Előre, 1977. január (31. évfolyam, 9060-9083. szám)

1977-01-04 / 9060. szám

ELŐRE - 1977. január 4. ÚJ LAKÁSBAN, ÚJ TERVEKKEL Friss, fehér kendővel ünnephez terített hatalmas asztal a táj, vasalt vászonfényű hó borítja Székelyudvarhelyen az utakat, a házakat, s a falakon túl körös-körül a dombokat. Óév utolsó napján a korai est beálltával üzletekben, utcákon lanyhul az egész napi nyüzsgés, a város levegőjében vibráló várakozás immár vendéglői és családi asztalok terítékéhez csitul. A Tábor utcai lakónegyed tömbházai között a hat toronyépület előtt sétálva sötét és kivilágított ablakok jeleiből már könnyűszerrel kisilabizálható, ki hol tölti az óesztendő utolsó és az újév első óráit. Az ez év márciusában átadott A—5- ös toronyház ablakai közül kevesebb a kivilágított. Úgy látszik, a 44 család közül nem sokan vártak szilveszterig, hogy az új esztendőt köszöntő koccintásuk új lakást avató ünnepi pillanat legyen egyben. — Mi lakásavatónak szánjuk a mai szilvesztert — mondja György Venczel, kinek lakásába éppen betoppantam. — Azelőtt majd minden szilvesztert a Hargitán töltöttünk. Most az új és szép lakás öröme nem eresztett bennünket máshova. Az asszonyok, lányok a konyhán sürgölődnek, csak a háziasszony, György Katalin tartja átruházhatatlan tisztének, hogy kislányos mosolyával forró kávéval, kiváló Küküllő menti borral és finomabbnál finomabb tésztákkal terüljön-forduljon a konyha és nagyszoba között. Beszélgetésünket a hároméves Katika nem zavarja, ritkán mondikál, babáit kocsikáztatja ajtótól az erkélyablakig, ami számára hosszú-hosszú útnak bizonyul. A harminchoz közeledő házigazdát és a 25 évet még be nem töltő háziasszonyt kérdezem, mi minden teljesült be kettejük életében az eltelt 365 napon. Elsőnek természetesen a lakást említik. Azelőtt albérletben húzódtak meg, éveken át egy szobában gyűjtötték, zsúfolták bútoraikat. Mégis, márciusi beköltözésükkor csak két szobára tellett belőlük. S íme kínálkozik az új évi köszöntőbe, a lakásavató jókívánságba foglalandó óhaj, vágy, a harmadik, a gyermekszoba mielőbbi berendezése. No de ne siessünk, ne türelmetlenkedjünk máris az érkező 365 nap elé. Máig érzett vadonatúj örömnek, elégtételnek ott az ez év őszén vásárolt Trabant, kéz alól vették, ám a célnak megfelel, hiszen György Venczel hétköznapjaiban nem luxuscikk a személygépkocsi. A fogyasztási szövetkezetek Hargita megyei szövetségének gazdasági ellenőre, vagyis mindennapi munkája: a terepjárás. Az asszonyka a helyi bútorgyár kárpitosa. Itthon, a városban maradóként inkább ráhárul a gyermek gondja. Reggelente ő viszi Katikát a negyed bölcsődéjébe és nemsokára napközijébe... Az új évre szegzett tekintettel egy külföldi útra gondolnak, vágynak mindketten. Két fiatal pár, a ház barátai érkeznek, sietve teszem fel utolsó kérdésemet. — Melyek a családi szilveszterezés fő eseményei? — A hagyományos éjféli töltöttkáposzta s a finom Küküllő menti bor — mondja a háziasszony, s ha a baráti beszélgetés, tréfálkozás alábbalább hagy, ott a televízió. Éjfél után a társaság egy rövid körsétára indul, a nagyszülők köszöntésére. Búcsúzóul a hagyományos jókívánságot mondom, mondjuk: Erőt, egészséget, bort, búzát, békességet. Szabó Barna FIATALOS DERŰLÁTÁSSAL KÖSZÖNTÖTTÉK 1977-ET Marosvásárhelyen az ívtámlák fényében gyémántként sillan a frissen hullott hó miliő kristálya; a város minden eszében csodaszép az este, de különösen itt ,a város végén, a daros