Előre, 1977. február (31. évfolyam, 9084-9107. szám)

1977-02-01 / 9084. szám

EREDMÉNYEINK TOVÁBBI SIKEREKRE ÖSZTÖNÖZNEK BESZÉLGETÉS GHEORGHE CUJITEI ELVTÁRSSAL, A BRASSÓ MEGYEI NÉPTANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK ELSŐ ALELNÖKÉVEL A műszaki-tudományos forradalom ötéves tervének első esztende­je lezárult. Nem érdektelen, ha az új tervév kezdetekor felidézünk né­hányat azon eredmények közül, amelyek az idei sikerek alapját ké­pezik. Kérdéseinkre GHEORGHE CUTITEI mérnök, a Brassó megyei néptanács végrehajtó bizottságának első alelnöke válaszol: — Milyen eredményeket értek el a megyében gazda­sági téren az ötéves terv első évében? — Brassó megye dolgozói — románok, magyarok, né­metek — a pártszervezetek irányításával jó eredménye­ket értek el 1976-ban, a mű­szaki-tudományos forradalom rajtjának évében. Ezt tükrözi az a tény, hogy az összipari termelési tervet 1 milliárd, az árutermelési tervet 1 mil­liárd 58 millió lej értékben teljesítettük túl. A tervmuta­tószámok túlszárnyalása lehe­tővé tette, hogy terven felül 2499 traktort, 2404 tonna acélt, 1645 kWa teljesítményű villanymotort, 11 650 tonna alapvető vegyipari termékek 5840 tonna műtrágyát, 280 tonna húskészítményt, 225 tonna vajat, 695 tonna túró­félét, 2500 tonna cukrot és másokat gyártsunk. A helyi­ipari vállalatok globális ter­vüket 43 millió lej értékkel haladták túl, 36 millió lej ér­tékkel több árut szállítottak le az előirányzottnál, s ex­porttervüket 1,1 millió valuta­tejjel tetézték meg. A helyi­ipari vállalatok szolgáltatási egységei 23 millió lejjel töb­bet valósítottak meg az elő­irányzottnál, a megyei népta­nács összberuházási tervét pedig 10,5 százalékkal szár­nyalták túl. A mezőgazdaságban 1976 a gazdag termések éve volt, így az állami alapnak többet ad­hattunk át az előirányzottnál, s növekedett az állatállomány is. Burgonyából 14 ezer, cu­korrépából 8500 tonnával szál­lítottunk többet az állami alapnak. Az előző évhez vi­szonyítva, 1976-ban 4800 ton­na hússal, 115 ezer hektoliter tehéntejjel és 13 millió tojás­sal többet adtak el az állat­­tenyésztők az állami kereske­delmi szerveknek. Néhány a­­datra szorítkoztam csupán, de úgy vélem, beszédesebben fe­­jezik ki azokat a sikereket, amelyeket a megye dolgozói közös erőfeszítéssel elértek. — Hogyan jellemezhet­jük a helységek fejlődését, a településrendezést? — Sokrétűen tanulmányoz­tuk a városok és községek hálózatát megyénkben. Figye­lembe vettük a gazdasági­társadalmi fejlődés különböző szakaszait, a törvényesség be­tartását, a helyi lehetősége­ket és sajátosságokat. Ezek alapján úgy véljük, léteznek a feltételek a beruházások helyes elosztására, a helysé­gek egyenletes fejlődésére, más szóval a lakosság élet­­színvonala emelésére, a város és falu közötti különbség fo­kozatos eltűnésére. Jelenleg elkészült a helységek rende­zési tervének vázlata, a köz­ségközpontok, a lakás- és tár­sadalmi-kulturális építkezé­sek, a fontosabb ipari létesít­mények részletes tervrajza. E tanulmányok és tervek meg­valósítása áll törekvéseink kö­zéppontjában. Gyakorlatba ültetésük minden helység, s annak lakossága számára lé­nyegesen magasabb életszín­vonal elérését teszi lehetővé. Különleges figyelmet fordí­tunk arra a három helységre — Prázsmár, Földvár és Olt­­hévíz —, amelyek még ebben az ötéves tervben városi rang­ra emelkednek. A három te­lepülés eddig elért eredmé­nyei, valamint a további elő­irányzatok megfelelnek azok­nak az előírásoknak, amelyek