Előre, 1975. január (29. évfolyam, 8442-8466. szám)

1975-01-03 / 8442. szám

ELŐRE ÚJ ÉV, ÚJ SIKEREK A SZOCIALISTA ÉPÍTŐMUNKÁBAN mmm kohászok ÚJÉVKÖSZMÉSE Vlahicán jártamkor a szil­veszteri váltás már átadta a stafétabotot az 1-es számú csoportnak,é s jelentette: 1974 utolsó napján 14 tonnával több nyersvasat termeltek. — Későn érkezett — fogad Csendőr Béla koh­ászmester — már csak a salakcsapolásban gyönyörködhet. — Hányadszor találta a kohó mellett az újesztendő? — kér­dem a közelemben sürgölődő Sándor Imre főkohészt. — Mindig, amikor váltá­sunkra került a sor. Mivel szü­net nélkül, három műszakban dolgozunk, lehetetlen, hogy szilveszter éjszakáját, vagy az új év első napját ne a munka­helyen töltsük. Senki sem zú­golódik, elégedetlenkedik, ezt már így szoktuk meg, hagyo­mánnyá vált. Ezek után, ha kissé furán hangzik is, de megkérdezem­: — Hol szilveszterezett? — Otthon, a családommal. Elfélt tizenkettőig, mert akkor ágyban kellett lennem, tud­tam, kora reggel csak pihen­ten jöhetek munkába. Ilyen a mai mesterségünk! — teszi hoz­zá mosolyogva. Nézem a kohók körül szor­­goskodókat, szakavatott moz­dulataikat. Popescu Mihai csoportvezető arra vigyáz, hogy a kettes számú nagy­ kohó töl­tésénél a nyersanyag adagolá­sába ne csússzon hiba. Bízik 14 társa szakismeretében, mégis figyelemmel kíséri minden mozdulatukat... Közben Schönberger Ferenc, a vasüzem főmérnöke és Csíki János, a zsugorító részleg fe­lelőse visszaérkeznek üzemi körútjukról. Megtudom, hogy János bácsi két éve a Szo­cialista Munka Hőse, 29 éve kohász Vlahicán. Eddig közel 300 kohász utódot nevelt, ja­varészük ma mester. Ilyen és hasonló szakemberek, keze nyo­­mán nőtte ki magát a vasgyár olyan üzemmé, melyről évek­kel ezelőtt nem is álmodtak. Csak a XI. pártkongresszus esztendejében olyan új beren­dezések kezdték meg működé­süket, amelyek a termelés je­lentős növekedését és nagy szénmegtakarítást eredmé­nyeztek. Beindult, egyelőre részleges kapacitással, az új megmunkáló műhely is. Ebben az évben hozzáfognak egy kor­szerű gépekkel és berendezé­sekkel ellátott öntöde építésé­hez, amely közel 800 munkás foglalkoztatását, szociális-kul­turális létesítmények egész sod­rát vonja maga után. Nicolae Ceaușescu elvtársnak legutób­bi vlahicai látogatásán mon­dott szavai nap-nap után be­igazolódnak: „­„Úgy vélem, az­mit itt valóra váltottak, csak kezdet. Az üzemnek gyorsab­ban kell folytatnia a korszerű­sítési folyamatot, hogy bizto­sítsa mind a termelés gyara­pítását és a minőség javítását, mind pedig a munkások jobb munkakörülményeit.“ Miközben a főmérnökkel be­szélgetünk, Lászlóffy Csaba, a tervosztály munkatársa­ év vé­gi zárszámadást készít. Ebben többek között szerepel: a gyár az összes tervtomtatókat tel­jesítette. 1974-es évi összter­­melési tervét jelentősen túl­szárnyalta. Jelenleg 86 napos előnnyel dolgoznak az ötéves terv határidő előtti teljesíté­sében. Távozáskor még egyszer bú­csút veszek a vasóriások kö­zött verejtékező kohászoktól, s­ úgy érzem, hogy szívesebben gyönyörködnek a kavargó­ szikrák tűzijátékában, mint az ünnepjelző csillagszórók ra­gyogásában. Ambrus Edit tervez két és fél millió valuta­­tejjel túlteljesítették. Ilyen, munkaeredmények elérésére méltán, büszkék lehetnek va­lamennyien, ez adja meg az újév első napján előttük álló