üdülőteleppé alakított jártján. Itt, az egyik szép, tálas üdülőházban tartják szilveszter esti találkozójukat az Electromures fiataljai. Az orzágos élen járó címre pályázó vállalat munkaközössége ugyanis képtelen olyan helyiségre lelni, ahol valamennyien elférnének. Ugyan melyik terem lenne képes befogadni több mint 4500 dolgozót feleségestől, így történik, hogy egy ■észük az üzemi KISZ-bizottság szervezésében itt tölti a szilveszter-estet, másik részük a vállalat munkásotthonában, a harmadik rész meg a klubban. .. Itt, a Maros partján kivilágított üdülőben már kora este gyülekeznek a párok. Ki a feleségével, menyasszonyával érkezik, ki vendéget hoz, hiszen párosan szép az élet, ugyan ki ünnepel magányosan ezen az éjszakán. A jókedv annál magasabbra hág, mivel jó munkával, ragyogó eredményekkel zárták az esztendőt, a vállalat minden bizonnyal az iparág legjobbjai között van. A marosvásárhelyi Electromures 1976 december 10-én befejezte évi tervelőirányzatát, és év végére 123 millió lej értékű különböző terméket gyártott előirányzaton felül. Ezen a szilveszteresti mulatságon, itt a Maros menti üdülőben minden a fiatalokat dicséri. Az előétel A JELEN ÉS A JÖVŐ JEGYÉBEN Nehéz volna eldönteni, hogy az óévet búcsúztató és az új évet köszöntő petárdák szikrázó fénycsóvái, vagy a sikerek tudatától áttüzesedett szempárok ragyogtak-e tündöklőbben, amint a Csíkszeredai ifjúsági klubban megcsendültek a gyöngyöző borral töltött poharak, s elhangzottak a szívből jövő jókívánságok. Az iparvállalatok KISZ-bizottságainak titkárai, tizen- és huszonéves diákok és munkásifjak — a megyei helyiipari vállalat, a geológiai kutató- és feltáró vállalat dolgozói, a helyi művészeti iskola növendékei, a megyeszékhely és egyben a jövő építői — töltötték itt 1976 utolsó éjszakáját. S mint ilyenkor szokás, számbavették a munkáshétköznapok eredményeit, megvonták egy esztendő mérlegét, a legnagyobb figyelemmel meghallgatták pártunk főtitkárának, szocialista köztársaságunk elnökének, Nicolae Ceausescu elvtársnak az újévi üzenetét egész népünkhöz. A hangulatosan feldíszített klubtermek asztaltársaságából nem hiányoztak Az ifjúság aktív tényező a műszaki-tudományos forradalom ötéves tervében szocialista munkaverseny 1976-os élenjárói sem; azok a munkásifjak, akik oroszlánrészt vállaltak abban, hogy Csíkszereda nyolc nappal, a megye pedig kilenc nappal határidő előtt teljesítse össztermelési tervfeladatait, hogy a megyeszékhely gazdasági egységei esztendő végén a terven felüli munkavállalások kétszeresét jelenthették. Az esztendőforduló utolsó percei jó alkalomnak bizonyultak arra, hogy a klubba sereglett KISZ- tagok, ha mindjárt gondolatban is, felidézzék az ifjú építészek, esztergályosok és gépészek olimpiászainak versenyeit, a Csíkszeredai könnyűipari gyárak két munkásnőjének, Tamás Gizellának és Gráma Viktóriának nevét, akik az ügyes kezek szakmai vetélkedő országos szakaszán sikerrel képviselték Hargita megyét. A múlt és jelen találkozásánál itt volt a megyei és városi KISZ-bizottság néhány bürótagja, de az ifjak körében szilveszterezett Turán Petru elvtárs, a megyei pártbizottság titkára is. S mivel az év végi számvetéskor bőven volt mire poharat üríteni, a hangulatért, jókedvért sem kellett a szomszédba menni. A Csíkszeredáihoz hasonló meghitt családi környezetben töltötte a szilveszter éjszakát a megye többi fiatalja is. A megyei KISZ-bizottság ifjúsági klubokban, művelődési