Előre, 1977. június (31. évfolyam, 9187-9212. szám)

1977-06-01 / 9187. szám

N­emcsak eszük, fantáziá­juk is volt azoknak, a­­kik hajdanán itt fektet­ték le Galați városának alap­jait. Földrajzi fekvése párját ritkítja. Az ország három nagy folyóvize és egyik leg­nagyobb tava fogja közre: déli oldalát a Duna mosogat­ja, kelet felől a Prut és a Brateg tó vize határolja, é­­szaknyugatról pedig a Szeret siet feléje, hogy itt egyesül­jön a Dunával. A folyóvízben­­állóvízben oly szegény síkvi­dék szülötte szinte szomjasan kiált fel: mennyi víz! És még­is, hihetetlen, de való, hogy Galasi és környéke, ilyen rop­pant víztömegektől körülölel­­ten is, az ország legaszályo­sabb vidékei közé tartozik. — Most még nem panasz­kodhatunk, a májusi eső na­ponta többször is meglocsol bennünket, gyönyörű is a ter­més a vidékünkön, de forró nyarakon sokszor úgy érezzük itt magunkat, mintha a Sza­harában volnánk. — És mint­ha csak nagyobb hitelt akar­na adni szavainak, Cojocaru Vasile, a municípiumi népta­nács végrehajtó bizottságának első alelnöke, megtörli gyön­gyöző homlokát. A Duna-par­­ton állunk, a dunai szél most épp csak lengedez, a déli nap­fény itt már májusban is ége­ti az ember bőrét. Jobb is volna most odaát, a túlsó parton strandolni, a „Cocula“ plázs finom fövényén — gon­dolom magamban, miközben jutottunk, hogy erre a célra a legmegfelelőbb és egyben a legkellemesebb hely, kivált­képp májusban, maga a vá­ros, elindultunk városnézőbe. Amit szigorú íratlan törvé­nyek szerint itt kell kezdeni és itt kell befejezni is — a Duna-parton. Mert az öreg folyam adta és adja szüntele­nül ennek a városnak felül­partmenti erdősáv húzódik odaát, de már lejjebb, ahol medréből kiszabadulva, a messzeségbe vesző árterületén csillog-villog a Duna vize, csak szétszórt fakoronák jel­zik: nem tenger az a nagy víz. És ez a nemzetközi hajó­­forgalom, ami lebonyolódik itt éjjel és nappal, megállás nél­kül! A Duna menti államok folyami flottáinak felségzász­lóit a négyéves galafi-i gyere­kek is meg tudják különböz­tetni egymástól. Amikor fel­is elbámultam ezt a különle­ges, örökmozgó vízi világot. De nemcsak én, a cérnányi Ér nádas-kákás partjainak szü­lötte. Számtalan idevalósi em­bertől hallottam, nem tudna vacsorázni, aludni, ha leg­alább egy félórácskát nem gyönyörködne mindennap az ő Dunájában. És az esti, az éj­szakai fények a Dunán, ezek a lomha mozgású szentjános­bogarak! De ez már igazán költőnek való téma ... — Mi a további tervük ez­zel a páratlanul szép Duna­­parttal? — kérdezem kísérő­met. — Mert a parti sétány, amelyet oly ötletesen, több­­teraszosan kiképeztek, beül­tettek fűvel-fával, egy adott ponton véget ér. A város vi­szont még jó hosszan, több kilométeren át húzódik to­vább. Nem húzódhatna vele párhuzamosan tovább ez a sétány is? — De igen. És nemcsak a sétányt hosszabbítjuk, más nagyszabású munkák is folya­matban vannak a parton, most épp odamegyünk, hogy meg is mutassam. Horváth Júlia (Folytatása az 5. oldalon) DUNA-PARTI HÉTKÖZNAPOK AZ ÉLETSZÍNVONAL ÁLLANDÓ NÖVELÉSÉNEK ÚTJÁN A BERUHÁZÁSOK GAZDASÁGI HATÉKONYSÁGÁNAK FOKOZÁSÁVAL TEREMTETT ÚJ ERŐFORRÁSOK N­agyon természetesnek tartjuk azt, hogy az or­szág