feladatok elvégzésének sajá­tos varázsát. Mert azok, akik ezen a­ napon munkába álltak, vallják: jó érzés az a tudat, hogy olyan jelentős üzemben dolgoznak, ahol a munkafo­lyamat megszakítást nem szen­vedhet. Január elsején az üzem igazgatója, Vartolomei Vic­tor mérnök is ott volt a dolgo­zókkal együtt az üzemben. — Nem is lehetne másként — mondotta mosolyogva ami­kor erről­ kérdeztem — hiszen gondosan készítettük elő az első idei munkanapot, s látni tell, valóban minden úgy megy-e végbe, ahogy előirá­nyoztuk. Nálunk különben, mivel nincs megszakítás a munkafolyamatban, megszok­tuk, hogy minden napot egy­formának tekintsünk, tehát éppen úgy biztosítsuk a mű­szaki felügyeletet ilyenkor is, mint akármelyik hétközna­pon. — Bátran elmondhatják, jól dolgoztak 1974-ben. Milyenek az 1975-ös év tervfeladatai ? — Mozgósítsak, de alapo­san fel is készültünk tel­jesíté­sükre. Csak három mutat­ószá­mot említek: a globális ter­melési terv 15, az árutermelési terv 10 százalékkal növekszik 1974-hez viszonyítva. Ugyan­akkor a munka termelékeny­sége 14 százalékkal lesz na­gyobb, ezt­ a meglevő kapa­citások­ kihasználásával érh e­­jük el. — Új, termékek? — 1975-ben mintegy 29 új terméket gyártunk. Ez a szánt nem tűnik nagynak, ha figye­­lembe vesszük, hogy termé­keink száma több százra rúg. Tudni kell azonban azt, hogy nagy részük gyártását nemrég vezettük be, tehát szintén újak i­s, jól beváltak. Itt kell megemlítenem, hogy talán még soha olyan jól nem áll­tunk, a könnyűipari üzemek­kel kötött szerződésekkel, mint ebben az évben. Ezt an­­nek köszönhetjük, hogy gya­korlatban mutattuk be legje­lentősebb megrendelőinknek festékanyagaink kiváló tulaj­­donságait. Vartolomei Victor mérnök­igazgató nagyon fontosnak tartja az üzem jó hírnevének megőrzését. Megtudom azt is, hogy — ha szerény keretek között is —, de létre­hozták a műszaki kisegítő szolgálatot. Hosszú évek tapasztalata bi­zonyította be ugyanis, hogy bár az üzem használati utasí­tással küldi el festékeit, néha a megrendelő nem éri el a kí­vánt eredményt. Ilyenkor, vagy nagyobb szállítmányok­kal, már a termék első külde­ményével szinte­ egyidőben ér­kezik a megrendelőhöz a Co­lorom szakembere, aki ott, a helyszínen, a gyakorlatban mu­tatja be a termékek helyes használatát­. Az üzem dolgozói közül a fent említettek mellett kiket láthattunk még az újév első napján a munkahelyen? So­kan vannak, csak néhány ne­vet jegyeztem fel még: Lau­rentiu Gheorghe mérnök, Bi­­lea Ioan, Ga­­beuza Vasile mesterek. Cotet Virgil, Kozák Mária,­ Mihai Dumitru, Goica Gheorghe, Dumitru­ Virgil, Ba­­loiu Marin, Ferea Nicolae, Ju­­lea Miorel, Varuca Constan­tin. Ők és a többi dolgozó az év első­ napján körülbelül 1 millió lej értékű terméket gyártottak, ami többek között hat tonna festékanyagban, tíz tonna betonafolban és tíz­ ton­na egyéb termékben k­onkreti­­zálódott.. Mint megtudtam a legyártott termékek egy részét még aznap vagonokba raktak, hogy minél előbb eljuttassák a megrendelőkhöz. Az új év első napját pozi­tíven zárta tehát legjelentő­sebb festékgyártó ipari válla­latunk, a Colorom. A dolgo­zók, akik szép, eredményekkel legszorosabb szálakkal a világ­hoz­. Példaképeit a munkásszál­láson élő munkatársai közül választja. Dume Ioan gépkocsi­­vezető, Szabó József daruke­zelő, Savin Dragon