Előre, 1978. december (32. évfolyam, 9653-9679. szám)

1978-12-01 / 9653. szám

ELŐRE — 1978. december 1. (Folytatás az 1. oldalról) a béke világának megterem­téséért. Tudjuk, hogy nem könnyű valóra váltani ezt­ a vágyat, ebben a vonatkozás­ban nem ringatjuk magunkat illúziókban. Senki se higgye azt, hogy a fegyverkezés ellen, a leszerelésért, és elsősorban a nukleáris leszerelésért, a bé­kéért vívott harc könnyű és könnyű lesz. Ellenkezőleg, fo­kozott, nagy erőfeszítésekre, kemény harcra van szükség ebben az irányban. Ezért szük­séges erősítenünk a szolidari­tást és az együttműködést, vi­lágosan rámutatnunk az összes népek előtt, hogy milyen ve­szélyt jelent a fegyverkezési hajsza. Mondjuk meg határo­zottan a népeknek, hogy képe­sek megakadályozni egy újabb háborút, biztosítani a békét! Mi teljes mértékben bízunk a népek egyesült erejében és meggyőződésünk, hogy, a fel­merülő nehézségektől függet­lenül, el tudják érni, hogy visszaverjék az imperialista u­­ralmi és diktátumpolitikát, hogy új, egyenlőségen alapuló kapcsolatokat juttassanak ér­vényre, hogy biztosítsák a békét az egész világon. (Ha­talmas, hosszas taps.) Éppen erre, a néptömegek erejébe, az országaink és az egész világ népeinek erejébe vetett rendíthetetlen bizal­munkra támaszkodva, úgy véltük és úgy véljük, hogy bi­zalommal kell a jövőbe tekin­tenünk, azzal a meggyőződés­sel, hogy az enyhülésért és a békéért vívott harc diadalt arat, és azzal az elhatározás­sal, hogy mindent megte­szünk ezért! (Hatalmas tanú.) Ezekből a meggondolásokból fakadnak következtetéseink mind a politikai és diplomá­ciai tevékenység, a tömeg­munka fokozásával kapcso­latban, az országban és nem­zetközi síkon, mind pedig a­­zokkal az intézkedésekkel kap­csolatban, amelyeket meg kell tennünk ahhoz, hogy bármi­lyen körülmények között helyt­­álljunk. Kétségtelenül nagy hiba lenne, ha szem elől téveszte­nék, hogy a leszerelés valóra váltásáig, a tartós béke meg­teremtéséig állandóan gon­doskodnunk kell — nekünk is, a többi szocialista ország­nak is, az összes népeknek, a­­melyek meg akarják védel­mezni , függetlenségüket és szuverenitásukat — a védelmi képesség biztosításáról, hogy bármely pillanatban helytáll­­hassunk bármilyen imperialis­ta agresszióval szemben, bár­milyen kísérlettel szemben, a­­mely veszélyeztetné népünk, a szocialista népek forradalmi vívmányait, amely merényle­tet akarna elkövetni a szabad élet ellen, amelyet a román nép épít magának a kommu­nista párt vezetésével. Központi Bizottságunk, a Nagy Nemzetgyűlés, a többi párt- és állami szerv viseli a teljes felelősséget, és vállalja ezt a felelősséget, azért, hogy biztosítsa a békés munkát, a függetlenséget, a szocializmus építését, Románia szuvereni­­tását! (Hatalmas, hosszas taps.) Nem szándékszunk tehát egy pillanatra sem lemondani ar­ról, hogy gondoskodjunk né­pünk, hadseregünk harcképes­ségének biztosításáról. Arra törekszünk és továbbra is arra fogunk törekedni, teljes fele­lősséggel, hogy hadseregünk, az egész nép mindig teljesít­hesse a haza, a szocializmus iránti magasrendű kötelessé­gét. A legvilágosabban szeret­ném újra leszögezni a Közpon­ti Bizottság előtt is pártunk­nak és államunknak azt az ál­láspontját, hogy abban az e­­set­ben, ha agressziót indíta­nak Európában a Varsói Szerződés valamely tagállama ellen, mi teljesíteni fogjuk a­­zokat a kötelezettségeket, a­­melyeket vállaltunk ebben a paktumban, valamint a kétoldalú kölcsönös segély­nyújtási paktumokban, a vo­natkozó előírásoknak meg­felelően. Természetesen síkra szállunk és mindent megte­szünk azért, hogy a katonai paktumokat — mind a NATO-t, mind a Varsói Paktumot — minél hamarabb számolják fel, mert szilárd meggyőződésünk, hogy nem a katonai paktumok biztosítják a függetlenséget, a szuverenitást és a békét, ellen­kezőleg, ezek csak fenntartják a feszü­ltségi álapotot. Minél gyorsabban tűnnek el a kato­nai paktumok, annál hama­rabb mélyül el az enyhülési folyamat, javulnak a kilátá­sok a béke megter­em­tésér­e az egész világon. (Hatalmas, hosszas taps.) Persze, megértjük, hogy a problémákat nem lehet egyol­dalúan megoldani, hogy a két paktumot egyidejűleg kell fel­számolni. Az intézkedések meghozatalánál