minden egyes vidé­kén évről évre több ember ta­lál érdeklődésének, képessé­gének megfelelő munkát, új termelési ágak honosodnak meg. Megszokottá vált, hogy mindegyre újabb és újabb ter­melőegységek nyitják meg kapuikat, fogadják be az új ipari munkások százait, ezreit. Hogy az új termelőegység pár éven belül már nem is hason­lítható önmagához. Az üzem­behelyezéssel egyidőben el­kezdődik a fejlesztés első sza­kasza is. Következik a többi, megszakítás nélkül. Az ipar­teremtés, gazdaságnövekedés egész, egységes folyamat. Helységek, vidékek országré­szek, az egész ország lételeme. Építünk és fejlesztjük a meglévő üzemeket. Költsé­ges, nagy anyagi áldozatokat követelő tevékenység mind­kettő. S még a leggyorsabban megtérülő beruházások eseté­ben is tulajdonképpen a mát terheli, a jövőbeni haszon re­ményében. Ép­pen ezért soha­sem volt könnyű feladat a be­ruházási politika kidolgozása. Nagy megfontoltságról, böl­csességről, előrelátásról kel­tett és kell tanúságot tennie, hogy a tervek teljesítése ne igényeljen nagyobb erőfeszí­tést annál, amire a nemzet­­gazdaság a beruházás pillana­tában képes. De ne is eléged­jék meg kevesebbel. Az erő­tartalékok kiegyenlítődése ga­rancia arra, hogy a jelen meg­teszi kötelességét a jövővel szemben. És kiköveteli tőle, hogy ugyanúgy fizessen. A XI. pártkongresszus Irány­elvei szerint n­emzetgazdasá­­gunk ebben az ötéves terv­ben a nemzeti jövedelem 32—33 százalékát fordítja be­ruházásokra, az anyagi javak termelésének fejlesztésére. Ez a beruházási pártpolitika meg­ítélése szerint a lehető legjobb arány. Reálisan kifejezi mai lehetőségeinket és megfelel jövőbeni igényeinknek. A ter­vezett arány fenntartásával olyan ütemben fejlesztjük a nemzetgazdaság termelőpoten­ciálját, hogy előállíthassa a dolgozók anyagi és szellemi életszínvonala szüntelen fej­lesztéséhez elengedhetetlenül szükséges anyagi javak bősé­gét. Évtizedekkel ezelőtt talán nehezebben értettük meg so­kan a beruházási politika lé­nyegét. Az utóbbi esztendők­ben, hogy egymás után érnek be gyümölcsei, ki-ki maga győződhet meg értelméről, ke­vesebb szó is megteszi a ma­gáét. Az elmúlt ötéves terv idején nemzetgazdaságunk 181­9 ipari és 388 jelentősebb mezőgazdasági termelőegysé­get épített, szerelt fel és he­lyezett üzembe; a beruházá­sok összvolumene 544,7 mil­liárd lej volt, több mint a megelőző két ötéves terv ide­jén együttvéve. A nagyarányú beruházási terv teljesítésével a nemzetgazdaság állóalapjá­nak értéke 440 milliárd lejjel gyarapodott, a tervidőszak vé­gén elérte majdnem az 1200 milliárd lejt. Az új ötéves terv, amely­ből idestova eltelt másfél esz­tendő, és amely tulajdonkép­pen arra hivatott, hogy bete­tőzze a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megte­remtésének másfél, két évti­zedre kiterjedő nagy művét, 1000 milliárd lej beruházást irányoz elő. Korábban három ötéves terv alatt költött eny­­nyit nemzetgazdaságunk ilyen célokra. Az ország termelő potenciálja 2700 új egységgel gazdagszik, 58 százalékkal nö­vekszik az ipari beruházások volumene, s a megnöveke­dett alapok 70 százalékát a beruházási javakat termelő, a műszaki haladást hordozó iparágak, energia-,­fém-, gép- és