Előre, 1977. július (31. évfolyam, 9213-9239. szám)

1977-07-01 / 9213. szám

ELŐRE - 1977. július­­. (Folytatás az 1. oldalról) hogy Bukarestben munkaerő áll rendel­kezésünkre, amelyet kiküldhetünk hozzá­juk a beruházási terv megvalósításához. Igénybe veszik a hadsereget. A hadsereg azonban saját feladatkörén kívül igen nagy gazdasági feladatokat teljesít; 350 000 hektárt öntöz, dolgozik a csatorna építésénél. De van nem produktív had­seregünk az iparban és ott a párszázezer tisztviselő, valamint a falvak népének hadserege, amely évente átlag mindössze 100—120 napot dolgozik. Vegyük igénybe ezt a hadsereget, foglalkoztassuk a ter­melőszektorban, így merül fel a probléma, és haladék­talanul így kell cselekedni, hogy ne le­hessen többé munkaerőhiánnyal indokol­ni a beruházások lemaradását. A megyei bizottságok, a néptanácsok cselekedjenek ilyen értelemben, anélkül, hogy más út­mutatásokat vagy utasításokat várnának. A mezőgazdasági kérdéseket a legutób­bi kongresszuson részletesen megvitat­tuk. Most a termés begyűjtése van napi­renden. A jelek szerint búzából és árpá­ból jobb lesz a termés, mint egy évvel ezelőtt. Egyébként a terv is magasabb termést irányoz elő. Csupán szeretném felhívni a figyelmet, hogy a leghatározot­tabban fel kell lépni a nyári termés, az árpa és a búza, a zöldségféle és a gyü­mölcs betakarításáért, a termés megfelelő gondozásáért. Úgyszintén gondoskodni kell a vetési előirányzatok végrehajtásá­ért, sőt túlszárnyalásáért, minthogy a ta­laj nedvességtartalma jó feltételeket kí­nál a kettős termesztésre. Újra kell venni azokat a területeket is, amelyeket vala­milyen természeti csapás ért. A ma megvitatott tervjavaslat, az elő­irányzott intézkedések biztosítják a fel­tételeket a gazdaság gyorsabb haladásá­hoz, az ötéves terv sikeres teljesítéséhez. Minden lehetőségünk megvan, hogy túl­szárnyaljuk az idei és a jövő évi gazda­sági feladatokat. Tekintsük a tervet el­fogadottnak és lássunk hozzá előkészíté­séhez, illetve megvalósításához. Kedves elvtársak! A plénum megvitatta a nép életszín­vonala emelésének programját. A prog­ramot közzétettük, az előirányzott intéz­kedések közül egyesek végrehajtását már néhány nap múlva megkezdjük. Az elő­irányzatok biztosítják a XI. kongresszus határozatainak, a Program célkitűzései­nek megvalósítását, mi több, a közvetlen javadalmazás tekintetében a XI. kong­resszus előirányzatához képest 10 száza­lékkal nagyobb növekedést valósítunk meg. Ezt az tette lehetővé, hogy szép eredményeket értünk el a gazdaság fej­lesztésében, a beruházási költségek csök­kentésében és más tevékenységi szekto­rokban. Az intézkedések a javadalmazás, a nyugdíjak, a családi pótlék, a gyerme­keknek és a sokgyermekes anyáknak já­ró segély növelésére vonatkoznak. Az idén hatályba lépő új szabályozások nyo­mán a sokgyermekes anyák segélyezésére szánt évi alapok 5—6-szorosan haladják meg az előbbi előirányzatokat. A javadalmazásemeléssel kapcsolatos intézkedések kidolgozásakor szem előtt tartottuk azt is, hogy jobb legyen az arány a különböző ágazatok között, el­sősorban magasabb kategóriába soroltuk az építkezést, a vegyipart, s igen hangsú­lyozottan emeltük a bányászok javadal­mazási szintjét. Jobb alapra helyeztük a mesterek, az almérnökök javadalmazását, pontosabban meghatároztuk e kategóriák termelési szerepét. Abból indultunk ki, hogy nyomatékosabban érvényesíteni kell a szocialista etika és