betonozó szakmunkás, Both Sándor kő­műves sok-sok társához ha­sonlóan hosszú ideje hűséges kitartással és kiváló munka­eredménnyel dolgozik a me­gyei építkezési­ vállalatnál. Né­gyük elhatározásából és közre­működésével alakult meg a­­munkásszállás lakótömb bi­zottsága, mely jelentős szere­pet tölt be a fiatalok maga­tartásának megszilárdításában, életkörülményeik megjavítá­sában, a munkaerő-ingadozás csökkentésében. Az építkezési vállalat két — klubhelyiséggel és könyvtárral ellátott, egyen­ként 395 helyes­ — legényszál­lása­ közül az egyik 1973-ban, a másik 1974-ben készült el. Az új évben a harmadik. 1976- ban a negyedik és­ ötödik le­gényszállás felavatására kerül sor a Cocorilor utcában. Nem tartóztatom tovább kí­sérőmet, hiszen, rövidített mű­szakban dolgozik. A szilvesz­tert választottjával együtt otth­­on, családi körben tölti. Mun­kástársainak többségéhez ha­örülök Márkus András szak­munkással való találkozásom­nak. Hiszen a lakásépítők em­beri arculatának tipikus vo­násával gazdagabban kopog­tathatok be a megyei építke­zési vállalat igazgatójának, Marconescu Ioan mérnöknek irodájába, hogy 1974 eredmé­nyei, és az új év tervkötele­zettségei iránt érdeklődjem. — Vállalatunk 1974-ben 782 állami és 738 állami támoga­tással épült személyi tulajdon­ban levő lakást adott át a la­kosságnak. 1975-ben a felépí­tésre váró 2350 új­ lakás jelen­tős része — amint arról már tájékozhatták — tovább széle­síti az Aurel Vlaicu úti lakó­negyed körzeteit, hét új tömb­házat építünk a­ központi zó­nában,­ tovább fejlesztjük az új aradi mikrorajont és befe­jezzük­ azt a három épületet, mellyel az állomás téri negyed­ kiteljesítési munkálatainak tartozunk.. Ennek az­ átfogó tervnek a teljesítése és remél­hető túlteljesítése magalapoz­­za azt a nagyméretű, építke­zési átcsoportosítást, melynek feladatai az új ötéves terv célkitűzéseit jelölik ki szá­munkra. Ugyanis 1976—1980 között 15 000 új lakást kell fel­építenünk, jelentős részüket a hamarosan munkateleppé áta­lakuló Mikelaka negyedben. Nehéz, küzdelmes évre kell az új év küszöbén visszatekinte­nünk. Aligha mondhatnám, hogy terv­teljesítésünkb­en­ sike­rült a­ kivont színvonalra emel­kednünk. Sőt,, valljuk be fér­fiasan, az új évet adósság­­törlesztéssel, mintegy 150 la­kás befejező munkálataival kell elkezdenünk. Ugyanakkor jelentős előnyre is szert tet­tünk, hiszen az 1975-re beüte­mezett 2350 lakásból 1070-nek építését már megkezdtük. De nemcsak ezért tekintek derű­látással a jövő­ elé, 1968-ban mindössze 18 szakképesített vezetőkáderrel rendelkeztünk, ma főiskolát és líceum utáni intézményt végzett, mérnö­keink és almérnökeink száma, közel 80-ra emelkedik. Több­­ségük, olyan fiatal, akinek szakmai rátermettsége mind­egyre hatékonyabban bonta­kozik ki. Midris Flaviu, Matéi Vasile, Achim Ioan mérnököt, Chirila Dorin almérnököt már vezető beosztásba javasolhat­tuk. Munkásaink, szakmunká­saink helytállásáról, a fiatalok munkafegyelméről is, jó véle­ménnyel nyilatkozhatok. S én erre a szilárd emberi alapra építem újévi optimizmusom. Juhász Zoltán A székelyudvarhelyi Tehnouti­­laj üzem dolgozói is kitűnő, ered­ménnyel zárták a múlt esztendőt s kezdték az új­ évet. Hogy, ele­­­get tegyenek vállalásuknak: ha­táridő előtt teljesítsék az ötéves, tervet. Az eddigi sikerek elérésé­ben