otthonokban, líceumokban — összesen 14 helységben — szervezett szilveszteri mulatgot, amelyek mindegyikében a megyei pártbizottság, illetve KISZ-bizottság egy-egy bárótagja tolmácsolta a megyei szervek üdvözletét. Ambrus Edit TÖBBET ÉS JOBBAT AKARÓ ELHATÁROZÁSSAL ÜNNEPELTEK E jókora hótakaró jól fog most az őszi vetéseknek a bánáti rónán, megvédi a fagytól a zsenge búzaszálakat. A kocsaiak is örülnek a havas tájnak, annál inkább, mert ezen a szilveszteren nem kell sarat dagasztani, könnyen el lehet jutni komához, sógorhoz, jóbaráthoz az óesztendőt búcsúztatni, s az újat köszönteni. Ebben a faluban ugyanis már hagyománya van annak, hogy 3—4—5 család közösen szilveszterezik. Dima Gheorghe traktoros háza is ugyancsak megtelt, hisz Szász György, Talpai József és Jónás Imre mezőgépész kollégái is eljöttek családtagjaikkal együtt, hogy közösen ünnepeljenek . Mindennap együtt dolgozunk, éppen ezért úgy illik, hogy most is együtt szórakozzunk. Együtt koccintunk arra, hogy eredményes esztendőt hagyhatunk magunk mögött — mondja a házigazda. — A minőségi munkát, a kifogástalan talajművelést meghálálja a föld — veszi át a szót a kommunista Szász György. — Minden növénynél túlteljesítettük az előirányzott hektárhozamot. Külön beszélt erről Tachelova elnök-főmérnök is. Mert a Szocialista Munka Hőse és más magas érdemrendekkel kitüntetett kacsai mtsz-ben egyebek között csaknem 48 mázsa búzát, több mint 63 mázsa kukoricát, 42 000 kiló cukorrépát takarítottak be hektáronként 1976-ban. A tagság és a mezőgépészek jó munkája, a magas terméshozam pedig biztos garanciát nyújt ebben a gazdaságban a gyors ütemű előrehaladásra. Egyébként a bocsaiak lelkiismeretes, odaadó munkájáról, többre-jobbra törő szándékáról tanúskodik az is, hogy csak készpénzből 30 lejt osztottak a részesedéskor. — Az új évben — mondja az elnök — még jobb terméshozamokat akarunk elérni. Búzából például 5000 kilót, kukoricából 6500, cukor UDVARIASSÁGBÓL JELES Soha nehezebb szilveszteri riportfeladatot és soha kisebb szerencsét. Az új év hajnalán Szatmár főterén leintettem egy taxit, hogy írjak vezetőjéről, s míg beszélgetünk, fusson el velem az árvíz emlékét őrző Május 14 negyedbe. Kiderült, hogy Bartha Lajos agrármérnök közös ismerősünk, akit mindkettőnknek köszönteni illene, így hamar megtaláltuk a szót Mutter Tibor taxisofőrrel, aki mögött hajnali négykor már több mint 12 órai vezetés állt. — Önként vállalta a szilveszteri szolgálatot? — Hát, így is mondhatnám. Fontos volt, hogy biztos legyen a kocsi, és . . . szóval a vezetői tapasztalat is. Az én Daciám jó karban van, s 1963 óta dolgozom, mint taxis. Egy hónappal ezelőtt már beosztottak, tehát előre tudtam és vállaltam. Utoljára három esztendővel ezelőtt szilvesztereztem a volán mellett. — Úgy látom, nos, mit szólt a család? — A szolgálat az szolgálat, feleségem és nyolcadik osztályos kislányom vár otthon. Úgy másfél órája beugrottam felköszönteni őket. Volt egy utam a kórházba és arra jöttem vissza. — Kit vitt a kórházba? — Egy kismamát a szülészetre. A Károly-közben az autóklub szervizénél intett le egy idősebb férfival, mondták, hogy sürgős . . . Idejében megérkeztünk. — Mi jutott akkor eszébe? — Hogy Petőfi is január elsején született. Mit lehet tudni .. . — Voltak még utasai, akikre emlékezni fog? — A megszokott emberek... sok fiatalt vittem a főtérre, a KISZ-bizottság közös szilveszterére. Többször jártam a város peremén, vagy