szerint a helységek gazdasá­gilag erősek s ennek megfele­lően ellátottak legyenek. Arra törekedtünk, hogy összhangba hozzuk a korszerű építkezéseket a meglévő épü­letek építészeti hagyományai­val, tiszteletben tartva a hely­ségrendezés mai elveit. Ez­ál­tal elértük, hogy helységeink nagy részének képét és főbb közlekedési útvonalait meg­változtassuk. A földterületet ésszerűen használjuk fel, a­­mennyiben felfelé, emeletek húzásával terjeszkedünk, a központtól a külterületek felé haladva. A fontosabb kerüle­tekben csoportosítjuk a köz­érdekű létesítményeket, az utak mentén, általában a tömbházak földszintjeit hasz­náljuk ki üzletek és más szol­gáltatási egységek elhelyezé­sére. A helységek fejlődésével természetesen lépést tart a községgazdálkodás is. Az eddig elért eredmények ilyen téren számos nehézség legyőzéséből születtek. Egyes létesítmények helyes, a hely­­ségrendezés előírásainak meg­felelő elhelyezése nem ment mindig simán. ■ Figyelembe kellett venni a helység sajá­tosságaiból adódó bonyolult kérdéseket. Arra törekszünk, hogy a hozott határozatok mi­nél jobban megfeleljenek mindnyájunk érdekeinek. A­­nélkül, hogy szem elől tévesz­tenénk az azonnali szükség­leteket, azt sem feledjük el: mai építkezéseinket a jövő­ben hasznosítják, s elért ered­ményeinket a következő nem­zedékek élvezik majd. — Hogyan tükröződnek az elért eredmények a me­gye helységeinek társadal­mi életében? — A megye ipari fejlődésé­ben elért eredmények össze­fonódnak a dolgozók életszín­vonalának emelése terén el­ért sikerekkel. Tavaly 4600 lakás épült, 6970-nel gyarapo­dott a munkásotthonokban, 1700-zal a bölcsődékben és óvo­dákban a helyek száma. A megyében 32 tantermet épí­tettek. Az iskolai bentlaká­sokban 667-tel több tanulót helyezhetnek el. Jelentősek a helységek korszerűsítését cél­zó községgazdálkodási mun­kálatok. Az ivóvíz- és csator­nahálózat gyarapodott, kor­szerűsítettük, aszfaltoztuk az utakat s más, a lakosság szem­pontjából nagyon fontos mun­kálatok készültek el 477 mil­lió lej értékben. Talán mon­danom sem kell, hogy mind­ezekben maga a lakosság mind városokon, mind a közsé­gekben nagy számban részt vett. E munkálatokban az élen Brassó municípium, Fogaras és Predeal városok, Tatrang, Bunelsti, Keresztényfalva köz­ségek állnak. Az életszínvonal emelkedését mutatja, hogy 1975-höz viszonyítva, tavaly 11 százalékkal nőtt az árufor­galmazás s 10 százalékkal több szolgáltatást végeztek a lakos­ságnak. Bátran elmondhatjuk, hogy az ötéves terv első évét min­den vonatkozásban pozitív mérleggel zártuk. Megvannak tehát a feltételek arra ,hogy az elért eredmények alapján az idén tovább gyarapítsuk sikereinket. Albert Ilona kevesebb FÉMBŐL A temesvári mechanikai válla­lat dolgozói az idén nagy mér­tékben csökkentik a gyártmá­nyok, üzemen belüli szállító- és emelőgépek fajlagos fémfo­gyasztását. A 3,2 tonnás motoros rakodó súlyát például darabon­ként 300 kilóval csökkentik azál­tal, hogy javítanak a technoló­giai folyamaton és átterveznek, tökéletesítenek egyes alkatrésze­ket és gépalegységeket. A mo­toros máglyázó gépeknél a csök­kenés gépenként 200 kiló. A más gépgyárakban is bevezetett köz­ponti leszabás, a lemezek kom­binált felvágása, a hőkezeléssel és öntéssel megmunkált alkat­részek számának növelése, a fémhulladék gazdaságos fel­­használása voltak a további in­tézkedések, melyektől a vállalat dolgozói méltán remélik a fém­mennyiség csökkenését egész é­­ven át. Az összes részlegekre ki­terjedő