialista építés előrehaladását. A különféle fogya­tékosságok ellenére a párt tevékenységé­nek általános jellemzője az volt, hogy hí­ven szolgálta a nép alapvető érdekeit, alkotó módon alkalmazta a tudományos szocializmus általános elveit országunk konkrét feltételeire, összefogta és sikerrel megszervezte a dolgozó tömegeket az új társadalmi rend felépítésében Románia földjén. A szocialista társadalomnak, e társadalom műszaki■ anyagi alapjának megszilárdítása A párt 1965. évi IX. kongresszusával, az új Alkotmány elfogadásával és Romá­nia Szocialista Köztársaság kikiáltásával egyidejűleg új szakasz nyílik meg az or­szág szocialista fejlődésében, a párt tevé­kenységében. Az 1966—1970-es ötéves terv szerepe az volt, hogy megszilárdítsa a szocialista építést, az új társadalom mű­szaki-anyagi alapját. Teljesítettük a IX. kongresszus azon határozatait, hogy fej­lesszük az ipart, ami döntő tényezője az ország általános haladásának, a nép jó­léte növekedésének, nemzeti függetlensé­günk megszilárdításának. Ezekben az években fokozott figyelmet fordítottunk egyes korszerű, alapvető iparágak megte­remtésére, a gépgyártás, a vegyipar, a ko­hászat és más ágazatok gyors fejlesztésé­re. Megkezdtük továbbá a kutatási tevé­kenység új alapokon történő megszervezé­sét minden ágazatban, biztosítottuk a jel­­ahhoz, hogy a tudomány és a technika leghaladóbb vívmányait beve­zessük a termelésben. Erőteljesen fejlesz­tettük a mezőgazdaság anyagi alapját. Tö­kéletesítettük a termelőszövetkezetek te­vékenységének megszervezését. Új intéz­kedéseket léptettünk életbe az oktatás jobb megszervezéséért, a nyolc osztályos köte­lező oktatásra való áttérésért, a középfo­kú­ oktatás fejlesztéséért, s azért, hogy az egész közoktatást szorosabban összekap­csoljuk a termeléssel. Jó körülmények kö­zött valósultak meg az egész nép anyagi és szellemi életszínvonalának emelésére vonatkozó előirányzatok. Megkülönböztetett fontosságú volt a szo­cialista építés továbbfejlesztésében az or­szág közigazgatási-területi átszervezése, ami megszüntetett egész sor köztes lánc­szemet és fokozatot, s közelebb vitte a ve­zetést az alapegységekhez, a termelő te­vékenységhez. Határozottan érvényesítettük a termelőerők harmonikus telepítésének politikáját a haza egész területén, s ez el-­ vezetett egyes kevésbé fejlett vidékek gyors ütemű gazdasági és kulturális fel­­emelkedéséhez, újabb, erőteljes lendüle­tet adott a gazdasági-társadalmi életnek az ország valamennyi övezetében. Úgy­szintén átfogó intézkedéskomplexumot al­kalmaztunk a gazdaság és az egész társa­dalmi élet tervszerűsítésének, megszer­vezésének és vezetésének tökéletesítésére, törvénybe iktattuk a különböző gazdasági láncszemek jogkörét és felelősségeit, egy­másközti viszonyukat, így megteremtettük a feltételeket a dinamikusabb és rugal­masabb vezetéshez, amely biztosítja az or­szág anyagi és emberi potenciáljának jobb hasznosítását, a gazdasági hatékonyság fokozását, a társadalmi termék és a nem­zeti jövedelem gyorsabb ütemű növeke­dését. Intézkedéseket tettünk továbbá a szocialista demokrácia, és elsősorban a gazdasági demokrácia tökéletesítéséért, a kollektív vezetés, a dolgozók közgyűlései intézményesítéséért, azért, hogy megfele­ Azzal egyidejűleg, hogy a szocialista Ro­­mánia fejlődésének új szakaszára tér át, szükségessé válik kidolgozni a Román Kommunista Párt programját az elkövet­kező 20—25 évre. Ez biztosítja a párt és az egész nép számára a távlatokat és a vi­lágos orientációt, kikristály­osít­ja a szocia­lista Románia sokoldalú fejlesztésének irányait. A Román Kommunista Párt programja szentesíti a párt által vezetett román nép­nek a szocializmus megteremtésében elért történelmi győzelmeit. Az új feltételekkel összhangban a program kijelöli a szocia­lista Románia története következő szaka­szának alapvető célkitűzéseit. A valóság dialektikus és történelmi materialista e­­lemzéséből kiindulva, a program megha­tározza a párt általános stratégiáját, a­­melynek fő célja a sokoldalúan fejlett szo­cialista társadalom megteremtése és a kommunizmus romániai építéséhez szük­séges feltételek létrehozása m­ximálisan hatékony egybehangolásáért a pártprogram megvalósítása érdekében. 