Előre, 1977. június (31. évfolyam, 9187-9212. szám)
1977-06-01 / 9187. szám
Nemcsak eszük, fantáziájuk is volt azoknak, akik hajdanán itt fektették le Galați városának alapjait. Földrajzi fekvése párját ritkítja. Az ország három nagy folyóvize és egyik legnagyobb tava fogja közre: déli oldalát a Duna mosogatja, kelet felől a Prut és a Brateg tó vize határolja, északnyugatról pedig a Szeret siet feléje, hogy itt egyesüljön a Dunával. A folyóvízbenállóvízben oly szegény síkvidék szülötte szinte szomjasan kiált fel: mennyi víz! És mégis, hihetetlen, de való, hogy Galasi és környéke, ilyen roppant víztömegektől körülölelten is, az ország legaszályosabb vidékei közé tartozik. — Most még nem panaszkodhatunk, a májusi eső naponta többször is meglocsol bennünket, gyönyörű is a termés a vidékünkön, de forró nyarakon sokszor úgy érezzük itt magunkat, mintha a Szaharában volnánk. — És mintha csak nagyobb hitelt akarna adni szavainak, Cojocaru Vasile, a municípiumi néptanács végrehajtó bizottságának első alelnöke, megtörli gyöngyöző homlokát. A Duna-parton állunk, a dunai szél most épp csak lengedez, a déli napfény itt már májusban is égeti az ember bőrét. Jobb is volna most odaát, a túlsó parton strandolni, a „Cocula“ plázs finom fövényén — gondolom magamban, miközben jutottunk, hogy erre a célra a legmegfelelőbb és egyben a legkellemesebb hely, kiváltképp májusban, maga a város, elindultunk városnézőbe. Amit szigorú íratlan törvények szerint itt kell kezdeni és itt kell befejezni is — a Duna-parton. Mert az öreg folyam adta és adja szüntelenül ennek a városnak felülpartmenti erdősáv húzódik odaát, de már lejjebb, ahol medréből kiszabadulva, a messzeségbe vesző árterületén csillog-villog a Duna vize, csak szétszórt fakoronák jelzik: nem tenger az a nagy víz. És ez a nemzetközi hajóforgalom, ami lebonyolódik itt éjjel és nappal, megállás nélkül! A Duna menti államok folyami flottáinak felségzászlóit a négyéves galafi-i gyerekek is meg tudják különböztetni egymástól. Amikor felis elbámultam ezt a különleges, örökmozgó vízi világot. De nemcsak én, a cérnányi Ér nádas-kákás partjainak szülötte. Számtalan idevalósi embertől hallottam, nem tudna vacsorázni, aludni, ha legalább egy félórácskát nem gyönyörködne mindennap az ő Dunájában. És az esti, az éjszakai fények a Dunán, ezek a lomha mozgású szentjánosbogarak! De ez már igazán költőnek való téma ... — Mi a további tervük ezzel a páratlanul szép Dunaparttal? — kérdezem kísérőmet. — Mert a parti sétány, amelyet oly ötletesen, többteraszosan kiképeztek, beültettek fűvel-fával, egy adott ponton véget ér. A város viszont még jó hosszan, több kilométeren át húzódik tovább. Nem húzódhatna vele párhuzamosan tovább ez a sétány is? — De igen. És nemcsak a sétányt hosszabbítjuk, más nagyszabású munkák is folyamatban vannak a parton, most épp odamegyünk, hogy meg is mutassam. Horváth Júlia (Folytatása az 5. oldalon) DUNA-PARTI HÉTKÖZNAPOK AZ ÉLETSZÍNVONAL ÁLLANDÓ NÖVELÉSÉNEK ÚTJÁN A BERUHÁZÁSOK GAZDASÁGI HATÉKONYSÁGÁNAK FOKOZÁSÁVAL TEREMTETT ÚJ ERŐFORRÁSOK Nagyon természetesnek tartjuk azt, hogy az ország minden egyes vidékén évről évre több ember talál érdeklődésének, képességének megfelelő munkát, új termelési ágak honosodnak meg. Megszokottá vált, hogy mindegyre újabb és újabb termelőegységek nyitják meg kapuikat, fogadják be az új ipari munkások százait, ezreit. Hogy az új termelőegység pár éven belül már nem is hasonlítható önmagához. Az üzembehelyezéssel egyidőben elkezdődik a fejlesztés első szakasza is. Következik a többi, megszakítás nélkül. Az iparteremtés, gazdaságnövekedés egész, egységes