kezdeményezés eredmé­nyeként előreláthatólag a meg­takarított anyagból az idén 100 emelő- és rakodó gépet gyárt­hatnak terven felül és 5 millió lej értékű cserealkatrészt. CEMENT­­ES BETONACÉL MEGTAKARÍTÁS Barlesti­en a craiovai Iparépítő Tröszt dolgozói építik a villamos­cellákat gyártó vállalatot. A be­ruházások gazdasági hatékony­ságának növelésére kezdeménye­zett országos akció itt is nagy tartalékokat tárt fel. A tetőszer­­kezet könnyebb elemekből való előállításával 42 tonna cementet és 4000 kiló betonacélt takarí­tanak meg. Ennek és más kor­szerűbb megoldásoknak köszön­hetően a beruházás költségei legkevesebb 30 százalékkal csök­kennek. Botosani eddig a ruhagyáráról volt híres. Az idestova két évtizede termelő gyárban a munka minőségé­nek olyan fokára jutottak, ahol már nem probléma a versenyképesség, itthon és külföldön. Ezeket a cél­kitűzéseket tette magáévá a municípium sokkal fiatalabb — pár esztendős — gyára, az alacsonyfeszült­ségű készülékeket gyártó egység. Építsünk korszerűbben, KISEBB ANYAGFOGYASZTÁSSAL, KEVESEBB KÖLTSÉGGEL! A TERMELÉKENYSÉG NÖVELÉSE A LEGFONTOSABB FELADAT HARGITA MEGYE ÉPÍTŐTELEPEIN Soha a történelem folyamán nem építettek adott időszakban annyit Romániában, mint amennyit az 1976—1980-as ötéves terv beru­házási feladatai előirányoznak. Az elmúlt ötéves terv ilyenszerű megvalósításait jóval meghaladó feladatokat viszont nagyjából ugyanazzal az em­beri erővel kell elvégezni, legalábbis ami a szük­séges és biztosítható munkaerő létszámát illeti. Ami például az 1980-as év viszonylatában annyit jelent, hogy az 1975. évinél több mint ötven százalékkal nagyobb mennyiségű és értékű mun­kálatok kivitelezéséhez csak a tavalyelőttivel egyenlő munkaerő-keret áll majd a rendelkezésre; más szóval 1980-ban az egy főre eső munkater­melékenységnek hozzávetőleg 53 százalékkal kell magasabbnak lennie, mint az előző ötéves terv­ben megvalósított legjobb eredmény volt. Ezek az országos feladatok megszabják az iparépítő trösztök, a megyei építők-szerelők fel­adatait is, hangsúlyozzák az említett tendencia minél szélesebb körű érvényesítésének szükséges­ségét, a termelékenység növelésének sürgősségét. Már az elmúlt évi feladatok is a műszaki-tudomá­nyos forradalom ötéves terve célkitűzéseinek szel­lemében fogalmazódtak meg; a hatékonyságra, s ezen belül a minőségre, a termelékenység nö­velésére összpontosítottak. Ott, ahol a beruházási teendők növekedése az országosan megvalósítandó ütem fölött van, az igény a termelékenységben is az átlagost meg­haladó ritmust diktál, a szükséges erőfeszítések ezzel arányosak, tehát nagyobbak, így például a Csíkszeredai megyei Építő-szerelő Vállalat ter­melékenységét érintő feladatai 1976-ban 14 szá­zalékkal magasabb szintet irányoztak elő, mint az előző ötéves terv végén, s ez a növekedés na­gyobb volt a néptanácsi hatáskörben működő más megyei trösztök, vállalatok átlagos terme­lékenység­ növekedésénél. Sajnos, a január dere­kán összesített adatok nem igazolják a megnö­vekedett feladatokhoz való felzárkózást: a Hargita megyei szociális-kulturális építkezések jó részét kivitelező vállalatban például nem sikerült mara­déktalanul biztosítani a 14 százalékos termelé­kenység-növelést. Dolgozónként, 1976-ban, a rea­lizált termelés értéke több mint 9400 lejjel volt kevesebb mint 1975-ben; az elért termelékenység a tervben előirányzottnak csupán 76,7 százaléka volt. Olyan nagymérvű lemaradásról van szó, amely föltétlenül elemzésre szorul, s