23. A szocialista demokrácia fejleszté­sét, ami a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének és a kom­munizmusra való áttérésnek objektív szükségszerűsége. Biztosítani fogjuk a szervezeti keret bővítését és tökéletesíté­sét, hogy a dolgozók cselekvően és tényle­gesen részt vehessenek a társadalom veze­tésében, a párt és az állam bel- és külpo­litikájának kidolgozásában és megvalósí­tásában. A sokoldalúan fejlett szocialista társadalom tág teret nyit majd az emberi személyiség sokoldalú érvényesüléséhez, a néptömegek energiájának hasznosításá­hoz az általános haladás szolgálatában, ahhoz, hogy a nép tudatosan alakítsa sa­ját történelmét. 24. Országunk fejlettségi színvonala és a gazdasági szempontból fejlett szocialista országok színvonala közötti kiegyenlítő­dést, Románia közeledését a világ fejlett ipari országaihoz. Ezt a közeledési és ki­egyenlítődési folyamatot 1990-ig általános vonalakban megvalósítjuk. A társadalom termelőerőinek,­ műszaki-anyagi alapjá­nak olyan fejlettségi fokát érjük el, amely lehetővé teszi a magas szintű szocialista civilizációt, az összes állampolgárok ész­szerűen megállapított szükségleteinek ki­elégítését, a kommunizmus építésére való áttérés anyagi és kulturális előfeltételei­nek megteremtését. 25. A szocialista országokkal, a fejlődő országokkal, társadalmi rendre való tekin­tet nélkül a világ összes államaival a gaz­dasági cserék és kooperáció bővítését és változatosabbá tételét. Biztosítjuk Ro­mánia tevékeny részvételét — a fokozott ütemű, s a modern korszak vívmányaival lépést tartó, komplex gazdasági fejlődés alapján — a nemzetközi munkamegosz­tásban, az anyagi értékek egyetemes cse­réjében, a tudományos információ világ­körforgásában, a jelenkori műszaki-tudo­mányos forradalomban. 26. A nemzeti jövedelem fokozottabb növelését az anyagi termelés fejlesztése és a gazdasági hatékonyság fejlesztése alapján; a lej árfolyamának szilárdítását és vásárlóerejének növelését mind az or­­szágban, mind külföldön; olyan árpolitika alkalmazását, amely biztosítja a termelés legnagyobb jövedelmezőségét, valamint a dolgozók életszínvonalának emelkedését" 27. A nép anyagi és szellemi élete álta­lános civilizációs színvonalának emelését, az embernek — az egész társadalmi fejlő­dés döntő tényezőjének —, szüntelenül növekvő igényei és szükségletei kielégí­tésének mindenkor a párt és az ál­lam politikája homlokterébe történő he­lyezését. *’ A sokoldalúan fejlett szocialista társa­dalom biztosítja a szocialista elvek érvé­nyesülését a gazdasági-társadalmi élet minden területén, az emberi személyiség minél teljesebb érvényre jutását, az egyé­ni érdekek harmonikus egybefonódását az egész társadalom általános törekvéseivel. Ez a szocializmus magasabb stádiumát jel­zi, megnyitja az utat a felsőbb szakasz­ra, a kommunista társadalomra való át­téréshez. in. rész A SZOCIALISTA ROMÁNIA TÖRTÉNELME KÖVETKEZŐ SZAKASZÁNAK ALAPVETŐ CÉLKITŰZÉSEI A párt cselekvési irányai a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésében A sokoldalúan fejlett szocialista társa­dalom megteremtése feltételezi : 1. A termelőerők erőteljes növelését a műszaki-tudományos forradalom vívmá­nyai alapján, úgy, hogy biztosítani lehes­sen az anyagi javak termelésének szünte­len fokozását az egész nép fogyasztási szükségleteinek széles körű kielégítéséért, biztosítani lehessen a társadalom sokol­dalú fejlesztését. 