Előre, 1975. január (29. évfolyam, 8442-8466. szám)
1975-01-03 / 8442. szám
ELŐRE ÚJ ÉV, ÚJ SIKEREK A SZOCIALISTA ÉPÍTŐMUNKÁBAN mmm kohászok ÚJÉVKÖSZMÉSE Vlahicán jártamkor a szilveszteri váltás már átadta a stafétabotot az 1-es számú csoportnak,é s jelentette: 1974 utolsó napján 14 tonnával több nyersvasat termeltek. — Későn érkezett — fogad Csendőr Béla kohászmester — már csak a salakcsapolásban gyönyörködhet. — Hányadszor találta a kohó mellett az újesztendő? — kérdem a közelemben sürgölődő Sándor Imre főkohészt. — Mindig, amikor váltásunkra került a sor. Mivel szünet nélkül, három műszakban dolgozunk, lehetetlen, hogy szilveszter éjszakáját, vagy az új év első napját ne a munkahelyen töltsük. Senki sem zúgolódik, elégedetlenkedik, ezt már így szoktuk meg, hagyománnyá vált. Ezek után, ha kissé furán hangzik is, de megkérdezem: — Hol szilveszterezett? — Otthon, a családommal. Elfélt tizenkettőig, mert akkor ágyban kellett lennem, tudtam, kora reggel csak pihenten jöhetek munkába. Ilyen a mai mesterségünk! — teszi hozzá mosolyogva. Nézem a kohók körül szorgoskodókat, szakavatott mozdulataikat. Popescu Mihai csoportvezető arra vigyáz, hogy a kettes számú nagy kohó töltésénél a nyersanyag adagolásába ne csússzon hiba. Bízik 14 társa szakismeretében, mégis figyelemmel kíséri minden mozdulatukat... Közben Schönberger Ferenc, a vasüzem főmérnöke és Csíki János, a zsugorító részleg felelőse visszaérkeznek üzemi körútjukról. Megtudom, hogy János bácsi két éve a Szocialista Munka Hőse, 29 éve kohász Vlahicán. Eddig közel 300 kohász utódot nevelt, javarészük ma mester. Ilyen és hasonló szakemberek, keze nyomán nőtte ki magát a vasgyár olyan üzemmé, melyről évekkel ezelőtt nem is álmodtak. Csak a XI. pártkongresszus esztendejében olyan új berendezések kezdték meg működésüket, amelyek a termelés jelentős növekedését és nagy szénmegtakarítást eredményeztek. Beindult, egyelőre részleges kapacitással, az új megmunkáló műhely is. Ebben az évben hozzáfognak egy korszerű gépekkel és berendezésekkel ellátott öntöde építéséhez, amely közel 800 munkás foglalkoztatását, szociális-kulturális létesítmények egész sodrát vonja maga után. Nicolae Ceaușescu elvtársnak legutóbbi vlahicai látogatásán mondott szavai nap-nap után beigazolódnak: „„Úgy vélem, azmit itt valóra váltottak, csak kezdet. Az üzemnek gyorsabban kell folytatnia a korszerűsítési folyamatot, hogy biztosítsa mind a termelés gyarapítását és a minőség javítását, mind pedig a munkások jobb munkakörülményeit.“ Miközben a főmérnökkel beszélgetünk, Lászlóffy Csaba, a tervosztály munkatársa év végi zárszámadást készít. Ebben többek között szerepel: a gyár az összes tervtomtatókat teljesítette. 1974-es évi össztermelési tervét jelentősen túlszárnyalta. Jelenleg 86 napos előnnyel dolgoznak az ötéves terv határidő előtti teljesítésében. Távozáskor még egyszer búcsút veszek a vasóriások között verejtékező kohászoktól, s úgy érzem, hogy szívesebben gyönyörködnek a kavargó szikrák tűzijátékában, mint az ünnepjelző csillagszórók ragyogásában. Ambrus Edit tervez két és fél millió valutatejjel túlteljesítették. Ilyen, munkaeredmények elérésére méltán, büszkék lehetnek valamennyien, ez adja meg az újév első napján előttük