vegyipar kapják. A har­minckilenc megye közül ti­zenhat — iparilag kevésbé fejlett területi egység — 2,3- szer annyit ruház be ebben az időszakban, mint a megelőző öt évben, azzal a nagyon jól meghatározott céllal, hogy­ az időszak végén — 1980-ban — a legkisebb megye ipari ter­melése is elérje az évi tíz­­milliárd lejt. A nemzetgazda­ságé pedig az ezermilliárdot. A terv merész, a célkitűzés nagy, magával sodró. Ereje a párt iparosítási politikájának bölcsességében, előre í­rásában rejlik. Az ország valamennyi vidékének arányos, harmoni­kus fejlesztésében, egybehan­­goltságában. Az országos erő­feszítés feltételezi a helyit, a kettő úgy egészíti ki egymást, hogy abból a legnagyobb Barabás Gizella (Folytatása az 5. oldalon) MUNKATÁRSUNK JELENTI SZILÁGY MEGYÉBŐL SZAKSZERŰ NÖVÉNYVÉDELEMMEL A NAGY SZŐLŐTERMÉSÉRT Távoli még a szüret idő­pontja, ám bizonyos értelem­ben a szilágysági szőlősker­tekben is most dől el a ter­més sorsa. Egyidőben két fronton folyik a munka: te­lepítés után a fiatal oltványo­kat gondozzák és a termősző­lőket ápolják. A karikázás, a metszés után levágott vesszők eltávolítása, a tápanyag után­pótlása, a hajtásválogatás, azaz a szőlő első zöldmunkája lezajlott, s az időjárás alaku­lása most gondos növényvé­delmi akciók szervezését kö­veteli meg. A haraklányi szövetkezet­közi tanács körzetében álta­lában jól haladnak az ápolá­si munkákkal, kapálnak és tárcsáznak, egyidejű permete­zést végeznek a peronoszpóra és lisztharmat ellen. Az emlí­tett szövetkezetközi tanács körzetében a tavaly is jó ter­méseredményeket értek el. A legmagasabb hozamot Szi­­lágysámsonban valósították meg, a szerződéses mennyisé­gen felül sok bor- és cseme­geszőlőt értékesítettek a szö­vetkezeti tagok szorgalmának eredményeként. Az idén hasonlóan kitartás­sal és szorgalommal dolgoz­nak. Május végén hatalmas zápor és vihar vonult át a tövisháti dombok felett, de másnap már folytatták a munkát. Márkus József szi­lágysámsoni szőlészbrigádos vezetésével a tagok a Kiskút, Szállás és Hegyhát dűlőkben kézzel permeteztek, a lágy talajon ugyanis nem járhat­tak a gépek, az esőt követő felmelegedés viszont a kárte­vőknek kedvezett, ezért azon­nal védekezniük kellett. El­járásuk más előnnyel is járt Mivel a fiatal szőlőben még kevés a növényzet, a kézi permetezéssel drága növény­védőszert takarítottak meg, hiszen csak az oltványokra jutott a bordói léből. Szilágy­­sámsonban 186 hektárból 109 hektár a termőszőlő, s a te­rület jórésze gépekkel nem művelhető. A munkaszerve­zésben kettős feladat hárul a szakvezetésre, hiszen a nö­vényápolás idején nemcsak a gépészek, hanem sok-sok szö­vetkezeti tag szakmai ismere­tétől és lelkiismeretességétől függ a permetezések eredmé­nyessége. A megye másik övezetében,­ Szilágysomlyó környékén is több rangos szőlőtermesztő egység található. Itt az eny­hébb éghajlat jobban kedve­zett a növényzet fejlődésének, ezért a növényápolási és -vé­delmi munkákban Kárásztel­kén, Zoványon előnyre tettek szert. A zoványiak tevékeny­ségéről már külön beszámol­tam, akár a szilágyperecse­­nyiekéről, ahol az oltványok ültetését is elsőkként kezdték meg az idén, s lelkiismeretes növényvédelmi munkát vé­geztek