kétszer Körtvélyesen is megfordultam. Nem mondhatom, hogy könnyű éjszaka volt, az út korcsolyapálya, köd, sok helyen csak lépésben lehetett haladni. — S hogy viselkedtek az utasok? — Le a kalappal! őszintén mondom, bár sokan többet ittak az évi átlagnál, igen udvariasak, szívélyesek voltak. Egy goromba szót nem hallottam, s nem csapkodták az ajtót, mint hétköznapokon. Azt kívánom, egész évben tartsák meg ezt a szokásukat, tiszta fejjel is. Közben megérkeztünk Bartha agrármérnökhöz, s az autóból kiszállva, megnéztem, megjegyeztem Mutter Tibor kocsiszámát: 1—SM—4196. Sike Lajos BRASSÓ-POJÁNA: VIDÁMSÁG, JÓKEDV, MEGHITT HANGULAT igazi téli éjszaka borult Brassó-Pojánára. Ám ezen az éjszakán a szállodák és vendéglők fényei vetélkedtek a természet téli csillogásával. Mindenütt „teljes üzemmel“ dolgozott a felszolgáló személyzet . . . Az 1976-os év utolsó éjszakájára már hetekkel előbb felkészültek az ONT Carpati vállalat dolgozói. Azt akarták, hogy a vendégek minél jobb hangulatban búcsúzzanak az elmúlt évtől és köszöntsék az újat. Az utóbbi időben Brassó-Pojánát sok hazai és külföldi turista megkedvelte. Vannak, akik rendszeresen, minden évben itt töltik a szilvesztert, ugyanabban a szobában szállnak meg, ugyanannál az asztalnál fogyasztják az ünnepi vacsorát. Ez arra vall, hogy a vendéglátók kellemes, meghitt hangulatot tudnak teremteni. Mint minden évben, ezúttal is az érkezők nagy része Európa és más kontinensek országaiból jött. Dánok, hollandok, belgák, törökök, franciák, lengyelek, olaszok, amerikaiak érkeztek, s mindahynyiukat a hagyományos vendégszeretettel fogadták. A nagyszállodák, a villák és menedékházak teljesen megteltek. Néhány számadattal szemléltetjük ezt csupán. A Spirtszállóban közel 900, az Alpinban 260, a Ciucatban 500, a Telefericben 450, a Formusban 200, a Capra Neagra vendéglőben 350 vendég gyűlt össze az új esztendőt köszönteni. A Zimbru vendéglőben a brassói cukorka- és csokoládégyár dolgozóinak egy csoportja, a Capra Neagra vendéglőben Orastiéből érkezett csoport, a Postavarul és Cristianul Mare menedékházakban az egyetemisták töltötték a szilvesztert, hogy csak néhányat említsünk. Az ONT Carpati vállalat gondoskodott a turisták szórakoztatásáról. Művészegyüttesek, zenekarok működtek közre. A Sportszállóban négy, a Telefericben kettő, a Ciucasban kettő, a többi vendéglátóipari egységben egy-egy zenekar teremtett jó hangulatot. Csupán a Sportszállóban hét szalonban terítettek ünnepi asztalt. Egyedül itt 250 kiló szopósmalacot, 240 kiló pulykasültet tálaltak a vendégek elé, amit a konyhaművészek Ghidoiu Nicolae főszakács irányításával készítettek el. Az ünnepi vacsora menüjéből említsük meg itt a fekete ikrát, a szibériai tokhalat, a csirkét kocsonyában az előételek közül; a tésztát, tortaféléket, fagylaltot és a gyümölcsöt a desszertekből, de volt bőven alma, szőlő és narancs is. A vörös és fehérborok és természetesen az elmaradhatatlan pezsgőféleségek emelték a hangulatot. A többi nagyszálloda termeiben, 3. DOLGOZÓ NÉPÜNK OPTIMIZMUSSAL, BIZALOMMAL ÉS MEGÚJULT MUNKALENDÜLETTEL LÉPETT AZ ÚJ ÉVBE MUNKÁSHELYTÁLLÁSSAL AZ „ÖRÖK TŰZ" A hunyadi kohászok, martinászok, hengerészek mesterségük természetes velejárójának tekintik azt, hogy ők munkával köszöntik az ünnepeket, így az új évet is, hiszen a kohó, a Martin-kemence, a hengermű csak javításkor állhat le, máskor soha. A munkafolyamatok menete fegyelmet, pontosságot