figyelembe kell venni a kiegyensúlyozott erőviszonyok fenntartását, ke­zességet a függetlenség meg­védésére, lehetőséget bármi­lyen agresszió visszaverésére. Mi úgy véljük, a jelenlegi kö­rülmények között, megvan a kellő erőegyensúly, hogy a rendelkezésünkre álló eszkö­zök — mind a Varsói Paktum, mind a NATO, valamint más országok rendelkezésére álló eszközök — jóval felülmúlják a szükségest. Az elmúlt napok­ban is mondtam már, hogy e­­zek az eszközök néhányszor elpusztíthatják az egész embe­riséget. És akkor jogosan te­vődik fel a kérdés: vajon azon az úton kell haladnunk, hogy újabb pusztító eszközöket ter­meljünk, hogy megteremtsük a fegyverkezések fokozódásának egyensúlyát, vagy pedig, hogy tartsuk fenn előbb a meglévő helyzetet és aztán teremtsünk egyensúlyt a fegyverkezések csökkentésével és a katonai ki­adások leszorításával? Nyil­vánvalóan az összes népeknek az az érdeke, hogy ne men­jünk a fegyverkezések fokozá­sának útján, hanem ezek csök­kentésének útján, egy olyan e­­gyensúly és olyan erőviszon­y megteremtése útján, amelyet a fegyverkezések és a hadsere­gek, a katonai kiadások szün­telen csökkentése eredményez, szilárd intézkedésekkel rátérni az általános leszerelésre és el­sősorban a nukleáris leszere­lésre — kezdve a nagyhatal­makkal. Ez a kérdés egyéb­ként világosan ki van fejtve a Nyilatkozatban is, amelyet közösen aláírtunk. (Hatalmas, hosszas taps.) Ezekből a megfontolásokból kiindulva, mi azon a nézeten vagyunk, hogy, miközben tel­jes mértékben gondoskodunk hadseregünk védelmi és harc­képességének megőrzéséről, nem kell azon az úton halad­nunk, hogy pótlólagos össze­geket fordítsunk fegyverke­zésre. A jelenlegi előirányza­tok elegendőek, és mindent el kell követnünk, hogy a leg­rövidebb időn belül intézke­déseket hozhassunk a katonai és fegyverkezési kiadások csökkentésére. Éppen ebből ki­indulva, mi az elsők között voltunk — ha nem épp a leg­elsők —, akik elítéltük a NATO májusban hozott hatá­rozatát újabb fegyverkezési összegek ráfordítására. Néze­tünk szerint azonban ennek nem kell arra késztetnie ben­nünket, hogy mi is pótlólagos összegeket fordítsunk fegyver­kezésre, ellenkezőleg, fokoz­nunk kell a harcot, hogy rábír­juk a NATO-országokat, vizs­gálják felül a határozatot, ál­lítsák meg a fegyverkezési haj­szát. Azt hiszem, mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy a nemzeti jövedelemből való bármilyen pótlólagos ráfordí­tás fegyverkezésre nem történ­het másként, csak a fejlesztést szolgáló ráfordítások csök­kentésével és, ugyanakkor, a nép anyagi és életszínvonalá­nak emelésére hivatott elő­irányzatok csökkentésével. He­lyes lenne ezen az úton ha­ladnunk? Olyan szükségsze­rűség ez, amelyet a jelenlegi nemzetközi helyzet diktál? Csak egyetlen válasz létezik : az, hogy nem helyes ezen az úton haladnunk, hogy a nem­zetközi helyzet semmivel sem késztet bennünket erre. A dolgozókkal lezajlott ta­lálkozókon elmondtam — és azt hiszem, hogy a Központi Bizottság előtt szükségtelen elismételnem —, hogy, ameny­­nyivel erősebben fejlesztjük nemzetgazdaságunkat, ameny­­nyivel nagyobb sikereket érünk el a XI. kongresszuson a termelőerők gyarapítására, valamint a nép civilizációs fo­kának és jólétének növelésére kidolgozott program valóra váltásában, annyival inkább fog növekedni egész népünk harci és védelmi képessége. Ha pedig, sajnos, kézbe kell vennünk a fegyvert, teljes ke­zességünk lesz arra, hogy had­seregünk, az egész nép szilárd eltökéltséggel fog harcolni, hogy meg­védelmezze forra­dalmi vívmányait, független­ségét, szuverenitását, hogy teljesítse nemzetközi kötele­zettségeit, határozottan visz­­szavágva bármilyen agresszió­nak, mindent elkövetve­­ az agresszorok szétzúzásáért (Hatalmas, hosszas taps). De miért ne mondjuk meg, elvtársak, hogy a mi kapcso­lataink az összes szomszédos országokkal, Európa eme ré­szének államaival, nagyon jók. Ezeket az­­országokat is fog­lalkoztatja a fegyverkezési hajsza csökkentése és azt óhajtják, hogy bővítsük az együttműködést a gazdasági fejlődés érdekében. Olyan or­szágok, mint Görögország meg Törökország sem törekednek a fegyverkezések fokozására. Vajon miért kellene nekünk ilyen úton haladnunk és nem