Előre, 1975. augusztus (29. évfolyam, 8620-8645. szám)

1975-08-01 / 8620. szám

4 AZ OLVASÓ FÓRUMA 700 ágyas kórház-komplexum épül Petrozsényban, s amint felvételünkön is látható a főépület már végleges formát öltött. Sandulescu Gheorghe építésvezető és Chialda Vasile mérnök elismeréssel szólt a három építőbrigád munkájáról, melyek tagjai Postolache Dumitru, Rosu Dumitru és Duna Marin vezetésével mindent megtesznek, hogy az épületek a határidőre elkészüljenek. S bár az esős idő miatt olykor lassabban haladtak előre, az építők jelenleg több hónapos előnnyel rendelkeznek LÁNYI IMRE, Petrozsény Nemrég Buziás-fürdőn üdültem, s hogy kellemesen töltöttem az időt, azt elsősorban a 2-es számú fürdő lelkiismeretes dolgozóinak köszönhetem. Dicsérő szavak helyett küldöm róluk ezt a képet KELEMEN SÁNDOR, Kolozsvár-Napoca Újabb korszerű épület áll befejezés előtt Nagykárolyban: még néhány simítás és az építők használatba adják a háromszintes irodaházat SZÁKÁL LAJOS, Szatmár Szárítják a búzát a szalontai terménybegyűjtő központban. Az új szárítóberendezés, amelyet az idén építettek, éjjel-nappal, három váltásban dolgozik, s naponta mintegy 140—150 tonna búzát képes megszárítani. Innen indulhatnak a gépkocsik a hatalmas kapacitású, szintén új magtárakhoz NAGY ANDRÁS, Szalonta A balánbányai bányászklub együttese színvonalas műsorral szórakoztatja minden hétvégén a helyi lakosságot. Felvételünk az agitációs brigád egyik jelenetét örökítette meg, a háttérben az élenjáró dolgozók arcképei KRISTÁLY TIBOR, Balánbánya Új útburkolatot kap Székelyudvarhely főtere. A régi kockakövet aszfaltos út váltja fel BARTHA JÁNOS, Székelyudvarhely BŐVÜL A TERMÉKLISTA (Tudósítói pályázatunkra) Vállalatunk, a régeni gép- és cserealkatrészgyár fiatal egység, hiszen az ötvenes években csupán mint mozdony- és gépjavító üzem volt ismeretes. Az azt követő években rohamos fejlődésnek indult, 1960 végén már közel ezer dolgozóval termelt, s a gépjavítás mellett különböző fafeldolgozó gépeket is gyártott. Jelenleg terméklistánk bonyolult famegmunkáló és egyéb gépek gyártásával bővült. Az évek folyamán nem egy gép mintapéldányát készítették el a régeni szakemberek, s adták át az ország más üzemeinek, ahol rátérhettek annak sorozatgyártására. Az idén ismét két mintapéldány került ki dolgozóink keze alól. A szakminisztérium tervezőintézetében egy különleges, faanyagot csiszoló gép, valamint egy több munkafázist elvégző ragasztógép terve készült el, melyek elkészítését vállalatunkra bízták. Mindkettő sikeresen elkészült, a szakemberek és tervezők megelégedésüket fejezték ki, mert működésük, mennyiségi és minőségi termelékenységük szempontjából kifogástalanok. Örvendtünk a megbízatásnak, melynek sikeres teljesítésével csak öregbítjük vállalatunk hírnevét. ALBERT LÁZÁR Régen SZAKKÉPZETT MUNKÁSOK LESZNEK (Tudósítói pályázatunkra) Tudott dolog, hogy az első éves líceumi tanulók abban az üzemben vagy gyárban kötelesek gyakorlatozni ahol az év folyamán a termelési gyakorlatot végezték. E gyakorlat mintegy kiegészítője az iskolai tanévnek, hiszen a tantervnek szerves része ; alkalom arra, hogy mesterek mellé beosztva, munkafázisokat sajátítsanak el, ami mindanynyiukat