folyamat. Helységek, vidékek országrészek, az egész ország lételeme. Építünk és fejlesztjük a meglévő üzemeket. Költséges, nagy anyagi áldozatokat követelő tevékenység mindkettő. S még a leggyorsabban megtérülő beruházások esetében is tulajdonképpen a mát terheli, a jövőbeni haszon reményében. Éppen ezért sohasem volt könnyű feladat a beruházási politika kidolgozása. Nagy megfontoltságról, bölcsességről, előrelátásról keltett és kell tanúságot tennie, hogy a tervek teljesítése ne igényeljen nagyobb erőfeszítést annál, amire a nemzetgazdaság a beruházás pillanatában képes. De ne is elégedjék meg kevesebbel. Az erőtartalékok kiegyenlítődése garancia arra, hogy a jelen megteszi kötelességét a jövővel szemben. És kiköveteli tőle, hogy ugyanúgy fizessen. A XI. pártkongresszus Irányelvei szerint nemzetgazdaságunk ebben az ötéves tervben a nemzeti jövedelem 32—33 százalékát fordítja beruházásokra, az anyagi javak termelésének fejlesztésére. Ez a beruházási pártpolitika megítélése szerint a lehető legjobb arány. Reálisan kifejezi mai lehetőségeinket és megfelel jövőbeni igényeinknek. A tervezett arány fenntartásával olyan ütemben fejlesztjük a nemzetgazdaság termelőpotenciálját, hogy előállíthassa a dolgozók anyagi és szellemi életszínvonala szüntelen fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges anyagi javak bőségét. Évtizedekkel ezelőtt talán nehezebben értettük meg sokan a beruházási politika lényegét. Az utóbbi esztendőkben, hogy egymás után érnek be gyümölcsei, ki-ki maga győződhet meg értelméről, kevesebb szó is megteszi a magáét. Az elmúlt ötéves terv idején nemzetgazdaságunk 1819 ipari és 388 jelentősebb mezőgazdasági termelőegységet épített, szerelt fel és helyezett üzembe; a beruházások összvolumene 544,7 milliárd lej volt, több mint a megelőző két ötéves terv idején együttvéve. A nagyarányú beruházási terv teljesítésével a nemzetgazdaság állóalapjának értéke 440 milliárd lejjel gyarapodott, a tervidőszak végén elérte majdnem az 1200 milliárd lejt. Az új ötéves terv, amelyből idestova eltelt másfél esztendő, és amely tulajdonképpen arra hivatott, hogy betetőzze a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének másfél, két évtizedre kiterjedő nagy művét, 1000 milliárd lej beruházást irányoz elő. Korábban három ötéves terv alatt költött enynyit nemzetgazdaságunk ilyen célokra. Az ország termelő potenciálja 2700 új egységgel gazdagszik, 58 százalékkal növekszik az ipari beruházások volumene, s a megnövekedett alapok 70 százalékát a beruházási javakat termelő, a műszaki haladást hordozó iparágak, energia-,fém-, gép- és vegyipar kapják. A harminckilenc megye közül tizenhat — iparilag kevésbé fejlett területi egység — 2,3- szer annyit ruház be ebben az időszakban, mint a megelőző öt évben, azzal a nagyon jól meghatározott céllal, hogy az időszak végén — 1980-ban — a legkisebb megye ipari termelése is elérje az évi tízmilliárd lejt. A nemzetgazdaságé pedig az ezermilliárdot. A terv merész, a célkitűzés nagy, magával sodró. Ereje a párt iparosítási politikájának bölcsességében, előre írásában rejlik. Az ország valamennyi vidékének arányos, harmonikus fejlesztésében, egybehangoltságában. Az országos erőfeszítés feltételezi a helyit, a kettő úgy egészíti ki egymást, hogy abból a legnagyobb Barabás Gizella (Folytatása az 5. oldalon) MUNKATÁRSUNK JELENTI SZILÁGY MEGYÉBŐL SZAKSZERŰ NÖVÉNYVÉDELEMMEL A NAGY SZŐLŐTERMÉSÉRT Távoli még a szüret időpontja, ám bizonyos értelemben a szilágysági szőlőskertekben is most dől el a termés sorsa. Egyidőben két fronton folyik a munka: telepítés után a fiatal oltványokat gondozzák és a termőszőlőket ápolják. A