nagy szerepe van Bálint Dénes, lakatosnak, Lázár Gyula, és Bálint Mózes mestereknek, Kolumbán Gábor részlegvezető­nek, Szilveszter Márton minőség­ellenőrnek, Kolumbán László osz­tályvezetőnek, Bolozsi László cso­portvezetőnek (képünkön balról jobbra). Valamennyien ismert szakemberek az üzemben. Szak­tudásuk, hozzáértésük, szorgal­­muk és helytállásuk szerezte meg számukra az igazi megbecsül­ést, tiszteletet, elismerést a munkaközösség­ben. S eddig, el­ért eredményeik jelentik a ga­ranciát arra, hogy az idén is derekasan, s a tőlük megszokott kommunista felelősséggel dol­goznak a mag­uk és a közösség érdekében. (Stefan Albescu felvétele) AZ ELSŐ TÉTEL -AZ ELSŐ REKORDEREDMÉNY Mindenki teljesítette fela­datát, íme, így fogalmaz tö­mören, de nagyon is kifeje­zően Varga Mihály alapszer­­vezeti párttitkár, aki szolgá­latosként is ott volt szilvesz­ter éjszakáján, ahol sosem szünetel a termelés. Azt mond­ják, a szarvasmarha-tenyésztés a zootechnika nehézipara, 365 napon át termelő üzemág, a­­hol a hektoliterek vallanak a helytállásról. De mit is jelenthet a helyt­állás Olanda Ödön fejének, aki elsők között is első a ko­ránkelésben és a tejtermelés­ben? A szilveszteri mérleg is jó alkalmat nyújtott áttekin­teni azt is, ami a 112 állatgon­dozó munkája révén megvaló­sult, s ami nyilván az egyéni hozzájárulás örömét is jelenti. Olanda Ödön 1974-ben újabb rekordot döntött, hiszen 46 000 liter tejet fejt, tehenenként 2700 litert, ami nem csupán Csernátonban, de megyei szinten is a legjobb ered­mények egyike. De nem sokkal maradt mögötte Ko­csis Gyula sem, a helyi párosverseny másik szerep­lője, hiszen 42 000 liter tej el­érését jelenthette és a gond­jaira bízott tehenek árutej for­galma meghaladja a 32 000 li­tert. Sorrendben, amint az a rövid szilveszteri számvetés­ből is kiderült, Babadi Miklós az elsőségre is esélyes feje kö­vetkezett, aki talán már 1975- ben bizonyít. Igen, a bizonyítani akarás a csernátoni állatgondozók, leg­főbb törekvése. Ez tükröződött már az első fejesi eredmé­nyekben is, hiszen a cserná­toni üzemközpont újév regge­lén is 2500 liter friss tejet biz­tosított a városellátásnak. A termelőszövetkezet , kiug­róan szép 1974-es eredményei után (burgonyából és cukorré­pából egyaránt rekordtermést takarítottak be), most az illat­tenyésztők is azt vállalták, hogy az izbiceni­iek által kez­deményezett versenyben te­henenként növekvő többlet árutermelést valósítanak meg. S aki ismeri a gazdaságot, a tagság munkaszeretetét és szorgalmát, az biztos lehet ab­ban is, hogy a csernátoniak állják szavukat. Mindenki teljesítette fel­adatát, így fogalmazott a cs­ér­ni ton­i párttitkár, de a szil­veszteri helytálláson túlirre­­ttőleg, a gazdálkodás eredmé­nyességére is magyarázatot találunk. És biztosítékot arra, hogy mindez 1975-ben i­s így lesz. A 112 állatgondozó, s e­­zen belül az 56 feje szilveszteri munkája, lendülete és mun­kabírása jó indulást­­jelent. A növénytermesztés színvonala máris túlhaladta az ötéves terv végére meghatározott szintet, az állattenyésztők sem akar­nak lemaradni... Az első tétel, az első fej és az 1975-ös év első rekorderedménye. Flóra Gábor AZ ELSŐ NAP EREDMÉNYE: mit UH TEJ ÉRTÉKŰ TERMÉK Tiszta, hideg napra ébredt január elsején a Brassó me­gyei Codlea. Ezen a reggelen is, mint annyiszor