nyilvánvaló, hogy számos és alapvető tény magyarázhatja csupán ezt az állapotot. Véleményünk szerint egy újság­cikk terjedelme csak néhány ok-okozati össze­függés jelzésére elegendő; az átfogó és sokrétű elemzést, az ebből adódó intézkedések megfo­galmazását a legilletékesebb helyen és szemé­lyeknek kell elvégezniük. Kálmán Gyula (Folytatása a 3. oldalon) A TIZENHETEDIK FALUSI KÖNYVHÓNAP A már hagyományosnak nevez­hető, s a Megéneklünk, Románia fesztivál rendezvénysorozatába illeszkedő Falusi Könyvhónap az idén különösen jelentős esemé­nyek égisze alatt került megren­dezésre. Az állami függetlenség kivívásának centenáriuma és az 1907-es nagy parasztfelkelés 70. évfordulója nyújtott számára kedvező­­ szellemi-szervezési fel­tételeket. Mi sem természetesebb tehát, ha a könyvhónapot a Botosani megyei Fleminzi községben, a 70 évvel ezelőtti parasztmegmozdu­lások egyik színhelyén a január 30-án lezajlott komplex­ rendez­vény nyitotta meg. Gazdag könyv­kiállítás mutatja be a parasztfel­kelés társadalmi-politikai jelen­tőségét, hazánk sikereit a felsza­badulás utáni gazdasági és kul­turális építőmunkában. Költők és botosani-i színművészek hazafias verseket adtak elő, a kórusok tö­megdalokat szólaltattak meg, festői volt a népviseleti parádé. Hasonló rendezvénnyel zárul majd a könyv falusi ünnepe feb­ruár végén Poiana Mare község­ben, amit a Délj megyei szocia­lista művelődési és nevelési bi­zottság szervez a függetlenségi centenárium jegyében. A megnyitó- és záróünnepség között a Falusi Könyvhónapon az ország valamennyi megyéjének községében és falujában ren­­dezvények-találkozók, irodalmi estek, kiállítások népszerűsítik a könyvet, egyengetik útját az olva­sóhoz. Kiadóvállalatok szerkesz­tői és szerzői ismertetik és vitat­ják meg az olvasókkal terveiket az 1977-es esztendőre, így a fal­vak és községek lakói közvetlen forrásból szereznek tudomást arról, hogy milyen új társadal­mi-politikai művek, mezőgazda­­sági és állattenyésztési szakkiad­ványok és népszerű munkák je­lennek meg, a dolgozók elmond­hatják igényeiket, elvárásaikat, véleményüket az eddigi megje­lenésekről. Az írószövetség és az irodalmi társaságok a megyei szocialista művelődési és nevelési bizottsá­gokkal és a Fogyasztási Szövet­kezetek illetékes szerveivel kar­öltve író-olvasó találkozókat szerveznek, amelyeken prózaírók és költők, színművészek és mű­kedvelő versmondók részvételével bemutatják a mai valóság ihlet­te alkotásokat. Az irodalmi estek, költészeti matinék, író-olvasó ta­lálkozók megrendezésében és le­bonyolításában fontos feladat há­rul a művelődési otthonokra, könyvtárakra, a falun élő értel­miségre, a műkedvelő együtte­sekre, hiszen ezek nem öncélú rendezvények, de arra hivatot­tak, hogy elősegítsék a könyv­terjesztést, hatékonyan propa­gálják könyvkiadásunk valós e­­redményeit. A Kiadói Központ tájékoztató közleménye szerint a Fogyasztási Szövetkezetek könyvterjesztő há­lózata, valamint a többezer ön­kéntes könyvterjesztő 1976-ban falvainkban és községeinkben 2300 művet hozott forgalomba több mint 11 000 000 példány­ban, 137 500 000 lej értékben, a­­mi 8,2 %-os növekedést jelent az 1975-ös esztendő eredményeihez viszonyítva. A múlt évben 130 társadalom­­tudományi és politikai, 410 ag­rártudományi, műszaki és tudo­mány-népszerűsítő munka, vala­mint 1500 szépirodalmi — klasz­­szikus és mai — alkotás talált gazdára. Az együttélő nemzeti­ségek nyelvén — magyarul, né­metül, szerbül, ukránul — 300- nál több cím került