a szőlősben és a gyü­mölcsösben is. A szőlőtermesztés fontos pénzforrást jelent több szi­lágysági termelőszövetkezet­nek. A jó hozamokért nyilván a talaj­ápoláson kívül sok függ az időben végzett nö­vényvédelmi munkától. A kártevőkre, betegségekre ér­zékeny szőlősökben nem lát­ható­ előre a permetezések száma, ez az időjárástól és a fertőzés fokától függ, tehát annyiszor kell permetezniük, ahányszor szükségesnek mu­tatkozik. A szilágysámsoni hozamok titka az, hogy min­dig példásan, szakértelemmel végzik el a növényápolást. A gazdag szüretet most alapoz­zák, s ezzel tulajdon jólétük, jövedelmük növeléséhez is hozzájárulnak. Fejér László NYÁR ELEJI SÉTA A VIZEK ÉS TERASZOK versenyt verítékezem a hely­beli elöljáróság képviselőjével —, de némi apróságok aka­dályt gördítenek strandolhat­­nékom elé. Egy: az egész na­pozó víz alatt áll, a Duna majdnem az öltözőkabinokig ér. Kettő: interjút kell kérnem a polgármester első helyette­sétől , Galafi­ról. És mivel arra a közös megállapításra múlhatatlan és ellenállhatat­lan varázsát. Mire ideér, úgy kiszélesedik a Duna, hogy nehéz rakományokkal megter­helt uszályhajók hosszú fü­zérét vontató vagy tolató ha­jók játszva megfordulnak hömpölygő-hullámzó hátán. Egy jókora szakaszon még csak látja az ember, hogy hol a túlsó part, sötéten zöldellő felé, ar ellen erőlködnek e széles víziút örök vándorai, ha csak a hajókra szegezed a tekinteted, úgy rémlik, nem is haladnak, egyhelyben áll­nak. Lefelé persze már für­gébben siklanak céljuk felé. Nem lehet betelni a látvány­nyal! Duna-parti csinos kis szállodám erkélyéről kora reg­gel és esténként, néha éjfélig Világ proletárjai, egyesüljetek! A Szocialista Egységfront Országos Tanácsának napilapja XXXI. évfolyam 9187. szám 1977. június L, szerda­i oldal­ára 30 báni Redactia ELŐRE, Bucuresti (71341). Plaza Scinteil 1. ELŐRE szerkesztősége, Bukarest (71341) Scinteia tér 1. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 18 03 02. Előfizetési díj: egy hónapra 8 lej; három hónapra 24 lej; hat hónapra 48 lej; egy esztendőre 96 lej. Előfizetéseket elfogadnak az összes postahivatalok, a levélkézbesítők és a lapterjesztők. Reklám- és apróhirdetés a következő címen: Agentia de publicitate ISIAP — Bucuregti, Calea Victoriei nr. 174. Sector 1. BN—RSR. Filiala Sector 1. cont: 645130152. Pentru ELŐRE. Lapunkat külföldre a következő címen lehet megrendelni: ILEXIM — Departamentul Export-Import Presa. P.O. Box 136—137 — Telex: 11226. Bucuregti, str. 13 Decembrie nr. 3 MEGTETÉZETT TERVFELADAT: 8000 TONNA ACÉL A hatodik hónap elején já­runk, de a resicai kohászati kombinát olvasztóra! Immár az egész évi többlettermelés-válla­lásukat is meghaladó acélmeny­­nyiséggel, 8000 tonnával tetéz­ték meg tervfeladatukat. A fém­termelés további növeléséért a kombinátban újabb műszaki és szervezési intézkedéseket hoz­­tak, amelyek ugyanakkor a ko­hászati berendezések jobb ki­használását is eredményezik. Ezek közül megemlítjük az oxi­génnek a fémolvasztásnál való felhasználását, valamint a Mar­tin-kemencék tervezett javítási idejének csökkentését, mint pél­dául az 5-ös számú kemencé­nél, amelynek határidő előtti rendbetétele 300 tonna acél legyártását tette lehetővé ter­ven felül. 