karikázás, a metszés után levágott vesszők eltávolítása, a tápanyag utánpótlása, a hajtásválogatás, azaz a szőlő első zöldmunkája lezajlott, s az időjárás alakulása most gondos növényvédelmi akciók szervezését követeli meg. A haraklányi szövetkezetközi tanács körzetében általában jól haladnak az ápolási munkákkal, kapálnak és tárcsáznak, egyidejű permetezést végeznek a peronoszpóra és lisztharmat ellen. Az említett szövetkezetközi tanács körzetében a tavaly is jó terméseredményeket értek el. A legmagasabb hozamot Szilágysámsonban valósították meg, a szerződéses mennyiségen felül sok bor- és csemegeszőlőt értékesítettek a szövetkezeti tagok szorgalmának eredményeként. Az idén hasonlóan kitartással és szorgalommal dolgoznak. Május végén hatalmas zápor és vihar vonult át a tövisháti dombok felett, de másnap már folytatták a munkát. Márkus József szilágysámsoni szőlészbrigádos vezetésével a tagok a Kiskút, Szállás és Hegyhát dűlőkben kézzel permeteztek, a lágy talajon ugyanis nem járhattak a gépek, az esőt követő felmelegedés viszont a kártevőknek kedvezett, ezért azonnal védekezniük kellett. Eljárásuk más előnnyel is járt Mivel a fiatal szőlőben még kevés a növényzet, a kézi permetezéssel drága növényvédőszert takarítottak meg, hiszen csak az oltványokra jutott a bordói léből. Szilágysámsonban 186 hektárból 109 hektár a termőszőlő, s a terület jórésze gépekkel nem művelhető. A munkaszervezésben kettős feladat hárul a szakvezetésre, hiszen a növényápolás idején nemcsak a gépészek, hanem sok-sok szövetkezeti tag szakmai ismeretétől és lelkiismeretességétől függ a permetezések eredményessége. A megye másik övezetében, Szilágysomlyó környékén is több rangos szőlőtermesztő egység található. Itt az enyhébb éghajlat jobban kedvezett a növényzet fejlődésének, ezért a növényápolási és -védelmi munkákban Kárásztelkén, Zoványon előnyre tettek szert. A zoványiak tevékenységéről már külön beszámoltam, akár a szilágyperecsenyiekéről, ahol az oltványok ültetését is elsőkként kezdték meg az idén, s lelkiismeretes növényvédelmi munkát végeztek a szőlősben és a gyümölcsösben is. A szőlőtermesztés fontos pénzforrást jelent több szilágysági termelőszövetkezetnek. A jó hozamokért nyilván a talajápoláson kívül sok függ az időben végzett növényvédelmi munkától. A kártevőkre, betegségekre érzékeny szőlősökben nem látható előre a permetezések száma, ez az időjárástól és a fertőzés fokától függ, tehát annyiszor kell permetezniük, ahányszor szükségesnek mutatkozik. A szilágysámsoni hozamok titka az, hogy mindig példásan, szakértelemmel végzik el a növényápolást. A gazdag szüretet most alapozzák, s ezzel tulajdon jólétük, jövedelmük növeléséhez is hozzájárulnak. Fejér László NYÁR ELEJI SÉTA A VIZEK ÉS TERASZOK versenyt verítékezem a helybeli elöljáróság képviselőjével —, de némi apróságok akadályt gördítenek strandolhatnékom elé. Egy: az egész napozó víz alatt áll, a Duna majdnem az öltözőkabinokig ér. Kettő: interjút kell kérnem a polgármester első helyettesétől , Galafiról. És mivel arra a közös megállapításra múlhatatlan és ellenállhatatlan varázsát. Mire ideér, úgy kiszélesedik a Duna, hogy nehéz rakományokkal megterhelt uszályhajók hosszú füzérét vontató vagy tolató hajók játszva megfordulnak hömpölygő-hullámzó hátán. Egy jókora szakaszon még csak látja az ember, hogy hol a túlsó part, sötéten zöldellő felé, ar ellen erőlködnek e széles víziút örök vándorai, ha csak a hajókra szegezed a tekinteted, úgy rémlik, nem is haladnak, egyhelyben állnak. Lefelé persze már fürgébben siklanak céljuk felé. Nem lehet betelni a látványnyal! Duna-parti csinos kis szállodám erkélyéről kora reggel és esténként, néha éjfélig Világ proletárjai, egyesüljetek! A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának napilapja XXXI. évfolyam 9187. szám 1977. június L, szerdai oldalára 30 báni Redactia ELŐRE, Bucuresti (71341). Plaza Scinteil 1. ELŐRE szerkesztősége, Bukarest (71341) Scinteia tér 1. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 24 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 96 lej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Reklám- és apróhirdetés a következő címen: Agentia de publicitate ISIAP — Bucuregti, Calea Victoriei nr. 174. Sector 1. BN—RSR. Filiala Sector 1. cont: 645130152. Pentru ELŐRE. Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: ILEXIM — Departamentul Export-Import Presa. P.O. Box 136—137 — Telex: 11226. Bucuregti, str. 13 Decembrie nr. 3 MEGTETÉZETT TERVFELADAT: 8000 TONNA ACÉL A hatodik hónap elején járunk, de a resicai kohászati kombinát olvasztóra! Immár az egész évi többlettermelés-vállalásukat is meghaladó acélmenynyiséggel, 8000 tonnával tetézték meg tervfeladatukat. A fémtermelés további növeléséért a kombinátban újabb műszaki és szervezési intézkedéseket hoztak, amelyek ugyanakkor a kohászati berendezések jobb kihasználását is eredményezik. Ezek közül megemlítjük az oxigénnek a fémolvasztásnál való felhasználását, valamint a Martin-kemencék tervezett javítási idejének csökkentését, mint például az 5-ös számú kemencénél, amelynek határidő előtti rendbetétele 300 tonna acél legyártását tette lehetővé terven felül. 25 MILLIÓ LEJ VÁLLALÁSON FELÜL A hunyadi bányavállalat terven felül nem kevesebb mint 25 millió lej értékű termelést valósított meg. 10 000 tonna koncentrált, fémben gazdag vasércet, majdnem 70 000 tonna dolomitot és jelentős menynyiségű más ásványt szállítottak a rendelőknek, meghaladva így az egész évi többletvállalást. E termelésnövekedést majdnem teljes egészében a munkatermelékenység 18 százalékos növelésével érték el. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA Kuwait helyettes kőolajipari miniszterét Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke, hétfőn, folyó év május 30-án, fogadta Mahmud Al-Adassanit, Kuwait helyettes kőolajipari miniszterét, aki látogatást tesz országunkban. A fogadáson részt vett Ion Patan, a kormány első miniszterének helyettese, külkereskedelmi és nemzetközi gazdasági együttműködési miniszter. A vendég tolmácsolta Kuwait állam emírjének, Sabah al Salem Al-Sabah sejknek, Kuwait trónörökös hercegének és a kormány miniszterelnökének Jaber Al-Ahmed Al-Jaber Al- Salahnak Nicolae Ceausescu elnökhöz és a román néphez intézett baráti üdvözletét és nagyrabecsülését. Megköszönve az üdvözletét, Nicolae Ceausescu elvtárs a maga részéről meleg üdvözletét és legjobb kívánságait küldte Kuwait emírjének, a trónörökösnek és a kormány miniszterelnökének, a kuwaiti népnek pedig sikereket kívánt a haladás és jólét útján. A fogadás alkalmával megelégedésüket fejezték ki a két ország közti együttműködési kapcsolatok pozitív alakulása fölött, kinyilvánították azt az óhajt, hogy mindkét állam előnyére, a béke és a nemzetközi megértés ügye érdekében elmélyítsék ezeket a kapcsolatokat. A megbeszélés folyamán megvizsgálták a román—kuvaiti kőolajipari együttműködés jelenlegi helyzetét, kifejezték azt a közös elhatározásukat, hogy fejlesztik ezt az együttdolgozást, azoknak az egyezményeknek és megállapodásoknak a konkretizálása érdekében, amelyeket a magas szintű román—kuvaiti párbeszéd alkalmával állapítottak meg. A felek úgy vélték, minden feltétel adva van ahhoz, hogy ezen a téren még inkább bővüljön az együttműködés, s