az elmúlt évek folyamán, siető emberek tűnnek fel az utcán. Vala­mennyien ugyanabba az i­­rányba igyekeznek, s így vé­­gülis csoportokba verődnek, mire az üzem kapujához ér­nek. Ott van közöttük Varza Ioan mester, Nistor Petre, Puscaru Dumitru, Micusiu loan, Florica Ilie, Paltineanu Vasile munkások. Mindenki a hagyományos La multi ani köszöntéssel fordul ismerősé­hez, munkatársához, barátjá­hoz, így fogadja a kapunál is az érkezőket az üzem bizton­ságának éber őre. A codleai Colorom vegyigyár munkakö­zössége is teljes kapacitással dolgozott az új év első nap­ján. Valahányszor vegyiüzembe megyek, bizonyosfajta megil­­letődöttséget érzek. Itt nem­ a szemem láttára készülnek el a termékek, mint másutt, ha­nem a hatalmas, bonyolult csőrendszerekben, óriás retor­­tákban játszódnak le a laikus számára titokzatosnak tűnő vegyi folyamatok, míg meg­születik a kívánt gyártmány. Hispen az ragadja meg a kép­zeletet, hogy ilyen nagyszabá­sú berendezés pontosan, a leg­kisebb tévedést kizárva mű­ködik a szakemberek paran­csára a dolgozók felügyelete mellett. A Colorom gyár munkakö­zössége sikerekben gazdagon zárta az óévet: a globális ter­melési tervet hárommilliós az árutermelési tervet 2 200 000 lej értékben szárnyalta túl, a munka termelékenységénél 1500 lejjel haladták túl az egy főre jutó értéket, s az export- Esztendők találkozásánál: a fővárosi Grivi­a Rosie vegyipari gépgyár dísztermében köszöntötték pártunk XI. kongresszusát, elhatározták, hogy túlszárnyalják az ötéves terv utolsó, évére előirányzott tervfeladataikat. Méltó módon azokhoz a célkitűzésekhez­, a­­melyeket a párt XI. kongresz­­szusa jelölt ki történelmi je­lentőségű Programjában az or­szág természeti erőforrásainak hasznosítására. Albert Ilona KÜSZÖBÖK Néhány évvel ezelőtt nagy­­nagy telkek szigeteiként sora­koztak itt egymás mellett az apró családi házak, ma viszont már Arad legnépesebb város­részévé nőtte ki magát az Aurel Vlaicu­ úti új lakóne­gyed. Az egyik befejezési mun­kálataihoz érkezett, — szak­nyelven szólva pirosba öltö­zött­­ tömbház legfelső szint­jén állva vetünk hátat az év utolsó napjára csípőssé vált északi szélnek. A madártávla­tokat mérlegeljük: a kettes, né­gyes, ötös és hatos építkezési körzetek területét, ahol az 1975. évi terv valóra váltásá­nak eredményeként egy év múlva közel ötvennel több lakótömb sorakozik fel­ ezen a vidéken. Egyesek közülük már alapot vetettek, mások doku­mentációkba és tervrajzokba foglalva várják munkálataik megkezdését. Minderről kísérőm, az építő­telep egyik legfiatalabb szak­munkása, Márkus Bandi tájé­koztat. Viselkedése, mozdula­tai még annyira feszesek, hogy könnyű rákövetkeztetnem: ka­tonai kötelezettségének nem­rég tett eleget. Pontosság kö­vetelménye is erre vall: mi­közben feljegyzem nevét, el­lenőriz, nehogy Andrást írjak Bandi helyett. — Odahaza a faluban így ismernek, itt, a munkahelyemen is így szólíta­nak — magyarázkodik. De kérdéseimre adott vála­szai nagyon komoly, céltudatos Andrásra vallanak. Egy falujá­tól már elszakadt, de hozzá még ezer szállal fűződő fiatal­emberről nyilatkoznak, aki új életformát és emberi kapcso­latait építi, formálja önmagát és társait, a szó teljesebb ér­telmében munkássá válik. Odalent a betonkeverő gép mellett ismerkedtünk meg, s felfelé jövet már nagyon ko­moly