álló feladatok elvégzésének sajátos varázsát. Mert azok, akik ezen a napon munkába álltak, vallják: jó érzés az a tudat, hogy olyan jelentős üzemben dolgoznak, ahol a munkafolyamat megszakítást nem szenvedhet. Január elsején az üzem igazgatója, Vartolomei Victor mérnök is ott volt a dolgozókkal együtt az üzemben. — Nem is lehetne másként — mondotta mosolyogva amikor erről kérdeztem — hiszen gondosan készítettük elő az első idei munkanapot, s látni tell, valóban minden úgy megy-e végbe, ahogy előirányoztuk. Nálunk különben, mivel nincs megszakítás a munkafolyamatban, megszoktuk, hogy minden napot egyformának tekintsünk, tehát éppen úgy biztosítsuk a műszaki felügyeletet ilyenkor is, mint akármelyik hétköznapon. — Bátran elmondhatják, jól dolgoztak 1974-ben. Milyenek az 1975-ös év tervfeladatai ? — Mozgósítsak, de alaposan fel is készültünk teljesítésükre. Csak három mutatószámot említek: a globális termelési terv 15, az árutermelési terv 10 százalékkal növekszik 1974-hez viszonyítva. Ugyanakkor a munka termelékenysége 14 százalékkal lesz nagyobb, ezt a meglevő kapacitások kihasználásával érh ejük el. — Új, termékek? — 1975-ben mintegy 29 új terméket gyártunk. Ez a szánt nem tűnik nagynak, ha figyelembe vesszük, hogy termékeink száma több százra rúg. Tudni kell azonban azt, hogy nagy részük gyártását nemrég vezettük be, tehát szintén újak is, jól beváltak. Itt kell megemlítenem, hogy talán még soha olyan jól nem álltunk, a könnyűipari üzemekkel kötött szerződésekkel, mint ebben az évben. Ezt annek köszönhetjük, hogy gyakorlatban mutattuk be legjelentősebb megrendelőinknek festékanyagaink kiváló tulajdonságait. Vartolomei Victor mérnökigazgató nagyon fontosnak tartja az üzem jó hírnevének megőrzését. Megtudom azt is, hogy — ha szerény keretek között is —, de létrehozták a műszaki kisegítő szolgálatot. Hosszú évek tapasztalata bizonyította be ugyanis, hogy bár az üzem használati utasítással küldi el festékeit, néha a megrendelő nem éri el a kívánt eredményt. Ilyenkor, vagy nagyobb szállítmányokkal, már a termék első küldeményével szinte egyidőben érkezik a megrendelőhöz a Colorom szakembere, aki ott, a helyszínen, a gyakorlatban mutatja be a termékek helyes használatát. Az üzem dolgozói közül a fent említettek mellett kiket láthattunk még az újév első napján a munkahelyen? Sokan vannak, csak néhány nevet jegyeztem fel még: Laurentiu Gheorghe mérnök, Bilea Ioan, Gabeuza Vasile mesterek. Cotet Virgil, Kozák Mária, Mihai Dumitru, Goica Gheorghe, Dumitru Virgil, Baloiu Marin, Ferea Nicolae, Julea Miorel, Varuca Constantin. Ők és a többi dolgozó az év első napján körülbelül 1 millió lej értékű terméket gyártottak, ami többek között hat tonna festékanyagban, tíz tonna betonafolban és tíz tonna egyéb termékben konkretizálódott.. Mint megtudtam a legyártott termékek egy részét még aznap vagonokba raktak, hogy minél előbb eljuttassák a megrendelőkhöz. Az új év első napját pozitíven zárta tehát legjelentősebb festékgyártó ipari vállalatunk, a Colorom. A dolgozók, akik szép, eredményekkel legszorosabb szálakkal a világhoz. Példaképeit a munkásszálláson élő munkatársai közül választja. Dume Ioan gépkocsivezető, Szabó József darukezelő, Savin Dragon betonozó