Előre, 1977. április (31. évfolyam, 9135-9160. szám)
1977-04-01 / 9135. szám
ELŐRE :1977. április 1. TELJESÍTETTÉK NEGYEDÉVI TERVÜKET A hónap utolsó hetén, az elmúlt napokban egyre több ipari termelőegység számolt be a negyedévi tervek sikeres teljesítéséről. Köztük olyan gyárak, üzemek is, ahol helyreállításra is szükség volt a termelés mellett. Saját erejükből, az ország együttérző segítségével túljutottak a nehéz szakaszon, a továbbiakban elkövetnek mindent azért, hogy eleget tegyenek az idei terv valamennyi célkitűzésének, értékesítsék az egész ötéves terv hiánytalan valóra váltásához rendelkezésükre álló feltételeket. Brassó nagy hírű gépgyárai az ország legjobbjaival egy sorban tettek eleget a negyedév tervfeladatainak. A megye terven felüli termelésének értéke a hónap végén kitette a 300 millió lejt. Traktorokból, tehergépkocsikból, villanymotorokból, csapágyakból, makromolekuláris alaptermékekből, festékanyagokból tevődik össze, egytől egyig olyan termékből, amelyre a nemzetgazdaság feltétlenül számított ebben az időszakban is. Két napot nyertek Krassó-Szörény termelő vállalatai a negyedévi terv határidő előtti teljesítésével. Az így előállított termelési többlet kiteszi a 80 millió lejt. A szénbányászok terven felüli teljesítménye 3000 tonna szén volt; a kohászati dolgozóké 4200 tonna nyersvas, 7800 tonna hengerelt készáru; a gépgyártóké öt darab 2100 lóerős diesel-motor, 300 tonnánál több élelmiszeripari gép és felszerelés, a faipari dolgozóké 2400 köbméter fenyőfűrészáru és másfél millió lej értékű bútor. A szebeni dolgozók március 29-én tettek eleget negyedévi tervkötelezettségüknek. A szocialista munkaversenyben elhangzott vállalások valóraváltásának köszönhetően, a hónap végén 182 millió lej értékű előirányzaton felüli össztermelésről számolhattak be. A terven felüli termékek listáján a nemzetgazdaság, a közfogyasztás szempontjából legfontosabb termékek szerepelnek. Suceava megyében már nem újság a negyedévi terv sikeres teljesítése. Napok óta a terven felüli termelés növeléséért termelnek a bányászok, a faipari, az építőanyagipari, az élelmiszeripari és más egységek dolgozói. A vállalások valóraváltásával realizált, terven felüli össztermelés kiteszi a 122 millió lejt és 2300 tonna mangánérc, 750 tonna só, 4,6 millió lej értékű gép és cserealkatrész, 10 300 köbméter fűrészáru, 2,5 millió lej értékű bútor, 3400 négyzetméter épület asztalosáru, 95 000 négyzetméter falemez, 1100 tonna papírzsák, 350 000 darab kötöttáru előirányzaton felüli szállítását tette lehetővé. HOL VOLT A VÁLTÁSMESTE R beszélgetés rosszul kezdődött. Vulpescu Dumitru mérnök, az öntöde vezetője kétségbevonta, hogy részlegük újságba való lenne egy ilyen hatalmas kohászati kombinátban, mint a hunyadi, ahol csak afféle mellékszereplő, mert ugye a karbantartáshoz tartozik. (Hogy mennyire mellékszereplő az olyan egység, ami pótalkatrészeket önt a kombinát óriás berendezéseihez, melynek hiányában azok leállnának, arról lehetne beszélni.) De a mérnök így folytatja: — A kohókról írjon, ahol a vasat olvasztják vagy a Siemens- Martin kemencékről, ahol az acélt csapolják, esetleg a hengerdékről, a kilométer hosszú óriás művekről, ezek adták most is a nagy mennyiségű terven felüli termelést az ország helyreállításához. Korszerűek, újak, nagy termelékenységet, jó minőséget érnek el. Nem mint az öntöde, hiszen fejlesztésére nem költöttünk pénzt, s elég kezdetleges módon dolgozunk. — Azt is meg lehet írni. .. — . . .Nyolcvanig nem végeznek nálunk beruházást. Mit mondjon erre az ember? Ehelyett, a hatalmas iroda egész falát elfoglaló aranyhaltenyészetet nézem. A