méltányosság elveit a javadalmazás terén, hangsúlyozottabbá kell tenni az összjövedelemnek a külön­böző tevékenységi szektorokban végzett munkára alapozott közvetlen javadalma­zásból származó részét. Javítottuk a nyugdíjtörvényt, tulajdon­képpen új törvényt dolgoztunk ki; új tör­vényt­ dolgoztunk ki a szövetkezeti pa­rasztok nyugdíjazására, bevezettük a nyugdíjat a nem szövetkezetesített öveze­tek földművesei számára. Ettől az évtől kezdve emelkednek az összes nyugdíjka­tegóriák, különösen a kis nyugdíjak, ez utóbbiak több mint 30 százalékkal. A nyugdíjrendszer javításával igyekez­tünk felszámolni bizonyos méltánytalan­ságokat, egyes múltbeli hibákat, reáli­sabb alapra helyezni a nyugdíjat, szoro­sabban kapcsolni a gazdasági-társadalmi tevékenységhez nyújtott hozzájáruláshoz. Bizonyos kiigazításra volt szükség a kis- és nagy nyugdíjak aránya terén. Arra a következtetésre jutottunk, hogy célszerű szorosabban kapcsolni a nyugdíjat a ter­melőmunka idején elért eredményekhez, az ország gazdasági-társadalmi fejleszté­séhez nyújtott hozzájáruláshoz. Vélemé­nyünk szerint a nyugdíjtörvény, a szö­vetkezeti parasztok és a magánparasztok nyugdíjazása fontosabb előirányzataiban megfelel a szocialista etika és méltányos­ság követelményeinek, pártunk ama po­litikájának, hogy a végzett munka és a társadalom fejlesztéséhez nyújtott hozzá­járulás arányában egyre jobb életkörül­ményeket teremtünk az összes dolgozók­nak Az említett intézkedések biztosítják, hogy az összes dolgozó kategóriák jöve­delme az ötéves terv előirányzatain felül lényegesen emelkedjenek, és tükrözik: társadalmi rendszerünk, a nemzetgazda­sági fejlődés arányában, következetesen mindent megtesz az anyagi és szellemi jólét gyarapításáért, ami a pártpolitika fő célja Elvtársak! A plenáris ülésen megvitattuk az oktatás minden fokú szervezésének tö­kéletesítését. Elmondhatjuk, hogy a most elfogadott intézkedésekkel tulajdon­képpen befejezzük az egész oktatás új alapokra helyezését, összhangban a párt­program előirányzataival. Az élet való­színűleg még szükségessé tesz majd kisebb kiigazításokat, de úgy véljük, hogy a most kialakított teljes mérték­ben megfelel a jelenlegi szakasznak, a XI. kongresszus orientációinak. Az oktatás átszervezését ezzel lezártnak kell tekintenünk. Az új szervezési felépítés különleges súlyt helyez az összes alaptudományok beható elsajátítására, ugyanakkor pedig a román nyelv, a történelem és más ál­talános ismeretek alapos oktatására. Ugyanakkor­ az­ elfogadott intézkedések biztosítják az oktatást az együttélő nemzetiségek nyelvén is, összhangban pártunk marxista-leninista nemzeti po­litikájával. Most a lényeg az, hogy erő­feszítést tegyünk az oktatás tartalmá­nak javítására, tudományos színvonalá­nak emelésére, az­ oktatás, a termelés és az élet­ egyre szorosabb összekapcso­lására. " Legyen­­ gondunk arra, hogy a tantárgyak oktatása valamennyi ágazat­ban , feleljen meg­­ a tudomány és a technika legkorszerűbb vívmányainak, tegye lehetővé kiváló szakismeretekkel rendelkező káderek képzését. Az egész szervezési koncepció célja az oktatás, a kutatás és a termelés szoros integráció­ja, az ahhoz szükséges feltételek meg­teremtése, hogy a különböző oktatási fokozatok abszolvensei a lehető legrö­videbb idő alatt bekapcsolódhassanak a termelésbe, hozzájárulhassanak társa­dalmunk általános fejlesztéséhez. Való igaz, hogy a Nevelés- és Oktatás­ügyi