szakmunkás, Both Sándor kőműves sok-sok társához hasonlóan hosszú ideje hűséges kitartással és kiváló munkaeredménnyel dolgozik a megyei építkezési vállalatnál. Négyük elhatározásából és közreműködésével alakult meg amunkásszállás lakótömb bizottsága, mely jelentős szerepet tölt be a fiatalok magatartásának megszilárdításában, életkörülményeik megjavításában, a munkaerő-ingadozás csökkentésében. Az építkezési vállalat két — klubhelyiséggel és könyvtárral ellátott, egyenként 395 helyes — legényszállása közül az egyik 1973-ban, a másik 1974-ben készült el. Az új évben a harmadik. 1976- ban a negyedik és ötödik legényszállás felavatására kerül sor a Cocorilor utcában. Nem tartóztatom tovább kísérőmet, hiszen, rövidített műszakban dolgozik. A szilvesztert választottjával együtt otthon, családi körben tölti. Munkástársainak többségéhez haörülök Márkus András szakmunkással való találkozásomnak. Hiszen a lakásépítők emberi arculatának tipikus vonásával gazdagabban kopogtathatok be a megyei építkezési vállalat igazgatójának, Marconescu Ioan mérnöknek irodájába, hogy 1974 eredményei, és az új év tervkötelezettségei iránt érdeklődjem. — Vállalatunk 1974-ben 782 állami és 738 állami támogatással épült személyi tulajdonban levő lakást adott át a lakosságnak. 1975-ben a felépítésre váró 2350 új lakás jelentős része — amint arról már tájékozhatták — tovább szélesíti az Aurel Vlaicu úti lakónegyed körzeteit, hét új tömbházat építünk a központi zónában, tovább fejlesztjük az új aradi mikrorajont és befejezzük azt a három épületet, mellyel az állomás téri negyed kiteljesítési munkálatainak tartozunk.. Ennek az átfogó tervnek a teljesítése és remélhető túlteljesítése magalapozza azt a nagyméretű, építkezési átcsoportosítást, melynek feladatai az új ötéves terv célkitűzéseit jelölik ki számunkra. Ugyanis 1976—1980 között 15 000 új lakást kell felépítenünk, jelentős részüket a hamarosan munkateleppé átalakuló Mikelaka negyedben. Nehéz, küzdelmes évre kell az új év küszöbén visszatekintenünk. Aligha mondhatnám, hogy tervteljesítésünkben sikerült a kivont színvonalra emelkednünk. Sőt,, valljuk be férfiasan, az új évet adósságtörlesztéssel, mintegy 150 lakás befejező munkálataival kell elkezdenünk. Ugyanakkor jelentős előnyre is szert tettünk, hiszen az 1975-re beütemezett 2350 lakásból 1070-nek építését már megkezdtük. De nemcsak ezért tekintek derűlátással a jövő elé, 1968-ban mindössze 18 szakképesített vezetőkáderrel rendelkeztünk, ma főiskolát és líceum utáni intézményt végzett, mérnökeink és almérnökeink száma, közel 80-ra emelkedik. Többségük, olyan fiatal, akinek szakmai rátermettsége mindegyre hatékonyabban bontakozik ki. Midris Flaviu, Matéi Vasile, Achim Ioan mérnököt, Chirila Dorin almérnököt már vezető beosztásba javasolhattuk. Munkásaink, szakmunkásaink helytállásáról, a fiatalok munkafegyelméről is, jó véleménnyel nyilatkozhatok. S én erre a szilárd emberi alapra építem újévi optimizmusom. Juhász Zoltán A székelyudvarhelyi Tehnoutilaj üzem dolgozói is kitűnő, eredménnyel zárták a múlt esztendőt s kezdték az új évet. Hogy, eleget tegyenek vállalásuknak: határidő előtt teljesítsék az ötéves, tervet. Az eddigi sikerek elérésében nagy szerepe van Bálint Dénes, lakatosnak, Lázár