2. A területi-közigazgatási és gazdasági rendezést, a termelőerők ésszerű telepíté­sét az ország egész területén, biztosítva valamennyi megye és vidék arányos fej­lődését, az egész nép anyagi civilizációs fokának emelését. 3. A nemzetgazdaság valamennyi ágá­nak kiegyensúlyozott, arányos fejleszté­sét , a helyes viszony megteremtését az egymással szoros kölcsönhatásban levő ipar és mezőgazdaság között. Mind az ipar, mind pedig a mezőgazdaság fejlesz­tése, a korszerű tudomány vívmányai alapján, döntő tényezője a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom sikeres meg­teremtésének. 4. A szocialista ipar további elsődleges fejlesztését, határozott irányítását azok felé a magas műszaki színvonalú ágaza­tok és alágazatok felé, amelyek kiválóan hasznosítják a nyersanyagforrásokat és a társadalmi munkát. Az erős ipar létrehozása döntő tényező­je a sokoldalúan fejlett szocialista társa­dalom megteremtésének, a nép anyagi és szellemi életszínvonala szüntelen emelé­sének, az ország függetlensége és szuvere­nitása biztosításának. 5. A mezőgazdaság — nemzetgazdasá­gunk alapvető ágazata — belterjes fejlesz­tését. A munka gépesítése általánosításá­nak, a kemizálás kiterjesztésének, a kor­szerű agrotechnika vívmányai alkalmazá­sának, a talajjavítási program megvaló­sításának eredményeként a mezőgazdaság nagy és stabil termelést biztosít, kielégíti az ipar nyersanyagszükségleteit és a la­kosság fogyasztási igényeit. A belterjes, korszerű, nagy termelékenységű mező­­gazdaság megteremtése döntő tényezője az egész gazdasági-társadalmi fejlődés­nek, a nemzeti jövedelem gyarapodásá­nak, az egész társadalom jóléte növekedé­sének. 6. Az ország egész gazdasági-társadal­mi fejlesztése az egységes országos terv alapján valósul meg, biztosítva az egész nép emberi és anyagi erőfeszítéseinek összefogását a pártprogram megvalósítá­sa érdekében. 7. A társadalmi munka termelékenysé­gének növekedése, a termelési folyamat gépesítése és automatizálása alapján, lé­nyegbevágó tényezője lesz a társadalom általános fejlődésének. Megkülönböztetett figyelemben részesül a termelés és a mun­ka tudományos megszervezése, szocialista gazdaságunk összes tartalékainak és erő­forrásainak kiaknázása, az egész orszá­gos gazdasági potenciál hasznosítása. 8. A gazdasági hatékonyság szüntelen növekedését, az anyagi költségek csök­kentését, az anyagi eszközök és a munka­erő minél hatékonyabb felhasználását. 9. A termékek minőségének javítását minden gazdasági ágban, a műszaki szín­vonal emelését és a gyártási technológiák tökéletesítését. 10. Az oktatásnak — a társadalom ál­talános haladása alapvető tényezőjének — fejlesztését, szoros kapcsolatban az anyagi javak termelésének és a szellemi tevé­kenységnek a követelményeivel. 11. A tudomány fejlesztését, összhang­ban az anyagi és társadalmi haladás álta­lános követelményeivel, az alkalmazott tudományos kutatás, valamint a távlati , elméleti kutatás fokozását, a más orszá­gokkal való műszaki-tudományos együtt­működés fejlesztését. 12. Megfelelő viszony biztosítását a fo­gyasztási alap és a fejlesztési alap kö­zött az egész gazdaság gyors ütemű növe­kedése érdekében és egyben a nép anyagi és szellemi életszínvonalának szüntelen emelése, a dolgozók létfontosságú köve­telményeinek a modern civilizáció szint­jén való kielégítése érdekében. 13. A minél teljesebb összhang megte­remtését a termelőerők és a társadalmi­termelési viszonyok között. 14. A termelési viszonyok szüntelen tö­kéletesítését, az ellentmondások megol­dására irányuló tudatos cselekvés fejlesz­tését, a régi leküzdését és az új felkaro­lását a tevékenység minden szektorában. Folytatódik az egész gazdasági-társadalmi élet egységes vezetése és tervszerűsítése megszervezésének a javítását célzó tevé­kenység. 15. Az új ember kialakítására, a szo­cialista etika és méltányosság elveinek az életben való érvényre juttatására irá­nyuló politikai, ideológiai és nevelő munka fokozását és tökéletesítését. 