Minisztérium legalább hathónapos késéssel nyújtotta be ezeket a javaslatokat. Emiatt intenzíven kell dolgoznunk, hogy alaposan előkészítsük a tanév megnyitá­sát és ügyeljünk az elfogadott intézke­dések példás végrehajtására. A jelzett fogyatékosságoktól eltekintve, az intéz­kedések összességükben jók, és új, tar­tós alapot kínálnak oktatásunk további fejlesztéséhez. Megvitattunk továbbá, — pártunk prog­ramja szellemében — két fontos intézke­dést a társadalom vezetésének töké­letesítésére, a dolgozók szocialista tuda­tának fejlesztésére, továbbá arra vonat­kozóan, hogy az állami szervek bizo­nyos feladatai átkerüljenek a dolgozók munkaközösségeihez, a különböző társa­dalmi szervezetekhez, a néptömegekhez. A párt programja feladatként jelöli meg, hogy forradalmi világszemléletünk szellemében következetesen biztosítsuk a néptömegek, és elsősorban a munkás­­osztály egyre aktívabb részvételét az összes tevékenységi szektorok vezetésé­ben. Ezt az orientációt már a IX. és a X. kongresszus is hangsúlyozta, és meg­különböztetett helyet juttattunk neki a XI. kongresszus határozataiban. A párt programjába foglaltuk azt a tételt, hogy a szocialista társadalom fejlődése ará­nyában csökkentenünk kell az állam megtorló funkcióit, abban a perspektí­vában, hogy bizonyos­ funkciókat átru­házzunk a néptömegekre, és­ erősítsük a párt szervező szerepét a gazdasági és társadalmi életben. Ilyen összefüggések­be illeszkednek azok az intézkedések, melyek célja javítani, jobban mondva gyökeresen, megváltoztatni a társadalmi együttélési szabályokkal és az ország törvényeivel szembeni , különböző kihá­gásokért járó büntetés és ítélet végre­hajtásának jelenlegi rendszerét. Azt akarjuk, hogy csak a rendkívül súlyos cselekményeket elkövetők kerül­jenek börtönbe, a kiskorúak és a 21 éven aluli fiatalok tulajdonképpen ne kerül­jenek oda, kivéve a gyilkosságért fele­lősségre vont 18—21 éveseket. A külön­böző törvénysértéseket és kihágásokat elkövető kiskorúakat vállalatok,, szövet­kezetek, . falvak,­ társadalmi szervezetek, elsősorban KISZ-szervezetek gondjaira bízzák, így módunkban áll, hogy­ a mun­kaközösségek a munka folyamatában sokkal jobb nevelésben részesítsék a fiatalokat, mint a Belügyminisztérium bármely átnevelő központja. A legjobb nevelés a munkában, a munkaközössé­gek körében folyik, és célja az, hogy a fiatalok mint hazánk állampolgárai megértsék: maradéktalanul tiszteletben kell tartaniuk a társadalmi együttélési szabályokat, be kell­­ kapcsolódniuk az általános szocialista­­ építőmunkába. Egyébként az összes bebörtönzött kis­korúakat és fiatalokat szabadon is bo­csátották. De a 21 éven felüli állampol­gárok számára is előirányoztuk, hogy a legtöbb büntetést a munka folyamatá­ban töltsék le, a munkaközösségek­­ el­lenőrzése és gondoskodása közepette: az emberek csak rendkívül súlyos cselek­ményekért kerülnek börtönbe. Az intézkedés természetesen radikális, de úgy vélem — és a Politikai Végre­hajtó Bizottság is erre a következtetésre jutott —, hogy megfelel társadalmunk jelenlegi fejlődési szakaszának, s a dol­gozók szocialista tudata­­ emelését célzó politikai­ nevelő munka­­gyümölcse. Már nem engedhetjük meg, hogy évente tíz­ezreket ítéljenek el és kerüljenek bör­tönbe mindenféle vétkekért. Egyébként elhatároztuk, hogy általános amnesztia­­rendeletet adunk ki azook nagy része szá­mára, akiket elítéltek és­­büntetésüket letöltötték, s bűnügyi