forgalomba 1976-ban kb. 650 000 példány­ban. Az idei, tizenhetedik Falusi Könyvhónap fontos történelmi­­politikai-művelődési évfordulók­kal, eseményekkel esik egybe; ezek növelik jelentőségét, szerve­zőit pedig a jól előkészített ren­dezvények biztosítására, az itt­­ott korábban is észlelt rutin, a formális mozgósítás, és hatásta­lan propaganda kiküszöbölésére kötelezi, hogy a Falusi Könyvhó­nap találkozói ne csak emléke­zetes-látványos, ám hatásában is lemérhető rendezvénysorozat­ként szolgálják a politikai neve­lés és szocialista kultúra kong­resszusán kitűzött feladatokat, a könyvvel való munka jobbítását. A könyv — amint azt George Calinescu találóan fogalmazta meg — az élet fokozásának esz­köze, és tárgyilagos eszköz ahhoz is, hogy időt és teret át­fogva szétfeszítse az egyéni ta­pasztalatok határait és beolvasz­­sza a közös tapasztalatokba. Számunkra a Könyv Nemzetközi Évének népszerű jelszava: Köny­vet mindenkinek! továbbra is időszerű, cselekvésre ösztönző­serkentő emlékeztető. Érdeklődéssel várjuk olvasóink és levelezőink frissiben megírt beszámolóit és tudósításait a la­kó- vagy munkahelyükön lezaj­ló rendezvényekről, író-olvasó találkozókról, termékeny viták­ról, a könyvhónap említésre mél­tó mozzanatairól, a könyvterjesz­tés és az olvasómozgalom újabb eredményeiről. Balogh József Világ" proletárjai, egyesüljetek! A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának napilapja YYYI Redactia ELŐRE, Bucuresti (71341). Piața Scinteii 1. ELŐRE szerkesztősége. Bukarest (71341) Seinteia tér­i évfolyam Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02.' Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 9084 szám 24 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 96 lej. . *■»'/* Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, 1977. a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Reklám- és apróhirdetés a következő címen: fokmár 1 Agenda de pu­blicitate ISIAP — Bucure?ti, Teoruar •• Calea Victoriei nr. 174. Sector 1. BN—RSR. ■ 1j Filiala Sector 1. cont: 645130152. Pentru ELŐRE. Lapunkat külföldre a következő címen ------------------------- lehet megrendelni: 4 oldal ILEXIM — Departamentul Export-Import Presa, P. O. Box 136—137 — Telex: 11226. ora 30 bani Bucure?ti, str. 13 Decembrie nr. 3 A timboenti-i (Vrancea megye) mtsz vezető tanácsa megbeszéli a következő napi munkatervet YEI TANÁCSKOZÁSOK A TÁRSADALMI ELLENI TEVÉKENYSÉGRŐL Szombaton az ország 21 megyéjében — Arad, Beszter­­ce-Naszód, Botosani, Braila, Buzau, Krassó-Szörény, Con­stanta, Dimbovita, Gorj, Har­gita, Iar­i, Máramaros, Mehe­­dinti, Maros, Olt, Szatmár, Szeben, Teleorman, Temes, Vilcea és Vrancea megyé­ben —, valamint Bukarest municípiumban megyei, il­letve municípiumi tanácsko­zásokon vizsgálták meg a társadalmi ellenőrző tevé­kenységet. A mostani és a 18 megyében egy héttel ezelőtt megtartott tanácskozások a társadalmi ellenőrző tevé­kenységet elemző országos tanácskozást készítik elő, a­melyre a Szocialista Egység­front Országos Tanácsa Vég­rehajtó Bárójának határozata értelmében februárban kerül sor. Az előterjesztett jelenté­sekben, akárcsak a viták so­rán a részvevők hasznos ta­pasztalatokról, értékes kezde­ményezésekről számoltak be, számos javaslatot terjesztettek elő azzal a céllal, hogy társa­dalmunk jelenlegi és távlati fejlődési követelményeinek megfelelően, a XI. pártkon­gresszus által elfogadott prog­ramból fakadó feladatokkal szoros összhangban növeljék a társadalmi