kisebb, nagyobb, még nagyobb akváriumok sorát, oxigén-adagoló berendezéseikkel, önműködően felgyűlő és kialvó világító rendszerükkel, s arra gondolok, hogy sokszor mennyire nem szakmai, nem is pénz kérdése, hanem csupán felfogás, fogékonyság dolga a munka, a termelés korszerűsítése. Hiszen annyi mindent el lehet végezni önerőből, s különösen egy ilyen hatalmas kombinátban, ahol bőven kapnának segítséget anyagban, gépben. Csak nem kell a készt várni. A műhelyben, vagy inkább csarnokban az öntők, a mesterek mégiscsak elvégeztek egyetmást, önerőből összeszereltek egy másféltonnás prést, az öntőfejeket ma már acélból készítik, ami nagy fémtakarékosságot jelent és javítja a minőséget. A magkészítésben pedig bevezették a széndioxidos kezelést, ami nagyszerűen bevált, jelentős mértékben csökkenti a selejtet. Stancovici Constantin főmester egyik formázó csoport munkahelyéhez kalauzol, hogy bemutassa, milyen okos újítást javasolt Daradics Antal csoportvezető a salaklecsapoló edények formálásában, amit eddig sablon alkalmazásával végeztek. Az újítás megfelelő alakú fémforma, ami lehetővé teszi, hogy havonta már nem négy, hanem öt ilyen edényt készítsenek el és az öntvény minősége is sokat javul. Daradicsnak nem ez az első újítása. A kauper fenntartó oszlopok formázását is korszerűsítette, aminek köszönhetően éppen a felére csökkent a formázáshoz szükséges idő és a formázóanyag mennyisége, javult az öntvény felülete. De Oprea Dumitru, vagy Cazan Alexandru s más nagy szaktapasztalatú kommunista csoportvezetők is igyekeznek ésszerűsíteni munkájukat, meggyorsítani, javítani a formázás technikáját, technológiáját. Ezért mennyiségi, minőségi eredményeik állandóan javulnak. Az öntödében kiváló öntők dolgoznak, akik szaktudással, alkotóképességgel pótolják azt, ami a felszerelésből hiányzik. De nyilván több segítségre lenne szükségük. Fel is hoznak erre egykét példát: Nagy János csoportvezető például jó szakember, régi öntő, kommunista. Egyik embere, a délutáni műszakban dolgozó fiatal munkás, fordítva helyezett egy modellt a homokformába, s a darab elromlott. A csoportot megbüntették, mert — mint a főmester mondta — egy mindenkiért és mindenki egyért elv szerint dolgoznak. Eddig a munkatársak rendben valónak találták a dolgot. De — tették fel a kérdést — hol volt a műszakmester? Miért nem vigyázott jobban, hiszen tudta, hogy a csoportvezető nincs jelen? A főmester válasza: — Az öntőcsarnok nagy, a műszakmester nem állhat sokáig egy ember mellett, így lenne? Egy ilyen nagy alkatrész homokformájának elkészítéséhez közel nyolc óra szükséges, azalatt egyszer sem ért rá megállni a fiatal szakmunkás mellett? Másik probléma: A formázó homok rossz. Egyenesen a homokbányából hozzák és „házilag" készítik el, keverik össze a ragasztó anyagokkal, adják meg előírt nedvességét. Ezt a munkát szakképzetlen asszonyok végzik, és nem mindig az előírásnak megfelelően. A részlegvezető mérnök válasza : — Nem állíthatunk minőségellenőrt két asszony mellé, mert ennyien dolgoznak ott, és nincs más dolguk, minthogy betartsák a receptet. Ne tegyenek egy vederrel sem több homokot, kötőanyagot, vagy vizet, mint amenynyi szükséges. Fegyelem, figyelem, magatartás kérdése a minőség elsősorban. Amiben a részlegvezető mérnöktől kezdve a formázó homokot adagoló asszonyig, mindenkinek része van. Ezért nem mindegy, hogyan látják ezt a részleg különböző szintű dolgozói, a vezetőkkel, a mesterekkel az élen. Kovács N. Erzsébet AKIKEN A HUNYADI KOHÁSZATI TERMÉKEK MINŐSÉGE MÚLIK HÉTKÖZNAPJAINK ETIKÁJA — Azon a napon, november 17-én, nemhogy szolgálatba lettem volna, de éppen a szabadságomat