problémáról, a küszöbök­ről beszélgettünk. Nem azok­ról, amelyek a hamarosan át­adásra kerülő új lakásokba­ ve­zetnek, hanem az­ új év küszö­béről, amelyet néhány óra múlva átlépünk. Az emberi tö­rekvések küszöbeiről, amelyek legszélesebb kontúrokban ezen a napon, az óév utolsó napján rajzolódnak ki bennünk. Előbb azok kerültek szóba, akik alig pár hete kapták meg új­ ottho­nuk kulcsát, s ma a lakása­va­­tás vidámságával egybekötve búcsúztatják az óesztendőt. Majd saját magáról beszél: az új évre szigorú takarékosságot fogad, hiszen mihelyt örökla­kása első részletét befizeti, azonnal megnősül. Megállapo­dott életre vágyik. Szeptem­berben beiratkozik a szak­­líceum esti tagozatára. Szereti munkáját, nem akar azokhoz a társakhoz hasonlítani, akik vándormadarai a mesterség­nek. Elvégre az embert a mun­kában való helytállása köti a sonlóan a vállalat több, mint 2800 alkalmazottjának jelentős része vidéki. Természetes, hogy a dolgos hétköznapok után az ünnepnek külön derűt ad a hazatérés. KI MIT MN-FOLYTAT Az ember köszöntésre emelt poharát szilveszter éjszakáján, alig­ néhány másodperc tisz­telgés ez, és mennyi mindent magában foglal! Emlékezést, jókívánságot, óhajokat... Egy­más, és­ önmagunk egészségére koccintunk — bizakodóan. Mindannyian tudjuk már, hogy mit szeretnénk megvalósítani, amit ilyenkor érzünk, az erő, bizalom és elhatározás. — egy egész esztendőre való. Pusztai Ottó, a Sintera ve­gyiüzem festékgyártó részlegé­nek vezetője az újévre ma­gával­ hozott néhány-­óévi gon­dot is. Elmondta­, hogy az össz­termelést 105,5 százalékban teljesítették, amit az új­ évtől kellene remélni náluk, az hó­napokkal ezelőtt már betelje­sedett, amit szívesebben nevez új fejezetnek a részleg fejlő­déstörténetében. Hogy miért? — Kaptunk hat új, nagytelje­sítményű gépet, amit régóta vártunk és mindenki részéről megfelelő fogadtatásra talált az a hatalmas szívótartályos festékkeverő gép, amelynek e­­gyetlen indító gombja felmen­tette az illető­ részlegen­ a ne­héz kétkezi munkát. E gépek jóvoltából nemcsak a munka­körülmények javultak, hanem a termékeink minősége is. Az új gépek festéktörése tökélete­sebb, finomabb. Említettem, hogy csökkent a fizikai meg­terhelés, a zsákolás, lapátolás helyett ma már csak egyetlen gombnyomás és a feltöltés, tö­rés, megkeverés és kiürítés önműködően történik. Ezzel rendben volnánk, de vannak egyéb megoldanivalók. Sok munkásunk ingázó, érdekük­ben kell megoldást találnunk. Egyik jövő esztendei célkitűzé­sünk, hogy munkásotthont é­­pítsünk az­ ingázó, fiatalok szá­mára. Számszerűit kettőt, egy 160 helyest lányok, és egy 200 helyest pedig fiúk számára. Akik miatt gondot tartoga­tott, magánál Pasztai Ottó, részlegvezető a szilveszteri po­harazásnál,­ azok nagyrészt fiatalok. Tök mit várnak az új esztendőtől. Menu­eza Mariana: — Szep­temberben végeztem a szak­iskolát, még nincs egy kerek éve, hogy a csomagoló mű­helyben dolgozom. Közben be­iratkoztam a középiskolába, szeretnék magas szakképesíté­sű munkásként dolgozni a vegyiparban. Modoré Veronica már ottho­nosabban vall arról, hogy mit szeretne ő a következő évtől. Két váltásban dolgozik az új gyöngyzúzó mellett, akárcsak Mermeza Mariana. Harmadik éve szakmunkás,, a legutób­bi javadalmazásemeléskor há­romszáz lejjel nőtt a jövedel­me, sokszor visz haza 2000 le­jen felül. 