azon munkálkodnunk, hogy erősítsük az együttműködést és barátságot, erősítve ilyen­formán a kezességet arra, hogy nem kerül sor semmiféle katonai összecsapásra? Gya­korlatilag az összes európai országokkal — azokra utalok, amelyek nem vesznek részt a Varsói Paktumban — jó kap­csolataink vannak. Jó kapcso­lataink vannak az összes NATO-tagállamokkal, sőt, egyesekkel közülük nagyon jó kapcsolataink. Hosszú lejá­ratú gazdasági együttműködési egyezményeink és szerződése­ink vannak számos állammal. Az államvezetőkkel lezajlott összes találkozóim és megbeszé­léseim alkalmával megállapítot­tam, hogy ugyanez foglalkoz­tatja őket: megtalálni az eny­hülés, a katonai kiadások csökkentésének útjait. Hát akkor vajon mi értelme volna annak, hogy növeljük a fegy­verkezést, csökkentvén ez­által a gazdasági fejlődés és a jólétnövekedés lehe­tőségeit? Újabb forrásokat fordítani fegyverzetek terme­lésére azt jelentené végül is, hogy ártunk mind a szo­cialista építésnek, mind pedig az enyhülési folyamatnak és a békének. Ezek azok az érvek és meggondolások, amelyek­ből kiindultunk és kiindulunk akkor, amikor kijelentjük, hogy a jelen pillanatban nem szükséges újabb összegeket fordítani fegyverkezésre. Egyébként, amint mondot­tam, a Nyilatkozat, amelyet egyöntetűen aláírtunk a Moszkvai Tanácskozáson, ép­pen abból a szükségszerűség­ből indul ki, hogy szilárdan elő kell mozdítani az enyhü­lési, a leszerelési és a béke­politikát Ez a teljes egyöntetűséggel aláírt politikai dokumentum semmi szín alatt sem határozhat meg intézkedé­seket a katonai kiadások növe­lésére. Íme, miért tartottam szükségesnek, hogy világosít­suk fel pártunkat, népünket arról, hogy nincs semmi ok ag­godalomra. Nem szándékszunk újabb eszközöket fordítani fel­szerelésre, ellenkezőleg, foly­tatjuk a gazdasági-társadalmi fejlesztési politikát, a XI. kong­resszuson kidolgozott Prog­ram valóra váltására, egész népünk­­ jólétének növelésére irányuló politikát! (Hatalmas, hosszas taps.) Szükségesnek tartottam a katonai kérdések taglalását is a Központi Bizottság előtt. A Moszkvai Tanácskozás közle­ménye rámutat,, hogy megvi­tattak ilyen kérdéseket. A Köz­ponti Bizottságnak kell hatá­roznia ezekben, a szocialista országok közötti kapcsolatok szempontjából alapvető, kér­désekben. Ezek a problémák úgyszintén a Nagy Nemzetgyű­lés hatáskörébe tartoznak. A­­mint kijelentettem a dolgo­zókkal lezajlott találkozókon is, szeretném a legvilágosab­ban megmondani a Központi Bizottság előtt is, hogy senki sem írhat alá dokumentumo­kat, amelyek elkötelezik álla­munkat, hadseregünket, csak az Alkotmány előírásainak, a Honvédelmi Törvénynek, az ország törvényeinek megfele­lően. Sem a főtitkár, sem az ország elnöke, sem a főpa­rancsnok, sem senki más nem írhat alá dokumentumokat vagy vállalásokat az ország ne­vében, csak összhangban az or­szág Alkotmányával, az állam törvényeivel! Mindig így fo­gunk cselekedni! (Hatalmas, hosszas taps.) Érthető, hogy csak a statutáris szervek, csak a legfelső párt- és állami szer­vek, a Nagy Nemzetgyűlés, és csak az egész nép megkérdezé­sével és akaratával, vállalhat olyan kötelezettségeket, ame­lyek egész népünk jövőjét, éle­tét érintik. Természetes, elvtársak, hogy a katonai kiadásokkal kapcso­latos kérdések világosak, nincs értelme, hogy tovább időzzem ezeknél. Vannak azonban e­­gyéb fontos katonai problémák is, amelyekben hasonlóképpen nem kötelezhetjük el magun­kat, csak a vállalt kötelezettsé­geknek, országunk törvényei­nek megfelelően. Ezek a kér­dések közvetlenül minden e­­gyes párt és kormány direkt szuverenitására és kizárólagos felelősségére tartoznak. A Varsói Szerződésben részvevő országok hadseregeinek együtt­működéséről van szó, azokról az elvekről, amelyeknek alap­ján kell kibontakoznia ennek az együttműködésnek, a Szer­ződés előírásainak és az összes szocialista országok közötti kapcsolatoknak a szellemében. Nekünk az a véleményünk, hogy a Varsói Paktumban rész­vevő szocialista országok had­seregeinek kapcsolatai a tel­jes egyenlőség elvein­ kell hogy felépüljenek. Minden egyes nemzeti hadsereg csak akkor tud majd a legjobb körülmé­nyek között eleget tenni mind nemzeti, mind pedig nemzetközi