hozzásegíti ahhoz, hogy a négy év elvégzése után az érettségi diplomával egy időben, mint szakképzett munkások kerüljenek ki az iskolapadból. Ahogyan látja az üzemben vagy gyárban a közvetlen közelében dolgozók munkalendületét, ahogy takarékoskodnak az anyaggal és kihasználnak minden pillanatot a minőségi munka végzésére, ahogy a gyakorlatozó fiatal munkaerőkhöz az idősebbek viszonyulnak — olyanokká válnak ők is. Mert az ifjúságot mindig a kíváncsiság jellemezte. Szeretne minél több ismeretet szerezni, minél több jártasságra szert tenni, magabiztosságot nyerni a gépek irányításában. Több ifjúval beszélgettem. Volt, aki boldogan, kipirult arccal újságolta, hogy újabb munkadarabot készített az esztergapadon — mestere megengedte ■—, hisz a munkavédelmi szabályokat betartva tud dolgozni, de volt olyan gyakorlatozó is, aki szomorúan hajtotta le fejét, mert már két hete csak az ajtókat fényezte, holott szeretett volna más munkát is végezni. Vajon nem az a cél, hogy minél többet sajátítsanak el az üzem különböző részlegein ? Gondolom, több hozzáállással, nagyobb lelkesedéssel dolgoznának, ha őket is engednék, és segítenék minél több munkafázis elsajátításában, annál is inkább, mert el kell nyerniük a szakmunkásképesítést. BÁRÓ HAJNAL Székelyudvarhely ŐSZTŐL TAVASZIG (Tudósítói pályázatunkra) Már alaposan benne vagyunk a nyári időszakban s ilyenkor a kulturális tevékenység általában csendesebben folyik, különösen vidéken, faluhelyen. Oka igazolt, hisz mindennél fontosabb a mezőgazdasági tevékenység idejében való, jó körülmények közötti, eredményes végzése. Minden munkaerő, most még a vakációzó diákság is, segítségére siet a mezőgazdasági dolgozóknak, termelőszövetkezeteknek. Így van ez Vlahicán is. E lazább keretek pedig jó alkalmat szolgáltatnak arra, hogy számba vegyük, hogyan bontakozott ki az elmúlt időszak folyamán Vlahicán a művelődési élet, mit tettek kultúraktivistáink, a dolgozók szórakoztatása, nevelése érdekében. Az események számba vételét megkönynyítette a kultúrotthon igazgatója, Fábián Irma és munkatársa, Magyari Anna, fellapozva a naplószerű nyilvántartást. Csak a fontosabb adatok kerülnek ceruzavégre, s mégis kiderül, hogy a múlt év októberétől ez év májusának végéig, sokkal gazdagabb volt a művelődési élet, mint az előző években. S nemcsak mennyiségi, de minőségi szempontból is komoly az eredmény. Node lássuk a tényeket. Több mint 15 alkalommal volt irodalmi és más, nevelő-szórakoztató műsoros est, énekeszenés hangversenyre is sor került, s szerveztek Aki tud, az nyer és más versenyeket is. A helyi színjátszó csoport négy, míg vendégek ugyancsak négy színdarabot mutattak be. Elismeréssel gondolunk a különböző együttesekre, amelyeknek tagjai fáradtságot nem ismerve látogattak el Vlahicára, és érdekes műsorokkal járultak hozzá közművelődésünk színvonalának emeléséhez. Így Marosvásárhelyről öt, Csíkszeredából három, Brassóból két, Sepsiszentgyörgyről két, Barátról, Zetelakáról és Székelyudvarhelyről egy-egy alkalommal látogattak Vlahicára. A helyi színjátszó csoport sem maradt adós ezen a téren: Gyergyószentmiklóson, Ditróban, Lövétén, Zetelakán és más helységekben szerepelt sikerrel. Nem mellőzhetjük azoknak