16. A munka és az elosztás szocialista elveinek még erőteljesebb érvényesítését. A munka a haza összes állampolgárai­nak megtisztelő kötelessége lesz. A társa­dalom minden tagja, képességeinek és felkészültségének megfelelően hasznos társadalmi munkát fejt majd ki. Senki nem juthat munka nélkül, vagy mások munkája nyomán jövedelemhez, az em­ber ember általi kizsákmányolása szigo­rúan tilos. Az egyetlen jövedelemforrás az önmagunk számára és a társadalom számára végzett, társadalmilag hasznos munka lesz. Szigorúan alkalmazzuk az elosztás szocialista elvét, mindenkit mun­kája szerint és a szocialista társadalom fejlesztéséhez való hozzájárulása szerint fogunk javadalmazni. Törekedni fogunk minél megfelelőbb arány megvalósítására a kis és a nagy jövedelmek között; biz­tosítjuk az összes állampolgárok megnö­vekedett szükségleteinek kielégítését. 17. Az összes állampolgárok egyes kö­zös szükségleteinek a társadalom általi egyre nagyobb méretű kielégítését; ezen az úton biztosítjuk a jövőben a munka szerinti szocialista elosztás elvének egybe­fonódását a kommunista elosztásnak az emberek ésszerű létigényei teljes mér­tékű kielégítésére vonatkozó elvével. 18. Egyre nagyobb figyelmet fordítunk a család — a társadalom alapsejtje — erő­sítésére, a születési arányszám növelésére és a lakosság megfelelő korcsoport-szer­kezetének megtartására, népünk életere­jének és fiatalságának biztosítására, a gyermekek, a szocialista nemzetünk jövő­jét képviselő fiatal nemzedékek gondozá­sára és nevelésére. 19. A fizikai és a szellemi munka kö­zötti lényeges különbségek eltűnési folya­matának fokozását a termelési folyamatok gépesítése és automatizálása, a dolgozók szakképzettségi fokának növelése, kultu­rális látókörük bővítése és megismerési színvonaluk közelítése révén. 20. A mezőgazdasági és az ipari munka közötti lényeges különbségek egyre erőtel­jesebb felszámolását a mezőgazdaság gé­pesítésével és kemizálásával. A mező­­gazdasági munka egyre inkább az ipari munka egyik változata lesz. Ezen az ala­pon biztosítani fogjuk a parasztság jólé­tének növekedését, a falusi helységek fej­lődését, a városi és a falusi életkörülmé­nyek közötti helyes, méltányos arány megvalósítását. 21. Az ország társadalmi szerkezetében bekövetkező változások nyomán még fo­­kozottabban növekszik a munkásosztály szerepe az egész­­társadalmi életben, még közelebb kerülnek egymáshoz a társa­dalmi osztályok és kategóriák, erősödik összeforrottságuk, megvalósul az egész nép homogenizálódása és tovább szilárdul az egész nép egysége. 22. A gazdasági-társadalmi tevékenység vezetésének és szervezésének további tö­kéletesítését az összes anyagi és emberi erőtartalékok minél hatékonyabb felhasz­nálásáért, a pazarlás minden formájának kiküszöböléséért, a nép erőfeszítéseinek az anyagi és szellemi haladás döntő irá­nyaiba való összpontosításáért, a társada­lom erőinek egyesítéséért és ésszerű, ma­ lő keretet teremtsünk a dolgozók tömegei­nek fokozottabb, tényleges részvételéhez — kettős, a termelőeszközök tulajdonosai­ként és termelőkként betöltött minőségük­ben — a vállalatok és intézmények, szo­cialista vagyonunk kezelésében, a társa­dalom vezetésében. Az 1965—1970-es időszak célkitűzései­nek sikeres megvalósítása megszilárdí­totta a nemzetgazdaságot, erősítette a tár­sadalom műszaki-anyagi alapját, még in­kább egybeforrasztotta szocialista társa­dalmi rendünket, s így lehetővé tette az áttérést az ország fejlesztésének új szaka­szára. Időközben a párt tovább erősítette so­rait a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség legélenjáróbb fiaival, egyre határozottabban felfegyverezte tagjait, az összes dolgozókat a proletariátus tudomá­nyos világ- és életszemléletével, saját ál­talános bel- és külpolitikai vonalával, a­­mely