kötelezettségeinek, ha maga mellett tudja saját népét és a néppel szoros kapcsolatban ké­szül fel. Nekünk szilárd eltö­kéltségünk teljesíteni ezt a kötelezettséget, habár mindent elkövetünk, hogy ne legyen szükséges harcolnunk, mindent elkövetünk a béke biztosításá­ért. De, ha muszáj lesz, fogunk tudni harcolni! Ehhez azonban nem fogadunk el parancsot máshonnan, csak úgy fogunk akcióba lépni, hogy a nép tel­jes mértékben tudjon róla, csak a nép teljes mérvű jóvá­hagyásával és csak országunk legfelső párt- és állami szer­veinek határozatai alapján. (Hatalmas taps.) Nem tudom megtenni, hogy ne hangsúlyozzam nagy meg­elégedéssel azt az egyöntetű­séget, amellyel Központi Bi­zottságunk plenárisa jóváhagy­ta ezt az álláspontot, amelyre Moszkvában helyezkedtünk, azt az elhatározásunkat, hogy mindent megteszünk a békéért, az enyhülésért, a szocialista országok közötti kapcsolatok fejlesztéséért a teljes egyenlő­ség alapján — mind politikai, gazdasági, mind pedig katonai téren —, hogy mutassuk meg a világnak a kapcsolatok új mintaképét, annak a mintaké­pét, ahogyan az új társadalmi rendszert építő országok e­­gyüttműködnek a szocializmus győzelméért, a békéért, a nemzetközi enyhülésért. (Ha­talmas taps.) Egész idő alatt teljesen meg voltam győződve arról, min­dig tudtam, hogy egész Köz­ponti Bizottságunk, az egész párt és az egész nép szilárdan erre az álláspontra helyezke­dik. Ezért nem volt semmiféle fenntartásom, hogy a legvilá­gosabban kinyilvánítsam ezt a politikát. Ez a politika teljes mértékben megfelel annak, amit én a szocialista országok közötti kapcsolatokon értek — és szeretném megmondani a Központi Bizottság előtt, hogy soha, semmilyen körülmények között nem fogok aláírni e­­gyetlen olyan dokumentumot sem, amely sérthetné Romá­nia függetlenségét, hadseregé­nek függetlenségét! (Hatalmas taps, ütemesen kiáltják: „Ceausescu—RKP!“.) Ha egyhangúlag egyetértünk a Moszkvában aláírt Nyilatko­zattal, az enyhülésért és a bé­kéért vívott harc fokozásával, azzal, hogy a haza védelmi és harcképességének erősítésé­hez valóra kell váltanunk a XI. kongresszuson kidolgozott programot, akkor le kell ebből szűrnünk a megfelelő követ­keztetéseket is jövőbeni tevé­kenységünkhöz. Nem elég csak jóváhagyni a Moszkvában el­fogadott álláspontot és elfo­gadott dokumentumokat: egy­­re fokozottabban kell munkál­kodnunk az ötéves terv telje­sítéséért, az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésére ho­zott intézkedések gyakorlatba ültetéséért, a tudomány ér­vényre jutásáért és a kultúra felvirágzásáért, népünk civi­lizációs fokának és életszínvo­nalának emeléséért, a sokol­dalúan fejlett szocialista tár­sadalom győzelméért Romá­niában.­ így fogjuk bebizonyí­tani, hogy méltóak vagyunk a nép bizalmára, amely­ reánk ruházta azt a felelősséget, hogy irányítsuk sorsát a jólét, a boldogság és a béke felé. Bebizonyítjuk, hogy szavaink és tetteink között nincsen semmi különbség, hogy szá­munkra mindennél előbbvaló a szocializmus, a nép függet­lensége, a világbéke ügye. (Hatalmas, hosszas taps.) Befejezésül szeretném kife­jezésre juttatni teljes meggyő­ződésemet, hogy az az egy­­öntetűség, amelyben lezajlot­tak Központi Bizottságunk plenáris ülésének munkálatai, az elfogadott határozatok egy­öntetűsége, fokozott tevékeny­ségre buzdítja a Központi Bi­zottság minden tagját, az egész pártot és az egész népet. Bebizonyítjuk így nemzetünk­nek azt a szilárd akaratát, hogy a Román Kommunista Párt vezetésével egyre hatá­rozottabban, győzelmesen menjen előre a szocializmus útján, hogy erősítse együtt­működését a szocialista orszá­gokkal, az összes erőkkel a­­melyek síkraszállnak a füg­getlenségért és a békéért, a béke ügyének győzelméért, egy igazságosabb és jobb világ megteremtéséért bolygónkon. (Hatalmas, hosszas taps.) Sok sikert kívánok önöknek, kedves elvtársak, tevékenysé­gükben, jó egészséget és bol­dogságot! (Hatalmas, hosszas taps. A jelenlévők, a lelkese­dés és az egység megkapó lég­körében, felállva éljenzik a Román Kommunista Pártot, a párt Központi Bizottságát, a párt főtitkárát, Nicolae Ceausescu elvtársat.) 