az a két ország gazdasága által kínált lehetőségek színvonalára emelkedjék. A találkozó szívélyes baráti légkörben folyt le. Afganisztán Köztársaság különmegbízottját: Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke, hétfőn délután fogadta Mohammad Naimot, Mohammad Daoud, Afganisztán Köztársaság elnökének különmegbízottját, aki Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa meghívására hivatalos látogatást tesz országunkban. A fogadáson részt vett Stefan Voitec, az Államtanács alelnöke. Jelen volt dr. Ali Ahmad Popal, Afganisztán bukaresti nagykövete. A vendég átnyújtotta Nicolae Ceausescu elnöknek Mohammad Daoud elnök baráti üzenetét, aki jó egészséget és boldogságot kívánt a román államfőnek, a román népnek pedig prosperitást és haladást. Az üzenet kifejezi azt az óhajt, hogy az Afganisztán és Románia közötti baráti és együttműködési kapcsolatok tovább fejlődjenek a kölcsönös előnyök alapján. Nicolae Ceausescu elvtárs megköszönve az üzenetet, szívélyes üdvözletét küldte Afganisztán elnökének, a baráti afgán népnek pedig békét és prosperitást kívánt. Nicolae Ceausescu elnök arra kérte a vendéget, tolmácsolja az afgán államfőnek, ő is egyetért azzal az óhajjal, hogy a román—afgán kapcsolatok állandóan fejlődjenek mindkét ország és nép, a béke és a nemzetközi együttműködés javára. A találkozó alkalmával véleménycserére került sor a két ország közti gazdasági cserék, termelési kooperáció és műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésére vonatkozó egyes kérdésekkel kapcsolatban, a kölcsönös előnyök alapján. A megbeszélés ugyanakkor kidomborította a román—afgán nemzetközi együttműködés iránti érdeklődést az emberiséget foglalkoztató kérdéseknek az összes népek érdekeinek megfelelő rendezésében, az új gazdasági világrend létrehozásában. A találkozó szívélyes és baráti légkörben zajlott le. A MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA FESZTIVÁL ORSZÁGOS SZAKASZA TIZENNÉGYEZER ÜZENETHOZÓ Modern, farmotoros autóbuszok gördülnek a színház elé. Népviseletbe öltözött, fecskerajként csivitelő, nevetgélő fiatalok és deresedő fejű, kimért mozdulatú idős férfiak szállnak ki belőle: műkedvelők. Egy maroknyi szép ember az országos döntőre érkezett tizennégyezerből... Helyet kell szorítanom a föltoluló emléknek. Rögtön a fölszabadulás után a partiumi kisvárosban is megalakult a KISZ. Mi tagadás, még kevesen voltunk. Nyomdászinasok, kőművesek, szobafestők, a frontról hazaérkező, sebesülés után lábadozó fiatal katonák, két-három, a piarista gimnázium politizáló diákja... És műkedvelő csoportot alakítottunk. Hamar híre ment. A háború félelmeiből felengedő lelkek: a színpadról lemondó énekesnő, galambősz zenetanár, jótorkú ifjak — olyanok is, akik akkor nem osztották nézeteinket, de vágyódtak a szépre, igazra — kopogtak a KISZ-székház ajtaján. Énekeltünk, szavaltunk. Közönséget toborzó előadásokat rendeztünk. Jártuk a falvakat. Kezdetben felfértünk egy szekérre... Később az iskolák is megmozdultak. A vidékünkön első közös gazdaság alakulásakor, Börvelyben, iskolánk szavalókórusa is fellépett, majd a traktorállomás mezőre induló brigádjait köszöntöttük dallal, verssel. Emlékszem, nagy volt a lámpaláz, de az összeverődő tenyerek, a szemek sugaras melege mindenért kárpótolt... Három évtizeddel ezelőtt kezdődött, de az elvetett mag kikelt. A falvak, városok, iskolák éneklő-szavaló, néha elcsukló hangú, a helyes színpadi mozgásról nem sokat tudó maroknyi szépségimádója nyomába százezrek léptek. Művelődési otthonok, klubok, kultúrpaloták színpadán hódolnak a dalnak, az együtténeklés lelket újító örömének, dobogja lábuk