Gyula, és Bálint Mózes mestereknek, Kolumbán Gábor részlegvezetőnek, Szilveszter Márton minőségellenőrnek, Kolumbán László osztályvezetőnek, Bolozsi László csoportvezetőnek (képünkön balról jobbra). Valamennyien ismert szakemberek az üzemben. Szaktudásuk, hozzáértésük, szorgalmuk és helytállásuk szerezte meg számukra az igazi megbecsülést, tiszteletet, elismerést a munkaközösségben. S eddig, elért eredményeik jelentik a garanciát arra, hogy az idén is derekasan, s a tőlük megszokott kommunista felelősséggel dolgoznak a maguk és a közösség érdekében. (Stefan Albescu felvétele) AZ ELSŐ TÉTEL -AZ ELSŐ REKORDEREDMÉNY Mindenki teljesítette feladatát, íme, így fogalmaz tömören, de nagyon is kifejezően Varga Mihály alapszervezeti párttitkár, aki szolgálatosként is ott volt szilveszter éjszakáján, ahol sosem szünetel a termelés. Azt mondják, a szarvasmarha-tenyésztés a zootechnika nehézipara, 365 napon át termelő üzemág, ahol a hektoliterek vallanak a helytállásról. De mit is jelenthet a helytállás Olanda Ödön fejének, aki elsők között is első a koránkelésben és a tejtermelésben? A szilveszteri mérleg is jó alkalmat nyújtott áttekinteni azt is, ami a 112 állatgondozó munkája révén megvalósult, s ami nyilván az egyéni hozzájárulás örömét is jelenti. Olanda Ödön 1974-ben újabb rekordot döntött, hiszen 46 000 liter tejet fejt, tehenenként 2700 litert, ami nem csupán Csernátonban, de megyei szinten is a legjobb eredmények egyike. De nem sokkal maradt mögötte Kocsis Gyula sem, a helyi párosverseny másik szereplője, hiszen 42 000 liter tej elérését jelenthette és a gondjaira bízott tehenek árutej forgalma meghaladja a 32 000 litert. Sorrendben, amint az a rövid szilveszteri számvetésből is kiderült, Babadi Miklós az elsőségre is esélyes feje következett, aki talán már 1975- ben bizonyít. Igen, a bizonyítani akarás a csernátoni állatgondozók, legfőbb törekvése. Ez tükröződött már az első fejesi eredményekben is, hiszen a csernátoni üzemközpont újév reggelén is 2500 liter friss tejet biztosított a városellátásnak. A termelőszövetkezet , kiugróan szép 1974-es eredményei után (burgonyából és cukorrépából egyaránt rekordtermést takarítottak be), most az illattenyésztők is azt vállalták, hogy az izbiceniiek által kezdeményezett versenyben tehenenként növekvő többlet árutermelést valósítanak meg. S aki ismeri a gazdaságot, a tagság munkaszeretetét és szorgalmát, az biztos lehet abban is, hogy a csernátoniak állják szavukat. Mindenki teljesítette feladatát, így fogalmazott a csérni toni párttitkár, de a szilveszteri helytálláson túlirrettőleg, a gazdálkodás eredményességére is magyarázatot találunk. És biztosítékot arra, hogy mindez 1975-ben is így lesz. A 112 állatgondozó, s ezen belül az 56 feje szilveszteri munkája, lendülete és munkabírása jó indulástjelent. A növénytermesztés színvonala máris túlhaladta az ötéves terv végére meghatározott szintet, az állattenyésztők sem akarnak lemaradni... Az első tétel, az első fej és az 1975-ös év első rekorderedménye. Flóra Gábor AZ ELSŐ NAP EREDMÉNYE: mit UH TEJ ÉRTÉKŰ TERMÉK Tiszta, hideg napra ébredt január elsején a Brassó megyei Codlea. Ezen a reggelen is, mint annyiszor az elmúlt évek folyamán, siető emberek