és teljes odaadást igényel. Nem véletlenül hasonlítják a kombinátot egy pontosan járó órához, amiben a fogaskerekek összehangoltan, meghatározott rendszer szerint forognak hétköznap és ünnepnap egyaránt. Három fontos részlegét kerestük fel e hatalmas kombinátnak. Olyan dolgozókkal beszélgettünk, akik az új évet munkahelyükön köszöntötték, s nem is akármilyen eredményekkel ... A kettes számú kohórészleghez három, egyenként ezer köbméteres nagyolvasztó tartozik. A részleg pártbizottságának titkárától, Marculescu Nicolae főmestertől, a Szocialista Munka Hősétől tudtuk meg azt, hogy az éjjeli váltás emberei, Párbea Ioan váltásvezető irányításával, 60 tonna nyersvasat csapoltak terven felül — úgy, hogy közben 20 tonna kokszot takarítottak meg. A váltásvezető keze alatt dolgoztak — így az elért eredmény részesei — Hadatean Alexandru és Fenes László csapolókohászok. Szabó Mihály lakatos, Popes- cu Stan adagoló, Ruszán László hegesztő és még sokan mások. A részleg 1976-ban is kitett magáért. Több mint 30 000 tonna nyersvas terven felüli előállításával járult hozzá a kombinát nem mindennapi eredményeihez... A kettes acélmű-részleg nyolc Martin-kemencéje csak úgy önti a meleget. Itt is bent van a teljes éjjeli váltás. A „vezérkar“ élén Constantin Palaghia és Simion Cuzu váltásvezető, valamint Baltea Ioan és Bustureanu Gheorghe főolvasztárok állnak. De a kemencék mellett találjuk Furka János leendő főolvasztárt Nagy József olvasztár társaságában és másokat. Vállalásukat teljesítették: 103 tonna acélt csapoltak terven felül. A részleg január elsejei többlettermelése, amit három váltás mondhat magáénak, 309 tonna jó minőségű acél. Az acélmű dolgozóit az újév beköszöntésének pillanatában Faur Sabin vezérigazgató és Cindea Ionel, a kombinát pártbizottságának titkára a helyszínen köszöntötték. Jólesett ez a figyelmesség az ittlevőknek. A hagyományos felköszöntők után az is szóba került, hogy a kettes acélmű dolgozóira, munkájukra 1977- ben is számíthat a kombinát vezetősége, s a mind több és több jó minőségű acélt igénylő nemzetgazdaság... A 800 milliméteres hengermű sem maradt le az előző két részleg mögött. Itt a pártbizottság kezdeményezésére agitációs csoport járta be az éjjeli váltás megérkezése után a munkahelyeket, Doboly Dániel mérnök vezetésével, a még jobb, kimagaslóbb munkasikerek elérésére buzdítva a hengerészeket. Az eredmény nem is maradt el. Az éjjeli váltás Petruse Avram mester vezetésével 23 tonna acélt hengerelt terven felül. A munkából kijövök reggel hétkor itt a hengerműnél, de máshol is jóleső elégtétellel nyugtázták, hogy munkaeredményeiket, nevüket a faliújságok már rögzítették is... Akikről írtunk, munkával köszöntötték az új évet. Köszöntsük őket, kívánjunk nekik mi is boldog, sikerekben gazdag új esztendőt, úgy, ahogy december 31-én — a leköszönő év utolsó napján — a hunyadi iskolások is köszöntötték őket munkahelyükön. Hunyadon, az „Örök tűz“ városában, a holnapi váltás biztosított Deák Leventé nek felszolgált szendvicsek, a kitűnő flekken, töltött káposzta, sütemények, feketekávé , mind saját készítmény. Gondoskodtak itt ma estére mindenről. A kitűnő szilvapálinka, a nagyszerű bor és pezsgő egyaránt bőségben áll rendelkezésre. A vállalat saját zenekara húzza a talpalá valót, mindenki táncol. Aztán az asztaloknál megkezdődik a nótázás, tréfás köszöntők hangzanak el, az ünnepeltek között emeli magasra poharát Dumitrascu Gigi