1975-ben befizet blokklakásra is. Hozzá ha­sonló fiatalok mellett a részleg KTSZ-titkára is sző­het terveket. Szilágyi Attila KISZ-titkár mégis sóhajt, hogy megöregedett ő már a KISZ- munkára. De ezzel mindjárt ellentmond a terveinek. Első megoldandó feladatunk — mondja — az ingázók bevoná­sa a vállalati közügyekbe. A­­mikor majd felépül a család­nélküli fiatalok otthona, köny­­nyebb lesz. Találnunk kellett egy közös baráti hangot, amely közelebb hoz bennünket egy­ 3. oldal - 1975. jún­ár 3. máshoz. Szervezünk beszélge­téseket, ezek témája például az lesz, hogy valamelyik falusi gyermek beszél majd falujá­ról, szüleiről, gyermekkoráról. Következő alkalommal majd, másra kerül a sor. Szervezünk látogatást vidéken lakó mun­katársainkhoz is. Vannak sze­mélyes terveim is. A jövő évre szeretnék mesteriskolába men­ni, ugyanis jelenleg mesteri munkakört töltök be. Diplo­másként szeretnék majd u­­gyanitt­ dolgozni Sikert tehát az új esztendő­höz,­­ ami­ az elmondottak alapján máris fontos tervekre épült Fehér József SZAVESZTER-ÉJSZAKA a sormm. December 31. késő este. Jö­vő-menő emberektől, nevetés­től, vidámságtól, újév-váró zsongástól hangos a város. Ze­neakkordok szűrődnek ki a tömbházakból. S az óesztendő utolsó napján végre megem­berelte magát az idő, ezúttal nem lehet ünneprontással vá­dolná Nulla fok alatt a hő­mérséklet, felszikkadt a la­tyak, itt a­ külvárosi Bega-­­parti Solventus gyár előtt sem kell sarat dagasztani. A­ milliónyi csillaggal tele­szórt,­ ragyogó égboltra vé­kony füstfelhő bodrodzik. Pi­pál a gyár kéménye. — Boldog új évet ! — fogad régi ismerősöm, Feier Teodor közgazdász,, a Solventul vegyi­­üzem aligazgatója, aki éppen ügyeletes. — Mi újság, a Solventusban ? — teszem fel, hirtelenében a szokványos általános, kérdést. — Semmi különös, teljes kapacitással működnek a ve­­gyiberendezések, zavartalanul folyik, a termelés.. Vállalatunk mintegy 200 dolgozója áll a gépek, mellett, az üzemben szilveszterezik. — Legalábbis amióta én a Solventusban vagyok, s annak már 12­ éve — minden szil­veszterkor, újév napján dol­­goztunk. Mert nálunk nem alhat ki a tűz, akárcsak a nagy­­olvasztóknál, s Martin-kemeny célnál Gondot jelentett 197­4- ben az, hogy nyersanyaghiány miatt nem sikerült maradékta­lanul teljesíteni, a termelési tervek de örömet is hozott szá­munkra az óesztendő. Febru­árban a saját gyártástechnoló­giai eljárásaink alapján üzem­be helyeztük a harmadik tá­r­gyítóanyag termelő üzemrész­leget. Már az első hónapban elértük a tervezett műszaki paramétereket. ... Erjesztő és főzőrészleg. Temesen. Stefan­, a Solventus­ban 27 éve dolgozó tapasztalt túravezető mester elégedett az esti műszak teljesítményével. — Senki sem maradt ki­ a gyárból, mindenki becsülettel elvégezte feladatát, Ruja Ghe­orghe és Stanajev Rada pedig kiváltképpen kitűnt a munká­ban. Megérkezett az éjszakai vál­tás. — Boldog új évet! Sok örö­met, boldogságot — búcsúznak egymástól kölcsönös jókíván­ságokkal a vegyimunkások. Egyenletesen duruzsolnak a gépek, pontosan működnek, üzemelnek a berendezések. Mindenki őrhelyén­ van, figyel­mesen dolgozik. Szaladnak a percek, közeledik éjféli Páran benyitnak a mesteri irodába. Gr­osz Lajos csoportvezetői Pietu Petru, Lupulescu Viorel és néhány munkás a táskará­diós asztalhoz ül. Nicolae­ Ceausjescu­ elvtárs újévi üd­vözlő­ beszédét hallgatják. 