a személyeknek a dicséretét, akik rendszeresen, aktívan és öntudatosan veszik ki részüket a város szocialista művelődési és nevelési bizottsága által szervezett valamennyi rendezvényből. Hosszú a névsora azoknak, kik szabad idejük nagy részét fordítják mások szórakoztatására, nevelésére : Páll Katalin, György Margit, dr. Laczkó Mária, Gáli András, Menyhárd János, Filip Mária, May István, FERENCZY LAJOS Vlahica FŐTÉR VAGY PIAC? (Tudósítói pályázatunkra) Nemrég arról értesültek a marosvásárhelyiek, hogy a Színház tér Bartók Béla utca felőli bejáratánál kis piac létesül. Szép kezdeményezés, csak fölösleges. Minek oda piac, mikor már maga a főtér is az? Mert, sajnos ez így igaz, az itt lévő zöldséges gyümölcsüzletek, valamint a Gostat csarnok nagy része, kiköltöztek az utcára áruikkal. Elfoglalják a járda jó részét, erjedő zöldség- és gyümölcsszagot árasztva, s állandóan szemetes az út. Ez lenne az egyik ok, amiért nem hiányzik egy újabb piac, a másik pedig, hogy elérhető távolságra van a Cuza Voda utcai is. De ha már lehetőség van még egy piac ,,felavatására", akkor elsősorban a lakónegyedek környékén kellene széjjelnézni, hiszen a Carpati, a Meggyesfalvi és Kövesdombi negyedekben bizonyára mindenki szívesen fogadná. SZABÓ SÁNDOR Marosvásárhely BESZÉDES EREDMÉNYEK (Tudósítói pályázatunkra). Hányszor láttam izgalomtól kipirult arcát, amint tanítványai körében várta a mérkőzés kezdetét jelző sípszót, amint utolsó utasításaival-tanácsaival pályára küldte a csapatot ? Bizonyára nagyon sokszor, hiszen Wünsch Szilárd tizenegy éve tanít a pécskai 2-es számú líceumban. Lelkiismeretesen végzi oktató-nevelő munkáját — a mondat így közhelynek hangzik, hiszen a tanár teljesítményét többnyire a tanulók eredményeinek tükrében értékeljük. Nos, Wünsch tanár sportolói soha sem hoztak szégyent az iskolára, csak öregbítették annak hírnevét. Mert iskolánk tanulói ott voltak minden megyei bajnokságon, sikeresen szerepeltek, számos díjjal, bajnoki címmel tértek haza. Az atléták például az ifjúsági mezei futóverseny bukaresti szakaszáig is eljutottak, a fiú és leány kosárlabda csapataink több ízben megyei elsők lettek, a tavaly pedig a leány együttes bekerült az ország legjobb diákcsapatai közé. Büszkék vagyok élenjáró sportolóinkra, de az újabb és újabb sikerekkor Wünsch Szilárd is eszünkbe jut, aki ügyszeretetével, kiváló pedagógiai erényeivel bebizonyította, hogy faluhelyen is lehet mozgalmas, gyümölcsöző sportéletet teremteni. BÜTE GYULA Pécska HA NINCS PINCÉRBARÁTOM... Néhány napra Máramarosszigetre utaztam rokonaimhoz. Július 15-én délelőtt betértem a Tisa vendéglőbe egy üveg sörre. A pincér közölte, hogy csakis étellel együtt szolgál fel sört, ám a körülöttem lévő asztaloknál senkit sem láttam enni. Aztán észrevettem, hogy a bár ablakpárkányánál, álldogálva többen is nyugodtan söröztek. Ekkor fordultam a felelőshöz, aki viszont néhány „keresetlen szóval" tudomásomra hozta, hogy azok már ettek... (Persze, nem értettem, hogy miért álltak fel az asztaltól?). Észrevételemet bejegyeztem a panaszkönyvbe, de azt hiszem teljesen feleslegesen - olyan füzete akár 10 is lehet a vendéglőnek, senki sem ellenőrizte március óta. Bosszúságomat és