tűnnek fel az utcán. Valamennyien ugyanabba az irányba igyekeznek, s így végülis csoportokba verődnek, mire az üzem kapujához érnek. Ott van közöttük Varza Ioan mester, Nistor Petre, Puscaru Dumitru, Micusiu loan, Florica Ilie, Paltineanu Vasile munkások. Mindenki a hagyományos La multi ani köszöntéssel fordul ismerőséhez, munkatársához, barátjához, így fogadja a kapunál is az érkezőket az üzem biztonságának éber őre. A codleai Colorom vegyigyár munkaközössége is teljes kapacitással dolgozott az új év első napján. Valahányszor vegyiüzembe megyek, bizonyosfajta megilletődöttséget érzek. Itt nem a szemem láttára készülnek el a termékek, mint másutt, hanem a hatalmas, bonyolult csőrendszerekben, óriás retortákban játszódnak le a laikus számára titokzatosnak tűnő vegyi folyamatok, míg megszületik a kívánt gyártmány. Hispen az ragadja meg a képzeletet, hogy ilyen nagyszabású berendezés pontosan, a legkisebb tévedést kizárva működik a szakemberek parancsára a dolgozók felügyelete mellett. A Colorom gyár munkaközössége sikerekben gazdagon zárta az óévet: a globális termelési tervet hárommilliós az árutermelési tervet 2 200 000 lej értékben szárnyalta túl, a munka termelékenységénél 1500 lejjel haladták túl az egy főre jutó értéket, s az export- Esztendők találkozásánál: a fővárosi Grivia Rosie vegyipari gépgyár dísztermében köszöntötték pártunk XI. kongresszusát, elhatározták, hogy túlszárnyalják az ötéves terv utolsó, évére előirányzott tervfeladataikat. Méltó módon azokhoz a célkitűzésekhez, amelyeket a párt XI. kongreszszusa jelölt ki történelmi jelentőségű Programjában az ország természeti erőforrásainak hasznosítására. Albert Ilona KÜSZÖBÖK Néhány évvel ezelőtt nagynagy telkek szigeteiként sorakoztak itt egymás mellett az apró családi házak, ma viszont már Arad legnépesebb városrészévé nőtte ki magát az Aurel Vlaicu úti új lakónegyed. Az egyik befejezési munkálataihoz érkezett, — szaknyelven szólva pirosba öltözött tömbház legfelső szintjén állva vetünk hátat az év utolsó napjára csípőssé vált északi szélnek. A madártávlatokat mérlegeljük: a kettes, négyes, ötös és hatos építkezési körzetek területét, ahol az 1975. évi terv valóra váltásának eredményeként egy év múlva közel ötvennel több lakótömb sorakozik fel ezen a vidéken. Egyesek közülük már alapot vetettek, mások dokumentációkba és tervrajzokba foglalva várják munkálataik megkezdését. Minderről kísérőm, az építőtelep egyik legfiatalabb szakmunkása, Márkus Bandi tájékoztat. Viselkedése, mozdulatai még annyira feszesek, hogy könnyű rákövetkeztetnem: katonai kötelezettségének nemrég tett eleget. Pontosság követelménye is erre vall: miközben feljegyzem nevét, ellenőriz, nehogy Andrást írjak Bandi helyett. — Odahaza a faluban így ismernek, itt, a munkahelyemen is így szólítanak — magyarázkodik. De kérdéseimre adott válaszai nagyon komoly, céltudatos Andrásra vallanak. Egy falujától már elszakadt, de hozzá még ezer szállal fűződő fiatalemberről nyilatkoznak, aki új életformát és emberi kapcsolatait építi, formálja önmagát és társait, a szó teljesebb értelmében munkássá válik. Odalent a betonkeverő gép mellett ismerkedtünk meg, s felfelé jövet már nagyon komoly problémáról, a küszöbökről beszélgettünk. Nem