12 óra. BÜÉK. Összeölelke­zik néhány vegyi operatőr, így, pohár nélkül, kezes-lábas ruhában köszöntik az újévet. — Most csak szárazon — jegyzi meg egyikük —, de majd reggel, a váltás lejárta után, mi is meghúzzuk a büty­köst, hisz szilveszter van.. . Igen, az van. Kft.hvderítő,, reményeket, terveket, álmokat szövő újév-hasadás, s míg most a­ városban tízezrek szó­rakoznak, mulatnak, addig a Solventusban tovább, készül a sok fontos vegyitermék. ... E sorok diktálása előtt tudtam meg, hogy szilveszter éjszakáján és január elsején több mint három és fél millió lej értékű terméket állítottak elő a Solventusban, s január másodikán reggel hozzáfogtak a mintegy 200 tonna lágyító­anyag, bevagonírozásához, le­szállításához. Mert várják azt a vegyiüzemek, műanyagfel­dolgozó vállalatok, hogy jó, ütemes termeléssel kezdhessék az új évet. Deme János Hmm­lton A Bukarest municípiumi pártbizottság táviratban jelen­tette NICOLAE CEAUSESCU elvtársnak, hogy a főváros dolgozói, több mint 1,5 mil­liárd lej értékű termeléssel túlszárnyalták, az 1974. évi tervet. Az 19­7­3-as eszten­dőhöz viszonyítva a termelés 18,6 százalékkal volt nagyobb. Az eredmények és az ezévi terv­ megfelelő előkészítése zá­loga annak, hogy a fővárosi pártszervezet teljesíteni fogja idei tervét és felajánlását. Jogos büszkeséget érzünk a­­felett, hogy kortásai vagyunk önnek, örömünkre és megelé­gedésünkre szolgál, hogy a párt köré szorosan felzárkóz­va egész népünkkel együtt az új, szabad és független Romá­nia építői lehetünk — hang-Segesvár ipara december 30-án teljes egészében meg­valósította a jelenlegi ötéves terv ipari termelésének glo­bális és exportfeladatait. Az elmúlt négy évben vég­zett gyümölcsöző munka ered­ményei biztosítékát képezik annak, hogy a segesvári dol­gozók megvalósítják az 1976— 1980-as időszakban a XI. párt­­kongresszus dokumentumaiból rájuk háruló­ nagy célkitűzé­seket, amelyek előrevetítik a haza valamennyi tájának ra­gyogó távlatait. Ebből az alkalomból az RKP Segesvár municípiumi bi­zottsága táviratot intézett a zik a távirat. — Szilárd elha­tározásunk, hogy állhatatos munkával valóra váltjuk a Román Kommunista Párt XI. kongresszusának történelmi határozatait, mert mély meg­győződésünk szerint ez biztos útja hazánk felemelésének a haladás és a civilizáció egyre magasabb­ csúcsaira, népünk jólétének és boldogságának. Határtalan szeretetü­nket és tiszteletünket kifejezve, en­gedje meg szeretett Nicolae Ceaușescu elvtárs, hogy ez alkalomból" tiszta szívből hosszas életet,, gyümölcsöző munkásságot kívánjunk a párt és az ország élén egész nemzetünk javára és boldogu­lására, a szocialista Románia szüntelen virágzására és jólé­tére, párt Központi Bizottságához, NICOLAE CEAUSESCU elv­társhoz. Mi, segesvári kommunisták, összes dolgozók — hangzik többek között a távirat — a jelenlegi eredmények sugallta nagy bizalommal és optimiz­mussal lépünk be az 1975-ös esztendőbe és azzal a szilárd elhatározással, hogy a főtitkár elvtárs buzdítására, kommu­nista módon dolgozva, az öt­éves terv utolsó évének a vé­géig elérünk 1,7 milliárd lejen felüli globális ipari többletter­melést, az exportszállítási ter­vet pedig csaknem 100 millió valutalejjel túlszárnyaljuk.

Next