3 NICOLAE CEA­USESCU ES VT ARS B­ESZ­EPE A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA PLÉNUMÁNAK HATÁROZATA (Folytatás az 1. oldalról) mértékben megfelelnek a je­lenlegi nemzetközi helyzetnek, annak az alapvető orientáció­nak, hogy továbbra is hatá­rozottan és energikusan kell cselekedni az enyhülésért, az együttműködésért, a bizton­ságért és a békéért, a plénum jóváhagyja a dokumentum aláírását Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szo­cialista Köztársaság elnöke ál­tal és egyben hangsúlyozza pártunk hozzájárulását e do­kumentum­ kidolgozásához. Kidomborítva a Nyilatkozat helyességét, a Román Kom­munista Párt, Románia Szo­cialista Köztársaság kormánya a Varsói Szerződésben részt vevő szocialista országokkal, a többi szocialista országokkal, a többi európai államokkal, a haladó, demokratikus és an­­tiimperialista népi erőkkel szo­ros együttműködésben fog te­vékenykedni és mindent meg­tesz e nyilatkozat előírásainak megvalósításáért A nemzetközi erőviszonyo­kat elemezve a plénum meg­erősíti pártunknak az élet ál­tal igazolt értékelését és az értekezleten Nicolae Ceausescu elvtárs által ismertetett ama józan és reális álláspont meg­alapozottságát, hogy a jelen­legi nemzetközi helyzetben nem áll fenn egy világháború közeli veszélye. A szöges el­lentétben álló két tendencia — egyrészt a szocialista orszá­gok, a világ összes népei ama akaratának mind erőteljesebb érvényesülése, hogy véget vet­nek az uralom és a diktátum imperialista, kolonialista és neokolonialista politikájá­nak, s szabadon és függet­lenül fejlődnek, másrészt pe­dig az erőszakra, a világ befolyási és uralmi öveze­tekre való újrafelosztására irányuló politika nemzetközi ellentmondásainak fokozódása — világszintű gigászi össze­csapásában a béke, a demok­rácia, a nemzeti függetlenség és a haladás erői túlsúlyban és növekedőben vannak, újabb jelentős pozíciókat foglalnak el, mind erősebbekké és be­­folyásosabbakká válnak, nö­vekedik és fokozódik a népek harca azért, hogy önállóan dönthessenek sorsukról A Központi Bizottság úgy véli, hogy ezek az erők egységesen cselekedve és fokozva erőfe­szítéseiket, legyőzhetik a reak­ciós, imperialista körök politi­káját, kikényszeríthetik a fegyverkezési hajsza megállí­tását, el­torlaszolhatják a há­ború útját, biztosíthatják a fegyverek nélküli világot, a nemzetközi békét és bizton­ságot. A Központi Bizottság plénu­ma hangsúlyozza, hogy a tar­tós béke megköveteli a szo­cialista országoktól, a fejlődő és el nem kötelezett országok­tól, az összes államok kormá­nyaitól, az összes demokrati­kus és haladó erőktől, hogy fo­kozzák a politikai és diplomá­ciai erőfeszítéseket, a széles néptömegek akcióit a háborús készülődés elleni harcban, az enyhülési folyamat megszilár­dításáért folytatott küzdelem­ben, a határozott akciókat a béke és a leszerelés, elsősorban a nukleáris leszerelés biztosí­­tásáért. Energikusan és hatá­rozottan cselekedni, hatékony intézkedéseket kikényszeríte­ni a fegyverkezési hajsza meg­állításáért, a világháború ve­szélyének elhárításáért, bizto­sítani az emberiség nyugal­mát, s nemzetközi békét és e­­gyüttműködést — íme ez az elsőrendű feladata mindazok­nak az erőknek, amelyek fele­lősséggel tartoznak az embe­riség jelenéért és jövőjéért. A Központi Bizottság plé­numa megerősíti Romániának azt a szilárd elhatározását, hogy tántoríthatatlanul küzd az összeurópai konferencián részt vett államok által a helsinki Záróokmányban vál­lalt kötelezettségek maradék­talan végrehajtásáért, az eu­rópai katonai szembenállás megszüntetését és leszerelést célzó gyakorlati és hatékony intézkedések mielőbbi elfoga­dásáért. Ebből a célból követ­kezetesen és építő szellemben cselekedni kell az összeurópai értekezleten részt vett álla­mok 1980. évi madridi össze­jövetelének alapos előkészíté­séért, úgyhogy az konkrét in­tézkedéseket fogadjon el az összes résztvevő államok közöt­ti együttműködés fejlesztésé­ért és helyezzen különös súlyt az európai biztonság katonai kérdéseinek megoldására. A Központi Bizottság plé­numa megerősíti azoknak a javaslatoknak az időszerűsé­gét, amelyeket pártunk ter­jesztett elő arra vonatkozóan, hogy a katonai kiadásokat és a fegyveres állományokat ké­sedelem nélkül fagyasszák be, utólag pedig csökkentsék, kezdve a jobban