azokról, amelyek a hamarosan átadásra kerülő új lakásokba vezetnek, hanem az új év küszöbéről, amelyet néhány óra múlva átlépünk. Az emberi törekvések küszöbeiről, amelyek legszélesebb kontúrokban ezen a napon, az óév utolsó napján rajzolódnak ki bennünk. Előbb azok kerültek szóba, akik alig pár hete kapták meg új otthonuk kulcsát, s ma a lakásavatás vidámságával egybekötve búcsúztatják az óesztendőt. Majd saját magáról beszél: az új évre szigorú takarékosságot fogad, hiszen mihelyt öröklakása első részletét befizeti, azonnal megnősül. Megállapodott életre vágyik. Szeptemberben beiratkozik a szaklíceum esti tagozatára. Szereti munkáját, nem akar azokhoz a társakhoz hasonlítani, akik vándormadarai a mesterségnek. Elvégre az embert a munkában való helytállása köti a sonlóan a vállalat több, mint 2800 alkalmazottjának jelentős része vidéki. Természetes, hogy a dolgos hétköznapok után az ünnepnek külön derűt ad a hazatérés. KI MIT MN-FOLYTAT Az ember köszöntésre emelt poharát szilveszter éjszakáján, alig néhány másodperc tisztelgés ez, és mennyi mindent magában foglal! Emlékezést, jókívánságot, óhajokat... Egymás, és önmagunk egészségére koccintunk — bizakodóan. Mindannyian tudjuk már, hogy mit szeretnénk megvalósítani, amit ilyenkor érzünk, az erő, bizalom és elhatározás. — egy egész esztendőre való. Pusztai Ottó, a Sintera vegyiüzem festékgyártó részlegének vezetője az újévre magával hozott néhány-óévi gondot is. Elmondta, hogy az össztermelést 105,5 százalékban teljesítették, amit az új évtől kellene remélni náluk, az hónapokkal ezelőtt már beteljesedett, amit szívesebben nevez új fejezetnek a részleg fejlődéstörténetében. Hogy miért? — Kaptunk hat új, nagyteljesítményű gépet, amit régóta vártunk és mindenki részéről megfelelő fogadtatásra talált az a hatalmas szívótartályos festékkeverő gép, amelynek egyetlen indító gombja felmentette az illető részlegen a nehéz kétkezi munkát. E gépek jóvoltából nemcsak a munkakörülmények javultak, hanem a termékeink minősége is. Az új gépek festéktörése tökéletesebb, finomabb. Említettem, hogy csökkent a fizikai megterhelés, a zsákolás, lapátolás helyett ma már csak egyetlen gombnyomás és a feltöltés, törés, megkeverés és kiürítés önműködően történik. Ezzel rendben volnánk, de vannak egyéb megoldanivalók. Sok munkásunk ingázó, érdekükben kell megoldást találnunk. Egyik jövő esztendei célkitűzésünk, hogy munkásotthont építsünk az ingázó, fiatalok számára. Számszerűit kettőt, egy 160 helyest lányok, és egy 200 helyest pedig fiúk számára. Akik miatt gondot tartogatott, magánál Pasztai Ottó, részlegvezető a szilveszteri poharazásnál, azok nagyrészt fiatalok. Tök mit várnak az új esztendőtől. Menueza Mariana: — Szeptemberben végeztem a szakiskolát, még nincs egy kerek éve, hogy a csomagoló műhelyben dolgozom. Közben beiratkoztam a középiskolába, szeretnék magas szakképesítésű munkásként dolgozni a vegyiparban. Modoré Veronica már otthonosabban vall arról, hogy mit szeretne ő a következő évtől. Két váltásban dolgozik az új gyöngyzúzó mellett, akárcsak Mermeza Mariana. Harmadik éve szakmunkás,, a legutóbbi javadalmazásemeléskor háromszáz lejjel nőtt a jövedelme, sokszor visz haza 2000 lejen felül. 