teljes mértékben megfelel az egész nép érdekeinek. A párt fokozta politikai­szervező képességét, s becsülettel betöltöt­te szerepét a szocialista építés szervezője­ként és vezetőjeként, olyan forradalmi politikai erőként, amely tántoríthatatla­­nul vezeti nemzetünket a haladás és a ci­vilizáció, a jólét és a boldogság útján. A szocialista iparosítási politikának a szilárd folytatása a termelőerők fejlődé­sének, az ország gazdasági és társadalmi haladásának elsődleges tényezője. Az ipar szüntelenül szilárdítja vezető helyét a gazdaságban, súlyát a nemzeti jövedelem létrehozásában, a bővített újratermelés­ben és a lakosság fogyasztási szükségle­teinek kielégítésében, a külföldi gazda­sági cserék fejlesztésében. E célok elérése érdekében országunk iparának fő fejlődési irányai a követke­zők lesznek: a) Fokozzuk az újabb nyersanyagok és energiaforrások felkutatását és felméré­sét, szem előtt tartva az összes lehetsé­ges erőforrások hasznosítását, hogy mind jelentősebb mértékben az országból biz­tosítsuk a nemzetgazdaságnak szükséges eszközöket. b) Megfelelő technológiákat dolgozunk ki az összes energetikai és nyersanyag­­források optimális gazdasági eredmé­nyekkel való hasznosításáért és felhasz­nálásáért. c) Fokozott figyelmet fordítunk a nem­zetgazdaság különböző ágazatainak szük­séges újabb anyagok szintetikus úton való előállítására. d) A villamos energia, a különböző energia- és tüzelőanyag-források fejlesz­tésénél, tudományosan megalapozott gazda­ságossági kritériumokból kiindulva szem előtt tartjuk az ipar és a lakosság szükség­leteinek legjobb körülmények között tör­ténő fedezését. Főleg a szénnel és bi­tumenes palával működő hőerőműve­ket fogjuk fejleszteni, figyelemmel kö­vetjük a helyettesítő anyagok lényegesebb növelését. Szem előtt tartjuk az egész hidroenergetikai potenciál kihasználását. Ugyanakkor atom-villamoserőművek épí­tésével hozzálátunk az atomenergia fel­­használásához. 1990-ig egy főre számítva elérjük az 5000—6000 kilowattóra energia termelést. e) A vas- és színesfémkohászatot úgy irányítjuk, hogy biztosítsa a gépipar fej­lesztéséhez szükséges fémeket és kohá­­ s párt iparpolitikája szati termékeket. E célból az egy főre jutó acéltermelés 1990-ig eléri a legkevesebb 1000 kilót. Növekszik az ötvözött és spe­ciális acélok, a hengereltáruk és a többi különleges kohászati termék részaránya, s így jó feltételek között kielégítjük a román ipar szükségleteit. f) A színesfémkohászat lehetővé teszi majd a nemzetgazdasági szükségletek egyre teljesebb kielégítését, az összes belső erőforrások magas fokú hasznosí­tását. g) Erőteljesen fejlődik a vegyipar, és lehetővé teszi a belső nyersanyagforrások magas fokú hasznosítását, valamint a vegyicikkek széles választékának előállí­tásával az összes iparágak, az egész nem­zetgazdaság szükségleteinek teljes kielé­gítését. Különösen nagy figyelmet for­dítunk a mezőgazdaság számára szüksé­ges műtrágyák és más vegyipari termé­kek megfelelő mennyiségű termelésére. Intézkedünk a műszálak és műrostok, a gumi és műanyagok termelésének fejlesz­téséről, mert ezekre különösen nagy szük­sége van az ország gazdaságának. A vegy­ipar szintetikus úton új helyettesítőket állít elő. h) A gépipar erőteljes és komplex fej­­lődésen­ megy át a tudomány és a techni­ka­­legújabb vívmányai alapján. A gépipar a fő gazdasági ágazatok számára szüksé­ges magas műszaki színvonalú, komplex berendezések gyártása felé orientálódik. Különösen nagy figyelmet fordítunk a nagy teljesítményű szerszámgépek előállítására. Gondoskodunk nagy kapacitású mozdo­nyok és vagonok gyártásáról. A gépkocsi szállítási eszközök gyártása a nagy ton­natartalmú tehergépkocsi-termelés felé orientálódik. Megkülönböztetett figyel­met fordítunk a hajógyártásra is, arra törekszünk, hogy biztosítsuk egész ten­geri és folyami szállításunk