szomjamat akarva csillapítani, elmentem a Marmafiei vendéglőig, de itt is hasonlóképpen jártam. Pedig két nappal ezelőtt én magam is ittam itt sört. Rendeltem hát két mititeit. — Nincs — jött a válasz. — Fogyasszon kolbászt... Türelmemnek köszönhettem, hogy megláttam: a szomszédos asztaltársaság számára volt mititei is. A választ viszont itt is megkaptam — azok ott a pincér barátai, pontosabban a főnök szomszédai... így jár az, aki nem ápolja a pincérbarátságot. Ha lenne egy ilyen barátom, most megmagyarázhatnám neki, hogy a rendelet, az mindenkire vonatkozik. KULPINSCHI ALBERT Galócás TÖBB SZEM TÖBBET LÁT • Furcsa kegyben részesültek Temesváron július derekán a fürdőzők. A temesvári strandkedvelők már csak azért is irigylésre méltóak, mert a Bega mentén nem egy strand áll rendelkezésükre (a vállalati klubok keretében működnek és képletesen a város tüdejét alkotják a zöldövezetekkel együtt). A temesváriak meg is tesznek mindent ezek jó működéséért. És igaz is, valóban kellemes érzés színtiszta, felmelegedett vízben lubickolni (egy kőhajításnyira a Begától), de ez a színtiszta víz: ivóvíz volt. A Sági út keleti negyedében lakók pedig éjjel 2-3 órára állították be óráikat, hogy másnapra ivóvizet vegyenek a csordogáló csapból. (PATAKI SÁNDOR, Temesvár) • Ferenczy Lajos Eltemetett kincs című írása kapcsán lenne egy javaslatom a vlahicai vashulladékkal kapcsolatban. Kivitelezése, ha lehetséges, feleslegessé tenné a hulladék utólagos összegyűjtését. A teherkocsik homokkal való megtöltésekor (feltételezem, hogy ez nem kézi erővel történik), egy rostát kellene a kocsi fölé helyezni, így helyben össze lehetne gyűjteni a hulladékot és újra felhasználni. (JOÓ JULIANNA, Szatmár) • Örömmel viszik az édesanyák gyermekeiket a napközi otthonba, mivel tudják, hogy nyugodtan dolgozhatnak. És valóban a csomaközi és béréi napközi otthon egész munkaközössége körültekintően gondoskodik a kicsinyekről. Csighi Ilona dada szeme állandóan a gyerekeken, az új szakácsnő, Víg Etelka ízletesen és finoman főz Snebik Rozália segédszakácsnő segítségével. Hogdorfer Ferenc elnökhelyettes támogatásával a konyha mellett zöldségest létesítettek, biztosítani a legszükségesebbeket. Magdás György, akire gondozását bízták, ki is tett magáért. 92 napközis gyermekünk jó kezekben van, az óvónők példásan foglalkoznak velük, jó nevelésben részesítik őket. (SIPOS IRÉN, Csomaköz) • Lévén nyár, egyike a leggyakoribb kérdéseknek a vendéglátóipari egységekben a hideg sörre vonatkozik (vagy borra), s ez így van Sepsiszentgyörgyön is. Azt már nem tudom, hogy helyi sajátosság-e, de a mi városunkban a felszolgáló válaszából — egy elharapott hm — következtetni lehet a sör vagy bor vártnál magasabb hőmérsékletére. Pedig vendéglőink szinte mndegyikében az asztal mellett ott áll a pléh vödör a jég számára, de jég hiányában ezt hamutartónak használják. A jéghiány oka: egyetlen jégpince van, ami bizonyára akkor készült, amikor alig fele volt a város jelenlegi lakosságának. Tehát: jégpincékre van szükség Sepsiszentgyörgyön, hogy ezen a téren is alkalmazkodjunk a fejlődés hozta változásokhoz. (HOLLÓ ERNŐ, Sepsiszentgyörgy) • E hónap elején Nagykárolyon át a reggeli vonattal Szatmárra