felfegy­verzett államokkal; az összes állam vállalja, nem helyez el újabb csapatokat és fegyverze­tet más országok területén és rátér külföldön lévő erői csökkentésére és teljes ki­vonására, egészen az összes külföldi katonai támaszpont, elsősorban nukleáris támasz­pont felszámolásáig; az összes katonai hadműveleteknek és elsősorban a több állam rész­vételével történteknek, va­lamint a más államok határa közelében való bármilyen erő­demonstrációnak a csökkenté­se és megszüntetése; összeuró­pai szerződés megkötése az európai biztonsági és együtt­működési konferencián részt vett valamennyi állam közre­működésével az erőszaknak és az erőszakkal való fenyege­tésnek a mellőzéséről. A plénum megerősíti pár­tunk és államunk szilárd ál­láspontját, miszerint a nemzet­közi béke és együttműködés szempontjából döntő jelentő­ségű az emberiség katonai tömbökre osztottságának a fel­számolása, az Észak-atlanti Szerződés és a Varsói Szerző­dés egyidejű felszámolása Az összes államok biz­tonságának szavatolása vé­gett lényegbevágó annak szem előtt tartása, hogy az e­­gyetemes egyensúlyt ne a ka­tonai tömbök erősítése, a fegyverkezés eszkalációja ré­vén teremtsék meg, hanem katonai tevékenységük, az ál­lomány és a fegyverzet foko­zatos csökkentése révén, hogy ilyenformán létrejöjjenek a feltételek a katonai tömbök felszámolásához. Pártunk ezért a leghatározottabban helyte­leníti az Észak-atlanti Szerző­dés tanácsának ez évben Washingtonban tartott ülés­szakán elfogadott határozato­kat A plénum szükségesnek tartja, hogy a szocialista or­szágok, a többi államok, az országok és kormányok veze­tői, a világ néptömegei, a ha­ladó és demokratikus erők mindent elkövetve kényszerít­sék ki ezeknek a határozatok­nak a visszavonását, ne en­gedjék meg a fegyverkezési hajsza eszkalációját, a kato­nai kiadások növelését, az ú­­jabb fegyverkészletek felhal­mozását, ami további terheket ró a dolgozókra, újabb ve­szélyekkel fenyegeti a né­pek békéjét és biztonságát, az emberiség haladását és jö­vőjét. A plénum mindenben magá­évá teszi a Román Kommunis­ta Párt főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság el­nöke, Nicolae Ceausescu elv­társ által előterjesztett állás­pontot, miszerint a jelenlegi nemzetközi helyzet nem kö­vetel meg rendkívüli katonai intézkedéseket, nem teszi szükségessé a katonai kiadá­soknak az ésszerű határokon és az előzőleg kijelölt elő­irányzatokon felüli növelését. A katonai kiadások túlzott nö­velésének politikája elkerül­hetetlenül kihat országaink ama képességére, hogy meg­oldják a szocializmus és a kommunizmus építésének, a gazdasági-társadalmi fejlesz­tésnek és a dolgozók életszín­vonala emelésének nagy prob­lémái­t. Az RKP KB plenáris ülése újból hangsúlyozza, hogy a­­míg fennállnak a feszültségi források és a katonai konflik­tusok, a masszív csapat- és fegyverzetösszevonás, a nukle­áris fegyvereket is beleértve, amíg fennáll az erőszak és az agresszió imperialista politi­kája, addig folyton erősíteni kell az ország védelmi képes­ségét, hogy helyt tudjon állni bármilyen körülmények kö­zött minden olyan merénylet­tel szemben, amely országunk, a többi szocialista ország for­radalmi vívmányai ellen, a nemzeti függetlenség és szu­verenitás ellen irányulna. Megerősítve a Román Kom­munista Pártnak, Románia Szocialista Köztársaság kor­mányának azt az elhatározá­sát, hogy mindent megtesz a haza védelmi képességének biztosításáért, nemzeti hadse­regünk harci felkészültségé­ért, a plénum úgy véli, hogy a katonai kiadásoknak to­vábbra is ésszerű és józan jel­leget kell adni, nem kell ve­lük megterhelni a népet, a nemzetgazdaságot. Ebben a szellemben a plénum azon a véleményen van hogy nincs szükség a katonai célokat szol­gáló pótlólagos anyagi eszkö­zök kiutalására az egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési tervben és az állami költségvetésben előirányzot­takhoz képest. A katonai szük­ségletekre meghatározott ala­pokat kiutalva, a pártnak és a kormánynak szilárd elhatá­rozása biztosítani a szükséges feltételeket az ipar és a me­zőgazdaság, a tudomány és a kultúra kitartó ütemű fejlesz­téséhez, valamennyi megye gazdasági-társadalmi előreha­ladásához, az egész nép