ellenőrzés sze­repét és hatékonyságát az ország gazdasági és társadal­mi életében. Nicolae Ceausescu pártfő­­titkár elvtárs azzal kapcso­latos megállapításából indul­­va ki, hogy a társadalmi el­lenőrzés szocialista demokrá­ciánk rendszerében olyan fontos tényező szerepét tölti be, amely széleskörűen arra mozgósítja a közvéleményt, hogy ellenőrzést gyakoroljon a párt- és állami határoza­toknak, a pártpolitikának a társadalmi élet lényeges szek­toraiban való megvalósítása felett, a részvevők az ellenőr­ző csoportok észrevételeinek operatívabb megoldása céljá­ból behatóan foglalkoztak a társadalmi ellenőrzés és a gazdasági és társadalmi tevé­kenység munkásellenőrzése közötti szorosabb kapcsolatot biztosítani hivatott intézke­désekkel, valamint az ezzel a területtel kapcsolatos tör­vénykezés tökéletesítésével. U­­gyanakkor különös figyelem­mel vizsgálták meg, miként javítható a Szocialista Egy­ségfront helyi tanácsainak te­vékenysége a társadalmi ell­­enőrzés megszervezésében és irányításában. A munkálatok végén a részvevők táviratokat intéz­tek a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához, NICOLAE CEAUSESCU elv­társhoz, s ezekben megfo­gadták, hogy minden erejük­kel tevékenykedni fognak a rájuk háruló feladatok pél­dás teljesítéséért és szilárdan küzdenek az egész nép jólé­tének állandó növelésére irá­nyuló pártpolitika megvalósí­tásáért. MUNKATÁRSUNK JELENTI BUZÁU MEGYÉBŐL ÜTEMES GÉPJAVÍTÁS ÉS TÁPANYAGPÓTLÁS Szorgos munka folyik hetek óta a Buzáu megyei gépállo­másokon. A javítóműhelyek­ben a traktorokat és más me­zőgazdasági gépeket­ hozzák rendbe a tavaszi kampányra, ezzel egyidejűleg a termelő­­szövetkezetek gépesítési rész­legeinek tagjai az őszi veté­sekre szórnak nitrogénes táp­anyagot és hordják az istálló­trágyát a kukoricának, cukor­répának, konyhakerti és más tavaszi növényeknek szánt földekre.­­ A kukoricavető-gépeket, tárcsákat, kultivátorokat és és műtrágyaszóró gépeket már egytől-egyig rendbehoztuk — tájékoztatott Ghirita Nicolae mérnök, a Râmnicu Sarat-i gépállomás főgépésze. — A traktoroknak is mintegy há­romnegyed részét kijavítottuk, s minden feltételünk megvan ahhoz, hogy február közepé­ig befejezzük a gépek kifo­gástalan minőségű javítását. Egyébként a Rímnicu Sá­rat-i gépállomás által kiszol­gált 12 termelőszövetkezetben vagy 10 napja hozzáfogtak az őszi vetések műtrágyázásához is, eddig mintegy 1500 hek­tár búzára és árpára hintet­tek nitrogénes tápanyagot. Ezzel egyidejűleg legtöbb gazdaságban megfelelő figyel­met fordítanak a tavaszi mag­ágy istállótrágyával való feljavítására is. A Râmnicu Sarat-i szövetkezetközi tanács körzetében csaknem 1500 tonna szervestrágyát hordtak ki a földekre. Különösen a helybeli, a grebeni és a topli­ceni-i termelőszövetkezet föld­területeire szállítottak és terí­tettek szét nagy mennyiségű istállótrágyát. E munka sike­res, könnyebb elvégzése érde­kében a gépállomás négy sza­kosított csoportot szervezett, melyeket több pótkocsival, markolóval és trágyaszóró gép­pel láttak el. Minden csoport három termelőszövetkezetet szolgál ki, s naponta mintegy 80—100 tonna istállótrágyát szállít ki a földekre; gyorsab­ban kihordhatják az istálló­trágyát, különösen ott, ahol a gazdaságok fogatai is részt vesznek a munkában. így jár­nak el a podgoriai és néhány más mtsz-ben, hogy az utolsó tonna tápanyag is mielőbb rendeltetési helyére kerüljön. Ezzel szemben a bredeni-i és cotatcai gazdaságok villányi istállótrágyát sem szállítanak