igyekeztem. A Bukarest—Szatmári gyorsnak az áradások miatt beláthatatlan késése volt, tehát autóbuszjegyet váltottunk a legelső Szatmárra menő buszra. A nagykárolyi autóbuszállomás forgalmi tisztviselője, mintegy 30 utas számára azonnal gyorsjáratot indított. Az utasok nevében ezúton is köszönetemet fejezem ki az operatív intézkedésért. (MÁLNÁSY LÁSZLÓ, Tasnádszántó) • Még az év tavaszán a kászonaltízi fiatalság azt énekelte, hogy Seprik a kászoni utcát, amit most megváltozott szöveggel dalolnak, jobban kifejezve a valóságot: öntik a kászoni utcát. Ugyanis a faluvégen dübörögnek a présgépek, az aszfaltozó kazánok, s ha minden jól megy, ősszel az árvíztől megmentett termést már aszfalton fogjuk a raktárakba szállítani. A község lakói 2000 folyóméter sáncásást és 2000 folyóméter különböző útjavítási munkát vállalt. (SZŐKE JÓZSEF, Kászonaltíz) • Szilágynagyfaluban az utóbbi időben valósággal forr az emberek keze alatt a munka. Hogy minél gyorsabban és jobban haladjanak a sürgős tennivalókkal, mindenkit, ki szívén viseli a termés sorsát, a mezőn lehetett találni, így siettek azok segítségére, akiket az árvíz sújtott. (ŐSZ LÁSZLÓ, Szilágynagyfalu) Nemsokára Telegd állomáskörnyéki gyárnegyedében is megoldódik az ivóvíz-probléma, ugyanis a munkálatok nagy részét már elvégezték, most már csak a szerelés van hátra. E munkálatok befejezése a telegdi gépállomás korszerű vízellátását is biztosítja majd. Említést érdemel, hogy a gépállomás munkaközössége, vezetősége mindent megtett, hogy a munkálatok minél gyorsabb ütemben haladjanak, a hosszan tartó esőzések csökkentették csak az ütemet. (RÉTI FERENC, Telegd) • (Tudósítói pályázatunkra) A falurendezési munkálatokból a Szatmár megyei Vámfalu lakói is kivették a részüket. Az elmúlt időszakban megjavították a Büdössár gyógyfürdőhöz vezető út nagy részét. Ezenkívül elhatározták a nemrég kimért új utca kikövezését és rendbetételét. (SZŰK JÓZSEF, Vámfalu) A napokban betértem a székelyudvarhelyi nagy cukrászdába, ahol azt tapasztaltam, hogy szeszes italt valóban nem árusítottak, de mást se nagyon. Csaknem ihatatlan kávét szolgáltak fel, a süteményt pedig mindennek lehetett nevezni csak tésztának nem. S hogy nem tetszik a fogyasztónak? — Nem én csináltam — mondja az udvarias kiszolgálónő. Azt persze elfelejti, hogy ő vette át. (VÁRADI ROZÁLIA, Farcád) • (Tudósítói pályázatunkra) Két újabb négyemeletes tömbházzal gazdagodik a máramarosszigeti Unirii lakónegyed. A most épülő blokk földszintjén önkiszolgáló élelmiszerüzlet kap helyet. (KOVÁCS LÁSZLÓ, Máramarossziget) • Befejezték a gabona aratását a Bihar megyei Szalárd községben és a hozzá tartozó Hodos és Szentimre falvakban. A tagság nagy része vasárnap is a földeken volt, így zökkenőmentesen haladhatott a munka. Jelenleg megkezdődött a tarlószántás, eddig 150 hektáron földben a silókukorica, s az elkövetkezendőkben további területeket is bevetnek. (CZENCZ JÓZSEF, Szalárd) (Tudósítói pályázatunkra) Csíkszereda legújabb lakótelepén, a Petőfi negyedben az építők három, egyenként 44 lakosztállyal rendelkező toronyblokkot adtak át a tulajdonosoknak. A negyedik tömbház építése is gyors ütemben halad, mely a Hargita megyei bányavállalat