töltöttem, Dobóban voltunk a szüleimnél... Este volt, vacsora utáni tevésverés. Félfüllel a rádiót hallgattam, s egyszeriben arra lettem figyelmes, hogy az időjárásról meg a közutakról szóló jelentésben a mi szakaszunkat említik, az Udvarhely és Csíkszereda közötti 55 kilométert. Eső s utána fagy, ráadásul fákat útra döntő szélvihar a Hargitán. Utászoknak való rosszból ennél többet elképzelni sem lehetett. Kaptam magam, mondom a feleségemnek meg apáméknak, ki kell mennem a Kalibáskőhöz, vagyis ide az állomáshelyünkre. Még elértem az utolsó udvarhelyi buszt, de a városból tovább egy tapodtat sem tehettem, alkalmi sem akadt. Hazamentem Villanytelep utcai lakásunkra, azonban egy szembehunyás nem sok, anynyit sem aludtam, ötkor már a sofőrünk ajtaján zörgettem, költöttem, s mentünk. Baj volt bizony, nem is kicsi. Az út mint a tükör, csupa egy jég. Szerencsére a közlekedésrendészet Udvarhelyről, Csíkszereda felől is lezárta a kijárást. Amíg idáig értünk a Carpatical csak szórtuk, szórtuk a sóval vegyes homokot. Háromszor raktuk meg a kocsit míg idáig jutottunk. Hét után néhány perccel értünk ide. Éppen csak szót iálthattunk Csík felé induló társainkkal. .. Sajgott a tenyerem, egy vízhólyag lett az egész. A királyi eltérő utászközpontjának fiatal mestere leszegi a fejét, állát mellére szorítja. Szolgálati naplójára meredő tekintetén, mozdulatlanná feszülő arcizmain látom, újra átélte a felidézett eseményeket, izgalmakat. — Szerencsére a mi szakaszunkon baleset nem történt... A szobácskában, ahol Szélyes Áron, a kalikáskői központ utászmestere, asztallapnyi távolságban velem szemközt ül, csak a legszükségesebb berendezési tárgyak láthatók. Az ablakon át az aszfaltúton elsurranó, elzúgó gépkocsik villannak meg. Az udvarra nyíló szimpla deszkaajtós minta csak mellettünk történne minden, férfihangokat , nevetést, lábdobogást és útra hangoló traktor motorzaját tessékeli be. A karbantartók délelőtti csoportjának emberei kerülnek ki az épület elé. Az ablakból jól látni, vállukon fejsze, s élénkhangos beszédüket kísérő mozdulataikkal kis kézi fűrészeket lendítenek hol jobbra, hol balra. A kiskabátos munkásokon fehérrel csikós narancssárga mellrevaló rikít, közutakon foglalatoskodók kötelező öltözéke. — Délelőtti munkájuk ez — világosít föl Szélyes Áron, — Vlahica és Szeltersz között úgy kétkilométeres szakaszon a fákat kell megadjusztálniok... Hogy hol és kik között vagyunk, az már Szélyes Áron szavaiból kiderült. A Hargita 800 és 900 közötti magasan, pontosabban 20 kilométerre Csíkszeredától és 35-re Székelyudvarhelytől. A hágón átvezető műutat nemcsak a környék, de az ország autósai is jól ismerik. Nem csupán Hargita megye két legjelentősebb városát, de két nagyobb tájegységet, sőt, országrészeket köt össze. A vasipari üzemével rohamosan fejlődő Vlahicát érintő aszfaltpont létfontosságú a megye életében. Vasút hiányában a szapora személyautókkal, sűrűn térülőforduló buszokkal bonyolódó utasforgalom mellett az út teherforgalma is jócskán megtonnásodott, besűrűlt. Az átutazó, ha éppen székelyudvarhely felől érkezik, egy közel 270 fokos szerpentinné emelkedő kanyar után ér a tetőre, az útkarbantartó központ igénytelen külsejű épülete elé. De nem ez, a kétoldali s merőben más-más udvarával Janus-arcúnak mutatkozó épület tűnik föl, hanem a túloldalról sűrű borókabokrok közül útra kukkintó cukrászda. Miért Janus-arcú az utászok otthona? A jobbszárny, ahol én is megfordultam, egy csöpp a városból. Autók, utánfutós traktorok sorakoznak udvarán, a kerítés mellett a rövidhullámú rádió antennájának piros-fehérre festett vasrácsa emelkedik. Az udvar végében