technikus, Gáli Csaba tervezőmérnök, Savonea Radu, a számológépgyár dolgozója és KISZ-titkára, Muntyán Sándor tervező technikus s a többiek, akik feleségükkel, menyasszonyukkal jöttek el. A gyár közismert ifjú élmunkásai valamennyien, akiknek a nagyszerű eredményekben megvan a maguk része. Tombola, vidámságot keltő sorsolások kezdődnek, konfetti és szerpentinszalag száll a levegőben, s éjfélkor hirtelen támadó csend áll be. Meghallgatják Nicolae Ceaușescu elvtárs újévi üzenetét. Felcsendül a dal és pezsgő kerül a poharakba: „Boldog új esztendőt!“... A hangulat vidám, bort, búzát, békességet — száll a jókívánság, s újra telnek a poharak. Tréfák csattannak, hatalmas taps köszönti a „párkeresést“ bejelentő játékvezetőt, és fáradhatatlanul játszik a zenekar, táncolnak a párok. Aztán megérkezik Olteanu Ioan mérnök-igazgató, aki már meglátogatta és köszöntötte a vállalat más helyeken szórakozó dolgozóit. „Az új esztendőben további sikereket, boldogságot, jó egészséget kívánok vállalatunk minden dolgozójának, hogy tovább gyümölcsöztessük hozzáértésünket, odaadásunkat egész népünk, szocialista hazánk, mindannyiunk javára!“ Kint csendesen szállingózik a hó, mindenfelől dal, jókedv, kacagás hallatszik. Az emberek 1977 megérkezését köszöntik derűlátással, a jövőbe vetett szilárd hittel, a jólét és fejlődés újabb eredményein munkálkodva. Gáspár Tibor répából pedig 45 000 kilót terveztünk hektáronként. S erre, az össztermelés erőteljes növelésére jó fedezetet nyújt az, hogy a tagság felelősségteljesen viszonyul a közös gazdálkodás ügyéhez. Mint az eddigiekből is kitűnik, minden okuk megvolt a bocsaiaknak arra, hogy jól szilveszterezzenek, s kitűnő hangulatban búcsúzzanak egy dolgos, eredményes esztendőtől. A „nagykultúrások“ egyik kisebb csapatánál, a Gercsini István, Szabó József és Varnyó András családtagjaiból álló társaság körében is magasra csapott a jókedv, vidámság. Sok-sok jókívánság kíséretében csendültek és ürültek a poharak. — Hozzon az új esztendő minél jobb eredményeket... Két kezünk munkájával érjük el azokat — mondogatták egymásnak. Igen, ez a záloga az előrehaladásnak, a gazdaság további megszilárdításának. Az, hogy az okos vezetést példamutató munka követi. S annak tudata, hogy a közösben jól mennek a dolgok, optimizmust vált ki Kócsán. Mert ezúttal ünnepeltek ugyan, az elkövetkező napokban azonban tovább folytatják a munkát, hozzálátnak az őszi vetések kiegészítő trágyázásához és más teendőkhöz, hogy minél jobb terméssel fizessen az 1977-es esztendő. Deme János a vendéglátóipar minden egységében, a menedékházakban hasonló díszvacsorák, italok várták a vendégeket. Éjfélkor a világ sok nyelvén kívántak Boldog új évet a vendégek Brassó-Pojánán. Az új év első napján már birtokba vették a sízők a havas lejtőket. Egyetlen panaszuk volt csupán, hogy az idén nem kedveskedett nekik porhóval a természet. Meg kellett elégedniük a fagyott sítereppel. Ez azonban nem csökkentette jókedvüket, amit a téli ragyogó napsütés csak fokozott az új év első napján. Albert Ilona • ****8*1 mnil Munkás szilveszter a fővárosi Grivija Rosie üzemekben ÓESZTENDŐ BÚCSÚZTATÓ AZ ÉSZAKI PÁLYAUDVARON Sietős léptek koppannak a fővárosi Északi pályaudvar üvegteteje alatt szilveszter éjszakáján is. Igaz, kevesebb az utas, mint az év más időszakában, de a peronok most sem üresek, csilingelnek a csomagszállító targoncák és a hangosbemondó időről időre vonat érkeztét vagy indulását