1975-ben befizet blokklakásra is. Hozzá hasonló fiatalok mellett a részleg KTSZ-titkára is szőhet terveket. Szilágyi Attila KISZ-titkár mégis sóhajt, hogy megöregedett ő már a KISZ- munkára. De ezzel mindjárt ellentmond a terveinek. Első megoldandó feladatunk — mondja — az ingázók bevonása a vállalati közügyekbe. Amikor majd felépül a családnélküli fiatalok otthona, könynyebb lesz. Találnunk kellett egy közös baráti hangot, amely közelebb hoz bennünket egy 3. oldal - 1975. júnár 3. máshoz. Szervezünk beszélgetéseket, ezek témája például az lesz, hogy valamelyik falusi gyermek beszél majd falujáról, szüleiről, gyermekkoráról. Következő alkalommal majd, másra kerül a sor. Szervezünk látogatást vidéken lakó munkatársainkhoz is. Vannak személyes terveim is. A jövő évre szeretnék mesteriskolába menni, ugyanis jelenleg mesteri munkakört töltök be. Diplomásként szeretnék majd ugyanitt dolgozni Sikert tehát az új esztendőhöz, ami az elmondottak alapján máris fontos tervekre épült Fehér József SZAVESZTER-ÉJSZAKA a sormm. December 31. késő este. Jövő-menő emberektől, nevetéstől, vidámságtól, újév-váró zsongástól hangos a város. Zeneakkordok szűrődnek ki a tömbházakból. S az óesztendő utolsó napján végre megemberelte magát az idő, ezúttal nem lehet ünneprontással vádolná Nulla fok alatt a hőmérséklet, felszikkadt a latyak, itt a külvárosi Bega-parti Solventus gyár előtt sem kell sarat dagasztani. A milliónyi csillaggal teleszórt, ragyogó égboltra vékony füstfelhő bodrodzik. Pipál a gyár kéménye. — Boldog új évet ! — fogad régi ismerősöm, Feier Teodor közgazdász,, a Solventul vegyiüzem aligazgatója, aki éppen ügyeletes. — Mi újság, a Solventusban ? — teszem fel, hirtelenében a szokványos általános, kérdést. — Semmi különös, teljes kapacitással működnek a vegyiberendezések, zavartalanul folyik, a termelés.. Vállalatunk mintegy 200 dolgozója áll a gépek, mellett, az üzemben szilveszterezik. — Legalábbis amióta én a Solventusban vagyok, s annak már 12 éve — minden szilveszterkor, újév napján dolgoztunk. Mert nálunk nem alhat ki a tűz, akárcsak a nagyolvasztóknál, s Martin-kemeny célnál Gondot jelentett 1974- ben az, hogy nyersanyaghiány miatt nem sikerült maradéktalanul teljesíteni, a termelési tervek de örömet is hozott számunkra az óesztendő. Februárban a saját gyártástechnológiai eljárásaink alapján üzembe helyeztük a harmadik tárgyítóanyag termelő üzemrészleget. Már az első hónapban elértük a tervezett műszaki paramétereket. ... Erjesztő és főzőrészleg. Temesen. Stefan, a Solventusban 27 éve dolgozó tapasztalt túravezető mester elégedett az esti műszak teljesítményével. — Senki sem maradt ki a gyárból, mindenki becsülettel elvégezte feladatát, Ruja Gheorghe és Stanajev Rada pedig kiváltképpen kitűnt a munkában. Megérkezett az éjszakai váltás. — Boldog új évet! Sok örömet, boldogságot — búcsúznak egymástól kölcsönös jókívánságokkal a vegyimunkások. Egyenletesen duruzsolnak a gépek, pontosan működnek, üzemelnek a berendezések. Mindenki őrhelyén van, figyelmesen dolgozik. Szaladnak a percek, közeledik éjféli Páran benyitnak a mesteri irodába. Grosz Lajos csoportvezetői Pietu Petru, Lupulescu Viorel és néhány munkás a táskarádiós asztalhoz ül. Nicolae Ceausjescu elvtárs újévi üdvözlő beszédét hallgatják. 