három egymás mellé illesztett kockaépítmény, garázs és üzemanyagraktár, öles ajtói — mind a három — fölött tüzet, égő cigarettát tiltó felirat. Az épület balszárnya már — ház. Taliani ikertestvéréhez fogható tágas udvara keskeny bejárattá húzta össze magát. Tenyérnyi virágos- és ölnyi veteményeskertnek szorított helyet. Hátra az udvaron kisebb-nagyobb gazdasági épületek. Mintha ide egy gazdálkodó utász fészkelte volna be magát. A fele-egyenruhás, fele-civil épület a megye egyik legzaklatottabb utász központja. Szélyes Áron szobájában — második otthonában — gémberedett tagokat, hallgatást oldó meleg van. Az utászok évada december 1-től a meleg idő beköszöntéséig tart. Kint az úton ez a veszélyek, hótorlaszok, jegesedések, széldöntéses fák ideje, az út hibájából, végeredményben az utászok mulasztásából adódó balesetveszélyek ideje. — Nem, balesetünk, a mi hibánkból adódó — immár öt telet töltöttem itt — nem történt. Ha a mi hanyagságunkból következne be a baj, netalán haláleset, azt hiszem, évek múltán sem heverném, hevernénk ki. Mindannyian családos emberek vagyunk, tudjuk, mit jelentene elveszteni egy családtagot... A munkánk a forgalom szüntelen növekedésével mind több és több — morzsolja szigorú szavait Szélyes Áron. — Tudja, valamikor 1960 és 1962 között, az akkori igényekhez igazodó terhelésre építették, öntötték ezt az utat. Tíz éve 24 óra alatt az áthaladó gépjárművek száma a 300-at sem érte el. Az 1975-ös forgalomszámláláskor 24 óra alatt 1200 járművet számoltunk össze. Ám azóta is százakkal szaporodtak a megye gépkocsijai. Személyautó jöhet akármennyi, azok nem számítanak, de újabban az IRTA hat darab húsz tonnás kocsiját béreli a vlahicai Vasmű. Mikor ezek közül elmegy előttem egy, látom hogy süllyed, hajlik meg az út. A műút buszból „megcsodált“ gödrei jutnak eszembe. A túlterheléstől megrepedt aszfaltba beszivárog az esővíz, a hólé, s az megfagy. A repedésekben aztán dolgozni kezd, először csak öklömnyi gödröt váj, s ha már ekkora, segít neki a sok jármű is. A rádió torokköszörülése int csendre mindkettőnket. Néhány másodpercig szálkás zajok szakadnak föl a készülékből, majd szabályos rádiós hívássá tisztul egy mély férfihang: „Drumul Harghita! Drumul Harghita! Aici Drumul Ciuc. Receptie.“ Öt-hat perces beszélgetés kezdődik. A megyei részleg mérnöke, Szélyes Áronnal üzen Székelyudvarhelynek. Az udvarhelyi szolgálatosnak tovább rádión kell keresnie valahol a Kalondán tanyázó őrjáró kocsiját, amely szintén ilyen rövidhullámú készülékkel van fölszerelve. Szélyes mester előtt nyitva a „fedélzeti napló“. Benne óráról órára, percről percre a napi műsor eseményei. Hajnali négykor Somorai Albert csoportja állt szolgálatba. Három társával, Kelemen Andrással, Kovács Miklóssal és Jakab Jenővel a megkéső téli pirkadatig 15 tonna sóval elegy homokot szórtak végig Csíktól Udvarhelyig. Két irányból indulva, nem több s nem kevesebb, mint két árus út után találkoznak mindig. Ezt a munkát szálláshelyükön, a minden eshetőségre fönntartott 9 ágyas hálóban elköltött reggeli követte, melegedés, szárítkozás. Mivel is jönnek ki Udvarhelyről olyan korai órában az utászok, hogy már négykor munkához látnak? Nem reggel, előtte való este eljönnek otthonról, itt alisznak, csak így lehetséges a korai kezdés, hogy mire megindul a forgalom, homokkal terített út fogadja a könnyebben megpördülő kiskocsikat, a soktonnás tervvel kapaszkodó teherhordókat... No, de mit mond tovább a szolgálati napló? ... Reggelizés után fogták a fejszét, a kézi fűrészeket s Vlahica felé vették az irányt, ahol az útra hajló ágakat metszik le és a belátást zavaró kanyarmenti