élet­­színvonalának további emelé­séhez. A Központi Bizottság véle­ménye szerint országunknak arra kell összpontosítania e­­rőit, hogy megoldja a nemzet­­gazdaság, az oktatás, a tudo­mány és a kultúra kitartó ü­­temű fejlesztésének alapvető kérdéseit, a dolgozók munka- és életkörülményeire vonatko­zó kérdéseket, beleértve a szocialista demokrácia további fejlesztését, a társadalom tu­dományos alapokon történő vezetésének tökéletesítését is, biztosítva az egész ország ál­talános haladását A plénum úgy dönt, hogy a párt és a kormány, egész né­pünk fő erőit továbbra is a szocializmus műszaki-anyagi alapjának megerősítésére és korszerűsítésére kell összpon­tosítani. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, nem­zetiségre való tekintet nélkül az összes dolgozók törekvései­nek homlokterében a jövőben is a termelőerők kitartó ütemű fejlesztése, a nemzeti vagyon erőteljes növelése, a sokolda­lúan fejlett szocialista társada­lom felépítéséről és Románia kommunizmus felé haladásáról szóló pártprogram töretlen végrehajtása kell hogy álljon. A Központi Bizottság teljes mértékben osztja Nicolae Ceausescu elvtársnak a külön­böző dolgozókategóriák képvi­selőivel történt nemrégi talál­kozóin kifejezett meggyőződé­sét, amely szerint minél na­gyobb sikereket érünk el az ipar és a mezőgazdaság fej­lesztésében, az egész nemzet­­gazdaság fejlesztésében, a tu­domány, a kultúra és az okta­tás felvirágoztatásában, az egész nép jólétének növelésé­ben és szocialista forradalmi tudatának erősítésében, a nép annál szilárdabban fog harcol­ni a szocialista társadalom megvédéséért annál könnyeb­ben fog legyőzni bármilyen imperialista agressziót, bárkit, aki forradalmi vívmányaihoz, a haza szabadságához, függet­lenségéhez és szuverenitásához próbálna nyúlni. A Központi Bizottság plénu­ma egyöntetűen jóváhagyja Nicolae Ceausescu elvtársnak a Varsói Szerződés bizonyos ka­tonai problémáival kapcsolat­ban kifejtett világos, elvszerű álláspontját, azt a tényt, hogy nem értett egyet olyan intéz­kedések elfogadásával, ame­lyekre vonatkozóan nem álla­podtak meg az összes tagálla­mok, úgy, ahogyan azt a szer­­ződés­ előirányozza. A plénum hangsúlyozza, hogy amíg fennállnak a kato­nai tömbök és fennáll egy im­perialista agresszió veszélye, Románia mint a Varsói Barát­sági, Együttműködési és Köl­csönös Segítségnyújtási Szer­ződés részese, továbbra is fej­leszteni fogja együttműködését a többi tagállammal, mert el­határozása teljes mértékben tiszteletben tartani e szerző­désben, akárcsak a kétoldalú egyezményekben arra az eset­re vállalt kötelezettségeit, ha Európában imperialista agresz­­szió következne be a szocialis­ta országok ellen. Románia egyidejűleg fejleszti baráti és együttműködési kapcsolatait a többi szocialista ország had­seregeivel, más baráti államok hadseregeivel abban a meggyő­ződésben, hogy ezzel népeink érdekeit, a nemzetközi együtt­működés, a haladás, a demok­rácia és a béke világméretű ügyét szolgálja. Ezzel kapcsolatban a Köz­ponti Bizottság plénuma szük­ségesnek tartja megerősíteni pártunk arra vonatkozó állás­pontját, hogy a szocialista ál­lamok­ közötti katonai együtt­működést feltétel nélkül arra az elvre kell alapozni, amely szerint minden ország erősíti nemzeti hadseregét, mint a nép felfegyverzett erejét, a nemzeti hadsereg vezetése pe­dig mind békeidőben, mind háború idején mindegyik or­szág legfelsőbb vezetőségi fó­rumainak, a pártnak, a kor­mánynak, a parlamentnek, mindegyik ország népének el­idegeníthetetlen atributuma. Ezzel összefüggésben a plénum megerősíti, hogy Románia fegy­veres erői soha másként nem lépnek harcba, csak pártunk és államunk legfelsőbb veze­tő szerveinek, a hadsereg fő­­parancsnokának, a Román Kommunista Párt főtitkárá­nak, Románia Szocialista Köz­társaság elnökének a határo­zatai alapján. A nemzeti hadsereg vezetése a nemzeti szuverenitás gyakor­lásának egyik legfontosabb ré­sze, s egyben lényegbevágó kö­vetelménye a szocialista or­szágok hadseregei közötti har­ci együttműködés, barátság és testvériség erősítésének mind békeidőben, mind háborúban. Ezzel kapcsolatban a plénum hangsúlyozza, hogy a nemzeti hadseregek közötti együttmű­ködésre vonatkozó