dolgozói számára készül. (LUPÁNY ISTVÁN, Csíkszereda) 21 ÉVES EMLÉK (Tudósítói pályázatunkra) Nemrégen rövid kis tudósítást olvastam az Előrében a gyergyóremetei tejporgyárról, terve túlteljesítéséről. Hát bizony jólesett olvasni, mert én is több mint négy évig dolgoztam ott, annak beindulásától. Az iskola elvégzése után oda kaptam kinevezésemet, s a Diesel-házban dolgoztam az áramfejlesztő kapcsolótábla kezelőjeként. Megérdemli ez a kis gyár, hogy foglalkozzunk vele, mert tudomásom szerint a legelső tejporgyár volt hazánkban. Óriási volt az izgalmam (17 éves voltam), amikor a kapcsolótáblán mesterem, Szigeti József segítségével beindítottuk az újonnan felszerelt gyárat. Azon a napon kivétel nélkül mindenki boldog volt, hogy sikerült a beindítás, és lehullott a szárítóból az első adag tejpor. Ennek már 21 éve. Több mint ötven százaléka a munkásoknak most is a régi, de azóta gyerekeik is ott dolgoznak. Az akkori fiatal technikus ma már több mint tíz éve a gyár igazgatója, s Birsan Joant mindenki szereti. Hű maradt a gyárhoz György Mihály tisztviselő is, kinek ikergyerekei is családostól a gyárhoz tartoznak már. Minden évben, mikor hazalátogatok, nem mulasztom el felkeresni a gyárat, gyerekkori barátaimat, látom, együtt öregednek a gyárral a régi gárda tagjai, Szabó Bálint esztergályos, Csortán Ferenc mester, s még sorolhatnám. Elgyönyörködöm a gyár területét körbefogó jegenyékben, melyeket akkor ültettek, mikor beindult a gyár. Már 21 éve annak, hogy a kanyargó Maros mellett ez a kis gyár termeli a kiváló minőségű tejport, szorgalmas dolgozói megérdemlik, hogy mások is olvassanak róluk. DARABÁNT MÁRTA Nagybánya AZ ILLETÉKESÉ A SZÓ BALOGH ERZSÉBET, Marosvásárhely. Kérésével a Maros megyei néptanácsnál működő munkaügyi és népjóléti igazgatósághoz fordultunk. Válaszuk a következő: az elmúlt évben nem tudták teljesíteni kérését, mivel sokkal több jelentkező volt, mint ahány üdülőjeggyel rendelkeztek. Ebben az évben pedig ön nem újította meg kérését, tehát nem is utalhattak ki az ön nevére jegyet. Tekintettel az érdekeltek nagy számára, a következő évre a kérvényt és a megfelelő orvosi ajánlást november 15-től fogadják el. TANKÓ JÁNOS, Gyimesközéplok: A Harghita tejfeldolgozó vállalat közölte szerkesztőségünkkel, hogy a görbéi termelőknek járó kukorica hátralékot a negyedik évnegyedben kiutalják. PUSKÁS JÁNOS, Szépviz. A gyergyószentmiklósi postahivatal arról értesít, hogy önnek a szépvízi postán keresztül kell kapnia az újságot. Ugyanakkor a gyergyószentmiklósi öregek otthonának adminisztrátora úgy tájékoztatta a fenti intézményt, hogy júniusban naponta elküldték ennek a lapot. A második félévtől pedig a megrendelését közvetlenül a szépvízi postához adták le. BEMUTATJUK PÁLYÁZÓINKAT RIES ALBERT Lapunk egyik legidősebb és egyben legrégibb levelezője, 1952 óta, kisebb megszakításokkal, rendszeresen jelentkezik tudósításokkal az Előre hasábjain. Nyugdíjazása előtt a marosvásárhelyi vendéglátóipar keretében dolgozott, írásaiban tehát többnyire a szocialista kereskedelem kérdéseivel, esetleges hiányosságaival foglalkozik. ELŐRE - 1975. augusztus 1.