25 MILLIÓ LEJ VÁLLALÁSON FELÜL A hunyadi bányavállalat ter­ven felül nem kevesebb mint 25 millió lej értékű termelést valósított meg. 10 000 tonna koncentrált, fémben gazdag vasércet, majdnem 70 000 ton­na dolomitot és jelentős meny­­nyiségű más ásványt szállítot­tak a rendelőknek, meghaladva így az egész évi többletválla­lást. E termelésnövekedést majd­nem teljes egészében a munka­termelékenység 18 százalékos növelésével érték el. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS FOGADTA­ Kuwait helyettes kőolajipari miniszterét Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársa­ság elnöke, hétfőn, folyó év május 30-án, fogadta Mahmud Al-Adassanit, Kuwait helyettes kőolajipari miniszterét, aki lá­togatást tesz országunkban. A fogadáson részt vett Ion Patan, a kormány első minisz­terének helyettese, külkereske­delmi és nemzetközi gazdasági együttműködési miniszter. A vendég tolmácsolta Kuwait állam emírjének, Sabah al Sa­lem Al-Sabah sejknek, Kuwait trónörökös hercegének és a kormány miniszterelnökének Jaber Al-Ahmed Al-Jaber Al- Salahnak Nicolae Ceausescu el­nökhöz és a román néphez inté­zett baráti üdvözletét és nagy­rabecsülését. Megköszönve az üdvözletét, Nicolae Ceausescu elvtárs a maga részéről meleg üdvözletét és legjobb kívánságait küldte Kuwait emírjének, a trónörö­kösnek és a kormány miniszter­­elnökének, a kuwaiti népnek pedig sikereket kívánt a hala­dás és jólét útján. A fogadás alkalmával megelé­gedésüket fejezték ki a két or­szág közti együttműködési kap­csolatok pozitív alakulása fölött, kinyilvánították azt az óhajt, hogy mindkét állam előnyére, a béke és a nemzetközi megértés ügye érdekében elmélyítsék ezeket a kapcsolatokat. A megbeszélés folyamán meg­vizsgálták a román—kuvaiti kő­olajipari együttműködés jelen­legi helyzetét, kifejezték azt a közös elhatározásukat, hogy fej­lesztik ezt az együttdolgozást, azoknak az egyezményeknek és megállapodásoknak a konkreti­zálása érdekében, amelyeket a magas szintű román—kuvaiti párbeszéd alkalmával állapítot­tak meg. A felek úgy vélték, minden feltétel adva van ahhoz, hogy ezen a téren még inkább bővüljön az együttműködés, s az a két ország gazdasága által kínált lehetőségek színvonalára emelkedjék. A találkozó szívélyes baráti légkörben folyt le. Afganisztán Köztársaság kü­lönmegbízottját: Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársa­ság elnöke, hétfőn délután fo­gadta Mohammad Naimot, Mo­hammad Daoud, Afganisztán Köztársaság elnökének külön­megbízott­ját, aki Románia Szo­cialista Köztársaság Államtaná­csa meghívására hiv­atalos láto­gatást tesz országunkban. A fogadáson részt vett Stefan Voitec, az Államtanács alel­nöke. Jelen volt dr. Ali Ahmad Po­­pal, Afganisztán bukaresti nagy­követe. A vendég átnyújtotta Nicolae Ceausescu elnöknek Mohammad Daoud elnök baráti üzenetét, aki jó egészséget és boldogsá­got kívánt a román államfőnek, a román népnek pedig prosperi­tást és haladást. Az üzenet ki­fejezi azt az óhajt, hogy az Af­ganisztán és Románia közötti baráti és együttműködési kap­csolatok tovább fejlődjenek a kölcsönös előnyök alapján. Nicolae Ceausescu elvtárs