12 óra. BÜÉK. Összeölelkezik néhány vegyi operatőr, így, pohár nélkül, kezes-lábas ruhában köszöntik az újévet. — Most csak szárazon — jegyzi meg egyikük —, de majd reggel, a váltás lejárta után, mi is meghúzzuk a bütyköst, hisz szilveszter van.. . Igen, az van. Kft.hvderítő,, reményeket, terveket, álmokat szövő újév-hasadás, s míg most a városban tízezrek szórakoznak, mulatnak, addig a Solventusban tovább, készül a sok fontos vegyitermék. ... E sorok diktálása előtt tudtam meg, hogy szilveszter éjszakáján és január elsején több mint három és fél millió lej értékű terméket állítottak elő a Solventusban, s január másodikán reggel hozzáfogtak a mintegy 200 tonna lágyítóanyag, bevagonírozásához, leszállításához. Mert várják azt a vegyiüzemek, műanyagfeldolgozó vállalatok, hogy jó, ütemes termeléssel kezdhessék az új évet. Deme János Hmmlton A Bukarest municípiumi pártbizottság táviratban jelentette NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak, hogy a főváros dolgozói, több mint 1,5 milliárd lej értékű termeléssel túlszárnyalták, az 1974. évi tervet. Az 1973-as esztendőhöz viszonyítva a termelés 18,6 százalékkal volt nagyobb. Az eredmények és az ezévi terv megfelelő előkészítése záloga annak, hogy a fővárosi pártszervezet teljesíteni fogja idei tervét és felajánlását. Jogos büszkeséget érzünk afelett, hogy kortásai vagyunk önnek, örömünkre és megelégedésünkre szolgál, hogy a párt köré szorosan felzárkózva egész népünkkel együtt az új, szabad és független Románia építői lehetünk — hang-Segesvár ipara december 30-án teljes egészében megvalósította a jelenlegi ötéves terv ipari termelésének globális és exportfeladatait. Az elmúlt négy évben végzett gyümölcsöző munka eredményei biztosítékát képezik annak, hogy a segesvári dolgozók megvalósítják az 1976— 1980-as időszakban a XI. pártkongresszus dokumentumaiból rájuk háruló nagy célkitűzéseket, amelyek előrevetítik a haza valamennyi tájának ragyogó távlatait. Ebből az alkalomból az RKP Segesvár municípiumi bizottsága táviratot intézett a zik a távirat. — Szilárd elhatározásunk, hogy állhatatos munkával valóra váltjuk a Román Kommunista Párt XI. kongresszusának történelmi határozatait, mert mély meggyőződésünk szerint ez biztos útja hazánk felemelésének a haladás és a civilizáció egyre magasabb csúcsaira, népünk jólétének és boldogságának. Határtalan szeretetünket és tiszteletünket kifejezve, engedje meg szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, hogy ez alkalomból" tiszta szívből hosszas életet,, gyümölcsöző munkásságot kívánjunk a párt és az ország élén egész nemzetünk javára és boldogulására, a szocialista Románia szüntelen virágzására és jólétére, párt Központi Bizottságához, NICOLAE CEAUSESCU elvtárshoz. Mi, segesvári kommunisták, összes dolgozók — hangzik többek között a távirat — a jelenlegi eredmények sugallta nagy bizalommal és optimizmussal lépünk be az 1975-ös esztendőbe és azzal a szilárd elhatározással, hogy a főtitkár elvtárs buzdítására, kommunista módon dolgozva, az ötéves terv utolsó évének a végéig elérünk 1,7 milliárd lejen felüli globális ipari többlettermelést, az exportszállítási tervet pedig csaknem 100 millió valutalejjel túlszárnyaljuk.