hajószükség­leteit. Nagyobb gondot fordítunk a re­pülőgépipar fejlesztésére. Ebben az időszakban erőteljesen fej­lődik az elektrotechnika és főleg az elek­tronika. Biztosítani kell a gazdasági és termelő tevékenységhez szükséges számí­tási, automatizálási és irányítási eszkö­zök, a mérő- és ellenőrző készülékrend­szer hazai gyártását. A gépipar lehetővé teszi az összes mező­­gazdasági munkák komplex gépesítéséhez való gépszükséglet teljes kielégítését. A gépipar gyors ütemű fejlesztése le­hetővé teszi a nemzetgazdasági szükség­letek egyre magasabb fokú kielégítését, továbbá a kivitel növelését, a tevéke­nyebb részvételt a nemzetközi kooperá­cióban.­­) A faiparnak és az építőanyagiparnak biztosítania kell a belső erőforrások ma­gas fokú hasznosítását, újabb nyersanyag­­források kiaknázását, az építőanyagok egyre szélesebb választékának előállítá­sát. Megkülönböztetett figyelmet fordí­tunk a fafelhasználás csökkentéséhez hozzájáruló építőanyagokra. Igyekszünk elérni az egy főre jutó legkevesebb 1000 kilós cementtermelést.­­) A fogyasztási cikkek iparának fejlesz­tése és korszerűsítése elsőrendű törekvés lesz. Bővül a könnyűipar és más, nem élelmiszeripari ágazatok termelése. A textiliparnak, a konfekció- és cipőipar­nak optimálisan ki kell elégítenie ez egész lakosság reális és ésszerű fogyasz­tási szükségleteit. Növeljük a műszál- és műrészkelmék termelését, fejlesztjük a műbőr termelését. Megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítanunk a fogyasztási cikkek termelésének minőségére, ezeknek a dolgozók igényei szerinti változatossá tételére. Figyelemmel követjük a szükségletek teljes kielégítését elektromos és elektro­nikai termékekből, rádiókból, televíziók­ból, háztartási cikkekből és különböző személyi járművekből. k) Állandó gondot fordítunk a mező­­gazdasági élelmiszeripar fejlesztésére és korszerűsítésére, amelynek biztosítania kell a mezőgazdasági termékek magas fokú feldolgozását és a lakosság fogyasz­ (Folytatása az 5. oldalon) . ELŐRE—1974. SZEPTEMBER 2., HÉTFŐ 4. oldal Áttérés a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésére Ezeknek az eredményeknek az alapján, nagyra értékelve a román nép által a szo­cialista építés esztendői során a párt ve­zetésével kifejtett hősi munkát, a X. kong­resszus úgy értékelte, hogy létrejöttek a szükséges feltételek az ország szocialista fejlesztésének új szakaszára, a sok­oldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének szakaszára való át­téréshez. Ez a szakasz az 1971—1975-ös ötéves terv megvalósítására történt át­téréssel egyidejűleg vette kezdetét és — amint a X. kongresszus hangsúlyozta — több ötéves terv időszakára terjed ki. Az 1971—1975-ös ötéves terv biztosítja a termelőerők nagyarányú fejlesztését az ország egész területén, valamint a gazda­sági, politikai és általános szervezői tevé­kenység magasabb szintre történő emelé­sét. A munkásosztálynak, a kommunista párt által vezetett egész népnek a szo­cializmus Romániában való megteremté­sében elért mérlege rendkívül pozitív, ki­magasló eredmények születtek a tevé­kenység minden területén. A román társadalomban megvalósultak a története során ismert legmélyrehatóbb gazdasági, társadalmi és politikai struk­turális átalakulások. Románia kimondot­tan agrár jellegű, gyengén fejlett iparral és elmaradott mezőgazdasággal rendel­kező országból nem egészen 25 esztendő leforgása alatt olyan ipari-agrár országgá vált, amelynek erőteljes, lendületesen fejlődő — a korszerű tudomány és techni­ka alapján megszervezett, s az egész nép szocialista tulajdonára épülő — ipara és a korszerűsítés teljében levő állami és szövetkezeti szocialista mezőgazdasága van, amely biztosítani tudja a lakosság jó ellátását mezőgazdasági élelmiszertermé­kekkel. Maradéktalanul bebizonyította az élet, hogy mennyire helyes pártunknak a szo­cialista