megköszönve az üzenetet, szí­vélyes üdvözletét küldte Afga­nisztán elnökének, a baráti af­gán népnek pedig békét és prosperitást kívánt. Nicolae Ceausescu elnök arra kérte a vendéget, tolmácsolja az afgán államfőnek, ő is egyetért azzal az óhajjal, hogy a román—af­gán kapcsolatok állandóan fej­lődjenek mindkét ország és nép, a béke és a nemzetközi együttműködés javára. A találkozó alkalmával véle­ménycserére került sor a két ország közti gazdasági cserék, termelési kooperáció és műsza­ki-tudományos együttműködés fejlesztésére vonatkozó egyes kérdésekkel kapcsolatban, a kölcsönös előnyök alapján. A megbeszélés ugyanakkor kidomborította a román—afgán nemzetközi együttműködés irán­ti érdeklődést az emberiséget foglalkoztató kérdéseknek az összes népek érdekeinek meg­felelő rendezésében, az új gaz­dasági világrend létrehozásá­ban. A találkozó szívélyes és baráti légkörben zajlott le. A MEGÉNEKLÜNK, ROMÁNIA FESZTIVÁL ORSZÁGOS SZAKASZA TIZENNÉGYEZER ÜZENETHOZÓ Modern, farmotoros autóbu­szok gördülnek a színház elé. Népviseletbe öltözött, fecske­rajként csivitelő, nevetgélő fiatalok és deresedő fejű, ki­mért mozdulatú idős férfiak szállnak ki belőle: műkedve­lők. Egy maroknyi szép em­ber az országos döntőre ér­kezett tizennégyezerből... Helyet kell szorítanom a föltoluló emléknek. Rögtön a fölszabadulás után a partiu­­mi kisvárosban is megalakult a KISZ. Mi tagadás, még ke­vesen voltunk. Nyomdászina­sok, kőművesek, szobafes­tők, a frontról hazaérkező, sebesülés után lábadozó fiatal katonák, két-három, a piarista gimnázium politizáló diákja... És műkedvelő csoportot ala­kítottunk. Hamar híre ment. A háború félelmeiből felenge­dő lelkek: a színpadról le­mondó énekesnő, galambősz zenetanár, jótorkú ifjak — olyanok is, akik akkor nem osztották nézeteinket, de vá­gyódtak a szépre, igazra — kopogtak a KISZ-székház aj­taján. Énekeltünk, szaval­tunk. Közönséget toborzó elő­adásokat rendeztünk. Jártuk a falvakat. Kezdetben felfér­tünk egy szekérre... Később az iskolák is megmozdultak. A vidékünkön első közös gaz­daság alakulásakor, Börvely­­ben, iskolánk szavalókórusa is fellépett, majd a traktorál­lomás mezőre induló brigád­jait köszöntöttük dallal, vers­sel. Emlékszem, nagy volt a lámpaláz, de az összeverődő tenyerek, a szemek sugaras melege mindenért kárpótolt... Három évtizeddel ezelőtt kezdődött, de az elvetett mag kikelt. A falvak, városok, is­kolák éneklő-szavaló, néha elcsukló hangú, a helyes szín­padi mozgásról nem sokat tudó maroknyi szépségimádó­ja nyomába százezrek léptek. Művelődési otthonok, klubok, kultúrpaloták színpadán hó­dolnak a dalnak, az együtt­­éneklés lelket újító örömének, dobogja lábuk a táncok ősi ritmusát, mondják a lényeg­re tapintó szép szót. Nép­­művészeti iskolák padjaiban tanulnak, éjfélig próbálnak. Okleveles oktatók, hivatásos rendezők tanítják-irányítják őket, neves írók és zeneszer­zők alkotnak számukra. S a haza emberének és mű­veinek szépségét megéneklő fesztivál falusi, városi, me­gyei, megyeközi vetélkedői után, amelyeken százéves kó­rusok és párhónapos együtte­sek mérték össze erejüket, most a főváros színpadáról tolmácsolják dalban, muzsi­kában, veretes szóban, régi és új