jelenti be. Ilyenkor nyílik a forgalmista irodájának ajtaja és a szerelvények mellett megjelenik a jól ismert pirossapkás vasutas. Szilveszterkor a szolgálatos forgalmista Brassó Eugen. Két vonatindítás között mondja el, hogy két dolgot vár az új esztendőtől : a közlekedésbiztonság további javítását, valamint azt, hogy fia, aki az ifjúsági atlétikai válogatott tagja, további jó eredményeket érjen el. De máris indul a nagyváradi gyorshoz, kezében a zöld lámpával. Szétnézünk az állomáson. Az egyik irodában ezernyi teendő között találjuk Dincu Vasile állomásfőnököt. Immár harmincöt esztendeje igazgatja fővárosunk e kapujának ügyeit, s a kapott újévi üdvözlő-, valamint köszönőlapok százainak bizonysága szerint az utazóközönség megelégedésére. Egyébként a pályaudvaron jártakor Hága polgármestere is elámult a rend és tisztaság láttán. Az állomás most is csillog, sehol egy eldobott papír, sehol egy szemét. „Itt az Északi pályaudvar. Boldog újévet. Pitestire huszonhárom óra ötvennégy perckor indul a 237-es gyors. Jegy is van. Ha siet, még eléri a vonatot“ — hallatszik ki egy félig nyitott ablakon. Belépünk a néhány négyzetméternyi szobába. A telefonok mellett Dron Dumitru, a tudakozók — tizenhét ember — főnöke ül. Negyedszázada annak, hogy először vette kézbe a tudakozó telefonkagylóit, szinte kívülről tudja az egész menetrendet. Valaki az éjjeli személyvonat regáliára érkezte felől érdeklődik. A válasz azonnali: 1 óra 49 perc. Ellenőrzöm a menetrendben, a megadott idő pontos. — S ha éppen nem jut eszébe a többezer adat közül egy ? — kérdezem. Ritkán ez is megtörténik — válaszolja. Ilyenkor egy illedelmes : egy pillanatra, hogy ne tévedjünk mondat és máris kikeresem az érkezési időt. A jövő felől tudakozódom : „Nemsokára átadják az Északi pályaudvar automata telefonközpontját, ez azt jelenti, hogy gyorsabban kiszolgálhatjuk majd az utazóközönséget. Óhajom az is, hogy a kislányom az új iskolában jól érezze magát. Rohan az idő, rohanunk mi is tovább : a jegypénztárhoz, ahol Popescu Rodica fogad. Az ablakocska előtt most nincs tömeg : „Ne is legyen az elkövetkezendőkben sem. Ennek érdekében igyekszünk az utasszolgálatot operatívabbá tenni. Egyelőre azonban várjuk a nulla óra érkeztét, amikor a lányokkal együtt mi is koccintunk egyet az újévre." Magas férfi lép az ablakocska mellé, Toplitáig vesz jegyet. Neve Dita Ion, a toplitai kötöttárugyár tervezési osztályának főnöke : „A reggel felhívtak a központhoz, egy problémát kellett sürgősen megoldanunk, most igyekszem vissza, hogy az új esztendő első napfelkeltéje otthon találjon." Újból kint vagyunk a peronon, ahol szilveszteri utasokkal beszélgetünk. Dobronics Sándor Torjára utazik, gyógykezeltetni magát, Ioan Fani a szentgyörgyfürdőn üdülő férjét látogatja meg, az avasi Simioneac Ilie Dobrogea egyik munkatelepéről igyekszik haza. Idős nénike — Duca Elena — keresi az egyik vagonban a helyét: „Nyolckor felhívott a ploiesti-i nővérem, hogy töltsük együtt a szilvesztert Tizenegyre már odaérek“. A nénike kezében kis korsó, amelyben jókedvűen kotyog az itóka. — Üljön ide mellém, fiam, hadd mondjam el a történetemet — fogad Griga Gheorghe. — Nehéz tovább álldogálnom. — Hova igyekszik ? Szilveszterezni ? — Hát ma szilveszter van ? Nahát én ezt elfelejtettem — bosszankodik és bizonygatja, hogy ha ő ezt tudta volna nem utazik... Az óra mutatói a 12-es felé közelednek. 