saját fogataikkal, arra várnak, hogy kizárólag a mezőgépé­szek végezzék el ezt a munkát. Pedig mondani sem kell, hogy mennyire helytelen az ilyen ál­láspont. Végül még annyit: eddig jól telelt a búza, a szakemberek egyetlen gazdaságban sem ész­leltek fagykárt Rímnicu Sárát környékén. Nem utolsósorban azért, mert az elmúlt ősszel idejében és jó minőségben vé­gezték el a vetést, s így egyen­letesen kikelt a búza, az árpa, fejlett vegetációs állapotban kerülhetett hótakaró alá. Deme János SZOBATÁRSUNK - A BÚTOR (!) Aligha van használati tárgy, amely olyan jelentős szerepet játszana hétköznapjaink­ban, mint a bútor. Elsősorban azért, mert — az alvást is beleszámítva — életünk na­gyobb részét otthonunkban töltjük. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a lakberen­dezés használati értéke, célszerűsége és külső megjelenése — például színe, formá­ja, mérete — hatást gyakorol napi közér­zetünkre, kedélyállapotunkra. Még akkor is, ha ezt csak ritkább esetben vesszük ész­re. Ez a hatás, s ennek pozitív vagy nega­tív iránya mindenekelőtt attól függ, hogy lakberendezésünk mennyiben felel meg életvitelünknek és esztétikai igényeinknek. A kellemesen és ízlésesen bebútorozott szobá­ban — amint ezt némelyik vidéken olyan szépen mondják — édesebb a pihenés, családiasabb a hangulat és általában job­ban otthon érezzük magunkat. Ide nagyobb örömmel térünk meg a napi munkából és gondtalanabbá, kisimultabb arccal indu­lunk naponta újra munkahelyünkre. Ám vajon felmérjük-e kellően, mivel tehetjük igazán otthonossá lakásunkat? Hova, mit és hogyan kell tenni? Lám, hogy gyűrűznek a kérdések, pedig egy sor lényeges dolgot még nem is emlí­tettünk. Például azt, hogy milyen lakberen­­­dezéseket alkotnak a tervezők, milyent gyár­tanak az üzemek, s mit kínál a kereske­delem? Mert először is e három tényezőn múlik, hogy mit teszünk és tehetünk laká­sainkba. Hiába szeretnénk jobbat, prakti­kusabbat, célszerűbbet és esztétikusabbat vásárolni, ha e három tényező vagy akár valamelyikük nem tart lépést igényeinkkel, ha a választék nem kielégítő. S mennyi más követelménynek kell még megfeleljen a bútor! Mármint mai köve­telménynek. Olcsó és könnyű legyen. Ne pazaroljunk rá fölöslegesen drága, más célra használható vagy nehezen beszerez­hető anyagot. Jó! beférjen és elhelyezhes­sük a többnyire típusú tervek után épült blokklakásokban — s miként írásunk egyik szereplője találó iróniával említette —, ne daruval kelljen beemelni a szobába. S le­hetőleg, amúgy domino-szerűen lehessen rakosgatni, változtatni, s egyazon bútor­darab többféle rendeltetésnek is megfelel­jen. A mai lapszámmal induló cikksorozatunk nem tűzhette célul, hogy valamennyi kérdést külön megválaszolja. Ám nem is any­­nyira a válaszadás volt a szándékunk, sok­kal inkább az, hogy ráirányítsuk az érin­tettek figyelmét néhány fontosabb problé­mára. Azoknak az intézkedéseknek a szel­lemében, amelyeket pártunk és államunk vezetősége gazdasági és társadalmi életünk — ezen belül a bútorgyártás, lakásépítés és lakáskultúra — további javítása, a dol­gozók életszínvonalának állandó emelése érdekében hozott. Jóllehet dokumentálódásunk, helyszíni ta­pasztalat­szerzésünk mindössze négy me­gyére korlátozódott, valójában sokkal na­gyobb területet érintünk, hisz Nagyvárad, Szatmár, Zilah és Nagybánya bútorleraka­­taiban és üzleteiben gyergyói, suceavai, ko­vásznai, cimpulungi vagy aradi bútorokat is árulnak. (Az ankétsorozat első része lapszámunk 3. oldalán)

Next