nyilvántartásban szerepelnek, hogy eltöröljük , múltjuk , e szégyenfoltját. Valóban­, társadalmi vi­szonyainkat ebből a szempontból is , új alapra kell helyeznünk, vállalnunk­, kell a közvetlen felelősséget,az emberek ne­veléséért és formálásáért, le kell mon­danunk a megtorlás , módszereiről. Ehhez természetesen­­ teljesen felül kell vizs­gálni a törvénykezést. A Politikai Végrehajtó Bizottság komissziót neve­zett ki, hogy kidolgozza az új törvényke­zést és előkészítés után beterjessze őket a Központi Bizottság plenáris ülésére, amire valószínűleg ősszel kerül sor.. Ab­ból kell kiindulnunk, hogy a szocialista jog, a szocialista törvénykezés­ teljes mértékben szakítson a polgári joggal, a régi polgári koncepciókkal.­ Jogi­ koncep­cióinkat és törvényeinket új, forradalmi alapra kell helyeznünk,, másként mind be­szélhetünk Marxnak és Leninnek az állam megszűnésére vonatkozó tétele helyessé­géről, ha továbbra is megmaradunk ama régi koncepció mellett, amelyet Sztálin törvényerőre emelt, miszerint a szocia­lizmus erősödése arányában éleződik az osztályharc és fokozni kell a megtorló intézkedéseket. Ez teljesen antimarxista és tudományellenes koncepció­­ volt, tel­jes mértékben és mindenképpen szakí­tanunk kell vele, s a dolgok­ ilyen meg­ítélésével. Induljunk ki abból, hogy ép­pen a termelőerők fejlődése arányában tökéletesednek a termelési viszonyok, megszűnnek a lényeges különbségek a társadalmi osztályok és kategóriák, a munka formái között, az osztályok kö­zelebb kerülnek egymáshoz, fejlődik a tömegek tudata, az állam fokozatos megszűnése, és nem megtorló jellegének erősödése felé haladunk. Amint a párt­program hangsúlyozza, "az államra még hosszú ideig fontos szerep hárul, de te­vékenységében a gazdasági-társadalmi élet­ összes­­ területeinek demokratikus szervezésére és irányítására" kerül a hangsúly. A megvitatott­­intézkedések kidolgozásában ezekből a forradalmi el­vekből indulunk ki. Ugyanilyen szellemben szerkesztettük meg a sajtó, a Rádió-televízió, a könyv­kiadás, az irodalmi-művészeti alkotó munka terén,, az egész kulturális-nevelő tevékenységben dolgozók közvetlen fele­lősségére vonatkozó új szabályozásokat is. . . " Tulajdonképpen, hogy az önbírálat szellemében is szóljunk, ezeknek az in­tézkedéseknek az elfogadásával meg­késtünk. Végső fokon valamennyi szer­kesztőségben párttagok, pártaktivisták dolgoznak, nem kell tehát nekik felel­niük a párt­ általános politikájának vég­rehajtásáért az illető területen? Más, külső embert kell­ kirendelnünk ezeknek az aktivistáknak az ellenőrzésére? Az ellenőrzésre persze , szükség van. De ez , a pártszervekre, az illető tevékenységi szektorok tényleges vezetésével, megbí­zott állami­ szervekre tartozik. Ha vala­mely folyóirat vagy­­újság kommunistái nem képesek megérteni és írásaikban alkalmazni a politikai­ irányvonalat, hogy lehetne­ képes­­ilyesmire nem egy sajtóbizottság,­­hanem tíz ilyen intéz­mény? Értsük meg, hogy az új szabályo­zás annak az elvnek az érvényesülésé­ből született, hogy pártunk politikai ve­­­­zetőszerepet­ tölt be az összes­ tevékeny­ségi­ területeken. A párt politikai veze­tőszerepének érvényesülése pedig felté­telezi, hogy a kommunisták minden szektorban teljesítsék párttagi feladatu­kat, harcoljanak­­a párt politikai irány­vonalának érvényesítéséért a maguk te­rületén,­­ és­­biztosítsák azt. Elképzelhe­tetlen, hogy valaki forradalmi párt tag­ja és nem dolgozik a maga munkahe­lyén a párt általános politikai irányvo­nalának az érvényesítéséért.