iparosításban követett általános, marxista-leninista vonala. Az iparosítás döntő tényezője a gazdasági elmaradott­ság felszámolásának, az egész gazdaság fokozott ütemű fejlesztésének, a nép élet­­színvonala emelésének, a nemzeti füg­getlenség és szuverenitás szilárdításának, a haladás és a civilizáció útján történő tántoríthatatlan előrehaladásnak. Bebizo­nyosodott az is, hogy helyes pártunk irányvonala az agrárkérdésben , beigazo­lódott, hogy a mezőgazdaság szövetkeze­tesítése döntő jelentőségű az új társadalmi rend győzelmének kivívásában, a társada­lom általános fejlesztésében. A nagy szo­cialista mezőgazdasági tulajdon bebizo­nyította fölényét a kisparasztgazdasággal szemben, biztosította a műszaki eszközök és a munkaerő, a korszerű tudományos vívmányok ésszerű alkalmazását, a me­zőgazdasági élelmiszerek termelésének növekedését és a parasztság életének ja­vulását. A tapasztalat egyszersmind azt is kidomborította, hogy helyes a kulturá­lis forradalom területén folytatott párt­­politika, hogy helytállóak az erőfeszítések, amelyeket az oktatás valamennyi fokoza­tának kiterjesztésére és tökéletesítésére, a tudomány és a technika fejlesztésére teszünk — hiszen mindezek lényeges té­nyezői a nép kulturális színvonala eme­lésének, az ország sokoldalú előrehaladá­sának a modern civilizáció útján. A párt egész forradalmi tevékenységének, magá­nak a szocialista építés művének a közép­­pontjábann állandó jellegű feladatként állott a nép anyagi és szellemi életszín­vonalának emelése, a dolgozók létfontos­ságú igényeinek kielégítése, az ember jó­léte és boldogsága, az emberi személyiség sokoldalú kiteljesülése. Bebizonyosodott, hogy a párt politikája híven kifejezi az egész nép létérdekeit. Ugyanakkor a ro­mán társadalom forradalmi átalakításá­nak tapasztalata kidomborította, hogy mi­lyen elsőrendű fontossága van annak, hogy a párt gondoskodik a szocialista életeszmények és normák alkalmazásáról, az etika és a méltányosság elveinek érvé­nyesítéséről, a munka mennyiségével és minőségével, a haza haladásához, az új társadalmi rend építéséhez való hozzájá­rulással összhangban álló szocialista ja­vadalmazás alkalmazásáról. A szocialista építés egész műve eleven bizonyság arra, hogy pártunk becsülettel teljesítette szerepét, mint a nemzet vezető politikai ereje, biztosította az általános törvényszerűségek alkotó alkalmazását Románia konkrét körülményeire és az egész nép erőfeszítéseinek fokozását — marxista-leninista politikája alapján — az új világ felépítéséért vívott küzdelem­ben. A Román Kommunista Párt, népünk a román társadalom forradalmi átalakítá­sában szerzett tapasztalatával hozzájá­rul a nemzetközi forradalmi elmélet és gyakorlat kincsestárának gazdagításához, a tudományos szocializmus fejlesztéséhez. Az országunk szocialista építésében el­ért nagy megvalósítások tanúbizonyságai annak, hogy milyen alkotó erőt jelent a munkásosztály, amely a társadalom veze­­tő osztályaként sikerrel tölti be szerepét.­ Ezek a nagy megvalósítások igazolják, hogy milyen életerős a munkás-paraszt szövetség, az értelmiséggel való szoros e­­gyüttműködés. Ezek a nagy megvalósítá­sok kidomborítják nemzetiségre való te­kintet nélkül az összes dolgozók egyesült erejét, népünk alkotóképességét, azt, hogy a nép sorsának uraként, akaratának és törekvéseinek megfelelően szabadon alakítja életét. A szocialista forradalom végrehajtásá­val és a hazai új társadalmi rend sikeres építésének biztosításával a román nép nemcsak nagyszerű, történelmi jelentősé­gű nemzeti művet valósított meg, hanem egyszersmind jelentősen előmozdította az egész világ forradalmi erőinek harcát a szabadságért és a társadalmi haladásért, előmozdította a szocializmus erősítését a világon, a szocializmus tekintélyének és az egész jelenkori társadalmi fejlődésre való befolyásának erősödését.

Next