problémá­kat egyezmények és szerződé­sek alapján kell rendezni a szocialista államok közötti kap­csolatok elveinek a szellemé­ben, annak az elidegeníthetet­len jognak a szellemében, a­­melynek értelmében minden állam önállóan, minden külső beavatkozás kizárásával dönt bel- és nemzetközi politikai kérdéseiben, beleértve a hon­védelem kérdéseit is. Ezeknek a normáknak és el­veknek az alapján építve ki a hadseregek közötti kapcsola­tokat, a szocialista országok katonai téren is példát mutat­hatnak majd a többi népeknek, hozzájárulnak az államközi e­­gyüttműködés új, demokrati­kus elveinek egyetemes érvé­nyesítéséhez. Mély megelégedéssel állapít­va meg, hogy az élet minden­ben igazolta a párt és az állam külpolitikájának helyességét, a Központi Bizottság plenáris ülése úgy határoz, a párt- és állami szervek, a tömeg- és társadalmi szervezetek a jövő­ben is töretlenül tevékenyked­jenek azért, hogy erősítsék és bővítsék az együttműködést gazdasági, politikai, tudomá­nyos, műszaki, kulturális, kato­nai téren és más területeken a KGST-ben részt vevő szocia­lista országokkal, a Varsói Szerződésben részt vevő álla­mokkal, az összes szocialista országokkal, fejlesszék kap­csolataikat a fejlődő országok­kal, az el nem kötelezett or­szágokkal, társadalmi rend­szerre való tekintet nélkül a világ összes államaival. Ro­mánia nemzetközi kapcsola­tait a legkövetkezetesebben a nemzeti függetlenség és szuve­renitás, a jogegyenlőség és a belügyekbe való be nem avat­kozás, a kölcsönös előnyök el­veinek tiszteletben tartására alapozza. A Román­ Kommunista Párt a jövőben is a legszilárdabban küzdeni fog az európai és az egyetemes biztonság, együtt­működés és béke megteremté­séért, az erőszak alkalmazásá­nak és az erőszakkal való fe­nyegetőzésnek a nemzetközi kapcsolatokból való kizárásá­ért az államok közötti összes viszályos kérdéseknek tár­gyalások útján történő békés rendezéséért, a konkrét lesze­relési, elsősorban nukleáris le­szerelési , intézkedésekre való áttérésért. A Román Kommunista Párt, Románia Szocialista Köztár­saság kormánya tántorítha­tatlanul tevékenykedni fog a gyengén fejlettség felszámolá­sáért és a teljes egyenlőségen és méltányosságon alapuló új gazdasági világrend megterem­téséért, amely megnyitja az elmaradott országok gyorsabb haladásának útját, biztosítja a világ összes államainak gazda­sági fejlődését. A Román Kommunista Párt a jövőben is teljes elszántság­gal fog küzdeni a kolonializ­­mus utolsó maradványainak felszámolásáért, az imperialis­ta, neokolonialista uralom és elnyomás bármilyen formája ellen, azért, hogy érvényesül­jön és megvalósuljon minden nép joga a zavartalan, külső beavatkozás nélküli, akaratá­nak és törekvéseinek megfe­lelő fejlődéshez. A Központi Bizottság plénu­ma megerősíti a Román Kom­munista Pártnak azt a szán­dékát, hogy erősíti a nemzet­közi barátságot és szolidaritást, fejleszti együttműködését az egész világ kommunista és munkáspártjaival, a nemzeti felszabadítási mozgalmakkal, fokozza eredményes párbeszé­dét és együttműködését a szo­cialista és szociál­demokrata pártokkal, a fejlődő országok kormánypártjaival, a többi ha­ladó és demokratikus pártok­kal és szervezetekkel, beleértve a vallásosakat is, mindazokkal a társadalmi mozgalmakkal, amelyek síkraszállnak a béke és az együttműködés politiká­jáért, az enyhülés megerősíté­séért, a fegyverkezési kajsza megállításáért, a nemzetközi együttműködés és béke ügyé­ért. ★ A Központi Bizottság meg­győződését fejezi ki: a mun­kásosztály, a parasztság, az értelmiség, hazánk román, ma­gyar, ném­et és más nemzeti­ségű dolgozói megértve, hogy pártunk egész tevékenységének végső célja és legfőbb értelme az egész nép anyagi és szelle­mi életszínvonalának állandó emelése, szenvedéllyel, szorga­lommal és hozzáértéssel fog­nak dolgozni, mindent meg fognak tenni az idei, az 1979. évi terv és­­az egész ötéves terv, a XI. kongresszuson a nemzetgazdaság gyors ütemű fejlesztésére vonatkozóan ki­dolgozott program példás meg­valósításáért, pártunk egész bel- és külpolitikájának való­ra váltásáért, a szocialista Ro­mánia haladásáért és jólété­ért, a nép boldogságáért, a vi­lágméretű társadalmi haladá­sért és békéért.

Next