­­Ez az egyik lényeges kiindulópontunk. Nem akarjuk megszüntetni, az ellenőrzést, csak bizo­nyos bürokratikus, adminisztratív jel­legű ellenőrzést szüntetünk meg, és­­ megerősítjük a párt­ felelősségét és poli­tikai ellenőrző munkáját,­ a­ kommunis­ták felelősségét, azért,­ amit írnak, amit publikálnak, amit sajtó alá­­rendeznek, a gyártott és forgalmazott filmekért. Értsük meg, hogy amikor megszüntet­jük az adminisztratív intézkedéseket, ahogy mondják, a cenzúra-intézkedése­­ket, bevezetjük a párt­­ általi forradalmi ellenőrzést, felelősséget, mindenki egyéni felelősségét a párt, a nép iránt. Meggyőződésem, hogy az új szabályo­zás, az összes szóban forgó szektorok kollektív szervei felelősségének erősítése nyomán emelkedni, fog a sajtó, a Rádió­­televízió, az irodalom és a művészet egész tevékenységének színvonala. Teljes meggyőződésem, hogy mindenki, ha tudja, hogy utána már senki sem javít, hogy tőle függ minden, háromszor is meggondolja majd, mielőtt határoz. Per­sze távolról sem zárom ki annak a le­hetőségét, hogy valaki gyengén fog írni, de az írást be kell küldenie a közlés felől határozó kollektív szerveknek. Va­jon az Írószövetség vezető tanácsa pél­dául, ahelyett, hogy segélyek szétosztá­sával foglalkozna — mert hiszen nem kölcsönös segélyszövetség, hanem alkotó szövetség —­­irányítaná, amint az Orszá­gos Konferencián is mondtam, az alko­tómunkát, megvitatná az alkotásokat, s ha jónak találná, beküldené őket publi­kálás céljából a kiadókhoz? A kiadónak is van kollektív vezetőszerve, s ha nem találja jónak az írást, visszaküldi az Írószövetséghez újabb megvitatás céljá­ból vagy a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanácshoz. Így, ahelyett, hogy adminisztratív­­intézkedéseket foganato­sítanának, kollektíve megvitatják,­­ mi rossz, mi jó az írásban, amit talán köny­­nyebben megért majd az is, aki gyenge írást nyújtott be. Romániában egyéb­ként az írók a múltban is először író­­társaink előtt, az irodalmi körökben ol­vasták fel munkáikat. Még Eminescu­­nak is elutasították, illetve bírálták így költeményeit. Vajon azok, akik az ő színvonalát akarják elérni, miért ne en­gednék meg kollegáik közösségének, hogy mai tudattal, mai orientációval hozzá­segítsék őket műveik fogyatékosságainak feltárásához és azok megjavításához? .Íme, hogyan értelmezzük a társadalmi szervek felelősségének növekedését. Va­jon a Scinteia, a lap szerkesztősége nem vállalhatja a felelősséget a megjelente­tett dolgokért? Talán a megyei párt­bizottság nem felelős azért, amit a megyei napilap, vagy folyóirat ír? Pártszerve­ink, amelyek kérték, hogy legyenek lapjaik, folyóirataik, kiadóik, feleljenek azok munkájáért, ellenőrizzék, irányít­sák őket. De nem arra gondolok, hogy az irá­nyítás újabb adminisztratív, bürokrati­kus irányítás legyen, hanem politikai irányítás, eleven vita, amely előmozdít­ja a sajtó, a Rádió-televízió, az iroda­lom, a művészet általános színvonalának emelkedését, ösztönzi az egész irodalmi­művészeti alkotómunkát, Így gondoltuk el a dolgokat a Politikai Végrehajtó Bizottságban, és — nagy megelégedéssel állapítottam meg — így gondolkodnak a Központi Bizottság tagjai is, akik fel­szólalásukban és egyöntetű szavazatuk­kal­­ kifejezték teljes egyetértésüket. Egyetértek Titus Popovici elvtárs bíráló megjegyzéseivel. Megengedhetet­len, hogy