23,59 perc. Az Északi pályaudvarról kigördül az óesztendő utolsó vonata, a 625-ös számú iași-i gyors Diesel-mozdony vontatja. A gépész: Cimpeanu Emil, a segédgépész : Iacob Constantin. — Számunkra a szilveszter csak hatkor, vagyis Iassi-ba való érkezésünk után kezdődik — nyilatkozzék. Az újév jötte egy pillanat a munkaidőnkből. A 0 óra 00 perc, ahogy mi, vasutasok mondjuk, a fővárosban, a kijárati jelzőnél talál. Ilyenkor összenézünk és sípolunk egyet az 1977-es év fogadására. Román Győző AZ ESZTENDŐFORDULÓSIKEREI ZILAHON Szilágy megye székhelye, Zilah rendkívül eredményes esztendőt zárt 1976-ban, a munkatermelékenységnövekedése olyan ütemű volt, hogy az így megvalósított terméktöbblet például az 1968. év ipari össztermelésével egyenlő. Ezt a szorgalmat tanúsította a búcsúzó év utolsó napja is. Miközben a városközpontban és a lakónegyedekben az óesztendő utolsó óráiban az ünneplés hangulata mind magasabbra csapott, az ipari övezetben a megszokott kép fogadott: szilveszter estéjén is teljes kapacitással dolgoztak a szolgálatos műszakok. — Évi árutermelési tervünk teljesítését két héttel korábban jelenthettük — mondotta Gheorghe Seichea, a ■ villamoshuzal-gyár pártbizottságának titkára. — December 15- től a mai napig, tehát december 31 -ét bezáróan, több tízmillió lej, értékű zománcozott és szigetelt villamosházat adtunk terven felül a nemzetgazdaságnak. Sikerekben gazdag évet zártak tehát: új ötéves tervünk első esztendejében, 1976-ban példás munkafegyelem szilárdult meg a huzalgyárban, erőfeszítéseik következtében a megye élenjáró ipari egységei közé tartozik ez üzem. Azt, hogy az élenjárók között is a legjobbak, az év utolsó napján is helytállással bizonyították. A Victor Ianchiu vezette műszak dolgozói közül különösen Gheorghe Tuder, Nicodim Mureșan, Emil Sildan nevét említették, akik a szocialista munkaversenyben megelőzhetetlenek voltak az elmúlt esztendőben. A csapgyáriak is teljes kapacitással dolgoztak. Az esztendő utolsó csapolásához készültek, amikor Ioan Boldan mester „fiait“ megismertem. Idézőjelbe tettem a fiait szót, ugyanis ez a mester másik családja, a legszűkebb munkaközössége, közel két tucat fiatal fiú és lány alkotja ezt az összeforrott kollektívát. 1976-ban az acél- és öntöttvas fémszerelvény vállalat dolgozói is felzárkóztak az élenjárók közé, pár nappal később ugyan, mint a huzalgyárban, de határidő előtt, december 18-án teljesítették árutermelési tervüket, s december végéig az esztendőt bezáróan 16 millió lej értékben termeltek terven felül. Hadd idézzek néhányat abból, amit jegyzetfüzetembe írtam: — A takarékosság számlája elnevezésű akcióban Kovács Gyula csoportja nagymennyiségű színesfémet takarított meg. A vállalatban csak december hónapban a megtakarított anyagból négymillió lej értékű árut termeltek. A legjobban kihasznált és karbantartott gép elnevezésű akcióban az első helyet a, hetvenedik számú gépnél nyerték el Vasile Cosma, Ioan Buciu és Imre Gábor. Év végéig megtartották helyezésüket, az esztendő utolsó éjszakáján is tíz százalékkal túlteljesítették tervüket. Több hasonló kezdeményezést említhetnék. Tény, hogy 1976 első munkanapjától az utolsóig folytatott kitartó munka, az erőfeszítések és a szilárd munkafegyelem teremtették meg az alapot, hogy mindkét zilahi vállalatban határidő előtt teljesítették a dolgozók tavalyi feladataikat. Az esztendőforduló szorgos tevékenysége is igazolta: 1977- ben még szebb sikereket akarnak elérni. Fejér László