a táncok ősi ritmusát, mondják a lényegre tapintó szép szót. Népművészeti iskolák padjaiban tanulnak, éjfélig próbálnak. Okleveles oktatók, hivatásos rendezők tanítják-irányítják őket, neves írók és zeneszerzők alkotnak számukra. S a haza emberének és műveinek szépségét megéneklő fesztivál falusi, városi, megyei, megyeközi vetélkedői után, amelyeken százéves kórusok és párhónapos együttesek mérték össze erejüket, most a főváros színpadáról tolmácsolják dalban, muzsikában, veretes szóban, régi és új táncokban az őket küldők üzenetét. Tizennégyezren, a legjobbak legjobbjai jutottak ide, vallanak a tegnapról és a máról. Vérbeli műkedvelők, akik nem műkedvvel, de átéléssel és odaadással szerepelnek: az önkifejezés megannyi lehetőségével élők, románok, magyarok, szászok és szerbek idézik meg egykori életüket, viszik színpadra a jelent és benne önmaguk gyarapodó örömét. Fölszabadultságukból a jövő emberének méltóságos nyugalma, elpusztíthatatlan életkedve, tudatosan művelt sokoldalúsága árad. B. Dénes József TERVEZET TÖRVÉNY A MESTER SZEREPÉRŐL ÉS HATÁSKÖRÉRŐL A TERMELÉSBEN (3. old.) A GYERMEKNAP -1977 AZ ÜNNEPELTEK ÜNNEPE Tszonnyolc éve annak, hogy a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség június elsejét gyermeknappá nyilvánította. Az esztendő körforgó hétköznapjainak sokaságából szinte ki sem csúcsosodik ez a nap, csupán ünnepi külsőt ölt magára. Mert az a szertelen szeretet, amit ma társadalmunk, s ennek legkisebb sejtje, a család tanúsít a gyermek iránt, aligha zsúfolható bele egyetlen napba. Hiszen nincs olyan nap, amikor ne gondoskodnánk róluk. Róluk gondoskodunk, amikor munkánkkal, eredményeikkel pecsételjük meg elvünket, mely a jövő zálogának és letéteményesének, az élet világának tekinti a gyermeket. Vagy amikor új napközi otthonok, óvodák, iskolák, üdülőtáborok, sportpályák, uszodák, játszóterek tucatjait indítjuk meg évente, hogy még korszerűbb körülmények, még kedvezőbb feltételek között éljenek, tevékenykedjenek, szórakozzanak, tanuljanak, fejlődjenek. És szertelen szeretetünkről vallunk nekik akkor is, amikor foltosruhás, mezítlábas gyermekkorunkról megfeledkezve kissé talán túl is halmozzuk őket ajándékainkkal, és figyelmességünk egyéb jeleivel. S a hangsúly nem a túlhalmozáson van, hanem azon a tényen, hogy módunkban áll szüntelen derűt varázsolnunk gyermekeink életébe. A dolgozók reáljövedelmének intenzívebb növekedéséről, a családi pótlék és a sokgyermekes családoknak nyújtott támogatás növekedéséről szóló program, melyet az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága az elmúlt hetekben fogadott el, újabb ragyogó bizonysága ember- és gyermekközpontú társadalmunk jóléti törekvéseket megfogalmazó lényegének. Ne beszéljünk tehát ma a gyermekeinknek nyújtandó újabb ajándékainkról. Hiszen a mi június elsejéink lényege mélyebb, több mint a megszokott örömök ismételt alkalma. Az ünnepeltek ünnepe, önmegnyilatkozása, gyermek, szülő és társadalom közös megelégedettségének találkozója ez a nap. A pionírszervezetek megyei tanácsai és A haza sólymai szervezet irányító bizottságai e meggondolás alapján készítették elő olyan körültekintően az idei gyermeknap rendezvényeit. Arad megyében több gyermeknap-köszöntő előzetesnek voltunk az elmúlt napokban szemtanúi. A municípium általános iskolai irodalmi köreinek tagjai Valentina Dima írónővel találkoztak, a művelődési palota nagytermében pedig a Megéneklünk, Románia fesztivál versenyszakaszain legsikeresebben szerepelt pioníregyüttesek mutatkoztak be ismételten a közönségnek. Valamennyi óvodában is iskolában tarka programú Juhász Zoltán (Folytatása a 2. oldalon) mmmm