bokrokat vágják ki. Pontban délkor fogja váltani őket az épület balszárnyában, szolgálati lakásban lakó Lőrincz György bácsi csoportja. Ők folytatják majd a délelőttiek nyesegető-tisztogató munkáját úgy ötig. Akkor uzsonnáznak, megrakják a kocsikat és estére kelve az 55 kilométert ismét beszórják. Este 9-kor, mire megérkezik a másik csoport, a délelőtti, Lőrincz György bácsiék hazamehetnek. Szélyes Áronék úgy ismerik a maguk kilométereit, mint a tenyerüket. Bizonyára méret és szám szerint is föl tudnák sorolni az út gödreit. Azonban négyzetméterre mindenképpen tudják, hiszen aszerint igénylik, kérik a havi aszfaltadagot. A turista szezonra az út rendbehozatalát március elsején kezdték meg és május első napjára végzik be. A forgalom ezen a szakaszon ötévenként 30—40 százalékkal nő, megterhelése máris meghaladta a megengedett szintet. Az út felerősítésére évről évre 15—20 kilométeres szakaszonként 20 centiméterrel vastagítják az aszfaltot. Ezzel már jó darabon elkészültek az előző években, az idén újabb 15 kilométer szerepel a tervben. A Hargita hegy-völgyes szeszélyeihez szerpentines kanyargással simuló út veszélyesebb szakaszain a tömzsi de túl merev kőkorlátokat vaslemez mellvéddel cserélték föl. A sózott homok szórása egész téli tevékenységük. Az ideire 800 köbméterrel kaptak, hordtak ki, osztottak föl egyenlő távolságokra, nagyobb körökre a tárolókhoz és sűrűbben osztogatva a kisebb kupacokba. Ha az idő enged, ők is lazítanak. De ha este 9 előtt 1 perccel kezd havazni, éppen a szolgálat lejártakor, elmarad a hazaments, az otthoni meleg szoba, gőzölgő étel, szívből jövő szó. Szabó Barna UTÁSZOK A KA A MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA ORSZÁGOS FESZTIVÁL ANEMONE LATZINA DICSÉRŐ ÉNEK Itt Házat emelnek. Itt földet művelnek. Itt utcát építenek. És itt fákat ültetnek. Itt szocializmust építenek. Mit építenek itt? Itt házat emelnek. Itt földet művelnek. Itt utcát építenek. És itt fákat ültetnek. Veres István fordítása TRAIAN IANCU TAVASZ Megnóharügy-bontó remény, szállj magasan, Remegő idők és korok rendje felett; S hogy virágok hírnökévé változtassam, Hozd elém mind a hófödte hegyeket!... Az élet folyásában új értelmet szülsz te, Napból alászálló víz a fénykelyhekben; Jön a szerelem is, lángok között győzve, A Párt tiszta Fényét növelve szüntelen; Közös akaratunk az ő óhaját jelenti, Márványba faragott kommunista erőt, Mellyel Románia lényét olyanná vési, Melynél szentebb nem volt, soha e kor előtt, Vass László fordítása MANDICS GYÖRGY HIMNUSZ AZ EMBERSÉGHEZ Mert köt és nem bánt — azért oly megfoghatatlan Mert olt és nem szít — azért oly kiolthatatlan Mert szeret és nem szerettet — azért oly szeretett Mert jó és nem jótékony — azért oly keresett Mert nem hiszi igazsága egyedülvaló — adnak néki annyian igazat Mert nem alázkodik meg akkor sem ha kér — azért néz fel rá az is aki ad — Mert másokban szétosztja magát — azért egész Mert nem akar kitűnni — azért tűnik ki akár a vér mely akkor teljesíti legjobban hivatását ha láthatatlan áramlik az erekben s nem kíván lépést hogy hasított sebben igazolja jelenlétét. Brassó megye gépgyárainak negyedévi tervteljesítésében jelentős része van a Rulmentul munkaközösségének. Felajánlásuk az eredeti vállaláson felül 25 millió lej, ennek érdekében március 15-ig legyártották az első évnegyedre előirányzott egész termékmennyiséget. Felvételünk a szerelő részlegen készült. MESTERSÉG A nagybányai Drámai Színház színpadán fontos próba zajlik, az együttes a Megéneklünk, Románia fesztiválra kiválasztott színművet próbálja. A nézőtéren egyetlen gyenge fényű asztali lámpa jelzi, hogy odalenn