- LEVELEK NYOMÁBAN VAN EGY FALU, BÜRGEZŐ Korunk nagy találmányai közül számtalan annyira beépült hétköznapi életünkbe, hogy már csak akkor figyelünk fel igazán értékükre, ha nélkülözzük. Ilyen a telefon is. Aki beidegződött mozdulatokkal bármely pillanatban felemelheti a távbeszélő készülék kagylóját, hogy sokszáz kilométert is percek alatt áthidalhasson vele, annak már-már csak annyit jelent a telefon, mint az asztal vagy a polc, amelyen tartja. Ám a fontosabb útvonalaktól félreeső s a hegyek közé zárt kis települések lakói számára ez az egy szál drótra fűzött kis „bútordarab“ nem egyszer az életet — a maga fizikai értelmében — testesíti meg. Olykor e gyors hírközlő eszközön múlik, hogy az orvos vagy a mentő idejében megérkezhessen a beteghez, az újszülött megfelelő körülmények közt jöhessen világra. Érthető hát, hogy külön figyelemben részesítettük azt a levelet, amelyet néhány hete az egyik kis szilágysági faluból kaptunk azzal kapcsolatban, hogy a közel nyolcszáz lakost számláló Bürgezdnek egyetlen telefonkészüléke sincs. Először a szokásos ügyintézési formával próbálkoztunk. Egyidejűleg átiratot küldtünk az illetékes helyi szervekhez, vagyis a szilágynagyfalusi néptanácshoz és a megyei posta- és távközlésügyi igazgatósághoz. Ez utóbbi azt válaszolta, hogy egyelőre nem kapott Bürgezd telefonhálózatra való bekötésére megrendelést, se a falutól sem pedig a községtől — márpedig a posta saját kezdeményezéséből nem végez hálózatbővítést. Majd vázolta, hogy mi az eljárás ilyen esetekben: költségvetés, a szükséges összeg befizetése. A községi néptanács azonban kurtán (és furcsán) egy — minden magyarázatot nélkülöző — mondatba sűrítette válaszát (főképpen ezért mentünk aztán a helyszínre). Vagyis: elemezték a burgezdiek óhaját, ám nem teljesíthetik, mivel a falu nincs továbbfejlesztésre javasolva. Eszerint — és méginkább a helyszínen tapasztaltak szerint — könnyen napirendre tértek az ügy fölött, jóllehet a bürgezdiek nem repülőjáratot s még csak nem is aszfaltozott utat, hanem a ma már a kisebb közösségek számára is nélkülözhetetlen egyetlen telefonvonalat kértek. Ezt se ajándékként, hanem — mint levelük alapján a néptanácsnak is megírtuk — megfelelő hozzájárulásuk és társadalmi munkájuk eredményeként. Csak először legyen aki elindítsa és megszervezze a munkálatot! Lehet-e ilyen könnyen semmisnek nyilvánítani 777 ember problémáját, még akkor is, ha a községfejlesztési tervek szerint a 227 házból álló falu nincs továbbfejlesztésre javasolva? Akár a vonatkozó törvényt, akár a mindennapi életünket és tevékenységünket megtöltő szocialista humánumot vesszük alapul, a válasz nemleges. Említett törvény messzemenően ösztönzi ugyan a felszámolásra kijelölt, távlatilag életképtelen kis települések lakóinak a községekbe, a leendő vagy meglévő városokba való átköltözését, ám sehol nem áll benne olyasmi, hogy amíg ezek a kis falvak léteznek, nem kell és nem szabad lakóik létfontosságú szükségleteiről gondoskodni. Annál is inkább, mert az átköltözés nem zajlik le máról holnapra. Egy olyan jelentős falu esetében, mint Bürgezd, még minden bizonnyal hoszszú évekig eltart, hisz nem lévén halaszthatatlan általánosabb érdek — mint mondjuk egy hatalmas víztároló által érintett település esetében —, senki se kötelezhet 