az egyes kiadóknál elutasított rossz könyvek vidéken találjanak me­nedékre, és méginkább megengedhetet­len, hogy kritikánk, a párt- és a szak­sajtó ne foglaljon elvsz­erűen és aktívan állást ezzel szemben. Valóban előfordul, hogy minden szempontból, a többi kö­zött művészi szempontból is kétes érté­kű munkákat agyondícsérjenek, ugyan­akkor pedig egyes politikailag és ideo­lógiailag helyes irányzatú, értékes mű­veket agyonhallgassanak, sőt meg­bíráljanak. Pártszerveinknek, a Szocia­lista Művelődési és Nevelési Tanácsnak komolyan el kell látniuk feladatkörü­ket. Forradalmi, dialektikus materialis­ta álláspontról művelt irodalomkritikára és műbírálatra van szükségünk. Már nem tudom hányadszor ismétleni: Romániában nincs több filozófiai kon­cepciónk, csak egy — a dialektikus és történelmi materializmus. Tulajdonkép­pen, hogy úgy mondjam, ez az egyetlen cenzúra, másra nincs szükségünk. Neki kell biztosítania mindannak a kiküszö­bölését,­ ami világszemléletünktől ide­gen. Filozófiánkkal, világ- és életszem­léletünkkel kapcsolatban nem vagyunk hajlandók semmilyen engedményre. A ma elfogadott és­­valóban nagy politikai jelentőségű intézkedéseknek radikális javulást kell hozniuk az összes említett szektorokban. Ismét hangsúlyozni kívánom, hogy a ma elfogadott összes intézkedések, kö­zöttük a gazdasági természetűek is, a XI. kongresszuson kijelölt orientációkba illeszkednek, és a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséről szóló pártprogram megvalósítását szol­gálják. Végrehajtásuk érdekében min­denkinek, kezdve a Központi Bizottság­gal, a Politikai Végrehajtó Bizottsággal, a megyei bizottságokkal és bürójukkal és végezve valamennyi párttaggal, intenzí­vebben kell munkálkodnia a párt poli­tikai vezető szerepének növelésén min­den szektorban. Lépjünk fel határozot­tabban valamennyi aktivista, párt- és állami vezetőszerv, valamennyi párttag felelősségének növeléséért a maga mun­katerületén. Határozottan véget kell vet­nünk annak a sajnos még észlelhető magatartásnak, hogy egyes elvtársak könnyen veszik, felszínesen kezelik a kapott feladatokat. Talán úgy hi­szik, szívességet tesznek, ha betöl­tenek bizonyos tisztséget egyik vagy másik helyen, s ezért külön dicséretet is érdemelnek. Értsük meg világosan, hogy a párt által bármely aktivistájára, bár­mely tagjára, bármely honpolgárra bí­zott feladat munkát, felelősséget, áldo­zatkészséget követel. A párttag, a párt­aktivista csakis így tehet eleget a társa­dalom, a nép iránti küldetésének. Úgyszintén szélesebb körben kell fej­lesztenünk a bírálat és az önbírálat szel­lemét a párt- és állami tevékenységben. Talán mert szép eredményeink vannak és minden nehézség, hiányosság és hiba ellenére teljesítjük a tervet, gazdaságunk növekszik, az életszínvonal emelkedik, egyesek nem tudják, hogy mi a további teendő? Mi azonban nem hunyhatunk szemet afölött, hogy ha jobban dolgoz­nának, kevesebb hibát követnének el, s ugyanezeket a kiemelkedő eredményeket könnyebben, kevesebb költséggel érhet­nénk el. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a pártprogramba belefoglaltuk: a bírálat és az önbírálat a munka elemzésének fő formája, s biztosítja társadalmunk dina­mikus fejlődését. A hibák és a hiányos­ságok feltárása, bírálati és önbírálati ál­lásfoglalás nélkül nem lehetünk biztosak a hibák és hiányosságok felszámolása felől. Ne vegyék célzásnak, de úgy hi­szem, egyetértünk abban, hogy a mai ülésen is elkelt volna több bírá­lat és önbírálat a megvitatott kér­désekben, kezdve a gazdasági kér­désekkel, elkelt volna egyes hibák elmélyültebb elemzése. Hagyjunk fel azzal a gondolattal, hogy nem bírá­lunk, nehogy valaki megharagudjék. El­lenkezőleg, csak haragudjanak meg mi­nél erősebben a kötelességmulasztók. Ha nem haragítjuk meg őket , a szocia­lista építés érdekeit, munkásosztályunk, népünk érdekeit károsítjuk. Úgyszintén jobban meg kell erősíteni a munkafegyelem szellemét az összes te­vékenységi területeken. Széles demokra­tikus szerv működését, a tömegeknek a társadalom vezetésével való részvételét el sem képzelhetjük anélkül, hogy ne erősítenénk a fegyelmet az összes tevé­kenységi területeken. Értsük meg, hogy a demokrácia és a fegyelem egybekap­csolódik és feltételezi egymást. Erős fe­gyelem nélkül nincs reális demokrácia. Másként anarchia van, a munka, a tár­sadalmi élet szétzilálódik. Foglalkozzunk többet azzal, hogy az összes kommunisták szüntelenül emeljék politikai-ideológiai színvonalukat, fej­lesszék a kérlelhetetlenség forradalmi szellemét minden tevékenységi területen. Valamennyi legyen mindig fogékony az újra, mindarra, ami a társadalmi fejlő­désből adódik, és mozdítsa elő bátran az újat minden téren. Ne féljünk kiküszö­bölni azt, ami adott pillanatban megfe­lelő volt, de időközben elévült és ellen­tétben áll az új társadalmi feltételekkel, a termelőerők, a társadalom fejlődésével. Értsük meg: nem lehetünk forradalmá­rok, ha nem munkálkodunk állandóan a szocialista és a kommunista elveink, filo­zófiai koncepciónk érvényesítésén, ami kezdeményezőkészséget, merészséget, — természetesen szervezett, fegyelmezett merészséget —, cselekvést igényel, a tár­sadalom szüntelen haladásának meggyor­sítását követeli. Annál is inkább, mert nemzetközi téren is óriási változások kö­vetkeznek be, viták folynak a problémák megoldásának módjáról, próbálkozások történnek arra, hogy meggátolják vagy legalább akadályozzák a különböző tár­sadalmi jelenségek új koncepciójú felve­tését. Értsük meg, pártunk csak annyi­ban teljesítheti történelmi küldetését, amennyiben határozottan vallja a forra­dalmi koncepciót minden területen, a­­mennyiben határozottan felszámolja mindazt, ami hibás, mindazt, ami már nem felel meg a társadalmi fejlődésnek. Ilyen szellemben kell felfognunk a ma elfogadott intézkedéseket. Teljes meggyőződésem, hogy a mai in­tézkedések, különösen a társadalmi viszo­nyokra, az alkotó munkára és a tájékoz­tatási eszközökre vonatkozók erős társa­dalmi befolyást fognak gyakorolni, di­namizálni fogják egész párt- és állami tevékenységünket. Úgy kell előkészítenünk a párt Orszá­gos Konferenciáját, hogy a mostani in­tézkedések továbbfejlesztéséhez vezessen, újabb orientációkat jelöljön meg a XI. kongresszuson kidolgozott program meg­valósításához. Befejezésül hangot adok annak a meg­győződésemnek, hogy a Központi Bizott­ság összes tagjai, a jelen levő aktíva, egész párt- és állami aktívánk, az összes kommunisták a leghatározottabban mun­kálkodni fognak, hogy egész népünk erő­feszítéseit összefogják a XI. kongresz­­szuson kidolgozott program teljesítésére! Ebben a meggyőződésben kívánok va­lamennyiüknek további sok sikert, s bér rekesztem a plénum munkálatait. (Hatalmas, hosszas taps; a hallgatóság, helyéről felállva, hosszasan tapsol) 3. NICOLAE CEAUSESCU EL­VTÁRS BESZÉDE

Next