is van valaki. Ez a rendező, aki ezekben a percekben egy telt háznál is többet jelent, több tízezer néző nevében ítélkezik, irányít. Játék közben újra elhangzik a megállást paracsoló vezényszó. A színpadon összenéznek, vajon kinek a játékával van baj megint. — Mondtam már, hogy azt a sarki épületet ki kell cserélni? Korhű, szép, de amíg kicibálják a színpadról eltelik egy negyedóra — mondja — márpedig a sorolt következő színpadi képet pillanatok alatt össze kell állítani. Hol vannak a műszakiak? Holnap főpróba. Hát a falaknak beszélek én? Erre a színfalak mögött egy pillanatra elmosolyodik valaki, de amire a reflektorfénybe t ér, egészen komoly az arca. — Itt vagyunk, kérem. Az említett díszlet problémáját megoldottuk — mondja, s mintegy bizonyítva szavait a kérdéses épületet pillanatok alatt oldalra gördíti. — A rendező nem tudhatta — magyarázta próba után Dolgos Lajos —, hogy mi az éjszaka kevesebbet aludtunk. Kerekeket szereltünk a díszlet alá. De hát színháznál gyakran adódik ilyen feladat. Nem elég a jó szakmaismeret, legalább annyi szükség van a gyors észjárásra, az ötletességre. — Sikeres bemutató után, mondják, a színháznál még a kapus is büszkébbnek érzi magát. Mennyivel jogosabb ez az öröm a műszaki személyzet esetében? — A mi munkánk közvetlenül szolgálja a művészetet. A jó játék, a funkciónak megfelelő díszlet egyaránt alapvető feltétele a sikernek. — A díszletet nem a műszakiak tervezik. — Az igaz, de a néhány ceruzavonással elkészített rajztól, amely általában sem a léptéket, sem a szükséges anyagot, sem a bútorzat színét, stílusát nem tünteti fel, a kész színpadképig hosszú az út. Palotákat, kastélyokat, villákat, fényes lakásokat és száz meg száz más környezetet kell elővarázsolnunk, sokszor szinte a semmiből. És általában rekord idő alatt. — Hol lehet megtanulni a díszletkészítés művészetét? — Munka közben, ha jól odafigyel az ember arra, amit k- ARCOK KÖZMŰVELŐDÉSÜNK TÜKRÉBEN szít. Nekem külön szerencsém volt, hogy Slovenszki Lajos festőművész mellett dolgoztam. Tőle tanultam meg a különböző korok bútorzatának, lakberendezéseinek a stílusát. Egy másik fontos iskola a vendégszereplés. Ha mi járjuk az országot vagy ha hozzánk jönnek vendégegyüttesek általában alaposan megnézzük milyen feladatot hogyan oldanak meg. Természetesen a külföldi és hazai szaklapok is sokban segítenek. — Liviu Ciulei, amikor öt évvel ezelőtt Nagybányán rendezett, azt mondta, hogy Dolgos Lajost szívesen magával vinné a fővárosba. Miért nem ment el akkor? — A nemzetközi hírnévnek örvendő Liviu Ciulei akkoriban a mi színházunk számára is tervezett néhány díszletet. Szívesen dolgoztam ötletei kivitelezésén. Bizonyára ez tetszett meg neki. Hogy mégse mentem el annak az az oka, hogy csak jobban érzem magam itthon a már megszokott környezetben. Nagykárolyban születtem, Nagybányán tanultam a mesterségemet... — A díszlettervezők közül kivel dolgozik a legszívesebben? — A színpadképek közül azokra emlékszem vissza a legszívesebben, amelyek különösebb gondot okoztak és mégis sikerült jól megalkotni őket. Ilyen volt a Rázván és Vidra erdei jelenete, a Son című dráma szénapadlós jelenete, Az értelem álma, a Stuart Mária és még sok más színmű egész díszlete. Évente tíz-tizenkét színpadi alkotáshoz és bábjátékhoz kell díszletet álmodni és megteremteni. A közelmúltban például a Punguia cu dói báni című bábjáték vietnami előadásaihoz készítettünk díszletet. A sok díszlet egész sor tervezőt foglalkoztat az ország különböző részeiből. Liviu Ciuleit már említettem. A kolozsvár-napocai Mircea Matcuboji tervezése után öröm dolgozni. Nem csak a tervrajzokat adja