227 családot, hogy azonnal lebontsa házát és a községközpontban vagy Szilágysomlyón húzza fel. Egyelőre még az általánosabb érdek szempontjából is hasznos, hogy Bürgezd nem néptelenedik el rövid idő alatt, mert ki, honnan és hogyan járna ide a falu több mint félezer hektáros határát megművelni? (Még akkor is, ha az itt működő mtsz-brigád a nagyfalusi gazdasághoz tartozik.) Igaz, hogy az egyaránt 5—6 kilométerre lévő Somlyóról és Nagyfaluból kiváló műúton lehet elérni a bürgezdi letérőt, ám innen még 2—3 kilométert kell gyalogolni a magas dombok közé zárt kis településig. László Zoltán, a község polgármestere beszélgetésünk alkalmával — Nagyfaluban — úgy említette, hogy lassan költözgetnek el a bürgezdiek — elsősorban Somlyóra, de még olyan távoli városokba is, mint Resica. Majd hozzátette: vagy három-négy család nemrég a községközpontban igényelt telket. Név szerint viszont senkit nem tudott említeni, még Moldovan Emil néptanácsi titkár segítségével se. Ez arra enged következtetni: vagy szépíteni akarta a tényeket, vagy pedig nem ismeri eléggé a község legnehezebben megközelíthető falujának valóságát. A telefonnal kapcsolatban azt mondta, hogy egyelőre a bekötőút további kövezésére kell Bürgezd lakóinak önkéntes pénz- és munkabeli hozzájárulása (s valóban az út is létkérdés itt!). Nem végeztek ugyan előzetes számításokat, s különösen nem szakember bevonásával — ami azt bizonyítja, hogy lám, nem foglalkoztak kellő súllyal a kérdéssel! —, de a legközelebbi telefontól, az állami mezőgazdasági vállalat mintegy három kilométerre lévő farmjától is több tízezer lejbe kerülne a vezeték meghosszabbítása. (Ehhez a farmhoz szaladnak a bürgezdiek telefonálni, ha valami sürgős probléma adódik.) Ám nemcsak a bürgezdieknek, a községi néptanácsnak és a nagyfalusi mtsz-nek is érdeke, hogy a járművel is nehezen megközelíthető településnek telefonja legyen. Nélküle nehéz és körülményes a kapcsolatot tartaniuk a faluval, az itteni iskolával és az mtszbrigáddal. Az állandó kapocs szerepét a helybeli mtsz-brigádos tölti be. Neki kell, olykor semmiségekért 14—15 kilométert szekereznie vagy éppenséggel gyalogolnia naponta. S utána vagy előtte a munkáját elvégeznie. A gyors és egyszerű hírközlő eszközt azonban ő se pótolhatja. Hatásos lenne úgy zárni írásunkat, hogy megoldottunk vagy elindítottunk egy ügyet. Erről még nincs szó. De reméljük, hogy annyit mégis elértünk, hogy Bürgezd ürügyén az ilyen kis települések problémáira — a törvényes lehetőségeken belül megoldható problémáira — tereltük az illetékesek figyelmét. Bár a telefonügyre Girjoaba Ilarie elvtárs, a Szilágy megyei néptanács első alelnöke se talált azonnal megoldást (de nem megoldhatatlan az ügy, mondta, ha a helyiek öszszefognak), abban egyetértett velünk, hogy a község vezetőinek többet kell foglalkozniuk Bürgezd lakosainak problémáival is. Mert szép, nagyon szép — tesszük mi hozzá —, hogy az aszfalttal öszszekötött másik falu, Bagos nevezetességére, a termálfürdőre büszke a néptanács, s előszeretettel invitálják oda a vendéget, de arról sem feledkezhetnek meg, hogy a dombokon túl, a világtól majd teljesen elzárva van egy falu, amelyet Bürgezdnek hívnak. Síke Lajos A NEVE