táncokban az őket kül­dők üzenetét. Tizennégyezren, a legjob­bak legjobbjai jutottak ide, vallanak a tegnapról és a má­ról. Vérbeli műkedvelők, akik nem műkedvvel, de átéléssel és odaadással szerepelnek: az önkifejezés megannyi lehe­tőségével élők, románok, ma­gyarok, szászok és szerbek idézik meg egykori életüket, viszik színpadra a jelent és benne önmaguk gyarapodó ö­­römét. Fölszabadultságukból a jövő emberének méltóságos nyugalma, elpusztíthatatlan é­­letkedve, tudatosan művelt sokoldalúsága árad. B. Dénes József TERVEZET TÖRVÉNY A MESTER SZEREPÉRŐL ÉS HATÁSKÖRÉRŐL A TERMELÉSBEN (3. old.) A GYERMEKNAP -1977 AZ ÜNNEPELTEK ÜNNEPE Tszonnyolc éve annak, hogy a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövet­ség június elsejét gyermek­nappá nyilvánította. Az esz­tendő körforgó hétköznapjai­nak sokaságából szinte ki sem csúcsosodik ez a nap, csu­pán ünnepi külsőt ölt magá­ra. Mert az a szertelen sze­retet, amit ma társadalmunk, s ennek legkisebb sejtje, a család tanúsít a gyermek iránt, aligha zsúfolható bele egyetlen napba. Hiszen nincs olyan nap, amikor ne gondos­kodnánk róluk. Róluk gon­doskodunk, amikor munkánk­kal, eredményeikkel pecsétel­jük meg elvünket, mely a jö­vő zálogának és letéteménye­sének, az élet világának te­kinti a gyermeket. Vagy ami­kor új napközi otthonok, óvo­dák, iskolák, üdülőtáborok, sportpályák, uszodák, játszó­terek tucatjait indítjuk meg évente, hogy még korszerűbb körülmények, még kedvezőbb feltételek között éljenek, te­vékenykedjenek, szórakozza­nak, tanuljanak, fejlődjenek. És szertelen szeretetünkről vallunk nekik akkor is, a­­mikor foltosruhás, mezítlá­bas gyermekkorunkról meg­feledkezve kissé talán túl is halmozzuk őket ajándékaink­kal, és figyelmességünk egyéb jeleivel. S a hangsúly nem a túl­­halmozáson van, hanem azon a tényen, hogy módunkban áll szüntelen derűt varázsol­nunk gyermekeink életébe. A dolgozók reáljövedelmének intenzívebb növekedéséről, a családi pótlék és a sokgyer­mekes családoknak nyújtott támogatás növekedéséről szó­ló program, melyet az RKP KB Politikai Végrehajtó Bi­zottsága az elmúlt hetekben fogadott el, újabb ragyogó bi­zonysága ember- és gyermek­­központú társadalmunk jóléti törekvéseket megfogalmazó lényegének. Ne beszéljünk tehát ma a gyermekeinknek nyújtandó ú­­jabb ajándékainkról. Hiszen a mi június elsejéink lénye­ge mélyebb, több mint a megszokott örömök ismételt alkalma. Az ünnepeltek ünnepe, önmegnyilatkozása, gyermek, szülő és társadalom közös megelégedettségének találkozója ez a nap. A pionír­szervezetek megyei tanácsai és A haza sólymai szervezet irányító bizottságai e meggon­dolás alapján készítették elő olyan körültekintően az idei gyermeknap rendezvényeit. Arad megyében több gyer­meknap-köszöntő előzetesnek voltunk az elmúlt napokban szemtanúi. A municípium ál­talános iskolai irodalmi körei­nek tagjai Valentina Dima írónővel találkoztak, a műve­lődési palota nagytermében pedig a Megéneklünk, Romá­nia fesztivál versenyszaka­szain legsikeresebben szere­pelt pioníregyüttesek mutat­koztak be ismételten a kö­zönségnek. Valamennyi óvodában is iskolában tarka programú Juhász Zoltán (Folytatása a 2. oldalon) mmmm

Next