meg, de legtöbbször a színpad makettjét is elkészíti, s az összes kellékeket feltünteti. Jelenleg az általa tervezett díszlettel mutatjuk be Pavel Bellu A 77 szívű hegy című színművét, amely az 1877-es függetlenségi harcok eseményeit idézi fel. Szép a színpadkép, jó az előadás. Nem csoda ha ilyen alkalmakkor mi, műszakiak is úgy érezzük, hogy a felharsanó tansok egy kicsit a mi munkánknak is szólnak. A színház egész munkaközösségével együtt abban a reményben dolgoztunk, hogy ez az öröm a Menének''nk Románia országos fesztivál döntő szakaszán is megismétlődik... Ezeket a szavakat egy olyan ember mondta, akit több mint húsz éve szinte estéről estére a saját kezével épített színfalak választanak el a közönségtől, de aki tudja, érzi, hogy munkáját előadásról előadásra százak, ezrek értékelik. Ezért az odaadásért, kifogyhatatlan ötletgazdagságért övezi általános megbecsülés Dolgos Lajos nevét a nagybányai Drámai Színházban. Klacsmányi Sándor ÉS MŰVÉSZETSZOLGÁLAT LAKÁSOK - MEGTAKARÍTOTT ANYAGBÓL A MAROS MEGYEI NÉPTANÁCS ÜLÉSSZAKÁNAK MARGÓJÁRA A Maros megyei néptanács megtartotta soron levő ülésszakát, amely megtárgyalta a tavaszi mezőgazdasági munkák helyzetét, a Maros megyei árvízvédelmi és vízgazdálkodási munkálatok menetét, a beruházások költségeinek csökkentésére és a fajlagos anyagfogyasztás leszállítására vonatkozó párthatározat teljesítésére foganatosított intézkedések hatékonyságát. Mindezt természetesen az adott helyzetnek megfelelő sajátos kérdések tükrében, annál is inkább, mert az országot sújtó március 4-i földrengés fokozott erőfeszítéseket követel az ország egész népétől. Megállapították, hogy Maros megye lakossága,nemzetiségre való tekintet nélkül, a legnagyobb odaadással sorakozik fel a Román Kommunista Párt körül és erejét megfeszítve igyekszik hozzájárulni a katasztrófa okozta károk helyrehozásához, aveszteségek pótlásához. A mezőgazdasági teendők minél sikeresebb elvégzése érdekében intézkedéseket hoztak, hogy a szocialista egységekben és a lakosok gazdaságaiban mielőbb befejezzék a szükséges munkákat és újabb szántóterületeket adjanak viszsza a mezőgazdasági termelésnek,továbbá minél nagyobb területeket mentesítsenek a vadvizek káros hatásától. Ugyanakkor különös gondot fordított az ülésszak a zöldségtermesztésre és meghatározta a különböző szervek feladatait a legjobb termés biztosítása érdekében. Az ülésszak nagy gonddal vizsgálta meg a vízgazdálkodási munkálatok menetét annál is inkább, mivel az országos programban Maros megyében különösen jelentős partvédelmi és vízszabályozási munkák folynak a Maros, a két Küküllő, valamint azok mellékfolyói mentén. A Maros és a Görgény szabályozásával sikerült Régen városát a tervelőirányzatok szerint határidőre mentesíteni az árvizektől és a munkákat ez év harmadik évnegyedében itt be is fejezik. Foglalkozott az ülésszak az RKP KB 1976. szeptember 21-i ülésén hozott határozatok nyomán tett intézkedésekkel is a beruházások költségeinek csökkentése tekintetében. Megállapították, hogy a Maros megyében alkalmazott módszerek és intézkedések következtében az építkezéseknél megszüntették a túlméretezéseket és a funkcionális szükségletekkel való összehangolással könnyű és tartós anyagok alkalmazásával jelentős megtakarításokat értek el. így 447 tonna cementet, 94 tonna betonvasat és 18 tonna hengerelt anyagot takarítottak meg, továbbá az új építkezési eljárások alkalmazásával több mint 36 millió lejjel csökkentették a beruházási költségeket, így az idén megtakarított anyagok és pénzalapok felhasználásával Maros megyében 444 lakást és 312 garzonlakást építhetnek terven felül. Gáspár Tibor